Két tanmesével kezdeném a megnyitót, hátha közelebb visznek bennünket a történetek természetéhez, és legfontosabb összetevőihez.
Az első egy rövid, anekdotaszerű történet. Friss Jani, alias Szikkadt sokunk barátja volt Szegeden. Ha egy egyetemista nem pusztán a könyvtárak mélyéről kívánta felszínre hozni az élet igazságait, akkor előbb vagy utóbb összehozta a sors a nagy szögedi hippivel. Valamikor a hetvenes évek végén a következő kérdéssel hozta zavarba a Béke Tanszék jobbára bölcsészekből álló asztaltársaságát. „Na, gyerökök, mi az összefüggés a tér és az idő között?” Ki szemüveget igazítva, ki fölfelé a repedező menyeztre, ki az ablakon túlra az eldöcögő tujára pillantva igyekezett fogást találni a kérdésen. Rövid köhintések, óvatoskodó, fontoskodó előszúrások következtek: hát szóval, az úgy van, tudod, erről órákig lehetne beszélni, azontúl, hogy a kérdés: mi az összefüggés a tér
és az idő között?, túlságosan differenciálatlan, elnagyolt. Aztán valaki Kantot, míg más Heideggert citálta. „Nem, barátaim, nem, - így Szikkadt -, a válasz egyszerű: ha jó az idő, lönn vagyunk a téren.”
És igen, ha jó az idő és lent vagyunk a téren, ergo minden adott egy történethez. Mi magunk is, vagy valaki más, netán Immanuel Kant, akit az imént már említettünk. Ő lenne a másik tanmese hőse. Az idő a 18. század vége, a hely Könisberg, Poroszország. Az idő és a hely adott tehát, de van-e alkalmas karakter a történethez? Így első ránézésre, nem nagyon. Kant ugyanis nem preferálta túlságosan az általunk izgalmasnak, kalandosnak, fordulatosnak titulált életet. Mintha rest lett volna cselekedni, persze, ha cselekvésnek nem tekintjük a délutáni sétáit, amihez a zsebórájukat igazították a könisbergi polgárok, vagy az aprólékosan megválogatott társasággal elköltött délutánba
nyúló ebédeket. És még is Immanuel Kant utolsó napjai című szöveget olvasva – Thomas de Quincey a szerző – rádöbbenünk, mennyi minden beleszorult ebbe a dobozba zárt életbe. Oké, Kant fejében történtek a nagy dolgok, ahol nemcsak a transzcendentális filozófia, hanem az akkori nyugati világ teljes univerzuma helyet foglalt, de mindenképpen tanulságos rálátni ennek a nagyformátumú embernek az aprócskának tűnő – de nem azok – tetteire, gesztusaira, reakcióira, megmosolyogtató szeszélyeire.
És már egészen közel kerültünk a történet, a történetmesélés antropológiai, esztétikai leglényegéhez. A történetek logikus vagy éppen nem logikus tettekből álló cselekmények, izgalmas szituációk, konfliktusok sora az időben, amelyben a szereplők egy adott cél felé tartanak. És hogy a célt elérik-e végül, s ez a történet mágikus eszköze, magához láncolja a
figyelmünket, és közben a mesélő elmondhatja, amit lényegesnek gondol a világról, az anyagról, a világban létező élőkről, persze kiemelten az emberről, annak vágyairól, tetteiről, gondolatairól, nem sorolom tovább…
Minderre más keretek is lehetőséget adnak –lásd ez a megnyitó például, de a történetek hatékonyságával nehéz vetekedni. A történetek rövidebb-hosszabb időtartamot ölelnek fel, de közlésükhöz is idő kell, így volt ez az archaikus kultúrákban és a modern korban is. Idő kellett a mítoszt kántáló sámánnak, a Homéroszi énekmondónak, de Tolsztojnak és Spielbergnek is a történetbonyolításhoz.
Ebből következően történetmesélés elsősorban az irodalomra, a filmre hárul, hiszen létezésük alapfeltételét az idő, az időbeliség jelenti. Mégis miképpen juthatnak a téri dimenzióhoz kötött művészeti ágak a történet közelébe, és egyáltalán, mikor beszélhetünk képi narratí-
váról? Mert a hagyományos értelemben vett kép/festmény, a szobor nem képes a maga teljességében egy történetet elmesélni – (ez probléma zárójelben jegyzem meg, az írókat is foglalkoztatja). Ráadásul a téri kötöttségük állandósággal, mozdulatlanság jár, másként fogalmazva a képzőművészeti alkotások nem képesek egyik szituációból a másikba lépni. Ebből az következzen, hogy mondjanak le a történetekről, a narratíváról. Ne tegyék! Ha nem is tudják megragadni egy történet egészét –bayeux-i falikárpit sem –, a történetrészletek ábrázolásában sikerre juthatnak. A képes történettöredék magas színvonalon nem csorba torzók. Még egy könyvillusztráció is – az illusztráció a megvilágítani, rávilágítani latin igéből származik – érvényes lehet önmagában, nem beszélve olyan alkotásokról, mint Brueghel Ikarosz Bukása, vagy Rembrandt Péter megtagadja Jézust c. festménye. Miközben az
említett művek tökéletesen félre értelmezhetők, ha nem ismerjük a görög mítoszt vagy a bibliát. A beavatottságunk nyilván előnyökkel jár, hiszen így a korábbi és a jövőbeli események is rárakódnak a képekre. Mindez jól jelzi a műalkotások befogadása során a néző aktív szerepvállalásának fontosságát. És ez így van olyan képek esetében is, amelyek középpontjában nem egy ismert/ismerhető történet áll. A történet-mesélő képeknek tehát az lesz a legfőbb feladata, hogy a nézőben megmozduljanak, s valamiféle célt kövessenek a képalkotó elemek.
Az itt kiállított művek esetében sem tárul fel egyetlen történet sem a maga teljességében.
A kiállított alkotásokat hat nagyobb laza csoportba soroltam, és így mutatom be röviden őket. A csoportok alapvetően a képi objektumokra vonatkoznak, de a hasonló témavilágokat a művészek nagyon sok festői stílben
bontja ki.
Kezdjük mindjárt azokkal, akik kiemelten kezelik a narratívához szükséges emberi viszonyok, drámai szituációk képi megfogalmazását. Magyar József fanyar, ironikus képein a hőseink talán munkába, kocsmába, kultúrházba lépegetnek - szóval, ahol valaminek feltétlenül történnie kell, vagy nem. a Bugyi István színfalak mögötti, drámai erőket szabadítja fel, s teszi láthatóvá. A kérdés: a színpadon vagy mögötte dúl-e nagyobb dráma? Arany
Gusztáv festményein csak sejlik a történés, a fátyolos kép-térben fényfoltok jelölik ki a cselekvés lehetséges irányait. Zongor Roni popos képén egymásra talál a fiatalos lendület és érzelmes, okos nosztalgia. Ludmann Mihály három női alakja a művészettörténet örökké fiatal szereplőit, a három gráciát idézi meg. Talán valami fellépésre készülnének az istennők? a kereszténység Matetits László
központi történetéhez nyúl, s annak is a legdrámaibb pillanatához. Azt látjuk, hogy a megfeszített Jézus alakja éppen szétfeszíti a képkeretet. E csoportba tartozik még Csajbók Katalin daliás kakasok konfliktusát ábrázoló alkotása.
A történeteket ölelő természeti környezetre illetve annak eseményire négy művész fókuszál. Garamvölgyi Béla képének címe Békesség. Az meg nyugalmat jelent, valamiféle egyensúlyi helyzetet. Összetett struktúrájú képe a békesség távolról sem eseménytelen bonyolultságát demonstrálja. finomszövetű Bakos Tamás munkáin a víz kapja a főszerepet egy tó és egy zivatar formájában, míg a ez a Kerpely Adélnál szerep egy a nyár által meggyűrt lombú cserjére esik. Zakinthosz híres, T. Szabó Magdolnát nem evilági kék-barlangjai inspirálták.
A természeti környezet után nézzük meg, milyen tárgyak válhatnak egy történet megha-
tározó elemévé. grafikus Bóka Gömbös Ilona karakterű festményén egy hagyományos parasztszekér van lendületben. Míg
Blumenschein Ágota finom rajzolatú alkotásán egy öreg talán Remmington írógép pihen egy az asztalon. Minden adott, hogy egy elfeledett, régi történet írásába kezdjen rajta valaki. A múltba tekint is. Héder Mária Szögletes fénycsóvák világítanak meg egy régi épületet. A fénycsóvák megvilágítanak, de el is rejtenek részleteket a múltból.
Jónás Péter remekül adja vissza a nyers, száraz fafelület imitációjával és egy üres padrészletével a hőhullámok sokaságát hozó nyarunkat. Ha történet, akkor emberek, jellemek, karakterek. bájos, csetlő- Kusnyar Eveline botló gyerek-felnőtt nyuszi figurája láthatólag komoly feladatok előtt áll. A női lét finomságai vannak képén becsomagolva Lenkes Ildikó
vagy inkább kicsomagolva. Papp Natasa veszélyes terepre merészkedik. Az emberi megsebzettségre keres szürnaturális kifejezésmódot. hozza a groteszk Ruttkay Sándor figuráit, egy clownt és egy táncba szédült hölgyet.
Korunk festészetében jelentős tartományt foglalnak el a különböző formarendszerű absztrakt alkotások. Számos lehetősége van a művészeknek, hogy az anyag- és színhasználattal, a formakarakterekkel, a komponálással magával rántsák a nézőket, és epikus élményeket kínáljanak a számukra. Bészabó András alkotásának geometrikus alakzatai, mintha egy óraszerkezetbe, mintha az idő lelkébe engednének betekintést. fest- Barti Magdolna ményén a lent és a fent, a föld és ég, a zárt és a nyitott formák feszítik meg a teret. Csízy László a hálózatok bonyolult, kontrasztokkal teli rendszerét, és azok esztétikáját tárja fel képein.
Gedeon Irén egy drón nézőpontjából kémleli civilizációnk, kultúránk hordalékait, maradványait. keleti finomságú Ghyczy György tájkép-hátterén egy ismerősnek látszó jelekből, motívumokból felépülő sáv, egy híd fut keresztül. kedvenc témájával, a Ovidiu Petca szimmetria kényes természetével foglalkozik elektrografikájában. Magyarné Teliska Gyöngyi festményein a színek, a tónusok, a pigmentfoltok nagyvonalú, drámai tereket eredményeznek. Frömmel Gyula talányos kompozícióval jelentkezett, amelynek középtengelyében egy kígyó motívum látható. A kép címe a Totum tuum, az Egészen a Tiéd jelentéssel ír, amit II. János Pál püspöki jelmondata volt. És ezzel a szimbólumok, az erős képek, jelképek világába érkeztünk. képén egy kiter-
P. Boros Ilona jesztett szárnyú gázlómadár vitorlázik a táguló körgyűrűk fölött. A madártest a négy égtáj felé
mutat, a gyűrűk pedig, mintha a történeteknek otthont adó időnek jelölnék ki a teret.
Kívánok minden művésznek sok képteret történeteik megfestéséhez, míg a nézőknek pedig kedvet, ambíciót, hogy ebben a remekül rendezett kiállításban mind több a képekkel közös történetük szülessen.
Hemrik László a Luwig Múzeum
Múzeumpedagógiai Osztályának vezetője Budapest, 2025. 09. 13. Fotó: Varga László
Megtört emlék II.
Történet a Hármas halomnál II.
Színfalak mögött 1.
Mi van? - Mi van? - Mi van!
Totum Tuum Békesség
Drón koordináták Hídépítés
HÉDER MÁRIA GABRIELLA,
Örökségünk I. Hőhullám
Történet
Lépegető
Feszület Deus otiosus V. Gold
Áramlások
Lebegés kísérlet
Zakynthosi kék barlang titka Szabadság
A program támogatói: Budapest Főváros XVIII. kerület
Pestszentlőrinc-Pestszentimre Önkormányzata
Felelős kiadó: a Kondor Béla Közösségi Ház és Intézményei
Máté Zsuzsa igazgató, Szigeti Gyöngyi általános igazgatóhelyettes