75 éves az Angyalföldi József Attila Művelődési Központ by kult13

75 éves az Angyalföldi József Attila

Művelődési Központ

Tisztelt Lakótársaim!

Ha kultúra és a XIII. kerület, akkor a 75 éves Angyalföldi Jó zsef Attila Művelődési Központ (AJAMK) az elsők között jut eszünkbe. Az intézmény, amelyet eredetileg népháznak terveztek, majd átadásakor kultúrház, később művelődési ház lett, ma művelődési központként üzemel. Az intézmény valójában azoké volt, és most is azoké, akik életet visznek a falai közé, a kerületi lakosoké és a használóké.

1949 szilveszterén új életre vágyó fiataloknak és időseknek rendeztek táncmulatságot. Januártól birtokba vették az épületet mindazok, akik az ínséges háborús évek után „éheztek” és „szomjaz tak” a kultúrára is. Az épületben bemutató mozi működött, hatszáz szé ke minden egyes alkalommal foglalt volt, amikor egy-egy új magyar film volt látható a mozivásznon. Társalgóját azok töltötték meg rendszeresen, akik rádiót otthon nem, csak itt tudtak hallgatni. Alakult színjátszó kör lelkes fiataloknak, volt külön termük a fizika iránt érdeklődőknek, a sakkozóknak, a dominózóknak. Beköltöztek sportkörök is: amatőr birkózók, ökölvívók és asztaliteniszezők edzettek és meccseltek a falai között.

Dr. Tóth József polgármester

Amikor művelődési ház lett az AJAMK, 1961-től társadalmi vezetőség szélesítette ki a programkínálatot. Újdonságként elindultak a mozgás- és képzőművészeti tanfolyamok. Itt talált otthonra az utóbb országos hírnevet szerezett Moholy-Nagy László Képző- és Iparművészeti Stúdió. Közben lett önképzőkörük a bélyeggyűjtőktől a kertbarátokig sokaknak. Az élet visszaigazolta a kultúra társadalmasítását: az AJAMK látogatóinak száma akkoriban elérte az évi félmilliót.

A rendszerváltás fordulatot hozott. Az akkor művelődési központként működő AJAMK érdemben tudott reagálni arra, hogy gyárak szűntek meg Angyalföldön és egész Budapesten, ahol berobbant a munkanélküliség. Ebben az időszakban alakult át az intézmény az iskolán kívüli felnőttképzés egyik fontos, fővárosi bázisává. Közben megmaradtak a hagyományos képző- és mozgásművészeti programok is, így egyszerre látogatták állásukat vesztett és kultúrára fogékony helyiek, köztük sokan olyanok, akik mindkét csoportba beletartoztak.

Az AJAMK most élettel teli és alkalmazkodni képes kulturális tér. Fogad babákat és mamákat tornára, fiatalokat és időseket művészeti foglalkozásokra, zenés-táncos programokra, színházi előadásokra. Keretet ad ismeretbővítésnek és alkotótevékenységeknek, otthont a Civil Kerekasztalnak. Az egyetemes, a nemzeti és a helyi kulturális értékek megismertetésével segíti egymás megértését, erősíti kerületi közösségünk összetartozását. A 75 éves Angyalföldi József Attila Művelődési Központ ma is azoké, akik életet visznek a falai közé.

Az AJAMK története

Az V. kerületi Népház

Az 1910-es évek a szociális gondoskodás szempontjából egy dicsőséges korszak volt Budapest történetében. A mai XIII. kerület ekkor közigazgatásilag az V. és VI. kerületekhez tartozott. Az V. kerület akkori vezetője, Hanvai Sándor ötlete nyomán a Vág utca 12. szám alatt épült fel a főváros első Népháza.

A háromszintes épületben helyet kapott egy foglalkoztató műhely, több étkező és népkonyha, illetve hálótermek is. Nem a mai értelemben vett művelődési ház volt ez, sokkal inkább az önhibájukon kívül munkanélkülivé vált embereket segítő, életkörülményeiket javító szociális intézmény. A ház lehetőséget biztosított pénzkeresésre is diótöréssel, faaprítással, papírzacskókészítéssel.

A Népház konyhája estére aztán nyilvános társalgóvá alakult, ahol sakkozással, dominózással, beszélgetéssel múlathatta az időt az ide betérő. Szerveztek esti tanfolyamokat is, a kor neves kutatói tartottak ismeretterjesztő előadásokat. Az 1920-as években a Népházban működött a Platz Rudolf vezette „Műhely”, egy avantgarde színházi csoport.

Rákosi Mátyás Kultúrház (1949–1956)

A kezdetben a VI. kerülethez tartozó angyalföldi városrész lakói sokáig különböző szakegyleteik révén kaphatták meg azt a (köz)művelődési

formát, amelyet az V. kerületiek számá ra a Népház szolgált. Miután

1938-ban létrejött a XIII. kerület, rögtön hozzáfogtak egy kultúrház tervezéséhez. A terveket Horváth Szabolcs készítette, amely szerint a házban helyet kapott volna könyvtár, olvasó- és előadóterem, 600 személy befogadására alkalmas filmszínház, óvoda, étterem, valamint lakások. A második világháború azonban megakasztotta az építkez ést, s így többszörösen módosított tervek alapján, csak 1949-re épült fel a ház, amelyet december 30-án vehetett át a kerület lakossága. Ezzel megnyílt a Rákosi Mátyás Kultúrház. 1950-től a főváros első, modern értelemben vett kultúrházban aktív élet zajlott, megnyílt a mozi, és már a kezdetektől 10 fős színitársulat alakult, de rendszeresek voltak a vendégelőadások is. Szerveztek könyvbemutatót, bálokat, és nagyon aktív volt a klubélet. Kezdetben az épület alagsorában bölcsőde és

óvoda működött, és itt tartottak katonai sorozásokat is.

3. korszak

A József Attila Kultúrház majd Művelődési Ház (1956–1969)

Az 1956-os forradalom után a kerületi tanács József Attila Kultúrházra változtatta az intézmény nevét, aminek a programkínálata is teljesen megváltozott. A politikai töltetű programok teljesen eltűntek, és előtérbe került a közhasznúság. Nagy hangsúly került az ismeretterjesztésre. A balett-, versmondó- és gyermekszínjátszócsoportok és a képzőművész kör mellé megalakult az Irodalmi Klub, amit Müller Péter vezetett. Ebből fejlődött ki az Angyalf öldi Irodalmi Színpad. Voltak ének és harmonika órák, tartottak szalon- és néptánc tanfolyamot, szabás-varrás oktatást, de az érdeklődők tanulhattak angolul és németül is a házban. 1961-ben az intézményt művelődési házzá sorolták át, és az intézmény az egész kerületre kiterjedő hatáskört nyert. Ekkor indult el az Angyalföldi Napok című programsorozat is. 1969-től mint művelődési központ élt tovább az angyalföldi kultúrkomplexum. 1975-ben a régi képzőművészeti előzményekre támaszkodva, megalakult a Moholy-Nagy László Képző- és Iparművészeti Stú-

dió, ami Budapest-szerte nagy elismerést aratott. Új lendületet kaptak a mozgásművészeti tanfolyamok is: balett, színpadi tánc, akrobatikus stepp tánc, de még kondícionáló torna is indult a művelődési központban. Elindult a Humoristák és Karikaturisták Klubja, a korábbi bélyeggyűjtők, kertbarátok klubja is tovább élt. Ekkor alakult meg a máig működő Helytörténeti Klub is. A klub munkássága 1985-ben ért be, amikor megalakult az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény. 1978-1986 között az épület teljeskörű felújításon esett át. A kulturális élet természetesen ez idő alatt is zajlott. A Moholy-Nagy Stúdió ekkorra vált a fővárosi vizuális nevelés bázisává, ahol már 10 tagozat működött, és az AJAMK adott otthont az első magyar bűvészversenynek is 1983-ban.

4. korszak

József Attila Művelődési Központ (1985–2008)

1985-re befejeződött az épület felújítása. A homlokzat a kor ízlésének megfelelő új műanyag és üveg köntöst kapott. Egy évvel később átadt ák az Angyalföldi Nézőtérre keresztelt színháztermet is. A rendszerváltás után a kerület gazdasága megváltozott, s emiatt a lakosság is átalakulóban volt. A megváltozott helyzethez igazodva az 1990-es évektől az iskolán kívüli

(át)képzés kiemelt helyszínévé vált Budapesten, később megalakult az Angyalföldi Általános Képzési Központ, ahol egyetemi szintű kiegészítő oktatást is tartottak. A közművelődés zavartalanul működött. 1994-ben rendezték meg először a József Attila Művészeti Napokat, és ekkor indult a Szent Mihály-napi Búcsú is, amelyeket máig megrendeznek. Az ekkor tájt induló Angyalföldi Ősz, a XIII. Kerületi Nemzeti-

ségek Kulturális Fesztiválja, a Civil Szervezetek Napja rendezvények szintén ma is ismerősek lehetnek.

A sokszor kültéri rendezvények mellett a házban továbbra is aktívan működtek a művészeti és mozgás programok, zenei és színi előadások. A nagy kihasználtságnak is köszönhető, hogy 2005-ben újra felújításon esett át az épület. Ennek eredményeként visszanyerte eredeti homlokzatát. A belső tereket a megváltozott igényekhez igazították.

5. korszak

Angyalföldi József Attila Művelődési Központ (2008–napjainkig)

2008-tól A XIII. Kerületi Közművelődési Nonprofit Kft központja lett a művelődési ház. 2011-ben létrejött a XIII. Kerületi Közszolgáltató Zrt. Ennek berkein belül a Kult13 és Sport13 (később Skult13) dívízió fogja össze a kerület korábban önállóan működő kulturális – és sport színtereit.

Napjainkban összesen 6 kulturális telephelyen 18 kulturális színtér, valamint 9 sport telephelyen 12 sport színtér várja a látogatókat állandó és alkalmi programokkal, a XIII. kerület parkjaiban, játszóterein, zöld területein pedig számos szabadtéri rendezvény nyújt kikapcsolódást a lakosság számára.

A 75 éves AJAMK nagy múlttal rendelkező, ugyanakkor a 21. század minden elvárásának megfelelő, multikulturális közművelődési intézmény. Az épület teljes körű felújítá-

sára 2005-ben került sor, és azóta mind küllemében, mind infrastruktúrájában, mind szolgáltatásai színvonalában felveszi a versenyt a hasonló rendeltetésű hazai és külföldi intézményekkel egyaránt, melyet a különböző szakmai szervezetek is több alkalommal díjazással ismertek el.

Az elmúlt másfél évtizedben itt indult útjára a népszerű

PénteK13 rendezvénysorozatunk, az itt található kiállítótér Mácsai István, Munkácsy Mihály-díjas festőművész nevét viseli. Az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjteményben állandó és időszaki kiállításokon mutatjuk be kerületünk történetét, történelmét. Legújabb színterünk a Lurkó Kuckó, ahol játszóházzal és ölbeli foglalkozásokkal várjuk a legkisebbeket.

Több évtizedes múlttal rendelkező műhelyek, foglalkozások, mint az 50 éves Moholy Nagy László Képző- és Iparművészeti Stúdió, az Ékszerbalett stúdió, Giovannini Kornél bábművész állandó tárlata mellett új és megújuló programokat kínálunk. Intézményünk számos klubnak, rendszeres és alkalmi közösségeknek otthona.

Jelenleg az 5500 nm-es művelődési központ, mintegy 20 közösségi helyiségében, melyeket tágas, kulturált előterek egészítenek ki, minden korosztályú és érdeklődési körű látogató számára változatos és színvonalas kulturális programokat biztosít.

Történetek a múltból

Az avatóünnepség

Pénteken este avatták fel Angyalföldön a Rákosi Mátyás kultúrházat. Az ünnepi megnyitóra sereglő dolgoz ók boldogan szemlélték a hatalmas vöröstéglás épületet, amelynek homlokzatáról messze világító betűk ragyogtak az estébe: „Rákosi Mátyás kultúrház“. Huber Károlyné, a Faktor-gyár szövőnője örömkönnyel a szemében fejezi ki ezrek és ezrek gondolatát: – Nem is olyan régen álmodni sem mertük volna, hogy Angyalföldön ilyen kultúrház épül. A megnyitás időpontjáig zsúfolásig megtelt a kultúrház hatalmas díszterme. Itt van Drahos Lajos, az országgyűlés elnöke, itt van Révai József népműevelési miniszter. Ratkó Anna népjóléti miniszter. Zsofinyecz Mihály nehézipari miniszter. Kovács István, az MDP Központi Vezetőségének titkára, azon kívül számosan a Párt és az államigazgatás vezető emberei közül. Az avató ünnepséget Goda Gábor tanácsnok nyitotta meg. Rámutatott arra, hogy az országnak ez a legszebbik kultúrháza, amely Rákosi Mátyás nevét viseli, s a hároméves terv keretében épült. Ezután Pongrácz Kálmán, a főváros polgármestere adta át rendeltetésének az új vöröstéglás épületet. (Friss Újság - 1949. december 31.)

Éled a ház

Alighogy megvirradt, a Lehel-úton tömött villamosok futnak. A Rákosi kultúrház körül már eleven az élet. A Menyasszony utcából csoportosan mennek a dolgozók a megálló felé. Magában a kultúrházban azzal kezdődik a nap, hogy Kiss bácsi kinyitja a „boltot” és begyújt a kazánházba. Derűsen parázslik Kiss bácsi „Dózsa” szivarja, fönt pedig az épület párkányán a korai napfény húzza végig a foszforát. Negyedóra múlva pipálnak a kémények. Máskülönben néma a kultúrház, csak egy madár hangicsál az eresz kampóján. Nem tart sokáig ez a csendesség. Ki sem dalolja magát a „kultúrmadár” az ereszen, lent a József Attila téren olyan zsibongás kerekedik, akár a vásáron. Kamaszlányok, nagymamák hozzák a fiókákat az óvodába. Az üveg és a beton csak úgy csattog a párkány alatt. A kultúrház titkára Osvári László. Huszonkét éves, fürge, mint a hal. Mindenütt ott van, mert a kultúrház élete nem megy ám olyan simán, mint a vízfolyás. Minden nap, minden óra egy-egy csatatér. Egyszer váratlanul megbetegszik az előadó, máskor nem működik a keskenyfilmvetítő, ilyenkor aztán csattog a hang a folyosókon: Laaci! Laaci! Vagy felbúg a megafon öblös hangja: „Osvári elvtársat kérik a természettudományi terembe!” Nyakig munkában van Osvári. Az áprilisi programot állítja most össze. (Gyárfás Miklós - Művelt Nép, 1950. április 2. szám)

A nagy írók tollából

Délután négy óra van. A táncterem félig megtelt gyerekekkel. Mozi lesz. Három filmet vetítenek le. Középen az ideiglenes gépház, a gyerekek elfoglalják a székeket, ki-ki nagyság szerint áll vagy ül rajtuk. A feketefüggönyök nem zárnak teljesen, úgy, hogy az utcai fény éles vonalakban látszik a gyerekek arcán. De azért a filmet jól lehet látni. A Hét szirom-nál csupa álmélkodás a terem, együtt dobognak a Száll a dal táncosaival, tágra nyílnak a szemek az Állatok ösztönénél. Ezek a gyerekek hat évvel ezelőtt az utcán csatangolhattak volna s összekoldulva néhány fillért, megnézhették volna a kültelki moziban Tarzánt, a rettenetest. Lent a földszinten a felnőttek számára most kezdődik a könyvtári óra. Hétezer kötetes könyvtára van a kultúrháznak – egyelőre. Naponta átlag hatvan olvasó hoz és visz könyvet. Persze, a legérdekesebb kérdés az, hogy mit olvasnak a Rákosi kultúrház tagjai? Gorkijt, vagy Dickenset? Ehrenburgot, vagy Hugót? Mikszáthot, vagy Bernard Shawt? Az igazság az, hogy mindegyiket. A legtöbbet forgatott könyv a Volokalamszki országút, most sincs bent egyetlen kötet sem, pedig harminc példányban van meg. Magyar könyvek közül Móricz Zsigmond Rózsa Sándora a legkedveltebb, de szépen viszik Nagy Lajost, Szabó Pált, Tersánszkyt – Mikszáth és Illés Béla utá n. Dickenst inkább a diákok olvassák és Shawt az egyetemisták. (Gyárfás Miklós - Művelt Nép, 1950. április 2. szám)

A szabadidő tárháza

A természettudományi kör tagjai most az asztal körül ülnek és Bíró István fizika tanár előadását hallgatják, közben a bodzagolyókísérletet végzik az árampólusok előjelének megállapítása céljából. Iparitanulók, szakgimnáziumbeliek, régi szakmunkások dolgoznak, kísérleteznek itt együtt. A sakkör is munkában van, Szabadi mester gyúrja a versenyzőket. Elmélyült arccal hajolnak a sakktáblák fölé, élesen lehet hallani az óra ketyegését. Sokan a világbajnokság döntőmérkőzéseire gondolnak, és ne csodálkozzunk ezeken a sakkálmokon, hiszen olyan játékosok vannak most itt, mint például a tizenötéves Kovács Jani, aki Benkő mesterrel szemben is pattot tudott már elérni. Ő különben fiatal kora miatt csak tiszteletbeli tag a kultúrházban. Az egyik klubszobában folyóiratokat olvasnak, s a kis társalgóban szól a rádió. Mozart-menüettet hallani a zsongó beszéd közben. Egy fehér pulóveres vasas ifi a rádió mellett ül és egészen közel odahajol a hangszóróhoz. Az olvasóteremben most irodalmi vita folyik. Berzeviczy Gizella tart előadást Osztrovszky regényéről, az Acélt megedzik-ről. (Gyárfás Miklós - Művelt Nép, 1950. április 2. szám)

A kultúrház teret ad, a kultúra lehetőséget teremt

Este hét óra. Telis tele van a színház előcsarnoka. Bent a színházteremben is sokan vannak már. A zenekar hangolása kihallatszik. Mindenki szépen, csinosan öltözött. Egy lány és egy fiú ragyogva nézik egymást és arról beszélgetnek, hogy nemsokára megalakul az irodalmi kör, pályázat lesz versekre, novellákra, irodalmi tanulmányokra. Csupa könnyű fényesség a két fiatal. A fiú azt mondja: – Vasárnap befejezem a József Attila tanulmányomat. Beadjuk a pályázatra, jó? – Jó! – bólint a lány, összefogózva mennek be a kezdést jelző csengő hangjára. Amikor kimegyek a térre és a kultúrház előtt állok félig az este homályában, félig a neonfényben, felhangzik Csajkovszkij nyitánya. Finoman szűrődik ki a zene. Minden ablak fényes. Mindenütt pihenő, tanuló, szórakozó emberek! – A játékszobában most lép talán a fekete bástyával a holnap nagymestere, a rádióhoz hajoló fehér pulóveres fiú tizenöt év múlva iparügyi miniszter is lehet és ott ül a nézőtéren jövendő felesége mellett az a fiatalember, aki jövőre esetleg megírja azt a regényt, amelyet az olvasóteremben olyan sokan és szenvedélyesen követeltek. A tavaszi este meleg robbanásai közben, a villamoshoz menet eszembe jut Csokonai jövendölése: „De tán jő Oly idő, Melyben nékünk A vidékünk Új Helikon lesz.” (Gyárfás Miklós - Művelt Nép, 1950. április 2. szám)

Angyalföldi Nézőtér

A Fővárosi Tanács támogatásával teljes színházi komplexum „épült be” az angyalföldi József Attila Művelődési Központ korszerűsített épületébe. A megemelt, 360 nézőt befogadó, látványtervezett nézőtéren a teljes technikával, zenekari árokkal ellátott színpadon a győri Kisfaludy Színház debütált februárban Hubac: A régi jó zenekar című darabjával. Márciusban a Rádiókabaré, áprilisban a veszprémi Petőfi Színház játszott itt. A veszprémiek Shakespeare Szeget szeggeljét mutatták be Paál István átlényegítő rendezésében. Angyalföld idősebb rokonszínháza, a József Attila Színház itt mutatta be először Kiss Dénes Héterősek című zenés-verses játékát Éless Béla vendégrendezésében. A Művelődési Központ vezetői a vidéki színházak rendszeres bemutatószínházát kívánják megalkotni abban a sajátos intézményi, közművelődési alakzatban, amelyet Angyalföldi Nézőtérnek neveztek el. (Film Színház Muzsika, 1986.)

Díszpolgáravató

Csodálatos randevú volt... Kedden az Agyalföldi József Attila Művelődési Ház színháztermében díszpolgárokat kösz öntöttek a kerület vezetői, a színháztermet zsúfolásig megtöltő barátok, tisztelők, a kultúra, a tudomány, a magyar közélet, a magyar futball illusztris képviselői előtt. A széksorokban láttuk a Vasas teljes vezérkarát. Öt tanárembert: Bellay Lászlót, dr. Hegedűs Gézát, Illovszky Rudolfot, dr. Kemény Pált és Nemeskürty Istvánt ünnepelte Újlipótváros és Angyalföld. Az ünneplést dr. Tóth József polgármester szavai vezették be, majd bemutatta Bellay Lászlót, aki iskolai igazgatóként szolgálta a kerület egyik általános iskoláját. A polgármester ezután köszöntötte dr. Hegedűs Gézát, a legnagyobb élő magyar polihisztort, nemzedékek professzorát, aki 1956-ban Nemeskürty Istvánt is útjára bocsátotta az irodalmi pályán. Szívmelengető volt, amikor a kerület első embere Illovszky Rudolf díszpolgárrá avatását taglalta. Rudi bácsi szintén tanárember, ő a Testnevelési Főiskolán 1957-ben szerzett diplomát. Rudi bácsi 1941-ben került Angyalföldre, majd ötszáz találkozón ült a piros-kékek kispadján, többszörös bajnok-, KK-győztes és Magyar Kupa-sikereket elért csapat mesteredzője. Szövetségi kapitány, aki Európa legjobb négy csapata közé kormányozta a Vasast. Amikor Görögországban, majd Ausztriában dolgozott, mindennap érdeklődött: mi történik kedves csapatával, mi újság a Fáy utcában? (Nemzeti Sport, 1996.)

Lehár Zenésszínház

Mint egy elkallódott ékszerdoboz, olyan az angyalföldi József Attila Művelődési

Ház: csaknem 400 személyes – plüssfoteles emelt nézőtere, zenekari árka, szép színpada szinte kiált a színházi előadások után – meséli Kazán István rendező, a Színház- és Filmművészeti Főiskola operett és musical tanszékének vezetője. – A hármas metró meghosszabbításával pedig az a messzeség is eltűnt, ami a főváros szívétől elválasztotta. Ezért rögtön megmozdult a fantáziám, amikor a művelődési ház igazgatója megkeresett. – Így született meg tehát a Lehár Zenésszínház ötlete. De miért pont operettre gondolt? – A mai rohanó világban az emberek igénylik a lágy dallamokat és a kedves humort. A musicaleket és a rockos darabokat egyébként is sikerrel játsszák más társulatok. Régi, klasszikus nagyoperetteket nem sokat látni a színpadokon. Már megvan a saját tánckarunk – Kriszt László vezetésével –, de a társulatot egy-egy darabra alkalmanként szerződtetjük. A március 27-i premieren Lehár Ferenc Éva című nagyoperettjét mutatjuk be, ebben Kállay Bori és VirágJózsef is szerepel majd, a két főszerepet pedig két tehetséges fiatal főiskolás, Élő Krisztina és Dá niel Gábor játssza. A darabot 1912 óta nem játszották Pesten. Ezzel az előadással nyáron a környező országok magyar lakta településeit is felkeressük – Ungvárra, Munkácsra, Beregszászba és Lembergbe indulunk, valamint tárgyalunk egy nagyváradi és szabadkai fellépésről is. Ősszel pedig Strauss: Egy éj Velencében című nagyoperettjét tűzzük műsorra. (Vasárnapi Hírek, 1992.)

Emlékbélyeg sztorik

„Én életemben művelődési házba az 1960-as évek közepe táján, itt a József Attila Művelődési központban jártam először. Akkor még a TIT-nek voltak kihelyezett rendezvényei vagy tanfolyamai, és én egy 20 századi irodalmi TIT rendezvénysorozatra jártam ki annak idején a József Attilára. Itt ismerkedtem meg azzal, hogy földrajzilag hol is van az a József Attila Művelődési Ház.” Fenyves Kornél (AJAMK igazgató, 1996-2004)

„Újdonság volt az első átépítés, amikor visszaépítették az eredeti tornácos állapotot. Az előcsarnokban volt egy galéria, ami négyszögletes volt, de mi körgalériának hívtuk, ott voltak fent a kiállítások. A régi színházterem kisebb volt és klasszikus lejtős nézőtere volt.” Illés József (Moholy Stúdió vezetője - szakmai menedzser 1977-2007)

„Az átszervezés kapcsán nagyon sok csoport civil szervezetté alakult, így a Moholy stúdióból Terrakotta Egyesület lett, amit utána Vass Kati vezetett nagy sikerrel. Fontos szerepe volt mindig is az AJAMK-ban a gyermek színjátszásnak. Jancsó Sarolta vezette Szerpentin gyermekszínház működött akkoriban a házban.” Kapuvári Beatrix (AJAMK igazgató 1997-2013)

„Nagyon sok híres tanítvány volt itt Angyalföldön. Heni néni sok színész gyereket tanított. A Csákányi Eszter is itt kezdett nálunk a Csákányi László lánya, aki később Kaposvárra szerződött. A Radics Edit ő revütáncos lett. Nagyon sokáig táncolt a Moulin Rouge-ban. Ő rettentő jól szteppelt. Túróczi Csilla is revü táncos lett a 70-es években. A híres ember vendég nekem mindenképpen Mednyánszky Ági néni. Ő egy híresség volt. Ha nem is volt fellépő, segéd volt, segíteni jött ide, és ez nagy dolog volt. Ő színésznő volt, ő nem tanított soha, csak így a vizsgák alkalmával a színpadi háttérnél segített. Most jut eszembe Szendrei Mariann, mint híresség. Ő balerina lett. A Svéd Királyi Operaház szólistája. Szilágyi Gyula, aki itt lakott a téren. Belőle is Operaházi táncos lett és ma a Hunyadi Művészeti iskolában balettmester itt Angyalföldön. Jezerniczky Sándor is itt tanult Heni néninél, ő is nagynevű balettáncos.” Renge Görgyi (Balett mester 2007-től napjainkig az AJAMK-ban működő Ékszer Balettiskolában)

k„Többek között, a Kossuth Lajos Tudományegyetemnek egy egyetemi kihelyezett tagozata működött itt a házban. Sándor elődöm nagyon eredményesen csinálta a felnőttképzési területet. Ezen kívül volt itt a BMK-nak is középszíntű művelődésszervezői tagozatának a gyakorlati oktatási képzési része. OKJ-s filmes képzés. Mindent tanultak itt a riporterkedésen, a filmrendezé sen, a vágáson át minden olyan dolgot, ami a modern filmkészítéshez szükséges. Egy másik filmes terület is bekapcsolódott ide, Szőke András rendszeresen oktatója volt, Jancsó Miklós, Maár Gyula. Az alkotó műhelyek közül talán a legjelentősebb a kamarakórus. Zenélt itt a jazzisták közül a Deseő Csaba, operaénekesek közül a Leblanc Győző és a Pitti Katalin. Csuka Mónika édesanyja csinált Gyertya fény keringő klubot, ami a mai napig működik.” Fenyves Kornél (AJAMK igazgató, 1996-2004)

k„1975-ben lett kialakítva az intézmény alagsorában a Moholy-Nagy Képző-és Iparművészeti Stúdió, aminek az egyik atyja Okányi Kiss Ferenc volt, aki a művészeti vezetője is volt. Az ő ötlete alapján volt, amikor 12 szakkör is működött egy időben. Ebben volt több rajzcsoport, kerámia, tűzzománc, gyerekrajz, gye rekkerámia, ezeket én is vezettem.” Illés József (Moholy Stúdió vezetője - szakmai menedzser 1977-2007)

k„2005-ben elkezdődött az AJAMK felújítása. Sajnos sok dolgot nem lehetett megcsinálni, mert a teremigényeket nem lehetett kielégíteni. A szabadtéri rendezvényeket tudtuk tovább vinni. A működést az Ár-

pád hídhoz közel

egy nem működő önkormányzati

óvodába, a Pannónia utcai

óvodában és több iskolában oldottuk meg. Nagy kerületi intézményi összefogás kellett hozzá. 2006-ban került átadásra az új ma is látható AJAMK. Egészen más feelingje lett a háznak. Szerettük belakni az új tereket, nagyon jó dolog volt, hogy például ki kellett találnunk, hogy hogy fogják hívni a termeinket. - Ez Dőry Évának volt az ötlete, hogy drágakövekről nevezzük el őket.” Kapuvári Beatrix (AJAMK igazgató 1997-2013) k

„Híres művészek az Énekiskola gáláin és az Édesanyám által alapított Gyertyafénykeringő Klubban léptek föl vagy vendégként megtekintették az előadást. Pl. Bajor Imre, Korda Györgyék, Aradszky László, Zámbó Jimmy, Zana József, Madarász Katalin nótaénekes és még sorolhatnám…” Csuka Mónika (Máté Péter-díjas magyar énekesnő, dalszerző, 1991-től napjainkig az AJAMK-ban működő Csuka Mónika Énekesek Klubja vezetője) k

„Elmondhatom azt, hogy saját erőből ISO minősítést az országban a közművelődési intézmények közül elsőként az AJAMK kapta meg. Ami nekem nagyon fontos volt, hogy a Helytörténeti Gyűjtemény akkor volt a legmagasabb szintjén Juhász Katalin vezetésével. Ő később az MTA néprajzi referense lett. Többször is elnyerte a kerületi Helytörténeti Gyűjteményünk a minisztérium kismúzeumi pályázatát. Ekkor még a Váci úton volt a gyűjtemény.” Fenyves Kornél (AJAMK igazgató, 1996-2004)

„Híres vendégek, fellépők közül itt volt Antal Imre például, akinek Dénes Gáborral volt műsora a rádióban. Müller Péter vezetett irodalmi színpadot. Fisher Ernő által vezetett rajzszakkör nagy hírű volt még a Moholy Stúdió előtt. Labáth Sándor idejében volt egy nagyon jó rendezvény, egy japán dob koncert. Kétszer léptek fel Magyarországon, egyszer itt egyszer pedig Szegeden. Még a csilláron is lógtak, annyira fantasztikus volt.

Volt színházi társulata a háznak Labáth Sándor idejében. Csuka Mónikának van a mai napig ének iskolája a Házban. A Falusi Mariann annak idején járt ide a textilszakkörbe.” Illés József (Moholy Stúdió vezetője - szakmai menedzser 1977-2007) k

„Mácsai Paliék voltak többször. Gryllusék. Politikusok közül a Vitányi Iván elég sokszor. Ő kerületi képviselő is volt. Amikor Közép európai Rövidfilm Fesztivált szerveztünk, annak voltak kiegészítő rendezvényei, ezekre többször is hívtuk az Ivánt előadóként. Opera énekesnők elég sokan jártak ide. Moldován Stefi, Ágai Karola.” Fenyves Kornél (AJAMK igazgató, 1996-2004)

„Fontos és szívemnek kedves a Gyertyafény keringő klub. Olyan nagy sikerrel in dult, hogy a régi első emeleti táncterem megtelt, és rendezvény közben kellett egyre több széket betenni.” Kapuvári Beatrix (AJAMK igazgató 1997-2013)

„1968 és 78 között kötődtem ide, mert ebben az időszakban növendékként jártam ide balettra. Akkor Balázsné Mednyánszky Henriett volt a balettmester.

Amikor az AJAMK-ot felújították és újra kinyitott, akkor jöttünk vissza. A lányaim és én kezdtük el itt az Ékszerbalettet. Ugyanazt tanítjuk tovább, amit Heni nénitől tanultunk. Ami még így engem nagyon megragadott, a színházterem, és a színházteremben tartott vasárnap délelőtti matinéelőadások. A színházterem moziként is működött.”

Renge Görgyi (Balett mester 2007-től napjainkig az AJAMK-ban működő Ékszer Balettiskolában)

k„A Csuka Mónika énekiskolája szinte második otthonuknak tekintette az AJAMK-ot. Én nem voltam a könnyű zenében járatos, és olyan emberekkel ismerkedhettem meg Mónika révén, mint például a Zámbó Jimmy, aki ott volt a Mónika gálaműsorain.” Fenyves Kornél (AJAMK igazgató, 1996-2004) k

„Az egyik legnagyobb feladatom tulajdonképpen a Kárpátmedencei Gyermekrajz Fesztivál volt, aminek én voltam a szülőatyja.” Illés József (Moholy Stúdió vezetője - szakmai menedzser 1977-2007)

k„A legérdekesebb momentum számomra talán a József Attila Napok rendezvény sorozata. Két részből állt, volt egy irodalmi része, és volt egy képzőművészeti része. Ez azt jelentette, hogy szavalóverseny lett hirdetve, amire lehetett jelentkezni két korosztályban, általános és középiskolás korosztályban. Ugyanúgy volt egy rajzpályázat része is. Egy másik rendezvény, mozgássérült alkotók kiállítása. Ez is éveken keresztül működött. Ez a kerületi mozgássérültek egyesületének egy tagjának volt az ötlete.” Illés József (Moholy Stúdió vezetője - szakmai menedzser 1977-2007)

„A kerület több alkalommal kapott a Magyar Népművelők Egyesületétől kitüntetést, ami szintén azt mutatja, hogy kitűnő szakmai munka folyik a kerületben. A Szent Mihály Napi Búcsú, ami kimondottan az AJAMK projektje volt, az Angyalföldi Ősz, a Művészeti Napok, a József Attila versmondó verseny, a Nemzetiségi és a Civil Fesztivál. Nagyon kedves emlékem 2006-ban, amikor először bekapcsolódtunk a Múzeumok Éjszakája országos programba. Nagyon nagy sikere volt az akkor még a Váci úton működő Helytörténeti Gyűjtemény retro kiállításának. A Sebő klub a legkedvesebb gyermekem. Minden alkalommal zenéltek, minden estnek volt koncepciója, mindig volt egy meghívott vendég, mindig más dekoráció volt, ami a Smaragd termet izgalmassá tette. Amire még nagyon büszke vagyok, az a Mácsai Pálnak és a Huzella Péternek a Villon estje. Erre az egész ház megmozdult. Sok ismert ember megfordult a házban. Itt lakott nem messze Moldován Stefánia operaénekesnő, így elhatároztuk, hogy mi Stefánia bált rendezünk, aminek ő volt a díszvendége. A Helytörténeti Gyűjtemény rendezvényeinek a díszvendége volt Nemeskürty István és Kern András. A József Attila szavaló verseny zsűrijében kapott helyet Papp János, Mácsai Pál, akik első szóra vállalták a feladatot.”

Kapuvári Beatrix (AJAMK igazgató 1997-2013)

„Számomra legkedvesebb személyek, művészek közül volt Orvos András festőművész, aki vezette a Moholy-t szakmailag, a szobrász a Marosits István, festők közül Erdélyi Eta, Havas Eszter. Következő szériában Németh Ágnes, aki 20 évig dolgozott itt, felvételi előkészítő csoportokat vezetett. Szobrász volt, de rajzot tanított. Fischer Ernő vezette a rajzszakkört amikor én idekerültem.” Illés József (Moholy Stúdió vezetője - szakmai menedzser 1977-2007)

k„Minden évben az AJAMK volt a kerületi is kolák búcsú gálájának a helyszíne. Mind az on line, mind az offline formákat használtuk. Volt az intézménynek egy kisteherautója, azt felsze reltük hangszórókkal és a környéken ment 1 óra körül a tanítás végén az iskolák előtt is.” Feny ves Kornél (AJAMK igazgató, 1996-2004)

k„A Radics Béla emlék társaság is klubként működött. Nekik kö szönhető, hogy Radics Béla szobra ott áll nem messze az AJAMK-tól.”

Kapuvári Beatrix (AJAMK igazgató 1997-2013)

A keresztrejtvény kitöltéséhez segítséget adnak az intézmény egyes korszakainak történeti leírásai!

Vízszintes

Függőleges

Across

1. Ki vezette a balett-, versmondó- és gyermekszínjátszó-csoportok és a képzőművészkör mellé megalakult Irodalmi Klubbot?

1. Ki vezette a balett-, versmondó- és gyermekszínjátszó-csoportok és a képzőművész kör mellé megalakult Irodalmi Klubbot?

5. Kinek az ötlete nyomán épült fel a Vág utca 12. szám alatt a főváros első Népháza

5. Kinek az ötlete nyomán épült fel a Vág utca 12. szám alatt a főváros első Népháza?

Down

2. Milyen nevet viselt az intézmény 1949 és 1956 között?

8. Kinek a vezetésével működött az 1920-as években a Népházban a „Műhely”, egy avantgarde színházi csoport?

8. Kinek a vezetésével működött az 1920as években a Népházban a „Műhely”, egy avantgarde színházi csoport?

9. Milyen néven működött az intézmény az 1956-os forradalom után, miután a programkínálata is teljesen megváltozott

9. Milyen néven működött az intézmény az 1956-os forradalom után, miután a programkínálata is teljesen megváltozott?

3. Kinek a tervei alapján kapott volna helyet a házban könyvtár, olvasó- és előadóterem, 600 személy befogadására alkalmas filmszínház, óvoda, étterem, valamint lakások?

4. Melyik évben nyitotta meg kapuit a mozi?

6. A háromszintes épületben mi kapott még helyet egy foglalkoztató műhely, több étkező, illetve hálótermeken kívül?

7. Mely évben esett át felújításon az épület, melynek eredményeként visszanyerte eredeti homlokzatát?

Ha a Ház mesélni tudna…

„Drága emberek! Hallotok engem? Itt vagyok, már 75 éve. – Hát persze, hogy hallotok! Hiszen ti építettetek fel engem, ti adtátok nekem az emlékeket, s ti formáltatok olyanná, amilyen most vagyok. Ezek az emlékek éppúgy a tieitek, ahogy az enyémek is. Az én falaim, még ha idősek is, nem felejtenek el ám semmit, még akkor sem, ha néhol az idő új köntöst vetett rájuk. Tudjátok, én mindent láttam és éreztem, amit ti is. Veletek változtam és fejlődtem e 75 év alatt. Láttam, hogy egymásba karolva táncoltok, hogy boldogan énekeltek, önfeledten nevettek, s olykor könnyes arccal néztek végig egy-egy megható színdarabot vagy mozifilmet. Eljöttetek, hogy tanuljatok, olvassatok, szórakozzatok és felfedezzetek. Ti, akik szilveszterkor ismertétek meg egymást azon a véget nem érő bálon, az aulába vetődő holdfény tükrében, s tánc közben teljesen véletlenül egymásba botlottatok. Én akkor is ott voltam, s bár tégla falaim karokként mozdulni nem tudtak, minden gondolatommal azt kívántam, hogy egymásra találjatok. Bár hallhatnátok engem. Elmesélném, hogy most unokátok látogat meg minden héten, aki ugyan olyan lelkesedéssel táncol a balett órákon, ahogy egykor Ti is azon a holdfényes éjszakán. Emlékszem, hogy egy téli napon hatalmas hópelyhek borították be fényes tükör ablakaim kereteit. Fáztam volna, ha Ti nem jöttök el hozzám. Emlékszem minden napkeltére, ahogy az árnyékomból hírnökként előbújik a nap, és fényességbe borítja névadóm szobrát a József Attila téren. Ebből tudom, hogy hamarosan kinyitják ajtóimat, és egy újabb történetnek adhatok teret. És ha azt gondoljátok, hogy a József Attila szobor nem tudna mesélni az elmúlt évekről, hát válószínűleg tévedtek, végtére is éppen egy idősödő épület beszél hozzátok. Bizony, emlékszem minden napnyugtára is. A környező házak és fák árnyékának érintésére, amely most is hűsíti a homlokzatom pilléroszlopait egy-egy perzselő délutánon. Emlékszem az előttem elhaladó autók berregésére, a lépcsőimen felszaladó kopogós cipők ritmusos hangjára, minden dalra és szóra, ami valaha is elhangzott e házban. Szeretem, hogy a téglafalaimra felrögzített fénycsövek büszkén világítják nevemet, s hogy programjaim ékes öltözékként díszelegnek bejárataim mellett. Szeretem, ha beszéltek rólam, s lelkesen lapozzátok színes programfüzetemet. Tudom, hogy be fogtok még térni hozzám. Tudjátok, én minden nap elégedett vagyok, hiszen gondoskodnak rólam. A virágaimról, hogy ne szomjazzanak, a falaimról, hogy épek maradjanak, legalább még 75 évig. Ha valahol meghibásodnék, biztosan mindig lesz, aki megjavítson, mert azok, akik gondomat viselik, szeretettel teszik azt. Tudom, hogy ahogy eddig is, úgy ezentúl is szívvel-lélekkel szervezik majd meg a programjaimat, s élettel töltik meg tereimet, ezáltal sem ti, sem én nem maradunk kulturális élmények nélkül!

75 év hosszú idő ám, ezt biztosan tudom. De minden örömöm ebben az időben lelem. A jókedvben, a nevetésben, a meghatódott arcokban, a táncban, a dalban, a tanulni s a tudni akarásban. Az emlékek őrzésében, s vele együtt a jövőnk szebbétételében. Térjetek be hozzám!

Legyetek ti is részesei az én történetemnek, s a történelemnek.”