Lépések... ... a fenntarthatóság felé
TTMK
16. évfolyam 2. szám (48)
A konfrontációtól a partnerségig – civil stratégiák a vállalatok környezetvédelmi teljesítményének javítására Alma vagy körte? Vajon a civil szektor kívülről vagy belülről járulhat hozzá eredményesebben a vállalatok tevékenységének környezetbarátabbá válásához. A cikk célja, hogy vázlatosan áttekintsük, milyen stratégiákat követnek, illetve követhetnek a civilek a vállalatok működésének zöldítése érdekében. A konfrontatív (kívülről változtató) magatartásnak vannak nagyobb hagyományai, az NGO-k tevékenységét sokszor ezzel azonosítják. A kooperatív (belülről változtató, partnerségre törekvő) megközelítés hívei az együttműködésre, a kölcsönösen elérhető előnyökre koncentrálnak. „Hagyományos” civil stratégiák Korábban, illetve sokszor jelenleg is arra épül a civil szervezetek stratégiája, hogy a piacgazdaság, illetve a haszonmaximalizáló vállalati magatartás visszásságait ellensúlyozni próbálják. Ebben az esetben a civil szektor egyetlen lehetősége, hogy tisztességes és fair játékszabályokat próbáljon meg kialakítani, illetve kikényszeríteni (Kong és szerzőtársai [2002]). Ez történhet a vállalatokra gyakorolt közvetlen nyomással (például tüntetések, bírósági ügyek), illetve közvetett módon. Ez utóbbi jelentheti a jogszabályalkotásban való részvételt (jogszabálytervezetek véleményezése, önálló tervezetek kidolgozása, lobbizás, egyéb szakértői tevékenység), illetve a fogyasztók, a szélesebb közvélemény és egyéb érintettek befolyásolását (bojkottok, egyéb kampányok stb.). Ha ezt a megközelítést követjük, a CCIC [2001] tanulmánya szerint a következő lehetőségek állnak a civil szektor rendelkezésére: • Felhívni a szabályozók figyelmét a kontrollálatlan vállalati tevékenység negatív környezeti és társadalmi hatásaira. • Lobbizni a nemzeti hatóságoknál és különféle nemzetközi szakmai és kereskedelmi szervezeteknél olyan jogi és egyéb szabályozásért, ami a szabályozatlan piaci tevékenység negatív környezeti és társadalmi hatásait enyhítheti. • A felelőtlen vállalatok ellen bojkottokat és egyéb vevői tiltakozást szervezni, amelyek a vállalat, illetve termékei hírnevének rombolását célozzák. • Kampányokkal hitelteleníteni a felelőtlen vállalatokat befektetőik szemében, ezáltal rontva a finanszírozási lehetőségeiket. • Az érintett helyi közösségek figyelmét felhívni a vállalati tevékenység káros hatásaira, és érdekérvényesítő képességüket erősíteni.
16
A konfrontatív civil stratégiák mellett szóló érveket a következőkben foglalhatjuk össze: • Alapvető problémákat a gyökereknél kell kezelni. A környezeti és társadalmi problémák – melyek nagyrészt a piaci liberalizáció, a szabályozatlan piacgazdaság és a felelőtlen vállalati magatartás következményeként jelentkeznek – orvoslása érdekében minden lehetséges eszközt be kell vetni, nyomást kell gyakorolni egyrészt a vállalatokra, másrészt a többi külső érintettre. • Összeegyeztethetetlen értékrendek. A civil szervezetek és a vállalatok értékrendje, céljai és eszközei között akkora a szakadék, hogy a párbeszéd és az együttműködés lehetőségei minimálisak. Így csakis a konfrontáció lehet eredményes a civil szektor céljainak elérésére. • Szabályozók kontrollja. A kormányzatok felelőssége, hogy úgy szabályozzák a magánszektort, hogy annak működéséből ne csak a tulajdonosok, hanem a társadalom is profitáljon. Amennyiben ez nem működik megfelelően, a civil szektor szerepe, hogy erre különböző eszközökkel rávegye a kormányzatokat, illetve a hatóságokat. A konfrontatív magatartással szemben felhozható érvek: • Csak rövid távon eredményes. A konfrontációval csak tiszavirág-életű változások érhetők el a vállalati magatartásban. Hosszan tartó és alapvető változásra csak kölcsönös érdekek alapján végbemenő párbeszéd és kooperáció eredményeként lehet számítani. • Nem szándékolt hatások. A konfrontációval az NGO-k sokszor azok érdekeit veszélyeztetik, akiknek az érdekeit képviselni szeretnék. Ha például egy fejlődő országban termelő multinacionális céget támadnak, előfordulhat, hogy ennek hátrányait az elbocsátott helyi munkások, il-
letve a helyi környezet szenvedi meg. Ha a civilek a nyugati sztenderdeknek megfelelő környezeti és társadalmi felelősségvállalást várnak el a vállalatoktól, az adott országok esetleg pont a legfontosabb versenyelőnyüket veszítik el, és a súlyosbodó társadalmi problémák tovább nehezítik a környezeti problémák megoldását. • Elszalasztott lehetőségek. Nagyon fontos a kritikus üzenetek megfogalmazása és képviselete, de vigyázni kell, nehogy közben a civilek elszalasszák a vállalatokkal való esetleges együttműködési lehetőségeket, hiszen a vállalatoknak sokkal több erőforrás áll rendelkezésükre a problémák megoldására, és adott esetben még az elhatározásuk is meglehet. A konfrontációra épülő civil stratégiák nagyon fontosak, és akár meg is alapozhatják a civil szektor súlyát, ugyanakkor a gyakorlati tapasztalatok azt mutatják (például Kong és szerzőtársai [2002]), hogy kizárólag a konfrontáció csak korlátozott mértékben vezet sikerre. Éppen ezért érdemes minél alaposabban megvizsgálni a vállalatokkal való együttműködésben rejlő lehetőségeket. A civil szervezetek és a vállalatok közötti partnerséget célzó stratégiák A hagyományos konfrontáció kiegészítőjeként vagy alternatívájaként egyre gyakoribb a vállalatok és a civil szervezetek között megvalósuló együttműködés, partnerség. Ebben a megközelítésben a civil szervezetek és a vállalatok eltérő, de egymást kiegészítő kompetenciái és erőforrásai jelenthetik a megoldást a gazdasági tevékenységgel járó negatív környezeti és társadalmi hatások mérséklésére, illetve semlegesítésére (Jamali és Keshishian [2009]). Az együttműködés főbb irányai a civil szektor részéről a következők lehetnek (lásd például GEMI-EDF [2008] vagy Schiller [2005]):