Elkésve

SURTYA DÁNIEL (11.A)

ELKÉSVE

Játékos vers

Felkelek reggel nagy fáradtan, Nézek rá gyorsan az órámra. Akkor nyílik fel igazán szemem, Cserbenhagyott engem a vekkerem.

Gyorsan kapom elő ruhámat, Húzom fel magamra futtában. Rongyolok ki az ajtón szaporán, Megyek végig a metró vonalán. Lehajtott fejjel kullogok be, Késésem már szinte eget ver. Akkor veszem csak észre hirtelen, A portás néz rám értetlen képpel. Megáll bennem az ütő nyomban, Látom, hogy már hét tizenhat van. Elfogok késni a suliból, jaj! Le fog így szidni a tanárom, ahj! Félúton nézem a mobilom, Így elfogok késni tutira. Belátom sajnos nincsen mit tenni, A futásnak itt véget kell vetni. Szól nekem, hogy nincsen ma óra, Mert őszi szünet dúl régóta. Homlokon csapom magam nevetve, Majd nagy vidáman hazaeredek.