Hogyan ne indulj robotika versenyen?

Záró gondolatként a teremtő és a teremtménye közötti felelősségvállalás kiterjesztéséről szeretnék pár szót ejteni és mindenképpen nyitva hagyni a kérdést. Az ember a Földön jelenleg élő egyik legsikeresebb faj.

Népességünk növekedése exponenciális, és egyre több területet teszünk számunkra kényelmesen lakhatóvá, ezzel elvéve más fajok életterét, amelyek akarva-akaratlanul az általunk létrehozott, módosított környezethez kényszerülnek alkalmazkodni.

Legyen szó madarakról, hüllőkről, ízeltlábúakról vagy növényekről, ezek a fajok a mi kényelmes urbán környezetünkben, velünk együtt élnek. Vajon, ha intelligens fajnak tartjuk magunkat, akkor mekkora felelősséggel tartozunk értük?

URBÁN GERGELY (12.D)

HOGYAN NE INDULJ ROBOTIKA VERSENYEN?

Koscsó tanár úr a robotika szakkört pont akkor indította, amikor mi voltunk kilencedikesek. Így tulajdonképpen mi vagyunk az elsők, akik nem csak évekig élvezhettük a szakkör adta lehetőségeket, hanem minket nevezett elsőként versenyre is.

Első megmérettetésünk két éve egy micro:bit verseny volt, ahol két csapatot indítottunk. A versenyt megelőzően már kiderült, hogy a szervezők által adott kocsi, amelybe a micro:bitet kellett rakni, nem csak használt volt, hanem számos probléma is akadt vele. A mi csapatunknak egy baja volt, hogy nem tudott egyenesen menni a robot, ami szerencsére nem volt valós, hiszen a vonalkövetést nem zavarta. A másik csapat micro:bitjei azonban egymás után mondták fel a szolgálatot a verseny napján. Szerencsére a szervezők komolyabb készletekkel érkeztek. A mi robotunk motorja − a kis defektjét leszámítva − tökéletesen működött, Murphy törvényei alapján a versenykörre bedobta a törölközőt, és a teljesítménye töredékét adta le.

A másik verseny, amire neveztünk, a WRO volt. Ez lényegében egy LEGO robot világbajnokság. Természetesen nem volt lehetőség a nemzetközi fordulóra, de az országos fordulót végül egy teljes év halasztás után, online tartották meg. Mivel kevés anyagunk volt, végül csak egy robotot építettek az építők, a csapat másik fele programozott. A problémák itt sem maradtak el, hiába volt már egy majdnem kész programunk, egy elemcsere miatt megváltozott a maximum sebesség, pedig mindent ahhoz kalibráltunk be. Szóval, ez a verseny is elment, talán a legkellemetlenebb, hogy önhibánkból.

Tanár úrnak és a jövőbeli szakkörösöknek szolgáljon mindez tanulságként és természetesen nekünk is!