Női képviselet a szlovákiai politikai rendszerben by Béla Keszegh

Csánó Szabina

Képviselet, diverzitás, demokrácia Női képviselet a szlovákiai politikai rendszerben

Kempelen Intézet elemzések Felelős kiadó: Bara Zoltán Kiadta a Kempelen Intézet Komárom - Komárno 2012

Csánó Szabina

Képviselet, diverzitás, demokrácia Női képviselet a szlovákiai politikai rendszerben

Tartalom 3

Női képviselet a szlovák politikai rendszerben

Az adatok tükrében

Kerületi választások, kerületi adatok

Következtetések

Női képviselet a szlovák politikai rendszerben A régi mondással, miszerint a nőknek a konyhában a helye, már egyre kevesebben értenek egyet Szlovákiában is. A másik mondással, amely a férfiak terepének tekinti a politika világát, azonban még nagyon sokan azonosulni tudnak. Többek között Ján Čarnogurský is ez utóbbi véleményt képviseli, ugyanis szerinte a szlovákiai politika egyáltalán nem nőknek való.1 A politikus kijelentése sokakban egyetértést, másokban megütközést vált ki, ezzel is rámutatva, hogy a nők politikai részvétele még cseppet sem lezárt téma Szlovákiában. Európában az újonnan megalakult Csehszlovákia az elsők között, 1919-ben2 tette lehetővé a nők számára a szavazást,3 ekkortól számítottak politikai értelemben is állampolgároknak. A formális egyenlőség ezzel ugyan létrejött, mégis azt tapasztalhatjuk, hogy a jogi keretek lefektetése – noha az kulcsfontosságú lépés – nem feltétlenül vezet a nemi arányok egyenlőségéhez a gyakorlatban. A jelenlegi szlovákiai politikai élet ugyanis még mindig főként férfias te” rep”, a nők csekély mértékben képviseltetik magukat a legmagasabb szintű politikai döntéshozatal világában, és még 2012-ben is megoldatlan problémaként lebeg előttünk a sokszínűségre való ösztönzés. A demokrácia minőségének szempontjából fontos, hogy a politikai döntéshozatal ne társadalmi csoportokat kizáró, hanem azokat felvonultató, a nézőpontok széles skáláját bemutató és ütköztető legyen. A változatosságot azonban 2012-ben csupán 16 százaléknyi nő és egyetlen (egyben az első) roma képviselő jelenti, miközben a szlovákiai lakosság 51,4%-át4 képezik a nők, a romák pedig hozzávetőlegesen 7%-át.5 Jelen dolgozat a tág problémakör közül a nők politikai szerepvállalását járja körül. A főként leíró jellegű elemzés egy átfogó képet szeretne nyújtani a szlovák politikai élet nemi viszonyairól. Az elemzés elméleti hátterét az állampolgárság és a politika kapcsolata, valamint a női kvóta melletti és elleni érvek képezik. Ezek fényében az elemzés az 1994, az ország önállósulása óta lezajlott hat választás adatainak elemzésére fókuszál, külön kihangsúlyozva a pártlistákon, a parlamentben, a minisztériumokban, valamint az önkormányzatok vezetésében megjelenő nemi viszonyokat.

A sztereotip állampolgár T. H. Marshall6 definíciójának értelmében az állampolgárság három jelentősebb mérföldkő elérése után teljesül. A polgári jogok (szólásszabadság, magántulajdonhoz való jog) megvalósulása után a politikai jogok, majd végül a szociális jogok (egészségügyi ellátáshoz, tanuláshoz és szociális biztonsághoz való jog) megszerzése következik. Az osztályviszonyokon alapuló modell gyenge pontja azonban részben az, hogy a nemek tekintetében vaknak bizonyul. A nők megkésve szereztek alapvető politikai jogokat, később váltak teljes értékű állampolgárokká (Szaúd-Arábiában a nők várhatóan csak 2015-ben kapnak szavazati jogot). Az állampolgárság egy másik jelentős kritériuma a gazdasági aktivitás. Az anyagilag független állampolgár ugyanis

Čarnogurský: Slovenská politika nie je pre ženy”, Forrás: http://www.sme.sk/c/6337906/carnogursky-slovenska-politika-nie-je-pre-zeny. ” html, Letöltve: 2012. április 14. 1

Összehasonlításképpen Új Zélandon 1893-tól, Svájcban pedig 1971-től járulhatnak az urnák elő a nők. Forrás: http://www.nationmaster.

com/graph/dem_fem_suf-democracy-female-suffrage, Letöltve: 2012. április 24. 3

Bútorová, Z. (szerk.) (2008): Ona a on na Slovensku. Zaostrené na rod a vek, Inštitút pre verejné otázky.

Počet obyvateľov SR k 31. decembru 2011”, http://portal.statistics.sk/showdoc.do?docid=44808, Štatistický úrad Slovenskej republiky, ” Letöltve: 2012. április 26.

Vaňo, B. (2002): Prognóza vývoja rómskeho obyvateľstva v SR do roku 2025, Forrás: http://www.infostat.sk/vdc/pdf/prognoza2025rom.

pdf. Inštitút pre verejné otázky, Letöltve: 2012. április 24. 6

A brit szociológus elméletéről l. bővebben: Marshall, T. H. (2009): Citizenship and Social Class, In: Manza, J. – Sauder, M. (szerk.): Inequality

and Society, W. W. Norton and Co.

többet ér” a társadalom számára. A munkavállalás tehát továbbra is a gazdasági státusz fontos indikátora. A munka” vállalás korábban csak a férfiak számára volt elérhető, a nők szerepe az otthon világának hatékony szervezésére korlátozódott. Noha ma már a nők is a munkaerőpiac aktív szereplői, a tipikus foglalkozások mégis a hagyományos női szerepek továbbviteléről tanúskodnak. Az oktatásban, az egészségügyben és a hivatalokban domináns a nőtöbbség, a gondoskodás ugyanis ezekben a szférákban jelenik meg a leginkább. Ezzel szemben a politikában és a tudományos életben még mindig csekély a nők jelenléte. Annak ellenére, hogy a felsőoktatásban jelentős a nők aránya, a legmagasabb tudományos fokozat megszerzése még mindig inkább a férfiak számára jelent vonzó alternatívát.7 A pályaválasztási döntések természetesen főként egyéni motivációk alapján születnek (vagyis általában a nők is ezt szeretnék), az azok hátterében meghúzódó általános vélekedések azonban jelentős befolyásoló szerepet játszanak. Az ISSP nemi szerepekkel kapcsolatos legutóbbi mérvadó felmérése8 alapján míg Szlovákiában a válaszadók 64,7%-a egyetért azzal, hogy mindkét szülőnek hozzá kell járulnia a család költségeihez, addig paradox módon a régióban is kiugróan magas arányban gondolják úgy, hogy a háziasszony szerep éppolyan kielégítő, mint a munkaerőpiacon való részvétel. Ezzel az állítással a válaszadók 24%-a teljes mértékben, 18,4%-a pedig inkább egyetért (a régióban egyedül Magyarország produkál ehhez hasonló adatokat, szemben például a Norvégiában mért 4%-al). A hagyományos női szerepfelfogás vezet ahhoz is, hogy a politika világa továbbra is kevés nőt vonz. A nők által dominált magán és a férfiak által uralt nyilvános világának hagyományosan éles megkülönböztetése számos feminista szerző számára jelentette az elméleti kiindulópontot. Ma azonban már inkább arra kellene koncentrálni, hogy ezen szféra összekapcsolásáról beszéljünk, és ne azok ellentétes viszonyát erősítsük meg.9 Kétségtelen viszont, hogy az egyenlőtlenségek leküzdéséhez először ezt a viszonyt kell érdemben értelmezni. Ahhoz, hogy a politika világa ne férfias terepnek számítson, hanem a demokrácia legfőbb médiumának, ahol a társadalom valamen�nyi szelete képviselheti érdekeit, és nem csak néhány mediátoron keresztül kommunikál, módosítani kell a nemek szerepét illető sztereotip gondolkodásmódot. Ennek egyik módja az alulról szerveződő csoportok jelenléte és aktív szerepvállalása, a másik pedig a politika felől érkező nyomásgyakorlás. A szlovák parlament 2009 áprilisában elfogadta a Nemzeti esélyegyenlőségi stratégia 2009–2013 között (Národná stratégia rodovej rovnosti na roky 2009 – 2013) elnevezésű dokumentumot. A stratégiában felsorolt magoldási javaslatok ugyanakkor csak olyan irányelveknek tekinthetők, amelyek megvalósításához komolyabb lépésekre is szükség lenne. A tervezet sikertelenségét bizonyítja az is, hogy sem a 2010-es, sem a 2012-es választások során nem került a korábbiaknál több nő a parlamentbe. Tény ugyanakkor, hogy csak hosszú távon érhető el számottevő eredmény, részben a már említett sztereotip gondolkodásmód miatt.

Női kvóta, pro és kontra Európában az északi országokban a legmagasabb a nők aránya a nemzeti parlamentekben: Svédországban 44,7%, Norvégiában 39,6%, Dániában pedig 39,1%10. Az adatok mögött a pártok által kezdeményezett szabályozás húzódik meg, egyik országban sem jogi alapja van a pártlistákon szereplő nők számára biztosított nagyobb térnek. Svédországban három párt vezetett be valamilyen szintű szabályozást a pártlistákat illetően. A Szociáldemokrata Párt pártlistáján felváltva szerepelnek a nők és a férfiak. A Baloldali Párt és a Zöldek 50%-os gender kvótát alkal-

”

Rodová rovnosť ”, http://portal.statistics.sk/showdoc.do?docid=27711, Štatistický úrad Slovenskej republiky, 2012. április 26.

ISSP 2002 Family and Changing Gender Roles III.” http://zacat.gesis.org/webview/index.jsp?object=http://zacat.gesis.org/obj/fStudy/ ” ZA3880%20. International Social Survey Program, Letöltve: 2011. november 9. 8

Bitušíková, A. (2005): (In)Visible Women in Political Life in Slovakia, In: Czech Sociological Review, 41/6, 1005–1021.

Women in national parliaments, Situation as of 31 December 2011”, Forrás: http://www.ipu.org/wmn-e/classif.htm#2. Inter-Parliamentary ” Union, Letöltve: 2012. április 26. 10

maznak.11 Norvégiában a Szocialista Baloldali Párt listájára 1975 óta érvényes a 40%-os kvóta, a Munkáspárt 1983 óta 50%-os, a Centrumpárt 1989 óta 40%-os, a Keresztény Néppárt pedig 1993 óta 40%-os kvótát alkalmaz. 12 Az északi példa már pár évtizede megjelent, annak alkalmazása azonban nem igazán terjedt el Európában,13 így Szlovákiában sem. Ennek több oka is lehet. Ha megnézzük a nők arányának változását a szlovák parlamentben, az adatsorból kitűnik, hogy 1990 előtt rendre 30% körüli volt a női képviselők aránya. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság által alkalmazott kvóta értelmében ugyan a kritikus tömeg” eléréséhez szükséges női képviselet je” len volt, érdemi beleszólásuk viszont csekély maradt. A döntések jelentős részét ugyanis egy szűk, férfiak alkotta csoport hozta meg.14 Ráadásul nem is demokratikus úton kerültek be a törvényhozó testületbe a kiválasztott nők, hanem a párt céljainak megfelelő módon válogatta ki őket.

Női képviselők aránya a szlovák parlamentben, 1976�2012 40%

29%

30%

27%

29%

20%

15%

10%

16%

2006

2010

16%

11%

12%

1976

1981

1986

1990

1994

1998

2002

2012

1. grafikon. Női képviselők aránya a szlovák parlamentben, 1976–2012. Forrás: Bitušíková, 2005, statistics.sk.

A rendszerváltás előtti időszaktól való tartózkodás egyik megnyilvánulási módja lehet az, hogy a már felmerülő női kvóta bevezetése rendre meghiúsult. Eva Rusnáková (SDKÚ) 30%-os női kvótát tartalmazó, elutasított javaslata (2004) a számot tekintve a korábbi korszak intézkedéseire hasonlított. A második kezdeményezés Ivan Šimko (KDH) részéről érkezett, aki amellett érvelt, hogy a pártlistán minden harmadik személy nő legyen, és a törvénymódosítás értelmében a szabályozás megsértését szankciók követték volna. A javaslat azonban nem jutott el a szavazásig sem. 2003-ban Jozef Heriban (ANO) vetette fel gyakorlatilag ugyanezt a javaslatot, ám az szintén megbukott.15 Jellemző, hogy az üggyel kapcsolatban felszólaló női parlamenti képviselők egy része is ellenezte az intézkedés beveze-

”

Rodová rovnosť ”, http://portal.statistics.sk/showdoc.do?docid=27711, Štatistický úrad Slovenskej republiky, 2012. április 26.

in Slovakia, In: Czech Sociological Review, 41/6, 1005–1021. Women in national parliaments, Situation as of 31 December 2011”, Forrás: http://www.ipu.org/wmn-e/classif.htm#2. Inter-Parliamentary ” Union, Letöltve: 2012. április 26. 14

Bitušíková, A. (2005): (In)Visible Women in Political Life in Slovakia, In: Czech Sociological Review, 41/6, 1005–1021.

tését, általában azzal érvelve, hogy ők személy szerint nem érzékeltek semmilyen hátrányt a karrierjük során, nem kell a nőket védett állatfajoknak tekinteni”, és pozitív diszkriminációban részesíteni őket.16 Ezek a vélemények a min” ” denkinek érdemei szerint” gondolkodást erősítik, miközben ezek a női politikusok rendre elfelejtik, hogy attól, mert számukra adottak voltak a feltételek a politikusi karrier megszerzéséhez, ez nem feltétlenül igaz a többi nő számára. A kvóta mellett érvelők szerint a nők parlamenti jelenléte azért fontos, mert ők általánosságban más szellemiséget képviselnek, kevésbé offenzívak, könnyebb velük az együttműködés, és általuk nagyobb szerepet kap a gondoskodás a parlamentben.17 Ezzel szemben a nők nem egy lehatárolható csoportot képeznek, számos tényező alapján elkülönült véleménnyel rendelkeznek, épp úgy, mint a férfiak. Sőt, nincs okunk azt feltételezni, hogy két nő között nagyobb az összhang valamely ügyben, mint egy férfi és egy nő között. Noha születtek kutatások arról, hogy bizonyos országokban a nők inkább a nőiesebb ügyeket preferálják,18 nem tekinthetünk el attól sem, hogy ez részben elvárás feléjük, részben saját vélekedés eredménye, részben pedig a parlamentek is nagyobb teret biztosítanak a nők számára a nőiesebb” ügyek terén (család, szociális ügyek, oktatást, egészségügy). Látnunk kell azt is, hogy a sztereotípiákkal ” túlzsúfolt közegben nehéz meghatározni az egyértelmű ok-okozati viszonyt. A női kvóta bevezetésével kapcsolatban a szakirodalomban is ellentétes álláspontokat fedezhetünk fel. Dahlerup ös�szefoglalója alapján19 kiemelhetjük, hogy a kvóta melletti legfontosabb pozitív érvek a következők: • a politika világában jelen lévő korlátokkal szembeni kompenzáció, • több nő jelenléte csökkentené a tokenizmus20 okozta negatív hatásokat, • a nőknek is joga van az arányos reprezentációhoz, • a listák felállításával tulajdonképpen a politikai pártok tartják kontroll alatt a jelölést, és nem a szavazók. Az ellenérvek sora is meglehetősen hosszú, a leginkább domináns ezek közül a demokratikus feltételek kvóták általi csorbulásának kihangsúlyozása. A pozitív diszkriminációval felmerül annak a veszélye, hogy a képviselők nemük, és nem képességeik alapján kerülnek be a törvényhozó testületbe. Továbbá a képviselőknek nem társadalmi kategóriák, hanem az általuk képviselt értékek alapján kellene helyet kapniuk a parlamentben. Az ellenérvek komoly problémákat vetnek fel, ugyanakkor ki kell emelni azt a paradox helyzetet is, hogy miközben az ellenérvek a férfiak bekerülési esélyének csökkenését emelik ki, addig a nők esélye a kvóták nélkül de facto alacsonyabb a férfiaknál. A jogegyenlőség ebben az esetben csak egy kiindulópont, ami a gyakorlatban nem csökkenti a hátrányokat. Ahhoz, hogy a demokratikus államszervezés hatékonyan működjön, valamiből engedni kell. Vagy a nők (és egyéb társadalmi csoportok) arányát növeljük, és akár ideiglenesen, de bevezetjük valamilyen formában a női kvótát, vagy nem sértjük meg a jelenlegi viszonyokat, és várunk arra, hogy magától” megoldódjon ez a probléma. Kihangsúlyo” 16

Uo.

Ez viszont ellentmondásban áll azzal az általános vélekedéssel, hogy a nők sokkal konfrontatívabbak, kritikusabbak, bosszúállóbbak, stb.

Mindezzel csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a sztereotípiák nem képezhetik a szakmai érvelésünk részét, mivel nem megalapozottak és nem is konzisztensek. 18

Tremblay, M. (1998): Do Female MPs Substantively Represent Women? A Study of Legislative Behaviour in Canada’s35th Parliament.

In: Canadian Journal of Political Science, 31/3, 435–465 19

Dahlerup, D. (2005): Increasing Women’s Political Representation: New Trends in Gender Quotas, In: Women in Parliament: Beyond

Numbers, IDEA Handbook Series, 141–157. 20

A tokenizmus esetünkben azt jelenti, hogy a politikai pártok a 10-15%-os kisebbségben lévő csoportokat (így a nőket is) szimbólumként

kezelik (token=szimbólum), miközben azok a többség ellenérzése alatt állnak. Mivel kevesen vannak, inkább társadalmi csoportjuk képvi” selőiként, nem pedig individuumokként jelennek meg. Kis arányuknál – és így többnyire kis számuknál – fogva nehéz egymással szövetséget kötniük, így ez az állapot (elszigeteltségük, izoláltságuk) önfenntartó jelenséggé válik.” (Nagy, 1997).

zandó ugyanakkor, hogy a nők nagyobb arányú részvétele nem csak a kvóta segítségével oldódhat meg (nagy szerepe van ebben többek közt az oktatásnak és a médiának is), rövid távon azonban ettől a lépéstől várható a legnagyobb hatás.21

Az adatok tükrében Ahogy az 1. grafikonon láthattuk, az 1990-es választások során, a kvóta megszűnése után a parlamentben 29%ról 12%-ra csökkent a női képviselők aránya. A legkevesebb női képviselő 1998-ban jutott be a parlamentbe, az utóbbi három választás során pedig rendre 16% volt a női képviselők aránya, ami egyben a legmagasabb értéket is jelenti.22 Mivel nem nagy számokról van szó, a százalékos megoszlás mögött kis eltérések húzódnak, a 12% és a 16% között mindössze hat képviselő a különbség

Év

1976

1981

1986

1990

1994

1998

2002

2006

2010

2012

Női képviselők száma

Női képviselők aránya

27%

29%

12%

15%

11%

15%

16%

1. táblázat. Női képviselők száma és aránya a szlovák parlamentben, 1976–2012. Forrás: Bitušíková, 2005, statistics.sk

A különbség a pártlistákon kezdődik... Az alacsony női képviseletnek a fentiekben leírtak alapján számos oka lehet, minden bizonnyal ezek közé tartozik a pártok listáján megjelenő női képviselők mennyisége és feltüntetett sorrendje is.

A pártlistákon szereplő nők aránya, 1998–2012 Év 1998

Pártok száma

Nők

Férfiak

Összesen

Nők aránya

274

1344

1618

16,9%

2002

604

2014

2618

23,1%

2006

532

1808

2340

22,7%

2010

545

1852

2397

22,7%

2012

778

2189

2964

26,2%

2. táblázat. A pártlistákon szereplő nők aránya, 1998–2012. Forrás: statistics.sk

A 2. táblázatban jól látható, hogy a magukat megmérettető pártok listáin önmagában sem szerepel elegendő számú női jelölt. Ennek fényében érthető, hogy nem is kerül be túl sok nő a parlamentbe – nem arról van szó, hogy a listákon szereplő női politikusokat nem karikázzák be a szavazók. Az 1994-es lista hiányában azt látjuk, hogy a listákon

Sanbonmatsu, K. (2003): Gender-Related Political Knowledge and the Descriptive Representation of Women, In: Political Behavior,

25/4, 367–388. 22

Fontos kiemelni, hogy a számítások során a belépési arányszámokat vettem figyelembe, mert a képviselők mozgását csak korlátozottan lehet fi-

gyelemmel kísérni. Elmondható azonban, hogy a nők aránya a képviselők ki- és belépése által kb. +/- 1-2 százalékpontnyi eltérést eredményezne.

a képviselők nemi aránya számottevően nem változott, nagyobb előrelépés csak a 2012-es választások során volt megfigyelhető, ám még a 26,2%-os arány sem bizonyul elegendőnek. A kigyűjtött listák (1998, 2002, 2006, 2010, 2012) alapján tekintsük át a parlamentbe bekerülő pártokon szereplő női jelöltek sorrendjét is. Ez azért is nagyon lényeges, mert nem minden szavazó tájékozott a jelölteket illetően, ebben az esetben pedig nagy valószínűséggel a lista elején található (és ezért főként férfi) jelöltekre fog szavazni. Ennek fényében az összes női jelölt pártlistákon szereplő aránya helyett most tekintsük át, hogy az első három, illetve az első tíz jelölt közt milyen is volt a nemek aránya az adott években. 1998-ban az SDK listája volt a legelőnytelenebb a nők számára, hiszen az első női jelölt a 32. helyen szereplő Anna Záborská volt. A koalíció többi pártja esetében ennél némileg jobb volt a helyzet, az SDĽ listáján a 2. helyen nő szerepelt, ám az első tízben rajta kívül nem volt női jelölt. A nemek egyenlősége szempontjából a legjobb listát a kormánypártok közül az SNS nyújtotta, mert az első tíz jelölt közül három volt nő, a legelső jelölt pedig a 2. helyen indult a szavazatokért. A parlamentbe bekerülő pártok 2002-es választási listáin sem jobb a helyzet (ahogy az ez után következő három választáson sem). A HZDS és a SMER egyaránt a 2. helyen tüntette fel az induló női jelölteket, akiken kívül az első tízben nem is szerepelt több nő. Emellett az MKP a 17. helyen tüntette fel az első női jelöltet, Bauer Editet, a KDH pedig a 9. helyen. A 2006-os választási listákon a KDH szerepelt a legrosszabban, a 15. helyen szereplő Anna Kováčovával, a legjobb eredmény pedig itt is az első tízben megjelenő két női jelölt jelentette a 2. helyen (SNS, ĽS – HZDS). 2010-ben a Híd csak a 12. helyen indította első női jelöltjét, a SMER a 10. helyen, valamint eddig először és utoljára nőként az első helyen indult az SDKÚ listáján a később megválasztott miniszterelnök, Iveta Radičová. A 2012-es választásokon ismét a Híd és a SMER az utolsók az esélyegyenlőség szempontjából a bekerült hat párt közül a 15. és a 11. helyen indított női jelöltjükkel. A legmagasabb pozíció ebben az évben az SDKÚ esetében a 3. hely volt.23 Összességében elmondhatjuk, hogy az eddigi választásokon (kivéve az 1994-eset) a listákon induló első három jelölt közül eddig egyetlen alkalommal szerepelt két nő (SDKÚ, 2010), a többi esetben egy, illetve gyakrabban egy sem. Az első tízben a legmagasabb női arányt az SNS hozta 1998-ban, mindössze három női jelölttel. Leggyakrabban azonban csak egy női jelölt, néhol kettő, hét esetben pedig egy sem szerepel a listákon. Ugyanazon pártok listáit nem érdemes összevetni, mert azok időközben átalakultak, illetve új pártokat is alapítottak. Annyit azonban érdemes megjegyeznünk, hogy a Híd eddigi két választási listáján egyszer sem szerepelt nő az első tíz jelölt között. A női politikusok számára a 12. és a 15. hely számított a legjobbnak (ez mindkét esetben Pfundtner Editet jelentette).

...és a parlamentben folytatódik Ebben az alfejezetben időrendi sorrendben tekintsük át az eddigi hat választás eredményeit a női politikusok szempontjából. Az összefoglaló táblázatok mellett mindegyik esetben ábrázolom egy alternatív női parlament” összeté” telét is, vagyis azt, hogy ha csak a beválasztott női politikusok kerültek volna be a parlamentbe, az egyes pártok milyen arányban képviselhették volna az ország ügyeit. Természetesen a képviselőszámból visszafejtett arányszámok nem lehetnek pontosak (mert az arányok alapján osztják ki a képviselői helyeket), a gondolatkísérlet ábrázolása azonban meglepő eredményekkel szolgál. Elöljáróban még fontos elmondani, hogy a női képviselők esetében csak a bekerülési arányszámot vontam be az elemzésbe. A képviselők mozgása – lemondások, pótképviselők – miatt ez az arány a gyakorlatban folyamatos mozgásban van.

Az OľaNO listáján sajátos módon a alulra kerültek a legesélyesebb jelöltek, és ha visszafelé értelmezzük a listát, akkor a 2. helyen szerepelt Eri-

ka Jurinová, aki valóban a második legtöbb szavazatot kapta. Bekerült ugyanakkor a lista valódi elején (3. és 7. hely) szereplő két női jelölt is.

1994 Az 1994-es parlamenti választások során a bekerült 14,67 százaléknyi nő az alábbi módon oszlott meg az egyes pártok között:

Képviselői mandátumok megoszlása, 1994 Párt

Összes képviselő Női képviselők száma

HZDS-RSS

Női képviselők aránya

21,31%

női parlament” ” 59,09%

Parlament 40,67%

SNS

22,22%

9,09%

6,00%

ZRS

7,69%

4,55%

8,67%

SP. VOĽBA

16,67%

13,64%

12,00%

DÚ

6,67%

4,55%

10,00%

KDH

5,88%

4,55%

11,33%

MK Összesen

5,88%

4,55%

11,33%

150

14,67%

100,00%

3. táblázat. Képviselői mandátumok megoszlása, 1994. Forrás: statistics.sk.

A koalíciót alkotó három párt (HZDS-RSS, SNS és ZRS) közül az első kettőben volt a legmagasabb a női képviselők aránya az összes párt közül, ám ez sem közelítette meg a kritikus értéket”. Míg azonban a HZDS-RSS 13 ” női politikust adott az ország vezetésébe, addig a többi párt, így a Magyar Koalíció is csak egyet. Ez leképeződik a grafikonon is.

Parlament, 1994

„Női parlament”, 1994

11,33%

4,55% 40,67%

11,33%

4,55% 13,64%

10,00%

4,55%

59,09%

4,55% 9,09%

12,00% 8,67%

6,00%

2. grafikon. Parlament, 1994. Forrás: statistics.sk.

3. grafikon. Női parlament”, 1994. Forrás: Szerző saját számításai. ”

A parlamentben a koalíció képviselőinek összaránya 55,3% volt. Ez a női parlamentben” 72,7%-ra növekedett vol” na a HZDS-RSS-ben az arányok eltolódása miatt. Ebben az alternatív törvényhozásban önmagában a párt önállóan is képes lett volna kormányozni. Látható továbbá, hogy a hipotetikus parlamentben a HZDS-RSS-t és az SNS-t kivéve gyakorlatilag mindegyik pártnak csökkent volna a súlya.

1998 A női képviselők aránya az 1998-as választások után volt a legalacsonyabb a szlovák parlamentben (11,33%). A koalíciót alkotó SDK, SDĽ, MKP és POP a képviselői székek 62%-át foglalta el, ami a női parlamentben” 47%-ra ” csökkent volna le.

Képviselői mandátumok megoszlása, 1998 Párt

Összes képviselő Női képviselők száma

Női képviselők aránya

SDK

4,76%

női parlament” ” 11,76%

Parlament

SDĽ

8,70%

11,76%

15,33%

MKP

6,67%

5,88%

10,00%

28,00%

SOP

23,08%

17,65%

8,67%

HZDS

13,95%

35,29%

28,67%

SNS Összesen

21,43%

17,65%

9,33%

150

11,33%

100,00%

4. táblázat. Képviselői mandátumok megoszlása, 1998. Forrás: statistics.sk.

Ebben az évben mindegyik pártban nagyon alacsony volt a női képviselők száma, gyakorlatilag a fentiekben már definiált tokenizmus alepfeltételével találkozhatunk. A pártokat, és azok politikai nézeteit képviselő két-három női képviselő ugyanis nem elegendő arra sem, hogy a vélt női szempontot érvényesíteni lehessen a törvényhozásban.

Parlament, 1998

„Női parlament”, 1998

9,33% 28,00%

17,65%

11,76% 11,76%

28,67%

35,29% 15,33% 8,67%

5,88% 17,65%

10,00%

4. grafikon. Parlament, 1998. Forrás: statistics.sk.

5. grafikon. Női parlament”, 1998. Forrás: Szerző saját számításai. ”

Arányait tekintve 1998-ban is a HZDS színeit képviselte a legtöbb nő. Emellett az ellenzéki SNS, valamint a koalíció tagjaként egyedül az SOP lett volna erősebb így. A kormány többi pártjának, így a legerősebb kormányzó pártnak, az SDK-nak is csökkent volna a súlya. Ha a két diagramot összevetjük, látható, hogy a női parlamentben” nem lehetett ” volna a valódihoz hasonló koalíciós kormányt alakítani, az SNS és a HZDS potenciális szövetsége ugyanis ott jóval erősebbnek bizonyult volna.

2002 A 2002-es választási eredmények alapján is még a HZDS kapta a legtöbb szavazatot, a női képviselőket tekintve azonban az SDKÚ vette át a vezetést. A nők aránya az SDKÚ és a SMER színeiben is nagyjából azonos volt, ahogy a KDH, ANO és a HZDS esetében is. Az MKP pedig a korábbi tendenciák alapján teljesített: ebben az évben is nagyon alacsony volt a magyar párt színeiben a nők aránya.

Képviselői mandátumok megoszlása, 1998 28

21,43%

női parlament” ” 27,27%

Parlament

SDKÚ

Párt

Összes képviselő Női képviselők száma

Női képviselők aránya

MKP

5,00%

4,55%

13,33%

18,67%

KDH

13,33%

9,09%

10,00%

ANO

13,33%

9,09%

10,00%

HZDS

13,89%

22,73%

24,00%

SMER

20,00%

22,73%

16,67%

KSS Összesen

9,09%

4,55%

7,33%

150

14,67%

100,00%

5. táblázat. Képviselői mandátumok megoszlása, 2002. Forrás: statistics.sk.

A női képviselők aránya az 1998-as választások után volt a legalacsonyabb a szlovák parlamentben (11,33%). A koalíciót alkotó SDK, SDĽ, MKP és POP a képviselői székek 62%-át foglalta el, ami a női parlamentben” 47%-ra ” csökkent volna le.

Parlament, 2002

„Női parlament”, 2002

4,55%

7,33%

27,27%

18,67% 22,73%

16,67% 13,33%

4,55% 24,00%

10,00% 10,00%

6. grafikon. Parlament, 2002. Forrás: statistics.sk.

9,09%

22,73% 9,09%

7. grafikon. Női parlament”, 2002. Forrás: Szerző saját számításai. ”

A koalíciós kormány 2 százalékpontnyi előnye a női parlamentben” lecsökkent volna. Az MKP esetében a csök” kenést az SDKÚ ellensúlyozta volna, ám a másik két koalíciós partner enyhe csökkenése is szerepet játszott volna a női parlament” arányainak kialakulásában. A nők arányát tekintve az SDKÚ-n kívül a SMER esetében tapasz” talhatunk némi emelkedést.

2006 A 2006-os parlamenti választások a SMER győzelmével értek véget. Azáltal, hogy a kormány kibővült az SNS-el és ĽS – HZDS-el, a koalíció a képviselői székek 56,7%-át foglalta el. Ebben a kormányban a nők összaránya elérte a 16%-ot, amely arány a következő két választások után sem változott meg.

Képviselői mandátumok megoszlása, 1998 Párt

Összes képviselő Női képviselők száma

Női képviselők aránya

női parlament”

”

Parlament

SMER

12,00%

25,00%

33,33%

SNS

15,00%

12,50%

13,33%

ĽS - HZDS

26,67%

16,67%

10,00%

SDKÚ

19,35%

25,00%

20,67%

MKP

15,00%

12,50%

13,33%

KDH Összesen

14,29%

8,33%

9,33%

150

16,00%

100,00%

6. táblázat. Képviselői mandátumok megoszlása, 2006. Forrás: statistics.sk.

Noha a SMER 50 képviselővel volt jelen a törvényhozó testületben, a nők aránya mégis itt volt a legalacsonyabb (12%). A legtöbb nő arányában az ĽS – HZDS színeiben volt jelen. Noha továbbra is kevés volt a női képviselők aránya a parlamentben, megfigyelhetjük, hogy az a korábbiakkal ellentétben egy párt esetében sem esett 10% alá.

Parlament, 2006

„Női parlament”, 2006

8,33%

9,33% 33,33%

13,33%

12,50%

25,00%

12,50%

20,67%

25,00% 13,33% 10,00%

8. grafikon. Parlament, 2006. Forrás: statistics.sk.

16,67%

9. grafikon. Női parlament”, 2006. Forrás: Szerző saját számításai. ”

A koalíciós képviselők összaránya 56,7%-ról csupán 54,2%-ra csökkent volna, ami azt jelenti, hogy ebben az esetben a női parlamentben” is nagy valószínűséggel a valódi koalíciós kapcsolatokat kötötték volna meg. A kormánypártok ” közül csak az ĽS -HZDS, az ellenzékben pedig csak az SDKÚ szerepe lett volna nagyobb.

2010 Az előző választással ellentétben 2010-ben a Híd képzett kivételt jelentett a női képviselők tekintetében. Egyetlen nőt sem választottak be a választási listáról (emlékezzünk, hogy az első nő a 12. helyet kapta csak a listán), Pfundtner Edit pedig pótképviselőként került be végül a parlamentbe.

Képviselői mandátumok megoszlása, 1998 Párt

Összes képviselő Női képviselők száma

Női képviselők aránya

KDH

13,33%

női parlament” ” 8,33%

Parlament

HID

0,00%

9,33%

SaS

18,18%

16,67%

14,67%

10,00%

SDKÚ

21,43%

25,00%

18,67%

SMER

17,74%

45,83%

41,33%

SNS Összesen

11,11%

4,17%

6,00%

150

16,00%

100,00%

7. táblázat. Képviselői mandátumok megoszlása, 2010. Forrás: statistics.sk.

A többi párt esetében ezúttal is 10% fölötti volt a nők aránya, noha ez az SNS esetében csak egy nőt jelentett a kilenc közül. A SMER ebben az évben sem vezetett a nők arányát illetően, ezt a szerepet 2010-ben az SDKÚ frakciója töltötte be.

Parlament, 2010

6,00%

„Női parlament”, 2010

10,00%

4,17% 9,33%

41,33%

14,67%

8,33% 0,00% 16,67%

45,83% 25,00%

18,67%

10. grafikon. Parlament, 2010. Forrás: statistics.sk.

11. grafikon. Női parlament”, 2010. Forrás: Szerző saját számításai. ”

A 2002-es eredményekhez hasonlóan a valós parlamenthez viszonyítva a koalíció képviselőinek összaránya 52,7%-ról 50%-ra csökkent volna a női parlamentben”, ami nem lett volna elegendő a koalíció megalkotására. Ugyanakkor a ” SMER és az SNS sem képezett volna együtt abszolút többséget.

2012 2012-ben, Szlovákia történetében először a SMER abszolút többséggel győzött, vagyis a kormányzáshoz nem kellett koalíciós partnereket keresnie. Erre indokot egyedül a minősített többség eléréséhez szükséges mandátumszám (90) növelése adott volna indokot. Ez azonban nem következett be, így a jelenlegi parlamentben a SMER a képviselők 55,33%-át alkotja a maga 83 képviselőjével.

Képviselői mandátumok megoszlása, 1998 Párt

Összes képviselő Női képviselők száma

Női képviselők aránya

SMER

18,07%

KDH

12,50%

női parlament”

Parlament

11,76%

28,00%

11,76%

15,33%

”

HÍD

0,00%

5,88%

10,00%

OĽaNO

25,00%

17,65%

8,67%

SaS

9,09%

35,29%

28,67%

SDKÚ

18,18%

17,65%

9,33%

150

16,00%

100,00%

Összesen

8. táblázat. Képviselői mandátumok megoszlása, 2012. Forrás: statistics.sk.

Mivel összesen hat párt került be a parlamentbe, és mandátumok maradéka öt párt között oszlott meg, az eddigiek fényében nem csodálkozhatunk azon, hogy a nők csekély számban jelentek meg az egyes frakciókon belül. A negatív kivételt a vizsgált tekintetben ismét a Híd jelenti, hiszen egy női képviselőt sem sikerült bejuttatni a parlamentbe. Legmagasabb arányban pedig az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek padsoraiban ülnek a nők. Megfigyelhetjük továbbá azt is, hogy ebben az évben egy másik párt, az SaS női képviselete is 10% alá csökkent.

„Női parlament”, 2012

Parlament, 2012 7,33%

8,33% 4,17%

7,33% 55,33% 10,67% 8,67% 10,67%

12. grafikon. Parlament, 2012. Forrás: statistics.sk.

16,67% 0,00%

62,50%

8,33%

13. grafikon. Női parlament”, 2012. Forrás: Szerző saját számításai. ”

Az abszolút többséggel kormányzó SMER a mandátumok 55,33%-át birtokolja, ami a női parlamentben” 62,5%-á ” növekedne, vagyis ebben az esetben abszolút és minősített többséget is szerzett volna a párt, a maga 94 képviselőjével. Ezen viszonyok között a Híd női parlamentből” való eltűnése az SDKÚ és az Egyszerű Emberek térnyeréséhez ” járult volna hozzá, ugyanakkor az SaS és a KDH súlya kisebbé vált volna.

A női miniszterek aránya 2012-ben, Szlovákia történetében először a SMER abszolút többséggel győzött, vagyis a kormányzáshoz nem kellett koalíciós partnereket keresnie. Erre indokot egyedül a minősített többség eléréséhez szükséges mandátumszám (90) növelése adott volna indokot. Ez azonban nem következett be, így a jelenlegi parlamentben a SMER a képviselők 55,33%-át alkotja a maga 83 képviselőjével.

Női miniszterek aránya az egyes kormányokban Miniszterek száma összesen

Női miniszterek összesen

Női miniszterek aránya

1994

Választások éve

16,67%

1998

8,70%

2002

7,41%

2006

10,34%

2010

7,14%

2012

7,69%

130

9. táblázat. Női miniszterek aránya az egyes kormányokban. Forrás: government.gov.sk.

Láthatjuk, hogy a női miniszterek száma és aránya is meglehetősen kevés volt mindegyik időszakban. Még az Iveta Radičová által vezetett kormányban is csak egy női miniszter volt (magát a miniszterelnököt leszámítva).24 A minisztériumok jellegét tekintve csak részben teljesül a fent megállapított tézis, miszerint a nőiesebbnek titulált kormányzati pozíciókba kerülhettek be a női politikusok. Egy-egy esetben volt Szlovákiának női pénzügyminisztere, mezőgazdasági minisztere, a privatizációs ügyekkel foglalkozó, valamint iskolaügyi minisztere, két esetben állt női miniszter az Igazságügyi Minisztérium, a Külügyminisztérium, valamint az Egészségügyi Minisztérium élén, a legtöbbször (mindössze három esetben) viszont a Szociális és Munkaügyi Minisztériumot vezette női politikus.

Kerületi választások, kerületi adatok A politikai legfelsőbb szintje után tekintsük át azt is, hogy a kerületi választások eredményeként (2001, 2005, 2009) milyen nemi arányok alakultak ki a vezetésben. Ha összehasonlítjuk a három választási időszak eredményeit, akkor enyhe növekedést figyelhetünk meg, viszont az egyes kerületeken belül még így sem számottevő a változás. Terülti különbségeket viszont itt is tapasztalhatunk.

2001 A 2001-es kerületi (VÚC) választások után a nemi arány a Trencséni kerület vezető testületében volt a legnagyobb, 22,2%. A sorban utána következő Pozsonyi kerületben a női arány ettől 4,8 százelékponttal alacsonyabb volt. Elmondható ugyanakkor az is, hogy ez a két kerület a későbbiekben is a legjobb országos arányt hozta.

Ľubomír Galko a kormány bukása utáni visszahívása miatt egy rövid ideig formálisan maga Radičová állt a Hadügyminisztérium élén, ez

azonban az elemzés szempontjából nem tekinthető releváns állapotnak.

Az első kerületi választások alkalmával három területi egyszégben sem érte el a 10%-ot a női politikusok aránya (növekvő sorrendben: Nagyszombati – 5%, Eperjesi – 8,33%, Nyitrai – 9,62%). A többi kerületben az arány jellemzően 10% körül mozgott. (1. ábra)

Női képviselők aránya kerületenként, 2001. december

1. ábra. Női képviselők aránya kerületenként, 2001. december. Forrás: statistics.sk.

Női képviselők aránya kerületenként, 2005. november

2 ábra. Női képviselők aránya kerületenként, 2005. november. Forrás: statistics.sk.

2005 A második kerületi választások után a Pozsonyi kerületben is 22% fölé emelkedett a nők aránya (26%), Trencsén pedig továbbra is az első helyen szerepel (31,11%). A legkedvezőtlenebb nemi arány ebben az évben a Zsolnai kerületben volt, mindössze 5,26%, ugyanakkor a Nagyszombati kerületben is csak csekély, mintegy másfél százalékpontnyi emelkedés volt tapasztalható. Figyelemre méltó továbbá az is, hogy egy nagy (mintegy 10 százalékpontnyi) ugrás figyelhető meg a két korábban is magas női képviselői arányú kerület, valamint az ország többi megyéje között. (2. ábra)

2009 A 2009-es választások során is a Trencséni (24,44%) és a Pozsonyi (25%) kerület maradt az élvonalban, noha az ezévi legmagasabb arányszám kisebb a 2005-ös második helyezettnél is (26%). Ezzel szemben a többi kerületben jellemzően előrelépés figyelhető meg. A Nagyszombati kerület is belépett a 10%-os nemi aránnyal rendelkező kerületek közé (pontosan 10%-os eredménnyek). Csupán az Eperjesi kerület maradt ez alatt az arány alatt, ugyanakkor a 2005-ös eredményhez képest itt is több mint 3 százalékponttal javult az arány, és csupán kevéssel maradt a 10%-os határ alatt (9,68%). Jellemzően a korábbiakban a nemi arányok szempontjából rosszabbul teljesítő kerületek léptek feljebb, az eleve jobban teljesítő kerületek aránya azonban nem mozdult el jelentős a korábbiakhoz képest. (3. ábra)

Női képviselők aránya kerületenként, 2009. november

3 ábra. Női képviselők aránya kerületenként, 2009. november. Forrás: statistics.sk.

A tény, hogy a Pozsonyi kerület a kutatási kérdés szempontjából jobban szerepelt annak is betudható, hogy a főváros jellemzően nyitottabb szellemiséget képvisel, hiszen gazdasági, kulturális és oktatási közontként is funkcionál, a szavazók társadalmi háttereje jellemzően más jellegű. Ez azonban nem ad magyarázatot a Trencséni kerület jó” szerep” lésére. Az okok keresésének komplex folyamát sajnos nem zárja le pusztán a nemi arányok vizsgálata, fontos indikátor lehet ugyanakkor a szavazók viselkedése, preferenciái, a politikai pártokhoz való kötődés, valamint egyebek között a jelöltek ismerettsége, azok jellemzői is. A sztereotípiákon és megérzéseken túlmutató eredményhez azonban szintén egy széleskörű kutatás elvégzésére lenne szükség.

A helyi szintű politika mint kezdőpont A nemzetközi tendenciákhoz és a szakirodalomhoz igazodva az adatgyűjtés megkezdése előtt azzal a feltételezéssel éltem, hogy a helyi politika terepén több nő jelenik meg, mint az országos szintű politikában. Az állítás tesztelése terjedelmi korlátok miatt csak a 2010-es önkormányzati választásokra (és az utána következő néhány időközi választásra, így a mai helyzetképre) korlátozódott.

Női polgármesterek aránya körzetenként, 2012. május

4 ábra. A női polgármesterek aránya körzetenként, 2012. május. Forrás: statistics.sk.

A női polgármesterek aránya jelenleg 22,2%, vagyis a helyi szinten 6,2 százalékponttal több a nők aránya, mint a parlamentben – az előfeltevés tehát igaz, noha a különbség nem számottevő. Az országos adatok kerületi szintre lebontott arányszámai azonban olyan különbségeket is megmutatnak, amelyekből területi tendenciákat is megfigyelhetünk. Az így kapott adatok alapján a női polgármesterek legalacsonyabb aránya (0%) a legkisebb körzetben található (vágsellyei körzet), a legnagyobb női arány pedig a zólyomi körzetben (40,8%). A térkép alapján jól látható, hogy a női polgármesterek aránya az észak-közép régióban (elsősorban a trencséni–árvai–liptói–szepességi régiókban) a legkevesebb, míg a pozsonyi körzetben és a dél-közép régióban általában magas. Az ország keleti és nyugati területei között a körzetekre lebontott arányszámokban szintén nem mutatható ki általános és erős különbség. Nem látható tehát egyértelmű tendencia az egyes járásokat illetően, ami arra enged következtetni, hogy az arányszámokat a helyi – település szintű specifikumok mérvadóan befolyásolják. Az adatok árnyalása érdekében azonban egy külön kutatást is érdemes lenne elvégezni, kibővítve azt a többi önkormányzati választás eredményeire is.

Következtetések A politikában résztvevő nők aránya az esélyegyenlőség egyik fontos jelzőszámának tekinthető. Amíg ugyanis a mindennapok legfontosabb döntéshozatali terepét főként férfiak dominálják, a demokrácia sem teljesül komolyabb csor-

bák nélkül. Az ilyen helyzetben ugyanis a politikából kívül rekedt társadalmi csoportok (így a nők is) csak néhány közvetítőn, valamint érdekcsoportokon keresztül képesek az egyes döntéseket befolyásolni, a párbeszédből azonban érdemben kimaradnak. Igaz, hogy mindenkinek a saját teljesítményei alapján kell bejutnia a legfelsőbb politikai szintre, ugyanakkor amíg nincsenek megfelelő példaképek, és nem módosul érdemben többek közt az oktatási rendszer, vagyis nem módosulnak a nemi sztereotípiák, addig a nők politikai szerepvállalása sem lesz sokkal magasabb. Az adatok alapján Szlovákiában a politika még mindig férfias terep, a rendszerváltás óta gyakorlatilag változatlan a nemek aránya a politikában. Azzal, hogy az országnak 2010 és 2012 között női miniszterelnöke volt, a térségünkben példát statuáltunk, az esélyegyenlőség érdekében azonban még mindig van ok a cselekvésre.

Rólunk Kempelen Intézet független think-tank szervezet, amelynek célja a társadalmat foglalkoztató, a közérdeket érintő kérdések megfogalmazása és e folyamatok objektív elemzése és közérthető formában való közzététele.

Céljaink Fő célkitűzések • • • • •

Szlovák – magyar közgazdasági és politológiai párbeszéd elősegítése Közpolitikai alternatívák előkészítése Közéleti kérdések tudományos hátterének bemutatása Racionális párbeszéd politikai kultúrájának elősegítése Társadalmi innováció

Fő tevékenységi kör: Szlovákiai Magyar Évkönyv éves kiadása • Gazdasági elemzések • Makroökonómiai elemzések: negyedévenkénti statisztikai elemzések Szlovákia gazdaságáról nemzetközi összehasonlításban • Szlovákia államháztartásának és költségvetésének elemzése • Szektoriális elemzések: pénzügyek, ipar, mezőgazdaság, energetika • Nemzetközi tőkeáramlás, FDI alakulása • Regionális gazdaságpolitika • Munkaerőpiac Közép-Európában • Gazdasági reform alternatívák Politikai elemzések • • • • •

Politikai napirend elemzés Együtműködés és konfliktus a visegrádi országokban Politikai elit kutatása Populizmus és extrémizmus Közvéleménykutatások lebonyolítása és kiértékelése

Miért Kempelen Farkas? Kempelen Farkas tudós, sokoldalú tehetség. Bécsben tanult jogot és filozófiát, majd ugyanitt tisztviselőként kezdett el dolgozni. Tanulmánya az emberi beszédről a modern fonetikai kutatások megalapozója. Másik híres találmánya a sakkgép. A gépben ugyan egy ember is el volt rejtve, de ez a találmány újszerűségéből keveset von le, hiszen az ember nem volt a közönség számára látható, hanem rafináltan elhelyezett tükrök és rések segítségével belülről tájékozódott. Ötvösként, költőként, íróként, és építészként is tevékenykedett. A pozsonyi vár egyes részeit ő építette újjá és ő tervezte a pozsonyi várban vízvezetékrendszert is, amelynek saját tervezésű szökőkutak is részei. Emellett nyomdai szedő-ládát, nyomtató- és írógépet a vakok oktatásához és egy gőz-gépet is készített. Verseket, epigrammákat, színdarabokat, sőt zenés játékot is írt, melynek zenéjét maga szerezte. Színpadi műveiből többet előadtak. Festett, rajzolt, rézmetszeteket készített. 1789-ben a bécsi művészeti akadémia tagja lett. Ez a sokoldalúság, tudásvágy és tudományos kíváncsiság, amely társaságunk célkitűzése és mottója egyben. Bár a szlovákiai magyar fiatal kutatók egy rendhagyó környezetben dolgoznak, ennek ellenére egyre intenzívebben részt vesznek a tudományos életben. Az intézet célja ennek további segítése és serkentése.

Publikációk: http://kempeleninst.sk/blog/category/publikaciok/

Meghasadt múlt

Parlamenti választások

Ifjúságkutatás

Gazdasági váltás Szlovákiában Economic Reforms in Slovakia 2006

Szlovákia a gazdasági reformok után Slovakia After Economic Reforms 2007

A 2010-es önkormányzati választások a szlovákiai magyarok tükrében

Kempelen Intézet elemzések Csánó Szabina: Képviselet, diverzitás, demokrácia (Női képviselet a szlovákiai politikai rendszerben) Felelős kiadó: Bara Zoltán Kiadta a Kempelen Intézet Komárom – Komárno 2012