2011. november - december - 2012. január
Romaklub
Szindbád utazásai Szentandrássy István retrospektív kiállítása a Roma Közéleti Klub keretében Barna, bronzszínű és vörös figurák, átható tekintetű madonnák, érzéki, buja asszonyok, szikár és komor férfiak, merész torreádorok, mélyérzelmű utazók, dacos lovagok és szilaj paripák – Szentandrássy István festményei olyan sajátos látványvilágot képviselnek, amely beemeli őt a halhatatlan alkotók közé. A mind témájában, mind atmoszférájában a cigányság értékeit, lét helyzetét megjelenítő alkotások általános érvényű erkölcsi üzenetet hordoznak, és hihetetlen szuggesztíven ábrázolják a kiszolgáltatott, nyomorúságos emberi sorsokat. A Kossuth Klubban rendezett kiállítás a festő életművébe enged betekintést. Szentandrássy István 1957-ben szüle tett Budapesten. Gyermekkorát a Nógrád megyei Horpácson és Erdőtarcsán töltötte, majd Hatvanban volt kamasz, de már a középiskolában is nagyon érdekelte a rajzolás. Iskolai tanulmányait befejezve költözött Budapestre, ahol előbb építkezésen, később egy kertészeti vállalatnál dolgozott, majd egy kórház toxikológia és pszichiátria osztályán volt betegszállító. Mivel minden érdekelte, a munkásszálló könyvtárában rengeteget olvasott, és képezte magát. Ebben az időben belekóstolt különféle művészeti ágakba, drámákat, verseket írt, kiállításokra, koncertekre és filmvetítésekre járt. Már ekkor nagyon foglalkoztatták az emberi sorsok, a kiszolgáltatottság, a sze génység, a társadalmi különbségek, az idős
12
kor, a háborús emlékek, és az, hogy a nehéz helyzetekben hogyan őrizheti meg az ember a méltóságát. A nyomasztó tapasztalatokat igyekezett kiírni magából. 1979-ben keveredett le Csapiba, egy cigány olvasótáborba, ahol a tábortűz mellett találkozott először Choli Daró czi József író-költővel, Ruva Farkas Pál költővel és Péli Tamás festőművésszel, akiktől ezután rengeteg baráti segítséget kapott. Péli figyelemmel kísérte az új tehetségeket, és a művészet bármely ágában igyekezett indulásukat, kibontakozásukat segíteni. Szentandrássyt ő fordította a képzőművészet, a festészetet felé, „örökbe fogadta”, tanítványául hívta, és elindította az alkotóvá válás útján. Néhány év alatt Szentandrássy olyan magas szintre fejlesztette művészi ábrázolásmódját, hogy 1982-ben nagy sikerrel megrendezték első önálló kiállítását. A következő évben született meg első rendkívül szuggesztív Madonna-festménye, melyet az ikonfestészet hagyományaira támaszkova készített. Innentől egy egészen egyedi, sajátos stílus bontakozik ki a művészetében, de Madonnái ezen az egyéni stíluson belül is kiemelkedő jelentőséggel bírnak. Nőket, asszonyokat látunk, akik egyben kulturális különbségeket és történelmi korszakokat jelenítenek meg átható erővel. Az Auschwitzi Mária a cigány holokausztnak állít emléket, de a fájdalom mellett a megbocsájtás katarzisa is rendkívüli erővel sugároz a képről. Az ősz és a tél Madonnái (képeinken) az alázat, a türelem és a megbékélés allegóriái. A ’90-es évek elején készült a kiállításon szintén bemutatott Szárnyasoltár, amely bár úgy szerepel a köztudatban, mint a holokausztot idéző alkotás, üzenetében ennél sokkal mélyebb: a cigányság sorskérdéseit jeleníti meg bibliai utalások segítségével. A ’90-es évek meghatározó sorozata a Federico García Lorca költeményeire épülő Cigány románcok. Szentandrássy ciklusában tetten érhető a tartózkodás, az odaadás, a vágyakozás, az együttérzés és a szerelem minden árnya lata, ezek a nem szokványos illusztrációk a szélsőséges érzelmek szürreális ábrázolásai. Szentandrássy a 2000-es években újra elővette a versciklust, de ekkor már a torreádor alakja köré csoportosítva az összetett, sokszor ellentmondásos jellemáb rázolást. Szentandrássy egy sajátosan egyéni, a drámaiságon alapuló képi nyelvet hozott
létre, amelyen megmutatkozik a reneszánsz festészet hatása. A reneszánsz a feltörekvő polgárság művészete volt, s maga a szó is újjászületést jelent. Szentandrássy szerint a cigány értelmiség életre hívása az egész cigányság újjászületését szolgálja, ezért különösen időszerű az a kultúrateremtő szándék és program, amely túlmutat a festészeten, és a cigány kultúra egészét kívánja átfogni. Ennek része a most Péli Tamás Roma Közéleti Klub néven újrainduló roma értelmiségi klub is, amely minden hónap első hétfőjén kerül megrendezésre a Kossuth Klubban. „Szenty azon kevés ikonok közé tartozik, akikkel még hál ’ Istennek lehetőségünk van beszélgetni, találkozni. A találkozás képei vel nem hétköznapi szembesülés a világgal, minden képének kozmikus ereje van. Min denkori morális példát mutat, min d en f éle értelemben, minden ember számára, aki képes befogadni. Szentandrássy kiállításai rendhagyóak, mert a legkülönbözőbb tár sadalmi rétegekből jönnek el ilyenkor, és együtt lélegeznek. A kiállítások hidat terem tenek ember és ember között. Szenty min denképpen a híd szerepét tölti be az emberek között. Rettentő józanul, kíméletlen szere tettel közelít és tart tükröt elénk. Aki csak kapcsolatba kerül vele, úgy érezheti, kapott valamit. Sokkal globálisabban gondolkodik annál, mint hogy a történeteit roma és nem roma viszonyra korlátozná.” – nyilatkozta a kiállítás megnyitóján Kunhegyesi Fe renc a romnet.hu-nak.
˚