A Gaude Kórus története 2000-2020

20 év

200 koncert

A Gaude Kórus története 2000–2020

Mit jelent nekem az éneklés és a Gaude?

Kiapadhatatlan örömforrást!

Egy állapotot, amely folyamatosan a föld fölött tart,

és néhány ritka pillanatban egészen az égig emel.

Segít, hogy megtaláljam magamban a harmóniát.

A Gaude Kórus az én léleksimogatóm.

Összetartozást, a közösség örömét, örökös tanulást, önkifejezést, művészi élményt.

Rezgést, nyugalmat, fényt a szürkeségben.

Üdítő, felemelő, semmi máshoz nem fogható transzcendentális élményt.

20 év – 200 koncert A Gaude Kórus története 2000–2020

A Gaude Kórus története 2000–2020 Nagy elhatározás kell ahhoz, hogy egy kisváros néhány zenekedvelő lakója kórussá szerveződjék, keressen egy karizmatikus karnagyot és elinduljon a művésszé válás útján.

Ez történt 2000 márciusában Gödön, és a lelkesedés azóta is töretlen. A felejthetetlen élmények száma évről évre gyarapszik és ezzel együtt nő a 30-40 fős közösség megtartó ereje is.

Egy kórus egy zsizsegő, folyamatosan változó és formálódó közösség. Olyan, amelyik karnagya intésére hatalmas fortissimókra és még inkább elcsendesedésre – pianókra – képes. Beszéd nélküli kommunikációra, érzések együttes kifejezésére egy közös nyelv: az énekhang révén.

Egy kórusban mindenki nagyon különböző. Mégis képes harminc-negyven egyéniség egyazon rezonancián megszólalni, a zene hullámhosszain eggyé olvadni. Egészen egyszerű, hétköznapi emberek hoznak létre közösen apró csodákat, maguk és mások lelkét is megérintő pillanatokat. Miközben mindenki máshoz hasonlóan élik mindennapjaikat, nem gondolkodnak azon, hogy mit jelent számukra az éneklés. De mindig tudják, hogy VAN ez a VALAMI, van ez a KÓRUS, ahol hetente egy vagy két alkalommal JÓ lenni. Jó megmutatni saját magukat, rejtett képességeiket egy befogadó, elfogadó, biztonságos közegben.

Jó valamit együtt létrehozni, és a kétórányi közös éneklésnek köszönhetően másnap feltöltődve folytatni a személyes utakat.

Mi történt a Gaude Kórus első 20 évében? Kiadványunk ezt igyekszik megmutatni, felvillantva azokat az eseményeket, amelyek életre szóló emlékeket jelentenek mindazoknak, akik átélték, és remélhetőleg inspirációt azoknak, akik ezután szeretnének velünk tartani.

Azt reméljük, hogy ezeken az oldalakon a közösségi lét, az alkotás és az éneklés öröme mutatkozik meg. Hiszen a „Gaude”, amelyet Kodály Zoltán – egy XVIII. századi francia misekönyvből származó latin szövegre komponált – Adventi énekéből kölcsönöztünk, azt jelenti: örüljünk, örvendezzünk!

Ezért a húsz év alatt megtett örömteli, eseményekben gazdag közös útért hálásak vagyunk és köszönetünket fejezzük ki a sok-sok támogatónak.

• Göd Város Önkormányzata, annak vezetői és kulturális programszervezői • A József Attila Művelődési Ház és Városi Könyvtár munkatársai • A Violin Kulturális Alapítvány alapítója, Murvai Zoltán, a Nemeskéri-Kiss kúria tulajdonosa • A Violin Alapítvány első elnöke, Pászthy Júlia Liszt- és Bartók – Pásztory-díjas énekművész, és a kuratórium korábbi tagjai: Pusztai Adél és Wagnerné Éry Júlia • Göd katolikus, református és evangélikus egyházközségei, azok vezetői és egyházi szolgálói közösségi helyszíneik, csodálatos templomaik rendelkezésünkre bocsátásával 3

• A Huzella Tivadar Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola a próbatermi lehetőséggel • A Gödi Németh László Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola a Dísztermében rendezett hangversenyekkel és az intézmény zenetanárainak többszöri magas színvonalú közreműködésével programjainkon • A Búzaszem Iskola alapítója, Horváth Szilárd • A városban kulturális rendezvényeket szervező Wagner László • Karnagyaink • Zenésztársaink, zenei együttesek • A Gödi Körkép, amely tudósításaival végigkísérte pályafutásunkat • Megértő, esetenként együttműködő, művészi allűrjeinket toleráló családtagjaink • Nem utolsó sorban: hűséges, nagyra becsült, inspiráló gödi közönségünk!

A Gaude a karnagyok szeméből Szeretnénk még sok éven át megélni és átadni közönségünknek az éneklés örömét, azokat az élményeket, amelyekről karnagyaink így fogalmaznak: Utassy Ferenc trombitaművész, karnagy, az Izlandi Köztársaság tiszteletbeli főkonzulja, aki 2000 és 2018 között állt a Gaude élén Regényes életem egyik legkedvesebb szakasza, amelyben 18 éven át a gödi Gaude karnagya lehettem.

Kalandos indíttatás után sodródtam a zenei pálya felé, a Zeneakadémia Nagytermének dobogójáról úgy tűnt, nem is lehet más választásom. Tíz, külhonban eltöltött év bizonyította, hogy a tarisznya értékes útravalóval teli, az itthonról cipelt tudás és tapasztalat minden körülmények között biztosítja a túlélést. Talán szerettem volna többet fürdőzni a világot jelentő deszkák rivaldafényében – sokan vannak, kiknek ennyi sem jutott. Amiből sokat kaptam, az örök újrakezdés szépsége. Egy új évezred hajnalán, miután magyarföldet a nagy egész ismeretében jelölhettem ki újra origónak, egy maroknyi énekelni vágyó gödi fiatalhoz vezérelt a sors, hátha tudunk kezdeni egymással valamit. Ebből a csírából sarjadt a közösség, amely most fennállásának 20. évfordulóját ünnepli.

Mert sok van mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb – énekli a Kórus ezer évek óta. A Kórus, melyben az egyén hangja kicsiny és csenevész, de a közösben felmagasztosul. Ahol az egyénnek csak dallamfoszlány jut, de a közösben harmóniává teljesül. Eközben utazik, korszakokon, kultúrákon át, megannyi nyelven fohászkodik, dicsőít és szeret, mert az ember alapvetően jó, a kóruséneklés ehhez nyújt számára segítő kezet.

4

Földvári Mátyás a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem ének-zene-művésztanár, kóruskarnagy-művésztanár szakos hallgatója, aki 2018-tól áll a Gaude élén Nagy megtiszteltetés számomra, hogy mindössze 19 évesen egy ilyen zenei múlttal rendelkező kórus élére kerülhettem, olyan elismert és tapasztalt karvezető után, mint Utassy Ferenc. Még akkor is hatalmas kihívás ez, ha a klasszikus zene kisgyermekkorom óta része az életemnek, sok énekkar háza táján megfordultam, és a Szent István Zeneművészeti Szakgimnáziumban szerzett érettségim után egyenes út vezetett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hatéves osztatlan tanári képzésére. Az egyetemen számos kiváló művész keze alatt tanulhatok, a kórusvezetés fortélyait mások mellett Horváth Gábortól, dr. Kamp Salamontól, dr. Kutnyánszky Csabától, Cseri Zsófiától és Jobbágy Valértól is alkalmam van elsajátítani. 2019 óta az egyetem Hallgatói Önkormányzatának elnöki tisztségét is betöltöm, valamint a vecsési Concerto Harmónia kórust is irányítom. Életem eddigi legmeghatározóbb állomásai tanulmányaim megkezdése a Zeneakadémián és a Gaude karnagyává válás, amely az egyetem számos kórusformációjában való éneklés mellett már leendő hivatásom gyakorlását is lehetővé teszi. Mindezt pedig egy olyan értő, szerető, boldog és összetartó közösségben tehetem, ahol az aktuális cél érdekében összeadódnak az energiák és egy-egy sikeres koncert után még biztosabb vagyok benne, hogy nagyszerű pályát választottam.

Bár a 2020-as év a világjárvány miatt nem az elképzeléseink szerint alakult, a nehezített körülmények ellenére is tervezzük jubileumi koncertünket. Nagy öröm (Gaude) számomra, hogy Vivaldi Glóriájával és más csodálatos művekkel készülhetünk erre, és remélem, még hosszú éveken át számos ünnepi alkalomra!

5

Mennyit is ér pontosan húsz év?

Azt még nem mondhatjuk, hogy egy ilyen korú énekkar „nagy múltú”. Mégis, visszatekintve a mögöttünk álló húsz esztendő kétszáznál is több koncertjére, körülbelül nyolcszáz kóruspróbájára és arra a mérhetetlenül sok örömre, amely ennek a gödi együttesnek megadatott, büszkén állíthatjuk: igen, ez szép teljesítmény! Mi mindenből állt?

• • • • • • • • •

hazai és külföldi utazások hagyományos lokálpatrióta hangversenyek nyár elején és karácsonykor állandó fellépések Gödön: március 15., augusztus 20., november 3-i vadászmise minősítő hangversenyek kórustalálkozók szezonindító kórustáborok kiállításmegnyitók családi események próbák, próbák és próbák…

Az alapítás óta eltelt évek fontosabb történéseit idézzük fel (időrendben), néhány, a tagjainktól vagy kedves közönségünktől származó személyes, egyéni hangvételű beszámolóval, kiemelve hagyományainkat és a számunkra legnagyobb élményt jelentő eseményeket. „Mondd meg nekem, mit dalolsz, megmondom, ki vagy. A bennünk továbbrezgő dallamok és foszlányaik olyat vallanak felőlünk, amit semmi lélekelemzés nem hoz felszínre. Bevilágítanak a lélek rejtett zugaiba, ahova másképp nem férkőzhetünk.” Kodály Zoltán Örömteli időutazást kívánnak kiadványunk szerkesztői: Báli Péterné, Jeges Edit, Kecskés Krisztina, valamint a Gaude Kórus tagjai.

6

2000 – a kórus megalakulásának éve 2000. március 2.

Első találkozás Utassy Ferenccel és próba a Huzella Tivadar Általános iskolában „Az első alkalommal, a Huzella-iskola énektermében 12 fő várta a messziről érkezett muzsikust. Arra emlékszem, mintha az egész próba egy hosszúra nyúlt beéneklés lett volna, persze, rengeteg izgalmas gyakorlattal, többszólamú hangzásélménnyel. Szép lassan, hétről hétre tovább folytatódott a hangképzés és a kórusépítés; májusban egyszer csak észrevettük, hogy kinőttük az osztálytermet. Így fogadott be bennünket közel hét éven át a József Attila Művelődési Ház.”

Tóthné Barcs Ágnes „Mindenki rettentően izgult, hiszen tudtuk, hogy egy rendkívül képzett és tehetséges emberrel találkozunk, aki Izlandon már nagy sikereket ért el zenei pályáján.

Mi lesz, ha meghall minket énekelni és sarkon fordul? Hiszen ekkor még csak egyszerű, legfeljebb kétszólamú énekeket tudtunk megszólaltatni, azokat sem művészi színvonalon. Legnagyobb meglepetésünkre ez a világjárt ember rögtön elfogadott bennünket. Később kiderült, hogy ő ekkor csak azt mérte fel, hogy honnan kell kezdenie velünk a munkát, ahogyan Izlandon is néhány zeneileg képzetlen halászemberrel indította a kórusépítést.” Váczi Edit 2000. március 27.

Első fellépés a Horizont Klub Jókai-estjén Nevenincs Kórus néven

2000. április 18.

Második fellépés Gödön a Mozgáskorlátozottak Klubja összejövetelén 2000. augusztus 16.

Zenei Együttesek Találkozója a Millenniumi Hangversenysorozat IX. előadásán Alsógödön, a Szent István templomban Már a megalakulás évében kezdetét vette a 18 esztendőn át tartó, Magyarországot Izlanddal összekötő zenei hidak építése, amelyek keretében évről évre izlandi együtteseket fogadtunk kórustalálkozókon és más kulturális rendezvényeken. Karnagy úr 7

irányításával idővel – vegyes karunk egyre bővülő izlandi repertoárjának köszönhetően – már magunk is e távoli nemzet kultúrájának magyarországi követei lettünk, számos izlandi kulturális esten történt közreműködésünkkel.

2000. november 17.

Gödi Zenebarátok Köre néven közreműködés a gödi József Attila Művelődési Házban a Múzsa Művészeti Egyesület kiállításmegnyitóján 2000. december 17.

Karácsonyi koncert Acsán, az evangélikus templomban 2000. december 23.

Karácsonyi hangverseny Felsőgödön, a Jézus Szíve templomban A karácsonyi hangversenyek hagyománya is a megalakulás évében kezdődött. Az első két alkalommal még más kórusok vendégeként, de 2002-től már önálló, egész estés műsorral, általunk felkért közreműködőkkel rendezzük karácsonyi koncertjeinket.

Az évad tervezésekor a mai napig az egyik legfontosabb cél számunkra, hogy lakóhelyünkön, Gödön minden évben adventi hangversenyt adjunk. Esetenként az ünnepi műsorunkkal más városokban is vendégeskedünk, de zeneszerető, hűséges „hazai” közönségünk nélkül az igazi karácsonyra hangolódás elképzelhetetlen lenne.

2001 – a Pünkösdi Kórustalálkozó éve 2001. március 15.

Közreműködés a városi ünnepségen Ebben az évben is két szép hagyományunk vette kezdetét: az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 153. évfordulója alkalmából a városi ünnepségen való éneklésre az új kórust kérte fel az önkormányzat. A megemlékezések több helyszíne közül mindig az utolsó állomásnak, a Nemeskéri-Kiss kúriában tartandó koszorúzásnak lettünk állandó szereplői. (Nemeskéri-Kiss Miklós ezredesi rangban a forradalom aktív harcosa volt, így annak leverése után jelképesen felakasztották. Emigrációjából a kiegyezés után térhetett haza, ekkor vásárolta a gödi kúriát, melyben egészen a 2. világháborúig leszármazottai éltek.)

Az első években ismert ’48-as dalokat adtunk elő, majd különböző tájegységek katonadalait tanultuk meg. Később furulya-, duda-, koboz-, népzenekari kísérettel is énekeltünk, amibe a közönséget is bevontuk. Műsoraink állandó moderátora Báli Péterné magyar-, népművelés- és ének-zeneszakos tanár, mesterpedagógus, a kórus alapító tagja.

2001. április 28.

Fellépés a Ráday-kastélyban Izlandról érkezett vendégek előtt Pécelen

8

2001. május 6.

XI. „Anyám fekete rózsa” Magyar Nyelvű Nemzetközi Vers- és Prózamondó Találkozó gálaműsora a veresegyházi Váci Mihály Művelődési Házban 2001. május 30.

Zenés fogadás az izlandi külügyminiszter érkezése alkalmából Budapesten 2001. június 4.

Pünkösdi Kórustalálkozó négy vendégénekkarral Alsógödön a Szent István templomban – Göd Város Kamarakórusa néven Az évadot – ettől az évtől kezdődően – egy-egy komoly hangversennyel zártuk.

Eleinte kórustalálkozók keretében, vendégfellépőkkel, később önálló, a város pedagógusainak ajánlott koncertekkel jelentkeztünk minden év júniusában. Legkedvesebb helyszínünk a néhány évvel korábban épült, kiváló akusztikájú alsógödi Szent István templom lett. „Ezeken a hangversenyeken örömmel mutatjuk meg városunk közönségének, pedagógusainak, hogy az évadban mely művekkel foglalkoztunk és azokat milyen színvonalon sikerült elsajátítanunk. Ajándékul szánt műsorainkban nagyobb lélegzetű, elgondolkodtató és könnyedebb, szórakoztatóbb darabokat egyaránt megszólaltatunk.” Báli Péterné

9

2001. szeptember 29.

Fellépés a Ráday-kastélyban Izlandról érkezett vendégek előtt Pécelen 2001. november 25.

Fellépés a Dunakeszi Művészeti Hetek alkalmából az evangélikus templomban 2001. december 1.

Jótékonysági hangverseny Alsógödön a Szent István templomban Közreműködött a római katolikus templom kórusa, Konczili Edit (szoprán) és Molnár András (tenor) 2001. december 23.

Karácsonyi koncert a Felsőgödi Munkás Dalkörrel a Jézus Szíve templomban

10

2002 – az első külföldi út éve (Németország – Luxemburg) 2002. március 15.

Közreműködés a városi ünnepségen

2002. május 16–21.

Kórusturné: Németország (Ayl) – Luxemburg (Luxembourg) „Az év tavaszán Göd Város Vegyeskara meghívást kapott a németországi Aylba egy 125 éve működő helyi egyházi kórustól, amelynél Utassy Ferenc karnagy úr korábban kántori teendőket látott el. Az Aylban adott szép koncertek mellett Luxembourg városába is ellátogattunk és közreműködtünk az ott élő izlandi közösség pünkösdi istentiszteletén.

Az első kórusturné és az ott szerzett élmények a mai napig frissek, és meghatározókká váltak a következő évekre is.

Kirándultunk Trierbe, egy csodaszép kisvárosba, és átmentünk Luxembourgba, a fővárosba is, aztán Schengenben vacsoráztunk egy helyi rendezvényen. A Mosel folyó mentén vitt az utunk, sok régi várat, csodálatos tájakat láttunk. Emlékezetesek voltak a remetebarlangok, egy nagyon régi templom, a Klause bei Kastel a Saar folyó fölé magasodó szikla tetején. Karnagyunk szerint ott volt az egyik legemlékezetesebb megszólalása Liszt Salve Reginájának, és számára is örök emlék a kórus szerenádja.” dr. Szalay Marietta „Ott és akkor annyi szellemi, érzelmi feltöltődésben volt részünk, hogy az valóban csoda volt.” Kóréhné Szűcs Mária És a kórus mindennapjaiban, a próbákon a kezdetektől jelen volt a humor, a játékosság is, ahogyan azt a Now is the Month of Maying című Morley-madrigál dallamára írt dalszöveg is bizonyítja: Nem szívbajos a Mester, mert minket ő nem restell, fa-la-la-la-la-la-la... „Each with his bonny lass”, ez fisz helyett egy desz, ha-ha-ha-ha-ha-ha-ha...

A férfikar felcsendül, a bizalom megrendül: na-na-na-na-na-na-na...

Amíg vezényel ő, megszépül minden nő! tra-la-la-la-la-la-la...

Mert idehozott Aylba, csak idegekkel állja! ja-ja-ja-ja-ja-ja-ja...

Ha hangunk megremeg, az piano-t jelent. csi-csi-csi-csi-csi-csi-csi...

Mi unisono kérünk, hogy dolgozzál még vélünk! fa-la-la-la-la-la-la... És dőlnek majd az érmek, ha nyájad véled béget! be-e-e-e-e-e-e...

11

2002. június 2. Évadzáró koncert az alsógödi Szent István templomban

2002. június 19.

Fellépés a gödi Lions Klub rendezvényén 2002. november 3.

Vadászmise: Nemeskéri-Kiss kúria, Göd Ebben az évben kezdődött számunkra a vadászmisék hagyománya. Minden év november 3-án, Szent Hubertus napján egy rendhagyó katolikus misének adott helyet a Nemeskéri-Kiss kúria pincéje, melynek tulajdonosa, Murvai Zoltán úr maga is vadász, a Nemeskéri-Kiss Géza Vadásztársaság elnöke. A különleges hangulatú misén, amelynek zenei szolgálatát adtuk sok éven át, szó esett a vadászatról és a természet körforgásáról, mi pedig az egyházi darabok mellett megszólaltattuk Balázs Árpád Vadászhimnuszát is. A szertartást követő vacsorán könnyedebb darabokkal (Friderici Baráti kör, Hassler Hol kancsó vár, Giardini Éljen minden bájos szép nő) vidítottuk az egyidejűleg nemzetközi szarvasbőgő versenyre és a Vadászborrend új tagjainak avatására is összesereglett ünneplő vadászokat.

2002. december 21.

Karácsonyi koncert az alsógödi Szent István templomban

12

2003 – Pécs és Piliscsaba éve 2003. április 27.

Közreműködés Kókán a Művészeti Napok ünnepi miséjén 2003. május 1–4.

Pécsi Nemzetközi Kamarakórus Verseny 2003 új színeket, új eseményeket hozott az egyre gyarapodó létszámú, év végére már 31 fős énekkar életébe. Májusban a Pécsi Nemzetközi Kamarakórus Versenyen többek között a következő dalokat énekeltük: • Brahms: In stiller Nacht; • Morley: Now is the Month of Maying; • Pászti: Csángó-magyar szerelmi dalok; • Duruflé: Tantum ergo; • Robertson: Mice and Men. Bár fiatal kórusként díjat nem nyertünk, a műsor értékelésében a következő jelzők szerepelnek: „a Morley-madrigál áttetsző előadása megmutatta a kórus érzékenységre való képességét”, „a Pászti Csángóban megmutatkozott a hangzás színgazdagsága és erőteljes mivolta”, „bensőséges interpretáció jellemezte a Tantum ergo előadását, a Mice and Men című darabnak pedig nagyon jót tett a játékos előadás”.

Bár karnagyunk a későbbiekben nem törekedett ilyen versenyeken összeméretni tudásunkat, ennek a fellépésnek az emlékét őrzi egy CD-felvétel is, amelyre büszkék vagyunk.

2003. május 17.

Piliscsabai Egyházzenei Napok: koncert a piliscsabai Szűz Mária plébániatemplomban Két héttel később egy szép – egyházi darabokat megszólaltató – hangverseny következett a Piliscsabai Egyházzenei Napok keretében.

Itt a következő műveket adtuk elő: • Liszt: Salve Regina; • Hallgrímsson: O, undur lífs (izlandi hálaadó ének); • Duruflé: Tantum ergo; • Brahms: Két motetta, op. 74.

(O Heiland).

13

2003. június 1.

Pedagógusnapi koncert a Nemeskéri-Kiss kúriában a váci Harmónia Kórussal 2003. június 14.

Piarista Juniális Gödön Éveken át nagy örömmel tettünk eleget Wagner László felkérésének az általa szervezett színvonalas városi rendezvényen, a Piarista Juniálison való fellépésnek.

Könnyedebb repertoárunkkal, az éves munkánk nehézségeit hátunk mögött hagyva, jókedvűen álltunk színpadra, magunk is élvezve a nyár első pillanatait és a mai napig őrizve a fellépések jutalmaként kapott kedves ajándéktárgyakat.

2003. június 14. Évadzáró kerti parti Barcs Lajoséknál Évadzárásként ismét pedagógusnapi koncertet adtunk, majd a Piarista Juniálison történt közreműködésünket követően újabb hagyományunk született: minden szezon zárásaként egy kedves kórustársunk kertjében bográcsozunk, jókat eszünk-iszunk, felidézzük közös élményeinket, sőt már beszélgetünk, gondolkodunk a következő évad lehetséges programjairól is.

2003. augusztus 20.

Városi ünnepség Gödön, a Várdombon Göd Város Önkormányzatának felkérésére a városi ünnepségre Kodály Zoltán Ének Szent István királyhoz című művével készültünk, rendkívüli nyári próbákkal. Ez a darab egészen a mai napig kedvence kórusunknak és karvezetőinknek.

2003. október 16.

Hangverseny a Fóti Szeplőtelen Fogantatás templomban A Göddel szomszédos Fót és a Károlyi család története szorosan összetartozik.

14

Nemcsak kastélyuk, és annak parkja, de az általuk építtetett romantikus stílusú templom is nagyszerűségüket, és az építész, Ybl Miklós kiválóságát dicséri. Felemelő érzés volt, hogy új évadunk kezdetén, egy szép őszi napon e lenyűgöző helyszínen adhattunk önálló hangversenyt, karnagyunk által gondosan összeállított szép műsorunkkal: • Schmidlin: Frohlocket mit Händen; • Hassler: Dixit Maria; • Duruflé: Tantum ergo; • Liszt: O salutaris hostia, Salve Regina; • Hallgrímsson: O, undur lífs (izlandi hálaadó ének); • Gloria tibi (izlandi dicsőítő ének).

2003. október 18.

Gödi Folklór Nap 2003. november 3.

Vadászmise a Nemeskéri-Kiss kúriában

2003. november 26.

A Báli Péter által vezetett Gödi Műteremszakkör kiállításmegnyitója Budapesten a Dagály utcában, a XIII. kerületi Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban A jó hangulatú budapesti eseménynek – Báli Péterné révén – személyes kötődése is volt.

2003. december 4.

Adventi jótékonysági koncert Gödön, a Nemeskéri-Kiss kúriában Hagyományteremtő szándékkal szerveztünk jótékonysági koncertet december elején hátrányos helyzetű gyermekek megsegítésére Gödön élő énekművészek – Kállay Bori és Berkes János –, valamint a zeneiskola művésztanárainak közreműködésével.

15

2003. december 20.

Karácsonyi koncert a Wekerletelepi Szent József Kórussal Gödön, a Szent István templomban

2004 – az első requiem, az első kórustábor és advent Bécsben 2004. január 4.

1. káposztaparti Utassy Ferenc karnagy úrnál Budapesten Újabb hagyomány teremtődött az év kezdetén: „A káposztaparti elnevezés onnan ered, hogy a karácsony és újév közötti koplalás miatt legyengült kórust Ferenc ezen a napon szokta egybegyűjteni, és különféle roboráló szerekkel felerősíteni a pedagógus-napig még hátra lévő „kis” munkára. A tudomány mai állása szerint erre a célra igen hatásos a töltött káposzta.

A megbeszélt időben karnagyunk budapesti házának csaknem minden helyiségét Gaudésok lepik el. A rezidenciát a földszinti – egy Gaudeemléksarkot is magába foglaló – konzuli irodán áthaladva veszik birtokba. Majd a következő szobában óriási kabáthalmokat hátrahagyva az emeleti lakótér elfoglalása következik.

Közben Feri csinos kis kötényt köt maga elé, és válogatott boraival kínál. (Biztosra megy, ha a káposzta illata önmaga nem keltené fel eléggé étvágyunkat.) Poharak csendülnek.

Majd előkerülnek a töltelékekkel megrakott tálak, a tejfölös csuprok, a lágy kenyér. Sorban állás, elcsendesedünk... Az elfogyasztott káposzta mennyiségét valójában a konyhában maradt fazék jelzi. Mérete miatt akár egy katonai századot is kiszolgálhatna. A káposztát a kórustársak otthonról hozott különféle sütemény finomságai követik. S azután, Gaude! A felhangzó dalok közül nem maradhat ki Dodó kedvence, majd a karnagy úr gyermekei is megmutatják a hálás közönségnek művészetüket.” Esztergomi Éva 2004. február 19.

Farsang a József Attila Művelődési Házban Kesserű Andrea jelmeztervező érkezésével kedves szokásunkká vált, hogy a farsangi időszakban az egyik próba szünetében jelmezekbe öltözünk, és az első „félidő” elmélyült daltanulását vidám hangulatú énekléssel, jókedvű bolondozással váltjuk fel. Épp ekkoriban kezdtük megtanulni karnagy úr egyik cseppet sem könnyű kedvencét, 16

Janequin Madarak éneke című madrigálját, így ezen a napon a madarakká vált kórusát kénytelen volt madárijesztőként dirigálni.

2004. március 28.

Budapest, Wekerletelep, Szent József templom – Fauré: Requiem Közreműködik: Göd Város Vegyeskara, a Wekerletelepi Szent József Kórus és Zenekar, Boross Csilla – szoprán, Jekl László – bariton, Kaposi Gergely – orgonaművész-karnagy Ebben az évben két alkalommal is megszólalt a Gaude életében elsőként megtanult oratórium: Gabriel Fauré Requiemje.

Ez olyan mérföldkő, amelyet nagyon sok felkészüléssel, a partnerkórussal megszervezett közös próbákkal értünk el. Megtapasztaltuk, hogy erre is képesek vagyunk, és a későbbiekben is nagy lelkesedéssel vágtunk bele oratórikus zeneművek tanulásába, mert tudtuk, hogy azok előadásai mindig izgalmas kihívást és felejthetetlen élményeket nyújtanak mindannyiunk számára.

17

2004. április 6.

Göd, Olajfa Művészház: Koltai László faragó-szobrász kiállításmegnyitója 2004. május 1.

Fellépés Pécelen a Ráday-kastélyban a Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása alkalmából rendezett ünnepségen 2004. június 6.

Pedagógusnapi koncert Gödön, a József Attila Művelődési Házban 2004. szeptember 4–5.

Kórustábor Kemencén a Kőrózsa panzióban, próbák a helyi általános iskolában 2004-től igény merült fel arra, hogy egy intenzív felkészülést biztosító hétvégével, ún. „edzőtáborral” indítsuk az új évadot. Az első években a varázslatos fekvésű Kemencén szolgált próba helyszínül kórustársunk, Kóréhné Szűcs Mária – Maruszka – szülőfalujának általános iskolája, az egykori vármegyeháza ma már műemlék-épülete.

Szálláshelyként a Kőrózsa panzió fogadott minket.

Az általában péntek estétől vasárnap délig tartó táborokban koncentrált szólam-, illetve összpróbák egymásutánjain új művek egész sorát tanuljuk meg.

Ezekkel a darabokkal alapozzuk meg az évad fellépéseit, hangulatát, művészi irányát.

Esténként nem maradhat el a közös vacsora (esetenként családtagjaink közreműködésével). Majd jóféle borok mellett éjszakába nyúló beszélgetések, nagyszabású tervek szövögetése, élménybeszámolók, vagy akár zenei témájú filmek közös nézése adnak még több élményt.

Az első tábor – bár mi sem gondoltuk volna, hogy egy nap akár 10 órán keresztül is képesek vagyunk énekelni – olyan remekül sikerült, hogy azóta mindig különös gonddal, már tavasszal véglegesítjük az időpontot (ez szeptember első hétvégéje) és megkeressük az elvonulásra legideálisabbnak tűnő helyszínt. Több kemencei szálláshely kipróbálása után a későbbiekben két alkalommal tartottunk kórustábort a pomázi Magyar Kóruskastélyban, majd visszatérően Bánkon a Bánkgyöngye panzióban, de Ipolynyéken, Mátraszentlászlón és Szilvásváradon is. „Ha egy kívülállónak elmondom a napirendünket, a fejét fogja, és nem érti, hogy nekünk mi jó ebben az egészben?! Este 7-től 10-ig éneklés, másnap 9-től 1-ig éneklés, délután 4-től 7-ig éneklés, vasárnap – nem találjátok ki?! – 9-től 12-ig éneklés.

Utána megyünk haza. Hát, ha nem szeretnénk dalolni, biztosan szenvednénk mi is, de így – különösen a nyári szünet után – már alig várjuk, hogy újból együtt lehessünk.”

Koréhné Szűcs Mária 2004. szeptember 11–12.

Ipolynyék (Szlovákia), szüreti fesztivál Két „szomszédolás” is gazdagította ezt az évünket: kórustársunk, Szőkéné Cseri Melinda falujába, Ipolynyékre voltunk hivatalosak egy kétnapos szüreti fesztiválra, ahol fellépéseink révén megbecsült vendégek voltunk, miközben magunk is kiélveztük 18

a szüreti hangulatot. Az eseményről nemcsak a helyi, illetve a gödi média, hanem a Népszava is hírt adott. „Délelőtt a katolikus templomban énekeltünk a szentmisén. Nagyon hálás hallgatóság előtt mutathattuk be Gounod C-dúr miséjét. A délutáni program a hagyományos szüreti felvonulással kezdődött. A község főteréről indultunk a szabadtéri színpad felé. Ünnepi köszöntőt mondott Csáky Pál, az MKP volt elnöke és Tóth István polgármester.

Ezután következett a hagyományőrző műsor, melynek keretén belül mi is elénekeltük kedvenc dalcsokrunkat. (Bárdos Lajos Régi táncdal, Dana-dana, Csillagvirág).

Mivel Ipolynyék a pincék birodalma és minden valamirevaló gazdának van saját pincéje is kinn a szőlőhegyen, természetes volt, hogy mi is meglátogattunk egyet, édesapámékét, Cseri Lászlóékét. Volt ott eszem-iszom, dínom-dánom, minden, mi szem szájnak ingere. Annyira jól éreztük magunkat, hogy egy későbbi kórustábort is Ipolynyéken szerveztünk meg.” Szőkéné Cseri Melinda 2004. október 23.

Tisztelet az áldozatok előtt Fauré: Requiem Alsógödön, a Szent István templomban „Hősökért – áldozatokért – szeretteinkért Méltó befejezése volt az október 23-i megemlékezéseknek az alsógödi Szent István templomban megtartott koncert, ahol Fauré Requiemjét hallhattuk. Nemcsak ’56 mártírjaiért szólt a gyászmise – lélekben már mindenki a közelgő halottak napja kapcsán saját halottaira is emlékezhetett ott. Amilyen puritán, egyszerű volt a helyszín, a nem is oly rég épült templom, olyan felemelő és magasztos érzés fogott el már az első felcsendülő hangok nyomán. A művet Göd Város Vegyeskara és a Wekerletelepi Szent József Kórus Pászthy Júlia művésznő és tanítványa, az első szólófellépését abszolváló Molnár Levente közreműködésével, Kaposi Gergely orgonakíséretével, Utassy Ferenc vezényletével szólaltatta meg. Mindkét szólista megindítóan szép előadása mellett a kórusrészek voltak nagy hatással rám.

Azt éreztem, hogy minden egyes kórushang mögött alaposan felkészített és képzett énekes áll.

Ez első sorban a két karvezető, Kaposi Gergely és Utassy Ferenc munkáját dicséri.

A mű kiválasztása is profizmusra vall. A padban ülve végigpillantottam a „teltházas” közönségen. A hetven- és nyolcvan éves generáción át többgyermekes fiatal párok hallgatták végig áhítattal a darabot. Fauré Requiemjének dallamossága és a zenemű időtartama az amúgy mindig fészkelődő kicsiket is lekötötte.

Tartalmasan szép koraesti programot szereztek mindnyájunknak a közreműködők az Emlékezet napján. A zenei élménytől áthatottan arra gondoltam, ez a koncert túlnőtte Göd város kereteit, azaz bárhol megállta volna helyét a lelki gazdagodást adó hangverseny.” Reptsik Lászlóné, Gödi Körkép, 2004. november

19

2004. november 28.

Bécs, nemzetközi adventi éneklés a Városházán Bemutatkozó pályázatunkkal részvételi lehetőséget nyertünk Bécs városának programsorozatára, amelyen – kiváló szervezésben – advent mindegyik vasárnapján a világ számos országából odasereglő kórusok forgószínpad-szerűen adnak 20-25 perces ízelítőt ünnepi repertoárjukból.

Fellépésünket karnagyunk által tartott autóbuszos, majd gyalogos bécsi városnézés előzte meg, este pedig közösen kortyolgattuk a fűszeres forralt bort Bécs adventi vásárának forgatagában.

20

2004. december 11.

Adventi koncert Alsógödön, a Szent István templomban Utassy Ferenc javaslatára Kodály Zoltán Adventi énekében megtaláltuk, megszerettük és a közönségünkkel is megismertettük végleges nevünket: GAUDE KÓRUS. 2004. december 19.

Jótékonysági koncert a sződi Mária Magdolna római katolikus templomban

2005 – a wetzlar-naunheimi út éve 2005. január 8.

Káposztaparti Utassy Ferenc karnagy úrnál Budapesten 2005. május 12–17.

Németországi kórusturné a Wetzlar-Naunheimi Férfikar (MGV Lahngruß Naunheim) meghívására „A Gaude Németországban! A pünkösdi hétvégén külföldre utaztunk. A WetzlarNaunheimi Férfikar (MGV Lahngruß Naunheim) vendégeként töltöttünk el néhány napot a lelkes és kedves német dalostársakkal. Wetzlar-Naunheim a Majna folyó menti Frankfurttól 50 km-re északra fekszik. Naunheimben három, egymással szoros kapcsolatban álló kórus van: a minket vendégül látó férfikar, a többségében az ő feleségeikből álló Cantemus Naunheim és a fiatalok Die TonArtisten nevű kara.

A számunkra szervezett gazdag programban három fellépés is szerepelt: a két templomi hangverseny mellett a legnagyobb közönséget a helyi lapban is meghirdetett, az Európai Unió szellemiségét ünneplő világi koncert vonzotta. A naunheimi kultúrházban a három helyi kórussal közösen adott koncertre mintegy 600 jegy kelt el.

Mint minden külföldi utazás, ez is maradandó élményt eredményezett és meghívóink egy évvel későbbi gödi viszontlátását is jelentette.” Esztergomi Éva

21

2005. június 3.

Pedagógusnapi koncert Gödön a József Attila Művelődési Házban 2005. június 11.

Piarista Juniális 2005. június 18.

Gödi Nyárnyitó Napok 2005. augusztus 20.

Az alsógödi Szent István templom kertjének avatása 2005. szeptember 2–4.

Kórustábor Kemencén a Kőrózsa panzióban 2005. szeptember 4.

Kemence, Kisboldogasszony-templom: közreműködés a katolikus szentmisén 2005. november 20.

Budapest, Wekerletelep, Szent József templom: Krisztus Király-ünnepi szentmise a Wekerletelepi Szent József Kórussal A szentmise részeként elhangzott: Mozart C-dúr (Koronázási) miséje.

2005. december 2.

Sződ, római katolikus templom: közreműködés jótékonysági koncerten 2005. december 17.

Karácsonyi hangverseny az alsógödi Szent István templomban Mozart C-dúr (Koronázási) mise Pászthy Júlia – szoprán, Borsos Edit – mezzoszoprán, Medenczi Román – tenor, Molnár Levente – bariton, Reptsik Anna – vers.

Ezen a koncertünkön a Huzella Tivadar Általános Iskola Kicsinyek Kórusával – köztük saját gyermekeinkkel – közösen is énekeltünk, amely a fellépést különösen meghatóvá tette!

22

2006 – a 250 éves Mozart éve 2006. január 7.

Káposztaparti Utassy karnagy úrnál Budapesten 2006. február 1.

A gödi Olajfa Galériában Báli Péter művésztanár kiállításának megnyitója 2006. május 15.

Zsögödi Nagy Imre emlékkiállításának megnyitója az Olajfa Galériában 2006. június 1–5.

A naunheimi kórus látogatása Németországból

2006. június 3.

Pedagógusnapi koncert az alsógödi Szent István templomban Vendégeink: MGV Lahngruß Naunheim Férfikar, Felsőgödi Munkás Dalkör, Pikéthy Tibor Zeneművészeti Szakközépiskola növendékei Németországi vendégeinknek az együtt töltött napokban nemcsak Göd, hanem Vác, Esztergom, Visegrád, Szentendre és Budapest nevezetességeit, szépségeit is megmutattuk. Hagyományos évadzáró – egyben pedagógusnapi – hangversenyünket pedig egy kórustalálkozó keretében tartottuk meg. Június 4-én Göd Város Önkormányzata segítségével a Pólus Palace-ban rendeztünk elegáns búcsúestet.

23

2006. szeptember 1–3.

Kórustábor Kemencén, a Mathias panzióban 2006. október 12.

Gaude-mozi A Hétköznapi mennyország című film közös megtekintése 2006. október 20.

Budapest, Műcsarnok: 300 izlandi vendég számára meglepetés-fellépőként izlandi kórusművek megszólaltatása 2006. november 26.

Zenés áhítat a felsőgödi református templomban Mozart C-dúr (Koronázási) miséjének második Gaude-megszólaltatásáról így írt a Gödi Körkép: „Nagy megtiszteltetés érte a Gaude Kórust Mozart C-dúr (Koronázási) miséje kapcsán. Nemcsak azért, mert kétszer – a zseniális zeneszerző születésének 250., halálának 215. évfordulóján – is énekelhette a vegyeskar ezt a nagyszabású művet, hanem azért is, mert mindkét alkalommal neves szólisták vállalták a fellépést.

2006. november 26-án a Felsőgödi Református Templom hagyományos Zenés áhítatán Pászthy Júlia énekművész, a Magyar Állami Operaház énekmestere és tanítványai Pulya Andrea, Medenczi Román és Molnár Levente szólóénekében gyönyörködhetett a zeneszerető közönség. A zenekari kíséretet bravúrosan látta el ifj. Szotyori Nagy Gábor – a nemrég felavatott, új – orgonán. Az előadás karnagya Utassy Ferenc volt, akinek szuggesztív vezénylése mind az előadókra, mind a hallgatóságra mélyen hatott.

A Dona nobis pacem (Adj nekünk békét) utolsó sorai egybefonódtak a Szotyori Nagy Gábor tiszteletes úr által elkezdett imával, a Miatyánkkal.”

24

2006. december 16.

Karácsonyi koncert az alsógödi Szent István templomban Közreműködtek: Sellei Zoltán, Szép Orsolya és Szabó Gyula Győző előadóművészek és a Huzella Általános Iskola kórusa.

2007 – az első minősítő koncert éve 2007. január 22.

Fellépés a Magyar Kultúra Napja alkalmából rendezett városi ünnepségen Felsőgödön a BM Nyaralóházak színháztermében 2007. május 20.

Minősítő koncert Biatorbágyon Az ekkor már 40 fős Gaude nagy szorgalommal, extra szólampróbákkal, komoly műsorral készült első igazi megmérettetésére, amelyre Biatorbágyon, a Művelődési Házban került sor a helyi Szakály Mátyás Férfikar minősítő hangversenyével egybekötve, neves zsűri előtt.

A zsűri elnöke Sapszon Ferenc Liszt-díjas, érdemes művész volt, tagjai Pálinkás Péter karnagy, a Magyar Kultúra Lovagja és Timkó Gábor karnagy, középiskolai tanár voltak.

A hangversenyen elhangzott • Morley: Now is the month of Maying; • Debussy: Trois chansons (1. DIEU! qu’il la, fait bon regarder); • Mendelssohn: Der dreiundvierzigste Psalm, (43. Zsoltár), op. 78., No.2.; • Kodály: Öregek.

A Gaude a zsűri elismerő szavainak kíséretében az ARANY DICSÉRETTEL minősítést kapta, amit boldogan ünnepeltünk a hangversenyt követő fogadáson.

25

2007. május 31.

VII. Pedagógusnapi koncert a Gödi Németh László Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola Dísztermében 2007. június 9. Évadzáró bográcsozás a Feneketlen tó melletti MHSZ létesítményben 2007. augusztus 18–19.

A Monthey-ből érkezett Vi’e La Vie Kórus fogadása, közös koncert a Feneketlen tónál, sétányavatás „A svájci testvérváros képviseletében egy fiatalokból álló kórus is Gödre érkezett.

Nagy szeretettel fogadtuk a nyitott, jókedvű csapatot. A két együttes hamar egymásra hangolódott mind zenei, mind kulturális téren. Öröm volt látni, ahogy magukba szívták Budapest látnivalóit, élvezték a fővárosunk adta kulturális kavalkádot.

A Nemeskéri-Kiss kúriában adott közös koncert és agapé után a Homokszigeten együtt ropta a két kórus a helyi rockzenekar közismert számaira a rock and rollt – mezítláb, a bátrabbak a holdfényben játszó Dunában is megfürödtek, többen életükben először, élő vízben. A viszontlátás bizonyosságával váltunk el egymástól.”

Tóthné Barcs Ágnes 2007. szeptember 7–9.

Kórustábor Ipolynyéken

2007. szeptember 15.

Tolerancia-nap: fellépés a Dunakeszi Radnóti Miklós Gimnáziumban 2007. október 26.

Közreműködés a Göd Városi Könyvtár által szervezett Jókai Anna író-olvasó találkozón a Nemeskéri-Kiss kúriában 26

2007. december 2.

Sződ, római katolikus templom: fellépés jótékonysági koncerten 2007. december 4.

Jótékonysági koncert a Violin Alapítvány szervezésében a Nemeskéri-Kiss kúriában 2007. december 15.

Adventi Kodály-est az alsógödi Szent István templomban Adventi koncertünk Kodály Zoltán születésének 125. évfordulója előtt egy nappal szólalt meg. Karnagyunk – a zeneszerző életművének nagy tisztelőjeként – a hangverseny műsorát az ünnepi esemény jegyében állította össze: „Mint mindig, most is az Adventi énekkel nyitottuk meg az estet. A műben elhangzó, magyarul ’örvendj’, ’örülj’ jelentésű szó egyben énekkarunk névadó szava is, ez érződött az átélt előadásban is. Majd a Horatius-versre írt, A szép énekhang Múzsájához című vegyeskari művel tisztelegtünk a zeneszerző előtt.

Pászthy Júlia énekművész és Hrubi Edit operaénekesek duettjében egy 17. századi adventi himnusz, a Csillagoknak teremtője csendült fel. Hrubi Edit két szólót énekelt eztán – az Odüsszeiából ismert Nausikaat, a Debussy-hatásra írt Négy dal második darabját –, majd az Énekszó gyűjtemény Három út előttem című népdalfeldolgozást.

Pászthy Júlia tanítványával, Németh Renátával és a Gaude Kórus női karával a Háry János daljátékból a Gyújtottam gyertyát-részletet adta elő, kellően kifigurázva a férjválasztás nehézségeit – ahogy azt Kodály az Elment a két lány virágot szedni című népdal alapján megkomponálta. E zenei blokkot Hajnóczy Zsuzsa, a Zeneakadémia tanára kísérte zongorán. Az estet három vegyeskari művel zártuk.

Az Öregek, a Kodály által vegyeskarra hangszerelt Weöres Sándor-vers mind zenéjében, mind szövegében is súlyos, az élet végső kérdéseire keres választ mindenkori megszólaltatásakor. Az Ének Szent István királyhoz című darabot már többször hallhatta a gödi közönség, de az átélt előadást most is nagy tapssal jutalmazta.

Befejezésül a büszke, és mégis oly esendő Balassi Bálint versére írott Szép könyörgés hangzott el.

A művet záró Ámen összefonódott a közönség tetszésnyilvánításával, amely nemcsak a Gaude Kórusnak és karnagy úrnak, Utassy Ferencnek, hanem az esten fellépők nagyszerű előadásának is szólt. Azután „csöndesen és váratlanul” megszólalt az Erdő mellett estvéledtem kezdetű bújdosódal. A Pászthy Júlia előadásában felcsendülő melódiában a kodályi örökség minden szépségét feloldotta az utolsó versszak üzenete: „Adjon Isten jó éjszakát, Küldje hozzám szent angyalát, Bátorítsa szívünk álmát, Adjon Isten jó éjszakát.” Tóthné Barcs Ágnes 27

2008 – a svájci út éve 2008. január 22.

Fellépés a Magyar Kultúra Napja alkalmából rendezett városi ünnepségen 2008. március 16.

Felsőgödi Jézus Szíve templom – a Szent Imre Kórus és a Gaude Kórus női kara előadásában Pergolesi Stabat Mater című műve Pászthy Júlia és Heim Mercédesz szólóénekével, ifj. Szotyori Nagy Gábor orgonakíséretével Tavaszra a női kar Pergolesi Stabat Materét tanulta meg és adta elő egy szép hangversenyen a felsőgödi Jézus Szíve templom Szent Imre Kórusával. A Gaude ezen a koncerten Antonio Lotti Crucifixusát is elénekelte.

2008. május 16.

Fellépés a dunakeszi Altamira Egyesület kiállításmegnyitóján 2008. május 23.

VIII. Pedagógusnapi hangverseny a Nemeskéri-Kiss kúriában 2008. május 31.– június 3.

Kórusturné Svájc / Monthey „A svájci Vi’e La Vie (Éljen az Élet!) Kórus előző évi gödi látogatása után mi is meghívást kaptunk Göd testvérvárosába, Monthey-be, aminek nagy örömmel tettünk eleget. Karnagyunk madártávlatból nézte hosszúra nyúlt buszozásunk kínjait, amelyet két könyörtelen buszsofőr tett néha nehézkessé.

Ezért „jutalomból” az egész utat végigénekeltük (Öregek, „Kiaszott…”). A 19 órás utazás végén a Monthey melletti alpesi falucskában, Champéryben kötöttünk ki Marusz nagy megkönnyebbülésére, ő viselte ugyanis a legnehezebben a szerpentint övező szakadékok látványát. Egy – többszáz éves faházak és templomocska szomszédságában lévő – hotelben kaptunk szállást, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a körülöttünk lévő hegyekre. Vendéglátóink figyelmességének köszönhetően idegenbe szakadt hazánkfia, Bornemissza Lajos volt az idegenvezetőnk, aki hibátlan magyarsággal és gondos odaadással kalauzolt bennünket ottlétünk alatt. Miután elfoglaltuk szobáinkat, Monthey kultúrközpontjába mentünk próbálni, ahol a város fogadóbizottsága várt minket.

Másnap reggel számos sajtkülönlegesség elfogyasztása után felderítettük a környéket, majd délután egy 1700 évvel ezelőtt alapított apátságot tekintettünk meg, ahol a relikviák között szólaltattuk meg a Da pacemet, mindenki nagy örömére.

Este a Vi’e La Vie évadzáró koncertjén léptünk fel, ahol a helyi kórusok szórakoztató, népszerű műveket énekeltek, míg mi a kórusirodalom remekeiből válogattunk.

A zárszámként előadott Bárdos-darabot, a Régi táncdalt a hallgatóság vastapssal jutalmazta.

Vendéglátóink vasárnapra egész napos buszkirándulást szerveztek nekünk, 28

és igazán kitettek magukért: utunk során Mathieu folyamatosan csokival és borral traktált bennünket. Gruyeres várába érve a zeneszalonban énekeltük el a Psaume című francia zsoltárt. Ebédre fondue formájában ízlelgettük Svájc finom sajtjait, majd a közeli sajtgyárban ismerhettük meg elkészítésük fortélyait. Visszafelé a Genfi-tó partjára kanyarodva, Montreux városát elhagyva a szép fekvésű Chillon közeli víziváránál időzhettünk. A búcsúesten a Vi’e La Vie tagjai finom vacsorával és ajándékokkal készültek tiszteletünkre. A többnapos együttlét és a közös éneklés olyan közel hozta egymáshoz a két énekkart, hogy bizony könnyezve búcsúztunk el egymástól.” Marton Kinga, Váczi Edit, Wisinger Violetta

2008. június 7.

Budapest, budahegyvidéki evangélikus templom: közreműködés az istentiszteleten, majd világi kórusmuzsika a templomkertben, ahol elhangzott – többek között – Hassler Őszi fák és Passareau Il est bel et bon című madrigálja.

2008. június 8.

Piarista Juniális 2008. július 14.

Városi Zenei Nap a BM üdülő színpadán 29

2008. július 14. Évadzáró bankett Alsógödön, a Széchenyi csárdában 2008. szeptember 5–7.

Kórustábor Pomázon, a Magyar Kóruskastélyban 2008. november 15.

Fellépés a felsőgödi Jézus Szíve templomban a 85. jubileumát ünneplő Felsőgödi Munkás Dalkör hangversenyén 2008. november 23. Ócsa, Szentháromság templom: Országh Tibor atya meghívására énekszolgálat a vasárnapi szentmisén 2008. december 14.

Sződ, adventi jótékonysági koncert a Hunyadi János Általános Iskola rendezésében 2008. december 20.

Karácsonyi hangverseny az alsógödi Szent István templomban

2009 – Bükkszenterzsébet éve 2009. január 3.

Káposztaparti Budapesten 2009. január 21.

Közreműködés a Magyar Kultúra Napja városi rendezvényén 2009. január 31.

Koncert a sződligeti Nagyboldogasszony katolikus templomban a helyi Gárdonyi Géza Általános Iskola tanulóival 2009. február 20.

Kórusfarsang a Nemeskéri-Kiss kúriában „Ebben az évben a február 20-i próba második részében tartottuk a kórusfarsangot.

A tagok nagy része jelmezbe öltözött és volt, aki műsorral is készült. Bíró Tibor áriát énekelt, Gyarmati Ildikó és Váczi Edit négykezest játszott, furulyázott, énekelt, Wisinger Violetta pedig találó rigmusokat írt a tagokról. Végül Velősy Mónika és Gyuri rögtönzött menzát varázsolt és pillanatok alatt melegszendvicsekkel lakatta jól az éhes farsangolókat.” Báli Péterné

30

Farsangi rigmusok Bemutatom Utassyt, aki minket utasít.

Méltóságos karnagy úr, nyolctól tízig karra gyúr.

Barcs Lajost a kitűzőkkel, őt keresd, ha kitűző kell.

Barcs Lajosnál régi hóbort, kedveli a finom óbort.

Izlandiul tanul Ottó, szép kiejtés, ez a mottó.

Andika egy lelkes altos, mindig kedves, sosem hangos.

Csehi Miki zuhany alatt, vi(ss)zhangokat gyakorolgat.

Vándorol a János, nem bús, hogy lett ő tenorból basszus?

Varga Andi muffint lisztez, CD-t hallgat – vajon Liszt ez?

Kecskés Kriszta tábort szervez, mikor ráér, mappát rendez.

Ildi hangjának nincs párja, kórusunk nagy megasztárja.

Finike is nagyon örül, ha dalostársak veszik körül.

Próbálkozik Felhő Mari egy felső C-t kicsikarni.

Gyuri bütyköli a netet, s dúdolgat egy canzonettet.

Stabil szopránban a Kriszta, hangja mindig kristálytiszta.

Felker Józsi figyel kicsit, s felismeri Fridericit. Ágnes megint túlórázik, a tenorral szólampróbázik.

Tibor előtt máig homály, miből lett a svájci homár.

Inke kottáját nem bújja, szólamát kívülről fújja.

Karcsi nem improvizál, szigorúan szolmizál.

Marusz nem egy kóros társ, nagyon fontos kórustárs.

Fontos Pásztor Miklós dolga, ő a kórus Domingója.

Aliz s Vilmos szimultán, dolgoznak két motettán.

Legfinomabb krémes sütit Esztergomi Évi süti.

Rögtön Kingára lesek, hogyha Negrót keresek.

Edó kapott még egy sanszot, énekelheti a sanzont.

Tóth Gábor is fejét fogja, megint hova lett a kotta?

Marcsi szereti a rendet, ne merd megtörni a csendet.

Albert Pali nagyon foglalt, pótolhatja a sok új dalt. Újra köztünk Marietta, lelkében egy arietta.

Hogyha gyötör lámpaláz, Andi megbiolámpáz.

Katikánk fő passziói, Patak János passiói.

Nagy a Kata feladata, nála van a kóruskassza.

Kérdjük kedves Erikánk, lesz-e új egyenruhánk?

Fiatalos Mógor Ani, nagyon boldog, büszke nagyi.

Meli lesi mikor, hol hamiskás a protokoll.

31

2009. június 6.

IX. Pedagógusnapi évadzáró koncert a felsőgödi református templomban 2009. június 7. Ócsa, Szentháromság római katolikus templom: énekszolgálat a pünkösdi misén 2009. június 18. Évadzáró összejövetel a Nemeskéri-Kiss kúriában 2009. július 11.

Karosi Júlia és Varga Bendegúz esküvője a Nemeskéri-Kiss kúriában Az örömszülők: Pászthy Júlia énekművész, a Violin Alapítvány kuratóriumának első elnöke és Karosi Ottó, kórusunk tenor szólamának tagja 2009. augusztus 15.

Bükkszenterzsébet – közreműködés a szentmisén, fellépés a falunapon „2009. augusztus 15-én Bükkszenterzsébetre voltunk hivatalosak, ahol a karnagy úr született, és ahol a szülei élnek. Nagyboldogasszony ünnepén nagyszabású rendezvényt tartottak a faluban. Délelőtt a misén énekeltünk, délután pedig a falunapon népdalfeldolgozásokkal szórakoztattuk a közönséget.

Ezután terített asztal várta a kórus tagjait a szülői házban és következett az Utassyféle „káposztaparti”, ezúttal nyáron. A köszöntő dalok éneklése szünetében mindent elfogyasztott az éhes csapat.” Esztergomi Éva

32

2009. szeptember 4–6.

Kórustábor Pomázon a Magyar Kóruskastélyban „Táborunk helyszínéül ismét az előző ősszel megismert és az első kórusok egyikeként kipróbált pomázi Teleki-Wattay kastélyt választottuk. Az impozáns kúriát Európai Uniós támogatással kifejezetten erre a célra alakították olyan „Kóruskastéllyá”, amely gyakorlótermekkel és 2-4 ágyas szobákkal énekkarok intenzív, bentlakásos felkészülésére, kórusrendezvényekre és koncertekre, nemzetközi zenei programok lebonyolítására vált alkalmassá.

Pechünkre azonban egy év alatt – időközben megszépült tárgyi környezetével, gyönyörű parkjával – esküvők rendezésére is alkalmassá vált. Így a szombati napon egy, a kastélyban zajló lakodalommal kellett közös fedél alatt próbákat tartanunk, amely eléggé lerontotta az aznapi munkánk hatékonyságát. Meglepő módon a hely hátrányára vált az is, hogy az időközben átadott Megyeri-híd miatt „túl közeli” lett, így a kórustársak egy része különféle indokokkal, különböző időpontokban jött és ment, ami szintén megnehezítette az elmélyült daltanulást, csökkentette a „közös elvonulás” élményét. Ennek ellenére jelentős előrehaladás történt karnagy úr újabb kedvence, Bruckner Virga jesse című művének elsajátításában, amelyet a karácsonyi koncerten mertünk először közönség előtt is megszólaltatni.

Megtanultuk Lassus Eccho című kedves, könnyed darabját is, amely a tábor végére már csak úgy visszhangzott! A szabadidős elfoglaltságok keretében, süteményszerzés céljából nagyot sétáltunk és beszélgettünk Pomáz utcáin, valamint – vetített képek segítségével – részt vettünk karnagy úr afrikai szafariján és himalájai túráin.

Este a vörösboros brainstorming során óriási terveket szövögettünk közös jövőbeni kirándulásokról, családos programokról – ezek kivitelezése jórészt még várat magára. De azt, hogy együtt lenni, énekelni mindenütt, mindenhogyan jó, ezúttal is minden percben megtapasztaltuk.” Kecskés Krisztina 2009. október 10.

A Váci Egyházmegye kórustalálkozója a váci Nagyboldogasszony-székesegyházban 2009. november 15.

Csehi Miklós kórustársunk kislánya, Csehi Sarolta keresztelője Újpesten a Szent József katolikus templomban

33

2009. november 22.

A Szent Cecília Kórus vendégeként szolgálat szentmisén a váci székesegyházban Gounod C-dúr miséje és más egyházi művek előadása 2009. december 13.

Jelenits atya aranymiséje az alsógödi Szent István templomban 2009. december 17.

Közreműködés karácsonyi koncerten a felsőgödi Jézus Szíve templomban A Jézus Szíve templomban tartotta karácsonyi koncertjét a felsőgödi Németh László Alapfokú Művészeti Iskola. A záró szám magyarországi bemutató volt: egy kortárs holland szerző – F. Wardenier Highlands című művének előadásához a Stefán Tivadar vezette Drums Ütőegyüttes kórusunkat kérte fel. A közönség vastapssal jutalmazta a produkciót.

Ugyanezzel a darabbal nagy sikert arattunk két nappal később az alsógödi, Gaude és Violin Alapítvány rendezte karácsonyi koncerten is.

2009. december 19.

Karácsonyi hangverseny az alsógödi Szent István templomban

34

2010 – a Gaude 10., jubileumi éve 2010. január 2.

Felsőgöd, Ady Művelődési Ház: újévi Gaude-találkozó, a jubileumi év tervezése

2010. február 18.

Alsógöd, Nemeskéri-Kiss Kúria, Vadászterem: „Állatok farsangja” a kóruspróbán

2010. március 11.

A 10. kórusszületésnap ünneplése a próbán Kócosan kiles nap-rózsaablakán és ránk nevet a Tavasz.

A fakó csöndet ma tovahajtja tán, fénylő dallamot fakaszt.

Megújult hangok friss rügyein játszik, napszín trillákat hint szét; Elmerül benne, ki születni vágyik, létét füröszti ismét.

Eljöttét, íme, kivártuk napunknak, mit ő jó szívvel adott.

Feri, Gaude!

Kívánjunk magunknak boldog születésnapot.

Tóth Andrea

2010. május 22.

Dusnok, rác pünkösd: hangverseny a Szent Fülöp és Jakab apostolok katolikus templomban, vendégeskedés a Hodován családnál Eseményekben gazdag jubileumi évünk emlékezetes utazása évek óta terveződött, kórustársunk, Hodován Kata férjének falujába, a Bács-Kiskun megyei Dusnokra.

Egy gyönyörű májusi szombaton autóbusszal indultunk, hogy megtapasztaljuk a rác pünkösdi szokásokat és azt a szívélyes vendéglátást, amelyben részünk lehetett. „Megérkezésünk után éhünket, szomjunkat csillapítottuk, majd következett a falunézés: egy kellemes sétával ellátogattunk a szakrális helyként, csodás Márialátomások helyszíneként számon tartott, ún. feketi kápolnához, ahol a ragyogó napsütésben a hely szellemétől megbabonázva természetesen dalra fakadtunk.

A templomba már szépen átöltözve érkeztünk. Elsőként a Pünkösdölőt énekeltük, mi, lányok az oltár előtt. Énekünk alatt szépen lassan megtelt a templom sokszínű viseletbe öltözött emberrel. A rác pünkösd mindig ünnepi misével kezdődik, melyen együtt vesznek részt a helybéliek, a vendégek és azok a dusnokiak, akik már nem ott élnek, de még mindig tudják, hogy „Jó dusnokinak lenni”.

Ezt az ünnepi misét tettük mi Gaudésok még ünnepélyesebbé énekünkkel. Mikor a mise végén kijöttünk a templomból sokan léptek oda hozzám, hogy megköszönjék azt a csodálatos élményt, amit tőlünk kaptak. Akkor én arra gondoltam, hogy „Jó Gaudésnak lenni!”.

Az ünnepi menettel mentünk ki a Barára, ahol a színpad állt, és a polgármesteri köszöntő után mi nyitottuk a műsort a Régi táncdallal. A szereplés után a dalostársakat kelt (paprikás!) kalács, finom bor és pálinka várta anyósom udvarában.

Még a plébános úr is eljött, hogy még egyszer megköszönje szolgálatunkat a misén.

Miután mindenki evett-ivott, természetesen éneklés következett. Jó volt látni a sok felszabadult, jókedvű arcot. Apósom is azt mondta: „Katikám örülök, hogy itt voltak ezek a kedves emberek. Jó volt az őszinte, kedves, jókedvű arcukba nézni, pedig biztos nekik is megvan a maguk problémája, de itt és most nem mutatták.”

A dalostársaknak a program utazással fejeződött be, nekem kólóval és a további köszönetnyilvánítások, dicséretek begyűjtésével. Örülök, hogy ezen a napon minden célba ért. A Gaudésok lelkes, tiszta éneke és a dusnokiak vendégszeretete. Én pedig mindkét mondatot hangoztathatom: Jó dusnokinak lenni! Jó Gaudésnak lenni!”

Hodován Józsefné, Kata

36

2010. május 30.

A felsőgödi református templomban Rossini: Stabat Mater a gödi Operabarátok szólistáinak közreműködésével Kovács Ágnes – szoprán, Bándi Írisz Réka – alt, Pető József – tenor, Lukács István – basszus

2010. június 6.

Alsógödi Szent István templom: 10 éves jubileumi koncert Rossini: Stabat Mater Közreműködtek ismét a gödi Operabarátok szólistái és Virágh András Gábor – orgona A nagy sikert aratott május 30-i előadást főpróbaként tekintve egy héttel később került sor a várva várt jubileumi koncertünkre Alsógödön, évadzáró és karácsonyi hangversenyeink állandó helyszínén. Rossini Stabat Mater című csodálatos oratóriumának megszólaltatása előtt repertoárunk néhány – érzelmileg kórusnak és Utassy karnagy úrnak egyaránt fontos – darabját is elénekeltük.

Elhangzott Gibbons: The Silver Swan, Bruckner: Ave Maria és Stockhausen: Da pacem

Az előadás zárószámaként a közönséget három oldalról körbe fogva – a hely szelleméhez illeszkedően, köszönetként – Kodály Zoltán Ének Szent István királyhoz című vegyeskari művét szólaltattuk meg, melyet hálás közönségünk véget nem érő tapssal jutalmazott. Az esemény, az azt követő fogadással a templom közösségi házában és kertjében méltó megkoronázása volt a Gaude első 10 éves tevékenységének.

2010. augusztus 19.

Országzászló-avatás Felsőgödön 2010. augusztus 20.

Fellépés a XV. Gödi Almanach bemutatásának városi ünnepségén Büszkeségünk a várostörténeti almanach 85 oldalas önálló fejezete, amelyben Vizváry Vilmos és Báli Péterné kórustagok szerkesztésében az akkor 10 éves énekkar története olvasható.

2010. szeptember 3–5.

Kórustábor Kemencén, a Feketevölgy panzióban 2010. november 21.

Fauré Requiemjének előadása a felsőgödi református templom zenés áhítatán „Az utolsó zenés áhítaton, november 21-én a közönség véleménye szerint olyan gyönyörűen énekelt az operaénekes szólistákkal kiegészült Gaude Kórus, mint talán még sosem. De az is lehet, hogy Fauré Requiemjének dallamai a közösség fájdalmakkal, törésekkel sebzett lelkeit mosta át, szabad utat engedve a patakzó könnyeknek.”

Gödi Körkép, 2010. december 2010. december 18.

Karácsonyi koncert az alsógödi Szent István templomban Közreműködtek: Pászthy Júlia és Rabie Lili – ének Ezt a kiemelkedő évet ünnepi műsorral zártuk, amelyen megszólalt 38

• Kodály: Adventi ének; • Praetorius: Es ist ein Ros’ entsprungen; • Liszt: Salve Regina; • Wilbye: Adieu, sweet Amarillis; • Mozart: Ave verum; • Grieg: Ave maris stella; • Fauré: Cantique című kompozíciója.

Ezen a hangversenyen mutatkozhattunk be első alkalommal a kórustársunk, Kesserű Andrea iparművész által tervezett új fellépőruhánkban.

2011 – a Gaude Kassán 2011. január 24.

Fellépés a Magyar Kultúra Napján a Duna-parti Nyaralóházak színpadán 2011. április 17.

Izlandi-magyar kórustalálkozó Vácon a Hreimur férfikarral és a Harmónia Kórussal 2011. május 5.

Majális Gödön – könnyed májusi koncert a Kiserdőben 2011. június 5. Évadzáró hangverseny a Szent István templomban 39

2011. június 25–26.

Kassa környéki koncertkörút Kórusunk alapító tagja, Szilágyiné Bátorfi Edit több olyan emlékezetes programot is szervezett számunkra, ahol a szomszédos országok dalolni szerető polgáraival ismerkedhettünk meg és hódolhattunk közös hobbinknak, az éneklésnek.

Ezek a kóruskapcsolatok érzelmileg is erős hatással voltak a résztvevőkre, újra és újra bebizonyítva, hogy a zene hullámhosszai nem ismernek határokat, hiszen – Babits Mihály szavaival élve –„Mindenik embernek a lelkében dal van.” „Kassai vendéglátónk a Csermely Kórus volt, és már az ismerkedéskor dalra fakadtunk, beavatva egymást repertoárunk legkedvesebb darabjaiba (Liszt Salve Regina, Stockhausen Da pacem). A kiadós kassai városnéző túra után Szepsibe indultunk, ahol a falunap forgatagában halk kedvességével invitált minket a Szentlélek templom: Gounod miséjét egy fiatal orgonista kíséretében adtuk elő. A szolgálat végén, szemben velünk meghatott, mosolygó arcok, összekapaszkodó tekintetek, kedves, hálás szavak. Majd felcsendült Balassi és Kodály három gyönyörű sora: „Kiért dicsérhessen lelkem mindenképpen, Hogy mindenek ellen megtartottál épen, Áldott Isten, hála légyen néked örökké! Ámen!”

Vasárnap a kassai premontrei Szentháromság templomban énekeltünk misét, majd a magunk örömére a felújítás alatt álló, de még így is lenyűgöző Szent Erzsébet dómban a nagyságos fejedelem sírja melletti csendes Salve Reginával teljesült ki a zenei látogatás, amit vidám sztrapacskázás követett a sétáló utcában. Este fáradtan, de élményekkel feltöltődve tértünk haza Gödre a humoros fordulatokban is gazdag útról.” Tóth Andrea

40

2011. július 14. Évadzáró összejövetel a Pásztor családnál Évadzáró összejöveteleinknek ekkor már nagyon régóta hagyománya van. Idővel állandósult a helyszín, kedves kórustársaink, a nagycsaládos Pásztor házaspár, „a Pásztorok” barátságos otthonában és kertjében. 20 év távlatából bármikor öröm visszagondolni azokra a nyári estékre, amikor (hozzátartozóinkkal is kibővülve) ültünk, falatoztunk, sztoriztunk, énekeltünk és terveztünk Gaude-jövőt a teraszukon és szépséges kertjükben.

Köszönet a békesség élményéért! Kecskés Krisztina 2011. szeptember 2–4.

Kórustábor Bánkon, a Bánkgyöngye panzióban, próbák az evangélikus templomban 2011. október 1.

Kórustársunk, Bajmóczi Krisztina és Böszörményi Attila esküvője

2011. október 28.

Jelenits atya köszöntése a Nemeskéri-Kiss kúriában November 27.

Közreműködés a dunakeszi evangélikus templom zenés áhítatán És a fellépéshez kapcsolódó tanulságos-megható történet: „Kottáim különös kálváriája, avagy higgyünk a csodákban!

Különös, felemelő története üde színfoltja szürke hétköznapjainknak. Véletlen (???) egybeesése a karácsony ünnepével még inkább misztikussá teszi – megérintve, elgondolkodtatva a szkeptikusokat is.

Közeledett november 27-e, a dunakeszi fellépésünk időpontja. Kivárva az utolsó utáni pillanatot nekiálltam összerendezni a koncertműsor kottáit. Azaz csak nekiálltam volna, ugyanis azzal a ténnyel szembesültem, hogy az összes szépen rendszerezett mappáim a mindent elnyelő kottahordozó fekete táskámmal együtt hiányoznak a jól megszokott helyükről: a pici piros autóm csomagtartójából.

A fellépésre megkaptam Maruszka viharvert, Kassán esés közben pórul járt fekete mappáját és egy-két kórustárs kottafeleslegét.

41

Hazaérve egyre többet gondoltam az eltűnt, tíz éve szorgosan gyűjtögetett értékeimre, ugyanis nem csupán a kottáim, hanem a Gaude Kórus életéhez kapcsolódó egyéb emléktárgyak is benne voltak: meghívók, műsorok, cikkek, cserekották, fényképek és CD-k.

Ezután beindult a kottakeresési hadművelet. Keresték kicsik és nagyok, rokonok, barátok, szomszédok, kollégák. Na és természetesen a kórus tagjai, de végül mindhiába. Mintha a föld nyelte volna el.

Napokon keresztül csak azon kattogott az agyam, hogy hol, hol, hol?! A próbákon zavart, hogy nincs kottám, amit nézhetek, mert én ilyet is szoktam. Aztán bűnös gondolatként megfordult a fejemben, hogy ez egy intő jel. Nincs kotta, nincs kórus.

Kotta nélkül nem élet az élet! És aztán jött a karácsonyi szünet. Hallottam, ilyenkor mindenféle csodák megesnek.

Ekkor, végső elkeseredésemben – mint egy gyerek, aki még hisz a mesékben – gondoltam egy merészet és kértem.

Elmúlt a karácsony, elbúcsúzott az esztendő és elérkezett az újév első próbájának időpontja. 2012. január első csütörtökén kelletlenül, barátaim unszolására elindultam a próbára. Mivel fontos feladatom van, nem hagyhatom cserben a többieket.

Pontban 20:30-kor, kottából vagy anélkül, be kell intenem a szünetet.

Ez alkalommal is így tettem. Ekkor Pásztor Miklós jellegzetes tenor hangján, kért egy kis figyelmet. „Aki kér, annak megadatik, aki énekel, az kétszer imádkozik.

Kórustársunk mert kérni” – mondta. Úr Isten, hiszen ez rólam szól! Lehet, hogy a kórus másolt nekem kottákat? A gyönyörű, piros ajándékcsomag felbontása után döbbentem rá: Hiszen ezek az én elhagyott kottáim!

Karácsony másnapján a gödi plébániára egy jótét lélek behozta, aki egy pesti utcán talált rájuk. A kottákban lelt információk alapján jutott el megtalálójuk Gödre.

Szegény kottáim ott árválkodtak, meglehetősen viharvert állapotban.

De ez nem fontos: nem a külcsín, hanem a belbecs számít.” Wisinger Violetta 2011. december 4.

Adventi hangverseny az alsógödi Szent István templomban „A minap, munkába menet, egy kedves ismeretlen szólított meg mosolyogva.

Hálásan köszönte, hogy hallhatta koncertünket. Percekig ecsetelte, milyen gyönyörűen énekeltünk, és ez mennyire felemelő, csodálatos érzés volt számára.

Csak néhány percig tartott ez a jelenet, a gödi állomásépület előtt, a sínek között, de az egész napom mosolygós lett tőle.” Tóth Andrea 2011. december 18.

Kórustalálkozó a felsőgödi Jézus Szíve templomban 2011. december 22.

Vöröskeresztes karácsony a Nemeskéri-Kiss kúriában

42

2012 – Bruckner éve 2012. január 7.

Káposztaparti Utassy karnagy úrnál Budapesten 2012. január 21.

Közreműködés a Magyar Kultúra Napja alkalmából rendezett városi ünnepségen 2012. február 16.

Farsang – Carmen jegyében

2012. április 14.

Hangverseny Budapesten, a gazdagréti Szent Angyalok templomban Ebben az évben mindhárom kiemelkedő eseményünk „főszereplője” karnagyunk egyik nagy kedvence, Anton Bruckner (1824-1896) volt. Három csodálatos művét tűzhettük műsorra, amelynek fontos feltétele volt férfikarunk kiteljesedése.

Tavasszal egy énekest próbáló műsor-összeállítással szerepeltünk Gazdagréten, a Makovecz Imre tervezte Szent Angyalok templomban, amelyet a Pax Televízió is közvetített.

• Bruckner: Locus iste, Christus factus est, Ave Maria; • Mendelssohn: 43. Zsoltár; • Lotti: Crucifixus; • Liszt: Salve Regina, O salutaris hostia, Pater noster; • Stochausen: Da pacem szerepelt a műsorban.

43

2012. június 2.

Václav Havel-est a Nemeskéri-Kiss kúriában a Violin Alapítvány rendezésében „Szilágyiné Bátorfi Edit, a Gaude Kórus alapító tagja kezdeményezésére Távozás után címmel rendezett irodalmi estet a Violin Alapítvány és a Göd Városi Könyvtár a cseh irodalom két, közelmúltban elhunyt kiválóságának (Josef Škvoreckýnek és Václav Havelnek) emléket állítva. A műsor gerincét egy pódiumbeszélgetés adta, amelyen Havel fordítói, G. Kovács László és Varga György vettek részt. A műsorvezetői tisztet is betöltő G. Kovács László segítségével több oldalról is megismerhettük e nevezetes személyiségek életét: dokumentumfilm-részleteket láthattunk Havel életéből, s a Cseh Centrum jóvoltából megtekinthettük a róla készült portrét, majd Lakatos Ádám és Kovács Gergely színészek tolmácsolásában Havel- és Škvoreckýművekből hangzottak el szemelvények. A rendezvényt jazz-zene színesítette Karosi Júlia és Lachegyi Máté előadásában. A gazdag és változatos este megmutatta, miben is állt Havel karizmája: rendkívül póztalanul, természetesen tudott viselkedni a hatalom csúcsán is, ugyanakkor kivételes problémaérzékenységét, erkölcsi integritását mindvégig megőrizte – mondta el az est háziasszonya, Hegyi Valéria könyvtárvezető. S végezetül egy gondolat elnöki beiktatásakor elhangzott beszédéből: »A demokrácia természetes hátránya, hogy azoknak, akik komolyan gondolják, mérhetetlenül megköti a kezét, míg azoknak, akik nem veszik komolyan, szinte mindent lehetővé tesz.«” Tóthné Barcs Ágnes, Gödi Körkép, 2012. július

2012. június 17.

Kórustalálkozó a Váci Zeneiskola Dísztermében az izlandi Reykjavík Női Karral és a váci Harmónia Kórussal 2012. június 23.

Minősítő hangverseny Budapesten a FUGA Építészeti Központban „Kamaszkorú kórushoz méltóan úgy éreztük, eljött az ideje, hogy újabb erőpróbán 44

vegyünk részt és immáron másodszor is hangzatos nevű zsűri előtt tegyünk tanúbizonyságot fejlődésünkről. Nem kis célt tűztünk magunk elé a zenei szamárlétrán, a Fesztiválkórus cím elérésére áhítoztunk. „Akarnagyunk” kellő gondossággal válogatta össze a szerinte ehhez az alkalomhoz méltó kórusműveket a zeneirodalom színes skálájáról, na meg persze kórusunk repertoárjából.

Az előkészületekhez szorosan hozzátartozott, hogy költségeink csökkentése érdekében egy másik minősülni kívánó kórusra bukkanjunk, amit interneten keresztül (társkeresés virtuális hálón, mint a mai kamaszok) hamarosan meg is találtunk.

A MOME kórusa innentől átvállalta a szervezést, így a helyszín Budapesten a FUGA koncertterme lett.

Természetesen a szólam- és összpróbák ez alkalommal sem maradtak el. Az időpont közeledtével egyre nőtt az egészségesnek mondható lámpaláz a kórus tagjaiban, és a vezetőinkben is.

A végén már mindenki jobban tudta a másiknál, hogy a mellette ülő dalostársnak mikor mit kellene tennie, hogyan énekeljen, mikor kell halkan levegőt vennie, hogyan támasszon és csücsörítsen.

Június 23-án, egy forró szombati napon felkerekedett csapatunk és reményekkel telve érkezett meg a hangverseny helyszínére. A teremben izzott a levegő mindenféle értelemben: a közel 40 fokos hőség már a fellépés előtt megizzasztott bennünket. A helyszíni próbát emlékezetessé tette és nagy hatást gyakorolt ránk az a különös egybeesés, miszerint napra pontosan 25 évvel ezelőtt az a Párkai István tanár úr írta alá karnagyunk diplomáját, aki a mai napon a zsűri elnökeként értékelte kórusunkat. Hogy hogy sikerült az előadás?

Ezt több oldalról lehetne megközelíteni. Részünkről úgy éreztük, hogy mindent megtettünk, nagy igyekezetünkben és a vizsgaszituációban becsúsztak apró malőrök, de amiért jöttünk, megvalósítottuk.

Hangzásunk egységes, harmonikus volt. Hangképző tanárunk, későbbi kórustársunk, Németh Márta is elismeréssel beszélt rólunk. A zsűri viszont úgy értékelte, hogy igyekezetünk görcsösségnek tűnt, fortéink túl erőteljesek voltak, a visszhang itt-ott megbicsaklott, a Pater noster néhol a meleg következtében lefelé tágult. Az izlandi négytételes zeneműről viszont – amelynek egyben budapesti bemutatója is volt – Párkai tanár úr pátosszal nyilatkozott, kiemelve a második tétel misztikus pianóit. Nagy büszkeséggel töltött el bennünket, hogy kórusunk méltó szereplésével elnyerte a GÁLAKÓRUS minősítést.”

Wisinger Violetta 45

2012. június 24. Évadzáró összejövetel a Pásztor házaspárnál 2012. szeptember 7–9.

Kórustábor Bánkon a Bánkgyöngye panzióban és az evangélikus templomban „Tavaly annyira jól éreztük magunkat Bánkon, hogy úgy döntöttünk, az idén is itt tartjuk szokásos szeptemberi intenzív együtténeklésünket. De tulajdonképpen mindegy is, hol lesz jövőre a kórustábor, az a lényeg, hogy ez a kis csapat együtt legyen!” Kóréhné Szűcs Mária 2012. november 17.

Hangverseny Egerben a Minorita templomban – a koronák jegyében

Ez év őszén még egy szép esemény részesei lehettünk: a Violin Alapítvány elnöke, Pászthy Júlia énekművész szülővárosába, Egerbe látogattunk, hogy ott is megszólaltassuk Brucknerrepertoárunkat és Mozart C-dúr, Koronázási miséjét. Ahogyan az az ilyen alkalmakkor már szokásunkká vált, a délelőtt folyamán a város kulturális értékeiből szemezgettünk. Majd a közös ebéd után egy kisebb sétát követően került sor a főpróbára és a teltházas hangversenyre a Minorita templomban. Az estet egy, a velünk utazó vendégeinkkel közös vacsora koronázta meg, stílszerűen a demjéni Korona Borházban.” Kecskés Krisztina

A GÖDI GAUDE KÓRUS KONCERTJE 2012. november 17-én 17. 30 órától A MINORITA TEMPLOMBAN Eger, Dobó tér

MŰSOR: A. BRUCKNER MOTETTÁK W.A.MOZART: KORONÁZÁSI MISE SZÓLÓT ÉNEKEL:

PÁSZTHY JÚLIA (szoprán) BALOGH ESZTER (mezzo eh.)

DÉKÁN JENŐ (tenor) GAÁL CSABA (basszus eh.)

ORGONÁN KÍSÉR:

DR. BEDNARIK ANASZTÁZIA DLA

orgonaművész

VEZÉNYEL: UTASSY FERENC

46

A BELÉPÉS DÍJTALAN!

karnagy

2012. november 25.

Adventi koncert az alsógödi Szent István templomban 2012. december 9.

Adventi gyertyagyújtás Sződligeten a katolikus templomban 2012. december 31.

Retro szilveszteri buli a Scarabeus együttessel Gödön

2013 – utazás Erdélybe 2013. március 15.

Közreműködés a városi ünnepségen – tolmácsi népdalok 2013. május 11.

Tavaszváró hangverseny a Harmónia Kórussal Vácon „2013 első féléve az operakórusok tanulásának különös, általam nagyon szeretett kalandja volt. Karnagyunk a legszebb, legismertebb operák híres kórusbetéteiből válogatott számunkra (Verdi: A trubadúr, Aida, Nabucco, Wagner: Tannhäuser).

Bár a tanulás hónapjaiban sokat tartózkodott külföldön, feltehetőleg nem csak ez eredményezte, hogy e gyönyörű, de meglehetősen nehéz darabok megtanulásában nem sikerült kiteljesednünk. Végül sajnos csak egyetlen alkalommal, a váci Harmónia Kórussal közös Tavaszváró hangversenyen szólaltattuk meg a Nabucco méltóságteljes Szabadságkórusát.” Kecskés Krisztina 2013. május 31.– június 2.

Utazás az erdélyi Kalotaszentkirályra „Már régebben felvetődött, hogy jó lenne elmenni Erdélybe, Inke vállalta a szervezést.

Első megállónk még Magyarországon, Berettyóújfaluban egy roma gyerekek felzárkóztatásával foglalkozó alapítványi iskola volt, ahol egy rendhagyó énekóra keretében énekeltünk az ott tanulóknak. Az ötlet Barcs Ágié, aki ismerte az alapítvány vezetőjét, L. Ritoók Nórát. Ő egy fantasztikus pszichológusnő, aki nemcsak a gyerekekkel, hanem azok szüleivel is foglalkozik. Bevallom, hogy többségünk bizony nem túl nagy lelkesedéssel szállt le a buszról reggel 8 órakor. Hajnali 4-kor indultunk, álmosak, kedvetlenek voltunk, nem hittük igazán, hogy ezeknek a gyerekeknek zenei élményt tudunk nyújtani. Ők azonban vastapssal jutalmazták kis koncertünket. S mi utána meghatódva iszogattuk a tanári szobában a kávénkat, miközben Nóri és kollégái képeket mutattak a gyerekek életkörülményeiről.

A Da pacemmel búcsúztunk el, s bizony nemcsak mi, hanem az ott tanító kollégák is könnyeztek.

Utunk következő állomása Csinszka (Boncza Berta) szülőhelye, Csucsa volt, ahol egy ideig Ady Endrével is éltek. Engem különösen a kis ortodox templom varázsolt el: 47

olyan alacsony volt a kapuja, hogy a belépéshez még nekem is fejet kellett hajtanom. Az is felemelő érzés volt, hogy ugyanazok között a falak között, abban a kertben lépegethettünk, ahol annak idején Ady Endre is járhatott.

Kalotaszentkirályon családi panziókban laktunk, és mindenütt nagyon kedvesen, finom erdélyi ételekkel-italokkal fogadtak minket. Másnap újabb élményekkel gazdagodhattunk. Reggeli után a Tordai hasadékban gyalogtúráztunk, majd a híres sóbánya következett, ahol természetesen muszáj volt dalra is fakadnunk. A nap második felét Kolozsváron töltöttük. Kórustársunk, Sáhó Ági kalauzolásával megtekintettük a híres-nevezetes Hunyadi Mátyás lovasszobrot, a Szent Mihály templomot és a Házsongárdi temetőt. Vasárnap a kalotaszentkirályi református istentisztelet után egy hangversennyel kedveskedtünk a helyieknek, majd indultunk haza. A hos�szú úton már a kórus következő évadának terveiről, lehetőségeiről, nehézségeiről beszélgettünk egymással.” Kóréhné Szűcs Mária

2013. június 15.

Kórustalálkozó Vácon a Zeneiskola Dísztermében a Samkór Reykjavíkur és a Harmónia Kórus közreműködésével „Ez volt a harmadik egymást követő év, amikor nem Gödön, hanem Vácon tartottunk kórustalálkozót a Gaude, a váci Harmónia Kórus és egy-egy izlandi kórus részvételével.

Skandinávia, Izland: ha ezeket a szavakat halljuk, felrémlik bennünk az északi fény csodája, komor, sötét sziklák magasa, gejzírek, vízesések, vulkánok földje, tűz és jég birodalma. Erő és szépség, féktelen vadság és felemelő istenközelség.

Mindezt évről évre elhozta nekünk dalaiban egy izlandi kórus. Izgalmasak voltak ezek a zenei találkozók, Feri izlandi kötődése miatt is, hiszen jó néhány próbán 48

megajándékozott bennünket az Izlandon töltött évek színes történeteivel. Mesélt az ott élő emberek kitartásáról, erejéről, élni akarásáról, velük született zenei fogékonyságáról, az izlandi természet csodáiról. Mindnyájunkban élt a kíváncsiság, hogy mindebből vajon mennyit fogunk megérezni, kihallani az izlandi művekből, az ott élő emberek előadásában. Az egyik közösen előadott darab (az izlandiak által nemzeti dalként tisztelt Úr Útsae rísa Íslandsfjöll… kezdetű Páll Ísolfsson-mű) alatt „Akarnagyunk” sokatmondó kezéről és arcáról időnként elkalandozott a tekintetem – pedig ez főbenjáró bűn –, és fogva tartotta egy-egy éneklő izlandi arc. A dal ereje, az éneklés közben átélt és közvetített érzések, gyönyörűvé varázsolták az egyébként hétköznapi arcokat.

Mindannyian mély benyomásokkal, szép élményekkel gazdagodtunk e kórustalálkozók jóvoltából.

Ezek az élmények felébresztették, többünkben felfokozták a vágyat, miszerint jó lenne egyszer a távoli, titokzatos Izlandon énekelni, és ott, testközelben megtapasztalni az emberi, zenei és természeti csodákat.” Tóth Andrea 2013. június 23. Évadzáró összejövetel a Pásztor családnál 2013. szeptember 20–22.

Kórustábor Bánkon, a Bánkgyöngye panzióban 2013. október 19.

90 éves a Felsőgödi Munkás Dalkör – ünnepi hangverseny és kórustalálkozó a felsőgödi Jézus Szíve templomban További közreműködők: MÁV Magyarság Férfikar, Szent Imre Kamarakórus, Nagymarosi Férfikar, Molnár András Kossuth- és Liszt-díjas operaénekes 2013. november 3.

Vadászmise a Nemeskéri-Kiss kúriában 2013. december 15.

Adventi hangverseny a Szent István templomban Vendégfellépőink: Pászthy Júlia és Berkes János – ének, Slezsák János – orgona, Kurucz Orsolya – oboa, Olajos György – fagott, Nyikesné Boross Anett – zongora

49

2013. december 19.

Ovis karácsony A Gaude kamaraegyüttese a felsőgödi óvodásoknak énekelt. Íme a felhívás: „December 19-én, csütörtökön, 10 órakor rendezünk az ovisoknak egy kis karácsony előtti lélek-fényesítést. Gondoltuk az óvónénikkel, hogy egy kis örvendezéssel színesítenénk a várakozás örömét. Aki úgy érzi közületek, hogy van még erre a kis apróságra ideje, energiája, kedve, szeretettel várjuk. A szólamokból elég két-három dalos társ, hiszen nem is férnénk el többen. Eddigi résztvevők: Pausina, Edó, Marusz, Sanyi, Jani és én.” Tóth Andrea

2014 – Trieszt, Bánk és kamarakoncertek 2014. január 5.

Káposztaparti Budapesten 2014. április 5.

Böjtesti zenés-verses áhítat a Gaude Kórussal a bánki evangélikus templomban 2014. május 24.

Kórustalálkozó a Szent István templomban A Gaude vendégei a Kakucsi Bárdos Lajos Kamarakórus és a MÁV Magyarság Férfikara 2014. június 6–9.

Olaszországi kórusút Triesztbe – hangversenyek a Chiesa Beata Vergine del Rosario és a Duomo di Muggia templomokban „Egy nemzetközi kapcsolatnak köszönhetően meghívást kaptunk egy trieszti fellépésre a pünkösdi ünnepkörhöz kapcsolódóan. Az út tervezésekor sok ötlet merült fel, hiszen a Monarchia legnagyobb kikötője kultúrtörténeti kincsekben gazdag térség közepén helyezkedik el. Egy dolgot azonban már az első percben elhatározott a kórus: felkeresi az első világháborús katonai áldozatok doberdói emlékhelyét és ott koszorút helyez el.

Június 8-án este Triesztben, a Chiesa Beata Vergine del Rosario templomban a régi rituálé szerint celebrált szentmisén adtuk elő Gounod C-dúr miséjét, a hagyománynak megfelelően latinul. A mise után, az oltár előtt Bruckner, Liszt, Mendelssohn és Mozart műveiből összeállított műsorral adtunk koncertet.

Nagy koncentrációt igényelt a fellépés, hiszen nem kis presztizsű eseményről volt szó. A belváros szívében magasodó, többszáz éves templom padjai szinte mind megteltek, és a nagy hőség miatt kitárt templomajtók előtt a környéken sétáló turisták is szép számmal hallgatták előadásunkat. A helyszín csodálatos akusztikával ajándékozott meg minket, a hálás közönség nagy tapsát többszörösen verték vissza a középkori falak. A fellépést követően Don Stefano kanonok úr és az általa vezetett közösség szeretetvacsorára hívta meg a kórust egy, a templomhoz közeli kis térre, 50

amely a zegzugos belvárosban hangulatos, bensőséges találkozásra adott lehetőséget. A jó hangulat néhány világi nótát is kicsalt a kórusból, amelyeket a környéken sétáló turisták és helybeliek hangos tetszésnyilvánítással fogadtak.

Másnap ellátogattunk a közeli Muggia városka idén 7OO éves székesegyházába, ahol a délelőtti misén szolgáltunk, amelyet a hívek és az egyházi vezetők egyaránt szeretettel fogadtak; különösen egy ötven éve egybekelt házaspár és családja, akik e misén erősítették meg félévszázados fogadalmukat.

A kórust szállító autóbusz műszaki problémái miatt végül csak egy kisebb, autós küldöttség kereste fel a doberdói emlékhelyet. Kis keresgélés után rátaláltunk a szépen felújított kápolnára, ahol elhelyeztük szerény koszorúnkat, és elfogódottan gondoltunk mindazokra, akik családokat hátrahagyva a teljes bizonytalanságban, e helyen haltak meg.

A Gaude Kórus Triesztben ízelítőt adott a magyar kultúrából, a civil társadalom zene iránti érdeklődéséből, igényességéből. Hogy ez mennyire jól sikerült, annak bizonyítéka az is, hogy visszavárnak minket.” Szilágyiné Bátorfi Edit

2014. június 15.

Izlandi–magyar kórustalálkozó az Árnesingakórinn kórussal az alsógödi Szent István templomban „Az eddig Vácott, a Bartók Béla Zeneiskola hangversenytermében megvalósult világi zenei alkalmak után idén Alsógödön, a Szent István templomban, a Wagner László által szervezett gödi fesztivál, a Belépés Családostul (BECSAL) egyházzenei programja keretében jöhetett létre ez a különleges koncert.

A Reykjavikban 1967-ben alapított Árnesingakórinn fennállása során az összes skandináv országot, Litvániát, valamint Angliát, Németországot, Ausztriát, Csehországot és Olaszországot bejárta már. Magyarországra a hangverseny napján érkezett. Gödi műsorukba liturgikus egyházi műveket válogattak, és egy ősbemutatóra is sor került.

51

Karnagyuk, a fiatal Gunnar Benediktsson már 14 éve áll a kórus élén, de dolgozott Londonban zenetanárként, hazájában pedig egy viking metálegyüttes billentyűse is. Egy, az énekkar számára komponált kórusművét, az Ave Mariát a gödi közönség hallhatta először. Az izlandi énekkart egy zenei tanulmányokat végző tehetséges gödi fiatal, Sápi Hajnalka kísérte nagyszerűen. A Gaude az izlandi művek mellett Brahms és Mendelssohn egy–egy romantikus művét, valamint Kodály Ének Szent István királyhoz című vegyeskari darabját énekelte. A koncert házigazdája, Utassy Ferenc nemcsak a gödi zenei együttes karnagyaként, hanem Izland magyar diplomatájaként is hol izlandi, hol magyar nyelven konferálva ismertette meg egymással a két nemzet zenekultúráját. A közös énekléssel záródó koncert végén az alsógödi katolikus egyházközség esperes plébánosa – ma már a váci egyházmegye püspöke –, Marton Zsolt atya angolul köszöntötte a vendégeket, és szavaival megerősítette a Szent Ágostonnak tulajdonított mondást: „Kétszeresen imádkozik, aki énekel.”

Tóthné Barcs Ágnes

2014. július 6. Észt Dalos Ünnep, Budapest „Kedves Kóruska, igyekszem beszámolni nektek a vasárnapi flashmob akcióról, amin az Észt Intézet felhívására az Észt Dalos Ünnepen képviselhettük a Gaudét.

Az észtek nemzeti összetartozásuk jegyében öt évenként több ezren együtt énekelnek Tallinnban.

Ez az együtténeklési mozgalom már 140 évvel ezelőtt elindult, és mind a mai napig tart. A rendezvényen kb. ezer (!) kórus vesz részt százezres közönség előtt. Július 4-én, két nappal a felvétel előtt tartották a szervezők a főpróbát Budapesten, amire, szerencsére, el tudtam menni, így részesülhettem abban az élményben, hogy együtt tanultuk a Mu Isaama On Minu Art című észt nemzeti dalt hatvan dalostársammal, akik különböző kórusokból érkeztek. A próbát Tóth Árpád vezette, akit ti is ismertek, hiszen karnagyunk távollétében Mozart Koronázási miséjét gyakorolta velünk.

Remek humorával és sajátos tanítási stílusával hamar elérte, hogy kialakuljon az összhang(zás) és kb. két óra alatt sikerült a beénekléstől a mozgások imitálásáig 52

mindent elvégeznünk. Remek próba volt, mindannyian feldobva vártuk a vasárnap estét, amikor a Bazilika előtti téren a flashmobon elénekelhetjük majd kétszer a dalt: 7-kor és 3/4 8-kor. Vasárnap este 6 órakor még tartottunk egy próbát a tér baloldalán, és ekkor szembesültünk a környező utcákból származó zajjal, így aztán sokkal hangosabban kellett énekelnünk, mint a próbán. De akkor még mindig nem tudtuk, milyen az, amikor séta közben (kamerával kísérve) kell énekelni. Valahogy egy kicsit remegett a gyomrom, gondolom másoknak is, igyekezvén, hogy betartsam az instrukciókat, az észt szöveget énekeljem, és hogy a hangokat is jól eltaláljam...

A villámcsődületről a tér bal oldalán álló épület 3. emeletéről készült felvétel.

A koreográfia az volt, hogy az észtek nemzeti színei szerint fehér, kék és fekete szalagokat tartott hat ember ék alakban kifeszítve a téren, és mi is e színekbe öltözötten (a születésnapok rendje szerint) érkezve kapcsolódtunk hozzájuk. A szólóénekes a dalt kezdve besétált a tér közepére, majd 6-7 énekes csatlakozva hozzá megérintette a saját színének megfelelő szalagot.

Ezután mi, többiek is (szerintem kb. százötvenen voltunk) énekelve odasétáltunk a szalagokhoz és szintén megérintettük azokat. Így aztán mindenki körül mindenféle szólam szólt. Mögöttem egy harsogó basszus énekelt, szinte úgy éreztem magam, mint a gödi próbákon...

Minden esetre csak azt tudom javasolni nektek, hogy ha tehetitek, öt év múlva ne maradjatok ki ebből az nagyszerű és különleges élményből, mert nagyon varázslatos és felemelő volt, ahogy ott együtt énekeltünk, tudva azt, hogy még azon a napon továbbítani fogják a felvételt az észt dalostársaknak a záróünnepélyre Tallinnba, ahol valószínűleg be is mutatták a sok százezer fős tömegnek.” Tassyné Csepeli Éva 2014. szeptember 19–21.

Kórustábor Mátraszentlászlón Mátra dala = rém mém Ad(d) notam …

Olvastam, (pénz)költő társ, olvastam leveled, Hol a Violinka nyújt épp kilencezeret.

Jó látni gyűlni a sok egyszázalékot, S hogy ebből a Gaude mily’ sokat kap ott Fenn, hol magas fenyők őrzik Galyatetőt, S hamarost zeneszó tölti be az erdőt.

Grieg, Bárdos, Passereau, na meg Szokolay: A zenetörténet klasszikus nagyjai Muzsikáját bírják a Mátra vadjai.

S ahogy egykor játszott Vejnemöjnen ujja, Azt ma már jobbára az az ember hallja, Ki szívét, idejét a zenének adja.

53

Így van, s lesz a lelkes gaudés csapatban.

Szoprán, alt és tenor bőségesen vagynak, Csak az a basszus, a két hős drága árva: Jani, s Gyuri a tábort vitézül állja Majd, a kontra Dét is mindenkor kutatja, D’ elveszett társait hiába szólítja.

Sok oka van ennek: ki erre, ki arra, M’ért hogy nem vonzó két szép mappa tartalma.

Hiába Mendelssohn, Brahms és Monteverdi, Ha a csapatot mindez nem lelkesíti.

Munka és fáradtság – legyintve mond – az hát, Omlik így basszusunk, a csillogó achát.

Száz szónak mindig egy a vége, tudható, S bár e versike szintén nem mindenható, Arra kérünk minden ifjat, vént és szüzet, Ne engedje kihunyni a kórustüzet.

Mindenki keresse magában hibáját, A próbára hozza annak ellenpárját. Én ‘s hoztam példát, lehet még gyűjteni, Szívlelj meg párat, ha szeretsz énekelni: - Hangadás után koncentrálj, ne beszélgess, Figyelmes tekinteted vessed Ferire!

- Ha éppen tisztogat, csiszolgat, értelmez, Okos magyarázatát mindenkor bevésve - Így lesz a próba gyors, hatékony, humoros, S nem alszik meg szánkban a közkedvelt Bárdos.

- Tétlenül sohse ülj, énekelj, gyakorolj, És másokat hiába sohase korholj!

No, de a témában vissza a táborra, Mátraszentlászló kies faházaiba.

Pénteken délután időben érj oda, Mert tudjad jól: nyolckor kezdődik a próba.

Brahms sokat gyalogolt friss hegyi levegőn, Kívánok magunknak élménydús esztendőt!

Anyátok Tóthné Barcs Ágnes 54

A hintán: Jeges Edit

2014. december 14.

Adventi koncert az alsógödi Szent István katolikus templomban 2014. december 18.

Karácsonyi zenei szeretetszolgálat kamaralétszámmal a gödi nyugdíjasklubban 2014. december 23.

Karácsonyi szeretetszolgálat a Viktor Speciális Otthonban Sződligeten 2014. december 24.

Karácsonyi szeretetszolgálat az alsógödi evangélikus templomban Hagyományunk, hogy a kórus néhány tagja az ünnep előtti napokban időseknek énekel, majd kamaraformációban december 24-én, szenteste délutánján is karácsonyi műveket szólaltat meg az alsógödi evangélikus templomban.

Ez minden évben kórustitkárunk, Tóthné Barcs Ágnes szervezésében és irányításával történik, miután ő nemcsak a Gaude Kórus, de a gödi evangélikus közösség tagjaként is fontos tisztséget tölt be.

2015 – kitüntetés, németországi koncertek 2015. január 22.

Magyar Kultúra Napja: Göd Város Alkotó- és Előadóművésze díj Büszkék vagyunk rá, hogy a „Göd Város Alkotó- és Előadóművésze” díjat – mint a városban tevékenykedő zenei együttes – a 15 éves Gaude Kórus kapta meg elsőként.

55

2015. április 12.

Esztergom: Hangverseny a Kerek templomban Kórustársunk, Kóréhné Szűcs Mária Esztergomban végezte a Tanítóképző Főiskolát.

Ma is ott élő évfolyamtársával, a Kerek templom kórusának tagjával, Szentgáli Eszterrel és férjével szervezték meg a Gaude számára ezt a szép programot. További kapocs még, hogy az ottani kamarakórus vezetője, Hunyadi Zoltán Maruszka egykori tanítóképzős énektanára.

A szentmisén a kórusunk által igen szívesen énekelt művek hangzottak el: motetták az elmúlt századokból és Gounod C-dúr miséje. A mise után vendéglátóink kalauzolásával megismerkedtünk Esztergom látnivalóival. Felsétáltunk a várhoz, a Bazilikához, melynek szomszédságában van az Ószeminárium, más néven Szent Adalbert Központ, ahol kellemes hangulatban meg is ebédeltünk. Utána Eszter férje, Feri bemutatta a monumentális épületet, amelyben a papnevelde is működik, sőt található itt egy világszínvonalú konferenciaközpont is, amelynek impozáns termeiben esküvőket és egyéb rendezvényeket is szerveznek. Nekünk mégis a meghittséget sugárzó kápolna tetszett a legjobban.

Ezután a Bazilika kincstárát tekintettük meg. Bár szívesen nézegettük volna még a sok gyönyörűséget, de sürgetett az idő, mert még a Keresztény Múzeumot is látni szerettük volna, ami a Vízivárosban található a prímási palotában.

Az élményekben bővelkedő napról Barcs Ági így nyilatkozott: „A szép hangverseny után gazdag program várt bennünket, és a jeles egyházi helyszíneken a többszáz éves míves munkákat tanulmányozva, hallgatva az értő, okos beszédet, szellemileg is feltöltekezhettünk.”

2015. május 30.

Zugligeti Szent Család Plébániatemplom: Musica Sacra Hangverseny Nagy örömünkre szolgált, hogy meghívást kaptunk a XXXIX. Bárdos Lajos Zenei Hetek 2015. április 18. – június 21. közötti rendezvénysorozatának egyik eseményére.

Az öt kórus részvételével elhangzott műsorban Utassy Ferenc karnagy úr keze alatt nagy sikerrel szólaltattuk meg repertoárunk több, mindannyiunk által kedvelt egyházi darabját: • Händel: Örvendj, világ!; • J. S. Bach: Psallite Deo a Magnificatból; • Bárdos: Ave maris stella; • Bruckner: Locus iste; • Poulenc: Hodie Christus; • Stockhausen: Da pacem.

56

2015. június 19–21.

Szászországi körutazás: Meissen, Grossenhain, Drezda „Egy zenei közösség életében fontos esemény a külföldi utazás. Ilyenkor nem csupán a különböző országok kultúrájának megismerésére nyílik lehetőség, hanem zenei élménygyűjtésre is. A másokkal együtt megélt kórushangzás harmóniája tovább erősíti a kapcsolatot a Gaude tagjai között is. A szíves német vendéglátás szép példájában volt részünk. A grossenhaini és reinersdorfi lakosokból álló férfikar tagjainak családjai szeretettel fogadták be házaikba a gödi dalostársakat, s bepillantani engedtek a családok ünnepi alkalmaiba is – az elfogadás és a bizalom, illetve a közös szenvedély, a kóruséneklés öröme jegyében.

Az érkezésünk utáni első napon a meisseni dómban adtunk hangversenyt. A koncert után a dóm kántora, Jörg Bräunig mutatta meg a kórustagoknak a templom szakrális értékeit. A szentély csodálatos akusztikáját egy-egy kórusmű halk éneklésével tapasztalhattuk meg.

A dóm nemcsak építészeti szempontból különleges, hanem azért is emlékezetes helyszín, mivel – ahogyan ott emlegetik – a ,,kerítésbontás” idején ez a templom adott otthont egy nagyszabású beatmisének.

Ezt az akkori esemény főszervezője, a férfikar elnöke, Siegfried Behla mesélte, akinek borospincéjében a két kórus még aznap este „összepróbálta” a német, illetve a magyar nyelvű közös műveket. A következő nap délutánján a Fest der Sinne ünnepi programon a városi park nagyszínpadán léptünk fel nagy sikert aratva az európai és a magyar folklór műveiből válogatott műsorunkkal.

Háromnapos látogatásunk utolsó reggelén a reinersdorfi evangélikus templomban rögtönzött kis koncerttel búcsúzott egymástól a két zeneszerető közösség a gödi viszontlátás reményében. Hűséges kísérőnk, felkészült idegenvezetőnk, a kórus programjainak intézője, Berta Tibor Drezdába is elkísért bennünket, ahonnan aztán Prága érintésével érkeztünk haza. És hogy miért jó egy kisváros amatőr kórusában hétről hétre zenei élményhez jutni? Többek között az olyan pillanatokért is, amikor a Gaude karnagya, Utassy Ferenc Brahms egy csodálatos műve, a Waldesnacht próbája közben így biztatja a kórust a tiszta intonálás elérésére érdekében: »Hagyd, hogy a hangok maguktól előjöjjenek az erdőből.«” Tóthné Barcs Ágnes, Fülöp Károly 57

2015. július 23. Évadzáró bográcsozás Barcs Lajosnál 2015. augusztus 28–30.

Kórustábor Szilvásváradon 2015. augusztus 30.

Szolgálat és hangverseny a bélapátfalvi ciszterci apátsági templom miséjén 2015. november 29.

Adventi gyertyagyújtás Felsőgödön

2015. december 12.

Adventi hangverseny az alsógödi Szent István templomban 2015. december 24.

Karácsonyi szeretetszolgálat az alsógödi evangélikus templomban

58

2016 – a Gaude, mint az izlandi kultúra nagykövete Magyarországon 2016. január 2–3.

Kétnapos káposztaparti Bükkszenterzsébeten 2016. január 7.

Báli Péter művésztanár kiállításának megnyitója a Váci Katona Lajos Könyvtárban 2016. március 20.

Kórustársunk, Wisinger Violetta kislánya, Letícia keresztelője Verőcén, a református templomban

2016. április 9.

XL. Bárdos-napok nyitóhangversenye Budapesten, a Szent Imre Gimnázium dísztermében Uránia mozi – a Madárkák c. film bemutatója után pódiumbeszélgetés Izlandról Utassy Ferenccel, közreműködött a Gaude Kórus „Ezen a napon két szép budapesti kórusélmény követte egymást: négy énekkar közreműködésével indult a 2016-os, XL. Bárdos Lajos Zenei Hetek programja, amelyen újonnan tanult műveket is bemutattunk.

• J.S. Bach: Jesu meine Freude – motetta (I., II., III. tétel); • Kodály: Öregek; • Hjálmar H. Ragnarsson: Grafskrift/Sírfelirat (izlandi népdalfeldolgozás); • Árni Hardarsson: Thad var barn í dalnum (izlandi népdalfeldolgozás) – magyarországi bemutató; • Bárdos: Régi táncdal.

59

A fogadtatásról a vastaps sokat elárult számunkra, s büszkék voltunk rá, hogy egy ilyen rangos zenei esemény nyitóhangversenyén méltóképpen képviselhettük városunkat, Gödöt. Karnagyunk pedig így fogalmazta meg elégedettségét »S valóban, a hangverseny legnagyobb élménye, hogy a Gaude fölül tudott emelkedni önnön korlátain, minden reális várakozást és saját képességeit meghazudtolva maradandót alkotott: jobb volt önmagánál.« A hangversenyt követően egy másik budapesti helyszínre, az Uránia moziba voltunk hivatalosak. Vendéglátóink irányításával észrevétlenül elfoglaltuk a számunkra kijelölt helyeket a karzaton, hogy a Sparrows (Madárkák) című izlandi-dán-horvát filmdráma premier előtti vetítésének végén, meglepetésvendégként megszólaltassuk H. Ragnarsson négytételes, még a 2012-es minősítő hangversenyünkre megtanult művének legszomorúbb tételét. A közönség néma csendben hallgatta az utójátékot, amely méltó lezárása volt a rendkívül megindító és mélyen elgondolkodtató történetnek. Utána még sor került egy színpadi beszélgetésre, amelyen a moderátori és a nézői kérdésekre válaszolva Utassy Ferenc – Izland tiszteletbeli főkonzuljaként – igen részletes szociológiai, gazdasági és kulturális szempontú betekintést adott e távoli ország életébe. Extra örömet jelentett számomra, hogy néhány hónappal később egy kedves kollégámmal az északi népek filmkultúrájáról kezdtünk beszélgetni, és ő megemlítette ezt a filmet. Lelkesen mesélte, hogy képzeljem el, a bemutató vetítésen volt egy kórus, amelyik izlandi nyelven énekelt…” Kecskés Krisztina 2016. május 28.

Izlandi kulturális est Gödön, az Olajfa Művészházban „Kiállítással, könyvbemutatóval, kórusmuzsikával és filmvetítéssel vártak a szervezők mindenkit, aki Izland iránt érdeklődik.

A programra érkezőket a Göd Városi Könyvtár munkatársai fogadták, nemcsak izgalmas programajánlóval, hanem ötletes kvízjátékkal is. Aki figyelmesen körülnézett az Olajfa galéria fogadóterében, az izlandi könyvekkel, egészségmegőrző termékekkel ismerkedhetett meg. Felfelé haladva az emeleti kiállítótérre, a falakat izlandi fotók borították. Egy családi fotóalbum amatőr képei mellett a profi fotós, dr. Bea Imre alkotásai és Utassy Ferenc, a több mint egy évtizedet Izlandon töltő közéleti személyiség bensőséges munkái voltak láthatóak. Az egyik teremben a szigetországot bemutató kisfilmeket lehetett megtekinteni. Értékes kerámiáival jelen volt a művészházban a négy 60

évtizede Kecskeméten élő és alkotó izlandi származású Jóna Gudvardardóttir.

A hivatalos megnyitó előtt és után a Gaude Kórus tagjai izlandi receptek alapján készített ételkülönlegességekkel kínálták a vendégeket. Családias hangulatban nyitotta meg a rendezvényt az est fővédnöke, Utassy Ferenc, Izland tiszteletbeli főkonzulja, a Gaude Kórus pedig izlandi repertoárja néhány míves darabjával idézte meg a távoli ország zenei világát: O, Undur; Smávinir fagrir; Izlandi népdalrapszódia; Árni Hardarsson Thad var barn í dalnum; Hesta Joi; Bárdos Szellő zúg távol; Úr, utsaj...; ráadáskét Én, rózsám jöszte már...

A továbbiakban Hegyi Valéria könyvtárvezető beszélgetett a főkonzul úrral az izlandi Steinar Bragi Felföld című könyvéről, amelyet Utassy Ferenc fordított magyarra, s aki természetesen mesélt személyes kötődéseiről is. A kulturális est zárása bővelkedett a meglepetésekben! Először egy magyar népdal izlandi megszólalásába segíthettek be az énekléshez bátorságot érzők, majd a kvízjáték nyertesei kaptak értékes és ötletes ajándékokat a könyvtár jóvoltából. Az Islandia Travel és a Göd Város Önkormányzata által is támogatott kulturális szervezetek: a Göd Városi Könyvtár, a Gaude Kórus és a Violin Alapítvány jó együttműködésének köszönhetően igazi összművészeti érték valósult meg ezen a kora nyári estén Gödön, az Olajfa Művészházban.” Tóthné Barcs Ágnes 2016. június 30. Évadzáró kerti parti Németh Mártánál 2016. augusztus 25–26.

Rendhagyó kórustábor Felsőgödön 2016. október 1.

Nemzetközi kórustalálkozó a Zene Világnapján a felsőgödi Jézus Szíve templomban Vendégkórusok: Männerchor Großenhain-Reinersdorf e.V. és a kecskeméti M. Bodon Pál Zeneiskola Kamaraegyüttese

61

A Gaude Kórus Utassy Ferenc külföldi tartózkodása miatt Németh Márta énekművész, karvezető, hangképző tanár, a Liszt Ferenc Zeneakadémia adjunktusa vezényletével az alábbi műsorral debütált sikeresen: • Händel: Canticorum jubilo; • Hassler: Dixit Maria; • Bruckner: Locus iste; • Liszt: O salutaris hostia; • Kodály: Stabat Mater; • Stockhausen: Da pacem.

A német vendégek köszönőleveléből: „Kedves Pászthy Júlia, Barcs Ágnes, Németh Márta, kedves énekesek a Gaude Kórusból!

Lassan véget ér az év. Itt az ideje, hogy visszapillantsunk. Nagy örömmel gondolunk vissza a szép napokra, amiket nálatok töltöttünk Gödön szeptember 30-tól október 1-ig, 2016-ban.

Nagy bizonyságát adtátok a vendégszeretetnek és barátságnak.

Ezért ismét a legszívélyesebben köszönetet mondunk minden szép élményért és találkozásért.” „Azt a sok mosolyt, a biztató, szeretetteli szemeket nem tudom (nem is akarom) elfelejteni.” Németh Márta 2016. október 8.

Eger, Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár: Izlandi nap Az Országos Könyvtári Napok programsorozat keretében a Göd Városi Könyvtár munkatársainak eredeti ötlete alapján, Hegyi Valéria gödi és Pauer Erika egri könyvtárvezető és munkatársai közreműködésével a Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtárban is izlandi kulturális est várta az érdeklődőket. Az egri közönség is nagy érdeklődéssel fogadta a Gaude izlandi repertoárját, és a beszélgetést Utassy Ferenccel, Steinar Bragi Felföld című könyve kapcsán az izlandi nyelvről, a műfordításról és a konzul úr személyes kötődéseiről.

62

E szép programot megelőzően meglátogattuk az Érseki Palota Múzeumát, ebédeltünk és süteményeztünk Eger sétálóutcáján, vagyis – 2012-es ittjártunk után – ismét remekül éreztük magunkat e barátságos városban.

2016. december 10.

Alsógödi Szent István templom – adventi szeretetszolgálat a szentmisén 2016. december 17.

Adventi koncert az Egyetemi Kisboldogasszony templomban, Budapesten

2017 – Szlovénia és Kecskemét bevétele 2017. március 15.

Közreműködés a városi ünnepségen: kalotaszegi katonadalok Március 15-i műsorainkat minden alkalommal Báli Péterné állította össze és tanította be, gondosan ügyelve arra, hogy évről-évre új dalokkal lepjük meg a megemlékezőket.

Ez az évünk is a hagyományok szerint indult tehát, a maga nemében mégis rendhagyó volt: karnagyunk, Utassy Ferenc – munkájából adódó külföldi útjai miatt – ekkoriban már igen kevés időt töltött velünk. Emiatt a megszokottnál kevesebb, de nagyon szép, emlékezetes fellépést vállaltunk ebben az évben. Felkészüléseinket többnyire szólamvezetőink irányították.

2017. május 28.

Tavaszi koncert az alsógödi Szent István templomban Közreműködött: Zsilka Alan – orgona Különös, régi-új darabokból összeállított műsorral köszöntöttük a tavaszt: • Debussy: Trois Chansons - I. Dieu; • Grieg: Våren (Tavasz); • Britten: Concord (Harmónia); • Haydn: Insanae et vanae curae (Esztelen és hiábavaló dolgok); • Widor: 6. orgonaszimfónia, I. tétel; • Mendelssohn: d-moll allegro.

A Haydn-darabnak ez volt a Gaude-bemutatója, amit hosszas és alapos gyakorlás előzött meg Németh Márta és Báli Péterné vezetésével.

2017. június 2–4.

Vendégszereplés Szlovéniában: kórustalálkozó Dobronakon, hangverseny a ljubljanai Szent Vitus templomban „A Göd-Lubljana zenei híd alapjainak lerakása közel két éve kezdődött. Alapos szervezőmunka és a május végi alsógödi koncert után, ahol a gödiek is hallhatták az utazó repertoár darabjait, a Gaude Kórus buszra szállt, hogy elvigye Göd és Magyarország üdvözletét a déli szomszédságba.

63

A szlovéniai Muravidék kétnyelvű községe, Dobronak háromszáz fős színháztermében három különböző zenei csoport találkozott Kodály szellemében, a magyar népdalok révén. A Varga József vezette férfikar, a Dobronaki Nótázók Kardos Endre szakmai irányításával gitár- és furulyakíséretes muravidéki gyűjtésű népdalokat adtak elő, a helyi Kétnyelvű Általános Iskola énekkara szlovén és magyar dalokkal készült Anamarija Krvišek Zavec vezetésével, a Gaude Kórus pedig három magyar népdalrapszódiát énekelt Utassy Ferenc irányításával. Az együtteseket Dobronak szlovén polgármestere, Marjan Kardinar, majd Cár Anna, a Magyar Nemzeti Közösség elnöke köszöntötte, végül az est fővédnöke, Szilágyiné Bátorfi Edit, Magyarország szlovéniai nagykövete (a Gaude alapítótagja) szlovénül és magyarul fejezte ki örömét a kulturális együttműködésért, illetve mutatta be a helyieknek a Gaude Kórus zenei tevékenységét. A kulturális esten jelen volt a lendvai magyar főkonzul, dr. Földes Gyula is.

A Himnusszal zárt, szívet melengető koncert és a szeretetvendégség után a kórus folytatta útját Ljubljanába, ahol másnapi városnéző sétája során megkoszorúzta a várban Batthyány Lajos emléktábláját, aki kivégzése előtt hónapokig ott raboskodott.

Délután a ljubljanai Szent Vitus (Cerkev Sv. Vida) templom kórusával egy rövid próbán ismerkedtünk meg. Már az első hangoknál hallani lehetett: nincs szükség tolmácsra, a zene univerzális nyelvén kommunikál egymással a két énekkar. Mi Grieg gyönyörű Ave maris stella című művét énekeltük bevonuláskor, majd a templomi kórussal együtt szólaltattuk meg Gounod C-dúr miséjét.

Ezután már az oltár előtt hangzott el Liszt Salve Regina, Stochausen Da Pacem és Kodály Ének Szent István királyhoz című alkotása. Az összkar Bruckner monumentális hangzású, Locus istéjével zárta a műsort.

A koncert után egy jó hangulatú kórustalálkozó keretében némi helyi étel- és borféleségekkel megerősödve még jó sokáig énekelt egymásnak a két énekkar magyar és a szlovén műveket. A zenei barátságot tovább építve a szlovén kórus egy gödi meghívással lett gazdagabb. És a Gaude? A festői szépségű Škofja Loka nevű kisváros megtekintésén túl zenei élményekkel és szebbnél szebb fotókkal tért haza.”

Tóthné Barcs Ágnes, Vizváry Vilmos

64

2017. június 18. Évadzáró összejövetel Németh Mártánál 2017. augusztus 19.

Kórustársunk, Hodován Józsefné Katalin lánya és Balku Bertalan esküvője az alsógödi Szent István templomban „A Gaude Kórus nagy családként is működik. Jóban, rosszban egymás mellett állunk.

Együtt nevetünk vagy együtt sírunk. Mikor lányom esküvőjét szerveztük, sokat gondolkoztunk azokon a részleteken, hogyan lehetne még szebbé, emlékezetesebbé tenni ezt a napot. Ekkor kértük meg a kórust, hogy énekeljen az egyházi szertartáson. Ők nagy örömmel vállalták a felkérést. Mivel örömanyaként nem énekeltem velük, számomra is meglepetés volt, hogy mit fogunk hallani. Fantasztikus érzés volt hallgatni a gyönyörű hangzású kórust. Dalaikkal nagyon meghatottak engem és a násznépet is. Ünnepélyesebbé tették lányom számára ezt a napot, amiért igen hálás vagyok! Jó volt velük megosztani örömünket és jó érzés volt begyűjteni a sok dicséretet, elismerő szavakat, melyeket a kórusom kapott. Nagyon büszke voltam arra, hogy én is ehhez a közösséghez tartozom!” Hodován Józsefné

2017. szeptember 1–3.

Kórustábor Bánkon, a Bánkgyöngye panzióban 65

2017. október 29. Őszi zenei kirándulás Kecskemétre Korábbi hazai városlátogató hagyományunkat folytatva ebben az évben Kecskemétre szerveztek zenei kirándulást kórustársaink: Váczi Edit, aki Kecskeméten járt iskolába, majd a tanítóképző elvégzése után Gödre került, családot és kórust alapított. A másik szervező, Koréhné Szűcs Mária szintén családi szálak révén kötődik a „hírös város”-hoz.

A barátságtalan őszi idő ellenére az egésznapos programnak minden pillanata élményt jelentett: délelőtt látogatás és zenélés a Leskowsky Albert Hangszermúzeumban, majd egy kellemes ebéd és városnéző séta után a híres Kodály Intézetbe látogathattunk, ahol Edit egykori tanára, Kontra Zsuzsa avatott be minket a tanári szoba hatalmas tölgyfaasztalának és az intézet – Kodály Zoltán által is használt – zongorájának történetébe.

Ezt követően érkeztünk meg a kórustalálkozó helyszínére, az Ybl Miklós tervezte romantikus stílusú, 34 x 23 méteres alapterületű, 34 méter magas, görög kereszt alaprajzú evangélikus templomba, ahol Edit első karvezetője, Szabó Sándor és kórusa adott keretet koncertünknek.

Műsorunkon a következő művek szerepeltek: • Kodály: Horatii carmen; • Heyr, hymna... (izlandi népdalfeldolgozás); • Hassler: Dixit Maria; • Händel: Anthem – Alleluja; • Rossini: Quando corpus (a Stabat Materből); • Liszt: Ave maris stella; • Stockhausen: Da pacem A hangverseny megható lezárásaként a kecskeméti Novum Kamarazenekar közreműködésével J. S. Bach Jesus bleibet meine Freude című korálját szólaltattuk meg.

Erre a programokban és örömökben bővelkedő napra utólag így emlékeznek vissza a szervezők, valamint karnagy úr: „Drága Dalostársak, Feri levelén meghatódva, folytatnánk a köszönő sorokat. Sokan nem tudjátok, hogy a szervezés folyamán sokszor kerültünk reménytelen helyzetbe. Ekkor kórusunk tagjai a segítségünkre siettek. Kiemelnénk Barcs Ági hosszas levelezéseit, melynek köszönhetően sikerült a Novum Kamarazenekar nyomára bukkanni. Fellépésünk előtt két héttel vállalták a közös fellépést. Ági mutatta be levélben Kis János lelkész 66

úrnak kórusunkat, és ő szerkesztette meg számotokra a kecskeméti program tervezetét is. Szépséges plakátunk Tóth Andika remekműve, nyomtatásáért pedig Lestyán Ágikát illeti köszönet.

A hangversenyen elhangzott zeneművek ismertetését Mártikánk a tőle megszokott pontossággal, magas színvonalon állította össze. Jó érzés volt, hogy mögöttünk állt Katánk, aki mérnöki precizitással kezelte pénzügyeinket (mint tudjátok ez nem az erősségünk). Az ajándékok tervezésénél első szóra segített Kesserű Andika, aki saját készítésű táskákat és Zsolti, aki 16 db díszcsomagolású mézet ajánlott fel. Köszönet minden kórustagnak, hogy a zord időjárás ellenére is megőriztétek jókedveteket!” Marusz, Edó

ŐSZIKÉK Őszi zenei találkozó a kecskeméti Evangélikus templomban Közreműködik: Gaude Kórus, Göd Karnagy: Utassy Ferenc

Medrigál Kórus, Kecskemét Karnagy: Szabó Sándor

Novum Kamarazenekar, Kecskemét Művészeti vezető: Gyalus Erika

Időpont: 2017. október 29. 16 óra Minden kedves érdeklődőt nagy szeretettel várunk!

A belépés díjtalan.

Karnagyunk levele szintén ritkán hallható elismeréseket tartalmazott: „Először is köszönet Edókának, Marusznak ezen út ötletéért, a programért, de leginkább a helyszínért, s a velünk fellépő házigazdákért. Mindannyiótoknak köszönöm az önmagatokat fölülmúló koncentrálást, s a műsoron megszólaltatott darabok magas színvonalú előadását. Ha Kodály hallhatott volna benneteket, nagyon elégedett lett volna a hallottakkal, s mint az Úr Madáchnál a hetedik napon, konstatálhatta, hogy álma valóra válik...

A Gaude hangzása (főleg az ismert, régibb darabokban), a templomnak is köszönhetően mennyeien szép volt. A délután fénypontjaként a „Heyr himnasmidur” 2. versszakának hangzását emelném ki. Ugyancsak kiemelném szinte valamennyi darab kezdetét, s még inkább a záró akkordokra való kifinomult, művészi megérkezést.

A szólamok »versengéséből« ma a basszus teljesítménye számomra a legemlékezetesebb: bársonyos, összeérett, férfias szólamot hallhatott a közönség, s egy percig sem merült fel, hogy mindössze négy fő viszi hátán a többi szólam felépítményét.”

Utassy Ferenc 2017. november 16.

A Szent Imre Kórus 20 éves jubileumi koncertje a felsőgödi Jézus szíve templomban Az idén 20 esztendős Nagy örömmel tettünk eleget a kórusunk fellépéseit orgonajátékával számos alkalommal gazdagító Slezsák Szent Imre Kamarakórus Slezsák János János karnagy úr felkérésének a felsőgödi katolikus egyházi kórus ünnepi koncertjén való részvételre. Vendégük szeretettel meghívja Önt volt még a Szent Márton Kamarakórus Pannonhalmáról. a felsőgödi katolikus templomban (Göd, Bozóky tér) 2017. november 5-én, vasárnap 16 órakor kezdődő Külön öröm volt számunkra, hogy a Gaude egyik alapítótagja, Kollárné Kimlei Mária a két gödi énekkarban kiSzent Imre-koncertre művelt, szépen csengő szopránja mindkét műsorban felcsendült. karnagy:

Velünk ünneplő vendégeink:

Szent Márton Kamarakórus (Pannonhalma) karnagy: Illés Richárd ♪

Gaude Kórus (Göd) karnagy: Utassy Ferenc A belépés díjtalan.

67

2017. december 16.

Adventi koncert a Búzaszem Iskolában a Kicsik Kórusával

2018 – a búcsú és az újrakezdés éve 2018. március 15.

Közreműködés a városi ünnepségen: moldvai katonadalok kobozkísérettel 2018. június 1–3.

A Szlovéniai Szent Vid templom kórusának magyarországi vendégeskedése, közös koncert Alsógödön, majd a váci dómban 2018. június 16–17.

Felvidéki kórustúra, Utassy Ferenc és a Gaude búcsúkoncertje Pelsőcön „Ezen a szép júniusi reggelen busszal indultunk Pelsőcre, ebbe a Gömör megyei, Rozsnyótól 16 kilométernyire, a Sajó folyó partján elterülő kisvárosba, ahol a kb.

2500 fős lakosság fele magyar anyanyelvű.

Ahogyan a kórus első emlékezetes útját Aylba, úgy búcsúhangversenyünk szervezését is Utassy Ferenc karnagyunknak köszönhettük. Fiatalkori barátjával, a pelsőci származású Máté Péter zongoraművésszel közreműködtek az izlandi zeneakadémia megalapításában. Máté Péter jelenleg is a Reykjaviki Zeneművészeti Főiskola zongora tanszékének vezetője. Szülei élnek Pelsőcön, így született meg az az ötlet, hogy hazalátogatásakor a Gaude idei „külhoni” fellépésének itt legyen a helyszíne. A zongoraprofesszor elvállalta, hogy a koncerten kíséri majd kórusunkat, amikor Bartók Béla Négy szlovák népdal című művét adjuk elő, amely szemléletesen elevenít meg 68

négy falusi jelenetet. A dalokat Bartók 1916-ban Zólyom megyei népdalgyűjtő útja során jegyezte fel, a mű eredeti címe Négy tót népdal volt. Nagy-nagy előkészület, Németh Márta irányításával sok gyakorlás előzte meg ennek a különleges darabnak a bemutatását, amelyet mindannyian a szívünkbe zártunk.

Utunk első állomása Alsósztregova volt, ahol meglátogattuk a Madách-kastélyt, azt az irodalmi emlékhelyet, amely Madách Imre szülőháza és lakhelye volt. Láthattuk dolgozószobáját, íróasztalát, amelynél az Ember tragédiáját írta, ruházatát, hálóhelyét, az „oroszlánbarlang” biliárdasztalát, amin – az idegenvezető elmondása szerint – Madách barátai sokszor töltötték éjszakájukat későre nyúlt találkozásaik után. Az egyik teremben az Ember tragédiája 15 színének megfelelően berendezett tablók, képek, vitrinek szemléltették a nagy művet és vitték gondolatainkat az irodalom színterére.

Pelsőcön kedves fogadtatásban részesültünk: a Művelődési Házban uzsonnával, kávéval vártak bennünket. Megtekintettük a hely nevezetességét, a XIII. században épült gótikus református templomot, amely olasz vándorfestők által készített középkori freskókkal díszített mennyezetével kápráztatott el és fakasztott dalra minket.

A délután 4 órakor kezdődő koncerten gazdag műsorral búcsúztunk karnagyunktól, aki más elfoglaltságai miatt a továbbiakban már nem tudta vállalni a Gaude irányítását.

• Evening Rise (indián népdalfeldolgozás); • Monteverdi: Ecco mormorar l’onde; • Morley: April is in my Mistress’ Face; • Jannequin: Madarak éneke; • Kodály: Horatii Carmen (A szép énekszó múzsájához); Nagyszalontai köszöntő; • Bárdos: Csillagvirág, Dana dana, Régi táncdal; • Pászti: Csángó magyar szerelmi dalok; • Bartók: Négy szlovák népdal; • Ráadásként: J.S. Bach: Gavotte; • Hugh S. Robertson: Mice and Men. Valószínűleg ez a műsor volt eddigi leghosszabb és legnehezebb fellépésünk, mivel sokféle és különleges, hangszálakat próbára tevő művet szólaltattunk meg.

Mindannyian boldogok voltunk, hogy ezúttal ilyen sok magyar nyelvű dalt is műsorunkra tűztünk. A szép számú közönség vastapsából következtetve sikerült átadni mindazt a szépséget, örömet, bánatot, melyet ezek a dalok árasztanak.

A helybéli Korona Énekegyüttes (karnagy: Tömöl Gabriella) koncertjét követően átsétáltunk a helyi pizzázóba, ahol egy kellemes vacsora közben pihentük ki, beszéltük meg az aznapi rengeteg élményt. Az éjszakát a közeli Özörény községben, a Szlovák Karszt cseppkőbarlangjai szerelmeseinek törzshelyén, a Kövirózsa panzióban töltöttük, reggel a kilátóba is ellátogatva.

Másnapi úticélunk Betlér, az Andrássyak vadászkastélya volt, melyet egy 81 hektáros angolpark ölel körbe. A csodálatos napsütésben sokszáz éves fák lombjainak árnyékában sétálgattunk és beszélgettünk. A kastély gyönyörűen renovált, eredeti 69

bútorokkal berendezett, többszintes építmény. A fakazettás mennyezetű bejárati csarnokban csodálatos trófeagyűjtemény és számos műtárgy, festmény gyönyörködtetett bennünket, köztük olyan híres festők művei, mint Feszty, Lotz, Benczúr, Madarász Viktor. A kastély hatalmas középkori könyvtára mintegy húszezer kötetet őriz.

Felvidéki túránk utolsó állomásaként meglátogattuk Krasznahorkaváralján azt a márványból készült szecessziós síremléket, amelyet Andrássy Dénes gróf építtetett imádott felesége, Franciska emlékére. Mindkettőjük örök nyughelye ez, ahol egymás mellett maradhatnak az idők végezetéig. A mauzóleum aranyfüsttel bevont, csodálatos akusztikájú kupolája alatt megszólaltattuk Young Alleluiáját és elhangzott az áhítatos ima, a Psaume is.

Ez az élményekkel teli kétnapos együttlét tovább erősítette kórusunk összetartozását.”

Tassyné Csepeli Éva

2018. június 28.

Karnagybúcsúztató évadzáró ünnepség a Pásztor családnál A hagyományok szerint, egymást minden földi jóval ellátva a Pásztor család kertjében Utassy karnagy úr irányításával hosszan beszélgettünk arról, kinek-kinek mi volt a legemlékezetesebb az elmúlt 18 évben.

70

2018. július 9.

Első találkozás Földvári Mátyás karnagyjelölttel Aktív karnagykeresésünk során két karvezető is meghallgatott minket, de egyik találkozásból sem lett frigy. Ám egyikük ajánlotta másodkarnagyát, a mindössze 19 éves egyetemi hallgató Földvári Mátyást, aki ezen a nyári estén meg is érkezett lófarkas, kalapos, mosolygós antréval, és néhány dal eléneklése, valamint néhány részletkérdés tisztázása után kölcsönös döntés született a jövőbeni közös munkáról.

2018. augusztus 18.

Meglepetés-éneklés kórustársunk, Szőkéné Cseri Melinda születésnapján a felsőgödi közösségi házban „Melinda kerek évfordulós születésnapja alkalmából családja és legjobb barátnője meglepetésbulit szervezett számára. Felkérték a Gaudét, hogy énekeljen az ünnepi vacsora előtt. Nagy örömmel és izgalommal készültünk erre a napra, amit az is fokozott, hogy új karnagyunkkal, Földvári Mátyással ez volt első közös megszólalásunk.

Melinda kedvenc dalai közül válogattunk erre az alkalomra. Gyors beéneklés után, csendben megbújva vártuk a mit sem sejtő ünnepeltet. Mikor belépett az ajtón dalra fakadtunk. Melinda tényleg semmit sem sejtett, és amikor ráeszmélt, hogy ez neki szól, kicsordultak a könnyei. A kórus is nehezen énekelt ebben a megható pillanatban, látva az ünnepelt nagy örömét.” Hodován Kata 2018. augusztus 31. – szeptember 2.

Kórustábor Bánkon, Földvári Mátyással „Régi helyszínen, de már az új karnagyunkkal szerveztük meg hagyományos évadnyitó táborunkat. A kórus nagy várakozással utazott Bánkra, hiszen itt ismerhettük meg jobban új karvezetőnket. Mátyás fiatalos lendülettel, kemény szigorral tartotta az igen intenzív próbákat, aminek meg is lett az eredménye: a tábor végére szívesen énekeltük az új műveket, köztük a később több koncerten is nagy sikert arató Singabahambayo thina… kezdetű zulu gospelt és Buxtehude In te Domine speravi (Uram, Tebenned remélek) című egyházi művét. Természetesen a munka mellett nem maradhattak el a nagy közös lakomák, beszélgetések, séták a tó körül.

Előkészítettük a következő évadot, megbeszéltük, hogy milyen fellépésekre van lehetőségünk, miket tudunk elvállalni, milyen műveket fogunk énekelni. Szerencsére Matyi és a kórus hamar megtalálta a közös hangot. A tábor végén mindenki jó hangulatban indult haza, hiszen megnyugtató volt a folytatás, a közös munka új karnagyunkkal.” Felhő Mária 71

2018. december 8.

Adventi kirándulás és fellépés Nagycenken Két új kórustársunk, egy fiatal gödi házaspár, Dorottya és Gergő nagyszerű programot szerveztek számunkra: Nagycenken tárlatvezetéssel látogathattuk meg a Széchenyikastélyt, a lovardát és a mauzóleumot, majd karácsonyi hangversenyünk főpróbájaként a Szent István templom kápolnájában elénekelhettük annak több műsorszámát.

A koncert zárásaként a helyi katolikus kórussal közösen Praetorius Es ist ein Ros’ entsprungen című ismert karácsonyi dala szólalt meg.

2018. december 16.

Adventi hangverseny az alsógödi templomban Az új karnagyunkkal, Földvári Mátyással elhangzott első karácsonyi hangversenyünkre kedves gödi közönségünk számos elismeréssel reagált. Az alábbi írás a Gödi Körképben jelent meg. „A Gaude Kórus adventi ajándéka «Milyen kevés zajt csapnak az igazi csodák! Milyen egyszerűek a lényeges események!» -írta egy helyen Antoine de Saint-Exupéry.

Sokan gyűltek össze a Szent István király templomban advent harmadik vasárnapján: egy részük énekelt és zenélt, a többiek hallgatták őket. No, de hol van itt a csoda???

Kérdezd a nyitott szívvel és lélekkel érkezőket…! És azokat is, akik – hozzám hasonlóan – úgy tértek be a koncertre, hogy a fejük zsongott a rengeteg év végi munkahelyi határidőtől és a karácsonyra való készülés feladataitól, hogy aztán egy áldott pillanatban minderről megfeledkezzenek. Akkor, amikor a Gaude Kórus átnyújtotta nekünk adventi ajándékát, mi, vergődők is, megéreztük az angyalszárnyak lebbenését. Számomra ott és akkor kezdődött meg az Érkező Ünnepe.

72

«Gyújts éjszakánkba fényt, hadd égjen a soha ki nem alvó tűz..» - énekelte a kórus a taizéi ökumenikus közösség dalát csendesen, a koncert nyitányaként. Majd Csaba atya üzenete hangzott el, ami igazából az év bármely napjára érvényes mondanivalót hordozott: Valaki jön – de te nem veszed észre!

Valaki közeledik hozzád – de te bezárkózol!

Valaki kopog nálad – de te átalszod látogatását!

Valaki belép hozzád – de te házon kívül vagy!

Valaki nálad lakik – de te kidobod őt!

Valaki feltárulkozik – de te a szavába vágsz!

Valaki vár rád – de te hátat fordítasz neki!

Valaki segítséget kér – de te megkeményíted szívedet!

Valaki ajándékot ad neked – de te elásod azt!

Valaki végtelenül ráér – de veled sosem lehet beszélni.

Valaki nyugalmat hoz – de te szétszórt vagy!

Valaki jön – de te csak magadat látod!

Amíg csak jön – mindig megváltozhatsz!

Erről a belső változásról énekelt először a norvég karácsonyi dal magyar szövegű változatával a kórus Gustav L. Nordquist Tékozló fiú című művében, majd Kodály Adventi énekében.

A karzaton az énekkar meghívott fiatal gödi vendégeivel folytatta adventi műsorát: Süle Dalmával, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem mesterszakos hallgatójával, 73

aki a Mozart–vesperás Laudate Dominum tétel szólóját énekelte, és Slezsák Jánossal, aki a Budapesti Műszaki Egyetemen folytatott doktori tanulmányai mellett a plébánia kántor-orgonistája. A koncert befejező szakaszában Németh Márta, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hangképző énektanára kísérte az énekkart Buxtehude 31. zsoltárra írt kórusművében. Nem is lehetett volna méltóbb lezárása a műsornak a zsoltár szövege: „Uram, Tebenned remélek, soha meg ne szégyenüljek!”.

Ugyanis a 18 éve működő kórust új karnagya, az ifjú Földvári Mátyás, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem növendéke vezényelte. És ahogy Saint-Exupéry írta: „Ha valami felemelő érzelmet ébresztek benned, tovább fogod adni nemzedékről nemzedékre.” Így lesz, kedves Gaude Kórus! Köszönet a koncert valamennyi résztvevőjének!”

Bátorfi Ildikó

2019 – vendégeskedések éve 2019. március 23.

Kórusgála a Fasori Evangélikus Gimnázium Dísztermében Vendéglátónk a Budapesti Vándor Kórus Márciusban egy budapesti kórustalálkozóra kaptunk meghívást. A Randevú a romantikával című hangversenyen erre az alkalomra újonnan megtanult Mendelssohnés Schumann-darabokkal arattunk nagy sikert.

2019. május 11.

Herman László üvegablakainak szentelése a felsődabasi Szentháromság templomban „A kultúra szálai összeérnek: a Gaude és Herman művész úr ismeretsége az emlékezetes 2017-es ljubljanai fellépés alkalmával indult, amikor a hangversenyt követően 74

ő kalauzolta profi idegenvezetőként a kórusunkat Ljubljana belvárosában. Majd velünk tartott akkor is, amikor a következő tavasszal a Szent Vid templom énekkara vendégeskedett Gödön és adott koncertet a váci bazilikában. Elmondása szerint már akkor gondolt arra, hogy az ablakszentelés ünnepi alkalmára a Gaude Kórust kérje fel. De ugyanide, Dabasra vezérelte a kórust a sors egy másik keze is: az ünnepségnek ugyanis Maruszka tanítóképzős szobatársa, Farkas Józsefné Iduska volt a fő szervezője, aki korábban Gödön szintén hallott minket énekelni.

A megtisztelő meghívásnak így dupla örömmel tettünk eleget, remélve, hogy még emlékezetesebbé varázsolhatjuk e meghitt eseményt, egyúttal bizonyítva, hogy művészek és művészeti ágak találkozása mennyi gyönyörűséget eredményezhet.”

Kecskés Krisztina 2019. június 6.

Kamarakórusunk közreműködése Sződön, a Faluházban az izlandi Hornfjord Női Kar koncertjén 2019. június 16. Évadzáró hangverseny az alsógödi Szent István templomban Igazi örömkoncert, teltházas egyházi szentély, elismerő szavak hűséges gödi közönségünktől – így zártuk első évadunkat új karnagyunkkal, aki maga is elégedetten nyilatkozott: „Sok szép pillanatot tudtunk teremteni. Úgy érzem, egy hosszú, kölcsönösen élvezetes és a közönségünknek is tetsző közös pályát tudtunk elindítani.”

75

Az elhangzott műsor: • Kodály: Ének Szent István királyhoz; • Moore: Ír áldás; • Monteverdi: Ecco, mormorar l’onde; • Mendelssohn: Mailied, Die Nachtigall; • Wesley: Thou Wilt Keep…; • Distler: Lobe den Herren; • Young: Alleluja!; • Donato: Chi la gagliarda; • Buxtehude: In te Domine speravi; • Ráadásként zulu dalcsokor szólalt meg: Singabahambayo – Siyahamba – Ipharadisi.

2019. június 29.

Hodován Eszter és Dávid Bence esküvője Dunapatajon Hosszú útra vállalkoztunk, hogy részesei és közreműködői lehessünk szeretett kórustársunk, Eszter esküvőjének. A szertartáson meglepetésként Schubert Ave Mariáját Pásztor Júlia énekelte, a kórus tenor szólamát pedig Utassy Ferenc karnagy úr erősítette.

Boldog nap volt ez mindannyiunk számára!

2019. augusztus 30. – szeptember 1.

Kórustábor és koncert Gyöngyöspatán „Megpróbálok visszaemlékezni a gyöngyöspatai táborunkkal kapcsolatos élményeimre. Tudod, az úúúgy volt… A 2019-es év elején Maruszka kezdte szervezni az őszi tábort és kért, gondolkodjunk együtt! Eszembe jutott, hogy valamikor volt egy 76

gyöngyöspatai növendékem, akinek az édesanyja akkor nyitott egy vendégházat.

A kapcsolat még mindig él közöttünk, gondoltam, felhívom. Véletlenek márpedig nincsenek, kiderült, hogy ő is énekel egy kórusban, szívvel-lélekkel segített a „kollégáknak”. A Nandi-Magdi vendégház alatt egy borospince is van, a ház előtt kellemes bográcsozóhely, és a közeli Patavár panzióban a kórus másik felének is sikerült szállást foglalni. Kórustársunk, Fülöp Karcsi előörsként odautazott, megnézte, hogy valóban megfelelő-e a hely számunkra. Felvillanyozva mesélte, milyen remek, baráti fogadtatásban volt része, milyen kedves, barátságos tulajdonosnőt ismert meg. Véglegesítettük a foglalást és megszerveztük a szokásos, telekocsikkal történő odautazást.

A honfoglaló Pata vezér nevét viselő település, Gyöngyöspata legfőbb nevezetessége a gótikus stílusú, római katolikus templom, amely az 1470-ben elnyert formáját őrzi.

A templom főoltárán áll a magyarországi barokk egyházművészet egyedülálló remeke, az ún. Jessze fája szoboregyüttes, amely a maga nemében páratlan a világon.

Próbáinkat ezen a lenyűgöző történelmi helyszínen tarthattuk, ahol olyan csodálatos darabok tanulását kezdtük meg, mint Kuhnau Tristis est anima mea, vagy Liszt (D-dúr) Ave Mariája. Szombaton délután pedig a Jászapáti Városi Vegyeskarral – amelyben vendéglátónk, Bernáth Magdika is énekel – hangversenyt is adhattunk.

A különleges atmoszférájú, kiváló akusztikájú templomban való megszólalásunk után a polgármesternő ajándékaként mindenki kapott egy kis üveg valódi gyöngyöspatai málnaszörpöt, illetve a vendégház tulajdonosától egy üveg jófajta borocskát, aminek a címkéjén vendéglátónk borospincéje és a fogadó neve látható. Én még őrzöm az üveget, és ha meglátom, mindig ez a 2019-es augusztus végi tábor, a vendéglátóink és a Gaude jut eszembe.” Németh Márta

77

2019. október 12.

Hangverseny Sződligeten a katolikus templomban a Gaude és a váci Serenus Kórus közreműködésével A sződligeti katolikus templomban néhány éve még Utassy karnagy úrral adtunk adventi koncertet.

Ezúttal az „Őszi Ligeti Zenés Esték” októberi hangversenyére kaptunk meghívást.

Műsorunkat „Színek a szomszédból” címmel állítottuk össze, hogy amiképpen az ősz színesre festi a természetet, a kórusművek sokszínű palettájáról válogatva mutassuk meg az éneklés változatosságát és örömét a szomszédos Sződliget zeneértő közönsége számára.

Ezek a darabok hangzottak el: • Morley: Now is the month of Maying; • Hassler: Őszi fák; • Kuhnau: Tristis est anima mea; • Liszt: (D-dúr) Ave Maria; • Schumann: Sommerlied; • Evening Rise (indián népdalfeldolgozás); • Moore: Ír áldás; • ráadásként pedig a zulu gospelcsokor.

2019. november 16.

Látogatás Utassy Ferenc karnagy úrnál Bükkszenterzsébeten 2019. december 8.

Adventi gyertyagyújtás „Advent második vasárnapján – Göd Város Önkormányzatának felkérésére – örömmel énekeltünk a közös gyertyagyújtáson a Kincsem szobornál.

Mivel a közelben lakom, felajánlottam, hogy nálam találkozzunk, és Inke vezetésével megtartsuk a főpróbát. Az összes fellelhető széket, fotelt előre elrendeztem, hogy mindenkinek legyen ülőhelye, és forró teával vártam a kórust. Nem is tudtam pontosan, kik jönnek, így minden ajtónyitás meglepetés volt, de hamar összegyűltünk tizenketten. Átvettük az alkalomra kiválasztott darabokat, a magam részéről kicsit aggódtam az elektronikus kíséret és a szöveg miatt az utolsó számnál. A téren nagyon hideg volt, az épületen lógó égőfüzér sápadt fényénél próbáltuk követni a kottát. A Kisharang című kánon előadásába igyekeztünk bevonni a közönséget is, majd a Gyújts éjszakánkba fényt következett. Félkörben álltunk, fagyoskodva, és egyszer csak valami puha melegségre figyeltem fel, Andika hangja volt, akkor csatlakozott hozzánk. Inke felolvasta Barcs Ági sorait az adventi gyertyagyújtásról, mert neki éppen nem volt hangja, majd Vajda Viktória meggyújtotta a második gyertyát. Fülöp Károly előadásában elhangzott Szabó T. Anna Az ünnep azé, aki várja című verse. Nagyon megható volt. Zárásként Leonard Cohen Hallelujáját énekeltük Andika magyar szövegével. A kíséret is jól szólt végül, mondhatni Károly zsebéből.

A családias létszámú közönség soraiban ott volt a polgármester, képviselők, 78

pedagógusok, családok, és a fiam elhozta a hároméves unokámat, akit ugyan a karácsonyfa jobban érdekelt a műsornál, de azért otthon megkérdezte, hogy máskor is eljöhet-e, ha majd énekelünk.” Dóczy Katalin 2019. december 15.

Szolgálat a szigetmonostori református templom adventi istentiszteletén „Hálatelt szívvel gondolok a mai adventi alkalmunkra, kedves Matyi és Kóruska!

Köszönöm mindannyiótoknak, hogy időt és fáradságot nem sajnálva, bensőségesebbé tettük énekünkkel a szigetmonostori református gyülekezet adventi istentiszteletét. Közösségünkről és előadásunkról mind Szabó Zoltán lelkész, mind a hallgatóság elismerően szólt, és bizony elgondolkoztam, milyen nagy kincs egy ilyen közösség tagja lenni, ezáltal másoknak szolgálni, örömet szerezni. ‘Mert az Isten hozzánk soha nem szól szebben, mint a könyörülő, édes szeretetben.’

Az ajándékba kapott 60 db-os teaösszeállításból pedig, a most kényszerűségből távol maradt tagjaink is kóstolhatnak majd! Még egyszer köszönet nektek és Soli Deo Gloria.” Váczi Edit 2019. december 22.

Karácsonyi koncert az alsógödi Szent István templomban „2019 szeptemberében csatlakoztam a kórushoz. Az első "Angyalhangok találkozás meghatározó volt. Mindenki olyan szívélyesen zengenek..." fogadott, mintha rég ismernénk egymást. Számomra A minden ismeretlen volt: nem tudok kottát olvasni, nem Gaude Kórus ismertem a darabokat, csak füleltem és próbáltam megés karnagya, Földvári Mátyás jegyezni a dallamokat. De ahogy hallgattam a kórust, úgy Mendelssohn, Kodály, Liszt, Rutter gondoltam, hogyha befogadnak, akkor itt a helyem, és más zeneszerzők legszebb karácsonyi dallamaival várja kedves közönségét adventi hangversenyén! és nagyon igyekezni fogok, hogy mindent megtanuljak.

Közreműködik: És ezzel kezdetét vette egy nehéz időszak rengeteg Slezsák János - orgona Szesztay Ákos - vers gyakorlással, amiben Inke segítségére támaszkodhattam.

Időpont: 2019. december 22., vasárnap 16 óra Küldte a kottákat, a felvételeket, tanítgatott, meghallgatott.

Helyszín: Szent István király templom, Göd, Pesti út 73.

Abban maradtunk, hogy a karácsonyi fellépésre csak hallTalálkozzunk advent utolsó vasárnapján! gatni megyek el, mert nem tudok mindent megtanulni akkorra. A válasza az volt, hogy: majd meglátjuk. Jött a szigetmonostori szereplés, és győzködött, hogy azon csak pár darab van, menni fog. Izgalommal és félelemmel vegyes érzésekkel végül elmentem és sikerült: túléltem.

A próbák a karácsonyi koncertre való felkészülés jegyében teltek és én igyekeztem továbbra is mindent befogadni, amit csak lehetett. De továbbra is csak azt éreztem, hogy nem való még nekem a fellépés, még nincs annyi tudásom, hogy közönség előtt énekeljek. De amikor Matyi bejelentette, hogy szeretne egy olyan darabot is a koncerten, amiben csak férfiak énekelnek, kezdtem úgy érezni, hogy nincs visszaút. És eljött december 22., a nagy nap. Otthon egész nap izgultam, hogy sikerül-e nekem ezt véghez vinni nagyobb hiba nélkül. Az alsógödi templomban volt a koncert.

A belépés díjtalan. Adományokat köszönettel elfogadunk.

Támogatók:

Göd Város Önkormányzata Violin Alapítvány

Alsógödi Szent István Egyházközség Gaude Kórus gaude.hu

79

Délután még volt próba, előbb a fiúknak, aztán a lányokkal együtt, majd a közösségi teremből átmentünk a szereplés helyszínére mindent kipróbálni.

Ezután egy kis szusszanás következett, majd egyszer csak már vonultunk is libasorban a Hószín pihe dallamára, melyet Andika szövegével énekeltünk. Amikor láttam, hogy mennyi ember van a templomban, még inkább izgultam. Amikor minden kórustag a helyén volt, a Tristis csodálatos dallamával elkezdődött a koncert.

A mű leintése után a lányok kivonultak és maradtunk mi, férfiak a Beati mortui című Mendelssohn-kórusműhöz. A próbákon soha nem tűnt olyan hosszúnak a darab, de most nem akart vége szakadni és úgy éreztem, nem is igazán sikerült jól.

Ezután a lányok énekelték a Schöne Nachtot (Nagel), amit viszont nagyon szépnek találtam. Következett az Ave Maria és az Adventi ének, majd egy szavalat Szesztay Ákos, és egy orgonamű Slezsák János előadásában.

A koncert második felében még hét karácsonyi darab hangzott fel, és amikor Matyi leintette az utolsót, akkora kő esett le a szívemről, mint talán még soha. Egy-két héttel korábban még nem hittem, hogy kevés hibával végig tudom énekelni ezt a koncertet. Köszönöm nektek a biztatást, legfőképpen pedig Inkének azt a rengeteg segítséget, amelyet a tanítgatásomra fordított – talán nem volt elvesztegetett idő.”

Mideczki József

2020 – a jubileum és a veszteségek éve 2020. január 17–18.

Lendva Nagyszerűen indult ez az évünk is. Januárban még semmiféle vírusra nem gondoltunk komolyan. Szilágyiné Bátorfi Edit egy újabb szép utazást szervezett nekünk, melyről így ír egy kedves új szoprán kórustársunk: „Egy újonc beszámolója élete első közös kirándulásáról a Gaude Kórussal Mivel csak 2019 októberében csatlakoztam hozzátok, nagyon megörültem, hogy januárban utazni készül az énekkar, és máris veletek mehetek!

Novemberben kapta Barcs Ági a meghívást Edittől, a Gaude alapító tagjától Lendvára: egy közös koncertre a ljublanai kórussal, akikkel nektek már sok közös élményetek volt. Szerencsére januárig még volt egy kis idő a felkészülésre (nekem ez különösen fontos volt, hiszen a darabok egy részét még nem ismertem).

Ezzel a repertoárral készültünk a lendvai Szent Katalin templomban január 18-án 16 órakor kezdődő hangversenyre: • Fraysse: Psaume; • Hószín pihe (taizéi ének, Tóth Andrea magyar szövegével); • Buxtehude: In te Domine speravi; • Mendelssohn: A mennybéli... (Gott sei Dank…); • Nagel: Schöne Nacht; • Kodály: Adventi ének; 80

• Moore: Ír áldás (Irish Blessing); • Nordqvist: Jul jul (svéd szöveggel); • 3 zulu gospel: Singabahambayo – Siyahamba – Ipharadisi.

Közös: • Bruckner: Locus iste; • Mozart: Ave verum corpus; • Young: Alleluja.

A kórus oszlopos tagjai közben gőzerővel szervezték az utazást.

Január 17-én jött el a nap, hogy útra keljünk. Délután a város kijelölt pontjain felszálltunk különbuszunkra, hogy először Lentibe jussunk el. Az úton (mint egy jó osztálykiránduláson!) beszélgetéssel, énekléssel, viccelődéssel telt az idő.

Megérkezésünkkor finom gőzölgő vacsora várt minket szálláshelyünkön. Vidám, majd kicsit komolyabb közös beszélgetés után tértünk nyugovóra.

Másnap reggeli után felkerekedtünk és hamarosan már Lendván is voltunk, ahol kastélylátogatással kezdtük a napot – immár közösen a ljubljanai kórussal. A gyönyörű kis kastélyban egy kisfilmen vendéglátóink bemutatták a várost és környékét, majd végigjárhattuk az épületet, bepillantást nyerve történelmébe és a helyi művészeti világba. A ránk váró egyéb programok miatt kevés idő jutott minderre, így többen megjegyeztük, hogy ide még vissza kell jönni látogatóba!

Délben bőséges ebéddel vártak minket a helyi Kancsal vendéglőben, hogy annak elköltése után máris továbbvezessenek a többi nevezetességhez: először a Makovecz Kultúrközpontot csodáltuk meg ámulva és kissé irígykedve, hogy egy ilyen kicsi városnak micsoda impozáns színház- és koncertépülete van! Megnéztük a múzeummá alakított zsinagógát, ahol a tárlatvezető avatott be minket történelmük szomorú epizódjaiba.

Ezután a szép kis barokk Szent Katalin templomba mentünk beénekelni és próbálni, amíg a másik kórus járta végig a nevezetességeket. Amíg a ljubljanaiak melegítették be hangjukat, mi újabb ismereteket kaptunk: az egyik főutcai épületben megnézhettünk egy kiállítást a helyi polgári életről és egy régi esernyőgyárról, amely a Monarchia idejébe repített vissza minket.

A templomban még tartottunk egy rövid próbát a szlovén kórussal közösen is, majd amikor megteltek a padsorok a hallgatósággal, felcsendült az ének, most már a koncert részeként. A Gaude Kórus szólaltatta meg műsorát elsőként, a hangverseny végén pedig a ljubljanai kórussal közösen énekeltünk – a Gaude már harmadik alkalommal.

Sikeres szereplésünk után kedves vendéglátóink bőséges, finom vacsorával várták mindkét kórust, ahol még ismét lehetőség nyílt egy kis beszélgetésre a másik énekkarral. Sajnos hamarosan indulnunk kellett, hogy még aznap hazaérjünk.

Utazásunk visszafelé ismét jó hangulatban, zajosan telt – nekem különösen sokat jelentett, hogy jobban megismerhettelek titeket, és egy véletlen megjegyzés folytán kiderült, hogy Dóczy Kati újonctársammal már réges-rég ismerjük egymást, hiszen ugyanabban a gimnáziumban koptattuk a padokat és együtt énekeltünk az iskola kórusában!

81

Az út végére belázasodtam és több kórustag is beteg lett a kirándulás után, de így is milyen jó, hogy elmehettünk még együtt Lendvára!

Köszönöm mindenkinek, hogy részt vehettem, és veletek közös élményekkel térhettem haza!” Ott Emese 2020. március 5.

Kóruspróba és torta a Gaude 20. születésnapján!

2020. március 16. – augusztus 26.

Karantén miatti próbaszünet Jubileumi koncertünket Vivaldi Glóriájával júniusra, majd novemberre terveztük, de a világjárvány miatti veszélyhelyzet valamennyi szép tervünket felülírta.

2020. április – június Kóruspróbák a YouTube segítségével 82

2020. július – augusztus Gaude „a réten”: szólam-, majd kóruspróbák távolságtartással a gödi golfpályán, majd Barcs Lajosék kertjében

2020. szeptember 3.

Egyetlen őszi kóruspróba a felsőgödi közösségi házban 2020. szeptember 7.

Barcs Lajos (1935 – 2020) temetése 2020. október 17.

Szőkéné Cseri Melinda Panni lányának esküvője Vácon, Gaude-közreműködés kamaralétszámmal 2020. november 29., december 6., 13., 20. és 25.

A Gaude Kórus zenés adventi jókívánságai kedves közönségének: közösségi oldalakon közzétett videó-összeállítások korábbi hangversenyeinkből

83

2021 – jubileumi hangversenyünk éve „A zene az életnek olyan szükséglete, mint a levegő.

Sokan csak akkor veszik észre, ha már nagyon hiányzik.” Kodály Zoltán

S hogy miben áll a titok? Mi viszi előre 20 év után is a Gaudét?

A közösség minden tagja számára az élet nélkülözhetetlen része az éneklés és az ezzel járó társas kapcsolatok. Mindenki hozzátesz a nagy egészhez, a közös sikerekhez: énekhangján túl tudásával, humorával, mosolyával, csendes háttérmunkájával. De elsősorban és mindenek előtt rendszeres próbalátogatással. Így vallanak erről röviden az alapítók és más kórustagok, összefoglalva a kóruséneklés esszenciáját.

Tóthné Barcs Ágnes, Ági – alapító tag, a kórus titkára, programjaink koordinálója, önkormányzati- és nemzetközi kóruskapcsolatok aktív gondozója, háttérszálak gombolyítója, eligazító levelek, versek és cikkek írója, irodalmár, lélekgyógyász, kreatív producer: mindenek mozgatója.

Hogy mit jelent számomra énekkarunk? Az eltelt húsz év minden egyes, a Gaudéval kapcsolatos percét köszönöm, hogy át- és megélhettem a kórussal, a kórusban, a kórusért. Egy különösen szép pillanatot őrzök magamban nagyon sok évvel korábbról. Egy fellépésünk alkalmával azt érzékeltem éneklés közben, hogy az édesapám hangját hallom a tenor szólamból, Bence fiamét a basszusból, a kórussal szemben, a közönség soraiban ott ül a férjem édesanyámmal és Balázs fiammal, a testvéremék pedig akkor lépnek be a templomajtón. Kívánom, hogy más is érezze át azt a lelki élményt, amit én ott, akkor átéltem – a Gaudéban.

A platóni idézetben pedig azt találom a legcsodálatosabbnak, hogy épp kétezer évvel Mozart születése előtt keletkezett: A zene erkölcsi törvény. Lelket kölcsönöz a mindenségnek, szárnyat az élménynek, szállni tanítja a képzeletet, bájt ad a szomorúnak, derűt és életet mindennek. Lényege a rendnek, és útja minden jóhoz, igazságoshoz és széphez vezet, amelynek csak láthatatlan, de kápráztató, szenvedélyes és örökkévaló alakja.

Hiszem, hogy az Örökkévaló azért ajándékozta meg az emberiséget a zenei kifejezésmóddal, hogy azokat az érzelmeket, amelyekre az emberi nyelvnek nincs eszköze, méltóképpen megnevezze, s ezáltal uralni is tudja.

Báli Péterné, Inke – alapító tag, a kórus mindenese, perpetuum mobile, élő lexikon: műveket javasol, műsorokat állít össze, kottákat kerít, személyre szabott hanganyagokat készít és küld, bármelyik szólamnak próbákat tart, gyűjti és kezeli a kórus archívumát, a Violin Alapítvány kuratóriumi tagja. És még nagyon finom pogácsát is süt.

Egyszerűen nélkülözhetetlen.

Engem egész életemben körülvett a zene. Édesanyám mindig énekelt, majd kb. másfél éves koromtól együtt daloltunk otthon. Később zeneóvodába, zeneiskolába, 84

zenei általánosba jártam, majd ének szakos tanár lettem. Tíz éves koromtól énekkaros vagyok. Alig volt néhány év (míg a gyerekeink picik voltak), hogy nem jártam kórusba. A Gaude a hetedik énekkar, amelynek tagja vagyok.

Nekem a kórus életem egy része. A második családom. Amellett, hogy kellemes időtöltés, rengeteg feladatot veszek vele magamra, mert ahogy a családomért felelősségek érzek, a kórusért is mindent megteszek. De ez nem teher, hanem örömmel felvállalt feladat. S ez a munka sok-sok jutalommal jár. Ha egy-egy próbán vagy szereplésen karvezetőnk arcán elismerés látszik, vagy mi magunk is halljuk, hogy valami szépet „alkottunk”, akkor mosolyog még a lelkem is.

A kóruséneklés felszabadít, feszültségeket old, elfeledteti hétköznapjaink gondjait.

Amikor kezdünk tanulni egy művet, eleinte még alig hangzik valami. De majd, ha mindenki tudja – valami fenséges érzés, hogy ezt mi ilyen gyönyörűen meg tudtuk szólaltatni! S ha mindezt egy közönség előtt tettük, ha igazán szépen énekeltünk, szinte megáll a levegő, s csak néhány pillanat múlva hangzik fel az elismerő taps.

Ezekért az örömteli pillanatokért érdemes kórustagnak lenni. S mindez velem már 20 éve a GAUDÉ-ban történik.

Tóth Andrea, Andika – alapító tag, a Gaude koszorús költőjeként önálló versek és számos külföldi mű magyar szövegének megalkotója, férfi kórustagok kottáinak gondozója és a Gaude-ajándékok kézműves nagyasszonya. Az általa hosszú éveken át a kórusnak saját kezűleg készített tárgyai, díszei – ahogyan ő nevezi: szeretetcseppek – mindannyiunk otthonát, kórusemlékeit gazdagítják.

Inke megkért, vessem papírra, mikor és miért készültek a nektek szánt apróságok.

– Na, Tóth Andi, most magyarázhatod magad! – gondoltam. Miért kellene a szájnak elmondania azt, amit a kéz már elmondott.

Ezeket az érzéseket, pillanatokat fölösleges magyarázni, indokolni, hiszen aki érezte, érezte, aki nem, nem, megyek! Jó, visszaülök. Valóban, mik is ezek a kis meglepetések? Egy körforgás részei. Egy körforgásé, ami ered a Gaudéból és megtett útja végén visszatér oda, csak azért, hogy aztán újrainduljon körbe-körbe. Mint a víz körforgása, de itt víz helyett az érzések áramlanak, amiket a Gaudéból szívunk magunkba és a Gaudéba árasztunk vissza.

Ezek az én apróságaim tulajdonképpen megszilárdult szeretetcseppek (jobban jártatok volna, ha nem magyarázom!). Azt kapjátok vissza, amit adtatok, egy kicsit átalakítva. Nem kell hozzá más, csak a Gaude, szeretet, ihletett pillanatok, közös élmények, a zene és egy kis kézügyesség. Arról nem is beszélve, hogy így egy kicsit akkor is veletek vagyok, ha éppen nem is találkozunk. Ott lógok a falatokon, üldögélek a polcotokon, vagy lapulok a fiókotok sarkában. Aztán később, ha sorba állítjuk a szeretet porfogóit (akinek megvan mind), akár a Gaude szavak nélküli krónikája is kikerekedhet belőlük.

85

Kóréhné Szűcs Mária, Marusz – alapító tag, a kórus „szakszervezetise”, lelki problémák felismerője, közvetítője és megoldója, a kemencei kórustáborok és más fellépések szervezője, derűs történetek részese. Nélküle sem lennénk azok, akik vagyunk!

A zene az kell, mert körülölel, s így nem veszünk majd el! Idézem a Valahol Európában musical dalát. Körülölel - s még inkább körülölel, ha ennek aktív részesei vagyunk, s még inkább körülölel, ha nem egyedül vagyunk aktív részesei, hanem egy szerető közösségben. Az pedig még felemelőbb érzés, ha énekünkkel nemcsak magunknak, de másoknak is örömöt tudunk szerezni. Számomra ennyi a titok!

Szilágyiné Bátorfi Edit, Fini – alapító tag, az alt szólam és nemzetközi kapcsolataink erősítője, számos emlékezetes külföldi kórusút kitervelője és megszervezője.

Szerénysége példaértékű.

Van az a hang, ami összeköt. Egy lélegzetnyi, onnan legbelülről és őszintén. Tudat formálja, mégis érzések indítják útjára. Csupán egy-egy pillanat, néha hosszabb, máskor rövidebb. Szöveg is van hozzá, hol ilyen, hol olyan nyelven, mégsem a szó viszi a mondanivalót, hanem a szóval összecsengő, más dimenzióból fakadó dolog.

Többet mond, mint a legfrappánsabb beszéd, több, mélyebb és egészségesebb kapcsolatot teremt, mint bármilyen közösségi háló. Ott vagyunk benne mind, amikor énekelünk. Valami történik, amihez mindenki odafűzi a mondanivalóját.

Jóllehet valamelyik mester művét meséljük éppen, mégis mindig másként szól, mert azt tükrözi, hogy mit is gondolunk és érzünk akkor és ott, együtt azokkal, akikkel éppen énekelünk, azoknak, akik hallgatják. Nekem ez a kórus. A Gaude egy csodálatos közösség, amelyik mindig és mindenkit megtart, elenged és visszafogad, befogad. Egy közösség, ahol feloldódik minden bánat és ünnepre lel minden öröm, ahol küzdelem van és gyógyulás, ahol munka és eredmény, egy harmóniában és egy lélegzettel. Valami rejtélyes ajándék. Bárhol is járunk, működik.

Kollárné Kimlei Mária, Marcsi – alapító tag, a szoprán (mezzoszoprán) szólam mindent tudója. A legfegyelmezettebb próbalátogatók egyike, próbáink helyszínének gondoskodó háziasszonya. Mindig ott tevékenykedik szinte észrevétlenül, ahol szükség van rá.

A kóruséneklés számomra egy olyan életforma, amely teljesen kikapcsol a mindennapokból, a próbán el tudom felejteni az esetleges napi dolgokat. Egy más dimenzió.

Húsz éve egy összetartó, érző, szerető csapatban szép muzsikát alkotni a lélek gyógyítását, formálását jelenti!

Váczi Edit, Edó – alapító tag, az általa oly nagyon szeretett Kodály-módszeren alapuló, magas színvonalú zenei képzettségének köszönhetően a mélyalt (alt II) szólam hangzásának stabil alapköve. Több kórustárs beszervezője, emlékezetes Gaude-programok kitervelője és kivitelezője, lelkesedése másokat is magával ragad. Óvodás voltam, amikor Kecskeméten Mária néni kiválasztott és elhívott a Kodály Iskola által szervezett zeneovi-foglalkozásokra. Azóta megszakítás nélkül énekeltem iskolai vagy amatőr városi kórusokban, így magától értetődött, hogy a 2000-ben Gödön alakuló kórus sem indulhatott nélkülem. Töretlenül lelkes tagként, immár 86

20 éve várom, és tekintem életem természetes velejárójának a csütörtöki próbákat, a zeneszerető társaimmal való közös munkát. Az adventi és év végi fellépéseinkre ünnepként tekintek, ahol mi, előadók és hűséges hallgatóságunk együtt élhetjük át a zene lélekemelő, szívmelengető hatását!

Felhő Mária, Marcsi – alapító tag, a szoprán szólam állandó tagja, a Violin Alapítvány kurátora, honlapunk tartalmainak gondozója. Mosolya, véleménye, építő javaslatai mindig előre visznek.

Hosszú idő telt el azóta, hogy alsó tagozatos lányom elkísért néhány próbára, s bátyjával együtt ott volt minden fellépésen a nézők között. Akkoriban a családom támogatására volt szükségem, hogy részt vehessek a próbákon, fellépéseken, külföldi utakon. A Gaude húsz éven keresztül végigkísérte életem nagyobb eseményeit. Látták, ahogy gyerekeim felnőnek, lányom külföldi egyetemre megy, s férjével együtt Dániában, fiam pedig itthon próbál boldogulni. Nyomon kísérték életem veszteségeit, munkahely- és lakcímváltozásaimat, s amikor egyedülálló anyaként nem tudtam volna vállalni külföldi fellépéseinket, anyagilag is segítettek. Köszönöm, hogy ott voltatok mögöttem és mellettem! Barátaim lettetek, bizonyítva számomra, hogy még igenis létezik összetartás, s nem avult el az a szó, hogy szeretet.

Németh Márta – a Zeneakadémia hangképző tanáraként a 2. dekádban a Gaude hangzásának pallérozója, majd kórustagként az alt szólamvezetője. Beéneklések, betanítások, férfi szólampróbák irányítója, szükség esetén karvezető. Nélküle nem szólnánk ilyen szépen. Évtizedekig hiányzott az életemből a kóruséneklés. Na, nem a zene, vagy az éneklés.

Három évnyi iskolai kórusvezetés után a hangképzés kapott nagyobb hangsúlyt az életemben. Miután elvégeztem az ehhez szükséges iskolát, magánének-tanár lettem hosszú évekig. Majd jött a nyugdíjas élettel járó „mit kezdjek most magammalérzés”, és akkor szembejött velem a Gaude! A legjobbkor! Örülök, hogy hasznos tagja lehetek a kórusnak, és ami a zenével, énekléssel kapcsolatban összegyűlt bennem, azt most a Gaudéban kamatoztathatom.

Pásztor Miklós – a tenor oszlopos tagja és hangja, egyházi dalok szövegének magyar nyelvű tolmácsolója, műsorfüzetek szövegének megalkotója, a honlap és a fotóarchívum gondozója, feleségével, Katikával évadzáró összejöveteleink házigazdája, kórusfellépések alkalmával „személyszállító kisiparos”.

Amikor együtt énekelünk a kórusban, akkor kimondunk és megerősítünk magunkban valami olyat, ami nagyon mélyen bennünk van, vagy szeretnénk, ha bennünk lenne, ami létezik a világban, de eddig nem nagyon vettük észre. Nemcsak érzelmek ezek, hanem annál szebb, igazabb dolgok. Azt tudjuk, és ki is tudjuk közönséges szavakkal mondani, hogy ezek a valamik nagyon fontosak, de ezeknek a tényleges kifejezésére szavakkal vagy más szokásos módokon képtelenek vagyunk. Olyasmik, amik közel hoznak más korok embereihez, a szerzőkhöz, régi előadókhoz, ahhoz, amiről a művek szólnak és persze nem utolsó sorban egymáshoz, akik a kórusban együtt énekelünk.

87

Kicsit olyan ez, mint a liturgia. Nagyon különbözőek azok, akik ott együtt vannak, együtt tesznek valamit, de valami összeköti őket, valamiben részt tudnak venni, ami sokkal több, szebb, jobb, mint ők ott egyenként vagy mind együtt, és segít abban, hogy megtapasztalják, hogy ők a mindenható, felséges Isten népe.

Pásztorné Fekete Katalin, Katika – más kórusokban és énektanárként kiművelt szép, tiszta szoprán hangja nemcsak a saját szólamában, de az általa az otthonukban vezetett tenor és más szólampróbákon is nélkülözhetetlen. Bölcs véleménye, kedves mosolya, finom süteményei 2003 óta részei az összhangzatnak.

A kórus 3. születésnapján volt az első próba, amelyen részt vettünk. Ekkor már 23 év telt el azóta, hogy utoljára éreztem azt a csodát, amit a kórusban éneklés számomra jelent. A Szent István templom alkalmi énekeseiként félve indultunk, csak néhány hónapra, kisegíteni. De a társaság, az éneklés, és Feri fogvatartott. A mindennapokból pillanatok alatt ünnep lett csütörtök esténként. A próba során lassan kialakul valami, amiért érdemes ott lenni, másnap felkelni és várni a következő csütörtököt.

Fantasztikus érzés, amikor együtt dobban a szívünk, egyet akarunk, és ha sikerül, megszólal a csoda, amit semmi mással nem lehet helyettesíteni. Örülök, hogy megismerhettelek benneteket és már ennyi időt tölthettem veletek. Köszönöm az invitálást, Marusz!

Fülöp Károly, Karesz – basszista, közgazdász-pénzügyminiszter, a kórus hangja, versmondója, a Violin Kulturális Alapítvány elnöke. Nélküle is hová lennénk, hová mennénk?

2002-ben, három évvel az után, hogy a gyerekeink miatt a fővárosból gödi kertes családi házba költöztünk, éreztem, hogy jó lenne valami színt vinni az ingázós életmódomba. Sosem feledem, mennyire izgatott voltam, amikor beköszöntem a József Attila Művelődési Ház emeletén éppen szólampróbát tartó altosoknak, tudakolva, hogyan lehet belépni az akkor még Göd Város Vegyeskara nevű kórusba.

Korábbi hegedűsként, a kórushoz történt csatlakozásom óta eltelt 18 év sem volt elég arra, hogy megbarátkozzam a basszuskulccsal, de az ének-zenei általános iskolában elsajátított szolmizálás segít az újabb és újabb művek tanulásában.

A közös énekléssel eltelt csaknem két évtized alatt megannyi felemelő élménynek lehettem részese az időnként szólistákkal és hangszeres zenészekkel is kiegészülő előadásaink során. Büszkeség tölt el, hogy tagja lehetek egy egymásra odafigyelő, szeretetteljes közösségnek, amely képes a maga szintjén értéket létrehozni egy-egy fellépés alkalmával.

Hodován Józsefné, Kata – szoprán hangú műsorvezető, „pénzügyőr”, a kóruskassza feltöltője és őrzője, cserfes, de szigorú tanító néniként gyakran soraink eligazítója.

Családja – egyik lánya révén is – része a Gaudénak, de sok kedves esemény kapcsán a kórus is családtag Hodovánéknál. Én és a családom 20 éve vagyunk részesei a kóruséletnek, hiszen ők is tudják, mit jelent ez nekem: jó, összetartozó közösséget, ahol mindig meghallgatjuk egymás búját-baját, örömét. Mindig segítünk egymásnak, együtt sírunk, együtt nevetünk.

88

Tartjuk egymásban a lelket vagy viccelődünk, mikor mire van szükség. Nem véletlenül született meg az a szlogen, hogy „jó Gaudésnak lenni!”

Lelki és szellemi töltődés, hiszen nagyokat beszélgetünk a legkülönbözőbb témakörökben, megosztjuk egymással, ha valaki valamilyen érdekes kulturális eseményről kap értesítést, gyakran együtt megyünk különböző rendezvényekre, koncertekre.

Végül, de nem utolsó sorban: mindannyian szeretünk énekelni, szeretjük az alkotómunkát és nagyon jó érzéssel tölt el bennünket, ha énekünkkel nem csak magunknak, hanem másoknak is sikerül szép, békés pillanatokat, kis megnyugvást varázsolni a rohanó életükbe.

Kecskés Krisztina, Kriszta – az alt szólam büszke tagja, a Violin Alapítvány elindítója, kórustáborok és mindenféle kulturális programok fáradhatatlan szervezője, a közönség véleményének képviselője. Kritikus és önkritikus, maximalista, szókimondó – na de, hogy még a próbák alatt is…? Én egyszerűen csak szeretek énekelni. Így volt ez diákkoromban, Ádándon, az általános iskolám énekkarában, majd Siófokon a zongoraórák után a zeneiskolához kapcsolódó Kodály Zoltán Női Karban. Mindig, mindenhol énekeltünk. Igen, még mozgalmi dalokat és operakórusokat is. Aztán húsz év – családi eseményekben bővelkedő – szünet után megérkeztem Gödre, és egy év elteltével felkerestem a helyi újságban szereplő Göd Város Vegyeskarát. Éppen egy – számomra a mai napig gyötrelmes – Brahms-művet tanultak. Emlékszem a döbbenetemre, amikor a kottát megláttam, de arra a végtelen kedvességre is, ahogyan fogadtak. Nem volt hát kérdés, hogy maradok-e.

Bár legjobban az örömteli világi darabokat kedvelem, az együtt töltött 18 év alatt beláttam, hogy a kórusirodalom legszebbjei valóban az egyházi művek, és a fellépéseink legideálisabb helyszínei a kiváló akusztikájú templomok. És tudom, érzem azt is, hogy egy ilyen sokszínű közösségben a zene révén milyen sok a közös rezgés, és ebből mennyi alkotó gondolat és felejthetetlen élmény tud megszületni.

Ha pedig az életemben nehezebb időszak adódik, váratlanul is megszólal a lelkemben egy – éppen az érzéseimhez legjobban illő – dal, hogy segítsen, fogódzót adjon.

Köszönöm, Gaude!

89

Csehi Miklós, Miki – Huszonéves angol-informatika tanárként 2003-ban Marusz terelte a Gaude tenor szólama felé. Tudását honlapunk, fotó- és hangfelvételeink készítésében és gondozásában, valamint az angol nyelvű dalok kiejtésében is hasznosítjuk.

Kedvence az igényes könnyűzene, de Liszt Pater nostere is, amelyben tiszta hangját szólistaként is hallhatjuk. Kedves hozzátartozói is aktív résztvevői a Gaude életének.

Világéletemben szerettem a zenét. Még biciklizni sem tudtam, de a lemezjátszón már ügyesen cserélgettem a bakelitlemezeket, ha lejárt, megfordítottam és újrahallgattam őket. Sokat és sokféle zenét. Akkor alakulhatott ki, hogy a fejemben mindig valami dallam szól, valamilyen ritmus kopog. A muzsikálás viszont kimaradt, sosem tanultam meg jól egy hangszeren sem játszani. Amikor azonban Gödre kerültem tanítani, egy munkatársnőm megkért, jöjjek el a helyi énekkarba, hátha megtetszik, meg mert olyan jó kis társaság. Azt gondoltam, biztosan meghallott valamit a hangomban! Még nem tudtam, hogy a női kórustagok állandó feladata a férfi kórustársak folyamatos toborzása. Érdeklődve, bár kis fenntartásokkal mentem el az első próbára, nem sok esélyt adva, hogy a másodikra is elmegyek. Aztán ott ragadtam.

Megtartott a kedves, zeneszerető kórustársak közössége, a lelkesedés, az egymásra figyelés. Az előadott művek döntő többsége számomra mindig is túl nehéz volt, de együttes erővel legtöbbször sikerült összehozni olyan hangzást, ami a hallgatóság számára is élvezhető lett. A műveket felvételről visszahallgatva mindig meglepett, hogy ennek én is részese voltam. De a fellépéseknél mindig jobban élveztem a próbákat, melyeknek szerves részei voltak a karvezetőnk történetei. Úgy beszélt Izlandról – második otthonáról – mint egy távoli, érintetlen mesevilágról, melynek mi is részeivé váltunk, amikor izlandi nyelvű dalokat énekeltünk.

Ez a sok izlandi történet nagyban szerepet játszott abban, hogy 2018-ban én is ellátogattam ebbe az északi országba.

Marton Veronika Kinga, Kinga – 2003-tól bérelt helye van a szoprán első sorában.

A csapat beszerzője: Negro- és névnapi Milka-csoki felelős, szülinapi torták, virágok, koszorúk, gyertyák, ajándékitalok: egy telefon Ágitól, és Kinga láthatatlan keze gondoskodik mindenről.

Az együvé tartozás már magában felfoghatatlanul különleges érzés és vonzalom.

Az éneklés, ami mindannyiunkban alaptevékenységként jelen van, egy másik felfoghatatlan. És hogy erre volt, van, és még lesz is lehetőségem...?! Hogy minderre rátaláltam…?! Köszönet a Mindenható Léleknek.

Vizváry Vilmos – hátborzongatóan tiszta hangú basszista, egyházi művek értő előadója, a kórus első tíz évének krónikása, számos további írás szerzője. A fonal, amely Gödhöz és a Gaudéhoz köti, elszakíthatatlan.

2005 nyarán költöztünk Gödre kis családommal. Korábban a katolikus templomban az iskolával közösen tartott ünnepségek alkalmával hallottuk a Gaude Kórust énekelni. Nejemmel, Alízkával együtt mindkettőnket elvarázsoltak műsorukkal. Ő ekkor az Újpesti Civil Kórus tagja volt még, de elhatározta, hogy a Gaudéban fog énekelni, így 2005 szeptemberében mindketten csatlakoztunk az énekkarhoz. Én csak úgy 90

szolidaritásból, hogy ott is együtt lehessünk, meg egy kicsit nosztalgiából, emlékezve a gimnáziumi énekkarunk kellemes élményeire. Rögtön kifogtuk a leghosszabb darabot, amit valaha énekeltünk: Mozart Koronázási miséjét. Emlékszem, hamarosan együtt énekeltük ezt a csodálatos művet Wekerletelep templomában, majd az alsógödi Szent István templomban. Nem csoda, hogy hosszú időre elköteleződtünk…

Van egy Gaude-paradoxon, amit régen meg akarok fejteni: miközben kórusunkban sokan vannak ateista gondolkodású társak, Utassy karnagyunk repertoárjában becslésem szerint 70-80 % volt az egyházi művek aránya. Még nem tudtam rájönni, hogyan tudta őket ennyi vallásos darab megtanulására rávenni? Talán úgy, ahogyan engem arra, hogy izlandi nyelven izlandi énekeket énekeljek…? Biztatok minden ateistát, főként a basszistákat, továbbra is énekeljenek, mert mindenképpen jól járnak. Az Angyal Kórusban is kevesen vannak! Így az énekesek bejutnak a Mennyországba. A kapuban, amikor Szent Péter meglátja a Gaude Kórus kitűzőjét rajtuk, majd csak int az ajtónállónak: „Ez jöhet, az Utassy kórusából való! Nem kell felvételi vizsgáznia sem!” †Barcs Lajos, mindenki Lajos bácsija (1935–2020) – alapító tag, akinek már a 70. születésnapján a Gaude örökös tagja címet adományoztuk. Elmondhatatlanul sokat tett szeretett kórusáért. Ő maga így írt erről 10 évvel ezelőtt: Ahhoz, hogy megértsék, miért jó GAUDÉSNAK lenni egy közel 75 éves földmérő mérnöknek, vissza kell nyúlni a múlt század első harmadáig.

Több mint 75 évvel ezelőtt, 1935. december végén láttam meg a napvilágot Felsőgödön. Énekelni a szekszárdi Garay János Gimnázium kórusában kezdtem el, zongoratanárnő édesanyám nagy örömére. Itt is érettségiztem 1954-ben. Több mint fél évszázad távlatából már bevallhatom, unokáimnak (Bencének, Balázsnak, Benedeknek és Boginak) is, hogy igencsak eleven tagja voltam az osztálynak. Ha az osztályfőnök úr belépett a terembe: „Árkossy, Barcs, Kriegli, álljatok föl!” felszólításra felugrottunk, és kórusban feleltük: „Tanár úr, nem mi voltunk!” Ugyanez a jelenet a párhuzamos osztályban így hangzott: „Böjte, Bubori, Lázár, álljatok fel!”, melyből a Lázárt Ervinnek hívták, és a csatakiáltóból nagy mesélőnk lett.

Munkahelyi elhelyezkedésem a korábbi, főjegyzői „apai örökség” miatt problémás volt, végül bekerültem az állami földmérés kötelékébe. Munkahelyemtől, a Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalattól több mint negyven év után osztályvezetőként vonultam nyugdíjba.

1960-ban a miskolci földmérési kirendeltségen ismerkedtem meg „Manyikával”.

Megismerkedésünk egyik alapja a cserekereskedelem volt. A szülei által pakkban küldött öcsödi füstölt szalonna csereértéke az általam Gödről kapott baracklekvár volt.

Ez a barter olyannyira „elfajult”, hogy immár 48 éve tartó házasságot eredményezett, na meg két porontyot: Ágit és Bazsit.

Nyugdíjba vonulásom után kezdtem el, lányom unszolására, kórusba járni. Büszke vagyok arra, hogy Utassy Ferenc karnagyunk neve a mi házunkban hangzott el először, ugyanis unokahúgom, Dallos Erika csembalóművész, a Magyar Állami 91

Operaház vezető korrepetitora épp meglátogatott bennünket, és arra a kérdésre, hogy van a helyi kórus, Ágnes lányom úgy válaszolt, hogy karvezetőt keres. Erika megemlítette, hogy egy régi zeneakadémista kollégája pedig olyan kórust keres, ahol megértik azt, hogy az év egy részében karnagyuk külföldön tartózkodik.

Ez valamikor 2000 februárjában történt.

Amióta ismét kórusba járok, úgy érzem, visszatérnek azok az élmények, amelyeket a közel 50 évvel ezelőtt tanult és most újra felelevenített énekszámok öröme okoz, pl.: Van három jó barátom, Kodály Esti dal, Éljen minden bájos szép nő stb.

A Gaude azonban többet jelent: a műsorválasztás, a próbák, a fellépések mind ugyanarról szólnak – arról, hogy együtt jól érezzük magunkat minden körülményben, mind a saját, és mind a hallgatóság nagy örömére.

Mindenkinek kívánom, hogy élje át azt a szeretetet, amit korelnökként a kórustársaimtól alkalomról alkalomra megtapasztalok. Ennek egyik legszebb példája volt, amikor a 70. születésnapomra megkapott Örökös Tagság mellé karvezetőnk különös ajándékaként Kodály Zoltán Öregek című művét kezdtük el tanulni.

Gondoljatok bele, 70… nehéz… év…: ez a Kodály-mű esszenciája.

Jön a 75.!

Van ilyen kórusmű, Feri? És mit jelentett a kórusnak a mi Lajosunk, Lajos bácsink, a Gaude – égi társaságában is – örökös tagja? Fáradhatatlan szervezőt, utazásaink anyagi hátterének lobbistáját, a tenor szólam oszlopos tagját, örökös történetmesélőt, a próbák állandó, szinte egyetlen alkalommal sem hiányzó, fegyelmezett résztvevőjét. A kórus vendéglátóját, kaszinótojás- és képviselőfánk-felelősét, a koncertek utáni lazulások jókedvű, aktív résztvevőjét, fesztelen kapcsolatteremtőjét. Lajos bácsi egy fogalom. Emlékét és kifogyhatatlan történeteit őrizzük, felidézzük. Kecskés Krisztina lgen. Lajos bácsi fogalom. De amellett, hogy fogalom, múzsaként is remekül megállta a helyét. Szeretett személyisége és tettei annak idején rímekért kiáltottak bennem. Úgy hiszem, mindannyiunk egyetértésével... Tóth Andrea Óda Lajos bácsihoz Lajos, Te! Hozzád szól ez az óda, Ki a mi Lajosunk vagy nem tegnap óta.

Második családod néked a Kórus, Annyit áldozol rá, mint egy vérbő Krőzus.

Nem kímélsz Te semmit, ha rólunk van szó, Adod házad, kerted, nyitva áll az ajtód.

Jöhetünk csőstül, nem tudunk meglepni, Kapunk sütit, jó bort, el se lehet menni!

A dalolás után –jutalmul kapjuk-, Történeteidet végighallgathatjuk.

Dolgozol miránk, magad nem kímélve, 92

Logódat viseljük szívünk fölé tűzve.

Ha pedig fakanalat veszel kézbe, Repedt hassal állunk jó Ferink elébe.

Lajos! Te! Tenorok legderekabbja!

Zengjen érces hangod Keletre, Nyugatra… Énekelj velünk a világon végig!

A jó Isten éltessen még hetven évig!

Lajospruch (Walter von der Vogelweide!

Kérlek, ne vedd a lelkedre!)

Kórusunknak tagja számos, Majdnem félszázzal határos.

Pontos számunk mégis mennyi?

Nem tudja azt szinte senki.

Jövünk-megyünk, voltunk-leszünk, Örök mozgásban leledzünk.

Megújulni sem restellünk, Bár csupán a kinézetünk Változott át óaranyra (torkunkból is ez folyhatna…).

Persze ehhez az kellene, Hogy a próbákon hetente Ne apadjon, ámde nőjön, Létszámunk az égig szökjön.

A lélekről nem is szólva (hisz tudjuk Berzsenyi óta)!

Példát Lajosról vegyetek, Ti bolygó, kósza kedvesek!

Mit neki vad torokfájás, Rettentő, zord időjárás, Pillanatnyi kis gyengeség…

Neki ez mind-mind semmiség.

Itt van mindig, jön lelkesen, Ha szól a dal, nincs szava sem. Új ruha kell? Intézkedik!

Lajos kérte? Kifizetik!

Nincs olyan, mit meg ne tenne, Mitől a Kar (sz)épülhetne!

Tudjuk ezt mi, mindannyian, Hálánk érte fogyhatatlan!

Lajos! Mindezt megköszönve, Áldást kérünk ősz fejedre!

Nagy szeretettel: Gaude

A Violin Kulturális Alapítvány 2005-ben alakult, kórustagok kezdeményezésére.

Célja elsősorban a Gaude Kórus munkájának támogatása, valamint a DunakesziGöd-Fót kistérségben kulturális események megvalósítása. Az alapítói induló vagyon Murvai Zoltán, a gödi Nemeskéri-Kiss kúria tulajdonosa nagylelkű adományából jött létre, aki ezt követően éveken keresztül a kúria termeinek és szolgáltatásainak díjtalan rendelkezésre bocsátásával is hozzájárult az alapítvány rendezvényeihez és a Gaude Kórus működéséhez.

2007 decemberében az alapítvány megkezdte karitatív tevékenységét: Violin Koncertek néven olyan programsorozatot indított, amelynek keretében évente 1 vagy 2 93

alkalommal vendégművészek fellépésével adományokat gyűjtött a gödi Gyermekjóléti és Családsegítő Szolgálat illetve más rászorulók javára. A Violin Koncerteken fellépett a Misztrál Együttes, a Magyar Állami Operaház művészei Botos Veronika, Dallos Erika, H. Zováthy Alajos. 2008. júliusában a gödi botanikus kertben „Koncert a fák árnyékában” címmel a Dallos Erika – Botos Veronika duó adott kellemes nyáresti kamarakoncertet.

2009. február 18-án jótékonysági gyűjtéssel egybekötött filmvetítésre került sor a Nemeskéri-Kiss kúriában. A következő években más szervezők jótékonysági eseményein lépett fel a Gaude Kórus az alapítvány támogatásával, majd a karitatív tevékenység – Tóthné Barcs Ágnes, Váczi Edit és Kóréhné Szűcs Mária kórustagok szervezésében – adományok gyűjtésével, összeállításával és helyszínre szállításával folytatódott.

Az ország leghátrányosabb helyzetű településein élő gyermekek és családok számára személyesen eljuttatott adományok számos köszönő elismeréssel gazdagították a kórus és az alapítvány történetét.

2008-ban és 2009-ben a Violin Alapítvány finanszírozta a Gaude Kórus hagyományos kórustáborát a pomázi Magyar Kóruskastélyban, és azóta is minden évben hozzájárul a szeptember első hétvégéjén rendezendő közösségépítő Violin/Gaude edzőtábor költségeihez.

A kezdetektől sokat tett az alapítvány ismertté tétele érdekében Pászthy Júlia Lisztés Bartók – Pásztory-díjas énekművész, aki 2018-ig ellátta a kuratóriumelnöki teendőket is. Köszönjük aktív, támogató munkáját!

2018-tól a kuratóriumi helyeket kórustagok töltik be. A kuratórium elnöke Fülöp Károly, tagjai Báli Péterné és Felhő Mária. Az alapítvány működtetésében aktív szerepet vállalnak a Gaude Kórus tagjai.

94

Az idén 15 éves alapítvány és 20 éves kórus év elejétől komoly szakmai felkészüléssel és szervező munkával szeretne egy sikeres jubileumi koncertet megvalósítani.

Pályázatokkal, támogatók felkutatásával igyekszik megteremteni mindehhez a pénzügyi hátteret.

Tisztelettel és köszönettel fogadjuk a támogatását az alábbi számlaszámon: 10700505-43190805-51100005 Adószámunk: 18710429-1-13 www.gaude.hu

A Gaude Kórus tagjai szólamonként (tagságuk kezdetével) Szoprán Bajmóczi Krisztina (2003); bölcsész, könyvesbolti eladó, gyermekeit neveli Báli Péterné (2000); tanár Esztergomi Éva (2000); tanár Farkas Tünde (2019); rendezvényszervezési irodavezető Felhő Mária (2000); tanár, könyvtáros Dávidné Hodován Eszter (2013); óvónő, gyesen Hodován Józsefné (2000); tanítónő Jeges Edit (2014); nyelvész, projektvezető, gyesen Kollárné Kimlei Mária (2000); számviteli üzemgazdász Lestyán Ágnes (2017); térinformatikus Marton Kinga (2001); könyvtáros Mógorné Győrffy Anikó (2000); ikonfestő Ott Emese (2019); programozó matematikus, tanár Pásztorné Fekete Katalin (2003); tanár Szőkéné Cseri Melinda (2003); tanítónő Török Anna (2017); banki ügyintéző Wisinger Violetta (2002); zongoratanárnő Alt Bokor Lilla (2018); zenetörténész, kutatói asszisztens dr. Dóczy Katalin (2019); állatorvos, köztisztviselő Kecskés Krisztina (2002); PR szakközgazdász, hűségprogram-menedzser Kesserű Andrea (2003); iparművész Kóréhné Szűcs Mária (2000); tanítónő Kurucz Györgyné (2016); zenetanár Lukács Tiborné (2017); könyvelő Németh Márta (2015); karvezető, ének-művésztanár Szilágyiné Bátorfi Edit (2000); közgazdász, köztisztviselő Tassyné Csepeli Éva (2009); szociális munkás 95

Tóth Andrea (2000); óvodapedagógus Tóthné Barcs Ágnes (2000); tanár, hittanár Váczi Edit (2000); tanító, tanár Velősy Mónika (2008); vegyész-közgazdász Tenor Csehi Miklós (2003); tanár, informatikus Mideczki József (2019); villamosmérnök Németh András (2000); geológus, közgazdász Pásztor Miklós (2003); matematikus Péterszegi Sándor (2003); úszómester †Barcs Lajos (2000–2020); földmérő mérnök Basszus Benkó János (2007); zenész, bolti eladó Fülöp Károly (2002); közgazdász, szakértő Török László (2018); közgazdász, nyugdíjpénztár-vezető Vizváry Vilmos (2005); külkereskedelmi mérnök-üzletkötő Az elmúlt 20 év során velünk énekeltek Albert Pál, Babirák Éva, Báli Péter, Bárkányiné Hangya Anna, Barta Ágnes, Bíró Tibor, Chikán Katalin, Csernus Bernadett, Emri Ágnes, Fehér Lászlóné, Felker József, Fodor Erika, Gyarmati Ildikó, Halics Sándor, Heisz Gyula, Hlavács Ildikó, Hubay Zsolt, Karosi Ottó, Kasperkiewicsné Szalai Katalin, Kása Éva, Kelemen Katalin, Korcsogné Kozma Teodóra, Kovács László, Majsai László, Millner Éva, Millner István, Mohai Ildikó, Mógor Mária, Molnár Zsóka, Nagy Ágnes, Nagy Lívia, Oláhné Telek Erika, Pató Istvánné, Pék Katalin, Pregun Dávid, Pusztai Krisztina, Sáhó Ágnes, Soós Miklós, Szabó Dávid, Szabó Péter, dr. Szalay Marietta, Szilágyi Anna, Szotyori Nagy Gábor, Tóth Bence, Tóth Dorottya, Tóth Gábor, Utassy Mária, Varga Andrea, Varga Kornél, Varsányi Anikó, Velősy György, Velősy Péter, Vezsenyi István, Vizváryné Kovács Alice, Végvári Judit, Zsigmond Gergely

96

Repertoár – kedvencek Kórusunk repertoárja 20 év elteltével 200-nál is több műből áll, kottáink együttes súlya legkevesebb 200 kg. Mindannyiunk szívében kiemelt helyet foglalnak el az oratóriumok, amelyek előadása rendkívüli energiákat és élményeket adott nekünk.

Ezeket a műveket volt alkalmunk megtanulni és előadni: Rossini: Stabat Mater Pergolesi: Stabat Mater Mozart: C-dúr (Koronázási) mise Gounod: C-dúr mise (Messe breve No. 7.)

Bárdos: Missa Tertia Bach: Jesu meine Freude I-III., IX-X. tételek Előkészületben: Vivaldi: Gloria A repertoárunkat alkotó művekből születésnapunkra készülve szavazással választottuk ki az első ötven legkedvesebbet: 1. Bruckner: Locus iste 2. Kodály: Öregek 3. Monteverdi: Ecco mormorar l’onde 4. Liszt: Pater noster 5. Bruckner: Christus factus est 6. Bruckner: Ave Maria 7. Liszt: Salve Regina 8. Hassler: Őszi fák 9. Kodály: Szép könyörgés 10. Bárdos: Régi táncdal 11. Pászti: Csángó-magyar szerelmi dalok 12. Bartók: Négy szlovák népdal 13. Robertson: Mice and Men 14. Brahms: Zwei Motetten 15. Stockhausen: Da pacem 16. Palestrina: Superflumina Babylonis 17. Bruckner: Virga jesse 18. J. S. Bach: Gavotte 19. J.S. Bach: Psallite Deo nostro in laetitia 20. Kodály: Ének Szent István királyhoz 21. Grieg: Ave maris stella 22. Mendelssohn: 43. Zsoltár 23. Gibbons: The Silver Swan 24. J. S. Bach: Jesus bleibet meine Freude 25. Hassler: Én drága lánykám 26. Liszt: O salutaris 97

27. Poulenc: Magnum mysterium 28. Porkell Sigurbjörnsson: Heyr, Himna Smidür 29. Kodály: Pünkösdölő 30. Kodály: Stabat Mater 31. Lotti: Crucifixus 32. Kodály: Horatii Carmen (A szép énekszó múzsájához) 33. Morley: April is in My Mistress’ Face 34. Debussy: Trois chansons 1. (2.) ((3.))

35. Bárdos: Csillagvirág 36. Kodály: Esti dal 37. Young: Alleluia 38. Hjalmar H. Ragnarsson: 4 izlandi népdal 39. Beethoven: Jó éjszakát 40. Grieg: Varen 41. Hassler: Dixit Maria 42. Palestrina: Jesu rex admirabilis 43. Bárdos: Ave vera virginitas (Tengernek fényes...)

44. Janequin: A madarak éneke 45. Cl. Fraysse: Psaume 46. Hassler: Hol kancsó vár 47. Brahms: Waldesnacht 48. Fauré: Cantique 49. Duruflé: Tantum ergo 50. Jakob Hallgrímsson: O, undur lífs

Epilógus „Az ének szebbé teszi az életet, az éneklők másokét is. Nem sokat ér, ha magunkban dalolunk, szebb, ha ketten összedalolnak. Aztán mind többen, százan, ezren, míg megszólal a nagy Harmónia, amiben mind egyek lehetünk. Akkor mondhatjuk majd csak igazán: Örvendjen az egész világ.” Kodály Zoltán Várunk hát a Gaude Kórusba mindenkit (fiatalt, időset, kottát olvasni nem tudót, hangszeren játszót, jókedvűt, szomorút), aki a következő 20 évben szeretne velünk énekelni, hogy megszülethessen a 30., majd a 40. évfordulós születésnapi kiadványunk is.

98

Summary This jubilee collection presents the formation of the Gaude amateur choir from Göd, a town on the Danube river bank, during the past two decades of the new millennium.

The individual stories highlight not only the ways in which our musical work that started out as a pastime evolved under creative guidance, but also how the years of experience influenced the repertoire of the choir, starting from the simplest Renaissance madrigals through difficult motets to the masses by various composers such as Mozart, Rossini, Fauré and Gounod.

Reading between the lines would show how intellectually demanding it is to interpret the works in their original languages, in fact, the choir had to grapple with quite a few languages, including English, French, Spanish, Italian, Russian, Norwegian and, as a rarity, Icelandic.

All these challenges contributed to the formation of our community, as Gaude turned into a choir of 35-40 members from about a dozen music-loving individuals.

Trips inland and abroad strengthened our community, starting from Slovenia through Slovakia to Germany, and from Austria through Switzerland to Luxembourg, not to mention the Hungarian cities.

The excellent work of the conductors, Ferenc Utassy for 18 years followed by Mátyás Földvári, was helped by more and more volunteers during the years so as to enhance the quality of the choir’s programmes. This already signals how many hold the choir dearly.

The real treasure of our choir, apart from the wholehearted work on our music is providing emotional support to each other in connection with the occasional sad but most often joyous family events, including the birth of children, grandchildren, their christenings, weddings or during instances of mourning.

Lastly, let us share an essential response to the question asked by the editorial board of this leaflet from all choir members: what does it mean for you to sing in the Gaude choir?

Each and every response reveals a common purpose: dedicated work on providing a spiritual experience to our community and our audience via performing masterpieces in a clear and musical manner, and thereby to better our surroundings.

This way the choir’s name, GAUDE, reflects the joy of our community’s presence at the gate of the Danube river bend, which we happily share with all parts of the world.

99

Resümee Dieser Album präsentiert die Geschichte der Entstehung und zwei Jahrzähnte Bestehung des Chores Gaude aus der Kleinstadt Göd an der Donau.

Die jeweiligen Texte berichten nicht nur darüber, wie sich die Musikarbeit, die als Freizeitaktivität angefangen hatte, unter den Expertenhänden formiert hat, sondern auch darüber, wie sich das Repertoire von den einfachsten Madrigalen der Renaissance, über den schwerwiegenden Motetten, bis zu den Messen von Mozart, Rossini, Faure, oder Gounod in allen diesen Jahren entwickelt hat.

Es wird durchaus aus den folgenden Zeilen nicht erkennbar sein, was für eine geistliche Herausforderung das Interpretieren der jeweiligen Werke in Originalsprachen: englisch, deutsch, französisch, spanisch, italienisch, russisch, norwegisch, und sonderlich auch isländisch, dargestellt hat. Alle diese Herausforderungen haben der Gestaltung dieser Gemeinschaft beigetragen, da die Anzahl der Mitglieder von Gaude aus den ursprünglichen duzend Musikliebhabern auf 35-40 aufgestiegen hatte. Diese Musikgemeinschaft wurde auch durch In-, und Auslandsreisen in Deutschland, Österreich, Slowenien, Slowakei, Luxemburg und der Schweiz - um die ungarischen Städte nicht zu erwähnen - verstärkt.

Die Chorleitern: In den ersten achtzehn Jahren wurde die ausgezeichnete Arbeit von Ferenc Utassy, in den folgenden Jahren von Mátyás Földvári, mit zunehmender Anzahl der Helfer unterstützt um die vorgenommenen Programme immer auf dem höchstem Niveau verwirklichen zu können. Dadurch kann man es erkennen, dass der Chor für viele Mitglieder eine Herzensangelegenheit geworden ist.

Der größte Schatz des Chors ist neben der mit Liebe und guter Laune gestalteten Musik die gegenseige seelische Unterstützung der Mitgliedern mal in traurigen, mal in fröhlichen Lebensmomenten, zum Beispiel beim Geburt von Kindern oder Enkelkindern, bei Taufe oder Heirat, aber auch bei Trauer.

Zum Schluss soll hier eine essenzielle Feststellung stehen, die auf die an allen Mitgliedern gerichtete Rundfrage der Redakteuren dieser Publikation „Was bedeutet für dich im Chor Gaude zu singen?“ als Antwort entstanden ist.

Das gemeinsame Ziel laut den Sängern bestehet darin, durch klare Interpretation der jeweiligen Meisterwerke die Herzen sowohl der Zuhörer, als auch der Sänger mit Freude zu erfühlen, mit seelischen Erlebnissen diese zu bereichern und somit das Leben besser und schöner zu gestalten.

Der Chor ist seines Names Gaude würdig geworden, da es in zwanzig Jahren seines Bestehens an der Donau stehts Freude um sich vermittelt hat und es gerne auch weiter Weltweit verteilt.

100

Résumé Cet album jubilaire présente l’histoire de Gaude – le chœur amateur de la petite ville du bord du Danube, Göd – au cours des deux décennies écoulées depuis le tournant du millénaire.

Les récits mettent en lumière non seulement le développement de l’activité musicale – commençant comme un occupation du temps libre – sous la direction de professionnels, mais aussi la manière dont l’expérience des années passées a mûri le répertoire du chœur: des madrigaux de la Renaissance les plus simples, en passant par des motets lourds aux messes des divers musiciens comme Mozart, Rossini, Fauré ou Gounod.

Ce que l’on ne peut pas lire de ces lignes, c’est l’exercice mental d’interpréter une œuvre dans sa langue d’origine, et il est vrai que pendant les années passées pas mal de langues étrangères - anglais, allemand, français, espagnol, italien, russe, norvégien et, bien sûr, islandais - ont dû être traitées.

Tous ces défis ont plutôt renforcé la formation de la communauté, comme Gaude est passé d’une douzaine de citoyens amateurs de musique à un chœur de 35-40 membres au fil des ans.

La formation à une communauté musicale a été facilitée par des voyages musicaux nationaux et étrangers de la Slovénie à la Slovaquie en passant par l’Allemagne, et de l’Autriche à la Suisse en passant par le Luxembourg, sans oublier les villes hongroises ...

L’excellent travail professionnel des chefs d’orchestre Ferenc Utassy au cours des dix-huit premières années, et après Mátyás Földvári a été aidé par de plus en plus d’organisateurs bénévoles au fil des ans, afin que les programmes choraux puissent être mis en œuvre à un niveau élevé. Cela a également indiqué à combien de personnes la vie de leur chœur tient à cœur.

Mais le plus grand trésor de notre chœur – en plus du travail musical exécuté avec amour et gaieté – est l’aide et le soutien des uns et des autres dans les événements familiaux tristes, mais le plus souvent joyeux, que ce soit du naissance d’un enfant ou bien d’un petit-enfant, du baptême, du mariage ou même du deuil.

Et enfin, voici une réponse essentielle sur la question que la rédaction de cette publication a posée à chaque choriste: qu’est-ce que cela signifie pour vous de chanter dans le chœur Gaude?

Dans chaque réponse, l’objectif commun est là: travailler ensemble pour faire en sorte que le son pur et musical d’un chef-d’œuvre remplisse le cœur de la communauté et du public, les enrichissant d’une expérience spirituelle et rendant ainsi son environnement meilleur et plus beau. Ainsi, le nom du chœur, GAUDE, reflète dignement la joie avec laquelle cette communauté musicale est présente dans la ville aux portes de la courbe du Danube depuis vingt ans maintenant et que nous sommes heureux de l’emmener partout dans le monde.

101

Néhány kedvenc a több ezer fotóból

102

103

Impresszum A bevezető és összekötő szövegeket Kecskés Krisztina írta, az anyagot gyűjtötte és rendszerezte Báli Péterné.

Fordítás: Jeges Edit (angol), Szilágyiné Bátorfi Edit (német), Puskás Anna (francia) Az idegen nyelvű összefoglaló magyar változatát Tóthné Barcs Ágnes, a Violin Alapítvány bemutatkozását Felhő Mária írta.

A rajzokat Thernesz Dani, Kesserű Andrea ma már felnőtt Down-szindrómás fia készítette, aki gyakran a kórustagokat is állatok bőrébe bújtatta.

A címlapon és a kiadványban szereplő tárgyak Tóth Andrea „szeretetcseppjei”.

Lektorálta: Tóth Anna Grafikai tervezés: Nagy Zsófia Fotók: Bea István, Cseh Mónika, Kondász Csaba, Pásztor Miklós, Csehi Miklós, Tóth Andrea, Wisinger Violetta és más kórustagok Szerkesztés lezárult: 2020. november 30.

104

Zenét és közösséget.

Az éneklés nekem pszichoterápia,

a zene az érzelmek szabad áramlása.

Nyugalmat. Békességet. Vigaszt.

A titok egyszerű: a zene felemel, ringat, gyönyörű és léleksimogató, a kórus: számít rám, szeret és hiányol.

A közös alkotás örömét, feloldódást a megteremtett harmóniákban.

Mindent.

Mit jelent nekem az éneklés és a Gaude?

Az éneklés örömét, fellépések katarzisát, sok kedves emberi kapcsolatot.

20 év – 200 koncert