használtak, hogy fáradt szemüket kíméljék. A nagyító tulajdonképpeni feltalálójának Roger Bacon ferences rendi szerzetest tekintik. A következő lépcsőfok a plánkonvex (sík domború) lencsék a gyenge látóképességűek, főleg az öregek segítségére lehetnek. Az első olyan szemüveget, ahol már két lencsét egybefogtak és azt az orrnyeregre helyezhették, vagy fél kézzel tartották olvasáshoz kézben a Velencei Köztársaságban készítették, Muranóban. Spanyolországban a szemüveg viselése egyenesen az etikett részét képezte, mi több szépítő eszközként is szolgált. A szemüveg mai változatát a XVIII. század közepén egy francia mester Thomin alakította ki. A távcső feltalálását nem tudjuk pontosan behatárolni. Ami érdekes az, hogy már Roger Bacon is állította, hogy optikai elemekkel lehetséges távoli tárgyak megfigyelése, de Leonardo da Vinci jegyzetei között is nagyon pontosan szerepel a távcső, melynek okulárkihuzata is volt (mellyel a lencsék távolságát változtatva a kép élesíthető). Viszont ilyen praktikusan leírt eszközt, kifejleszteni nem lehet távcsőkészítési és használati tapasztalatok nélkül. Tehát valószínűleg már régóta használták, mire Hollandiában is elkezdték gyártani ezeket. A távcsőben megfordított képet lencserendszerekkel korrigálták. Hollandiában nemcsak távcsöveket készítettek, de szinte ugyanakkor itt jelentek meg először a mikroszkópok is. Valószínűleg ehhez a szemüveg elterjedésének is köze van, ugyanis ezek feltalálói mind a szemüvegkészítők köréből kerültek ki. Ez a két új optikai eszköz gyakorlatilag gyökeres változásokat indított be Európában, ahol vallásosan állították a föld központi szerepét és a fajok isteni teremtését és célszerűségét. Mikor viszont Galilei a távcsőbe nézve gyakorlatilag is igazolni tudta Kopernikusz feltételezését ettől, számítva az addigi világkép kárhozatra ítéltetett, mivel a Jupiter körül keringő Holdak látványa egyértelműen megcáfolta az egyetlen központ körül keringő Univerzum eszményét. A mikroszkópokkal a biológia előtt is új, addig soha nem látott jelenségek váltak láthatóvá.
38