Issuu on Google+

MAGYAR KÉPZŐMŰVÉSZETI EGYETEM TANÁRKÉPZŐ TANSZÉK

Képzőművész-tanár Mesterképzés

Kemenes Róbert Levente Az illúziók pedagógiai hasznosításának lehetőségeiről Szakmódszertani Szakdolgozat

Témavezető Hantos Károly Konzultáns Nagy Imre

2012


Az illúziók pedagógiai hasznosításának lehetőségeiről I. rész

Az észlelés és az illúziók pedagógiai célú rendszerezése I. / Tűzhelytől a virtuális térig

3. oldal

II./ Az észlelés felépítése és zavarai

5. oldal

III./ Az észlelés legfőbb eszköze; a látás

10. oldal

III./ 1. A fény

10. oldal

III./ 2. A szem

12. oldal

III./ 2.1. A szemgolyó felépítése

13. oldal

III./ 2.2. A szem működése

14. oldal

III./ 3. A képfeldolgozás

IV./ Vizuális észlelet csalatkozásai

16. oldal 18. oldal

IV./ 1. A fény elkápráztató légköri jelenségei

18. oldal

IV./ 2. Receptív mező illúziók

20. oldal

IV./ 3 Konstanciák

23. oldal

IV./ 4. A harmadik dimenzió kétértelműségi

25. oldal

IV./ 5. A természet élőlényeinek megtévesztő alkalmazkodási módszerei

28. oldal

IV./ 6. Képszó – Szókép

31. oldal

IV./ 7. Panoráma illúzió

34. oldal

IV./ 8. Mesterséges optikák és a képrögzítési technikák

37. oldal

IV./ 9. Mozgókép

41. oldal

IV./ 10. A virtuális tér fejlődése

43. oldal

V./ Összegzés

47. oldal

VI./ Képek és ábrák

49. oldal

VII./ Irodalomjegyzék

57. oldal

1


II. rész

Az illúziók pedagógiai hasznosítása I./ Összetett oktatási célok II./ Oktatási célok beilleszkedése a vizuális nevelésbe

59. oldal

III./ Az illúziók tanításának főbb irányelvei

62. oldal

IV./ A kiértékelés módja

63. oldal

61. oldal

V./ Az illúziók oktatásához szükséges anyag- és helyigények 63. VI./ Éves tanmenet tervezett

64. oldal

VII./ Óravázlatok

69. oldal

III. rész

Jankovics Marcell Sziszifusz és a Küzdők című animációinak gesztustanulmánya I./ Az alkotás ars poetica-jának feltárási kísérlete Jankovics Marcell két rövid animációs filmjének a tükrében 76. oldal II./ Gesztusok kiemelése és bemutatása

79. oldal

III./ Egyezményesség – Spontaneitás diagram

85. oldal

IV./ Képjegyzék

86. oldal

2


I. rész

Az észlelés és az illúziók pedagógiai célú rendszerezése

I. / Tűzhelytől a virtuális térig A tűzhely melegének és a látvány változatosságának sokat köszönhetünk mindannyian. Őseink testét óvta, szellemét nevelte, közösséget pedig összetartotta. A kandalló előtt ülve nézzük a lángokat és miközben a meséket hallgatjuk, szinte megelevenednek bennük a szavak. Ki gondolta volna, hogy ez a révedés funkcionális előzménye a tv-nézésnek. Az új médiumok hömpölygése, a történet és a kép szinkronja és gyors változékonysága többségében gátat szab az eddig oly szabadon szárnyaló képzeletünknek. A család tagjait is inkább elszigeteli, mint sem közelítené egymáshoz az új virtualitás. Az emberi szemlélet nagy utat járt be napjainkig.

Jelen

tanulmányban a vizuális észlelési rendszer bemutatását és az ebből fakadó illúziók rendszerezését vállalom. Végső célom viszont, hogy megkönnyítsem az észleletet megelevenítő illúziók összevetését a mai haladó technikai vívmányok által kínált közlésekkel,

és ezáltal

megkíséreljem az új virtualitás emberi szemléletre gyakorolt hatásait feltárni. Lélektanunkból adódik, hogy mindent magunkhoz hasonlatosan képzelünk el és így képesek vagyunk lélektelen dolgokat érzésekkel és személyiséggel felruházni. Általában azért mert az ember képtelen a történések önálló azonnali teljes felfogására, ezért elvonatkoztatunk, és szabadjára engedhetjük képzeletünket a választ keresve az ismeretlenre. Minden felfedezésünk ilyen, a nem értett dolgok, megértésére tett kísérletekből származik. A

tökéletlenség érzete vezet minket a

3


tökéletesség hajszolásába. A tudományok alapja az az érvelés, ami az állítások szemléletes alátámaszthatóságától tette függővé észrevételeink elfogadását, ezáltal ellenőrizhető szabályokat hozhatunk létre, amik már nem csak a képzeletünkben állhatták meg a helyüket. Szemünk és annak működése már jó ideje nem rejtély. Ezernyi készülék képes már reprodukálni a látványt, de a rögzítés nem adhatja vissza a szemlélést. Szellemünk sokkal mozgékonyabb annál, hogy állóvagy

mozgóképekben

változatlanul

megőrizhetővé

váljanak

az

események, hiszen ezek velünk együtt változnak. Van ugyan néhány ember a világon, aki nem képes felejteni és mindent megjegyez amit lát, de ez nem túl pozitív, hiszen felejtés nélkül nem tudnak elvonatkoztatni a tapasztalttól, és elragadja ezen embereket a történések hömpölygése, képzeletük éppen ezért nincsen. Mindent állandónak érzékelnek, nem múlik el semmi, minden olyan, mint amikor megtörtént, hiszen fel tudják idézni pontosan úgy, ahogy az hajdanán megtörtént. A látványt elménk

felfoghatóvá

absztrahálja,

hogy

megértsük.

A

tények

egyszerűsítésének képessége, ezért a kreativitás táptalaja. Vannak olyan dolgok, amik viszont annyira összetettek, hogy még ma sem érthetjük teljességében. Ilyen “egyszerű” dolog például az időjárás pontos előrejelzése is… (egyelőre). A múlt meg nem értett dolgai hamar átalakulnak, hiszen mi is elkezdtünk felépíteni valóságból táplálkozó virtuális világokat, amiknek épp az az előnyük, hogy nincsenek meg bennük a mi világunkéhoz hasonló

szabályok,

viszont

szimulálni

tudjuk

bennük

minden

feltételezésünket és így ellenőrizhetjük is azokat. A technikai fejlődés léptéke nap mint nap abba a látszatba vitte bele a ma emberét, hogy a tegnap technikája elavult. Viszont ez nem állja meg helyét minden értelemben. Mivel már egy virtuális világot és hálóztati online embereket építünk, ezért egyre inkább elszakadhat a többség a fizikai valóságtól és e nélkül a valós világuk értéktelené és kiüresedetté válhat. A valós és a

4


szellemi világban eleink sokkal otthonosabban és nagyobb biztonsággal tájékozódtak, mint most mi. Az új virtualitás felborított sok eddig biztos természetes rendszert és illúzióival pótolni igyekeznek azokat a hiányokat, amik hatására a való világban keletkeznek. Tehát pedagógiai célom a valóság biztonságába vetett hit megingatása által a valóságot helyettesítő illúziók könnyebb felismerésére nevelés.

II./ Az észlelés felépítése és zavarai1 A világnak lehet, hogy csak töredékeit vagyunk képesek felfogni, de a világ nem morzsákkal van tele, hanem integrált egészekkel. Ezen komplikált körülmények közül kell megtanulnunk kiválasztani azokat a részleteket, amik nem a felszínen helyezkednek el, és így mélyebb észleletet nyújtanak - ez a felismerés nem mást jelent, mint az értelmezést.

Akik

nem

rendelkeznek

ezen

képességgel,

azok

tulajdonképpen a gondolatról maradnak le. Aki nem tud megfelelően észlelni, annak az ötletei is csak a felszínt fodrozzák, tehát mások elgondolásait interpretálja, és azt hiszi, hogy azok a sajátjai. Az észlelés az a folyamat, ami felépíti a viselkedésünket meghatározó

rendszereket.

Mi

és

minden

élőlény

az

észlelés

segítségével tanulunk meg látni, hallani, mozogni és egyáltalán élni. Aki születése után közvetlenül meg lesz fosztva egy bizonyos észlelettől, vagy korlátozva lesz benne, az ez után már nem tudja az agya segítségével érzékelni ezt a folyamatot, amiről úgymond a rendszer felállításakor lemaradt. Erre a csecsemőkori ingermegvonásra több sajnálatos eset és állatkísérlet is figyelmeztet minket. Például: kísérleti állatokat születésük után elválasztották anyuktól és sötét kamrákba zárták ilyen módon kizárták az őket érő fényt. A kísérlet eredménye az lett, hogy a retina annál jobban károsodott minél tovább 1

Általános pszichológia: 1. Észlelés és figyelem: szerk. Csépe Valéria, Győri Miklós, Ragó Anett, alapján

5


vonták meg a fényt. A test mindjárt az elején kalibrálja az összes velünk

született

eszközt,

aminek

a

birtokában

van.

Az

első

periódusokban tanulja meg az összes élőlény azokat a folyamatokat, amik életben maradásukhoz szükségesek lesznek. Azok az élőlények, akiknek észlelési rendszerei nem fejlődnek ki megfelelően a környezet hatásaira, életképtelenek lesznek, és (segítség nélkül) a természetes szelekció áldozataivá válnak. Az élet ezen egyszerű képlet alapján szervezi (tapasztalataim alapján) újra magát. Az

észlelés

folyamat.

ebből

Nem

is

következtethetően

elszigetelten

működik,

aktív,

dinamikus

hanem

komplex

környezetünkkel van kontextusban, ezáltal ettől elválaszthatatlan. Az evolúció során a környezet ingereire válaszul, ezek optimális felfogására és feldolgozására hatékony érzékelő-észlelő rendszerek alakultak ki az észlelő szervezetekben. Ezek segítségével közvetlenül jutunk információhoz környezetünktől. Továbbá az észlelés közvetlen segítsége a mozgás ez biztosítja a környezethez mért viszonyunk folytonos változását és e közben felfogott ingerek saját mozgásunkra vetített interpretálását. Az észlelés közvetett vagy más néven kognitív része számára a környezeti ingerek csak inputok, amik feldolgozásra várnak. Az inputok mindig sokkal bonyolultabbak, mint amit mi képesek vagyunk felfogni. Érzékelésünk és érzékszerveink sokkal szegényesebb és pontatlanabb képet közvetítenek, mint a valóság. Így észlelésünknek a ténylegesnél lényegesen kevesebb adatból kell felmérnie

a

minket

elengedhetetlenek

körülvevő

a

világot.

környezetünkben

A

kognitív

műveletek

végbemenő

változások

jelentésének és jelentőségének meghatározásban. Észlelésünk ezért konstruktív,

mivel

a

tér

dimenzióinak

érzékelése

a

beérkező

információkból (nem csak vizuális információkból) újraalkotott és – értelmezett, tehát konstruált térképzet. Továbbá nem szabad elfelejteni,

6


hogy környezetünk felfogása, tehát értelmezése annak mit látunk elképzelhetetlen előzetes tapasztalat és tudás nélkül. Agyunk idővel alkalmas arra, hogy a természetes világot jellemezze, azaz a természetes világ szabályszerűségeit kivonja, és agyi képviseletét létrehozza. Az észlelés a megismerő folyamatokból kialakuló aktív ciklus, melynek rendeltetése, hogy általa tapasztalataink értelmet nyerjenek. Az észlelés során a világnak egy aktív, dinamikus megértése áll elő, mégpedig úgy, hogy ez a megértés az idők folyamán állandóan változik – ez a perceptuális ciklus. A legelső észlelet a felismerés, ez teszi lehetővé, hogy közvetlenül az adott információn átlépjünk utána jön a lokalizálás, a tárgyak,

dolgok

elkülönítése

egymástól,

előtér-háttér

viszony

feldolgozása. Ezek után következik a meghatározás, ami azt teszi lehetővé,

hogy

állandónak

lássunk

dolgokat,

tárgyakat

attól

függetlenül, hogy pontosan hogyan érzékeljük őket. Az evolúciónak hála képesek vagyunk környezetükben tájékozódni, és többé-kevésbé kiszámíthatóként tapasztaljuk meg világunkat. A sémák, amik emberek, tárgyak, események vagy helyzetek egy osztályának mentális reprezentációi, fontos szerepet játszanak az észlelésben. Például olyan általános kategóriák, mint a kutya, a szék vagy az asztal egyfajta séma, hiszen tárgyak bizonyos csoportjait képviselik. A sémák nem csak a sajátos tárgyakra és eseményekre vonatkozó ismereteink leírására használhatók, hanem azokra az ismeretekre is, amelyek megmutatják, hogyan cselekedjünk bizonyos helyzetekben. Például a legtöbben rendelkezünk egyfajta sémával azzal kapcsolatban hogy hogyan kell egy autót vezetni, vagy hogyan kell az étteremben étkezni, és vannak ilyen sémák a képfeldolgozásban, a zenehallgatásban és az olvasásban is, mint sok más tevékenységben. A sémák és/vagy ideák alakjában történő észlelés és gondolkozás lehetővé teszi számunkra, hogy a minket érő nagy tömegű információból

7


gyorsan és gazdaságosan kiszűrjük, megszervezzük és feldolgozzuk a használhatóakat. Ahhoz már bizonyos gyakorlatot kell szerezünk, vagy magas fokú érzékenységgel kell rendelkezünk, hogy ezekben a sémákban és/vagy ideákban észrevegyük a finom torzulásokat, és ezekből levonjuk a helyes következtetéseket. A probléma az, hogy a sematizálást

megzavarták

jelentőségét),

és

(mivel

mesterséges

a

sémákat

marketing állítanak

felismerte elénk.

ezek

Ezek

a

profitszerzés eszközei, amik a társadalmi normát életképtelenné teszik; ez a nyugati típusú társadalom életképességét is fenyegeti. Napjaink legszánalmasabb próbálkozásai közé tartozik, hogy a tévében reklámok segítségével próbálják meg felhívni az emberek figyelmét az igazi élet szépségére és mediálisan teljesen át nem adhatóságára. „Semmi sem jobb, mint egy tökéletes fejlövés, de néha ha felfedezed a valódi világot az sokkal-sokkal kielégítőbb..”2 A tv, az internet és a mobil kommunikáció felgyorsította az információ áramlási folyamatát. Az új médiumok ellen az emberek többsége védtelen. Nem volt lehetősége a társadalomnak a normában definiálni ilyen rövid idő alatt ezek optimális kezelését és illúzióinak mibenlétét. Az embereket gyerekkoruktól kezdve bombázzák a reklámokkal és egyéb befolyásoló eszközökkel, amik látszólagos, nem valóságos szabályokat sulykolnak beléjük. A konszernek és az ezeket vezető emberek anyagi érdekeit képviseli szinte minden, ami körülvesz minket, és azt tanítják meg nekünk először, hogy ezeket a jelzéseket keressük, mert ezek képviselik az igazi értékeket és stabilitást. A marketing a társadalmi normákat a művészettől eltanult valóság teremtő illúzió technikájával befolyásolja. Ez a metódus kötötte korábban a művészetet a valósághoz és a mesterséghez, viszont a reklámok által kisajátított „csalóka” látszat és a környezet gátlástalan esztétizálása a 2

www.mtvswitch.org – videó – Log off – reklámszövege - A fiatalokat megcélzó integrált kampány a klímaváltozásra és az élet valódi értékeire próbálja felhívni a figyelmet.

8


művészetet további absztrakciókra kényszeríti, ami egyre távolítja a művet is a tárgyiasságtól. Ez a következtetés magyarázhatja Arthur C. Danto feltevését: „A művészet olyan értelemben ért véget, hogy valami mássá változott át, tudniillik filozófia lett belőle.”3 A művészeti alkotás, és ennek köszönhetően már a marketing számára is az egyik legfontosabb elérési eszközként a konstruktív emlékezet ismerete szolgál. Segítségével néhány megadott kellékkel képesek lehetnek egész mondanivalót kifejteni (bizonyos kulturális beállítottságú emberek számára célzottan). Kiemelhetnek tárgyakat, mozdulatokat, arckifejezéseket, élőlényeket vagy gesztusokat (sémákat), amikhez bizonyos általános fogalomtársítások járulnak, és ezeket más kontextusba helyezhetik szándékuktól függően, ezzel megváltoztatva azok eredeti jelentését. Ennek köszönhetően

az

illúziók

észlelését

már

nem

csak

a

művészet

értelmezésében, hanem a marketing által közvetített állítások valóságának feltárásában is használnunk kell. A másik jelentős veszélyforrás napjainkban az effektív világ elhanyagolása a hálózati kapcsolatok könnyű fenntartása és a virtuális valóság látványorgiájának hatására. Természetesen ezek az új virtuális felületek is a marketing legújabb fegyvertényei, mivel a reklámnak és a brand-építésnek filléres elérési felületeket nyújtanak. A TTL (through the line) kommunikációs gyakorlat segítségével ezek behatolnak az intimszférába a TV-n, az Interneten és reklámtermékeken keresztül, valamint a közösségi terekbe óriásplakátok, citylightok és neonfeliratok közvetítésével. Továbbá a spam és mém áradat hatására (amik az új hálózati kommunikáció melléktermékei) már nem csak a befolyásolást, de a valóságos agymosást is fel kell ismernünk és lehetőség szerint kerülnünk kell.

3

BELTING, Hans, A művészettörténet vége és napjaink kultúrája [1985/2002] alapján

9


III./ Az észlelés legfőbb eszköze; a látás Ebben a fejezetben a látás alapvető eszközeit és feldolgozó mechanizmusait részletezem a téma vaskosságához mérten, és ezen tanulmány lehetőségihez igazítva a főbb tudnivalók kiemelése és tömör bemutatása által. Az embert érő ingerek 75% vizuális eredetű, ami azt jelenti, hogy a körülöttünk lévő világ megismerése elsősorban vizuális információkból történik. A retinán kialakult kép fordított kicsinyített mása az eredetinek és ez a felfogott kép csak kétdimenziós. Az idegrendszer bonyolult működése révén a világot mégsem kétdimenziósan, kicsinyítve és fejjel lefelé látjuk, hanem megközelítőleg olyannak amilyen a valóságban lehet. Reális térérzettünket tapasztalatink környezetünkkel való idegi szintű összeegyezésének köszönhetjük.

III./1. A fény4

A

látás

adekvát

ingere

a

fény,

mely

hullámtermészetű

elektromágneses sugárzás. A látható fény spektruma csak egy igen szűk tartománya az elektromágneses sugárzásnak. A sugárzástípusok – csökkenő hullámhossz szerint – a váltóáram, a rádióhullám, a mikrohullám, az infravörös sugárzás, a látható fény, az ultraibolya sugárzás, a röntgen és a gamma sugarak. A fizikából jól tudjuk, hogy az elektromágneses

sugárzás

ismereteink

alapján

a

világegyetemben

lehetséges legnagyobb sebességgel halad, tehát fénysebességgel. Ennek a pontos értéke 299 792 458 m/s minden vonatkoztatási rendszerben. Az 4

Általános pszichológia: 1. Észlelés és figyelem: szerk. Csépe Valéria, Győri Miklós, Ragó Anett, Osiris, 2007; George Gamow, John M. Cleveland ; [fordította Svékus Olivér]: Fizika Gondolat, és a 1973, http://oktel.hu/szolgaltatas/kamerarendszer/a-kepalkotas-alapjai/az-emberi-szem-es-alatas/- 2012.09.01.13:06 - Az emberi szem és a látás, alapján

10


ilyen

gyors

észlelésének

sugárzással

közvetített

köszönhetően,

képesek

információk

érzékelésének

és

vagyunk

tárgyakat

az

a

és

eseményeket megjelenésükkor minimális késleltetéssel, azaz azonnal látni. A látható fény része környezetünket alkotó elektromágneses sugárzások tengerének. Ennek a tengernek, bármilyen összetevőjét is vizsgáljuk, hullámai vannak; kicsik és nagyobbak, gyorsan és lassan ismétlődők. A fény tehát hullámtermészetű jel, és hasonlóan minden ilyen típusú jelhez, néhány alapvető jellemzővel írható le. A hullám magassága az amplitúdó, a másodpercenként érkező hullámok száma a frekvencia. Magasabb frekvencia esetén például egy másodperc alatt jóval több hullám érkezik, mint alacsony frekvenciánál. Több hullám, azaz magasabb frekvencia esetén természetszerűleg a hullámcsúcsok távolsága kisebb lesz, azaz a fény hullámhossza kisebb lesz, mint alacsony frekvenciánál. A fény hullámainak ismétlődésére a hullámhosszt használjuk mutatóként, míg a hang esetében a frekvenciát. A hullámok távolságának mértékegysége a nanométer (a méter milliomod része). A látható fény tartománya durván a 400 és a 700 nanométer közé esik. Az 1. ábra, amely az elektromágneses sugárzás fajtáit, illetve a látható fény spektrumát tüntettük fel, jól szemlélteti,

hogy

a

látható

fény

az

elektromágneses

hullámok

tartományának igen szűk részét foglalja el. Joggal tehetjük fel azt a kérdést miért csak erre a szűk tartomány érzékelésére rendelkezett be a Föld élőlényeinek látószerve. Feltehetően fizikai és evolúciós okai vannak mindennek: valószínűleg a rövidebb és a hosszabb hullámhosszú energia nem nagyon alkalmas a környezet tárgyainak, eseményeinek közvetítésére. A 400 nanométernél rövidebb hullámhosszú fénnyel az a probléma, hogy a földi légkör molekulái jelentős részben elnyelik, ezért a világ tárgyaihoz el sem jut, és így vissza sem verődik. A 700 nanométernél hosszabb hullámhosszal viszont az a probléma, hogy ezek részben, vagy teljesen áthatolnak a tárgyakon, és nem verődnek vissza róluk (ilyen az infravörös fény is). Tehát nem

11


valószínű, hogy egy sokkal szélesebb tartomány felfogására kialakuló szem

sokkal

jobban

biztosította

volna

fennmaradásunkat

és

alkalmazkodásunkat környezetünkhöz. A látható fény durván 300 nanométert ölel fel. Ebbe a spektrumba tartozó hullámhosszak együtt alkotják az összetett fényt vagy a fehér fényt. A csak egy hullámhosszal jellemezhető sugárzás az úgynevezett tiszta vagy egyszerű fény, ezekhez kapcsolhatóak észlelőrendszerünk sajátos szín élményei. A hagyományos hat alapszín: az ibolya (380–440 nm), a kék (440-495 nm), a zöld (495570 nm), a sárga (570–590 nm), a narancs (590–635 nm) és a vörös (635–750 nm).

A tárgyak felszíne a fény egy részét elnyel, a többit pedig visszaveri. Azokat a tárgyakat, amik a fény jelentős részét visszaverik világosnak, míg amik elnyelik sötétnek fogjuk látni. Egyes felületek a visszaverődés szempontjából nem egyformák, ezért visszaverődő fény a tárgy anyagáról is közvetít információt. Színek észlelésénél a visszavert, tehát nem elnyelt hullámhosszok adják meg az észlelt színélményét a tárgynak. Erre a legegyszerűbb példa növények levelei, ezek elnyelik a vörös tartományba eső fényt, így a visszaverődő fényt mi zöldnek látjuk.

III./ 2. A szem Az egészséges emberi szembe beérkező fénysugarak átjutnak a szaruhártyán, a szemlencsén, majd egy pontban a recehártyán (retinán), a látógödörbe kivetülnek, az éleslátás helyére. Az ott elhelyezkedő érzékelő idegsejtek

receptorai

lefordítják

a

bejövő

látható

fényt

elektromos

impulzusokká és továbbítják azokat az agyba a látóidegen keresztül.

12


III./ 2.1. A szemgolyó felépítése5 A szemgolyó nagyobb részét egy megközelítően 24 milliméteres átmérőjű, nem teljes gömb képzi, aminek az elülső részét egy kisebb görbületi sugarú, előredomborodó, 13 milliméter átmérőjű gömbfelszínrészlet egészíti ki. Megkülönböztetünk rajta elülső és hátulsó pólust, és az ezeket összekötő szemtengelyt (ettől eltér a látás tengelye, a vizuális tengely). A szemgolyót három burok veszi körül: kívülről befelé haladva a rostos burok, az érhártya és az ideghártya, vagy más néven retina. A szem belsejét átlátszó folyadék, csarnokvíz, és kocsonyaszerű állomány, az üvegtest tölti ki. A rostos burok nagyobb részét az átlátszatlan ínhártya, míg kisebbet az előredomborodó teljesen fényáteresztő, átlátszó szaruhártya képezi. Az ínhártya átfúrja a látóideg és rajta tapadnak a szemmozgató izmok. Az érhártya három fő részből áll: a tulajdonképpeni érhártyából, annak elülső származékából, a szivárványhártyából (írisz) és a sugártestből. Az írisz alapvetően fényrekesz funkciójú, lapos lemez, melynek fényáteresztő nyílassa a szembogár vagy pupilla. A szivárványhártya elülső felszíne egyénenként változó pigment tartalmú és redőzöttségű. A sugártest az írisz mögött szintén körben elhelyezkedő, javában simaizomból álló képződmény. Erre van felfüggesztve finom rostokkal a szemlencse. Széli nyúlványai érben gazdagok és a csarnokvizet termelik. A szem alakját a szem belső közegének a nyomása, belső nyomását a csarnokvíz termelése és áttételesen a vérnyomás tartja fenn. A szemlencse kettősen domború átlátszó optikai lencse. Rugalmas képződmény mely ellazult állapotban összeugrik, azaz domborúsága növekszik. A szem belső burka a recehártya, ideghártya (retina). Receptorokat tartalmazó része a szemgolyó hátsó kétharmadában van, ez előtt egy hullámos vonal mentén fényérzékeny receptorait és rétegzettségét

5

Általános pszichológia: 1. Észlelés és figyelem: szerk. Csépe Valéria, Győri Miklós, Ragó Anett, Osiris, 2007 alapján

13


elveszti és pigmenthám réteggé alakul, aminek alapvetően fényzáró szerepe van, így a fénysugarak csak a pupillán keresztül juthatnak be. A sárga folt a színlátás helye a retinán. Benne helyezkedik el a látógödörnek nevezett bemélyedés, amely az éleslátásért felelős. Ennek is a közepén található a fovea, melyben a fényérzékeny receptorok a legnagyobb koncentrációban találhatóak. III./ 2.2. A szem működése6 A szem két fénytörésre alkalmas résszel rendelkezik, az első a szaruhártya (fixlencse), a második a szemlencse (alkalmazkodásra képes rugalmaslencse).

A szaruhártya a külvilág felé zárja le a szemet, de

százszázalékosan átengedi a fényt és ráadásul törőközegként lencsehatással is bír. A sugártestnek a szemlencse függesztése miatt nagy szerepe van a szem

optikájának

távolsághoz

való

alkalmazkodásában.

Nyugalmi

helyzetében a szem nagy távolságra fokuszálásra van beállítva. A sugártest elernyedt állapotban van, így a szemlencse a szem belső nyomásának következtében kifeszül (törőereje csökken). Közelre nézéskor a sugártest izomrostjai összehúzódnak, ez csökkenti a szemlencsére ható nyomást. Továbbá egy időben ezzel a lencse függesztő rostok elernyednek, ami lehetővé teszi, hogy a szemlencse is ellazuljon és domború legyen, így törőereje megnövekedjen. A fokuszálás tehát a sugárizom feszültségétől függ és a szemlencse rugalmasságán alapul. A pupilla átmérője a fényviszonyoktól függ. Napfényes időben szűk, ilyenkor kevesebb fény jut a szembe a minél élesebb kép biztosításáért, míg sötétben az átmérője nagyobb, mivel több fényre van szüksége a receptoroknak. Ez az alkalmazkodás automatikusan történik akaratlagosan nem befolyásolható. A fokuszált, fordított, kicsinyített

6

Általános pszichológia: 1. Észlelés és figyelem: szerk. Csépe Valéria, Győri Miklós, Ragó Anett, Osiris, 2007 alapján

14


valódi kép a retinán lévő sárgafoltban található látógödörre vetül, ami az éles látásért felelős. Ebben található a fovea, melyen a legnagyobb számban találhatók a fényreceptorok. A fovea-t kizárólag csapok alkotják, míg a látógödör egyéb részein pálcikák is találhatóak. A látógödrön kívül a sárgafoltban ez az arány megfordul, és itt már nagyobb számban vannak jelen a pálcikák. A foveától távolodva fokozatosan a pálcikák veszik át a látás feladatát. A retinán elhelyezkedő fényérzékelőket alakjuk szerint osztjuk két csoportba, a csapokéba és a pálcikákéba. 110-130 millió pálcika biztosítja a szürkületi és esti fényben történő, valamint az oldalirányú, perifériás látást. Ezek hosszúak és hengeres alakúak. A nappali fényben működő 6-8 millió csap rövidebb és csonka kúp alakú. A pálcikák nem látnak színeket, de rendkívül érzékenyek. A fényingerekre válaszidejük sokkal rövidebb, mint a csapoké. A látótérben észlelhető gyors mozgások követését a pálcikák teszik lehetővé. A csapok a színes látásért felelősek. Ezt három különböző pigment tartalmú csap biztosítja. Vörös fényre, zöld fényre, kék fényre érzékeny csapjaink vannak. A színérzékelés fotókémiai úton jön létre. A csapok érzékenysége mintegy ezerszer kisebb, mint a pálcikáké. A szemünket érő fény a retina látósejtjeit ingerelve először kémiai jellé, majd elektromos impulzussá alakul, amit a látóideg rostjai agyunk látóközpontjába vezetnek. A látóideg mintegy egymillió idegszálat tartalmaz. A központi látógödörben minden csapsejthez külön kimenő idegszál csatlakozik. A retina perifériáján viszont akár kétszáz receptorból származó összesített jelet továbbít egy idegrost. Tehát a retina nem csak érzékeli a fényt, hanem elvégzi annak elő feldolgozását is. A két szemünkkel látott kép egymástól kismértékben eltér, de ennek kis eltérésnek hála agyunk képes térbeli képet generálni a látványból. Hihetetlen, de csupán egy fokos szögben látunk élesen, az hogy ennél sokkal nagyobbnak tűnik az éleslátás területe a szemünk gyors mozgásának

köszönhető.

A

pásztázó

szemmozgások

ellenére

a

15


külvilágot statikusnak érzékeljük. Erről agyunk gondoskodik. Mivel a látás szorosan összefügg agyunk kategorizálási képességeivel, ezért a látást meg kell tanulni és ezért van szüksége szervezetünknek a születés után még pár évre, míg a látásunk normalizálódik. III./ 3. A képfeldolgozás7 A látás első szintjén nem a fényképszerű retinakép agykéregbe történő továbbítása zajlik, hanem már itt is információfeldolgozás történik. A szem kimenete az agykérgi feldolgozás bemenete, egy olyan gazdag reprezentáció, ami a fotoreceptorokra vetített képnél már sokkal kifinomultabb. Az egy ganglionsejthez kapcsolódó receptorsejtek csoportját a ganglionsejt receptív mezejének nevezzük. A retina ideghálózata, nagyrészt a ganglionsejtek receptívmező-strukturája révén, elvégzi a retinakép feldolgozásának első jelentős lépését, a lényeges változások kiemelését. A retinából (1.) a látókéregbe futó idegrostok először két kötegre oszlanak (2.), egyik felük az agy azonos, a másik az ellentétes oldali féltekéjébe jut. Így a látókéreg mindegyik fele mindkét szemből kap információkat. A két szemből jövő kevert impulzusok az oldalsó térdestestben (3.) lévő szinapszisokon keresztül a látókéregbe (4.) jutnak.

7

Általános pszichológia: 1. Észlelés és figyelem: szerk. Csépe Valéria, Győri Miklós, Ragó Anett, Osiris, 2007, és a http://www.mozaweb.hu/Lecke-mozaWeb-A_fenyAz_agyi_kepfeldolgozas-99650 - 2012.09.03. 20:48 - Az agyi képfeldolgozás - alapján

16


Az agykéreg idegsejtjeinek egy része a fizikai ingerek egyes tulajdonságaira hangolódik, s ezekre szelektíven reagál. Így például az okcipitális lebenyben egyes sejtek adott irányú éldarabokra reagálnak, és leginkább

csak

azokra,

tehát

ezek

a

sejtek

orientáció-,

azaz

irányulásszelektívek. A vizuális információfeldolgozás az agykéregben a retina körkörös receptív mezőit követi. A feldolgozás egyre bonyolultabb szintjei hierarchikusan követik egymást. Bár ezek nagyon egyszerű szabályoknak tűnnek, a sejtek együttműködéseként kialakuló képek még mindig megfejthetetlen bonyolultságú kapcsolatrendszer eredményeképpen alakulnak ki. Az agy egyes részeinek a látásban betöltött szerepére sajnálatos módon gyakran úgy derül fény, hogy valamilyen agyi sérülés következtében látótérkiesés vagy a látás más funkcionális zavara lép fel. Meglepő tény, hogy a kép végső létrejötte nem köthető egyetlen agyterülethez. A látott tárgy alakját, mozgását, térbeliségét és színét más helyeken képezi le az agyunk, a képet pedig a négy agyterület együttes működése alakítja ki. Ezt az agysérülés miatt látásfunkció-zavarban szenvedő betegek beszámolói is megerősítették. Egy olyan beteg, akinek a látókérgének egészen kis területén megsérültek az idegsejtek, arról számolt be, hogy bár minden álló tárgyat jól lát, de a mozgásban lévő testeket nem érzékeli. A kiömlő folyadékot például megfagyott vízesésnek látta, ezért nem volt képes egy kancsóból teát tölteni magának, hiszen nem érzékelte, hogy mikor kell az öntést abbahagyni. Az emberekkel folytatott társalgás is zavarba ejtő volt számára, mert nem látta a beszélgetőpartnere száj- és arcmozgását. A mozgás észlelésének hiánya teljesen életveszélyessé tette számára a közlekedést. Más betegek esetén olyan jelenséget is megfigyeltek, hogy észlelték a mozgást, de a mozgó test alakját, formáját egyáltalán nem voltak képesek felismerni. Megint mások a formát és a mozgást jól felismerték

17


ugyan, de a színek teljesen elvesztek a számukra. Speciális esetben az is előfordult, hogy a színlátásért felelős terület csak az egyik agyféltekében sérült meg, az ilyen személyek számára a kép egyik fele színes, másik fele a fekete-fehér tévéhez hasonló szürke árnyalatokból állt.

IV./ Vizuális észlelet csalatkozásai A vizuális illúziókat fogom a következőekben rendszerezni és bemutatni, mivel a vizualitást tartom kiemelt témámnak az információszerzésben betöltött vezető szerepe miatt. IV./1. A fény elkápráztató légköri jelenségei8 Mindannyian hozzászoktunk ahhoz, hogy az ég színe kék. Ritkán fordul elő, hogy erre bárki is rácsodálkozzon. A égbolt minden egyes köbkilométerén napsugarak haladnak át és az annál kékesebbnek látszik, minél kevésbé szennyezi a légkört por vagy füst, tehát például egy kiadós zápor után. A levegő molekulái a szabadon haladó fénysugarak számára parányi kis akadályokat jelentenek, amikről a fény minden irányba visszaverődik, visszapattan. Ebből fakadóan a Napból érkező fény a levegő molekuláin szóródik. A rövidebb hullámhosszú fény sokkal jobban szóródik, mint a hosszabb hullámhosszú, vagyis a spektrum kék vége sokkal inkább hajlandó a szóródásra, mint a vörös vége. Ezért valahányszor az égboltra nézünk a légkörön áthaladó fénynek ezt a szórt kék színét látjuk. A levegő molekuláinál sokkal nagyobb részecskék, mint például a porszemek vagy a felhőkbe tömörült vízcseppek jóval kevésbé szelektálják és csaknem egyformán szórják vagy vernek vissza minden

8

http://legkoroptika.uw.hu/ 2012.08.20.21:11. – Légköroptikai jelenségek – Goda Zoltán, George Gamow, John M. Cleveland ; [fordította Svékus Olivér]: Fizika Gondolat, 1973 alapján

18


színt. Ezért a felhők fehérek, és ha a légkör poros, az égbolt egyébként fehér fénye elhalványul (elszürkül). Napnyugtakor és napkeltekor viszont, mivel a Nap közel van a horizonthoz, sugarai sokkal vastagabb légrétegeken kénytelen áthatolni mielőtt szemünkbe érne. A közvetlen sugárból ezért fokozatosan egyre több hullámhossz kiszóródik. A látóhatárhoz közelítő nap fénye ezért színezi az eget fokozatosan vörösre vagy távolodva onnét ezért lesz az újra kék. Eső után mikor a nap kisüt, gyakran láthatunk egy fénylő színes ívet, a Nappal ellentétes oldalon összegyűlt felhők sötét háttere előtt. Ez a szivárvány. Megjelenésének feltétele, hogy a Nap viszonylag alacsonyan tartózkodjon és vele ellentétes oldalon essen az eső. A szivárvány optikai tünemény, amit a napfénynek a gömb alakú parányi vízcseppeken való visszaverődés és törés idéz elő. A legtöbb és legszebb jelenségek kialakulásáért a törés felelős. A fény, ha új közeg határához ér a határfelületen áthaladva haladási iránya megváltozik. Az irányváltásnak az oka az, hogy a két közegben különböző a fény terjedési sebessége. Továbbá szórási jelenség még a Föld árnyéka is, amit tiszta időben napnyugta után figyelhetünk meg először a keleti majd a nyugati égbolton. Ehhez hasonlóan működnek bár sokkal könnyebb felismerhetőek a Tyndall jelenségek, amik az előzőhöz hasonlóan abból fakadnak, hogy valami a nap útjába kerül és így az árnyékolt területről nem érkezik hozzánk szórt fény. A Tyndall jelenségek sugarak formájában ismerhetők fel, amikor egy felhő takarásából kiindulva világos fénysávok és sötét színű árnyék sávok váltakoznak. Ezeknek nappali és alkonyati változatai is megfigyelhetőek. A törési jelenségek szimpla szivárványai mellett több ritkább szivárvány jelenség is megfigyelhető, mint például a duplaívű szivárvány, a vörös szivárvány, a tükör szivárvány és az iker szivárvány is. Ezek megfigyeléséhez további speciális körülmények kellenek, amik lehetővé teszik,

hogy

e

jelenségek

megjelenhessenek.

Például

a

duplaívű

szivárványnál nem egyszer, hanem kétszer kell visszaverődjön a fény a

19


vízcseppben mielőtt kilépne belőle. A káprázat jelenségek megemlítése is fontos melyek közül a legáltalánosabban ismert jelenség a délibáb. Ez is törésjelenség mivel a levegő hőmérséklete és sűrűsége egymással fordítottan arányos. Tehát két különböző hőmérsékletű közeg sűrűsége eltérő, így határterületükre érve a fény megtörik. Ennek pedig az lesz a következménye, hogy a káprázat jelenségek a horizont közelében jelenek meg. Jó néhány speciális jelenség tartozik ide: alsó állású vagy felső állású délibáb, a torzult naplemente, az etruszk váza és a zöld sugár. Ezeken kívül is sok jelenség található a légkörben melynek megfigyelése valósággal elkápráztatja a szemlélőt. Például csak említőlegesen, vannak még elhajlási jelenességek, ilyenek például: a „korona” jelenségek, a színjátszó felhők, a gyöngyházú felhők, a „glória” jelenségek és köd-ívek. Továbbá vannak még aktív jelenségek, mint a villámok, az északi fény és az éjszakai világító felhők, valamint ide tartoznak még a törési jelenségek közé tartozó, de ott nem említett Halo jelenségek is. Ezek bővebb kifejtése ebben tanulmányban nem célom. IV./2. Receptív mező illúziók9

Receptív mező illúziónak tartom mindazon illúziókat, amik a receptív

mezők

működéséből

fakadó

ingerületek

hatására

a

látóközpont működésbe lépésének korai szakaszában valósulnak meg. Receptív mezőnek a ganglionsejtekhez kapcsolódó receptor sejtek csoportjait nevezzük. Ezek a receptív mezők a magasabb rendű emlősöknél koncentrikus alakúak. A retinális ganglionsejteknek két csoportja van, amik egyenlő arányban jelennek meg a retinán. Az egyiknek, ha mezejének a közepére esik a fény, élénk jelet ad (’be’ választ), ezek az be-központú receptív mezők (ha szélére esik akkor ’ki’-t). A másiknál a közepe akkor ad jelet, ha a fény kialszik, miközben a 9

Általános pszichológia: 1. Észlelés és figyelem: szerk. Csépe Valéria, Győri Miklós, Ragó Anett, Osiris, 2007 alapján

20


környezete ellentétesen változik, ezek a ki-központú receptív mezők. Mindez azt jelenti, hogy a ganglionsejtek a helyi kontrasztra reagálnak: a be-központúak a sötét hátér előtt világosakra, míg az ki-központúak pedig a világos háttér előtt sötétekre. Továbbá a fényváltozásokat és a megvilágításban észlelt tér- és időbeli különbségeket észlelik és a lokalizált megvilágításra sokkal erősebben reagálnak, mint a szórt fényre. Tehát az agy a nagy homogén tárgyaknak, amik egyformán világosak és sötétek csak a kontúrját látná, de a kontúrokat is csak akkor, ha ezek elmozdulnának a retinán és az egyik ganglionsejt receptív mezejéből egy másik szomszédos receptív mezőjébe lépnének. Arról, hogy ne csak a mozgó tárgyakat lássuk a szemünk állandó, akaratlan mozgása gondoskodik, így a retina helyzete állandóan változik. Végrehajtottak egy kísérletet melyben optikai módszerekkel sikerült a retinára eső fényt stabilizálni, aminek a következtében a látott kép gyorsan és teljesen eltűnt. A ganglionsejtek között továbbá van még egy fontos különbség ez pedig a receptív mező nagysága. A kiterjedt mezővel rendelkezőket M sejteknek, míg az apró mezővel rendelkezőket P sejteknek nevezzük. A két sejttípus eltérő működésjellemzőinek lényeges hatása van a retinális szintű információfeldolgozásban. Először is a két sejt térbeli felbontóképessége igen eltérő. Ennek az az oka, hogy az M sejtek sok receptortól kapnak bemenetet, tehát a receptor-ganglionsejt konvergencia jelentős, ennek köszönhetően a térbeli változások követésében az M sejtek lényegesen rosszabbak, mint a P sejtek. Viszont az M sejtek időbeli felbontóképessége sokkal jobb, mint a másiké. Tehát az M sejtek jobban tudják követni a vizuális ingerek időbeli változásait. Harmadszor a P sejtek vesznek részt a színek kódolásában, míg az M sejtek csak világosságbeli változásokat követnek. A receptív mezők létére a Hermann-rács világított rá. Ezen rácsszerkezetben felvillanó kis sötét foltok jól magyarázzák az előbb tárgyalt ki- és be-központú receptív mezőket és azok működését. A Hermann-rács illúziója tehát a retinális feldolgozás eredménye, amit bonyolultabb változata

21


a Geier-rács bizonyít - ami az előző hullámos változata – mivel itt nem jön létre az előzőnél tapasztalt villanások illúziója. Valószínűsítem azért, mivel az utóbbi bonyolultabb feldolgozási szinten értelmeződik, mivel elválasztó vonalainak iránya nem olyan egyszerűn meghatározható, mint a Hermann rács esetében. Ezért valószínűleg az agyban is mélyebb észleleti megállapításokra van szükség a vonalak irányértelmezéséhez. Ismert tény hogy minden érzékszervben végbemennek adaptációs folyamatok, tehát alkalmazkodnak. Ez látásunknál sincsen másképp. Ha sokáig erős ingerre tekintünk, akkor neuronjaink kifáradnak és kevésbé érzékenyen reagálnak a további ingerekre. A nagyon kontrasztos, feketefehér csíkokból álló minta, igen meglepő hatású vizuális inger. Ha a megfigyelő egy ilyen rácsot néz, azt folyamatosan eltűnni látja, bár a kép nincs stabilizálva a retinán. Egyértelmű megállapítás, hogy az adaptációs rács látszólagos kontrasztossága fokozatosan csökken, és az adaptáció után a látás még hosszú másodpercekig viszonylag érzéketlen. Ez az észlelési jelenség feltehetően a receptív mezők erős válaszainak hatására, az emberi agykéregben lévő irányérzékelő receptoroknál bekövetkező csoportos szelektív adaptációján vagy kifáradásán alapul. A

receptív

mezők

feldolgozás-mechanizmusaiból

fakadó

látóközpont bemeneti részén keletkező illúzióknak mibenlétét hasonlóan jól szemléltethetőnek tartom a párhuzamos egyenesek látszólagos görbülésén, a fakuláson, és a mozgó állóképeken, de ezek megvédésére a szakirodalom ellentmondásai miatt nem vállalkozhatom, mivel ezekkel jelen tanulmánynak nincs szándéka vitatkozni.

22


IV./3 Konstanciák10 A konstancia agyunk azon képessége, aminek segítségével a minket körülvevő világot állandónak érzékeljük, annak érzékelésében bekövetkezet nagyfokú változásai ellenére is. Mivel ez a képességünk is tapasztalatainkból táplálkozik, ezért hibákat figyelhetünk meg egyes működéseiben, akkor is, ha tapasztalatainkra támaszkodunk, de főleg ha nem tudjuk tapasztalataink alapján értelmezni érzékletünket. Továbbá azt is szem előtt kell tartanuk, hogy konstanciáink idővel idomulnak ahhoz, amit sokáig tapasztalunk; ezekből ugyanúgy előnyünk, mint hátrányunk is származik. Kezdjük a világosság-konstanciánál, ami annak ellenére, hogy a szemünkbe áramló fény mennyisége változik, mégis lehetővé teszi, hogy azonosan megvilágítottnak érzékeljük a tárgyakat. Ennek a működése a tárgy környezetéhez képest mért alap világosságának megállapításán alapszik, majd az asszimilált világosságot állandóvá teszi agyunk. Ennek köszönhetően tudjuk kiszűrni a figyelmünket zavaró fényváltozások egy részét. A gyors küszöböt meghaladó fényváltozás időlegesen hatástalanítja ezt a konstanciát. A színkonstanciát is hasonlónak írják le, viszont a gyakorlott szem számára a színek nem állandóak, de a gyakorlatlan ezt csakis gyors váltásoknál tudja megállapítani, mivel lassabb átmenetnél észrevétlenül állandónak látjuk a színeket még ha azok változnak is. Továbbá a színérzéklet még a leggyakorlottabbakat is meg tudja tréfálni a színkonstancia adaptáló hatásának köszönhetően. Erre szép példa a mesterséges fénynél (nem napfény izzónál) alkotott színharmónia, amit ezt követően természetes fénynek kitéve hibásnak érzékelünk. Ugyancsak érdekesnek tartanám a szimultán kontraszt vizsgálatát ebben az esetben, de ezt jelen tanulmányba összetett mivoltából adódóan nem fér bele.

10

Általános pszichológia: 1. Észlelés és figyelem: szerk. Csépe Valéria, Győri Miklós, Ragó Anett, Osiris, 2007 alapján

23


Az alakkonstancia segítségével a tárgyakat akkor is felismerjük, ha különböző nézőpontokból érzékeljük. Itt a probléma a kétértelmű vagy több mindenre hasonlító nézetekből adódik, mivel ilyenkor tapasztalataink alapján legvalószínűbbnek vélt dolgot azonosítjuk környezetünkben. Itt egyfajta tapasztalati séma rendszerrel azonosítjuk a tárgyakat, ennek köszönhetően, ha a tárgy nem illeszkedik tapasztalataink közé és ezt észleljük, akkor új sémát kreálunk, amivel ezek után biztosabban felismerjük. Az alakkonstancia félrevezetésére jó példa a Rubin-váza és a nyúl vagy kacsa ábra is. A mozgáskonstancia látásunk talán legérdekesebb kérdései közé tartozik,

mivel

itt

az

összetett

mozgásban

lévő

formák

optimális

reprezentációjának megválasztása történik. Ilyen lehet egy áldozatára támadó nagymacska mozgásának értelmezése is. Mivel itt az állat testének minden porcikája mozgásban van a szemlélőhöz képest, és az állat saját főtengelyéhez képest is. Ízületei több irányban mozognak, s a test körvonala is állandóan változhat az izommunka hatására. Elég azonban néhány pillantást vetnünk e mozgásra s rögtön felismerjük, hogy ezek egyetlen állathoz tartoznak esetleg a mozgás mintája alapján az állat faját is azonosítani tudjuk. Két fő mozgáshoz kötődő vizuális illúziót azonban meg kell említenem: az első, napjainkban már szinte hétköznapinak mondható, látszólagos mozgás vagy stroboszkopikus mozgásnak nevezett jelenség. Hétköznapiságát a filmiparban befutott karrierjének köszönheti. Lényege egyszerűen abból áll, hogy két szomszédos fényforrás egymás utáni felvillanása is kiválthat mozgás érzetet. Erről az illúzióról részletesebben a mozgókép fejezetben tudhatunk meg majd többet. Egyenlőre viszont a Zoetrop-ot és a pörgetős könyveket, vagy Werner Nekes, Media Magica: Mi történt valójában a képek között? című filméjét ajánlom az érdeklődök figyelmébe. Addig is még a mozgási utóhatás leírásáról sem szabad elfeledkeznünk. Ez akkor keletkezik mikor valamilyen koherens, egyirányú mozgást meredten szemlélünk és utána, ha félretekintünk az előzőleg tapasztalt mozgás irányának fordítottját véljük tapasztalni. Például amikor vízesés alázúduló víztömegét

24


figyelünk percekig, majd utána félre nézünk a közeli erdőre, akkor néhány másodpercre mintha az erdő felfelé áramolni látszana. A mozgás illúzióiról egyelőre ennyit elegendőnek tartok. Nem utolsó sorban itt van még a nagyságkonstancia. Ennek segítségével a távol lévő dolgokat akkorának érzékeljük amekkoráknak azokat korábban már egyszer tapasztaltuk. A nagyság megállapításában a környezet ismert méretű dolgainak nagy szerepe van, mivel ezekhez arányítva tudjuk hozzávetőlegest megállapítani annak a méretét, aminek ezt a tulajdonságát nem ismerjük. Viszont ezért a nagyság megállapítást félre lehet vezetni bizonyos beállított szituációkban. (Erről a harmadik dimenzió kétértelműségei fejezetben részletesebben értekezek.) Bizonyos esetekben azonban tapasztalataink kompenzálása miatt, észlelésünk félre is vezetheti magát. Erre például szolgálhat a Ponzo ��s a Müller-Lyer ábrák. Mielőtt azonban messzemenő következtetéseket vonnánk le az előzőekben oly szemléletesen bemutatott konstanciák hibáiból, nagyon fontos hogy tudatában legyünk annak, hogy ezek nélkül érzékelésünk teljesen felborulna és gyakorlatilag képtelenek lennénk tájékozódni a világban. Ezek a képességeink nélkülözhetetlenek számunkra és szinte észrevehetetlenek, de mégis környezetünkhöz való alkalmazkodásunk alapeszközei.

IV./4. A harmadik dimenzió kétértelműségei11 Mesterséges, magunk épített környezetünk, tudatosságunkból adódóan jól meghatározható, szabályszerűen leírható alakzatokból épül fel. Ezeknek az alakzatoknak legfőbb szervező eleme a vonal és a derékszög. Dobozszerű házakban, szobákban, síkok és párhuzamosok között élünk. Ezek a szabályszerűségek idővel a művészetbe is átitatódtak és ezek megfigyeléseiből levont tapasztalatokra alapozva jött létre a perspektíva ábrázolása. 11

E. H. Gombrich: Művészet és illúzió : A képi ábrázolás pszichológiája, Gondolat, 1972, R. L. Gregory & E. H. Gombrich: Illúzió a természetben és a művészetben, Gondolat, 1982, és az Általános pszichológia: 1. Észlelés és figyelem: szerk. Csépe Valéria, Győri Miklós, Ragó Anett, Osiris, 2007 alapján

25


Az emberi tudatban a hely meghatározása a látvány belső arányai alapján történik. Például szabad téren, sík területen távolban, szemmagasságban látjuk a horizontot és ez alapján azt a tapasztalatot vonjuk le, hogy a távoli dolgok a látómező közepére esnek, míg a közelebbiek lejjebb. Ezért a tárgyakat annál távolabbinak érzékeljük, minél közelebb érzékeljük képük a horizont vonalához. Emellett az egymást rétegesen takaró tárgyak közül nyilvánvalóan a takartakat érezzük távolabbinak. Továbbá a mintázatok között is vannak szabályosak és szabálytalanok. Nagyobb területű mintázat hozzánk közelebb eső részeit természetesen tagoltabbnak, részletgazdagabbnak látjuk. A részletgazdagság a közelség látszatát kelti, ebből fakadóan lehet térérzékeltető vonás a kiterjedt mintázatok finomsága is. Ezekhez

a

korábban

oly

jól

felismert

szabályszerűségekhez

csatlakozott a perspektíva. Ez az ábrázolási szabályrendszer a mesterséges környezet új, a természetben nem fellelhető alakzatainak hatására jöhetett létre. Minek alkalmazásával a mesterséges közeget kétdimenziós illuzórikus ábrázolása és szabályszerű ellenőrizése is lehetővé vált. A lehetetlen, paradox terek, amik viszont ezeket a korábban leírt belső arányok figyelmen kívül hagyásából jöttek létre zavarba hozzák nézőiket. A zavar abból adódik, hogy a kétdimenzióba átvetített alakzatok belső arányait az alkotó határozza meg. Ez által belső logikátlanságokra nyílik lehetőség, amiket gyakran figyelhetünk meg gyerekrajzokon vagy ősi kultúrák műalkotásain. Viszont nem csak tévedés, hanem szánt szándék is vezetheti az alkotót, amire nagyon jó példával szolgál Hogarth: Hamis perspektíva című metszete, melyen a művész a lehető legtöbb ilyen szabályt a tér szabályszerűségeinek szemléltetése érdekében szándékosan figyelmen kívül hagyott. Például egy ember a távoli dombon éppen akkora, mint az asszony, aki kihajol a fogadó ablakán, sőt azt látjuk, hogy ez a férfi az asszony égő gyertyáján gyújtja meg pipáját. A háttérben a fák annál nagyobbnak látszanak, minél messzebb vannak, sőt egyik-másik eltakarja a fogadó rúdon lógó cégérét is. Ezen kívül még további

26


égbekiáltó térbeli kétértelműségek találhatóak ezen a perspektíva elrontását szemléltetető humoros metszeten. Itt van továbbá M. C. Escher metszete a Más világ. Ez azért érdekes, mert az előzőhöz képest itt kizárólag a perspektíva kifogástalanságának látszatával operál. Az értelmezni szándékozók megrökönyödésére viszont a mi világunk szabályai szerint ezek a térszerkezetek körüljárhatóan nem reprodukálhatók. Másik érdekes korábbi példa erre a perspektíva és az építészet megörökítésének nagy mesterétől Piranesi-től, a Börtön sorozat. Ezeken a lapokon felhasználja ügyességét annak a látszatnak az elérésére, hogy a börtönök kísérteties, nyugtalanító, valószínűtlen légkörét megragadja. Alig ha gondolnánk első ránézésre, hogy ezek a világok lehetetlenek. Akkor tűnnek csak fel ezen rajzok szabályszerűtlenségei, ha megpróbáljuk a látottakat tudatunkban értelmezni. Próbálkozásaink közben a minket körülvevő

világból

levont

ismereteink

alapján

viszont

egyre

több

megoldhatatlan galibára akadunk, melyek halmozása előbb utóbb rádöbbenti a nézőit a szemlélt világ paradox valójára: nem e világi létére. Érdekes ezek után vizsgálni az Ames-féle szék kísérletét és a „torzított” szobáját. Az első kísérletben a szék sémát rekonstruálta két különböző technikával és egy valódi széket is felhasznált. A lényege az, hogy egy nézetből mind széknek látszott, holott csak az egyikről bizonyosodott ez be a másik két megadott nézőpontból. A „torzított” szobája viszont inkább különösnek látszik, mint torznak, hiszen látszatra egy derékszögű szobát idéz fel bennünk. A fura mégis az benne, hogy a szobában elhelyezkedő azonos magasságú alakokat mégis egymástól nagyban eltérő méretarányúaknak érzékelhetjük. Ennek az oka az, hogy szoba különlegesen épített, és egy bizonyos szögből teljesen normálisnak és téglalap alakúnak látszik. A meghatározott nézőpontokra konstruált illúzióknak ez a két kísérleti helyzet nagyon jól értelmezhető alappéldát szolgáltat és lehetőséget ad, hogy levonjuk következtetésként a következőt: „az érzéki észrevevések nem közlések”. Tehát a látszat nem takarhatja mindig azt, amit mi látni vélünk.

27


Továbbá az előző kétdimenziós, majd a rá következő egy nézőpontos illúziókon kívül a binokuláris (kétszemes) látásból is adódnak érzékleti csalódások. Mert míg a korábban említett illúziók monokulárisan (egyszemes) látással is érzékelhetőek, addig vannak olyanok, amik a két szem által tapasztalt azok látószögének kis eltéréseiből adódóan az agyi feldolgozás és összeegyeztetés hatására jönnek létre. Ilyen például a lyukas tenyér esete. Ez az illúzió megfigyelése nem áll másból, minthogy az egyik szemünkkel egy hengeren átnézünk, míg a másikkal a kezünket figyeljük meg. Azt fogjuk tapasztalni, hogy a két látási inger kiegészíti egymást és ebből adódóan egy henger segítségével átnézhetünk a saját tenyerünkön. Ez az úgynevezett sztereogram hatás. Ennek a hatásnak köszönhetően megfigyelhetjük saját lebegő ujjainkat is.

IV./5. A természet élőlényeinek megtévesztő alkalmazkodási módszerei12

Az evolúció során környezetünkben az élőlények alkalmazkodásukkal tesznek bizonyságot életrevalóságukról. A környezet kiegyensúlyozott világában megtalálható fajok egyedei közül azok részesülnek előnyben, akik vagy jobban el tudnak bújni, vagy valamire hasonlítanak, ami nagyobb, erősebb, mérgező esetleg rosszabb ízű, mint ők. Ezeket az alkalmazkodási típusokat mimikrinek nevezzük, mivel hasonulnak valamihez. Mivel a természetben egy fajnak minden tulajdonsága az életben maradását szolgálja, ezért semmi sem felesleges, még akkor sem, ha mi nem tudjuk a hasznát. Mikor megjelenik egy sikeres alkalmazkodási típus egy fajon belül, akkor az abból tükröződik, hogy elkezd ez a sikeres taktika, egy sikeres génnel együtt elterjedni a populációban. A szelek-cióban hasznos taktika ezek után generációról generációra újra megmérettetik. Folyamatosan finomodik és tökéletesedik, de csak addig, amíg a faj hasznára van.

R. L. Gregory & E. H. Gombrich: Illúzió a természetben és a művészetben, Gondolat, 1982 alapján 12

28


A mimikri is egy szelete annak a sok mindennek, ami az állat fennmaradását biztosítja. A jól alkalmazkodó egyedek tehát sikeresebbek és jobban el tudnak szaporodni. Az alkalmatlan gének a környezet csataterein hamar kihullnak, míg a sikeres egyedek génjei újra és újra átöröklődnek, ez az evolúció nagyon leegyszerűsített alapja. Az alkalmazkodást és az evolúciót a fajok (eddig) nem tudatosan alakították, hanem a véletlen alkotta lehetőségek méretettek meg a vadonban. Minden amit mimikrinek tapasztalunk a természetben hosszas folyamatok végeredménye, de ez a folyamat sosem áll meg, hanem a körülmények minden percben hatással vannak rá. Erre nagyon szép példa a pettyesaraszoló esete Nagy-Britanniában. Az ipari forradalom előtt a színűk zömében szürke volt. Azonban a légszennyezés hatására a nagyvárosok környékén elkezdtek elterjedni ezeknek a sötét változat, mígnem a 20. század közepére szinte csak sötéteket lehetett találni. Most azonban a környezetvédelmi intézkedések és a távolkeletre kitelepülő gyárak hatására ez a folyamat megfordult. Elkezdet tisztulni a környezet és ezzel egy időben az araszolók között is újra terjedni kezdett a szürke színváltozat. Ebből a történetből leszűrhetjük, hogy a természetes kiválasztódásban a mimikrinek nagyon is nagy szerepe van. Nem csoda tehát hogy nem nehéz példát találni az élőlények illuzórikus hasonulására. Legyen szó akár a zengőlégy és a darázs, a lódarázs és a darázslepke védőhasonulásáról, a sokféle alakú botsáskák, a hangyautánzó

pókokról,

színváltásról

vagy

akár

idegen

anyagok

felhasználásáról, a mimikri a természetben ezer arccal rendelkezik. Hogy mennyire sokféle is lehet ez a hasonulás és az ebből származó előny arra szép példa a bölcsőszájú hal esete. Egyik nemzetségében a nőstény mihelyt lerakja petéjét fel is szedi őket így nincs ideje a hímeknek azokat megtermékenyíteni. Legalább is ezt hinnénk. Viszont ez is egy speciális túlélési taktika részét képezi. A hím megvárja, míg a nőstény összeszedi az ikrákat majd az oldalára dől és spermáját a vízbe ereszti. Ezek után jön a

29


trükk. Ugyanis kifeszíti hátúszóját, miáltal láthatóvá válnak az azon elhelyezkedő peteszerű foltok. A nőstény ezt észreveszi és megpróbálja felszedni ezeket az ikrákat is a hím úszójáról, eközben nyeli a vízbeeresztett spermát minek hatására a szájában lévő peték megtermékenyülnek. Ugyancsak érdekes példának találom az ürülékutánzást. Ezek utánzói elsősorban fákon, azok levelein élnek, és ahogy mindenhol hát itt sem ritkaság az ürülék. Az utánzott ürülék lehet kicsi vagy nagy, friss vagy száraz, többé-kevésbé ép vagy szétroncsolt. Utóbbiak leggyakoribb utánzói az araszoló és a sarlószövő lepkék. Micsoda véletlen, hát ezért volt szürke a korábban említett araszoló is? Ha így nézünk rá, akkor talán felfedezhetünk benne mi is egy magasról becsapódó ürüléket. Az igen apró bogarak modelljükül a hernyóürüléket veszik. De nem csak ők hanem a hernyó peték is ezt utánozzák, majd vannak fajok amik életük folyamán több méretű ürüléket is képesek hitelesen eljátszani mígnem már túl nagyok lesznek madárürüléknek is. Ekkor drasztikus változáson mennek keresztül és többnyire már élénk figyelmeztető színűre cserélik le ruhájukat. Ezek után szokásaik is megváltoznak. Nem tartózkodnak már naphosszat a levél felszínén, hanem az ágakon, a száron, a levél fonákon maradnak árnyékban. De nem csak a hernyók a lepkék, hanem pókok, bogarak, rovarok is használják az ürülékutánzást álcázásra. Nem szabad elfelejteni, hogy nemcsak az áldozat, hanem a vadász is hasonul környezetéhez, sőt vannak állatok melyek több taktikát is használnak. Például a sárga hasú varangyos béka, mikor zsákmányra lesve a sárba hasal, rücskös háta annyira beleolvad az iszapba, hogy igen nehéz észrevenni. Ha viszont megpiszkáljuk mellső és hátsó lábait, tenyerét-talpát felfelé fordítva homorít mintegy feltárva élénksárga figyelmeztetését. Vigyázz mérgező vagyok, ami tényleg igaz is. Nem is csoda hát, hogy ez az állat igen életrevaló. A példák és technikák bárhogy is igyekeznék, nem fogyatkoznának. Viszont a lényeg a természet megtévesztő mivoltának színességéről szerintem már így is kivehető.

30


IV./6. Képszó – Szókép13 Az őseink is törekedtek már rá, hogy megőrizzék történeteiket. A történelem előtti időkből a paleolit barlangfestmények vagy az állati csontokra, agyarakra karcolt rajzok már rendelkezhettek jelentéssel. Rovásos pálcák a legrégebbi időkből ismeretesek. A pálcákra rovátkolt vonalak száma vagy számjelzés, tárgyakra és eseményekre vonatkozó vagy azokra emlékeztető utalás volt. Úgy gondoljuk, hogy tíz bölényt kezdetben úgy ábrázoltak, hogy tíz bölényt rajzoltak le egymás után. Később a tíznek és a bölénynek a jelét sorakoztatták egymás mellé. A jelek ekkor már nem csak azt jelentették, amit ábrázoltak, hanem rokonfogalmakat is. A fej ábrázolása lassan elsőt, felsőt, előketőt is jelentett. A láb rajza a menni, állni, jönni fogalmakat is kifejezte. Az egyiptomi írásrendszer, a hieroglif írás kezdetleges rajzokból formálódott írássá. A szavakat szemléletesen, rajzzal ábrázolták. Például a vizet három hullámalakú vonallal. Írási technikájuk folyamatosan fejlődött és jeleik egyszerűsödtek. Időszámításunk előtt négyezerben már kétféle írásmódot is használtak, egy folyamatos írást a közigazgatás és kereskedelemi közlések céljaira és egy ünnepélyes, rajzosabb írást az emlékművek és az épületek dekoratív, grandiózus feliratainál. Már az óbirodalom korában használtak az egyiptomi írásrendszeren belül egy sajátos módszert, amely huszonnégy jellel rögzítette a mássalhangzókat. Pédául a domb jeléből, egyiptomi nyelven: ká-ból a k betű jele lett. Ez az írásmód már valójában hangírás, amelynél magánhangzókat nem alkalmaztak. Viszont szójeleket, fogalomjelzéseket is használtak még ezekben a szövegekbe. A kereskedelmi kapcsolatok során kialakult egy gyorsabban írható – kurzív – írás, amelynél az írásjelek alakja egyszerűbbé vált. Írásuknak ezt a változatát hieratikus írásnak nevezzük. Ennek a későbbi gyakorlatiasabb formája a demotikus írás. Szántó Tibor: A betű : A betűtörténet és a korszerű betűművészet rövid áttekintése, Akadémiai Kiadó, 1986 alapján 13

31


A sumér írás is kezdetben képírás volt. Ugyanúgy a képjelek a szavak szemléltető ábrázolására szolgáltak. De ez az írásforma nem tette lehetővé, hogy a látható tárgyak mellett bonyolultabb fogalmakat is rögzíthessenek. Ezt később összetett írásjelekkel oldották meg. Például a könnyezni fogalmat szem és víz összeillesztésével rögzítették. Ez az írásrendszer kényelmetlen és nehézkes volt. Az ősi képírás alapját alkotó ábrázolási elv helyébe fokozatosan az az elv lépet, hogy az írásjelekkel a szavak hangképét jelezzék. Már a sumér írásban is megjelennek a szótagjelek, sőt a betűjelek is. Az íróanyag és az író szerszám formája kialakította az ékírás rendszerét. A sumér ékírást átvették a babiloniak, majd a kereskedelmi kapcsolatok révén megismerték Elő-Ázsia más népei is. Az i. e. II. évezred észak-főníciai kereskedővátosaiban formálódott az ékírás kifejezetten fonetikus írássá. Ez az írás mai betűírásos rendszerünk egyik őse és az első, ami kizárólag hangjeleket alkalmazott. A főnicia betűírás kialakulására az egyiptomi hieroglifírásnak nagy hatása volt. Ezt a Színáj-félszigeten felfedezett írástábla bizonyítja, amin a két írásrendszer a babilóniai ékírás és az egyiptomi hieroglif írás jeleinek keveredését figyelhetjük meg. A föníciai írást a görögök az i. e. XI. században vették át és idővel kiegészítették magánhangzókkal és néhány sajátos görög hangzónak megfelelő jellel. A legősibb görög alfabétum már tiszta hangírás, amely magánhangzókból és mássalhangzókból áll. A betűk magassága egyöntetű és nem tesznek különbséget nagy és kisbetűk között. A rómaiak i. e. VI. században vették át a görög írást. Az eddigi tekercskönyvek helyet itt idővel megjelentek a lapokból álló könyvek. A Rómában kifejlődött kapitális betűsor az általunk használt latin nagybetűk. Ezek után a római kapitálisból kifejlődött az unciális írás. Sajátossága a betű kerekdedsége és a vágott hegyű s ferdén tartott toll használata következtében váltakozó vékony és vastag vonalak. Az unciális a kora-keresztény középkor könyvírása. A betűk izoláltak később összekötöttek, eleinte egyforma

32


magasságúak, később egyik-másik csekély majd határozott felső és alsó nyúlványokkal bír. A betűkben bekövetkező változások mind a gyorsírás velejárói úgy ahogy az összekötések is az írás irányát követték. A félunciálist klasszikus típusát, az ír-angol-szász kerek írást a VIII. században alkotják meg a szerzetesek Angliában és Írországban. Ezek az írások mind visszavezethetőek a római kurzív betűkre. Mai írásunk az itt kialakuló mínuszkulák és a korábban kialakult majuszkulák keveréséből jött létre a reneszánszban. Így tulajdonképpen egy betűre nem egy, hanem két jelet is ismerünk és alkalmazunk írás és olvasás közbe. A tipográfiában oly általános elvárássá lett olvashatóság is a reneszánsz humanista gondolkodásának hatása. Ennek köszönhetően lett szabályszerű a szóközök és az írásjelek használata, a szövegtörzs tördelése és sok más az átláthatóságot könnyítő szabály. Gondolom az olvasó eddigre már feltette magában a kérdést, hogy vajon ennek az egésznek mi köze van az illúzióhoz? Ezért felhívnám a figyelmet arra a tényre, hogy amikor olvasunk nem betűket, még nem is csak szavakat, hanem történeteket, tárgyakat cselekményeket sőt gondolatokat észlelünk. Számomra ez azt jelenti, hogy ez a pár betű nem kevesebb illúziót nyújt számunkra, mint a kőbevésett, sőt teljes mértékben átadható tapasztalatok csalóka látszatát, a közös elérhető tudás káprázatát. Ekkor jogosan kérdezném: Eme illúzió nélkül vajon meddig juthattunk volna?

33


IV./7. Panoráma illúzió14

A panoráma a görög pan (minden) és a horáma (látvány, jelenet) elemekből összetett XVIII. századi öszvérszó. Mai jelentése nagy távlatú, széles látószögű kilátás egy magaslati pontról, látkép. Kialakulásához meghatározón az ír Robert Barker (1739-1806) járult hozzá. 1787. június 17-én szabadalmazta találmányát, amit akkor még „a természet látszatá”-nak nevezett, ezután két évvel használta először a panoráma kifejezést. Találmánya az érzéki csalódás felkeltésére, megtévesztésre épült. A nézőnek először elsötétített folyosón kellett végigmennie, majd miután a szeme hozzászokott a sötéthez, szinte minden átmenet nélkül egy fölülről élesen megvilágított, hatalmas kép előtt találta magát. A hirtelen jött fénytől és az egyetlen pillantással átfoghatatlan képtől szinte káprázott a szeme. Mivel a képen kívül semmi sem volt előtte, összehasonlítási lehetőség híján a méreteket, a távolságokat sem tudta helyesen megítélni. Az a benyomása támadhatott a nézőnek, hogy nem is egy képet, hanem magát a természetet, a valóságot látja. Barker 1792-ben Edinburghban mutatta be két első „proto”panorámáját és a következő évben a londoni Leicester téren megnyitotta emeletes kiállítótermét, benne első „igazi” panorámájával. A 4,8 méter magas és 13,7 méter átmérőjű kör alakú épületben ettől kezdve egészen 1859-ig minden évben egy-két újabb panorámát mutattak be. Kezdetekben brit városképeket, tájképeket vagy győztes csatajeleneteket ábrázoltak; a későbbiekben a gyarmati egzotikus tájképek is megjelentek. Napóleon hamar felismerte, hogy a panorámák jól szolgálhatják a nemzeti propagandát. Azt tervezte, megörökítteti legnagyobb hadi sikereit, hogy a franciák „személyesen” is részesei lehessenek uralkodójuk 14A

fejezet eleje Kovács Ákos: Két körkép, Sík Kiadó, 1997 és a második fele és Varga Tünde: A történelem (meg)jelenítése: tömegmédia és reprezentáció alapján

34


dicsőséges győzelmeinek. Waterloonál elszenvedett veresége azonban ezt a számítását is keresztülhúzta. A panorámák mellett a század második felében egy sor optikai és egyéb új látványosság is feltűnt. A teljesség igénye nélkül: kozmoráma, myrioráma, dioráma, georáma, uranoráma, neoráma, cikloráma. A konkurencia megjelenése arra késztette Jean-Charles Langlois-t (17891870), hogy átszervezze a panorámák előterét. Világítástechnikai kísérletei után különböző tárgyakat helyezett el a panoráma kép mellett, úgy hogy e háromdimenziós

tárgyak

szinte

tökéletesen

beleolvadjanak

a

kétdimenziós képbe. A plasztikai hatást fokozandó, első rotundájának közepére egy hadihajó teljes hátsó fedélzetét szereltette fel. Így a nézők az alsó kabinsoron áthaladva közvetlenül jutottak a fedélzetre, ahonnan a panorámaképről a lángokban álló csatahajók ijesztő látványa tárult a szemük elé. Sikere lehetővé tette Langlois-nak, hogy a híres építész Jacques-Ignace Hittorf (1792-1862) tervei alapján felépítse második rotundáját. Ez az épület, amit már nem támasztott alá központi oszlop, később szinte valamennyi európai rotunda modellje lett. A század végére a műfaj hanyatlani kezdett és a századforduló után már csak véletlenszerűen jelent meg újabb körkép. A rotundákból hamarosan műjégpálya, cirkuszi porond, mozi, vagy áruház lett. A tönkrement tulajdonosok vagy sorsukra hagyták, vagy felszabdalták és eladták a panorámáikat. Ezt a szomorú sorsot csak néhány mű kerülte el. A panorámák olyan látványosságok voltak, amelyek mindenekelőtt a nézők illúzióigényét elégítették ki, és a panorámafestők leginkább ezekhez az igényekhez igazodtak. Amikor a tömegtájékoztatásba vagy szórakozásban megjelentek azok az újabb médiák, amelyek a mozgás illúzióját hívebben közvetítették, a körképek idejétmúlttá váltak. A látvány szubjektivitásával való szembesítés és a destabilizációs hatás mellett a panoráma elsősorban a valósághű ábrázolás illúzióját igényli magáénak. A panorámafestészet a maga korában a művészetek valóságrep-

35


rezentáló eljárásainak végpontjaként is felfogható. Míg a festmények a hagyományos festészeti konvenciókból építkeznek; céljuk nem az, hogy a művész látomásának igazságára, vagy festői készségére hívják fel a figyelmet, hanem, hogy teljes és ne csak átmeneti legyen a megtévesztés. Vagyis, hogy a néző ne legyen képes kivonni magát a festmény valósághatása alól. A panorá-maképek negatív megítélésének ez az egyik forrása: a művészi többlet számára csekély lehetőséget biztosítanak, mivel a szituáció elérése érdekében a technikai „kódolás”, azaz szabadalom követelményeinek betartása elengedhetetlen. A panorámafestmények valósághű ábrázolásának illúziója komoly mérnöki, tervezői munka eredményeként jött létre. Ezeket a festményeket korántsem volt egyszerű kiállítani: speciális épületeket terveztek és építettek annak érdekében, hogy a megfelelő hatást váltsák ki a közönségből. A látogatónak több lépcsősoron kellett felhaladnia, amíg elérte az épületben található körkörös sétányt. Ahhoz, hogy megtekintse a képet, minden látogatónak körben kellett haladnia a rotundában, vagyis a nézők teste szinte a látvány részévé vált. Statikussága ellenére is fiziológiai és pszichés hatást váltott ki a nézőkből, több anekdota is szól fizikai rosszullétről, vagy tengeri betegségről. A nézőre tett hatás és a néző testének szerepe lehetővé teszi annak az illúziónak az erősítését, hogy a néző az ábrázolt esemény részese. A legismertebb magyar panorámakép a Feszty-körkép a nemzeti identitás és a történelem képi narratívájának kelléke. A történelmi festészet a nemzeteszmény és a hazafiasság közvetítésének, illetve megjelenítésének eszköze. A történelmi festészet színpadiassága és kimunkáltsága, mint a historizmus sajátossága a társadalmi funkciókra nagyobb hangsúlyt helyez, mint a kifejezésre. A historizmus Németh Lajos szerint az „adott társadalom legitimációs eszköze, mely azért vonultatja fel a múltat, hogy igazolja a jelent.”

36


IV./8. Mesterséges optikák és a képrögzítési technikák15 A kép kivetítésének van egy természetes jelensége, hasonlóan ahhoz, ahogy a szemünkbe érkező fény is képet alkot a recehártyánkon. Ezt a hétköznapokban is megfigyelhetjük, ha egy sötét szobába kis lyukon keresztül beengedjük a fényt. Ilyenkor azt tapasztaljuk, hogy a lyukkal szemben elhelyezkedő fal felületére kivetül a kinti világ fordított, színes képe. E jelenség reprodukálásából jött létre a camera obscura (lyukkamera). A kép fordított állása a fény egyenes vonalú terjedésének köszönhető. Az egyenes vonalban terjedő fénysugarak a nyíláson áthaladva, az azelőtt elhelyezkedő külvilág minden egyes pontjának képét rávetítik a sötét helység hátsó falára. A lyukkamerát nem kell és nem is lehet élesre állítani, mivel végtelen a kép mélységélessége. A kép nagy fényerősség különbség hatására válik láthatóvá a sötétebb helységben. A továbblépést a kép élesítéséhez a lencsék működésének megértése hozta el. Az első eszköz, ami kiaknázhatta ezt a fénytörésből adódó optikai hatást az minden bizonnyal a nagyító volt. Már Asszíriában az ókorban is képesek voltak hozzávetőlegesen jó minőségű lencséket készíteni, és a perzsák majd az arabok is ismerték ezek titkát. A nagyítóra azért van szükség, hogy aprólékosabban és kényelmesebben tudjuk megvizsgálni az apró részleteket anélkül, hogy szemünket sokáig erőltetnünk kelljen. A szemtől 25 cm-nél közelebb elhelyezkedő tárgyakat kényelemesen és főleg hosszú távon szemlélni nem tudunk. Egy egyszerű nagyító tulajdonképpen lencsénket erősíti, és így közelebbinek érzékeljük a tárgyat a szemlencséinkhez és tiszta képet kaphatunk azok apró részleteiről is, amik nagyító nélkül akár rejtve is maradhattak volna előttünk. A római birodalomban a vésnökök csiszolt smaragdokat 15

Friedrich Kittler ; [ford. Kelemen Pál] Optikai médiumok : berlini előadás, 1999, M. Műhely : Ráció, 2005, és a http://www.szellemkep.hu/index.php?page=folyoirat&section=cikk&id=576 2012.09.10. 14:33 - Varga Gábor: CameraObscura, George Gamow, John M. Cleveland ; [fordította Svékus Olivér]: Fizika alapján

37


használtak, hogy fáradt szemüket kíméljék. A nagyító tulajdonképpeni feltalálójának Roger Bacon ferences rendi szerzetest tekintik. A következő lépcsőfok a plánkonvex (sík domború) lencsék a gyenge látóképességűek, főleg az öregek segítségére lehetnek. Az első olyan szemüveget, ahol már két lencsét egybefogtak és azt az orrnyeregre helyezhették, vagy fél kézzel tartották olvasáshoz kézben a Velencei Köztársaságban készítették, Muranóban. Spanyolországban a szemüveg viselése egyenesen az etikett részét képezte, mi több szépítő eszközként is szolgált. A szemüveg mai változatát a XVIII. század közepén egy francia mester Thomin alakította ki. A távcső feltalálását nem tudjuk pontosan behatárolni. Ami érdekes az, hogy már Roger Bacon is állította, hogy optikai elemekkel lehetséges távoli tárgyak megfigyelése, de Leonardo da Vinci jegyzetei között is nagyon pontosan szerepel a távcső, melynek okulárkihuzata is volt (mellyel a lencsék távolságát változtatva a kép élesíthető). Viszont ilyen praktikusan leírt eszközt, kifejleszteni nem lehet távcsőkészítési és használati tapasztalatok nélkül. Tehát valószínűleg már régóta használták, mire Hollandiában is elkezdték gyártani ezeket. A távcsőben megfordított képet lencserendszerekkel korrigálták. Hollandiában nemcsak távcsöveket készítettek, de szinte ugyanakkor itt jelentek meg először a mikroszkópok is. Valószínűleg ehhez a szemüveg elterjedésének is köze van, ugyanis ezek feltalálói mind a szemüvegkészítők köréből kerültek ki. Ez a két új optikai eszköz gyakorlatilag gyökeres változásokat indított be Európában, ahol vallásosan állították a föld központi szerepét és a fajok isteni teremtését és célszerűségét. Mikor viszont Galilei a távcsőbe nézve gyakorlatilag is igazolni tudta Kopernikusz feltételezését ettől, számítva az addigi világkép kárhozatra ítéltetett, mivel a Jupiter körül keringő Holdak látványa egyértelműen megcáfolta az egyetlen központ körül keringő Univerzum eszményét. A mikroszkópokkal a biológia előtt is új, addig soha nem látott jelenségek váltak láthatóvá.

38


Felfedezték a baktériumokat, a mikroorganizmusokat, amik eddig egy soha fel sem tételezet világot tártak fel a szem és a tudomány előtt. Ezen eszközök segítségével újra felfedezhettük nemcsak a csillagokat, de saját testünk

működését

is

és

ezek

tették

ismereteinket

objektíven

felülvizsgálhatóvá, tehát megalapozták a mai tudományosságot. Az optikai tapasztalatok felhasználásával már a camera obscura képét is élesíteni lehetett. Sőt egy érdekes trükkel még ki is lehet fordítani a készülék működését, ami a laterna magica (a diavetítő ősének) létrejöttét eredményezte. Ez az eszköz tulajdonképpen arra épít, hogy este az eszköz belsejében létesített fény hatására kifordítódik a lyukkamera. Így a bűvös lámpás kivetítő objektívébe elhelyezett üveglapra festett kép kivetítődik a természetbe, amit egy házfallal vagy vászonnal fel lehet fogni. A készülékek élességállításának hatására képminőségük javult, viszont a mélységélesség csökkent, ezért ezeket már fókuszálni kellet, hogy éles képet kapjanak. Ahogy az eddigiekből leszűrhettük, szinte minden megvolt egy fényképezőgép létrehozásához kivéve a kép tárolására alkalmas eszközt. Három kiemelkedő egyéniség játszott úttörő szerepet ezen médium útra indításában: Joseph Niépce, Jacques Mandé Daguerre és William Henry Talbot. Az első fotográfia Joseph Niépce nevéhez kötődik 1827-ből. Az aszfaltban ismerte fel a legalkalmasabb fényérzékeny anyagot. De az aszfalttal napokba telt, míg egy rézmetszetet felvettek, majd előhívtak és fixáltak. Ez volt az első fotóalapú képreprodukciós technika, de a hosszú exponálási ideje miatt egyszerűen alkalmatlan volt a természet fényeinek megörökítésére, mivel azok nem egyhelyben állnak hanem állandóan mozgásban vannak. Niépce egy formális közjegyzői szerződés keretében összes technikai tapasztalatát átadta Daguerre-nek, ami azért volt értékes, mert végigvizsgált előzőleg minden akkoriban fellelhető fényérzékeny anyagot. Niépce 1933-ban meghalt. Daguerre az első dagerrotípiáját tíz évnyi kutatómunka után 1937-ben sikerült elkészítenie. Daguerre bemutatta találmányát Francois Agrago francia fizikusnak, aki nagyra értékelte a

39


találmányt. Először bemutatta a Francia Akadémiának majd megvételre ajánlotta a francia kormánynak, ami életjáradék fejében meg is vette, majd nagylelkűen a világnak ajándékozta. Daguerre így évi 6000 frank életjáradékban részesült, de 4000-et Niépce örököse is kapott. A dagerrotípia előnye az volt, hogy eljárása (a kortársak szerint) hatvannyolcvanszor gyorsabb volt, mint az aszfalt alapú eljárás. Hátránya viszont ennek a technikának sem volt kevés. A legnagyobb probléma az volt, hogy az eljárás nem volt sokszorosítható ezért gyakorlatilag eredeti minden fénykép, ami így készült. Ez rézlemezre készítés miatt adódott, mivel Niépce és Daguerre is minden negatív eljárást eleve elvetettek mivel nem tudták hogyan tudnák megfordítani az így keletkezett képeket. Ezt a problémát az első papír alapú negatív-poztív fénykép eljárás kifejlesztésével Talbot olotta meg, az úgynevezet talbotípiával vagy kalotípiával. Ez a legtöbb modern kémiai fotóeljárás őse. Későbbiekben a képek nagyítását és kicsinyítését is megoldották és több tucat kémiai fényérzékeny

eljárást

is

kifejlesztettek.

Majd

a

negatív

jobban

átvilágíthatóvá tétele érdekében a celluloid film is forgalomba került. Ezek fejlődésével először üvegre fényképezett képekkel a laterna magica vetítésék is megsokszorozódtak és jövedelmező vándorvállalkozásokká váltak. Előadásaikon híres személyeket, látnivalókat idegen országok tájait mutatták be, sőt tanulságos történeteket meséltek el pár fényképpel. A fotózás fejlődésével a sztereoszkóp megjelenése is lehetővé vált. Ez az optikai megoldás két egymástól kis eltérésre fotózott kép térhatású érzékelését tette lehetővé. A sztereoszkóp feladata az, hogy a bal képet csak a balszemmel, a jobb képet pedig csak a jobb szemmel lássuk. Bár mindkét szemünk más-más képet érzékel, mi mégis csak egy képet látunk. Ez a két kép kis eltérésének köszönhető, mivel ha ez az eltérés túl nagy úgy már mi is két külön képet észlelünk.

40


IV./9. Mozgókép16 Árnyjátékokkal már az ókorban is meg tudták eleveníteni az élettelent és történetet tudtak elmesélni velük; erre bizonyos trükkökkel a laterna magica vetítések is alkalmasak voltak. A fényképezés fejlődésével a képek megelevenítésére is egyre több kísérlet kezdődött. A látszólagos mozgásnak vagy stroboszkopikus mozgásnak nevezett jelenségnek köszönhetően két szomszédos fényforrás egymás utáni felvillanása is kiválthat bennünk mozgás érzetet. Ezért ha gyorsan, egymásután, csekély eltéréssel rendelkező képkockák felvillanását látjuk, akkor ezt is mozgásként érzékelhetjük. Erre nagyon szép példa a füzet szélére rajzolt kis tárgyak, alakok lepörgetéséből adódó megelevenedésük. Erre az alapra építve nagyon sokféle optikai megoldással álltak elő. Van egy módszer, mikor egy transzparens fekete csíkos fólia mozgatásával érik el mozgás látszatát. Ennél az eljárásnál interferenciaként használják ezeket a sötét csíkokat úgy hogy egy előre hozzáhangolt vonalmintával ritmusosan váltakozó mozgó tárgyak érzetét keltsék. Más szerkezetek kör alakú mozgás által kiváltott mozgásillózóikkal kísérleteztek ilyen volt a Phenakistiscope, a Zootrope, és a Choreutoscope. A sorozat pillanatfelvétel készítésére alkalmas kamera kifejlesztése volt a következő lépcsőfok. Az első lépés az Eadweard Muybridge által 1878ban készített, a ló valódi mozgását szemléltető fényképsorozat volt. Tizenkét egymástól mintegy 40 ezredmásodpercnyi távolságara lévő kamerával és az ezek kioldását összehangoló elektromos kioldóval valósította meg. Ezek igazolták hogy az érzékelttel ellentétben van egy olyan pillanat amikor a lónak csak az egyik lába van a földön ügetés közben, de olyan nincs mikor mindegyik (ezt az észleletet mozgáskonstanciánknak köszönhetjük). Öt évvel később Ernst Mach fizikusnak sikerült lefényképeznie egy repülő golyót. Ki gondolta volna, hogy a fegyverben már van is valami, ami közelebb vihetné a 16

Friedrich Kittler ; [ford. Kelemen Pál] Optikai médiumok : berlini előadás, 1999, M. Műhely : Ráció, 2005 alapján

41


filmet a sorozatfelvételhez. A feladat az volt hogy kamerákat spóroljanak meg és ennek a megoldást hatlövetű colt jelentette, amivel hat pisztolyt lehetett helyettesíteni. Egy kis fejlesztés után harminc lövető kamera készült ezen az alapon Marey fejlesztése révén. Ez volt a fusil chonophotograhique azaz a kronofotografikus puska, amit a fényképésznek ugyanúgy kellett kezelnie, akár egy igazi fegyvert. Az első perforált celluloid szalagos filmfelvevő Thomas A. Edison és munkatársa W.K. Laurie Dickson munkája révén az 1891-ben létrehozott Kinetograph volt. Ebben a felvevőben használt film 35 mm széles és 25x19 mm-es kép mérettel dolgozott, ami a modern normálfilm aránya maradt a film digitális forradalmáig. Az első jelentős nyilvános filmvetítés egy Edison féle kinetoszkóp filmvetítő segítségével Párizsban esett meg, méghozzá 1895. december 28-án, amit két fivér Auguste és Louis Lumiére tartott, világraszóló következményekkel. A találmányt csupán azzal egészítették ki, hogy nagyméretű vászonra több ezért fizető embernek vetítettek. Elsősorban azonban kifejlesztettek egy készüléket, amelyet azóta kinematográfnak hívunk, amely képes volt mozgókép felvételére, kopírozására és lejátszására. A mozgás vetítővásznon történt megjelenése után csak a televízió hozott nagyobb változást mozgókép elemi megjelenítésében. Mivel itt a filmet kis darabokra széttördelve elektromos jellé alakították, egy adó és egy ehhez illő vevő és egy visszatranszformáló egységet is létre hoztak, sőt egy elektromos képalkotó eszközt is, tehát a képernyőt is feltalálták. A vizualitás miatt viszont ezekből csak a kép szétdarabolása a fontos. Ennek alapja a pixelgrafika, melynek legkisebb alkotóeleme a pixel (képpont). A képernyőn megjelenő kép ezekből áll össze. Minden képpont egy kis darabja az eredeti képnek. Minél sűrűbb a mintavételezés, annál több a képpont, és annál nagyobb lesz a kép felbontása illetve pontossága. A képpont információ tartalmát a színe adja. Színes képernyőn minden képpont három színből áll, a vörösből (red), zöldből (green) és kéből (blue) ezeket röviden RGB színeknek nevezzük, amelyekből a megfigyelhető szín additív színkeveréssel jön létre.

42


A mozgóképnek köszönhetjük a mozit. A technikai fejlődése csak a küllemet változtatta, így lett a némafilmből hangosfilm, a fekete fehérből színes és a filmszínházakból mozik, a mozikból multiplexek. A filmfelvevés akárcsak a fotográfia ma már hétköznapi, mindenki számára elérhető. A digitális forradalom hatására már elavultak az analóg gépek és helyüket digitális megfelelőik vették át. Mindazonáltal tartózkodnék az ennél részletesebb filmtechnikai történetírástól, mivel tanulmányom főleg a vizuális illúziókkal foglalkozik. A mozgókép illúzió lényege pedig már a Lumiére fivérek vetítésén létrejött. Akárhogy is finomodott tovább lényege nem változott. IV./10. A virtuális tér fejlődése17 A virtuális tér fejlődésének egyik legszemléletesebb példája a videojátékok fejlődése. A videojáték egy olyan, szoftveres formában létező játék, amellyel a játékos egy felhasználói interfész (például joystick, egér, klaviatúra) segítségével kerül interakcióba, miközben folyamatos vizuális vagy audiovizuális visszajelzéseket kap. A korszak elején rajzfilmbe illő groteszk látványt nyújtott, hogy egy szoba méretű gépen amőbázott valaki, ám a dolog váratlanul komolyra fordult, amikor a játékok virtuális tere túlnőtte a gépet, amelyen a játék futott, a szobát, amelyben a gép volt található, a kutatóintézetet, amelyben a szoba volt és a várost, amelyben a kutatóintézet. Az első játékok csupán a tájékoztatást megkönnyítő interaktív szerkezetek voltak. Ilyen a Tenis for Two-nak keresztelt 1958-ban bemutatott játék. Ezzel oldalnézetből ketten játszhattak teniszt. A célja pedig annak demonstrálása volt, hogyan lehet az oszcilloszkópon – elektromos feszültség mérésére és ábrázolására szolgáló műszeren – egy lövedék vagy labda szél és gravitáció által meghatározott röppályáját ábrázolni. 17

Beregi Tamás: Pixelhősök : a számítógépes játékok első ötven éve, Vince Kiadó, cop. 2010 alapján

43


Az elején emlegetett amőbajáték az OXO nevet viselte és az 1952-ben, az EDSAC nevű cambridge-i számítógépen volt elérhető egy 3500 elektroncsővel, 32 higanytartállyal, 2 kbyte-os memóriával felszerelt szobaméretű gépen. Az játékot érdekes módon eredetileg a memória (vagyis a higanytartályok) állapotát jelző primitív képernyőn lehetett játszani. Az első példák mindig az interfészeik képességeit demonstrálták. Ez motiválta a Steve Russell vezette csapatot is mikor megalkották 1962ben a Spacewar! nevű játékot. Két űrhajót szimbolizáló jellel a játék folyamán szabadon lehetett manőverezni, – gyorsítani, lassítani, és forogni – célja pedig az ellenséges gép kilövése volt. Bármilyen hihetetlen a belső nézetes lövöldözős játékok őse a hetvenes évek elejére vezethető vissza. A Moze War című játékra, melyet a NASA

egyik

aerodinamikai

demonstrációs

programokat

futtató

csúcsszámítógépére fejlesztettek ki. A játék folyamán 3D-s labirintusban bolyongtak az ellenfelek – hálózat révén összesen hatan – és a játékosokat szemgolyó jelölte miközben pozíciójukat és mozgásukat kis térképen követhettük. Az első – igaz grafika nélküli - szerepjáték sem sokáig váratott magára, ami az 1975-76-ban elkészített Adventure volt. A játék különlegessége nyelvi parancsokkal üzemeltethető mivoltából adódott. A számítógép a mindentudó történetmesélő szerepét átvéve, rövid helyszín és eseményleírásokat adott, majd a játékos utasításának megfelelően tovább pergette az eseményeket. A játék lényege a rejtélyekkel, veszélyekkel teli barlang feltérképezése, az elrejtett kincsek megtalálása, a tárgyak használata és a szereplőkkel való kommunikáció volt. Ez a játék leginkább egy interaktív regényre emlékeztetett. Ennek a tovább fejlesztett változata a MUD volt, amit már több játékos is játszhatott egy hatalmas világban és a játék RPG elemeket is tartalmazott már. Ez volt az első játék ahol a játékos érzelmeit akár gesztusokkal is kifejezhette: a „g” például „grin”, vagyis grimaszolni, a „rolf” a „rolling on the floor laughing”, vagyis a „földön hemperegni a nevetéstől”. Nem meglepő módon ezek a

44


gesztusok beivódtak az informatikai társalgások szövegeibe és ezekből alakultak ki a ma ismert hangulatjelek is. Például a „g”-ből „:D” lett a „rolf” pedig „LOL” mutálódott napjainkra. Miközben az egyetemeken az előbb említett játékok hódítottak, addigra már hétköznapi emberekhez is eljutott a videojáték a pénzbedobós automatáknak köszönhetően. Az első pénzbedobós videojátékok a Spacewar! variánsaira épített gépek voltak. Egy ilyen automatának köszönheti a létét az Atari! cég is. A cég első játéka a Pong nevet kapta, itt a csata már nem a géppel folyt, hanem két játékos kelt egymással versenyre. A játék hatalmas siker volt és ennek köszönhetően 1973 végére már közel tízezer automatát értékesítettek, ami havi egymillió dollár bevételt hozott. Az Atari! másik nagy sikerű játéka az 1976-os Breakout is ennek köszönheti létét, de a cég legnagyobb újítása a képernyőnél nagyobb terek mozgatására kifejlesztett scrollozos grafika feltalálása volt. Ennek a hatalmas sikernek a hatására megszaporodtak a próbálkozások és a fejlesztések is új hajtóerőre leltek a profit ígéretére. Ekkor léptek be a játékfejlesztésbe a japánok is, akik a Space Invaderse játékkal a fejlesztések további irányát is megadták. Mivel ez a játék már nem végtelenségig stilizált embert nélkülöző világban zajlott, hanem fantáziával teli drámai küzdelem színhelye lett. Erre alapozva hasonló nagy sikert aratott a Pac-Man, a Donkey Kong és a Mario is. A Ponggal egy időben viszont megjelent az első házi konzol is, – bár ez még nagyon kezdetleges volt – ami inkább kenyérpirítóra hasonlított mint sem bármi másra. Ez a szerkezet nem aratott túl nagy sikert a piacon viszont az Atari! a Pong sikere után nem hagyta az új piac meghódításának lehetőségét sem, ezért 1975-ben megjelent a Pong konzol változata. Ennek sikere a korábbiakhoz hasonlóan megolajozta a konzolok fejlesztését is, aminek a hatására előbb utóbb minden árkádjáték otthon is játszható videojátékká vált. A mikroprocesszorok megjelenésével a személyi számítógépek fejlődése dinamikusan felgyorsult. A hetvenes évek második felére a személyi

45


számítógépeknél megjelent a billentyűzet és a gépet már monitorhoz vagy tévékészülékhez lehetett csatlakoztatni. Ezzel a számítógép használat is egyre inkább a szoftveres alkalmazások elsajátítását és használatát jelentette. Ezek után a fejlődés hatványozottan beindult, ami megalapozta a gépek és ezzel a játékok grafikai adottságainak fejlődését is. Ekkor alakultak ki jellemzően az alap műfajok, mint az akció, verekedős, kaland, a stratégia, a szimulátor, a sport és a logikai játékok, de továbbfejlődött és grafikus felülettel gazdagodott a szerepjátékos videojáték is. A következő lényeges lépést a pixelekből-poligonokba való átlépés jelentette. A számítógép ekkor lett az alaplap, a processzor, a merevlemez, a video és a hangkártya egymásra épülő rendszerévé és ekkor jelent meg az egér is, amiket elsősorban a személyi számítógép „PC” változatainak, azaz IBM gépeknek köszönhetünk. Ez után mindent a látvány a hang és a sebesség ural, a poligonok szaporodni kezdtek és egyre élethűbb modellekké álltak össze, a modellekre textúrák feszültek, körülöttük dinamikus fények és árnyékok jelentek meg. Ez a változás 1992-93 környékén indult be, amikor olyan játékok jelentek meg, mint a Wolfenstein 3D, a Doom, a Myst, a Dune II, vagy az Alone in the Dark. A folyamat 1996-97-re már elérte a célját a Tomb Raider, a Quake és a Diablo piacra kerülésével, mivel ezek már mindennel rendelkeztek, – persze sokkal primitívebb formában – amik napjaink játékainak grafikáját meghatározzák. Az egyedüli továbblépést az Internet hozta el, ennek a hálózati lehetőségeire felfigyelő és azt kihasználó World of Warcrafttal. Ez egy teljesen virtuális világot hozott létre, több millió játékossal, akik mindannyian egy időben játszhattak egy helyen és kommunikálhattak is egymással. Ez a mozzanat napjaink videojátékait óriási közösségi játékok motorjává változtatta.

46


V./ Összegzés Nagy utat jártunk be, míg eljutottunk virtuális terekig, de csak így láthatjuk, hogy a csalóka látszat min ment végig és mennyi új lehetőséget hódíthatott meg lépésről lépésre. Kezdetben a tűz és a beszélt nyelv óvta és nevelte közösségeinket. A kimondott szót viszont befolyásolja az idő, mivel csak az emlékekben marad nyoma. Ennek csalóka mivoltára való ráeszmélés, hívta életre az írást, mivel annak fizikai nyoma maradt, tehát biztosan lehet rá hivatkozni sok idő eltelte után is. Erre az alapra építve vált megőrizhetővé és ellenőrizhetővé őseink emlékezete és hite. Régebben a természet uralta azt, amit láttunk és műveinket is sokáig ez ihlette. Környezetünket viszont folyamatosan céljainknak próbáltuk alárendelni, mígnem fordult is a kocka és a mesterséges, szerkesztett, tudatos világ vett minket körül és határozott meg minket is egyre inkább. Ennek a világnak a szabályait az emberi normához próbálták ésszerűen igazítani. Kisebb-nagyobb sikerekkel és kudarcokkal, folyamatosan váltakozva, alkalmazkodva a társadalomi változásokhoz. Ennek köszönhetően az objektív megfigyelést piedesztálra emelték, és következtében egyre pontosabban megválaszolhatók lettek azon kérdéseink, mikre enélkül nem lelhettük a választ korábban. Tudományok születtek és hatásukra tudásunk, eszközeink és lehetőségeink is megszaporodtak. Könyvek hajtották gondolatainkat, kijelölt irányokon. Írások egymást követő szavai kövezték ki ezeket az utakat, amit elménk bejárhatott, egy vagy akár ezer értelemben, mígnem ugyanezt meg nem elevenítették és már el sem kellett képzeljük, hogy mit észlelünk. Azt képzelték a múltban, hogy a fejlett jövőben mindenkinek egyre több lesz a szabadideje, – és ezért egyre műveltebbek és kifinomultabbak leszünk – mivel a gépek leveszik az emberek válláról a munka terhét. A gépek viszont nem hogy időt spóroltak volna, hanem egyenesen gondoskodást követelnek. Minden gép és szoftver időt és foglalkozást igényel és elhanyagolásuk hátrányt jelent, mivel korszerűtlenné tesz.

47


Minden, amit építettünk nélkülünk porba hullna. Minden gépezetet és épületet habarcsként az emberek gondoskodása, szeretete tart egyben. Modern társadalmunkban viszont a szabad gondolat és képzelet már luxus. Többségünknek minden, amit el kéne, képzelni, vagy meg kéne élni már le van leplezve. Minden, amit ki kéne gondolni már tálcán vár. Ezek látszólagosságára és valótlanságára kínál kutatásom kimutatható nyomokat. Minden, amit készen veszünk vagy elfogadunk azt sosem értjük meg igazán, akár az illúziókat. Az igazságot csak kíváncsisággal leplezhetjük le, mivel minden felfedezésünknek ez volt és lesz is az alapja. Tehát a kíváncsiság felkeltésével, az illúziók idővel feltárják magukat. Ezt következetesen szemelőtt tartva szándékozom építeni a következőekben – korábban feltárt területekre építve és idővel azokat kiegészítve – tanmenetemet.

48


VI./ 3. Képek és ábrák

1. ábra – A látható fény tartománya

2. ábra – Az emberi szem függőlegesen átmetszet vázlatos képe

3. ábra – Fókuszálás

49


4. ábra - A retina neuronális kapcsolatainak egyszerűsített képe

5. ábra – A látóidegpályák

50


a./ Hermann-rรกcs b./ Geier-rรกcs

51


Ponzo illúzió

Müller-Lyer illúzió

52


Szimultán világosságkontraszt

Színkontraszt

53


Macska vagy patkĂĄny?

NyĂşl vagy kacsa?

54


Camera obscura

Magica laterna

55


Zootrope

fusil chonophotograhique

56


VII./ Irodalomjegyzék E. H. Gombrich: Művészet és illúzió : A képi ábrázolás pszichológiája, Gondolat, 1972 R. L. Gregory & E. H. Gombrich: Illúzió a természetben és a művészetben, Gondolat, 1982 Általános pszichológia: 1. Észlelés és figyelem: szerk. Csépe Valéria, Győri Miklós, Ragó Anett, Osiris, 2007 Al Seckel: Az optikai csalódások varázslatos világa, Ventus Libro, cop. 2004 George Gamow, John M. Cleveland ; [fordította Svékus Olivér]: Fizika Gondolat, 1973 Szántó Tibor: A betű : A betűtörténet és a korszerű betűművészet rövid áttekintése, Akadémiai Kiadó, 1986 Josef Albers ; [ford.: Maurer Dóra] Színek kölcsönhatása : a látás didaktikai alapjai, Arktisz, 2006 Beregi Tamás: Pixelhősök : a számítógépes játékok első ötven éve, Vince Kiadó, cop. 2010 Friedrich Kittler ; [ford. Kelemen Pál] Optikai médiumok : berlini előadás, 1999, M. Műhely : Ráció, 2005 Varga Tünde: A történelem (meg)jelenítése: tömegmédia és reprezentáció Kovács Ákos: Két körkép, Sík Kiadó, 1997 BELTING, Hans, A művészettörténet vége és napjaink kultúrája [1985/2002] (Atlantisz, Bp. 2006) Rita L. Atkinson, Richard C. Atkinson, Edward E. Smith, Daryl J. Bem: Pszichológia, Osiris, 1997 Halász László : Művészetpszichológia, Gondolat, 1973

57


Webes hivatkozások: http://legkoroptika.uw.hu/ 2012.08.20.21:11. – Légköroptikai jelenségek – Goda Zoltán http://www.mozaweb.hu/Lecke-mozaWeb-A_fenyAz_agyi_kepfeldolgozas-99650 - 2012.09.03. 20:48 - Az agyi képfeldolgozás http://oktel.hu/szolgaltatas/kamerarendszer/a-kepalkotas-alapjai/azemberi-szem-es-a-latas/- 2012.09.01.13:06 - Az emberi szem és a látás http://www.szellemkep.hu/index.php?page=folyoirat&section=cikk&id=57 6 2012.09.10. 14:33 - Varga Gábor: CameraObscura

58


II. Rész

Az illúziók pedagógiai hasznosítása I./ Összetett oktatási célok Mindennapjainkat és a minket körülvevő világot azokból a közlésekből fogjuk fel, amit környezetünk sugároz felénk. Az hogy mennyi mindent fogunk fel abból, amit érzékelünk elenyészően kevés ahhoz képeset, hogy

mennyire

összetett

minden.

Továbbá

az

értelmezésnek

is

megközelítően végtelen válfaja lehetséges. Ezért hogy jól tájékozódjunk a világban először valamihez képest meg kell határoznunk magunkat. Azonban ez a meghatározódás már korántsem természetes közegben történik,

ezért

mesterséges

folyamatok

irányítják,

amik

alapjában

meghatározzák, már azt is, hogy tudatosak vagyunk. Ebből adódóan meg kell, tanuljuk elválasztani az mesterségest és a valóságot. Tantervem az illúziók rendszerezett felvezetése által a mesterséges világ alapját tárja fel, mivel minden, amit az ember tudatosít vagy megél az egy fajta valóság változat. Mivel a valóságnak millió tartalma van, a nézőnek pedig csak egy nézőpontja, tehát ahány nézőpont annyi valóság. Továbbá ezért a tudatunkban van egy mechanizmus, ami elhiteti velünk, hogy ezt a világot mégis egységesnek érzékeljük, ezt a mechanizmust a legjelentősebb illúziónak tartom, mivel ha elvesztetnénk ezt, akkor a világ állandó változását, a sok impulzust nem tudnánk kezelni, és elragadna bennünket ez a nagy hömpölygés. Tehát ha a világot egyfajta valóság illúzió segítségével értelmezzük, következtetésem szerint az illúziók megértésével közelebb kerülhetünk a valósághoz.

59


Miért van erre szükség? Azért mivel a mesterséges világot mesterséges elemek uralják; ezek az elemek hatalmukat a befolyásolással tartják meg. A befolyásolás egyik legnyíltabb példája a reklám. De a nyílt példa még nem jelenti, hogy az egész rendszert átláthatnánk ezek értelmezésével. A nyílt példát több olyan rejtett technika is kíséri, amikre az első, sőt, olykor második találkozásra sem észlelhető azok befolyásoló szándéka, de az hogy nem észleljük ezeket nem jelenti azt, hogy azok nem is működnek. Ahogy az előző tanulmányban is írtam: célom, hogy megkönnyítsem az észleletet megelevenítő illúziók összevetését a mai haladó technikai vívmányok által kínált közlésekkel, és ezáltal megkíséreljem az új virtualitás emberi szemléletre gyakorolt hatásait feltárni. Továbbá pedagógiailag szeretném megingatni a valóság biztonságába vetett hitet, és ezzel a valóságot helyettesítő illúziók könnyebb felismerését akarom elérni. Mégis hogyan? Az illúziót kiváltó ingereknek van egy speciális jellemzője, mégpedig az hogy a természetből kölcsönzött és egyetemesnek gondolt

szabályokat

megzavarják,

tehát

összekuszálnak

olyan

összefüggéseket, amik a valóság észlelése közben már megszokottakká váltak. A tanmenetem folyamán a hallgatók tapasztalhatják, hogy az észlelt illúziók megzavarják érzékeiket, tehát befolyásolják észlelésüket, ezáltal sűrűbb szűrőn keresztül szemlélik majd környezetüket. Ezért érzékenyebbé

válhatnak

és

könnyebben

érzékelhetik

a

zavaró

jelenségeket. A zavar észlelése pedig a legelső lépés a megértés felé vezető úton, ami a befolyásolás felismeréséhez vezet. Az illúziók megismerése és felismerésüknek a története alapfokú segítség világunk jobb megértéséhez. Tehát ha a vizuális köznevelés alapját jelenthetné ezeknek rendszerezett oktatása, akkor reményeim szerint a saját helyét jobban meglelő és ott helyt álló embereket képezhetnénk. Ezek az emberek nem lennének olyan befolyásolhatóak, mint napjaink polgárai, de ennek hála legalább sokkal önállóbbak, következetesebbek és talán racionálisabbak is lehetnének.

60


II./ Oktatási célok beilleszkedése a vizuális nevelésbe A korábban felvázolt tantervet és ennek céljait minden általános iskola utáni képzésbe beépíthetőnek tartom és ezek beillesztését javaslom, mivel ilyen korban a gyerekek már rendelkeznek saját véleménnyel és ekkor kezd kialakulni ízlésük is. Fontosnak tartom hogy mivel speciális vizuális közismereti tárgyként kezelem azt amit felépítettem, az nem helyettesítheti a rajz órát, csupán kiegészítheti azt, mivel rajztudás átadására az óra szűkös időbeli korlátai miatt nincs lehetőség. Továbbá a rajzi vizuális oktatást is legalább olyan fontosnak tartom, mint az előbb említett illúziók felismerésére nevelést. Tehát oktatási tervemet különálló, kiegészítő óraként képzeltem el, mivel céljait így látom leginkább megvalósíthatónak. Ennek megfelelően az oktatási egységeit heti egy órára kalibráltam, mivel ennek a közbeékelése a legtöbb gimnáziumi és szakközépiskolai képzésben még megoldható. Továbbá előnyei közé tartozik az, hogy az érzéki csalódásokkal kapcsolatos alapismereteket egy év alatt átadhatónak tartom, igaz nagy szerepe lesz így az órán kívüli munkának is. A legalkalmasabbnak a tizedik évfolyamon tartanám ilyen formában az illúziók megismertetésének elkezdését. Ezen az évfolyamon már nem új közegben vannak a diákok, hanem megismerték egymást és az iskolájukat és annak követelményeit, amik korábban stresszt okozhattak. Továbbá ekkor még javábban a pubertás kor elején vannak épp az eszmélés kezdetén, tehát a világ működésének szabályait ilyenkor tartom a legfontosabbnak átadni, mivel ebben a korban formálódik és fixálódik szociális viselkedésük és figyelmük. Ez a típusú órafelépítés a legtöbb ember számára már témájában is érdekesnek hathat. Változatosan és látványosan szemléltetve szeretném segíteni az interpretációt, hogy még könnyebben nyithassanak felé. A többi tantárgy után ez egy csepp felüdülés is lehetne, mivel nem a lexikális tudás fejlesztését, hanem a személyiség fejlesztést tartja a legfontosabbnak.

61


III./ Az illúziók tanításának főbb irányelvei Az illúziók oktatásánál a lehető legfontosabb az, hogy a tárgyalt illúziók be legyenek mutatva és ezek észlelésével kapcsolatos kérdések meg legyenek válaszolva. A mesterséges illúziók fejlődésénél is mindig szem előtt kell tartani, hogy a fejlődés bemutatása logikus egymásra épülő és szemléletes legyen. Lehetőség szerint a bemutatott illúziók létrehozására is lehetőséget kell nyújtani a diákoknak, hiszen ilyen módon gyakorlatban sajátíthatják el ezek alap összefüggéseit. Ezért amit közös kísérlettel demonstrálni lehet, annak bemutatását szükségesnek is tartom. Az órai gyakorlati feladatok is ezt a logikát követik, mivel ezeknél is olyan előzőleg bemutatott észlelési csalódások tárgyiasítása zajlik, amihez kapcsolva ezek illúzió tartalma lelepleződik. Azokon az órákon, amik elsősorban elméletileg közelítenek meg egy illúziót fontosnak tartom, hogy a hozzájuk tartozó házi feladatok olyan megfigyelések begyűjtésére irányuljanak, amiknek hála az órai elméletben bemutatott problémák feldolgozása sokkal könnyebb. Tehát javaslom, hogy a házi feladatok megelőlegezzék a következő óra anyagát. Tehát mikor már az elméletét tanulják valaminek lehetőség szerint már megfigyelésekkel is rendelkezzenek arról. Ezt tartom a házi feladat legfontosabb megértést segítő funkciójának. Esetleges nem bemutatható vagy órai körülmények között nem megtapasztalható illúzióknál a szemléletesség fontossága miatt ajánlottnak tartom – évi egy-két esetben – iskolán kívüli foglalkozást tartani, esetleg speciális esetben kirándulást. Ezt tanmenetemben én is javasoltam a panoráma

illúzió

bemutatása

esetében,

aminek

legszemléletesebb

megtapasztalása hazánkban a Feszty-körkép meglátogatása. Lehetőség szerint minél több „vegyes” órát kell tartani, tehát az elméleti oktatást a lehető legtöbbször gyakorlati megtapasztalás is kell kísérje, mivel ezek nyújtanak csak teljes tapasztalatot a témáról.

62


IV./ A kiértékelés módja Az értékelés legfőbb szempontja az órai munkában való részvétel, az órai viselkedés és a házi feladatok elvégzése. Az óra sikerét a jó kérdések feltevése nagyban megkönnyíti, ezért ezeket jutalmazom. Az óra zavarása, beszélgetés, hangoskodás esetleg óra közbeni evés, zenehallgatás tilos és ezeket büntetem. A jutalmazás és a büntetés mind jelképes. A jutalom egy ’plusz’ míg a büntetés egy ’mínusz’ általános esetben. Kivételes esetekben viszont nagyobb jutalom és büntetés kiszabása is fontos lehet. Ilyenkor a kiemelt segítséget jeggyel a kiemelt akadályoztatást társaitól való elszigeteléssel díjazom. Gyakorlati feladatok átlagon felüli kivitelezését is jeggyel jutalmazom és átlagos elvégzését plusszal, míg elhanyagolását mínusszal értékelem. Minden hónapban a diákok ezek alapján kapnak egy jegyet, ezt az előbb említett osztályzási szempontok figyelembevételével ajánlom kiosztani. Továbbá írásbeli számonkérést az órán nem alkalmazok, mivel nem az elméleti kérdések megoldása a legfontosabb az illúziók megértéséhez.

V./ Az illúziók oktatásához szükséges anyag- és helyigények Az oktatást bármely osztályteremben kivitelezhetőnek tartom ahol a csoport befogadásához megfelelő mennyiségű asztal és szék is található és audio-vizuális eszközök (írásvetítő, projektor) és számítógép is elérhető. Továbbá a vizuális illúziókat bemutató szemléletes nyomtatványok elérhetők, hiszen ezek oktatási célú felhasználása elengedhetetlen. Az oktatás szemléletessége miatt azonban a legnagyobb problémát pár eszköz beszerzése jelentené, amiket a tananyag is tárgyal. Ezek közül pár beszerezhető a fizika esetleg a kémia szertárból pl.: mikroszkóp, nagyító vagy prizma. Problémásabb dolgok jó részét pedig el lehet készítetni, vagy legrosszabb esetben szemléltető videó segítségével be lehet mutatni.

63


VI./ Mellékletek VI./ 1. Éves tanmenet tervezett H.

1.

2.

3.

4.

5.

T. E.

Tananyag tartalma

Eszközök

E.

Rövid egész órás vizuális felvezetése az év közben tárgyalt témáknak

Projektor, számítógép, hangfal, írásvetítő, szemléltető nyomtatványok

Felvezetés és kedvcsinálás

V.

A fény természetének és a fénytörésnek a szemléltető megismertetése

Projektor, Számítógép, hangfal, prizmák és egyéb fénytörésre alkalmas eszközök

Fény hullámtermészet ének és a hullámhosszaina k szemléltetése

E.

Légkör optikai jelenségei: szórási, hajlási, aktív és speciális törési jelenségek

Projektor, számítógép, hangfal,

A légkörben megfigyelhető fényhez kötődő jelenségek részletes bemutatása

E.

A szem felépítésének bemutatása és a retinára vetülő fény szemléltetése

Projektor, számítógép, hangfal, camera obscura,

A szembe érkező fény viselkedésének a bemutatása

Camera obscura készítés

Kartonpapír, ragasztó, olló, alufólia, pauszpapír, vázlatrajz

A fény egyenes irányú terjedésének gyakorlati szemléltetése

Gy.

Cél

64


6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

E.

A szem működésének és a receptív mező illúzióinak bevezetése

Projektor, számítógép, hangfal,

Korai képfeldolgozás hibáinak megértése

V.

Receptív mező illúziók szemléltetése és saját változatok készítése

Projektor, számítógép, hangfal, ceruza, vonalzó, filctoll, mintarajok,

Korai képfeldolgozás hibáinak megértése

E.

Világosság- és szín konstanca és ezek hibái

Projektor, számítógép, hangfal, különböző színhőmérsékletű lámpák, színes lapok

A Konstanciák jelentőségének feltárása és hibáik szemléltetése

V.

Szinek kölcsönhatásának bemutatása - Josef Albers alapján

Írásvetítő, színes lapok, projektor, számítógép, hangfal,

Szimultán kontraszt jelenség feltárása

V.

Alak és nagyság konstancia és Ames-féle szék és „torzított” szoba összefüggései

Projektor, számítógép, hangfal, Ames-féle kísérletek reprodukciói

Perceptuális szegregáció feltárása

V.

Mozgás konstancia és a hozzá köthető észleleti csalódások: stroboszkopikus mozgás és a mozgási utóhatás

Projektor, számítógép, hangfal, Szemléltető eszközök,pl.: Zoetrop stb.

A Konstanciák jelentőségének feltárása és hibáik szemléltetése

E.

A harmadik dimenzió kétértelműségeinek és a perspektíva alapjainak a bemutatása

Projektor, számítógép, hangfal, vonalzók, radír, ceruza, A/4 lapok,

A tér észlelésének és mesterséges értelmezésének bemutatása

65


13.

14.

15.

16.

17.

18.

19.

Perspektivikus és/vagy paradox képkészítés

Projektor, számítógép, hangfal, vonalzók, radír, ceruza, A/4 lapok, olló, ragasztó, magazinok

A tér mesterséges értelmezésének és ábrázolásának gyakorlása

V.

Kétszemes látás és az abból fakadó sztreogramok

Projektor, számítógép, hangfal, papírhenger, nyomtatott ábrák, sztereoszkóp

Binokuláris látás és hibáinak szemléltetése

E.

Evolúció és az alkalmazkodás kapcsolata a megtévesztéssel

Projektor, számítógép, hangfal,

Az evolúcióban a megtévesztés szerepének a bemutatása

E.

A rejtőzködés és a vizuális félrevezetés természetben fellehető típusai

Projektor, számítógép, hangfal,

Természetben fellelhető mimikrik bemutatása

E.

Az rejtőzködés és a vizuális félrevezetés ember által gyakorolt módszerei

Projektor, számítógép, hangfal,

Az ember által használt álcázási technikák bemutatása

Gy.

E.

A betűk története: képszó-szókép

Projektor, számítógép, Hangfal,

A szavak képből szóképé formálódásának bemutatása

V.

Kriptográfia ősi módszereinek bemutatása és saját titkosírás készítés

Projektor, számítógép, hangfal, papír ceruza, radír, citrom, tej, esetleg pitypang

A kódolás jelentőségének feltárása

66


20.

21.

22.

23.

24.

25.

26.

Panoráma illúzió érzékeltetése a Fesztykörképnél

Kísérőtanár, busz,

A Panoráma illúzió átélése

Laterna magica bemutatása és készítése

Projektor, számítógép, hangfal, zseblámpa, kartonpapír, ragasztó, olló, alufólia, ceruza, vonalzó

A vetítés fizikai szabályszerűségei nek az feltárása

Mesterséges optikák rövid története és bemutatása

Projektor, számítógép, hangfal, nagyító, távcső, mikroszkóp,

Az optikai fénytörés és jelentőségének bemutatása

E.

A fény leképezésének korai technikái

A fény rögzítés Projektor, korai Számítógép, Hangfal, technikáinak a bemutatása

E.

A fényképezőgép felépítésének és működésének bemutatása

Projektor, számítógép, hangfal, fényképezőgépek,

A fényképezőgép szemléletes bemutatása

Fényképezés

fényképezőgépek,

A fényképezőgép gyakorlati használata

A stroboszkopikus mozgásra és pillanatra alapozott mozgókép

Projektor, Számítógép, Hangfal, A mozgókép Szemléltető fejlődésének eszközök, pl.: bemutatása Zoetrop stb.

K.

Gy.

E.

Gy.

V.

67


27.

28.

29.

30.

Stop-motion készítés

színespapír, ceruza, radír, olló, fényképezőgép, fotóállvány,

E.

Film trükkök bemutatása filmes példákon szemléltetve

A filmek Projektor, valóságának Számítógép, Hangfal, feltárása

V.

Pixel alapú virtuális ősterek bemutatása és kipróbálása

Projektor, számítógépek, hangfal,

Játékos módon átélni a virtuális tér történetét

V.

Poligon alapú virtuális ősterek bemutatása és kipróbálása

Projektor, számítógépek, hangfal,

Játékos módon átélni a virtuális tér történetét

Gy.

Mozgókép készítése csoport munkában

Rövidítések jelentése: T. E. H. E. Gy. V. K.

Tanítási egység Hét Elmélet Gyakorlat Vegyes Kirándulás

68


VI./ 2. Óravázlatok

II. évfolyam (II félév) 22. hét.

22. óra vázlata

Cím:

Az egyszerű mesterséges optikák bemutatása és rövid története

Cél:

Az egyszerű optikák típusaival, lehetőségeivel, használatával való megismertetés és a fénytörés – mint megfejtett természeti illúzió – mesterséges hasznosítása által az illúziók hasznosíthatóságára való figyelemfelhívás.

Téma: Az egyszerű optikák technikai evolúciós szemléltetése, történeti betekintéssel. Továbbá a fény megfigyelése által levont tapasztalatok hasznosításából fakadó egyéb technikai előrelépések felvezetése a legkülönbözőbb területekről. Házi feladat: Rajz készítése valamilyen egyszerű optikai eszköz által közvetített kép alapján. Méret : A/4 Technika: ceruza Min. elvárás: 1 db a lap legalább 60% betöltő rajz. Időbeosztás: 1-5 perc: Felvezetés, az óra anyagának rövid bemutatása 6-30perc: az egyszerű optikai eszközök fejlődéstörténeti bemutatása, 31-40 perc: ezek által elért további technikai előrelépések bemutatása, 41-45 perc: házi feladat kiadása Feltételek:

Projektor, számítógép, hangfal, nagyítók, távcső, mikroszkóp,

Megjegyzés:

Az óra témája alapvetően elméleti felvezetés az fényképezőgép objektívének használatához. A házi feladat pedig a különböző optikák által közvetített képek tanulmányozására sarkal.

Irodalom/Tanár: Friedrich Kittler ; [ford. Kelemen Pál] Optikai médiumok : berlini előadás, 1999, M. Műhely : Ráció, 2005

69


Irodalom/Diák: Kőnig Frigyes, Funták Gyula: Művészeti anatómia és geometria, Semmelweis Kiadó, 2007 Értékelés:

Az órai aktivitás díjazása és a házi feladat értékelése.

II. évfolyam (II félév) 23. hét.

23. óra vázlata

Cím:

A fény leképezésének korai technikái

Cél:

A fény rögzítés technika története által bemutatni, hogy milyen véletlenek szükségesek, ahhoz hogy egy olyan ártalmasnak tartott jelenség, mint az ezüst sötétedése felhívja magára a kutatók figyelmét. Tehát a cél a véletlenek megbecsülésére és hasznosítására irányítani ezen a témán keresztül is a figyelmet.

Téma: Joseph Niépce, Jacques Mandé Daguerre és William Henry Talbot életútja és találmányaik felfedezésének körülményei. Különösen kiemelve a dagerrotípia, talbotípia innovatív jelegét. Házi feladat: pozitív vagy negatív megadott fényképekből a kiválasztott kép átfordítása rajzba. Értelem szerint a negatívból – pozitív míg pozitívból - negatív képet várok. Méret : A/4 Technika: ceruza Min. elvárás: 1 db a lap legalább 60% betöltő rajz. Időbeosztás: 1-5 perc: Felvezetés, az órai anyagának rövid bemutatása 6-30perc: az fény rögzítés korai technikáinak a bemutatása, 31-40 perc: véletlenek szerepének bemutatása a feltalálás folyamatában, 41-45 perc: házi feladat és a következő óra eszköz szükségleteinek kiadása Eszközök: Megjegyzés:

Projektor, számítógép, hangfal, Az óra témája alapvetően felvezetés az fényképezéshez. A házi feladat pedig az analóg technika pozitív-negatív gondolkodásába kínál betekintést.

70


Irodalom/Tanár: Friedrich Kittler ; [ford. Kelemen Pál] Optikai médiumok : berlini előadás, 1999, M. Műhely : Ráció, 2005 Győri Lajos: Fényképészeti, fotótechnikai, fotóművészeti, fotótörténeti szakirodalom, Fotóügynökség Kft., 2001 Irodalom/Diák: Dömötör Zoltán: Korok, képek, kamerák : rendhagyó mesék a fotográfia történetéből Értékelés:

Az órai aktivitás díjazása és a házi feladat értékelése.

II. évfolyam (II félév) 24. hét.

24. óra vázlata

Cím:

A fényképezőgép felépítésének és működésének bemutatása

Cél:

A fényképezőgép szerkezetének és működésének indirekt párhuzamba állítása a már korábban tanított látószervi mechanizmusokkal. Továbbá szemléletes bemutatása annak, hogy milyen megoldások szükségesek ahhoz, hogy a kép expozíciója és színeinek spektruma megközelítse az észlelt képhatást.

Téma: A fényképezőgép felépítése és működése. Továbbá a fehéregyensúly, az érzékenység, a fókuszálás, és egyéb fontos technikai tudnivalók példákkal és a helyszíni viszonyok között gyakorlatban is bemutatva. Házi feladat: Otthoni teszt fényképsorozat készítése a saját fényképezőgép beállítási lehetőségei alapján. Pl.: expozíció sorozat stb. Formátum: jpg Min. elvárás: 5 db egy sorozatba tartozó fénykép. Időbeosztás: 1-5 perc: Felvezetés, az óra anyagának rövid bemutatása 6-15perc: a fényképezőgép felépítésének bemutatása, 16-30 perc: a fényképezőgép működésének bemutatása, 31-40 perc: hallgatói kérdések feltevése, 41-45 perc: házi feladat és a következő órai program ismertetése

71


Eszközök:

Projektor, számítógép, hangfal, fényképezőgépek,

Megjegyzés:

Ez az óra felkészülés a következő gyakorlati feladathoz ugyanúgy, ahogy a házi feladat is.

Irodalom/Tanár: Győri Lajos: Fényképészeti, fotótechnikai, fotóművészeti, fotótörténeti szakirodalom, Fotóügynökség Kft., 2001 Horváth Győző Ferenc: Fotómúlt : kamera, kép, könyv : képes fotótörténet ... , Hogyf Editio, cop. 1999 Irodalom/Diák: Dömötör Zoltán: Korok, képek, kamerák : rendhagyó mesék a fotográfia történetéből Értékelés:

Az órai aktivitás díjazása és a házi feladat értékelése.

II. évfolyam (II félév) 25. hét.

25. óra vázlata

Cím:

Fényképezés

Cél:

Játékos kreatív feladatok által a fényképezőgép tudatos, mégis szórakoztató használatára nevelés. Továbbá a részlet és az egész viszonyának megfigyelésére felhívni a figyelmet.

Téma: Mesterséges közegben a természetes részletek keresése és azok kontrasztba állítása vagy spontán viselkedések megragadása. Feladat:

Az óra témája által meghatározott fényképsorozat elkészítése Formátum: jpg Min. elvárás: 15 db fénykép

Időbeosztás: 1-5 perc: A fotózás helyszínére érkezés, 6-10 perc: feladat kiadása és a végrehajtási terület kijelölése, 11-35 perc: szabad feladatmegoldás, 36-39: házi feladat kiadása, 40-45 perc: visszaérkezés az iskola épületébe

72


Házi feladat:

Eszközök:

Készített fényképek sorozatba rendezése és digitális kidolgozása. Min.: 5 db sorozatba rendezet fénykép Méret: 15x21 cm Fényképezőgépek, kísérőtanár

Megjegyzés:

Ez a feladat a fotózás elméleti alapjait ülteti át a gyakorlatba. A fotózás közben minden felmerülő kérdést igyekszek megválaszolni és a komponálásban is segíthetek.

Irodalom/Tanár: Mary Warner Marien ; ford. Gyárfás Veronika, A fotográfia nagykönyve: a fényképezés kultúrtörténete Typotex, 2011 Irodalom/Diák: Eifert János, Képírás : fotóakadémia, Kossuth, cop. 2012 Értékelés:

Az órai aktivitás díjazása és a házi feladat értékelése.

II. évfolyam (II félév) 26. hét.

26. óra vázlata

Cím:

A stroboszkopikus mozgásra és pillanatra alapozott mozgókép

Cél:

A mozgókép fejlődésének felvezetése által bemutatni, hogy a mozgást és annak kimerevített képeit mennyire különállónak érzékeljük. Továbbá felhívni a figyelmüket a mozgás észlelés felfogásában bekövetkezett változásokra.

Téma: Eadweard Muybridge, Thomas A. Edison, és a Lumiére fivéreken keresztül mozgókép megvalósulása és a mozgókép előzményeinek a bemutatása. pl.: Phenakistiscope, a Zootrope, és a Choreutoscope Feladat:

Fényképezőgép sorozatfelvétel funkciójával mozgás dokumentálása

Időbeosztás: 1-5 perc: Az órai téma felvezetése 6-15: Muybridge 15-20 perc: feladat elvégzése, 21-30 perc: Edison bemutatása, 31-40perc: Lumiére fivérek bemutatása 40-45 perc: Házi feladat kiadása

73


Házi feladat:

Otthoni sorozatfelvételek készítése és gif. animálása Formátum: gif Min. elvárás: 1 db 8 képből álló gif-animáció

Eszközök:

Projektor, számítógép, hangfal, fényképezőgép, szemléltető eszközök pl.: Zootrope stb.

Megjegyzés:

Felkészülés a következő óra gyakorlati feladatára

Irodalom/Tanár: Friedrich Kittler ; [ford. Kelemen Pál] Optikai médiumok : berlini előadás, 1999, M. Műhely : Ráció, 2005 Irodalom/Diák: A magyar filmtörténet képeskönyve / szerk. Gyürey Éva, Lencsó László, Veress József, Osiris, 2007 Értékelés:

Az órai aktivitás díjazása és a házi feladat értékelése.

II. évfolyam (II félév) 27. hét.

27. óra vázlata

Cím:

Stop-motion készítés

Cél:

Játékos kreatív feladatok által a mozgókép működésének bemutatása és létrehozása. Továbbá a kép és a mozgókép kapcsolatának szemléltetése.

Téma: Karakterek a megadott jelenet szerinti kreatív, kockánkénti mozgatása és a mozgókép felépítése, időzítése, és stop-motion animálása. Feladat:

Megadott történet jeleneteinek megfilmesítése 4-5 csoportban Formátum: jpg Min. elvárás: 120 db képkocka

Időbeosztás: 1-5 perc: feladat kiadás, 6-10 perc: feladat technikai részletinek elbeszélése, 11-40 perc: szabad feladatmegoldás, 40-45 perc: házi feladat kiadása

74


Házi feladat:

Feltételek: Megjegyzés:

Az animálás otthoni finomítása. Formátum: mp4 Min. elvárás: 120 képből álló animáció 6 fps 20 mp Színes papír, ceruza, radír, olló, fényképezőgépek, fotóállványok Felkészülés az év végi feladatra

Irodalom/Tanár: Kovács András Bálint: Mozgóképelemzés, Palatinus, 2009 Bódy Gábor: Egybegyűjtött filmművészeti írások, Akad. K., 2006 Irodalom/Diák: Mozgóképkultúra és médiaismeret : munkafüzet a 14 éves korosztály számára / Bánhegyi Ferenc, Makláriné Hajas Teréz, Apáczai Kiadó, 2004 Értékelés:

Az órai aktivitás díjazása és a házi feladat értékelése.

75


III. rész

Jankovics Marcell Sziszifusz és a Küzdők című animációinak gesztustanulmánya I./ Az alkotás ars poetica-jának feltárási kísérlete Jankovics Marcell két rövid animációs filmjének a tükrében

A következőekben két Jankovics animációs film, a Sziszifusz (1975) és a Küzdők (1977) egy nevezőre hozására teszek kísérletet a bennük megjelenő közös és eltérő gesztusok összevetése által. Jankovics életében a Sziszifusz hozta el az első és számára máig is a legnagyobb áttörést. A témát, a sziszifuszi kifejezés használatakor érhetjük tetten, ez alapján megállapíthatjuk, hogy értelmetlen, hiábavaló és reménytelen munkát értünk ma alatta. Viszont ha eredete is érdekel, nem meglepő módon Görögországban lyukadunk ki. Az eredeti mítosz szerint Sziszifusz király volt. Egy napon mikor eljött érte a Halál ő csapdába csalta és bezárta, így viszont, mivel a halál nem tudta tenni a dolgát a világ rendje felborult. A rendet az isteneknek kellet helyreállítaniuk. A zűrzavarért, amit ügyeskedésével kiváltott Sziszifusz Zeusz haragját is kivívta. Büntetése pedig az lett, hogy a Tartarosz hegy oldalán, annak a tetejére soha fel nem vihető követ a végtelenségig próbálva kell felgörgetnie. A probléma a sziszifuszi kővel az volt, hogy a cél előtt mindig fogta magát és visszagurult a lejtő aljára. Viszont ha megnézzük csak egyszer is a Jankovics változatott rájövünk, hogy itt közel sem erről van szó. Mivel az ő változatában a kő állandóan nehezedik, és már ha el is törpül mellette a görgető, akkor is a végén felér a tetejére. Ekkor tárul fel előttünk az a látvány, hogy kedves görgető barátunknak feltehetően nem ez volt az első útnak

76


indított köve. Hiszen a hegy nem is tartaroszi volt, hanem az előző próbálkozások eredménye, mivel ez a hegy sok olyan kőből áll, amivel a görgető feltételezhetően egyszer már megállapodott. A célba érkezés után a fáradt görgető teste összeesik, de mikor feltárul előttünk építménye, a dráma beteljesül és akkor ő is újra elindul lefelé… valószínűleg egy újabb kőért. Ekkora már remélhetőleg sokan párhuzamot állítunk az élethosszon át tartó alkotással. Nekem ez a film ennek az allegóriájává nőtte ki magát, azzá a véget nem érő munkává, amit csak az elmúlás fejezhet be. Az eredeti tervek alapján Jankovics a Sziszifuszt egy megszokott animációs térbeli sablonnal fejezte volna be, ami egy viszonylatváltás lett volna, tehát a felgörgetett követ a célba érkezés után egy golfozó a messzeségbe repítette volna. Ez a látványos téri demonstráció jobban illet volna Sziszifusz eredeti történetéhez, hiszen egy hatalmas kolosszus zárta volna rövidre a célt. Viszont a puritán befejezés ebben az esetben több tartalommal töltötte meg a filmet, mint amire az eredeti Sziszifusz képes lett volna. Vajon mi vezette Jankovicsot arra, hogy leegyszerűsítse ezt a tervezetet? Számomra valószínűnek az az érv látszik melyet maga a megtett munka ihlethetett. Hiszen a film hat-hét alatt, 1800 képkocka sajátkezű megörökítésével született. Ez számomra egyértelműen diktálja az animáció végkifejletét, mivel az alkotó mélyen átélhette ezt a reménytelennek látszó munkafolyamatot. Tehát nem tartom csodának hogy a végén már ő is drukkolt Sziszifusznak, hogy a maga elé állított feladattal a célba érjen. A feladat révbe érkezése annak a beteljesülése, tehát ha ez megtörténik a legéletszerűbb válasz új feladatot keresni, amit újra és újra a célig kísérhetünk. A drámai erő abból is fokozódik, hogy ezt a célt és a feladatot nem hihetjük, hogy az ember saját magának állítja, még hogyha ezt is érzékeljük. Hiszen a sziszifuszi történet, és ezzel a címmel ez az alkotás is az eleve elrendeltségről tanúskodik. Arról hogy ahogy Sziszifusz és mi is végezzük azt, amit nekünk rendelt a sors, tehát Isten. Azt, ami előttünk áll.

77


Nem csoda hogy az idő haladtával Jankovicsot az alkotás miértjének és mikéntjének egyéb metaforái is megmozgatták. Erre következő nagyon szemléletes példánk a Küzdők című animációja, ami egy szobrász harcát mutatja be művével. Itt már korántsem titkolt dolog, hogy az alkotás áll a mű központjában, hiszen az elején látjuk, hogy a szobrászok közkeletű hiedelméhez mérten az alkotó meglátja a kőben a beléje zárt műalkotást, ezek után nekiront és megpróbálja feltárni ezt. Eddig nem is történik semmi váratlan és kétértelmű, viszont miután a szobor feje is napvilágot lát az megmozdul és lassacskán, ahogy egyre inkább elnagyolt testet ölt annál jobban éledezik. Miután felszabadultak kezei a szobor a kő törmelékei közül véső- és kalapácsszerű durva kőszerszámokat ragad és azokat az alkotó homlokára szegezi, majd lesújt. Ennek a sújtásnak a hatására az alkotó homloka megsebesül. Ez egyértelművé teszi a küzdés tényállását, mégpedig az hogy az alkotás is nekiáll alakítani, faragni az alkotót és a cselekmény e küzdés szimbolikus ábrázolása. Csakhogy míg az alkotás egyre finomodik, úgy az alkotó egyre fogy: először vonalai durvulnak el majd tartása is egyre rosszabb lesz. Az alkotás cizellálása már egyértelművé teszi, hogy míg a mű egyre jobban alakul addig az alkotója egyre csak öregszik a művének jóvoltából. Mígnem a mű elkészül és visszaáll talapzatára, az alkotója pedig élete művének befejeztével összeesik és elenyészik. Azt

tapasztaljuk

tehát,

hogy

ez

az

animáció

lineárisan

belezsúfolja az alkotó ember életútját és alkotásának folyományát egyetlen történetbe. Ennek hatására megállapíthatjuk, hogy az alkotó célja az időtlenség, de ennek az időtlenségnek ára van. Élethosszig kell dolgozni azért, hogy életünk műve és álmaink valóra váljanak és ezek után még legyen annyi ereje életünk munkájának, hogy az nélkülünk is fennmaradjon és túléljen minket.

78


Jankovics Marcell életútja nem szűkölködik sem célokban, sem alkotásban, de ezekkel való küzdelem jellemzi ironikusan legjobban. Erre a legszebb példa monumentális vállalása Madách Imre: Az ember tragédiájának

meganimálása

és

bemutatása

és

ezeknek

a

kálváriatörténete. Viszont ebbe most nem mennék bele. Inkább csak felvetném szerintem legátfogóbb kérdésemet Jankovicsnak címezve. Élete az animáció, avagy a küzdés maga?

II./ Gesztusok kiemelése és bemutatása

Ez a két előbbiekben bemutatott animációs film és a bennük rejlő filozofikus életút gesztustanulmányom alapja. Követelmény szerint az animációkból tíz gesztust kiemelek és megpróbálom ezek értelmezését elvégezni. Ezek a gesztusok sorban: az ihlet, a nekifeszülés, az alkotás, oda-vissza hatás, a küzdés, a fáradság, a kitartás, az öregedés folyamata, a révbe érés és a halál. Mindezen gesztusok sajátos mediális közegben, animációban jelennek meg. Ebben a közegben többek között az az érdekes, hogy sok állóképből álló felvillanásból mozgás születik. Tehát sok képből áll össze egy mozdulat és egy gesztus is. Az animáció képkockái többnyire nem pillanatfelvétellel készülnek mint ahogyan a filmek, hanem ezeknek a képeknek az elkészítése sokkal időigényesebb, mint egy egyszerű film felvevése. Hiszen főleg még a hetvenes években, minden kockát képrőlképre kézzel rajzoltak. Egy másodperc 24 kép, egy perc ezek alapján 1440 képből áll normál időzítésnél. A filmeknél ezt az arányt szokás tartani. A Sziszifusz animáció két perc és ehhez mégis „csak” 1800 képkocka

szükségeltetett.

szituációkban

kevesebb

Hogy kép

is

lehet

ez?

elegendő

Egyszerűen a

mozgás

bizonyos folyamatos

79


érzékelésére, minőségveszteség nélkül. Ez is egy ilyen eset volt. Ugyanis az animáció képkockái lényegesen kevesebb részletett tartalmaznak és lényegesen kontrasztosabbak, mint egy film esetében. Ezért ebben az esetben a minimális 15 képkockás másodpercenkénti arányt követte Jankovics, hiszen a jelenlegi film esetében a több kocka csak több felesleges munkát jelentett volna. A lényegesen átértelmezett, szubjektív mozgások nem lettek volna sokkal folyékonyabbak, csupán sokkal nehezebben kivitelezhetőek. Időből azonban így sem volt sok a projekt megvalósításra, hiszen még az 1800 képkocka esetében is, a kijelölt hat hét minden fél órájára jutott legalább egy elkészítendő kép. Tehát a mozdulatok és ezzel együtt a gesztusok is több kép együttes hatására jönnek létre. Ebből fakadóan a vizsgált gesztusokat is mozgásokként

kell

vizsgálnunk

nem

kimerevített

képként.

Ezek

előzményei lehetnek, bizonyos művekből elleset mozdulat kompozíciók, de az animáció egyedi látásmódjából adódóan sok esetben inkább a saját invenciók kivetülését tartom bizonyíthatóbbnak. Kezdjük a vizsgálatot az ihlet megjelenítésénél. Ezt a Küzdők animáció elején figyelhetjük meg a huszadik másodpercben, mikor a kő előtt várakozó szobrász hirtelen meglátja a kőtömbben a szobrot. Ez a fordulat senkinek sem meglepő, aki ismer szobrászokat, hiszen sokszor írják így körül azt a folyamatot, ahogy az anyag megmutatja nekik azt, hogy mi készülhet belőle, tehát hogy mit rejt, mit kell kifejteni belőle. Klasszikusabb példa az ihlet ábrázolására a múzsa megjelenítése. A múzsák a régi görög kultúra ihletet adó istennői voltak, viszont ez a jelentés később módosult és már magával az ihlettel azonosították és ábrázolására törékeny a női szépséget tartották a legalkalmasabbnak. Erre az ihlet ábrázolásra nagyon megkapó példa lehet Courbet Műterem című festménye, ahol a festő mögött megjelenik a múzsa ihlető alakja egy parasztfiú mellett. A festő, természetesen Courbet épp szülőföldjéről készült művét fejezi be. Körülöttük pedig szinte dokumentum jellegűen

80


társadalmi rétegek és baráti köre található. Ez a kép hemzseg az allegóriáktól, olyan képi megjelenítésektől, amik mást hivatottak kifejezni, mint amit megjelenítenek. Ilyen a múzsát megjelenítő meztelen női alak is, vagy Baudelaire, aki a költészetet hívatott megtestesíteni. A kőbe zárt alkotás

mítoszának

voltát

közkeletűnek

tartom,

viszont

világos

megjelenítését nem találtam, tehát valószínűsítem, hogy elsőkként látható szépen kibontva a Jankovics változatban. A

nekifeszülés

gesztusa

következik,

ami

elsősorban

a

Sziszifuszban jelenik meg, de igaz akár a munka elkezdésének gesztusa is minősíthető nekifeszülésnek hevességéből adódóan. Mint nevéből is látszik nem túl statikus gesztus. Szinonim vizuális statikus előképe ettől függetlenül azért szép számmal akad, elsősorban szobrok között, mivel itt a megmerevedő test feszült izmainak mozgást megidéző hatása elég szuggesztív ezen gesztus kifejezésére. Erre az egyik legjobb példának az ókori diszkoszvetőt találtam, mivel ez a megmerevített sportoló épp a nekifeszült mozdulat közben lett megjelenítve, mintegy megelőlegezve az elhajítást. Tehát megtaláltuk a nekifeszülés egyik jelentését, hogy valamilyen

cél

irányában

nekifeszülő

testet

ábrázol.

Hasonló

mozdulatokat persze festményeken sem ritka találni. Hajítást, dobást megelőlegező feszült test már szinte alap motívuma a csataképeknek, a küzdelemnek, vagy a munkának a megörökítése közben. Erre számtalan példát számtalan korból lehetne állítani, mint például: Daumier Csónakvontatója. Miben más mégis a Sziszifuszi nekifeszülés a megszokottól? A legegyszerűbb dologban - hogy mozog - mindenképp, de nem hinném, hogy az egyetlen nekifeszülő mozgásábrázolással van dolgunk a filmtörténetben. Mégis az, ahogyan a test izmaival játszik, a lendületet megragadja, egyedivé emeli ezt a mozdulatot, kiragadva azt szokványos nekifeszülések kategóriájából, felemelve olyan magasságokig, mint a korábban említett diszkoszvető mozdulata.

81


Az alkotás főként allegóriaként jelent meg, legtöbbször az alkotás pillanatát megragadva, ahogy ezt Vermeer is tette A festészet allegóriája című képén, ami mint témájából adódik rokon a korábban tárgyalt Courbet Műterem képével. Az első, az alkotást megelevenítő kép Szent Lukácsot ábrázolja festés közben, mivel neki tulajdonítják az első ikon festését, ami Máriát és a kis Jézust ábrázolja, ez a hagyományos Madonna kép. Velazquez Las meninas című képe is ebbe a témába vág, tehát nem szűk az a képi előzmény, ami statikusan ábrázolja az alkotás egy pillanatát. Viszont azt sem feltételezhetem a tömérdek alkotó művészről készült videofelvétel után, hogy az alkotást nem örökítették meg filmen és még animációban is. Viszont azt egészen biztosnak tartom, hogy olyan egyedien kevesen közelítették meg mint ahogyan azt Sziszifusz teszi vagy ahogyan a Küzdők is oda-vissza alkotnak egymáson. Nem hagyhatom ki az egyedi megközelítések közül az oda-vissza hatás ürügyén Escher Rajzoló kezek című munkáját sem. Ezzel ő is egy paradoxont hoz létre, viszont ezt nem tárja fel és nem vetíti olyan mélyen komplex problémára, ahogyan ezt Jankovics megteszi a Küzdőkben, mivel a Küzdőkben a paradox helyzet abból áll, hogy az alkotás az „élet műve” pusztítja az alkotót. Tehát ez nem egy szelíd oda-vissza hatás, hanem egy elkeseredett küzdelem, ami előbb utóbb felemészti a teremtő személyt. De nem cél nélkül, hogy egy kicsit pozitívan is megközelítsük az eseményt. Hiszen az alkotó úgy is halandó, ezért élete úgy is a halállal ért volna véget így viszont a küzdése eredményeként hagyott valamit maga után, ami túléli és fenntartja emlékét. Tehát úgy győzi le a halált, hogy nem múlik el küzdelem nélkül és ennek a küzdelemnek nyoma is marad. A küzdés maga is egy célirányzott folyamat, amit lehet a nekifeszülés egy ellenállásba ütköző válfajának is tekinteni. Ezért sok a közös benne és a nekifeszülésben. Viszont a küzdelemre van egy sokkal egyezményesebb magyar gyökerű előkép, ez pedig a Szent László és a kun vitéz legendából jól ismert birkózás motívuma, az egymásnak

82


feszülő testek gesztusa. Jankovics oda-vissza hatása, és a küzdés pozícióját tekintve, sokban hasonlít az egymással nem bíró két vitézre. Valószínűsítem,

hogy

ezt

tekinthetjük

a

legközelebbi

vizuális

előképének az alkotó és a szobor birkózásának is, ami megjelenik a Küzdőkben. De ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk Goya képeit sem. Közülük például Az őrültek udvarát, vagy a bikaviadal sorozatát vagy a Quinta del Sordo falára festett Párbaj bunkósbottal című jelenetet sem, hiszen ezek mind több és másabb megközelítésben ábrázolják a harc értelmetlenségét,

olykor

pedig

nemes

mivoltát.

Ugyanakkor

a

sziszifuszi küzdés értelmezésének levezetését egyenértékűnek tartom a már korábban a nekifeszülésnél kifejtett megközelítésemmel és azt itt is alkalmazhatónak találom. A

következő

a

fáradás

gesztusa

is mindkét

animációban

megfigyelhető. A művészetben a sokáig legjellemzőbb fáradó maga Krisztus alakja volt, aki a kereszt súlya alatt küszködik. Ahogy ezt Lorenzo Lotto Keresztet cipelő Krisztusán is megfigyelhetjük. Ugyanakkor a mezőkön dolgozó parasztok zsánerképei között is van nyoma a fáradságos munkának, ahogy ezt Brueghel aratás című képén is megfigyelhetjük. Ezt a tárgyalt animációk is a hétköznapok fáradságát megelevenítő sóhajtással, szusszanással örökítik meg. Feltételezem, ahogy a parasztok fáradságos munkáját bemutató képek, ez a mozzanat is elsősorban a hétköznapokban megfigyelt tapasztalatokból táplálkozik, mivel fáradságért általában nem kell sokáig kutatni, mindenki tapasztalja azt magán és máson is. A kitartás gesztusa elsősorban idealizált ábrázolásokon jelenik meg, például Atlaszt ábrázoló szobrok, festmények sokaságánál, ahol a világot a vállain tartó titán sosem fárad, sosem csügged, csak végzi feladatát. Hasonló gesztus jelenik meg a népi életképekben is, a munka fáradságával kontrasztban a mindig tovább haladó rőzsecipelők erre nagyon jó példát szolgáltatnak. Később a szocialista realizmus, és a náci festészet is ideologizálta a kitartó, eltökélt munkát

83


és propaganda célú művészeti megjelenítését támogatta. A két tárgyalt Jankovics filmnél inkább a korábbi realizmus érhető tetten, ami egyszerűen a látottakra a tapasztalatra támaszkodik és az életet veszi modelljéül. A révbe érés egyfajta nagy cél elérése, egy nagy jelentőségű történés végbemenetele. Elsősorban az ókorban diadalmenetek ábrázolásain találkozhatunk győztes hadvezérekkel, uralkodókkal. A későbbiekben krónikák örökítik meg ezeket a dicső pillanatokat, majd a koronázási festmények. Vagy másik megközelítésként Krisztus mennybe menetele, vagy a szentek megdicsőülését ábrázoló képek mind köthetők ennek a gesztusnak a megfogalmazásához. Caspar David Friedrich Vándor a ködtenger felett című képe is egyfajta célba érkezés, egy hosszú út végén a természet szépsége jutalmazza a kíváncsi vándort. A Sziszifusz ebben az esetben inkább csak érinti a sikeres végkifejletet és a célt, viszont a Küzdőkben egy élet munkája nyeri el a halhatatlanságot. Az öregedés folyamata az a folyamat mely jelzi az embereknek, hogy haladnak életük véges útján a cél fele, az elmúlás irányába. Legjellemzőbb művészeti megjelenítése az egy képen három életkor ábrázolása. Mivel ebben az ábrázolás típusban az élet főbb szakaszai, a fiatalság, az érett felnőtt- és a tapasztalt öregkor jelenik meg. Ennek ábrázolása egészen nagy hagyománnyal rendelkezik.

Például

megjelenik

Giorgione-nél,

Rembrandtnál,

Klimtnél,

Picassonál is többek között ez a motívum. A három életkor ábrázolásával az élet teljes egységét igyekeztek összefogni egyetlen képben. Az idő múlását Jankovics sajátos módon ábrázolja, hiszen az öregedés az alkotással való küzdés végeredménye, amit annak a visszahatása, visszafaragása hív elő. Tehát ebben az esetben egyedi felfogással találkozhatunk, hiszen ebben a kontextusban más hasonló megjelenítést nem találtam. Végül elérkeztünk a halálhoz, ez az életút vége. Szokásos ábrázolása a csatajelenetek, küzdelmek veszteseit örökíti meg vagy szentek mártíromságát. Később megjelennek a vanitas képek, amik a halálra és az elmúlásra hívják fel a figyelmet. Akár Dürer, aki A lovag, az ördög és a halál című metszetével is figyelmeztetni akar, hiszen itt éppen az élete útján haladó lovagot ábrázolja, aki ha nem vigyáz, az ördög tévútra vezetheti és akár a halál is elragadhatja. Később a

németalföldi

festészet

vanitas

csendéletei

is

ilyenek

ahol

akár

a

virágcsendéletek is figyelmezethetnek az elmúlásra. Erre több megközelítést is

84


alkalmaznak, például van ahol rügyeznek, hervadnak majd elszáradnak a virágok (ez rokon a három életkor ábrázolásának) és ahol együtt ábrázolnak az év más szakaszában nyíló virágokat. Más típusú képeken az élet felhalmozott tárgyait ábrázolják úgy, hogy azok szinte már lebillennek az asztalról ezzel figyelmeztetve minket arra, hogy az élet után minden földi javunkat hátrahagyjuk. A halál legszembetűnőbb motívuma a koponya, ez a vanitas képek alapmotívuma is. A vanitas ábrázolás a Küzdőkben is tetten érhető, hiszen az a teljes életet ábrázolja annak minden felhalmozott alkotásával aminek a végén az alkotó alul marad az idővel szemben és hátrahagyja azt amit alkotott.

III./ Egyezményesség – Spontaneitás diagram 10 9 8 7 6 5

Spontaneitás

4 3 2 1 0 0

2

4

6

8

10

Egyezményesség Ihlet - K

Nekifeszülés - SZ

Alkotás -SZ

Alkotás - K

Oda-vissza hatás

Küzdés - K

Fáradság - Sz

Kitartás - Sz

Kitartás - K

Révbe érés - Sz

Révbe érés - K

Öregedés folyamata

Halál

85


IV. / Képjegyzék Sziszifusz: 1975, (2:05)

86


Küzdők 1977, (2:18)

87


Az illúziók pedagógiai hasznosításának lehetőségeiről