KDSZ - Európai Uniós félév by KDSZ Corvinus

KDSZ – EURÓPAI UNIÓS FÉLÉV A KDSZ – KÖZGAZDÁSZOK A KÖZPOLITKÁBAN DIÁKSZERVEZET 2019. TAVASZI FÉLÉVÉNEK ÖSSZEFOGLALÓ KIADVÁNYA

KDSZ – Közgazdászok a Közpolitikában A Budapesti Corvinus Egyetem elsőszámú közpolitikai diákszervezete

Tartalom Elnöki köszöntő ....................................................................................................................................... 2 Európai Uniós félévünk programjai ........................................................................................................ 3 Beszámoló a Vitakörökről ....................................................................................................................... 4 Az Európai Unió gazdasági kihívásai - Szakmai Est Andor Lászlóval 2019.02.26. ............................... 5 Az Európai Unió politikai kihívásai - Szakmai Est Gálik Zoltánnal 2019.03.12. ................................... 7 Az Európai Unió és Magyarország - Szakmai Est Bod Péter Ákossal 2019.03.26. .............................. 10 Az Európai Parlamenti választások - Szakmai Est Bíró-Nagy Andrással 2019.04.16. ......................... 13 KDSZ Szakmai Konferencia 2019.05.02. ............................................................................................. 16 Szakmai látogatás az Európa Házban 2019.05.17. ................................................................................ 22

Elnöki köszöntő Miről is szól ez a kiadvány? Kérdezheti most, a Kedves Olvasó. A legegyszerűbb válasz az, hogy egyetemistákról. Méghozzá olyan, egyetemistákról, akiket érdekelnek a közügyek és a közpolitika, olyanokról, akik szeretnének az egyetemet kiegészítve tanulni, beszélgetni és vitázni napjaink legégetőbb kérdéseiről, és legfőképp olyanokról, akik tesznek is azért, hogy ezeket megtehessék. Ezért működtetik ők, vagyis valójában mi a KDSZ-t. Azt gondolom, hogy a KDSZ értékét, pont az adja, hogy ilyen politika iránt elhivatott, és tenni is képes embereket gyűjtünk össze. Olyanokat, akik gondolkodnak, kritikusak, és meg van az elhivatottságuk, hogy majdani munkásságukkal jobbá tegyék Magyarországot és a világot. Ehhez az elhivatottsághoz keresnek és találnak társakat, vitákat és szakmai tartalmat a KDSZ-ben. A KDSZ a tartalom szolgáltatása érdekében minden évben rendez csak a saját tagjainknak szóló kurzusokat, melyeket 2018 óta egy egységes Szakmai Est keretében rendezzünk meg. A Szakmai Est során a tagjaink olyan tudáshoz juthatnak, mely segítheti őket későbbi karrierjükben. A 2019-es tavaszi félévet a KDSZ a közeledő Európai Parlamenti választások miatt, az Európai Uniónak szentelte. Azt szerettük volna megvizsgálni, milyen kihívások állnak Európa előtt, és hogy Magyarország helyzete ebben az Unióban hogyan változhat. A helyzet elemzés mellett fontosnak tartottuk, hogy vitatkozzunk is az EU-ról és, hogy a megoldások felé is elinduljunk. Ennek a kiadványnak a célja, hogy összefoglalja és megossza a kíváncsi elmékkel azt, hogy a KDSZ mivel is foglalkozott az elmúlt félévben, megmutassa szemeszterünk tanulságait és prezentálja a munkánkat. A kiadvány egyszerre a tudásunk megosztója és a hírünk öregbítője kíván lenni. A kiadvány tehát amellett, hogy egyetemistákról szól, és az ő tolmácsolásunkban mutatja be a KDSZ idei félévét, egyben szól az Európai Unió előtt álló fő kihívásokról és lehetőségekről. Szeretnénk szólni mindazokhoz, akik kíváncsiak munkásságunkra, azokhoz, akik majd egyszer csatlakozni szeretnének hozzánk, azokhoz, akik tanulni akarnak az Európai Unióról, és magunkhoz is szól, hogy ezzel a pecséttel lezárjuk és összefoglaljuk azt a munkát, amit közösen ebben a szemeszterben végeztünk. Bízom benne, hogy a Kedves Olvasó, legalább e kiadvány tanulmányozásának rövid idejére kicsit KDSZ-essé válhat, és megtapasztalhat azokból az értékekből, melyek a közösségünket jellemzik! Csontos Tamás Tibor Elnök

Európai Uniós félévünk programjai Időpont: keddenként 19:10-20:40 Helyszín: C. 416 Program: 1. hét/ feb.5./: Évnyitó gyűlés 3. hét/feb.19./: Vitakör I. 4. hét/feb.26./ Az Európai Unió gazdasági kihívásai – Andor László 6. hét/márc.12./: Az Európai Unió politikai kihívásai – Gálik Zoltán 7. hét/márc.19/: Vitakör II. 8. hét/márc.26/: Az Európai Unió és Magyarország –Bod Péter Ákos 9. hét/ápr.2/. Európai Uniós Kvíz Est (Külső helyszínen) 11. hét /ápr.16/ Az Európai Parlamenti választások hatásai- Bíró-Nagy András 13. hét/máj.2./: KDSZ Szakmai Konferencia 14. hét /máj.6./: Évzáró gyűlés 15. hét /május 17./ Szakmai látogatás az Európa Házban

Beszámoló a Vitakörökről Az idei évben kettő Vitakört tartottunk. Ezúton is köszönjük Nemes Györgynek a Corvinus Vitaklub elnökének a közreműködést. A vitaestek lényege, hogy Brit Parlamenti formátumban gyakoroljuk az érvelést. Ez lehetőséget ad a gondolataink logikailag helyes és meggyőző formába öntésére és azok előadásának gyakorlására. A formális vitázás legfontosabb erénye, hogy a kritikus gondolkozás legjobb gyakorlótere, segít megérteni, hogy mik a politikai nézeteltéréseink alapjai, és a saját álláspontunk mélyebb megértését is adja. A Vitakörök során legtöbbünket izgató közpolitikai kérdések formális megvitatására került sor. A vita során egy rövid beszédet kellett alkotni a részvevőknek, meggyőzve a független bírót a saját oldaluk igazáról. Az idei félév első vitaestjére február 19-én került sor. A formátum a szokásos volt és a levezető elnök személye is változatlan maradt. A téma az Európai Uniós félévre tekintettel, az EU-val kapcsolatos volt. A kormányoldalnak amellett kellett érvelnie, hogy a 2004 és azutáni uniós bővítések nem tettek jót az EU-nak és az újonnan csatlakozó tagállamoknak sem. Nehéz dolguk volt, de becsületesen helytálltak, viszont az ellenzék sem hagyta magát és nagyon belelendült az európai bővítések védelmébe. Végülis ezt a vitát az ellenzék nyerte. De nem volt miért csüggedni a kormányoldalnak sem, hiszen a következő Vitaesten újra lett lehetőségük bizonyítani. Március 19-én megrendezésre került az évad második Vitaestje. A téma nem más volt, mint a nemzetközi állampolgársági piac bevezetésének kérdése. A kormány a bevezetés mellett érvelt, a miniszterelnök szépen felvezette a témát, miközben az ellenzék próbálta kérdésekkel obstruálni a beszédet. Az ellenzék első felszólalói meggyőzően érveltek az állampolgárság piac ellen. A kormány második csapata, kicsit új kereteket adott az elképzeléseknek, így sikerült visszajönni a vitában a kormányoldalnak. A következőkben a második ellenzéki csapat is próbálta támadni az ötletet. Összességében az ellenzék nyert, de el kell ismerni, hogy a kormány oldal is helytállt. Az új tagoknak ez volt az első Vitaestjük, mindenki nagyon szépen teljesített, de a mondás továbbra is igaz „a gyakorlat teszi a mestert”. Gáspár Zita

Az Európai Unió gazdasági kihívásai - Szakmai Est Andor Lászlóval 2019.02.26. A sorok között megbújó EU-reformok A KDSZ tematikus Szakmai Estjének első vendége Andor László korábbi uniós biztos volt. A Corvinus Egyetem Gazdaságpolitika Tanszékének vezetője a válság utáni EU gazdasági és szociális kihívásairól adott elő február 26-án. Mit tanult az EU a gazdasági válságból? A kérdés megválaszolásához Andor szerint a sorok között kell olvasni, mert az EU-hoz hasonló nagy intézmények ritkán ismerik be, ha korrekciókat végeznek. Az euró bevezetésénél például hamar felszínre került a rossz tervezés: csak a feltétlenül szükséges minimumot hozták létre az eurózónához, miközben hiányoztak a stabilizációs eszközök. Amikor a válság idején sorra dőltek be a zóna déli tagországai, az uniós vezetők az érintett országok kiléptetése helyett végül a hiányzó funkciók bevezetése mellett döntöttek. Ilyen funkció például az Európai Stabilitási Mechanizmus, ami a bajbajutott eurózónatagországoknak nyújt pénzügyi segítséget – ez akár egy jövőbeli Európai Valutaalap előde is lehet. A bankunió-kezdeményezés a bankrendszer újabb válságának elkerülését célozza meg, ennek keretében már létrejött egy uniós szintű bankszabályozás, valamint az úgynevezett Egységes Szanálási Mechanizmus, ami annak menetét írja le, hogy hogyan vonjanak ki egy csődbe ment bankot a piacról. A közös európai betétbiztosítási rendszer bevezetése ugyanakkor még várat magára. Ugyanígy tervezet még csupán az eurózóna közös költségvetése, amelynek méretéről és pontos funkciójáról sincs egyértelmű konszenzus. A tervet más néven fiskális uniónak is nevezhetjük, de a megnevezést inkább kerülik a hivatalos dokumentumok, a kérdés politikai érzékenysége miatt. Az euróválság megítélése egyébként azóta is vita tárgyát képezi a közgazdászok között. Egyesek szerint valóban rendszerszintű problémák voltak az eurózónával, mások szerint pedig inkább egyedi esetekről beszélhetünk és éppen emiatt hagyni kellett volna csődbe menni például Görögországot. Az előadás második szakaszában Andor az EU-t érintő szociális kérdésekről beszélt. A korábbi uniós biztos szerint a szociálpolitika uniós érintettsége különleges: mindegyik tagállam önállóan működteti a szociális alrendszereit, ráadásul a szubszidiaritás elve miatt egyébként is fontos, hogy a döntési kompetenciák minél alacsonyabb szinten maradjanak, közel az állampolgárokhoz. Az EUnak így ezen a területen kevés, de fontos dolga van: biztosítani az országok közötti mobilitás

gördülékenységét, például az Erasmus-programon vagy az európai szintű egészségbiztosításon keresztül. Az Európai Bizottság feladata pedig ebből a szempontból az, hogy megakadályozza, hogy egyes országok vagy vállalatok az alacsony bérek és rossz munkakörülmények árán tegyenek szert versenyelőnyre az egységes piacon. A társadalmi egyenlőtlenségek súlyosbodására az EU-nak kis ráhatása van Andor szerint, mivel ez elsősorban tagországokon belüli probléma. Viszont uniós szinten is fontos az a kérdés, hogy hogy megvalósul-e az országok közötti konvergencia, azaz hogy a gazdasági előnyök és hasznok egyenletesen oszlanak el a tagállamok között. A válság óta erős divergencia figyelhető meg például a munkanélküliség terén, ami lassan múlik el és valószínűleg a következő válság idejére sem fog visszarendeződni. Erre adhat választ uniós szinten a szociális pillér, aminek a nyilatkozatát 2017-ben írták alá a tagállamok Göteborgban. A dokumentum 20 pontba szedte a megvalósítandó fő szociális elveket, amit 3 nagy csoportba lehet sorolni: munkához jutás segítése, munkakörülmények javítása, jóléti rendszer működtetése. Nagy hátrány ugyanakkor, hogy a nyilatkozat önmagában nem lett még joganyag és nem kötelező érvényű – mondta a volt uniós biztos. Az előadás utolsó részében az európai integráció jövőjéről volt szó. A Brexit kapcsán Andor kijelentette, hogy a megállapodás nélküli kilépés mindkét félnek gondot okozna a külföldi munkavállalók helyzete miatt. A korábbi biztos szerint a folyamat fő tanulsága az, hogy az európai közös piac önmagában is globális érték, mivel sok cég már most áttette székhelyét NagyBritanniából az EU megmaradó területére. Az integráció jövője ugyanakkor elég bizonytalan, amiről csak az európai parlamenti választások után kaphatunk bővebb képet. Kérdés, hogy melyik Európáról beszélünk – a vámunió, a schengeni övezet, az Európai Gazdasági Térség, esetleg az eurózóna? Bonyolult architektúrában kell tehát az EU-nak megtalálnia a helyét – zárta előadását a tanszékvezető. Oberfrank Balázs

Az Európai Unió politikai kihívásai - Szakmai Est Gálik Zoltánnal 2019.03.12. Európa jelene, jövője – az európai integráció és a Brexit A 2019-es tavaszi félév második vendégelőadását Gálik Zoltán a BCE docense, biztonságpolitikai szakértő, a Nemzetközi Tanulmányok Intézet oktatója tartotta. Az előadás nagy részben a Brexitről szólt, de érintettük az integráció és a menekültválság témaköreit is. Gálik az előadást a szakterületével, és az égetően aktuális témának számító Brexittel kezdte (az előadás ideje alatt szavazott a brit parlament másodszorra a Theresa May által kialkudott EU elhagyást szabályzó megállapodásról, és senkit sem lepett meg, hogy a parlament újra leszavazta). Felelevenítette a britek sajátos

gazdasági

történelmét

és

helyzetét. A 20. századig a világ egyik legnagyobb hatalma voltak, ugyanakkor a II.világháború után a gyarmatbirodalmuk elvesztésével

jelentőségük

csökkent,

valamint ebben az évszázadban vereséget szenvedtek el a pénzügyi piacon is (fontsterling rendszert felváltotta az USA-i bretton-woods-i). Ezen „gyengüléseket” kompenzálva a britek elkezdtek Európa felé nyitni ld.1973-as csatlakozás az Európai Közösséghez. Ez a fajta nyitás lehetővé tette az Egyesült Királyság számára azt, hogy továbbra is vezető gazdasági szereplő legyen a világban. Az egyik eszköz, ami ebben segítette a briteket, az az EU-ban jelen lévő szabadságok (áru, tőke, munkaerő, szolgáltatások) kihasználása volt. Ez által hozzáférésük lett egy közel 500 milliós szabadpiachoz. Nem szabad elfelejteni, hogy az évek során az EU rengeteg külső országgal kötött kereskedelmi megállapodásokat, amelyek a briteket is segítették, mivel nekik nem kellett külön tárgyalni, elég volt, hogy az EU megtette azt. Ezen piacoktól és egyezményektől is elesik az Egyesült Királyság, amennyiben megállapodás nélkül lép ki az EU-ból. A kilépési kérelem benyújtása óta, saját elmondásuk szerint 40 saját kereskedelmi megállapodást kellene kötniük ezen külső országokkal. Ebből 2 év alatt sikerült 6-ot létrehozni. Ezek többsége azért hiúsult meg, meg a fejlett országok nem szívesen kötnek fejlett

országokkal szabadkereskedelmi egyezményeket (protekcionisták a saját gazdaságukkal szemben), a fejlődő országok pedig nem szívesen engedik be a fejlett országokat, mivel félnek, hogy így nem a saját gazdaságukat segítenék, hanem a már erős, fejlett gazdaságnak termelnének profitot. Egy mindkét fél számára megfelelő kilépési megállapodás sem született az EU és a britek között, mivel az előbbi a tárgyalások során a jövőre koncentrált volna, míg a briteket inkább a kilépés hogyanja foglalkoztatta (mi lesz az Egyesült Királyságban élő, dolgozó európai állampolgárok sorsa; a be és kifizetéseket mikor és hogyan fogják elszámolni; az ír határ kérdése), ám itt sem volt határozott álláspontjuk. Igazából ők sem tudták, mit akarnak. Gálik Zoltán ezt azzal támasztotta alá, hogy elmesélte volt szerencséje kötetlenül beszélgetni egy brit diplomatával és az ő elmondásából kiderült tényleg nem tudják pontosan mi is az álláspontjuk. Itt vetődik fel a kérdés, vajon tényleg jó a Brexit? Tényleg jobb lesz az Egyesült Királyságnak az EU-n kívül? A 2016-os népszavazáson kis különbséggel, de a távozás pártiak nyertek. A hallgatók arról is kérdezték Gálikot, szerinte miből adódott ez a kimenetel. Ebben ő fontos pontnak gondolta a szavazás részeredményeit az egyes korosztályokban (az idősebb korosztály voksolt főként a kilépés mellett), valamint, hogy a politikusok nem kommunikálták a szavazók számára pontosan, mit is jelentene a Brexit (emlékezzünk csak vissza Farage állítására, hogy mekkora összeget takarítanának meg a britek, ha nem fizetnének be az EU közös költségvetésébe.) Hozzá kell tenni, hogy az évek során a britek több engedményt is kaptak az EU-tól, nem vonatkoznak rájuk bizonyos feltételek, de ez sem volt számukra elegendő. Amennyiben most kilépnek, akár egy napra is (még ha később újra tagok is szeretnének lenni), az összes régi privilégiumukat elveszítik. A britek előtt, most, hogy újra leszavazták a megállapodást, 2 lehetőség áll. Vagy politikai és bürokratikus trükközéssel kitolják a kilépés határidejét 2020 december 31.-éig, ám ehhez egy a jövőről szóló tervben meg kell állapodniuk az EU-val. Vagy március 31.-én megállapodás nélkül kilépnek. Szó volt még az előadáson az európai integrációról, illetve annak trendjéről, jövőbeni lépéseiről. Gálik szerint megfigyelhető egy francia-német tengely, Macronnal az élen, ami az európai integráció irányát szabhatja az elkövetkező években. Már az adósságválság óta egyre több Európai Uniós intézményt hoznak létre, tökéletesítenek. Fontos, hogy 2 szinten folyik az integráció: felül (ld. Európai Stabilitási Mechanizmus, Bankunió stb.), ami az EU szintjén valósul meg, a már említett intézményeken keresztül, illetve alul, tagállami szinten, ahol fiskális megegyezésekben, kritériumhoz kötött megállapodásban jelenik ez meg. Véleménye szerint az integráció 2 úton fejlődhet az új szerződéseken (a 2009-es Lisszaboni szerződés óta nem volt új) vagy a megerősített

intézményeken keresztül, amiket nem feltétlenül kötne a bürokrácia sokszor súlyos és lassú döntéshozatalának béklyója. Az előadás végén Gálik beszélt még a menekültválságról is. Véleménye

szerint

igenis sokat tett a probléma megoldásának érdekében, ám túl lassú volt. Ennek az oka az, hogy

bevándorlás

és

menekültpolitika nem központi kézben

van,

hanem

tagállamok hatásköre. Fontos fejlemény, hogy az EU a külső államokkal való szerződéseket kondíciókhoz kötötte (pl. Törökország és afrikai országok), így próbálta meg mérsékelni/megoldani a problémát. Az előadást Gálik az Európai Unió védelmével és biztonságpolitikájával zárta. Szerinte nincs értelme arról beszélni, hogy miért nincs az EU-nak egy közös hadserege, mivel egy bizonyos szinten már most is van, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az EU a háború utáni rendezésben, a katonai rendtevésben vállalna (és egy bizonyos fokig már most is vállal) szerepet, nem a tényleges beavatkozásban. Ez párhuzamban áll a menekültválság megoldásaival, mivel itt is az EU helyben szeretné megoldani a problémákat. Fehérvári Gergely

Az Európai Unió és Magyarország - Szakmai Est Bod Péter Ákossal 2019.03.26. Magyarország, egy igen nyitott európai gazdaság

A tagságnak szóló szakmai estek harmadik vendége Bod Péter Ákos közgazdász, korábbi jegybankelnök volt. A Corvinus Egyetem Gazdaságpolitika Tanszékének tanára az Európai Unió és Magyarország gazdasági kapcsolatairól beszélt a hallgatóságnak. Bod Péter Ákos már előadásának kezdetén egyértelműsítette a tételmondatát: Magyarország egy igen nyitott európai gazdaság. Az export/GDP arány hazánkban kétszer magasabb az EUátlagnál, tehát gazdaságunk méretéhez képest nagy a jelentősége az exportteljesítményünk alakulásának.

jelentős

sérülékenységi

kockázatot is jelent, például vámháború esetén. Be vagyunk tehát ékelve a nemzetközi értékláncba, a kérdés már csak az, hogy ezen feljebb vagy lejjebb lépünk – jelentette ki a közgazdász. A gazdasági felzárkózás és az EU-tagság kapcsolata kérdésesnek tűnhet elsőre. A fejlettség mérőszáma (egy főre jutó GDP a fejlett EU-tagországok százalékában mérve) alapján ugyanis az látszik, hogy a konvergencia legnagyobb része nem a 2004-es csatlakozás utáni, hanem az azt megelőző években következett be. Ez a hullámzás ugyanakkor éppen annak volt köszönhető, hogy már a belépésre való felkészülés éveiben is sok változás zajlott le, ami emelte a hazai életszínvonalat. Van olyan mutató azonban, ahol semmilyen felzárkózás nem mutatható ki. Az egy órára jutó bruttó bérköltség (a vállalati szektort nézve) például a posztszocialista országokban a legalacsonyabb az Európai Unión belül, tehát a bérek lemaradása továbbra is jelentős a régióban. A magyar állam ugyanakkor kiterjedt, hiszen a GDP-arányos költségvetési kiadások alapján a rangsor felső harmadában foglalunk helyet. Ez inkább aggodalomra adhat okot, hiszen a Világbank WGI-indexe alapján a magyar intézmények minősége romlott az utóbbi 15 évben, miközben a térségben inkább nőtt, legfeljebb enyhén csökkent. Bod Péter Ákos szerint ezen a területen azért nem konvergálunk

a fejlett nyugati államokhoz, mert a rendszerváltás után csak a formális intézményeket vettük át, az informálisakat nem. Ez utóbbiak inkább a kultúra és a múlt meghatározottságán alapulnak. És hogy miért a nyugati államokhoz hasonlítjuk folyton a helyzetünket? Bod Péter Ákos úgy vélte, hogy bár mostanában divatos a Nyugat hanyatlásáról szóló közhelyeket hangoztatni, az továbbra is tény, hogy a világ leginnovatívabb gazdaságainak nagy része Európában található. Magyarország ezen országok közvetlen közelében van, de ő maga nem innovál nagy mértékben. Az a csatorna, amelyen keresztül hazánk mégis profitál a környező országok fejlettségéből, az EU-s támogatásoké. Ezek a transzferek a periféria országainak (köztük Magyarországnak) hatalmas összegeket jelentenek, míg a magországoknak kis ráfordításokat – GDP-arányosan mérve. Persze nagy kérdés, hogy ezeket a támogatásokat milyen hatékonyan költik el a kedvezményezett országok. Magyarország itt is lemaradni látszik: például a verseny nélküli közbeszerzések aránya Szlovákiában 60 százalékról 10 százalék alá csökkent 2009-17 között, itthon ugyanakkor 40 százalékról 25-re. A különböző korrupcióérzékelési indexek még nagyobb deficitet mutatnak hazánk kárára. Természetesen

pozitív

folyamatokat

megfigyelhetünk

Magyarországon,

például

versenyképességünk némileg javult a legtöbb rangsor szerint, főképp a jó makromutatóknak és az infrastruktúra fejlettségének köszönhetően – jelentette ki a Corvinus egyetemi tanára. A kormányzati és üzleti szféra hatékonyságával ugyanakkor egyértelmű gondok vannak a rangsorok szerint. Az EU jövőjét övező bizonytalanságokkal kapcsolatban Bod Péter Ákos két területet emelt ki: a transzfereket és a nemzetközi kereskedelmet. Előbbivel kapcsolatban az új szabályozás részletei jelentenek nagy bizonytalanságot: valóban kötik-e jogállamisági feltételhez az EU-támogatások kifizetését és ha igen, pontosan milyen formában? A kereskedelem kapcsán pedig egyrészt a keleti nyitás jövője lehet érdekes, mivel a közgazdász szerint az ázsiai államokkal történő üzletelés valójában

szabályozási

kihasználására

jó,

transzparenciával

lehet

arbitrázs

ahol ügyleteket

kisebb kötni.

Másrészt pedig sokkal lényegesebb kérdés, hogy beköszönt-e a nemzetközi vámháborúk kora – ez egy Magyarországhoz hasonló nyitott exportgazdaságra nagyobb veszélyt jelent.

Ebben akár a kis országok segítségére is lehet egy mélyülő európai együttműködés, ez azonban érdekes döntési helyzetbe kényszeríti a szuverenitáselvű rezsimeket: EU-val tartani vagy kimaradni? Az euró bevezetése kapcsán például Lengyelországnál és Magyarországnál egyértelműen látszik, hogy politikai döntés vezet a kimaradáshoz. A technológiai forradalom iparágakat és térségeket rajzol át. Az országok feladata az, hogy tájékozódjanak és az innovátorokkal együtt forduljanak az új korszakra – zárta előadását a korábbi jegybankelnök. Oberfrank Balázs

Az Európai Parlamenti választások - Szakmai Est Bíró-Nagy Andrással 2019.04.16. A közelgő EP választás tétje és Magyarország helyzete

A KDSZ szakmai estjeinek negyedik és egyben utolsó vendége Bíró-Nagy András politológus, az MTA TK Politikatudományi Intézet kutatója, valamint a Policy Solutions igazgatója volt. Bíró-Nagy András az előadását három nagyobb témacsokor köré szervezte. Először beszélt arról miben tér el az EP választás a nemzeti választásoktól, majd kitért a magyar EP választás lehetőségeire és utózöngéire, és végül azt mutatta be, hogy az új mandátumbecslések alapján milyen változás várható az EP pártcsaládjaiban. A politológus fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy ne ugyanúgy tekintsünk az EP választásokra, mint egy nemzeti választásra. Az EP választás egy ún. másodrendű nemzeti választás. Azért másodrendű, mivel nem a nemzeti fő hatalomért küzdenek a pártok és ezért egyes politikusok és választók szerint nincs is igazi tétje a voksolásnak. Ennek ellenére

nem

szabad

lebecsülni

választások utáni hangulatot, illetve a média megjelenést, amelyet az eredmény generál. Például 2009-ben a Jobbik bejutott az EP-be, és innen tudtak építkezni, hogy még nagyobb arányú szavazathányaddal - egy évvel később - bekerüljenek a magyar parlamentbe. Az LMP is a 2009-es EP választásokon indult először, és bár akkor nem jutott be, de ebből tudott politikai tőkét kovácsolni, és 2010-ben az LMP is beülhetett a magyar parlamentbe. Ma, ezekhez a példákhoz hasonlóan, az eredmény kihatással lehet a közelgő önkormányzati választásokat meghatározó előhangulatra is annak függvényében, hogy melyik párt mennyit szerez a mandátumokból, kinek mennyire lesz sikeres ez a választás. Az EP és a nemzeti választások között 3 fő különbséget ismertetett Bíró-Nagy András. Először is, hogy az EP választásokon alacsonyabb a részvétel a nemzeti választásokhoz képest (a V4 országokban notóriusan kevesen mennek el szavazni, átlagosan 21%, míg az EU-s átlag 43%). Másodszor, a kis pártok jobban szerepelnek itt, mint a nemzeti választásokon, erre tökéletes példa

a már említett LMP és Jobbik esete 2009-ben. Ez azért valósulhat meg, mert nincs taktikai átszavazás, az alacsony részvételi arány miatt a fix szavazóbázissal rendelkező pártok jobban szerepelhetnek, valamint az EP választási rendszer arányos, míg például a magyar többségi elvű, tehát a nyertesnek kedvez. Azt is a tagországok döntik el, hogy akarnak-e bejutási limitet (Magyarországon ez 5%) Harmadszor, a kormánypártok rosszabb eredményt érnek el, mint a nemzeti választáson. Ez az ismérv hazánkban nem valósul meg, de Nyugat-Európában gyakori, így belekerült a szakirodalmi definícióba. Magyarországnak 21 mandátuma van az EP-ben, ebből 12-t nyert meg a Fidesz 2014-ben. Ha idén 14-et érnének el (azaz itt is meglenne a kétharmad) az nagy siker lenne, míg, ha csak 11 alatti mandátumot szereznének (azaz a mandátumok fele ellenzék kezébe kerülne) valószínűleg kudarcként élné meg a Fidesz, és az ellenzéki erők tudnának belőle politikai tőkét kovácsolni. Az előadás a magyar helyzettel folytatódott. Szó volt arról, ki mikor kommunikálhatna sikert a szavazópolgárok felé. Ellenzéki oldalon az LMP és a Momentum esetében a bejutást pozitívumként élnék meg, míg a Jobbik és MSZP-P estében a mandátumaik növelése lenne az igazán pozitívum, de még azok megtartása esetén sem kéne kudarcról beszélni. A Fideszről már korábban volt szó, hogy számukra az újabb 2/3 jelentene sikert, a 12-13

mandátum

elfogadható,

és

alatti

már

kudarc

lenne.

Az utolsó nagy lélegzetvételű téma az akkor legutóbbi mandátumbecslésre épült és prognosztizált EP erőviszonyok átrendeződésének elemzése volt. Ezen témakört is magyar vonatkozással kezdte a politológus, mivel az Orbán Viktor számára kedvező forgatókönyvet ismertette. A magyar miniszterelnök számára a parlament jobb oldalán, és annak is inkább a jobb szélén ülő pártok megerősödése lenne jó, mivel az utóbbi időben mutatott politizálása inkább ezen pártok felé húz. (mint pl. az Északi-Liga Olaszországból vagy Kaczyński Jog és Igazságosság pártja) A realitás viszont az, hogy szignifikáns erősödés tőlük nem várható (nem racionális, hogy többségben lesznek). Orbán valószínűleg szeretne egy EU-s pártcsalád vezére lenni, de akikkel össze tudna fogni, egy ilyen pártcsalád megalakításhoz mind több mandátumot visznek be az EP-be. (Salvini, Le Pen és Kaczyński számára is több mandátumot jósolnak, mint a Fidesznek becsült 13) Ez azért van, így mivel Magyarország egy 10 milliós ország, míg az olaszok, franciák és németek nagyobb

népességszámú nemzet, és az EP-ben lakosság arányában osztanak mandátumokat az országoknak, tehát egy nagyobb lélekszámú országban egy csekélyebb eredménnyel is több mandátum szerezhető,

mint

egy

kis

lélekszámú

országban

egy

nagy

arányú

győzelemmel.

A jelenlegi becslések azt vetítik előre, hogy az EU párti pártcsaládok lesznek többségben a választások után, még egy potenciális 2/3-os EU párti többség sem elképzelhetetlen. Ami viszont megfigyelhető, hogy a korábban többnyire koalícióban döntéseket hozó S&D (Szocialisták) valamint az EPP (Néppárt) is meg fog gyengülni, elveszíthetik közös abszolút többségüket. Ez azt jelenti, hogy a már amúgy is kompromisszumos politikát megkövetelő EP-ben, ahhoz, hogy döntés szülessen, e két pártcsalád egyetértése nem lesz elég. Sokan azt mondják, hogy az ALDE (liberálisok) lehet a 3. pártcsalád, amivel meglehet az 50% plusz egy szavazat, de ezt gátolhatja, hogy a baloldal és az ALDE nem ért egyet a gazdaságpolitikai elképzelésekben. Másik opció a zöldek bevonása (Greens/EFA), kérdéses, hogy ők mennyire lesznek együttműködőek. Az előadás során szóba került még az ún. Macron tényező. Macron esetében megfigyelhető, hogy mivel nem akarja magát liberálisnak vallani, így nem is lép be az ALDE-ba, de ha végül oda lépne akkor az nagyon megerősödne. A francia elnök ugyanazt próbálja összehozni az EP-ben, mint ami sikert hozott neki hazájában: felrobbantani a klasszikus jobb és baloldalt, majd mindegyik oldalról a maga táborába csábítani képviselőket. Ehhez most kiváló táptalaj, hogy az utóbbi időben a tradicionális politikai rendszerek összeomlottak jelentős országokban (Olaszország, Spanyolország, a briteknél káosz uralkodik a Brexit miatt, Németországban pedig a pártok erőviszonyainak átrendeződése zajlik), így azok megosztottak, és a tradicionális pártok egységében és népszerűségében visszaesés tapasztalható. A kérdés az, hogy Macron fel tudja-e robbantani az EPPt

és

S&D-t,

hogy

vele

szimpatizáló

pártokat

magához

„édesgesse”.

Az EP választásnak tehát, habár másodrendű választásnak hívjuk, komoly belpolitikai jelentősége is lehet, emellett egyértelmű hatása lesz az Európai Unión belüli erőviszonyok megváltozására. Fehérvári Gergely

KDSZ Szakmai Konferencia 2019.05.02. Idén is megrendezte hagyományos szakmai konferenciáját a KDSZ, ahol a tematikus félévünk keretein belül továbbra is Európai Uniót érintő témákról volt szó. Az eddigi szakmai estekkel ellentétben most nem egy vendégelőadó prezentált, hanem szervezetünk tagjai kapták meg a lehetőséget, hogy egy általuk választott EU-s témában adjanak elő. Az előadásokon olyan témákról hallhatott a közönség, mint a radikális jobboldal az Európai Parlamentben, európai energiapolitika, lobbi és érdekcsoportok Brüsszelben, az EU külpolitikája vagy a bérunió. Az előadások sorát Oberfrank Balázs nyitotta meg, aki azt mutatta be, hogy a világszerte feltörekvő radikális jobboldal hogyan jelenik meg az Európai Parlamentben. Az előadó azzal kezdte, hogy a radikális jobboldal fogalmát nehéz meghatározni,

mert

nincsen

konszenzus arról, hogy pontosan mit is

értünk

használják

alatta. a

Szinonimaként

bevándorlásellenes,

neonáci, újfasiszta, populista, illetve szuverenista

fogalmakat,

például

utolsó

nem

holott csak

jobboldali pártot jelölhet. Ezután az előadó azt vizsgálta, hogy vajon értelmezhető-e egy nemzetek feletti radikális jobboldal? Az elemzés során kifejtette, hogy az európai radikális jobboldali pártok esetében jelentős ideológiai eltérés van például az állam szerepének megítélésében, illetve jelentős történelmi ellentétek is megfigyelhetőek az egyes pártok között, legyen szó például a magyar és román jobboldali radikálisok kapcsolatáról. Ezenkívül stratégia ellentétek is jelen vannak attól függően, hogy kormányon vagy ellenzékben politizálnak ezek a pártok. Továbbá a személyi ellentétek sem jelentéktelenek, itt az előadó Jörg Haider, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) korábbi elnöke és Jean-Marie Le Pen, a Nemzeti Front (mai nevén Nemzeti Gyűlés) exelnöke közötti nézeteltérést emelte ki. Az előadó kitért azonban arra is, hogy az EP sajátosságai együttműködésre késztetik ezeket a pártokat. Az EP sajátosságaként említette, hogy sok ország saját választási rendszeréhez képest az EP választás nagyobb reprezentációt biztosít a kisebb pártoknak. Továbbá az esetleges alacsony választási részvétel is ezeknek a pártoknak kedvezhet, mert a szavazóbázisuk elkötelezettebbnek számít a többi pártéhoz képest. Az együttműködés irányába az terelheti őket, hogy frakcióban politizálni sokkal hatékonyabb az EP-ben, mint függetlenként. A továbbiakban a jelenleg az EP-ben működő, a

jobbközép Néppárttól jobbra álló, radikális jobboldalinak tekintett frakciók bemutatására került sor. Elsőként az Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) frakciójának ismertetése történt meg. A frakciót a Néppártból kilépő brit konzervatívok és a cseh polgári demokraták alapították, később csatlakozott a frakcióhoz a lengyel Jog és Igazságosság (PiS) is. A frakció tagjai nagyobb nemzeti szuverenitást, kevesebb integrációt követelnek, EU-szkeptikusak, de nem kilépéspártiak, valamint elkötelezettek a transzatlanti kapcsolatok iránt. Ezután a Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája (EFDD) bemutatására került sorra. A frakciót a populista, EU-szkeptikus jelzőkkel szokás illetni. Tagjai ellenzik az eurót és gyakran fogalmaznak meg kritikát a brüsszeli bürokratákkal szemben. Ennek a frakciónak a tagjai többek között az olasz 5 Csillag Mozgalom és a brit UKIP képviselői. Végül a Nemzetek és Szabadság Európája lett ismertetve. A frakció tagjai nagyobb demokráciát,

nemzetállami

protekcionista

és

szuverenitást

bevándorlásellenes

szeretnének,

szólamokat.

valamint

gyakran

frakció tagjai

hangoztatnak

gyakran

vádolják

oroszbarátsággal. Ebben a frakcióban ülnek például a francia Nemzeti Gyűlés és az Osztrák Szabadságpárt képviselői is. Az előadás végén a jobboldali radikálisok által a közelgő EPválasztáson elérhető eredményről esett szó. A legfrissebb közvélemény-kutatások eredményei alapján ezen pártok növekedése várható, de ez nagy valószínűséggel nem lesz elegendő a parlamenti mandátumok egyharmadának megszerzéséhez sem. A három frakciót jelenleg közel egyforma nagyságúra mérik, azonban a Brexit, a toryk és UKIP kihullásával átrendezheti az erőviszonyokat, valamint az 5 Csillag új frakció alapítását tervezi. Jelenleg az valószínűsíthető, hogy a jelenlegi három frakcióból kettő marad, az EFDD vélhetően meg fog szűnni. Az előadások sorát Tóth Csongor folytatta,

aki

európai

energiapolitikáról prezentált. Az előadó azzal kezdte, hogy az energiapolitikai napjainkban egyre nagyobb

szerepet

kap,

mert

folyamatosan nőnek a szükségletek és emiatt a termelésnek is nőnie kell, módon.

méghozzá Az

fenntartható

előadás

során

elhangzott, hogy 1990 és 2016 között jelentősen csökkent a fosszilis energiatermelés, miközben a megújuló energiaforrások által termelt energia aránya folyamatosan növekedett, 2016-ban az energiatermelés 27%-át tette ki. Meglepő adat, hogy az atomenergia stagnált a vizsgált időszakban. Ezután az energiafogyasztásról kerültek ismertetésre adatok, amely esetében elmondható, hogy nem történt jelentős változás az

elmúlt két évtizedben. A megújulók aránya itt már jóval alacsonyabb, csupán 13%. Emiatt 1990ről 2016-ra 53%-ra nőtt az import aránya az energiafogyasztáson belül, ami erőteljes függőséget jelent. További aggasztó adat, hogy az európai épületek 75%-a nem energiahatékony, valamint az is, hogy a közlekedési ágazat 94%-a kőolajra támaszkodik, amiből 90% import. Az előadó ezután rátért az EU energiapolitikájára, amelyről kifejtette, hogy jelentős része nemzeti keretek között zajlik. Az EU célja az ún. energiaunió, amely a versenyképességet, a fenntarthatóságot és a biztonságot foglalja magába. További célkitűzés a szennyezőanyag kibocsátás csökkentése és az integrált belső piac létrehozása. Az EU célkitűzése 2020-ra, hogy 20%-kal csökkentse az üvegházgázok kibocsátását, 20%-ra növelje a megújuló energiaforrások arányát, valamint, hogy 20%-kal növelje az energiahatékonyságot. Távlati cél, hogy 2050-re létrehozza az ún. klímasemleges gazdaságot, amely megfelel a párizsi egyezményben, illetve a kiotói jegyzőkönyvben foglaltaknak. A harmadik előadást Varga Zsombor tartotta, témája pedig a brüsszeli lobbi és érdekcsoportok voltak. Az előadó azzal kezdte prezentációját, hogy a brüsszeli lobbinak jelentős aktualitása van, mert a hazai sajtóban egyre többet cikkeznek a brüsszeli bürokraták és

egyes

lobbicsoportok

kapcsolatáról. Ezután ismertette, hogy jelenleg 25 ezer és 50 ezer közé teszik a Brüsszelben dolgozó lobbisták

számát.

Ebből

körülbelül 7-8 ezer hivatásos lobbista, akik több, mint 9000 alkalommal találkoztak brüsszeli politikusokkal,

vezetőkkel.

lobbitevékenységet végző szervezetek száma nagyjából 10 ezerre tehető, amelyek között iparági szervezetek, NGO-k találhatóak. Ezek között körülbelül 100 magyar szervezet is található, azonban ezeknek mind költségvetése, mind lobbiereje jelentéktelen a legnagyobb lobbicsoportokhoz képest. Az előadás során bemutatásra kerültek a különböző lobbi eszközök is. Alapvetően kétféle lobbit különböztetünk meg: az egyik az ún. hozzáférés alapú lobbi, amely workshop jellegű konzultációkat jelent, a másik az ún. publicitás alapú, amely az érdekeltek mobilizálását, a figyelemfelkeltést szolgálja. Az előbbi elsősorban nagy szakértelmet igénylő technokrata kérdések esetében jelenik meg, utóbbi pedig inkább a nagy érzelmet kiváltó témáknál jellemző. Előbbi esetében bizottsági szakértők, míg utóbbinál inkább parlamenti képviselők az érintettek. A különböző érdekcsoportok eltérő jellemzőkkel rendelkeznek, megkülönböztetünk koncentrált,

illetve szétszórt csoportokat. A koncentrált csoportokat könnyű megszervezni, elsősorban iparági képviselőkből állnak, sok erőforrással rendelkeznek, nagy szövetségekbe tömörülnek. Az előadás során hallgatóság egy esettanulmányon keresztül ismerhette meg még jobban a lobbitevékenységet, ami az online tartalmak részleges liberalizációját mutatta be. Az előadó azzal zárta mondandóját, hogy a lobbitevékenység nem feltétlenül káros, minden attól függ meddig terjed a lobbisták hatalma. Negatív példaként a Monsantot hozta fel, amelyet agresszív lobbitevékenysége miatt kitiltottak a EP-ből. Ezután egy rövid szünet következett, ahol a résztvevőknek lehetősége volt egymással kötetlen beszélgetésre, illetve egy kis nassolásra. Az utolsó előtti, negyedik előadás az Európai Unió külpolitikájáról szólt. A témában Fehérvári Gergely

prezentált,

aki

előadásának a „Biztonságos út az aknamezőn keresztül” alcímet adta. Először egy rövid történelmi áttekintést résztvevők,

hallhattak amiben

kifejtésre

került az EU közös kül- és biztonságpolitikája,

melynek

lényege az egységes álláspont kialakítása, ami lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy olyan problémákat kezeljenek, amiket egyedül nem tudnának megoldani. A közös kül- és biztonságpolitikáért külön EU-s biztos felel, akinek az ellenőrzését az EP végzi. Az előadó mérföldkőnek nevezte a 2016-os évet az EU külpolitikájában, mivel ekkor egy új globális stratégiát alkotott meg, amelynek központi eleme az Unió biztonsága, ez a stratégia a konfliktusokat integrált módon kívánja megközelíteni, együttműködéseken alapuló szerződésekkel akar előrelépést elérni. Ezek a célkitűzések mind a globális XXI. századi kormányzás irányába mutatnak. Ezután az előadó az Európai Unió bilaterális kapcsolatait járta körbe az Egyesült Államok, Oroszország és Kína esetében. Elsőként az EU és Oroszország kapcsolatáról beszélt, megemlítve, hogy a kapcsolat időben két részre bontható. 2014 előtt közeledés volt jellemző, azonban az ukrajnai válság miatt feszültté vált, mindkét fél szankciókat vetett ki a másikra. Először az EU hozott intézkedéseket egyes orosz magánszemélyekkel szemben, korlátozta az általános gazdasági eszközöket. Az intézkedéseket ellen-szankciók követték, amelyek importtilalmat rendeltek az EU-ból származó élelmiszerekre, illetve tiltásokat tartalmazott a EU-s állampolgárokra nézve is. Ennek

következményeként az Európai Tanács befagyasztotta az Oroszországgal való együttműködést. Napjainkban közeledés figyelhető meg az EU részéről, azonban ennek feltétele a Minszki egyezmény betartása. Az orosz után az EU transzatlanti kapcsolatairól eset szó, amely az USA mellet Kanada és az EU viszonyára is kitért. Utóbbi kapcsolat rendkívül jónak mondható, mivel átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodás van a felek között. Az USA és az EU viszonyának azonban nem tettek jót a Trump-adminisztráció protekcionista gazdaságpolitikai intézkedései. Ilyen volt például a TTIP felfüggesztése, valamint az európai vasra és acélra kivetett importvámok. Az előadás utolsó részében Kína és az Európai Unió viszonya került a napirendre. Az előadó megemlítette az EU-Kína 2020 stratégiai együttműködést, amelynek célja a két fél gazdasági kapcsolatának elmélyítése. Az együttműködés keretein belül évente tartanak csúcstalálkozót a felek, azonban eddig komolyabb áttörés nem történt a gazdasági kapcsolatok terén. A cél egy kétoldalú beruházási megállapodás lenne, ezt azonban egyelőre akadályozza a kínaiak protekcionizmusa. Az előadó kiemelte, hogy az EU számít Kína első számú kereskedelmi partnerének, míg Kína az EU 2. legnagyobb kereskedelmi partnere. Kínával kapcsolatban szót ejtett még az emberi jogi aggályokról, illetve Tajvan státuszáról is, mint az együttműködést gátló tényezők. A

Szakmai

Konferencia

utolsó előadója Vass Péter volt,

aki

előadásának

„Bérunió – Valóság vagy vágyálom” címet adta. Az előadó a prezentációját annak az

uniós

állampolgári

kezdeményezésnek bemutatásával

a kezdte,

amelyet „egyenlő munkáért egyenlő

bért”

jelszóval

indítottak és kezdeményezői közé tartozott a Jobbik is. A kezdeményezés elsősorban az EU szegényebb országaiban talált támogatókra, a 9 legszegényebb országból 8-ban vannak támogatói. A kezdeményezők azonban nem adtak konkrét javaslatot az általuk megfogalmazott probléma megoldására. Az előadó a továbbiakban a bérunió megvalósításának lehetőségét vizsgálta. Fontosnak tartotta megemlíteni, hogy a kezdeményezés kritikusai által hangoztatott érvelés, miszerint a munkabér a munkások termelékenységétől függ nem tökéletes, mert a termelékenységet eltérő értelemben használják: egyszerre statisztikai fogalom, ami a GDP és a munkaerő hányadosát jelenti és egyszerre jelenti a

munkások által hozzáadott értéket. Magyarország esetében megemlítette a tőkehiányt, vagyis azt, hogy hazánk esetében sokkal kevesebb tőke jut a munkára, mint Nyugat-Európában. Azzal kapcsolatban, hogy miért alacsonyabbak a bérek Magyarországon további két elméletet is megemlített. Az ún. Brand-elmélet szerint pl. az olyan fejlett országok esetében, mint Svájc, önmagában annak köszönhetően, hogy egy cég svájci, magasabb árakat szabhat. Megemlítette a méretgazdaságosságot is, amely szerint a népesebb országok a nagyobb belső piacuk miatt versenyelőnyben vannak, itt azonban Svájcot ellenpéldaként hozta fel. Az egyik lehetséges megoldás, amit felvázolt, az a tőkeinjekció volt. Ez azonban nem feltétlenül növeli olyannyira a teljesítőképességet, erre példa szerinte Magyarország is. Egy másik lehetőségként említette a brandinget, ami szerint az országimázs növelésével vonzóbbá válhatnak az országok a befektetők számára. További megoldásként szó esett még az ÁFA, mint egyedüli adónem bevezetéséről, ami a gyakorlatban 100%-os ÁFÁ-t jelenthetne, ami az árak és ezáltal a bérek növekedéséhez vezetne. Végül az állami bérek emelése, mint lehetséges napirendre,

megoldás aminek

került

hatására

magánszféra béreinek is meg kellene emelkedniük. Ez magával hozná az árak emelkedését is, ami az import növekedését, az export csökkenését jelenthetné hazánk esetében. Erről azt is kifejtette az előadó, hogy ez jelentősen ellentmond a jelenlegi magyar kormányzat stratégiájának. Az előadás után a közönség megszavazta az általa legjobbnak talált előadást. A voksoláson szoros verseny alakult ki, a hallgatóság végül Varga Zsombor prezentációját tartotta a legjobbnak, így idén ő vihette haza a KDSZ által a legjobb előadónak adományozott díjat.

Csobánczi Máté

Szakmai látogatás az Európa Házban 2019.05.17. Május 17-én egyik tagunk kapcsolatainak hála, sikerült meglátogatnunk a Budán található Európa Házat. Az Európa Ház ad otthont többek között az Európa Pontnak, az Európai Parlament Kapcsolattartó irodájának és az Európai Bizottság Magyarországi képviseletének. A látogatásunk során először megtekinthettük az első szinten elhelyezkedő Európa Pontot, amely fő funkciója az információnyújtás és a polgárok tájékoztatása. Az első emeleten található könyvtár megtekintése után a második emeleten hallgathattunk meg két Unióval kapcsolatos előadást. A

frissen

átadott

előadóteremben

először

beszéltek nekünk az Európai Parlament munkájáról, majd részletesen velünk

ismertették az

legfrissebb

intézmény kampányát,

melynek célja a polgárok ösztönzése arra, hogy részt vegyenek a május végi EP választásokon.

Egy

gyors

közvélemény kutatás után kiderült, hogy mindannyian hallottunk már a kezdeményezésről, viszont egyikünk sem ismerte, milyen lehetőségeket nyújt ez minden uniós polgárnak és mekkora szervezés és önkéntes csapat küzd azért, hogy a választáson való részvétel fontosságát hangsúlyozza. A kampányról részletes információk a szavaznifogok.eu oldalon találhatóak. A második előadáson mutatták be nekünk az Európa Ház funkcióit és működését. Megtudtuk, hogy a 28 tagállam területén 33 pont létezik és, hogy bárki, szinte bármilyen Unióval kapcsolatos kérdés esetén bátran fordulhat a Ház munkatársaihoz, akik segítenek eligazodni a témát illetően. A Ház 9 és 6 óra közötti nyitvatartása alatt bárki bármikor meglátogathatja a 3400 könyvet/kiadványt magába foglaló könyvtárat is. Az Európa Házban eltöltött másfél órával zártuk le a KDSZ 2018/19-es tavaszi Európai Uniós tematikájú félévét, amely remek lehetőség volt arra, hogy kimozduljunk az egyetem falai közül és áttekinthessük mit is tanultunk az elmúlt szemeszterben. Árvai Lujza

KDSZ – Közgazdászok a Közpolitikában Email: kdszcorvinus@gmail.com Honlap: kdsz-bce.blogspot.com Facebook: KDSZ – Közgazdászok a közpolitikában Készült a KDSZ Elnökségének megbízásából 2019.05.17.