Kiadványunkkal színházunk 2024/25-ös évadáról szeretnénk átfogó képet mutatni Önnek. Egy olyan évadról, amely a Katona hagyományaihoz képest is még inkább rólunk, napjainkról és a velünk, bennünk élő közelmúltunkról szól.
Műsorfüzetünket múltunk és jelenünk néhány fiktív momentumával illusztráltuk – olyan konstruált pillanatokkal, melyeket lazábban-szorosabban bemutatóink inspiráltak, s melyek akár meg is történhettek 5, 10, 20 vagy 50 éve. Velünk, apáinkkal, nagyapáinkkal, valahol Magyarországon vagy Kelet-Európában. Gáldi Vinkó Andi fotóinak Vonnák Diána szövegei adnak egyfajta szubjektív értelmezést.
A Katona művészi hitvallásának egyik pillére, hogy fiatal színházi alkotóknak biztosítsunk terepet és minél több kortárs, jellemzően hazai szerző művét dolgozzuk fel a színpadon. Ezen törekvés tekintetében igyekszünk most újabb szintet lépni, s hiszem, hogy a találkozások színházunk állandó alkotógárdája, a remek irodalmi alapanyagok, szövegek, valamint az alkotni akaró kreatív energia között igazán különleges évadot eredményeznek.
Társulatunk valamennyi tagjának nevében köszönöm, hogy nézőként, támogatóként velünk tart, és bízom abban, hogy ebben az évadban is számos emlékezetes élménnyel gazdagodik a Katona József Színházban!
Máté Gábor Fotó: Dömölky Dániel
TÁRSULATUNK
Ügyvezető igazgató
Máté Gábor
Színművészek
A Művészeti Tanács tagjai Ascher Tamás Székely Kriszta
Tarnóczi Jakab Zsámbéki Gábor
Bán János, Bányai Kelemen Barna, Béres Bence, Bezerédi Zoltán, Bodnár Erika, Borbély Alexandra, Dankó István, Elek Ferenc, Fekete Ernő, Fullajtár Andrea, Gloviczki Bernát, Jakab Balázs, Jordán Adél, Kanyó Kata, Keresztes Tamás, Kiss Eszter, Kocsis Gergely, Lengyel Benjámin, Máté Gábor, Mentes Júlia, Mészáros Béla, Ónodi Eszter, Pálmai Anna, Pálos Hanna, Pásztor Dániel, Pelsőczy Réka, Rajkai Zoltán, Rezes Judit, Rujder Vivien, Szacsvay László, Szirtes Ági, Takátsy Péter, Tasnádi Bence, Tóth Zsófia, Ujlaki Dénes, Vajdai Vilmos, Vizi Dávid
Dramaturgok
Szabó-Székely Ármin
Török Tamara
Gazdasági igazgató
Dely Katalin
Produkciós koordinátor
Mattyasovszky-Zsolnay
Bence
Műszaki vezető
Mucsi Gábor
Értékesítési vezető, Sufniprojekt produkciós vezető
Szívós Tamás
Kommunikációs vezető, PR
Kocsis Lajos
Zenei vezető
Sáry László
Épületüzemeltetési vezető
Takács István
Művészeti titkár
Csontos Sarolta
Titkárságvezető, nemzetközi referens
Wéber Edina
Színházi titkár (Kamra)
Tamási Anna
Színházi titkár
Kenyeres Boglárka
Rendezőasszisztensek
Fejes Vera
Hornung Gábor
Tiwald György
Tóth Judit
Gazdasági csoport
Czimmermann Andrea Fejes Éva
Nemes Edit
Némethné Mészáros
Teréz
Urbán Anna
Kommunikáció
Habik Anna
Perjéssy Gábor
Talmácsi Alexa
Tóth Franciska
Közönségszolgálati Iroda
Novák Erika
Sipos Szilvia
Talmácsi Alexa
Behívó Végh Ildikó
Vági Eszter
Aradi Fanni
Bagossy Júlia
Koltay Dorottya Szonja
Mandák Emese
Tóth Dorka Berta
Rendszergazdák
Darida István
Józsa Attila
Hivatalsegéd
Budavári Réka
Videótervező és tárvezető
Török Marcell
Videótár
Kovács Bálint
Nagy Réka
Súgók
Boncza Anita
Fejes Vera
Héricz Anna
Schaefer Andrea
Varroda
Hűgel Katalin
Gépészek
Csermák Zoltán
Kovács Gábor
Villanyszerelő
Posvanecz Jenő
Asztalos
Kántor László
Lakatos
Pap Miklós
Kárpitos
Mészáros László
Anyagbeszerző, gépkocsivezető
Ágoston Béla
Raktáros
Tóth Dániel
Portaszolgálat
Cseszlai Ilona
Horváth Erzsébet
Póka Zsuzsanna
Tóth Tibor
Zloch János
Varga Csaba
Nézőtéri felügyelő
Horváth Józsefné
Psotta Dorka
Sisa Judit
Túry Bálint
Ügyelők
Héricz Anna
Valovics István
Színpadmester
Fodor István
Fórián Péter
Díszítők
Brusznyiczki János
Frankó Bence
Kása Ádám
Kiss Bence
Kovács Bálint
Szabó András
Szakács László
Szalontai István
Takács János
Hangtárvezető
Németh Ferenc
Hangosítók
Masát Máté
Ónodi Zsolt
Hangosító gyakornok
Krasznai Mátyás Mihály
Kelléktárvezető
Tölli Judit
Kellékes
Kertész Janka
Kamuthy Maja
Fővilágosító
Pető Gergő
Világosítók
Balázs Krisztián
Bárány Bence
Bíró Tádé
Makray Gábor
Mészáros Gábor
Tóth Bertalan
Jelmeztárvezető
Kovács Ildikó
Öltöztetők
Batta Eszter
Elek Bea
Kulcsár Nóra
Fodrásztárvezető
Szeberényi Lejla
Fodrásztár
Tóth Barbara
Szabó Sára
Nézőteresek
Fendrik Borbála
Horváth Zsófia
Keszég Zsigmond
Lakos Attila
Milovecz Laura
Szabó Dorottya
Téglás-Varga Cecília
Varga Renáta
Technikai vezető
Balázs Krisztián
Technikai munkatárs
Rigó Zoltán
Színpadmester
Tóth László
Díszítők
Botka Zoltán
Papp Gergő
Pető Sándor
Szakmár Róbert
Tőzsér Gábor
Fővilágosító
Pető Gergő
Világosítók
Fekete Balázs
Ladányi Katalin
Napsugár
Nedár Barnabás
Hangosítók
Horváth József
Wirth Tamás
Öltöztetők
Gáspár Viktória
Pintér Mária
Szokodi Beáta
Fodrász
Kelecsényi Bernadett
Nézőteresek
Üveges Marcell
Farkas Dorottya
Gáti Veronika
Gémes Mira
Horkay Andrea
Jakus Laura
Keresztes Judit
Schillinger Laura
Szabó Anna
Szabó Tamás
Szigeti Lili
Vörös Rozi
Zubor Boldizsár
VASTAPS-DÍJ
A TÁMOGATÁSÁVAL
LEGJOBB NŐI
FŐSZEREPLŐ
PÁLMAI ANNA –––––– EMBTRAG
LEGJOBB RENDEZÉS
SZÉKELY KRISZTA –––––– EMBTRAG
LEGJOBB FÉRFI FŐSZEREPLŐ
BÉRES BENCE –––––– EXTÁZIS; MEGRÁG, KIKÖP
RADICAL RELAX – 2024. 10. 12.
NYÍLT TÁRGYALÁS – 2024. 12. 13.
EGY NYÁR – 2025. 04. 12.
BEMUTATÓK —
RADICAL RELAX
Írta: Tarnóczi Jakab
Kapcsold ki a telefonod és tedd félre! Csendesedj el! Csak akkor beszélj, ha feltétlenül szükséges! Étkezések közben egyáltalán ne beszélj! Figyeld meg a rágásod! Figyeld meg a nyelésed! Figyeld meg a légzésed! Figyeld meg a tested! Ülj le! Ülj le, és ne csinálj semmit! Mi az a semmi? Mi az a valami?
Zsolt háromszor hét napig ült, és nem csinált semmit. Aztán ott is maradt a semmi közepén egyedül. Majd lassan elkezdtek köré gyűlni az emberek. Azóta is jönnek. Van, aki kíváncsiságból érkezik, van, aki a megváltást keresi, van, aki menekül, és van, aki csak azért jön, hogy végre megérkezzen.
Tarnóczi Jakab alkotócsapatának új ősbemutatója, a Radical Relax kilenc ember egyhetes elvonulástörténetét meséli el, melynek utolsó órájában a nézők is résztvevővé válhatnak.
ZSOLT: Két szerzetes az udvaron vitatkozott. Az egyik azt mondta: A zászló mozog. A másik azt mondta: A szél mozog. Véletlenül arra járt Eno, a hatodik pátriárka. Azt mondta nekik: – Nem a zászló, nem a szél – az értelem mozog!
ALÍZ: Igen?
ZSOLT: Igen! Mit gondolsz? Mi mozog?
ALÍZ: Ebből következtetéseket fogsz levonni?
ZSOLT: Mi mozog? [Csend]
ALÍZ: Mindegy.
SZEREPLŐK: Bányai Kelemen Barna, Béres Bence, Mentes Júlia, Pásztor Dániel, Rezes Judit, Rujder Vivien, Vajdai Vilmos, továbbá Bencsik Levente és Hunyadi Máté
ALKOTÓK: dramaturg: Hámor Anna, Varga Zsófia, dalszöveg: Kemény Zsófi, zene: LEVIMATE, díszlet: Devich Botond, jelmez: Pattantyus Dóra, koreográfia: Cuhorka Emese, videó: Kovács Bálint, Nagy Réka, Török Marcell, rendező: Tarnóczi Jakab
Hol volt, hol nem volt, Papírtornyon és Intézményhegyen túl, ahol a kurta farkú malac túr, volt egy hatalmas ispotály. Annak az ispotálynak száz ablaka volt, és minden ablaknak száz szeme. Száz visszhangos, hámló falú teremben gyűlt össze a megfáradtak és kiégettek apraja-nagyja. Olyan sok embert vonzott a jó doktorok tudománya, hogy nemcsak az ágyakon, de még a lélegzeten is osztozniuk kellett.
A tömött termek zsivajától csak az árnyas kert nyújtott menekvést, ahol a kiszáradt szökőkutak hűs kövezetén pihegett boldog-boldogtalan, s gyümölcseiktől roskadoztak a fosókafák. Aki csak meglátta, ellenállhatatlan vágyat érzett rá, hogy édes gyümölcsüket megkóstolja, de a fákat váltott műszakban őrizte a Műtősfiúk rettegett őrsége. Ha bárkit is a fák közelében értek, lett nemulass!
A békakirályfik az egyetlen működő szökőkútban laktak. Emberéletükben bankárok voltak, de megszöktek. Még most is szabályosan rosszul lettek, ha az arrajárók aprót dobáltak kútba. Nappal, mikor a tikkasztó hőségben senki nem merészkedett az ispotály kertjébe, megcsókolták egymást, férfivá változtak, lustán kiterülve hagyták, hogy bronzszínűre barnítsa őket a Nap. Kedvtelve nézegették egymás formás fenekét, domború mellkasát. Ha mégis arra járt valaki, fejvesztve menekültek a tavirózsák közé, csókjuk néha már ugrás közben csattant el, visszaváltozásuk épphogy sikerült, mire a levelek közé csobbantak. Úgy hitték, titkukról senki nem tud.
Ferdinand von Schirach
– SCHLÜTER KONTRA THIEDE
RENDEZŐ Székely Kriszta BEMUTATÓ
2024. 12. 13.
NYÍLT TÁRGYALÁS
– Schlüter kontra Thiede
Írta: Ferdinand von Schirach
Fordította: Szabó-Székely Ármin
„A Színház (a színdarab) valójában mindig Törvényszék, ahol a szereplők vádat emelnek, védekeznek, panaszolnak, enyhítő körülményekről számolnak be, próbálják meggyőzni a nézőket. A közönség az esküdtszék.” (Hélène Cixous)
Katharina Schlüter tévés műsorvezető viszonyt kezd Christian Thiede vezérigazgatóval. Szakításuk után a nő feljelenti volt szeretőjét szexuális erőszak vádjával. A büntetőperben állítás kerül szembe tagadással. A nő ezt mondja, a férfi azt mondja. Mi történt kettejük között? És mi bizonyítható?
Ferdinand von Schirach új, szinte dokumentumszövegnek ható tárgyalótermi darabja egy feltételezett szexuális erőszak ügyet vizsgál, és ezen keresztül a női és férfi társadalmi szerepek, a #metoo-mozgalom, a médianyilvánosság és magánélet, a jog és igazság ellentmondásairól beszél anélkül, hogy ideologikussá vagy demagóggá válna. Nem ítélkezik, a mindennapi realitást tárja elénk. A nyugati világ elmúlt évtizedének meghatározó társadalmi kérdéseit érinti, és nem mondja meg, hogy mit kell gondolnunk róluk. Egyszerűen annyit mond: gondolkodjunk el!
SZEREPLŐK: Elek Ferenc, Fekete Ernő, Fullajtár Andrea, Jordán Adél, Kocsis Gergely, Ónodi Eszter, Pálmai Anna, Pelsőczy Réka, Rajkai Zoltán, Takátsy Péter, Udvaros Dorottya m.v., Wettstein Márk e.h.
Edd meg a tekercset, enélkül ne ítélj, ne prófétálj! Tedd a magadévá egészen, tintával felkent pap legyél, pecsétes határozat. Más nyelvet mi nem beszélünk. Fesse kékre a nyelvedet, nyiszatolja a szád sarkát a papír éle, gyűljön csak megemészthetetlenül a beleidben a cellulóz, kivárjuk, hogy felböfögd az első szavaidat.
A törvény örök, a betűje szent. Nem ment fel, ha nem ismered, nem elég, ha ismered, kevés, nagyon kevés, ha betű szerint érted. A szellemében kell cselekedni! Vagy legalábbis nem azzal ellentétesen. Úgyhogy edd csak azt a tekercset, ha hozzánk szólnál.
A próféták nem sarlatánok, hordón duhajkodó, szakállas szörnyetegek, nem. Szofisták és filiszteusok, tudákosok és csinovnyikok, aktakukacok és könyvmolyok vagyunk, az ész karhatalma, álarcosbálja, szerény tánclépései.
Más nyelvet nem beszélünk.
Egy csinos kis ítélet tudják, milyen? Tiszta, elvágólagos. Felszabadító és elsöprő. Nem lep meg senkit, mégsem lehet magától értetődő eljutnunk hozzá.
Születését rettegés, fojtott suttogás kíséri, a vajúdás közben a jelenlévők lélegezni is elfelejtenek. Mikor végre elhangzik, sóhajok szakadnak ki, könnyek tolulnak fel, és a győzelmi menet magabiztosan kilép a történetből, a tárgyalóterem békés ürességbe borul.
Olyankor azokkal, akik ellen meghoztuk ezt a csinos kis ítéletet, nem foglalkozik senki, védőikkel együtt úgy bucskáznak ki a történetből, mintha soha bele se kerültek volna.
De van olyan is, hogy hiába megy minden, ahogy mennie kellene, a sértett, a mellőzött felek, az ítélet ellenérdekeltjei ellopják a show-t.
Keserűségük gyúlékony, sértett igazuk bozóttűzként terjed. Óvakodjunk a könnyeiktől.
RENDEZŐ Ascher Tamás BEMUTATÓ 2025. 04. 12.
Carlo Goldoni
EGY NYÁR
Írta: Carlo Goldoni
Fordította: Török Tamara
Goldoni fényes velencei karrierjének utolsó két évében, 1761-62-ben
írta Nyaralás-trilógiáját. A darab egy szerelmi négyszög története, két elhibázott szerelem komédiája: a szerelmi téboly kibontakozása, majd visszaterelése a morális korlátok, a társadalmi szabályok, a józan ész határai közé; féltékenység, szorongás, őrlődés az adott szó és a szenvedély között. A szerelmesek mellett ott vannak a gazdáik viselkedését döbbenten figyelő szolgák, a jószándékú, de mindent csak megbonyolító apa, egy ingyenélő vendég, egy szerelemre éhes, idősödő nagynéni, egy elviselhetetlen jóakaró… – szinte egyenrangú, nagy szerepek, bonyolult, gazdagon kidolgozott jellemek. A nyaraláson részt vevő sok-sok pár története a vágyott és a megélt szerelemnek megannyi módozata, lehetősége, változata.
„Az emberi nyaralások örök kalandja, az elutazások és a visszatérések kalandja, az illúzióé és az évszakok illúziójáé, a már visszahozhatatlan koroké – írta a darabról Giorgio Strehler. – Ha érezhetünk Goldoninál szomorúságot, ha létezik töprengő melankólia ebben a században, olyan melankólia, amely a legmélyén csupa életörömmel, finomsággal és mértéktartással párosul, akkor ez a szomorúság itt a maga teljes fényében mutatkozik meg. Van ebben valami az évszázad halálából, valami egyre hangsúlyosabb hanyatlás. Épp ezért olyan mai a hangulatában a Trilógia.”
SZEREPLŐK: Bán János, Bányai Kelemen Barna, Bezerédi Zoltán, Borbély Alexandra, Dankó István, Erdős Lili m.v., Fullajtár Andrea, Gloviczki Bernát, Jakab Balázs, Jordán Adél, Keresztes Tamás, Matisz Flóra Lili, Mészáros Béla, Pálmai Anna, Pálos Hanna, Szacsvay László, Ujlaki Dénes
ALKOTÓK: díszlet: Khell Zsolt, jelmez: Szakács Györgyi, zene: Matisz Flóra Lili, dramaturg: Török Tamara, fény: Bányai Tamás, súgó: Boncza Anita, ügyelő: Valovics István, asszisztens: Tiwald György, rendező: Ascher Tamás
Mindjárt megjönnek és elrontják.
Beleülnek a látómezőmbe, nyavalyognak, pletykálni kell velük. De addig.
Addig miénk a plázs. Fotózz le ebben az édenkertben. Ez a természetes közegem!
Isteni, nem? Karolj belém.
De ne így, ne ilyen mesterkélten. Olyan képet akarok, ahol önfeledten szórakozunk.
Delfines wc-ülőke. Pálmafás ágytakaró. Vízeséses falikép a franciaágy fölött. Ananászkonzerv. Mondtam, hogy fölösleges eljönnünk, otthon még a homok sem megy be a lábujjaim közé.
ITT ÉLET – 2024. 10. 11. A HALÁL KILOVAGOLT PERZSIÁBÓL – 2024. 12. 14. 2031 – 2025. 04. 11.
RENDEZŐ Máté Gábor BEMUTATÓ
2024. 10. 11.
Jánossy Lajos
ITT ÉLET
Írta: Jánossy Lajos
A készülő példány Jánossy Lajos Örök hely és mindenhol idő című, 2023-ban megjelent regényének színpadi változata, amelyet az író az előadás rendezőjével, Máté Gáborral szoros együttműködésben készít. A különös hangvételű darabban, amelyben narráció és hagyományos jelenetek sora váltja egymást, az óvodáskorától a főiskolás koráig követhetjük a főhős, Pálfy Andris életét – és a Kádár-rendszer utolsó húsz évét. Szülők, rokonok, barátok, szerelmek, példaképek portréi alkotják a tablót, amelyből kirajzolódik a rendszerváltást megelőző évek, évtizedek hangulata és a benne élők közérzete. Jellegzetes helyek és jellegzetes életutak; túlélési és boldogulási stratégiák, a szabadságkeresés és a megalkuvás különféle módozatai.
A darabban megjelenő szereplők a kor tipikus alakjai, a mindennapok szocializmusának ismerős figurái. Andris és szülei egy értelmiségi, polgári család tagjai, az orvos szülők ’89 után aztán nem azon az úton mennek tovább, amit a családi helyzetük látszólag kijelöl a számukra. Andris keresi a saját útját, menekül, lázad a rendszerben kijelölt helye ellen, miközben a családja elvárásainak is próbál megfelelni, és valójában nem tart semerre sem; története a felnőtté válásának története, amely félbemarad a rendszerváltás évében. Jánossy Lajos szövege lélekbe maróan idéz meg egy korszakot, a Kádár-kor szocializmusát és annak szűk levegőjét.
SZEREPLŐK: Dankó István, Elek Ferenc, Gloviczki Bernát, Kanyó Kata, Kocsis Gergely, Lengyel Benjámin, Ónodi Eszter, Pálmai Anna, Rajkai Zoltán, Szirtes Ági, Takátsy Péter
ALKOTÓK: díszlet: Khell Zsolt, jelmez: Kovács Andrea, dramaturg: Török Tamara, zene: Monori András, korrepetitor: Szabó Móni, súgó: Boncza Anita, asszisztens: Fejes Vera, rendező: Máté Gábor
A szagával van tele minden. Parfümös dohányfüst, öblítő illaton átütő, enyhén fanyar izzadtság. Nyári nőillat, műbőr székeken gyöngyöző hátak, fülledt nyakak. A metrószél odakap a blúzuk alá, az orromba libbent mindent. Végem van.
Érintésnyire van. Persze rám se néz. Markolnám, de tilos. Markolnám, de ekkora suttyó nem lehetek. Nem leszek. Maga énrám nincs tekintettel, hölgyem. Itt csókolja. Kluttyog a hasam, remélem, nem hallják. Ha lecsukom a szemem, finoman körözni kezd alattam a talaj. Iszamós félálom. Kellene valami, amiben megkapaszkodok.
Nem vagyok tahó, ha fel bírok kelni, megindulok inkább. Kimegyek levegőzni.
Figyelj már, odaadjuk olcsóbban, ha a tok nélkül is kell!
Hajnóczy Péter
A HALÁL KILOVAGOLT PERZSIÁBÓL
Írta: Hajnóczy Péter
A jelenben borok, a múltban sörök fogynak. A jelen valós ideje egy bő óra.
Szerettem volna kerek történeteket kedvelő rendezői alkatomat a látomásosság és a laza narratíva felé motiválni. Szerettem volna színpadra adaptálni ezt a magyar kisregényt.
Hajnóczy Péter írta, aki árva volt, nem végezte el az iskolát és 38 évesen feladta a szervezete.
Hajnóczy Péternek volt humora.
Az alkohol megszünteti az időt. Szerettem volna előadást készíteni az alkoholról.
Bagossy Júlia
SZEREPLŐK: Jakab Balázs, Mészáros Béla, Rujder Vivien, Szirtes Ági, Tasnádi Bence, Tóth Zsófia, Vizi Dávid
Még egy rund, aztán elmegy virágot venni, fogadkozik.
Hány hónapja már, hogy nővel volt, ezen morfondírozik, és hogy ha most nem inna sört, nem szívna rá cigarettát, akkor nem lenne szaga. Ha nem lenne szaga, talán engedné, hogy megcsókolja, igen, és a csóknak talán folytatása is lenne.
A söntés közelebb van.
Olcsó senkiházinak érzi magát, bizonygatja, hogy azzal a meztelen testtel ő az éhes magányt csillapítaná, nem egyszerűen üzekedni akar. Mennie kellene. Bár az is lehet, hogy már mindegy, ha egyszer már ivott, már bűze van.
A fülébe rikácsol a papagáj, a lakás sötét. Nem érti, hol van, a másik kettő hová lett, délibábok voltak-e, hullák teveháton, foguk között rózsákkal, onnan húzta-e ki szálanként, attól vérzik-e a keze.
Mit mondhatna Krisztinának. Soha nem mondott neki semmit, csak hümmögött.
Kell az a tömény rózsaillat. Talán elfojtja a gyanút.
Felezzük el a sörét, aztán mondja, fiam, ha annyira akarja. De ne siessen úgy, nem tudok magával lépést tartani, az meg mégsem járja, hogy lerészegedik. Meghallgatok én bármit, csak eleje, közepe meg vége legyen.
RENDEZŐ Dohy Balázs BEMUTATÓ 2025. 04. 11.
Dohy Balázzsal közös koncepció alapján írta Biró Zsombor Aurél
Nem. Nincs múlt. Most van. És a mostból gondolunk dolgokat a múltról. Mi az emlékezet? Hát idegtudomány, gyerekek. Az emlékek megbízhatatlanok és trükkösek és sikamlósak, mert eleve az a biológiai funkciójuk, hogy megtámasszák a narratíváinkat. Emberek vagyunk, a koherenciát keressük. Nem tudunk együttélni az ellentmondásokkal. És nem az emlékeinkből rakjuk össze a világképünket, hanem a világképünk, az már megvan, és ahhoz csipegetjük, gyurmázgatjuk hozzá azokat az emlékeket, amik igazolják, hogy igen, jól látjuk, a világ tényleg ilyen. És az én helyem itt van. Az övé meg ott. Áldozat. Szabadságharcos. A csúnya, gonosz bácsi.
A hetedik Orbán-kormány második éve. Gelléry Károly, az Európai Polgár díjas művész, legendás egyetemi tanár és színházigazgató osztálytalálkozóra várja egykori rendező hallgatóit. Budapesten egész éjjel intenzív havazás várható.
SZEREPLŐK: Béres Bence, Fekete Ernő, Kanyó Kata, Lengyel Benjámin, Mentes Júlia, Tasnádi Bence, Vizi Dávid
ALKOTÓK: súgó: Schaefer Andrea, asszisztens: Tóth Judit, rendező: Dohy Balázs
Most mit néztek?! Titeket leváltottalak már?
Azt mondják, a magas pozíció korrumpál.
Szerintem inkább az van, hogy visszahozza az erős színeket.
Jó, rossz. Fiú, lány. Győztes, vesztes. Ennyi. Ez színház, itt nem lehet pasztell színekkel baszakodni. Az árnyalatokat, amikkel dolgozom, innentől úgy hívják, ország, hatalom, dicsőség.
Nem azt mondom, hogy nem nyomasztanak ezek a falak. Van, hogy reggel arra ébredek, álmomban ledózeroltattam az egész kócerájt.
SÁRSZEG – 2024. 09. 01.
JELENETEK A STUCK CSALÁD ÉLETÉBŐL – 2024. 12. 12.
SAJÁT [?] SZOBA – 2025. 04. 10.
VILÁGMEGNEMVÁLTÁS
RENDEZŐ Antal Bálint BEMUTATÓ 2024. 09. 01.
SÁRSZEG
világmegnemváltás
Kosztolányi Dezső Aranysárkány című regénye alapján
„Bízzátok rám a gyermekek nevelését, s megváltoztatom a világot.” (Leibniz)
Sárszeg: a történet egyik főszereplője. A bezáruló, szűk világ szinonimája. Fojtogató, fülledt, szigorú település.
A Kosztolányi által megírt magyar vidék kísértetiesen ismerős: a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium napi útmutatása szerint működő közoktatás, pozíciójukat féltő iskolaigazgatók, főispánok, tehetős vállalkozók által leuralt hétköznapok, bosszúszomjas álújságírók, pedagógus bértáblák és az életidegen tankövetelmények világa. Fiatalok, akik az érettségi után hirtelen a semmiben találják magukat, perspektívák, tervek nélkül, hogy aztán tíz év múlva – alig 30 évesen – a kiégés küszöbén, megtörten, fáradtan nosztalgiázva a gimnáziumot emlegessék, mint életük csúcspontját.
A regény főhőse, Novák Antal ereje teljében lévő, jó hírű, közkedvelt pedagógusból hitevesztett, megalázott és megkeseredett emberré válik. Munkájával fel akarja virágoztatni Sárszeget, végül azonban Sárszeg győz.
Antal Bálint
SZEREPLŐK: Béres Bence, Gloviczki Bernát, Jakab Balázs, Kanyó Kata, Pásztor Dániel, Rajkai Zoltán, Tóth Zsófia
ALKOTÓK: látvány: Erős Hanna, Zatykó Borbála, dramaturg: Törley-Havas Sára, zene: Lelkes Botond, asszisztens: Hornung Gábor, rendező: Antal Bálint
Szilvay Máté
BEMUTATÓ
2024. 12. 12.
Oana Hodade
JELENETEK A STUCK CSALÁD ÉLETÉBŐL
Írta: Oana Hodade
Fordította: Cseke Tamás
Térképnek kellene lenniük, és tapétává lesznek: ahelyett, hogy bemutatnák a világot, meghamisítják, míg végül az ember az általa létrehozott képek funkciójában kezd élni.
(Vilém Flusser: A fotográfia filozófiája)
Kire mondhatom, hogy ismerem? Mit jelent ismerni valakit, és egyáltalán: lehet-e?
Egy nő vásárol magának egy fotógyűjteményt a kolozsvári ócskapiacon. A képeken egy család élete: ünnepségek, közös nyaralások valamikor az 1950-es és ‘60-as évek Romániájában. Lassanként elkezdi felismerni a képek visszatérő szereplőit, rejtett összefüggéseket fedez fel. Aztán elnevezi a szereplőket. Elképzeli, mit mondanának magukról. Egy idő után úgy érzi, már mindenkit elég jól ismer közülük, kivéve egyet. Milyen is lehet Janus Stuck, az apa, aki a fényképezőgép másik oldalán áll? Mit akar elmesélni magáról ezeken a képeken keresztül?
Oana Hodade drámája, amelyet 2021-ben a Román Színházi Szövetség (UNITER) a legjobb új román színpadi szövegnek választott, az elmagányosodás látlelete, egyúttal pedig izgalmas formai játék a költészet és a dokumentumszínház között. Mit árul el rólam az, hogy mit veszek észre és mit nem az engem körülvevő valóságból? És vajon nincs-e több igazság a fantáziáinkban, mint a tényekben?
SZEREPLŐK: Bán János, Bodnár Erika, Kanyó Kata, Kiss Eszter, Lengyel Benjámin, Pálos Hanna, Pásztor Dániel
Nem bírta kivárni, ezt kiabálta. Rég elültette a krumplit, a padlizsánt, megnyeste a barackfát, a tuját kiigazította, a füvet lenyírta. Mindent megcsinált. Nem, nem, elege van, barack nincs, a krumplit ő ki nem szedi a földből, ezt mondta.
Hogy ő a várakozást tovább nem viseli, értsük meg, nem szenvedheti, nem, nem értjük, ő se tudja, konkrétan mire vár, de bármi is, még csak nem is közeledik. Hazáig sem jön velünk, nem cipel cvekkert, nem várja meg, míg megfő az ebéd, mire anyu végre egyszer kibírja és nem hajol el előle, éjjel nem fordul be a fal felé. Nem, ismételte, és itt már ordított.
Ő megfullad ebben a várakozásban, a rendben, ebben a nagy semmiben, aminek ő az állítólagos feje, a családfő, itt már tombolt.
A betonkaspóba rúgott, fellökte a kukákat, csoda, hogy lábát nem törte. Kérleltük, álljon meg legalább egy perc erejéig, nyugodjon meg, de legyintett. A legközelebbi telefonfülkéből ránk hívta a rendőröket.
Nézzék meg, tessék, ott biceg.
RENDEZŐ Fodor Orsolya BEMUTATÓ 2025. 04. 10.
SAJÁT [?] SZOBA
Virginia Woolf azonos című műve, személye és szövegei alapján
Virginia Woolfot 1928-ban felkérték, hogy egyetemi kiselőadást tartson a Regény és a Nők címmel. Ebből a kiselőadásból született Saját szoba című esszéje. Most, 2025-ben arra kérjük őt, ismételje meg előadását egy lecture formájában, kizárólag a tényekre hagyatkozva, mindenféle személyességet nélkülözve.
„Mert meggyőződésem, hogy ha még száz évig élünk, és meglesz az évi ötszáz fontunk meg a saját szobánk; ha szokásunkká válik a szabadság és a bátorság, hogy azt írjuk, amit gondolunk, ha szembe merünk nézni azzal a ténnyel, mert tény, hogy nincsenek oltalmazó karok, amelyekbe belekapaszkodhatunk, hanem egyedül megyünk, és hogy nemcsak a férfiak és nők világához van közünk, hanem a valóság világához is – akkor eljön az alkalom, hogy a halott költő, Shakespeare nővére újra felöltse testét, melyet már annyiszor le kellett vetnie.”
A szépség, a női szépség éteri. Így képzeljük. Ára van. Fényesre sikálok minden részletet. Még a számat is kisuvickolom. Óvatosan, nehogy felsértsem magam, lenyúlok, felcsiklandozom, kiimádkozom a torkomon akadt káromkodást, nyavalygást, minden panaszt.
A bulimia az orvosok szerint olyan étkezési zavar, amelyben a nő (ki más) kényszeresen szabadulni akar az elfogyasztott tápláléktól: hánytatja magát, hashajtót vesz be. A szépség, ha habkönnyű, legfeljebb a sorok között, zárt ajtók mögött lehet kegyetlen. Nemet mondania sikítva, rugdosva, ordítva, mások előtt tilos. Könnyelmű lenne azt gondolni, hogy csak falási rohamokat kompenzálnak így.
A nő (ki más) ha végül egyedül marad mindazzal, amit a világ belé kényszerített, aranyszín kesztyűt húz. Óvatosan, hogy felcsiklandozza, kiimádkozza, amit soha nem lett volna szabad beengednie. A wc-t átölelve sikít, ordít, az ajtóba rúg. Mikor megkönnyebbül, mosolyog, kitörli a szeme sarkából az erőlködés könnyeit. Határok, sóhajt, azok a kurva határok.
MEFISZTÓLAND – 2024. 04. 27.
EXTÁZIS – 2023. 12. 16.
EMBTRAG – 2023. 10. 08.
CSERESZNYÉSKERT – 2023. 04. 22.
TÍZ ESZKIMÓ – 2022. 12. 17.
HEDDA GABLER – 2022. 10. 15.
MELANCHOLY ROOMS – 2022. 03. 05.
MESTEREMBEREK – 2021. 10. 04.
LEAR KIRÁLY – 2021. 05. 29.
A BAJNOK – 2016. 03. 19.
REPERTOÁR —
MEFISZTÓLAND
Írta: Dömötör András, Benedek Albert, Laboda Kornél
Mefisztóland fővárosának ünnepelt színházában vagyunk, ahonnan –nagyon úgy fest – mennie kell az eddigi igazgatónak. Az Elnök és az Aorta, telibeszarva a Nyolcak tanácsát, új igazgatót akar a társulat élére. Legyen a színjátszás végre egészséges és derűs, ne szolgálja a nemzetközi jakobinus erők luciferi esztétikáját. Mert a kritikai gondolkodás bűn Mefisztólandban. Önök, kedves nézők, végignézhetik, hogy ebben az ördögi helyzetben mit tesz a társulat: ki milyen és mekkora alkut köt, hogy mentse a bőrét. Az emberek Mefisztólandban is emberek, hiába jár közöttük sántítva maga Mefisztó. Lesz, aki lázad, lesz, aki boldogan adja magát oda a Sötétségnek, és lesz, aki észre sem veszi, hogy már elveszett a lelke.
2015/16-ban a berlini Maxim Gorki Theater felkérésére írtuk ezt a darabot. Szeretem úgy látni, mint egy bizarr atlaszt, csodakamrát, szörnygyűjteményt: alaposan feltérképeztük, milyen szintjei és mélységei vannak a megalkuvásnak, milyen változatos formákat öltve tud meghajolni az emberi gerinc. Az Európa-szerte növekvő populizmus és nacionalizmus hatását szerettük volna megvizsgálni a művészetben. Klaus Mann Mefisztójának elemeiből kiindulva egy sötét és szabadszájú komédiát írtunk, amelyben egy – épp a Mefisztót próbáló – társulat tagjainak keserves megpróbáltatásait követjük végig.
A mostani szöveg kifejezetten a Katona számára készült, új történetszálakkal és karakterekkel alakítva a társulat színészeire.
SZEREPLŐK: Bán János, Fullajtár Andrea, Kanyó Kata, Kiss Eszter, Lengyel Benjámin, Máté Gábor, Mészáros Béla, Nagy Ervin m.v., Szacsvay László, Takátsy Péter, Tasnádi Bence, Tóth Zsófia
ALKOTÓK: díszlet: Devich Botond, jelmez: Nagy Fruzsina, jelmezasszisztens: Kovács Ildikó, dramaturg: Török Tamara, zene: Matkó Tamás, fény: Baumgartner Sándor, súgó: Schaefer Andrea, ügyelő: Héricz Anna, asszisztens: Fejes Vera, rendező: Dömötör András
EXTÁZIS
Írta: Tarnóczi Jakab és Varga Zsófia
„Az Extázis felfedezésre szólítja a nézőt. Egy konstruált miniuniverzumba invitál; egy színpadra sűrített, alternatív Budapest-labirintusba.
A több szálon és több idősíkon futó multimédia-esemény egy csapat fiatal mindennapjait követi végig, akik arra az egyszerű kérdésre keresik a választ: hogyan lehetne jól vagy legalább jobban lenni. A zene, a tánc, a színház és a film formanyelvét használva áll össze az Extázis sajátos világa. Ebben a világban elmerülve minden néző a saját narratíváját rakhatja össze dialógusokból és képekből.
Fenntartható-e a boldogság állapota? Ha igen, a közösségnek vagy az egyénnek van-e nagyobb szerepe benne? Hogyan látja Magyarország jövőjét az Y és a Z generáció? Ki lehet-e lépni a ciklikusan ismétlődő problémák örvényéből vagy csak egy mesterségesen létrehozott menedék segíthet a társadalmi rendszeren belül?”
Tarnóczi Jakab
SZEREPLŐK: Bányai Kelemen Barna, Béres Bence, Dankó István, Gloviczki Bernát, Jakab Balázs, Jordán Adél, Kanyó Kata, Lengyel Benjámin, Mentes Júlia, Pálos Hanna, Pásztor Dániel, Tóth Zsófia
ALKOTÓK: díszlet: Devich Botond, a díszlettervező munkatársa: Kun Barnabás, díszlettervező gyakornok: Lipták Anna, színpadmester: Fodor István, Fórián Péter, jelmez: Giliga Ilka, a jelmeztervező munkatársa: Kaszás Nina, dramaturg: Varga Zsófia, zene: Bencsik Levente, Hunyadi Máté, operatőr: Török Marcell, Kovács Bálint, vágó: Nagy Réka, koreográfia: Cuhorka Emese, fény: Bárány Bence, Tóth Bertalan, súgó: Boncza Anita, ügyelő: Héricz Anna, hang: Németh Ferenc, asszisztens: Tóth Judit, rendező: Tarnóczi Jakab
EMBTRAG
Madách Imre költeménye és Nádasdy Ádám fordítása alapján az előadás szövegváltozatát Szabó-Székely Ármin készítette
„Madách Az ember tragédiájában nagyívű utazásra invitál. Azokat a kérdéseket teszi fel, amelyek egyidősek az emberiséggel, és hol felemelő, hol kétségbeejtő gondolatokra lel válaszként. Mi is választ akarunk, tudni akarjuk, miért küzdünk, de sejtjük, hogy a nagy Összefüggést sosem mondhatjuk ki egyetlen pontosan megfogalmazott állításként. Próbálkozunk és elbukunk, egészen addig, míg az életünk egy átlagos szerda délutánon váratlanul véget nem ér. Ádámot és Évát Lucifer vezeti az úton, megosztja velük a tudást, de az »igazság« és a »valóság« csalóka fogalmai újra és újra szétesnek körülöttük.
Nemzeti drámánkat kortárs szövegként olvasva Madách segítségével asszociálunk, mellérendelünk, felnagyítunk, átkeretezünk témákat, és a történelmi tablók felsorakoztatása helyett az emberi élet stációit és meghatározó helyzeteit keressük. Vagyis új utazásra hívjuk azokat, akiket hasonló kérdések foglalkoztatnak.”
Székely Kriszta
SZEREPLŐK: Béres Bence, Bezerédi Zoltán, Bodnár Erika, Elek Ferenc, Gloviczki Bernát, Jakab Balázs, Kanyó Kata, Lengyel Benjámin, Mentes Júlia, Pálmai Anna, Pásztor Dániel, Rajkai Zoltán, Rezes Judit, Szirtes Ági, Ujlaki Dénes
A Cseresznyéskert egy tizenkét szólamú, kegyetlen szimfónia.
Szimfónia az elmúlt idők traumáiról; a jelen nehézségeiről és tehetetlenségéről; a jövő kérdéseiről, egy korszak végéről.
„Itt a változás, már jön, egyre közelebb jön. És ha mi nem látjuk meg, ha nem lesz részünk benne, az miért lenne baj? Majd meglátják mások!”
SZEREPLŐK: Elek Ferenc, Gloviczki Bernát, Kocsis Gergely, Ónodi Eszter, Pálmai Anna, Pálos Hanna, Pásztor Dániel, Rezes Judit, Rujder Vivien, Szacsvay László, Tasnádi Bence, Vizi Dávid és egy arra járó
ALKOTÓK: díszlet, jelmez: Kálmán Eszter, dramaturg: Kukk Zsófia, zene: Bencsik Levente, Hunyadi Máté, fény: Bányai Tamás, szakmai konzulens: Varga Tibor, súgó: Boncza Anita, ügyelő: Valovics István, asszisztens: Tiwald György, rendező: Tarnóczi Jakab
TÍZ ESZKIMÓ
Írta: Grecsó Krisztián
„Mikor ezeket a sorokat írom, a Tíz eszkimó három változatán is túl vagyunk már, éppen pár nappal ezelőtt ültünk a lakásomban hármasban, a szerző, a dramaturg és a rendező, és adtuk be az utolsónak vélt injekciót az íródó anyagnak. A lakhelyemhez ragaszkodtunk, mert a Cigányok írásakor is volt egy meghatározó meetingünk ugyanitt és ennyi kabala, úgy véltük, garancia lehet a majdani előadáshoz.
A pandémia, a háborús helyzet, az infláció, a honi társadalmi állapotok olyan együttállás, amelyre a színháznak reagálnia kell, nyilvánvaló, hogy nem íródott még színdarab, ami magán viseli ezeket az impulzusokat. Én viszont itt, ma, Magyarországon erről akartam előadást készíteni. Török Tamara dramaturggal végiggondoltuk a lehetőségeinket és úgy határoztunk, hogy új magyar művet íratunk. Több mint tíz évvel ezelőtt rendkívül inspiráló időszakot éltünk meg a Cigányok készítése alatt Grecsó Krisztiánnal és újra vágytunk hasonló együttműködésre.
A mai Budapesten játszódik a történet, az író tudja, kik lesznek a produkció szereplői, az egyszerűség kedvéért a színészek saját keresztnevükön szerepelnek majd, kivéve Szikét, az onkológus professzort és egy Futárt, akinek a nevét nem kell, hogy ismerjük. Szike testvére Ági, valamikori úszóbajnok, felesége Andrea, gyerekeik külföldön élnek. A család itthon maradt része meglehetősen jó körülmények között, egy budai kertes házban lakik. Egyetlen este lesz számunkra érdekes, mikor majd betoppan Kata és Béla, azután váratlanul Anna és Bence. Dávid, Szike szolgája pedig sűrűn töltögeti a jobbnál jobb italokat.”
Máté Gábor
SZEREPLŐK: Bezerédi Zoltán, Fullajtár Andrea, Gloviczki Bernát, Mészáros Béla, Pálmai Anna, Péter Kata m.v., Szirtes Ági, Tasnádi Bence, Vizi Dávid
ALKOTÓK: díszlet: Tihanyi Ildi, jelmez: Kálmán Eszter, dramaturg: Török Tamara, zene: Jónás Vera, fény: Pető Gergő, súgó: Boncza Anita, ügyelő: Héricz Anna, asszisztens: Fejes Vera, rendező: Máté Gábor
HEDDA GABLER
Írta: Henrik Ibsen
Kúnos László fordítása alapján
Hedda Gabler azt tanulta, hogy ha kifelé minden rendben van, akkor valójában minden rendben is van. Státusz, pénz, komfort. A vonzó és izgalmas, már-már tökéletes nő belső lénye tele van sötét tónusokkal, titkokkal, manipulációval, önzéssel, félelemmel és elfojtással. Amikor egy volt szerelem váratlanul betoppan az életébe, a kitalált maximalizmus sebezhető felszínén repedezni kezd a jég. A bűvöletében éjjeli lepkeként keringő alakok szabályos köröket leíró tánca Hedda kibillenésével kaotikus vergődéssé válik. A reprezentatív külső rétegek alatt szabálytalan, de sokkal valódibb arcokat láthatunk meg.
Székely Kriszta második Ibsen-rendezése a szerepjátszás, a szabadság utáni vágy és a nyers valósággal való szembenézés témáin keresztül nemcsak lélektani alkatokat és helyzeteket tár fel, de a klaszszikus alapanyagot átmozgató játéknyelvet is keres.
SZEREPLŐK: Bányai Kelemen Barna, Jordán Adél, Kiss Eszter, Mentes Júlia, Mészáros Béla, Takátsy Péter
ALKOTÓK: díszlet: Balázs Juli, díszletasszisztens: Fehér Luca Kata, jelmez: Pattantyus Dóra, dramaturg: Szabó-Székely Ármin, zene: Matisz Flóra Lili, fény: Bárány Bence, súgó: Schaefer Andrea, ügyelő: Valovics István, asszisztens: Tiwald György, rendező: Székely Kriszta
MELANCHOLY ROOMS
- zenés magány nyolc hangra –
„Az embernek tehát az a legmélyebb szükséglete, hogy legyőzze elkülönültségét, hogy kiszabaduljon magánya börtönéből.”
(Erich Fromm: A szeretet művészete)
Hányan ülnek most a szobájukban egyedül?
Miért vannak ott, és mióta?
Meddig lehet ezt kibírni?
Mi a közös a múzeumi teremőrben és a kísérleti majomban?
Mi köti össze a négy fal közé szorult primadonnát és a férfit, aki egy nap arra ébred, hogy nővé változott?
A Katona József Színház társulata közösen hoz létre egy zenés és vizuális kompozíciót. Szereplői egymástól és a világtól elszigetelt alakok. Történetüket az európai kultúra archetipikus alakjai, valamint az elmúlt időszak közös traumája inspirálta.
Párhuzamos magány-életek, prózában és énekben elbeszélt monológok.
Egyszereplős magányszínházak, amelyeknek a valóságban nincs közönsége.
Folyton mozgásban lévő hús-vér zene-klip.
SZEREPLŐK: Bodnár Erika, Dankó István, Lengyel Benjámin, Pálmai Anna, Rezes Judit, Szirtes Ági, Takátsy Péter, Tasnádi Bence
ALKOTÓK: látvány: Giliga Ilka, dramaturg: Kukk Zsófia, zene: Bencsik Levente, Hunyadi Máté, súgó: Boncza Anita, ügyelő: Valovics István, asszisztens: Tiwald György, rendező: Tarnóczi Jakab
MESTEREMBEREK
Írta: Line Knutzon
Fordította: Iván Andrea
Egy lakásfelújítás – mint tudjuk – maga a rémálom. A nem várt bonyodalmak, véget nem érő huzavonák sora idegőrlő, és gyakran semmi nem úgy alakul, ahogy az ember reméli. A lakásfelújítás mindig áldozatokkal jár – még akkor is, amikor úgy tűnik, hogy már tényleg napokon belül elkészülnek a mesteremberek, és a középkorú házaspár végre boldogan élhet álmai otthonában. De váratlanul titokzatos dolgok történnek: építőanyagok, falak, lépcsők tűnnek el, és ez még csak a kezdet…
A népszerű skandináv drámaíró, a dán Line Knutzon egyszerre végtelenül szórakoztató és rettenetes helyzetekkel teli darabja az utóbbi évek egyik legizgalmasabb kortárs vígjátéka.
SZEREPLŐK: Bezerédi Zoltán, Bányai Kelemen Barna, Keresztes Tamás, Kocsis Gergely, Lengyel Benjámin, Ónodi Eszter, Pelsőczy Réka, Rajkai Zoltán, Szirtes Ági, Tóth Zsófia, Vajdai Vilmos
ALKOTÓK: díszlet: Cziegler Balázs, jelmez: Füzér Anni, fény: Lohár Antal, dramaturg: Török Tamara, zene: Friedenthal Zoltán, táncbetét: Blaskó Borbála, súgó: Héricz Anna, ügyelő: Valovics István, asszisztens: Tiwald György, rendező: Máté Gábor
LEAR KIRÁLY
Írta: William Shakespeare
Fordította: Nádasdy Ádám
LEAR: Nézd, hogy kiabál az a bíró azzal az egyszerű kis tolvajjal. De fülelj tovább: mindjárt helyet cserélnek. Láttad már, ahogy megugatja a paraszt kutyája a koldust? És hogy szalad szegény a veszett dög elől? Itt látható a hatalom nagy példázata: a kutyát is tiszteljük, ha hivatalból jár el. Te hitvány csendőr, várj véres kezeddel: mért a kurvát vered? Magadat üsd, hisz te is arra használnád a nőt, amiért megkorbácsolod. Az uzsorás a sikkasztót kötteti föl. Rongyos ruhán át meglátszik a bűn: de prém és bunda mindent eltakar. Vond be a bűnt arannyal – és a jog lándzsája e páncélon széttörik; öltöztesd rongyba – s fűszál átdöfi.
SZEREPLŐK: Bán János, Bányai Kelemen Barna, Béres Bence, Bezerédi Zoltán, Dankó István, Gloviczki Bernát, Hegedűs D. Géza, a Vígszínház művésze, Jakab Balázs, Katona Péter Dániel m.v., Keresztes Tamás, Kocsis Gergely, Ónodi Eszter, Pelsőczy Réka, Rajkai Zoltán, Szécsi Bence m.v., Tasnádi Bence, Tóth Zsófia
ALKOTÓK: díszlet: Khell Csörsz, jelmez: Szakács Györgyi, világítás: Bányai Tamás, dramaturg: Török Tamara, zene: Keresztes Tamás, súgó: Schaefer Andrea, ügyelő: Héricz Anna, asszisztens: Tóth Judit, rendező: Zsámbéki Gábor
A BAJNOK
Giacomo Puccini műveinek felhasználásával írta Pintér Béla
„2015 tavaszán Máté Gábor felkért, hogy rendezzek a Katona József Színházban. Gondolkodási időt kértem. Már afelé hajlottam, hogy fájdalommal bár, de nemet mondok, amikor egy este otthon az erkélyen épp Puccini A köpeny című operáját hallgattam újra, és egyszercsak beugrott a megoldás.
A darab a Szajna-parton játszódik valamikor a huszadik század elején egy halászbárkán. Egy hajóskapitány megöli az egyik rakodómunkást, mert rájön, hogy a férfi a felesége szeretője.
Azon a bizonyos estén ott, az erkélyen eszembe jutott, hogyan lehetne átírni, hogy meghökkentően eredetivé, maivá váljon a mű. Elvállaltam a felkérést.
Nem ismertem a magyar változatot, Puccini operáját mindig olasz nyelven hallottam, így semmi sem kötött, könnyedén be tudtam helyettesíteni az általam kitalált figurákat és helyzeteket. Később a magyar szöveget olvasva, teljesen egyértelművé vált számomra, hogy egyetlen mondatot sem akarok megtartani az eredetiből. Mivel a karaktereket, a helyszínt és a kort is gyökeresen megváltoztattam, a nyelvezet is ennek megfelelően alakult.
A fennkölt zene és a profán tartalom kontrasztja szinte állandó humorforrást jelent, ugyanakkor a megrendítő mozzanatok is átélhetőbbek a természetes megszólalásoknak, gesztusoknak köszönhetően.”
Pintér Béla
SZEREPLŐK: Bezerédi Zoltán, Elek Ferenc, Jordán Adél, Nagy Ervin m.v., Pálmai Anna, Rajkai Zoltán, Rezes Judit
ALKOTÓK: díszlet: Khell Zsolt, jelmez: Benedek Mari, hangmester: Bagó Gizi, Berecz Bea, zenei vezető: Kéménczy Antal, zongora: Kéménczy Antal, Szép András, dramaturg: Enyedi Éva, asszisztens: Budavári Réka, Tiwald György, rendező: Pintér Béla
JÓCCAKÁT – 2024. 04. 26.
PEKINGI ŐSZ – 2023. 12. 15.
KEDD – 2023. 10. 07.
VÍZITYÚK – 2023. 04. 21.
MAGÁNYOS EMBEREK – 2022. 12. 16.
A ZSENI – 2022. 10. 14.
FŐTITKÁROK – 2022. 03. 04.
ISTEN, HAZA, CSALÁD – 2021. 10. 16.
KÁLI HOLTAK – 2021. 09. 17.
A KAUKÁZUSI KRÉTAKÖR – 2017. 05. 26.
REPERTOÁR —
JÓCCAKÁT
Írta: Horváth Péter
Én vagyok én, te vagy te: ki a hülyébb, én vagy te? Gyermekkorunk jókedvű, becsapós kérdésére nehéz volna jókedvvel felelni ma már.
El tudjuk-e viselni jelenünk részeként a tűnni nem akaró múltat? Ebben az édes-keserű visszaemlékezésben jelen van egy szívfájdító családi történet, egyben mindannyiunk közös múltbeli évtizedeinek nyomai, nemzedékek, családtagok egymást vádló emlékei. És a semmibe tűnt, köddé vált család szorongató hiánya. Mindezt a rádióból csordogáló, vidámságra szánt operettdallamok teszik még fájóbbá – és viccesebbé.
SZEREPLŐK: Bezerédi Zoltán, Elek Ferenc, Keresztes Tamás, Kocsis Gergely, Ónodi Eszter, Pálos Hanna, Pásztor Dániel
„Az egyik kedvenc szerzőm legbonyolultabb regényével foglalkozhatok az egyik kedvenc társulatommal. Ezek monomániás emberek. Mármint a regény szereplői. Valami hajtja őket a pusztulás felé. Szerelem, szex, kiélhetetlen vágyak, a szakmájuk gyűlölete, vagy a hobbijuk imádata, valamit feltérképezni, valakit leigázni, elhasználódni valaki mellett, repülőgépmodellek. Csak azt ne, ami van. Csak ne úgy, ahogy kellene.
Vian sem úgy és azt. Szabadon. Abszurd humorral. Naivan a zordat. Elsősorban magát szórakoztatja, miközben ír. Játszik. Szavakkal, helyzetekkel, a formával, szerkezettel. Minden figura kicsit paródiája önmagának, a helyzetek túlhevített variánsai valóságbeli rokonaiknak. Nagyít, túloz, forráz, fagyaszt, megráz, gyúr és dagaszt. Semmit ne vegyenek túl komolyan abból, amit majd látni fognak. Majd mi komolyan vesszük. Micsoda hülyeség egy sivatag közepén vasutat építeni. Beleszeretni a legjobb barátom barátnőjébe. Remetének menni. A munka, amit egy gép is elvégezhetne. Vagy amit nem végezhetne el. Végezni egy kerékpárossal. Nem meggyógyítani egy széket. Kérdezem?”
Fehér Balázs Benő
SZEREPLŐK: Elek Ferenc, Kocsis Gergely, Koós Boglárka m.v., Rujder Vivien, Takátsy Péter, Tasnádi Bence, Vajdai Vilmos, Vizi Dávid, Biró Kristóf e.h., Molnár András e.h.
ALKOTÓK: adaptáció: Laboda Kornél, Komán Attila, Fehér Balázs Benő, díszlet: Horváth Jenny, jelmez: Szakos Kriszta, dramaturg: Komán Attila, konzulens: Szabó-Székely Ármin, zene: Józsa Tamás, hang: Horváth József, fény: Pető Gergő, súgó: Schaefer Andrea, asszisztens: Fejes Vera, rendező: Fehér Balázs Benő
KEDD
Írta: Kocsis Gergely
Valahol Budapesten elfelejtettek bezárni egy kiskocsmát. Senki nem vetett szemet rá, hogy aranybányává változtassa. Talán mert rossz helyen van. Nem jók az adottságai. Nincs benne potenciál.
Egyszerűen csak ottmaradt, ottfelejtődött. Benne emberekkel. Néhánnyal. Ottfelejtődtek ők is. Észre se vették. Lehet, hogy nekik sem jók az adottságaik.
Beszélnek, beszélnek, beszélnek. Amikor megunják a beszélést, énekelnek. Hátha a zene nyelvén gyorsabban múlik az idő. Hátha hamarabb megjönnek azok a fényviszonyok, amelyekre már azt lehet mondani, hogy közeledik az estefelé. Mert akkor talán majd jobb lesz. Jobb szokott lenni.
SZEREPLŐK: Dankó István, Fekete Ernő, Fullajtár Andrea,
Pelsőczy Réka, Vizi Dávid
ALKOTÓK: zene: Mátyássy Szabolcs, díszlet: Tóth László, Botka Zoltán, dramaturg: Török Tamara, fény: Nedár Barnabás, hang: Wirth Tamás, zenei munkatárs: Kéménczy Antal, súgó: Fejes Vera, asszisztens: Hornung Gábor, rendező: Kocsis Gergely
VÍZITYÚK
Írta: Stanisław Ignacy Witkiewicz
Fordította: Kerényi Grácia
„A lengyelek, legalábbis a lengyel drámaírók (Mickiewicz, Słowacki, Wyspiański, Witkiewicz, Gombrowicz…), nagyon lengyelek (a lengyel történelemben, életben gyökerezettek) és közben egyetemesek, vagyis a világra nyitottak. És egymással gömbszerkezetet alkotnak, ahogy a Vízityúk műfaja szférikus tragédia, vagyis gömbszerű, önmagába zárt, és tökéletes, megfoghatatlan, sima és lecsúszol róla, és az egész világot jelenti: földgömb, égbolt…
A Vízityúk expresszív, szürreális, későbbi fogalommal abszurd, miközben teljesen hétköznapi. Könnyed és szellemes, a mélyértelműnek hitt gondolatokat lerántja a földre. Nagyon kis csodálkozással elfogadják a realizmus felől nézve legképtelenebb dolgokat. Csúfondáros és szomorú. Nemzedéki konfliktus, család, élet értelme, szerelem, halál, magány, pénz, forradalom – benne van az egész világ, mint a gömbben. De nem komolykodva, és ettől az élet közhelyei, közhelyszerű mondatai más megvilágításba kerülnek, más fénytörésbe. Rémes, de nincs értelme komolyan venni. Mármint az életet. Színes az egész, hiszen festő, és fotográfus is. A semmiből előtűnő gyerek, aki álmodik és fest, és néha felébred. De egy hétköznapi gyerek, aki apára, anyára, nagyapára vágyik, és nem érdekli, hogy vér szerinti-e, már csak azért sem, mert azt se tudjuk, hogy ő van-e.”
Zsótér Sándor
SZEREPLŐK: Bán János, Béres Bence, Dankó István, Jakab Balázs, Keresztes Tamás, Lelkes Botond m.v., Mentes Júlia, Mészáros Béla, Stork Natasa m.v., Ujlaki Dénes
„Az Isten, haza, család alkotócsapatával hónapok óta gondolkodunk, hogy ezúttal min dolgozzunk együtt a Kamrában, hogyan folytassuk a közös munkát, mik az előző produkció tanulságai. Arra jutottunk, hogy érdemes lenne tovább foglalkozni családtörténetekkel. Emellett fontosnak tartjuk, hogy a társulat frissen szerződött és legfiatalabb tagjai valamilyen fajsúlyos színészi feladatot kapjanak, és érvényesen beszélhessünk velük együtt a generációnk dilemmáiról.
Ezúttal egyik kedvenc drámaíróm, Gerhart Hauptmann egy Magyarországon soha nem játszott darabjára esett a választás. Ez a Magányos emberek (Einsame Menschen). A drámát olvasni sem lehetett eddig magyarul, a friss nyersfordítást Boronkay Soma készítette nekünk, ez alapján dolgozunk a saját szövegkönyvünkön. A több mint százéves, gazdag anyag tökéletesen alkalmas arra, hogy improvizációk és saját élményanyagaink alapján újrastrukturáljuk, a színészekre illesszük, és létrehozzuk a mi adaptációnkat.
A kísérlet tárgya egy magyar család, illetve négy, önálló életét éppen elkezdő fiatalember néhány nyárvégi, feszültségekkel teli napjának érzékletes bemutatása. A történet alapvetően hat ember összezártságból eredő konfliktusainak stációit járja végig.”
Tarnóczi Jakab
SZEREPLŐK: Béres Bence, Lengyel Benjámin, Mentes Júlia, Pelsőczy Réka, Rajkai Zoltán, Tóth Zsófia
ALKOTÓK: nyersfordítás: Boronkay Soma, díszlet: Devich Botond, jelmez: Giliga Ilka, dramaturg: Varga Zsófia, zene: Bencsik Levente, Hunyadi Máté, fény: Pető Gergő, koreográfus: Widder Kristóf, hang: Wirth Tamás, videó: Török Marcell, súgó: Schaefer Andrea, asszisztens: Tóth Judit, rendező: Tarnóczi Jakab
A ZSENI
Írta: Tadeusz Słobodzianek
Fordította: Spiró György
„Hogy járt-e valóban 1937 telén Sztálinnál a Művész Színház megalapítója, az egyetemes színházművészet óriása, Konsztantyin
Sztanyiszlavszkíj; erről nincs megbízható adat. De járhatott volna, mert minden egyéb, ami ennek a másfél órás Słobodzianek-darabnak történelmi háttere: igaz. Valóban üldözte Sztálin Mejerholdot – az ekkor már világhírű rendezőt –, színházát bezáratta, ő pedig az idős Sztanyiszlavszkíj védőszárnyai alatt még dolgozhatott egy darabig. És valóban, a darabban elhangzó mondatoknak megfelelően, Sztanyiszlavszkíj halála után Mejerholdot letartóztatták, majd kivégezték, feleségét rablótámadást imitálva legyilkolták.
A darab fókuszában egyetlen helyzet, Sztálin és Sztanyiszlavszkíj képzelt beszélgetése áll: az idős mester helyzetgyakorlatok sorával oktatja a diktátort, hogyan tűnjön még hatékonyabb önkényúrnak, hogyan keltsen még nagyobb rettegést – s mindezért cserébe néhány művész számára kér kegyelmet, elsősorban Mejerhold számára.
A darab: az óvatos és ravasz színházi vénember, meg a paranoiáját jól leplező, még ravaszabb önkényúr párviadala. A néző pedig megpróbálhat eligazodni: valóban ennyire ismeri a diktátor a kor színházi-irodalmi beltenyészetét, esztétikai és pozícióharcait? Mi mozgatja döntéseit a kultúrharcban, személyi politikáját?”
Ascher Tamás
SZEREPLŐK: Elek Ferenc, Fekete Ernő, Kocsis Gergely, Máté Gábor
„Három és fél évesen a szüleim társaságában esténként a zölden pislogó, varázsszemes Orion világvevő rádió mellett a Rajk-per közvetítését hallgattam; akkor tanultam meg azt a mély hangrendű, borzongató szót, hogy „áruló”. Tízéves koromban osztálytársaimmal együtt névre szóló meghívót kaptam Rajk és társai újratemetésére, mert az egyik osztálytársunk apját is akkor temették újra; az iskolaigazgató megtiltotta, hogy elmenjünk. 57 januárjában a nagyszünetben a másodikon azt kiabáltuk, hogy „ruszkik haza”; a diri felrohant és könyörgött, hogy ne csináljuk, meghallják a közeli Nyugatiban az oroszok, és halomra lőnek. Fél év múlva mindnyájan úttörők lettünk, és a választható angol helyett megint kötelező lett az orosz. 58 júniusának közepén mélyen megrázott, amikor a rádió két napos késéssel bejelentette Nagy Imre és társai kivégzését; határozottan azt éreztem, amit a magyar társadalom túlnyomó többsége, hogy ezt már nem kellett volna.
Váratlanul jöttem rá 2019 végén, hogy Kádár János, akinek a XX. század második felének magyar történelmében végig fontos, időnként pedig meghatározó szerep jutott, feltétlenül színpadra való.”
Spiró György
SZEREPLŐK: Elek Ferenc, Fekete Ernő, Geltz Péter m.v., Gloviczki Bernát, Jakab Balázs, Mészáros Béla, Rajkai Zoltán, Vajdai Vilmos, Vizi Dávid
ALKOTÓK: díszlet: Khell Csörsz, jelmez: Szakács Györgyi, dramaturg: Török Tamara, zenei dramaturg: Vajdai Vilmos, videó: Koltay Dorottya Szonja, videótechnika: Nagy Réka, súgó: Schaefer Andrea, asszisztens: Tóth Judit, rendező: Zsámbéki Gábor
ISTEN, HAZA, CSALÁD
Aiszkhülosz, Euripidész és Szophoklész művei alapján
írta Varga Zsófia és Tarnóczi Jakab
„Aki szörnyekkel küzd, vigyázzon, nehogy belőle is szörny váljék.”
(Friedrich Nietzsche: Túl az erkölcs világán)
„Az emberek többsége rossz.”
(Biasz ókori bölcs felirata a delphoi Apollón-templom falán)
Honnan indult a háborúskodás? Van egy nullpont, ahol még megváltoztatható a történet, vagy mindennek úgy kell lennie, ahogy az ősi átok szól: „Hitvány fiak a bűnösök fiai, amit gyermekeik örökölnek, elvész, és magzataikat gyalázat kíséri. Amikor születnek, átokra születnek, s amikor meghalnak, átok lesz sorsuk.”?
Az előadás egy család elhallgatásoktól és félreértésektől terhes történetét követi végig. A néző maratoni színházi kísérlet részesévé válik: egy több évtizedes, több generáció sorsán átívelő cselekménysorozatba avatódik be. Mi vezet odáig, hogy a gyerekek is egymás ellen fordulnak? Igazak-e az ősi átkok, vagy pont azzal teljesítjük be őket, hogy önmagunk felmentéseképp rájuk hivatkozunk? Ki a hibás? Fontos, hogy ki a hibás? Van kiút a sértettségek bonyolult hálójából?
SZEREPLŐK: Elek Ferenc, Fekete Ernő, Fullajtár Andrea, Jordán Adél, Mészáros Béla, Pálos Hanna, Rujder Vivien, Vizi Dávid, Ádám Anna Sára, Beláz-Munkácsy Amira, Chater Áron, Tereczi Dániel Tamás
ALKOTÓK: dramaturg: Varga Zsófia, jelmez: Giliga Ilka, díszlet: Devich Botond, zene: Bencsik Levente, Hunyadi Máté, hang: Horváth József, fény: Lohár Antal, videó: Török Marcell, Nagy Réka, norvég fordító: Domsa Zsófia, kellék: Fejes Vera, súgó: Boncza Anita, asszisztens: Hornung Gábor, rendező: Tarnóczi Jakab
KÁLI HOLTAK
Térey János regénye alapján írta Dömötör András és Bíró Bence
Zombiapokalipszis készül a Káli-medencében. A régen eltűnt falvak egykori lakói a temetőkből kikelve elözönlik a festői tájat, betörnek az újvonalas gasztropanziókba és biofarmokra: egész nyáron forog a Káli holtak című új magyar sorozat a fiatal sztárszínész, Csáky Alex főszereplésével. Akinek aztán a Füst Milán Színház római vendégjátékán a kificamodott időt kell helyre tolnia, mint a trianoni Hamletként elhíresült előadás címszereplője. Majd indul az évad, kezdődnek az új próbák – „mindig az a kurva rohanás”. Alex pedig harapja az életet, a szerepeket, a sikereket, egyre magasabbra szalad, mígnem a csúcson beleszédül az őt figyelő mélységbe.
„Egyszer csak megint ott a fenyegető mélység balról, a szélfútta Keleményes-sziklára lépek. Beleborzongtam, mire fölfogtam, milyen erő tombolhatott itt. Látni vélem a lávaszökőkutak zubogását, hallani az ágak reccsenését, a földbe csapódó kövek robaját; közben perzsel az eszelős hőség. Vagy ötmillió éve. Ember még sehol. Aztán az egész völgyet beborítja a füstölgő törmelékár. Ilyen szeretnék lenni. Ilyen perzselő és ellenállhatatlanul előretörő. És ilyen nyomot kéne hagynom. Beépülni. Rejtőzni, és úgy kerülni egyszerre csak legelőre.”
Térey János egy nyaralás alkalmával a Káli-medencében beleütközött a Fear The Walking Dead című sorozat óriásplakátjába. Ebből és POSzT-válogatói élményeiből indult ki utolsó regényében.
SZEREPLŐK: Bán János, Dankó István, Elek Ferenc, Fullajtár Andrea, Mészáros Béla, Rujder Vivien, Takátsy Péter, Tasnádi Bence, Vizi Dávid
ALKOTÓK: díszlet: Dömötör András, Kálmán Eszter, Szöllősi Géza, jelmez: Kálmán Eszter, jelmezkivitelező: Böhm Katalin, videó, operatőr: Török Marcell, operatőr: Kovács Bálint, vágó: Nagy Réka, dramaturg: Bíró Bence, konzulens: Perczel Enikő, zene: Vranik Krisztián, Vajdai Vilmos, fény: Lohár Antal, hang: Wirth Tamás, súgó: Schaefer Andrea, asszisztens: Fejes Vera, rendező: Dömötör András
A KAUKÁZUSI KRÉTAKÖR
Írta: Bertolt Brecht és Paul Dessau
Fordította: Szabó-Székely Ármin
„Ellenséged kisöccsét futva vidd
A harcból, melybe most küldenek téged. Tán egyszer megbeszélik ő s fiaid: A háborúk miképpen érnek véget”
(Bertolt Brecht: Háborús kiskáté)
Brecht szerint a legvéresebb időkben is élnek jó emberek. Egy nő menekül a háború közepén, karján egy gyerekkel. Ki utasítja el? Ki fogadja be? Övé-e a gyermek, ha nem ő szülte, de ő mentette meg az életét? Átmenetileg ismét béke lesz: a vér szerinti anya visszaköveteli a gyereket, akit egyszer már elhagyott. A korrupt országban egy korrupt bíró elé kerül az ügy. Mi lesz az ítélet? Gruse, a cseléd és Azdak, a bíró történetén keresztül A kaukázusi krétakör a segítségnyújtásról és a döntéshozás felelősségéről szól.
ALKOTÓK: dramaturg: Szabó-Székely Ármin, díszlet: Szakács Ferenc, jelmez: Nagy Fruzsina, jelmezasszisztens: Szelei Móni és Komlóssy Petra, zenei vezető: Gáspár Gergely, Nagy István, Péterfy Bori, zenei dramaturg: Mátrai Diána Eszter, súgó: Héricz Anna, asszisztens: Sütheő Márton, rendező: Székely Kriszta
MEGRÁG, KIKÖP – 2024. 04. 25.
SORSTALANSÁG – 2024. 02. 23.
A POLITIKUSOK – 2023. 04. 20.
MÉDEIA – 2022. 12. 15.
DANTE: PURGATÓRIUM-PARADICSOM – 2022. 08. 27.
CIGÁNY MÓZES – 2022. 03. 03.
DANTE: POKOL – 2021. 11. 03.
AZ ÁTNEVELHETETLEN – 2020. 02. 22.
EGY KOMCSI NYANYA VAGYOK! – 2013. 05. 17.
REPERTOÁR —
MEGRÁG, KIKÖP
Rujder Vivien és Béres Bence improvizációi alapján
írta Biró Zsombor Aurél
Sikeresek akarunk lenni. Egy olyan világról álmodunk, ahol minden irányból a saját arcunk néz vissza ránk, és ahol a nevünket halljuk akkor is, ha nem beszél senki. A legkülönlegesebb képességünk pedig, hogy játszi könnyedséggel verjük át önmagunkat. Minden bűnünket megbocsátjuk, némi önmarcangolás után mindig sikerül elhessegetni a szégyent, legalább túllátunk a saját orrunkon, ezzel nyugtatjuk magunkat, és elhisszük, hogy a művészet, aminek az oltárán az emberi integritásunkat is feláldozzuk, majd feloldoz.
SZEREPLŐK: Rujder Vivien, Béres Bence
TOVÁBBI SZEREPLŐK FILMBEJÁTSZÁSOKBAN: Baki Dániel, Fátyol Hermina, Fekete Giorgio, Gigor Attila, Kizlinger Lilla, Péterfy Bori, Varga Feri
ALKOTÓK:
producer: Dreissiger László, gyártó producer: Meister Nikolett, kreatív producer: Vajdai Vilmos, díszlet: Tasnádi Zsófia,
jelmez: Pattantyus Dóra, operatőr: Nagy Zágon, vágó: Hegedüs Csenge, hangmérnök: Balogh Péter, fény, hang: Balázs Krisztián, Rigó Zoltán, forgatókönyvíró: Biró Zsombor Aurél, asszisztens: Tóth Judit, rendező: Kizlinger Lilla
SORSTALANSÁG
Kertész Imre regénye alapján színpadra alkalmazta Bagossy Júlia
Kertész Imre tizenöt éves budapesti gyerekként koncentrációs táborba kerül, s különböző csodák folytán, vagy talán azért, hogy a magyar holokauszttúlélők egyik legfontosabb filozófusa legyen – visszatér onnan. Saját magyarázata szerint a világba vetett hite, a gyereklét rendíthetetlen bizalma segítette. Önéletrajzi regényében főhőse a ráismerés stációin keresztül meséli el egy sötét, gyűlölködő rendszer végső eszkalálódását, s az őt körülvevő világot. Ma, mikor a populizmus ismét virágzik, s egyre kevesebb túlélővel találkozhatunk, kiemelten fontos művészeti és edukációs kihívásnak találtuk a Sorstalanság színrevitelét.
Ha a világ zagyvasággal van tele, akkor a színház is legyen zagyva.
Post-truth világhoz post-truth színház dukál. Nem érteni, érezni (gyomorból). Nincs történet, nincs íve az elbeszélésnek? Miért nem tetszenek olyan életet élni, aminek íve van. Politikusok, politikusok, politikusok!
Wolfram Lotz az egyik legjelentősebb kortárs német színházi szerző. A politikusok című posztdramatikus szövege egy asszociációk mentén épülő gondolatfutam: szavak, mondattöredékek ritmikus ismételgetésével néhol hipnotikus, néhol humoros hatású, máskor hirtelen egészen tragikus fordulatokat megképző szódarálás.
Elképesztő zagyvaság? Zaj? A drámai és szórakoztató szövegszörnyeteg a nyelv inflációjáról, jelentésvesztéséről, a hömpölygő szótengerben elvesző igazságról szól.
SZEREPLŐK: Fekete Ernő, Fullajtár Andrea, Lengyel Benjámin, Rajkai Zoltán, Tóth Zsófia, Vajdai Vilmos
ALKOTÓK: irodalmi munkatárs: Nemes Z. Márió, dramaturg: Komán Attila, videó design: Juhász András és Nagy Réka, látványtervező: Izsák Lili, jelmezasszisztens: Krausz Náda, fény, hang: Balázs Krisztián/Rigó Zoltán, koreográfus: Horkay Barnabás, zene: Józsa Tamás, asszisztens: Tóth Judit, rendező: Dohy Balázs
MÉDEIA
Euripidész nyomán írta: Bagossy Júlia
„Rettentő vicces, klausztrofób, mozgalmas és evidens dolog családban élni. Gyerekkoromban csigalassúsággal telt az idő. Egy fényfolt megvizsgálása a szőnyegen, vagy mire középsősből végre nagycsoportos lettem. Az apám hosszú fölvételeket rögzített rólam és a testvéremről kazettákra, miközben kakaót iszunk a konyhában, vagy a világ keletkezéséről diskurálunk. Fel lett véve az a néhány perc is, mikor az ezredfordulón éjfélt üt az óra és ezerkilencszázkilencvenkilencből kétezer lesz. Ott ülünk mind egy rakáson a kanapén, anyám sima arcú, harmincegynéhány, valami tévéműsor világítja meg őket, meg a szoci bútorokat, az öcsém egy padlizsán méretű gyűrött, alvó hurka. Egy másik videóban azt kérdezi tőlem apám, mit csinál egy színházrendező és azt mondom: nem tudom. Mostanában kezdem sejteni, az idő is nagyon felgyorsult és már nem ülünk egy rakáson.”
Dante a Purgatórium hegyén a Paradicsom felé folytatja útját, és miközben végigjárja a túlvilági tájakat – és persze a lélek útvesztőit –, nemcsak a világot, a világ szerkezetét ismeri meg egyre jobban, hanem önmagát is. A Pokol-béli utazásnál talán kevésbé kalandos, de nem kevésbé drámai a Purgatórium és a Paradicsom sem: Dante és Beatrice, az egymásra régen váró szerelmesek találkozása nem várt fordulatot tartogat. Dante újra meg újra felteszi a létezés alapkérdéseit, és egyre összetettebben fogalmazódnak meg rájuk a válaszok.
A Dante: Purgatórium–Paradicsom 2022 augusztusában debütált a Gellért-hegyen: mivel Danténál sok szó esik a sötétségről, az éjszakáról, a csillagokról, a hajnalról és a világosságról, a Pokol napnyugtakor, a Purgatórium–Paradicsom pedig hajnali 5-kor, napfelkeltekor hangzott el; az előadás „díszlete” a besötétedő, majd kivilágosodó ég volt, és alatta a város. A Sufni fekete dobozában a látvány helyett a Nádasdy Ádám fordításában elhangzó, eleven dantei szövegé a főszerep.
ELŐADJA: Gyabronka József m.v.
AZ ELŐADÁS SZÖVEGÉT ÖSSZEÁLLÍTOTTA: Török Tamara
CIGÁNY MÓZES
Írta: Kácsor Zsolt
„Először szétterjedt és pörögni kezdett saját maga körül a nulla, a saját perdületű semmitörmelékből így alakult ki az anyag, pörgésének sebességéből az idő, majd a világporforgatag belső súrlódása kitermelte a hőt, a hő hatására pedig létrejött a szerves élet, amely megszülte a multiverzum legnagyobb kreténjét, az embert.”
Így kezdődik Kácsor Zsolt Cigány Mózes című regénye, amelynek első fejezete, a Genezis, a bibliai teremtéstörténet különös, kavargó, mulatságos, „cigányos” olvasata. Ebből készített színházi monológot Bezerédi Zoltán.
ELŐADJA: Bezerédi Zoltán
ALKOTÓK: díszlet, jelmez: Kálmán Eszter, zene: Kovács Márton, fény, hang: Balázs Krisztián, asszisztens: Fejes Vera
DANTE: POKOL
Írta: Dante Alighieri
Fordította: Nádasdy Ádám
Dante hétszáz évvel ezelőtt, 1321-ben, a halála évében fejezte be az
Isteni színjátékot. Előadásunk Dante misztikus utazásának azt a részét mutatja be, amelyben a Poklot járja végig Vergilius vezetésével, és olyan bűnösökkel találkozik, akik nemcsak saját korukra hatottak, hanem életük és haláluk számos tanulságot tartogat az utókor számára is. Mértéktelenek, csalók, megtévedt szerelmesek, tolvajok, gyilkosok, öngyilkosok, jósok, hízelgők, nyerészkedők, viszályszítók, árulók jelennek meg burjánzó összevisszaságban a pokolbeli tájakon, köztük Dante politikai ellenfelei is (hiszen épp korának kétségbeejtő politikai helyzetén elkeseredve kezdte írni az Isteni színjátékot két évtizeddel korábban), akik akár a mi kortársaink is lehetnének. A kalandos történet különböző mozzanataihoz mindenki más-más asszociációkat társít aszerint, hogy kinek-kinek mit jelent a Pokol a 20-21. században.
Nádasdy Ádám 2016-ban újrafordította az Isteni színjátékot. Fordítása megváltoztatta viszonyunkat a vitathatatlanul fontos, ám némiképp megközelíthetetlen remekműhöz: attól, hogy nem archaizálva, irodalmiasan, hanem mai, élő nyelven és – nem mellesleg – érthetően szólal meg, közel került a mához Dante világa, a dantei utazás pedig egyszerre lett megrendítő és szórakoztató.
ELŐADJA: Gyabronka József m.v.
AZ ELŐADÁST LÉTREHOZTÁK: Kocsis Gergely, Török Tamara
AZ ÁTNEVELHETETLEN
Írta: Stefano Massini
Fordította: Török Tamara és Szieberth Ádám
2006. október 7-én, moszkvai otthona előtt meggyilkolták Anna Politkovszkaja újságírónőt. Politkovszkaja élesen bírálta az orosz vezetést az antidemokratikus kormányzás, a csecsen-orosz konfliktus háborúkkal történő rendezése, a csecsen terrorakciókra adott embertelen válaszlépések miatt. Soha egy pillanatra sem adta fel a küzdelmét egy demokratikusabb országért; sokak szerint politikai gyilkosság áldozata lett.
Stefano Massini, a kortárs olasz színház egyik legjelentősebb szerzője nem sokkal Anna Politkovszkaja halála után monodrámát írt az újságírónő cikkei és önéletrajzi feljegyzései alapján. Politkovszkaja utolsó munkája, az Orosz napló, 2018 végén Magyarországon is megjelent. Fullajtár Andrea kelti életre az elszánt és bátor, ám a rezsimmel szemben mégis védtelen újságírónőt, aki hol tárgyilagosan, hol döbbenten, hol humorral és iróniával beszél az általa átéltekről és látottakról.
ELŐADJA: Fullajtár Andrea
ALKOTÓK: díszlet, jelmez: Kálmán Eszter, dramaturg: Török Tamara, dramaturg gyakornok: Huszár Dóra, videó: Török Marcell, zenei vezető: Vajdai Vilmos, fény, hang: Balázs Krisztián, hang: Párizs Misha, asszisztens: Hornung Gábor, rendező: Pelsőczy Réka
EGY KOMCSI NYANYA VAGYOK!
Írta: Dan Lungu
Koszta Gabriella fordítása alapján a regényt színpadra alkalmazta
Török Tamara és Csoma Judit
Az Egy komcsi nyanya vagyok! a román Dan Lungu első, magyar nyelven megjelent regénye, amely a kilencvenes években játszódik. Egy nyugdíjas fémipari szakmunkásnő, Emilia Apostoae meséli el életét, sok humorral és (ön)iróniával. A történet vezérfonala a népszerű sztereotípia: „az előző rendszerben jobb volt”. „Néhány napja, amikor Țucu épp itthon volt, megkérdeztem tőle, tudja-e, hogy vasárnap választások lesznek? Mondta, hogy tudja, falura is elment a híre, mert Bolohan hívei egy kamionról ingyen sört osztottak a mezőn. És ő is elvett egyet. A liberálisok meg golyóstollat osztogattak. Megmondtam neki, hogy ebbe a lakásba be nem hozza azt a golyóstollat. Megnyugtatott, hogy már elvesztette. És bárhogy szavazna, a tollra vagy a sörre, az egyiket hiába adták. És különben is, akármelyik nyer, úgyis lopni fog.”
ELŐADJA: Csoma Judit m.v.
MUNKATÁRSAK: Máté Gábor, Keresztes Tamás, Cziegler Balázs, Tóth Judit, Balázs Krisztián, Szőke Dávid, Fodor István, Fórián Péter, Kovács Ildikó, Wéber Edina
Külön köszönet Jordán Adélnak.
EGY ŐRÜLT NAPLÓJA
KOPRODUKCIÓK LAVINA
LAVINA
Írta: Ruben Östlund filmje alapján Tim Price
Fordította: Zöldi Gergely
Egy családi utazás nagy meglepetésekkel szolgálhat. Tomas, az üzletember egy síparadicsomba viszi szeretteit a téli vakációra. Váratlanul azonban lezúdul egy lavina és magával sodor sok mindent – ha magukat a családtagokat nem is, de sok illúziót, önáltatást, hamis ábrándot. Elvégre hogyan lehet arról beszélni, ha egy családfő a veszélyből első ösztönében nem a gyerekeit, hanem a telefonját menti ki? Ruben Östlund fekete komédiájának friss színpadi adaptációja üdítő humorral és empátiával beszél az emberi kapcsolatok rejtelmeiről.
SZEREPLŐK: Járó Zsuzsa, László Lili, Mészáros Béla, Száraz Dénes, Ullmann Mónika, Rohonyi Barnabás, Tóth Zsófia, Sándor Rebeka Sofie/Vas Hanna Regina, Tereczi Dániel Tamás/ Mester Máté
ALKOTÓK: díszlet: Tihanyi Ildi, jelmez: Juristovszky Sosa, dramaturg: Zöldi Gergely, zene: Hunyadi Máté, mozgás: Duda Éva, plakát: Csáfordi László, rendező munkatársa: Kis-Kádi Judit, rendező: Pelsőczy Réka
A Katona József Színház és az Orlai Produkciós Iroda előadása a Belvárosi Színházban
EGY ŐRÜLT NAPLÓJA
Írta:
Nyikolaj Vasziljevics Gogol
A történet főszereplője a szemünk láttára a realitásérzékét folyamatosan vesztő, vagy már eleve labilis valóságérzékelésű hivatalnok. Az Egy őrült naplója új változatának szövegkönyve több fordítás és az eredeti orosz példány összevetésével készült. Keresztes Tamás mellett az előadás további fontos „szereplője” a Tamás által tervezett díszlet, valamint az atmoszférát megteremtő loop, amelynek segítségével élőben születik meg az előadás zenéje.
Mi vagyunk őrültek, vagy a világ őrült meg körülöttünk? – erről is szól Gogol 1834-ben játszódó története.
JÁTSSZA: Keresztes Tamás
ALKOTÓK: dramaturg: Róbert Juli, asszisztens: Szakács Zsuzsi, díszlet: Keresztes Tamás, grafika: Nagy Gergő, szakértő: dr. Zalka Zsolt, producer: Orlai Tibor, rendező: Bodó Viktor
Az előadás a Katona József Színház, a FÜGE, MASZK Egyesület (Szeged) és az Orlai Produkciós Iroda együttműködésében jött létre.
CSATLAKOZZON
A KATONA PÁRTOLÓI KÖRÉHEZ!
Legelkötelezettebb nézőink számára a Pártolói kör tagjaként elővásárlási lehetőséget és kedvezményes jegyvásárlást biztosítunk. Emellett számos egyedi programon vehetnek részt, mint például a bemutatókhoz kapcsolódó ankétok, exkluzív próbalátogatás, évadzáró fogadás, zártkörű közönségtalálkozó, valamint közös koccintás az alkotókkal a repertoáron szereplő darabjaink ötvenedik, illetve századik előadása után.
A Katona József Színházban arra törekszünk, hogy magas színvonalú művészi munkával olyan előadásokat alkossunk, olyan programokat szervezzünk, amelyek értéket képviselnek, és így a nézőink számára a színházlátogatás tartalmas, minőségi időtöltés tud lenni.
További információért keresse fel weboldalunkat, vagy érdeklődjön munkatársainknál!
A Salt and Sugar Catering 2022 tavaszán csatlakozott a Katona József Színház csapatához.
Cégünk sok éve foglalkozik vendéglátással, ezen belül közel 10 éve színházi büfék üzemeltetésével. Ezen évek alatt a kollégáink tudását és tapasztalatát sikerült egyesíteni egy színvonalas, minőségi szolgáltatásban. Mára mindannyian a színházi élet szerelmesei lettünk. Hisszük, hogy igazán sikeres évadok állnak mögöttünk, és a megszerzett tudásunkat örömmel kamatoztatjuk a Katona József Színház szolgálatában.
Mottónk:
„A minőség azt jelenti, hogy akkor is jól csinálsz valamit, amikor nem látják” – Henry Ford
Görei Júlia és Tenczel Gábor – tulajdonosok Vass Milán – üzletvezető
BEHÍVÓ
A Katona József Színház színházpedagógiai programja, a BEHÍVÓ az idei évadban is játékra hívja a színház közönségét.
A rendszeres előadásokhoz kapcsolódó foglalkozásokon túl az EMBTRAG-hoz kínálunk komplex workshop-sorozatot, ahol a résztvevők megismerkedhetnek az előadás alkotóinak szándékával, megtalálhatják a saját kapcsolódási pontjukat Madách szövegéhez, és megírhatják/eljátszhatják a saját Tragédia-értelmezésüket. Az improvizációs workshopok mellett minden hónapban Extázis afterre várjuk az előadás nézőit, akik szívesen lennének részesei egy-egy közösségi eseménynek, amihez a keretet a színház biztosítja.
Idén a diák alkotócsoportok mellett egy-egy projektre is várjuk a fiatalokat, idősebbeket: koncertszínházi előadást készítünk, ahol a rap műfajt járjuk körbe, annak kereteit feszegetjük. Elindítjuk az Országépítő projektünket is, ahova az ország egész területéről várjuk a jelentkezőket: a különböző életkorú, szocio-kulturális hátterű résztvevőkkel arról gondolkodunk, mi köt össze bennünket, milyen célért vagyunk hajlandók együttműködni a különbözőségeink ellenére. Ehhez pedig az akciószínház és a vitaszínház formáját hívjuk segítségül.
IMPRESSZUM
Felelős kiadó: Máté Gábor
Felelős szerkesztő: Gricz István
Fotókísérő szövegek: Vonnák Diána
Layout, tördelés: Báthori Róbert
FOTÓK
Fotós: Gáldi Vinkó Andi
Fotós asszisztens: Barakonyi Szabolcs
Styling: Katics Veronika, Simon Ferenc István
Haj: Szeberényi Lejla, Tóth Barbara
Smink: Kiss Csicsi, Tégely Laura
Sminkes asszisztensek: Székely Dóra, Szénási Liza
Öltöztetők: Batta Eszter, Elek Bea, Kulcsár Nóra
Színészegyeztetés: Csontos Sarolta
Kreatív producer: Gricz István
Külön köszönet: Kertész Janka, Fővárosi Törvényszék, Gólem
Színház és Előadóművészeti Központ, Ibolya Espresso, Jajcica, Lupa Beach, Párisi Udvar Hotel, Szent Lukács Gyógyfürdő és Uszoda, Rat Medium, Villányi borozó (Gerlóczy utca)
Katona József Színház Nonprofit Kft. 1052 Budapest, Petőfi Sándor u. 6.
