melőikkel szemben a szabályokkal nem korlátozott és ezért olcsóbban termelő fejlődő országbeliek árelőnyre tennének szert.
A nyersanyag készletek kimerülése
A meg nem újuló erőforrásokat az ipari forradalom óta egyre nagyobb mértékben termeli ki az emberiség. Várható bizonyos nyersanyagok rövid határidőn belüli kimerülése. Például 1950-ben az ólomkészletek mennyiségét, adott fogyasztás mellett 23 évre tartották elegendőnek. A kőolajkészletek élettartamát 1950-ben 28 évre becsülték. Ezek a jóslatok nem váltak be. Egyrészt az ismert készletek köre bővülhet, másrészt a technikai fejlődés nyomán, korábban csak gazdaságtalanul kitermelhető készletek (pl. nagy mélységű urán stb.) válnak hozzáférhetővé. A jelentkező hiány a kitermelési árakat meglódíthatja, így a korábban gazdaságtalan kitermelés is gazdaságossá válhat. A geológusok, bányászok optimizmusa ellenére is számolni kell bizonyos nyersanyagok termelési árának növekedésével, majd készleteik kimerülésével, egyes nyersanyagok helyett új nyersanyagok bevezetésével és az elhasznált termékek minél szélesebb körű újrahasznosításával.
GLOBÁLIS KÖRNYEZETI PROBLÉMÁK Klímaváltozás
Az átlaghőmérséklet a XIX. sz. közepe óta nő Földünkön. Ennek okát ma már egyre többen a társadalom tevékenységében, a levegőbe kerülő szén-dioxid szint növekedésében látják. A klímaváltozás kérdésének központba állítása teljesen háttérbe szorította az egyéb környezeti problémákat: víz-, talajszennyezés, sivatagosodás, fajkihalások stb. A szén-dioxid kibocsátás lett a fő bűnös, ennek csökkentése az egyetlen üdvözítő eszköz a Föld megmentésére.
A fajgazdagság (biodiverzitás) csökkenése A biológiai sokféleség, a biodiverzitás egy adott területen (biomon) belül megta-
lálható különböző növény- és állatfajok összessége. Jelenleg a világon élő és rendszerezett, tudományosan leírt fajok száma meghaladja a 1,5 milliót, amelyeknek több mint a fele rovar. Egyes becslések szerint a fajok száma több mint 5 millió vagy még több. A Föld fajokban leggazdagabb területei az őserdők. Ezek a szárazföldek területének 6 %-át teszik ki, de a fajok közel 90 %-ának adnak otthont. A bioszféra változatosságát veszélyezteti az élőhelyek beszűkülése, feldarabolódása, nem őshonos, un. idegenhonos fajok megjelenése, környezetszennyezés (vízszennyezés), vadászat, halászat. Különösen káros az állatok orvvadászata akkor, amikor annak célja, hogy valamely részükből dísztárgy vagy orvosság készüljön. Például évente mintegy 30 ezer elefántot ölnek meg agyarukért. Ma már minden 5. emlősfajt, a kétéltűek 40%-át, az édesvízi rákok 16 %-át, a szitakötők 9 %-át a kihalás veszélye fenyegeti. (A természetvédő szervezetek 10-26 ezer közé teszik az évente kihaló fajok számát.)
260