Page 1

GAZDASÁGFÖLDRAJZ (A gazdasági élet földrajzi alapjai) Dr. Papp-Váry Árpád, DSc.

Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola Budapest, 2013


„A józan emberi elmét semmi sem élesíti jobban, mint a földrajz.” Immanuel Kant, 1802 Aki tehát a mívelt ember nevére igényt tart, annak okvetlenül némi tájékozottsággal és jártassággal kell bírnia a földrajzban.” Hunfalvy János, 1879 „…aki némileg elsajátította a geográfiát, az máris általános műveltség tulajdonosa.” Cholnoky Jenő, 1910 „Nincs egyetlen olyan tudomány sem, amelynek tárgyköre szélesebb volna a földrajzénál, és amely annyi rokontudománnyal dolgozna közös határterületeken, mint a földrajztudomány.” Kádár László, 1957 „A globalizáció megköveteli, hogy …[az emberek] a korábbiaknál szélesebb körű és pontosabb földrajzi ismeretekkel rendelkezzenek. Egyáltalán legyen érzékük és igényük arra, hogy az eseményeket térben el tudják helyezni és egymással össze tudják hasonlítani…. A 21. század társadalma egy térben, sőt nagy térségekben eligazodni kívánó társadalom lesz.” Glatz Ferenc, 1991 Térképpel a kezünkben olvassunk! Térképről tanuljunk! Ne egy, de sokféle térképen gyakoroljuk ismételten a térképolvasást! Teleki Pál, 1936

2


TARTALOM

BEVEZETÉS .................................................................................................................................... 7 A FÖLDRAJZ FOGALMA, FELADATA, FELOSZTÁSA ........................................................ 8 A FÖLDRAJZI TÁJAK ÉS KÖRZETEK (RÉGIÓK, TÉRSÉGEK), A KIBERTÉR ........................... 10 A FÖLDRAJZ TAGOLÓDÁSA ...................................................................................................... 11 A VILÁGEGYETEM .................................................................................................................... 13 A VILÁGEGYETEM SZÜLETÉSE ............................................................................................... 13 HELYÜNK A VILÁGEGYETEMBEN .......................................................................................... 14 A FÖLD ALAKJA ÉS NAGYSÁGA .............................................................................................. 20 A FÖLD TERÜLETÉNEK FELOSZTÁSA AZ ORSZÁGOK KÖZÖTT ............................... 24 A HATÁROK TÍPUSAI .................................................................................................................. 24 EXKLÁVE, ENKLÁVE .................................................................................................................. 25 KÖZIGAZGATÁSI TERÜLETI EGYSÉGEK ............................................................................... 25 AZ EURÓPAI UNIÓ STATISZTIKAI TÉRFELOSZTÁSI RENDSZERE ................................... 27 AZ ÓCEÁNOK FELOSZTÁSA ...................................................................................................... 29 A FÖLDRAJZI BURKOK ............................................................................................................ 33 A KŐZETBUROK (LITOSZFÉRA) ............................................................................................... 33 VÍZBUROK (HIDROSZFÉRA) ...................................................................................................... 38 LÉGBUROK (ATMOSZFÉRA) ...................................................................................................... 41 A BIOSZFÉRA ................................................................................................................................ 44 A FÖLDRAJZI ÖVEZETESSÉG ................................................................................................ 45 A FÖLD, MINT ÉGITEST .............................................................................................................. 45 HIDEG ÖVEZET ............................................................................................................................. 46 MÉRSÉKELT ÖVEZET .................................................................................................................. 46 FORRÓ ÖVEZET ............................................................................................................................ 47 FÜGGŐLEGES ÖVEZETESSÉG, HEGYVIDÉKEK, AZONÁLIS TERÜLETEK. ....................... 48 A TALAJOK................................................................................................................................... 50 FÖLDHASZNOSÍTÁS (LAND USE) ............................................................................................. 50 FÖLDÉRTÉKELÉS ......................................................................................................................... 51 BIRTOKRENDEZÉS ...................................................................................................................... 52 A VILÁGGAZDASÁG NAPJAINKBAN .................................................................................... 53 AZ ORSZÁGOK CSOPORTOSÍTÁSA GAZDASÁGUK ALAPJÁN........................................... 53 A GAZDASÁGI KÜLÖNBSÉGEKBŐL ADÓDÓ VILÁGPROBLÉMÁK ................................... 56 AZ ENSZ MILLENNIUMI FEJLESZTÉSI CÉLJAI ...................................................................... 57 NÉPESSÉGFÖLDRAJZ ............................................................................................................... 59 A FÖLD BENÉPESÍTÉSE .............................................................................................................. 59 AMERIKA FEKETÉKKEL VALÓ BENÉPESÍTÉSE ................................................................... 61 AZ EMBERI RASSZOK ................................................................................................................. 63 A NÉPESSÉG NÖVEKEDÉS SZAKASZAI .................................................................................. 64 A NÉPESSÉG ELHELYEZKEDÉSE A FÖLD FELSZÍNÉN ........................................................ 66 SZÜLETÉSEK ÉS HALÁLOZÁSOK, BEVÁNDORLÁS ÉS ELVÁNDORLÁS ......................... 67

3


A FÖLD NÉPESSÉGÉNEK ALAKULÁSA NAPJAINKBAN ...................................................... 68 A MAGYARORSZÁGI NÉPESSÉGSZÁM VÁLTOZÁSA .......................................................... 69 MALTHUS TÚLNÉPESEDÉSI ELMÉLETE................................................................................. 71 TELEPÜLÉSFÖLDRAJZ ............................................................................................................. 72 FALUSI TELEPÜLÉSEK................................................................................................................ 72 A VÁROSOK................................................................................................................................... 74 A NAGYVÁROSOK TÍPUSAI ....................................................................................................... 76 VÁROSOK ÉS A KÖRNYEZETSZENNYEZÉS ........................................................................... 80 A MAGYAR VÁROSOK ÉS BUDAPEST..................................................................................... 82 CHRISTALLER KÖZPONTI HELY-MODELLJE ........................................................................ 85 NYELVEK, VALLÁSOK, BETEGSÉGEK FÖLDRAJZA ....................................................... 86 A NYELVEK FÖLDRAJZA ........................................................................................................... 86 A VALLÁSOK FÖLDRAJZA......................................................................................................... 88 A BETEGSÉGEK FÖLDRAJZA .................................................................................................... 93 KÁBÍTÓSZEREK............................................................................................................................ 97 FEMINISTA FÖLDRAJZ................................................................................................................ 99 MEZŐGAZDASÁG ..................................................................................................................... 101 A MEZŐGAZDASÁG FOGALMA, ÁGAZATAI, JELENTŐSÉGE .......................................... 101 A MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉS KIALAKULÁSA A FÖLDÖN ......................................... 101 A MŰVELÉSBE VONT TERÜLET NÖVELÉSE ÉS ENNEK KÁROS HATÁSAI .................. 105 HAGYOMÁNYOS MEZŐGAZDASÁG ...................................................................................... 106 MODERN MEZŐGAZDASÁG .................................................................................................... 108 MEDITERRÁN MEZŐGAZDASÁG ........................................................................................... 110 ÜLTETVÉNYES GAZDÁLKODÁS ............................................................................................ 111 A MEZŐGAZDASÁGBAN TERMELT NÖVÉNYEK ÉS ÁLLATOK CSOPORTOSÍTÁSA . 111 A MEZŐGAZDASÁGOT BEFOLYÁSOLÓ TERMÉSZETI ÉS TÁRSADALMI GAZDASÁGI TÉNYEZŐK ......................................................................... 112 MEZŐGAZDASÁGI EXPORT ÉS GAZDASÁGPOLITIKA ...................................................... 116 A ZÖLD FORRADALOM ............................................................................................................ 117 BIOGAZDÁLKODÁS ................................................................................................................... 118 GABONAFÉLÉK ÉS BURGONYA TERMELÉSE ..................................................................... 118 IPARI NÖVÉNYEK ...................................................................................................................... 122 GYÜMÖLCSÖK ÉS ÉLVEZETI NÖVÉNYEK ........................................................................... 124 SZESZES ITALOK ....................................................................................................................... 125 GÉNTECHNOLÓGIÁVAL LÉTREHOZOTT SZERVEZETEK ................................................. 127 AZ ÉHEZÉS FÖLDRAJZA ........................................................................................................... 129 A MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉS TÉRBELI RENDJE: A THÜNEN-MODELL ...................... 131 TENGERI HALÁSZAT ................................................................................................................. 132 ERDŐ ÉS FAGAZDASÁG ........................................................................................................... 135 A MEG NEM ÚJULÓ ERŐFORRÁSOK ................................................................................. 139 SZÉN .............................................................................................................................................. 140 SZÉNHIDROGÉN (KŐOLAJ ÉS FÖLDGÁZ)............................................................................. 141 NEM KONVENCIONÁLIS SZÉNHIDROGÉN-ELŐFORDULÁSOK ....................................... 152 NUKLEÁRIS ENERGIA............................................................................................................... 154 A MEGÚJULÓ ENERGIAFORRÁSOK................................................................................... 160 KÖZVETLEN NAPENERGIA...................................................................................................... 160

4


SZÉLENERGIA ............................................................................................................................. 161 DAGÁLY-APÁLY ERŐMŰVEK................................................................................................. 163 VÍZI ENERGIA ............................................................................................................................. 164 FOTOSZINTÉZIS ÚTJÁN KELETKEZŐ TERMÉSZETI ERŐFORRÁSOK ............................ 165 GEOTERMIKUS ENERGIA......................................................................................................... 168 A FELSZÍN ALATTI VIZEK........................................................................................................ 171 A GAZDASÁGI TERMELÉS TÍPUSAI ................................................................................... 173 A VILÁGGAZDASÁG TÖRTÉNETÉNEK FŐBB LÉPCSŐFOKAI .......................................... 176 A VEZETŐ GAZDASÁGI HATALMAK TALÁLKOZÓI .......................................................... 178 AZ ÁLLAM, MINT VÁLLALAT ................................................................................................. 179 A NYERSANYAGOK BÁNYÁSZATA ..................................................................................... 181 A FÉMEK ...................................................................................................................................... 181 RITKA FÖLDFÉMEK................................................................................................................... 183 NEMESFÉMEK (ARANY, EZÜST, PLATINA) ......................................................................... 184 BAUXIT ......................................................................................................................................... 185 NEM ÉRCES ÁSVÁNYI ANYAGOK ......................................................................................... 186 IPARI TERMELÉS ..................................................................................................................... 189 AZ IPARI TERMELÉS FEJLŐDÉSE ........................................................................................... 189 MULTINACIONÁLIS (TRANSZNACIONÁLIS) VÁLLALATOK ........................................... 190 A GLOBÁLIS VILÁGGAZDASÁG IPARÁNAK TERMELÉSI SAJÁTSÁGAI ....................... 192 AZ IPAR FÖLDRAJZI ELHELYEZKEDÉSE ............................................................................. 193 ENERGIATERMELÉS.................................................................................................................. 195 ÁTMENET A KARBONKORSZAKBÓL A KARBONMENTESRE ......................................... 196 FOLYAMATOSAN NÖVEKVŐ ENERGIAIGÉNYEK .............................................................. 197 VITA AZ ENERGIATERMELÉS JÖVŐJÉRŐL .......................................................................... 198 ALAPANYAGIPAR ...................................................................................................................... 199 FELDOLGOZÓ IPAR ................................................................................................................... 200 TEXTIL- ÉS RUHÁZATI IPAR ................................................................................................... 202 ÉLELMISZERIPAR ...................................................................................................................... 203 SZOLGÁLTATÁSOK ................................................................................................................. 204 AZ INTERNET FÖLDRAJZA ...................................................................................................... 205 KÖZLEKEDÉS .............................................................................................................................. 206 TURIZMUS ................................................................................................................................... 216 NEMZETKÖZI KERESKEDELEM ......................................................................................... 226 A KERESKEDELMET AKADÁLYOZÓ VÁMOK LEBONTÁSÁNAK FOKOZATAI ............ 227 A PÉNZ FÖLDRAJZA .................................................................................................................. 228 A KLÍMAVÁLTOZÁS OKA ÉS HARC A KLÍMAVÁLTOZÁS ELLEN ............................ 231 KLÍMATÖRTÉNET ...................................................................................................................... 231 ÜVEGHÁZHATÁS ....................................................................................................................... 233 A KLÍMAVÁLTOZÁS ÉSZLELHETŐ HATÁSAI ..................................................................... 234 A KLÍMAVÁLTOZÁS MÉRSÉKLÉSE ÉS AZ AHHOZ VALÓ ALKALMAZKODÁS ................. 238 AZ ÖSSZES ÜVEGHÁZHATÁSÚ GÁZ KIBOCSÁTÁSA......................................................... 242 JAVASLATOK A SZÉN-DIOXID KIBOCSÁTÁS CSÖKKENTÉSÉRE ................................... 243 KLÍMAKONFERENCIÁK ............................................................................................................ 245 SZÉN-DIOXID (KARBON-) KERESKEDELEM ........................................................................ 246 AZ EURÓPAI UNIÓ EMISSZIÓT CSÖKKENTŐ ELŐÍRÁSAI ................................................ 247

5


NÖVEKVŐ FÖLDI HŐMÉRSÉKLET, NÖVEKVŐ ENERGIATERMELÉS ............................ 248 TÉRKÉPES MODELLEK A KLÍMAVÁLTOZÁS HATÁSAINAK ÉRZÉKELTETÉSÉRE ..... 248 A VÁRHATÓ HAZAI ÉGHAJLATVÁLTOZÁS......................................................................... 250 GLOBALIZÁCIÓ ........................................................................................................................ 254 A GLOBALIZÁCIÓ JELLEMZŐI ................................................................................................ 254 A TÉR-IDŐ ZSUGORODÁS FOLYAMATA .............................................................................. 255 A MULTINACIONÁLIS VÁLLALATOK HATÁSA .................................................................. 256 GLOBÁLIS GAZDASÁGI PROBLÉMÁK .................................................................................. 258 GLOBÁLIS KÖRNYEZETI PROBLÉMÁK ................................................................................ 260 FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS ................................................................................................ 267 IRODALOM ................................................................................................................................. 270 Ajánlott irodalom ........................................................................................................................... 270 Atlaszok.......................................................................................................................................... 270 Felhasznált irodalom ...................................................................................................................... 270

6


BEVEZETÉS

Miért van szükség a földrajz, pontosabban a gazdaságföldrajz oktatására a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskolán? A kommunikáció szakosok számára kézenfekvő válasz, hiszen az információk többsége földrajzi helyhez kötődik. A globalizáció nyomán a földrajzi tér, ahonnan a hírek érkeznek az egész Földet jelenti. A kutatók megfigyelték, hogy a napilapokban, a rádióban és a televíziókban naponta hány földrajzi (ország, város, hegy, folyó stb.) nevet közölnek. Ugyanazon név többszöri előfordulását nem vették figyelembe. Az eredmény az volt, hogy egy átlagos tv-néző, újságot olvasó, rádiót hallgató ember 250-400 földrajzi névvel találkozik naponta. Az információk földrajzi térbe, esősorban a hírt vevő saját tértudati képébe illesztése, szükségessé teszi, hogy átfogó földrajzi ismeretekkel és megfelelő térképolvasási és atlaszhasználati tudással rendelkezzen. A földrajzi környezet sokszor meghatározza, és mindig befolyásolja a gazdasági folyamatokat. A gazdasági szakosoknak ezért ismerniük kell a világ gazdasági folyamatait alakító, befolyásoló földrajzi környezetet. Különösen fontossá vált a földrajzi környezet ismerete napjainkban a klímaváltozás nyomán. A klímaváltozás nemcsak a mezőgazdaság, a turizmus területeit, tevékenységét módosíthatja, de környezetet kevésbé szennyező eszközöket gyártó új iparágak létrejöttét is elősegíti, kikényszeríti. Heti két órában a Föld gazdasági életének, fő folyamatainak csak a legfontosabb, meghatározó irányait tudjuk bemutatni. De reméljük és bízunk benne, hogy a középiskolában tanultakkal együtt, ez az ismeret elég alapot ad az események, hírek hátterében meghúzódó földrajzi sajátosságok felismerésére, a gazdasági intézkedések megértésére és támogatására vagy éppen módosításuk kikövetelésére. Budapest, 2013. szeptember 1. Dr. Papp-Váry Árpád

7


A FÖLDRAJZ FOGALMA, FELADATA, FELOSZTÁSA A földrajz minden időben a földi környezetre vonatkozó ismeretek valamiféle rendszere volt. Az a környezet, amelyre az ismeretek vonatkoznak térben egyre tágult, ma már az egész földfelszínt felöleli. Ugyanarról a területről egyre többet tudunk, több szempontból ismerjük a tényeket és összefüggéseiket, tökéletesebb módszerekkel gyarapítjuk tovább ismereteinket. Más szóval földrajzi ismereteink fejlődése kétirányú volt. Térbelileg kiterjedt és részleteiben, mélységében gazdagodott. A földrajz nemcsak a Föld felszínét, hanem bizonyos mélységig és magasságig annak felszínalatti és felszínfeletti környezetét, az úgynevezett földrajzi burkot vizsgálja. A földrajzi burok részei a gáz, folyékony és szilárd halmazállapotú anyagok és az azokhoz kötődő élővilág. A földrajzi burok részeit gömbhéjas szerkezetük miatt szféráknak nevezzük. Ezek a kőzetburok (litoszféra), a vízburok (hidroszféra), a légkör (atmoszféra) és az élővilág (bioszféra vagy organoszféra). A szférák folyamatai kölcsönösen hatnak egymásra. A földrajz vizsgálatának tárgya a földrajzi burok, nem azonos különkülön egyik szférával sem, mindegyikből felölel valamit. A földrajzi burok a geometriai értelemben vett földfelszíntől felfelé és lefelé terjed. Addig terjed a földrajzi burok, ameddig a jelenségek kapcsolatai olyan szorosak, hogy egyetlen tény ismerete sem hagyható ki az egész megértésének a veszélyeztetése nélkül. Felfelé a légkört csak addig a magasságig vizsgálja a geográfus, ameddig jelentősek a függőleges légmozgások, a csapadékképződés és ezek földi következményei. A földkéreg szerkezetének az ismerete addig a mélységig elengedhetetlen a földrajz számára, ameddig a felszínre bukkanó és a felszíni formák alakulására befolyást gyakorló rétegek lenyúlnak. Teleki Pál 1917. évi megfogalmazása szerint: „A földrajzi tudomány, mint a kapcsolatoknak és viszonyoknak, magának a földfelszín életének tudománya. (…) Az összes egymással kapcsolatban álló jelenségeket hatásuk ereje, a földi életben való viszonylagos értékük szerint vizsgálja. (…) A földrajzban sincsen dualitás, az ember mindig inkább, mint a földfelszín életének egyik természetszerű, jelentőségében növekvő faktora áll szemeink előtt.” Az ember életének térbeli vonatkozásait a humánföldrajz (emberföldrajz) tanulmányozza. A humánföldrajz az emberrel kapcsolatos folyamatokat nem egyéni, hanem kollektív, azaz társadalmi szinten tárgyalja ezért a humánföldrajzot ma már általában társadalomföldrajznak nevezik. Egy mai általános megfogalmazás szerint a földrajz a térben zajló természeti és társadalmi jelenségek és azok kölcsönös kapcsolatainak a leírásával, magyarázatával és változásainak az előrejelzésével foglalkozó tudomány. Eszerint a földrajz célja, a földfelszín változékonyságának, a területi differen8


ciálódásnak, a természeti és társadalmi jelenségek egymásra hatásának a vizsgálata, a válasz keresése a hol mellett a miért ott, hogyan és miért kérdésekre. Kant német filozófus szerint „a földrajz a térnek, a történelem az időnek a tudománya”. Kant felfogása szerint a tér az emberi tudás olyan veleszületett előfeltétele, ami lehetővé teszi a tényleges világ megismerését. A földrajz térszemléletű, térbeli kutatási irányzatainak egy–egy rendszerező társtudomány felel meg. Nem átfedik egymást a földrajzi és szaktudományi területek (pl. talajföldrajz–talajtan), hanem metszik egymást. Amenynyiben átfednék egymást, akkor az egyik terület gyorsabb fejlődésével magába olvaszthatná a másikat. A társtudományi területek és a földrajz metszése azt fejezi ki, hogy bizonyos adatokat kölcsönösen átvesznek egymástól, de kutatásaik nem irányulnak a másik területére. Összefoglalva, hogyan határozhatjuk meg a földrajznak, mint tudománynak a tárgyát. Válaszként az Amerikai Földrajzi Társaság 1994. évi meghatározását közöljük: „A földrajz integráló tudomány, amely összehozza a világ fizikai és emberi dimenzióit az ember, a helyszínek és környezetek tanulmányozása során.”

A földrajz és a rokontudományok kapcsolata (Haggett nyomán)

9


A geográfusok alapvető fogalmai az elhelyezkedés, a hely, a tér és a téren belül a táj vagy a körzet (régió). Az elhelyezkedés (location) egy bizonyos pont vagy terület földrajzi koordinátákkal meghatározott helyzete a földfelszínén. A hely (place) is a földfelszín egy pontja, vagy a tér egy adott része, amelyik névvel (vagy egyéb információval) azonosíthatóvá válik. Például a 27°59’ Ész, 86°56’ Kh egy pont elhelyezkedését mutatja a Földön. Ha mellé írjuk a nevét (Mt. Everest) akkor az elhelyezkedés hellyé válik. A tér (space) földrajzi szempontból maga a földfelszín, vagy a földfelszín különböző nagyságú meghatározott része. A táj vagy körzet szó is a földfelszín egy részét jelöli, de határait meghatározott természeti vagy társadalmi földrajzi szempont vagy szempontok alapján jelölik ki. A FÖLDRAJZI TÁJAK ÉS KÖRZETEK (RÉGIÓK, TÉRSÉGEK), A KIBERTÉR A táj és a körzet (régió, térség) kifejezés a földrajzban gyakran használt, de pontosan nem definiált, sokszor vitatott határú területet jelent. A táj vagy körzet egy adott jelenség vagy több jelenség együttes térbeli előfordulási területét mutatja. Határát a választott természeti vagy társadalmi földrajzi jelenség vagy több jelenség együttes előfordulása alapján jelölik ki. Az adott térségre a területet jellemző, választott mutatók belső egyneműsége vagy összetartozása, a közöttük lévő kohézió a jellemző. A határ megvonása függ a kutató szemléletétől, a választott kritériumok értelmezésétől és számától. Amikor a határ kijelölése meghatározóan természeti tényezőkön alapul akkor tájról, amikor társadalmi, gazdasági tényezőkön alapul akkor körzetről beszélünk. A természeti táj az embertől, a társadalomtól érintetlen természet. Eredeti formájában vagy a társadalom által csak kevéssé megzavart formájában Földünk nagyon kevés területén található. A földfelszínnek a társadalmi (gazdasági) tevékenység során átalakított része a kultúrtáj. A tájak, a körzetek határai éles vonal helyett elmosódottak, átmeneti sávok is lehetnek. A városok vonzáskörzeteinek a meghatározásánál gyakori, hogy a határ megállapításába bevont vonzási tényezők (ingázás, iskolába járás, egészségügyi vonzás stb.) különböző kiterjedésűek, más városok hasonló vonzáskörzeteivel átfedésben vannak. A tájak, körzetek nagysága egy völgy, egy település területétől, nagyobb területre, kontinensre vagy az egész világra is kiterjedhet. A tájak, körzetek kutatásával, rendszerint a kisebbtől a nagyobb felé haladva tudjuk megismerni a földfelszín egészét. A XX. századtól kezdve a földrajz központi feladata a tájak és a körzetek vizsgálata, a bennük levő ok-okozati összefüggések feltárása. Módszere a megfigyelések, kutatások eredményei alapján a valóság egyszerűsítésével modellalkotás, majd a tendenciák feltárásával prognózis készítése, illetve a részkutatási eredményekből szintézis felépítése. 10


A kutatás eredménye kezdetben a terület minőségével kapcsolatos környezeti információk szolgáltatása volt. Később a geográfia központi feladata az optimalizáció, a dolgok legmegfelelőbb helyének a megtalálása, a legjobb területhasználat kialakítása lett. Napjainkban a tájszemlélet mellett előtérbe kerül a globalizáció, az egész Földet érintő folyamatok és azok térbeli hatásainak a vizsgálata. A táj- és körzetkutatás eredményeinek, a földrajzi általánosításban használható módszerei: Mozaikalkotás. Nagyobb terület jellemzése kisebb mozaikok alapján. A táj vagy körzet, mint minta. Adott táj vagy körzet fejlődésének, sajátságainak a kiterjesztése más területekre. Például egy brazil kávéültetvény fejlődésén keresztül a teljes kávétermelő övezet kialakulásának az érzékeltetése. Táj vagy körzet, mint analógia. Az analóg táj vagy körzet egy másikhoz hasonlatos. A részletesen megkutatott terület, a típusterület jellemző értékeinek máshol való térbeli előfordulásával nyerjük az analóg tájakat, körzeteket. (A filmesek a filmforgatási helyszínek kiválasztásánál használják ezt a módszert.) Egy érdekes új terület a kibertér (cyberspace) földrajzi szempontú vizsgálata. A fogalom 1984-ben született a számítógépekről elérhető digitális tér elnevezésére. „A kibertér olyan hipertér, amely csak a fejünkben található, nap, mint nap bejárhatod és találkozhatsz benne idegen emberekkel, máshonnan és más időből származó gondolatokkal” (Castels, 2003, idézi Mészáros, 2007). „A virtuális világban lenni lényegében földrajzi élményt jelent, mert azokat a tapasztalatokat, amiket itt szerezhetünk, alapvetően úgy éljük meg, mint térbeli élményeket” (Mészáros, 2007). Az ember tevékenységének egyre nagyobb részét a kibertérben működteti és növekvő számú Földlakó tölti napjainak négy-öt óráját a kibertérben. (A görög eredetű kiber [cyber] szó hajózást, navigálást jelent, azaz olyan mozgásra utal, amit térben általunk irányítottan végezhetünk. A virtuális szó eredeti jelentése elképzelt, nem valódi, látszólagos.) A FÖLDRAJZ TAGOLÓDÁSA A földrajz hagyományos tagolódásakor két nagy csoportra osztották tudományunkat, ágazati és regionális földrajzra. Az ágazati rész területei a földrajzi szférákkal (természeti földrajz) és a társadalommal, az emberi tevékenységgel foglalkoznak (humán- vagy társadalom-, vagy emberföldrajz). A regionális rész földrajzi zónák szerint vagy kulturális egységek, körülhatárolt területek (ország, táj, település) szerint tárgyalja a földrajzi környezetet. Egy újabb osztályozás a probléma megközelítés szerint tagolja a földrajzot. Az úgynevezett integrált tagolódás tér-, ökológiai és regionális komplex 11


analízist különböztet meg. Mindegyiket elméleti és alkalmazott irányokra osztják. A téranalízis egy jellemző (szignifikáns) tulajdonság helyszínenkénti variációit vizsgálja. Az ökológiai analízis során a természeti és humán változók összefüggéseit vizsgálják, elhatárolt földrajzi területen belül. A regionális komplex analízis az előző két módszer eredményeit kombinálja. A probléma megközelítő módszer előnye, hogy ezek a fizikai és nem fizikai (társadalmi) elemek egységét hangsúlyozzák szétválasztásuk helyett. A földrajz belső szerkezete (Haggett után)

12


A VILÁGEGYETEM A VILÁGEGYETEM SZÜLETÉSE Az általunk ismert világegyetem egy a végtelenül sűrű anyag (a méretnélküli egységbe sűrített anyag, az úgynevezett szingularitás) felrobbanásával és az azt követő hihetetlenül gyors tágulással keletkezett. Átlagos emberi gondolkodással nehéz elképzelni, hogy a múlt és térnélküli szingularitás felrobbanásával, egy pillanat során létrejön a gravitáció és rendkívül magas hőmérsékleten, megszületik az anyag, hidrogén, hélium és a lítium formájában. Az ősrobbanás, a Nagy Bumm, a világegyetem születése, a jelenlegi általános nézet szerint 13,7 milliárd éve lehetett. Egy pillanat tört része alatt megszületett a világegyetem, amely jelenleg is tágul. A tágulási sebesség pontosan olyan, ami a csillagok, bolygók keletkezéséhez szükséges. Ha a sebesség nagyobb lenne, a tömegvonzás nem lenne elegendő a galaxisok létrejöttéhez, ha pedig kisebb, akkor a világegyetem anyaga a gravitáció hatására összeomlana (Nagy Reccs). Az ősrobbanás-elmélet szerint, az akkor keletkezett anyag csak könnyű gázokból (héliumból, hidrogénből és lítiumból) állt. Az élethez szükséges nehezebb anyagok (szén, nitrogén, oxigén stb.) hiányoztak. Ezeket az elemeket csak akkora hő és energia hozhatja létre, amekkora maga az ősrobbanás volt. Ilyen nagy hő és energia egy–egy óriási csillag látványos felrobbanásakor és összeomlásakor keletkezhet. A hirtelen felvillanó, majd elhalványuló csillagokat szupernóváknak nevezik. A szupernóva kialakulásakor elég hő keletkezik a nehéz elemek létrehozásához. A szupernóva-robbanás az egykori csillag számottevő részét szétveti, és a különféle elemek keveréke szétszóródik a csillagközi térbe, és ott összekeveredik a ritka por- és gázanyaggal, főként hidrogén atommagokkal. A csillagok, a bolygók a ritka csillagközi por- és gázfelhőkből alakulnak ki. Ha ebben a felhőben egykori szupernóvák, felrobbant csillagok anyaga is jelen van, az új csillagok ebből születő, újabb nemzedékének anyagába a nehezebb elemek atomjai is beépülnek. Bizonyos tehát, hogy az az anyagfelhő, amelyből 4,6 milliárd évvel ezelőtt a Naprendszer kialakult, egy még régebbi, szupernóvarobbanás által kidobott, nehezebb elemek atomjait is tartalmazta. 2008-ban a csillagászok időben és térben ez ideig a legtávolabbi szupernova-robbanás nyomaira bukkantak. A robbanás csillagászati léptékkel mérve nem sokkal az ősrobbanás után, 12,8 milliárd évvel ezelőtt történt.

13


HELYÜNK A VILÁGEGYETEMBEN A Naprendszerhez legközelebb elhelyezkedő, mintegy 1–4 milliárd csillag alkotja a Tejútrendszert. Felülnézetben ez a csillaghalmaz 100 ezer fényév átmérőjű korongnak látszik, amelynek sűrű központi részéből csavar alakú karok ágaznak ki. Az egyik ilyen kar széle közelében van a mi Naprendszerünk. Mi belülről szemléljük ezt a csillagrendszert. A korong síkjának irányába nézve sokkal több csillagot látunk, mint más irányokban. Ezért az égen a csillagok közötti sűrűsödései sáv látható, a Tejút, amelyről a csillagrendszer a nevét kapta. A Tejútrendszer felül- és oldalnézetben

14


A Tejútrendszerhez hasonló galaxisok milliárdszámra találhatók a világűrben. Az egyik legközelebbi, spirális szerkezetű galaxis, az Androméda-köd. A Tejútrendszer és az Androméda-köd közötti távolság 3 millió fényév. A 2 millió fényévnyi sugarú körön belül elhelyezkedő galaxisok együttesét lokális rendszernek nevezzük. A jelenleg ismert, legtávolabbi galaxisok több mint 15 milliárd fényévnyire vannak tőlünk. A legtávolabbi galaxisról hozzánk érkező fény akkor indult, amikor a Naprendszer még nem is létezett. E sugárzások vizsgálata révén, a Világmindenség nagyon régi múltjába láthatunk. Földünk a Naprendszer egyik bolygója. A Napközeli, kisebb átmérőjű négy bolygó, Merkúr, Vénusz, Föld, Mars összefoglaló neve belső bolygók. Az aszteroidaövön túl találhatók a külső bolygók, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz. Az 1930-ban felfedezett Plútó már nem tartozik a Naprendszer bolygói közé, 2006-ban törpebolygóvá minősítették. A visszaminősítés indokai: A Plútó nem a Naprendszer fősíkjában fekszik, pályája megnyúlt ellipszis, melyen időnként a Neptunusznál is közelebb kerül a Naphoz, 2005ben a 2250 km átmérőjű Plútón túl 2700 km átmérőjű objektumot fedeztek fel, elnevezése Eris. A Föld és a Hold különleges egysége a Naprendszernek. A Föld és a Hold együttese elférne a Nap belsejében. A Földnél sokkal kisebb átmérőjű Holdon a legmagasabb és a legmélyebb pont közötti szintkülönbség (19920 méter) azonos a Földével. A Mont Everest és a Mariana-árok legmélyebb pontja a Challenger Deep közötti különbség 19834 méter. A többi bolygó holdjainak a nagyságához képest a Hold aránytalanul nagy. Közel akkora, mint a tizenegyszer nagyobb Jupiter holdjai. Ezért feltételezik, hogy a kialakuló Föld egy Mars-méretű bolygóval ütközött és ekkor szakadt ki a Hold kőzetanyaga, azaz a Hold kozmikus ütközés maradványa. Felvetődik a kérdés fenyegeti-e ilyen katasztrófa, kozmikus becsapódás ma is a Földünket. A Földünkön található 100 km átmérőjű becsapódási kráterek közül a legutóbbi 35 millió évvel ezelőtt érte el bolygónkat. A csillagászok természetesen figyelik azokat a kisbolygókat, amelyek egyszer keresztezhetik a Föld pályáját. Ezek közül szerintük azok a kisbolygók (aszteroidák) tartóznak a Földet veszélyeztető csoportba, amelyek 7,5 millió kilométerre megközelítik a Földet és átmérőjük több mint 150 méter. A Nap körül keringő bolygókon csak ott alakulhat ki az élet, ahol a sugárzás nem túl nagy és nem túl kicsi ahhoz, hogy a víz folyékony állapotban jelenhessen meg a felszínen. Azt a sávot, amelyik megfelel ezeknek a feltételeknek lakhatósági zónának nevezzük. Az ebben a zónában keringő bolygókon képzelhető el az élet megjelenése. Naprendszerünk esetében a Föld a lakhatósági zóna közepén, a Mars annak a szélén helyezkedik el. A földön, az áttekinteni kívánt terület nagyságától függően, egyre kisebb méretarányú térképekkel tájékozódunk. Egy 13 cm átmérőjű, 1 : 100 000 000 méretarányú földgömbön a kontinensek alakja még jól kirajzolódik, de Magyarország területe csak egész kicsi foltként jelenik meg. 15


Az ábrázolható részletek 1: 100 000 000 méretarányban, 13 cm átmérőjű földgömbön

Nézzük meg, ebben a méretarányban mekkora térképen tudnánk ábrázolni a Naprendszert, a Nap körül keringő bolygókat. A Napot 1:100 000 000 méretarányban 14 méter átmérőjű gömbbel kellene ábrázolnunk, mert átmérője 109-szer nagyobb, mint a Földé. Ha ezt a gömböt a Bajcsy-Zsilinszky útra, az Andrássy út kiindulásához helyeznénk, akkor a Merkúrt a Nagymező utcánál, a Vénuszt az Eötvös utcánál, földgömbünket a Szív utca és a Kodály körönd közötti szakaszon kellene letennünk. A Mars a Munkácsi Mihály utcánál, a Jupiter az M3 autópályán (a Tompa Mihály utcánál, a Szentmihályi úti leágazáshoz közel), helyezkedne el. A Szaturnusz a Hungaroringnél, az Uránusz Máriabesnyőnél, a Neptunusz Aszódnál lenne. Ekkora térképet nehezen tudnánk használni, ezért még erősebb kisebbítésre van szükségünk a Naprendszer és a Tejútrendszer áttekintéséhez.

16


A Naprendszer kicsinyítve

A Naphoz legközelebbi csillag a Kentaur csillagképben (Alfa Centauri) található Proxima Centauri 4,3 fényévnyi távolságra van Földünktől. A fényév az a távolság, amit a fény 300 000 km/s sebességgel egy év alatt megtesz (kb. 9460 milliárd km). (Az eddigi leggyorsabb űrjármű a Helios 2 1976-ban, 253 ezer kilométer/óra sebességgel haladt a Nap felé. Ezzel a sebességgel is tizenhétezer évig tartott volna, hogy eljusson Proxima Centaurihoz. Az űrszondák közül, eddig a legnagyobb sebességet − kihasználva a Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz különleges helyzetéből adódó gravitációs vonzásokat − a Voyager 1 és 2 űrhajó érte el: 56 000 km/h. Így is kilenc év kellett az Uránusz eléréséhez.) 17


A Napból induló fénysugár 8 és 1/3 perc alatt éri el a Földet, 5 óra múlva a Neptunuszt, másfél év múlva a Naprendszer határát, ameddig a Nap vonzása tart és négy év múlva a legközelebbi csillagot a Kentaur csillagképben, majd 30000 év alatt éri el a Tejútrendszer középpontját. A legközelebbi csillagokat is ábrázoló térképünkön a Napot egy mákszem jelképezné és ettől 40 km távolságban, jelölhetnénk a Kentaur csillagképet. (Ebben az esetben 10 km távolság egy fényévnyivel egyenlő.) A Földről egy adott pontból, tiszta nyári éjszakán, szabad szemmel legfeljebb 2000 csillag látszik. A Földről együttesen 6000 csillagot látni. (Meszszelátóval az egy pontból látható csillagok száma 50 000-re, csillagászati távcsővel 300 000-re ugrik.) Az égbolt megfigyelését egyre jobban zavarja a közvilágítás és a reklámok fénye. Az űrből éjjel készített felvételeken jól kirajzolódnak a városias területek. Európa a világűrből éjjel

1994-ben, amikor földrengés nyomán megszűnt a közvilágítás Los Angelesben sokan telefonáltak a katasztrófaelhárítóknak, hogy egy hatalmas és szokatlan ezüstszínű felhő lebeg a város fölött. Az addig sose látott Tejútra csodálkoztak rá ily módon. A mesterséges fények nemcsak az ég megfigyelését akadályozzák, de veszélyt jelentenek a madarakra, mert elvesztik tájékozódásukat vagy nem észlelik az ablaküveget, a fényre rajzó rovarokra vagy a to18


jásból kikelő teknősbékákra is. A tojásból kikelő teknős mindig a világosabb hely, eredetileg a Hold fényét erősebben visszaverő tenger felé igyekszik, ám a parton sorakozó lámpák becsapják, eltérítik a helyes iránytól. A fényszenynyezést több országban már jogszabály korlátozza, többek közt előírva az árnyékolt világítótestek alkalmazását. Magyarország területének is csak kis részén van valódi éjszaka. A Magyar Csillagászati Egyesület 37 Somogy megyei településsel és más szervekkel közösen kezdeményezte 2007-ben a Zselici Tájvédelmi Körzet területén Sötét Égbolt Park (Dark Sky Park,) létrehozását. Az első nemzetközi sötétégbolt-parkot 2007-ben hozták létre a Natural Bridges Tájvédelmi Körzetben, az USA Utah államában. Három északamerikai park után 2009-ben a zselici és egy skót park nyerte el ezt a nemzetközi elismerést. 2011-ben Sötét Égbolt Park lett a Hortobágy is. Fényszennyezettség Magyarországon A vörös a legnagyobb bevilágítottságú, a fekete a fénytől legkevésbé zavart területeket jelöli

19


A FÖLD ALAKJA ÉS NAGYSÁGA A természeti népek és az első társadalmak a Földet síknak képzelték. A gömb alakú Föld gondolata a i.e. V. század vége felé a görög Püthagorasz tanítványainál jelenik meg. Indokaik még misztikusak, nem tudományosak: a világmindenség egészében tökéletes, ezért formája csak a legtökéletesebb mértani test, a gömb lehet. Ebből eredően a világmindenség részei az égbolt és a Föld is gömb alakú. Arisztotelész (i. e. IV. században) Az égboltról című értekezésében már természettudományos érvekkel indokolta a Föld gömb alakját: • A sarkcsillag látóhatár feletti magassága észak felé haladva egyre növekszik. • A hajók árboca előbb tűnik fel a tengeren testüknél. • A víz mindig a legalacsonyabb felszín felé törekszik. Ezért az érintkező vízfelszínek közül egy sem állhat magasabban, mint a másik, mert akkor a magasabb részek rögtön lefolynak, hogy egyensúlyba kerüljenek. A tenger felszíne viszont a tapasztalat szerint domború (lásd a 2. pont). A Földnek ezért csak gömb alakja lehet, ahol a tenger felszíne, mint a legalacsonyabb felszín, a gömb középpontjától mindenhol egyenlő távolságra van. • Arisztotelész utolsó és legfontosabb bizonyítéka a Föld gömbalakja mellett az, hogy a Holdfogyatkozások alkalmával a Föld Holdra vetődő árnyéka kör alakú. (A gömb az egyetlen geometriai test, amelyik minden irányból kör alakú árnyékot vet.) Arisztotelész megbecsülte a Föld nagyságát is. A Föld sugarát a valóságos a másfélszeresének vette. Eratoszthenész (i. e. III. század) már csillagászati mérésekkel határozta meg a Föld nagyságát. Esetében a mérés eredményén túl a mérés leírása is fennmaradt. Észrevette, hogy a Nílus melletti Szienében (a mai Asszuánban) a nyári napforduló (június 22.) idején délben a napsugarak árnyékvetés nélkül sütnek le a kutak fenekére. A kutak fala függőleges, ezért a jelenség csak akkor állhat elő, ha a Nap az ég tetőpontján (a zenitben) van. Eratoszthenész tudta, hogy a Föld gömbölyű és feltételezte, hogy a Nílus észak felé folyik egy délkör mentén. Arra a következtetésre jutott, ha egy Nílus parti városban a következő év június 22-én megméri, milyen messze (hány foknyira) delel a Nap a tetőponttól, akkor megkapja a két hely közötti földrajzi szélesség különbségét fokokban. A következő éven Alexandriában árnyékvetővel végrehajtott mérésekor a Nap távolsága a tetőponttól a kör egyötvened részének adódott. Sziene és Alexandria közötti távolságot (a legnagyobb gömbi kör, a hosszúsági kör ívhosszát) 5000 stadionnak számította. 5000x50 = 250 000 stadion. 20


A stadion korabeli hossza valószínűleg 157,5 méter volt. Az ezzel az értékkel számított mérési eredmény (földsugár 6269 km, földkerület 39375 km), alig tér el a jelenleg használatos földmérettől (földsugár 6378 km, a földkerület 40008 km). Eratoszthenész fokmérése

A jó összhang, a mérést terhelő hibaforrások miatt, csak a véletlen műve. A hibaforrások: a távolság valószínűleg nem kerek érték, Alexandria és Sziene nem egy délkörön fekszik (Alexandria 3 fokkal nyugatabbra van), a szélességkülönbség kevesebb, mint a kör egyötvened része és Sziene 65 km-el északabbra van a térítőnél. Az arab tudósok Földnagyság meghatározásai után, a XVII. században az angolok és a franciák is meghatározták egy–egy ívfok hosszát, és ebből következtettek a Föld nagyságára. Newton „A természetfilozófia matematikai alapjai” című művében leírt mozgástörvényeiből az is következett, hogy a Föld forgása miatt a sarkokon enyhén lelapul, az egyenlítőnél kidudorodik (narancs alakú). (A földfelszín sebessége az Egyenlítőnél 1600 km/óra, Londonban 998 km/óra, a sarkoknál 0 km/óra). 21


Franciaország háromszögeléses felmérése során, a mérési eredményekből arra következtettek, hogy a Föld a sarkokon domborodik ki, az Egyenlítőnél, pedig belapul (citrom alakú). A kérdés eldöntésére, narancs vagy citrom alakú a Föld, a Francia Királyi Tudományos Akadémia 1735-ben expedíciót küldött Peruba az Egyenlítő közelébe. Méréseik igazolták, hogy a Föld 43 km-el vastagabb az Egyenlítőnél. Az országos felméréseknél, a térképek alapját képező vetületek kiszámításánál a XIX. századtól kezdve a Földet forgási ellipszoidnak tekintették. A későbbi mérések azt mutatták, hogy a tengerek szintje nem azonos magasságú. A Földet alkotó különféle sűrűségű anyagok eltérő tömegvonzása (a gravitáció) nem egyenletes, ahol erősebb ott mintegy megemelkedik a vízfelület, ahol gyengébb ott besüllyed. Emiatt a Föld kidudorodásokkal, bemélyedésekkel borított szabálytalan mértani alak, amelynek elnevezésére bevezették a geoid szót. Geoid

A geoid a Föld elméleti alakja: olyan felület, amelyen a nehézségi erő akkora, mint az átlagos tengerszint feletti magasságban. A geoid pontos méreteit, a mesterséges holdak adatai alapján, elsőként az Amerikai Egyesült Államokban élő Izsák Imre állapította meg 1961-ben.

22


A felszín térképezésénél a magasságkülönbségeket a tengerpart közepes vízszintjéhez igazították, ez volt a 0 szint. Az egyes országok mérési adatainak csatlakoztatásainál kiderült a kezdőpontok eltérő magassága. Az OsztrákMagyar Monarchia trieszti 0 pontja 67 centiméterrel alacsonyabb volt, mint a szovjetnyomásra bevezetett balti-tengeri kronstadti mérce. Az Európai Unió az 1683-1684 évi adatok alapján, a világon elsőként kialakított amszterdami mérce közepes vízszintjét akarja európai 0 kezdőszintté tenni. Ez 14 centiméterrel mélyebben van a Kronstadtinál. Ma már a lemeztektonikai elmélet alapján rendszeresen mérik a kontinensek mozgását (a mozgás irányát és sebességét). A Föld alakjának minél pontosabb meghatározása kiegészült, az alakváltozást követő geodinamikával. A Föld felszínének a 71 %-t víz borítja. A földrészek közül Ausztrália és Óceánia illetve Európa a legkisebb, az Antarktikát is figyelembe véve. (Az Antarktika a teljes szárazföldi terület 9 %-át adja.) Amennyiben a Föld északi és déli felén vizsgáljuk a tengerek és szárazföldek arányát, akkor az északi féltekét szárazföldinek (a terület 40 %-a a szárazföld), a délit tengeri félgömbnek kell neveznünk (a tenger aránya 81 %.)

23


A FÖLD TERÜLETÉNEK FELOSZTÁSA AZ ORSZÁGOK KÖZÖTT Jelenleg az ENSZ-nek 194 ország a tagja és e mellett még kb. tíz mikroállam (pl. Tajvan) létezik. Elvileg még létrejöhetnek újabb országok (Palesztina, Észak-ciprusi Török Köztársaság), mint 2008-ban Koszovó vagy 2011-ben Dél-Szudán. (A Nemzetközi Olimpiai Szövetség több országot fogad tagjai közé, az olimpiai játékokon ezért több ország szerepel. Az 2012. évi londoni olimpián résztvevő országok száma 204 volt.) Egyes egykori gyarmati területek az anyaország részévé, tengerentúli területeivé váltak. Ebből adódik az a furcsa helyzet, hogy az Európai Unió legtávolabbi részei az óceánokban fekvő egykori francia és angol gyarmatok. Az Európai Unió legkeletibb pontja a Csendes-óceánban lévő Új-Kaledónia Hunter-szigete (Kh. 176º36’), a legnyugatibb pontja Wallis és Futuna (Nyh. 178º10’), mindkettő volt francia gyarmat. Az Európai Unió legdélibb pontja a Nagy-Britanniához tartozó Déli-Shetland-szigetek (Dsz 63º) Az államok területét, határait egy adott időszakban lévő erőviszonyok alakították ki. A határok gyakran önkényes mértani vonalak, nem veszik figyelembe a természeti környezetet, sem a lakossági jellemzőket, gyakran nem összefüggő területeket határolnak (pl. USA). A HATÁROK TÍPUSAI Utólagos (szubszekvens) határ. Tartósan megtelepedett népesség, miután kialakultak a szociális és gazdasági különbségekhez igazodó alapvető területi egységek, akkor állítja fel határait. Ilyen határnak szerintünk Skócia, Wales és az Árpád-házi királyok alatti magyar határt tekinthetjük. Az általunk ismert határok többsége, mind önkényes területi felosztás eredménye. Önkényes, erő alapon kijelölt határ. Meglévő szociológiai, kulturális egységeket választ szét. Magyarország mai határai vagy Brit-India 1948. évi felosztásakor a vallási alapon húzott Pakisztán–India határ jó példák erre a határtípusra. Az irodalom gyakran egymásra helyezkedő határnak nevezi ezt a típust. Megelőző (antecedens) határ. A határ kitűzése megelőzi a tartós letelepedést és a behatárolt régió kifejlődését. Ilyenek az USA és Kanada ritkán lakott területeit elválasztó 1782. és 1846. évi határszakaszai. Bizonytalan határ. Szaúd-Arábia −Jemen között a sivatagban még kitűzetlen és megjelöletlen határ. A határok kijelölésénél leggyakrabban használt felszíni forma a hegységi vízválasztó és a folyó. Mindkét esetben szükséges a határpontok mérnöki kitűzése. A vízválasztó az erózió nyomán eltolódhat (Chile–Argentína határa, 1871, helyesbítve 1966). A középső szakasz jellegű folyónál, a főmeder középvonala jelentősen változhat (Dráva Magyarország Horvátország, Rió Grande, USA 24


Mexikó határán). Afrikában többször volt, fegyverrel kísért harc a határok megváltoztatásáért, de jelenleg is vannak vitás határok. Nagyon érdekes Nyugat-Szahara esete. A területet 1976-ban Marokkó megszállta. A megszállás ellen harcoló Polisario gerillák támadásai ellen, a foszfátbányák védelmére az egész országon áthúzódó, erődítményekkel tagolt, aknamezőkkel védett földsáncot emeltek. A sánctól nyugatra fekvő területeket Marokkó, a keletre lévőket a Polisario ellenőrzi. Néhány határszakasz vitatott India és Kína illetve Pakisztán és India között. EXKLÁVE, ENKLÁVE Az exkláve olyan terület, amelynek nem áll fenn területi folytonossága az anyaországgal, az enkláve pedig olyan terület, amely teljes egészében egy másik ország területén belül helyezkedik el. A kalinyingrádi terület Oroszország, Cabinda Angola exkláveja, de egyetlen más országnak sem enklávéi, mert nem egy ország területén belül helyezkednek el, hanem mindkettőt több ország határolja. Lesotho enkláve, de nem exkláve, mivel nincsen anyaországa, önálló állam. Egy terület az adott ország nézőpontjának megfelelően lehet egyszerre enkláve és exkláve is. Például a Musandam-félsziget Omán exkláveja, de az Egyesült Arab Emírségeknek enkláveja. KÖZIGAZGATÁSI TERÜLETI EGYSÉGEK A társadalom és a gazdaság hatékony térbeli megszervezése vezetett, az államok kialakulásával egyidejűleg, az országterületek térségi tagolódásához, a települések csoportjait átfogó nagyobb területi egységek létrehozásához. A területi egységek sajátos, hierarchikus területi igazgatási rendszert képeznek. Az alsó-, közép- és felsőszintű területi egységek rendszerét, az államok időnként felülvizsgálják és megújítják. A cél minél kevesebb, hatékonyan működő (olcsóbb), a helyi igényeket, érdekeket is érvényre juttató rendszer kialakítása. Hazánkban a belső (közigazgatási) térszerkezetet, a megyerendszert, Szent István király alakította ki. Szent István az országot a központi irányítás térbeli, területi érvényesítése érdekében vármegyékre osztotta. A Szent István által létesített királyi vármegye a XIII. századtól a politikai jogokkal rendelkező nemesség önkormányzata lett. A királyi vármegyék a megyegyűlések rendszeres összehívásával, a nemesség önkormányzatra törekvő önvédelmi szervezeteivé, a közigazgatási ügyek minden ágára kiterjedő hatáskörű nemesi vármegyékké váltak. A Habsburgok trónra kerülésével előtérbe került a vármegyék alkotmányfenntartó szerepe. A vármegye, mint a törvény hatósága és őre, a kihirdetés és végrehajtás céljából megküldött királyi rendeleteket a törvényesség szempontjából megvizsgálta, a törvényteleneknek ítélteket félretette. Az országgyűlés szüneteltetése idején a közélet a vármegyei szervezet ke25


reteiben működött. Az uralkodó abszolutisztikus törekvései ellen küzdő vármegye volt a magyar államiság védbástyája, a jogfolytonosság képviselője. A megyék nemzetvédő szerepét az 1848. évi reformok szüntették meg. Megszűnt a megyék követküldési és utasítási joga. 1871-ben a megyék a királyi bíróságok létrejöttével politikai jelentőségük után az igazságszolgáltatási jogkörüket is elvesztették. A megye közigazgatási hatásköre is szűkült további állami intézmények létesítésével. A tanácsrendszer 1950. évi bevezetésével a demokrácia intézmény-rendszerének a szétverésével, a megyék politikai és gazdaságszervező tevékenysége formálissá vált. Az 1960-as évek második felében a területfejlesztési, területtervezési szakemberek részéről felvetődött a megyéknél nagyobb tervezési egységek kialakításának a gondolata. Szinte mindegyik gazdaságföldrajzos szakember elkészítette saját, a megyehatároktól rendszerint független régióbeosztását. A számtalan földrajzi szemléletű beosztás helyett, végül megyékből álló, 6 tervezési – gazdasági körzet született. A tervezési – gazdasági körzetekről jelent meg 1974-ben, az 1970. évi népszámlálás adatait feldolgozva, Magyarország tervezési- gazdasági atlaszsorozata. 1990. után újból felvetődött a különböző nagyságú, lélekszámú, gazdasági erejű megyék helyett (lásd Komárom-Esztergom, Szabolcs-SzatmárBereg) közel azonos erősségű, több jogkörrel bíró, 7 körzet létrehozásának a gondolata. A megyék tradicionális történelmi szerepe miatt a nagy közigazgatási egységek ötlete nem kapott elég támogatást. Az 1990. évi rendszerváltozás után, a történelmi örökség megőrzéseként, megerősödött a megyerendszer. A két világháború között 23 megye volt az országban. A trianoni határ által szétvágott megyék Magyarországra eső részei megyeként éltek tovább. 1950-ben a megyék összevonásával 19 megye alakult ki. A rendszerváltozás után Szolnok megye kérte régi nevének visszaállítását (Jász-Nagykun-Szolnok megye). Több megye, a Trianon előtti, hozzácsatolt megyerész nevének a beillesztését igényelte elnevezésébe. Így alakult meg Győr-Sopron megye helyett a Győr-Moson-Sopron megye, Szabolcs-Szatmár helyett Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, Komárom helyett Komárom-Esztergom megye neve. A XVIII. században a megyéken belül kialakultak a járások. A járás a megyék kihelyezett közigazgatási szervei által irányított terület volt. A kiegyezés után törvényesített igazgatási hierarchia sorrendje: település, járás, megye, ország. A járások száma 1950-1983 között 140-ről 83-ra csökkent. A hatósági teendőket a több települést kiszolgáló körjegyzőségek vagy települési társulások vették át. A járásokat 1984-től megszüntették. 2013. január 1-től az elsőfokú államigazgatási feladatok ellátására ismét visszaállították a járásokat. 175 vidéki járás és 23 fővárosi kerület lett. Az új járások többsége az EU területi statisztikai egységeinek megfelelően 1966-ban létrehozott kistérségekkel azonos. A járásszékhelyek 90 százaléka is azonos a korábbi kistérségi köz26


ponttal. A járások kialakításánál nem mindig érvényesülő szempont volt, hogy a legtávolabb fekvő települések se legyenek 30 kilométernél messzebb a székhelyvárostól. A legkisebb közigazgatási egység a település. Hazánkban 3175 település van. Átlagos területük 29 km², lélekszámuk 3170, de több település lakosainak száma csak 10-20 fő. Például a Vas megyei Felsőszenterzsébet lakóinak száma 15 volt 2008-ban. AZ EURÓPAI UNIÓ STATISZTIKAI TÉRFELOSZTÁSI RENDSZERE Az Európai Unió a területi statisztikai adatok egyértelmű összehasonlíthatósága, a körzetfejlesztési, felzárkóztatási politikák kidolgozásához új, egységes térfelosztási rendszert alakított ki. A területi statisztikai egységek (NUTS= Nomenclature des Unites Territoriales Statistiques): NUTS l a tagállamok területe NUTS 2 (hasonló méretű ) régiók NUTS 3 korábbi közigazgatási egység (megye, szövetségi állam) vagy új területi szint NUTS 4 kistérség NUTS 5 település Magyarország az Unióba való belépése előtt, a területfejlesztési és területrendezési törvényben (1996), igazodva az EU területi statisztikai egységeihez, létrehozta a tervezési – statisztikai régiókat és a kistérségeket. A 7 régió területe, népességszáma, Közép-Magyarország kivételével nem tér el jelentősen egymástól. A régiók átlagos területe 13 290 km ², átlagos lélekszáma 1 468 286 fő. Mindkét érték valamivel az Unió átlaga alatt van. A NUTS 4-es szintnek megfelelő kistérségek száma 2011-ben 174 volt. Politikai érdekérvényesítés miatt a felosztás sokszor módosult. A kistérségek közötti gazdasági különbségeket jól mutatja, hogy 2006-ban az egy főre jutó iparűzési adó a Budaörsi térségben 120 ezer Ft, Abaúj-hegyközön 2 805 Ft volt. Az 1996-ban megalkotott területfejlesztési törvény céljai, a jelentős területi különbségek mérséklése és további válságterületek kialakulásának megakadályozása, nem teljesült. A különbségek évről évre nőnek a legfejlettebb és leghátrányosabb térségek között. Egyre újabb körzetek csúsznak le a hátrányosabbak közé. A legelmaradottabb kistérségek csoportjai az azokat tartalmazó régiókat is elmaradottá teszi. Az Európai Unió azokat a régiókat tekinti elmaradottaknak, ahol az egy főre jutó GDP az EU átlag 50 százalékánál kevesebb. 2009ben az EU keleti peremén voltak a legelmaradottabb régiók. Egyes magyar régióknak az EU egy főre jutó GDP átlagának százalékában kifejezett teljesí27


tése, Észak-Magyarország 39%, Észak-Alföld 41,5, Dél-Alföld 42, DélDunántúl 44%. EU átlagát egyedül a Közép-Magyarország teljesítése haladja meg, 107%.

Magyarország régiói

Turisztikai régiók 2000-ben a régiókból 9 turisztikai régiót alakítottak ki. Határmenti régiók Az Európai Unió támogatja a régiók határokon átnyúló együttműködését. A határmenti együttműködést a határ jellege (folyó, hegység, sík területen mesterséges vonal), a gazdasági kapcsolatok intenzitása, a határon átnyúló munkaerőpiac, az összetartozás megléte vagy hiánya (korábbi történelmi helyzet hatása) befolyásolja. Állam feletti szervezetek Koalíció latin eredetű szó, jelentése közösen kialakult. Koalíció lehet politikai, gazdasági vagy védelmi, önkéntes és kényszerrel létrehozott. Önkéntes politikai koalíció az ENSZ, gazdasági az EU, védelmi a NATO. Kényszerrel létrehozott gazdasági koalíció volt a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST) vagy védelmi a Varsói Szerződés.

28


AZ ÓCEÁNOK FELOSZTÁSA Kezdetben a halászterületek feletti jog, napjainkban a tengerfenék nyersanyagkincsei teszik szükségessé a tengeri határok megállapítását. A XX. századig parti felségvizek határa, a parti ütegek lőtávolsága, 3 tengeri mérföld (5,5 km) volt. 1958-ban Izland halászati területei védelmében12 mérföldre (22km), Norvégia 6 mérföldre (11km) növelte a parti vizeinek a határát. Izland 1972-ben tovább növelte határát 50 mérföldre (93 km), majd 1976-ban 200 mérföldre (370 km). A felségvizek ilyen arányú kiterjesztése a tengerszorosokban való szabad hajózást veszélyeztette volna. Az ENSZ kidolgozta és elfogadtatta a tengerjogi konvenciót (1982), amelyik 1994-ben lépett hatályba. (Görögország és Törökország a szigetvilág által okozott területi problémák miatt, nem írta alá a konvenciót. Törökország szerint a szigeteknek nem lehetnek kontinentális talapzataik.) Az ENSZ konvenció szerint négy részre oszthatók az óceánok: Tengerparti területek. A partvonal kiugró részeit összekötő vonaltól a szárazföld felé eső területek. Vitás lehet a vonal meghúzása, ha távoli kiugró pontokat kötnek össze, vagy szigeteket is bevonnak a határkijelölésbe. Kanada a Hudson-öblöt belső víznek tekinti. Partmenti felségvizek. A „mértani vonaltól” számított 12 mérföldes (22 km-es) terület. Gazdasági övezet 200 tengeri mérföldig (370 km). Ezt az övezetet bővíteni lehet, ha bizonyítható, hogy ezen túlnyúlik az adott állam területének kontinentális talapzata, azaz a tengeri aljzat geológiailag a szárazulat része, csak víz borítja. (Kanada a 200 mérföldes határ helyett, környezetvédelmi szempontokra hivatkozva, lecsökkentené a gazdasági övezet határát 100 tengeri mérföldre, 185 km-re). Nyílt tenger. Elméletileg minden ország addig terjeszti ki tengeri határait, amíg a másik ország azonos mértékben kiterjesztett határával nem találkozik (felezővonal, középvonal elv). A La Manche-csatornában Nagy-Britannia és Franciaország illetve a Földközi-tengeren Málta és Líbia között a hágai Nemzetközi Bíróság (ICI) döntése alapján, az Északi-tenger esetében tárgyalásos úton az érintett országok kialakították, nemzetközileg elfogadott tengeri határaikat. A Barents-tenger alatti feltételezett földgázmező kitermeléséhez 2011-ben az oroszok és norvégek egyeztek meg a tenger felosztásáról.

29


Tengeri határok Izland körül

A szárazföldi talapzatra támasztható igények

Izrael 2011-ben Haifától 140 kilométerre, nyugatra a tengerfenéken földgázmezőre bukkant. A Ciprusi kormánnyal meg is egyeztek a tengeri határról, amit Törökország Észak-Ciprus miatt vitat, de a lelőhely közeli arab államok is. Szlovénia sokáig blokkolta Horvátország EU-ba való belépését a számára tengeri kijáratot jelentő Pirani-öböl vitatott hovatartozása miatt. Az EU nyomására a két ország 2009 végén megegyezett, hogy a határvitát nemzetközi döntőbíráskodás keretében rendezik, azt különválasztják a csatlakozási tárgyalásoktól.

30


Horvét-szlovén határvita

Napjainkban egyre fontosabbá válik nemzetközi megállapodás kialakítása a nyílt tengerek felosztására is, mert egyre több ásványkincs (pl. olaj, mangán) kitermelése válik műszakilag lehetségessé a mélytengerfenékről. A tengerfenéki törésvonalak mentén feltörő forró vizekből számos fém csapódik ki. A forráskúpok érctartalma sokszorosa a szárazföldi kőzetekének. A nemzetközi vizeken bármikor megkezdődhet a bányászat. Megegyezés hiányában, olyan helyzetek alakulhatnak ki, mint korábban a szárazföldek gyarmati felosztása során. Jelenleg is vannak vitatott hovatartozású tengerrészek. Ilyen a Spratlyszigetek, vagy a Dél-Kínai-tengeren a japánok és a kínaiak által is igényelt Senkaku-Diaoyu sziget. A globális felmelegedés esetén, az Észak-sark jégtakarója elolvadhat. Ekkor lehetővé válna a világ feltételezett legnagyobb kőolaj mezőjének a kitermelése. A feltételezések szerint ez a teljes ismert készlet 1/4-e. Oroszország arra hivatkozva, hogy a sark alá húzódó Mengyelejev- és Lomonoszov hátság az ő parti talapzatának része, jogot formál az olajterület nagy részére. Követelésük hangsúlyozása érdekében 2007 augusztusában az Északi-sark 31


alatt 4200 méter mélységben titánból készült nemzeti zászlót helyeztek el. Kanada, Dánia, Norvégia tiltakozott az elképzelés ellen. Megoldási javaslat lehet, a sarkhoz legközelebb húzódó partszakaszok hossza szerinti területfelosztás, vagy a pólustól kiinduló hosszúsági körök mentén kialakított szektorok létrehozása. Az előbbi megoldás Kanadának és Dániának, az utóbbi Oroszországnak és Norvégiának lenne kedvezőbb. Egy különös tengeri határ a Csendes-óceán közepén, a 180 hosszúsági fokon húzódó Dátumválasztó vagy hétfő-vasárnap vonal. Az összetartozó szigetcsoportoknál sokszor áthelyezik a dátumvonalat, hogy minden szigeten ugyanazt a napot mutassa a naptár. Kiribati 1995-ben 3000 kilométerrel tolta keletebbre a vonalat. Néha turisztikai szempontok indokolják az áthelyezést. Szamoa és Tokelau azért tolta keletre a vonalat, hogy szilveszter éjjel elsőkként ünnepelhessék az újévet. Dátumválasztó vonal áthelyezése

A kitűzött tengeri országhatárok mellett a térképeken a szigetcsoportoknál rövid vonalszakaszokkal jelzik az egyes szigetek hovatartozását. Ez a jel nem országhatár, csak a térképolvasást segítő, tengeri elhatárolás jele. A Csendesóceán szigetvilágában a szigetcsoportok összetartozásának könnyebb áttekintése érdekében, a szárazföldi határjelöléséhez hasonlóan folyamatos jelsorozattal veszik körül a szigetcsoportokat. (Ez sem tengeri országhatár, csak tengeri elhatárolás jele). 32


A FÖLDRAJZI BURKOK A KŐZETBUROK (LITOSZFÉRA) A földrengésvizsgálatokból lehetett kikövetkeztetni, hogy a Föld gömbhéjas szerkezetű. A legfelső héj az ún. földkéreg. Két alkotórészből áll, a szárazföldi (kontinentális) és óceáni kéregből. A 35-40 km vastagságú szárazföldi kéreg 30 %-ban borítja a Földet, anyagát gránitos kőzetek alkotják. A tengerek alatt húzódik a 10-14 km mélységű bazaltos óceáni kéreg. A következő héj a földköpeny 2900 km mélységig tart. Felső része kezdetben szilárd halmazállapotú. A földkéreggel együtt, a földköpeny felső szilárd része a kőzetburok (a litoszféra, lithosz = kő). Vastagsága 50-100 km. A kemény felső sáv az egyre magasabb hőmérséklet és a növekvő nyomás hatására képlékennyé válik. Ez a lágy köpeny (asztenoszféra). Ezt követi a folyékony mag (vagy külső mag) és a földgömb belsejét a szilárd (vagy belső) mag foglalja el. A szárazföldi kéreg kora 3,8 milliárd év, az óceáni kéregé kevesebb, mint 200 millió év. Kezdetben a Föld kialakulását lehűlő és ezáltal összehúzódó (zsugorodási) folyamatnak gondolták. 1908-ban Ernest Shackleton útban a Déli-sark felé szénrétegeket és levéllenyomatokat talált az Antarktika fennsíkján. Ebből arra következtetett, hogy valaha a kontinens éghajlata sokkal melegebb lehetett. Pár évvel később a Grönlandon is kutató Alfred Wegener (1880 – 1930) új elmélettel állt elő, miszerint a Föld állandó nagyságú, amelynek felszínén a kontinensek vándorolnak (A kontinensek és az óceánok eredete, 1915). Szerinte, azóta igazolt módon, 300 millió évvel ezelőtt egy kontinens volt a Földön. Ezt a kontinenst ő Pangeának nevezte. Ez törések mentén szétvált és az egyes darabok eltávolodtak egymástól. Wegener érvei: • Afrika és Dél-Amerika partvonalainak összeilleszthetősége az atlanti partok mentén. • Az Atlanti-óceán mindkét partján nagyon idős kőzetek találhatók. • A zsugorodó Föld elmélet nem lehet igaz, mert akkor a hegyláncoknak, a zsugorodó almához hasonlóan általános mintázatot kellene mutatniuk. A néhány helyen található, ív alakú övekbe formálódó hegyek ennek ellentmondanak. • A szárazföld és a tenger domborzatának statisztikai elemzése azt mutatta a szárazföldek átlagos magassága 825 méter, az óceánoknak 4000 méter mélységben van területük jelentős része. Az eltérő gyakoriság azt jelezte számára, két különálló elemről van szó. Elméletének hiányossága volt, hogy a kontinenseket elmozdító erőre nem talált magyarázatot. Wegener elméletének hatására többen, így a magyar Egyed László (1953), a kihűlés nyomán zsugorodó Föld elmélete helyett a Föld tágulását 33


vallották. Az elmélet szerint a táguló Föld szakította kontinensekké az egykor egységes földkérget. Az 1968-ban felfedezett lemeztektonikai elmélet szerint nyolc nagy és több kisebb litoszféralemez mozog különböző irányokban és sebességgel az állandó nagyságú Föld felszínén. A hét nagy lemez: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.

az észak-amerikai, a csendes-óceáni, az eurázsiai, az indo-ausztráliai, a dél-amerikai, a nazcai, az afrikai és az antarktiszi. Lemeztektonika, 1968

A lemezek egymáshoz képest mozognak. Ennek három esete van. Az Atlantióceán közepén a törésvonal mentén felnyomuló láva széttolja a lemezeket (távolodó lemezrétegek), majd megszilárdulva hozzáforr az óceáni aljzathoz. Az egymás felé haladó lemezek közül az egyik a másik alá bukik. A Csendesóceáni lemez az ázsiai, a nazcai a Dél-Amerikai partoknál alábukik. (Ennek sebessége 6 cm/év, az emberi köröm növekedésével azonos). Harmadik eset, amikor a lemezek egymás mellett csúsznak el, ilyen a kaliforniai Szt. Andrástörésvonal és Új-Zéland vetővonala. A lemezeket az izzó köpeny áramlása mozgatja. A földtörténeti múltban a mag hőmérséklete magasabb volt, ezért a köpenyáramlások intenzívebbek, 34


emiatt a lemezmozgások sebesebbek és a lemezek ütközését követő hegyképződés is hevesebb volt. A felszínre ömlő láva mennyisége nagyobb volt. A magmás tevékenység csúcsidőszakaiban a nagy mennyiségben kigőzölgő szén-dioxid globális felmelegedést okozott. Ez az élővilágban jelentős kihalással járt. (Új elmélet a katasztrofális kihalások indokolására.) Az egymás melletti lemezpermek Izlandot, Új-Zélandot, Kaliforniát és Afrika Ádeni-öböl körüli területeit leszámítva mindenhol a tengerfenéken vannak. Afrikában a tengerszint alatti Afar-medence területén, a szárazföldön figyelhető meg a kéreg vulkanikus „varratának" a befedése. A lemeztektonika nem tudott választ adni a lemezeken ülő tűzhányók eredetére (pl. Hawaii-szk.). Későbbi vizsgálatok mutatták ki, hogy egyes helyeken a kürtőszerűen feláramló magma, un. forró foltot képezve áttöri a lemezt, vulkáni kúpokat építve. A lemez mozog a forró folt felett, ezért a feltörő láva újabb és újabb kürtöket képezve, egyre fiatalabb szigetekből álló szigetsorokat alakít ki a felszínen. Az elméletnek ellentmondott az, hogy a Kanáriszigetek szigetsorának tagjai nem egyre fiatalabbak, hanem változó korúak. Ezt az újabb feltételezések szerint a köpenyben kialakuló, kisebb mélységű magmakamrák okozhatják, amelyekből a láva, a lemez törése, repedése esetén a felszínre tud törni. Az alábukó és távolodó lemezszegélyek mentén alakulnak ki a földrengési és vulkáni övezetek. A Csendes-óceán partjai mentén a leggyakoribbak a földrengések és tűzhányókitörések. Az irodalom tűzgyűrűnek nevezi a rengések és tűzhányók által kirajzolódó formát. A rengések közül különösen veszélyesek a tengerfenékiek, mert óriási víztömegeket mozgatnak meg. Az epicentrum fölött gyűrű alakú alacsony hullámfront alakul ki, amelyik igen nagy, akár 1000 km/óra sebességgel terjed. A nagy sebességű, de kis hullámok a part közeli sekély vízhez érve lassúbbá (90km/óra) válnak, de a part meredekségétől függően feltornyosulnak (akár 30 méter magasra) és így zúdulnak a partra, óriási károkat okozva. A tengeralatti földrengés vagy vulkánkitörés okozta vízmozgást cunaminak nevezzük. A cunami japán szó, eredeti jelentése parti hullám. Sok régész vallja, hogy 3500 esztendeje, a krétai minószi kultúra pusztulását a Thíra (Santorini) vulkánkitörése keltette cunami okozta. A földtörténeti időkben a lemezek időbeli mozgása miatt egyes területek a trópusi területekről a sarki területekig mozoghattak. A természeti katasztrófák közül a földrengések és a vulkánkitörések szedik a legtöbb áldozatot. Az 120l évi szíriai földrengés halálos áldozatainak számát egy millióra becsülik. A Tambora vulkán 1815. évi kitörése 100 000 áldozatot követelt. Az utóbbi negyedszázad (1980 – 2005) legtöbb áldozattal járó földrengése, a 2004. évi cunamit kiváltó szumátrai volt, 230 010 áldozattal. Magyarországon ritkák a súlyos földrengések. Az eddigi legerősebb, 6,3as földrengés Komáromban pattant ki, 1763-ban. Az 1810. évi móri földren35


gés alkalmából készült el a világ első földrengés-térképe, Kitaibel Pál és Tomcsányi József munkájaként. A legutóbbi jelentős földrengés 1985-ben Berhida területén volt. Komoly, de kevesebb kárral járó földrengés volt, Oroszlánynál 2011-ben. A világ első földrengéstérképe, 1810 Kitaibel Pál, Tomcsányi József

A földrengések és vulkánkitörések erősségének mérése A földrengés erősséget 1935 óta a Richter-skálán mérik. (Kidolgozója Charles Francis Richter amerikai szeizmológus.) A skála minden egyes egész számú fokozata harmincszor nagyobb energiát jelent az előzőnél. A skálának nincs felső határa, azonban kőzetek véges szakítószilárdsága miatt 9,5-esnél nagyobb földrengés nem képzelhető el. Az eddigi legerősebb földrengések közül néhány: 8,9 (Chile 1960), 9 (Japán cunamit okozó, 2011), 9,15 (Indonézia cunamit okozó, 2004) fokozatúak voltak. A Richter-skála csak a rengés erősségét méri, nem a pusztítás mértékét. A károk függenek a terület jellegétől, a megrázott terület beépítettségétől. A 12 fokozatos Mercalli-skála a rengés okozta mozgások mértékét és a károkat veszi figyelembe. A vulkánkitöréseket 8 fokozatú skálán mérik. A Chris Newhall és Steve Self amerikai geológusok által 1982-ben kidolgozott skála a magma másodpercenkénti mennyiségét, a kitörési felhő magasságát, a hamuval beborított terület nagyságát, továbbá a kitörés energiáját és időtartamát veszi figyelembe. Az egyes fokozatok tízszeres energiakülönbséget jeleznek. Azaz a 8-as erősségű kitörés nem a 4-es kétszerese, hanem 104-szer, azaz tízezerszer erősebb. Az emberiség történelme során eddig egyetlen vulkánkitörés érte el a 7es fokozatot, az 1815-ben az Indonéz-szigetvilág Szumbava szigetén kitört Tambora vulkán. 36


A jégkorszak A jégkorszaki belföldi jégtakaró Európában

A felszíni formák közül az utolsó jégkorszakban képződöttek a meghatározóak (jégformálta hegyek, tavak, folyóteraszok, löszplatók stb.). A Föld történetéből több jégkorszak nyomait sikerült kimutatni. 440 millió éve (az ordovícium kor végén), 290 millió éve (a karbon és a perm korok határán), 140 millió éve (középidő) voltak jégkorszakok Földünkön. Az utolsó jégkorszak a pleisztocén korban volt. 1,8 millió (más elképzelések szerint 2,4 millió) évvel ezelőtt kezdődött és 10 ezer (11500) éve ért végett. A jégkorszak alatt több különböző erősségű lehűlési időszak (glaciális) volt, amelyeket rövidebb, meleg periódusok (interglaciálisok) tagoltak. A jégkorszak okát a szerb Milutin Milankovics (1924) és elméletét továbbfejlesztő magyar Bacsák György (1940) a Napból a Föld felszínére érkező sugárzás csökkenésében látta (Milankovics – Bacsák elmélet). A besugárzás csökkenését a Föld pályaelemeinek a változásával magyarázták. A Föld ferdén álló forgástengelye úgy imbolyog az űrben, akár egy búgócsiga, csaknem teljes kört járva be 26 000 éves ciklusokban (precesszió). A Föld tengelyének ferdesége (dőlésszöge) 41 000 éves ciklus alatt 21,8 és 24,4 fok között váltakozik. Ez a nutáció, amelynek következtében a Föld tengelye nem egyszerű, hanem hullámvonalakkal tarkított kúpszerű pályát ír le. A Föld Nap körüli pályája nem körpálya, hanem megnyúlt ellipszis. A Nap nem az ellipszis középpontjában, hanem az egyik gyújtópontban helyezkedik el. Ezt nevezik a pálya excentricitásának. Ezért a Föld időnként 2 millió mérfölddel közelebb van a Naphoz. A napközeli helyzet (perihélium) 22 000 évente követke37


zik be. 100 000 éves periódusokban a Föld hol elnyúltabb, hol inkább kör alakú ellipszispályát jár be a Nap körül. E tényezők együttes hatására A Föld változó mennyiségű napsugárzást kap. Amikor a sarkvidékek közelében szárazföldek vannak, az olyan mértékű besugárzás-csökkenést eredményezhet, hogy megindulhat a hó felhalmozódás. Újabb feltételezések szerint a két Amerika összezáródása és az így megváltozott tengeráramlás, a kialakult Golf-áramlat, a sarkkörüli páratartalom növelése révén is elősegítette a hó és jég megmaradását. A Milankovics – Bacsák elmélet alapján kiszámították az elkövetkező százezer évben várható éghajlatváltozásokat. A számítások szerint egy új jégkorszak felé haladunk. Az új jégkorszak jégtakarója kb. 55-60 ezer év múlva éri majd el legnagyobb kiterjedését. A következő húszezer évben a természetes viszonyokat, a lehűlést, megzavarja az antropogén eredetű üvegházhatású gázok növekvő mennyisége miatti felmelegedés. A kialakuló természetellenes hőmérsékleti maximumot „szuperinterglaciálisnak” nevezik. Az ezt követő időkre különböző ellentmondásos feltételezések születtek. VÍZBUROK (HIDROSZFÉRA) (Hidro = víz). A földi vízkészlet 97%-a az óceánokban van. A tengervíz borítja a felszín 70 %-t, de a kontinensek felszínén is 2,5 millió km²-nyi területet borít víz. Egyenletes földfelszínen az óceánok vize 3,8 km magas vízréteget alkotna. Amennyiben a 3 %-nyi édesvizet egységnek (100%-nak) tekintjük, akkor annak 79 %-a jégtakarókban lévő víz, 20% a talajvíz, 1% a felszíni víz. A felszíni víz további felosztása: 52% a tavak vízmennyisége, 38% a talajnedvesség, 8% a légnedvesség, 1% a folyók vízmennyisége és 1% az élőlények víztartalma is. A földi vízkészlet folytonos körforgásban van. A körforgás részei a párolgás, a csapadék és a lefolyás. Az óceánokból évente elpárolgott víz 89 %-a csapadékként visszajut az óceánba, 11 %-a a szárazföldek felett hull le. A szárazföldi párolgásból és a tengerek felöl légáramlatok útján szállított vízpárából képződő és a szárazföldre hulló csapadék egy része lefolyik, más része beszivárog a talajba, vagy jéggé válik, a többi párolgás és növényi párologtatás útján visszakerül a légkörbe. A folyók, annak ellenére, hogy a teljes víztömegnek csak nagyon kis részét képezik, évente 38000 km3-nyi vizet szállítanak a világtengerekbe. A víz, a jég, a szél pusztítja a Föld felszínét. A Mississippi 1200 m3-nyi átlagos vize 1 tonna üledéket szállít. Árhullámkor 400 m3-nyi víz szállít ugyanennyi hulladékot.

38


A víz típusok szerinti megoszlása

A tengervíz átlagos sótartalma 35 ezrelék, azaz 1000 gramm tengervízben 35 gramm szilárd anyag található oldott állapotban. A sótartalom nagyságát a párolgás, a csapadék és a befolyó édesvizek alakítják. Az óceánok a térítőkörök mentén a legsósabbak (37–38 ezrelék), mert kevés a csapadék, erős a párolgás és a sivatagos szárazföldről nincs édesvízpótlás. A legalacsonyabb a sótartalom (33 ezrelék) a 60. északi szélességi fok táján, mert bőséges a csapadék, alacsonyabb hőmérsékleten, kisebb párolgás mellett bővizű folyók ömlenek az óceánokba. A hőmérséklet, párolgás, édesvíz-utánpótlás hatása erőteljesen érvényesül a beltengerekben. A Finn-öböl sótartalma 1‰, a Vörös-tenger sótartalma 41 ‰. A Kaszpi-tenger Kara-Bogaz-öble a világ legnagyobb sóbepárlója. A tengervíz fagyáspontja a sótartalom miatt –2°C. A Hold és a Nap vonzása miatt a tenger szintje, az égitestek felöli és az átellenes oldalon, naponta kétszer emelkedik és süllyed (árapály). Amikor a Nap és a Hold egy irányban helyezkedik el, akkor a nagyobb szintkülönbség változás miatt szökőárról, ha nem, akkor vakárról beszélünk. A dagály és az apály, az emelkedés és a süllyedés mértéke területenként változik. A Feketetengerben 3 cm, az Adriai-tengerben 40 cm, a Vörös-tengerben 1 m. Az óceánok nyílt felszínén 1-2 méter, de a norvég partoknál 3 méter, a Doveriszorosban 7 méter, Amerika, Afrika nyugati partjainál, Ázsia keleti partvidé39


kén 6-8 méter, Ausztrália északi és keleti partjainál 10 méter. Egyes összeszűkülő öblökben, folyótorkolatokban az árapály értéke a 10 métert is meghaladhatja. A kanadai Fundy-öböl 21,3 m, St-Malói-öböl, Penzsina-öböl, Magellán-szoros 13 méter. A folyótorkolatokban a benyomuló tengervíz a folyó irányával ellentétes áramlást hoz létre. Ez az áramlás az Amazonason a legnagyobb, neve Pororoca. A hullámtaréjok torkolattól 870 kilométerre is felhatolnak, a torkolat közelében lehetővé téve a hullámlovaglást. A nagy földi légkörzés nyomán az óceánok felett kitartóan egy irányból fúvó szelek a vízrészecskéket a szél irányába elmozdítják. A felszíni hullámok mellett a vízrészecskék súrlódása miatt a szél hatása több száz méter mélységig egy irányba mozdítja a vizet. Így alakulnak ki tengeráramlások, a tartósan egy irányba haladó, pár száz méter vastag víztömegek. Az Egyenlítőtől a sarkok felé meleg, a sarkok felől az Egyenlítő felé a hideg áramlások mozognak. Az áramlások jelentősen módosítják az általuk „mosott” partszakaszok hőmérsékletét. A Golf-áramlással szállított hatalmas hőmennyiségnek köszönhetően Skóciában lombhullató erdők vannak, az óceán nyugati partjainál, Labrador területén, ugyanazon földrajzi szélességeken tundravidék van. A földi nagy légkörzés és a tengeráramlások hatására az Egyenlítő mentén légnyomás különbség alakul ki a Csendes-óceán két oldalán. Az El Niño éghajlat-módosító hatása

Az óceán magasnyomású keleti és alacsonyabb nyomású nyugati részei között kialakulnak a keleti passzátszelek. Két–tízévenként azonban lecsökken a légnyomáskülönbség, kialakul az El Niño és La Niña jelenség. Az El Niño az óceán közepi meleg víztömegeket kelet felé Dél-Amerikáig nyomja. A La 40


Niña ellenkezőleg a meleg víztömegeket az óceán nyugati részébe áramoltatja. Az El Niño az USA déli részén és Peruban nagyőket es hozó viharokat, Ausztráliában viszont szárazságot okoz. Amikor a La Niña játssza a őszer f epet Ausztráliában sok a csapadék, Észak-Amerika déli részét elkerülik a zivatarok. A világóceánban a felszíni tengeráramlások mélytengeri áramlásokkal össze kapcsolódva alakítják ki az óceánok általános vízkörzését (a globális termohalin cirkulációt), a nagy óceáni „szállítószalagot” A felszíni vízrétegek és a mélyóceán közötti vízcserét a víz sótartalmának és hőmérsékletének a különbségeiből eredő gravitációs vízáramlás teszi lehetővé. A globális vízkörzés nevét a hő (termo) és a kősó ásványtani nevének (halit) az összetételéből képezték. A Golf-áramlat meleg, sós vizet szállít a trópusokról az Atlantióceán északi részére. Izlandon túl, a hideg levegővel való hosszú idejű érintkezés hatására a víz lehűl. A lehűlés miatt megnő a víz sűrűsége. Ez a sótartalom miatt olyan mértékű, hogy a víz az óceánfenékig süllyed, majd mélyáramlatként megkezdi útját a déli-féltekére. A Déli-sarkvidéken nyugatra tart és a Csendes-óceán északi medencéjében tér vissza a felszínre. A globális éghajlat melegedésekor a jég olvadása, a folyók vízhozamának növekedése az Atlanti-óceán északi részén csökkenti a sókoncentrációt, azaz a tengervíz sűrűségét. A kutatók feltételezik, hogy emiatt leállhat a vízsüllyedés és ezáltal az óceáni szállítószalag is. A víz hő szállításának a megszűnése, majd később újraindulása adhat további magyarázatot a jégkorszaki jelentős hőmérséklet-ingadozásokra. LÉGBUROK (ATMOSZFÉRA) (Atmos = pára). A levegőburok Földünk felszínétől, egyre ritkulva 560 kilométer magasságig tart. A légkör alsó, legsűrűbb, csereáramlásokkal átjárt része, az időjárási jelenségek helyszíne a troposzféra. A troposzférában a hőmérséklet 100 méterenként átlag 0,56 fok Celsiussal csökken. A troposzféra felső határán a hőmérséklet -50, -60 fok Celsius. Ahol a hőmérséklet csökkenés megszűnik, 10-12 km magasságban, ott kezdődik a felszíni befolyásoktól mentes sztratoszféra. A sztratoszféra 12-50 km közötti légréteg, amelynek hőmérséklete kb. 10 fok Celsiusig nő. 50-90 km között van a csökkenő hőmérsékletű mezoszféra, majd az ismét növekvő hőmérsékletű, a rádióhullámokat elnyelő termoszféra. A sztratoszférában hőmérséklet-emelkedés kiváltója a napenergiát elnyelő ózonréteg. Az ózon három molekuláris oxigénből alakul ki a Nap ultraibolya sugárzásának az elnyelése révén. Az ózonréteg pajzsként véd a Nap káros ultraibolya sugaraitól. Az 1970-es években kiderült, hogy a hajlakkok hajtógázát, a jégszekrények, légkondicionáló berendezések hűtőfolyadékát alkotó és a habanyagok gyártásához használt freonok (klór-fluor-karbonok, CFC) 41


károsítják az ózonréteget (az ózont visszaalakítják oxigénné) és ez az oka a Déli-sark fölött kialakult az ózonlyuknak. 1987-ben 193 ország fogadta el a freonok és más ózonkárosító anyag előállításának és felhasználásának a tilalmát (Montreali jegyzőkönyv). A környezetvédelmi egyezmény eredményeként a freongyártás szintje az 1987. évinek a 2%-ára csökkent 2009-re. Ennek nyomán már zsugorodik az ózonlyuk. 2011-ben kiderült, hogy a freon helyett használt fluorozott szénhidrogének (HCFC) az ózonpajzsot nem károsítják, de felhalmozódnak a magasban és ugyanúgy visszaverik a földfelszínről visszavert sugarakat, mint a többi üvegházhatású gáz. Egy adott földrajzi helyen a légkör hosszabb időszak alatt megfigyelhető, átlagos, közepes állapota az éghajlat. A légkör néhány óra vagy nap alatt lejátszódó helyzete az időjárás. Az éghajlatnál a jelenségek térbeliségén, az időjárásnál időbeliségén van a hangsúly. Amikor a levegő hűl, akkor megnövekszik, ha melegszik, akkor csökken a sűrűsége. A ritkább (melegebb) levegő felemelkedik és a magasban a sarkvidékek felé áramlik, helyébe a sarkok felől hidegebb és sűrűbb levegő áramlik. A napsugárzás okozta hőmérsékleti egyenetlenségeket ezek az áramlások csökkentik. A felszálló légáramlás területén alakulnak ki a csapadékos területek, a leszálló légáramlatok zónájában a száraz területek. Az állandó széljárásoknak féltekeként 3–3 övezete alakult ki a Földön. A sarki keleties szelek, a nyugati szelek és az (ÉK-i illetve DK-i) passzátszelek övezete. Ha Föld nem forogna a szelek a hosszúsági vonalak mentén fújnának. A forgás a szeleket eltéri az északi féltekén jobb felé, a délin balra. A szárazföldek felett a hőmérséklet különbségek nagyobb értékeket mutatnak, mint a tengerek felett. A szárazföldek gyorsabban melegednek fel és hűlnek le, mint a tengerek. Ennek nyomán alakulnak ki az évszakosan váltakozó irányú szelek. Ezek különös formája az Indiában és Délkelet-Ázsiában kialakuló monszun szelek. A Földön mért legnagyobb és legkisebb hőmérséklet közötti különbség 150 fok. A legmelegebb és leghidegebb éves átlagok közötti különbség csak 89°C. A hőmérsékletkülönbségek csökkentése a nagy földi légkörzésnek köszönhető, ami a magas és alacsony nyomású övezetek közötti légcsere. Légörvények, forgószelek. A szelek sebességét a Beaufort-féle skálán 12 fokozattal jellemzik. A Földön az igen erős szélviharok, heves légörvények az öt legsúlyosabb természeti katasztrófa közé tartoznak. A trópusi viharoknak akkor adnak nevet, ha a szél sebessége tartósan 63 km óránként. Ha eléri a 119 km/órát, akkor trópusi forgószélről beszélünk. Trópusi forgószelek ott képződnek, ahol a tengervíz hőmérséklete a légörvény keletkezésekor a 27 °C-ot is meghaladja. Eltérő hőmérsékletű és nedvességtartalmú légtömegek határán kialakuló felszálló légoszlopot a különböző magasságokban ellentétes irányba fújó szelek forgásba hozzák (szélnyírás jelensége). Az örvénylő levegőoszlopból születik a légör42


vény vagy forgószél. A forgószelek neve földrajzi területenként változó: az Atlanti-óceánban és a Csendes-óceán északi felén, a dátumválasztó vonaltól keletre hurrikán, nyugatra tájfun, a Csendes-óceán déli részén, az Indiaióceánban ciklon, Ausztráliában willy-willy. A forgószelek az északi féltekén az óramutató járásával ellentétesen, a délin egyező irányban forognak. Az Amerikai Egyesült Államokban egész évre előre ábécé sorrendben férfi és női neveket adnak a várható hurrikánoknak. Eddig a legaktívabb év 2005-ben volt, ekkor 28 viharnevet kellett kiadni. A légörvényeket az ötfokozatú, amerikai Saffir-Simpson-skála szerint osztályozzák. Ez korábbi pusztítási tapasztalatok, és a szélerősség alapján határozza meg mekkora pusztítás várható. A légörvény sebessége az egyes fokozat esetén 120 km/óra, a 3. fokozat esetén 180 km/óra, az 5. fokozatnál 250 km/órát meghaladó. Ötös erősségű volt a New Orleanst 2005-ben elpusztító Katrina hurrikán. A második legpusztítóbb hurrikán a New Yorkot és környékét 2012-ben sújtó Sandy volt. A tenger fölött 4-eserősségű vihar a partközelben trópusi viharrá gyengült. A tornádó csak szárazföld fölött képződő, a trópusi forgószeleknél kisebb méretű, 1-2 km átmérőjű, de sokkal erősebb, rövid élettartalmú forgó vihar. A tornádó kialakulása a zivatarfelhők belsejében kezdődik, amikor a felszálló meleg légáram a felhő felső szegélyén fújó szelek hatására forgásnak indul. A forgó légörvény szívó hatására alulról levegő árad az egyre gyorsabban forgó spirál belseje felé. A légoszlop mind nagyobbá válik, és végül eléri a felszínt. Ha az örvénytest leér a földre, az aljzaton lévő vizet vagy port felragadja, víztölcsér vagy portölcsér keletkezik. Különösen rettegettek a Mississippi-völgy tornádói. Frank Baum könyvében az Óz a csodák csodájában Kansas prérijén emelte a magasba egy tornádó a főhős házát. A légörvény sebessége elérheti 500 km/órát. A forgószél Magyarországon mért legnagyobb sebessége 150 km/óra volt. A hazai legemlékezetesebb tornádó 1972. május 19-én volt Balatonfüreden. A parti sétány fáit tövestül kicsavarta. (A kidőlt nyírfák helyére később platánokat ültettek.) A természet és az ember harcának ijesztő példája New Orleans katasztrófája, a 2005. augusztus 29-i, 3-as fokozatú, Katrina hurrikán pusztítása. A várost a franciák alapították 1718-ban, ekkor is várni kellett a francia zászló kitűzésével, amíg az árvíz elvonult. Az ezt követő 289 év alatt 27-szer (átlag 11 évente) pusztította el áradás vagy vihar a várost. A XIX. században a város a Mississippi kanyarjában lévő földsáncon terült el. 1900 után lecsapolták a ciprusligetes árteret. A kiszáradó láptalaj megtöppedt, tömörödött, lassan a tengerszint alá süllyedt. Itt épültek fel a város új negyedei, amiket folyamatosan emelt gátakkal akartak megvédeni. A város területe 2002 – 2005 között évente átlag 6 mm-t süllyedt. Az utóbbi ötven évben a lecsapolt területek egy métert süllyedtek. A klímaváltozás nyomán a tenger vízszintjének a növekedése egy hurrikánnal párosulva végzetes lenne a városra. 43


A BIOSZFÉRA A Föld negyedik, legsérülékenyebb gömbhéja a bioszféra. Magába foglalja az összes élőlényt és a létüket biztosító környezetet. A növényeknek és az állatoknak a környezetükkel való kapcsolatát vizsgáló tudomány az ökológia (oikos = lakóhely, élőhely, logosz = tudomány). Az ökoszisztéma az élő szervezeteket és az élettelen környezetet magába foglaló rendszer, amelyek egymás tulajdonságait kölcsönösen befolyásolják. A Föld legjelentősebb ökológiai rendszere a trópusi esőerdők területe. A trópusi esőerdők jellemzői az örökzöld lombos fák. A magasabb fák koronája 30 m fölé nyúlik, de egyes fák a 90 métert is elérik. (Megjegyzés: a legmagasabb faóriások az észak-amerikai mamutfenyők. Az élő listavezető magassága 116 méter.) A fák törzsénél támasztópillérek képződnek, nagy ovális leveleik a csapadék gyors elvezetését segítik. Hektáronkénti fafaj gazdaságuk 350. Ehhez jönnek a kúszónövények, a fán lakó növények (epifitonok) és a kisebb fák. Ezek száma elérheti a 30000 fajt is. A becslések szerint az állatvilág bolygónkat benépesítő fajainak az 50 százaléka az örökzöld trópusi esőerdőkben él. Az állatvilág itt élő legnagyobb számban előforduló képviselői a rovarok.

44


A FÖLDRAJZI ÖVEZETESSÉG A FÖLD, MINT ÉGITEST A Nap sugarait a kiindulópont nagy távolsága miatt párhuzamosoknak tekinthetjük. A párhuzamos napsugarak beesési szöge a Föld különböző pontjain más és más, ezért a felszínt különböző mértékben melegítik fel. Az Egyenlítőtől a sarkok felé a sugarak hajlásszöge egyre kisebb, ezért a felmelegedés is csökken. Az egyenetlen felmelegedés okozza a légtömegek és a tenger vizének áramlását. A Föld forog a tengelye körül, és ellipszis alakú pályán kering, a Nap körül. A tengelykörüli nyugat-keleti irányú forgás következménye az emberi élet ritmusát adó, nappalok és éjszakák változása. A Nap két egymást követő delelése közötti idő, a nap. A hőmérséklet napi járása a bolygó tengelykörüli forgásának következménye. A Nap magassága délig emelkedik, a délután folyamán csökkenni kezd. A hőmérséklet követi ezt a változást, de a legmagasabb értékeket kora délután mérjük. Éjszaka a földfelszín a kisugárzás által energiát veszít, annak hőmérséklete csökken. A Föld képzelt forgástengelye 66,5 fokos szögben hajlik a Nap körüli, szintén nyugat-keleti irányú keringésének síkjára. A képzeletbeli sík neve Ekliptika. A keringés ideje egy év (365 nap, 5 óra 48 perc, 46 másodperc). A keringés során a forgástengely iránya nem változik, mindig a sarkcsillagra mutat. Ezért egyszer az északi, máskor a déli félteke dől a Naphoz, illetve fordul el a Naptól. A Föld Nap körüli keringése, a forgástengely ferdesége és változatlan iránya miatt a Nap Egyenlítőtől való távolsága és a napsugárzás beesési szöge ritmikusan változik (növekedik, illetve csökken), előidézve a fény- és hőmennyiség változását is. Ennek eredménye az évszakok változása. Nézzük meg, ezeket a változásokat a Föld, Nap körüli éves útját követve. Március 21-én a Nap az Egyenlítő felett delel, az északi és déli félgömböt egyenlő mértékben világítja meg. A nappal és az éjszaka egyenlő hosszú, 12-12 óra (napéj egyenlőség). Ez a nap az északi félgömbön a tavasz, a délin az ősz kezdete. Június 22-én a Nap a Ráktérítő felett jár. Az északi félgömböt jobban melegítik a napsugarak, mint a délit. Ez a nap az északi féltekén a nyár, a délin a tél kezdete. Az északi féltekén a nappalok hosszabbak, mint az éjszakák. Az Északi-sarkkörön túl ezen a napon a nappal 24 óráig tart. A Déli sarkkörön ellenkezőleg 24 óráig tart az éjszaka. Szeptember 23-án a Nap ismét az Egyenlítő felett van. Északi féltekén a tél, a délin a tavasz kezdődik. December 22-én, a Nap delelési magassága a Baktérítő felett van, a déli félteke részesül erősebb besugárzásban. 45


A Nap keringésének megfelelően: március 21-én az északi féltekén a csillagászati tavasz, június 22-én a csillagászati nyár, szeptember 23-án a csillagászati ősz, december 22-én a csillagászati tél kezdődik. A Földtengely ferdesége és Nap körüli keringése következtében, a Földön zonális éghajlati övezetek alakultak ki, a hideg, a mérsékelt és a forró övezet. Elméletileg a klímaövek az Egyenlítővel párhuzamosan, egyenletesen fednék a Föld felszínét, a sarkoktól az Egyenlítőig, fokozatosan melegedve. A kontinensek alakja, az egyes helyek tengertől való távolsága, a magassági viszonyok, a tengeráramlások, az állandó szelek, az egyes övezeteken belül különböző éghajlati területeket alakítanak ki. Az éghajlatnak megfelelően különböző természetes növénytársulások fejlődnek ki, de az éghajlathoz igazodik az állatvilág és a talajok is. Összefoglalva azt mondhatjuk, Földünk övezetes éghajlati elrendezését követi a természetes növény- és állatvilág és a talaj, övezetes elrendezése is. A földrajzi övezetek a sarkoktól az Egyenlítő felé a következők: HIDEG ÖVEZET Részei a sarkvidéki öv (állandóan fagyos éghajlat) és csak az északi féltekén lévő sarkköri öv, tundra éghajlattal. Itt a tél hosszú, kemény, a nyár rövid és hűvös. A csapadék 200-300 mm. Jégövnek (krioszférának) is nevezik, mivel a kőzetfelszín állandóan fagyott állapotban van. Ez az örökfagy vagy permafroszt jelensége. A sarkköri öv jellemző növényzete a zuzmó, a moha, a fűz és a nyír törpe változatai. Déli határa azonos a legmelegebb hónap +12C fokos izotermájával. MÉRSÉKELT ÖVEZET Hideg – mérsékelt (boreális) vagy tajga öv. Az éves csapadék (200-700 mm) már nagyobb, mint az elpárolgás. Természetes növénytakarója a fenyőerdő, de nyár és nyírfa is előfordul. A rozs, árpa, zab, burgonya és a len is megterem. Valódi mérsékelt öv. Az övezet jellemzője a négy évszak váltakozása. Az uralkodó nyugati széljárás miatt a csapadék nyugatról keletre csökken. Részei: Óceáni terület. Óceáni éghajlat. Nincs száraz időszak, az éves csapadék egyenletesen hull le. Az állandó nyugat-keleti szélirány következtében egész 46


évben érvényesül az óceán télen enyhítő, nyáron hűsítő hatása. A terület eredeti növényzete a lombos erdő. Ma már nagy részét kiirtották, helyükön rétek, legelők, szántóföldek vannak. Mérsékelten szárazföldi terület. Nedves kontinentális éghajlat, hosszú forró nyárral. A vegetációs időszakban könnyen előfordulhat aszály és ez öntözést tesz szükségessé. A természetes növénytakaró a nyugati nedvesebb területeken a lombos erdő, a szárazabb részeken sztyepp. Szárazföldi terület. Száraz kontinentális éghajlat. Az óceánoktól elzárt, vagy távol fekvő gyér csapadékú területek, száraz sztyeppvidékek. Szélsőségesen szárazföldi terület. Mérsékelt övezeti sivatagi éghajlat. A párolgás sokszorosan felülmúlja a csapadék mennyiséget, ezért nincs állandó, természetes növényzet. A folyók, csatornák mentén, a forrásoknál oázisok alakulnak ki. Meleg – mérsékelt öv Mediterrán terület. Mediterrán éghajlat. A passzát szélrendszer leszálló ága, és a nyugatias szelek érintkezési övezetében fekszik. A nyár forró, száraz, a tél enyhe, csapadékos. A növényzet bőrszerű leveleket kifejlesztett örökzöld erdők. A bőrszerű levél nyáron csökkenti a párolgást és védelmet jelent a kiszáradással szemben. A kiirtott erdőterületeket örökzöld cserjék foglalják el, sűrű, átjárhatatlan, tüskés, tövises bozót formájában. Ez a macchia. Szubtrópusi monszun terület. Mérsékelt övezeti monszun éghajlat. A kontinensek keleti partjain találhatók. Átmeneti jellegűek, a trópusoktól a mérsékelt zóna felé. A hosszú, meleg, csapadékos nyár alatt számos mérsékelt övi növény és néhány trópusi is megterem. Szubtrópusi örökzöldek alkotják a természetes növényzetet. Az Ausztráliában őshonos eukaliptusz, az emberi tevékenység nyomán, ma már az összes szubtrópusi területen elterjedt. A magas (100 m), dús lombozatú fák sok vizet párologtatnak, ezért mocsarak kiszárítására is ültetik őket. FORRÓ ÖVEZET Térítői öv. Forró övezeti sivatagos éghajlat. Az Egyenlítőtől északra és délre, a térítők mentén terül el. Egyes részei csaknem teljesen csapadékmentesek, homok és kősivatagok. Az oázisokban datolyapálmát termelnek. Átmeneti öv. Szavanna éghajlat. Egy csapadékos és egy kifejezetten száraz évszak váltakozik egymással. Átmeneti öv a sivatag és a trópusi esőerdők között. A sivataggal érintkező része a füves puszta, Afrikában ez az úgynevezett szahel. A fás szavannán magányosan álló majomkenyérfák, csoportos akáciák találhatók. Az akáciák mézgája szolgáltatja a gumiarábikumot. A füvek magassága a csapadékos időszakban a 2-3 métert is elérheti. 47


Egyenlítői öv. Egyenlítői éghajlat. A Föld legmelegebb és legkiegyenlítettebb hőmérséklet járású övezete. A hőmérséklet évi ingadozása nem haladja meg az évi 5 fokot. Itt csak egy évszak van a fülledt forró nyár, bőséges csapadékkal. A természetes növénytakaró a trópusi őserdő. Az erdő fafajokban rendkívül gazdag, de az egyes fajok nem csoportosan nőnek. A kevert fájú erdőkben a fajtaazonos fákat, egyedenként kell kivágni (szálaló kitermelés). A kitermelt fákat, mivel víznél nagyobb fajsúlyúak, nem lehet leúsztatni a folyókon. A kivágási, szállítási nehézségek ellenére nagy tömegben termelik ki a trópusi fákat, mert szerkezetük egyenletes, csomómentes, színük szép és különösen kemények. Az Amazonas őserdeiben fedezeték fel a kaucsukfát, a nyersgumi forrását. A gumiültetvények jelentősége a műgumi gyáripari előállításával jelentősen lecsökkent. Monszun vidékek. Trópusi monszun éghajlat. A monszun a szárazföldek és az óceánok különböző mértékű és gyorsaságú felmelegedése és lehűlése nyomán fellépő légnyomás különbségek, szél formájában való kiegyenlítődése. Télen a magasnyomású, hideg, száraz, közép-ázsiai eredetű légáramlatok uralkodnak, a szélirány a szárazföldről a tenger felé irányul. Nyáron (júliusban) a légáramlás megfordul, meleg, nedves trópusi délkeleties szelek áramlanak a kontinens felé. A Föld legmelegebb pontjait összekötő vonal, a hőmérsékleti egyenlítő, a Nap térítők közötti vándorlása miatt nem esik egybe a földrajzi Egyenlítővel. A hőmérsékleti egyenlítő a Nap delelési helyét követi, ezért nyáron a földrajzitól északra található. A délkeleti passzátszelek ilyenkor áthaladnak az Egyenlítő fölött és a Föld forgása miatt jobbra tolódnak, azaz délnyugativá válnak. A módosult légáramlat az Indiai-óceán felett nedvességet vesz fel, és esős évszakot visz Indiába és DélkeletÁzsiába (monszunjelenség). A trópusi monszunklímában három évszak alakul ki. Decembertől a februárig – márciusig tartó tél, a februártól – márciustól a júniusig tartó nagyon forró és száraz nyárelő és a júliustól novemberig tartó fülledt, magas relatív nedvességtartalmú nyár. A széliránynak és ennek megfelelően a csapadéknak szabályos évszakos változásához igazodott a mezőgazdasági termelés. FÜGGŐLEGES ÖVEZETESSÉG, HEGYVIDÉKEK, AZONÁLIS TERÜLETEK A tengerszint feletti magassággal 100 méterenként 0,6 fokkal csökken a hőmérséklet. Az egyes éghajlati övek területein elhelyezkedő hegyvidékeken, magasságtól függően, a növényzet függőleges övezetessége (vertikális zonalitás) jön létre. Az azonális övezetek legszebben az Andok trópusi övezetében alakultak ki. 1400 méter magasságig a szélességi foknak megfelelő éghajlatú esőerdők találhatók (tierra caliente). Ezt 2000 – 2500 méterig trópusi hegyi erdők váltják fel (tierre templada). E felett a trópusi köderdők vannak 48


(tierra fria). 3500 méter felett kopár fennsíkok, sztyeppés, cserjés terület húzódik (paramonövezet). A földrajzi övezetek és övek térbeli elhelyezkedését a középiskolai földrajzi atlaszok szemléletesen mutatják.

49


A TALAJOK A földrajzi burkok intenzív, sokoldalú kölcsönhatása alakítja ki a szárazföldek viszonylag vékony felső rétegét, a termőtalajt. (Vannak, akik a talajokat, a negyedik földrajzi buroknak tekintik, talajburok = pedoszféra). A talaj egyedülálló tulajdonsága a termékenység, ami azt jelenti, hogy a benne gyökerező növényeket vízzel és tápanyagokkal képes ellátni, ezért a mezőgazdaság legfontosabb termelési tényezője. A mezőgazdaságilag hasznosított talaj megújuló és aktív tevékenységgel (tápanyag utánpótlás, erózió elleni védelem, öntözés) megújítható „erőforrás”. Sajátsága, hogy helyhez kötött és más tényezővel nem helyettesíthető. A talajképző tényezők közül a legjelentősebb az éghajlat szerepe. A sarkoktól az egyenlítő felé elhelyezkedő fontosabb talajövek (zonális talajok) a következők: Tundratalajok, podzolos talajok (a tűlevelű erdők övezetében), barna erdei talajok (a lombos erdők alatt), csernozjomok (fekete földek, a sztyep zónában), gesztenyebarna talajok (a sztyep zóna kisebb csapadékú területein), vörös föld (terra rossa, a mediterrán térség mészkő térszínein), fahéjszínű talajok (a mediterrán térség egyéb kőzetein). A szavannákon, a trópusi esőerdők alatt és a monszunvidékeken vörösföldek (laterites talajok) vannak. Azonális talajok az öntéstalajok és a magas hegységek függőlegesen változó talajai. Magyarország területének 80-85 százalékát művelésre alkalmas talaj borítja, sajnos évente 5-7 ezer hektár termőföldet kivonnak a termelésből. FÖLDHASZNOSÍTÁS (LAND USE) A földhasznosítás (földhasználat) a földfelszín hasznosítás szerinti megoszlása. A tájak, mint a természeti tényezők helyről-helyre eltérő társulásai, különböző feltételeket kínálnak a gazdasági hasznosítás számára. A tájak adottságait az ember felismerte és szükségleteihez igazítva jelentősen át is alakította (erdőirtás, folyószabályozás, teraszozás, stb.). Ennek eredményeként egy ország, vagy térség földhasznosítási viszonyai, ideális esetben a táj mezőgazdasági potenciáljához igazodnak, ami az illető táj teljesítő-képességének legjobban megfelelő műveléságak alkalmazását jelenti. A magyarországi művelési ágak százalékos megoszlását több időpontban közlő táblázat jól jelzi, ahogy hazánkban a mezőgazdasági terület csökkent, az erdő és a művelés alól kivett terület nőtt. Az Európai Unió 1992-ben módosította agrártámogatási rendszerét. A minél nagyobb, intenzív mezőgazdasági

50


termelés helyett előnyben részesíti a környezet- és tájvédelmi célok integrálását a mezőgazdasági tevékenységbe. A művelési ágak százalékos megoszlása Magyarországon Művelési ág 1895 1935 1990 2000 Szántó 55,5 60,3 50,6 48,4 Kert 1,0 1,2 3,7 1,1 Gyümölcsös 1,0 1,0 Szőlő 1,9 2,2 1,5 1,1 Gyep 22,5 17,7 12,8 11,3 Mezőgazdasági terület 80,9 81,4 69,6 62,9 Erdő 12,9 11,8 18,2 19,0 Nádas, halastó 0,5 0,3 0,7 1,0 Termőterület 94,3 93,5 88,5 82,9 Művelés alól kivett terület 5,7 6,5 11,5 17,0 Földterület összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 FÖLDÉRTÉKELÉS A mezőgazdasági termelés hozamai jelentősen függnek a talajok minőségétől. A XIX. században ezért a földadót az alapján próbálták meg kivetni, hogy bizonyos talajokon, milyen növények, milyen hozammal termeszthetők, azaz mi az adott földterület tiszta jövedelme. Magyarországon a földek közötti különbséget aránykorona értékben fejezték ki. (A rendszer felállítását 1875-ben írták elő, és 1884-től az új földadó-kataszter alapján vetették ki az adót.) A kataszteri tiszta jövedelem megállapításához az ország területét 15 kerületre, 288 becslőjárásra osztották fel. Minden becslőjárásban, hét művelési ágra (szántóföld, kert, rét, szőlő, legelő, erdő és nádas), maximum 8 tiszta jövedelmi fokozatot állítottak fel. Tiszta jövedelemnek, a hagyományos gazdálkodás keretei között tartósan nyerhető átlagtermések értékét vették, levonva abból a gazdálkodás költségeit. A termés értékének megállapításánál figyelembe vették a föld fekvési értékét, a piactól és a közlekedéshálózattól való távolság mértékét. A földek jövedelmezőségét, tiszta hozadékát aranykorona-értékben fejezték ki. Az aranykorona négy tényezőn, a föld, a ráfordítás, a terményárak és a föld fekvési értékének az összefüggésén nyugodó közgazdasági értékmérő volt. Az eredmény valóságot megközelítő, de tulajdonképpen becsült, egy kataszteri holdra jutó tiszta jövedelem különbségeit fejezte ki. Mai szemmel a hozadéki aranykoronás rendszer hiányosságai: Nem fejezi ki a talajok természettudományos értelemben vett minőségét. 51


Az értékek országosan nem összehasonlíthatók, az összehasonlítás csak egy becslőjáráson belül érvényes. Előfordulhatott, hogy egy gyengébb talaj, mivel az adott becslőjárásban az volt a legjobb, magasabb osztályba sorolást kapott. A rendszer értékmérő ökológiai (talajminőség) és ökonómiai (közgazdasági) részét nem lehet szétválasztani illetve külön kezelni. A rendszer megalkotása óta gyökeresen megváltoztak a közgazdasági viszonyok (a termelés technikai színvonala, közlekedési hálózat) és módosulhatott a termőhely minősége is (pl. talajpusztulás miatt). Ennek ellenére napjainkban is, a földminősítésénél ez a rendszer van érvényben. Ezt alkalmazták a rendszerváltozás utáni kárpótlásnál is. A régi rendszer kiváltására 1970-től több javaslat született, de eredménytelenül. A javaslatok, az 1:10 000 méretarányú talajtérképezésre, 10-12 hektáronként talajszelvények készítésére és ez alapján művelési ágak szerinti talajértékszám vagy termőhelyi értékszám kialakításával egy új földminősítési rendszert képzelték el. Erre kellene ráépíteni a földek elhelyezkedéséből és a piaci viszonyokból adódó közgazdasági elemekre épülő földértékelési rendszert. A földminősítés eredményei hosszú távon érvényesek, a földértékelést az aktuális közgazdasági helyzetnek megfelelően gyakran módosítani kellene. Az osztatlan közös tulajdonok, az elaprózódott birtokstruktúra rendezése és az ehhez kapcsolódó földügyi intézkedések (adás-vétel, kisajátítás, földcsere, bérlet stb.) azt kívánják, hogy minél előbb legyen egy mindenki által elfogadható rendszer a föld minőségének és értékének a megállapítására. NyugatEurópában a földminőség és a földérték kategóriája élesen elkülönül. A föld értékét a kereslet és a kínálat, a piaci napi érték szabja meg. BIRTOKRENDEZÉS A rendszerváltozás után kárpótlás és a termelőszövetkezetekből részarányföldkiadás során a termőterület közel háromnegyede, 506 millió hektár került 2,6 millió magánszemély tulajdonába. A tulajdonosok a megszerzett földterületet nem egy ingatlanban kapták meg, hanem szétszórtan, több földrészletben. 1,5 millió hektáron osztatlan közös tulajdon jött létre. Az új tulajdonosok nagy része városlakó lett, akik a mezőgazdasághoz nem kötődnek, nem gazdálkodnak. A gazdálkodók ezeket a földeket bérlet formájában használják. A nagyszámú, elaprózott gazdaság termelési hatékonysága alacsony. Ezt jól jelzi, hogy hazánkban az átlagos üzemméret 6,9 hektár, az Európai Unióban 18,7 hektár (2000). A központilag elrendelt birtokrendezés célja az elszórt földrészletek egyesítése, a birtokszerkezet átalakítása a gazdaságosság érdekében. Hazánkban ennek megvalósítás még az előkészületeknél tart. 1908-ban hazánk már végrehajtott egy birtokrendezést. A polgári tagosításnak nevezett program keretében 1943-ig 268 településen valósult meg a külterület átalakítása.

52


A VILÁGGAZDASÁG NAPJAINKBAN AZ ORSZÁGOK CSOPORTOSÍTÁSA GAZDASÁGUK ALAPJÁN Egy ország egy év alatt megtermelt végső felhasználásra kerülő termékeinek és szolgáltatásainak piaci áron számolt összértéke, beleértve azt export és az import egyenlegét (kereskedelmi mérleg) a hazai össztermék (bruttó hazai termék, GDP = Gross Domestic Product). Nem tartalmazza a külföldről származó és a külföldre kiutalt jövedelmeket. Egy másik jellemző mutató a nemzeti össztermék (bruttó nemzeti termék, nemzeti összjövedelem, GNI = Gross National Income). Ez a hazai összterméknek a nemzetközi ügyletek értékével, azaz az ország cégeinek külföldi teljesítményével kiegészített változata (folyó fizetési mérleg). Benne van az ország cégeinek külföldi teljesítménye, de nincs benne az országban működő külföldi vállalatok hazautalt nyeresége. Hazánkban a GDP-nek csak a 91 százaléka marad az országhatárokon belül. Egyszerűbben a külföldről beáramló és külföldre kiáramló jövedelmek különbségével kiegészített GDP a GNI. A globális világgazdaságban az országhatárokon túl megtermelt termékek egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert. Külföldön komoly érdekeltségekkel rendelkező ország nemzeti összterméke jelentősen meghaladhatja a hazai össztermék értékét. A nemzetközi statisztikák a GDP és GNI értékeit jegybanki árfolyamon USA-dollárra átszámítva közlik és a könnyebb összehasonlíthatóság érdekében az egy főre eső értékeit használják. A dollárátváltás ingadozásainak kiküszöbölésére alkalmazzák a vásárlóerő paritáson alapuló összehasonlítást. Ez azt mutatja, hogy egységnyi pénzmennyiségből mennyi áru és szolgáltatás vásárolható az adott országban. A GDP és a GNI egy főre jutó értéke mutatja a gazdaság teljesítményét, de nem tükrözi a tényleges gazdasági helyzetet. A GDP mellett ezért újabb mutatók alkalmazását tervezik az országok közötti különbségek jobb kifejezésére. A helyben hozzáadott érték (Local Gross Value Added, LGVA) azt mutatja, hogy egy adott országban előállított gazdasági értékből mennyi az, ami helyben képződik. Az Európai Unió tervezi bevezetni a környezetterhelési mutatót. A modern társadalmakban a mennyiségi termelést lassan felváltja a minőségi termelés. A változással párhuzamosan felértékelődött az emberi erőforrás. Napjainkban az ipartelepítés legfőbb tényezője vált a magasan képzett, innovatív, mobilitásra hajlandó embertömeg. A népesség egészében felhalmozott értékteremtő képességek kifejezésére az ENSZ 1990-ben kialakította az életminőségi (humánfejlettségi) mutatót (HDI= Human Development Index) Ez a jövedelem (a GDP vásárlóerő-paritásra átszámított) értékét, a várha53


tó élettartamot és az iskolázottságot kombinálja egy mérőszámba. Ez az érték 2008-ban Norvégiában 0,968, Sierra Leonéban 0,329 volt. Az ENSZ 2012-ben vezette be a teljes gazdasági indexet (IWI). Ez a megtermelt vagyon (épületek, utak, termelő eszközök), az emberi tőke (iskolázottság, szakképzettség) és a természeti tőkének (föld, erdő, ásványkincsek) beárazható tételeit tartalmazza. A földrajzban az 1950-es évek második felében lezajlott kvantitatív forradalom hatására számtalan gazdasági helyzetet jellemző adatot foglaltak egyegy mutatóba. A Világbank a GNI egy főre jutó dollár-értéke alapján az országokat három csoportba sorolja. Alacsony jövedelmű országok. GNI egy főre jutó értéke 1000 vagy kevesebb USD. Néhány országban ez csak 100-160 dollár egy főre jutó összeget jelent. Ez a világ átlagos egy főre jutó GNI értékének mindössze kevesebb, mint egytizede (8 %-a.). Az utóbbi negyven évben, 1971-2011 között, mindössze három ország tudott kiemelkedni ebből a csoportból: Botswana 1994, Zöld-foki-szigetek 2007, Maldív-szigetek 2011. Közepes jövedelmű országok. Ebben a kategóriában nagyon nagy az országok közötti szórás. 1000 illetve 12 000 dollár/fő érték jellemzi a kategórián belül a legszegényebb és leggazdagabb országot. Az egy főre jutó legalacsonyabb és legmagasabb GNI érték jelentős különbsége miatt, ezeket az országokat két csoportra osztják. Alacsony közepes jövedelmű országok. A csoporton belül az egy főre jutó GNI 1000-4000 USD között ingadozik. Magas közepes jövedelmű országok. A csoporton belül az egy főre jutó GNI 4000-12300 USD között van. Az alacsony jövedelmű országokat és az alacsony közepes és magas közepes jövedelmű országokat összefoglalóan fejlődő országoknak nevezi a világbank. A nevet ellenzők szerint ez a név túlzott optimizmust, a helyette ajánlott alulfejlett, vagy kevésbé fejlett kifejezés viszont alsóbbrendűséget sugall. Alacsony jövedelmű országok elnevezése helyett mégis a legkevésbé fejlett elnevezés (LDC, least developed countries) kezd terjedni. Újabban a fejlett és fejlődő országok közé beillesztik az újonnan iparosodó, a gyors ipari kibocsátás-növekedést és jelentős exportot produkáló országokat (az un. ázsiai kistigriseket) és a globális gazdaságban egyre nagyobb szerepet játszó, emelkedő gazdaságokat (Kína, India, Brazília). Magas jövedelmű (más szavakkal fejlett) országok. Átlagos GNI/fő/év mutató 12300 USD vagy több. Ez másfélszerese a világ átlagos és tizenkétszerese az alacsony jövedelmű országok értékének. A világ hat legfejlettebb országa e mutató alapján: Svájc, Németország, USA, Norvégia, Japán, Dánia. A magas jövedelmű országok Kanada, USA, Nyugat-Európa a volt szocialista országok nélkül, Ausztrália, Japán, Dél-Korea, Brunei, Szingapúr, Izrael, Szaúd-Arábia, Kuvait, Bahrein, Arab Emírségek. 54


A fejlődő országokat egyéb adatok figyelembevételével hat csoportba sorolja a Világbank. 1. Közép- és Dél-Amerika (Latin-Amerika) 2. Arab világ. Marokkótól – Iránig (Észak-Afrika és Közel-Kelet) 3. Fekete-Afrika (Szaharán túli területek) 4. Dél-Ázsia (Afganisztán, Pakisztán, India, Nepál, Banglades). 5. Kelet-Ázsia és Csendes-óceáni országok (Mongólia, Kína, Burma, Thaiföld, Vietnam, Indonézia, Fülöp-szigetek) 6. Kelet-Európa és Közép-Ázsia (Az egykori európai szocialista országok, Oroszország, Közép-Ázsia és Törökország.) Hazánk ebbe az eléggé vegyes gazdaságú csoportba tartozik, ezen belül a magas közepes jövedelmű országokba. A Világbank csoportjai túlzottan leegyszerűsítik a valóságot, nem veszik figyelembe az egyes országcsoportokon belüli sokszínűséget, például Magyarország, Kirgizisztán. Ha két világtérképen izovonalakkal szemléltetjük a jövedelmek és a népesség térbeli eloszlását azt kapjuk, hogy a jövedelemcsúcsok Észak-Amerika és Európa területén találhatók, a népességé viszont Dél- és Kelet-Ázsiában. A jövedelem és a népesség kétpólusú elhelyezkedése

A magas jövedelmű országokhoz a Föld lakosságának a 17%-a tartozik, ugyanakkor a javak 61%-át birtokolják. A közepes bevételű országok adják a népesség 48%-át, de a világ GNI-jének csak 32%-val rendelkeznek. Az alacsony jövedelmű országokban él a Föld népességének 35%-a, de a javaknak csak a 7%-a az övék. A világ leggazdagabb 1%-a birtokolja az értékek 40 %-át, a világon élők szegényebbik fele az értékek 1%-át birtokolja. Más szavakkal a leggazdagabb egy százaléknak ugyanannyi a jövedelme, mint a legszegényebb 57%-nak.

55


A GAZDASÁGI KÜLÖNBSÉGEKBŐL ADÓDÓ VILÁGPROBLÉMÁK Napjainkban a fejlődő országokban 1,5 milliárd ember él napi 1-2 dollár közötti összegből, további 1 milliárd fő napi 1 dollárnál kevesebből. Az egy dollárnál kevesebből élőket tekinti a Világbank szegényeknek. A legszegényebb országokban a lakosság több mint 40 %-a tartozik ebbe a kategóriába. A 10 legszegényebb ország mindegyike Afrikában található. A gazdasági fejlettség és az életesélyek, a születéskor várható élettartam között szoros kapcsolat van. A Római Birodalom idején a születéskor várható élettartam 22 esztendő volt. A XIV. században Nyugat-Európában ez 33 évre módosult. Komoly javulás csak az ipari forradalommal indult meg. A XIX. század végén a Föld lakosainak átlagéletkora 40 év körül volt, azóta folyamatosan nő a várható élettartam. 1975-ben világviszonylatban a várható élettartam 58 év volt. 2010-re ez 67 évre nőtt. Az átlagos élettartamhoz képest jelentős területi különbségek vannak. A leghosszabb várható élettartamú csoportot a japán nők alkotják, 84,6 évvel. A legrövidebb várható élettartam Szváziföldön van, 32,5 év. Fekete-Afrikában az életkor növekedését az AIDS több helyen megállította, sőt jelentősen csökkentette, a 49 éves várható élettartam 46 évre csökkent. A csecsemőhalandóság (az egy éven aluli meghalt gyerekek száma) Fekete-Afrikában és Dél-Ázsiában a legmagasabb, 1000 gyerekből 80-100 hal meg. Az Egyesült Királyságban ez az adat 6, hazánkban 5,72. A fejlődő országokban a tanulatlan nők gyerekei kétszer nagyobb arányban halnak meg, mint a tanult anyák gyerekei. A csecsemőhalandóság mellett magas az ötéves kor előtt elhunyt gyerekek száma. Világviszonylatban 2005-ben minden 8 gyerek közül 1 meghalt 5 éves kora előtt. Fekete-Afrikában ez az arány 8-ból kettő. A magas jövedelmű országokban 143 gyerekből csak 1 hal meg 5 éves koráig. Fekete Afrikában 20 szülő nőből 1 belehal a szülésbe. Európában ez 56


az arány 100 szoros (2000 szülő nőből 1, az USA-ban 3500 nőből szintén csak 1 hal meg.) Világviszonylatban minden ötödik gyerek kimarad az elemi oktatásból. Azok az emberek, akik legalább négy osztályt elvégeznek, akár 10%-al többet termelhetnek. Az analfabetizmus 15-24 éves fiatalok között eléri a 17 %-ot. A felnőtt lakosság körében az analfabéták kétharmada nő. A hatvanszázalékos felnőttkori írástudatlansággal küzdő országokban (pl. Csád, Mozambik) az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) átlagosan 210 dollár, ott pedig ahol a felnőttek legalább nyolcvan százaléka tud írni-olvasni (pl. Namíbia) a GDP fejenként ezer dollár. Az 12 éven aluli, nem házi munkát végző gyerekeket gyermekmunkásoknak tekintik. A 215 milliósra becsült gyermekmunkás had 60 százaléka, úgyszólván láthatatlanul, éhbérért robotol a mezőgazdaságban. A jobban szem előtt lévő, iparban foglalkoztatottak hosszú munkaidőben, gyakran veszélyes, sok balesettel járó munkakörökben dolgoznak. A fejlődő világban zajló fegyveres konfliktusok, a nemzetközi bűnözés, a menekültáradat, az illegális kábítószer-kereskedelem és az AIDS terjedésének a hátterében a szegénység húzódik. A szegények aláássák a demokratikus rendszereket, az országok radikalizálódnak. AZ ENSZ MILLENNIUMI FEJLESZTÉSI CÉLJAI Az említett problémákat látva az ENSZ 2000-ben elfogadta, a fejlődő világ segítését célzó Millenniumi fejlesztési célokat, 2015 évi határidővel. 1. Felére kell csökkenteni az éhezők számát és azokét, akik napi egy dollárnál kevesebbet keresnek. 2. Az elemi iskolát minden gyerekkel, fiukkal és lányokkal egyaránt el kell végeztetni. 3. Elő kell segíteni a nemek egyenlőségét, erősíteni kell a nők helyzetét. 4. Kétharmadával csökkenjen az öt év alatti gyerekek halandósága. 5. A szülő nők halálozási mutatóit a negyedére kell csökkenteni. 6. A népesség minél nagyobb része (89%-a) jusson tiszta ivóvízhez. Ezt az arányt 2011-ben sikerült elérni. 7. Le kell győzni az AIDS-t, a maláriát és egyéb trópusi betegségeket. 8. Biztosítani kell a környezet fenntarthatóságát. 9. Globális partnerséget kell kialakítani a jövőbeli fejlődés érdekében. 1981-ben 1,5 milliárd szegény, azaz napi egy dollárnál kevesebből élő ember volt. Ez a szám 2007-re, 850 millióra csökkent, azaz 20 év alatt jelentősen sikerült csökkenteni arányukat, de Fekete-Afrikában nem, ott tovább nőtt a szegények aránya.

57


Az oktatás területén Kelet-Ázsia és Csendes-óceáni szigetek 2007-ig elérték a kitűzött célt. Latin-Amerika, Kelet-Európa és Közép-Ázsia közel van (94 %) a célhoz. Fekete Afrikában a gyerekeknek csak 60, Indiában 87%-a végzi el az elemi, 9-10 osztályos iskolát. Évente mintegy félmillió terhes vagy szülő nő hal meg gyógyítható és megelőzhető komplikációk következtében. A gyermekhalandóságnál FeketeAfrikában és Indiában nem mutatható ki javulás. Az egész Földön 2005-ben 10 millió gyerek halt meg ötéves kora előtt. A további pontoknál sem lehet komoly eredményekről beszélni. 2008ban, a program félidejében Gordon Brown angol miniszterelnök, az ENSZ főtitkárával együtt gyorsabb cselekvésre szólította fel a fejlett országokat (Felhívás cselekvésre, Call to Action). Adósság elengedést, a kereskedelmi lehetőségek kiegyenlítését, munkahelyteremtést, vállalkozásösztönzést sürgettek, nemcsak a kormányoktól, hanem a vállalkozóktól is várva, az egyes emberektől remélve a közös cselekvést a helyzet megváltoztatására. A gazdasági világválság megakadályozta az elképzelés megvalósulását. Az ENSZ javaslata szerint a fejlett országoknak a nemzeti összjövedelem (GNI, Gross National Income) 0,7 %-át kellene segélyre fordítaniuk. Ezt csak 5 ország teljesíti: Dánia, Hollandia, Luxemburg, Norvégia és Svédország. A világátlag 2012-ben 0,31 százalék volt. A legnagyobb összeget az USA fizeti, de az összegszerű elsőség ellenére ez nemzeti összjövedelmének csak 0,2 százalékát teszi ki. Hazánk nemzeti összjövedelmének 0,1 százalékát fordítja segélyezésre. A fejlett országokba bevándorlók egyre nagyobb összeget utalnak haza az otthon maradottak segítésére. Ez majdnem háromszorosa a nemzetközi segélyeknek. Marokkónak több pénze származik a külföldről érkező átutalásokból, mint a turizmusból. Sri Lanka esetében az átutalások összege több mint a teaexport bevétele. A hazautalásoknak köszönhetően néhány országban (Uganda, Banglades, Ghana) csökkent a szegények száma, ez lehetővé teszi, hogy orvosra, iskolára költsenek. Az átutalások kedvezőtlen mellékhatásokkal is járhatnak. A háztartások nagy része ugyanis kizárólag fogyasztásra költi pótlólagos jövedelmét, amely így függőséget alakít ki. A hazautalásban rejlő üzletet a bankok is felismerték. Az új ügyfélkörnek egyszerűbb pénzügyi szolgáltatásokat ajánlanak, például Dél-Afrikában és Botswanában a mobiltelefonos pénzküldést, amit a kifizetőhelyként is működő benzinkutaknál vagy az élelmiszerboltokban lehet felvenni. A menekültek a bevándorlók 4,4 %-át adják. A legnagyobb menekülttáborok helye állandóan változik, a helyi polgárháborúknak megfelelően. Sok ország nemzetközi kölcsönök felvételével kívánja gazdasági fejlődését meggyorsítani. A nemzetközi kölcsönök visszafizetése gyakran kockázatokkal jár. A teljes államadósság mértékét a GDP, az egy évre jutó kölcsön visszafizetési terheket az export százalékában fejezik ki. 58


NÉPESSÉGFÖLDRAJZ A FÖLD BENÉPESÍTÉSE Az emberek és a csimpánzok ősei 5-7 millió évvel ezelőtt már külön fejlődtek. Az emberelődök és a mai emberszabású majmok közös őseiről, a 12-7 millió év közötti időből nagyon kevés ősleletet ismerünk. Kordos László a rudabányai őslelet felfedezője szerint az ősmajom Afrikából Európába vándorolt, majd visszatért Afrikába. Ezt igazolnák a 12-7 millió év közötti időszakban, Európában talált maradványok. (Kifelé Európából elmélet.) Az előember (Homo erectus) 2 millió évvel ezelőtt tűnt fel. A Homo sapiens, a mai ember elődje (az ősember) csak a jégkorszakban, 300 ezer évvel, a mai ember (Homo sapiens sapiens) csak 40 ezer évvel ezelőtt jelent meg. Az emberré válás Afrikában történhetett és onnan vándorolt az ember a kontinensekre (Noé bárkája elmélet). Egy másik nézet szerint az emberiség a három óvilági kontinensen párhuzamos fejlődés eredményeként alakult ki (multiregionális vagy kandeláber elmélet). Mindkét elmélet szerint az emberiség egyetlen faj, amelyik közös őstől származik. Ezt bizonyítja azonos kromoszómaszámuk (46) és a tagjaik közötti termékeny kereszteződés lehetősége. Az elfogadottabb és genetikai (DNS) vizsgálatokkal egyre inkább alátámasztott Noé bárkája elmélet szerint az ember Dél-Afrikában (és nem az Etióp-magasföld területén, mint korábban feltételezték) alakult ki. Az első embercsoportok 100 ezer évvel ezelőtti szétválásával született kisebb közösségek közül kettőnek ma is élnek leszármazottai, a hottentották (Namíbiában) és a busmanok (a Kalahári-medencében). Az ősemberek egy része 50-70 ezer évvel ezelőtt, az Arab-félszigeten (és nem a Nílus völgyén keresztül) eljutott Dél-Ázsiába és Ausztráliába. A jelenleg ismert leletek alapján 35-45 ezer éve elfoglalták Európát és Észak-Ázsiát is. Az Európát benépesítők találkoztak a már évezredek óta itt élő neandervölgyi emberekkel. A neandervölgyiek 30 ezer esztendeje kihaltak. A mai emberben a neandervölgyi származásnak semmiféle genetikai nyoma sem mutatható ki. Végül a mai ember Észak-Ázsia felől települt be Amerikába és 12-15 ezer évvel ezelőtt elérte Dél-Amerika déli végét is. Azaz az ember mindössze 50 ezer év alatt benépesítette bolygónkat.

59


Az ember elterjedése a Földön

A Föld benépesítésének érdekes fejezete Óceánia szigetvilágának birtokba vétele. A szigeteket az indonéziai szigetvilág felöl, népesítették be, szigetről szigetre haladva. Indonézia, Ausztrália első bevándorlóit (az ausztrálómelanézeket) i. e. 1300 körül sötét bőrű, negroid típusú népek követék. Ekkor már megszűnt a szigeteket összekötő földhíd, így hajókkal érték el a lakóiról ma Melanéziának (melasz = fekete) nevezett szigetvilágot. Ezt követően i. e. 800 körül mongoloid jellegű népcsoportok foglalták el az Új-Guineától északra lévő nagyon apró szigeteket. Az elfoglalt sok kis sziget alapján a népet mikronézeknek (mikrosz = kicsi), a szigetvilágot Mikronéziának nevezik. Őket félévszázaddal időszámításunk kezdete után világosabb bőrű, europid típusú népek követték. Kiváló hajósok voltak és benépesítették a távoli szigetvilágot. Ez a népcsoport az általuk elfoglalt sok szigetről kapta a polinéz (polisz = sok), az elfoglalt szigetvilág a Polinézia nevet. Thor Heyerdahl norvég néprajzos szerint, a szigetvilágot Amerika felöl, népesítették be, így kerülhetett a dél-amerikai eredetű édesburgonya (batáta) és lopótök Polinéziába. Elmélete igazolására 1947-ben Callaoból (Peru) balsafa tutajon kívánta elérni a szigeteket. 8000 km hajózás után a Tuamotuszigetek Raroia-atolljáig jutott (Kon-Tiki expedíció). Unokája 2006-ban megismételte útját. Az utak a távolság megtételének a lehetőségét igazolták, de a néprajzi adatok ellentmondanak a nyugati irányú benépesedésnek. A kőkorszaki (újkőkori) vándorlások bizonytéka az Ötz-völgyi Alpokban 1991-ben talált, Ötzinek elnevezett „jégember”. (A lelet a Bolzanoi Múzeum 60


hűtőszobájában látható). Ötzit nyíllal lőtték le i. e. 3300 körül, amikor feltehetően menekült üldözői elől az Alpokon keresztül. Egy másik bizonyíték a korai vándorlásokra, a XXI. század elején Stonehenge közelében talált i.e. 2500 és 1500 körüli bronz- és rézkori csontvázak. (Amesbury Íjász, Stonehenge-i Kölyök). A fogzománc elemzése azt mutatta az egyik az Alpok északi előterében, a másik a mediterráneumban nőtt fel. A korai migráció (i. e. 3300) bizonyítéka

AMERIKA FEKETÉKKEL VALÓ BENÉPESÍTÉSE Az Amerikába irányuló rabszolga kereskedelmet a cukornádültetvények munkaerő szükséglete hívta életre. A cukornádtermesztést az Antillákon kezdték el 1513-1515 között. Az első amerikai cukorszállítmány 1513-ban futott be Spanyolországba. 1535-ben már 30 cukorgyár működött Santo Domingóban. A fehérek által behurcolt betegségek és a szokatlan ültetvényesi munka nagyon megritkította az ősakó indiánokat. Bartolome de Las Casas püspök a „keresztény lelkű” indiánok teljes kipusztulásának elke rülésére, de a cukortermelés folytatása érdekében néger „igásbarmok”, azaz rabszolgák behozatalát javasolta. 1517-ben V. Károly egyik kegyencének adta az Amerikába irányuló rabszolga kereskedelem monopóliumát. Ebben az évben veszi kezdetét a fekete emberek rendszeres szállítása a tengeren túlra. A Szenegál és Kongó folyók közötti területen gyűjtik be az Amerikába került rabszolgák többségét. (Kubában 1560-ban pusztult el az utolsó indián.) A spanyol, portugál hajók mellett a francia és holland területekre ezen országok hajói is szállították a rabszolgákat. Az angolok csak később, 1562től, de akkor annál erőteljesebben kapcsolódnak be az emberkereskedelembe. A spanyol örökösödési háború megnyerése után (1713) az angolok megkaparintották a rabszolga kereskedelem monopóliumát. 61


Az Antillákon és Brazíliában a cukornád, Észak-Amerikában dohány, majd rizs és az indigó termelés munkaerőigénye serkentette a rabszolga kereskedelmet. A közép-amerikai szigetvilág egész területére, Dél-Amerikában Brazília, Venezuela, Kolumbia, a francia és holland Guyanák területére szállítottak nagy számban néger rabszolgákat. Ezeken a területeken a népesség összetételében ma is jelentős vagy többségi a néger rasszhoz tartozók aránya. 1770-ben az észak-amerikai 13 angol gyarmat, déli egységeiben (Virginiában, Georgiában, Dél-Carolinában) a lakók fele már néger volt. A rabszolgaság négy évszázada folyamán a becslések szerint 15-20 millió négert szállítottak az Újvilágba. Valószínűleg közel ennyi halt meg az afrikai rabszolgavadászat során és a hajóval való szállítás közben. 1791-ben Hispaniola sziget nyugati felén a fellázadt néger rabszolgák kikiáltották függetlenségüket Haiti név alatt. l776-ban a 13 észak-amerikai gyarmat kinyilvánította függetlenségét, létrejött az Amerikai Egyesült Államok. A Függetlenségi Nyilatkozat kimondta, „minden ember egyenlőnek születik”, ennek ellenére a rabszolgák felszabadítása elmaradt. Az északi államokban kialakult rabszolgaságot ellenző mozgalom, a négerek Afrikába való visszatelepítésével akarta megoldani a néger rabszolgaság kérdését. Afrika nyugati partszegélyén földet vásároltak a bennszülöttektől és 1822-től megkezdték a négerek áttelepítését. A tömeges kivándorlás viszont elmaradt az amerikai négerek ellenállása miatt, akik nem akarták elhagyni hazájukat. Az első tíz évben mindössze 1430 amerikai néger vándorolt vissza Afrikába. 1847-ben a terület tejes önállóságot kapott és Libéria (a Szabadság) országa néven új köztársaság alakult. Fővárosa az amerikai elnök James Monroe tiszteletére Monrovia lett. Az 1800-as évek elején az államok sorban tiltották be a rabszolga kereskedelmet. Anglia 1807, Franciaország 1816, Spanyolország 1817, Portugália, 1823. A brit gyarmatbirodalomra vonatkozó tilalmat csak 1833-ban, a franciáét 1848-ban bocsátottak ki. Brazíliának jutott a kétes dicsőség, hogy a behurcolt négerek esetében csak 1888-ban, utolsóként szüntette meg hivatalosan a rabszolgaságot. (A Föld néhány országában a helyi népesség egy részét továbbra is rabszolgaként alkalmazták. Például Szaúd-Arábiában a rabszolgatartást csak 1962-ben törölték el.) Az Amerikai Egyesült Államokban az észak-dél háború eredményeként 1865-ben tiltották meg a rabszolgaságot. A törvény végrehajtásának megakadályozására még abban az évben megszületett a Ku-Klux-Klan titkos terrorszervezet. Nevüket a görög Kuklos (Kör) és a skót Klán (nemzetség) szavakból képezték. 1952 volt az első év az amerikai történelemben, amikor nem volt néger lincselés. 1955-ben Montgomeryben (Alabama) egy néger nő, Rosa Parks megtagadta a buszon ülőhelyének átadását egy fehérnek. Börtönbe zárták, de tömegmozgalom indult a tömegközlekedési szegregáció ellen. (201362


ban Rosa Parks szobrot kapott a Capitoliumon a legnagyobb amerikaiaknak fenntartott szoborcsarnokban.) Az első és második világháború megerősítette az amerikai néger öntudatot. Fehérek mellett harcoltak fehérek ellen, így beléjük ivódott az egyenjogúság érzése. 1965-ben az afroamerikaiak először választhattak már szabadon. A jogaikért folytatott hosszú harc lassan gyarapodó eredményei látványos lezárásának tekintjük 2008-ban az eső amerikai néger elnök (Barack Obama) megválasztását. Ennek ellenére a fehérek és feketék közötti gazdasági különbség még jelentős. A szegények aránya háromszorosa, a munkanélküliség a duplája a fehér lakosságénak. AZ EMBERI RASSZOK A külső jegyek alapján az emberi faj négy fő rasszra tagolódik. A megkülönböztető eltérések a természeti környezethez, feltételekhez való alkalmazkodás során alakultak ki. A szemhéjat elfedő mongolredő, a lösz- és homokterületek porviharai ellen nyújtott védelmet, a sötétebb bőr, erősebb pigmentáció, göndör haj a napsugárzás káros hatásait csökkentette. A sűrű pórusnyílások, tág orrnyílás, húsos ajak a levegő páratartalmához való alkalmazkodás eredménye. Europid rassz eredetileg Európát, Észak-Afrikát, Polinéziát népesítette be. Ide tartoznak az európaiak, arabok, kaukázusiak, irániak, indiaiak, turániak, ajnuk, polinézek. A felfedezések nyomán ez az emberfajta népesítette be Amerikát, Ausztráliát, Dél-Afrikát. Mongoloid rassz eredetileg Ázsiát népesítette be. Ide tartoznak kínaiak, koreaiak, japánok, indonézek, thaik, vietnámiak, filippinok, burmaiak, khmerek és az amerikai indiánok. Negroid rassz Afrika déli részét népesítette be eredetileg. A rabszolgakereskedelem révén kerültek Amerikába. Ausztralid rassz Ausztrália őslakói. A nagy népcsoportok mellett vannak átmeneti típusok. Ilyenek a hottentották (Namíbiában) és az alacsony termetű busmanok (a Kalahárimedencében). Ma használt elnevezéssel koik és szanok. Amerikában a fehér és néger szülőktől származó keverék faj a félvér vagy mulatt. Indián és fehér házasságából született gyermek a mesztic és a néger-indián házasságából származó utód a zambó. Dél-Amerikában a fehér szülőktől, már Amerikában születetteket kreolnak nevezték. Angolszász nyelvterületen ezeket az elnevezéseket már nem használják. LatinAmerikában a statisztikai nyilvántartások ebben a bontásban közlik az adatokat, de az emberek magukról is így nyilatkoznak.

63


Az éghajlat zonális hatása az emberekre A gyűjtögető, vadászó ember csak használta környezetét, alkalmazkodva ahhoz. A neolit kor embere mezőgazdasági termelésével megkezdte a természetes környezet átalakítását. Letelepedés, erdőirtás, szántóterületek kialakítása, öntözés, gazdasági növények és állatok kifejlesztése. A további fejlődésnek a mérsékelt öv nyújtotta a legmegfelelőbb keretet. A négy évszak vegetációs változása bőséges élelmiszer-termelést tett lehetővé. A téli félév átvészelése készletgazdálkodásra, védelmet nyújtó, fűthető hajlékok építésére ösztönzött. A négy évszak táplálkozásban, ruházkodásban is alkalmazkodást kívánt. A körülmények hatottak a társadalom szervezettségére is. A déli korlátozott kiterjedésű mérsékelt öv sokáig lakatlan volt. A sarkvidéki zónában, a térítők övében a puszta létfenntartás őrölte fel az itt élők energiáit, az egyenlítői öv készen kínált forrásai, pedig nem késztették erőfeszítésre az itt élő csoportokat. Az éghajlat zonális hatásait a piacgazdaság, termelési kultúrájának az exportjával, kezdte megtörni. A NÉPESSÉG NÖVEKEDÉS SZAKASZAI A Föld illetve egyes országok népességének a növekedését négy szakaszra (demográfiai ciklusra) osztják. Az első szakaszra magas születési és halálozási arány a jellemző, a népességnövekedés alacsony szinten hullámzik. A második (korai növekedési) szakaszban a születési arány magas, de a halálozási ráta csökken a javuló életfeltételek és a közegészségügyi ellátás nyomán. Jelentősen csökken a csecsemőhalandóság. A népesség gyorsan növekszik (népességrobbanás). A harmadik (késői növekedési) szakaszban az alacsony szintű halálozási arány mellett csökken a születések száma, s a népességnövekedés üteme lelassul. A születési arány csökkenése az ipari társadalom megjelenéséhez köthető, a gyermeknevelési, oktatási költségek, a megváltozott életvitel miatt csökken a nagycsalád iránti vágy. A negyedik szakaszban (alacsonyan állandósult értékek), mind a születési, mind a halálozási arány alacsony, a népességnövekedés leáll. Újabban, ötödikként, megjelent a természetes fogyás szakasza, amikor a születési arányszám a halálozási arányszám alá csökken, a népesség fogyni kezd. Sajnos hazánk is az ilyen országok körébe került. Földünk országai közül a fejlődő országok többsége jelenleg a 3. szakaszba tartozik, azaz népessége növekszik. A negyedik és ötödik szakasz jellemzi a fejlett országokat, népességük stagnál vagy csökken.

64


Demográfiai ciklusok

A becslések szerint i. e. 10 000 táján 5 millió, i. e. 7 000-ben 10 millió ember élt a Földön. A népesség száma 3 000 év alatt duplázódott meg. Idővel egyre csökkent a világnépesség megkétszereződéséhez szükséges idő. Időszámításunk kezdete után 900 év kellett ehhez (ekkor 160 millióról nőtt a népesség 320 millióra), az ipari forradalmat követően csak 100 év. (1750 – 1850 között 0,6 milliárdról 1,2 milliárdra, 1850 – 1950 között 1,2 milliárdról 2,5 milliárdra nőtt a Föld lakossága.) A XX. század második felében, 1950-1985 között, már 35 év alatt megduplázódott a népesség. 2000-re a Föld lakóinak száma 6,1, 2011-re 7 milliárd lett. A gyors növekedés ezután lelassul. A feltételezések szerint a 8 milliárdot 2024, a 9 milliárdot 2045 táján fogja elérni az emberiség. Egyes nézetek szerint ez lesz a népesség tetőzése, más nézetek szerint, ha lassabban is, a népesség tovább nő és a XXI. századi duplázódáshoz, azaz az 1985 évi létszám megkétszereződéséhez feltehetően ismét 100 évre vagy többre lesz szükség feltételezve, hogy a növekedési ütem a közeljövőben nemcsak Kínában és Indiában, de a többi szegény országban is csökkenni fog. A népességnövekedés múlt századi gyorsulása jól látszik, ha az egy milliárd fővel való növekedéshez szükséges időt vizsgáljuk. Az első egymilliárdot 1800-ban érte el az emberiség. Ezt követően 130, majd 30 év kellett az egy milliárdos bővüléshez. 1960-tól 2011-ig szinte évtizedenként gyarapodott 65


újabb egymilliárddal az emberiség. Ez az ütem kicsit lassul, majd a feltételezések szerint 2050 után erősen lelassul. A NÉPESSÉG ELHELYEZKEDÉSE A FÖLD FELSZÍNÉN A népesség elhelyezkedése a Föld felszínén egyenlőtlen, a gyéren lakott területektől, sűrűn lakott térségekig terjed. A benépesítettség mértékét a népsűrűség mutatójával, az egy négyzetkilométerre eső népesség számával fejezik ki. A népsűrűséget elsősorban a természeti viszonyok, másodlagosan a gazdasági helyzet befolyásolja. A túl hideg, túl százaz, túl csapadékos (egyenlítői esőerdők övezete) és magashegységi övezetek ritkán lakottak. A mérsékelt öv és az Óvilág (Kína, India) trópusi és szubtrópusi területei sűrűn lakottak. A világ két legnagyobb népességtömörülése Kelet- és Dél-Ázsiában van (a világnépesség csaknem felét teszik ki). Emellett Európa és Észak-Amerika egy része rendelkezik magas népsűrűséggel. Gazdasági szempontból a magas népsűrűséggel rendelkező területeket két nagy csoportra lehet osztani. Az egyiket az intenzív öntözéses mezőgazdaság jellemzi (Kína, Japán, Délkelet-Ázsia, India, Nílus, Niger völgye, Etióp-magasföld, Mexikó). A másik csoportot az ipari-szolgáltató, erősen városiasodott területek (Nyugat-Európa, Dél-Korea, Tajvan) alkotják. A népsűrűség egy országon belül is jelentősen változhat. Kína átlag népsűrűsége 139,5 fő/négyzetkilométer, de a tengerpart közelében több mint 1000 fő/négyzetkilométer, Makaó népsűrűsége 25000 fő/négyzetkilométer, Tibetben viszont csak egy fő a négyzetkilométerenkénti a népsűrűség. Indonéziában Jáva szigetén több mint 1000 ember él egy négyzetkilométeren, Nyugat-Irián területén (Új-Guinea) csak pár fő. A világ átlagos népsűrűsége 49 fő/km². Földrajzi szélességi övenként nézve a Föld lakosságának a fele az északi féltekén él, a 20. – 40. szélességi fokok között. A tengerpartokhoz viszonyított távolság szerint az emberiség 74 %-a a partoktól számított 500 kilométeren belül él. A legmagasabb ez az arány Ausztráliában (91%), ahol a lakosság 90%-a az öt nagy part menti városban él, a legalacsonyabb Afrikában (64%). Európában a népesség 85%-a él a partoktól számított 500 kilométeren belül. A tengerszint feletti magasság szerint a népesség 56%-a 200 méter alatt lakik, további 24% 200 és 500 méter között, 12% 500-1000 méter között. Ezek az értékek kontinensenként eltérőek. Európában a népesség 69%-a él 200 méter alatt, ez az arány Ázsiában csak 57%, Afrikában 33%. A 200-500 méter között élők aránya a legmagasabb Észak-Amerikában, az 500-1000 méter közöttieké Latin-Amerikában (23 %). Az 1000 m felett élők között Afrikában a legmagasabb az arány (23 %) 2000 méter felett a népesség 11 %-a él Latin-Amerikában. 66


A 100 millió lakost meghaladó 11 ország adja a világ népességének 61%-át. Ebből Kína és India együtt 38%-t tesz ki. Jól jelzi a népességszám területi különbségeit a lakosságszám alapján szerkesztett kartogram. A Föld országainak nagysága a népességszám alapján, torzított kartogram

SZÜLETÉSEK ÉS HALÁLOZÁSOK, BEVÁNDORLÁS ÉS ELVÁNDORLÁS Egy terület népességszámának az alakulását a születések és a halálozások (természetes szaporodás) és a bevándorlás illetve elvándorlás különbsége (vándorlási különbözet, migrációs egyenleg) befolyásolja (tényleges szaporodás). A természetes szaporodás az 1000 főre jutó élveszületések és a halálozások számának a különbsége ezrelékben kifejezve. A népességszám szinten tartásához anyánként 2,1 gyermek szülése szükséges. 21 ‰-es természetes szaporodási ütemnél a népesség csak újratermelődik. Ennél kisebb aránynál a népesség fogy. Nyugat-Európában a természetes szaporodási ütem 12,5 ‰, a fejlődő térségekben 25 ‰-es vagy annál nagyobb. A természetes szaporodás mellett a népesség alakulását a múltban a nagy népvándorlások, az újonnan felfedezett területekre való betelepülés, majd napjainkban a gazdagabb országok felé való népességmozgás (beáramlás) befolyásolja. A népesség nem- és korszerinti szimmetrikus bemutatására szolgál a korfa. A korfa függőleges tengelyének a két oldalán a férfiak és a nők lélekszáma látható, ötévenkénti bontásban. A korfa alakja, jellemzően tükrözi a népesség kor szerinti összetételét, és egyben utal az adott ország gazdasági helyzetére is. A gyorsan növekvő népességben a fiatal, nem munkaképes, a lassan növekvő népességben az idősebb (már nyugdíjas) korcsoportok aránya nő meg. 67


Ha a korfa alja széles, a teteje felé egyre keskenyebb (háromszög, karácsonyfa vagy piramis forma) akkor fiatal, szaporodó népességet jelez. Ha a korfa szélessége az alján és közepén kb. egyforma (harang alak) akkor a népesség kormegosztása egyenletes, állandó népességet képvisel. Ha korfa alja keskeny és a derekán vagy a teteje felé szélesedik (hagyma vagy urna alak), akkor öregedő, azaz fogyó típusú népességről van szó. Az alaptípusoknak különböző változatai alakulhatnak ki. Korfa-típusok

A népesség kor szerinti összetételének az alakulását jellemzően mutatják Magyarország korfái is. Az 1900. évi korfa karácsonyfa alakú, mert sokan születtek és kevesen érték meg az öregkort. 1949-ben, a születések számának csökkenése miatt a korfa alsó ágai közel azonos hosszúságúak. A fa alsó része meredekké vált. 2005-ben a fa alja tovább sorvadt, középtájon kihasasodott, de teteje szélesebbé vált, jelezve az életkor tovább nőtt, de a születésszám csökkent (urna alak). A FÖLD NÉPESSÉGÉNEK ALAKULÁSA NAPJAINKBAN A föld népessége naponta 200 000 fővel, vagyis hetente egy nagyváros lélekszámával gyarapodik. A XX. században volt különösen nagy a népességnöve68


kedés. A század eleji 1,6 milliárdos népesség a század végére 6,1 milliárdra nőtt. Az 1950-ben születettek voltak az elsők a történelemben, akik még életükben látták a világnépesség megduplázódását. Ebben a században a fejlett országok népessége alig nőtt, több országban csökkent. Fekete-Afrika népessége megtriplázódott ezen idő alatt. Lélekszámban a leggyorsabban növekvő népességű országok listáját India, Kína, Pakisztán, Nigéria vezeti. A 10 legjobban fogyó népességű ország között a 9. helyen ott van Magyarország is. A népességszám-változással párhuzamosan a korösszetétel is módosul. A fejlett országok népessége a csökkenés mellett egyre öregebbé válik, a fejlődő országokban a népességen belül a fiatalok száma nő jelentősen. A fejlett országokban a 64 évnél idősebbek arányát, a munkaképes korú (15-64 éves) népességhez viszonyítva, csak valamivel haladja meg a 0-14 évesek aránya. A fejlődő országokban a 0-14 éves korosztály aránya, a munkaképes korú (1564 éves) népességhez viszonyítva viszont többszöröse az idős korosztálynak. Más szavakkal, a teljes népességhez viszonyítva 0-14 évesek aránya a fejlett országokban 13-14%, a fejlődő országokban 45-49%. A fejlett országok szaporodási rátája kevesebb a létszám újra termelésénél. A csökkenő lakosság mellett a munkaerőt, a gazdasági jólétet csak bevándorlással lehet fenntartani. Ezek az országok várják a külföldi vendégmunkásokat. A bevándorlás gazdasági előnyökkel is jár, de politikai és társadalmi feszültségeket is táplál. 2005-ben az össznépesség 3%-a élt másik országban, mint ahol született. Nyugat-Európa több országában és az Amerikai Egyesült Államokban magas a vendégmunkások aránya. Idővel a vendégmunkások állandó lakosokká válnak, de több nemzedéken át is megőrzik nemzeti sajátosságaikat, vallásukat. A vendégmunkások másik nagy gyűjtőterülete a Perzsa-öböl menti olajban gazdag arab országok. A vendégmunkásoktól meg kell különböztetni az idénymunkásokat, akiket rendszerint csak egyes mezőgazdasági munkák elvégzésére alkalmaznak. Ilyen idénymunka az aratás, gyümölcsszedés, virágszedés, gyapotszedés, birkanyírás. Az idénymunkások lehetnek az adott ország más területeire ideiglenesen áttelepülők, de külföldről érkezők is. Például spanyolországi eperszedésnél sok román, hollandiai spárgaszedésnél rendszeresen sok lengyel dolgozik. A MAGYARORSZÁGI NÉPESSÉGSZÁM VÁLTOZÁSA Magyarország népessége az ország mai területére számítva 1787-ben 2682 ezer fő volt. A népesség 1981-ig folyamatosan nőtt, de az 1940-es évek második felétől lassuló ütemben. Azóta a népesség a bevándorlások (2001-2011 között évente átlag tízen hétezer fő) ellenére is csökken. 1982 óta kevesebben születnek, mint ahányan meghalnak. A természetes szaporulat helyett a természetes fogyás jellemző az országra. 2005 volt az első év, amikor a 15 éves69


nél fiatalabbak száma alatta maradt a 65 éves és idősebb lakosságénak. 2011ben lényegében ugyanannyi fiatal kezdte felsőfokú tanulmányait, mint ahányan az első elemit. 2011január 1-én a népesség száma a 10 milliós lélektani határ alá, 9 982 millióra apadt. 2001-2011 között 216 ezer fővel, Debrecen lélekszámával azonos mértékben csökkent a hazai népesség, az ország népességszáma visszaesett az 1960. évi szintre. A demográfiai leépülést sokan „belső Trianonként emlegetik”. A különböző becslések további csökkenéssel számolnak. 1900-ban 1,9 ezrelék volt a népességfogyás, 2009-ben 4 ezrelék. Ha hosszabb távon ilyen ütemben fogyna a népesség, akkor elméletileg 250-300 év múlva születhetnének meg a mai generáció utolsó utódai hazánkban. Magyarországon a születéskor várható élettartam az 1900-as évekhez képest (36-37 év) jelentősen megnőtt. 2011-ben a férfiak születéskor várható élettartama 70,93, a nőké 78,23 év volt. A fejlett és fejlődő világ eltérő népességalakulását jól mutatja hazánk és a Fülöp-szigetek összehasonlítása. Trianon után az ország népessége 7 millió fő volt. Ugyanennyi ember élt akkor a háromszor nagyobb Fülöp-szigeteken. Mindkét országban a teljes termékenységi arányszám, azaz a gyerekek átlagos száma 6 volt. Ezt követően hazánkban gyorsan csökkent a születések száma, a Fülöp-szigeteken viszont nem változott. Hazánk népessége 2010-ben alig tízmillió, a Fülöp-szigetek becsült népessége majdnem kilencvenmillió. Az országos csökkenő születésszám mellett a cigány népesség születésszáma nő. A 2001 évi népszámlálás adatai szerint a 0-15 év közötti korosztály minden évében nagyobb volt a cigány népesség száma, mint a magyar népességé. A magát cigány nemzetiségűnek tartók korfája jellegzetes karácsonyfa alakú. A 640 ezres lélekszámúra becsült etnikum legnagyobb arányban az Észak Magyarországi régióban van, itt minden hetedik polgár roma (országosan minden 16.) Magas arányú a cigány népesség az Észak-Alföldön és a Dráva menti területeken. A cigányság a mai pakisztáni-indiai határvidékről származik. Az őspopuláció másfél ezer éve jelent meg, majd több hullámban Közel-Keleten át érkezett a XII. században a Balkánra. A világ cigány népességét mintegy 15 millióra becsülik, ebből 10 millió él ma az Európai Unió területén. Legtöbben Romániában (2,5 millió), Spanyolországban (800 ezer), Bulgáriában (750 ezer), Magyarországon (640 ezer), Szlovákiában (550 ezer). A múltban a cigányság jellegzetes életmódja a nomád vándorlás volt. Ezt jelképezi a cigány zászló, kék és zöld mező válaszvonalában egy arany kerék. Az európai cigányság integrálására az elmúlt századokban számtalan kísérlet született nem sok sikerrel. Az 1971-ben Londonban megtartott első cigány világkongresszus a roma szót fogadta el a világ összes cigány származású emberének közös és hivatalos elnevezéseként. 70


A roma (cigány) népesség Európában

MALTHUS TÚLNÉPESEDÉSI ELMÉLETE Thomas Robert Malthus 1798-ban megjelent könyvében (Tanulmány a népesedés törvényéről) feltételezte, hogy az élelmiszerellátás számtani, a népességnövekedés mértani haladvány szerint nő. Ezért a népesség növekedése egy idő után meghaladja az élelemtermelés bővülését. Amikor a népességszám átlépi ezt a határt, akkor a kitörő háborúk szabnak határt a népesség növekedésének. Malthus elméletének több tény mond ellent. Az éhezés nyomán nő a halottak száma és csökken a születéseké, illetve beindul az elvándorlás a területről. (A Föld egészét tekintve ez utóbbi lehetőség nem áll fenn.) Ezt a reakciót igazolja az írországi burgonyavész (1845–1850) és az ukrajnai gabonahiány (1932–34) stb. A nagy fegyveres összetűzések hatásai a korfa összetételében csak egy generáción belül érvényesülnek.

71


TELEPÜLÉSFÖLDRAJZ A település –korábbi meghatározás szerint – egy embercsoport lakó- és munkahelyének térbeli együttese. Tartalmi elemei a hajlék, a munkahely és az azokat összekötő úthálózat. A munkahely adja meg a jellegét, mennyisége és fontossága határozza meg az adott település jelentőségét és további fejlődését. Az ipari társadalom olyan mértékben koncentrálja a munkahelyeket, hogy a lakóhelyek azt nem tudják követni. A közlekedés fejlődése lehetővé teszi a lakóhely és munkahely közötti távolság elfogadható idő alatti megtételét. A két funkcionális egység kiegészül a pihenőhellyel (a rekreációs térrel). Az ebből kiinduló meghatározás szerint a település a lakó, munka és pihenőhelyeknek, szolgáltató intézményeknek a lakosság mindennapos, rendszeres mozgástere által kijelölt funkcionális egysége. FALUSI TELEPÜLÉSEK A település állhat egyetlen hajlékból is és akkor magános településről beszélünk. A városias magános település a világítótorony, a gátőrház, a szanatórium stb. A falusias magános települések típusai a tanya és a farm. Magános házak kisebb csoportjai alkotják a szórvány településeket. Ilyenek a nyírségi tanyabokrok. A magyar település-szerkezet, török időkből megmaradt sajátsága az alföldi tanyavilág. A tanyai lakosság, önellátó kisüzemi formában a mezőgazdaságból él, rendkívül rossz közműellátottságú környezetben. A 2001-es népszámlálás szerint a „külterületen élők” lélekszáma 200 000 körül volt. Hazai sajátság, hogy a tanyán élők száma nem fogy, hanem szaporodik. 2012-re 8090000 fővel nőtt a számuk, egyrészt a városokból kiszoruló, alacsony jövedelmű népes családok révén, másrészt a „tanyasi elit” megjelenésével. Ezek az úttal, villanyárammal ellátott szép kivitelű házak a nyugati farmokra hasonlítanak, nem a sokszor út és közművek nélküli vályogházas tanyákra. 2009-ben az Országgyűlés kimondta, a magyar tanyavilág nemzeti és egyben az európai örökség része, amelynek fenntartása nemzeti érdek. A ritkán lakott Lappföld mintájára szeretnék a területet európai fejlesztési program részévé tenni. Több, összesűrűsödött helyzetű hajlék alkotja a csoportos települést. A csoportos település az általa ellátott funkciók számától függően lehet falu vagy város. A legkorábbi településformát, a falvakat a neolit kori mezőgazdasági termelés hozta létre.

72


A falu alaprajza szerint lehet • széttördelt település (Őrség szeg, szer együttesei) • halmazfalu • útifalu • szalagtelkes falu (az udvar szekérrel csak a kert vége felöl közelíthető meg) • orsós-piacutas • körfalu (Afrika állattenyésztésű települései) • sakktábla alaprajzú falu. Falusi települések alaprajztípusai

A fejlett országok szervezeteként, előírt kritériumok alapján 1961-ben létrejött a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD). 1996 óta hazánk is tag. Az OECD falu helyett vidéki településről beszél. A 120 fő/km² alatti népsűrűségű települések számítanak vidékinek. Vidéki (rurális) egy tér, ha a vidéki településeken élők aránya meghaladja az 50%-ot. Az OECD besorolása alapján hazánk területének 87%-át vidéki települések alkotják és az ott élők aránya az össznépesség 47%-a. A vidéki ellentéte az urbánus tér. Ott a népesség 80%-a él 120 fő/km²-nél magasabb népsűrűségű településeken. 73


A VÁROSOK A települések másik formája a város. A város az emberi együttélés zsúfolt színtere. Az első városok Mezopotámiában alakultak ki. A középkori Európában, a római városok továbbélése mellett, várak, kolostorok körül alakultak ki új városok. Az ipari forradalomig a településhálózatot sok aprófalú és a kereskedelmi utak védelmére emelt várak körül kialakuló városok alkották. Az ipari forradalom felgyorsította a korábbi városok létszámának növekedését, de számos új, nyersanyagra települt várost is életre hívott. A városok létrejöttét segítő tényezők

Az ókori és középkori városok védelmet nyújtó hegytetőkre települtek (Athén, Buda). A szigetek is megfelelő védelmet nyújtottak (Párizs, Velence). Folyókanyar (Bern), félsziget (Mumbai), folyótorkolat (Szeged) is védelmet adott az ott kialakuló településnek. A kereskedelmet segítették a gázlók (átkelőhelyek) mellett létrejött települések (Frankfurt [furt=gázló], Győr). Az ipari forradalom idején a védelem helyett a nyersanyaglelőhelyek és a szállítási lehetőségek határozták meg az új városok születését. A latin város szóból (urbs) ered az urbanizáció, a városfejlődés átfogó fogalma. Ez egyrészt jelenti a városok számának növekedését és a városokban létrejött életmód, építkezési szokások, közműszolgáltatás falvakban való el74


terjedését is. Az új városok létrejöttét városodásnak, a város és falu közötti különbségek csökkenését városiasodásnak nevezzük. Mikor lesz egy falu város, arra nincsenek világszerte egységes szempontok. Jogi értelemben a várost bizonyos mutatók alapján (lakosságszám, központi szerepkörű intézmények, közműellátottság, beépítettség jellege stb.) határozzák meg. A jogi értelemben vett város beépített területe ritkán esik egybe közigazgatási határaival, annál vagy kisebb, vagy rendszerint sokkal nagyobb. A földrajzosok fizikai szerkezetük alapján próbálták meg a várost meghatározni. Folytonosan beépített terület, bizonyos népsűrűség elérése, a keresők 80 %-a nem a mezőgazdaságban dolgozik, a területi munkamegosztásban különféle központi tevékenységeket lát el. A világ népességének növekedésén belül a városi népesség száma gyorsabban nő, mint a falvaké. 1800-ban a népesség 2,5 %-a élt városokban. 1950re az arány tizenkétszeresére (30 %-ra) nőtt. 1995-ben már a népesség 45 %-a élt városokban. 2008-ban a városokban élők száma meghaladta a falvakban élők számát, annak ellenére, hogy az iparból élők jelentős része is vidéken, falvakban él. Ennek ellenére a városok a Föld megművelhető területeinek csak négy százalékát foglalják el. 2030-an a városlakok aránya várhatóan 60% lesz. Ezért nevezik a XXI. századdal kezdődő időszakot a városok évezredének. A legnagyobb a városlakók aránya az USA-ban (75% 2000-ben), a legkisebb Bhutánban, ahol a lakosság 1 %-a él városokban. Magyarország lakosságának 64 %-a él városban. A korai városok kis kiterjedésűek, gyalogszerrel rövid idő alatt bejárhatók voltak. A közlekedés gyors fejlődése, lehetővé tette a városok területének a növekedését. A városok térbeli kiterjedését jól szemlélteti London térbeli növekedése. 1800-ban Európa legnagyobb városa, beépített területének az átmérője 10 km volt. 1884-ben az átmérő 35, 1958-ban 70 km-re nőtt. A további növekedést kormányzati intézkedések állították meg. Los Angeles átmérője 80 km, Tokióé 120 km. Tokió nemcsak a szárazföldön, a Tokiói-öböl partjai mentén terjeszkedik, hanem egyre nagyobb területeket tölt fel a tengerből új városi negyedek létrehozására. A városok által elfoglalt területek növekedésének megdöbbentő példája Kína tengerpart közeli területei. Egy évtized alatt (1990 – 2000 között) összesen 8169 négyzetkilométerrel (14 Budapest nagyságú területtel) nőtt a városok területe. A városok népsűrűsége nagy. New York népsűrűsége 55000 fő, Moszkváé 49600 fő négyzetkilométerenként. A modern nagyvárosokban gyakran a szomszédok sem ismerik egymást. Ez nagyszerű lehetőséget ad egy gerillacsoport számára, nyugodtan működhet, jó ideig senki sem figyel fel rá. A belvárosokban a munkahelyek lassan elveszik a teret, a lakások elöl. A javuló közlekedés lehetővé teszi a lakó- és munkahely közötti kapcsolat lazulását. A városok szélén kialakulnak az úgynevezett alvóvárosok, ahonnan a 75


lakok napi ingázással járnak be a központba, a munkahelyükre. A belvárosok lassan elnéptelenednek, a növekvő elővárosok pedig lassan összeolvadnak, kialakítva az elővárosi gyűrűket, a városi agglomerációt. Ésszerű ingázási távolságnak elméletileg az egy órás utazást (ez az USA-ban kb. 45 km-nek felel meg) tekintik. Ennek ellenére Chicago napi ingázó övezete 160 km. A vázolt fejlődési folyamat jól tükröződik a telekárak alakulásában. A legdrágábbak a telkek a központi üzleti negyedben, majd a belső és a külső körút és a kivezető utak találkozásánál. Ezeket az árakat követik csak az előkelő belvárosi lakónegyedek telekárai. A nagyvárosok környezetszennyezése, az ingatlanok árainak növekedése nyomán megindult a lakosság és bizonyos munkahelyek kitelepülése a városkörnyéki kisebb településekbe. Ezt a folyamatot szuburbanizációnak nevezik. Az elővárosi gyűrűk kialakulása, majd ezekben a bevásárlóközpontok megjelenése, gyakran a belvárosok elnéptelenedéséhez, a bevásárlások számának drasztikus csökkenéséhez vezetett. A kiürülő lakásokat szegények, esetleg eltérő etnikumú szegény népcsoportok foglalják el és megkezdődik a gettóképződés. Az USA-ban az első színes bőrű csoportok megjelenése utáni kritikus szintnél (15%) megkezdődik a fehérek menekülésszerű elvándorlása. A menekülés kezdetét törésponthatárnak nevezik. Chicago belvárosában a törésponthatárt követően a színes bőrű lakosság aránya három év alatt 75%-ra növekedett. A hanyatló városközpontokat próbálják megújítani. A belváros részeinek átalakítása, luxusszínvonalú lakásállomány és szolgáltató létesítmények kialakítása, a zöldterületek növelése, javuló szabadidős lehetőségek ismét vonzóvá teszik a belvárosokat. A megújult lakóövezetekből kiszorul a szegény népesség, a helyére középosztálybeli csoportok költöznek (dzsentrifikáció). A korszerűsített, újra benépesült belvárosokkal sikerült megállítani a városok népességszámának csökkenését. Ezt a folyamatot reurbanizációnak nevezték el. A NAGYVÁROSOK TÍPUSAI Az agglomeráció a városokat körülvevő falvakból és kisvárosokból álló településgyűrű, mely elválaszthatatlan napi kapcsolatban van a nagyvárossal. A városok népességadatait az elővárosokkal együtt és a nélkül is közölni szokták. 2000-ben Budapest és Párizs közigazgatási területén belül ugyanannyian éltek: 1,8 millió lakos. A nagyvárosi agglomerációkban a lakok száma 2,5 illetve 5,5 millió fő volt. A 10 milliónál népesebb városokat (nagyvárosi régiókat) megavárosoknak nevezik. A megaváros egy magvú, egyetlen nagyvárosi központhoz kapcsolódó elővárosok funkcionálisan összekapcsolódó halmaza.

76


Az elővárosi negyedek érintkezésével, idővel városövezetek alakultak ki. Ezeket a görög nagyváros, megapolisz kifejezés alapján megapoliszoknak nevezik. A megapolisz többközpontú, többnyire lineárisan terjedő, fokozatosan egybeépülő város-sor, különböző méretű városrégiók laza halmaza. Ilyen megapolisz a Boston–Washington vagy az Osaka–Tokió közötti településövezet. Megapoliszok

A népesség száma helyett, a világgazdasági rendszerben betöltött szerepe alapján különböztetik meg a globális városokat. A globális városok a világgazdaság áru-, pénzügyi-, gazdasági döntéshozatali folyamatában vesznek részt, több multinacionális világvállalat székhelyei. A nigériai Lagos lélekszáma 16 millió, azaz megaváros, de nincs hatása a világgazdasági folyamatokra. A 670 ezer fős Frankfurt am Main az Európai Központi Bank, a Német Értéktőzsde és több nagyvállalat (pl. Lufthansa) központja. A világgazdasági rendszerben betöltött szerepe alapján globális város, de népességszáma alapján nem megaváros. Önmagában egy nagy világvállalat, egyetlen szektor nem teszi globálissá azt a várost, ahol a székhelye van. A világ legnagyobb kiskereskedelmi cége az amerikai Wal-Mart Stores, amelynek központja egy kisváros Betonville, a Royal Dutch Shell székhelye Hága.

77


Milliós városok száma

1900-ban 16 egymilliós város volt. Az akkor legnépesebb városok: London, Párizs, New York. 1920-ban már 24 egymilliós város létezett. 2000-re ez a szám 425-re, 2010-re 442-re nőtt. A Föld népességének 20-22 százaléka 1 milliósnál népesebb városban él. A városlakók felől megközelítve minden tízedik városlakó 1 milliós városban él. 78


A XX. század közepén kialakultak az első tízmilliós népességű városok, Tokió és New York. 2007-ben már 21 tízmilliónál népesebb város volt. A XXI. század első két évtizedében a népességnövekedés 94 %-a a fejlődő országokban lesz. Ez a robbanásszerű népességnövekedés egy része az itt lévő nagyvárosokban fog lecsapódni. 1950-ben a világ 100 legnagyobb városa közül csupán 40 volt fejlődő országokban, 2000-re ez a szám 65 lett és tovább növekszik. A növekedés a Szaharától délre eső területen, Dél- és Kelet-Ázsiában és a Csendes-óceáni térségben, azaz legalacsonyabb urbanizációs szintű területeken következett be. Ezt az urbanizációt nem az országok, és azon belül nagyvárosok dinamikus gazdasági fejlődése (a városok vonzása) váltotta ki, hanem a vidéki területek szegénysége (a falu taszítása), környezeti problémák (Etiópia) vagy politikai válság (Ruanda). A város populáció évi 4,7 %-os növekedésével szemben, ezekben a térségekben a GDP évi 0,7 %-al csökkent. A növekvő városlakókon belül egyre nagyobb arányt foglalnak el a nyomornegyedekben élők. A fejlődő országok nagyvárosainak a szélén, a városba jutás első állomásaként alakulnak ki a közművek nélküli bádogvárosok. 2007-ben, több mint 1 milliárd ember, a városlakok 1/3-a élt nyomornegyedben. Nyomornegyed az, ahol nincs ivóvíz, csatornázás, elektromosság és az emberek illegális hajlékokban élnek. Rio de Janeiro-ban, Cape Town-ban a népesség negyede ilyen körülmények között él. A legnagyobb nyomornegyedek: Mexikóváros, Neza-Chalco-Itza 4 millió fő, Karacsí, Orengi 1,2 millió, Mumbai, Dharávi 1 millió lakossal. Lakótelep, lakópark A lakótelep a település történelmileg kialakult lakótömbjeitől elkülönülő, a lakáshiány csökkentésére, házgyári paneles technikával épített házakból álló településrész. Nyugat-Európában a lakások 3-7%-a lakótelepi. Közép- és Kelet-Európában a lakótelepi lakások aránya 20-40%. Nyugaton sok a lakótelepi bérlakás, az alacsonyabb életszínvonalú rétegeknek. Közép- és KeletEurópában az alsó- és középosztály lakik a lakótelepeken. Magyarország legnagyobb lakótelepe az Újpest-városközpont 17 000 lakással. Hazánkban minden 5. lakás lakótelepen van, 2 millió ember él e környezetben. 1970−1985 között egycsöves fűtési rendszerrel épültek a lakótelepek, ezért drága a fűtés. Tovább növeli a fűtési költségeket, hogy a panel gyenge hőszigetelésű és rosszul zárnak az ablakok. A vasbeton ház 100 évet is kibír, de a szigetelést, nyílászárókat, vezetékeket, gépészeti berendezéseket 25-30 évenként cserélni kellene. Ma is épülnek, de nem paneles technikával több száz lakásos lakónegyedek, de lakópark, lakókert néven. Ezek egy része luxusberuházás, nagy lakásokkal, a házak körül zárt térrel, közösségi létesítményekkel (uszoda, játszótér, fitnessterem), portaszolgálattal (zárt lakópark). A nyitott (nem körülkerí79


tett) lakóparkoknak nincsenek zárt közösségi létesítményeik. A házak rendszerint túl sűrűn sorakoznak, kicsi a parkterület és a játszótér. VÁROSOK ÉS A KÖRNYEZETSZENNYEZÉS A városok a Föld felületének kis hányadát (4%-át) foglalják el, mégis jelentős hatást gyakorolnak környezetükre. Területileg terjeszkednek, felületüket egyre sűrűbben, egyre magasabb házakkal építik be. A kialakuló nagy népsűrűség sok energiát, vizet, élelmiszert igényel, ugyanakkor sok szennyvizet, szemetet termel. Egy egymillió lakosú amerikai város naponta (!) 9 500 tonna energiahordozót, 625 000 tonna vizet, 2 000 tonna élelmiszert használ fel. A fogyasztás eredményeként 950 tonna légszennyező anyag kerül a levegőbe, 500 000 tonna szennyvíz és 2 000 tonna hulladék (szemét) képződik. A hulladék a gazdasági tevékenység során keletkező és helyben feleslegessé váló, közvetlenül fel nem használható anyag-együttes, amelynek kezeléséről külön kell gondoskodni. Az európai országokban a szemét elhelyezését a lakosság egynegyedének a halálát okozó 1346-1352 közötti pestisjárvány után szabályozták először. Általában a növekvő jövedelem, növekvő fogyasztással és növekvő hulladékkal jár. Egy amerikai állampolgár naponta 2 kg, egy japán 1 kg hulladékot termel. Ez azt jelenti, egy átlag amerikai életében testsúlyánál hatszázszor több anyagot hajít a kukába. Az Amerikai Egyesült Államokban keletkező szilárd halmazállapotú háztartási hulladék százalékos összetétele: Papír 34 % Kerti hulladék 13 % Műanyag 12 % Ételmaradék 12 % Üveg 8% Fém 8% Gumi, bőr, textíliák 7% Fa 6% 100 % Hazánkban évente közel 5 millió tonna települési szilárd hulladék keletkezik. Ez állampolgáronként napi 1,2 kilogrammnak felel meg. A hazai szemét egyharmadát viszont, Amerikában nem települési hulladékként nyilvántartott, bontási törmelék teszi ki. A hulladékoknak három csoportját különítik el: települési (kommunális), termelési (mezőgazdasági, bányászati, ipari), veszélyes (kis, közepes és nagy aktivitású) hulladékok. A hulladék ártalmatlanításának (eltüntetésének) módja a prioritás sorrendjében újrahasznosítása, elégetése /energetikai hasznosítása) 80


és szemétlerakóba helyezése. Hazánkban a hulladék nagy részét még lerakókba helyezik. A szemétlerakók sok helyen szinte körbekerítik a nagyvárosokat. A Peking körüli összeérő szemétlerakókat a hat autópálya mintájára a hetedik körgyűrűnek hívják. A kiépített szemétlerakók nagy helyigénye helyett gyakran a szemét elégetését választják. Az Európai Unióban az energiatermelés 4 százalékát hulladékégetőkből nyerik. Hazánkban csak egy nagy kommunális szemétégető működik Budapesten (Rákospalotán). A létesítmény 140 ezer lakos éves áramszükségletét és a termelt gőz egy részével 57 ezer lakás távfűtését fedezi. A szemétnek csak egy kis részét hasznosítják újra. Napjainkban a hulladék kezelésének alapelve annak csökkentése, újrafelhasználása, újrahasznosítása (új termék készítése), angolul a 3 R: reduce, reuse, recycle. Svájcban a háztartási hulladék 56 százalékát hasznosítják újra. Ausztriában, Németországban, Hollandiában ez az arány 45 %, Angliában 11, USA-ban 10 %. Az újrahasznosítás előfeltétele a hulladékok szelektív gyűjtése. Az EU előírta, hogy 2010-ig a háztartási hulladék 30, 2020-ig 50 %-t hasznosítsák újra. A fennmaradó hulladékot égetéssel vagy lerakással lehet ártalmatlanítani. (Hazánkban 2010-ben a szemét 20%-át hasznosítottuk, 5%-át elégettük, 75%-át lerakóba helyeztük.) A XXI. század elején Nápolyban több alkalommal is rendkívüli szeméthelyzet alakult ki. A szemétlerakók megteltek, szemétégető nem épült. Ezért napokig az utcán halmozódtak fel a szeméthegyek. Palackozott vízre csak minden 6. embernek lenne szüksége, ott ahol nincs tiszta ivóvíz. A palackozott vízből mégis 164 millió liter fogy évente (2005.) A sok millió műanyag palacknak az egyötödét hasznosítják csak újra. Amerikában óránként két és félmillió műanyagpalackot dobnak el. Ennyi palack egymás mellé rakva háromhetente elérne a Holdig. Kínában évente negyvenötmilliárd pár egyszer-használatos evőpálcikát gyártanak, és dobnak szemétbe. Ehhez 25 millió nyír- és nyárfát vágnak ki. 2008-ban a kínai kormány az evőpálcikákkal való szigorú takarékoskodásra szólította fel a vendéglősöket. A világon évente több mint 500 milliárd műanyag zacskót használnak fel, ezek természetbeni lebomlásának ideje 100–400 év. Környezetvédelmi szempontból jelentős előrelépésnek számít, hogy a természetet mindenhol elborító műanyag zacskók használatát több országban betiltották. Több ország tervezi a zacskóanyag vastagságának a korlátozását is. A környezetbe kerülő szemétnek ijesztő példája az 1997-ben felfedezett, százmillió tonnásra becsült, egy-tíz méter vastagságú „nagy szemétsziget” a Csendes-óceánban. A tengeráramlások által egybetartott szemétsziget területe nagyobb, mint az Amerikai Egyesült Államok törzsterülete. A tengerbe a partokról kerülő szemétből kialakuló szemétsziget műanyag hulladékból, elsősorban műanyagzacskókból áll. A víz felszíne alatt lebegő, áttetsző szemetet a mesterséges holdak felvételei nem mutatják. A 2011. évi japán cunami sok 81


millió tonnányi törmeléket sodort a tengerbe. Az uszadék tömeget az északcsendes-óceáni szubtropikus áramlat kelet felé sodorja és a feltételezések szerint pár év múlva egyesülhet a”nagy szemétszigettel”. Az utóbbi évek kutatásai kimutatták, hogy nemcsak a Csendes-óceán északi medencéjében, hanem további tengerrészeken is összesen öt nagy szemétsziget lebeg a vizekben. A XX. század utolsó évtizedei óta virágzik a fejlett országok harmadik világba irányuló szemétexportja, a környezeti gyarmatosítás. Az 1989. évi bázeli konvenció tiltja a veszélyes hulladékok külföldre vitelét. A törvényi előírást megkerülve, kialakult a fekete piaci hulladékkereskedelem. A szemétkereskedelem fő tétele az elektronikai hulladékok (e-hulladékok), számítógépek, nyomtatók, televíziók, mobiltelefonok, háztartási berendezések külföldre vitele. A legtöbb e-szemetet fogadó és nyomortelepeken feldolgoztató országok Kína, India, Dél-Afrika, Ghána, Nigéria, Brazília, Mexikó. A MAGYAR VÁROSOK ÉS BUDAPEST A magyar városok számának növekedése 1900 – 1970 közötti lassú emelkedés után felgyorsult, a rendszerváltozás után pedig megugrott. A rendszerváltozás előtt a hazai városhálózat 126 egységből állt, 2010-re a városok száma 328 lett. Kis (az 1983-ig előírt 8000 főnél kevesebb) népességszámú, központi funkciók és intézmények nélküli, falusias szerkezetű és infrastruktúrájú településeket emeltek városi rangra. A településhálózat fejlesztése felülről, a politika által befolyásolva, a nyilvánosság kizárásával valósult meg. 2011-ben és 2012-ben egyetlen település sem lett város. 2013-ban a tizennyolc várossá emelt település között van a Budapesttel határos 10 000 lakosú Diósd is. Ezzel a fővárossal érintkező 21 helységből már 13 város. A valóban városi funkciókat ellátó települések száma 190-200 körül van. A 2012. évi önkormányzati törvény előírta, hogy egy város minimális lélekszáma 5 ezer lehet. Budapest népessége 1,8 millió fő. Itt él az ország lakosságának közel egyötöde. A nagyságban következő város Debrecen lélekszáma, alig több mint egytizede Budapestének. Ez az egyetlen város, amelyik átlépi a 200 000 fős határt. Európában, sok főváros lakosságának az össznépességhez viszonyított aránya nagyobb, mint Budapesté. A főváros és a második város közötti, a hazait meghaladó óriási különbségre is van példa: Athén, – Thesszaloniki, London – Birmingham, Riga – Daugavpils. Hét város népessége 100 000 és 200 000 közé esik (Miskolc173 000, Szeged 165 000, Pécs 157 000, Győr 128 000, Nyíregyháza 116 000, Kecskemét 110 000, Székesfehérvár 102 000). Az 50 000-100 000 fő közötti városok száma 12 (például Érd 62 00, Szolnok 75 000). A 20 000-50 000 fő közötti városok száma 40 (például Ajka 30 000, Ózd 37000). A 10 000-20 000 lakos közötti városok száma 78 (például Barcs 12 000, Fót 18 000). A 10 00082


nél kevesebb lakosú városok száma 150 (pl. Kisköre 3 000, Pannonhalma 4 000, de a legkisebb város Pálháza csak 1087 lakosú). A településszerkezetben aránytalan Budapest kiugró népességszáma és a falvakon belül a nagyon alacsony népességű (néhány családos) települések megléte. 2010-ben 118 községben, azaz a falvak négy százalékában a lélekszám a száz főt sem érte el (Szaknyér, Vas m. 49, Tésa, Pest m. 78). Budapestet a reformkor, Széchenyi Istvánnak a három város (Buda, Pest, Óbuda) egyesítését kezdeményező javaslata, országos közlekedési terve és egyéb fejlesztései indították el a világvárossá válás útján. 1873-ban a három város egyesült. Akkor Pestnek 200000, Budának 54000, Óbudának 16000 lakója volt. A fővárost 10 kerületre osztották. 1930-ban a kerületek számát 14re növelték. A XIX. század második felében a városfejlesztés 1 milliós lakosú város létrejöttével számolt. A századfordulón már közel 800 000 lakos élt Budapesten. A város körül további városok (Újpest, Rákospalota, Kispest, Pestszenterzsébet, Pestszentlőrinc, Csepel, Budafok) alakultak ki. 1950-ben a 7 megyei várost és 16 nagyközséget (Albertfalva, Békásmegyer, Budatétény, Cinkota, Mátyásföld, Nagytétény, Pesthidegkút, Pestszentimre, Pestújhely, Rákoscsaba, Rákoskeresztúr, Rákoshegy, Rákosliget, Rákosszentmihály, Sashalom, Soroksár) csatoltak Budapesthez, hogy a „polgári” város „munkásvárossá” váljon. A kerületek száma 14-ről 22-re emelkedett. A város területe 2,5-szeresére, 207 km²-ről 525 km²-re nőtt. A közigazgatási változás nyomán Budapest ipari területei, amelyek a korábbi város (Kis-Budapest) permén helyezkedtek el a városközpont és a külső kerületek közé ékelődtek. A megnagyobbodott városon túl a mezőgazdaság kollektivizálása és az iparosítás nyomán újabb településgyűrű alakult ki. Az 1990 évi rendszerváltozás után Soroksár kivált a XX. kerületből és önálló XXIII. kerület lett. Az utóbbi években megjelent a fejlett országokra jellemző elővárosiasodás, amikor a jobb jövedelmű rétegek húzódnak ki városközeli alvótelepülésekre. Itt él az ország lakosságának 17 %-a és Budapest állítja elő az ország bruttó nemzeti jövedelmének 40%-át. A budapesti agglomeráció hivatalosan 78 településből áll.

83


A Földön 21 tízmilliónál népesebb lakosú város van (2007.) Amerika

Európa Afrika Ázsia

Ausztrália

New York Los Angeles Mexikóváros Rio de Janeiro São Paulo Buenos Aires Moszkva Kairó Lagos Karachi Mumbai Delhi Dakka Kolkata Peking Szöul Sanghaj Tokió Osaka Manila Jakarta -

84


CHRISTALLER KÖZPONTI HELY-MODELLJE Központi hely az a település, amelyek javakkal és szolgáltatásokkal látja el környezetét. A központi hely által ellátott területet vonzáskörzetnek nevezik. Christaller a központi jelleget a szolgáltatások számával jellemezte. Magas centralitású településben az egy főre jutó szolgáltatások száma magas, az alacsony centralitású településeknél csak kevés szolgáltatás jut egy lakóra. A szolgáltatás területét behatárolja annak gazdaságossága. Ez két módon jelentkezik. Egyik esetben a szolgáltatás mennyisége (az igénylés kis száma, piac-méret küszöb), másik esetben a szállítási költség (hatótávolság) szab határt a szolgáltatásnak. A közlekedést minden irányban azonosnak vesszük, akkor a központi helyeket kör alakú keresleti zónák veszik körül. A hasonló szintű központi helyek egy hatszögletű rács középpontjaiként rendeződnek el. A szolgáltatások szintjének megfelelően növekszik a hatszögletű régiók mérete, a több szolgáltatást nyújtó régiók magukba foglalják a kisebb szolgáltatású egységeket. Christaller hierarchiája különböző fix szintekből áll, az egyes szintekhez tartozó helyek azonos méretűek és funkciójúak, a magasabb szintű hely mindenféle funkciót biztosít az alacsonyabb szintű helyeknek. Ez a rendszer a települések egyenletes elosztását feltételezte. A valóságban a települések eloszlása a térben nem egyenletes. A módosított modellek ezt a szempontot igyekeznek érvényesíteni. A módszer jelentősége, hogy rámutatott arra, hogy a települések a térben nem egymástól függetlenül, hanem kölcsönhatásban fejlődnek. Christaller zárt rendszerében a változás csak alulról felfelé történhetett. Észak-Amerika keleti partjainak településfejlődése, az európai kapcsolatok (külső hatóerők) nyomán indult meg. A kontinens belsejébe vezető utak mentén, nyersanyaggyűjtő kereskedelmi pontokként, felülről lefelé alakultak ki az első belső települések (pl. Boston). Christaller modellje csak az utolsó szakaszban, az üresen maradt területek betelepülésénél érvényesült.

85


NYELVEK, VALLÁSOK, BETEGSÉGEK FÖLDRAJZA A NYELVEK FÖLDRAJZA A ma ismert, beszélt közel 7000 nyelv felét, nyelvenként ötezernél is kevesebben, a tíz legnagyobb nyelv mindegyikét viszont 100 milliónál többen beszélik. Más szavakkal a 14 legelterjedtebb nyelvet beszéli a világ népességének 60%-a. Az 500 legkisebb nyelvet beszélők együttes száma nem éri el az 1 milliót. A beszélt nyelvek 60 százaléka az afrikai, az ázsiai és csendesóceáni egyenlítői térségben található. Ennek lehetséges magyarázata, hogy a kedvező éghajlat megkönnyíti, hogy az emberi közösségek kisebb csoportokra szakadjanak és a szétválás után hamar kialakítsák saját nyelvüket. A közös eredetű nyelvek nyelvcsaládot alkotnak. A legelterjedtebb nyelvcsalád az indoeurópai. Az emberiség 45%-a beszéli ezeket a nyelveket. A nyelvcsalád tagjai az újlatin, a germán, a szláv (balti-szláv), a kelta, az albán, görög, az örmény és az indoiráni nyelvek. A kelta nyelvek az ír, a skót (gael), walesi és a franciaországi breton. Az indoeurópai nyelvek differenciálódása

Európában beszélt, nem indoeurópai nyelvek, a rokontalan baszk (euskera) és az uráli nyelvcsaládba tartozó finnugor nyelvek, a finn, a számi, az észt és a magyar. A Skandinávia északi részein élő, egykor nomád számik (lappok), a nyelvrokonság ellenére antropológiailag más csoportba tartoznak. Ezt az ellentmondást a tudomány nyelvcserét feltételező elmélettel próbálja feloldani. Az altáji nyelvcsaládba tartoznak a törökök, mongolok, mandzsuk. 86


A világ második legnépesebb nyelvcsaládja a kínai-tibeti-burmai-thai. A nyelvcsaládon belül az egyik kínai, hivatalosan nyelvjárásnak tekintett nyelvváltozatot, a mandarint beszélik a legtöbben a világon (1 milliárd fő). A többi kínai nyelvváltozat (yoe vagy kantoni, wu, min, hakka) közül a kantoni a legjelentősebb. Rokontalan nyelv a japán és a koreai. A sémi-hámi nyelvcsalád nyelvei az arab országokban, Izraelben, Etiópiában és Szomáliában terjedtek el. Kaukázusi nyelvcsaládba, az örmény nélkül, az ott élő nyelvek tartoznak. A dravida és az ausztro-ázsiai, ausztronéziai nyelvcsaládok DélkeletÁzsiában és Óceániában honosak. Fekete-Afrikában az arab nyelvterülettel érintkezik a szudáni, az Egyenlítő két oldalán terjedt el a bantu és Namíbia környékén a busmanok és a hottentották által beszélt khoiszan nyelvcsalád. Az elmúlt 500 év alatt felére csökkent az élő nyelvek száma. A jelenleg használt nyelveknek akár fele is kihalhat a XXI. század végére. Egy nyelv akkor kerül veszélybe, ha az azt beszélő népesség úgy érzi, hogy anyanyelve egyfajta társadalmi, gazdasági akadályt jelent számára. A globalizáció is egyre jobban beszűkíti a helyi nyelvek életterét. A magyar nyelvrokonaink az ázsiai szamojédok, az obi ugorok (manysik, hantik), az Urálon itteni komik, udmurtok, marik és a mordvinok. Rokon nyelveink közül már kihalt a vót, a kihalás szélén van lív, az enyec és több más kisebb nyelv. Az Európai Unió támogatja, a kisebbségi un. regionális nyelveket. Az európai kisebbségi nyelvek chartájához egyedül Franciaország nem csatlakozott, mert nem fogadták el azt a kitételt, hogy „a regionális nyelvek a nemzeti örökség részei”. Franciaországban is beszélt kisebbségi nyelv a breton, az okszitán, a katalán. Hivatalos regionális nyelv Spanyolországban a valenciano, a katalán, a baszk (euskera), a gallego, Nagy-Britanniában a gael (skót) és a welsh (walesi) vagy cymraeg, Wales eredeti neve Cymru után. Afrikában különböző nyelveket beszélő etnikai, gyakran közel azonos népességszámú csoportok alkotják az államot. A politikai élet az etnikai csoportok mentén szerveződik megosztva a társadalmat. A többpárti demokrácia nem működik, mert a pártok is etnikai alapon szerveződnek. Kenya a probléma áthidalására 47 etnikai alapú megyére osztotta az országot (2010), elismerve különböző népek alkotják az országot. Korunkban az angol az a nyelv, amelyet egymásközti érintkezésben, nem anyanyelvként a legtöbben beszélnek. Ez 250-350 millió embert jelent.

87


A VALLÁSOK FÖLDRAJZA Vallásnak nevezzük azt a meggyőződést, amely szerint személyes vagy személytelen transzcendens erők vannak működésben a világon. A nyelvek egyrészt összetartják, másrészt inkább szétválasztják, tagolják az egyes embercsoportokat. A nagy vallások ellenkezőleg nagyobb kultúrközösségekbe egyesítik a különböző nyelvű társadalmakat. Ezzel szemben a világtörténelem, de a jelenkor számos politikai konfliktusa vallási ellentétekre vezethető vissza. Jellemző földrajzi hatása a hitvilágnak, hogy sajátos jelentőséget tulajdonít bizonyos helyeknek és ezeket különleges épületekkel jelölik meg. Ezek többsége kiemelt turizmusföldrajzi célpont (Stonehenge, Jeruzsálem). Az első vallások, a környezet hatalmában élő kőkorszaki embercsoportokban alakultak ki. (Természeti vallások). A természet ismeretlen erőiben hívő vallásokat később felváltotta egyes állatok, növények tisztelete (totemizmus). Ezekbe a tárgyakba lelket képzeltek, akikkel különleges képességű emberek (sámán, táltos) kapcsolatba tudtak lépni. A vallások másik nagy csoportját feltételezett alapigazságok, világtörvények keresésébe és felismerésébe vetett hitek alkotják. (Az örök világtörvény vallásai). I. e. 2. évezredben India területén alakult ki a hinduizmus. A hinduk hisznek a lélekvándorlásban (reinkarnáció) és sokistenhivők (politeisták). Ebből a vallásból alakult az i.e. 9-8 században kasztrendszert kiépítő brahmanizmus, majd i. e. 500 körül az ezt oldani akaró buddhizmus. (A VIII. század óta a hinduizmus is elfogadja a kasztokat. ) A hinduk fő zarándokhelyei, a Gangesz parti Alláhábád és Váránaszi (Benáresz), ahol megfürdenek a folyóban. A buddhizmus alapítója Gótama Sziddhárta herceg a mai Nepálban született. Felnőttként a léggyökeres, terebélyes indiai fügefa, a banyan alatt megpihenve világosodott meg. Eszméit nem a hitre, hanem a tapasztalásra alapozta. Négy igazságot ismert fel: a lét lelki és testi szenvedés, a szenvedés oka a vágy, a vágy kioltásával a szenvedés megszűnik, ennek módja a helyes magatartáshoz és gondolkodáshoz elvezető erkölcsi iránytű követése. A Buddha szó jelentése a megvilágosodott ember. A buddhizmus lámaista változata él Tibetben, Bhutánban, Mongóliában, egy másik változat létezik Sri Lankán, Mianmarban, Thaiföldön, Laoszban és Kambodzsában. A buddhizmusnak helyi vallásokkal és filozófiai tanokkal (Kínában a konfucianizmussal és a taoizmussal, Japánban a sintoizmussal) összeolvadó változatai vannak Kínában, Japánban, Vietnámban, Koreában. A világ rendjét ismertető filozófiai tanok együtteséből születet vallási irányzat a kínai univerzizmus. Tanításának alapjait Konfucius (ie. 551-479) és Tao fektette le. Híveik száma alapján az univerzizmus az öt világvallás egyike. 88


Száraz, szubtrópusi Közel-Keleten alakultak ki az egyistenhitű vallások, amelyek az örökkévaló Isten kinyilatkoztatásából vezetik le saját tanításaikat. (Az isteni kinyilatkoztatás vallásai). Ezek a judaizmus (zsidó, i.e. XII. és II. sz.), a kereszténység, majd a VII. század elején ezek egyes elemeit átvevő iszlám. A judaizmus és a kereszténység szent könyve a Biblia (az Ószövetség és az Óés Újszövetség), az iszlámé a Korán. A Korán Allah Mohamed általi kinyilatkoztatásait tartalmazza. 1054-ben a keresztény egyházból kivált a bizánci egyház, megalakult az ortodox (görögkeleti) egyház. Különbségek a két keresztény, a római katolikus és a görögkeleti egyház között: A katolikus egyházak latinul miséztek, ostyával áldoztak, a papok nem nősülhettek, azt vallották, hogy a Szentlélek az Atyától és a Fiútól is ered, van purgatórium (halál utáni tisztítótűz). (Az ostya jelképezte Krisztus testét, a bor a vérét. Ezt csak a pap itta a mise alatt.) Az ortodox egyházak görögül írtak, de minden nemzet a saját nyelvén misézhetett, kovászos kenyérrel és borral áldoztak, a papok (a főpapokat kivéve) egyszer nősülhettek, szerintük a Szentlélek csak az Atyától származik és nincs purgatórium. (A bort a hívők is itták a szertartás alatt.) Az 1438 – 1439. évi Ferrara-firenzei zsinaton az ortodoxhívők megnyerésére, a katolikusok hozzájárultak ahhoz, hogy áttérés helyett keleti liturgiájukat és szokásaikat megtartva csatlakozhatnak a katolikus egyházhoz. Így jöttek létre a bizánci rítusú, de a pápa főségét elfogadó egyházak, a történelmi Magyarországon a görögkatolikus egyház. A XVI. században alakultak ki a protestáns egyházak: anglikán, evangélikus (lutheránus), református (kálvinista), unitárius stb. Az iszlám vallást 622-ben Mohamed alapította. Az iszlám vallás öt tartópillére a prófétai hitvallás (nincs más Isten Allahon kívül, és Mohamed az ő prófétája), a napi ötszöri ima, Mekka felé fordulva, a böjt (a mohamedán holdév 9. hónapjában napkeltétől napnyugtáig nem szabad sem enni sem inni, ez a ramadán a böjt hava), a tulajdon után fizetendő szegényadó és minden hívőnek életében legalább egyszer el kell zarándokolnia Mekkába. Mohamed döntése volt, hogy pénteken legyen a hétvégi ünnep, mert a zsidók már lefoglalták a szombatot, a keresztények a vasárnapot. A Korán szerint a muszlim nőknek lakásukon kívül, a serdűlő (pubertás) kortól kezdődően kézfejüket és arcukat kivéve a testüket el kell fedni. A muszlim kendő- és fátyolfajták: hidzsáb, csador, nikáb, burka. A muszlimok legszentebbnek tartott helyei: Mekka, Medina (SzaudArábia), Jeruzsálem (Al Aksza Mecset), Hala Sultan Tekke (Ciprus, Larnaka mellett), Mohamed próféta egyik nagynénje halálának helye. Az iszlám vallás két irányzata a síita és a szunnita, lényegében még Mohamed életében megszületett. Az egyik (a későbbi síita) irányzat a próféta családjából (vérrokonságából) javasolta a vezetőket. Ők a próféta unokaöccsét és vejét, unokáinak apját Ali ibn Abit jelölték az első kalifa (utód) tisztére. A 89


másik irányzat hívei (a szunniták) azt vallották a közösség minden tagja egyenlő, ezért a közösség konzultatív tanácsának, a súrának kell kiválasztania a vezetőt. Muszlim kendő- és fátyolfajták

Mohamed 632-ben utód nélkül halt meg. Az arabok a szunnita Abu Bakrot választották utóddá, kalifává. A 2. és a 3. kalifa is szunnita volt. 656-ban, 4. kalifaként Ali jutott a trónra, de az arab törzsek egy része nem ismerte el vezetőnek. Emiatt háború tört ki a két politikai irányzat között. Alit meggyilkolták a mai Irak területén. A legenda szerint, utolsó kívánságát teljesítve, holttestét egy teve hátára kötötték, s ott temették el, ahol az állat megállt, a mai Nedzsefben (An Najaf). Sírja fölé mecsetet és szentélyt emeltek. Gyászoló híveiből lettek a síiták. A győztesek szunnita kalifát választottak. Ali második fia Husszein (Husszajn) folytatta az utódlási harcot. Kerbalában seregeit legyőzték. Husszein egyik kezében karddal, másikban a Koránt tartva halt meg. ”Jobb méltósággal meghalni, mint megalázva élni”, voltak az utolsó szavai. Sírhelye Kerbalában (Karbala) van. A síiták egy további jelentős szent helye Iránban, Meshed városában van. A Mohamed próféta szentként tisztelt leszármazottai, a 12 imám (vezető) közül itt van a kilencedik imám, Reza mauzóleuma. A síita szó eredeti jelentése követők. A síiták Aliban és egyenes ági leszármazottaiban, a közösség politikai és lelki vezetőit, csalhatatlan imámjait látják. Az imámok tana a síita dogma része, a súra (a tanács) az iszlám jog forrása, a Korán és a prófétai hagyomány mellett. Az összes muszlim között a síiták részaránya 15%, de a Közel-Keleten 37,5 %. A síiták a lakosság túlnyomó részét adják Iránban, Bahreinben, nagyon magas a részarányuk Irakban. 90


A szunnita szó eredeti jelentése „a bevett szokás és a közösség követői” (szunna = hagyomány). A szunniták szerint csak a Korán és a Szunna (a prófétai hagyomány, Mohamed próféta cselekedeteinek, tanításainak az összessége) a jogforrás. A szunniták jelentős szent helye még Kaioruan (Tunézia). A szunnita ágból fejlődött ki a XIII. században a vahabiták (az eredeti Mohamed korabeli viszonyokat visszaállítani kívánók) reformmozgalma. Napjainkban a vahhábizmus Szaud-Arábia államvallása. A muszlim vallás egyik irányzata a szúfizmus. A szúfisták közvetlen, személyes megtapasztalás által próbálnak rálelni Isten szeretetére és megismerésére. A vallás tiszteli a kiemelkedő vallási személyeket, szent sírjaikat (türbe) rendszeresen felkeresik. A szúfizmus keretében fejlődtek ki a legújabb korig igen nagy befolyással bíró dervisrendek. Szúfista bektási dervis volt Gül baba, akinek síremléke a Mecset utcában van. Maliban (Timbuktu), Bangladesben jelentős a befolyásuk. A szalafisták az iszlám vallás szunita irányzatán belül egy rendkívül konzervatív nézeteket képviselő mozgalom, amely szigorúan az iszlám törvénykezést (a saría alapján) és hagyományok betartását követeli. Támadják és lerombolják a siíta és szúfi szent helyeket. Nagyobb csoportjaik ismertek Maliban, Líbiában, Pakisztánban. Szunnita és síita többség a muszlim lakosságú országokban

A magukat hívőknek vallók a különböző felmérések szerint, a világ nagy részén többen vannak, mint az ateisták, vagy magukat nem hívőknek vallók. Olyanok is hívőknek vallják magukat, akik nem járnak templomba, és nincs rendszeres kapcsolatuk egyetlen vallási szervezettel sem. A hívők aránya világszerte 86 %, legkevesebb a hívő Észak-Koreában és Kínában. Érdekesség, hogy a világ négy legnépesebb országában más-más hit az uralkodó. Kínában a felekezet nélküliek, Indiában a hindu, USA-ban a keresztény, Indonéziában a muszlim vallásúak alkotják a nagy többséget. 91


Világviszonylatban a nagy vallások százalékos megoszlása (2010) a következő: • keresztény 32 • muszlim 23 • univerzizmus 16 • hindu 15 • buddhista 7 7 • egyéb 100 Napjainkban világszerte csökken a hagyományos egyházak iránti érdeklődés. A keresztény országokban a szegények körében népszerűek az intézményi külsőségeket mellőző felekezetek (pünkösdisták, Jehova tanúi, adventisták, mormonok) A vallás közvetett módon hatást gyakorol a mezőgazdasági termelésre a táplálkozási előírások, illetve egyes állatoknak tulajdonított szimbolikus jelentőség révén. A hinduk vallási előírásai tiltják a marhák levágását és húsuk fogyasztását, pedig Indiában van a világ legnagyobb szarvasmarha állománya. Ez az állatállomány így több kárt okoz, mint amennyi hasznot hajt. A nagy állatszám ellenére a tejtermelés kisebb, mint mondjuk Lengyelországban. A kasztrendszer állandósította a foglalkozásokat, akadályozza a társadalmi átrétegződést. A buddhista hívők többsége vegetáriánus, a zsidók, az arabok nem esznek sertést, az arabok nem isznak szeszes italt. A zsidó és mohamedán, sertéshús evés tilalomnak az oka, hogy a közel-keleti klímán a sertés emberre is veszélyes kórokozói (orsóféreg) nagyságrendekkel fertőzőbbek, mint a mérsékelt égövben. A római katolikus vallás a magzathoz kötődő morális értékek miatt ellenzi az abortuszt és a fogamzásgátlást. Néhány állam (pl. Írország) hivatalos politikájává tette ezt a tételt. Érdekes, hogy azokban az európai országokban, vagy amerikai államokban, ahol a fogamzásgátlás és születésszabályozás tilos vagy korlátozott, ott sem magasabb a születési arány, mint ahol ezek megengedettek. A vallás korlátozhatja például a nők foglalkoztatását. Az iszlám vallás a nő szerepét az otthon és a család körébe zárja. Míg a világ más részein a gazdasági fejlettséggel párhuzamosan nő a nők foglalkoztatottsága, ezzel szemben a leggazdagabb olajsejkségekben a nők foglalkoztatottsága a nagyon szegény országokéval azonos. A mohamedán vallás tiltja a kamatszedést ezért egész sajátos bankrendszer működik a muszlim világban. Muszlim lakosság migrációja Európa keresztény országaiba és új hazájukban a hagyományok őrzése, a beilleszkedés elutasítása gyakran politikai 92


feszültségeket gerjeszt. A Balkán-félsziget muszlim őslakosaival nem számolva a lakosság számához viszonyítva legmagasabb a muszlimok aránya Franciaországban (9,5%) és Hollandiában (5,8). Németországban az arányuk 4,2, Nagy-Britanniában 3,0%. A legkisebb az arányuk Olaszországban 1,4%. A BETEGSÉGEK FÖLDRAJZA A középkorban, 1346 és 1352 között a fekete halál, a bubópestis Európa lakosságának az egynegyedével végzett. (Ebben az időben írta Boccaccio Dekameron című művét.) A középkor másik legveszélyesebb betegsége a fekete himlő volt. A spanyol konkvisztádorok 1520-ban Mexikóba is behurcolták a himlőt, amely majdnem teljesen elpusztította az azték őslakosságot. Az onnan továbbterjedő himlőjárvány készítette elő inka birodalom 1532. évi csatavesztését is Pizarro ellenében. (A vírusos eredetű himlőt oltási program keretében csak a XX. században sikerült teljesen megszüntetni.) Az európaiak által behurcolt kanyaró Észak-Amerika szerte törzsről törzsre terjedt és a hódítókat megelőzve indián őslakos népesség nagy részét elpusztította. A XIX. század leggyakoribb világjárványa, a Gangesz-deltájában őshonos kolerabaktérium okozta kolera volt. Napjainkban is 130 ezren halnak meg kolerában évente. A vékonybélfertőzést, megállíthatatlan hányást és hasmenést okozó járvány fekáliával szennyezett ivóvíz útján terjed. Mai napig sem tisztázott, hogyan vándorol a kórokozó az egyes földrészek között. 2010-ben Haitin tört ki a járvány. Az emberi történelem súlyos járványa volt az Amerikából indult, de spanyolnáthának nevezett influenzajárvány, ami az I. világháború vége felé, 1918 márciusa és 1919 májusa között több mint 20 millió ember halálát okozta. Napjainkra is veszedelmes betegség maradt a tuberkolózis. Évente 4 millióan halnak meg ebben a betegségben. A malária több mint száz országban van jelen és évente egy millió ember hal meg maláriában. A maláriás országok gazdasági növekedését évi 1,3%-al lassítja a betegség. A fertőzött országokban is jelentősen sikerült maláriafertőzés területeit a rovarirtó szerek (DDT) használatával visszaszorítani, de egyes területeken a paraziták-gyógyszer rezisztenciája csökkenti a védekezés eredményességét. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a vírusos eredetű, évente 2 millió ember halálát okozó kanyaró ellen indított akciót 1974-ben. A világviszonylatban 80%-os beoltottsági arány ellenére a betegséget nem sikerült teljesen felszámolni, még ma is 30-40 millióan kapják el évente. Az 1950-es években tömegesen fellépő gyermekparalízis ellen 1961-re sikerült kifejleszteni a Sabin-féle vakcinát (cseppeket). A védőoltással egyéni védettség szerezhető. A védőoltás olcsó ára ellenére (a XX.-XXI. század fordulóján 17 amerikai cent volt) a tömeges oltás, később jelentkező jelentős 93


haszna ellenére, befektetést igényelt a különböző államoktól. A fejlett, közepesen fejlett országok többsége két évtizeden belül teljesen felszámolta a betegséget. Ma már csupán három helyen Nigériában, Afganisztánban és Pakisztánban fordul elő ez a betegség. A sárgalázt okozó vírust az ún. Aedes-szúnyogok terjesztik. Alapvetően a trópusi esőerdőkben élő majmok betegsége, azonban a szúnyog vérszívás útján az embert is megbetegítheti. Ha a "dzsungel-sárgalázzal" fertőzött személyt, sűrűn lakott területre utazva megcsípi az Aedesek városi fajtája, akkor az továbbterjesztheti a kórokozót, ún. "városi sárgalázat" okozva. A kórokozó emberről emberre közvetlenül nem terjed. Sárgaláz tekintetében KözépAfrikában mindkét forma, Dél-Amerika északi, trópusi, szubtrópusi országaiban főként a "dzsungel-sárgaláz" fordul elő. A betegségek új, különösen veszélyes formája, a kórokozóknak az állatokból emberbe jutó és emberről emberre is terjedő változatai keltette fertőzések. A szakirodalom gazdafajváltásnak nevezi ezt a jelenséget. Ilyen esetekben zoonózisról beszélünk. A zoonózis legveszélyesebb változata, az 1970-es évek végén megjelenő, rendkívül gyorsan terjedő vírusos betegség, az AIDS. A mozaikszó jelentése szerzett immunhiányos tünetegyüttes. Az immunrendszer összeomlásával járó betegséget vírus (az ún. HIV = Human Immundeficiencia Virus, emberimmunhiányvírus) okozza. A vírusnak jelenleg két változata ismert. A HIV-1 a Közép-Afrikában élő csimpánzokról, a HIV-2 a nyugat-afrikai kormos mangábéról került át az emberre, a faji hatások átugrásával. A vírust Haiti őshazakeresők vitték Afrikából közép-amerikai szigetükre. Az itt nyaraló homoszexuálisok, droghasználók terjesztették tovább az Egyesült Államokba. 20 év alatt világjárvánnyá vált. Az áldozatok számát tekintve a legsúlyosabb fertőző betegség a világon. 2005-ben a HIV fertőzöttek ismert száma 39 millió volt. Évente átlag 2,5 millió ember hal bele betegségbe. A HIV fertőzöttek 2/3-a a Szaharától délre Afrikában él. A legfertőzöttebb országok Szváziföld (26%), Botswana (24%). Azokban az országokban, ahol a HIV fertőzöttek aránya eléri a 8%-ot (jelenleg 11 afrikai ország ilyen), az egy százalékkal csökkenti a gazdasági növekedést. Időközben a kutatók megtalálták azt a génváltozatot, amelyik megnehezíti a HIV-fertőzés kialakulását. A skandinávok 13–14, a magyarok 11, a Földközi-tenger menti népek 4–5 %-ban található meg a viszonylagos védettséget adó génmutáció, Afrikában viszont egyáltalán nem fordul elő.

94


HIV-fertőzöttek számával arányos torzított kartogram, 2003

A Kongói Demokratikus Köztársaság (Zaire) Ebola folyója mentén 1976-ban ütötte fel a fejét az erős vérzéssel járó vírusos betegség, a vérzéses láz (Ebolakór). Ez is a zoonózis egyik esete, mert a kórokozó a gyümölcsevő denevérekről férkőzött be az emberbe. 2003-ban, majd 2013-ban Kínában bukkant fel a szárnyasoktól kapható, madárinfluenzát okozó vírus. A szakemberek attól tartottak, hogy a vírus idővel módosul és emberre is átterjedő változatban, nagyon sok embert ölhet meg. Szerencsére a vírus nem mutálódott, nem alakult ki emberről emberre terjedő válfaja, csak a fertőzött hústól betegedtek meg és haltak meg emberek. 2009-ben megjelent a sertésinfluenza emberről emberre terjedő változata, a H1N1 vírustörzs. A sertésinfluenza nevet később új típusú influenza névre módosították. Az áprilisban, Mexikóban kirobbant járvány három hónap alatt elérte az összes kontinenst. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete 95


(WHO) világméretű járványnak (pandémia) minősítette a betegséget. Hazánkban az év végig a lakosság 28 %-a kapott védőoltást. Kisebb jelentőségű, de váratlan megbetegedések napjainkban is felütik a fejüket. 2003-ban, Európában tűnt fel a trópusi, ázsiai tigrisszúnyog (Aedes albopictus), amelynek csípése magas lázzal járó betegséget okoz (chinkungunya láz). Afrikából vándormadarak révén került Európába a szúnyogcsípéssel terjedő nyugat-nílusi láz. Délkelet-Ázsiában honos a rágcsálok (egerek) vizeletével terjedő, vérzéses tüdőgyulladást, veseelégtelenséget okozó hantavírus. Ezt a két, hazánkban az ezredforduló óta felbukkanó betegségnek a megjelenését összefüggésbe hozzák a klímaváltozással. Az Amerikai Egyesült Államokban a klímaberendezések vízében megjelenő baktérium (Legionella pneumophila) okozott tömeges tüdőgyulladásokat (atípusos tüdőgyulladás, SARS= Severe Acute Respiratory Syndrome)). Ez a betegség is jól jelzi, nemcsak a trópusokon, de mérsékeltövi, korszerű higiénikus nagyvárosokban is jelenhetnek meg, a mikrokörnyezet változása nyomán, új betegségek. 2007-ben az Egészségügyi Világszervezet (WHO) arra figyelmeztetett, hogy új fertőző betegségek felbukkanása és ezek rendkívül gyors elterjedése várható. Az újonnan kialakuló betegségekre nehéz gyógyírt találni. 1965– 2005 között 39 olyan fertőző betegség kórokozóját azonosították, melyek korábban ismeretlenek voltak. A járványok gyors terjedésének egyik oka, hogy évente kétmilliárd utas utazik repülővel. A világ egyik pontján kirobbant járvány néhány óra múlva, azonnali veszélyként, jelentkezik egy másik kontinensen. A betegségek, megjelenését segíti, a mikroorganizmusok evolúciója és az antibiotikumokkal szembeni ellenállás erősödése. Egyre több betegséget nem lehet gyógyítani a gyógyszer-rezisztencia kialakulása miatt. A betegségek egyes csoportjainak gyakorisága összefüggésbe hozható a gazdasági fejlettséggel. A fejlődő országokban a betegségek 45 %-át a fertőző és parazita betegségek, 10 %-át a szülés közeli elhalálozások teszik ki. A fejlett országokban ennek a két betegségnek az aránya 5 és 1%. Ezzel szemben a keringési rendszeri megbetegedések 53 %-ot, a rák 21 %-t tesz ki. (A fejlődő országokban ennek a két betegségnek az aránya 17 és 7 %). Korcsoportonként vizsgálva a betegségeket feltűnő, hogy a fejlődő országokban a halottak fele gyermek. A halálokok közvetve az alultápláltságra vezethetők vissza. A XXI. század első húsz évében a népesség gyors növekedésének 9/10-e a fejlődő országokra jut. A népesség aránya tovább nő a trópusokon, ezen belül a nagyvárosok városperemi viskóövezeteiben. A nagyobb népesség a trópusi betegségek, a bádogvárosok a bélfertőzések elterjedését okozhatják.

96


KÁBÍTÓSZEREK A világ kábítószerforgalma nagyjából ugyanannyi, mint a törvényes gyógyszer-kereskedelem (400 milliárd USD), azaz a teljes külkereskedelem értékének a 8 %-ával azonos. A föld lakosságának 3,6-6,9 százaléka él rendszeresen tiltott szerekkel. A zöld mákgubón ejtett metszésből kicsorduló nedv, a „mákkönny” szárított változata az ópium. I. e. 5000-ben a sumérok már fogyasztották az ópiumot. A görögöknél mákból készült Morfeusznak, az álom istenének az itala. Az ópium hatóanyagát 1805-ben vonták ki a mákból (Sertürner, F. W.). Ezt Morfeusz után morfiumnak nevezték el. A morfiumot a gyógyításban fájdalomcsillapítóként használták. Az ópium kábítószerként való alkalmazása Délés Kelet-Ázsiában alakult ki. Az első drogellenes jogszabály San Franciscóban született 1875-ben, betiltották a kínaiak által bevitt ópiumszívást. Napjainkban az ópiumból finomítva, kémiailag módosítva állítják elő a heroint. Egy kiló ópiumból 100 gramm heroin lesz. Termelési helyén egy kiló ópium ára 50 dollár. 100 gramm heroin Európában 7000 dollár. A heroint intravénásan injekcióval juttatják a szervezetbe. A legnagyobb máktermelő Afganisztán. A tálib lázadók legfőbb bevételi forrása az ópium kereskedelem. A világ ópiumtermelésének 92 %-át Afganisztán adja. További máktermelő és ópiumot előállító országok Pakisztán, Mianmar, Laosz, Thaiföld. Az utóbbi három ország határvidéke az úgynevezett Arany Háromszög a kábítószer termelés fontos területe. A kábítószer fájdalomcsillapító hatása mellett, átmenetileg eufóriát (intenzív boldogságérzetet), eksztázist (elragadtató önkívületi állapotot) eredményez. Hosszabb távon romboló következménye a rászokás (drogéhség). A kokaint Dél-Amerikában a kokacserje leveleiből készítik. Peruban, Bolíviában, Kolumbiában mindenütt lehet koka levelet, kokateát, kokaitalt kapni. A nehéz fizikai munkát végzők kokalevelet tartanak szájüregükben élénkítő, vagy fájdalomcsillapító hatásáért. A koka levél alkaloidáját, a kokaint 1860-ban mutatták ki. 1866-ban az alkoholtilalom miatt az Egyesült Államokban piacra került a kokakivonaton és kóladión alapuló Coca-Cola, amely hamarosan Amerika jelképévé vált, bár pár évvel később kokaint már nem tartalmazott. A kokain a XX. században kábítószerként vált igazán ismertté. Kolumbia, Peru, Bolívia területén rejtett ültetvényeken termesztik a koka növényt. A leszedett leveleket vízzel, mésszel, cementtel keverik, hogy kivonják a növény nedvét. További feldolgozás során jön létre a könnyen szállítható „bázis” (kokapaszta), amit titkos finomítókban dolgoznak fel. Egy kiló kokalevél 3-4 dollár, a kokapaszta kilója 600-1000 dollár. A kokain felét az Egyesült Államokban fogyasztják el. Az USA kísérlete, hogy Dél-Amerikában megfékezze a kokain-termelést, eredménytelen volt. Az utánpótlási vonalak elvágá97


sa nem bizonyult hathatós megoldásnak. A drogcsempészet Mexikóból a délebbi kis államok (Honduras, Guatemala) területére került. A kokain megjelent Európában is. A nagy európai repülőterek és kikötők helyett a XXI. század eleje óta a drog Nyugat-Afrika érintésével az afgán heroin útvonalán a balkáni drogfolyóson jut Európába. Kokaintermő-területek

A kokain hatása a bevett mennyiségtől és az anyag tisztaságától függ. A kokaint legtöbben injekció formájában adják be maguknak. A feldobottság, öröm, szexuális vágy jelentkezik a „belövés” nyomán. A szer hiánya hamar elviselhetetlen sóvárgást okoz. Idővel a pozitív hatások ellenkezőjükre váltanak, szorongás, elzárkózás, nyomott hangulat jelentkezik. Ezek a tünetek egyre nagyobb adagok bevételére serkentik a drogfüggőt. Az indiai kender leveléből készül a marihuána, a virág gyantaanyagából a hasis. Ezeket a kannabisz-származékokat lágy drogoknak nevezik és dohánnyal keverve, cigarettában vagy pipában fogyasztják. Erős a törekvés ezek fogyasztásának a legalizálására. Az USA több államában (pl. Colorado, Washington, 2013) ez már bekövetkezett.

98


Enyhe drog a khat. Az örökzöld fás növény (Catha edukis) leveleit rágják vagy teaként fogyasztják az Arab-félszigeten és Dél-Afrikában. A korábban népszerű szintetikus kábítószereket (LSD, amfetamin [speed], metamfetamin [ecstasy]) kezdik kiszorítani az ismeretlen hatásmechanizmusú, új típusú szintetikus szerek, az úgynevezett dizájner drogok. Az ENSZ 1961-ben ratifikálta az első, egységes kábítószer-egyezményt, amely megtiltotta az ópiumszármazékok (morfium, heroin), a kokacserje és kokain, a marihuána és a hasis nem orvosi célú készítését és felhasználását. FEMINISTA FÖLDRAJZ 1970-es évektől alakult ki a kultúrföldrajz irányaként a nők alárendelt szerepének a vizsgálatára. Az ENSZ becslése szerint, bár a Föld lakóinak csak a fele nő, mégis ők adják az elvégzett munkaórák kétharmadát. A többlet az otthoni és munkahelyi munka kettősségéből adódik. A fejlődő országokban csak a nők nagyon kis százaléka dolgozik külön munkahelyen. A nagy többség az otthon körüli munkát (családtagok táplálása, gyereknevelés, a rászorulók és a jószágok gondozása, fejése) látja el, és részt vesz a földek művelésében. Például a szántás munkájának 30%-át a nők végzik. A nők világbeli hátrányos helyzetét jellemzik az alábbi adatok: a világ analfabétáinak a 2/3-a nő, a világ ingatlanjainak alig 3 %-a van a nők birtokában. A világ 500 legnagyobb vállalata közül csak 13 élén áll női vezérigazgató (2010). Ugyanakkor a felsőoktatásban, Fekete-Afrika, Dél- és NyugatÁzsia kivételével már a nők vannak többségben. Egyetlen országban sincs jövedelemegyenlőség. Az Európai Unióban 18 százalékos az átlagos órabérkülönbség a férfiak és a nők között, ami egész életre szól, mert ez vezet a két nem közötti nyugdíjkülönbségekhez (2011). A politikusok között is kevés a nő. Az EU-ban a skandináv országokban jelentős (36-38%) a női képviselők aránya a parlamentekben. A női képviselők aránya a legmagasabb Svédországban (47,3 %). Franciaországban 12,2, Magyarországon 9,3 százalék az arányuk. Az ENSZ 1979. évi egyezménye előírja a nők elleni diszkrimináció valamennyi formájának a megszüntetését. A nők országonkénti hátrányos helyzetét, a munka világában, az oktatásban, az egészségügyben, a politikai hatalomban a nők és a férfiak közötti különbségeket egy mutatószámmal (genderszakadék) fejezik ki. Hazánk a 134 országot bemutató listán 2009-ben a 65. helyet foglalta el, Chile és Paraguay között. A nemzetközi Gyermekjogi Egyezmény (Convention of the Right of the Child) 18 évben határozza meg a házasság alsó határát. Ennek ellenére a világ számos részén már serdülőkorban férjhez adják a lányokat. Fekete-Afrikában a 18 év alatti nők 40 %-a szül gyereket. A fiatal asszonyok tinédzser kori szülése kockáztatja egészségüket (szülés közbeni halál, abortusz), megszakítja 99


oktatásukat, és gyakorlatilag megakadályozza elhelyezkedésüket. Jemenben egy leány a törvény szerint bármely életkorban köthet házasságot, de a törvény szerint csak a „szexuális érettség” elérését követően költözhet össze férjével. A gyakorlatban ez nem működik. Jól mutatja ezt a harmincas éveiben járó férfihez adott Nudzsud esete. Történetét elbeszélő könyvét, Nudzsud vagyok, 10 éves elvált asszony harminc nyelvre, köztük magyarra is lefordították. Indiában nagyon gyakoriak a tiltás ellenére a gyermek házasságok. Itt a kiskorú feleség serdülő koráig szülei otthonában maradhat. A nők férjhez menetének alsó korhatára

100


MEZŐGAZDASÁG A MEZŐGAZDASÁG FOGALMA, ÁGAZATAI, JELENTŐSÉGE A gazdaság azon ágazata, amely a földműveléssel (növénytermesztéssel) és az állattenyésztéssel foglalkozik, de ide sorolják az erdőgazdálkodást, a halászatot és a vadászatot is. A mezőgazdaság állítja elő a népesség táplálkozásához szükséges élelmiszereket, emellett nyersanyagot szolgáltat számos iparág (pl. textilipar, gumiipar) számára. A mezőgazdaság és az ásványkincseket kitermelő bányászat együttesen alkotják a gazdaság primer szektorát. A mezőgazdaság a világnépesség 45%-nak ad munkát. Több országban a népesség döntő többsége él a mezőgazdaságból (India 59%, Szomália 67%, Laosz 76%, Nepál 76%, Uganda 79%). A közepes jövedelmű országok közül Kínában a foglalkoztatottak 44 %-a dolgozik a mezőgazdaságban. USA-ban, Németországban ez az arány 4 %, Japánban 1 %. A világ GDP-jének 5%-át a mezőgazdaság adja. Azokban az országokban, ahol a népesség döntő többsége a mezőgazdaságból él, a mezőgazdasági termelés is nagymértékben járul hozzá az adott ország GDP-jéhez. Indiában ez 20%, Szomáliában 65%, Laoszban 43%, Nepálban 76%, Ugandában 29%.

A MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉS KIALAKULÁSA A FÖLDÖN A földművelés kialakulásának területei, az úgynevezett magterületek Dél-Ázsia, Kis-Ázsia, Közép-Mexikó és az Andok északi részének a völgyei voltak. A növények nemesítésének és az állatok háziasításának (domesztikáció), azaz a haszonnövények és haszonállatok származásának elsődleges központjait géncentrumoknak nevezzük. A háziasítás az állatok esetében azt a szelídítő folyamatot jelenti, amelyek során az ember egyes vad állatfajokat háziállattá alakított. Ugyanezt a fogalmat használjuk a vad növények termelésbe állítására is. A növények domesztikációs központjaikból sokkal lassabban terjedtek el, mint az állatok és ezért viszonylag közeleső területeken is azonos célokra (pl. kenyérnövények), más-más vadnövényfajt háziasítottak. Amíg a kultúrnövények köre később is bővült (a kaucsukfát a XIX. században kezdték el termeszteni), addig az írott történelem évezredei alatt gyakorlatilag egyetlen új állatfajt sem domesztikáltak. A magterületek kialakulásának feltételei: Olyan területen alakulhatott csak ki a földművelés, ahol nem volt élelemhiány, lehetőség volt az új fajokkal való kísérletezésre. Nagy változatosságban kellett előfordulniuk a növényeknek és az állatoknak. A földművelés kialakulásánál a folyóvölgyek nem jöhettek szóba, mert ott a terület művelése megtelepedést és öntözési technikát igényelt. A mag területeknek erdősnek kellett lenniük, mert égetéssel könnyebben jutott az ember ásóbotokkal megművelhető termőföldhöz, mint a sztyeppék kezdetleges eszközökkel való feltörésével. A lakosságnak át kellett térnie a letelepült életmódra, hogy vigyázzanak az elvetett gabonára és az elraktározott élelmiszerfeleslegre. Az állandó lakóhely hoz101


zájárult a népesség növekedéséhez azáltal, hogy lehetőséget adott a többszöri szülésre. A vadászó-gyűjtögető anya az új táborhelyre menve, csekély személyes holmija mellett csak egyetlen gyermeket volt képes magával vinni. A letelepült népek nőtagjai, annyi gyermeket szülhettek, amennyit el tudtak tartani. A szubtrópusi Kis-Ázsia a magról vetéssel való növénytermesztést alakította ki. Legősibb góca a „termékeny félhold” területe volt. Ez az elnevezés a vidék térképen is látható félhold alakja miatt terjedt el. A termékeny félhold a Földközitenger keleti peremén, a mai Izrael, Libanon, Palesztina, Jordánia területén kezdődik, majd Törökország déli részén húzódik Iraknak a Tigris és az Eufrátesz közötti területére. Idővel, az eke és az igavonó állatok alkalmazásával már a keményebb és sűrű gyeppel benőtt talajt is be tudták vonni a művelésbe. Ez a művelési mód vált fontosabbá, mivel ez fektette le a modern mezőgazdaság alapját A „termékeny félhold”

A trópusi Délkelet-Ázsia Bengál-öböl menti területe a vegetatív szaporítás (a növény szétválasztása több részre, amelyek mindegyikéből új növény fejlődik), a vegekultúra centruma volt. Ilyen növény volt az édesgyökér és a yamsz. E két csoport megismétlődött Amerikában is. Ott magvetéssel a kukoricát, babot, vegekultúraként a manióka, batáta (édesburgonya), földimogyoró növényeket, termesztették. (A manióka ma a trópusi Afrikában mindennapi alapélelmiszer.) A „termékeny félhold” területén a mezőgazdaság a gabonafélék közül a búza és az árpa, a hüvelyesek közül a borsó, a lencse, a rostnövények közül a len korai nemesítésével kezdődött. Azaz az egynyári növényeket választották ki a termesztés céljaira a vadon élő növények közül. Minden évben a legszebb növények válogatott magjait vetették el. Így nemesítették a növényeket. Az évelők, mert azokat nem kel102


lett évről évre újraültetni kimaradtak a nemesítésből. A vadon termő búza és árpa kalásza éréskor elpotyogtatja a szemeit, ezért nem lehet aratni. Véletlen genetikai változás, mutáció folytán a vadbúza, vadárpa olykor nem hullatja el érett magjait, kalászai egyben maradnak. Ezeket a mutánsokat kiválogatva és továbbszaporítva jutottak el eleink a magvukat nem kipergető és ennélfogva jól aratható fajtákhoz. Valójában akkor kezdődött a növénytermesztés és a mezőgazdaság, amikor az ember kalászát nem hullató búzával, árpával vetett be nagyobb területet. A legkorábban háziasított fajok A háziasítás önálló központjai Elő-Ázsia Kína Andok Mezoamerika

Háziasított növények állatok Búza, borsó, olajbo- Juh, kecske gyó szarvasmarha Rizs, köles Disznó, selyemhernyó Burgonya Láma, tengeri malac Kukorica, bab, tök Pulyka

A háziasítás legkorábbi időpontja i.e. 11000 i.e. 10000 i.e. 10500 i. e. 6000 i. e. 3000

A „termékeny félhold” területén már nagyon korán négy nagytestű emlőst, a kecskét, a juhot, a disznót és a szarvasmarhát is házasították. Háziasított állatok

A termékeny félhold mellett később még hat körzetben indult meg a földművelés. A kultúrnövények ezen eredetközpontjait (géncentrumait) Nyikolaj Vavilov orosz tudós, a világ első kultúrnövény-géngyűjteményének alapítója határozta meg az 1920as években. I.e. 8000–5000 között megindult a vándorlás a géncentrumokból a folyóvölgyek alacsonyabb térszíneire. I.e. 5000–3000 között megjelennek a csiszolt kőszerszámok és a fazekasság. A földművelés hatékonyabbá vált, egyes emberek a kézműipari tevékenységre kezdtek specializálódni, kialakult a munkamegosztás, megszületett a szilárd hajlék (tartós építőanyagok), lehetségessé vált a fölhalmozás, kialakultak az állandó települések, az első városok. A földművelés kialakulásának és a letelepedésnek a folyamatát neolit forradalomnak nevezik.

103


Géncentrumok

A neolit forradalom elmélete szerint a jégkorszak vége felé, a növények és az állatok háziasítása együtt járt a földművelés kialakulásával és a letelepedéssel. A kialakult faluközösségekben fontos lett az együttműködés ezt segítette a közös hit kialakulása, azaz a gazdálkodás nyomán alakult ki a vallás. A földművelés vagy a vallás alakult ki előbb

104


A XXI. század eleji kutatások (Göbekli Tepe, Törökország) nyomán egyesek arra következtetésre jutottak, hogy a jégkorszak végén az ember áhítattal látta, hogy több lett a növény és a vad. A hála kifejezéseként született meg a vallás. Az első épületeket a szertartások helyszíneként hozták létre a még gyűjtögető vadászó embercsoportok. Talán az ide látogatók élelmezésével függenek össze a növénytermesztés kezdetei. E szerint a nézet szerint a vallás nyomán alakult ki a gazdálkodás.

A MŰVELÉSBE VONT TERÜLET NÖVELÉSE ÉS ENNEK KÁROS HATÁSAI A mezőgazdaság volt az első termelési mód. A történelem során a társadalom mindig bővítette a művelésbe vont területet. Napjainkra a Föld intenzív mezőgazdasági művelésre alkalmas területeit, szántóföldek formájában, az ember már bevonta a termelésbe. Ez a terület a szárazföldek 11 %-a (1,5 milliárd hektár). Az állandóan használt rétek, legelők a földfelszín további 24 %-át, az erdők a 30 %-át teszik ki. 35 % a jégborította fagyott területek, a sivatagok, a beépített területek, azaz mezőgazdaságilag nem hasznosítható területek aránya. A sivatagok együttes területe valamivel több, mint a Földön található szántóföldek teljes területe. A Föld növekvő népességének élelmiszerekkel való ellátása érdekében minél több élelmiszer előállítására két gyakorlat alakult ki. 1. A kevésbé alkalmas területek feltörése, erdők kiirtása. 2. Intenzív hasznosítás (öntözés, trágyázás, új, nagyobb hozamú fajták alkalmazása). A mezőgazdasági művelés káros hatása lehet a talajpusztulás (talajerózió) és a sivatagosodás. Az erdők irtása, az új földek feltörése a biológiai diverzitást is károsítja. A szántóterületeken a talajpusztulást befolyásoló tényezők: a csapadékmennyiség (száraz területeken a szélerősség), a lejtőszög (minél meredekebb annál erősebb a lepusztulás) és a talajszerkezet (laza, homokos váztalajok gyorsabban pusztulnak). A talajpusztulás hatására csökken a talaj szervesanyag-tartalma, ezáltal kevesebb lesz a terméshozam, elvékonyodik a talaj, ezért mélyebb gyökerű növények nem termelhetők tovább. Az emberiség által tönkretett (meddővé tett) termőföldek összterülete az USA és Kanada területével egyenlő (20 millió km²). A Föld felszínének kb. az egynegyede, a földi légkörzés nyomán, körülbelül fele-fele arányban, sivatagos és félsivatagos (arid és semiarid) terület. A félsivatagos térség van legjobban kitéve a teljes elsivatagosodás veszélyének. Ilyen területek: Szahel (Afrika), Közel-Kelet, Ny-India (Rajasthan), É-Kína. A környezetkárosodásra riasztó példa a szahel övezet egy részének az átalakítása. A gyapot és földimogyoró termelést a szárazabb legelők rovására kiterjesztették artézi kutas öntözéssel. A kutak elapadtak, a vetés kiszáradt, a kisebb legelőterületen a túllegeltetés miatt az állatállomány fele elpusztult. A talajeróziót elsivatagodás követte, milliók menekültek el az éhségövezetből. A mezőgazdasági termelés földrajzi típusait a természeti viszonyok (éghajlat, talaj, domborzat, stb.), a főbb növények és haszonállatok, a növénytermesztés és állattenyésztés kapcsolata, továbbá a gazdálkodás jellege (a föld megművelésére fordított munka, tőke, a szervezés jellege, a megtermelt termékek felhasználási módja: önel105


látás vagy árutermelés), valamint a birtokviszonyok (földtulajdon formája, a gazdaságok nagysága) befolyásolja. A felsorolt szempontok alapján a mezőgazdasági termelést hagyományos és modern termelési típusokba sorolhatjuk. A hagyományos és modern mezőgazdaság legfontosabb jellemzőit az alábbi táblázat mutatja: A hagyományos és a modern mezőgazdasági termelés összehasonlítása HAGYOMÁNYOS

MODERN

Termelés jellege

Saját fogyasztásra

Árutermelés

Termelés szerkezete

Sokrétű

Specializált

Termelés célja

Terméshozam növelés

Profit növelés

Gépesítettség foka

Alacsony

Magas

Vetőmag

Előző termésből

Nemesített

Talaj tápanyag-utánpótlás

Trágya, hüvelyesek

Műtrágya

HAGYOMÁNYOS MEZŐGAZDASÁG A hagyományos gazdálkodás tipikus formái a talajváltó gazdálkodás, az árasztásos rizstermelés és a nomád pásztorkodás.

Talajváltó gazdálkodás

Ősi mezőgazdasági termelési forma a trópusokon (az esőerdőben és a szavannákon). Jellemzője, hogy nem a veteményt, hanem a földeket váltják. Az irtással, égetéssel nyert földterületen kapa, ásóbot segítségével vegyesen ültetik el növényeket. Pár év után, a talaj termőképességének csökkenésével újabb irtásra helyezik át a termelést. Az elhagyott irtásra a több évi ugaroltatás után térnek vissza, amikorra a talaj termőképessége helyreállt. Ilyen módon gyökér- és gumós növényeket (manióka, batáta, jamsz) termesztenek. Afrikában a gumós növények mellett cirokot, kölest, kukoricát, Dél-Amerikában kukoricát, babot és tököt termelnek. A talajváltó gazdálkodáshoz esetlegesen kapcsolódik az állattartás (sertés, szárnyasok, juh, kecske). A föld a törzs tulajdona, a családok csak haszonélvezői. A talajváltó gazdálkodás ott maradt meg, Dél-Amerika, Afrika, Kelet-Ázsia trópusi területein, ahol a csekély népsűrűség lehetővé teszi a hosszú ugaroltatást, időről időre újabb területek feltörését.

Árasztásos rizstermesztés Az árasztásos rizstermelés Délkelet-Ázsiában a nyári monszun területén alakult ki, itt uralkodó művelési mód. A rizst vízzel elárasztott, egyenletes magasságú, alacsony földgátakkal körülvett apró parcellákon termesztik a folyók alsó folyása mentén és a deltákban. Az igények növekedése nyomán a rizs termesztése a sík területekről a meredek hegyoldalra is átterjedt, teraszos művelés formájában. Dél-Kína és 106


Japán területén a rizsföldek negyedét teraszok alkotják. A teraszok kiképzése, a kisparcellák művelése (kapálása), a palánták vízbe ültetése, a gyomlálás, az aratás kézi munkaerővel történik. A rizstermesztő családi alapú gazdaságok kis területűek (1-2 hektár) és szétszórt parcellákból állnak. A világ rizstermelésének a felét maguk a termelő gazdaságok fogyasztják el. A Fülöp-szigeteken nemesített rizshibridek terméshozama nagyobb, tenyészidejük rövidebb, ezáltal megkönnyítik az évente kétszeri aratást. Hátrányuk, hogy a nagyobb hozamot csak műtrágyázással produkálják. Az öntözéses rizstermesztő területeken az állatállománynak (bivaly, sertés, szárnyasok) csak természetes takarmány és ételmaradék jut.

Nomád pásztorkodás A hagyományos állattenyésztés az Óvilág száraz övezetében, olyan természeti környezetben alakult ki, ahol a száraz vagy hideg éghajlat nem tette lehetővé a növénytermesztést, de a füves területeket állatokkal lehetett hasznosítani. Ezeken a területeken a növényzet növekedése lassú, ezért a lelegelt területek helyett újakat kell keresni, azaz az állattenyésztés vándorló. Ezt csak szívós, igénytelen állatfajok viselik el, az Óvilágban a ló, a juh, Afrikában a teve, juh kecske és 880 mm éves csapadékú, cecelégy mentes, jobb legelőjű területeken a szarvasmarha. A sarkvidéki területeken rénszarvast tenyésztenek. A rénszarvast nyáron, a tundrán legeltetik, télen behúzódnak a tajgába. A tundrán különösen nagy területeket kell bekóborolni, mert a lelegelt zuzmó nagyon lassan nő. Az Újvilágban legeltethető állatok nem éltek, ezért ott a sarkvidéki területeket kivéve nomád pásztorkodás nem alakult ki. A nomádokat valódi és félnomád csoportokra tagolják. A valódi nomádoknak nincs állandó lakhelyük, nem folytatnak mezőgazdasági tevékenységet. A félnomádok a száraz évszakban vándorolnak a nyájaikkal, a nedves évszakban megművelik a földet. A pásztorok közös földön legeltetnek, de nyájaik már magántulajdonban vannak. A félnomád pásztorkodás különleges formája az oázisgazdálkodás. A sivatagokban a természetes víz előfordulások (források) körül kialakuló oázisokban öntözéses növénytermesztést folytatnak, elsősorban az asszonyok. Árpát, kölest, zöldségféléket, gyapotot termesztenek, saját szükségleteik kielégítésére. Az oázisok jellemző fája a datolyapálma. Kétlaki növény ezért mesterségesen porozzák be. Ennek termése már gyakran bekerül a világ kereskedelmi forgalmába. Irak például jelentős datolya exportőr. A félnomád pásztorkodás hegyvidéki változata a transhumance legeltetés, az állatoknak nyáron a hegyi legelőkre, télen és völgyekbe való terelése. A történelmi Magyarországon is folyt ilyen pásztorkodás. Arról ír Jókai A szegény gazdagok című regényében.

107


MODERN MEZŐGAZDASÁG Belterjes (intenzív) mezőgazdaság

Erősen gépesített, rendszeresen öntözött, sok vegyszert (növényvédőszer, műtrágya), kiváló minőségű vetőmagot alkalmazó gazdaságok jellemzik. A cél az egységnyi termőföldön minél nagyobb terméshozam elérése, az állattenyésztésben az egy állatra jutó hozam fokozása. (A külterjes növénytermesztésnél a termőföld, külterjes állattenyésztésél az állatállomány gyarapítása a termelés növelésének fő módja.) A belterjes (intenzív) mezőgazdaságot a növénytermesztés és állattenyésztés összefonódása jellemzi. Más szavakkal a belterjes (intenzív) mezőgazdasági termelési típus fő sajátsága a növénytermesztés és állattenyésztés egysége és az árutermelés. Európa, Észak-Amerika, Argentína, Dél-Afrika, Ausztrália, Új-Zéland területén alakultak ki ilyen vegyes gazdaságok. A vegyes gazdaságban a megtermelt gabona jelentős hányadát az állatok takarmányozására használják. A gazdaságok jövedelmének nagyobb hányadát az állati termékek, a tej, a vaj, a sajt, a marhahús, a sertés, a szárnyasok, a tojás értékesítése adja. Az állatok trágyája segíti a talaj termőképességének a megőrzését. A növénytermesztés és állattenyésztés összekapcsolása egész évben egyenletesebbé teszi a munkaerő-szükségletet. A vegyes gazdálkodású területek jellegzetes gazdasága a családi farm, földbérlettel kiegészítve. Az áru értékesítését Európában szövetkezeti formában oldják meg. Belterjes (intenzív) mezőgazdaság

Néhol csak növénytermesztésre vagy csak állattenyésztésre is kialakulnak belterjes gazdaságok. Növénytermelés területén, ilyenek például a szőlővidékek, az amerikai városok zöldségtermelő zónái vagy Izrael gyümölcsültetvényei. Intenzív állattenyésztésre példák a tejtermelésre szakosodott gazdaságok. A vasút, a hűtőberendezések lehetővé tették a paraszti gazdaságokban termelt tej városokba szállítását. A növekvő fogyasztás kielégítésére alakultak ki Észak-Amerikában, Európában, Ausztrália délkeleti területein és Új-Zélandon a tejtermelésre szakosodott gazdasá108


gok. Legismertebb az észak-amerikai Nagy-tavakat kísérő tejövezet. A tejtermelés csak munka és tőkeigényes (napi kétszeri fejés, fű kaszálása, takarmány tárolása, fejőgépek, automata-takarmányozók megvétele, silók megépítése) üzemekben valósítható meg. A megtermelt tej 20 %-t folyékony állapotban értékesítik. A többi tejből tejüzemekben (gépesített köpülés, tejszínszeparátor alkalmazásával) vajat, sajtot, sűrített tejet és tejport állítanak elő. Nyugat-Európában és az Amerikai Egyesült Államokban a tej adja az összes mezőgazdasági termelési érték 20 %-t. Néhány országban ez az érték még magasabb, Finnországban 60 %, Svájcban 36 %, Hollandiában 35 %. A világ külkereskedelmi forgalomba kerülő vajának felét, a sajtexport 40 %-át négy ország adja: Hollandia, Dánia, Ausztrália, Új-Zéland.

Külterjes (extenzív) mezőgazdaság

A külterjes (extenzív) mezőgazdaság Amerikában, Ausztráliában alakult ki, ahol ritkán lakott területeken, történelmi előzmények nélkül, nagy földterületeket lehetett igénybe venni. Két változata alakult ki: a nagyüzemi gabonatermesztés és az állattenyésztő nagygazdaságok. Azokon a területeken alakultak ki az állattenyésztő nagygazdaságok, amelyek már szárazak a növénytermesztés számára. Nagyüzemi gabonatermesztés A nagyüzemi gabona- (esősorban búza-) termesztés ott alakulhatott ki, ahol kevés és szeszélyes eloszlású a csapadék és nagy területeken kevés a népesség (a munkaerő). Észak-Amerikában, Argentínában, Oroszországban a Volgától keletre, Kazahsztánban és Ausztráliában alakult ki az erősen gépesített nagyüzemi búzatermelés. A nagyüzemi gabonatermesztésnél az óriási gabonatáblákat teljesen gépesítve művelik, a termést a vasútvonalak menti gabonasilókban tárolják. A búza fontos, jó áru táplálék, hosszú időn át tárolható és nagy távolságokra is könnyen szállítható. A nagyüzemi gabonatermelés célja az árutermelés. Volumenét tekintve a búza a nemzetközi kereskedelem jelentős árucikke. A monokultúrás búzatermelő gazdaságok ma már csak Észak-Amerikában és Közép-Ázsiában találhatók. A többi területen megkezdődött vagy már meg is valósult a gabonatermelés és állattenyésztés összekapcsolása. Állattenyésztő nagygazdaságok (ranchgazdálkodás) Amerika, Ausztrália óriási füves pusztáin a betelepült európaiak a külterjes állattenyésztés új formáját alakították ki. Amerikában a legeltetésre alapozott hús- és bőrtermelés, Ausztráliában gyapjútermelés folyt. Ezt az állattenyésztési módot ranchgazdálkodásnak nevezik. Ezeknél a gazdaságoknál a föld állami, az állatállomány magántulajdonban van, a pásztorok (Amerikában a cowboyok, gauchok) bérmunkások. Az állatokat régen lábon hajtották a vásárra vagy a vágóhidra. A XIX. században a bőr, a gyapjú és kisebb mértékben a sózott hús volt a fő termék. A XIX. század második felében megépültek az első húsfagyasztók és hűtőrekeszekkel ellátott hajók. Megindult, a húsexport Európába, elsősorban Argentínából. A belterjes mezőgazdaság a legeltetést fokozatosan a leggyengébb minőségű legelőkre szorította. Ezeken a területeken elindult a termelés modernizálása. A vízellátás javítása fúrt kutak révén, a legelők egy részének elkerítése téli takarmány biztosítására, jobb fajták tenyésztésbe vonása stb. A ranchgazdálkodás eredeti terü109


letei Észak-Amerika nyugati része, a dél-amerikai pampák, a brazil sertao, DélAfrika, Ausztrália és Új-Zéland déli szigete.

MEDITERRÁN MEZŐGAZDASÁG A mediterrán típusú mezőgazdaság a Földközi-tenger partvidékein alakult ki, ahol enyhe csapadékos a tél és forró száraz a nyár. A hasonló éghajlatú területek, így Közép- és Dél-Kalifornia, Chile középső része, Afrika délnyugati csücske, NyugatAusztrália délnyugati és Dél-Ausztrália déli részének mezőgazdasága is mediterrán jellegű. Mediterrán gazdálkodás

A száraz éghajlat miatt a szántóföldi termelés, állattenyésztés korlátozott, de a természeti feltételek kedvezőek a gyümölcs- és zöldségtermesztés számára. E területek nagy részét öntözik. A legfontosabb gyümölcs az olajbogyó, a szőlő, a citrusfélék közül a narancs. Az olajfa ültetése után 7 évig nem terem, ezt követően hosszú időn át hoz termést. Az európai térség adja a világ bortermelésének a kétharmadát. A Földközi-tengert környező területek keleti részén étkezésre és mazsola készítésére termesztik a szőlőt. A Földközi-tenger térségében termelt legtöbb zöldséget Észak-Európában is termesztik. A mediterrán zöldség előnye a korábbi érés és ezért a korai, primőrként való exportálása. Az intenzíven művelt gyümölcs- és zöldségterületek a mezőgazdasági terület 1/10-ét teszik ki. A többi terület egy részén őszi vetésű gabonát (búzát, árpát) termelnek, a magasabban fekvő területeken juhot és kecskét legeltetnek. A tengerentúli mediterrán mezőgazdaságot a belterjesebb gyümölcs- és zöldségtermelés jellemzi, kisebb a gabonafélék termesztése.

110


ÜLTETVÉNYES GAZDÁLKODÁS A gyarmatosítás nyomán alakult ki a trópusi és szubtrópusi területeken. Az ültetvényes gazdálkodás keretében egy-egy ipari vagy élvezeti növényt termesztenek nagy mennyiségben (monokultúra), elsősorban a fejlett országokba szánt exportra. Kizárólag a trópusokon lehet termelni a fás növények közül a gumifát (kaucsukot), a kókuszdiót, az olajpálmát, a szizált, a kakaóbabot, a kávét. E növények ültetése és az első termés betakarítása között több év telik el. Egynyári trópusi növény a juta. Szubtrópusi növények a banán, a tea, a cukornád, a gyapot, a földimogyoró, a cukornád. A termények nagy részét a betakarítás után az ültetvény területén kell feldolgozni. Ennek oka, hogy sok növénynél a termék értéke gyorsan csökken (romlandó), a feldolgozás után viszont nagy távolságra szállítható. A feldolgozó kapacitás kihasználása miatt az ültetvények nagy területűek, sok szakképzetlen munkaerőt alkalmaznak. A politikai változások nyomán a nagy ültetvények változatlan termeléssel, paraszti gazdaságokra tagolódtak. Ültetvényes gazdálkodás

A MEZŐGAZDASÁGBAN TERMELT NÖVÉNYEK ÉS ÁLLATOK CSOPORTOSÍTÁSA Növények Kenyérgabonák: búza, rizs, kukorica, rozs, zab, köles. cirok. Ipari növények: Élelmezési célú ipari növények: burgonya, cukorrépa, cukornád, szója, napraforgó. Rostnövények: gyapot, len, juta, szizál, kender. Egyéb: kaucsukpálma. 111


Zöldség és gyümölcs: paradicsom, paprika, káposzta, banán, citrusfélék, alma, cseresznye,őszi- és kajszibarack, kókusz Élvezeti növények: kakaó, kávé, tea, dohány. Fűszernövények: fahéj (fő termesztője Sri Lanka), vanília (Madagaszkár), szegfűszeg (Zanzibár, Kenya), sáfrány (Mediterrán országok), kardamon (India). (Az arab országokban népszerű a kardamonnal fűszerezett kávé, a gahwa.) Amerika felfedezése után az Európában elterjesztett növények: burgonya, kukorica, paradicsom, paprika, dohány.

Domesztikált állatfajok

Szarvasmarhák: Szarvasmarha, magyar szürke marha (őstulok korai leszármazottja), zebu (púpostehén), bivaly, yak. Lófélék: Ló, szamár. Tevefélék: Kétpúpú teve, egypúpú dromedár, láma. Kisebb háziállatok: Juh, kecske, sertés, háziszárnyasok. Két rovar: Méh, selyemhernyó. A szelídített elefánt is végez munkát mégsem nevezhető háziállatnak, mert fogságban nem szaporítják, felnőtt állatokat ejtenek foglyul és idomítanak. Az elefánt szaporítása fogságban is megoldható, de az elefánt vemhességi és szoptatási ideje csaknem négy év (eközben nem végez munkát). A borjak idomítását csak 10 – 12 éves korukban lehet megkezdeni. A tenyésztés a takarmányozási és a gondozási költségek miatt gazdaságtalan lenne, ezért nem vált háziállattá az elefánt.

A MEZŐGAZDASÁGOT BEFOLYÁSOLÓ TERMÉSZETI ÉS TÁRSADALMI GAZDASÁGI TÉNYEZŐK A mezőgazdasági termelés területi elhelyezkedését és színvonalát természeti és társadalmi-gazdasági tényezők befolyásolják. A természeti tényezők jelölik ki az egyes növények termelési körzeteit, a gazdasági tényezők a termelés színvonalát határozzák meg.

Természeti tényezők

A termelést jelentősen befolyásolják az éghajlati adottságok. A földrajzi szélességtől függően a tenyészidőszak hossza jelentősen változik. Egyenlítő mentén, Ázsia monszunos területein egész évben folyik a termelés több aratással. A mérsékelt öv alacsonyabb szélességein a főtermést még követheti egy rövid tenyészidejű növény másodvetése. A 60. szélességi fokon túl 90 napra zsugorodik a tenyészidőszak, csak néhány növény termése érik be. Egyes növények elterjedési területét határolják a földrajzi szélességtől függő átlagos hőmérsékleti viszonyok. A hőmérséklet mellett fontos a csapadék mennyisége és időbeli elosztása. Különösen fontos a vegetációs időszakban lehulló csapadék mennyisége. A mezőgazdaságot jelentősen veszélyezteti az öntözővíz hiánya. Víz nélkül a legjobb termőta112


laj is gyenge termést hoz. Az öntözővíz hiánya éppen a magas népszaporulatú térségekre jellemző. A mezőgazdaság vízfelhasználását az élelmiszer előállítása teszi szükségessé 1 kalóriányi, élelem előállításához átlag 1 liter, 1 kg gabona megtermeléséhez 500-4000 liter, 1 kg hús előállításához 10000 liter víz szükséges. Egy olasz ember napi élelmiszerszükségletének a kielégítése 3300 liter vizet igényel. Ennek felét a sonka és a sajt, harmadát a tészta és kenyérkészítéshez használják fel. A termőtalaj a növénytermesztésnek meghatározó természeti tényezője. A domborzati sajátságok, a függőleges tagoltság, a lejtők meredeksége, kitettsége, tengerszint feletti magassága meghatározzák a művelhető terület nagyságát és a földhasznosítás lehetőségeit. 15 foknál meredekebb lejtőkön már nem lehetséges a szántóföldi termelés (szőlőtelepítés lehetséges). A délre néző, nagyobb besugárzást kapó lejtőkön, az elméleti termelési határon túl is folytatható termelés. A mezőgazdasági termelés természeti hátráltató tényezői a Földön

A természeti tényezők között kell megemlíteni a biológiai kártevőket. Ilyenek az 1880-as években Közép-Amerikában fellépő, és a Karib-tengeri partokon a banánültetvényeket elpusztító panamabetegség (sigatoka). Az Amerikából 1863-ban behurcolt szőlőpusztító gyökértetű, a filoxéra három évtized alatt tönkretette az európai, nagy múltú, kötött talajra telepített hegyvidéki szőlőket. A kórokozó gubacsokat növeszt a szőlő gyökerén, és ezzel megfojtja a növényt. Magyarországon 1875-ben jelent meg a járvány és 1897-ig a hegyvidéki szőlők 59%-át elpusztította. Amikor kiderült a homok nem kedvez a filoxérának megkezdődött a szőlők homokra telepítése. Később amerikai eredetű szőlőkből kifejlesztett, ellenállóbb gyökérzetű oltványokra oltották rá az európai szőlőfajtákat és ezek elterjesztésével sikerült a hegyvidéki szőlőterületeket is megújítani.

113


A filoxéra pusztítása Magyarországon

A kakaót megtámadó duzzadt hajtás vírus tömeges fellépése az 1980-as években a dél-amerikai, elsősorban brazil ültetvényeket, annyira elpusztította, hogy a termesztés súlypontja áthelyeződött Afrikába. Talán a legismertebb biológiai kártevő a trópusi Afrikában élő cecelégy (Glossina) által hordozott és álomkórt (trypanosomia) okozó parazita. A cecelégygyel fertőzött területeken nem lehet szarvasmarhát tartani. A cecelégy akadályozta meg az Észak-Afrikát meghódító arabok délebbre való terjeszkedését is. A cecelégy elterjedési vonala egyben a muszlim vallás déli határvonala is. Sokszor a biológiai kártevők közé sorolják a környezetidegen növények és állatok új területeken való megjelenését, ilyen hazánkban a parlagfű, a kolorádóbogár. Az utóbbi években jelent meg, haszonnövényekkel táplálkozó, szétnyomva büdös szagot árasztó, ázsiai eredetű márványos címerespoloska. A biológiai kártevés érdekes esetét az Ausztráliába behurcolt állatok okozták. Az ötödik kontinens állatvilágában eredetileg nem voltak nyulak. Az Angliából 1863-ban bevitt nyulak hamar elvadultak és hatalmas mértékben elszaporodtak. Ausztráliában nem éltek olyan ragadozók, amelyek pusztíthatták volna őket. Kártevésük mértékére jellemző, hogy 10 nyúl elfogyasztotta egy juh takarmányszükségletét. Ebben az időben 160 millió birka legelt a tágas térségeken, ez volt Ausztrália fő bevételi forrása. Ezt veszélyeztették a nyulak. 1880 táján a nyulak száma százmilliókra volt tehető. Új-Dél-Walesben egyetlen év hajtóvadászatain 25 millió nyúl került terítékre. A vadászattal nem tudták megfékezni a nyúláradatot. 1881-től végtelenül hosszú kerítéseket építettek a legelők védelmére. A leghosszabbat NyugatAusztráliában 1902 és 1907 között építették. Ez összefüggően 1650 km hosszú volt, 114


azaz a Budapest és Párizs közötti távolsággal volt azonos hosszúságú. Az óriási kiterjedésű, alig lakott kontinensen lehetetlen volt teljesen összefüggő kerítéshálózatot építeni. Végül a természet segített. A kereszteződésekből kialakult, szintén elvadult dingó-kutyák lecsökkentették a nyúlállományt. Ahol a nyulak kipusztultak, ott a dingók viszont áttértek a juhokra. Most a kutyák ellen kellett ácsolni a kerítéseket. Társadalmi – gazdasági tényezők A mezőgazdasági termelést befolyásoló társadalmi – gazdasági tényezők közül az első a termelés műszaki, technikai-színvonala a termelés gépi ellátottsága (a traktorok, betakarító gépek száma) és a termelékenységet növelő eszközök (műtrágya, öntözés, növényvédő szerek, nemesített vetőmag) alkalmazása. A gépesítettség általános mutatói a 100 hektárra jutó traktorok száma és a felhasznált műtrágya menynyisége. Öntözéses gazdálkodás a XIX. század végéig csaknem kizárólag a forró és száraz éghajlatú országokban volt. Később a mérsékelt övi országokban is kialakult. Az öntözés csatornák, vízátemelők, szivattyúk kiépítését és karbantartását igényli. A műszaki színvonal különbségeit jól mutatja a kultúrnövények hektáronkénti hozama és a 100 hektár területre jutó haszonállat-állomány nagysága. Például búza hektáronkénti hozama Európában eléri a 40 mázsát, a fejlődő országokban ez 4-9 mázsa. Japánban a rizs hektáronkénti terméshozama 50-60 mázsa, a többi keletázsiai országban 9-17 mázsa. A kukorica hozama az USA-ban 50 mázsa, több latinamerikai országban csak 9-14 mázsa. Az egyre intenzívebbé váló termelés, a legnagyobb hozamú fajok kiválasztása miatt, a használatba vont növények száma jelentősen csökkent. A történelem előtti ember 1500 növényfajt fogyasztott. A szántóföldi termeléssel ez a szám, az 1/3-ra csökkent. Napjainkban 95 %-ban 30 növényfaj elégíti ki az igényeket. Ennek 1/3-a szolgáltatja a növényi energiaforrások 75 %-át. Ezek a búza, a rizs, a kukorica, a burgonya, a trópusi gyökérnövények (édes burgonya, jamsz, manióka), a cukortartalmú növények (cukornád, cukorrépa) és a szójabab. Korábban az egyes fajokon belül sok száz fajtát termeltek. Az utóbbi száz évben ezek száma átlagosan a tizedére csökkent. Például az Amerikai Egyesült Államokban 1903-ban 408 féle paradicsomot, 408 féle borsót, 285 féle uborkát árusítottak a piacokon. Ezek száma az ezredfordulóra, 79-re, 25-re, 16-ra csökkent. A mezőgazdasági termelést befolyásoló fontos társadalmi tényező a munkaerőhelyzet és a dolgozók termelési ismereteinek a szintje is. A fejlett országokban a csökkenő mezőgazdasági népesség mellett kialakultak a részidejű gazdálkodók, illetve a mezőgazdaságban csak kiegészítő jelleggel dolgozók. A Földön jelenleg dolgozó egy milliárd földműves 88 %-a az elmaradott gazdaságú országokban dolgozik, alacsony műszaki színvonalon, a korszerű termelési ismeretek nélkül, kevés hatásfokkal. Végül a tulajdonviszonyok is befolyásolják a mezőgazdasági termelést. A Föld termőterületének nagy részét magántulajdonban, vagy tőkés bérletben művelik. A magánbirtok nagysága változó, lehet (kis-, közép- és nagybirtok), de ugyanaz a területnagyság mást jelent a Föld különböző részein. 100 hektáros birtok Amerikában kisbirtok. Kelet-Ázsiában nagybirtok. Az Európai Unióban a mezőgazdasági ártámogatási rendszer következtében a kisbirtokok, azaz a családi gazdaságok vannak 115


többségben (csekély a földkoncentráció). (A birtokok 36%-ának a területe 10-50 hektár között van.) Az üzemméret kihat a gazdálkodás jellegére (termelés szerkezetére), a termelés intenzitására, jövedelmezőségére és a gazdák (és családjuk) életkörülményeire.

Hektár Afrika Ázsia Európa É-Amerika D-Amerika KözépAmerika Ausztrália

<5 48,6 46,5 13,7 0,1 2,0 1,8 -

Üzemméretek a földterület százalékában 5-10 10-50 50-100 100-500 500-1000 >1000 14,4 14,7 2,1 3,3 1,4 15,5 20,6 26,0 4,6 1,0 0,3 1,0 15,4 36,4 9,4 14,7 2,2 8,2 0,25 5,5 10,2 40,0 9,5 34,4 2,0 11,7 7,7 23,5 10,8 42,3 1,1 4,6 3,9 11,3 7,1 70,2 -

0,4

0,7

4,8

4,1

90,0

A XX. század második felében hússzorosára nőtt a különbség a legjobban és a leggyengébben teljesítő gazdaságok termelékenysége között. A jövőben a fejlett országokban környezetkímélőbb mezőgazdaságra, az éhező térségekben viszont nagyobb terméshozamra lenne szükség.

MEZŐGAZDASÁGI EXPORT ÉS GAZDASÁGPOLITIKA A világ tíz legnagyobb mezőgazdasági exportőre a fejlett országokból kerül ki. Az USA a legnagyobb exportőr. Árbevétel alapon hatszor annyit exportál, mint a világsorrend tizedik helyén lévő Spanyolország. A második legnagyobb exportőr Franciaország (ezért védi annyira az EU agrárszabályozását), a harmadik Hollandia. A mezőgazdaságban megtermelt érték egy aktív dolgozóra vetítve földrajzi területenként igen nagy szórást mutat. A legalacsonyabb, évi 350 USD alatt van a mezőgazdaságban megtermelt érték Fekete-Afrika nagy részén, valamint Dél- és Kelet-Ázsiában. Az USA-ban, Kanadában, Ausztráliában, Franciaországban, Dániában 20 000 dollárnál több az egy mezőgazdasági keresőre jutó árbevétel. A legtöbb ország, így hazánk is a 350-2500 dollár közötti kategóriába esik. Az egyes országok gazdaságpolitikai eszközökkel segítik mezőgazdaságukat. Ilyenek a védővámok (agrárprotekcionizmus, pl. USA), a hátrányos helyzetű térségek területfejlesztéssel való segítése, a termelés mennyiségének korlátozása (kvótarendszer, pl. cukortermelésre az Európai Unióban), minőségi előírásokkal a fogyasztás szabályozása (pl. húsipar). A fejlődő országokban feldolgozott agrártermékek exportját gátolja a progreszszív vámtarifa. A nyersanyagok vámja alacsony, mértéke a feldolgozással meredeken nő. Például a chilei friss paradicsom USA-beli vámja 2,2 %, ha pürévé dolgozzák fel 12 %. Ezért exportálják a nyers kávébabot Afrikából, vagy a nyersgyapotot Maliból, Burkina Fasóból. Az Európai Unió mezőgazdasági politikája a Közös Piac 1958. évi megalakulásához vezethető vissza. Ekkor feladat volt a megfelelő áru élelmiszerellátás és a 116


termelők méltányos életszínvonalának a biztosítása. Ezért alakult ki a mezőgazdasági termelőket támogató agrárpolitika. Az Európai Unióban, 2005-ben 21 millió tehén volt. Mindegyik tehén napi 2,5 dollár összegű ártámogatást kapott. (Ennél csak Japánban nagyobb a támogatás, napi 7,5 dollár.) 1960-ban az akkori hat tagállam minden ötödik lakója a mezőgazdaságban dolgozott. 1998-ban az akkor már 15 tagállamban, minden huszadik ember volt mezőgazdasági dolgozó, jelezve az agrártermelés szerepének a megváltozását. A közös agrárpolitika az EU teljes költségvetésének a felét vitte el (2000). A szubvenciók miatt az EU élelmiszerfölösleget állított elő, amit önköltség alatti áron exportáltak a fejlődő világba. Az EU cukor termelése volt a legdrágább a világon, mégis a második legnagyobb cukor exportőr volt. 2003-ban az EU módosította az agrártámogatást. A szubvenció és a termelés összeköttetését megszüntették.

A ZÖLD FORRADALOM Zöld forradalomnak azt az 1960 és 1985 között lezajló folyamatot nevezzük, amely során a mezőgazdaság iparosításával jelentősen megnőtt a világ gabonatermelése. A kukorica, rizs és búza termésátlaga az 1950-es évek közepétől az 1990-es évek közepéig több mint kétszeresére emelkedett. Ezt a tudomány segítségével kifejlesztett új, magas hozamú gabonafajták révén érték el. Az új hibridek alkalmazása kiszorította a földekről a helyi körülményekhez alkalmazkodó régi fajtákat. Az új nagy hozamú, de csekélyebb ellenálló képességű fajták több gondoskodást igényeltek. A magas hozamot nagy táblákon folytatott gépesített talajműveléssel, műtrágyázással, rendszeres öntözéssel és növényvédőszerek alkalmazásával érték el. 1961 és 1996 között a globális műtrágya-felhasználás megnégyszereződött, az öntözött földek aránya pedig csaknem megkétszereződött. A mezőgazdaság ily módon történő átszervezése a rohamosan emelkedő terményátlagok mellett a népesség eddig sohasem látott ütemű növekedését is magával hozta, az éhezők száma mégis jelentősen csökkent. (1960-2010 között a népesség kettő, a mezőgazdasági termelés több mint három százalékkal, azaz a népességnövekedésnél gyorsabban nőtt.) Sok szakember véleménye szerint a hatvanas években elkezdődött zöld forradalom elérte lehetősége határait. A mezőgazdaság növekedés üteme lassult, sok helyen környezeti ártalmak (talajpusztulás, vízszennyezés) léptek fel. A Föld népessége viszont változatlanul gyorsan nő. A növekvő népesség eltartásához új típusú "zöld forradalomra" lenne szükség. Többet kell termelni, de kevesebb környezeti ártalmat okozva, mint a XX. században. Egyesek a génkezelt vetőmagokat tekintik az élelmiszerválság egyedüli megoldásának. Mások a fenntartható mezőgazdaságban látják a megoldást. Nem az agráripar érdekeit, a termelés maximalizálására való törekvést, hanem a törpebirtokosok szempontjait és a változások társadalmi valamint környezeti hatásait kellene figyelembe venni a fejlesztéseknél. A környezethez alkalmazkodó őshonos növény- és állatfajok kiválasztásával, a genetikai változatosság megőrzésével kellene nagyobb hozamú, de kevesebb törődést igénylő fajokat termeszteni.

117


BIOGAZDÁLKODÁS Biotermesztés a műtrágya és vegyszer nélküli növénytermesztés illetve így előállított termékek, az úgynevezett biotermékek. (Angol elnevezéssel organikus, németül ökológiai termékek.) A biogazdálkodás a műtrágya- és vegyszermentesség miatt nem veszélyezteti a környezetet, kevésbé veszélyes a fogyasztókra, a talaj termőképességét javítja. A vegyszerek mellőzése miatt a ráfordítások 20-25%-al alacsonyabbak, de a hozam is ennyivel kisebb. A termelőktől az árut gazdagabb beltartalma, miatt 15–20 százalékkal drágábban veszik át, piaci áruk még magasabb. A termelő szempontjából fontos, hogy befektetés nélkül át tud térni erre a gazdálkodási formára. A biogazdálkodásra való átállás időszakában jelentkező gond, hogy az első 2-3 évben meg kell várni, amíg a talajból, kiürülnek a korábban használt vegyszerek. A drágább élelmiszert a termelő később is nehezebben tudja a világpiacra juttatni. A biominősítés elnyeréséhez szigorú minőségi előírásokat kell betartani. A biotermékek Európában a legnépszerűbbek. A vegyszermentes terület az EU teljes mezőgazdasági területének 4 %-át teszi ki. A területnagyság alapján Olaszország, Spanyolország, Németország a legnagyobb biotermelő. Magyarországon évek óta csökken a bioterület nagysága (120 000 hektár, a termőföld 2 százaléka). A termelésnek majdnem az egészét a méz, az olajos növények és a vetőmag adja.

GABONAFÉLÉK ÉS BURGONYA TERMELÉSE Az emberiség alapvető élelmiszerei ősidők óta a gabonafélék. A termőföldek kb. 70 százalékán ma is gabonaféléket termesztenek (főként búzát, rizst és kukoricát). Gabonából csak kevés ország tud saját igényeinél többet termelni. A legtöbb ország behozatalra szorul, hogy kielégíthesse lakossága igényeit. A világ gabonatermelésének 35 százalékát a haszonállatok takarmányozására használják. Egy kg baromfihús (élő állatra számítva) előállításához 2, egy kg sertéshúséhoz 5, egy kg marhahúséhoz mintegy 8 kg takarmánygabona kell. Az import gabona egy része az állatállomány eltartását célozza. Kína, a világ második legnagyobb kukoricatermelője sem képes elegendő gabonát termelni sertésállományának az eltartására. A hiányt importtal pótolja.

Kukorica A gabonafajták közül a kukorica adja egy hektáron a legtöbb termést. A világon termelt gabonafajták között, a termésmennyiség alapján, az első helyen áll. Több országban fontos élelmiszernövény, például Mexikó fő tápláléknövénye. Tápérték tekintetében a kukoricaliszt alig marad el a búzaliszt mögött, de sikér nincs benne, tésztája kevésbé formálható. Ezért inkább főzve, mint sütve fogyasztják. Táplálkozásban betöltött szerepénél fontosabb takarmánynövényként való hasznosítása az Amerikai Egyesült Államokban és Európában. Ipari felhasználása is jelentős, a bioetanol előállítás legfontosabb alapanyaga, de szemterméséből keményítőt, olajat, szeszt is készítenek.

118


A kukoricatermesztés körzetei

A kukorica őshazája Amerikában, a Peru, Mexikó közötti terület volt. Európában szántóföldi termelése csak a XVI. században kezdődött tápláléknövényként, később vált takarmánynövényé.

Rizs

A rizs a trópusi és szubtrópusi monszun jellemző növénye, Kelet- és Dél-Ázsia népeinek a „kenyere”, fő tápláléka. A rizs tenyészidejének 70-80 %-a alatt állandó vízzel való elárasztást kíván, nagyon hő és fényigényes növény. A levegő magas páratartalmát nem igényli, ezért félsivatagi, sivatagi környezetben is termeszthető, mint a Nílus-völgy, Mexikó vagy Kalifornia. A rizs hagyományos termelése nagyon sok munkát igényel. Ki kell alakítani a tálcaszerű rizstáblákat, meg kell építeni az öntözőrendszert. Kiültetés előtt a rizsszemeket vízben csiráztatják, aztán külön ágyban kell nőniük, míg száruk nem keletkezik. Ezután egyenként ültetik ki a palántákat a földekre. Aratás előtt a vizet leeresztik, és minden rizsszálról levágják a kalászt, majd a szalmáját lekaszálják. Történtek kísérletek az egyes munkafázisok gépesítésére, de lényegében napjainkban is él ez a termelési folyamat. A nagy munkaigény miatt esnek egybe a rizstermesztés területei a magas népsűrűségű körzetekkel. A sűrű népesség eltartását a rizs magas tápértéke (kalóriatartalma) teszi lehetővé. Az ázsiai országokban a rizsexport állami monopólium.

119


A rizstermesztés körzetei

Magyarország is termel rizst a Dél-Alföldön. Hazánk a rizs legészakibb termőterülete. A hazai termelés a fogyasztás 1/10-ét fedezi.

Búza Mindennapi kenyerünk alapja a búzatermelés. Az egyetlen növény, amelyet a Nap zenitállásának megfelelően a Földön az év minden hónapjában aratnak valahol. Ez széleskörű elterjedtségét is mutatja. Az éghajlati viszonyok nagy területen tennék lehetővé a búzatermelést, de talaj- és vízigénye ezt jelentősen korlátozza. A búzatermesztés körzetei

120


A búzának jó talajra és a növekedés időszakában sok csapadékra van szüksége, hogy kiváló terméshozama legyen. A búza jól nemesíthető, így bizonyos korlátok között a földrajzi környezet iránti igénye módosítható. Az éghajlatváltozásra való felkészülés érdekében, hazánkban is előtérbe került a szárazságot jól tűrő fajták kitenyésztése. A búzának hosszabb tenyészidejű őszi és rövidebb tenyészidejű tavaszi változata ismert. Az őszi vetés terméshozama nagyobb, ezért a legtöbb területen csak ott vetnek tavaszi búzát, ahol az őszi vetés nem bírja ki a hótakaró nélküli téli hideget. A legfontosabb búzát exportáló országok USA, Kanada, Ausztrália, Argentína, Franciaország. Közülük Argentínának és Ausztráliának érdekes a helyzete. Az aratás náluk februárra, illetve januárra esik, így a termést az európai aratás előtt tudják leszállítani, másrészt az európai aratási eredményeket figyelve a vetésterületük nagyságát ahhoz tudják igazítani. Magyarország jelentős búzatermelő és búzát exportáló ország.

Árpa

Az árpa a leggyorsabban beérő gabona és a szárazságot is jól tűri. Ez az egyetlen gabona, amelyik egyaránt megterem az északi országokban (pl. Finnországban a 70. szélességi fokig) és a Szahara oázisaiban is. Táplálékként hasznosítják Afrika és Ázsia sztyepp és félig száraz területein. Takarmányként a sertéstenyésztés utolsó szakaszában használják. Fontos felhasználási területe a sör és whiskygyártás.

Köles

A köles rövid tenyészidejű (60-90 nap), jó szárazság és melegtűrő növény. A legősibb gabonaféle. Kínában termeszthették ki. Európában a burgonya előtt, mint kása nagy szerepet játszott a táplálkozásban. Az európaiak által került Amerikába. A kenyérgabona, azaz a búza elterjesztésével Európában és Észak-Amerikában fogyasztása visszaszorult. Alapélelem maradt Afrikában és Ázsiában. Afrika, Dél- és KeletÁzsia trópusi sztyeppterületein termesztik. Kína északkeleti területein, a rizs aratása után, másodvetésként termelik.

Zab

A gabonaneműek közül a talajt illetően a legigénytelenebb, de jól csak nedves éghajlat alatt tenyészik. Európa és Észak-Amerika északi hűvösebb részén termesztik. Takarmánynövényként a lónak olyan a zab, mint a sertésnek az árpa. Írországban, Skóciában nagyon népszerű táplálék a zabpehely.

Rozs

A búzára kevésbé alkalmas területeken termelik. A legnagyobb termelője és kenyérgabonaként való fogyasztója Európa. Hazánkban is fontos kenyérnövény, de a búza a legszegényesebb talajokra szorította ki.

Cirok

Etiópia és Szudán sztyepp-szavanna területein őshonos. Melegkedvelő, szárazságtűrő növény. Hazánk a ciroktermesztési övezet északi határán van. Ázsia, Afrika területein élelmiszerként, máshol szálas és szemestakarmányként termesztik. 121


A világ tonnában megadott gabonatermelésének százalékos megosztása növényfajták szerint:

IPARI NÖVÉNYEK Burgonya A burgonyát a XVI. század második felében Walter Raleigh ír kalóz hozta be Európába és a birtokán mindjárt elültette. Pár évtizeddel később már a londoniak is fogyasztják, de ekkor még „testet erősítő, heves gerjedelmet idéző” étekként. A burgonya az emberiség egyik legfontosabb tápláléka, ugyanakkor takarmány és keményítő- és szeszipari alapanyag. 75 %-os víztartalma és melegebb éghajlaton gyors romlása miatt nem érdemes szállítani. A termelést ezért az adott országban fogyasztják el. Korábban Európa és az Egyesült Államok voltak kizárólagos termelői. Napjainkban Kína, India is jelentős burgonyatermelők. Az egy főre jutó fogyasztásban azonban Európa vezet (96 kilogramm/év/fő). Afrikában az egy főre jutó fogyasztás az európai hetede. Az ENSZ az éhezés elleni harcában szorgalmazza a fejlődő országokban a termelés bővítését.

Cukornád

Az indiai eredetű cukornádat az arabok vitték az Ibériai-félszigetre, innen került Amerikába. Közép- és Dél-Amerika szavanna-klímaöve és Ázsia trópusi és szubtrópusi monszun területei a fő termőkörzetek.

Cukorrépa Napóleon által az angol gyarmatárukra, így a cukornádra is elrendelt kontinentális zárlat hatására kezdték a cukorrépát termeszteni. Az első cukorrépát feldolgozó cukorgyár 1802-ben kezdte meg működését Alsó-Sziléziában Konaryban (ma Wołow) Magas víztartalma miatt a cukorrépa nagyobb távolságra való szállítása nem kifizető.

122


Gyapot

A gyapot tartósan meleget (18-20° C), a növekedés időszakában sok csapadékot, az éréskor sok napfényt és szárazságot igényel. A gyapotot az Indus völgyében nemesítették ki. Plinius római írótól tudjuk, hogy az első évszázadban már voltak gyapotültetvények a Földközi-tenger partján. A középkorban Ulmban és Augsburgban, majd Manchesterben is megépülnek az első gyapotfonodák az indiai gyapotra támaszkodva. Kolumbusz már első útján találkozott az ott kifejlődött gyapotfajtával, ezt Floridában a spanyolok kezdték el termeszteni a XVI. században. Az ipari forradalom hajnalán, 1769-ben Angliában megszületett az a gép, amelyik nyers gyapotból finom fonalat font (megalkotója Arkwright). A fonalat feldolgozó mechanikus szövőszékek termékeit 1782-től exportálták. A gőzgép feltalálása (Watt, 1784) után már gőzerővel működő fonodák állították elő a gyapotszöveteket. Hamarosan a gyapotfonál és gyapotszövet adta Nagy-Britannia kivitelének a felét. Az indiai nyersanyagot időközben felváltotta az Amerikában megtermelt gyapot. A gyors feldolgozást a termelés nem tudta követni, mert a gyapot kézzel való kimagozása nagyon lassú volt. 1795-ben Amerikában kifejlesztették a magozást végző gépet. Az új gyapotmagtisztító 600 font gyapotot magozott ki naponta, azaz 600 néger rabszolgamunkáját váltotta ki. Néhány éven belül sokszorosára nő a gyapottermesztés. A gép feltalálása előtt háromezer font gyapotot exportáltak Angliába. 1806-ban, tíz évvel a gép feltalálása után már nyolcvanmillió volt ez a menynyiség. A világ legnagyobb termelői Kína, India, USA, Pakisztán, Brazília.

Kaucsuk

A XVI. század elején egy különös fa, a kaucsuk gyantájából előállított rugalmas labdák kerültek Európába. Felhasználási területük ismeretlen volt. 1770-ben vették észre, hogy a kaucsukkal ki lehet dörzsölni ceruzavonásokat. A találmányt rubbernek, azaz dörzsölnek nevezték el. Hamarosan megjelentek az első radírgumik a piacon. Két évtizeddel később vízhatlan esőkabátot állítottak elő a kaucsukból. A köpenyek hideg időben annyira megmerevedtek, hogy eltörtek, napsütésben meg megolvadtak. Csak 1839-ben találta fel az amerikai Charles Nelson Goodyear a vulkanizációs eljárást, ezzel megteremtette a kaucsuk ipari felhasználásának az alapját. A kaucsukot az Amazonastól délre fekvő őserdőben termő Hevea brasiliensis nevű fa nedvéből lehetett előállítani. Brazília kiváltságos helyzetben volt a kaucsukgyűjtés területén. Anglia függetlenedni akart a brazil forrástól. Gumifamagot csempésztettek ki az országból. Az Angliában kifejlesztett palántákból Indiában, Ceylonban alakítottak ki kaucsuk ültetvényeket. 1915-ben a vadon termő kaucsuk már árban és mennyiségben is alul maradt a termesztett kaucsukkal szemben. A kaucsuk fő felhasználási területe autók kerékabroncsainak az előállítása volt a szintetikus kaucsuk feltalálásáig.

123


GYÜMÖLCSÖK ÉS ÉLVEZETI NÖVÉNYEK Narancs

A világ egyik legnépszerűbb, legtöbbet fogyasztott gyümölcse. Brazília, USA adja a világtermelés felét. A mediterrán térség két legnagyobb termelője Spanyolország és Egyiptom.

Kávé

A kávé Etiópia Kaffa nevű déli területeiről került Arábiába. Itt népszerű ital lett és elterjedt a muszlim világban. 1683-ban Bécs ostromakor nagyobb kávékészlet került a győztesek kezére. Ebből nyílt meg az első bécsi kávéház (Zur blauen Fasche). A kávé európai elterjedésével a hollandok meg akarták szüntetni a kizárólagos arab beszerzési forrást. Ezért Jáván kávéültetvényt létesítettek, innen került a XVIII. század folyamán mai legfőbb termőterületére Latin-Amerikába. A kávé serkentőszerét először 1820-ban mutatta ki Friedrich Ferdinand Runge német vegyész a kávébabból, és ő nevezte el koffeinnek. 1883-ban rájöttek, hogy a tea hatóanyaga is koffeinvegyület. Később a kóladióban és a kakaóban is meglelték ezt az anyagot. A két legismertebb kávétípus az arabica és a robusta. Az arabica adja a kereskedelemben kapható kávé 75%-át. A kávécserjék fejlődéséhez a tökéletes feltételeket a 900 méter feletti trópusi területeken lehet biztosítani, mert nagy és egyenletes csapadékmennyiséget és 15-24 °C közötti hőmérsékletet igényelnek. Az erős közvetlen napsugárzást és szelet nehezen tűrik, ezért hatalmas fák („kávédadák”) védik ezektől. A robusta igénytelenebb, ellenállóbb, tűri a hőséget és a nagy páratartalmat, termőterülete a 900 méter alatti trópusi síkságokon van. A kávé nem nyersanyag, csupán élvezeti cikk, mégis igen jelentős szerepet játszik a világkereskedelemben. A kávékereskedelemben született meg a fair trade (méltányos kereskedelem) mozgalom. A nagy kávéforgalmazó cégek a közvetítők kikapcsolásával a fejlődő országok termelőitől a piaci árnál 10 %-al drágábban veszik meg a nyerskávét, ha a termesztők vállalják, betartják a nemzetközi munkaügyi előírásokat (nincs gyermekmunka) és az előírt minőségű kávét szállítják akkor is, ha az a mennyiség rovására megy.

Tea

A tea fő termőterülete a Monszun-Ázsia, de az északi szélesség 42. (Grúzia) és a déli szélesség 30. fok (Dél-Afrika) között, az erősen csapadékos, magas pártartalmú és rövid száraz időszakú dombos területeken is megterem. Legrégibb termelője Kína, ahol mindennapos fogyasztását a csak forraltan fogyasztható rossz talajvíz ízesítése tette általánossá. A tea csak különböző fajták keverése által kapja meg igazi „bukéját”. Legfontosabb termelők Kenya, Kína, Srí Lanka, India.

Kakaó

A kakaó életfeltételeit csak az egyenlítői, hőingadozás nélküli, bő csapadékú klíma és szélvédett hely biztosítja. A kézi munkaigény miatt nem nagyüzemi módon, ha124


nem kis gazdaságokban termelik. Amerikában az indiánok hideg vízzel keverve itták a kakaót, amit kakaóvíznek chokolatónak neveztek. A XVI. századtól Európában forró vízzel, édesítve fogyasztották. A kakaóbab 50 %-ban növényi zsírt tartalmaz. Ez az úgynevezett kakaóvaj. A XIX. század végétől a kakaóból úgy tudták eltávolítani a vajat, hogy benne maradt a teobromin nevű frissítőanyag. Az ebből készült por vízben, üledék nélkül oldódott fel. Ebből a porból kezdtek el csokoládét főzni, illetve cukor és tej segítségével kakaóport előállítani. Az európai szabvány szerint a tejcsokoládéban legalább 25, az étcsokoládéban minimum 35 százaléknyi kakaónak kell lennie. Jelenleg a Guineai-öböl menti afrikai államok (Elefántcsontpart, Ghana) és Indonézia, Brazília, Ecuador a fő kakaótermelő országok.

Dohány

Őshazája Közép- és Dél-Amerika trópusi vidékei. Kolumbusz és matrózai már a nyugat-indiai szigeteken is láttak indiánokat, akik egy különös növény, a tabacco szárított leveleiből rakott tűz körül ültek, és orrlyukaikba helyezett facsöveken keresztül szívták be a füstjét. A XVI. században került Európába, nagyon gyorsan meghonosodott és elterjedt. Franciaországban a tubákolás, Angliában a pipázás révén vált népszerűvé. A pipa hamarosan az összes európai hadseregben a katonai felszerelés része lett. A felhasználást tekintve megkülönböztetnek szivar-, szivarborító- és pipadohányt továbbá a mediterrán területeken termelt apró levelű cigaretta dohányt. Az Oroszországban termelt durva, komisz dohány volt az első világháborús hadifoglyok révén megismert mahorka. A dohányt jelenleg az északi szélesség 60º-áig termesztik. A világ legnagyobb dohánytermelői Kína, India, Brazília, USA, Törökország. A legnagyobb exportőr az USA. Hazánkban a dohánytermelés 2/3-a a Nyírségben van.

SZESZES ITALOK Bor

Hammurabi törvényeiben az i.e. második évezredében említik először a bort és mindjárt a borkereskedelmet. A görög korból már elsüllyedt borszállító hajókat ismerünk. A szőlőtermelés, borkészítés elterjedéséhez nagymértékben járult hozzá a katolikus egyház. A bor alkoholos erjesztés útján friss szőlőből készült ital. A hazai szőlők 7075%-a fehér szőlő. Az erjesztés történhet fahordókban (oxidatív eljárás), vagy újabban oxigéntől elzárva, fémtartályokban (reduktív eljárás). Az egy főre jutó borfogyasztásban, évi félszáz literrel Olaszország és Franciaország vezet. Az ezredforduló 30 liter körüli hazai fogyasztása 2010-re 23 literre csökkent. A bor 80%-át belföldi piacon értékesítjük. A borvidék, hasonló éghajlati, domborzati, talajtani adottságokkal, jellegzetes fajtaösszetételű és művelésű ültetvényekkel, sajátos szőlő- és bortermelési hagyományokkal rendelkező termőhely. Olyan község sorolható a borvidékbe, ahol a sző125


lőterület eléri az összes mezőgazdasági terület 7%-át. Szigorú eredetvédelmi szabályok biztosítják, hogy az adott néven forgalomba hozott bort (pl. egri bikavér) az előírt szőlőből, adott területen, adott technikával állították elő. Hazánkban 22 borvidék van. Átlagos nagyságuk 3500 hektár. Az EU többi országában ilyen nagyságú területek, a borvidéken belül egy-egy védett eredetű termék körzetét jelölik csak. Hat európai borvidék a Világörökség részét képezi, ebből kettő a tokaji és a Fertő részeként a soproni hazai. A borvidékek, az azok területén kialakított borutak turista célpontok is. Hazánkban 32 borút van. Ausztriában a borágazat bevételeinek a 40%-át a borturizmus adja. Hazánkban ez az arány 2-3%. Az Európai Unió a túlkínálat miatt bortermelést csökkenteni szeretné, ezért támogatja a szőlők kivágását. A bortermelők tiltakoznak, mert a csökkenő mennyiség nyomán még több amerikai, afrikai, ausztráliai bor jelenne meg a piacon. 1970ben Chile és Magyarország borexportjának világbeli aránya közel azonos volt (1,6 illetve 1,7%). 2004-ben a magyar export részaránya egy tizede lett a chileinek (0,6 és 6,1%). Az EU előírása szerint, Magyarország 82 ezer hektáros szőlőterületét (az EU szőlőterület 2%-át) 8 %-kal kellene csökkenteni, de a termékválaszték piaci igényekhez igazításához, 6500 ha új szőlőültetvény telepítését támogatják. A magyar szőlőtermesztés szakmai nyilvántartása és felügyelete évszázados hagyományok alapján az un Hegyközségi Rendszerre épül. A nyilvántartást, felügyeletet a hegyközség vezetői, a választott hegybírók látják el. Hazánkban 319 hegyközség van A szőlőszemeket megszárítva mazsolaként hozzák forgalomba, pl. Iránban. Nemcsak szőlőből, egyéb gyümölcsből is lehet borhoz hasonló italt készíteni. Ezek közül legismertebb az almából készült cidre, vagy körtéből előállított perry. A két ital legnagyobb termelője Nagy-Britannia. Hazánkban is kapható a Heineken terméke a Strongbow Gold.

Sör

A sörkészítést feltehetően az ókori Babilonban fedezték fel. A babiloniak kenyeret sütöttek, azt megszárították, vízben áztatták, aztán erjedni hagyták. A korai középkorban a német kolostorokban kezdték el a komló használatát a sörfőzésnél. A tőkekoncentráció, a vállalategyesítés látványos példáival találkozhatunk a sörpiacon. A világ legnagyobb sörgyára a belga-brazil In Bev és az amerikai Anheuser-Bush összeolvasztásával jött létre 2008-ban. Az Anheuser-Busch In Bev az egyesülés után a világ sörgyártásának 1/5-t adta. Az Anhauser-Busch In Bev ismertebb márkái: Beck’s, Löwenbrau, Stella Artois, Spaten, Leffe, Corona. Az egyesülés pénzügyileg megrendítette az óriási céget, ezért kelet-középeurópai (cseh, magyar, horvát, szerb, román, bolgár) cégeit eladta a Molson Coors amerikai söripari vállalatnak. Az eladásokkal korábbi ismertebb márkák közül a cseh Budweiser és Staropramen illetve a magyar Borsodi gyártása is átkerült az új céghez. A világ második legnagyobb sörgyártója a termelés egy tizedével a 2002-ben egyesült dél-afrikai-amerikai SABMiller. Európa legnagyobb sörcége a holland Heineken (vezető márkája a Kronenburg). Ezt követi a dán Carlsberg (fő terméke a

126


Tuborg). A világ első tíz sörgyártója között továbbá egy kanadai-amerikai, két mexikói és két kínai sörgyár van. A Borsodi Sörgyárak (Bőcs) az amerikai- kanadai Molson Coors, a Kőbányai Dreher a SABMiller, a Soproni a Heineken tulajdona.

Alkoholos (tömény szeszes ) italok Az alkohol arab szó, ami finom port jelent. Paracelsus a XVI. században élt orvos ezt a nevet adta a desztillációval előállított borszesznek. Ez a név aztán rajtamaradt a magas szeszfokozatú italokon. A francia konyak is borszesz, amelynek elkészítéséhez meghatározott fajtájú szőlők szükségesek és tölgyfahordóban kell érlelni. A borpárlat Cognak francia település neve után kapta a nevét. A védett földrajzi nevet a francia borpárlatok mellett, egy 1900. évi megállapodás szerint egyedül Örményország használhatja Ararat nevű itala jelölésére. Az angol brandy a konyak egy formája. Gabonából készült alkoholos italok a whisky, a gin, a vodka. A vodka a világ legnépszerűbb röviditala, az égetett szeszfogyasztás több mint egynegyedét teszi ki. A fogyasztásban egyre népszerűbbek az ízesített és a pezsgő vodkák. A nádcukor gyártásának a mellékterméke a melasz, ennek párlata a rum. A világkereskedelemben a legismertebb rum a kubai Bacardi. Az ital nevét egy katalán bevándorló családról kapta, akik 1862-ben Santiago de Chilében hozták létre a Bacardi szeszfőzdét. A rumot napjainkban elsősorban a daiquiri, mojito, Cuba Libre koktélok formájában fogyasztják. Rizsből erjesztéssel készül a 16-22 százalékos alkoholtartalmú, gyűszűnyi kerámiapohárból fogyasztott szeszes ital, a japánok és kínaiak kedvelt szakéja. Ánizzsal ízesített alkoholos ital a görög uzo, a török raki. Borókapárlat a szlovák borovicska, az erdélyi fenyővíz, borókával ízesített gabonaszesz a gin. Az Európai Unió elfogadta védett magyar márkanévként, a csak gyümölcsökből készült alkoholos italok (gyümölcspárlatok) elnevezésére, a pálinka szót. A történelmi Magyarország területén élő magyarok nem örültek ennek a döntésnek, mert ők is ugyanolyan szeszes italt, azaz pálinkát készítenek (pl. Erdélyben Oroszhegyen). Különösen sérelmesnek találják, hogy Ausztria egykori magyar területei használhatják ezt az elnevezést. A pálinka minőségének ellenőrzésére 2009-ben megalakult a Nemzeti Pálinkatanács. A pálinkafőzésben használt hét hazai eredetvédett gyümölcs: a békési szilva, a göcseji körte, a gönci és a kecskeméti barack, a szabolcsi alma, a szatmári szilva és az újfehértói meggy.

GÉNTECHNOLÓGIÁVAL LÉTREHOZOTT SZERVEZETEK A génmódosítás, génátvitel a fajták nemesítésének újabb módszere. A célja ugyanaz, mint a korábbi nemesítéseké (keresztezések) azaz, hogy a haszonnövények termesztésre alkalmasabbá váljanak, ellenállóbbak legyenek, többet termeljenek. A géntechnológiával létrehozott szervezet (Genetically Modified Organism, GMO) az 127


öröklési anyagba történő közvetlen és irányított beavatkozással létrehozott növény, amely természetes szaporodási, kereszteződési módszerek alkalmazásával nem jöhetett volna létre. A géntechnikával jelenleg még nem elérhetők a hagyományos növénynemesítéssel elérendő célok, például magasabb terméshozam, rövidebb szár stb., mert ezek a mennyiségi jegyek több gén által meghatározottak. A jelenlegi módszerrel csak olyan tulajdonság alakítható ki, amelyik egyetlen gén módosításával elérhető. A génkezelt növények magja továbbtermesztésre nem alkalmas, ezért mindig új vetőmagot kell vásárolni a génkezelt növényt előállító gazdaságtól. és tőlük kell megvenni azokat a vegyszereket, amelyek egyedül a génkezelt növényeket hagyják életben. A génkezelt terményekkel bevetett terület a világon folyamatosan nő, már meghaladja világ összes termőterületének a tizenöt százalékát (2010) Ezen területek döntő többségét, csaknem 99 %-át mindössze négy növény (szója, gyapot, kukorica, repce) foglalja el. 2010-ben a világ szója-termőterületének 81, gyapottermőterületének 64, a kukoricáénak 29, a repcének 23 százalékán termeltek génkezelt növényt. Országok ahol génkezelt növényt termesztenek

2012-ben 28 országban termeltek génkezelt növényt. Köztük több fejlődő ország volt, mint Kína, India, Brazília, Argentína, Dél-Afrika. Az USA után Argentínában, Kanadában, Brazíliában, Kínában a legnagyobb a génkezelt növények termőterülete. A jelentős mennyiségben termelt GMO-növények lényegében kétféle új tulajdonsággal bírnak. Így 63%-uk valamilyen gyomirtó szerrel szembeni ellenálló képességgel, 15%-uk rovarkártevő elleni védettséggel és 22 %-uk mindkét tulajdonsággal rendelkeznek. Ezeknek a génmódosításoknak nincs közvetlen termésfokozó hatásuk. A jövedelemnövekedést a kisebb termelési költségek (a mélyszántás szükségtelensége) és rovarkártétel csökkenése eredményezi. 128


A fejlesztés további céljai új tulajdonságok kialakítása és elterjesztése, például hatékonyabb nitrogén-hasznosítású fajok előállítása. A kiszórt nitrogén-műtrágyának kevesebb, mint a felét veszik fel a növények. A maradék szennyezi a talajt, és az élővízbe jutva hozzájárul az algák elszaporodásához. A klímaváltozás szárazságtűrő, illetve jobb vízhasznosítású növények kifejlesztését sürgeti. Jelenleg ilyen GMO-k kialakítása áll a kutatások előterében. Mivel szárazságtűrés, illetve jobb vízhasznosítás változatos molekuláris mechanizmuson keresztül alakul ki, a háttérben működő, módosítandó gének száma is nagy. A génkezelés feltételezett hátrányai: A gyomirtószereknek ellenálló fajokat minden más növényt kipusztító gyomirtókkal permetezik. A rovarok ellen úgy védekezik a génkezelt növény, hogy mérgeket termel, akkor is, ha nem támadja meg rovar. Mindkét estben a méreg felhalmozódhat a talajban és a vizekben. A transzgén átvitelével kialakulhatnak és elszaporodhatnak a jelenlegi gyomirtószerekre rezisztens, kiirthatatlanná váló un. szupergyomok. Az Amerikai Egyesült Államok keleti felében több gyomban (pl. a parlagfűben, disznóparéjban) már kialakult ez a rezisztencia Az átkereszteződés révén megfertőződhetnek a GM-mentes táblák. Ennek elkerülésére vezették be a védősávokat. A génkezeléssel nem várt egészségügyi kockázatok (allergia, toxikus hatás) léphetnek fel. Van olyan gén, amelyik a módosított növényt ellenállóvá teszi az antibiotikumokkal szemben. Ez a táplálékláncba kerülve más élőlényekben (akár az emberben is) kialakíthatja az antibiotikum rezisztenciát. (Ilyen gén van az ipari keményítő előállításához termesztett Amflora burgonyában.) Az Európai Unió 1998-ban engedélyezte a kukoricamoly-rezisztens génkezelt kukoricát, azóta több ország már termeszti. Európai Unió 2010-ig nem javasolta további génkezelt növények termesztését. 2010-ben az EU ipari hasznosítás (ipari keményítő) céljára a magas keményítőtartalmú Amflora génmódosított burgonyafajta termesztéséhez járult hozzá. Az EU államai közül nyolc tagország, köztük Magyarország, elzárkózott a génkezelt növények termesztésétől. A genetikailag módosított szervezetek (GMO) előállítását, hazánk a világon egyedülállóként, az alaptörvényben rögzített módon tiltja. Ezt részben árnyalja az a tény, hogy az állatokkal feletetett import szója 90 százaléka már génmódosított. A húsipari termékeknek a 60 százalékánál kimutatható a GMO-szója (2010). 2011benés 2012-ben GMO-s magokkal szennyezett vetőmagok miatt nagy területen kellett kitárcsázni a vetést. A kormány ezért szigorította az ellenőrzést és növelte a büntetés mértékét.

AZ ÉHEZÉS FÖLDRAJZA A XIX. századig a természeti katasztrófák sújtotta területeken (tartós aszály, erős fagykár, árvíz, sáskajárás), és a háborús övezetekben lépett fel éhínség. Napjainkban az éhezés világjelenséggé vált. Az éhezők aránya a legnagyobb Fekete-Afrika több országában, Észak-Koreában és Dél-Ázsia országaiban. Az éhezés a gyermekeket sújtja a legjobban. Fekete-Afrikában és Dél-Ázsiában a gyerekek több mint 1/3-a alultáplált. Meglepő, de Európában is sokan éheznek, ebből 200 000 jut Magyaror129


szágra. Ennek a számnak az 1/10-e gyermek. 1980-ban magyar javaslatra született meg „Az ENSZ élelmezési világnapja” október 16. Egy ember napi átlagos kalóriafogyasztása 2790 kalória. Az USA-ban az átlagos kalóriafogyasztás 3600, Szomáliában 1500 kalória. Az adott kalóriaérték mellett fontos, hogy a szervezet energiaszükségletét milyen mértékben fedezik szénhidrátokból és fehérjékből. Optimális az, ha az elfogyasztott élelmiszer 12-15 %-a származik fehérjéből, és ennek közel a fele állati eredetű fehérjékből. A fő élelmiszerfajták fogyasztását vizsgálva azt látjuk a fejlődő országok elődleges élelmezési forrása a gabona. Gyümölcsöt, hüvelyeseket, cukrot alig fogyasztanak. Az állati termékként a hal és a tojás jön számításba. Az állati táplálék részesedése az összes felvett energián belül világviszonylatban 10%. A legszegényebb fejlődő országokban (Afrikában, Indiában, Iránban, Afganisztánban) 8% alatti. Közép- és Dél-Amerika országaiban, Kínában 9-16% közötti. Egyes fejlett országokban 33% feletti. A naponta fogyasztott legkisebb kalóriamennyiségű országok északi és déli határvonalai kirajzolják az úgynevezett éhségövet, amely Dél-Amerika északi részét, Afrika nagy részét és Dél-Ázsiát öleli fel. Egyes országok lakói számára azért különösen tragikus az éhínség, mert az nem rövid ideje tart, nem átmeneti jellegű, hanem már több évtizede jellemző a területre. Az egy főre jutó napi kalóriafogyasztás az éhségöv jelölésével

Az élelmiszertermelés világviszonylatban, gyorsabban nő, mint a népesség. Kivétel ez alól Fekete-Afrika (a Szaharától délre eső országok), ahol a népességnövekedés üteme meghaladja az élelmiszer termelését. Az éhezés további oka a jövedelem hiánya, mert így nem tudják megvásárolni az egyébként megszerezhető élelmiszereket sem. Fekete-Afrikában a problémát növelik a háborús helyzetek (2001-ben nyolc országban volt ilyen) is. A XXI. század elején túlsúlyos emberek száma 300 millió lett, ezek 1/3-a a fejlődő országokban él. Az elhízás oka a megváltozott táplálkozási szokások, a ke130


vés mozgással járó életmód. Az elhízás növeli a betegségek valószínűségét, pl. cukorbetegség. Kínában a lakosság 5 %-a elhízott, közöttük sok az 1970-es évek végén bevezetett „egy család-egy gyerek” politika nyomán, az egy gyerekes családokban élő „kiscsászár”. A világ legkövérebb emberei a Csendes-óceáni szigeteken (például Naurun, Tongán, Marshall-szigeteken) élnek, mert ott a helyi hal, gyümölcs élelmet kiszorította az import bárány és pulyka.

A MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉS TÉRBELI RENDJE: A THÜNEN-MODELL Az agrártermelés térbeli rendjével foglalkozó első telephelyelméletet Johann Heinrich von Thünen (1783 – 1850), dolgozta ki az (Az izolált állam, 1826). A termelés térbeli rendjét Thünen szerint 4 tényező befolyásolja: a termelési költség (önköltség), a szállítási költség, a piaci ár és az elérhető profit. (A modell megértéséhez tudni kell, hogy az adott korban a szállítási költségeknek komoly szerepük volt.) A modell előfeltételei: • Létezik egy izolált állam, amely kör alakú, a felszíne teljesen sík, még egy patak sincs. A talajok termőképessége mindenütt egyforma. Ennek az államnak a középpontjában található az egyetlen város, amely az egyetlen piachely, ahová a terményt szállítani lehet, és ahol a termeléshez szükséges eszközök beszerezhetők. • A vidéken élő gazdák hozzáértése teljesen egyforma, s egyedüli céljuk a profit maximalizálása. Az utak sugarasan vezetnek a centrumba és az egyedüli szállítási eszköz az ökrösszekér A modell tételei: 1. A piachelytől azokat a termékeket termelik távolabb, amelyek egységnyi területre kifejezve, kisebb hozamot (kg/ha) adnak. 2. Két azonos súlyhozamú termékfajta közül azt kell távolabb termelni a várostól, amelynek termelési költsége (önköltsége) magasabb. 3. Tekintet nélkül a súlyhozamra és a termelési költségekre a város közelében kell termelni azokat a termékeket, amelyek szállítás közben veszítenek értékükből, ill. frissen fogyasztandók (pl. tej, zöldség- gyümölcsfélék). 4. Ugyanaz az áruféle a piachelyhez közelebb intenzívebb művelési rendszer keretében termelendő, s attól távolodva csökken a művelés intenzitása. A Thünen-féle termelési zónák: 1. zóna: városellátó öv (tej, gyümölcs és zöldségfélék termelése). 2. zóna: erdőgazdálkodás (fakitermelés). 3. zóna: szántóföldi gazdálkodás öve (gabona, olajosnövények, dohány). 3/a: vetésforgó gazdálkodás, ugarolás nélkül (intenzív). A növények éves sorrendjét úgy állapítják meg, hogy a talaj ne merüljön ki, pl. kukorica, lóhere, búza. 3/b: vetésforgó gazdálkodás ugarral (un. legelőváltós gazdálkodás). A falu határának csak egy részét művelték meg, a másik részét ugaron hagyták, amikor a szántóföld kimerült, az ugart fogták szántás alá.

131


3/c: háromnyomásos gazdálkodás. A termőföld használata három éves ciklusban; a ciklus első évében téli gabonát, a másodikban nyári gabonát vetettek, a harmadik évben pihentették a földet (ugar maradt). 4. zóna: legeltető állattartás (hústermelés). Thünent sokan bírálták, főként az izoláció, a túlzott leegyszerűsítés miatt. Érdeme, hogy elsőként állapította meg, hogy a mezőgazdasági termelés térbeli rendjében logikus szabályszerűség figyelhető meg. A Thünen-modellt ma is alkalmazzák egy-egy térség mezőgazdasági térszerkezetének, a területhasználati körzeteknek a kialakítására vagy termelési intenzitásbeli különbségeknek kimutatására. A mezőgazdasági termelés intenzitása Európában, 8 fő termény (búza, rozs, árpa, zab, kukorica, burgonya, cukorrépa, széna) 1ha jutó hozama alapján

TENGERI HALÁSZAT A tengeri és édesvízi halászat során kifogott hal mennyisége, a baromfi nélküli számított melegvérű állati hústermelésnek a 2/3-a, évi 94 millió tonna (2008). Az édesvízi halászat az összes halfogás 10-15 százaléka. Az édesvízi (belvízi) halászat zömét, a haltenyésztésre alapított tógazdaságok adják. Ez utóbbi tartozik tulajdonképpen a mezőgazdasági termeléshez. A halgazda132


ságokban ugyanis foglalkoznak a halállomány utánpótlásával, tenyésztésével, a fajtaösszetétellel, a továbbtenyésztéssel. A tengeri halászatnál az ember csak kihasználja a természet ajándékát. A tengeri állatok életének alapját egysejtű növényi organizmusok (fitoplanktonok) képezik. A fitoplanktonoknak ahhoz, hogy szervetlen anyagokból organikus anyagokat (szénhidrátot, zsírt, fehérjét) állítsanak elő, napfényre van szükségük. A szükséges fényt csak 200-300 méter mélységig kapják meg, ezért mikroszkopikus növényi és azokból táplálkozó mikroszkopikus állati lények, a zooplanktonok, csak ebben a felszínközeli sávban élnek. Ők a tengeri élelemlánc kiinduló tagjai, így mennyiségük befolyásolja a tenger teljes életvilágának a nagyságát is. A gazdag halászterületek ezért a partközeli területeken, a nagy folyók torkolatánál, a meleg és hideg áramlások találkozásánál és a mélységi feláramló hideg vizeknél alakulnak ki. Az óceáni medencék szélein úgynevezett peremáramlatok találhatók. A Csendes-óceánban ilyen a Kaliforniai-, a Perui-, az Atlanti-óceánban a Kanári-, és a Benguela-áramlás. A Föld forgásának eltérítő ereje ezeket az áramlatokat a parttól eltávolodásra kényszeríti. Az elsodort víz helyére a mélyből hideg és tápanyag dús víz tör a felszínre. A felszálló vizek övezetei a világóceán leggazdagabb halászterületei. A tengerfenék domborzata, a tenger alatti fennsíkok (amelyek felett a víz sekélyebb) is kedveznek a halfogásnak. Ezeket halpadoknak nevezik. A planktonok sokkal tömegesebben fejlődnek ki a magasabb földrajzi szélességeken lévő hidegebb vizekben. A halászat súlypontjai ezért a magasabb földrajzi szélességeke esnek. A világ tengeri halfogásának 35%-a az Atlanti-óceán, 45%-a a Csendes-óceán északi területiről, a sarki tengereket is ide számítva kerül ki. A fogás egyötöde jut az óceánok többi részére és a Földközi-tengerre. A hal romlandó áru, ezért közvetlen part menti halászattal csak a közeli településeket lehet ellátni. A nyílt tengeri halászatoknál elkerülhetetlen volt a fogás legalább részbeni feldolgozása a tengeren. Ezért a hajókon a halakat sózták vagy, füstölték. A második világháború után a mélyhűtésű technika új lehetőséget adott a tengeri halászatnak. Kialakultak az úszó halfeldolgozó üzemek. Ezeken a halakat mélyhűtik, vagy teljesen feldolgozzák, automatikusan filézik, konzervet készítenek. A hulladékot vagy értéktelenebb zsákmányt hallisztté és halolajjá dolgozzák fel. A legnagyobb tömegben fogott halak: • Heringfélék (hering, szardínia, szardella , sprotni). Ez adja a teljes tengeri fogás 1/3-át. Fő előfordulási területük az Északi tenger. • Tőkehal. Fő halászati területe Új-Foundland környéke és a Bering-tenger. Nagy-Britanniában, Portugáliában, Brazíliában nemzeti étek. A britek nemzeti eledele a fish and chips (hal sült krumplival) tőkehalból készül. • Tonhal a Csendes-óceán ázsiai partjainál fordul elő nagyobb tömegben. A japán halászok fogják ki a világ teljes tonhal fogásának a 60 %-át. Japánban a kevés mezőgazdaságilag hasznosítható terület és a gyér állatállomány miatt igen jelentős a halfogás. Ezt a belső fogyasztásra szánják. A Földközi-tenger jellemző, nagytestű hala a kékúszójú tonhal. A túlhalászás miatt lecsökkent állományt mesterséges tenyésztéssel próbálják pótolni. Gazdasági szempontból, könnyebb halászhatóságuk miatt fontosak azok a halak, amelyek ívás idején a tengerek sós vízéből az édesvizű folyókba vándorolnak. Leg133


jelentősebb a lazacok tömeges ívási vándorlása a norvég partokon, a Csendes-óceán észak-amerikai és ázsiai partvidékén. A lazac az első, génmanipulációval átalakított, természeti társánál kétszer gyorsabban növő, terméketlen élőlény, amelyet emberi fogyasztásra fejlesztettek ki. 2010-ben kezdődő engedélyezési eljárása még évekig elhúzódhat az ökológia problémák (kiszoríthatja az őshonos halakat) miatt. Másik fontos sós vízből az édesvízbe vándorló hal az angolna. Balti-, Földközi-tenger, Marokkó partjai, a kínai partvidék a fő fogási területei. A vándorló halfajok következő csoportjának, a tokhalféléknek (viza, stőr) gazdasági jelentőségét az ikráikból készült kaviár adja. Nagyobb tömegben a Volga alsó folyása mentén és a Kaszpi-tengerben élnek. Az ENSZ exportkvótákkal próbálja a túlhalászást meggátolni. Oroszország 2002-2010 között exporttilalmat vezetett be az erősen lecsökkent halállomány miatt. A Kaszpi-tengerben is egyre több tokhalat nevelnek halgazdaságokban. Kaliforniában is „kaviárfarmokon” nevelik a tokhalakat. A viza valaha Európa minden jelentős folyójában is előfordult. Régi krónikáink jelentős vizafogásokról számolnak be. A Föld halászati zónái

A táplálkozásban jelentős szerepet töltenek be a rákfélék (languszta, garnéla, homár) és az un. tenger puhányok (csigák, tintahal, tengeri uborka és az osztriga). Az olaszok ezeket a tenger gyümölcseinek, frutti di mare mondják. A tengeri halászat évszázados, de 1986. óta tiltott területe a bálnavadászat. Tudományos kutatási célból és a őslakosok (eszkimók, csukcsok) hagyományainak őrzése miatt engedélyezett a bálnák vadászata. Japán a tudományos célú engedményt használja ki, ezzel álcázva vadásszák a bálnákat. A bálnafogási csúcs 1962ben volt, ekkor 226 ezer tonnányi bálnát vadásztak. A tiltás bevezetése előtti évben, a bálnák számának csökkenése miatt, ez a mennyiség csak 15 ezer tonna lett.

134


Izland életében meghatározó a halászat. Az ország GDP-jének a 75%-át és exportjának 60%-át adja, pedig világpiaci részesedése a halpiacon csak 2%. A halászat fontosságát izlandi szemszögből jól jelzi, hogy a kereskedelmi bálnavadászat tilalmát újabban megszegik. 2009-ben öt évre engedélyezték évi 150 barázdás bálna és 100 csukabálna leölését. Az éves tengeri halfogás 1950-ben 21 millió tonna volt. 1990-ben már 90 millió tonna. Egyes tengerészeken a túlhalászás jelei mutatkoznak. A világ egy főre jutó éves halfogyasztása 13 kg. A legnagyobb halfogyasztók az Amerikai Egyesült Államok, Japán és Franciaország, Egy főre vetítve fogyasztásuk 90, 65, 30 kg évente. Nagy halexportőrök Kína, Norvégia, Thaiföld. Az élelemként fogott halak mellett nagy mennyiséget tesznek ki az állati takarmányként használt halliszt előállítása miatt kifogott halak. A tengeri halászat során annyira lecsökkentették a halak számát, hogy azt a természet már nem tudja pótolni. Tengeri halgazdaságokból próbálják kielégíteni a növekvő piaci keresletet. 1980-ban az asztalra került halaknak csak 9%-a, ma már 43%-a származik halgazdaságokból. A halak mellett az osztrigát, a garnélát is egyre nagyobb arányban tengeri gazdaságokban tenyésztik. A világ legnagyobb garnéla fogyasztója az Amerikai Egyesült Államok 2010-ig a Mexikói-öbölben élő rákok lehalászásával látta el piacát. Az olajfúró katasztrófája által szennyezett víz miatt hónapokig felfüggesztették a halászatot. A hiány miatt megjelentek a piacon a thaiföldi, kínai, indonéziai, az antibiotikumos kezelés miatt nem kedvelt garnélák is.

ERDŐ ÉS FAGAZDASÁG A szénbányászat megindulása előtt a fa volt a legfontosabb energiahordozó és nyersanyag. A hajóépítés, házépítés, a velencei házak cölöpalapozása miatt irtották ki a Dalmát partok erdőit. Angliában a vaskohászat igénye miatt csökkent az erdőterület 6%-ra. Az erdők korábbi ipari hasznosítási formái (hordókészítés, faszén, vasúti talpfa, vezetékoszlop, állványfa, ládagyártás) eltűntek, vagy visszaszorultak. A keményfából készült bútorokat felváltotta a forgácsolt bútorlap, falemez- és farostlemezgyártás. Nőtt viszont a papíripar felhasználása, 1900-1999 között harmincszorosára. A papíripar energiaigénye miatt a gyárak a vízi erőművek közelébe települnek. Az erdő a fák által összefüggően benőtt terület. A szárazföldek területének 29,6%-t borítja erdő (3,9 milliárd ha). Az erdők az éghajlatnak megfelelően zonálisan helyezkednek el. Az északi féltekén vannak a hideg mérsékeltövi tűlevelű erdők (27%), és a mérsékelt övezeti lombhullató erdők (4%). Kína, Dél-Amerika déli részén és Új-Zélandon vannak a mérsékelt övezeti esőerdők (9%). Az Egyenlítő mentét kísérik a forróövezeti esőerdők (37%). A forróövezeti és mérsékelt övezeti esőerdők között húzódnak a forróövezeti szárazerdők (23%).

135


A Föld nagy erdőterületei

A trópusi esőerdők nőnek a legmagasabbra (60 m). A felső lombkoronaszint alatt kialakul középső (30 m) és az alsó (10 m) lombkoronaszint is. A lombos és tűlevelű erdők magassága 30-35 méter, a talajon kialakul a cserjeszint. A fák vízigénye nagy. A tűlevelűek 50-65, a lomblevelűek 40-55 %-ban vizet tartalmaznak. Hazánk területén hektáronként egy átlagos erdő 200-300 köbméter vizet tartalmaz. Az erdők csökkentik az eróziót, a talaj párolgását, enyhítik a deflációt és a szél szárító hatását. Fahatárnak nevezik azt a vonalat, amelyen túl klimatikus okok (hideg és vízhiány) miatt a favegetáció már nem tud kialakulni. A földfelszínén, a sarkok felé a júliusi 10 fokos izoterma jelöli ki a fák elerjedési határát (arktikus fahatár). A hegyekben, a nagyobb magasságban megszűnő erdők határa a havasi fahatár. Ez az erdőhatár Norvégiában 300 – 700 m, az Alpokban 1 700 – 2 100 m, a Kárpátokban 1 400 – 1 800 m, a Kaukázusban 2 000 – 2 300 m, a Himalája déli lejtőjén 3 300 m, a Sierra – Nevada területén 3 200 – 3 400 m. Az erdősültség aránya országonként változó, és befolyásolja az adott ország erdőgazdálkodását. A 10 % erdősültség alatti országok (Írország, Anglia, Hollandia) fahiánnyal küzdenek. Kivétel ez alól, a nagy területű, de kis népességű Ausztrália. Azokban az országokban (Dánia, Magyarország, Törökország), ahol az erdősültség 10–20% között van, vigyáznak arra, hogy a kivágás kevesebb legyen, mint az évi növedék és ezért faimportra szorulnak. A 20–30%-os erdősültségű országokban (Norvégia, Románia, Új-Zéland), az évi fakitermelés nagysága megközelíti, vagy eléri az évi növekedést. A belső felhasználás mértékétől függően faexportálók, vagy importálók. A 30%-nál erdősültebb országokban (Finnország, Oroszország, Japán, Kanada, Brazília, Gabon, stb.) sem célszerű az éves növekedésnél több fát kitermelni. A nagyobb erdősültség miatt viszont ezek az országok faexportálók. Az erdőterületek kontinensek szerinti megoszlását vizsgálhatjuk a világ összes erdőterületéből való részesedésük arányában, és az adott kontinens területéből az 136


erdők részesedésével (az erdősültség arányával). A két adat csak Afrika és Ázsia esetében van közel egymáshoz.

Kontinens

Európa Dél-Amerika Afrika Ázsia Észak-Amerika Ausztrália és Óceánia

Az erdőterület aránya a Föld erdőterületéből 27 23 17 14 14 5

A kontinens erdősültsége 46 51 22 18 26 23

A gondos erdőgazdálkodás eredményeként Európában a II. világháború óta az erdők gyarapodása mindig meghaladta a kitermelést. Az országterület százalékában kifejezve az erdőterületek nagyságát, Európában Finnország áll az élen, Írország az utolsó. Hazánk erdőterülete (20%), kevesebb, mint fele az európai átlagnak. Az erdőterület növelése érdekében a kormány 2035-ig mintegy 780 ezer ha új erdő telepítését tervezi. Ez évente átlagosan 15-20 ezer ha új erdőt jelent. Ennek eredményeként Magyarország erdővel borított területének aránya elérheti az optimálisnak tartott 24-26%-ot. A fa a világgazdaság egyik legfontosabb nyersanyaga. A faanyag kitermelés mennyiségben a kőszén, kőolajtermelés után következik. A legnagyobb fakitermelő országok USA, India, Kína, Brazília, Kanada, Oroszország. Ezek közül India, Brazília forró övezeti erdőket, a többi felsorolt ország mérsékelt övezetű tűlevelű és lombos erdőket termel ki. A mérsékelt öv legtöbb országában az erdők területe a történelmi idők folyamán folytatott termelés miatt csökkent le jelentősen. Magyarország mai területén a 10 000 évvel ezelőtti erdőterületnek csak a 24%-án van erdő. A XX. században az erdőpusztítás átterjedt a forró övezeti erdőkre. Az eredeti állapotú erdőknek nagy része sok helyen (Haiti 100%, Guinea 90%, Bangladesh 95%, Kína 50%) elpusztult és évente több ezer hektárnyi erdő pusztul továbbra is. Brazíliában az Amazonas vízgyűjtőjének a peremterületén 1980–2000 között széles sávban égetéssel irtották ki az esőerdőt. Az esőerdők helyének egy részén szarvasmarhákat kezdtek legeltetni. Az országban az állatállomány a két és félszeresére, a húsexport ötszörösére nőtt. Egykor az esőerdők a Föld felszínének 12%-át borították, az erdőirtások ezt mára 6%-ra csökkentették. A trópusi erdőirtások különösen veszélyesek az emberiség jövője szempontjából, mert a trópusi esőerdőirtások felelősek a globális klímaváltozás 10-30 százalékáért. Kevesebb fa nyeli el a széndioxidot és az irtásokon kezdődő termelés energia felhasználása további szén-dioxid kibocsátással jár. Az erdők védelmében az erdőterületek kb. egytizedét védetté (nemzeti parkká) nyilvánították. (A nemzeti parkok teljes területe a szárazföldek 12%-át teszi ki.) Nem biztos, hogy ez elegendő védelem. 137


Ecuador esőerdőinek a megőrzésére 2007-ben érdekes javaslattal fordult a világ országaihoz. Az ország exportjának a felét az amazóniai tartományokban hozzák a felszínre. Az itt található Yasuni Nemzeti Park területén 380 millió hordónyira becsült olajat találtak. Ecuador közölte, nem termelik ki a kőolajat, ha a Föld országai a fölmelegedés elleni harc jegyében 3,6 milliárd dollár kifizetésével ellentételezik azt. Ez a fele annak az összegnek, mait 2007-es áron az olajért kapna az ország. A világ nem lelkesedett a felvetésért, pedig a kitermelés bármikor elkezdődhet.

138


A MEG NEM ÚJULÓ ERŐFORRÁSOK Az ember bővülő szükségletei kielégítésére természeti környezetéből sokféle anyagot vesz igénybe. Az igénybe vett anyagok együttesen a természeti erőforrások. A természeti erőforrások kategóriái a megújuló, a meg nem újuló (készletszerű és újrahasznosítható illetve a visszanyerhető) erőforrások. Természeti erőforrások (Haggett után)

A meg nem újuló erőforrások olyan lassan képződnek, hogy emberi szempontból végesnek tekinthetők. Ilyenek például az ércek. A meg nem újuló erőforrásokkal kapcsolatban a készletek és a tartalékok fogalmát is tisztáznunk kell. A készlet a Földön található bizonyos tulajdonságokkal rendelkező anyagok mennyisége. A készletből akkor lesz erőforrás, amikor az ember számára hasznossá válik, amikor azzal az igényeit ki tudja elégíteni. Egy idő után más, jobb minőségű anyagot talál az ember saját céljaira, az új anyagot hasznosítja, a régi felhasználását elhagyja. Más szavakkal az erőforrásokat a társadalmi megítélés szerinti hasznosság jellemzi és becsült mennyiségük a műszaki-gazdasági követelmények alakulásával változik, például a vasfeldolgozás kialakulásával a rézlelőhelyek szerepe visszaesett. A tartalék az erőforrásnak az adott gazdasági feltételek mellett kitermelhető részét jelenti. Egy–egy meg nem újuló erőforrás hasznosításakor tudni kell a még kitermelhető anyag mennyiségét azaz, a tartalék nagyságát. A tartalék mennyiségét az előfordulás mérete, minősége, elérhetősége és a termelés ára is befolyásolja. A fenti tényezők miatt a becslések mindig egy adott időpontra érvényesek, a technika, a piaci feltételek változásával módosításra szorulnak. Az igények és a népességnövekedés együttes hatására az erőforrás-fogyasztás nagymértékben nő. 1960–2000 között az élelmiszerfogyasztás és a faanyagfogyasz-

139


tás háromszorosára, az energia és a vasötvözet felhasználása viszont ötszörösére, nőtt. Joggal vetődik fel a kérdés, meddig lesznek elegendőek a meg nem újuló erőforrások. Ebben a fejezetben a meg nem újuló erőforrások közül csak a fosszilis energiahordozókkal foglalkozunk. A legfontosabb fosszilis energiahordozók a szén, a kőolaj és a földgáz. Fogyasztásuk összehasonlíthatósága érdekében, a kitermelt mennyiségeket átszámolják, millió tonna kőolaj-egyenértékre, vagy terawattórára (TWh). Kőolajegyenértéken számolva a legtöbbet az olajból (44%), aztán a szénből (31%), majd a földgázból fogyasztunk (25%), de a fogyasztás növekedése a földgáz esetében a leggyorsabb.

SZÉN A szén szerves növényi anyagok talajban, levegőtől elzártan történő átalakulásának eredményeként jön létre. A lerakodás és felszíni átalakulás során képződik a tőzeg. A mélybe kerülve, nagy nyomás és hőmérséklet hatására bekövetkezik a szénülés, a különböző széntípusok, lignit, barnaszén, feketeszén, antracit kialakulása. A folyamat során a szén égéshője egyre nő. Az égéshő mellett a szén értékét befolyásolja kén és hamu tartalma. Elégetés során a kénből levegőt szennyező, savasodást okozó kén-dioxid keletkezik. Ezért az erőművek füstgázait kénteleníteni kell. A hamutartalom a szén elégetése során képződő maradék, a szén térfogatának 5-20%-a. A XIX. században az ipar azokon a területeken bontakozott ki, ahol a szén és a vas együtt volt található. Hosszú ideig a szén volt a vasút és a hajók fűtőanyaga is. Az angliai felszíni lelőhelyek hamar kimerültek, a mélységi bányászást a járatokba betörő víz kisszivattyúzásával lehetett csak folytatni. 1712-ben Staffordshire-ben feltalálták a szénnel fűtött vízpumpát (Thomas Newcomen). Egy gép ötven lovas szivattyút helyettesített. A széntermelés jelentősen megnőtt. Ez a találmány az energia felhasználásának a módját is megváltoztatta. Mindaddig a fa és a szén hőforrások voltak. Newcomen gépe a hőenergiát mechanikai energiává, munkává alakította. A XIX. században az angolok Cardiff, Swansea kikötőiből szállították a walesi szenet a tengerpartokon létesített szénállomásokra. A XIX. században Anglia volt a világ legnagyobb széntermelője és szénexportőre. Ekkortájt a hajókkal szállított angol szén olcsóbb volt Szentpétervárott a doni, Hamburgban a Ruhr-vidéki szénnél. A szént felszíni fejtéssel és mélyműveléssel (mélységi vájatokon keresztül) termelik ki. A mélyművelés alsó határa 1200 méter körüli. A világtermelés közel felét felszíni bányákból nyerik. Ausztráliában a szén 80%-át, az USA-ban 67%-át, Európában csak az egytizedét nyerik felszíni fejtéssel. A könnyen kitermelhető szénvagyonnal rendelkező országok a legnagyobb széntermelők (Kína, USA, India, Ausztrália). Kínában nagyon sok helyen találhatók szénmedencék. A termelési technika a kézzel művelt kis aknáktól a teljesen gépesített nagy bányaüzemekig terjed. A hagyományos fejtési technika miatt gyakoriak a bányászszerencsétlenségek. Kína 2008-ig jelentős szénexportőr volt. A belső fogyasztás (szénalapú áramtermelés, 140


acélgyártás) gyors növekedése miatt Japánt megelőzve a világ legnagyobb szénvásárlója lett. Kínában az elektromos áram 80 százalékát szénerőművekben állítják elő, ez kétszerese a világátlagnak. A világon kibányászott szén 1/5-ét teszik csak ki a barnaszenek. (A legnagyobb barnaszéntermelő Németország). A barnaszén előnye, hogy ahol nem lehet külszíni fejtéssel kinyerni, ott is közelebb van a földfelszínhez, nem kell mélyaknákon keresztül elérni. Hátránya, hogy fűtőértéke sokkal kisebb. Alacsony fűtőértéke és magas a víztartalma miatt nagy távolságra nem gazdaságos szállítani. A barnaszenet ma már mindenütt, a bánya közeli erőművekben, villamosenergia-termelésre használják. Korábban a barnaszenet a szállíthatóság érdekében erős nyomás alatt összepréselték, így brikettet állítottak elő. A brikett fűtőértéke már megközelítette a feketeszénét. A szén legnagyobb felhasználói Kína, Nyugat-Európa, USA, India. Szén adja az energiatermelés 80-90 %-át Lengyelországban, Dél-Afrikában, Kínában és Ausztráliában. Nyugat-Európa szénfogyasztása az északi-tengeri földgáznak és az orosz és afrikai földgázimportnak köszönhetően, az 1990 évi szinthez képest, ma 36 százalékkal kevesebb. Magyarországon feketeszenet Pécset, barnaszenet kedvezőtlen gazdasági adottságok között (vékony rétegvastagság, meredek rétegdőlés, gyakori vetők, kis szilárdságú kísérő kőzetek, alacsony fűtőérték) több helyen is (Pécs, Komló) termeltek. 1991 után a bányákat bezárták. Jelenleg csak egyetlen mélyművelésű barnaszénbánya működik Márkushegyen. A termelt szenet a Vértesi Erőmű (Oroszlány) hasznosítja. A bányát várhatóan 2014-ben fogják bezárni. A Mátrai Hőerőművet visontai és bükkábrányi külszíni fejtésű lignittel fűtik. (2008-ban a lignitbányában 16 darab élethelyzetben megőrződött mocsári ciprus törzsére bukkantak. A 8 millió évvel ezelőtt élt fákat konzerválva Ipolytarnócra és a miskolci Hermann Ottó Múzeumba szállították.)

SZÉNHIDROGÉN (KŐOLAJ ÉS FÖLDGÁZ) A kőolaj és földgáz egysejtű élőlények levegőtől elzárt bomlásának a terméke. Az üledékbe temetett szerves anyag nagy nyomáson és 80-200º Celsius hőmérsékleten szénhidrogénné alakul át, amely a kisebb nyomás irányába vándorolni kezd. A kőolaj és a földgáz vándorlásának egy át nem eresztő kőzet vet véget, amely alatt az úgynevezett tároló kőzetben (a csapdában) a szénhidrogén feldúsul, és fajsúly szerint szétválik a földgáz, a kőolaj és a víz. A feldúsulásokat mezőknek nevezik és kialakulásához 1-2 millió év és 600-700 méter vastag üledékréteg szükséges. Ezért ott találhatók olaj- és gázmezők, ahol a csapda hosszú életű és a földkéreg mozgásától mentes. A kőolaj és földgáztelepek a jelenlegi és múltbeli tengerpartok üledékes kőzeteiben találhatók. A szénhidrogénmezők néhány száztól tízezer métert is meghaladó mélységig találhatók a földkéregben. Az egyes mezők mérete igen különböző, az ún. óriás mezők több tízmilliárd tonna kőolajat tartalmazhatnak, de nagy számban vannak a kisméretű mezők is. (Az ismert készleteken belül a megkutatott141


ság mértékétől függően bizonyított, valószínű és lehetséges készleteket különböztetnek meg.) Gazdasági szempontból a jó porozitású és jó áteresztőképességű (homokkő) és likacsos, repedezett (mészkő, dolomit) tároló kőzetekből való szénhidrogén-termelés a legkedvezőbb. A csapdákban felhalmozódó vagy rétegrepesztett tömött tárolókból a szénhidrogéneket fúrt kutak segítségével termelik ki. Világátlagban tíz kutatófúrásból csak egy, legfeljebb kettő fedez fel új szénhidrogénmezőt. A fúrásmélyítés a szénhidrogén-termelés legköltségesebb része. Tengeri kőolajbányászat, 2009

A XX. század második felében új perspektívát jelentettek a szénhidrogén-kutatás számára a sekély tengerekkel borított kontinentális talapzatok. A vizekbe úgynevezett úszó szigetekről mélyítik a fúrásokat. A technológia ma már 10 ezer méternél mélyebb kutak fúrását is lehetővé teszi a vízen és kőzetrétegeken át. A rekordot 2009-en a Deepwater Horizon nevű fúróplatform állította fel. 3048 méter mély vízből, 10683 méteres mélységig hatolt. (A következő évben ennek a platformnak a felrobbanása után ötmillió hordó olaj ömlött a Mexikói-öbölbe, az eddigi legnagyobb olajkatasztrófát okozva.) 2010-ben a világtermelés negyedét már a tengerfenékről hozták a felszínre. 2012-ben 591 tengeri szénhidrogén platform működött. A másik technikai újdonság a mélytengeri furások mellett, hogy az 1990-es évek óta a hidraulikus rétegrepesztés. A hidraulikus rétegrepesztéssel kötött kőzetekből is ki tudják termelni a szénhidrogéneket. Az ilyen kőzetekben nem alakulnak ki összefüggő anyagkamrák. A kőolaj vagy a gáz apró kamrákban reked meg, amiket a kitermeléshez össze kell nyitni. Először lefúrnak az adott rétegig, majd kb. másfél-három kilométer hosszan vízszintesen folytatják a fúrást. Ezután nagy nyomással repesztőfolyadékot lövellnek le, amely megrepeszti a kőzetet, a kőolaj vagy földgáz kiszabadul és a repedéseken át a függőleges kútba áramlik. A repesztőfolyadék 80,5 %-a víz, 19 %-a kitámasztó anyag, 0,5%-a vegyszerek. A kvarchomok és kerámia keverékéből álló kitámasztó anyag megakadályozza, hogy a repedések bezáruljanak, és a nyersanyag megrekedjen. A vegyszerek surlódáscsökkentő, viszkozitásnövelő, baktériumölő 142


adalékanyagok. A módszer hátránya, hogy a felszínen kutak sokaságát kell kialakítani és az anyag lassabban jön a felszínre, mint hagyományos módszernél. Az elhasznált repesztőfolyadékot mélyen az ivóvizet adó rétegek alá kell pumpálni. A hidraulikus rétegrepesztés módszere a szénhidrogén készletek közeli elfogyásáról szóló elképzelések beteljesülési idejét jelentősen kitolta. A kitermelt kőolajat és földgázt rendszerint csővezetékeken szállítják a kitermelés helyeiről, a felhasználási helyekre, az ott található finomítókba. A vezetékeket körülbelül 200 kilométereként kompresszorállomásokkal kell kiegészíteni, hogy tovább nyomják az olajat vagy a gázt. Földgáz- és palagáz-termelés

Kőolaj A kőolajat már az ókorban is ismerték, mert szivárgások formájában feljött a felszínre. A felszínen átalakult anyag a szurok. A Biblia szerint, már Noé bárkája is szurokkal volt bekenve kívül-belül. 1849-ben Kanadában felfedezték a kőolaj desztillálást. Ettől kezdve ipari méretekben kezdték előállítani a középső részpárlatot, amelyet világítóolajnak (petróleum) használtak a bálnazsír helyett. A petróleumot felszíni kőolajforrásokból nyerték és ezért kevés volt belőlük. Amerikában egy Ed143


vin Drake nevű ember furással akart kőolajat találni. 1859. augusztus 17-én Titusvillében (Pennsylvania) hatvankilenc és féllábnyi (21 méter) mélységben kőolajat talált. Egy nap alatt 24 hordónyi olajat szivattyúztak ki a kútból. (1 hordó [barrel] 159 liter.) Ezzel a nappal a világgazdaság történetének új fejezete kezdődött, a „petróleum saga”. Két évvel később az egyik furásnál szökőkútként tört fel a természetes nyomás alatt álló olaj. A szökőforrás (gusher) 300 hordónyi olajat dobott a felszínre naponta. Kezdetben lovas szekerek hordókban szállították az olajat a vasútállomásokra, és vasúton vitték tovább az olajfinomítókba. 1862-ben Titusvillében elkészült az első 7 km hosszú olajvezeték (pipe line), amelyik a kútból egy finomítóba szállította a kőolajat. 1901-ben Beaumont mellett (Texas) először próbáltak kutat fúrni fúrófejes berendezéssel. A korábbi 100 méteres mélységű kutak helyett, kemény mészkövön keresztül 300 méter mélyre fúrtak. A kútból óránként 5000 hordónyi olaj tört elő szökőkútként, a korábbi napi átlagos 50-100 hordónyi olaj helyett. A telepek kiaknázhatósága sokáig 30 százalék körül alakult. A XX. század végi új technikákkal (vízszintes fúrás, háromdimenziós számítógépes mélységtérkép stb.) ez 80 %-ra nőtt. Az eddigi legnagyobb olajmező, 120 milliárd hordó olajjal, az 1948-ban felfedezett szaúd-arábiai Ghawar mező, ezt követi az 1938-ban feltárt kuvaiti Burgan. Az új mezőket egyre költségesebb és műszakilag bonyolultabb a termelésbe vonni. A fúrásonként feltárt kőolaj mennyisége is világszerte csökken. A XIX. század vége felé az olaj összetevőit benzin, aszfalt, fűtőolaj finomítással szét tudták választani. A kőolaj ipari karrierje a Diesel motorok feltalálásával, majd közlekedési eszközöknél a kőolaj legillékonyabb részpárlatának, a benzinnek, mint hajtóanyagnak a használatával kezdődött. A benzinnel „fűtött” hajók nyolcszor hosszabb utat tudtak megtenni a szénnel fűtötteknél. Norvégiából Kínába tartó tehergőzösnek nyolcszor kellett szenet felvételeznie az útján, a motoros hajó az indulásnál feltöltött anyaggal tette meg az utat. 1914-ben a tengeri hajóknak csak 3 %-a volt benzin üzemanyagú, 20 évvel később már 46 %-a. Később erőműveket telepítettek a kőolajra. A XX. században a kőolaj a vegyiparnak (műanyagok), a gumiiparnak, a műtrágya-gyártásnak is nélkülözhetetlen alapanyaga lett. (Az Amerikai Egyesült Államokban egy kiló marhahús előállításához, a mezőgazdasági gépek fogyasztását, a kiszórt műtrágyát is figyelembe véve 7 liter benzint, egy személyautó gumiabroncsának előállításához 27 liter kőolajat használnak el.) A kitermelés joga sok országban az állami (nemzeti) kőolajvállalatok kezében van, akik a külföldi cégeket a kutatástól és a termeléstől is távol tartják. Irak, a világ harmadik legnagyobb bizonyított készletével rendelkező ország, négy évtized után 2008-ban részlegesen megnyitotta piacát a külföldi nagy olajkitermelők előtt. A legnagyobb kőolaj-készletekkel rendelkező országok a Közel-Keleten vannak. A világ legnagyobb olajkészletével, a Föld ismert készleteinek az ötödével Szaúd-Arábia rendelkezik. A világ kőolajtermelésének a kitermelési csúcsra érkezése után a közel-keleti országokban a kőolajtermelés még nem fog csökkenni. Félő, hogy diktálni tudják majd az árakat. Magyarország olajmezői: Algyő, Nagylengyel, Lovászi, Budafa.

144


Az EU kőolajszükségletének 95 százalékát importálja. Európában az északi-tengeri holland, norvég lelőhelyek tíz éven belül várhatóan kimerülnek, még több importra lesz szükség. Európa legfontosabb olajellátója Oroszország. Az óriási nyersolajkészletek 70%-a a Nyugat-Szibériai-alföldön, Hanti- és Mansziföldön találhatók. A kitermelt olaj nagy része a Szamarából induló egykori Barátság kőolajvezetéken jut Európába. A vezeték Fehéroroszországban északi és déli ágra szakad. A déli ágon keresztül kap Magyarország is kőolajat. Már épül a Kelet-Szibéria – Csendes-óceán közötti olajcsővezeték is. Az olaj legnagyobb fogyasztója az Amerikai Egyesült Államok. A világ olajának a 25%-át használja. 1970-ig igényének kétharmadát hazai forrásból fedezte. 1971-ben a texasi kutak termelési kapacitásuk határához értek, több olajat nem lehetett onnan kitermelni. Egyre nőtt az import részaránya. A hazai fogyasztás kétharmadát importból fedezték, ezt a Mexikói-öbölbeli tengeralatti lelőhelyekről, 15004000 méter mélységből nyert olajjal egészítették ki. A tenger alól felhozott egy hordónyi olaj kitermelési költsége kétszerese, háromszorosa a szárazföldinek. A később említendő olajpala, olajhomok termeléssel az importot 2012-ben már a hazai fogyasztás 40%-ára csökkentették. További jelentős importőrök Japán, Kína, India. A kőszén nagy nyomáson és hőfokon átalakítható olajjá. Egy tonna kőszénből átlagosan 0,75 tonna szintetikus kőolaj állítható elő. Jelenleg csak a kőszénben gazdag Dél-afrikai Köztársaságban készítenek szintetikus kőolajat.

Az olajár alakulása és a kitermelés növekedése Az ábrán az olajár alakulását 1860 és 2010 között a 2006. évi dollár áron számolva, a kitermelés növekedését a naponta termelt millió hordóban követjük. Az olajtermelés beindulásakor, az 1860-as években nagyon magas, 60-80 dollár volt egy hordó olaj ára. 1880-tól 1930-ig, félévszázadon át, az ár, a fogyasztás lassú emelkedése mellett 10-25 dollár között ingadozott. 1930-1973 között a termelés nagyon gyors növekedése ellenére 10 dollár körül alakult. 1960-ban megalakult az Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC). Az 1973. évi arab-izraeli háború után az OPEC államok négyszeresére emelték az olaj árát. (Ebben az évben az OPEC államok adták a világtermelés 80%-át, ma már csak a 40%-át adják.) 1979ben az iráni forradalom, majd az 1980 évi iraki-iráni háború miatt a világ akkor negyedik (Irán) és ötödik (Irak) kőolaj termelője kiesett a termelésből. Az OPEC 1980-ban újból emelte az olaj árát. A 60-70 (akkori áron 35-37) hordónkénti dollár ár nyomán átmenetileg a kőolajfogyasztás csökkent. Nagy-Britannia és Norvégia az északi-tengeri, USA az alaszkai, mexikói-öbölbeli olajtermelését növelte az ár csökkentése érdekében. 1986-ra az olajár visszaesett az 1974. évi szintre (20 USD/hordó).

145


A kőolajtermelés és az olajár alakulása 1860 és 2010 között

Az OPEC bevezette a kitermelt mennyiség szabályozását, az un. kvótarendszert és elérte az árak lassú emelkedését. A keresletnövekedés 1998-ra 30 USD/hordó árat alakított ki. A 2008. évi pénzügyi válság nyomán, az olajár hihetetlen emelkedésbe kezdett, egy hordó kőolaj ára elérte a 146 USD-t, majd az év végére 33 dollárra zuhant. Az OPEC államok termelés-visszafogással 2010-re a keresleti és kínálati oldal által is elfogadott 70 dollár körüli árat alakítottak ki. A túl olcsó ár mellett ugyanis nem finanszírozható a kutatás és a kitermelés nehezebb terepeken. Az észak-afrikai és közel-keleti felkelések és a líbiai olajexport kiesése miatt az árak ismét gyorsan növekedni kezdtek. Az OPEC országok nem akarták kitermelési kvótáikat növelni. 2011-ben a hordónkénti átlagár 111 dollár volt. A szakértők akkor további, tartós áremeléssel számoltak. Pedig minden tízdolláros emelkedés negyed százalékkal csökkentheti a GDP növekedési ütemét a fejlett, még nagyobb mértékben, a fejlődő országokban. A 2011. évi feltételezések szerint a tartósan magas ár oka, hogy a napi termelés a következő évtizedben legfeljebb 100 millió hordóra fog emelkedni, amikor az energiafelhasználás változatlan szerkezetben továbbra is gyorsan nő. A kitermelés lassú növekedésének oka sokak szerint nem a készletek kimerülése, hanem a kutatások és beruházások visszafogása és a jelentős profit egyéb beruházásokra vagy életszínvonal javítására fordítása. Oroszországban például, 25 dolláros hordónkénti ár feletti nyerség 65%-át adóként elvonják. A kimerülő nyugat-szibériai lelőhelyeket ezért nem tudják kiváltani újonnan feltárt kelet-szibériai mezőkkel. Az alternatív energiaforrások csak 2025 – 2030 között válhatnak jelentőssé, de a felhasznált energia felét akkor is az olaj és a földgáz teszi majd ki.

Földgáz Az EU a felhasznált földgáznak 60 százalékát importálja. A gáz 27%-át Oroszországtól kapja. A többi gáz egy részét a Líbiából Olaszországba tartó gázvezetéken, illetve gázszállító és cseppfolyós gázt szállító tankereken kapja. Németország gáz-

146


fogyasztásának 43,4%-át, Franciaország fogyasztásának 29,8%-át, Olaszországnak 29,5%-át, Magyarország földgázfogyasztásának 90%-át teszi ki az orosz import. A legnagyobb orosz gázmezők az Ob torkolata (Jamburg városa) körül találhatók 900 méter körüli mélységben. A téli mínusz 60 fokos hideg, a több méteres mélységig fagyott talaj, nyáron a mocsárrá változó táj és a 40 fokos hőség nehezíti a termelést. A gázmezőről a Jamal vezeték Fehéroroszországon át Berlinig tart. Egy másik, Testvériség vezeték Ukrajnán át Magyarországra és Szlovákián át Prágába, Frankfurtba, Milánóba vezet. 2011 végén kezdett szállítani az Északi áramlat (Nord Stream), amelynek 51 %-az orosz Gazprom és 24,5-24,5 %-a német E.On és BASF tulajdonában van. A vezeték az orosz Viborgból vezet a Balti-tengeren át a német Greifswaldba (1200 km). A vezeték 27,5 milliárd, majd 2012-től, a második ág megnyitásával 55 milliárd köbméter gázt szállít a tranzit országok elkerülésével Németországba. (A vezeték megépítését nemzetközi vita kísérte. A finn partok közeli nemzetközi vizeken dombos az öböl alja, az építés (50 %-al) drágább lett volna, ezért a vezetéket délebbre akarták helyezni. Az észtek nem engedték tengeri gazdasági övezetükben a vezeték lefektetését, helyette Finnországban szárazföldi, majd Helsinki – Tallinn között tengeralatti és onnan Észtországon, Lengyelországon keresztül ismét szárazföldi vezetéket javasoltak, tranzit bevételt remélve. A vezeték kezdeti szakasza végül a Finn-öböl keskeny nemzetközi tengersávja alatt valósult meg.)

Gázvezeték-tervek az Európai Unióban Az EU mindig hangoztatja, nagyon erős az orosz gáztól való függőség ezért ennek csökkentésére más források után kell nézni. A 2002-ben kigondolt Nabucco gázvezeték a Kaszpi-tengertől a szárazföldön vezetett volna az ausztriai Baumgartenben lévő gázelosztóig. A vezeték tervezett évi kapacitása 31 milliárd köbméter gáz. 147


2012-ben úgy módosult a terv, hogy csak az európai részen épülne új vezeték (ennek neve Nabucco West). A vezeték keleti végét a már működő Baku (Azerbajdzsán), Tbiliszi (Grúzia), Erzurum (Törökország) és az épülő transzanatóliai (TANAP) gázvezeték (2000 km) adná. A gázt Azerbajdzsánból (a 2006-tól működő Shah Deniz-i gázmezőről) remélték szállítani. A Shah Deniz-i szénhidrogénmező tulajdonosai 2013 derekán úgy döntöttek, hogy a kitermelt gázzal az 2019-ig megépülő, Törökországon, Görögországon, Albánián át Olaszországba tartó vezetéket (Trans-Adriatic Pipeline, TAP) kívánják ellátni. Az elképzelt nyersanyagforrás elzárása után, a Nabucco vezetéket gázzal láthatná el Irak, esetleg Irán. Az USA ellenzi, hogy a Nabucco vezetéken keresztül Európát iráni földgázzal lássák el, pedig az iráni Tebriz és Ankara között már húzódik egy gázvezeték. Az iráni gázellátás helyett az USA az iraki gáz kiaknázását javasolta. Az orosz Déli áramlat vezetek építésének előrehaladtával a Nabucco terv bizonytalanná vált. Balkáni gázvezeték-tervek

A Gazprom által tervezett, 2019-től évi 63 milliárd köbméter gázt szállító Déli áramlat az orosz földgázt Oroszországból, a néha nem fizető (2006, 2008) ukránok miatt elzárt vezeték helyett Ukrajna megkerülésével, a Fekete-tenger részben törökországi felségterületén keresztül (2500 méter mélységben) szállítaná a gázt Bulgáriába. A tenger alatt párhuzamosan négy vezeték futna, az első 2015-től működne. A Déli Áramlat Bulgáriából Szerbiám át Magyarországra, majd Szlovéniába és Olaszországba (Tarvisio) vezetne. Lesz egy leágazás Szerbiából Horvátországba (ez 2016-tól 2,7 milliárd köbmétert szállítana) és Boszniába is. (A korábbi elképzeléstől, hogy Ausztriába (Baumgartenbe) is menjen a vezeték az érdekelt felek elálltak, 2011-ben.) A 229 km hosszú magyar szakasz a Dél-Dunántúlon húzódna, Hercegszántó és Tornyiszentmiklós között. Évi kapacitása 30 milliárd köbméter lesz. Az előzetes elképzelések szerint a vezeték hazánkat is elérő szakaszának tervezett átadási ideje 2015. A vezeték építési költsége a tengerfenéki útvonal miatt húszmilliárd euró, a magyarországi szakasz becsült költsége 700 millió euró. A magyar szakaszon a hazai fogyasztással azonos 10-15 milliárd köbméter gáz tran148


zitdíjából a feltételezések szerint 20 év alatt térülne meg a beruházás. A magyar szakasz tulajdonosa fele-fele arányban a Gazprom és a Magyar Fejlesztési Bank, a vezeték teljes kapacitásának felhasználási joga az orosz félé.

A Kaszpi-tengeri régió gázvezetékei Az EU szerint országaik kiszolgáltatottak az orosz földgáznak. Az oroszok hangsúlyozzák, ők sokkal kiszolgáltatottabbak. Az EU gázigényének csak a 27%-át szerzi be Oroszországtól. Ezzel szemben ők, egyéb irányú vezeték híján (2008) csak Európában tudják kőolajukat és földgázukat eladni. Az európai más kőolaj- és gázforrások iránti kezdeményezéseket látva ők is Távol-Keletre irányuló (Dél-Koreába 10 milliárd m³, Kínába 30 milliárd m³ gázt szállító) vezetékek építését tervezik. Az oroszországi új termőhelyek feltárása és kiépítése óriási beruházást és hosszabb időt igényel. Ezen időszak áthidalására, saját belső piacuk és növekvő exportjuk ellátására megpróbálják Türkmenisztán, Üzbegisztán, Kazahsztán, Azerbajdzsán kőolaj- és földgáztermelését szerződésileg (magas árral) lekötni. Jelenleg Azerbajdzsánból egy a szovjet időkben épült vezeték halad az orosz Novorosszijszken keresztül a Fekete-tengerhez. Türkmenisztánból Kazahsztánon át már vezet egy, szintén szovjet időkben épült vezeték Oroszországba és terveznek egy újat a Kaszpi-tenger keleti partján. A szovjet időkben épült vezetékek, a szivárgások miatt felújításra szorulnak. Korábban az oroszok már építettek egy Fekete-tenger alatti vezetéket Törökországba, Kék Áramlat (Goluboj potok) néven. A vezeték 2006-ra elkészült Ankaráig. Kapacitása 8 milliárd m³ gáz. Innen több irányba (Dél-Olaszország, Izrael, Balkánon át Észak-Olaszország) is mehetne tovább a vezeték. Az oroszok közép-ázsiai kizárólagos szénhidrogén importját az irániak és a kínaiak igyekeznek megtörni. Irán 1997 óta importál évi 8 milliárd köbméter földgázt Türkmenisztánból a Dauletábád Khangiran között épített vezetéken. Ezzel a vezetékkel párhuzamosan 12 milliárd köbméter kapacitású újabb vezetéket avattak 2010-ben. Kína Kazahsztából évi 20 milliárd köbméter szállítására alkalmas 1500 km hosszú vezetéket épített 2010-ben. Szintén kínai beruházással épül a türkmén Samandepe település melletti gázmezőről Üzbegisztánon, Kazahsztánon át Hszincsiang tartományába tartó, 1833 km hosszú, évi 40 milliárd köbméter kapacitású gázvezeték. A befejezés tervezett ideje 2014. Az orosz szándékoktól eltérő döntés, hogy Kazahsztán Baku és Kaszpi-tenger túloldalán fekvő Aktau kikötők között szeretne vezetéket építeni, hogy eljuttathassa termékét Európába. Ukrajna Fehér Áramlat névre keresztelt vezetéken türkmenisztáni gázt akar szállítani (a Kaszpi-tengeren, Azerbajdzsánon, Grúzián, a Feketetengeren, Ukrajnán, Moldván, Románián keresztül) az Európai Unióba. A felröppent híreken túl, ezekről a vezetékekről további részletek nem ismertek.

Cseppfolyósított földgáz A földgáz egy részét egyre növekvő mértékben cseppfolyósítva, un. termoszokban, tankhajókkal szállítják. Napjainkban a szállítás negyede már cseppfolyósított földgáz. 1958-ben cseppfolyósítottak először földgázt (LNG= Liquefied Natural Gas). 149


Atmoszférikus nyomáson mínusz 161 °C fokra kell lehűteni a gázt, hogy folyékonynyá váljék. A cseppfolyós gáz egy köbmétere 600 köbméter földgázt tartalmaz. A szállításhoz átadó és fogadó (töltő és lefejtő) állomások kellenek. A tankhajóba töltés és lefejtés során 20 százalékos vesztességgel kell számolni. A cseppfolyósított földgáz kereskedelme, 2005

Az első gázfolyósító üzemet és az első cseppfolyós gázt szállító hajót az Amerikai Egyesült Államokban fejlesztették ki (1917, 1959). A gázt Louisianából NagyBritanniába szállították. Az első szállító tankerek térfogata 27 ezer köbméter volt. Ez a mennyiség 2010-re megtízszereződött. Később Észak-Afrikában épültek ki az Európába cseppfolyós gázt továbbító kikötők. Norvégiában Hammerfest városában cseppfolyósítják a Barents-tengeri gázt, amit Spanyolországba (Bilbao) szállítanak. Több országban (például Katarban, Iránban, Nigériában, Venezuelában, Indonéziában, Malajziában, Bruneiben) is kiépültek a nagy cseppfolyósító üzemek. A legnagyobb fogadó országok Európa mellett az USA, Japán, Dél-Korea, Tajvan. Ausztrália 2001-ben harmincéves szerződést kötött Kínával a cseppfolyós gáz szállítására, Hong Kong-ba. Az Európai Unió gázfogyasztásának már 13-14 százaléka cseppfolyósított földgáz (2010). Az Exxon Mobil szerint a cseppfolyós gáz iránti igény 2030-ra a jelenlegi háromszorosára fog nőni. A kelet-közép-európai országok közül Lengyelországban már van cseppfolyósgáz-terminál (Swinoujscie). Horvátországban (Krk-szigetén) terveznek terminált építeni az észak-afrikai és közel-keleti cseppfolyós gázt szállító tankerek fogadására. A Krk-szigeti folyékonygáz-lefejtő állomás átadási ideje 2017. A két terminál összekötésével szeretnék az észak-déli energiafolyosót megvalósítani. Folynak a kísérletek földgázból folyékony üzemanyag előállítására (GTL=gas to liquid).

150


Magyarország gázfogyasztása Magyarország évi 14 milliárd köbméternyi gázfogyasztásának 90%-a Oroszországból érkezik gázvezetéken. Ennek kapacitása 11 milliárd köbméter. 1997 óta Győr és az ausztriai Baumgarten és Magyarország között is között is van (évi 4,5 milliárd köbméter kapacitású) vezeték, de ezen keresztül is csak orosz földgázt lehet vásárolni, a közvetítők belépése miatt drágábban, mint a közvetlen orosz beszerzés. A már megépült magyar-román, magyar-horvát és az épülő a szlovák-magyar (Felsőzellő-Balassagyarmat-Vecsés) gázvezetékeken is egyelőre csak orosz földgázt tudunk importálni. A 2015-re elkészülő szlovák-magyar vezeték kapacitása 5 milliárd köbméter lesz. Az egyoldalú orosz függés helyett a szakértők a földgáz több forrásból való beszerezését javasolják. A magyarországi gáztárolók

Az Adriai-tenger északi részén Olaszország és Horvátország termel földgázt. A horvát kutak áll termelt gázt vezetéken Pulába továbbítják. A horvát gáztermelő (INA= Industrija Nafte)) résztulajdonosa a magyar MOL, de a kitermelt gázt teljesen Horvátország használja fel az orosz import csökkentésére. Az INA révén 2005 óta Szíriában (Palmyra) is termel olajat és gázt a MOL. Magyarország legfontosabb földgáz-előfordulásai: Algyő, Hajdúszoboszló, Pusztaföldvár, Szeghalom. A hazai éves termelés egyre csökken. A gázfogyasztás ciklikus, a nyári fogyasztás negyede a téli hónapokénak. Télen viszont az importár a legmagasabb. Ezért célszerű gáztárolókat építeni. Az országban összesen 4,3 milliárd köbméter tárolására alkalmas öt tároló van (Hajdúszoboszló, Kardoskút, Algyő, Zsana, Pusztaederics.) Ezek mellett a szőregi stratégiai tározó kapacitása 1,9 milliárd köbméter. 151


NEM KONVENCIONÁLIS SZÉNHIDROGÉN-ELŐFORDULÁSOK A csapdákban felhalmozódó szénhidrogén-előfordulásokat konvencionálisnak, az olajhomokban, olajpalában lévő, apró kamrákban megrekedt szénhidrogénelőfordulásokat nem konvencionálisnak nevezik. Az olajhomokokban az olaj bitumen formájában van jelen. A bitumen félig folyós szerves anyag, amely a kőolaj elbomlása révén jön létre. Az olajhomokok 812% bitument tartalmaznak. Az olajhomok legnagyobb ismert előfordulása Kanada nyugati részén Alberta tartományban található. A készletek 7-10%-a a felszín közelében van, ezért külfejtéssel kitermelhető. A nagyobb mélységben lévő olajhomokba kutakat mélyítenek és ezekbe forró gőzt, valamint oldószereket sajtolnak. Ezek hatására a bitumen 50-60 százaléka kioldódik és kitermelhető. A bányászati kitermelés és feldolgozás 1967 óta folyik. A kanadai olajhomok 2 tonnája ad egy hordó kőolajat. A termelés nagyon gyorsan nő. 2011-ben 1,61 millió barrel kőolajat termeltek naponta. 2020-ig ezt a mennyiséget meg akarják duplázni. 2000 után olajhomok telepeket találtak az USA-ban (Utah, Kalifornia) és Oroszországban is. Olajpala (palaolaj). Az olajpalák fő előfordulási helyei az Amerikai Egyesült Államokban (Utah, Colorado, Wyoming), Kínában (2-2 ezermilliárd hordó), Ausztráliában, Venezuelában és Észtországban vannak. Az észt olajpala érdekessége, hogy speciális hőerőművekben közvetlenül elégethető. Palagáz (shalegas). Pennsylvániában, ahol az első amerikai olajmezőt felfedezték és környékén (Ohio, Virginia) kezdődött el a palagáz nagymértékű termelése, majd a Nagy-tavakon túl Észak-Dakotában folytatódott. A magas olajárak egyre gazdaságosabbá teszik a nem konvencionális nyersanyagok (az olajhomok, olajpala, palagáz) kitermelését. Ma már nem konvencionális olaj- és gázelőfordulásból termelik a szénhidrogének többségét Kanadában és az USA-ban. 2010-ben az USA gáztermelésének közel felét a palagáz tette ki és az ország Oroszországot megelőzve a legnagyobb földgáztermelővé és földgázból majdnem önellátóvá vált. (A gázimport a teljes fogyasztás 11 százalékát tette ki.) Az olajimport a teljes fogyasztás 60 %-ról 40-ra csökkent, fél tucat szénerőmű bezárt. Az USA szén-dioxid kibocsátása jelentősen csökkent.

152


A világ legnagyobb palagáz-tartalékaival bíró országok

(A feltételezések szerint az USA 2020-ra a nem konvencionális szénhidrogénelőfordulások, termelése alapján, a világ vezető kőolaj és földgáz termelője lesz.) Az USA a Kanadából (Alberta) a Mexikói-öbölig tartó Keystone olajvezeték bővítésével a jelenlegi közel-keleti importot tudná kiváltani. Ezáltal egyrészt megváltozhat a világgazdaság szerkezete, másrészt megtorpanhat az eddig töretlen olajár emelkedés is. A palagáz termelés felfutásának a hatására 2011-től már csökkent a kőolaj világpiaci ára. Oroszország ezért átmenetileg leállította a Barents-tengeri un. Stokman-mező kitermelését. A hideg, a jéghegyek és az év felében tapasztalható sarki sötétség miatt az itteni kitermelés ugyanis csak magas gázár mellett gazdaságos. A világ több helyén jelentős palagáz-tartalékok találhatók. A közelünkben Lengyelországban és Romániában vannak palagáz telepek. A lengyelek ezek 2014től remélt kitermelésével orosz gáztól való függőségüket (63%) illetve energiatermelésükben saját szénfelhasználásuk túlsúlyát szeretnék csökkenteni. Nagy mélységben, az olajképződés hőmérsékletét meghaladó hőfokon (160180 C fok) a kialakulóban lévő olaj gázzá változik, és ha nem tud elvándorolni, ott felhalmozódik. Ezt a folyamatot medence centrumi gázfelhalmozódásnak nevezik. A kutatások szerint hazánkban is Makó és Pusztaszer térségében, az un. Makói árokban, 4000-6000 méter mélységben jelentős gázfelhalmozás van. Ennek mintegy 30%-a hozható a felszínre. A kanadai Falcon Oil&Gas folytat kutatásokat a területen. A Falcon 2006. évi, 6085 méteres itteni fúrása eddig a legmélyebb az országban.

153


NUKLEÁRIS ENERGIA Az uránt olyan kőzetekből termelik ki, ahol koncentrációja 1-10 kg/tonna. A világ legnagyobb urántermelő országai Kanada, a világtermelés negyedével, Ausztrália a világtermelés ötödével, Kazahsztán, Nigéria, Oroszország a világtermelés kb. egyegy tizedével. A világ uránérc-tartalékának 40%-a Ausztráliában van. A tartalékok 5%-át Oroszország birtokolja. Ausztrália szállít uránt Oroszországnak, aki vállalta, csak saját atomerőmű-építési programjában használja, nem alkalmazza katonai célra és nem adja tovább másik országnak. A kitermelt uránércet őrlik, majd urániumkoncentrátummá alakítják (sárga pogácsa = yellon cake). A pogácsák urániumoxid tartalmát urániumhexafluoriddá módosítják. Ez könnyen gázosítható. Az U235 izotópjának koncentrációja csak gázhalmazállapotban lehetséges. Technikailag ez a szakasz az urán feldolgozásának a legbonyolultabb, legdrágább része. A dúsított uránból készítik a nukleáris erőművek fűtőelemeit, illetve az atombombát. Az atomerőművek a maghasadás vagy a magfúzió során keletkezett hőt használják áramtermelés céljára. Működési egységük az atomreaktor, a magműveleti zóna. A rektorok száma, illetve ezek teljesítménye az atomerőmű fő ismérve. Egy reaktor termelése 200 és 1200 megawatt közötti. Az atomerőmű előnyei: nem szennyezi a légkört, legolcsóbban állítja elő az energiát. Az atomerőmű hátrányai: balesetveszély, a nukleáris fűtőanyag fegyverekhez is használható és a hulladéktárolás, a kiégett sugárzó fűtőelemek biztonságos elhelyezésének nehézségei. Egyelőre ezeket csak elhelyezzük későbbre, amikor rendelkezésre áll majd a megfelelő technika a kezelésükre. A hulladékot bórüvegbe olvasztják, majd hermetikusan lezárt rozsdamentes tartályokba helyezik. Ezeket a tartályokat víztől mentes kőzetformációban tárolják. Leggyakrabban sóbányákat használnak erre a célra, mert ahol a kristályos só felhalmozódhatott, az biztosan hosszú ideje víztől elzárt, elszigetelt terület. A németországi Morsleben egykori sóbányában lévő hulladéktárolót az utóbbi években több vízbetörés veszélyforrássá tette. Az EU álláspontja szerint a nukleáris hulladék biztonságos, hosszú idejű tárolásáról minden országnak magának kell gondoskodnia. A Paksi Atomerőmű kiégett kazettáit az erőmű melletti átmeneti tárolóban helyezik el és keresik a végleges tárolás helyét. A kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok (hasadóanyaggal szennyezett eszközök) hazánkban, a Bátaapátiban, 250 méter mélységben kialakított tárolótérbe kerülnek. 1956-tól sorra épültek a polgári célú atomerőművek. A XX. század végén 31 országban 439 reaktor működött. 2005-ben ezek az atomerőművek biztosították a világ energiaszükségletének 15,2%-át. 2005-ben az USA-ban volt a világ minden negyedik atomerőműve, összesen 103, amelyek az amerikai áram 19%-át adták. Az atomerőművek számát tekintve az USA-t Franciaország 59, Oroszország 31 erőművel követi.

154


Atomerőművek állítják elő az áram 78 %-át Franciaországban, 54%-át Belgiumban. Magyarországon az áramtermelés 43%-át adja a Paksi Atomerőmű. (A hazai primer energiafelhasználásban az atom aránya csak 14%.) A Paksi Atomerőműben 19831987 között üzembe helyezett négy reaktornak a kapacitása 1760 megawatt volt. Átalakítással az erőmű összkapacitása, 2010-től 2000 MW-ra nőtt. Az első baleset 1979-ben az USA-beli (Pennsylvania) Three Mile Island-i erőműnél volt. Az erőműből rádióaktív gőzfelhő szabadult ki. 1986. április 26-án az ötvenezres lélekszámú Pripjaty várostól (Szovjetunió, Ukrajna) 3 km-re felrobbant a csernobili atomerőmű 4-es száma reaktora. 200 ezer a embert kellett kitelepíteni. 90 ezer hektárnyi terület lezárt ma is. 2000-ben leállították az utolsó blokkot is. A csernobili katasztrófát követően világszerte leállt az atomerőművek építése. Svédországban már a csernobili katasztrófa előtt, 1980-ban népszavazás döntött a működő erőművek 2010-ig való bezárásáról. Ausztriában népszavazás akadályozta meg egy már megépült atomerőmű üzembe helyezését. Olaszországban 1990-ben bezárták az utolsó atomerőművet. A szén-dioxid légköri felhalmozódását, a fosszilis energiahordozók használatának erőteljes (50-70 %-os) csökkentésével lehetne elérni. Az ezredfordulón az volt az általános nézet, hogy a kieső energiát a jelenlegi műszaki eszközök mellett csak az atomerőművekben termelt árammal lehet kiváltani. A XXI. század elején Finnország megtörte az önkéntes atomreaktor-építési stopot. 2005-ben új atomerőmű építésébe fogott Olkiluotoban. Az átadási határidő 2015.

155


Atomreaktorok száma 2007

Finnország példája nyomán hamarosan 12 ország kért 32, 2030-ig megépülő reaktor építésére engedélyt. Indiában ekkor már 15 atomreaktor működött, de 8 saját fejlesztésű építését határozták el. (Kalkuttától nyugatra vannak az uránbányák.) Az új építők között atomerőművel nem rendelkező országok is vannak, például Indonézia, Vietnám, Malajzia és Törökország. A meglévő engedélyek alapján az új beruházások a jelentős költségek miatt lassan indulnak el. Kínának 9 atomerőműve 6600 megawatt áramot termel, ezt 40000 megawattra akarják növelni, a tucatszám épülő szénerőművek mellett. Az új atomerőművek által termelt energia aránya a jelenlegi kétszeresére, 4%-ra fog nőni, azaz megmarad a környezetszennyező széntüzelés túlsúlya. Hasonló a helyzet világméretekben is. A világ energiaigénye 2030-ig megduplázódik. Az egy főre jutó áramfogyasztás 156


minden földrajzi térségben jelentősen növekedni fog. Az új atomerőművek építése ellenére a nukleáris energia világviszonylatban a jelenlegihez hasonló arányban (15%-ban) fogja fedezni majd az energiát. Az új atomerőművek építése mellett a meglévő atomerőművek élettartamát is kitolják, vagy ki akarják tolni. USA-ban 40 évről 60 évre hosszabbították meg 12 atomerőmű élettartamát. Belgium is meghosszabbította erőműveinek élettartamát. Magyarországon 30 évi üzemeltetés után 2013–2017 között kellett volna leállítani a reaktorokat. A kormány 2005-ben jóváhagyta az élettartam 20 évvel való meghosszabbítását. (Az egyes számú reaktor élettartamát 2012 végén hosszabbították meg.) (Emellett felvetődött, helyileg a paksi erőmű mellett két újabb 1000 MWos blokk felépítése. A tervek szerint a termelés 2025-ben és 2030-ban kezdődne meg. A harmadik generációs új erőmű terhelését már rugalmasabban lehetne az áramkereslethez igazítani. Az új erőmű csak rövid ideig működne a régivel egyszerre, lényegében annak a helyére lépne.) Az új atomerőmű építési lázat látva a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség a biztonságosabb termelés érdekében új, minden ország számára kötelező irányelveket adott ki a nukleáris biztonságról. Az 1960-as évek végéig épült atomerőműveket első generációsnak, a következő harminc évben épült továbbfejlesztett erőműveket második generációsnak, az 1990 után kifejlesztetteket harmadik generációsnak nevezik. Az első ilyenek Japánban készültek. Ezek az üzemek kevésbé mérgezőek és hamarabb lebomló radioaktív hulladék keletkezik bennük. A vízhűtésű reaktorok vize baleset esetén radioaktívvá válhat. A jövő atomerőművében vízzel hűtött urán fűtőrudak helyett, az uránt gázzal (héliummal) hűtött grafit kavicsszemekben fogják elhelyezni. (Indiában a pár száz év alatt lebomló tóriumos erőmű előállításán dolgoznak.) 2011. március 11-én a japán tengeri földrengést követő cunami megrongálta a Fukusimai atomerőmű több blokkját. nagy mennyiségű sugárzó anyag került a tengerbe és a légkörbe. A japán atomerőmű-katasztrófa az egész világon ismét felvetette a nukleáris erő alkalmazásának az újragondolását. A további katasztrófák elkerülése érdekében a biztonsági előírásokat szigorítani kell. Ez jelentősen megnöveli majd az atomerőművekben termelt áram árát. Japán felfüggesztette 2030-ig tervezett erőmű-bővítési programját (14 új erőmű megépítését), és felülvizsgálat címén átmenetileg leállította 54 reaktorából 50nek a működését, pedig korábban villamosenergia-szükségletének 35 százalékát atomerőművek fedezték. A leállítás jelentősen növelte az ország folyékonygáz- és kőolajimportját, ezért az atomerőműveket újra üzembe állították. Svájc atomerőművei 25 éven belüli megszüntetéséről döntött, pedig áramtermelésének 40 százalékát adja az atomenergia. A gondolkodásbeli változást jól mutatja Németország példája. A csernobili katasztrófa nyomán, Németország 2002-ben úgy határozott 2022-ig leállítják mind a 25 atomerőművüket, pedig áramtermelésük 23 százalékát az atomerőművek fedezik. Az áramfogyasztás gyors növekedése miatt, ezt később elvetették. Fukusima után, 2010-ben a nyolc legrégebbi erőművet átmenetileg leállították. Ezek további működéséről később akartak határozni. A többi erőmű 2040-ig üzemben maradhatott volna. Hét hónappal később, 2011 májusában bejelentették, vége a német 157


atomkorszaknak, 2022-ig fokozatosan, az összes atomerőművet leállítják. Ezzel párhuzamosan a megújuló energiaforrások arányát 40 százalékra akarják növelni. Ennek elősegítésére a szénnél ma még drágább megújuló energia szabott átvételi árát jelentően megemelték. A továbbra is hiányzó áramot import, feltehetően orosz földgázból kell majd előállítaniuk, tovább növelve a szén-dioxid kibocsátást. A litvániai ignalinai atomerőmű bezárása az EU-ba való belépés feltétele volt. Mivel energiaigényük négyötödét orosz importból fedezik ezért észt, lett összefogással Visaginasban új erőművet akartak építeni. 2012-ben nem hivatalos népszavazás vetette el a tervet. A megújuló energiával termelt áram ára feltehetően egy évtizeden belül versenyképes lesz az meg nem újulókkal. Alkalmazásukhoz a központosított nagy energiaellátó rendszereket minihálózatokká kell alakítani. Az átalakulást jól érzékelteti, hogy az USA-ban, Kínában, Indiában több tőke áramlik a megújuló-energia szektorba, mint az atomenergia iparba. Magyarország uránérc bányászata Hazánkban, szovjet segítséggel, 1953-ban indult meg az ipari célú ásványkutatás. A Kővágószőlős térségében a permi homokkőben felfedezett telepek urántartalma a kívánatosnál kevesebb volt, de a szovjet igények miatt, 1956-ban megkezdték 5001000 méter mélységből az urán kitermelését. A termelés költsége a világpiaci ár [25-35 USD] kétszerese [55-65 USD] volt. A rendszerváltozás után, 1994-ben a bányát bezárták. A XXI. század elején a nyersanyagok, így az urán ára is jelentősen megnőtt. A kitermelési technika is változott, mélységi vágatok helyett fúrólyukakon keresztül termelik ki az ércet. A helyben történő kioldásos (in situ leaching, ISL) eljárásnál oldószert sajtolnak az uránércet tartalmazó rétegbe, majd más lyukakon keresztül kiszivattyúzzák azt. Az uránt kivonják az oldatból, majd a folyadékot visszajuttatják a rétegbe. A módszer olcsó, nem jár tájsebekkel, meddőhányókkal és a dolgozók egészségét sem veszélyezteti annyira, mint a hagyományos bányászat. Egy ausztráliai cég 2007-ben uránérc utáni kutatási jogot szerzett a Mecsek területén Bátaszék térségében.

Hidrogén és metanol A hidrogénhajtású autók üzemanyagát, a hidrogént fölhevített földgáz vagy szén gázosítása, majd gőzzel való reagáltatásával állítják elő. A hidrogén mellett a folyamat során szén-dioxid keletkezik. A hidrogén felszabadításához több energiát (fosszilis tüzelőanyagot) kell befektetni, mint amennyit az elégetéssel kapunk. A hidrogént ezért egyelőre nem lehet energiaforrásnak tekinteni. Az EU Tiszta Városi Közlekedést Európának (CUTE) programja keretében Hamburgban, Amszterdamban, Stockholmban hidrogénhajtású autóbuszok közlekednek, de az ezekhez szükséges hidrogént megújuló energiaforrásból állítják elő. Jelentős fejlesztések folynak a hidrogén, mint elsődleges járműüzemanyag (hidrogén-üzemanyagcella) gazdaságos változatának a kifejlesztésén. Az üzemanyagcella a hidrogént az oxigénnel kémiailag egyesíti miközben áram és hulladékként tiszta forró víz keletkezik.

158


A jövő ígéretesebb energiaforrásának látszik a metanol (metil-alkohol). Kínában már működnek metanol üzemek. Ott szénből állítják elő a metanolt. A 2009-ben Izlandon létesített üzem a gejzírek szén-dioxid tartalmának az átalakításával állítja elő a metanolt. A metanolt jelenleg a benzin adalék anyagaként hasznosítják, de dolgoznak közvetlen üzemanyag-cellás hasznosításán is.

Az újrahasznosítható erőforrások Az újrahasznosítható vagy visszanyerhető erőforrások olyan szerves vagy szervetlen anyagok (használt papír, ócskavas, műanyag és üvegpalack), amelyek újra feldolgozhatók és újra hasznosíthatók.

159


A MEGÚJULÓ ENERGIAFORRÁSOK A megújuló erőforrások felhasználásuk során nem merülnek ki. Megújuló erőforrás a közvetlen és a közvetett napenergia, a geotermikus energia és a Hold vonzása által létrehozott árapály energiája. A geotermikus és az árapály energia mellett az összes többi megújuló energiát a Nap működteti. A közvetlen napenergiát, a Nap sugárzási (szoláris) energiáját napkollektorokkal, napelemekkel és naperőművekkel hasznosítják. A közvetett napenergiát használják fel a szélerőművekben és a vízi erőművekben. A napenergia közvetett felhasználása a fotoszintézis útján gyarapodó növények révén, a növénytermesztés és az erdőgazdálkodás is.

KÖZVETLEN NAPENERGIA A Föld XXI. század eleji teljes energiaigényét évente a Nap segítségével is elő lehetne állítani, annak ellenére, hogy éjszaka nem süt a Nap és az egy négyzetméterre jutó energia mennyisége az Egyenlítőtől a sarkok felé csökken. A Föld legnaposabb területei a Ráktérítő mentén a Csendes-óceán közepe és a Szahara nyugati része. A Napenergia szélesebb körű felhasználásának feltétele a Napenergiát hasznosító technikai eszközök hatékonyságának (jelenleg 15-26 %) a növelése. Az éltető fényt hőenergiává alakító, háztetőkre szerelt napkollektorok segítségével meleg vizet állítanak elő, amivel a hagyományos vízmelegítő rendszert kiegészítik. Több országban (pl. Izraelben, Spanyolországban) törvény írja elő, a napkollektoros vízmelegítők beépítését az új házakba. A közvetlen vízmelegítési módszert kezdi felváltani abszorbeáló fagyálló folyadék használata, amivel a pincében elhelyezett hőcserélőn keresztül nemcsak a meleg víz szolgáltatást, de a ház fűtését is megoldják. A napelemek nem a napenergia hőjét, hanem a fényenergiáját alakítják át. A napenergia foto elektromos átalakításával közvetlenül elektromos áram állítható elő. Indiában több ezer települést látnak el ily módon energiával. Az Egyesült Arab Emírségekben, Abu-Dzabiban építik a világ első olyan városnegyedét, amely kizárólag megújuló energiaforrásokból fedezi energiaigényét. A negyed neve Masdar (forrás) City. Újabban több országban az ipari létesítményeknél, pl. bevásárlóközpontoknál, már kötelezővé teszik napelem beépítését. A napelemek legnagyobb gyártói Kína, Tajvan, Európai Unió, Japán, legnagyobb felhasználói az Európai Unió, az Amerikai Egyesült Államok. és Japán (2011). Hatékonyabb áramtermelést ígérnek az úgynevezett naperőművek (naptornyok, szolártermikus erőművek). Ebben az esetben a Nap járását követő tükrök ezrei fókuszálják a napsugarakat a tornyon lévő, vizet vagy sóoldatot tartalmazó egységre (az un. koncentrátorra vagy kollektorra). A hő hatására keletkező gőzt turbinákba vezetik, amelyek hagyományos hőerőműként termelnek áramot. Az első naperőművek az Amerikai Egyesült Államokban (Nevada), Ausztráliában (Új-DélWales) és Spanyolországban épültek 2007-ben és 2008-ban. Marokkó a Szahara peremén Varzaza mellett épít 160 megawattos naperőművet, amelyik 2016-tól az 160


ország népességének a tizedét látná el elektromos energiával. Az elméleti számítások szerint, a Szaharában (pl. Algériában), magyarországnyi területen elhelyezett naperőművek segítségével, Nyugat-Európa teljes áramigényét fedezni lehetne. Probléma a víz odavezetése a tengerből, és az elektromos távvezetékek kiépítése. A napenergia felhasználása, évi 25-35 százalékos növekedés ellenére sem érte el 2008-ban, a világ energiafogyasztásának az egy százalékát. Az Európai Unió energia szükségletének 2 százalékát fedezik a napelemek, ami Ausztria éves energiaigényével egyenlő (2011). A napenergiával előállított elektromos energia ára kétszer-háromszor drágább, mint a hagyományos erőművekben előállított áram. Azt az értéket, amikor a napelemekből származó áram nem kerül többe, mint a fosszilis forrásból származó gridparitásnak nevezik. A napelemek árának harmadát a felületüket borító, nagy (majdnem 100 százalékos) tisztaságú szilícium adja. A megújuló erőforrások használatának elterjesztése érdekében több országban adókedvezmény, beruházási támogatás jár a napelemek, a később tárgyalt szélerőművek után, és kötelező az ezek által termelt áramtöbblet, piaci árnál nagyobb áron való átvétele. (Németországban és Japánban az áramszolgáltatóknak a normál fogyasztói ár háromszorosáért illetve kétszereséért kell átvenniük az áramot. Hazánkban is kb. 50 %-al magasabb a megújuló energia átvételi ára, mint az átlagos termelői ár.) A világgazdasági válság hatására csökkenteni kezdték a kedvezmények mértékét. A Napenergiát hasznosító technikai eszközök hátránya, hogy közvetlenül termelnek áramot, nincs energiatároló rendszerük. A közvetlen napenergia hagyományos felhasználása a növények üvegházi nevelése. Az üveg alatti növények a napsugarakat elnyelik és felmelegednek. A napsugárzás energiája hősugárzássá alakul, de ezt az üveg csak kis mértékben engedi át.

SZÉLENERGIA A szél energiáját szélmalmok forgatásával hasznosítják. Ott érdemes szélerőművet telepíteni, ahol a szélgyakoriság, adott szélsebesség mellett állandó. A szélerőművek szélcsendben és viharos időben nem működnek. Az erőmű 3,5 méter/másodperces szélsebességnél kapcsol be és 25 méter/másodperces szélsebességnél kikapcsol. A korszerű szélerőművek automatikusan beállnak a szélirányba. A szélmalom magassága, a lapátok nagysága nagymértékben befolyásolja a termelt áram mennyiségét. Magyarországon az első áramszolgáltató hálózatba kapcsolt szélerőmű 2001-ben épült Kulcson. Az itt felállított szélmalom magassága 65 méter, teljesítménye 600 kW. A 105 méter magas tornyokra szerelt 40 méteres lapátokkal 2 megawatt áramot tudnak előállítani. A legnagyobb, 5 megawattos szélkerekek toronymagassága 180 méter, ezen forog a három, 61,5 méteres szélkeréklapát. Norvégia tervezi 10 megawattos erőmű kifejlesztését. A szélmalom oszlopa 170, a lapát hossza 75 méter lesz. (Egy tízemeletes panelház körülbelül 30-35 méter magas.)

161


Szélerőművek Magyarországon, 2007

A lapátok keltette zaj és a tájat csúfító látványuk elkerülésére a tengerparti országok megkezdték szélerőműveik nyílt tengerre, a partoktól 20-45 km-re való telepítését, annak ellenére, hogy a tengerre telepített szélturbinákkal termelt áram ára másfélszerese a szárazföldinek és a tengeren termelt áramot légvezetéken vagy földalatti kábelen el kell juttatni a szárazföld belsejébe. Világméretekben az energiatermelésnek alig egy százaléka a szélenergia részesedése, de ez a leggyorsabban terjedő energiaforrás. Az Európai Unióban az áramtermelésnek 4%-át adják a szélerőművek (2008). A legnagyobb a széllel előállított áramtermelés aránya Dániában, ahol az áramtermelés 30%-át a tengerre telepített szélerőművek adják. Németország Borkum szigetétől északra 12 szélkerekes offshore erőműparkot létesített. 2030-ig 5000 tengeri szélkereket akarnak üzembe állítani, jelentősen megnövelve a szélerőművekkel termelt energia 2010. évi 11%-os arányát. Nagy-Britannia is a tengeri szélparkok létesítését támogatja. A kelet-angliai Kent partjainál alakítottak ki nagy erőműparkot. A tengeri szélerőművektől a megtermelt energiát vezetékeken kell továbbítani a fogyasztókhoz. Az új vezetékekkel váltakozó áram helyett egyenáramot kívánnak továbbítani. Ennek ugyanakkora távon feleakkora az áramvesztesége és sokkal nagyobb az átvitt teljesítmény feszültsége, de a célállomáson át kell alakítani a fogyasztószintű váltóárammá. Gyorsan nő a világ szélerőműveinek a kapacitása. 2010-ben a legnagyobb kapacitásokkal rendelkezett Kína, az Amerikai Egyesült Államok, Németország, Spanyolország. Őket kissé leszakadva követi India és Dánia. A szélerőművekben termelt áram mennyisége egyenetlen, a szélviszonyok függvénye, az energiatárolás még megoldatlan. Az egyenetlen áramtermelés kiegyenlítése, a folyamatos áramellátás érdekében alakították ki az úgynevezett kiegyenlítő erőműveket vagy más szavakkal a szivattyús-víztározós vízi erőműveket. Az alacsonyabb napi fogyasztás idején a magasan fekvő mesterséges tavakba vizet 162


szivattyúznak. Az áramfogyasztási csúcs időszakában a vizet a turbinákon keresztül, áramot termelve leengedik, így másodpercek alatt, hiánypótló áramot tudnak előállítani. Szivattyús-víztározós erőmű metszete és fényképe

Magyarországon a kiegyenlítő erőművi kapacitás-hiánya miatt, a szélerőművekkel előállítható áram teljes mennyiségét központilag határozzák meg. A Zemplénihegségben terveztek kiegyenlítő erőművi tározót építeni (Abonyszántó, Tállya térségében). Ez környezetvédelmi (tokaji világörökségi terület) okok miatt nem valósulhatott meg. A magyar áramrendszer egyensúlya szempontjából ilyen erőműre mindenképp szükség van, Ausztriával, Romániával együttműködve lehetne azt kialakítani A lapátok keltette zaj és a tájat csúfító látványuk mellett a szélerőművek komoly veszélyt jelentenek a madarakra és a denevérekre. Különösen káros lehet, ha az erőművek megszokott madárvonulási útvonalat kereszteznek.

DAGÁLY-APÁLY ERŐMŰVEK Ezek az erőművek a dagály és apály rendszeresen ismétlődő szintkülönbségeit hasznosítják áramtermelésre. A Föld néhány pontján a dagály és az apály különbsége jelentős. 1966 óta 240 MW-os dagály-apály erőmű működik Franciaországban St. Malo közelében a Rance tölcsértorkolatában. Az átlagos vízszintkülönbség 8,5 méter. A torkolatba épített turbinák be- és kiáramláskor egyaránt áramot termelnek. Dél-Koreában 2011-ben adták át a 254 MW teljesítményű Sihwa erőművet. A világ legnagyobb apály-dadály különbségű helyén, a kanadai Fundy-öbölben (Annapolis) egyelőre csak egy kis kapacitású (20 MW teljesítményű) kísérleti erőmű épült 2005ben, egy nagyobb beruházás előkészítéseként. A számítások szerint távlatilag is csak a világ energiaigényének nagyon kis százaléka lenne előállítható dagály-apály erőművek révén. Nagyobb lehetőséget látnak a tenger hullámzását hasznosító berendezések és a tengeráramlások által hajtott turbinák áramtermelésében.

163


Árapály erőmű

VÍZI ENERGIA Az áramló víz energiáját a szintkülönbségből adódó helyzeti energia és az áramlási sebességtől függő mozgási energia összege adja. Az első vízi erőművet Angliában (Northumberland) egy nagyobb Cragside nevű kúria világítására építették 1868-ban. Nagyobb területet, több települést árammal ellátó erőművek az Egyesült Államokban épültek, a XIX. század végén. Abban az esetben, ha az esésmagasság kicsi vagy a folyó vízhozama erősen ingadozik, akkor a kívánt teljesítményhez völgyzáró gátakat, vízduzzasztókat kell építeni, amik mögött nagy víztárolók létesülnek, azaz a beruházás jelentős tájátalakítással jár. A világ legnagyobb kapacitású erőműve a Jangcén emelt Három Szurdok nevű erőmű. A folyóvizek lezúduló vagy felduzzasztott vizeivel hajtott turbinák által termelt áram vezető szerepet játszik néhány ország energia ellátásában. Vízi erőművek adják az áramtermelés 99,4%-át Norvégiában, 92,2%-át Brazíliában, 78%-át Ausztriában, 60,5%-át Kanadában. Svédországban az áramtermelés majdnem egyenlő arányban oszlik meg a vízi- és az atomerőművek között (47-45%). (A fosszilis tüzelőanyag aránya 8%.) Magyarország medencei fekvése miatt vízi energiában szegény ország. A vízi energia potenciál nagy része a Dunára, annak is a szigetközi szakaszára jut. A többi szakasz a folyó alacsony esése miatt energiatermelésre kevésbé hasznosítható. A Dunakanyar vízének erőművi hasznosítására már a két világháború között született egy elképzelés. A Dunai vízlépcső helyét Mosonyi Emil a Magyar Királyi Vízerőhivatal vezetője jelölte ki Nagymarosnál, 1942-ben. Dunai vízlépcsők közös létesítésére és üzemeltetésére Csehszlovákia és Magyarország 1977-ben szerződést kötött. Eszerint Csehszlovákia Bősnél, Magyarország Nagymarosnál erőművet épít. A 750 megawattos bősi vízlépcső 1992-ben elkészült, az áramtermelés fele hazánkat illetné. A nagymarosi erőmű megépítését a zöld mozgalmak a rendszerváltoztatás idején megakadályozták. (A bős-nagymarosi erő164


műrendszer együttes beépített teljesítménye, az ezredfordulói hazai energia-termelő kapacitás 6 %-a lett volna.)

A Tiszán elsősorban a mezőgazdasági hasznosítás érdekében épültek közepes teljesítményű víztározóra települt erőművek. A kiskörei 28, a tiszalöki 11 MW évi kapacitású. Megemlíthető a Sajón a kis teljesítményű (az évi 4,4 MW kapacitású) kesznyéteni erőmű. A Rábán Nicknél, 2008-ban 1,5 MW teljesítményű új erőmű épült. A Rábán és mellékfolyóin valamint a Hernádon 24, évi egy megawattnál kisebb teljesítményű úgynevezett törpe vízi erőmű van. A vízenergiából származó villanyáram mennyisége a hazai termelés 0,5 %-a.

FOTOSZINTÉZIS ÚTJÁN KELETKEZŐ TERMÉSZETI ERŐFORRÁSOK A biomassza biológiai eredetű szervesanyag-tömeg. A Föld lakóiból 2,5 milliárd ember ma is fával, faszénnel, sőt trágyával tüzel, azaz zöld (bio) üzemanyagot használ. A biomasszát nem lehet teljesen megújulónak nevezni, mert nagy tömegű, többszöri felhasználása csak ismételt ültetés mellett lehetséges. Ezért a biomasszát többen megújítható energiának nevezik. A biomassza ipari jellegű energianyerési hasznosítása elégetésével, elgázosításával vagy gépjármű-üzemanyként való előállításával történik.

Szilárd (tüzelhető) biomassza

A biomasszából (fa, fadarabok, fűrészpor, aratás után keletkező szalma vagy más növény, például száraz kukorica-, napraforgószár) elégetésével nyerik az energiát. Tisztán biomasszával fűtött erőművek nem lehetnek nagyok, mert túl nagy területről 165


és sok kamionnal kellene az anyagutánpótlást biztosítani. A pornóapáti biomassza erőmű kapacitása ezért csak 2x600 kilowattos. A szentendrei 9 megawattos erőmű már határértéket jelent. Fadarabok, fűrészpor nagy nyomáson való összepréselésével előállított, házak fűtésére használt brikettszerű anyag a pellet. A hagyományos erdőművelés keretében kitermelt famennyiség mellett, az úgynevezett energiaerdőkben kifejezetten égetésre szánt fákat termesztenek. Ezekben az erdőkben rövid vágásfordulójú, fás szárú, nagy tömeget adó, gyorsan növő fajokat (nemesnyár, akác, éger, fűz) nagy tőszámmal telepítenek. A faállományt 815 év után tarvágással termelik ki. Tágabb értelemben az elégetett szemetet is biomasszának tekintik. Hazánkban a megújuló energia nagy része régi szenes erőművekből kialakított fát égető üzemekből származik. Az erdőirtás csökkentésére tervezik, hogy a nyolc centiméternél vastagabb rönkfa ne számítson biomasszának.

Biogáz, biometán előállítása

A biomassza baktériumok általi lebontása során képződik a biogáz. Primér mezőgazdasági termékek helyett gyakoribb a hulladékból, élelmiszeripari szervesanyagtartalmú folyadékból vagy hígtrágyából való előállítása. Jelenleg nehéz a termelt árammal az országos villamoshálózathoz csatlakozni ezért inkább csak az üzem és a település áramellátását egészítik ki. A kommunálishulladék-lerakóhelyek előzetes becsövezésével a telepen képződő biogáz (depóniagáz) összegyűjthető. Több országban a biogázból a széndioxid leválasztását követően biometánt állítanak elő, ami közvetlenül a földgázhálózatba vezethető.

Gépjármű-üzemanyagként hasznosítható biomassza, bioetanol, biodízel előállítása

A növényekből előállított alkohollal a kőolajszükségletet lehet csökkenteni. Henry Ford, 1896-ban készítette első autóját. Ez alkohollal működött. Rudolf Diesel mogyoróolajjal üzemeltette a később róla elnevezett motort. Rövid időn belül az olcsóbb és jobb teljesítményt nyújtó kőolajra tértek át. Brazíliában az 1973. évi olajválság nyomán tértek rá újból a bioalkohol (bioetanol) gyártására cukornádból. 20%-os etanol tartalmú benzinnel minden benzinmotor működik. Ennél nagyobb etanol részarányú benzinkeverék csak erre a célra kifejlesztett úgynevezett flexrendszerű motorokban alkalmazható. Ma a Brazíliában eladott autók 85 %-a. mindkét üzemanyaggal (bioetanol és benzin) működik. Az etanol Brazíliában olcsóbb, mint a benzin és azért népszerűbb. Az etanol cukortartalmú vagy cukorrá alakítható anyagokat (keményítő) tartalmazó növényekből nyert motort hajtó anyag. Dél-Amerikában cukornádból, Észak-Amerikában, Európában kukoricából állítják elő. A cukornád etanol hozama többszöröse a kukoricáénak. Az etanol árának értékelésénél figyelembe kell venni azt is, hogy egy liter alkohol energiatartalma csak 2/3-a egy liter benzinének, azaz azonos út megtételéhez 30 százalékkal többet kell tankolni.

166


A másik bioüzemanyag, a biodízel, növényi olajokból (pálmaolajból, szójából, repcéből,) előállított motor hajtóanyag. A pálmaolaj adja a növényi olajok exportjának 60%-át. Egy hektárnyi olajpálma ültetvényből hétszer annyi zsiradék nyerhető ki, mint ugyanekkora területen termesztett repcéből, és tízszer több mint a szójából. Indonézia és Malajzia a két legjelentősebb pálmaolaj-termelő. Az olajpálma területek növelése miatt irtják az esőerdőket. A benzin jelenleg olcsóbb a biodízelnél. Bioüzemanyag-termelés, milliárd liter, 2008

Az etanol, biodízel iránti növekvő igény kielégítése két veszéllyel jár: 1. A cukornád, kukorica, szójatermés egyre nagyobb részéből bioüzemanyagot gyártanak, így az élelmiszerárak nőnek. 2007-ben 14 millió hektárnyi földön termeltek növényeket bioüzemanyag előállítási céllal, azaz ekkora területet vontak ki az élelmiszertermelésből. 2. A növekvő bioenergia-igény egybeesik a húsfogyasztás iránti igények gyors növekedésével. A fejlett országokban az egy főre jutó éves húsfogyasztás meghaladja a 100 kilót. Kínában ez csak 50, Indiában 10 kiló, a növekvő jövedelmek viszont lehetővé teszik a fogyasztás növelését. A hústermelés fokozásához a takarmánymennyiségét is növelni kell. Az ehhez szükséges földterületet, a bioüzemanyag-termelés miatt elfoglalt szántók helyett, a természetes gyep feltörésével vagy erdőirtással alakítják ki. Kétszeresére lehetne növelni az etanol hozamát, ha nemcsak a termést, például a kukoricaszemet, hanem az egész növény cellulóztartalmát is felhasználnák. Ezt problémát oldhatja meg a második generációs biodízel (BtL=Biomass to Liquid), azaz az egész növény cellulóztartalmát is felhasználó, mikroorganizmusok segítségével előállított cseppfolyósított biomassza. A legnagyobb bioetanol termelők Brazília, USA, Kína. Az első ipari méretű biodízel üzemet Ausztriában állították fel 1991-ben. A legnagyobb biodízel előállítok Németország, Franciaország, USA. Magyarországon Szabadegyházán (1990), Dunaföldváron (2012) és Mohácson (2013) állítanak elő bioetanolt. 2008-ban Komáromban kezdte meg működését, 167


részben a MOL tulajdonában lévő, (évi 15000 tonnás kapacitású) biodízelüzem. A MOL az EU előírások szerint a gázolajhoz keveri a biodízelt. Az EU előírása szerint, a benzinbe kevert bioüzemanyagok 4,8%-ös arányát 2010-re 5,75%-ra, 2020-ra 20, 2030-ra a 25%-ra kell emelni. Hazánkban 2014-től 4,9, 2015-től 5,1 százalékra kell növelni a benzinbe kevert bioüzemanyagok arányát. A tisztán etanollal járó autók hajtóanyaga (E85) is 15% benzint tartalmaz. Minden benzinkútnál jelenleg (2009) csak Svédországban kapható bioüzemanyag. Hazánkban a kisebb magán kutaknál kapható E85 jelű üzemanyag. Az EU szerint az 5,75%-os etanol mennyiség megtermeléséhez szükséges terület számított nagysága a szántóföldi összterület 13-15 százaléka. Ez az adat már jól jelezte az elképzelés meggondolatlanságát. Ezért 2010-ban a bioüzemanyag-program felfüggesztését és átfogó tudományos elemzését (kockázatok és a haszon pontos felmérését) javasolták a tudományos körök. Érveik: A korábbi számítások nem vették figyelembe a bioüzemanyagok előállításához felhasznált fosszilis üzemanyagok és az így keletkező üveggázház menynyiségét, a különböző támogatásokat (pl. adókedvezmény) és a kiirtott erdők és a pár hónapon át termelt energianövények szén-dioxid lekötése közti különbséget. A gyep és az erdő szén-dioxid elnyelő, az erőgépekkel művelt mezőgazdasági kultúrák szén-dioxid kibocsátok. A bioüzemanyag-előállítás jelenlegi (első generációs) technológiája nem elég hatékony. A 10 százalékos keverési arány eléréséhez óriási területen kellene a bioüzemanyag előállítására alkalmas növényeket termeszteni, jelentős vízfelhasználás mellett. (Egy liter bioüzemanyag előállításához 3-6 köbméternyi víz szükséges.) A növényeket eddig élelmezési és takarmányozási célra termesztették. A bioüzemanyag előállítás az élelmiszerárak emelkedéséhez, fokozódó táplálkozási gondokhoz és környezetkárosodáshoz (erdők irtásához) vezethet. Az érvek hatására 2012-ben az EU előírását úgy módosította, hogy élelmiszeripari alapanyagokból a bioüzemanyagnak legfeljebb 5 százaléka állítható elő és javasolta, hogy a földhasználat változásából következő szén-dioxid-termelést is be kell számítani a bioetanol és biodízel szén-dioxid mérlegébe. Ezt figyelembe véve a bioüzemanyagok szén-dioxid kibocsátása már alig kevesebb, mint a kőolajból gyártott benziné. Az újabb vizsgálatok szerint a bioüzemanyagok használatával az EU megújulóenergia-irányelve által előírt (2017-től 50 százalékos) szén-dioxid csökkentést nem lehet elérni. Az EU kibocsátás csökkentési terve ugyanis alapvetően bioüzemanyagokra épít.

GEOTERMIKUS ENERGIA A mélység felé haladva nő a hőmérséklet. A geotermikus gradiens értéke azt mutatja, hogy egy adott helyen hány méterenként nő a hőmérsékletº Celsiussal. 1 Földi átlagértéke 33 méter, Magyarországon 20 méter. Dél-Afrikában a geotermikus gradiens értéke 127 méter. A magas gradiens miatt tudnak 3600 méter mélyre hatolni a bányákban.

168


A meleg hatására a felszín alatti vizek forróvá vagy gőzzé válnak. Az így keletkező geotermikus energiát (földhőt), magas 120-200º Celsius hőmérséklet esetén közvetetten (turbinák meghajtása révén) áramtermelésre lehet felhasználni. Villamos áram termelésére először 1904-ben Olaszországban, Larderellóban hasznosították ezt az energiaforrást. Több mélységi hőerőmű működik az USA-ban, Mexikóban, a Fülöpszigeteken, Izlandon és Új-Zélandon. A geotermikus energia hasznosításának kiváló feltételeivel rendelkező Hawaii-szigetek, Izland és Fülöp-szigetek áramtermelésének mindössze 20 illetve 27, 27 %-át adja a geotermikus energia. A közelünkben Németországban (Landau, Neustadt-Glewe) van geotermikus erőmű. Ausztriában (Fürstenfeld) korábban működő erőmű a használt vizet a hazánkba tartó Lapincs patakba vezette. A víz magas sótartalma károsította a patak vízét és környezetét. Magyar követelésre az osztrák kormány 2009-ben leállította annak működését. Az alacsonyabb hőfokú vizet fűtésként hasznosítják. A meleg vízzel való fűtés 10-20 százalékkal olcsóbb a gázfűtésnél. Izlandon a lakóházak 90 százalékát geotermikus hővel fűtik. A gőzt szállító csőkígyók gyakran behálózzák a települések környékét. A hazánkban felszínre törő vizek hőmérséklete nem lépi túl a 100 C fokot, ezeket a vizeket csak fűtésre lehet felhasználni. Nagyobb mélységből 120 – 150 C fokos víz is kinyerhető és erre elméletileg kisebb (10-15 megawatt kapacitású) erőművet lehet telepíteni. Hazánkban azonban csak 2500 méteres mélységig lehet vizet kitermelni. Az energetikai célból felszínre hozott meleg vizet vissza kell sajtolni a mélybe, két okból is. Egyrészt a mélységi víz sótartalmú, a szabad vizekbe engedve a környezetet károsítaná, másrészt a víz mélybe való juttatásával a mélységi vízkészlet megőrizhető és ismételten felhasználható. A MOL a zalai Iklódbördőcén tervezte villamos erőmű építését. A 120 fokos víz azonban olajjal szennyezett volt, így nem lehetett a tervezett erőműben felhasználni. Az olajmentesítéssel az erőmű gazdaságtalanná vált volna. A MOL, a Pannonplast is több helyen kutat geotermikus energia után kisebb erőművek létesítése érdekében. Magyarország hévizeinek hőmérséklete 35-100 fok C között van, de a kutak kétharmada 50 foknál alacsonyabb hőmérsékletű vizet ad. Először 1866-ban a Margit-szigeten találtak 43, illetve 61 fok C hőmérsékletű hévizet. A városligeti termálkút hőmérséklete 74 fok C. Hazánkban 1150 hévízkút üzemel. A kitermelt víz felhasználási területei: ivóvíz fürdők vízellátása lakások fűtése fóliasátrak, üvegházak fűtése

34 % 20 % 4 % (Hódmezővásárhely,Szeged) 42 % (Szentes)

A XX. század végétől több hazai önkormányzat kezdte meg közintézményeinek és a lakások egy részének a fűtését hévízkút felhasználásával Jászkiséren 1984 óta fűtik a közösségi épületeket 78° C mélységi vízzel. Bóly városa 2008-ban a korábban fúrt, 1000 liter/perc kapacitású kútból nyert, 83˚ C mélységi vízzel oldotta meg kö zépületeinek a fűtését. A víz zárt rendszerben keringő, 40-45 fokra lehűlt vizet viszszatáplálják a vízadó rétegbe. (További hévvízzel fűtő települések: Hódmezővásárhely, Kistelek, Szentlőrinc, Tamási, Csurgó, Veresegyháza). 169


A legtöbb országban a teljes energiafogyasztás 30-40 százalékát az ingatlanok fűtése teszi ki. A geotermikus energia felhasználásának ezért egyik gyorsan terjedő változata a házak fűtésére és hűtésére használt geotermikus hőszivattyú.

A hőszivattyú a geotermikus energiát a felszínalatti víz kitermelése nélkül hasznosítja. A földbe függőlegesen 50-150 (maximum 400) méter mélységű vagy vízszintesen vízzel feltöltött csőhurkot helyeznek. A mélyben felmelegedett víz áramoltatásával fűtik a házakat. A földgázzal való fűtéshez képest az energia-megtakarítás 30-50 százalékos, szén-dioxid keletkezése nélkül. 2008-ban világszerte már 90 millió hőszivattyús egység (például áruház) működött.

170


A FELSZÍN ALATTI VIZEK A felszín alatti vizek a talajvíz, a rétegvíz és a hasadékvíz (karsztvíz). A réteg- és hasadék vizeket különböző tulajdonságaik alapján csoportosítják: Hévvíz (termálvíz), a 28 foknál magasabb hőmérsékletű természetes víz. (Európa több országában a határérték 20 C fok) Gyógyvíz, olyan felszín alatti víz, amely kémiai összetételétől és hőmérsékletétől függetlenül gyógyhatással bír (nem vízminőségi, hanem jogi kategória). Ásványvíz. Sokáig azok a vizek taroztak ide, amelyek literje 1000 milligramm oldott alkotóelemet tartalmaz. Napjainkban annál kelendőbb egy víz, minél kevesebb a benne oldott anyagok mennyisége. Ilyenek az Alpok gleccsereiből szármató ásványvizek, melyeknek tisztaságuk mellett nincs semmiféle előnyös fiziológiai hatásuk. A természetes ásványvizet csak a vízkivételi hely közelében szabad palackozni. Savanyú víz (borvíz, csevice) a magas széndioxid tartalmú víz. Az Alföldön a növekvő hőmérséklet nagy vízmennyiséggel párosul, ezért Magyarországot gyógy- és hévvíz nagyhatalomnak tartják. Hazánkban 133 gyógyvízzé nyilvánított fürdő van. Hasonló adottságú, de gyógyértéküket tekintve kevesebb minőségi vízzel rendelkezik Új-Zéland, Japán, Izland, Olaszország, Franciaország, Fehéroroszország, Törökország. Budapest az egyetlen főváros a világon, ahol termálvizek fakadnak és 10 gyógyfürdőt, több idényfürdőt (strandot) és a Fővárosi Állat- és Növénykert víziló medencéjét látják el vízzel. Budapest 1937-ben nyerte el a fürdőváros címet, amikor itt volt a balneológiai világkongresszus (és megalakult a Gyógyfürdők, Klimatikus és Tengeri Üdülők Nemzetközi Szövetsége, FITEC). Az 1930-as években a főváros több mint 30 külföldi városban külön képviselettel népszerűsítette a budapesti gyógyvizeket. A fürdők leromlott állapota ellenére ma is a fővárosi turizmus 10 százalékát teszik ki a fürdők miatt érkezők. A szolgáltatások bővítésének a feltétele a fürdők korszerűsítése és mellettük szállodák építése. Terv született a Gellért-, a Dagály- és a Rudas-fürdő mellett új szálloda építésére, de a megvalósítás egyelőre késik. A Rác-fürdő mellett 2011-ben épült szálloda. Az első (2001) és a második Széchenyi-terv (2011) kertében jelentős fürdőfejlesztési program indult. Hazánkban 122 kút szerepel az elismert ásványvizek listáján. Piacvezető a magyar tulajdonú cég által termelt Szentkirályi ásványvíz és a Coca-Cola Beverages Kft. által forgalmazott NaturAqua. Vérkeringési zavarok gyógyítására használják a szénsavtartalmú kékkúti vizet (Mohai Ágnes), emésztőzavarok ellen a szulfátos (keserű) vizeket ( Apenta, Mira, Hunyadi János).

171


A világ megújuló energia-felhasználása a villamosenergia-termelésben, 2010

172


A GAZDASÁGI TERMELÉS TÍPUSAI A munkaerő foglalkoztatásának jellege alapján négy ágazatot különböztetnek meg. Primer szektor a természeti erőforrások kiaknázásában foglalkoztatottakat jelenti. Mezőgazdaságban (beleértve erdészetet, halászatot) és a bányászatban dolgozók tartoznak ide. A szekunder szektorban dolgozók az elsődleges termékeket dolgozzák fel késztermékké. Ezt a szektort ezért ipari szektornak is nevezik. Tercier szektor a szolgáltatásokat foglalja magába. Két csoportja van. a) Társadalmi szolgáltatások Közoktatás, közbiztonság, egészségügy stb. b) Gazdasági szolgáltatások. Kereskedelem, közlekedés, turizmus, pénzügyi tanácsadás, könyvvizsgálat, marketing stb. Kvaterner szektor alatt az információ-feldolgozást, információ-szolgáltatást, kutatást, műszaki fejlesztést értik. Az állami ellenőrzésen kívül álló, pénzért végzett, nem jogszerű gazdasági tevékenységeket összefoglalóan informális gazdaságnak nevezik. Ennek aránya a hivatalos GDP adatokhoz viszonyítva az Egyesült Államokban 8-9%, hazánkban 25%. A primer szektorban foglalkoztatottak száma világviszonylatban 1850 óta folyamatosan csökken, a szekunder szektorban dolgozók száma 1850–1965 között nőtt, azóta szintén csökken, a tercier és kvaterner szektorban foglalkoztatottak száma nő. A foglalkozási átrétegződés általános modellje

Az egyes szektorokban dolgozók arányának időbeli változásait grafikonon jelölve kirajzolódik a foglalkozási átrétegződés általános modellje. Ennek eddig négy szakaszát különböztették meg, az ipar előtti (preindusztriális), az ipari, az ipar utáni (posztindusztriális) és az információs vagy információgazdasági szakaszt. Egy–egy szektor adott országon belüli szerepét értékelve, az uralkodó termelési jelleg alapján az országokat is négy csoportba sorolják.

173


Mezőgazdasági jellegű államok. A nemzeti jövedelem nagy részét a mezőgazdasági termelés szolgáltatja. Ipari jellegű államok. Az uralkodó termelési ág az ipar, ez foglalkoztatja a lakosság nagyobb részét. Szolgáltató típusú államok. Az iparban, mezőgazdaságban foglalkoztatottak részarányát és termelési értékét meghaladja a szolgáltatásokban alkalmazottak száma, ill. a szolgáltatások termelési értéke. Információs államok (újabb elnevezéssel tudásalapú társadalmak). Az ilyen típusú államok még csak most alakulnak. Jelenleg ez a fogalom csak az emberi kreativitásra épülő általános jövőkép, válasz a digitális forradalom keltette kihívásra. A gazdaság szektorai az államok termelési típusaihoz igazítva

174


A jövőben, az információs államokban a nemzeti jövedelem döntő hányadát az információt feldolgozó és szolgáltató szervezetek, azaz az információgazdaság adja majd. A „papíralapú gazdaságot” fokozatosan felváltja az „elektronikus tranzakciós gazdaság”, amelyben az információ önmagában is áruvá válik. Az információ, valamely jelenségre vonatkozó értelmes közlés, amely időben eljut a felhasználóhoz és a felhasználó azt feldolgozni és továbbadni is képes. Az információ technológiai alapja a személyi számítógépek (PC-k, Personal Computer) elterjedése és az Internet megjelenése. Az Internet révén az elszigetelt számítógépek világméretű hálózattá kapcsolhatók össze. Az információ-feldolgozásával, közvetítésével, a hálózati szolgáltatásokkal, az ehhez szükséges technológia fejlesztésével és a számítógépek termelésével foglalkozó cégek alkotják az információgazdaságot. Az információgazdaság fő ágazatai − tömegkommunkáció (hírlapkiadás, rádiós, televíziós műsorközlés) − távközlés (telefon) − komputeripar (számítógép- és program-gyártás) − háztartási elektronika (video, DVD) (Gyakran az információs gazdaságot a szolgáltatási szféra részének tekintik. Mivel az ipari termelés egy része [számítógépgyártás] is ide tartozik, az információs gazdaság csak részben tekinthető szolgáltatásnak.) Az információgazdaságban elterjednek a számítógépes távmunkák (programozás, telefon-központok, rendelés felvétel stb.) egyes kiemelt nagyvárosokhoz kötődve. A távmunkák kialakulásának földrajzi szempontjai jelenleg még meghatározhatatlanok. Az információgazdaság másik sajátsága az elektronikus piactér vagy tőzsde kialakulása, ahol egyidejűleg sok eladó és vevő vesz részt a kereskedésben. Az ismereteket, az információt a XVI. századtól a nyomtatott termékek hordozták. A könyvnyomtatás feltalálásától a napjainkig terjedő időben összegyűjtött információtömeget Gutenberg-galaxisnak, a digitális kódolású és elektronikusan tárolt információkat, a számítógép feltalálója után Neumann-univerzumnak nevezik. A gazdasági termelés során, mindegyik termelési jellegű országban, a társadalom tagjai fogyasztási javakat állítanak elő, amelyek a kereskedelem révén jutnak el a felhasználókhoz. Termelési folyamatnak társadalmi és anyagi oldala van. A társadalmi oldal, a humán erőforrás (a termelő ember vagy humán tőke), az anyagi oldal, a természeti erőforrások, a termelésre alkalmas földterületek, az ásványkincsek és a vízkészletek. A termelési, forgalmazási folyamatokat a tőke (a pénz) kapcsolja össze. A tőkének három formája létezik, a termelésben lekötött termelőtőke (épület, berendezések, feldolgozandó anyagok értéke), az értékesítésre váró áruk értéke az árutőke, valamint a termelés korábbi szakaszában megtermelt haszon a pénztőke. A gazdasági növekedés újabb erőforrások (több munkaerő, nagyobb termelőterület), vagy tőke (új beruházás) bevonásával vagy a technológia korszerűsítésével jár. Technikai újítással, korszerűsítéssel, újabb humán vagy természeti erőforrás illetve a tőke bevonása nélkül növelhető az előállított termékek mennyisége.

175


Az előzőek szerint a gazdasági termelés tényezői a humán és a természeti erőforrások, a tőke és a technológia színvonala. Ezek térbeli elhelyezkedésének, mozgásának, változásainak, egymás közti arányainak a vizsgálata a gazdaságföldrajz feladata. A termelés fő területei a mezőgazdaság, az ipar és a szolgáltatás. Ezek arányai történelmileg és földrajzilag is jelentősen különbözhetnek. A termelési területek arányát számíthatjuk a GDP-hez (a bruttó hazai termékhez) való hozzájárulás mértékéből vagy az egyes területen foglalkoztatottak száma szerint is. Az össznépesség 15–64 éves munkaképes korú tagjait attól függetlenül, hogy foglalkoztatottak vagy nem, aktív keresőknek nevezik. Ez a korosztály átlagosan az össznépesség 40–50 %-át teszi ki. Az arab országokban, ahol a nők nem dolgoznak, a foglalkoztatottak aránya csak 20 – 25 %. A Föld aktív keresőnek a fele a mezőgazdaságban, egyötöde az iparban, majdnem 1/3-a a szolgáltatásban dolgozik. Korunk nagy ellentmondása, hogy a GDP értékének több mint 62 %-át a szolgáltatás, 33 %-át az ipar, 5 %-át a mezőgazdasági termelés adja.

A VILÁGGAZDASÁG TÖRTÉNETÉNEK FŐBB LÉPCSŐFOKAI 1400-1780. Kereskedelmi kapitalizmus. A nagy felfedezések nyomán a kereskedelem központja a Földközi-tengerről az Atlanti-óceánra tevődött. Luxuscikkek, nemesfémek mellett megindult a mezőgazdasági termékek (dohány, gyapot, cukor, rum, indigó) behozatala Európába. A kereskedelem állami monopóliumból államilag védett magánkereskedelemmé vált. 1780-1900 Ipari (vagy szabad versenyes) kapitalizmus Az ipari forradalom (gépek feltalálása) nyomán létrejött a gyáripar. Ez az áttérés a társadalom életében is alapvető változásokat hozott, kialakultak az osztályok. A nyersanyagokat a gyarmatok szolgáltatták, de az iparcikkek is ott találtak piacra (kölcsönös függőség). A jelentős technikai változások nyomán a XIX. század második felében és a XX. század elején kialakult a második ipari forradalom, de ez nem eredményezett lényeges társadalmi változásokat. Az új technikai találmányok nyomán megugrik a villamosenergia-termelése, módosul a kohászat, megjelennek az első automata gépek (palackgyártás, 1907), a vegyiparban gyorsan nő a műtrágya- és műszálgyártás. 1900-1975 Monopolkapitalizmus. A szabad versenyes kapitalizmus termelési válságai során számos vállalkozás tönkrement. Az életerős cégek ezeket felvásárolták. Óriás cégek jöttek létre, amelyek egy-egy termék piacán egyeduralomra, monopolhelyzetre törekedek. A felhalmozott tőkét kezdték befektetni a gyarmatokon (tőkekivitel). A tőkekivitelbe azok az országok is bekapcsolódhattak, amelyeknek nem volt gyarmatuk (USA, Japán). A kapitalista országok belső fogyasztása gyorsan növekedett. Megszületett a fogyasztói társadalom. Kialakult a több pólusú világgazdaság. Kezdetben az USA és Nyugat-Európa legfejlettebb államai voltak a világgazdaság központjai. Később Japán felzárkózásával kialakult a hárompólusú világ (triád). Japán környezetében az 1970-es évektől rendkívül gyorsan fejlődtek az „ázsiai kis tigrisek”: Dél-Korea, Hong Kong, Szingapúr, Malajzia.

176


1975A világgazdaság globalizációja. Kína és India rendkívül gyors fejlődése, exportjának és importjának növekedése a korábbi hárompólusú világot a XXI. század fordulójára több pólusúvá tette. 2007-ben Kína exportja már 1,7 szerese volt Japán kivitelének, és valamivel meghaladta az USA-ét is. A gazdaság és azon belül elsősorban az ipar, területenként különböző mértékben fejlődött. Az egyenlőtlen gazdasági fejlődés nyomán időben más–más országok, ország-csoportok váltak vezető gazdasági gócterületekké. 1820-ban Franciaországot, USA-t, Németországot megelőzve Nagy-Britannia adta a világ ipari termelésének a felét. Fél évszázad múlva, Nagy-Britannia részesedése csak 32 %, a második USA-é 25% volt, Németország és a 4. helyre szorult Franciaország előtt. Közel újabb félévszázad múlva, 1914-ben az USA adta az ipari világtermelésének 33 %át, Németország 16%-át, Nagy-Britannia 14 %-át. 1964-ben az USA 44,5, a Szovjetunió 20, az NSZK (NDK nélkül) 9, Nagy-Britannia 8,6, Japán 5,4, Franciaország 4,7 százalékát adta a világ ipari termelésének. Közel ötven évvel később, 2008-ban az USA 25 %-át adta a világ GDP termelésének. Az USA-t követte Kína, Japán, India 13, 8, 5,4 százalékkal. A további sorrend Németország (5,1%), Nagy-Britannia (3,9%), Oroszország (3,8%). Az EU együttes teljesítménye a világtermelés 26,9 %. Az USÁ-t követő három ország együttes termelése (26,4 %) majdnem annyi, mint az Európai Unióé és meghaladja az USÁ-ét. Nyikolaj Kondratyev (1892–1938) szovjet közgazdász a gazdasági adatok alapján feltételezte, hogy a kapitalizmus 50-80 éves hullámok formájában, ciklusokban fejlődik. A Kondratyev-ciklus „hajtóereje” új találmányok bevezetése, elterjedése és kifutása. Minden ciklus négy szakaszból áll: megélénkülés, prosperitás, recesszió, depresszió. A ciklusok időtartama és a hullámcsúcsok elnevezése: 1. 1790-1847 Ipari forradalom kiteljesedése. Húzó technológia a gőzgép, vaskohászat, gőzhajó, gépesített textilipar. 2. 1848-1893 Viktoriánus fellendülés. Acélgyártás már kőszénre alapozva, vasúti szállítás megjelenése, gőzerőgép használata. Az áru és tőke nemzetközivé válik. 3. 1894-1945 Az imperializmus fénykora. Vegyipar, elektrotechnika, gáz- és elektromos energia. A pénztőke is nemzetközivé lesz. 4. 1945-1990 Háború utáni fellendülés. Tömegfogyasztás megjelenése, gépjárművek, petrokémia (gyógyszergyártás), műanyagok, űrtechnika. A termelő tőke nemzetközivé válása. 5. 1990félvezetők, biotechnológia, információs és telekommunikációs technika. A 2009-ben kezdődő gazdasági válság (recesszió) egyelőre megkérdőjelezi a Kondratyev ciklusokat.

177


Kondratyev-ciklusok

A VEZETŐ GAZDASÁGI HATALMAK TALÁLKOZÓI A nemzetgazdaságok és a nemzeti határokat átlépő, transznacionális vállalatok tevékenységének elemzése, a világgazdasági folyamatok esetleges befolyásolására 1975-től a 6 legfejlettebb ország rendszeresen találkozott. 1998-tól, a kör nyolc országra bővült, G8 néven. A G8-ak tagjai: USA, Japán, Németország, NagyBritannia, Franciaország, Olaszország, Kanada, Oroszország. Több fejlődő ország kezdeményezte, hogy országaik módosult gazdasági súlyának megfelelően a G8-as értekezleteket váltsa fel „a fő gazdaságok találkozója”, a MEM (Major Economic Meeting). Az USA felismerve a fejlődők megváltozott világgazdasági jelentőségét a 2008-ban jelentkező világgazdasági válság hatására a G8-ak helyett javasolta a gazdaságilag legfontosabb 20 vezető világgazdasági hatalom összehívását. A G20-ak első csúcstalálkozóját Washingtonban tartották. A találkozó részvevői a vásárlóerőparitással kiigazított legnagyobb GDP-t előállító 19 ország és az Európai Unió. A csoport a világ GDP-jének 90, a világkereskedelemnek 80 százalékát adja, ezekben az országokban él a világ népességének kétharmada. Az EU melletti 19 ország a 2007. évi GDP nagyságának a sorrendjében: USA, Kína, Japán, India, Németország, Nagy-Britannia, Oroszország, Franciaország, Brazília, Olaszország, Mexikó, Kanada, Dél-Korea, Törökország, Indonézia, Ausztrália, Szaúd-Arábia, Argentína, Dél-Afrika. A G20-ak találkozóin, érdekeik hatékonyabb érvényesítésére, új gazdasági világrend és nemzetközi pénzügyi rendszer kiépítésére, kínai javaslatra a legnagyobb fejlődő országok (Brazília, Oroszország, India, Kína), 2009-ben megalkották, angol országneveik kezdőbetűiből képzett BRIC csoportot. 2010-ben csatlakozott hozzájuk Dél-Afrika, így nevük BRICS-re változott. Ebben az évben a világtermelés (GDP) 18 százalékát adták, de Kína termelése nagyobb, mint a másik négy országé együttvéve. Gyorsabb gazdasági növekedésük nyomán 2015-re elhagyhatják az EU termelését. 2007 nyarától az Amerikai Egyesült Államokban jelzáloghitel válság jelentkezett. 2008. szeptember 15-én a világ egyik meghatározó és legnagyobb múltú pénz178


ügyi csoportja a Lehman Brothers csődöt jelentett. A pénzügyi szektorból (a jelzálog-hitelezésből) induló amerikai válság globális pénzügyi válsággá szélesedett (pénzügyi csődök), majd az egész világon átterjedt a reálgazdaságra, termelés- és fogyasztás-visszaesést, a munkanélküliség növekedését okozva. Az Európai Unió több országában nagyon súlyos helyzetet okozott a válság. G20-ak első találkozója, 2008

AZ ÁLLAM, MINT VÁLLALAT Az Amerikai Egyesült Államokban a kormány kiadásai a GNI 33%-t teszik ki. A teljes munkaerőpiacnak 1/3-t az állami intézményekben dolgozók adják. A védekezésre (fegyverekre, felszerelésekre) fordított kiadásoknak bizonyos vállalatok és körzetek a haszonélvezői. Ez a helyzet a világ több országában is megfigyelhető.

179


Az állam nemcsak a legnagyobb munkaadó, de befolyásoló szerepre törekszik a gazdaság térbeli szerkezetének a módosításában is, azaz megkísérli az országon belüli területi egyenlőtlenségek csökkentését. A jövedelmi, életminőségi különbségek, nemcsak az egyes országok között jelentkeznek, de ezek jellemzőek, eltérő mértékben, a legfejlettebb országokban is. Hogyan csökkenthetők a nemzetállamon belüli területi különbségek? Milyen alapon kérhetnek a hátrányos területek támogatást az államtól? • Szükség alapján. Az oktatást, orvosi ellátást, azonos postai díjakat a legeldugottabb területeken is biztosítani kell a lakosságnak. • Közjólét megteremtésében való részvétel miatt. Régi történelmi épületek fenntartásával küszködő várost (pl. Velence) speciális támogatásban kell részesíteni. • Érdem alapján, ha potenciálisan nagyobb veszélyeknek kitett területeknek védelmet tudnak nyújtani. Például munkanélküliség okozta bűnözés csökkentése. A területi egyenetlenségek csökkentésének eszközei: • Közszektorba való befektetés. Infrastruktúra fejlesztése (pl. úthálózat), speciális gazdasági zónák (Kína), ipari parkok kialakítása, új városok alapítása. • Adókedvezmények új ipari létesítményekhez. • Juttatások egyéneknek és háztartásoknak a maradás vagy az elvándorlás elősegítésére. Az új városok alapításai közül legismertebbek azok, amikor a határmenti (pl. tengerparti), főváros helyett, az ország belsejében építik fel az új fővárost a belső területek fejlesztése érdekében. Ennek első és legismertebb példája Brazíliában Rio de Janeiro helyett az ország belsejében Brasília felépítése (1960). További példák: Pakisztánban Karacsi helyett, az ország északi részén Ravalpindi, majd Iszlámabád (1985). Kazahsztán is az ország belsejében lévő várost, Asztanát tette meg fővárosnak, a kazah-kirgiz határ menti Almati helyett (1998). A tengerpart helyett az ország belsejében létesített új fővárost Nigéria, Lagos helyett Abuja (1991) és Mianmar, Yangon helyett Naypyidaw (Nepjidó, 2005). 2010-ben Indonézia államfője a jávai, tengerparti Jakarta helyett a Borneó szigetén, a tengerparttól távolabb fekvő Palangkarayát javasolta fővárosnak. A felsorolt eszközökkel az elmaradott vagy válság sújtotta területeken is a meglévő produktív gócokat ún. növekedési pólusokat kell fejleszteni, amelyekből láncreakció-szerű gazdasági növekedés indulhat el. Bizonyos területeken, pedig élni kell a visszafejlesztés (gazdasági visszavonulás) lehetőségével. Ez a gazdaságfejlesztési politika biztosíthatja csak, a gazdasági térszerkezet hatékonyság szerinti módosulását.

180


A NYERSANYAGOK BÁNYÁSZATA A FÉMEK A fémeket a fémtartalmú ásványokból, kőzetekből, az un. ércekből kohászati úton állítják elő. Korunk gazdasága az energiahordozók mellett a fémek felhasználásán alapul. Az ércből gazdaságosan kitermelhető fém arányát %-ban fejezik ki. Ez a fém koncentrációja. Az országonként kitermelt azonos ércek fémtartalma különböző. A statisztikák ezért nem a kitermelt érc súlyát, hanem fémtartalmát adják meg. Az alacsony fémkoncentráció miatt a fémtartalmú kőzettel együtt nagy mennyiségű meddő anyag kerül felszínre. Az ércelőkészítés során a fémet tartalmazó anyagokat elválasztják a meddőtől. A megnövelt koncentrációjú anyag kisebb tömege révén olcsóbban szállítható és máshol kohósítható. Az ércek és érctelepek részben az olvadt magmából (a nehezebb fémek króm, nikkel, stb.), vagy a magmából keletkező gázokból, gőzökből kiválással keletkeznek. A hasadékban lerakodó ércek az érctelérek, a porózus kőzeteket átitató gőzökből érctömzsök keletkeznek. Az érctelepek egy része üledékes eredetű. Folyóvizek mélyedéseiben, torkolatában felhalmozással keletkeznek (pl. aranytelepek). A magas vastartalmú kőzetek éghajlati hatásra történő elbomlásával alakulnak ki, eredeti mállási rétegben vagy a felszíni egyenetlenségekben felhalmozódva a bauxitok. Az ércek készletbecslésének nehézségei: A geológiai kutatások újabb telephelyeket tárnak fel, a fajlagos fémfelhasználás csökken a megnőtt árak valamint az újrahasznosított (recycling) és a helyettesítő anyagok alkalmazása miatt. Az árnövekedés hatására korábban gazdaságtalannak ítélt készleteket is kitermelnek.

Vasérc A legjelentősebb vasérctermelő országok Kína, Brazília, Ausztrália, India és USA. Európában több vasérctermelő hely van Oroszország európai részén, Ukrajnában és Svédországban. A vasércbányászat és a feldolgozás térbelileg már rég elvált egymástól. Ma a vasérc fele kereskedelmi forgalomban, tengeri szállítási útvonalon kerül a feldolgozókhoz. Ötvözőfémek Az ötvözőfémek technikai feldolgozásra alkalmas feldúsulásai ritkák. Előfordulásuk csak néhány országban van. A termelés és a felhasználás ezért ritkán esik egybe, így az ötvözőfémeket rendszerint exportálják. Mangán. Növeli az acél keménységét. A legjelentősebb mangánérctermelő országok Kína, Dél-Afrika, Ukrajna. Az amerikai földrészen mangánt csak Brazíliában és Mexikóban termelnek. Innen látják el az USA acéliparát. Magyarországon is van mangánérc, Úrkúton. A kitermelt mennyiséget exportáljuk. A telep kimerülése pár évtizeden belül várható. Európában Magyarország mellett, Romániában és Bulgáriában bányásznak mangánt. 181


Króm. A króm éppúgy növeli az acél keménységét, mint a mangán és úgy teszi ellenállóképessé a rozsdával szemben, mint a nikkel. Ötvözetei savés korrózió-ellenállóak. Legnagyobb krómtermelő Dél-Afrika (a világtermelés felét adja). Európában Albániában és Finnországban termelnek krómércet. Nikkel. 1751-ben sikerült először tiszta nikkelt nyerni az ércből. 1850ben Svájcban pénzverésre kezdték használni. Ma is ez a felhasználás fő területe. A XIX. század végén felfedezték, hogy a nikkel az acélnak rendkívüli szilárdságot ad, ezért lett a fegyvergyártás nélkülözhetetlen anyaga. Nagy nikkeltermelők Oroszország, Kanada, Ausztrália, Új-Kaledonia. Wolfrám. Rendkívül keménnyé teszi az acélt (pl. vídia). A világtermelés kétharmadát Kína adja. A legjelentősebb vasérctermelő országok

SZÍNESFÉMEK (NEM VASFÉMEK) Réz. Elektromosságot, hőt kiválóan vezeti. Horgannyal (más néven cinkkel) képzett ötvözete a sárgaréz. A világ legjelentősebb rézérc termelői: Chile (világtermelés 1/3-ával), USA, Indonézia. Ólom. A rómaiak korában az ólomból vízvezeték csöveket késztettek. A tűzi fegyverek ólomból készült golyókat használtak a XIX. századig. Mivel a kénsavnak jól ellenáll a belőle készült lemezeket nagy tömegben használják a vegyiparban. Sokáig használták betűöntésre. Napjainkban az akkumulátorgyártás mással nem helyettesíthető anyaga és a forrasztás alapanyaga. A fé182


mek alapozó festéke (a mínium) ólomvegyület. Legnagyobb termelők Kína, Ausztrália, USA. Horgany. Korróziónak ellenáll, ezért acéllemezeket (bádoglemezeket) vonnak be vele. Fő termelői Kína, Ausztrália, Kanada. Ón. Konzervdobozokhoz ónozott acélt használnak. Ma már műanyagfilm helyettesíti az ónt. Jelenleg csapágyfémként és a bronz egyik anyagaként hasznosítják. A réz a természetben sok helyen együtt fordul elő az ónnal. Tűzben való egyesülésükből származott a bronz. A bronz alakítható és nem rozsdásodik, ezért természetes anyaga az emlékműveknek. Legnagyobb óntermelők Kína, Indonézia, Peru. A legjelentősebb rézérctermelő országok

RITKA FÖLDFÉMEK A ritkaföldfémek jól alakíthatók, vegyileg reakcióképesek és mágnesesek, oxidjaik erősen törik a fényt. Mágneses anyagokhoz keverve sokkal erősebbé, könnyebbé teszik azokat, részben ennek köszönhetjük, hogy elektronikus készülékeink egészen parányiak lehetnek. A természetben nevükkel ellentétben nem is olyan ritkák, de bányászatra alkalmas tömegben és koncentrációban alig lelhetők föl. Az 1980-as évek közepéig az Egyesült Államok volt a legjelentősebb kitermelő (Mountain Pass, Kalifornia). Ebben az időben fejlesztette ki Kína az egymáshoz vegyileg rendkívül hasonló ritka földfémek szétválasztásának a technológiáját. Fokozatosan vezető, majd egyeduralkodó kitermelő lett. Fő termőhelyük Baotou (Belső-Mongólia). 183


2010-ben bejelentették a következő tíz évben fokozatosan csökkenteni fogják exportjukat, hogy hazai iparuk növekvő nyersanyagéhségét kielégítsék. Miért olyan fontosak ezek a ritka földfémek? Nélkülözhetetlen adalékanyagok a hibrid autók akkumulátorainak, az energiakímélő fénycsöveknek, a szélturbináknak, az éjjellátó készülékeknek, az egészségügyben alkalmazott mágneses rezonanciás képalkotóknak stb. A 17 ritkaföldfém közül például a Toyota Prius akkumulátorai 10 kilogramm lantánt tartalmaznak. Egy nagyobb szélkerék egytonnás mágneslemeze legalább negyedrészt neodímiumból készül.

NEMESFÉMEK (ARANY, EZÜST, PLATINA) Az arany az egyetlen fém, amely csak tisztán (vagy természetes) állapotban fordul elő. Nem oxidálódik, ezért csillogó fényét megtartja. Kémiai ellenálló képessége nagy, de mechanikai tulajdonságai gyengék (kopik). Az arany elsődleges feldúsulási helyén un. telér aranyként magmás kőzetekben válik ki. Másodlagosan, mosóaranyként dúsulhat fel a folyók hordalékában. A folyókban előforduló rögök között több kilósak is előfordulnak (Ausztráliában 1851ben 50 kg-os aranyrögöt találtak.) Az ókorban a folyóvízből úgy mosták ki az aranyat, hogy a vizasugarat kiterített juhprémre vezették, mire az arany szemecskék megakadtak a gyapjúban. A prémet azután megszárították és kirázták. Ez volt az „aranygyapjú”. Innen ered az argonauták mondája, az aranygyapjú keresése. Az arany hajszolása nagy szerepet játszott a földrajzi felfedezésekben. A kaliforniai (1848) és a Yukon folyó menti (Klondike) aranyláz (1897) hozzájárult Észak-Amerika nyugati területeinek benépesítéséhez. Az arany súlyát unciában (1 uncia = 31,1035 gramm), finomságát karátban fejezik ki. (Drágaköveknél a karát szó súlyt fejez ki.) A teljesen tiszta nemesfémet tartalmazó tárgy 24 karátos. Egyiptomban és Babilóniában az arany mértékegysége a talentum volt, ami 25 kg súlyt jelentett. Az arany emberiség általi elismertségét jól jelzi, hogy a kiemelkedő emberi tudást is a talentum szóval jelöljük. Fizetőeszközként az i. e. VI. században Krőzus király használt először aranyérméket. A XX. században a legnagyobb aranytermelő, a termelés 2/3-val Dél-Afrika volt. Itt a kedvező geotermikus gradiens következtében, a világ legmélyebb (3600 mély) bányáiban 45-50 C fok melegben bányászták az aranyat. A kimerülő bányák miatt Dél-Afrika világtermelés negyedik helyére csúszott. Kína került az első helyre majd USA, Ausztrália folytatja a sort. Külfejtéses bányák adják a világ aranytermelésének háromnegyedét. Az arany kitermelése során nagyon sok a meddő kőzet. Egy uncia arany kitermeléséhez (enynyi kell egy egyszerű jegygyűrűhöz) még a legmodernebb bányában is legkevesebb 250 tonna kőzetet kell megmozgatni. A kétkezi bányákban higannyal választják el az aranyat a kőőrleménytől. A gépesített bányákban a mérgező ciános átmosóeljárást alkalmazzák. 2000-ben a nagybányai (Románia) derítő-tó gátszakadása után a Tiszába kerülő cianid okozta hazánkban a katasztrofális halpusztulást. Ezért tiltakozik Magyarország a Verespatakon (Románia) tervezett aranybánya megnyitása ellen. 184


Az aranynak, amit az inkák a „Nap verítékének” neveztek, a kitermelését ugyanaz nehezíti, ami a vonzerejét adja, hogy nagyon ritka fém. A termelt arany kétharmadát az ékszeripar, egy ötödét befektetésként a bankok (aranyfedezetként), a többit az ipar (elektronikai ipar, fogászat) hasznosítja. Indiában az arany a kultúra szerves része, ezért a világ legnagyobb arany ékszer felvásárlója.

BAUXIT Franciaország Provence tartományában van Les Baux település. Ennek közelében talált és a város után elnevezett bauxit alumíniumhidroxid tartalmából állítják elő az alumíniumot. Az „agyagezüstöt” először az 1855. évi párizsi világkiállításon mutatták be. A gyakorlatban csak akkor terjedt el, amikor elektrolízissel való előállításával (1886) sikerült az árát leszorítani. A legjelentősebb bauxittermelő országok

A bauxitnak kétféle előfordulása van. Laterites bauxit. Trópusi éghajlat alatt képződött mállási termék. Vastag, nagy kiterjedésű rétegekből külszíni fejtéssel bányásszák. A legnagyobb bauxittermelők laterites bauxitot termelnek. Karsztbauxit. Az alumínium tartalmú kőzetek nem magmás eredetű kőzeteken mállottak, hanem dolomitokkal tagolt karsztos kőzeteken. A mélyedésekben maradt, nem összefüggő, lencsés, vagy tömzs alakú telepekről mélyműveléssel nyerik ki a bauxitot. 185


A világ legjelentősebb bauxittermelői: Ausztrália (világtermelés 36%-ával), Guinea (világtermelés 20%-ával), Brazília, Jamaica (itt található a Föld legjelentősebb karsztbauxit előfordulása).

NEM ÉRCES ÁSVÁNYI ANYAGOK Kősó vagy konyhasó. A kősó egy részét tengerek vízéből kivált és mélybe süllyedt telepekből bányásszák ki. A Kárpátok vonulatát kísérő sótelepek, Wieliczka (Lengyelország), Aknaszlatina (Ukrajna), Parajd, Szováta (Románia). A legjelentősebb sóbányák az USA-ban és Németországban vannak. A só kisebb részét a tengerek vízéből „sókertekben” (salinákban) bepárlással nyerik. A párologtatásos sónyerés feltételei: sok napfényes óra, kevés csapadék, kicsi árapály. A kősóból állítják elő a klórt és a klórtartalmú vegyületeket (marónátron, szóda). Kálisó. A kősóhoz hasonlóan bányásszák. Fő felhasználási területe a talajerő pótlása műtrágyaként. Az elnevezés ellenére ma már az egyetlen műtrágyaféleség, amelyet nem mesterségesen állítanak elő. Legnagyobb termelők Kanada, Ausztrália. Foszfor a műtrágya fontos alapanyaga. Ásványai a vulkáni apatit és az üledékes foszforit. Angliában 1847-től kénsavval elegyített foszforból műtrágyát állítottak elő. A XIX. században az állati eredetű, foszfortartalmú guanót használták a talaj termőképességének a növelésére. A guanó halevő madarak megkövesedett ürüléke, amely átlagosan 10%-ban foszforsavat tartalmaz. A nagy guanó telepek olyan száraz éghajlatú, tengerparti területeken keletkeztek, ahol a tengerben sok volt a hal és a parton a halevő madarak (pl. pelikánok) nagy tömege élt. Az organikus trágya a száraz éghajlaton elsőrangú maradt. A legjelentősebb lelőhelyek Peru és Chile partjai előtt voltak. A guanó rétegek vastagsága néhol elérte a 60 métert. Peru 1841-től kezdte a guanót exportálni trágyaként. A század második felében Peru állami jövedelmének a 60%-át a guanóexport adta. A XX. század vége felé a halak és a madarak számának jelentős csökkenése miatt a guanó-utánpótlás jelentősen lecsökkent. (Egyes becslések szerint a madárszám a korábbinak az 1/15-e.) Ezért a perui kormány a 60 part menti sziget közül évente csak kettőn engedi, korlátozott mértékben, a guanó-kitermelést. A szigetek egy részén, a Ballestas-szigeteken, nemzeti park létesült. Ezek a szigetek ma már csak turista látványosságok. Az 1880-as évektől Peru mellett a csendes-óceáni Nauru sziget lett a guanótermelés másik központja. A XX. században a foszfor tartalmú ásvány a foszfát vált a műtrágyagyártás alapanyagává. Kína, USA és Marokkó a megszállt Nyugat-szaharai területekkel együtt a legnagyobb termelők. A kálium és foszfortartalmú műtrágyák mellett fontosak a nitrogénműtrágyák. Ezeket kezdetben nitrogéntartalmú ásványból, salétromból állították elő. Az egész világot ellátó bányák Chilében voltak. Ezért mondta Sir William Crookes angol politikus 1898-ban, hogy „a világ gabonaaratása Chile salétromkészletétől függ. Az éhínség elkerülhetetlen, ha nem sikerül mesterséges úton megkötni a levegő nitrogénjét.” A nagyüzemi előállítás, a légköri nitrogén hidrogénnel ammóniákká való egyesítése (az ammóniákszintézis) 1913-ban valósult meg. 186


Kén. Elemi kénként termelik (Szicília), vagy gőzt préselnek a kéntartalmú rétegbe, a felszínen a folyadékból kicsapódik a kén (Tarnobrzeg, Lengyelország, Port Sulphur, USA), vagy piritből nyerik. Földgáz, kőolaj kéntelenítése során melléktermékként állítják elő. A kén felhasználásával állítják elő a vegyipar egyik legfontosabb termékét a kénsavat. A kénsav az alapanyaga a műtrágya, a műszál és a színezékek (festékek) gyártásának.

Gyémánt Szénből, nagy mélységben, nagy nyomás és hőmérséklet hatására keletkezett rendkívül kemény kristályos szén, a gyémánt. A kimberlit nevű kőzetolvadék hozta őket a felszín közelébe, kürtők formájában. Az erózió által kimosott gyémántok másodlagos lelőhelyeken fordulnak elő. Ilyen például az Orange folyó torkolatánál lévő gyémántbánya (Namíbia). Gyémánttermelés

A nyers gyémánt nagyságának mértékegysége a karát (1 karát = 205 milligramm). A nyers gyémántot a csiszolás teszi értékessé. Miden idők legértékesebb, 3106 karátos gyémántját 1905-ben Dél-Afrikában találták. Belőle készült a legnagyobb csiszolt ékkő az Afrika csillaga. Ma ez az ékkő II. Erzsébet angol királynő jogarát díszíti. Híres gyémánt, az indiai Kohinoor. A csiszolás után 106 karátos ékkő, nem nagyságával, hanem különös fényével tűnt ki. Innen kapta indiai nevét, Kohinoor, a fény hegye. 1850-ben a Keletindiai Társaság Viktória királynőnek ajándékozta. 187


A Földön 120 millió karát nyersgyémántot termelnek évente (2005). A 120 millió karát súlya 24 tonna, egy kamionban is elférne. Ára 7 milliárd dollár. A termelési költség 2 milliárd dollár. Az ékszerekbe foglalt kövek együttes értéke 50 milliárd dollár. Gyémántbányászó országok: Botswana, Oroszország, Kanada, Dél-Afrikai Köztársaság, Angola, Kongói Demokratikus Köztársaság, Namíbia, Ausztrália. Gyémántcsiszoló központok: Antwerpen (Belgium), Tel-Aviv (Izrael), Mumbai (India). Indiában, kezdetben csak az apró köveket munkálták meg. Napjainkban már itt dolgozzák fel az összes gyémánt kétharmadát. A világon eladott ékkövek 45%-a az USÁ-ban talál gazdára. A második legnagyobb vásárló India. Az ékszerkészítés mellett felhasználási területei, ipari gyémántként fúrófejek, üvegvágók készítése. Gyöngy. A rómaiak legkedveltebb drágasága volt. A portugálok és hollandok a XVIII. században Sri Lanka (Ceylon) nyugati partjainál találkoztak először a gyöngyhalászokkal. A természetes gyöngy véletlenszerűen keletkezik. Az osztriga a tengerből való táplálkozáskor a vízzel bekerült idegen anyagokat el akarja különíteni és gyöngyházat von köréjük. A gyöngy különles változata a Tahiti szigeténél halászott fekete gyöngy. A XIX. század vége felé a japán Kokicsi Mikomoto az osztrigákba fecskendezett anyagokkal, mesterséges úton hozott létre gyöngyöket. Kínában a 2000-es évek elején kifejlesztett módszerrel elérték, hogy színes gyöngyöt (lila, rózsaszín, bronz) „izzadó” édesvízi kagylókat tudnak tenyészteni.

188


IPARI TERMELÉS Az ipar feldolgozza a természetben található, az emberi szükséglet kielégítésére alkalmassá tehető javakat és a mezőgazdasági termékeket. Az ipar átalakítja a munka tárgyának fizikai (textilruházati, cipőipar), kémiai (vegyipar), illetve mechanikai tulajdonságait (energetikai ipar). Az ipari tevékenységet többféleképpen csoportosíthatjuk. Az egyik felosztás megkülönbözteti a termelési eszközöket (munkaeszközöket) és a fogyasztási cikkeket (élelmiszer-, textil-, ruházati ipar) előállító iparágakat. A leggyakoribb csoportosításban az ipart nehéz-, könnyű-, illetve élelmiszer és élvezeti cikkek ipara ágazatokra osztják. A nehéziparba tartozik az alapanyagipar (bányatermékek és más nyersanyagok feldolgozása, kohászat, építőanyag-ipar), a gépipar (termelőeszközök készítése), a vegyipar, az elektrotechnikai ipar (híradástechnikai eszközök gyártása). Több országban a nehézipar részének tekintik a primer szektorba sorolt bányászatot (nyersanyagok, energiahordozók, építőanyagok kitermelését) és a kvaterner szektorba tartozó elektronikát (számítógépek előállítását) is. A könnyűipar területei a fa-, papír-, cellulózipar; a textilipar; textilruházati ipar; bőr-, szőrme-, cipőipar; nyomdaipar. Az élelmiszer és élvezeti cikkek iparának főbb területei a húsipar; tejipar; m alomipar; sütő- és tésztaipar; cukoripar; szeszipar; üdítőital gyártása; dohányipar. A hazánkban egy általánosan elterjedt osztályozás megkülönbözteti az energiatermelést, az alapanyagipart (kohászat, vegyipar) és a feldolgozó ipart. Ez utóbbiba tartozik gyakorlatilag az összes többi iparág, a gépipar, a fa- és papíripar, a textil- és ruházati ipar és az élelmiszeripar. A magyar statisztika (KSH) 1998 óta, a gazdasági tevékenységek egységes ágazati osztályozási rendszere (TEÁOR) szerinti iparági csoportosításban gyűjti az ipari adatokat. 2008-tól ezt felváltotta az Európai Unió rendelete nyomán az európai egységes TEÁOR’08. Üzemforma szerint, a történelmi kialakulás sorrendjében, megkülönböztetjük a háziipart, a kézműipart és a gyáripart.

AZ IPARI TERMELÉS FEJLŐDÉSE A modern ipari termelés a XVIII. század végén a gőzgép feltalálásával kezdődött Angliában (ipari forradalom). A termelés alapjává a gép vált, megszületett a gépi nagyipar. Az ipar területileg és termékeit tekintve is egyre jelentősebbé vált. Maga után vonta a mezőgazdaság és a szolgáltatások fejlődését is. Az ipari forradalmat követő termelési, vállalat irányítási gyakorlatot 1913-ban Henry Ford reformálta meg a futószalag alkalmazásával és a munkaműveletek legegyszerűbb mozzanatokra bontásával, amit bárki el tud végezni. Módszerével jelentősen megnőtt a munka termelékenysége. Az 1921–1975-ig tartó időszakot az ipari termelés szempontjából ezért fordizmusnak nevezik. A fordizmusra jellemző a gépesített nagyüzemi, szabványosított tömegtermelés, a vertikális nagyvállalatok, a 189


belső üzemi munkamegosztás, fejlett munkaszervezés, a bérmunka általánossá válása. A fejlett munkaszervezés egyik formáját az 1950-es években a Toyota autók összeszerelésénél alakították ki. A raktározási, készletezési költségek csökkentése érdekében bevezették az alkatrészek folyamatos, ütemezett beszállítását. Ennek megfelelően a kellő alkatrészek mindig a megfelelő időben, helyen és mennyiségben álltak a termelés rendelkezésére. Ezt a munkaszervezést just in time módszernek nevezik. Az 1970-es évek közepétől kialakult a posztfordizmus, amelyre jellemző a rugalmasabb termelés és munkaszervezés, a működő tőke külföldre helyezése. A vertikális nagyvállalatot felválja a vállalatok közötti együttműködés, a horizontális integráció. A szabványosított tömegtermelést felváltja a kisszériás rugalmas termelés. A rugalmas termelést a bizonytalanná vált piaci környezet váltotta ki, mert, telítődött a tömegtermékek piaca, változtak a fogyasztók igényei és ezért lerövidült egyegy új termék életciklusa. A posztfordizmus jellemző napjaink termelésére is, de a termelést nem egyes országok, országcsoportok igényei határozzák meg, hanem a globális világgazdaság igényei és annak teljesítését az információgazdaság lehetőségei alakítják. Kialakult a globális termelés, kutatás, forgalmazás.

MULTINACIONÁLIS (TRANSZNACIONÁLIS) VÁLLALATOK A multinacionális (transznacionális) vállalatok elnevezés azt jelzi, hogy ezek a vállalatok több országban működnek egyidejűleg. Más szavakkal, egy országban van a székhelyük és több országban vannak a telephelyeik (leányvállalataik). Tevékenységükkel a nemzetek felett állnak. Az élelmiszergazdaságban is kialakultak a multinacionális vállalatok, de a folyamat és e cégek termelő tevékenysége jobban szemléltethető az ipari vállalatoknál. Az 1970-es évektől az ipari termelési folyamat hazai cégek közötti munkamegosztását (pl. alkatrész-előállítás) nemzetközileg szervezték meg (termelési integráció). A másik államban működő egység, a transznacionális vállalat létrejöttéhez tőkét kellett áthelyezni a befogadó országba. A termelésbe fektetett tőkét működő tőkének nevezik. A befektető a beruházás révén tulajdonjogokhoz jut és a befektetés hozadékából (akár pozitív, akár negatív) részesül. Globális világunkban a befektetések átlépik a határokat, tőkeáramlási (befektetési) irányok alakulnak ki a különböző államok között. A működő tőke kivitelének, a más országban működő cégben a tulajdonjog megszerzésének a célja • helyi olcsó munkaerő hasznosítása, • biztos beszállítói kapcsolat kialakítása, • zárt piacra való behatolás (piacszerzés). A gazdasági termelés, azaz a termelést végző céget irányító vállalkozó célja a természeti erőforrások, a munkaerő és a tőke legelőnyösebb kombinációja egy adott helyen úgy, hogy a megtermelt termékeket a legolcsóbban lehessen eljuttatni a megfelelő vásárlóerővel rendelkező fogyasztókhoz. 190


A tőkekivitel szakaszai: A tőkés fejlődés kezdetén a termelés alapvető tényezői (tőke, természeti erőforrás, munkaerő, piac) egy helyen, egymáshoz nagyon közel voltak. Csak a különleges termékeket és luxuscikkeket utaztatták távolabbi piacokra (pl. selyemút). A közlekedés fejlődése, először a vízi úton való szállítás hatására, a természeti tényezők eltérései miatt, megkezdődött a termelés földrajzi specializációja. Következő lépésként a munkaerő mozgatására került sor (kivándorlás, rabszolga-kereskedelem). A XVIII. század második felétől indult meg a tőke külföldre vitele. A fejlett ipari országok a nyersanyag-kitermelésére alapítottak vállalatokat, elsősorban gyarmatokon (gyarmati típusú tőkekivitel). Ezek a beruházások egyetlen nyersanyag vagy mezőgazdasági termék kinyerésére korlátozódtak. Nem indukáltak gazdasági fejlődést az adott országban. Európa keleti részein az iparosodás útjára lépő országok képzett munkaerővel rendelkeztek, a helyi felvevő piac távlatilag ígéretes volt, csak a tőke hiányzott. Ide a tőkekivitel a lehetőségek felismerése után indult meg. Ez a tőke együtt járt a technológia és a vállalatvezetési ismeretek átadásával. A második világháború után az 1950-es évektől kezdve a fejlett országok (Nyugat-Európa, USA, később Japán) között bontakozott ki a tőkekivitel, nem új vállalatok alapítása, hanem meglévő vállalatokban a döntő részesedés megszerzésének formájában. Ezeknek a beruházásoknak az volt a célja, hogy a javak és szolgáltatások szabad áramlását akadályozó állami megkötéseket kikerüljék (külkereskedelem-helyettesítő működő tőke-kivitel). A fogadó országok rendszerint előírták, hogy a területén megtermelt termékeknek mekkora hányadát kell az adott országban megtermelni, hogy hazai és nem import termékként kezeljék azokat vám- és adózási szempontból. Például a külföldi autógyártók termékeinek 60%-os hozzáadott értékét írják elő a belföldi minősítés érdekében. Az Európai Unióban csak azok a cégek kereskedhetnek vámmentesen, amelyek az alkatrészek felét az unión belül állítják elő. A távol-keleti gyártók ezért nemcsak például autó-összeszerelő üzemeket építenek, hanem a helyi cégekkel kooperálnak. Az 1970-es évektől megindult a feldolgozóiparba irányuló, termelés-kihelyező tőkekivitel. Az újabb terméktípusok kifejlesztésekor a régebbi termékeket olcsóbb munkabérű országokba helyezik. Jó példa arra a japán fényképezőgép gyártósorok Tajvanba, Kínába, vagy a robogók, kismotorkerékpárok előállításának Thaiföldre helyezése. Az 1990-es évekre a külföldre áramló tőke fele már a szolgáltató szektorban nyert elhelyezést. A feldolgozóiparba áramló tőke jellege is megváltozott. Hanyatló életciklusukba érő, az újabban kifejlesztett termékekhez képest elavultnak tűnő áruk helyett a kihelyezett tőkével a legkorszerűbb, az egész világ számára különbségtétel nélkül kifejlesztett termékeket állítottak elő. A multinacionális vállalatok résztevékenységeket helyeznek ki különböző országokba és ezekből állítják össze egy helyen a végső terméket (résztevékenységek integrációja). Más szavakkal a vállalatbirodalom szintjén áll össze végül a végtermék. A magas szintű szellemi tevékenységek (stratégiai, pénzügyi tervezés, kutatás-fejlesztés, marketing) a vállalati központokban marad.

191


Az 1990 óta, az informatika és a távközlés lehetővé tette, hogy nemcsak a termelést, hanem a kutatás-fejlesztést, értékesítést, adminisztrációt is megosszák a különböző leányvállalatok között (komplex integráció). Az elmúlt negyed évszázadban a működő tőke-kivitel kétszer olyan gyorsan nőtt, mint a termékek és javak külkereskedelme, vagy a világ nemzeti összjövedelme. Napjainkban a világ összes termelő kapacitásának felét nem az adott országon belüli, hanem külföldön (a világ legfejlettebb térségeiben) bejegyezett tulajdonosok irányítják. Az utóbbi évtizedben termelésük növekedése elérte a világ GNI növekedésének a kétszeresét.

A GLOBÁLIS VILÁGGAZDASÁG IPARÁNAK TERMELÉSI SAJÁTSÁGAI Az ipari és a monopol kapitalizmust tömegtermelés és stabil foglalkoztatás jellemzi. A termelés bővítését nagy tőkeigényű beruházásokkal valósítják meg, lassan változó technika mellett. A piac stabil, a fogyasztóigények lassan változnak, a termelők (eladók) diktálják az árakat. Az információgazdaságban kialakult a számítógép-vezérlésű gyártás. A termelési mennyiség gyorsan változik, a nagy sorozatokat az igényekhez igazodó (testreszabott) kis szériák gyártása váltja fel. Jó példa erre az autógyártás. 1955-ben, Amerikában 25 új típust mutattak be és egy-egy modellt átlagosan 62 hónapig gyártottak. 2005-ben már 325 új modell került a piacra, gyártási idejük 25 hónap volt. A megújuló modellválaszték a formatervezés szerepének a felértékelődésével és bizonyos alkatrészek, egységek uniformizálásával valósult meg. A különböző autótípusok (2010-ben 500 típust tartottak nyilván) beépített alkatrészei (motor, alváz stb.) egyformák. Például az Audi győri-üzeme látja el motorral a Volkswagen csoport számos autó-összeszerelő üzemét. A technológia folyamatosan módosul, ezért a beruházások nagysága csökken, a kutatásfejlesztés, a termékek gyors megújítása a termelés meghatározó részévé válik. Sok vállalat nem köti le a pénzét eszközbeszerzésre, hanem a termelési eszközöket kölcsönzi, bérbe veszi. A piac és a fogyasztói igények gyorsan változnak. A verseny éleződik. Az árak az igények szerint alakulnak („testre szabott árak”). Leépül a vállalatok merev, hierarchikus szervezete, az elszigetelt társaságok helyébe hálózatok lépnek. A vállalatok korábbi felülről vezérlését, tudatos tervezését a kísérletezés váltja fel. A foglalkoztatás alkalmazkodik a változó igényekhez, az egy életen át tartó munkahelyek megszűnnek. A fejlett országok munkavállalóinak 20-40 százaléka nem kötődik szorosan a vállalathoz, távmunkában vagy más laza formában dolgozik. Eközben nő a munkaidő tényleges hossza és a munka intenzitása. A munkaviszonyok egyik napról a másikra való megszűnése miatt az embereknek újra és újra „fel kell építenie önmagát” a gazdaságban (Folyamatos tanulás és megújulás.) Egyre több ember munkaideje telik figyeléssel (várakozással), biztonsági őrök, automatizált gyártósorokat felügyelők, stb. Drámaian megváltozik a jövedelem elosztása Két évtizeddel ezelőtt az Amerikai Egyesült Államokban egy nagyvállalati vezérigazgató negyvenszeresét kereste a munkás fizetésének, ma már több min négyszázszorosát. Nyugat-Európában az 192


utóbbi 20 év alatt az alkalmazottak fizetése 80%-al, a nem tőzsdei cégek ügyvezetőié 100%-al, a tőzsdei cégek igazgatósági tagjainak a jövedelme 600%-al nőtt. (Nő a szegény - gazdag olló.). Átalakul a fogyasztás szerkezete. A változások oka a kombinációs lehetőségeket nyújtó információs technika. A gépkocsik előállítási árának 40%-t a szoftverek teszik ki, az anyagok csak 16%-át.

AZ IPAR FÖLDRAJZI ELHELYEZKEDÉSE Azok az iparágak, amelyek a nyersanyag-feldolgozás során súlyveszteséget érnek el nyersanyag-orientáltan helyezkednek el. Ilyen a papírgyártás, mert a fa cellulózzá alakítása 60%-os súlyveszteséggel jár illetve a cukorrépából való cukorgyártás A súlynyereségű gyártások fogyasztópiac-orientáltak. Ilyen például a sörgyártás. A fogyasztó piacok közelébe telepítik azokat az üzemeket, ahol az új termék nehezen szállítható (házgyári panel). A mezőgazdasági termékeknél telepítési tényező lehet a termék gyors romlandósága (tej, málna). Az ipar földrajzi elhelyezkedését a legkisebb költségű előállítás határozta meg. E folyamatban jutottak szerephez az ipartelepítési tényezők, amelyek természetiek (kezdetben ezek voltak a meghatározók) és társadalmiak lehetnek. Természeti tényezők a feldolgozásra kerülő ásványkincsek (pl. kősó), a feldolgozáshoz szükséges energia és víz előfordulása, kisebb mértékben a terület tagoltsága és az éghajlat. A víz lehet segédanyag (cukorgyártás), de nyersanyagként beépülhet a termékbe (pl. söripar). Ugyanakkor az olcsó vízi energia vonzza az energiaigényes iparokat. Társadalmi tényező a munkaerő, a fogyasztópiac, az infrastruktúra és ezen belül a szállítás, más iparágakkal való kooperáció és a tőke. Az infrastruktúra, ezen belül az olcsó szállítási lehetőségek jelentősek az ipartelepítésnél. Hiába gazdag Mongólia a legkülönbözőbb nyersanyagokban, már feltárt arany, réz, szénmezőkben, a szállítási lehetőség hiányában a kitermelés nem indulhat meg. A kínai Batouból kanadai, ausztráliai cégek által már épül a vasút Ojú Tolgoi (Türkiz-hegy) rézbányájáig. A szállítás fontosságát jól példázzák a tengeri kikötőkbe, a nagy tömegű nyersanyag feldolgozására települt „kikötői iparágak”. Ilyen a trópusokról érkező nyers nádcukor finomítása, az olajfinomítás, stb. Az ipartelepítést befolyásolhatja más iparágakkal való kooperáció, a beszállító alkatrészeket készítő cégek közelsége. A tőke is fontos ipartelepítő tényező. Jó példa erre az USA fejlődése, ahol az iparosítás kezdetén felhalmozódó tőke kialakította a Nagy-tavak, Atlanti-óceán közötti „ipari magterületet”. Napjainkban a fejlődő országok iparosításában az arab olajdollárok játszanak jelentős szerepet. A felsorolt ipartelepítési tényezők együttesen, egymással kölcsönhatásban alakították ki egy-egy terület iparát. A telephelyek időbeli változásának legtanulságosabb példáját a vas- és acélipar adja. A középkorban a vaskohászat rendkívül függött a fától, mivel 10 tonna vas megolvasztásához szükséges faszén előállításához kb. egy hektár erdőt kellett 193


kivágni. Másik telepítő-tényező a kohókat levegővel ellátó fujtatókat és a vasat kovácsoló kalapácsokat meghajtó vízfolyás volt. A felszín közeli kisebb érctelepekre települő üzemekben kevés vasat tudtak előállítani. A XIX. század elejére a kőszén kiszorította a faszenet. A vaskohászat a szénmezőkre települt, mert egységnyi vas előállításához nyolcszor annyi szén kellett. A XIX. század végétől a technikai újítások következtében a szénmezők elvesztették jelentőségüket. Egységnyi vas előállításához feleannyi kokszra lett szükség. Az új telephelyek az olcsó vízi szállítás következtében a tengerpartokon, az USA-ban a Nagy Tavak környékén, és a folyók mentén (Dunaújváros) alakultak ki. Napjainkban a fémhulladék egyre nagyobb szerepet játszik a vasgyártásban, így a nagy ipari központok közelében megmaradtak a vasfeldolgozó üzemek. Az ismertetett telephely-változásokat a technika módosulása váltotta ki. Napjainkban az új technikák, technológiák kifejlesztését innovációnak nevezik. Innováció: az új ötletek vagy addig nem ismert javak és eljárások termelésbe való bevezetése. Az innovációk bevezetési helyén, helyein, az azokat koncentráló körzetekben növekedési centrumok alakulnak ki. A centrumokat körülvevő területek a perifériák (Friedmann elmélete). A centrumok idővel hierarchikusan felépülő településcsoporttá alakulnak. A centrum-periféria elmélet több országot felölelő régiók esetében is alkalmazható. Európa centrum térsége a XX. században a London, Rajna-völgy, Milánó közötti, a térképen banán alakúnak kirajzolódó térség volt. Később ez a terület kiegészült Észak-Németországgal és Dániával. A banán csúzli alakúvá vált. Kék banánból zöld csúzli

Az ipari ágazatok (pl. cementgyártás, mezőgazdasági gépgyártás, papírgyártás) telephelyeinek az ismertetése korábban a gazdasági földrajz központi részét képezte. A multinacionális vállalatok megjelenésével a feldolgozóipar telephely szerinti ismertetése eltűnt a földrajzkönyvekből. Ennek oka, hogy a technológia változása, a szállítási költségek csökkenése, a világkereskedelmet korlátozó gátak lebontása nyomán az iparlétesítés korábban említett feltételei közül sok esetben, a korábbinál nagyobb tömegben felhalmozódó tőke vált meghatározóvá. A tőke továbbra is a termék legolcsóbb előállításában érdekelt, de nagyobb mennyiségénél fogva és a folyamatos ellenőrzést lehetővé tevő új kommunikációs technikák következtében könnyebben adja fel egyik ipartelepét és teszi át annak termelését a világ másik végébe. Jelentős telephelyek szűnnek meg egyik napról a másikra. A világ másik részén, pedig egy új ipari telep létesül a megszűnt gyár termékének az előállítására. 194


Kevés olyan város van, amelyik őrzi korábbi ipari jellegét és jelentőségét, ilyen Seattle a repülőgép-, Yokohama a hajógyártásban. (Az autógyártás korábbi fellegvára Detroit, az autógyártás kiszervezésével lepusztult ipari rozsdaövezetté vált.) Az előállított ipari termékek országonkénti rangsorolása egy adott mutató alapján (db, kg) még megjelenik a statisztikákban. A közölt adatok alapján a termék termelésének világbeli megoszlása megítélhető, de az adott kép csak multinacionális cégek részvételével együtt értékelhető. Korunk legfontosabb ipari ágazata az elektronika, a számítógépek, számítógéppel vezérelt gépek, robotok, szórakoztató eszközök előállítása. A legtöbb ipari robotot az autóiparban, a félvezetőgyártásnál, a gyógyszer és gumiiparban használják. A robotok feladataikat a programjuk szerinti környezetben képesek végrehajtani. Az ipari robotok mellett 3,5 millió háztartási-, fűnyíró-, porszívó-, ablaktisztítóés játékrobot van használatban. A háztartási robotok nagyon gyors fejlődését feltételezik. Megjelentek a piacon az emberszabású robotok, az androidok első változatai (Roomba porszívó).

ENERGIATERMELÉS A szén, a kőolaj, a földgáz, a vízi- és az atomenergia továbbá a fa, úgynevezett elsődleges energiahordozók. Ezekből különféle technikai eljárásokkal az ember hőt, villamos energiát állít elő, illetve nyersanyagként feldolgozza (vegyipar), vagy közlekedésben hasznosuló benzinné alakítja. Ezek a másodlagos energiahordozók. Az elsődleges energiahordozók felhasználásának százalékos megosztásánál az összes felhasznált energiahordozót átszámítják kőszénegyenértékre. A kőszénegyenérték (SE) 1 kg feketeszén fűtőértéke, azaz 29,3 MJ (megajule), ill. 7000 kcal. Ezzel a számítással, az elsődleges energiahordozók között a Paksi Erőmű 12%-al részesedik. A másodlagos energiahordozók közül a villamos energiatermelés energiahordozók szerinti százalékos megoszlását emelik ki, mert a technikai és informatikai fejlődés a XXI. században a legfontosabb energiaforrássá tette a villamosságot. A Paksi Erőmű a villamosenergia-termelés 45%-át adja. A világ villamosenergiatermelésének a szerkezete 2010-ben a következő volt. A fosszilis energiaforrások részaránya 67%, a nukleárisé 13%, a megújulóké 19,6%. Országonként az energiaforrások felhasználásának az arányai jelentősen különböznek. A kőolajtermelő országokban csaknem 100%-ban az olaj az energiaforrás. Olaszországban ez az arány 60%. Magas a földgáz aránya Hollandiában (65%), Írországban (45%). A szén felhasználása a meghatározó Dániában, Dél-Afrikai köztársaságban (90–95%), Lengyelországban (85%) és jelentős Kínában (75%), Nagy-Britanniában (65%), Németországban (56%). Nagy az atomenergia aránya Franciaországban (74%), Belgiumban (60%), Svédországban (52%). A vízenergia az elsődleges Norvégiában (98%), Ausztriában, Svájcban, Kanadában és Új-Zélandon. 195


A magyarországi villamos erőművek: Atomerőmű: Paks (Paksi Atomerőmű). Gáztüzelésű: Százhalombatta (Dunamenti Erőmű), Tiszaújváros (AES-Tisza Erőmű), Budapest (a francia tulajdonú Budapesti Erőmű, svájci tulajdonú Csepeli Erőmű), Lignittüzelésű: Visonta (német többségi tulajdonú Mátrai Erőmű) Széntüzelésű: Oroszlány (Vértesi Erőmű), Pécs (a francia tulajdonú Pécsi Erőmű).

ÁTMENET A KARBONKORSZAKBÓL A KARBONMENTESRE A megújuló energiaforrások hatékonysága alacsony, területigényük nagy, az előállított energia drágább, mint a hagyományos erőművekben előállított, megszakításokkal állnak rendelkezésre, és termelt mennyiségük jelenleg még korlátozott. Mostani ismereteink szerint egy ország teljes energiaigényének az ellátásához egyik technológia sem lesz önmagában elég. Több megújuló energia egyidejű használatával, fokozatosan lehet visszavonulni a fosszilis tüzelőanyagok használatától. A műszaki fejlődéssel a hagyományos és a megújuló energia előállítása is egyre olcsóbb lesz. A jelenlegi technikai adottságok mellett 2000 MW-os atomerőmű áramtermelését 3800 szélkerékkel, 16000 km² őerd fáinak elégetésével, 6 BősNagymaros nagyságú vízi erőművel lehetne kiváltani. A megújuló erőforrások korszerűsítése, új kutatási eredmények alkalmazása mellett, a szénhidrogénen alapuló világ megszűnéséig a szakértők egy része átmeneti megoldásnak, új atomerőművek építését, a szén- és olajtüzelésű erőművek gáztüzelésűre való lecserélését gondolják. A szénhidrogénes korszakból a karbonmentesre való áttérés időszakának áthidaló „fűtőanyaga” a földgáz lenne szerintük. A földgázzal késleltetni lehetne a klímaváltozás hatását, amíg kialakul az új alapokon nyugvó energiagazdaság. A földgáz előnyei, amelyek miatt be tudná tölteni ezt a szerepkört a következők: Sokoldalú a használhatósága, áramtermelés mellett, a belőle nyerhető hidrogénnel működtethetők az autó-üzemanyagcellák. Kevésbé szennyezi a levegőt, mert kevesebb karbont tartalmaz a szénnél, a kőolajnál. Az erőművek teljesítményét szükség szerint lehet módosítani, mert a gázturbinákat könnyű lekapcsolni és újraindítani. Gázturbinát nagyon sokféle méretben lehet készíteni, hat-hét lakóházat fűtő 30 kilowattos mini turbinától a 600 megawattos erőműig. A különböző méretű gázturbinák alkalmazásával az egységes országos áramszolgáltató hálózatokat felválthatják az egy várost, vagy néhány falut ellátó önálló kis hálózatok. Ezt a folyamatot energia-internetnek nevezik, mert, ahogy az óriási központi számítógépek helyett megjelentek az asztali számítógépek, úgy váltanák majd fel a kis helyi hálózatok az országos rendszereket.

196


FOLYAMATOSAN NÖVEKVŐ ENERGIAIGÉNYEK Az energia a mindennapi élet elválaszthatatlan részévé vált és folyamatosan növekszik annak ellenére, hogy a technológiai újítások, a technológia változása révén a termelő és fogyasztási eszközök áramfogyasztása jelentősen csökkent. Jól mutatja ezt, hogy az Amerikai Egyesült Államok gazdasága 1975 – 2000 között 50%-kal növekedett, ugyanakkor energiaintenzitása (az egy dollárnyi GDP-hez szükséges energia mennyisége) 40%-kal csökkent. Azonban hiába takarékosabbak a különböző eszközök, a lakosság kényelmét szolgáló egyre több készülék vétele miatt az áramigény folyamatosan nő. Kínában 1985 előtt a lakosság hét százalékának volt csak hűtőszekrénye, az ezredfordulón a háromnegyedének. A tévé tulajdonosok száma 17-ről 86%-ra, a légkondicionáló berendezések száma ötvenszeresére nőtt. Ezért emelkedett az áramfogyasztás egy évtized alatt a négyszeresére. A készülékeknek nemcsak a száma, hanem teljesítményük is nő. Ez a magyarázata annak, hogy az 1990–2000 közötti évtizedben, az USA-ban 15, Nyugat-Európában 17%kal nőtt az áramfogyasztás. Az egyének világszerte növekvő igényét megsokszorozza a lakosság számának változása és a gazdaság fejlődése.

A fele elfogyott? A szakemberek egy része a fosszilis energiák új technológiával, megújuló energiákkal való felváltását hosszabb, három évtizedes, vagy fél évszázados folyamatnak képzeli. Ez alatt az idő alatt, véleményük szerint, intenzív kutatással, az energiatakarékosságot jutalmazó adórendszerrel, a fejlődő országok új technológiára való áttérését segítő pénzügyi támogatással megvalósítható az energiaváltás. Az „optimista” elképzelésekkel szemben egyesek felléptek, mondván, az egész folyamatot meg kell gyorsítani, mert a hagyományos energiatermelés alapját képező olaj hamarosan elfogy és ezzel véget is fog érni az emberiség un. „olajkorszaka”. Kérdéses, hogy az olajkészletek meddig lesznek elegendők. A földben rejlő olajtartalékok nagyságát nem ismerjük. A világ fogyasztása az ezredforduló táján napi 85 millió hordó volt (1 tonna kőolaj 7,3 hordónak felel meg.) Ezen a termelési szinten a bizonyított készlet mennyisége 40 évre elegendő. Az igények viszont nőnek. 2011-ben a fogyasztás 89 millió hordóra nőtt. Az elmúlt évek adatai azt mutatják az olajfogyasztás gyors növekedése mellett, az újonnan feltárt mezők száma 1980 óta folyamatosan csökken. Ezt az jelzi, hogy a földbe zárt olaj mennyisége egyszer csak elfogy. A feltételezések szerint az olajkitermelés akkor fordul át a növekedésből csökkenésbe, amikor a valaha képződött összes olaj fele elfogy. Az olaj felének elfogyását tetőzési pontnak nevezték el. A tetőzési pont valójában egy fennsíkra hasonlít, mert a feltételezések szerint pár évig szinten marad a termelés, azután pedig rohamosan kezd csökkenni. Abban egyetértenek a kutatók, hogy a tetőzés be fog következni, a kérdés az, hogy mikor. A korai tetőzés hívei szerint ez a közeljövőben, 2015 – 2020 között lesz, vagyis nagyon közel van az az idő, amikortól már más energiaforrásra lesz szüksége az emberiségnek. A távolabbi tetőzés hívei 2035 – 2045. közötti időre teszik az olajfeleződési időpontot. Szerintük ez elegendő időt jelenthet az új karbonmentes energiagazdaság kialakulásához. A különbségek abból adódnak, hogy 197


a becslések készítői másképp ítélik meg, a jövőben feltárt készletek nagyságát, az új felhasználási technikák hatását, Kína, India és más fejlődő gazdaságok igényének növekedését. Több vélemény szerint az olajmezők négyötöde már túl van a csúcson, és a legnagyobb 580 lelőhely teljesítménye évente 5,1 százalékkal zsugorodik. Más nézetek szerint a tetőzési időpont még távolabb van. Az évente felfedezett új mezők egyelőre ellentételezik a meglévő kutak elapadása miatti termeléscsökkenést. Az olaj- és a földgázkitermelés így hosszabb távon is fedezni tudja az emberiség növekvő igényét, de egyre drágábban. A pozitív véleményeknek a klímaváltozás veszélyei mondanak ellent. Ha a szén-dioxid kibocsátást meg akarjuk állítani, sőt csökkenteni szeretnénk, akkor el kell feledni a fosszilis tüzelőanyagokat. A legnagyobb olajtartalékokkal rendelkező ország, Szaúd-Arábia uralkodóházának olajkitermelésért felelős tagja, Dzsamani sejk mondta már 1999-ben: „A kőkorszak nem azért ért végett, mert elfogyott a kő. Az olajkorszak is véget ér majd, de nem azért, mert nem lesz már olaj.” Olaj még lesz, de a klímaváltozás kikényszeríti alkalmazásának megszüntetését.

VITA AZ ENERGIATERMELÉS JÖVŐJÉRŐL A meg nem újuló és megújuló energiák hívei abban egyetértenek, hogy a jelenlegi széndioxid kibocsátást csökkenteni, sőt távlatilag megszüntetni kell. A vita az időtávlat kérdésében van. A másik kérdés, amiben szintén azonos az álláspont, hogy a különböző módon előállított energiák árainak összehasonlításánál ne csak a termelési költséget, hanem az egész beruházás költségeit, az elfoglalt terület értékét, stb. is vegyék figyelembe. Ebben az esetben az atomerőművekben termelt áram nem lesz olyan olcsó, de a bioetanol előállítás gazdaságossága is megkérdőjelezhető. A meg nem újuló energiák hívei, azt hangsúlyozzák, a megújuló energiák nem ott és nem akkor állnak a rendelkezésre, ahol és amikor szükség van rájuk és az előállítás hatékonysága alacsony. Az atomenergia széleskörű felhasználását (részesedési arányának 40%-ra növelését javasolják a jelenlegi 6% helyett). Javasolják a szén- és olajtüzelésű erőművek földgázra való átállítását és a jelenleg megújuló energiát hasznosító technológia támogatott K+F tevékenységgel való jelenős megújítását. A szén-dioxid kibocsátás fokozatos csökkentésével számolnak. Megítélésük szerint egy-két évtized alatt juthatunk el oda, hogy nem nő tovább a légkör széndioxid tartalma. A megújuló energiák hívei, a zöldek, a fosszilis nyersanyagokat hasznosító új erőművek építését (akár földgáz, akár atomerőműről van szó) ellenzik, új víztárolós vízierőművek építését is tiltják. A szél-, nap- és geotermikus energia termelésének erőteljes növelését szorgalmazzák, a tudatos energiahasználat (kevesebb fogyasztású új technológiák) előnyben részesítése mellett. Mindkét szemléletnek vannak vadhajtásai. A légkör állapotának figyelemmel kisérése mellett, az összes tény tárgyilagos egybevetésével, együttes gondolkodással születhet meg a jelenlegi termelési és életmódbeli szintet megőrző, de az emberiség jövőjét is biztosító megoldás.

198


ALAPANYAGIPAR Vas- és acélgyártás

A vaskohászat során a vasércből kohókoksz hozzáadásával vonják ki a nyersvasat. A nyersvasból ötvözőfémekkel (mangán, króm, nikkel, wolfram) állítják elő, a maximum 2% széntartalmú acélt. A nagy kopásnak kitett acélokat (földmunkagép markolói) mangánnal ötvözik. A nagy hőnek kitett turbinákat, a rozsdamentes acélokat króm hozzáadásával állítják elő. A nikkellel minimális hőtágulású acélokat, korróziómentes acélfelületeket állítanak elő. Napjainkban az acél egyharmadát fémhulladékból állítják elő.

Alumíniumgyártás

A bauxit közvetlenül nem kohósítható. A bauxitból magas hőfokon nátronlúggal kezelve állítják elő a timföldet, azaz 100%-os tisztaságú alumínium-oxidot. A viszszamaradó hulladék, a vörös iszap, különböző ásványok lúggal szennyezett keveréke. A vörös iszapot gátakkal kerített zagykazettákban tárolják. 2010-ben egy ilyen tároló gátjának az átszakadása tarolta le Kolontár települést és Devecser egy részét. A timföldből az alumínium kohókban elektrolízissel nyerik a tiszta alumíniumot. A kohó áramfogyasztása nagy, ezért az alumíniumkohókat rendszerint vízi erőművek közelébe telepítik. Vízi energiára települt a norvég alumíniumipar. Izland északkeleti partján fekvő Reyðarfjörður települé s alumíniumkohóját, 200 méter magas gáttal felduzzasztott víztárolóra települt erőmű látja el árammal. Az alumínium jól megmunkálható (hengerelhető, nyújtható), de öntödei eljárással is formázható. Az elektromosságot vezető, korróziónak ellenálló, könnyű anyag. Mangánnal, rézzel, magnéziummal ötvözve szilárdsága növelhető. Az így előállított dúralumínium a repülőgépek anyaga.

Magyarország bauxitbányászata A Bihar-hegységi bauxitbányák Trianon után Romániához kerültek. Az 1920-as években induló kutatás a Dunántúli Középhegységben jelentős bauxittelepeket tárt fel. 1926-ban indult a bányászat Gánton (Vértes hegység), majd Nyírádon (Déli-Bakony). A magyar bauxittelepek egy része a karsztos vízszint alatt, vagy annak a szintjében volt. A vízbetörés elkerülésére regionális karsztvízszint csökkentést hajtottak végre. A vízszint átlagosan 30 métert süllyedt, Nyírádon 120 métert. Ennek negatív hatása miatt (a Hévízi tó forráshozama, hőmérséklete csökkent, a tavas barlang kiszáradt), ezért a nyirádi bányát bezárták. A utolsó bauxitbányákat, a halimbai és fenyőfői bányát a hazai bauxit gyenge minősége miatt (alacsony az alumínium-oxid arány) 2013-ban bezárták. Vegyipar A vegyipar körébe azok a folyamatok tartoznak, amelyek során új termékeket anyag-átalakítással állítanak elő. (Tágabb értelemben így a vegyipar körébe tartozhatna a kohászat, az üveg, a papír- és a cementgyártás is.) A vegyipar erősen gépesített, folyamatosan termelő üzemekből áll, ahol az élőmunka részesedése alacsony. A XX. század derekán a leggyorsabban fejlődő ipari ágazat volt. Később a számítógépgyártás fejlődése vált a leggyorsabbá. A vegyiparnak négy ágazata van: koksz199


gyártás és kőolaj-feldolgozás; vegyianyagok (pl. kénsav, klór, acetilén, etilén) és termékek (pl. műtrágya) gyártása; gumi- és műanyagkészítés; gyógyszergyártás. A vegyipar legfontosabb termékei a robbanóanyagok, a kenőanyagok, a színezékek (festékek), a műanyagok, a műszálak, a szintetikus gumi, a műtrágya, a gyomirtó és a növényvédőszerek, a gyógyszerek és az állati tápszerek. A mezőgazdasági ráfordítások egyötödét a vegyi termékek (műtrágya, növényvédőszer, fólia, dréncső, műanyagsiló stb.) vásárlása teszi ki.

FELDOLGOZÓ IPAR A feldolgozó ipar legfontosabb területe a gépipar. Az előállított gépek nemcsak a termelés legkülönbözőbb területeit, de szolgáltatások teljes területét (például a háztartásokat) is kiszolgálják. Piaci érték alapján a gépipari termékek között a közlekedési eszközök gyártása a legjelentősebb. Azon belül a legerősebb ágazat a gépkocsiipar.

Gépkocsiipar A gépkocsit Európában találták fel (1885-ben a német Benz), de nagyipari gyártása Észak-Amerikában valósult meg. A modern tömegtermelést 1913-tól az autók futószalag-rendszerű sorozatgyártásával a detroiti Ford-művek honosította meg. Az 1950-es évekig az USA adta a világ személygépkocsi termelésének 2/3-át. Ezt követően a tőkés Európában, majd a Távol-Keleten alakult ki a jelentős autó- és azon belül személygépkocsi ipar. A gépkocsiipari munkaszervezéshez kapcsolódik a tömegtermelés másik nagy újítása a Toyotánál kidolgozott karcsú termelés (lean production) vagy kifejezőbb néven a just in time (éppen időben) rendszerű termelés. Az alkatrészek beszállítása akkor történik, amikor arra éppen szükség van. Ezzel a készletezési költségek csökkennek, a termelést segítő beszállító hálózatok jönnek létre. Az 1960-as évektől megjelentek az összeszerelő üzemek. A különböző helyeken előállított alkatrészekből építik fel, a típusa szerint esetleg a világ másik részén kifejlesztett kocsikat. Korábban az egyes típusokat nagy szériaszámban gyártották. A legnagyobb modellsorozat a Ford T modellje volt, ebből 1923-ban 1,9 millió darab készült. Napjainkban kis sorozatok készülnek. A piac egyre újabb formatervezésű, felszereltségű, nagyságú, stb. autókat igényel. 1931–2006. között a világ vezető gépkocsigyártó cége az amerikai General Motors (GM) volt. A legtöbb személyautót 1978-ban gyártotta (9,5 milliót). 2007ben árbevételben és az eladott gépkocsik számát tekintve is megelőzte a japán Toyota. A tőkekoncentráció igen erős az autóiparban. A húsz legnagyobb autógyártó készíti az autók 90%-át. 1999-ben tizennégy, 2007-ben már tizenhét olyan autógyár volt, amelyik több mint egymillió gépjárművet állított elő. A világ 50 legnagyobb forgalmú cége között 7 autógyártó van. A Toyota az 5., a GM a 9., a német Daimler a 11., az amerikai Ford a 13., a Volkswagen a 18., a japán Honda a 40. és a japán Nissan az 50. a világcégek rangsorában. A globális GDP 15 százaléka az autóiparban és a kapcsolódó iparágakban keletkezik.

200


Az üzemben tartott autók száma a világon több, mint egymilliárd (2011). Ennek 71%-a személyautó. A gépkocsik száma továbbra is erősen fog növekedni, mert az USA-ban 1 000 lakosra 450 személyautó jut, ez a szám a gyorsan fejlődő Kínában 26, Indiában 8. A teherautó-, kisteherautó-, autóbusz-gyártás zöme néhány országra korlátozódik (USA, Japán, Kína, Brazília).

Magyarország személyautó és gépjárműmotor-gyártása Az első, 1992 óta termelő személyautó-gyár Esztergomban létesült japán beruházásként. A Suzuki üzemekben jelentős a Szlovákiából bejáró dolgozók aránya. A német Volkswagen részét képező Audi 1993-ban Győrben létesített telephelyet autómotorok előállítására. 2008-ra a világ egyik legnagyobb autómotorgyára lett. A motorok mellett 1998 óta autók is készülnek. A General Motors részét képező Opel 1992 óta Szentgotthárdon motort és automata sebességváltókat 2012 óta autókat is gyárt. A német DaimlerBenz a Kecskemét mellett, zöldmezős beruházásként 2012-ben átadott üzemében, Mercedes autókat gyárt. Magyarországi autó- és motorgyártás

Autógumit több helyen gyártanak hazánkban. 1996. óta a francia Michelen Nyíregyházán, 2007. óta a dél-koreai Hankook Dunaújvárosban, 2008. óta a japán Bridgestone Tatabányán állít elő gumiabroncsokat. Az itthon előállított gépkocsik és motorok 92%-át külföldön értékesítik. Ez a magyar export 17%-át teszi ki. A magyar járműgyártás elsősorban összeszerelő tevékenység. A beépülő egységek többségét külföldön állítják elő. Egységnyi termék értékesítési árára vetítve az importráfordítás aránya 68%.

A chipek világa (félvezető ipar)

Az 1950-es években a tranzisztor, majd a tranzisztorokat kis helyen egyesítő csipek (chip) nyomán az 1970-es években megszülettek a mikroprocesszorok. Az Egyesült Államokban lejátszódó minimalizálási folyamat lehetővé tette a számítógép, az elektronika beépítését nagyon sok termékbe. A félvezető ipar hihetetlenül gyorsan változott időben és terjedt el térben. Ez volt az az ipar, amely először vált világméretűvé, azaz globálissá. Az 1950-1970 közötti időben az USA uralta a félvezető piacot. Az 1980-as években Japán átvette az USA-tól a vezető szerepet. Az évezred utolsó évtizedében Tajvan, Dél-Korea, Szingapúr kétszer annyit állított elő, mint Japán, négyszer anynyit, mint az USA vagy az EU. A piaceltolódás a választék országonkénti módosu201


lásával járt. Az USA-ban a legbonyolultabb mikroprocesszorokat, Japánban a memória chipeket (DRAM), Tajvanon, Dél-Koreában az egyszerűbb chipeket állítják elő. Az ezredforduló előtt a félvezető ipar forgalmának a 60 %-át a számítógépgyártás tette ki. 2000 óta a kommunikációs eszközök (Internet infrastruktúra, mobiltelefonok, digitális TV, digitális kamera, digitális zenejátszók, videojátékok) azaz a hálózati világ megrendelései teszik ki a megrendelések kétharmadát. A gyártás és eladás hihetetlen gyors növekedése, a rövid időnkénti termékcsere jelentős műszaki fejlesztéssel, termékkorszerűsítéssel és az árak erőteljes csökkenésével járt. 1990-ben 1 megabájt DRAM (dinamic random access memory) ára 25 dollár volt. 10 évvel később az ár egy dollár alá esett, napjainkban pedig csak néhány cent.

TEXTIL- ÉS RUHÁZATI IPAR A kézműves jellegű textilipar helyi alapanyagokat használt, így Európában a lent és a kendert. Dél-Európában a selyemipar is kialakult. A XVIII. század második felében, Angliában feltalálták a szövő- és fonógépet. A textilgépek és az azokat hajtó gőzgép felhasználásával kezdődött az ipari forradalom. A helyi nyersanyagot kezdte kiegészíteni, majd felváltani a gyarmatokról származó gyapjú-, gyapot-, jutabehozatal. A XIX. század derekán a gyapot és az erre épülő pamutipar vált az uralkodóvá. A következő jelentős változást az 1930-as években a szintetikus szálak felfedezése okozta. 25 év múlva a textilnyersanyagok egynegyedét már a műszálak alkották. A XX. század végén textil- és ruházati ipar a régi termelőktől jelentősen áttelepült a fejlődő országokba, elsősorban Kelet- és Dél-Ázsiába, Törökországba valamint Mexikóba. A földrajzi áthelyeződés nagyon rövid idő alatt ment végbe, gyorsan növekvő exporttevékenység mellett. 1980-ban Kína a világ textilkereskedelmének csak a 4 %-át adta, 2003-ban ez az arány már 27 % volt. A világ legnagyobb készruha-termelője Kína és Banglades lett. A harmadik világ textilipara olcsó termékeivel tönkretette a fejlett, de sok fejlődő ország textiliparát is. Az USA és Nyugat-Európa ma lényegesen több textilterméket importál, mint exportál. NyugatEurópában eladott ruházati termékek 77 %-a, az USA-ban csak 35 %-a belföldi előállítású. A ruházati ipart „vevő hajtottnak” nevezik, mert ruházat önmegvalósító jellegű, nagyon függ a vásárló társadalmi helyzetétől, korától, nemzetiségétől, stb. A különböző és változó igényekre az iparnak is gyorsan kell reagálnia. A ruházati ipart elsősorban a munkaerő mennyisége határozza meg. A munkások nagy többsége képzetlen nő, akik földrajzilag nem mobilok, keresetük alacsony. A ruházati iparban a számítógéppel ellenőrzött termelés területén eddig csak a szabás és anyagkivágás műveleteit tudták automatizálni. A varrás, a ruhakészítés munkaidejének 80 %-a, megmaradt kézi munkának.

202


ÉLELMISZERIPAR Az élelmiszertermelés, élelmiszerelosztás és élelmiszerfogyasztás alapvető emberi szükségletet elégit ki. Az étkezés a túlélésért való fogyasztás mellett életstílussá is vált. Az élelmiszertermelés helyi folyamat, de a nagy nemzetközi élelmiszeripariés kereskedelmi cégek kialakulásával a termékek terjesztése és fogyasztása globálissá vált. A korábbi export termékek (kávé, tea, cukor, dohány, kakaó) mellett az áruházakban megjelentek az egyéb nagy értékű élelmiszerek, a gyümölcs, a zöldség, a baromfi, a tejtermékek és a kagyló. Az üzletekben a korábbi szezonális termékeket felváltották az „állandó nyarat” képviselő termékek. A globalizáció keretében a mezőgazdasági termelés és élelmiszeripar korábbi kettősége helyett megszületet az egységes élelmiszergazdaság.

203


SZOLGÁLTATÁSOK Szolgáltatási terület alatt a termeléstől (új javak előállításától) független olyan tevékenységet értünk, amely közvetve segíti a termelési tevékenységet és megteremti és javítja a munkát végző személyek életkörülményeit közületi (iskola, kórház) és pihenést, szórakozást szolgáló intézmények megteremtésével. A szolgáltatások érdekes, gyorsan fejlődő területe a logisztika. A nagy autógyárak csak a termelésre kívántak koncentrálni ezért a raktározással, szállítással kapcsolatos tennivalókat külön cégekre, az un. logisztikai szolgáltatókra bízták. A logisztikai cégek tevékenysége ma már a számlakiállításon, a szállítólevelek elkészítésén, a csomagoláson, a címkézésen, a vámoláson át, az árumozgatásig, stb. terjed. A szolgáltatási szféra a világ összesített GDP-jének 60%-át adja és az összes foglalkoztatott 1/3-a a szolgáltatások területén dolgozik. (A fejlett országokban ez utóbbi arány 60% felett van.) A szolgáltatási tevékenységhez szükséges eszközöket, azaz az eladók és a vevők között a szolgáltatás áramlását biztosító létesítményeket, infrastruktúrának nevezzük. Az infrastruktúra latin szó, alapszerkezetet jelent. Az infrastruktúra anyagi javak létrehozását, vagy elfogyasztását közvetlenül nem szolgálja, de a termelés, elosztás, fogyasztás folyamatának zavartalan mozgásterét biztosítja. Egyik része a termelést szolgálja (gazdasági infrastruktúra), a másik a termelésben résztvevő lakosság életfeltételeit (társadalmi infrastruktúra) biztosítja. Az infrastruktúra részei az áruszállítás pályái (utak, vasútvonalak, kikötők, repülőterek) és az életet, termelést segítő szolgáltatások berendezései (áram-, gáz-, vízvezeték, szennyvízcsatorna, szemétlerakók és -égetők, szemét-újrahasznosító eszközök, telefon- és telekommunikációs hálózatok). Az infrastrukturális beruházások nagyon költségigényesek és megtérülési idejük sokkal hosszabb, mint a termelő beruházásoké. Ugyanakkor az infrastruktúra nem egy termelő ágazatot, hanem egész térség életfeltételeit, a gazdasági beruházások lehetőségeit javítja. Ezért az infrastruktúra megteremtése állami feladat. Az infrastruktúra és a gazdasági fejlődés kapcsolata kettős. Az ipar letelepedése feltételez bizonyos infrastruktúrát, ugyanakkor az ipar megléte, fejlődése tovább serkenti az infrastruktúra fejlesztését. A helyi nemzeti hálózatok mellett napjainkra kialakultak az egész földrészekre, sőt a világra kiterjedő hálózatok. A nemzetközi hálózatok vagy ráépülnek a nemzeti hálózatokra (a nemzeti hálózat nemzetközivé válik) vagy önálló, nemzetközi hálózatok épülnek ki. A modern információs és kommunikációs technológia a szolgáltató szektort is átalakította. Az ügyintézést kitelepítették az olcsóbb, első sorban a fejlődő országokba, kezdetben Indiába. A sort 1992-ben a Swissair és a Lufthansa kezdte (jegyrendelés, bonusz pont után érdeklődés), 1994-ben British Airways folytatta, őket követte az American Express, a General Electric, a Ford Motors, az Amazon. Ezért a The Economist folyóirat. 2001-ben Indiát „a világ hátsó irodájának” (black office

204


of the world) nevezte. Európának Írország a call-centere, 60 nagy központ működik az országban. A Föld népességéből 1,6 milliárd ember modern energiaellátás nélkül, 900 millió ember, közlekedési hálózat nélküli területen él. Kelet-Ázsiában az utak 32, LatinAmerikában 27, Fekete-Afrikában csak 13 %-a aszfaltozott. Az 1970-es évektől a szolgáltatásoknak új irányzata alakult ki, egy új kommunikációs eszköz, a mobiltelefon formájában. A világon található mobiltelefonok száma hihetetlenül gyorsan nőtt, 2009-ben átlépte az 5 milliárd darabot, 2012-ben elérte az emberiség létszámát. A növekedés a leggyorsabb a fejlődő országokban. Afrikában viszonylag későn kezdődött a telekommunikáció térhódítása, de a mobiltelefonok számát illetően 2011-e már túlszárnyalta Dél-Amerikát. A vételi terület mobiltornyos bővítése sokkal olcsóbb és gyorsabb, mint a hálózatfejlesztés. Ebből adódik, hogy Afrikában a mobiltelefonok 95 százaléka feltöltőkártyát használ. A széles sávú mobilinternetes piac még gyorsabban bővül. A feltételezések szerint 2015-re minden ötödik afrikai internetező a telefonjáról érheti el a világhálót. A harmadik világbeli országokban a mobiltelefon gazdasági tevékenységet segítő eszköz. Erre sokat idézett példa az indiai halászok esete a mobillal. Telefon nélkül, amikor jó volt a fogás a legközelebbi piacon lementek az árak, sőt a később érkezők a tengerbe szórták a felesleget. Kerala állam partjainál kiépített, a parttól 20-25 km távolságig fogható mobilhálózattal, a halászok körbetelefonálják a piacokat, és odaviszik az árut, ahol a legjobb árat kapják. Végeredményként a fogyasztók 4 %-kal olcsóbban kapják a halat, pedig a halászok jövedelme 8 %-kal nőtt. A mobiltelefon ára két hónap alatt megtérült. A legtöbb fejlődő országban 0,5-1 %-kal nő a hazai össztermék (GDP), ha tízzel több mobiltelefon jut száz lakosra.

AZ INTERNET FÖLDRAJZA Világszerte több mint két milliárdra tehető az internet-felhasználók száma, ez a világ népességének 29%-a (2010). 2005-2010 között megduplázódott a netezők száma. Ezalatt Kína megelőzte az amerikai felhasználók számát. Pedig 2005-ig az USA-ban élt az összes felhasználó 1/4-e (27%). 1990-ben az USA lakosságának 0,8%-a használta az Internetet, 2001-ben már több mint a fele, 2006-ban 70%-a. Az Európai Unió lakosságának az 65 százaléka kapcsolódott rá az Internetre (2010). Az Európai Unióban, Hollandiában, Dániában, Finnországban, Svédországban a legnagyobb az internetezők aránya az össznépességen belül (84-80%) és a legmagasabb az Interneten vásárlók aránya is a világhálót használók között. Ezekben az országokban az internethasználok több mint fele egyúttal vásárló is. Magyarország az internetezők 55 százalékos és a vásárlók 11 százalékos arányával a 27 állam között a 19. helyen áll. G8 országaiban a világhálón folyó gazdasági tevékenység átlagosan a GDP 3,4 százalékát teszi ki. Ez már több mint a mezőgazdaság vagy az energetika hozzájárulása a bruttó hazai termékhez. Az internetes gazdasági aktivitás döntő hányadát az e-kereskedelem jelenti.

205


KÖZLEKEDÉS A gőzgép felfedezése nemcsak az ipari termelést, hanem közlekedést is teljesen átformálta. Az első gőzhajót 1807-ben engedték vízre, az első vasútvonalat 1825-ben nyitották meg. Az első vasútvonal megnyitását követő fél évszázadban megépültek az Észak-Amerikát, Indiát átszelő vasútvonalak, gőzhajók kapcsolták össze a földrészeket, a Szuez-csatorna jelentősen lerövidítette az Európából Indiába vezető utat. Az új közlekedési lehetőségeket, a közlekedés fejlődése nyomán kisebbedő Földet, a kitárult világot érdekesen írta le Verne Gyula, 1873-ban megjelent 80 nap alatt a Föld körül című könyvében. A gőzkorszak előtt, 1800-ban a világtermelés 3 százaléka vált a világkereskedelem tárgyává. A gőzhajó, vasút alkalmazásával ez az arány 1913-ban 33 százalék lett. A szállítási módok bővülésével ez ma már 65-70 százalék, egyre növekvő szállítási távolságok mellett. A közlekedés személyek és áruk, helyek közötti szállítását jelenti (személy- és teherszállítás). A közlekedést a megtett távolságok (helyi, országos, nemzetközi), és a közlekedési pályák (közút, vasút, vízi út, légi út, stb.) szerint csoportosíthatjuk. A közlekedés összeköti a termelés, az elosztás és a fogyasztás elemeit. (Nem része a közlekedésnek egy mezőgazdasági vagy ipari üzemen belüli szállítás.) A jó közlekedési kapcsolatok elősegítik a munkamegosztás, a szakosodás kialakulását. Az elégtelen közlekedési hálózat nehezíti az új ipartelepek létesítését. A közlekedés teljesítményét a szállított mennyiség és a szállított távolság szorzatával, az utaskilométer és árutonna-kilométer mutatóval fejezik ki. A vasúthálózatok kialakulása során, közlekedési hálózati típusok alakultak ki: • Központi sugaras elrendezés. Ilyen a Trianon utáni Magyarország vasúthálózata. • Pókhálórendszer. A sugaras elrendezést haránt irányú vonalak kapcsolják össze. Trianon előtti Magyarország és Franciaország vasúthálózata. • Legyező alakú hálózat. A közlekedés központja az ország peremén van, például Argentína. • Rácsos hálózat. Több kiemelkedő közlekedési csomópont van. Ez jellemző Németországra. • Nagy távolságra futó párhuzamos közlekedési vonalak, ritkán lakott területeken. Ezt láthatjuk USA, Oroszország (Szibéria) esetében. Ezek a típusok megtalálhatók az úthálózatoknál is. A közlekedés fejlesztését kiváltó tényezők: • A természeti erőforrások egyenlőtlen megoszlása. Az egyik helyen meglévő erőforrást abba térségbe kell szállítani, ahol hiányzik. • A termelés specializációja. Ott állítják elő a terméket, ahol azt a legolcsóbban lehet megvalósítani. • A gazdaságos termelés üzemmérete. Egy termékből nagy mennyiséget kell előállítani a gazdaságosság érdekében. • A népesség egyenlőtlen elosztása, a lakó- és munkahely szétválása.

206


A közvetlen gazdasági okok mellett a közlekedés fejlesztésére hatnak a politikai, katonai okok (tibeti vasút), a társadalmi és kulturális kapcsolatok is. A közlekedési hálózat rendszerint nem tud lépést tartani a forgalmi igényekkel, fejlesztése rendszerint követő jellegű. A kapacitás felesleggel tervezett utak rendszerint meggyorsítják a közlekedési igények jelentkezését, a forgalom gyors felfutását. Jó példa erre a Hamburgban 1974-ben, az Elba folyó alatti megépített, távolsági forgalmat szolgáló autósztráda. Az alagút megnyitása után 170 ezer hamburgi lakos költözött a folyótól délre fekvő városnegyedekbe, mert az új alagúton régebbi munkahelyeiket is könnyen elérték. Az ipari termelés szállítási igénye folyamatos, a kereskedelemé is, de volumenében időszakonkénti ingadozások mutatkoznak. A mezőgazdasági szállítások szezonális jellegűek. A Kondratyev ciklusok és közlekedés fejlődése

Történelmileg az egyes pályákon, különböző közlekedési eszközökkel szállított termékek mennyisége folyamatosan növekedett. A XIX. század derekán egy vasúti szerelvény 120-140 tonnát szállított. Egy mai ércszállító 8-10 000, egy olajszállító tankhajó félmillió, egy teherszállító óriás repülőgép 100 tonna terhet képes szállítani. A nagyobb tömegű terméket növekvő szállítási sebességgel, egyre messzebbre szállítják. A közlekedési eszközök hatósugara (egyhuzamban megtett út hossza) megnőtt. A szállítási távolság növekedése és a szállítási eszközök hűtőberendezésekkel való ellátása lehetővé tette a trópusokról a romlékony áruk több ezer kilométerre való szállítását. Hűtőhajók szállítják a kontinensek között a banánt, a húst, stb. Az interkontinentális szállítások nyomán az egyes áruk értékesítési területe megnagyobbodott. Ez kezdetben a mezőgazdasági termékekre volt jellemző, de az 1960-as évektől a kőolaj és földgázszállításoknál, majd egyéb nyersanyagoknál (pl. szén) is általánossá vált. 207


A közlekedés keretében végzett áruszállítás az ipari forradalom korábban vált jelentőssé. Azóta bekövetkezett fejlődési szakaszok megfelelnek a Kondratyev által kidolgozott, 50 évenkénti gazdasági ciklusoknak.

Vasúti közlekedés A világ első, menetrendszerű vasútvonala 1825-ben nyílt meg Angliában, Stockton és Darlington között, de a gőz- és lóvontatású vonatok még vegyesen közlekedtek. Az első, teljesen gőzüzemű vasútvonal, öt évvel később létesült Manchester és Liverpool között. Az európai kontinensen Belgiumban 1835-ben, Oroszországban 1837-ben, Magyarországon 1846-ban indult meg a vonatközlekedés. Az USA-ban 1831-ben létesült az első vasútvonal. Villamos vontatást Siemens alkalmazott először 1879-ben. A gőzvontatás egyeduralmát 1900-ban törte meg Kandó Kálmán tervezte, a budapesti Ganz Gyár berendezéseivel felépített észak-olasz villamosított vasútvonal (Valtellina-völgy). A villamos vontatás kezdetben a villamos energiát olcsó vízi energiával előállító országokban terjedt el (Svájc, Észak-Olaszország, Ausztria). A két világháború között az USA-ban kifejlesztették a Dieselelektromosvontatást. A világ vasúti hálózatának 80 %-a 1850–1910 között létesült. Azóta a hálózat növekedése világviszonylatban lelassult. Gyors gazdasági fellendülése nyomán Kína kezdett vasúthálózata (a világon a harmadik leghosszabb vasúthálózat, 77 000 km, 2006) korszerűsítésébe és bővítésébe. A fejlesztés oka kettős. Egyrészt a jelenlegi hálózaton a személyszállítás csaknem hatszorosa a világátlagnak (7,6 millió utas/km), a teherszállítás tonnakilométerben pedig a világátlag tízszerese. Másrészt az ország közúttal is rosszul ellátott területeit kívánják bekapcsolni a gazdaság életébe. Politikai okok is motiválták a Peking és a tibeti Lhasza közötti vasút megépítését (2006.) A vasútvonal 5300 méteren futó szakasza a világ legmagasabban fekvő sínpályája. (Korábban Peruban volt a legmagasabb, 4763 méteren vezetett vasútvonal.) A belső fejlesztés mellett Mongóliával, Oroszországgal, Fehéroroszországgal, Lengyelországgal, Németországgal megegyezve kialakították a Peking-Hamburg közvetlen vasúti szállítási vonalat az Eurázsiai Földi Hidat. A vonat feleannyi idő (20 nap) alatt teszi meg az utat, mint a hajó, bár kevesebb árut szállít. Az átrakás nélküli, a határokon egyszerűsítve átkelő szerelvények erősíteni fogják az európai és kelet-ázsiai gazdasági kapcsolatokat. Az áru pályaudvarokra való be- és kiszállítási, vagonra való fel- és lerakások költségei, a XX. század második felére a vasúttal szemben gazdaságosabbá tették a közúton való „háztól-házig” tartó kamionos szállítást. A XX. század végére a közúti zsúfoltság, a zajártalom, a környezetszennyezés új lehetőséget adott a vasúti szállításnak. Divattá vált a kombinált szállítás. Az árukat az előállító-helyen konténerbe rakják, a konténereket kamionra, majd onnan vasúti vagonra és a célállomás közelében ismét kamionra helyezik. Ennél jobbnak tartják a konténerekkel megrakott kamion vasúti teherkocsira való egyszerű felhajtását és vonat általi szállítását, majd a célállomáson a lehajtását. A kamionszállítás e formáját a német elnevezéséből (Rollande Landstrasse) Ro-La kocsiknak nevezik. A Svájcot átszelő észak-déli forgalmat teljesen erre kívánják ráállítani. Ezért épül a Zürichet Milánóval, a Szt. Gotthárd-hegy alatt összekötő, új, nagy sebességű vasutakkal is járható Gotthard 208


alagút. A világ leghosszabb és legmélyebben futó, 57 km hosszú alagútján 2017-től fognak áthaladni a vonatok. (A kamionokat hajókon is szállítják, például a Rajnán, akkor a szállítás neve: Ro-Ro, Roll on-Roll off.) Magyarországon Szeged, Kiskundorozsma és az osztrák Wels között közlekednek Ro-La vonatok. A Záhony-Wels járat nem indult be. A rossz útdíj-képzési rendszer miatt az út kamionon való megtétele hazánkban olcsóbb a vasúti szállításnál. A vasúti szállításnál az első kilométertől az utolsóig pályahasználati díjat kell fizetni, míg a közúton csak bizonyos szakaszokon. A közúton való hazai áruszállítás mennyisége ezért négyszerese a vasúténak. A vasúti áruszállítást környezetvédelmi okokból előnyben részesítik az Audi és Mercedes autógyárak. A legtöbb európai országban a vasúti sínpárok szélessége 1 435 mm, az Ibériai-félszigeten 1668 mm, az orosz, ukrán vasutaké 1 524 mm. A két rendszer találkozásánál az árut át kell rakodni. Záhonyt jelentős átrakodó állomássá lehetne kiépíteni. A szlovákok a magyar késlekedést látva az ukrán határtól a kassai vasműig tervezik széles nyomtávú vonal kiépítését. A gyorsabb személyszállítás érdekében a XX. század második felében megszülettek a nagy sebességű vasutak (a szupervonatok). A nagy sebességű vonatok legalább 200 km/h, Európában az Európai Unió előírása szerint 250, Japánban 270, Kínában 300 km/h sebességgel haladnak (2012). (Az eddigi legnagyobb sebességet, a sebesség rekordot a Párizs–Strasbourg vonalon 2007. áprilisában érték el, ez 574,8 km/h volt.) Nagy sebességű vasutak Európában 2010-ben

209


A nagy sebességet a vonatok csak e célra kiépített, kerítéssel védett pályán tudják elérni, de lassabban a régebbi pályákon is tudnak haladni. A francia szupervonatok útjuk 1/3-án, a németek útjuk 1/4-én haladnak csak nagy sebességgel (2007). Az első nagy sebességű vonalat a japánok építették Tokió–Oszaka között. A vonalat az 1964. évi tokiói olimpiára adták át. Azóta további vonalakat építettek ki. Európában 1977-ben adták át Róma–Firenze, 1981-ben a Párizs–Lyon közötti vasúti pályát. 1991-ben a Würzburg-Hannover, 1992-ben a sevillai világkiállításra a Madrid-Sevilla közötti vonal készült el. 1994 óta a London és Párizs közötti szupervonat a La Manche alatt, a Csalagútban halad és 492 km-es távot 2 óra alatt teszi meg. Lyon Torinó és Zürich Milánó között az Alpokat átfúró alagutakban futnak majd a nagy sebességű vonatok. Az Európai Unió országaiban a 2008 évi 5000 km hosszú vonalhálózatot 2025-ig 31000 km-re kívánják növelni. Japán és Európa után az Egyesült Államokban (Boston–Washington), DélKoreában (Szöul−Puszan, Szöul−Mokpo) és Tajvanon (Tajpej–Koohsiung) kezdte meg működését nagy sebességű vonat. Oroszországban megépült a Moszkva – Szentpétervár (2009), Kínában a 2008-as pekingi olimpiára a Peking–Tiencsin, majd ennek folytatásaként a Peking–Sanghaj (2009), majd a Peking − Wuhan– Guangzhou (Kuangcsou, (2012) vonal is. Kína 2020-ig az összes tartományi fővárost szupervonattal akarja összekapcsolni. Ennek célja a távoli északi és nyugati területek bekapcsolása a gazdasági életbe. 2013-ban nyílik meg az Ankarát a Boszporusz alatt Isztambullal összekötő vonal. A nagy sebességű vasutak korai kezdeményezése volt az un. mágneses lebegtetésű vasút (magnetic levitation transport). Ötletét a németek 1934-ben szabadalmaztatták. A vonatok nem síneken gurulnak, hanem mágneses térben lebegnek, saját pályájuk felett. Sebességük 500 km/h (a rekord:581 km/h). Az ilyen vasutak számára teljesen különálló, zárt vagy emelt pálya szükséges. Mágneses lebegtetésű vasút működik Sanghajban és Münchenben (mindkét helyen a repülőtér és a városközpont között). Moszkvában az egykori Népgazdasági Kiállítás és az Osztankinoi múzeum között halad nagyon kis sebességgel a mágneses lebegtetésű vasút. A japánok az 1964-ben épített Tokió–Oszaka közötti sinkanzen elnevezésű szupervonatnál majdnem kétszer gyorsabb (270 kilométer helyett 500 km-es sebességű) mágneses vasútvonalat kívánnak kiépíteni. A Tokió–Nagoja közötti szakasz 2027-re, a folytatása Oszakáig 2045-re fog elkészülni. A mágnes vasút továbbfejlesztett változata légüres csőben hat személy szállítására képes kabinokat szállítana. Ezek sebessége 1500km lesz óránként. A lábakon álló csőpályát először New York-Los Angeles között tervezik megépíteni. Ezt az utat négy óra alatt tennék meg a kabinok. A nagy sebességű vasutak megjelenése előtt az volt a tapasztalat, hogy az emberek 200-600 km között használják legszívesebben a vasutat. Rövidebb távon a gépkocsit, hosszabb távon a repülőt részesítik előnyben. A szupervonatok a rövid távú repülőutak piacának egy részét akarják elhódítani. A Magyar Államvasutak a vasúti áruszállítást 2007-ben eladta az osztrákoknak. 2006-ban szállított 10200 millió tonnakilométer százalékos megoszlása a következő volt: átmenő forgalom 32%, import 30%, export 23%, belföldi áruszállítás 15%. 210


A vasúti hálózat közel felén, a vasúti sínek rossz állapota miatt sebességkorlátozás van, ami azt jelenti, hogy hosszú szakaszokon csak 40, 60 vagy 80 kilométeres sebességgel mehetnek a vasutak.

Közúti közlekedés Az autó felfedezése (Benz, 1885), majd tömeges elterjedése teljesen átformálta a közúti közlekedést. A második világháború után az autó mind a személy, mind az áruforgalomban átvette a vasút vezető szerepét. A két világháború között (USA, Németország) megépítették az első kizárólag gépkocsiforgalomra tervezett autópályákat. Az autópályák célja a nagy sebességgel való biztonságos haladás. Ezért az autópályák kerülik az éles kanyarokat, nincs szintbeli kereszteződés, az emelkedési szögek kicsik, lakóterületen kívül haladnak, állatok ellen kerítéssel védettek, a több sáv lehetővé teszi a biztonságos előzést. Az ellenkező irányba haladó pályákat sövénysoros, kerítéses sáv, vagy szélesebb földsáv (USA-ban) választja el egymástól. Az autópályák a kamionos (nagy teherbírású gépkocsival való) áruszállítás fő útvonalai. A többszöri átrakodás elkerülésére a kamionok az autópályákról letérve szállítják az árut a városok belső területére, gyakran több, kisebb településen is áthaladva. A kisebb teherforgalomra tervezett utakat, a környező épületeket a teherforgalom károsítja. A belterületeket elkerülő utak építése, a megtett úttal arányos díjfizetési rendszer bevezetése és a bevételek utak javítására való fordítása csökkentheti ez a problémát. A tengerszorosokban a közvetlen közúti kapcsolatokat a menetrendszerű kompokkal, hidakkal (Oresund-híd, 2000), alagutakkal (Szeikan alagút, 1988, Csalagút, 1994) teremtik meg. Az európai nemzetközi gépkocsi forgalom elősegítésére született meg az ötvenes években, a távlatilag majd autópályákból álló, európai úthálózat, az un. E jelzésű utak terve. Az első tervezet 8 fő, és 86 összekötő utat tartalmazott. Az Európai Unió létrejöttével és bővülésével kialakult az utakat, a vasutat, az energiahálózatokat is felölelő Transzeurópai Hálózatok (Trans European Network) rendszere. Ennek keretében a főutak (a kiemelt közlekedési folyosók) rendszerét is folyamatosan módosítják. Hazánk javasolja egy észak-déli vonal kiépítését a lengyel Nowy Sacz– Rozsnyó (Szlovákia) –Salgótarján– Szolnok– Szeged– Szendrő (Szerbia) között. A szlovákok, osztrákok Bécsen Grazon keresztül képzelik el az észak-déli korridort.

Tengerhajózás Az óceánoknak nagy tömegű áruszállításban van jelentőségük, mert a személyszállítást (turizmus célú utazásokat kivéve) átvette a légi közlekedés. A tengerhajózás nagy távolságra, nagy tömegű áru szállítására a leggazdaságosabb megoldás. A tengerhajózásban az egyes árufajtáknak megfelelően speciális hajókat alakítottak ki (konténerszállító, hűtőhajó, ömlesztett árus teherhajó, kőolajszállító, stb.). A nemzetközi áruforgalom 90%-a tengeri úton zajlik. Az 1869-ben megnyílt, a zsilip nélküli Szuezi- csatorna (Port Said – Szuez) felére rövidítette az Európa és India közötti utakat, mivel nem kellett megkerülni Afrikát. A csatorna hossza 163 km. Az áthaladó hajók maximális merülése 16 méter 211


volt. Ezért a nagy olajszállító tankhajók méreteik miatt nem használhatták. 2010-re 24 méter mélységűvé tették. Jelenleg a csatornán a világ teljes hajóforgalmának, a hajók számának a 8 %-a halad át. A hajóút hosszaÁzsiából a Szuezi-csatornán keresztül és Afrika megkerülésével

Az 1914-ben épült zsilipes Panama csatorna az USA keleti és nyugati partja közötti áruszállítás útvonalának megrövidítése miatt készült (nem kell Dél-Amerikát megkerülni). New York – San Francisco tengeri út hossza a csatornán keresztül 9 500 km. A Horn-fok megkerülésekor a távolság 22 500 kilométer volt. A csatornán a tengeri áruszállítás 5%-a halad át (2005). A csatorna hossza a csendes óceáni Balboa, és az atlanti-óceáni oldalon lévő Colon között 77 kilométer. A csatornán jelenleg 32 méter széles, 13 méteres merülésű hajók tudnak áthaladni. Az újabb konténer szállítók és tankerek szélessége 54 méter és merülésük 18 méter. Az új típusú hajók teherbírása a jelenlegi zsilipméreten áthaladó hajók két és félszerese, 12 000 konténert lehet rajtuk elhelyezni. Az új típusú óriási hajók áthaladásához a csatornát 2014-ig, a megnyitás 100 éves évfordulójáig, nagyobb zsilipekkel működő csatornával fogják kiegészíteni. 212


A Panama-csatorna keresztmetszete és jelenleg, majd a bővítés után átereszthető hajók mérete

Többször felvetődött már, a Maláj félsziget keskeny nyakának (Kra-földszorosnak) az átvágása egy csatornával.

Belvízi hajózás A belvízi hajózás a folyókon, csatornákon és tavakon zajlik. A folyamhajózás hátrányai a meghatározott útvonal, a haladás lassúsága, mérsékelt éghajlaton a vízingadozás, télen a jégzajlás vagy a befagyás. A belvízi hajózás az ipari kapitalizmus megszületésével egyidejűleg alakult ki Angliában (szénszállító bárkacsatornák létesítésével). A világ legjelentősebb belvízi hajózási útvonala a csatornákkal 1992 óta öszszekapcsolt Rajna-Majna-Duna. Rotterdam kikötőjéből ezen az úton szállítják délre a nyersanyagokat és szállítják a kikötőbe a kész termékeket. A Magyar Hajózási Részvénytársaság (MAHART) megszüntetésével, a Csepeli Nemzeti Szabadkikötő tevékenységének a bősi vízlépcsőnél kiépített pozsonyi kikötőnek való átengedésével, a magyar részvétel a dunai hajózásban minimálisra csökkent. A nemzetközi teherhajózást hátráltatja, hogy a Duna magyarországi szakaszán csak 1,9-2 méteres merüléssel járhatnak a hajók, azaz elméleti kapacitásukat 75 százalékban használhatják ki, mert 71 gázló és hajózási szűkület nehezíti útjukat. Az Európa Tanács határozata szerint 2014-ig megszüntetendők a hajózást gátló gázlók, hajóútszűkületek, jégtorlódásra alkalmas helyek. Mivel a Duna folyóágyának kavicsrétege ivóvízbázis, ezért csak a hajóút fenntartását szolgáló kotrás végezhető. 213


A nemzetközi ajánlások a 2,5 méter merülésű hajóknak legalább 2,7 méter mély és 80 méter széles medret írnak elő, az év 300 jégmentes napjára. A környezetvédők a hajózás fejlesztését csak hagyományos folyószabályozási módszerekkel (terelőművek, mederszűkítések, helyi kotrások) tartják elképzelhetőnek. Szerintük a hajókat kellene a Dunához igazítani, nem pedig fordítva. Sekélyebb merülésű bárkák alkalmazását javasolják. Ennek ellentmond, hogy a merülési mélység tíz centiméteres csökkentésekor 80-110 tonnával kevesebb áru terhelheti a hajót. Ebben az esetben a bárkákat a folyón pakolnák meg, majd a tengeri kikötőben beúsztatnák azokat a bárkahordozó hajóba. (Bárka a hajón módszer, lighter aboard ship, LASH). A hajózhatóság növelése és megújuló energianyerés érdekében az Akadémia Adonynál és Fajsznál erőmű építését javasolja. A duzzasztás ellenzőinek ellentmond az, hogy a Duna Budapest feletti szakaszán 34 vízlépcső van, és alatta kettő épül. A világ másik jelentős, tengeri hajók forgalmára is alkalmas, belvízi hajózási útvonala az amerikai Nagy-tavak és az Atlanti-óceán között, a Szt. Lőrinc-folyam mentén (a Niagara-vízesést elkerülő Welland-csatorna megépítésével) alakult ki, 1959-ben. A vízi úton a minnesotai és a labradori vasércet szállítják a tóparti kohászati üzemekbe, majd innen az ipari termékeket a tengerentúli piacokra.

Légi közlekedés Az első sikeres motoros repülést 1903-ban az amerikai Wrigh fivérek hajtották végre. Öt év múlva a francia Blériot átrepülte a La Manche-t. 1920-ban, Németországban beindultak az első postát szállító légi járatok. Egy évtizeddel később megjelentek az első transzkontinentális járatok az anyaországok és gyarmatok között (pl. Amszterdam–Batávia, ma Djakarta), illetve az óceánokat átszelő repülések (Csendes-óceán 1937, Atlanti-óceán 1939). A második világháború után, egyre gyorsabban, egyre több repülőgép szállította az utasokat. 1957. volt az utolsó év, amikor az Atlanti-óceánt több személy szelte át hajóval (1,04 millió), mint repülőgéppel (1 millió). 1960-ben már 2 millió főt szállítottak repülőgéppel és csak 650 ezret hajóval. Az ezredfordulón a repülőgéppel szállított utasok száma utolérte a vasúton utazókét. A belföldi légi forgalomnak azokban az országokban van jelentősége, ahol az ország kiterjedése nagy (USA, Oroszország, Kína). A légi közlekedés szerepe kezdetben a személyszállításban volt jelentős. Légi úton csak kis tömegű, de nagy értékű (pl. gyógyszer) vagy gyorsan romló árukat szállítottak, például virágot Hollandiából Európa városaiba, gyümölcsöt Floridából New Yorkba. Napjainkra a speciális teherszállító repülőgépekkel megvalósult a repülőgépes tömeges áruszállítás is. Az országok közötti kereskedelemben gazdát cserélő áruk 35 százalékát, már a repülők szállítják. A repülőgépes áruszállítás jelentőségére akkor figyelt fel a világ, amikor az izlandi Eyjafjallajökull tűzhányó 2010ben kitört. A gleccser alatti tűzhányó szájához ömlő vízben az izzó magma finom porrá robbant szét. A hamufelhő 10 km magasba emelkedett. Az elrendelt légzárlat miatt a távol-keleti üzemek nem tudták ellátni alkatrésszel európai autógyáraikat.

214


Az óriásgépek hatótávolsága

A növekvő áruszállítási igénnyel párhuzamosan nőtt az utasok száma is. A legforgalmasabb útvonalakon olyan zsúfolttá vált a légtér, hogy még több utas elszállítását csak minél kevesebb gépmozgással, azaz minél nagyobb gépekkel lehet csak megoldani. A XXI. század elején megkezdték az óriási (nagy teherbírású, nagy távolság megtételére képes repülők) teher- és utasszállító változatainak a kifejlesztését. Ezen gépeken, az utasok száma 450-500 fő, hatótávolságuk 14-15000 kilométer. Ez légvonalban a London Perth távolság. Az új fejlesztésű gépek kisebb energia-felhasználással, kisebb szén-dioxid kibocsátás mellett repülnek. Zajterhelésük csak a reptér közvetlen közelében lépi át, a leggyakoribbnak számító 85 decibeles határt. Ilyen a 2007 óta repülő Airbus A380 és a 2011-ben forgalomba állított Boeing 747-8. A menetrendszerű járatok mellett jelentősek a turistákat szállító charter járatok. 2008-ban már az összes utaskilométer teljesítmény 62%-át adták. A légi közlekedés állomásai, csomópontjai a repülőterek. A nagyobb repülőtereken 1-1,5 percenként szállnak fel a gépek. Nagyon fontos a repülőterek városközpontból való gyors megközelíthetősége (metróval). Amszterdam Schiphol repülőte-

215


rén a föld alatt az országos vasúthálózat egyik állomása van. A nagyobb városok közvetlenül elérhetők vonattal a reptérről.

Vezetékes szállítási mód Az áruk szállításának különleges formája a csővezetékes szállítás. Folyékony és gáznemű anyagok, így elsősorban kőolaj és földgáz szállítására alkalmas módszer. A csővezetékkel óriási távolságokat lehet áthidalni. A vezeték nyomvonalának kijelölését földrajzi, gazdasági szempontok mellett a politikaiak is erősen befolyásolják. Vezetékes szállítási mód a villamos energia továbbítására használt különböző feszültségek átvitelre alkalmas távvezeték. A szállítási veszteség a távolsággal arányosan nő. A telefonhívásokat és az internet adatokat tengeralatti kábelek továbbítják az egyes kontinensek között. Az üvegszálas kábelek a fénysebesség 60-70 százalékával továbbítják az adatokat. A kábel megszakadása esetén úgynevezett útválasztók (routerek) irányítják az adatcsomagot más útvonalon, kerülővel a címzetthez. Izland az adatátviteli, felhőalapú szolgáltatások egyik központja szeretne lenni, ezért új (percenként 100 gigabites adatátvételre képes) tengerfenéki kábelt fektet le Európába és az USA-ba.

TURIZMUS A szolgáltatási ágazat különleges része a turizmus. A szó eredete az olasz tornare ige, amelynek jelentése „a kiindulópontra visszatérni”. A turizmus élményszerzéssel, szolgáltatások igénybevételével járó, kedvtelésből történő környezetváltozás, amely nem kapcsolódik munkavégzéshez. A környezetváltozás akkor következik be, amikor az egyén átmenetileg elhagyja lakókörnyezetét, letér mindennapi térpályáiról. A látogatók csoportosítása: Kiránduló: egynapos látogató, aki nem tölt el éjszakát a meglátogatott helyen. Turista: az a látogató, aki a meglátogatott helyen legalább egy éjszakát tölt kereskedelmi vagy magánszálláshelyen. Belföldi látogató: az ország azon lakosa, aki 12 hónapnál nem hosszabb időre az ország területén, állandó lakhelyén kívüli helyre utazik és utazási célja nem fizetett keresetű tevékenység folytatása. Nemzetközi (külföldi) látogató: minden olyan személy, aki 12 hónapot meg nem haladó időre lakhelyéről másik országba utazik és utazási célja a meglátogatott országban nem fizetett kereső tevékenység folytatása.

216


A napi térpályák és a turizmus területe

A turizmus történetének néhány fontos dátuma: Kezdetek: Delfi jósda, Hipokratész gyógyfürdőt javasol, 776-tól olimpiai játékok. Középkor: zarándoklatok, nyári paloták, lovas kocsi (az elsőt a 13-14. sz. fordulóján, Kocson készítették) Újkor: 1774 Convent Garden az első családi szálloda 1784 London-Bristol postakocsijárat 1803 London első lóvasút 1825 az első közforgalmú vasútvonal Stockton és Darlington között 1835 Karl Baedeker első útikönyve ((Rajna menti utazás Mainz és Köln között) 1836 John Murray első útikönyve (Kézikönyv utazóknak Skóciába) 1841 Thomas Cook első szervezett útja vonaton 1851 az első világkiállítás London (6 millió látogató) 1853 menetrendszerű hajóközlekedés az Atlanti-óceánon 1871 Bank Holiday Act, a bankok belépnek a szabadidőpiac finanszírozásába 1872 az első nemzeti park, Yellowstone Nemzeti Park létrehozása 217


XX. század: 1957 Boeing 707 néhány tucat ember helyett már 170 embert tudott szállítani a propelleres gépeknél kétszer gyorsabban. Kialakul a tömegturizmus. Létrejöttének feltételei: • • • • • •

fizetett szabadság szabadon elkölthető jövedelem kényelmes, gyors közlekedés utazási motiváció fogadóterületek fejlett infrastruktúrája és szolgáltatásai utazásszervező és közvetítő vállalatok

A turizmus gazdasági jelentősége Idegenforgalmi bevételek a GDP százalékában

A bel- és külföldi turizmushoz a világ becsült munkahelyeinek 10–11 %-a tartozik. Hasonló arányban részesedik a világ társadalmi össztermékéből is, a világ GDPjének 9-10, a szolgáltatásoknak 15%-át adja. A gazdasági ágazatok rangsorában a pénzügyi szolgáltatások, a távközlés után a 3. helyen áll. A GDP-hez való hozzájárulásának mértéke ma már kétszerese az egykoron a gazdaság motorjának tartott autóipar részesedésének. Növekedési üteme meghaladja a többi gazdasági ágazatét (4,5%). A turizmus máshol megtermelt jövedelmet visz a fogadó térségbe, ugyanakkor multiplikátor hatású, azaz a turisták pénzköltése kihat az egyéb gazdasági ágazatokra is. (A multiplikáció latin eredetű szó, jelentése: megsokszorozódás.) 218


Világszerte a határokat átlépő turisták száma 1960-ban 70 millió, 1990-ben 439 millió, 2005-ben 806 millió, 2010-ben 935 millió fő volt. A szakadatlan fejlődés 2001ben a World Trade Center ikertornyainak terrorista lerombolása után torpant meg átmenetileg. A világ idegenforgalmának a felét Európa vonzza. A turizmus GDPhez való hozzájárulásának szempontjából a listavezető Málta (27,7%) és Horvátország (26,5%). Ha az országok nagyságát az odaérkező külföldi látogatok számával arányos anamorf kartogramon ábrázolnánk, akkor Európa lenne a legnagyobb kontinens. Afrika szinte eltűnne, mert Egyiptom, Marokkó, Dél-Afrika mellett, többi országát alig látogatják. Thaiföld, Malajzia, Szingapúr viszont Ausztráliánál is nagyobb lenne. A tíz legkedveltebb célország közül hat nyugat-európai, három északamerikai és egy ázsiai (Kína). A legtöbbet a németek költik az utazásra. A belföldi turizmus Európa és Észak-Amerika fejlettebb országaiban meghatározó. Ugyanezen térségek adják a külföldre utazók 4/5-ét is. Az országok nagysága az odaérkező külföldiek száma alapján

Napjainkra a turizmus az életminőség fontos elemévé vált. A turizmus vonzó tényezői a természeti környezet (éghajlati, vízrajzi, domborzati sajátságok) és a kulturális emlékek, megfelelő infrastruktúrával, vendéglátással, programokkal. A vonzerők földrajzi kiterjedtsége korlátozott, a Föld nem minden része válik célterületté. Egy-egy terület vonzerejét összefoglalóan a 4A-val (attraction, acces, accommodation, attitude) szokták jellemezni, azaz a látnivalókkal, megközelíthetőséggel, szálláslehetőségekkel és a helyiek hozzáállásával. A tömegturizmusnak az uticéloknál lehetnek káros környezeti, gazdasági és szociális hatásai. A negatív hatások csökkentése, a helyi természeti és kulturális 219


értékek és a fogadó közösségek arculatának, a tradícióknak megőrzése céljából született meg 2002-ben a felelős utazás egyezménye.

Napjaink turizmusának típusai az utazás célja szerint Világjáró (kulturális célú) turizmus. Minél több természeti és kulturális érdekességű új hely felkeresése az adott időkereten belül. Pihenőturizmus. Egy helyen való kikapcsolódás, pl. tengerparton, falusi térben. Egyik formája a négy s-re (sun, sand, sea, sex), azaz napfényes, homokos tengerpartra és laza erkölcsökre, mint vonzerőre alapozott turizmus. Egészségturizmus. Ha az egészségi állapot javítása a cél, akkor gyógyturizmusról (gyógyfürdők, gyógyforrások felkeresése), ha annak megőrzése, akkor wellness turizmusról beszélünk. Eseményturizmus. Konferencia, nemzetközi vásár, sportesemény, helyi rendezvény (fesztivál, karnevál, szüreti bál, búcsú stb.). Cselekvő (aktív) turizmus. Kerékpározás, evezés, vadvízi evezés, vitorlázás, vadászat, síelés, sziklamászás, lovaglás, golf. Ökoturizmus (természetalapú turizmus). A környezetért felelősséget vállaló utazás viszonylag zavartalan természeti környezetbe, nemzeti parkokba, tájvédelmi körzetekbe, tanösvényekre, erdei iskolákba. Ide tartozik a szervezett állatfotózás, madárgyűrűzés, bálnafigyelés is. Szakrális turizmus. Zarándokutak. A magyar Mária út Mariazelltől Csíksomlyóig tart.) Hajózási turizmus. A turizmus egyik leggyorsabban fejlődő területe. Az óriási luxushajók a Földközi-tengeren majd minden nap más városban kötnek ki, lehetővé téve a hely megtekintését. A turista hajók szinte úszó városok, vásárlóutcákkal, szórakoztató és sportterekkel. A jelenleg legnagyobb, 2009-ben vízre bocsátott Oasis of the Seas hajó utasainak a száma 6000 fő. Az irodalomban számtalan egyéb, részletesebb osztályozás található. Például kulináris turizmus, mágikus (energiadús) helyek felkeresése (Attila-domb, Tápiószentmárton), filmturizmus. A turistautak helyszíneit nemcsak hírük, a jó reklámok, de rövid időre egy-egy jó könyv vagy sikerfilm is befolyásolja. A rettenthetetlen című film sokakat vonzott a Skóciába a stirlingi csatamezőre, A Gyűrűk Ura-trilógia, az új-zélandi kormány hírverése nyomán, az ottani forgatási helyszínekre. A Da Vinci-kód film nyomán sokan keresték fel a skóciai Roslinban lévő Rosslyn kápolnát. Mel Gibson filmje a Passió jelentősen hozzájárult a Tarantói-öböltől északra fekvő Matera város nemzetközi ismertségéhez. Andrea Camilleri regényeiből készült Montalbano felügyelő TV sorozat Ragusa környékére csábította a nézők egy részét. A Csillagok háborúja tunéziai forgatási helyszíne a sivatagban Onk Edzsmelnél ma is turista célpont. Hazánkban a Tenkes kapitánya TV-sorozat sokszorozta meg a várlátogatók számát Siklóson. A turizmusban a biztonság fontos kérdés, beleéretve a közbiztonságot, az egészségügyi ellátást (pl. síbalesetek), a higiéniai kérdéseket stb. Turizmus Magyarországon

220


Magyarországon a turizmus a közvetlen és közvetett ráfordítások alapján a GDP 10%-át adja és 400 000 főt foglalkoztat. A turisták által elköltött minden forint 1,65 Ft termelést vagy szolgáltatást indukál (2008). A Magyarországra 2008-ban majdnem 40 millió turista érkezett, 97 százalékuk Európából. Az egy napra érkezők száma folyamatosan nő, a több napra érkezőkké csökken. Ezt az autós közlekedés akadálytalanabbá válásával (a schengeni határok megszűnésével és az autópályákkal) magyarázzák. A magyarok külföldi utjainál is nő az egynapos utak száma. A szállodákban és egyéb kereskedelmi szálláshelyeken töltött vendégéjszakák 51%-át a belföldi forgalom teszi ki (2010). Ez azért örvendetes, mert a magyarok ”otthon ülök”, az elmúlt években csak 45 százalékuk töltötte el szabadságát vagy annak egy részét otthonától távol.

Az UNESCO Világörökségi Listája Az UNESCO (az Egyesült Nemzetek Oktatási, Tudományos és Kulturális Szerveze-

te) határozatot hozott nemcsak egy adott ország, hanem az egész emberiség számára kiemelkedő jelentőségű és egyetemes értéket képviselő természeti és kulturális örökségeknek a megőrzéséről és ezen értékek listába foglalásáról. A kulturális örökségnél a legfontosabb kritérium a „hitelesség” (történelmi autentikusság), míg a természeti örökségnél az „integritás” (érintetlenség, sértetlenség). A Párizsban, 1972. november 16-án elfogadott Világörökség Egyezményhez hazánk 1985-ben csatlakozott. 2012-ig az UNESCO 157 állam 962 helyszínét vette fel Világörökségi Listájára. A listát rendszeresen bővítik, így a résztvevő államok és helyszínek száma folyamatosan változik. A 2012. évi listán 745 kulturális, 188 természeti helyszín szerepel. A további 29 világörökségi helyszín besorolása vegyes, mivel ezek mind a kulturális, mind a természeti örökség feltételeinek megfelelnek. Egyes helyszíneket a Világörökség Bizottság különösen veszélyeztetettnek tartott, ezért létrehozta a Veszélyeztetett Helyszínek Listáját is. Eddig két helyet fosztottak meg a világörökség címtől, Ománt a nyársas antilop védett területének csökkentése, a Drezdai Elbavölgyet egy híd építése miatt.

Magyar Világörökségek Budapest Duna-parti látképe, a Budai Várnegyed (kulturális/1987) Az Andrássy út és történelmi környezete (kulturális/2002) Hollókő ófalu és táji környezete (kulturális/1987) A Pannonhalmi Bencés Főapátság és természeti környezete (kulturális/1996) Hortobágyi Nemzeti Park – a Puszta (kulturális/1999) Pécsi ókeresztény sírkamrák (kulturális/2000) A Tokaji történelmi borvidék (kulturális/2002) Ausztria és Magyarország, Fertő-tó – Neusiedler See (kulturális/2001) Magyarország és Szlovákia Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjai (természeti/1995) Várólistás helyszínek: a római limes hazai szakasza (sorozat helyszínek); Dunakanyar; Tihanyi-félsziget, a Tapolcai-medence tanúhegyei és a Tapolcaitavasbarlang; a budai termálkarszt-rendszer barlangjai (a budapesti helyszín kiter221


jesztése); a Komárom/Komarnoi erődrendszer (szlovák-magyar javaslat); a magyarországi tájház hálózat; a Mezőhegyesi Állami Ménesbirtok; az ipolytarnóci ősélőhely; Lechner Ödön posztmodern építészete; az északkeleti Kárpát-medence fatemplomai. 2011-ben hazánk megalkotta a világörökségi törvényt. A törvény előírja, hogy a világörökségi helyszínekről kezelési tervet kell készíteni, azokat összhangba kell hozni a településrendezési tervekkel és a védelem részére a költségvetésben megfelelő összeget kell biztosítani. 1992 óta az UNESCO-nak van egy Világemlékezet listája vagy a magyar hivatalos elnevezés szerint Világ dokumentumörökség-jegyzéke. A lista négy magyar dokumentumot tartalmaz. Földrajzilag érdekes, hogy az egyik „a mohácsi csata előtt készült Magyarország térkép,” Lázár térképe. A szellemi kulturális örökség, a hagyományos közösségi kultúra megőrzésére 2003-ban született egyezmény. Ezek a közösségi élő, folyamatosan fenntartott gyakorlatok: szóbeli hagyományok és kifejezési formák, előadóművészetek, társadalmi szokások, rítusok és ünnepi események, a természetre vonatkozó ismeretek, a hagyományos kézművesség. Magyarország javaslatára 2009-ben a mohácsi busójárás, 2010-ben a solymászat, 2011-ben a táncházmódszer, 2012-ben a matyó népművészet (hímzéskultúra) és került fel a listára.

A hat ókori csoda és világ hét új csodája, 2007 Az elpusztult hat ókori csoda: Szemiramisz babiloni függőkertjei, az olümposzi Zeusz-szobor, az epheszoszi Artemisz-templom, a halikarnasszoszi mauzóleum, a ródoszi Kolosszus és az alexandriai világítótorony. A világ hét új csodája ötlet kiagyalója a "New 7 Wonders Foundation" alapítvány vezetője, Bernard Weber arra hivatkozott, hogy az ókori világ hét csodájából csak az egyiptomi piramisok maradtak fenn, ezért jött el az idő "a világ hét új csodájának" kiválasztására. Internetes szavazás útján választották ki a hét új csodát. A hét új csoda: Chichén Itza maja piramisa Mexikóban, a római Colosseum, Machu Picchu romvárosa Peruban, a Megváltó Krisztus szobra Rio de Janeiróban, a kínai nagy fal, Petra sziklavárosa Jordániában és végül a Tádzs Mahal az indiai Agrában. Tiszteletbeli csodastátuszt nyertek a Gizai piramisok. Az UNESCO „tudományos megalapozottságú” Világörökségi Listáján a brazíliai Megváltó Krisztus szobrot kivéve mindegyik szerepel.

222


Lázár térkép részlete, 1528

Magyarország 7 természeti csodája

A kezdeményezés a Magyar Televízió nevéhez fűződik. 2008-ban hazánk 30 legféltettebbnek ítélt természeti értékét mutatták be egy-egy percben, összesen 400 alkalommal; a tévénézők pedig ezek közül választották ki a hét "csodát". A hét csoda: a füzéri várhegy, a Hévízi-tó, az ipolytarnóci ősmaradványok, a kardoskúti Fehértó, az Őrség, a kerecsensólyom és a parlagi sas.

223


A világ 7 természeti csodája

A világ hét új csodája mintájára a szervezők meghirdették a világ hét fő természeti csodája programot. A cél felhívni a figyelmet a látnivalók fokozott védelmére. 261 felsorolt természetes képződmény közül lehetett 21-t kiválasztani internetes szavazással. A 261-es listán Magyarország területéről csak a Balaton illetve a folyók közt felsorolt Duna szerepelt. A nyertes helyszínek: Amazonas, Ha Long-öböl, Vietnám, Iguazú-vízesés (Brazília/Argentína), Csedzsu-sziget (Dél-Korea), Komodo Nemzeti Park (Indonézia), Tábla-hegy (Dél-Afrika), Puerto Princessa Subterranean River, Palawan-sziget (Fülöp-szigetek).

Az Országos Kéktúra Trianonnal a magas hegységek és a már ott kialakult turistákat segítő intézmények, a jelölt turistautak, a menedékházak, az esőgombák is elvesztek. Az új határok között kellett megtalálni a táji szépségeket. Cholnoky Jenő földrajzprofesszor a Magyar Turista Egyesület elnöke az 1920-as évek második felében javasolta, hogy Szent István halálának 900. évfordulójára, 1938-ra jelöljenek ki az ország középhegységein végighúzódó turista útvonalat. Az útvonal kékszínű turistajelekkel való felfestése az évfordulóra megtörtént. A kitűzött útvonalon való végigmenetelést Szent István vándorlásnak nevezték el. A túra vonala Sümegtől a Nagy-Milicig húzódott. Az Országos Kéktúra útvonala

A háború után először 1953-ban járták végig az utat. Az út elnevezését, a jelölések színe alapján, Országos Kéktúrára módosították. Az 1977-ben a vonalat meghosz224


szabbították a nyugati határ közeli Velemig. Rockenbauer Pál 1979-ben Egymillió lépés címen TV filmsorozatot készített az útról. A film sikere nyomán a DélDunántúl szép helyeit felfűző útvonalról újabb filmet készítettek („Még egymillió lépés”). A dél-dunántúli szakasz 1977-től vált az Országos Kéktúra részévé, Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra néven. 1989-ben az ország nyugati határa mentén húzódó tiltott határsáv megszűntével az útvonal nyugati végpontja a határon álló Írott-kő lett. 1992-1996. között, elsősorban kerékpárosok részére, kialakították a túra Alföldön áthaladó szakaszát (Alföldi Kéktúra), körré formálva ezzel az Országos Kéktúra útvonalát.

225


NEMZETKÖZI KERESKEDELEM A relatív (komparatív = összehasonlító) előnyök elmélete szerint az országok azoknak az árucikkeknek a termelésére specializálódnak, amelyek előállításában a legtermékenyebbek. A nemzetek közötti kereskedelem, elméletileg a természeti és társadalmi erőforrások különbözőségén és a komparatív előnyök elve szerint kialakuló nemzetközi munkamegosztás alapján bonyolódik. Ez lenne a szabad kereskedelem, de ezt a nemzetállamok saját gazdaságaikat védő intézkedésekkel (protekcionizmus) korlátozzák. A védelem eszközei a vámok és a mennyiségi korlátozások (kvóták). A nemzetközi kereskedelem elsősorban árukereskedelem, de napjainkban a forgalom 1/5-ét a szolgáltatások nemzetközi kereskedelme teszi ki. A külkereskedelem szerepét, az árukereskedelem nagyságát, azaz az export és import együttes összegét egy adott ország életében a GDP-hez viszonyított %-os értékével fejezik ki. Az egész világra számolva ez az érték 25 %-t tesz ki. Az USA esetében ez 20 %, pedig 2007-ig mindegyik országnál több árut exportált és importált. 2007-ben Kína már 4,5 százalékkal többet exportált. Magyarország külkereskedelme a GDP 64%-a (2002). Ez jól jelzi hazánk nyitott gazdaságú ország, a gazdaság sok szállal kapcsolódik a világgazdasághoz. Egy ország nemzetközi árukereskedelme vizsgálatakor az export és import összetételét (áruszerkezet összetételét) és irányát (hová és honnan, azaz a viszonylati szerkezetet) vizsgálják. 10 billió (10 000 milliárd) dollárt meghaladó éves áruforgalmat először 2005ben ért el a világkereskedelem. A világkereskedelemben a legfontosabb árucikkek a gyáripari termékek, az összes forgalom 75 %-a. A mezőgazdasági termékek az összforgalom 15, a fűtőanyagok és ásványok 10 százalékát teszik ki. A kereskedelem fő indítói és célállomásai a nagyhatalmak. A világ legtöbbet exportáló országai (2006): EU, Kína, USA, Japán, Kanada, Dél-Korea, Oroszország. 2009-ben Kína megelőzte az USA-t. A világ legtöbbet importáló országai: USA, EU, Kína, Japán, Kanada, Dél-Korea, Mexikó. A vezető exportáló és importáló országok ugyanazok, kivéve a csak exportban (nyersanyag) vezető Oroszországot és importban (élelmiszer) az elsők közé tartozó Mexikó. A XX. század végén egymástól vásárolták az áruk többségét a legtöbbet importáló országok, az EU, az USA és Japán. Kína gyorsan növekvő exportja megbontotta ezt az összhangot. Az 1995-ban alakult Világkereskedelmi Szervezet (WTO) elsődleges célja a vámok eltörlése. Az információs technológiai termékek esetében sikerült megszüntetniük a vámokat. Az agrárpiaci és a textilipari termékek esetében a nyitás még várat magára. Az egyre magasabb színvonalú iparcikkek gazdaságos előállítása a termelő egységek méretének a növelésével, a termék minél nagyobb számban való gyártásával érhető el. Az iparcikkek többsége, különböző termelő egységek együttműködésével jön létre. Az új termékek kifejlesztése komoly kutatási és fejlesztési (K+F) munkát igényel. A nagy mennyiségben előállított termékeket csak nagy piacon lehet eladni. Ezek a tényezők arra serkentik az egyes államokat, hogy közösen állítsák elő a termékeket, megosztva a költségeket és megteremtve a nagyobb piacot. Ezért jön226


nek létre a nemzetközi gazdasági szervezetek, az országok közötti nemzetközi integrációk. A legtöbbet exportáló és importáló országok, 2006

A nemzetközi integrálódási folyamat első szakaszában csak a protekcionista kereskedelmi gátakat bontják le a csatlakozó országok.

A KERESKEDELMET AKADÁLYOZÓ VÁMOK LEBONTÁSÁNAK FOKOZATAI Kedvezményes (preferenciális) vámövezet. Az országok egymásnak kereskedelempolitikai kedvezményeket nyújtanak. Szabadkereskedelmi övezet. Egymásközti kereskedelem korlátozásmentes, a kívülálló országokkal szemben minden ország saját vámpolitikát alkalmaz. Vámunió. Unión belül szabad kereskedelem van, a külső határoknál közös vámrendszer működik.

227


Közös piac. A termékek mellett a tőke és munkaerő is szabadon áramolhat az országok között. Gazdasági unió. Az országok gazdaságai összefonódnak, közös gazdaságpolitika alapján közös beruházásokat hajtanak végre. Az unión belüli elmaradott területeket közösen fejlesztik. A tagállamok bevezetik a közös pénzt. Monetáris unió. Közös pénzügyi és hitelrendszer, adózás, költségvetés. Politikai unió. Nemcsak az országok gazdasági rendszere, de politikai intézményei is összefonódnak (egységes politikai szerveződés). Napjaink több mint száz integrációs megállapodása csak szabadkereskedelmi. Egyetlen kivétel az Európai Unió.

A PÉNZ FÖLDRAJZA A XVIII. és a XIX. században az Angol Világbirodalom, annak bankjai és pénze adta a hátteret a világgazdaság fejlődéséhez. 1717-től a font értékét aranyban határozták meg. 1819-től a bankjegyeket aranyra lehetett váltani. A USA gyors gazdasági fejlődése nyomán 1939-ben a világon gyártott termékek egyharmadát adta, ami kétszerese volt Németország és tízszerese Japán termelésének. 1945-ben már a világtermelés 40%-át adta az USA. Az erőviszonyok változása miatt az USA 1944ben nemzetközi gazdasági konferenciát hívott össze Bretton Woods-ba (New Hampshire). Az amerikaiak azt akarták, hogy a jövőben a dollár legyen az alapvető nemzetközi valuta, az országok kötelezzék el magukat a szabad kereskedelem mellett, és ezzel vessenek véget a birodalmi preferenciák rendszerének. A konferencia elfogadta az új, dollár alapú gazdasági rendet, de a dollár megőrizte szabott árfolyamon aranyra válthatóságát (aranydeviza-rendszer). A konferencia Washingtonban két nemzetközi pénzintézetet hozott létre. A Világbank (Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank) hosszú lejáratú fejlesztési hiteleket nyújt, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) pedig feltételekhez kötött rövid- és középlejáratú hitelekkel segíti a kormányokat gazdasági válságok idején. 1947-ben megszületett az Általános Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT), alapelve az általános legnagyobb kedvezmény elve. 1995-ben a GATT-ot felváltotta a Világkereskedelmi Szervezet (WTO). 1971-ben az USA felmondta a dollár aranyra válthatóságát, a pénz aranyfedezetét és lebegtetni kezdte a dollár árfolyamát. A többi ország is rátért a lebegő árfolyamok rendszerére. A szabályozott piac elvét felváltotta az önszabályozó piac elképzelése. A liberális gazdaságpolitika, korábban is azt hangsúlyozta, hogy hagyni kell a piacot magától működni. Az 1970-es években a liberalizmus megerősítése érdekében az állami vállalatokat eladták (privatizálás), a gazdasági szabályozókat leépítették (dereguláció), a piaci korlátozásokat feloldották (liberalizáció). Ezt a folyamatot neoliberalizmusnak nevezzük.

228


A pénz funkciói:

• Értékmérő, segítségével hasonlítja össze a piac a különböző áruknak tulajdonított értékeket. • Forgalmi eszköz, a munka vagy termék értékének a kiegyenlítésekor csereeszközként szolgál. • Fizetési eszköz, a pénzmozgás elválik az árumozgástól. • Értékmegőrző, a vagyonőrzés egyik formája. A pénz formái: • Árupénz. Árura alapozott pénzrendszer. • Papírpénz. • Bankszámlapénz. Az egyes országok pénzneme eltér egymástól. A valuta másik ország pénznemét jeleni. A deviza nemzetközi elszámolásokban használt fizetési eszköz (bankszámlapénz), az elszámolás irányától (adott országtól függ), milyen valutában történik az elszámolás. Valutaárfolyam az egyik nemzetközi valutának a másik valutában mért ára. Ha egy valuta szabadon váltható át más valutákra, akkor konvertibilisnek mondják. Az értékpapírok meghatározott pénzbeli értéket fejeznek ki. Típusaik: • részvények (vásárlója tulajdonosi jogot szerez egy vállalkozásban). • kötvények (adósságlevél) • állami értékpapírok (államkötvény, kincstárjegy). (Államkötvénnyel az állam tartós költségvetési hiányát fedezi, kincstárjeggyel rövid távú fizetési gondjait.) A tőzsde az a hely a világgazdaságban, ahol a termékek árát a kereslet és kínálat viszonya határozza meg, igen szigorúan szabályozott üzletmenet szerint. A tőzsde lehet árutőzsde és értéktőzsde. Az utóbbinál az értékpapírok (részvény, kötvény, állami értékpapír) kereskedelme folyik. Az értéktőzsdék a részvények árának alakulásából (több részvény árainak súlyozott átlagából) átlagindexet számolnak és azt naponta közzéteszik. A New York-i Értéktőzsde átlagindexe a Dow Jones, a budapestié a BUX. A Dow Jones ipari átlagindexet (DJIA) 1896-ban alakították ki. Akkor 12 vállalat részvényeit tartalmazó mutatót 1928-ban 30 cégessé bővítették. Azóta átlag kétévenként módosítják a listát a gazdaság szerkezetének megfelelően. Az alapítás óta egyetlen cég, a General Electric szerepel folyamatosan azon. A chicagói árutőzsdén a nyersanyagokra és élelmiszer-alapanyagokra kötött határidős ügyletek átlagindexe a Goldman Sachs nyersanyagpiaci index.

A fő nemzetközi pénzügyi tevékenységek

Értékpapír-kereskedelem, amelynek nagy része az tőzsdéken keresztül bonyolódik. A tőzsdén jegyzett részvények értéke egyre növekedett. 2001-ben a New York-i Értéktőzsdén forgó részvények értéke az USA GDP-jének a 160-180 százalékát teszi ki (2001). A nemzetközi tőzsdék egynapi forgalma azonos az USA negyedéves GDP-jével. A tényleges árumozgás helyett a tőzsdei forgalom döntő hányada spekulatív ügylet. 229


Devizakereskedelemben a befektetők a nemzetközi kamat-, árfolyam és adózási különbségeket kihasználva rövid távú befektetések formájában jutnak profithoz. A nemzetközi devizapiac napi forgalma megközelíti a két billió dollárt. Bankhitelezés. Az 1990-es évek végétől a bankok a jelzálogleveleket értékpapírrá alakították, és forgatni kezdték a piacon. Ezzel párhuzamosan egyre kisebb jövedelmű vásárlóknak nyújtottak alacsony értékű, nehezen továbbértékesíthető ingatlanokra jelzáloghiteleket. A pénzügyi buborék 2008-ban pénzügyi világválságba torkollott, a bankok beszüntették a hitelezést. A pénzügyi válság átterjedt a gazdaságra, a világkereskedelem, a turizmus csökkent, a piacok elsorvadtak, munkahelyek tömege szűnt meg. A második világháború óta először 2009-ben a világ GDPje is csökkent. Az egyes országok a válságot tovább mélyítő protekcionista (saját termelésüket védő) intézkedései helyett a G20-ak a befektetések és a szabadkereskedelem ösztönzését javasolták. A jelenlegi világgazdaság alakulását már nem a tényleges termelési folyamatok, hanem a nemzetközi pénzforgalom folyamatai befolyásolják.

Külföldi hitelek

Az államok elsősorban termelési szerkezetük modernizálására, egy új ígéretes ásványkincs lelőhely feltárására vesznek fel külföldi hiteleket. Számításaik szerint a hitelt és annak kamatait az újonnan előállított termékek exportjövedelméből fogják majd kifizetni. Ezt az elképzelést belső rossz politikai döntések és külső világgazdasági események keresztülhúzhatják. Belső probléma, hogy a kölcsönt a lakosság fogyasztási színvonalának emelésére, az államháztartás hiányainak fedezésére vagy a korábbi adósság visszafizetésére fordítják. Külső probléma, hogy a kölcsönt felvevő ország számára fontos importcikk világpiaci ára váratlanul jelentősen megnő, tudatos áremelés (kőolaj) vagy tényleges hiány miatt. A megnövő import rontja az ország kereskedelmi cserearány mutatóját (amikor az exportált termékek átlagos árát osztják az import termékek átlagos árával). A romló mutatót többlet exporttal lehetne javítani, de ennek, mondjuk lanyhuló világgazdaság esetén, nincs meg a lehetősége. Az ország adósságcsapdába kerül. A világ országai közül soknak az eladósodása az 1972-es, 1979-es olajrobbanás után következett be. Az erősen eladósodott országok első 1/5-ben van hazánk is. Az állam bruttó adóssága a GDP 77,4 %-át tette ki 2009-ben. A magyar export értéke 2006-ban a GDP 48%-a volt, az adósság törlesztése az összes exportbevétel felét vitte el. Az egy főre jutó adósság szempontjából, pedig a dobogó második fokán álltunk 1994-ben (2718 USD/fő). Magyarország a Világbank adatai szerint a Föld 51. nemzetgazdasága, a világ összes nemzetgazdasági teljesítményének 0,2%-át állítja elő. Hazánk éves nemzetgazdasági teljesítménye 120 milliárd dollár (2008). Magyarországon a külföldi tulajdonban lévő mintegy 25 000 cég állítja elő a GDP kétharmadát és bonyolítja az export és import közel 80%-át.

230


A KLÍMAVÁLTOZÁS OKA ÉS HARC A KLÍMAVÁLTOZÁS ELLEN KLÍMATÖRTÉNET Az elmúlt 110 ezer év hőmérséklet-változásait a grönlandi jégben, 1988-1991 között végzett, két 3000 méter mély, egymástól 28 km-re lévő magfurás adatai alapján próbálták rekonstruálni. A jégbe zárt légbuborékokban található oxigénizotópok aránya alapján lehetett következtetni a légkör hőmérsékletére. Ez a 110 ezer éves klímatörténet két különösen érdekes dologra hívta fel a figyelmet. Az egyik az, hogy százezer éven át a klíma drasztikusan (kb. 10 fokos amplitúdóval!) ingadozott, majd az utolsó tízezer évben szinte eseménytelenné vált, pontosabban az ingadozás egy nagyságrenddel csökkent. Ez a változás azért érdekes, mert a relatíve stabil klíma kezdetének időpontja nagyjából egybeesik a földművelés, vagyis az emberi kultúra kialakulásának kezdetével. 2004-ben az az Antarktikán 3270 méteres magfúrással 740 ezer évre visszanyúló mintákat nyertek (EPICA program). A jelenlegi kutatások célja egy millió évet átölelő jégminta kiemelése. Hőmérséklet-ingadozások az elmúlt 110 ezer évben a Dansgaard-féle grönlandi jégmagfúrás alapján

Az emberi kultúra, az utóbbi tízezer év éghajlati változásait a pollenvizsgálatokból, a fák évgyűrűinek elemzéséből, részben a történelmi írott forrásokból ismerjük. A történelmi időkből ismert klímaváltozások: • I. e. 8000 a jégkorszak vége, a jelenkor (holocén) kezdete, fokozatos felmelegedés. • I. e. 6000 Atlanti klímafázis, az éves átlaghőmérséklet a mainál 2,5 Celsius fokkal magasabb. • I. e. 5000 Szubboreális klímafázis, a hőmérséklet szabálytalanul csökken. • I. e. 2200 az egyiptomi Óbirodalom végét jelentette az aszályos időszak. 231


• A X. században hűvös és száraz időszak vezetett a népvándorlásokhoz. • XI-XIII. században erős felmelegedés volt Európában. Grönland partjainál a víz 4 fokkal volt melegebb, Angliában szőlőt termeltek, Norvégia északi részein árpát, Szicília folyói hajózhatók voltak, a Kaszpi-tenger szintje 8 méterrel magasabb volt, mint ma. Ezt az időszakot középkori meleg periódusnak nevezik. A XIII. század dereka átmenetileg viszont ismét hideg lett, Mátyás királlyá választása a Duna jegén 1458-ban. • A XIV-XVIII. század között volt az úgynevezett kis jégkorszak. Grönland, Izland közötti tengerrész befagyott, Európa folyói is sorra befagytak (1576 vásár a Temze jegén). A lehűlést jól szemléltetik a híres flamand festő id. Pieter Brueghel havas életképei az 1500-as évek derekáról. Id. Pieter Brueghel: Vadászat, 1565

• Egyes kutatók feltételezése szerint az egyiptomi Óbirodalomhoz hasonlóan a világ más részein is a klímaváltozás miatt omlott össze néhány birodalom. A IX. századi aszályok vetettek végett a közép-amerikai maja államok virágzásának és a XIV.–XV. századi súlyos aszályok nyomán omlott össze a délkelet-ázsiai khmer birodalom. Az utóbbi 2000 év átlaghőmérsékletét az 1961–1991 közötti évek átlaghőmérsékletéhez viszonyítva azt kapjuk, hogy a XI–XIII. századot kivéve az átlaghőmérséklet 0,2-0,8˚ Celsiussal kisebb volt. Először 2000-ben haladta meg a hőmérséklet az 1961 – 1991 közötti 30 év átlagát. 232


Átlaghőmérséklet-változások az elmúlt 2 ezer évben

Az 1-2 ºC-os globális változásokat klímaingadozásoknak, az 5-10 ºC-os globális hőmérsékletváltozásokat klíma- vagy éghajlatváltozásnak nevezzük. Az elmúlt másfél évszázad adataiból nem lehet eldönteni, hogy jelenleg klímaváltozás kezdetéről vagy csak klímaingadozásról van szó. A változás korábbiaknál gyorsabb alakulása az előbbi feltételezést látszik alátámasztani.

ÜVEGHÁZHATÁS A Napból érkező energia, különböző rövidhullámú elektromos sugárzások formájában halad át a légkörön és melegíti a felszínt. A meleg felszín hosszúhullámú hősugárzást bocsát ki. Ennek jelentős része visszaverődik az úgynevezett üvegházhatású gázok, földkörüli burkot képező molekuláiról ezzel melegedést okozva. Azaz az üvegházhatású gázok „lefelé” átengedik a napsugárzást, de nem engedik át a földfelszínről „felfelé” haladó hősugárzást. Az üvegházhatás a légkör hővisszatartó képessége. Az üvegházhatást már a XVIII. században felismerték és a tudósok kiszámították, hogy ha nem volna üvegházhatás, akkor a Föld felszínközeli, jelenlegi 15 °C átlaghőmérséklete 33 fokkal alacsonyabb lenne, és a Föld lakhatatlan volna. Ugyanakkor már a XIX. század végén tudott volt, hogy az ipari forradalom kezdete óta egyre több szén-dioxid került a légkörbe. Akkoriban feltételezték, hogy a világóceán maradéktalanul képes elnyelni az emberi tevékenység révén a légkörbe juttatott a széndioxid-többletet. 1955-ben a Scripps Oceanográfiai Intézet (San Diego) kutatásai azt jelezték, hogy a légkörbe kerülő szén-dioxid jelentős részét nem nyelik el a világóceánok, az benne marad a légkörben. A kérdés tisztázására 1957-ben, a Nemzetközi Geofizikai Év programjának keretében pontos, hosszú távú, légköri szén-dioxid-mérési programot indítottak, a Hawaii fősziget Mauna Loa vulkánjának tetején felépített obszervatóriumban. Tíz év méréssorozata igazolta, hogy a légköri szén-dioxid233


koncentráció folyamatosan emelkedik. Ha nő a légköri szén-dioxid-koncentráció (és egyéb tényezők nem változnak), akkor a sugárzásfizikai törvények értelmében nő az üvegházhatás, vagyis elvileg a légkör alsó pár kilométeres vastagságú rétegében hőtöbblet keletkezik. A meteorológiai mérések azt mutatták, hogy az átlaghőmérséklet a XIX. sz. közepe óta nő Földünkön. A levegő szén-dioxid szintje is nő, különösen az 1950-es évek vége óta. A hőmérséklet és az üvegházhatást okozó gázok koncentrációja közötti összefüggés, a tudományos bizonytalanságok ellenére, széleskörűen elfogadottá vált. Sokak szerint az emberiség központi feladata lett a klímaváltozás mértékének csökkentése és ennek érdekében a szén-dioxid kibocsátás korlátozása.

A KLÍMAVÁLTOZÁS ÉSZLELHETŐ HATÁSAI • Növekszik a rendkívüli időjárási jelenségek száma. Az éghajlatváltozás káros hatásai közül az átlagember, a világ lekülönbözőbb tájain találkozhat a gyakoribbá váló viharokkal, hőhullámokkal, árvizekkel, aszályos időszakokkal. Az éghajlatváltozás már jelentkező negatív hatásai a biztosítási rendszer teljes újra gondolását igénylik, a pénzügyi katasztrófa elkerülése érdekében. A biztosítók ugyanis a múltban gyűjtött biztosítási kárigények alapján kötnek szerződéseket a jövőben előforduló károkra, és ennek megfelelő összeget tartalékolnak azok rendezésére. A klímaváltozás nyomán a korábbi károkat jelentősen meghaladó káresemények történnek, szokatlan gyakorisággal. A természeti katasztrófák okozta vesztességek négy évtizede, korrigált dollár árfolyamán számolva, körülbelül 10 százalékkal nőnek évente. A biztosítási iparág összes bevétele 2 billió dollár (a világgazdasági termelés 10 %-a), ebből a korábbi kárigények alapján 3000 milliárd dollárt tartalékol a természetes katasztrófák okozta veszteségek fedezésére. A klímaváltozás felboríthatja a rendszert, válságba taszítva a biztosítási iparágat. • 1960-2000 között a földfelszín közelében a levegő átlaghőmérséklete 0,5 Celsius-fokot emelkedett. Az óceánok egyre több vizet párologtatnak, ezért a levegő páratartalma átlagosan 4 százalékkal nőtt. Márpedig minél több vízpára jut a levegőbe, annál nagyobb a heves esőzések valószínűsége. • Csökken a tavak vízfelülete. Ezt jól mutatja az Aral-tó és a Csád-tó vízfelületének változása. • A Jeges-tengert borító állandó jégtakaró felülete 1980. óta folyamatosan csökken (30 év alatt területe a felére zsugorodott). A jégtakaró elolvadásával egész évben hajózhatóvá válna az Északi-tenger, lerövidülne az út Európa és Távol-Kelet illetve Amerika keleti és nyugati partjai között. Az olvadó jég nyomán lehűlő tenger 1-2 fokkal lehűtené a Föld átlaghőmérsékletet is. Az Északi-sark és az Egyenlítő közötti hőmérséklet különbség megnőne, ezáltal a viharok hevesebbé válnának. • Az Északi-sarkvidék jege nyaranta egyre korábban és gyorsabban indul olvadásnak és később áll be a víz. A jég vastagsága 15-40%-kal csökkent.

234


Az Arktisz jégtakarójának a csökkenése

• A hideg övezet örökké fagyott talaja (permafroszt) fölenged, és a kiolvadt jég miatt a felszín beroskad, a mélyedésekben összegyűlhet a víz. Az egykori mocsarak felolvadó talajából a szerves anyagok korábbi bomlása során keletkezett metán kiszabadul, tovább növelve a légkörben az üvegházhatású gázok mennyiségét. • Visszahúzódnak a gleccserek. A Sperry-gleccser (Glacies Nemzeti Park, Montana) területe 1901. óta az 1/3-ára csökkent. Európa leghosszabb glecscsere, a Gross Glockner oldalában lévő Pasterze-gleccser végéhez az 1960-as években siklóvasutat építettek. A gleccserhez most csak hosszú sétával lehet eljutni. Az út mentén táblák jelzik meddig tartott a jég a korábbi években. Az Antarktika körüli jégpadok széttöredeznek, nem állják útját a gleccsereknek. Azok így gyorsabban mozoghatnak a part felé. A grönlandi Iluissat-gleccser világörökségi helyszín. A 100 km hosszú, 7 km széles, 1200 m mély jégfolyamból állandóan hatalmas jégtűk szakadnak le. 235


A Pasterze-gleccser vastagságának és hosszának a csökkenése

• A Kilimandzsáró havának a négyötöde elolvadt 1912. óta. • A tengerek vízszintje emelkedik az olvadó gleccserjég és a tengervíz felmelegedése (térfogat-növekedés) miatt. 1961-2003 között az átlagos vízszint évi 1,8 millimétert emelkedett. 2006 végén a Gangesz torkolatánál a Bengáliöbölben a kicsi, de lakott Lohachara sziget eltűnt a megemelkedett tengerszint miatt. (Becslések szerint százmilliónál több ember lakik egy méterrel az átlagos tengerszint felett, őket különösen veszélyezteti a tengerszint várható emelkedése.) • Eltolódnak az évszakok. Korábban köszönt be a tavasz, később érékezik az ősz. Emiatt változik a virágzások ideje, az állati vándorlások időpontja, korábban fészkelnek a madarak. A korábban érkező tavasz miatt az erdők hamarabb kiszáradnak és maradnak szárazok megnövelve az erdőtüzek esélyét. • A hőmérsékletváltozás (melegedés) a leghidegebb területeken a legnagyobb. • Nő a meleg napok (hőmérsékleti maximumok) száma, csökken a hideg napoké. • Nő a páratartalom és az éjszaki hőmérséklet.

236


Az emelkedő tenger által veszélyeztetett területek

• Változik a csapadék gyakorisága és intenzitása (az egyidejűleg a lehullott csapadék mennyisége), azaz a csapadék kevesebb alkalommal, de heves formában esik le. A kisebb területre hirtelen lehulló csapadék az ott lévő néhány m³/s átlagos vízhozamú patak vízmennyiségét 100 m³/s duzzaszthatja, amely hirtelen árvízével (az un. villámárvízzel) óriási pusztítást okozhat. Ez következett be 2005 nyarán, amikor a Kövicses-patak elöntötte Mátrakeresztest. • A trópusi ciklonok száma feltehetően nem fog változni, de nagyobb erővel fognak lecsapni. • A melegedés hatására hűvösebb éghajlatra (azaz északabbra és magasabbra) tolódik több növény és állat elterjedési területe. • Ma még csak a csak trópusokon ismert rovarok, baktériumok, vírusok elterjedhetnek a mérsékelt övben magukkal hurcolva a trópusi betegségeket. • A tenger (29 Celsius fok fölé) melegedése esetén a korallokkal szimbiózisban élő, táplálékukat adó zöld moszatok elpusztulhatnak. A korall kezd kifehéredni. A tartós felmelegedés, hosszú idejű kifehéredés a korallok halálához vezethet. • A légkörben növekvő szén-dioxid egy része a tengerek vízében szénsavvá alakul, savasítja az óceánokat. A sarkvidékek táján erősebb a savanyodás, mert a hideg vízben jobban oldódik a szén-dioxid. Távlatilag a savas víz feloldja a tápláléklánc alapját képező mésztartalmú mikro zooplanktonok vékony héját. A víz melegedése a fitoplanktonok számát csökkenti. Ez a két folyamat a tengeri élelemláncban feljebb elhelyezkedő valamennyi élőlényt érinti. • Az agrártermelés biztonságát jelentős mértékben befolyásolja az éghajlat. A klímaváltozás, mezőgazdasági termelést befolyásoló, földrajzi helyenként hol pozitív, hol negatív hatásait számtalan tanulmányban próbálták összefoglalni. 237


A KLÍMAVÁLTOZÁS MÉRSÉKLÉSE ÉS AZ AHHOZ VALÓ ALKALMAZKODÁS A klímaváltozással kapcsolatok információk átfogó, objektív, nyitott és transzparens elemzésére a Meteorológiai Világszervezet (WMO) és az ENSZ Környezeti Programja (UNEP) 1988-ban létrehozta a Kormányközi Éghajlatváltozási Panelt (angolul: Intergovernmental Panel on Climate Change – IPCC). Az IPCC a hivatalos megfogalmazás szerint azt a szerepet kapta, hogy mérje fel az ember okozta klímaváltozás veszélyére utaló tudományos tényeket, megfigyeléseket és kutatási eredményeket, az ember okozta klímaváltozás lehetséges hatásait, és az elkerülhetetlen változásokhoz való alkalmazkodás lehetőségeit, valamint az antropogén klímaváltozás mérséklése érdekében tehető lépéseket. Az IPCC első jelentését 1990-ben hozták nyilvánosságra, a Meteorológiai Világszervezet által akkor összehívott Második Éghajlati Világkonferencia számára (az elsőt 1979-ben rendezték meg). (1992-ben, közvetlenül a Riói Környezetvédelmi Csúcsértekezlet előtt egy „kiegészítő jelentés” is készült.) A második jelentést 1995-ben publikálták, a harmadikat 2001-ben, a negyediket 2007-ben, az ötödiket 2013-ban. Mindegyik jelentés három teljesen különálló részből állt, és e részeket három egymástól független munkacsoport készítette. Az első rész tartalmazta a klímatudományi alapokkal foglalkozó összegező elemzéseket, a második rész az éghajlati hatástanulmányokat, a harmadik rész pedig a politikai válaszstratégiákkal foglalkozó munkákat. A jelentések hatására született meg az ENSZ Éghajlatváltozási keretegyezménye (1992) és a Kiotói egyezmény (1997). Az IPCC jelentések megállapításai: • A globális éghajlat évtizedek óta egyértelműen melegszik. • A globális átlaghőmérséklet a XX. század közepe óta bekövetkezett emelkedése legnagyobbrészt, és nagy valószínűséggel annak a mérésekkel bizonyított ténynek a következménye, hogy az üvegházgáz-koncentrációk az emberi tevékenység következtében növekedtek. • A globális hőmérsékletemelkedés a XXI. század folyamán 1,1 °C és 6, 4 °C között bármekkora lehet (attól függően, hogy mennyire sikerül a jelenlegi üvegházgáz-emissziókat csökkenteni). • Nemcsak melegedésről van szó, hanem arról is, hogy a klíma egyes övezetekben szélsőségesebbé válhat. • A klíma melegedése és a tengerszint-emelkedés, a rendszerben már benne lévő többlet üvegház-gázok következtében még akkor is évszázadokig folytatódna, ha most azonnal meg tudnánk fékezni a kibocsátásokat. 1979-ben, amikor a Meteorológiai Világszervezet az Éghajlati Világprogramot létrehozta, két cselekvési irányt jelölt ki a problémák megoldására. Az egyik a klímavédelem, az antropogén hatások csökkentése, amit akkor mitigációnak neveztek el, a másik pedig az immár elkerülhetetlen változásokhoz való alkalmazkodás (adaptáció). A mitigation szó angolul mérséklést jelent, ebben az esetben az antropogén klímaváltozás mérséklését értik alatta. A csökkentés, alkalmazkodás a társadalom pozitív hozzáállása nélkül nem oldható meg, ehhez szemléletformálásra, környezettudatos gondolkodás kialakítására van szükség. A két cselekvési irány közös jelmondata: Elkerülni a kezelhetetlent, kezelni az elkerülhetetlent. 238


Az éghajlatváltozás lassításának, majd megállításának egyetlen módja a levegőbe kerülő szén-dioxid mennyiségének drasztikus csökkentése. Az energiatermelés és fogyasztás jóval kevesebb üvegházhatású gáz kibocsátásával járó kialakítását olyan időtartamon belül kell megvalósítani, amellyel elkerülhetjük az éghajlat katasztrofális módosulását, amelyhez sem az ökológiai rendszerek sem a társadalmak nem tudnának hatékonyan alkalmazkodni. A szén-dioxid közel egynegyede az áramtermelés és az épületek fűtése során kerül a levegőbe, ezt követi a szállítás, ezen belül a gépkocsi közlekedés. A jövedelmek alakulása és az autók száma között egyértelmű kapcsolat mutatható ki. Ezért várható, hogy a fejlődő országokban, ahogy a jövedelmek nőnek az autók száma is gyarapodni fog. 2006-ban 600 millió autó volt a világ útjain. Feltételezik, hogy 2050-re az autók mennyisége a duplájára, fog nőni. Az autóközlekedésben az olaj helyett, a hidrogénes üzemanyagcellát tekintik a jövő energiaforrásának. A cellában a hidrogén és az oxigén egyesüléséből elektromos áram keletkezik, ami hajtja az autókat. A szerkezet csendes és párán kívül semmit sem bocsát ki magából. Jelenleg megoldatlan az üzemanyag tárolása az autón belül. Egy átlagos autóba beleférő, sűrített hidrogént tartalmazó tartály csak 300 kilométeres út megtételéhez elegendő. A hidrogénellátás infrastruktúrájának a kiépítése, a benzinkút hálózat egykori kiépítéséhez hasonlóan, óriási befektetést igényel. Az ipari forradalom előtt a légkörben a széndioxid aránya 280 milliomod részt tett ki. 280 ppm volt a koncentrációja, azaz minden millió levegőmolekula között 280 szén-dioxid molekula volt. (ppm = part per million= milliómodnyi térfogat rész, kis mennyiségű összetevők mértékegysége.) A széndioxid e koncentrációja mellett a Föld átlaghőmérséklete 14 C fok volt. A szén-dioxid, molekulájának szerkezete miatt elnyeli az űrbe visszasugárzott hőt, négyzetméterenként néhány watt hőenergiát köt meg. A kis értékek felhalmozódnak. 1950-ben a széndioxid koncentrációja 315 ppm volt, 2007-re 380, 2013-ban 400 ppm-re nőtt. (Ez azt jelenti, hogy a levegőben lévő szén-dioxid mennyisége az ipari forradalom kezdete óta 42 %-kal nőtt.) Napjainkban a széndioxid koncentrációja évente 3 ppm-el emelkedik. Elméleti számítások szerint 450 ppm esetén elolvad a grönlandi és a nyugatantarktikai jégtakaró. Évente továbbra is 2 ppm-es növekedéssel számolva három és fél évtized választ el bennünket a 450 ppm értéktől. A levegőbe kerülő szén-dioxid mennyiségének egynegyedét abszorbeálják a tengerek, egynegyedét a növények, a maradék 45% a légkörben marad. A tenger vize melegszik és tengervízben elnyelt szén-dioxid hatására vize savasodik. Az elnyelés folyamata 2000 óta lelassult, mert a tengervíz savasodása nehezíti a gáz elnyelődését, ezért egyre több szén-dioxid marad a levegőben.

239


A szén-dioxid koncentráció (egymillió részecskére vetített részecskeszám, ppm) alakulása és az északi félteke növekvő hőmérséklete

A legnagyobb szén-dioxid kibocsátok a világ villamos erőművei. A széntüzelésű erőművek azonos árammennyiség esetén kétszer annyi szén-dioxidot engednek a levegőbe, mint az olajfűtésűek. A világ teljes széndioxid kibocsátása az erőművekének a 2,5-szerese. A klímaváltozás elleni harc ellenére a hagyományos, szénhidrogén-alapú energiaforrások aránya, úgy tűnik 2030-ban még 80% körüli lesz. Az üvegházhatás csökkentése érdekében az energia-termelés során keletkező szén-dioxidot meg kellene kötni és kimerült olaj-, gáz-, és széntelepeken tárolni. A módszer angol elnevezése és rövidítése: carbon capture storage (CCS), célja a szén-dioxid kibocsátása 240


nélküli áramtermelés. A szén-dioxid tárolása csak bizonyos geológiai feltételek mellett alkalmazható, de nem ismerjük a földrengések kockázatát, amikor az összes gáz kiszabadulhat a légkörbe. Jelenleg még nincs kidolgozott módszer, de Norvégia a mongstadi erőműben már kísérletezik ezzel. A Föld átlaghőmérséklete 1900–2007 között 0,6 fokkal emelkedett. Az 1990ben kezdődött évtized a legmelegebb volt az 1861 óta végzett meteorológiai mérések során. 1990–2100 között további 1,1–6,4 C fokos hőmérsékletemelkedéssel számolnak a kutatók (a legoptimistább és a legpesszimistább forgatókönyv szerint. A legpesszimistább változat szerint olyan mértékű globális hőmérsékletnövekedés valósulhat meg, ami már geológia értelemben vett éghajlatváltozás alsó határértékét közelíti.) A szén-dioxid légköri koncentrációját 400 ppm-en kellene stabilizálni ahhoz, hogy a felmelegedés 2º Celsius alatt maradjon. Az üvegház-gáz kibocsátás jelenlegi üteme mellett egy évtizeden belül elérjük ezt a szintet. A világ energia-termelésének 25 %-át az USA veszi igénybe, amikor népessége a világ lakosságának 5 százaléka. Ez ötször annyi, mint Japán és hatszor annyi, mint Németország felhasználása. Japán energiafelhasználása kétszerese Afrikáénak. Összesemben a fejlett országok a világ energiafelhasználásának a felét használják fel. Az energiafelhasználás országonkénti különbségeinek megfelelően jelentős eltérések vannak az egy főre eső szén-dioxid kibocsátásban is. Egy főre vetítve az amerikai fogyasztás kétszerese a nyugat-európai vagy japán fogyasztásnak, tízszerese a világátlagnak. 2006-ig abszolút értékben (és egy főre vetítve is) az USA bocsátotta ki a legtöbb szén-dioxidot. 2007-ben az addig második Kína megelőzte abszolút értékben az Államokat. Az abszolút elsőség ellenére Kína egy főre vetített széndioxid kibocsátása fele az Európai Unió országainak. 1990−2002. között a világ szén-dioxid kibocsátása 15 %-al nőtt. Közel ezen idő alatt (1992-2002. között) Kína 33 %-al, India 57 %-al növelte szén-dioxid kibocsátását. A világ legnagyobb emberi tevékenységhez köthető üvegházhatású gázkibocsátói, egy főre vetítve (2006): USA 20 tonna EU 11 tonna (Magyarország 8 tonna) Kína 3,5 tonna India 1 tonna Világátlag 4,2 tonna Az EU átlaghoz viszonyított kedvező magyarországi kép megváltozik, ha a kibocsátást egységnyi GDP-re vetítjük, ez 27 %-al az EU átlaga felett van. A szén-dioxid kibocsátás eszközökre, országokra való lebontása nem egzakt méréseken, hanem az energiahordozók jól dokumentált felhasználásán alapul. A pontos mérőállomások a szén-dioxidtermelő forrásoktól távol vannak, így a levegőben már egyenletesen elosztott szén-dioxid mennyiségét mérik. Nem ismerjük pontosan az erdők elnyelő kapacitását sem, mert az fa típusától, a fák életkorától stb. függ. A mérések pontosságának, a kibocsátás helyének és mennyiségének pontos kimutatását ilyen célú mesterséges hold (Carbon Observatory) 2013. évi felbocsátásától várják.

241


AZ ÖSSZES ÜVEGHÁZHATÁSÚ GÁZ KIBOCSÁTÁSA A szén-dioxid nem az egyetlen üvegházhatású gáz, ilyen a vízgőz, a metán, a dinitrogén-oxidok, a halogénezett szénhidrogének (különböző fluortartalmú vegyületek) és az ózon. A felsorolt gázok némelyikének az üvegházhatása (globális melegítő potenciálja) többszöröse a szén-dioxidnak. Például a levegőbe jutó nitrogénmonoxid üvegházhatása kb. 270-szerese, a metán melegítő hatása 27-szerese a széndioxidnak. A különböző üvegházhatású gázok melegítő képességét szén-dioxid egyenértéken fejezzük ki. Egy tonna szén-dioxid egyenértéknek felel meg egy tonna széndioxid, vagy akkora tömegű másik gáz, melynek melegítő hatása egy adott időszak (100 év) alatt megegyezik egy tonna szén-dioxidéval. Szén-dioxid egyenértékben kifejezve a szén-dioxid teszi ki az üvegházhatású gázok 77%-át, a metán 17%-át. Nézzük meg, hogy milyen gazdasági területek, milyen mértékben felelősek az emberiség által okozott üvegházhatású gázok globális kibocsátásáért, milyen az arányuk (%) szén-dioxid egyenértékben kifejezve. Villamos energia- és hőtermelés Közlekedés

24,1 13,5 (ebből légi 1,6%) Hulladék (hulladéklerakódók szerves anyagából, hulladékégetés és 3,6 szennyvízkezelés során felszabaduló gáz) Mezőgazdaság 14,9 Földhasználat-változás 18,2 Minden egyéb, az iparral együtt 25,7 A mezőgazdaságon belül: A talajból származó nitrogén-monoxid Haszonállatokból és trágyából származó metán Rizsből származó metán Energiafelhasználás Egyéb

6,0 5,1 1,5 1,4 0,9

A földhasználat változás (erdőirtás, rétfeltörés, mocsárlecsapolás) jelentősen befolyásolja, növeli a légkörbe kerülő szén-dioxid mennyiségét. Egy hektárnyi erdő a mérsékelt éghajlaton átlagosan 3,2 tonna szén-dioxidot köt meg. Az erdők kivágása kétszeresen kedvezőtlen. A kivágott fák elégetésével vagy szerves anyagának elbomlásával annyi szén-dioxid kerül a levegőbe, amennyit a fák egész növekedésük alatt megkötöttek, másrészt a következő évben a kivágott fák már nem kötnek meg szén-dioxidot. (Az egynyári növények is megkötik a szén-dioxidot, de lebomlásukkor ugyanannyit a levegőbe is bocsátanak, ezért velük nem kell számolni.) A mű- vagy szervestrágyázás növeli a talaj nitrogén tartalmát. A talajlakó nitrátbaktériumok a nitrogént vissza tudják alakítani eredeti állapotába, légköri gázzá, de a folyamat során a baktériumok üvegházhatású gázt, nitrogén-monoxidot bocsátanak a levegőbe. 242


A kérődzők bendőjében a takarmány cellulóztartalma az emésztőrendszerükben élő baktériumok közreműködésével lebomlik, és közben metán szabadul fel. Jól tejelő és ezért sok takarmányt fogyasztó állatoknál ez elérheti az évi 110 kg-ot. A rizstermesztésnél a vízzel elárasztott területen a szerves anyagok levegő (oxigén) hiánya mellett bomlanak el metán keletkezése mellett. Metán szabadul fel a lápokból, mocsarakból, hulladéklerakókból és a szénbányákból is. A lápok lidércfényei a rothadó anyagból felszabaduló és begyulladó metángáz. A szénbányák retteget jelensége volt a sújtólég néven ismert levegő-metán elegy. A XXI. század eleje óta ismert, hogy metán szabadul fel az északi területek örökké fagyott talajából (permafroszt) és az Északi-tenger fenekéről is. A tudomány jelenleg csak nagy bizonytalansággal képes megbecsülni a metán légkörbe kerülő és ott elbomlott illetve a légkörben maradó mennyiségét. A világ becsült metántermelése

JAVASLATOK A SZÉN-DIOXID KIBOCSÁTÁS CSÖKKENTÉSÉRE Az ENSZ Klímaváltozás Bizottsága szerint annak érdekében, hogy a Föld globális felmelegedése a következő évtizedekben két Celsius fok alatt maradjon, az energia meghatározott százalékát valamilyen új, széndioxid kibocsátástól mentes forrásból kell előállítanunk. Az új, szénmentes forrásból származó energia arányának a teljes energiatermelésen belül 2030-ban el kellene érnie a 14%-ot, 2050-ben a 33%-ot, 2075-ben minimum az 50%-ot. (A klímaváltozás hatásainak gyorsulását látva, egyre újabb és újabb, nagyobb csökkentéseket sürgető javaslatok születnek. Például a szénmentes energia arányának 2050-ben már el kellene érnie a 40, 2050-ben a 80 százalékot.) A szén-dioxid kibocsátás csökkentése, az új szénmentes energetikai

243


módszerek bevezetése együtt kell, hogy járjon a fosszilis üzemanyagokra épült infrastruktúra felszámolásával, illetve ujjal való felváltásával. Az angol kormány felkérésére Sir Nicholas Stern felmérést készített a klíma változás gazdasági hatásairól és a károkat csökkentendő intézkedésekről (Stern jelentés, 2007). Stern adatai szerint, ha nem történik hatékony lépés az üvegházhatású gázok emissziójának csökkentése érdekében, az (túlzó feltételezése szerint) olyan fokú klímaváltozást okozhat, melynek globális, évenkénti költsége (kára) minimálisan a globális GDP 5 %-át, maximálisan 20 %-át is elérheti. Számításai szerint, ha ezzel szemben a globális GDP 1 %-át a megfelelő védekező intézkedésekre fordítjuk, a legsúlyosabb következményeket el tudjuk kerülni. Az emissziók csökkentése érdekében motivációt kell teremteni az energiahatékonyság növelésére, az igények megváltoztatására és a „tiszta” energiát használó technológiák bevezetésére. Mindehhez három dologra van – szerinte – szükség: Az első az adók, az emisszió kereskedelem és a szabályozás együttes alkalmazása. A második az új, környezetkímélő technológiák kifejlesztésének támogatása. A harmadik az energiahatékonyság fokozását akadályozó emberi tényezők eltávolítása. A klímabarát energiapolitikára való teljes átállás hatalmas feladatát döntően piaci eszközökkel tartja elérhetőnek. Ezt elősegíti, hogy a klímaváltozás veszélyeit egyre több ember ismeri fel, és a tudatos vásárlók környezetkímélő technikával előállított termékeket keresnek. (Ezt mutatja, hogy 2006-ban és 2007-ben amikor az autók eladása világszerte megtorpant, a Toyota hibrid meghajtású ökoautója, a Prius jelentős forgalomnövekedést ért el. A Prius olyan kombinált meghajtású autó, amely alacsony sebességnél akkumulátorral működik, magasabb sebességnél belső égésű motor hajtja.) Átfogó javaslatát tételes lépések sorozatává alakították a klímavédő szervezetek: • A 2 milliárdos autóipar üzemanyag fogyasztásának felére csökkentése, új technikai megoldásokkal. • Az évi átlagos 16 000 km-es futásmennyiség felére csökkentése. • Az elektromos világító, fűtő-, hűtőberendezések hatásfokának 25 %-os növelése. • A széntüzelésű erőművek földgáz üzeműre cserélése. • Az atomerőművek kapacitásának (legalább a háromszorosára) növelése. (Az EU is, még a fukusimai atomerőmű katasztrófa előtt, a klímaváltozás elleni harc egyik elemévé nyilvánította a nukleáris energia felhasználását.) • A nap- és szélenergia felhasználásának erőteljes növelése, • Több etanol előállítása • Az erdőirtások leállítása, • Talajt kímélő művelés alkalmazása, mert a hagyományos szántás gyorsítja a szerves anyagok lebomlását és ezzel szén-dioxidot szabadít fel. • Az épületszabványok átalakítása, a hőveszteség és a külső meleg elleni védelem szabályozása. E megtérülő beruházásokkal jelentősen csökkenthető lenne a lakossági üvegházhatású gázok kibocsátása. • A vállalatok értékelésénél be kellene vezetni az energiafelhasználás és károsanyag-kibocsátás (az úgynevezett szénlábnyom) mérését, és ennek csökkentésére, a „vállalati zöldülés” érdekében tett lépéseket. 244


A Greenpeace mozgalom változások eléréséhez szükséges pénzt a világ katonai büdzséjének (ez 2011-ben 1738 milliárd dollár volt), elsősorban a globális kiadások felét adó öt ország (USA, Kína, Franciaország, Oroszország, Nagy-Britannia) hadikiadásainak a csökkentésével lehetne előteremteni. A dán Bjorn Lomborg Hidegvér című könyvében azt írja a szén-dioxid csökkentés költségei azonnaliak, az előnyök csak a távoli jövőben jelentkeznek. Az emberiség több súlyos problémával küzd (alultápláltság, fertőző betegségek, tiszta ivóvíz hiánya), ezeket a problémákat kellene megoldanunk. Ezzel párhuzamosan hatékonyabb megújuló energiát hasznosító eszközöket kellene kifejleszteni. Az ilyen célú kutatás-fejlesztésre az országok GDP-jük 0,05% át fordítsák. A napelemes energia jelenleg kétszer-háromszor annyiba kerül, mint a szénalapú. A napelemek terjesztését ezért nem engedheti meg Kína és India magának. A mai hatékonyság jelentős növelésével, az új technológiák szoríthatják ki a nem megújuló energiákat. Az új eszközök kifejlesztéséig is takarékoskodni kell az energiával. Ehhez az emberek lelkiismeret-furdalására nem lehet apellálni (pl. kevesebbet utazzon). Az adóztatással kell a takarékosságot kikényszeríteni.

KLÍMAKONFERENCIÁK Az első klímakonferencia 1997-ben Kiotóban (Japán) volt. A konferencia javaslatára, 35 fejlett ország vállalta, hogy 2008–2012 között 5,2 %-al csökkenti az 1990. évi szén-dioxid kibocsátását. (Kiotói egyezmény). Magyarország 6%-os csökkentést vállalt, de a rendszerváltozás előtti, 1985–1987. évi, nagyipari 37,45 millió tonna szén-dioxid kibocsátásból. (2005–2007 között 26,74 millió tonna volt a kibocsátás). EU-n belül Svédország, Nagy-Britannia, Finnország, Franciaország 2007-re teljesítette az elvárást. Ausztrália, USA nem írta alá a megállapodást, mert az csak a fejlett országokra vonatkozott, pl. Kínára, Indiára, Brazíliára nem. (Kalifornia állam ettől függetlenül vállalta, hogy teljesíti a kiotói célokat.) India ellenérve: nehéz elvárni az energiatakarékosságot, amikor a lakosság fele nem jut vezetékes áramhoz. Mivel a szén-dioxid molekulák száz évig is a légkörben maradnak ezért egy klímaszerződésnél a múltbeli kibocsátásokat is számításba kellene venni. A szén-dioxid csökkentését azoknak a fejlett országoknak kell elkezdeniük, amelyek az ipari forradalom kezdete óta szenynyezik a légkört, mert tőlük származik az érintett gázok légköri többletének legnagyobb része. A fejlődő országok növekedési esélyeit csökkentené a szerződés elfogadása. Ebben az időben már a fejlődő országok adták a légkörszennyezés felét. Kínában 2007-ben kéthetente helyeztek üzembe egy 500 megawattos szénerőművet. Erőműveinek kapacitása így egy év alatt annyival nőtt, mint a brit villamosenergiahálózat teljes kapacitása. 2009-ben, kitörni a klímacsapdából címen szervezték a következő csúcsértekezletet Koppenhágában. A konferencia előtt a Maldív-szigetek kormánya tengervízalatti, a nepáli kormány 5262 méter magasban olvadó gleccser előtti kormányüléssel akarta felhívni a világ figyelmét arra, hogy elodázhatatlan az üvegházhatású gázok kibocsátásának a drasztikus csökkentése. A konferencia célja az lett volna, 245


hogy az 1912-ben lejáró kiotói szerződés helyett megszülessen a 2012-2020 közötti évekre vonatkozó globális klímaszabályozás. Az EU már korábban megfogalmazott céljaival szemben az Amerikai Egyesült Államok és Kína 1990 helyett a 2005. évi szintet tekintette a viszonyítási alapnak. Ahhoz képest 2020-ig a kibocsátás 17 illetve 40-45 százalékkal való csökkentését vállalták. Az Amerikai Egyesült Államok esetében ez 1990-hez viszonyítva csak 4 százalékos kibocsátás csökkentést eredményezett volna. Mivel Kína gazdasága szénerőművekkel előállított energiával növekszik, vállalásuk csak azt jelentette, hogy szén-dioxid kibocsátásuk a gazdasági fejlődés arányánál lassabban növekszik. A konferencián végül csak egy rövid egyezményben és a további tárgyalások szükségességében tudtak megegyezni. A konferencia ajánlásai: A kiotói megállapodás, mint az egyetlen számon kérhető kibocsátás korlátozás érvényben marad 2012-ig. A hőmérséklet növekedése az 1750 évihez viszonyítva nem haladhatja meg a 2 Celsius-fokot. (Ehhez 2050-ig, az 1990-es szintnek kevesebb, mint a felére kellene csökkenteni a kibocsátást.) A konferencia nem határozott meg kötelező érvényű közép- és hosszú távú kibocsátás csökkentési célokat. Nem érvényesült az eredeti elképzelés, hogy mindenkinek, ha nem is arányosan, de ellenőrizhető, mérhető és számon kérhető módon áldozatot kell hoznia a jövő érdekében. Félő volt, hogy amennyiben nem születik új egyezmény az azt jelenti, hogy a szén-dioxid kialakított ára és így a karbonkereskedelem is megszűnik. A következő konferenciák (Bali, Indonézia, 2007, Mexikó, Cancún, 2010, Durban, Dél-Afrika, 2011) nem hoztak előrelépést a kérdésben. A fejlődő országok fejleszteni akarják energiaszolgáltatási rendszereiket, a fejlett országok pedig elvárnák tőlük kibocsátásaik csökkentését vagy legalább kisebb kibocsátási növekedési ütemet, mint gazdaságuk fejlődési üteme. Világossá vált 2012 végéig a kiotói egyezmény érvényességi idejének a végéig nem lehet mindenkire kötelező új szerződést létrehozni. A 2012. évi klímaváltozási konferencia (Doha, Katar) egyetlen kézzelfogható eredménye az lett, hogy kizárólag a fejlett országok egy részére érvényes kötelező előírásokat, a csökkentési százalékot módosítva meghosszabbították 2020-ig, fenntartva a kvótakereskedelmet is. A változtatás értelmében a megállapodást aláíró országok vállalták, hogy az 1990. évi szén-dioxid kibocsátási szintet 2020-ig 18%-al fogják csökkenteni. USA, Kanada, Oroszország, Japán, Új-Zéland nem volt hajlandó semmilyen önkorlátozásra. Végül a konferencia úgy foglalt állást, hogy egy új tárgyalási folyamat keretében 2015-ig kidolgoznak egy globális, minden országra érvényes klímaegyezményt, amely 2020-tól lépne életbe.

SZÉN-DIOXID (KARBON-) KERESKEDELEM Az 1997. évi kiotói jegyzőkönyvhöz csatlakozva több ország vállalta az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését. Annak érdekében, hogy mihez legyen viszonyítani a csökkentést, minden ország kapott bizonyos számú, később fokozato246


san csökkenő kibocsátási egységet. Magyarország 26,9-t kapott. Egy egység, egymillió tonna széndioxid légkörbe engedésére jogosít fel. Ha kevesebbet bocsát az adott ország a légkörbe, vagy ország környezetvédelmi beruházással leír kvótájából, azt eladhatja annak az országnak, cégnek, amelyik túllépi azt. Az így kapott összeget viszont klímavédelmi beruházásra kell költeni, átlátható (mérhető) és ellenőrizhető módon. A kvótát vásárló országok csak így tudnak elszámolni adófizetőiknek azzal, hogy pénzük igazolhatóan hasznosul egy másik ország zöldberuházásai által. Ennek nyomán megszületett a szén-dioxid kereskedelem. Magyarország a világon elsőként 2008-ban 2 millió tonnányi szén-dioxid kibocsátási jogosultságot adott el Belgiumnak, 6,6 millió tonnát Spanyolországnak. 2009-ben, 2010-ben eladott kvóták szabadpiacra kerültek, a befolyt ellenérték hasznosítása nem volt átlátható, ezért a magyar kvótaeladás 2012-ig szünetelt. 2013-tól csak árverésen (aukción) lehet majd kvótát értékesíteni. 2013-2020 között fokozatosan a villamosenergia-termelésben erősebben, a többi ágazatban, kisebb mértékben, megszűnik az ingyenes kvótajuttatás. Az EU 2013-tól a légiközlekedést is bevonta a kibocsátási plafon és az emiszsziós kereskedelem rendszerébe. A tagországok repülőterein leszálló és onnan induló gépeknek fizetniük kell az általuk okozott levegőszennyezésért. 2020-ig a becsült szén-dioxid kibocsátás 18 százalékát kell a légitársaságoknak megvenniük. Ez növelte az repülőjegyek árait.

AZ EURÓPAI UNIÓ EMISSZIÓT CSÖKKENTŐ ELŐÍRÁSAI A 2007. évi EU csúcson arról döntöttek, hogy az üvegházhatás csökkentése érdekében a huszonheteknek az 1990-es bázisévhez képest 2020-ig 20%-kell csökkenteniük a szén-dioxid kibocsátást, 20%-ra kell növelniük az iparban és a fűtésben a megújuló erőforrások 2007. évi 8,5%-os arányát és 20%-al kell csökkenteni az energiafogyasztást. (Háromszor húsz százalék.) A második és a harmadik célt kötelezővé tették a tagországok számára, az elsőt csak ajánlották. Az üvegházhatás csökkentésénél elfogadják a szén-dioxid kereskedelem keretében való csökkentést (kvótavásárlás). A 2008. évi világgazdasági válság hatására csökkenő ipari termelés következtében az EU országok 2010-ben már 14 %-al csökkentették szén-dioxid kibocsátásukat. Magyarország pedig már 2005-ben teljesítette a 20%-os csökkentést. Magyarország jelezte, hogy a megújuló erőforrások fejlesztésénél az előírt szintet nem tudja vállalni. A számunkra módosított érték az, hogy a 2007. évi 4,5%-os szintet 13%-ra kell növelni. Hazánk később ennél nagyobb, 14,65 %-ot vállalt. A svéd kormány 2006-ban bejelentette, a világ első olajmentes (fosszilis energiát nem használó) országa kíván lenni tizenöt éven belül. 2006-ban Svédország energia szükségletének 26%-át megújuló energiaforrásokból fedezi, az olaj részaránya 32% (1970-ben még 77% volt). Az energiafogyasztás mérséklése vontatottan halad, csak 9 százalékos csökkenés várható 2020-ig. Ezért az EU 2012-ben új energiahatékonysági irányelvet írt elő. Eszerint az energiaszogáltatóknak minden évben a teljes eladott energia másfél szá-

247


zalékának megfelelő megtakarítást kell elérniük. Ezt feltehetően a végső felhasználóknál (fűtési rendszer korszerűsítése, szigetelés) tudják majd megtenni.

NÖVEKVŐ FÖLDI HŐMÉRSÉKLET, NÖVEKVŐ ENERGIATERMELÉS A növekvő hőmérséklet, a klímaváltozás negatív hatásai, a változást okozó széndioxid kibocsátás drasztikus csökkentését igényli. A növekvő energiaigények növekvő energiatermelést és a jelenlegi módszerek mellett növekvő szén-dioxid kibocsátást eredményeznek. A föld életterét fenyegető klímaváltozás megállításának egyedüli módja a széndioxid kibocsátás csökkentése, minden jelenleg felhasználható, vagy a közeljövőben kifejlesztendő eszközökkel. Az emberiség energiaigényét, a termelés és a népesség növekedése mellett nem lehet csökkenteni. Az energiával való takarékoskodás társadalmi üggyé emelését a kényelem megszokása miatt nagyon nehéz lesz elérni, de ez csak kis hozzájárulás lehet az energiagondok megoldásához. A járható út az új energiaforrások termelésének és az energiatakarékos eszközöknek minél rövidebb időn belüli való kifejlesztése. A klímaváltozás fenyegetését sokan olyan tényezőnek tekintik, amely a gyorsan növekedő problémák nyomán ki fogja kényszeríteni az új energiagazdálkodás kiépítését.

TÉRKÉPES MODELLEK A KLÍMAVÁLTOZÁS HATÁSAINAK ÉRZÉKELTETÉSÉRE A további felmelegedés hatásainak, az ezek nyomán jelentkező problémáknak a szemléltetésére számtalan térképes modellt alkottak világszerte. A félévszázados előretekintésű programok rendszerint a legrosszabb forgatókönyvek alapján, vagyis nagyon erős felmelegedést gondolva készülnek. Az egyik program a mai városok szubtrópusokra való eltolásával kívánja érzékeltetni a Föld melegedését. A program készítői feltételezik, hogy 2071-ig nem csökken a szén-dioxid kibocsátás mennyisége. Ebben az esetben Stockholm éghajlata Zaragoza, Helsinkié Krakkó, Párizsé Madrid mai éghajlatával lenne azonos. Az európai turizmus jelentős részét teszi ki az Alpok sísportja. A melegedés hatását jól lehet szemléltetni azzal, hogy 1-1 fokos átlagos hőmérsékletnövekedés nyomán, hogy kúszik egyre magasabbra az állandó hóhatár és csökken a síterepek száma.

Jelenleg 1 fokos melegedéskor 2 fokos 4 fokos

A hóhatár magassága 1 200 méter 1 350 m 1 500 m 1 800 m

A síterepek száma 609 500 404 202

248


Feltételezett hóhatár-változás az Alpokban

Hasonló a szőlőtermelő területek északra tolódásával számoló program. A szőlőkultúra határát korábban az 50. északi szélességi vonal jelölte ki. Az utóbbi években ennél északabbra, Svédországban is megjelentetek a helyi borászatok, amelyek fehérborai lassan élvezhetővé válnak. Pozitív hatásként emlegetik az Északi-sark körüli jégtakaró várható elolvadását, a tengerhajózás megindulása és a tengeralatti nyersanyagok (kőolaj) bányászata miatt. A Kanada partjai előtti Északnyugati-átjáró és az Oroszország feletti Északkeletiátjáró 2008 nyarán először volt egyszerre hajózható. Mindkét átjáróban, mindkét irányban beindult az áruszállítás, biztonsági okokból jégtörőkkel kisérve.

249


A VÁRHATÓ HAZAI ÉGHAJLATVÁLTOZÁS MTA és a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium a klímaváltozás hazai hatásainak a felmérésére közös kutatási programot indított. A 2003–2007 évek közötti kutatás a VAHAVA (= változás, hatás, válaszadás) projekt nevet kapta. A program eredményei alapján a kormány 2008-ban elfogadta a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiát. A kutatás összefoglalóan megállapította, hogy hazánkban a jövőben erősödni fognak a mediterrán táji jellegzetességek, a félsivatagi-aszályos jelenségek, a helyi időjárási anomáliák. Ez azt jelenti, fokozódik a felmelegedés és szárazodás, az időjárás szélsőségesebbé válik, a természeti csapások gyakorisága és súlyossága nő. A XXI. század utolsó három évtizedében Magyarországon a felmelegedés a globális átlag 1,4-szerese lesz. A megállapítást megalapozó adatok: 1901-2000 között, azaz az utóbbi száz évben, az éves középhőmérséklet 0,76 ºC-al, a nyári átlag 1,3 fokkal emelkedett. A felmelegedés nagyobb volt a világátlagnál (0,74 ºC). A téli hideg napok, a 20-25 fok alatti fagyok száma ritkult. A melegedés hatására a Föld nagy részén több csapadék várható a nagyobb párolgás miatt, de a Kárpát-medencében kevesebb, ezért törekedni kell arra, hogy jobban hasznosuljon a lehulló csapadék. Az utóbbi száz évben az éves csapadékmenynyiség 11%-al csökkent. A leeső csapadék mennyisége nyáron nem változott, de télen 12, tavasszal 25, ősszel, 14 százalékkal kevesebb hó és eső esett. Az érkező és távozó víz mennyiségének a különbsége nő, mert a melegedéssel a párolgás is fokozódik és a csapadék intenzívebb záporok formájában éri el a felszínt, így kevesebb szivárog belőle a talajba. Hazánkban a 100 évből 28 száraz, aszályos volt. A kevesebb éves csapadék napi átlagos mennyisége nőtt. Emelkedett a kánikulák száma is. A kánikula (hőhullám) az, amikor a napi átlaghőmérséklet három egymást követő napon meghaladja a 27 º Celsiust.

250


A magyarországi évi középhőmérséklet alakulása

A magyarországi éves csapadékmennyiség alakulása

1901 óta hazánk legcsapadékosabb esztendeje 2010, legszárazabb éve 2011 volt. 2010-ben országos átlagban 959 mm csapadék hullott, 130 milliméterrel meghaladva az előző, 1940. évi rekordot. 2011-ben az országos csapadék összeg 404,4 milliméter volt, 4,3 milliméterrel kevesebb, mint az addigi legszárazabb 2000. év. Más 251


szavakkal 2010-ben 70 százalékkal több, 2011-ben 30 százalékkal kevesebb csapadék hullott az átlagosnál jelezve, hogy a szélsőségek igen gyorsan kialakulhatnak. A csapadék tér- és időbeli eloszlásának változásai nyomán nagy áradások, de alacsony vízállások is kialakulhatnak. A Tisza vízszintje a 2000. évi tetőzésekor 137 centiméterrel haladta meg az 1970-ben mért másfél évszázados csúcsot. Ezt sokan, mivel a vízhozam alig változott, nem az éghajlatváltozásnak, hanem a mederfeltöltődésnek tulajdonítják. A Tisza medrének feneke évente átlagosan három centiméterrel emelkedik.

A tiszai árvízveszély csökkentésére készült 2004-ben az Új Vásárhelyi terv. Eszerint a folyó mentén fekvő alacsonyabb, vizes területeken számos vésztározót alakítottak volna ki az árvizek levezetésére. Ez csökkentette volna az árvízi csúcs szintjét, feleslegessé téve a gátak további magasítását. A visszatartott víz felhasználható lett volna aszályos időszakokban a tájgazdálkodás elősegítésére. A kormány első lépésként, 2007-ig hat tározó építésével számolt. 2013-ig négy készült el (a cigánd252


tiszakarádi 2008-ban, a tiszaroffi 2010-ben, a hanyi-tiszasülyi 2012-ben, a nagykunsági 2013-ban). Egyikében sem folyik tájgazdálkodás. Feltehetően az éghajlatváltozás hatására, a lucfenyő eltűnőben van középhegységeinkben és csökken a bükkösök területe. Az éghajlatváltozások nyomán az ENSZ elsivatagosodás elleni küzdelemről szóló egyezménye a világ félsivatagos területei közé sorolta a Duna-Tisza-közi homokhátságot. Ezen a területen a XX. század elején még hatszáz kisebb-nagyobb természetes tó volt. A legtöbbjükre ma már csak a földrajzi nevek utalnak. A klímaváltozás és a talajvizekből való öntözés miatt a talajvíz ma jó 3 méterrel mélyebben van, mint az 1960-as években. Az időjárás változásra utal, hogy a korábban csak Pécs környékén termő füge ma már az ország egész területén megél. Az éghajlatváltozás hatását érdemes külön vizsgálni a nagyvárosokban. Jelenleg is a nagyvárosok levegője télen 3-4, nyáron 5-6 (szélsőséges estben 12) fokkal melegebb környezeténél. Az aszfalt és az épületek több hőt szívnak magukba, a párolgással hűtő zöldfelületek kisebbek, az épületek sűrűsége miatt a légáramlás is korlátozottabb. További felmelegedés esetén a városi hőszigetekben megnőhetnek a betegségek és a halálozások. A hőmérsékletváltozás nyomán csökken a termés mennyisége. Az optimális hőmérséklet fölött minden egy Celsius foknyi változás 4 %-al csökkenti a termést. Az időjárás várható változásaihoz alkalmazkodnunk kell. Ennek keretében az épületekben, az építkezésben is változások szükségesek.

253


GLOBALIZÁCIÓ A globalizáció olyan folyamat, amelynek során a világ egyik részén zajló események, tevékenységek és döntések jelentős hatással vannak a bolygó távoli részén élő közösségekre. Azaz a kisebb helyi közösségek, közvetlen környezetüktől való függését felváltotta a globális szinten jelentkező függés (globális = földi léptékű). Más szavakkal a globalizáció a világ gazdaságainak, társadalmainak és kultúráinak egyre erősebb és földrajzilag egyre nagyobb területre kiterjedő összekapcsolódása (integráció), a Föld egyetlen gazdasági térré válása. Kialakul az összekapcsolódott térségek kölcsönös függése (interdependencia) és a földrajzi helyek és a gazdaság egész világot átfogó hálózatokba rendeződése, az egész világban való gondolkodás (a globális lépték tudatosulása). A globalizáció, mint koncepció az 1960-as évekből származik. A telefon, televízió rohamos terjedése nyomán, egyesek feltételezték, hogy „a tér-idő zsugorodás”, az emberi kapcsolatok szerkezetét, kulturális életét annyira megváltoztatta, hogy azok globálissá váltak.

A GLOBALIZÁCIÓ JELLEMZŐI Az új korszak globális, nem nemzetközi. A nemzetközi fogalom az államot tekinti a világpolitika alapegységének. A globális világ fő jellemzője a transznacionális vállalatok és a nem kormányzati szervezetek (béke-, környezetvédelmi mozgalmak, stb.) növekvő szerepe. A globalizáció folyamat, amely visszafordíthatatlan. A nemzeti kormányok gazdasági hatalmának csökkenése vákuumot jelent globális szinten, és ezt egyetlen nemzetek feletti szervezet sem tudja betölteni. Az új korszak irányai a gazdaság, a „közrend” és az emberek globalizációja. A gazdasági globalizáció a transznacionális vállalatok növekvő gazdasági szerepe. A globalizáció egyrészt lebontja azokat az akadályokat, melyek a tőke, a munkaerő és az áruk szabad áramlását gátolták, másrészt ezzel egyidejűleg előidézi a világgazdaság szereplőinek egyre erősebb kölcsönös függését is. A globalizáció során a pénzügyi folyamatok teljesen elszakadnak a termelési- és áruforgalomtól. A nemzetközi pénzpiacokon megforgatott pénz mennyisége naponta 1 500 milliárd dollár. Az áruk és szolgáltatások globális kereskedelme 6 000 milliárd dollár évente (!). A „közrend” globalizációja a határokon átlépő, a határokat nem ismerő problémák (betegségek, környezetszennyezés) közös megoldását jelenti. Példák az ilyen jellegű nemzetközi együttműködésre a rádió- és televízió hullámok nemzetközi kiosztása, közös szállítólevél kidolgozása a kereskedelmi hajók számára, a meteorológiai adás-vételt segítő szabvány kialakítása. Az emberek globalizációja a legkülönbözőbb országokból származó emberek, a nem kormányzati szervekben való együttműködése, az egész emberiség javára. A gazdasági versenyben a tudás előnyt hoz, hiánya hátrányt jelent. A globalizáció korában az államnak a legfontosabb feladata a társadalom tudásának az erősítése. 254


Az egész világot befolyásoló piaci erők nem tudnak választ adni az emberiség előtt álló globális problémákra: • környezetszennyezés, • népességrobbanás, • szegénység, ezen belül a tömeges nagyvárosi szegénység • az életszínvonal különbségek (az egyenlőtlenségek) növekedése, • nyersanyagforrások szűkülése, az élelem- és a vízhiány, • klímaváltozás. E kérdések megoldásában a kormányok nemzetközi együttműködésére, közös megoldási javaslatokra, és a támogatási rendszer átalakítására lenne szükség.

A TÉR-IDŐ ZSUGORODÁS FOLYAMATA A globalizáció korában átértékelődik a földrajzi helyek szerepe. Az utazási időben mérve a helyek közötti távolság csökken, az elektronikus kommunikációval a világ „globális faluvá válik.” A gazdasági és társadalmi folyamatok térbelileg és időbelileg is összesűrűsödnek. A korábbi helyhez és időhöz kötött kapcsolatok, amelyek megkívánták a résztvevők egyidejű jelenlétét (face to face interactio), feleslegesekké válnak a kommunikációs eszközök alkalmazásával. Az utazási idő rövidülése Az Atlanti-óceán átszelése 1620-ban 54 napig tartott. A gőzhajós átkelés 1830-as évekbeli három hétről 1925-ben, kevesebb, mint egy hétre csökkent. (A Titanic 1912-ben az 5 nap 11 óra 37 másodperces rekordot akarta megdönteni.) Az Atlanti-óceán feletti, leszállás nélküli első átrepülések 1930-ban 29 óráig, az 1950-es évek végén 5 óráig tartottak. A kezdeti átszállásos (Izland, Labrador) három napos repülés (1920), az azóta megszűnt Concorde szuperszonikus járattal három órára csökkent. Az USA kelet-nyugat irányú átszelése 1850-ben vasúton és postakocsin (3+21) 24 napot, 1920-ban vasúton négy napot igényelt. Az utazási távolságok növekedését jól szemlélteti, ha családon belül vizsgáljuk az egyes generációk által megtett utakat. Angliai családok négy generációjának a vizsgálata azt mutatta, a megtett távolság generációként a tízszeresére nőtt. A világ népessége a XX. század közepe óta évi 1,5–2,5%-al növekedett. A nemzetközi mozgások gyarapodása, évi 7,5–10% között volt. A kommunikáció forradalma A kommunikáció fejlődésének fontosabb technikai lépcsői: 1873 az elektromosság, 1905 a rádió, 1926 a televízió, 1952 a videó (VCR, videocassette recorder), 1973 mobiltelefon, 1975 a személyi számítógép (PC),

255


1980 az Internet felfedezése. 1990 a GPS jelek katonai célú torzításának megszüntetése. Az elektronikus térben (kibertérben) bekövetkező változások egyrészt lehetővé tették a világ legtávolabbi helyén bekövetkező események megismerését, másrészt a közvetlen emberi kapcsolatokat. A legjelentősebb hatása ennek a pénzügyi életre volt. A bankkártyákkal az elektronikus kommunikációs hálózatokon keresztül a világ szinte minden részén hozzájuthatunk pénzünkhöz vagy oda is utalhatjuk azt.

A MULTINACIONÁLIS VÁLLALATOK HATÁSA A multinacionális vállalatok megjelenésével, a XX. század vége felé a nemzetállamok nemzetközi kapcsolatait a vállalatok termelést és fogyasztást világméretekben megszervező tevékenysége váltotta fel. Ma már nem egyes államok igényei, hanem a világpiac a termelés meghatározó tényezője. A világméretű termelés a fogyasztási szokások világméretű megváltozásával, azonossá válásával jár. A globális világgazdaságban az áruk, szolgáltatások, a tőke országhatároktól függetlenül áramlik a világpiacon. Az országoknak alkalmazkodniuk kell a globális világgazdaság viszonyaihoz. Azt az időpontot, amikor a világon előállított összes új érték felét olyan vállalatok állítják elő, amelyeknek irányítást gyakorló tulajdonosai másik országban élnek, a gazdasági globalizáció felezési pontjának nevezik. Magyarország a gazdaság egészét tekintve 1995-ben lépte át a globalizációs felezési pontot. A világméretű tulajdonosi integráció során külföldre vitt működő tőke-kivitel 85%-a a fejlett országokból származik. Ezért sokan a gazdasági globalizáció folyamatát a fejlett országok gazdasági társaságai által megvalósuló globális dominanciának, egyoldalú függőségi rendszer kialakulásának nevezik. A globális dominancia veszélyes következménye lehet az állam szerepkörének korlátozása, feladatainak a leépítése. Az állam nem ideális tulajdonos, így a gazdaságból való kivonulását sokan hasznosnak tartják. De az államnak azért komoly gazdaságfejlesztői feladatai megmaradnak az infrastruktúra fejlesztésén, a gazdaságilag elmaradott térségek támogatásán át, a kutatás-fejlesztésig és a kisvállalkozások támogatásáig. Továbbra is az állam feladata marad az oktatás, a magántulajdon és az állampolgárok védelme, a közegészségügyi feladatok és a nemzeti kultúra terjesztése. A globalizáció negatív hatásai a beruházó és a fogadó országokban A beruházó országokban jelentősen nőnek a jövedelemkülönbségek, egyes iparágak, ipartelepek kitelepítése miatt nő, illetve folyamatosan magas a munkanélküliség. A fogadó országokban a helyi vállalkozók jelentős részének megfosztása a munkalehetőségeiktől, világválság esetén a kilábalás érdekében a fogadó országokban építik le a létszámot, csökkentik a termelést, a nyereséget nem forgatják vissza, kiviszik az országból. 256


A világ egyre nagyobb részén működő vállalatok azonos termékeiből, mindenhol ismert világtermékek lettek. A világtermékké válást nagyban elősegíti az egész Földet átfogó műholdas televíziózás reklámsugárzása. A világtermékek (pl. Coca-Cola) mellett a globalizáció közvetlenül érzékelhető formája a kulturális globalizáció. Az egyoldalú média-tájékoztatás nyomán Madonna, David Beckham stb. közkeletű szimbólumokká váltak. Napjainkban a világ közel 350 legnagyobb multinacionális cége bonyolítja a nemzetközi árukereskedelem 40%-t. A multinacionális óriáscégek vállalaton belüli (anyavállalt-leányvállalatok) kereskedelme a világkereskedelem ¼-t adja. A multinacionális cégek meghatározóak a technológiailag fejlett iparágakban, ahol a jelenlegi és jövőbeli növekedés a legvalószínűbb (például számítástechnika, műszerelektronika, vegyészet, autógyártás). Rendszerint nagyon széles termékskálát állítanak elő, ezért iparági besorolásuk csak egy-két kiemelkedő, történelmileg régibb termékcsoportjukat jelzi. A MillwardBrown tanácsadó cég minden évben összeállítja a világ 100 legismertebb, legjobban fogyó márkájának a listáját. A világ 100 legsikeresebb cége negyven százalékkal növelte meg piaci értékét 2005 és 2010 között. Az első tíz cég közül az első 4 (Google, GE, Microsoft, Coca-Cola) amerikai, de továbbiak között is csak két külföldi van, a 5. a kizárólag Kínában tevékenykedő, mobiltelefonszolgáltató China Mobile, és a 9. finn Nokia. Amerikai cégek vannak a 6-8. (IBM, Apple, McDonald’s,) és a 10. helyen is (a növekvő dohányellenesség mellett a Marlboro). Hazánkban is jól ismert, gyakran vásárolt márkák ezek.

A kulturális globalizáció A globális gazdasági dominanciával párhuzamosan, a kulturális dominancia is kialakul. A hang- és képrögzítés és hang- és képtovábbítás médiáinak tömegméretű elterjesztése révén a világ népessége, beleértve a lakosság 2/3-át kitevő írástudatlan tömegeket is, elérhetővé és befolyásolhatóvá vált. 2005-ben az EU-ban a darabszámot tekintve az összes vetített játékfilm 70%-a amerikai termék volt. Nézőszám arányát tekintve az amerikai befolyás még nagyobb. Az uniformizált kultúra segíti az uniformizált fogyasztás kialakulását. A világ több részén erőteljes ellenállás bontakozik ki a kultúrateremtés amerikai módszere ellen, elsősorban a muszlim országokban. Új jelenség, hogy az EU országokban, a muszlim bevándorlók körében éles szembenállás kezd kialakulni. A világszerte élő kínai és indiai diaszpóra esetében is határozott közöny van a nyugati kultúra termékeivel szemben.

A globalizáció és a védelmi politika A hagyományos, világrészek közötti háború veszélye a Szovjetunió széthullása után, nagy valószínűséggel megszűnt. Helyébe az országokon belül nemzetiségi és vallási konfliktusok, az egész világot átfogó és fenyegető terrorizmus és a szervezett bűnözés lépett. A további biztonságpolitikai kockázatot jelent az édesvíztartalékok csökkenése, a sivatagosodás nyomán fellépő éhezés, és ezek nyomában felerősödő migráció. A klímaváltozás (tartós szárazság, tengerszínt emelkedése) is nagyobb tömegeket kényszeríthet helyváltoztatásra. (Az ilyen típusú menekülők megjelölésére született a környezeti menekült fogalom.) A segélyező országokban 257


segélyek növelése belső feszültséget okozhat. Nehezen érthető a segélyekre szánt összeg emelése, amikor a segélyezett országokban a gazdasági életet helyi háborúk teszik tönkre. 2007-ben az ENSZ 17 országban vállalt békeőrző szerepet. A békemissziók közül 9 Afrikában volt.

GLOBÁLIS GAZDASÁGI PROBLÉMÁK Népességszám változás, foglalkoztatottság csökkenése, migráció

A fejlett államok lakossága csökken és egyre jobban öregszik. A fejlődő országok népessége viszont gyorsan nő. A növekedés éves világátlaga 1,8%, Afrikában 2,8%/év. A technológiai fejlődés nyomán csökkenő foglalkoztatottság a szolgáltatási területekre is kiterjed. A tőkés világ XXI. század eleji 8–14%-os munkanélküliségi rátája és a fejlődő világ erőteljes munkanélkülisége, hosszabb távon is fenn fog maradni. A csökkenő és növekvő népesség ellentéte fenntartja és erősíti a legális és illegális népességmozgást a fejlődő országokból a fejlett országokba.

Életszínvonal különbségek növekedése

Tovább nőnek a jövedelemkülönbségek az államok között és az egyes államokon belül is. 2002-ben a szegénységi küszöb alatt, azaz napi egy USA dollárnál kevesebből élők száma 1 milliárd fő volt. További 1,5 milliárd ember élt napi 1-2 dollár közötti összegből. Az egy dollárnál kevesebből élőket tekinti a Világbank szegényeknek. A legszegényebb országokban a lakosság több mint 40%-a tartozik ebbe a kategóriába. A fejlődő országokban, hihetetlen mértékben növekszik a városlakók száma, nyomornegyedek formájában.

Az élelmiszerbőség és -hiány egyidejű jelenléte

A világ népességének táplálkozására két véglet a jellemző: túlfogyasztás és élelmiszer-túltermelés a fejlett országokban, ezzel szemben éhezés és élelmiszerhiány a fejlődőkben. 2000-ben 840 millió ember kevesebb élelmiszert fogyasztott, mint amennyi szervezet fenntartásához szükséges. Ez az akkori 5,8 milliárd fő esetében azt jelenti, hogy minden 7. ember éhezett, naponta 40 ezer kisgyerek halt éhen. 2030-ban a becslések szerint 8,3 milliárd ember tapodja majd a földtekét. Ezek ellátásához 30%-al több gabonát kellene termelnünk, mint napjainkban. Az éhezés okai a rossz gazdasági szerkezet, a természet katasztrófák, és a háborúk. Az alacsony jövedelmű országokban a mezőgazdaság a legfontosabb gazdasági ág. A mezőgazdasági termelést egyrészt, fejlett világpiacra termelő gazdaságok, másrészt hagyományos termelést (talajváltó gazdálkodás, árasztásos rizstermelés, nomád pásztorkodás) folytató közösségek végzik. A modern termelés a legjobb földeken gazdálkodik, a hagyományos mezőgazdaságot a rossz területekre szorítja

258


vissza. A modern gazdaságok termékeit exportálják, a visszaszoruló hagyományos mezőgazdasági termelés pedig nem tudja eltartani a növekvő népességet. A természeti katasztrófák közül az ismétlődő aszályok károsítják súlyosan a termést. A háborúk, polgárháborúk is élelmezési vészhelyzetet teremthetnek (pl. Szudán, Darfour). Ide sorolhatjuk a diktatúrák rossz gazdasági elképzelései miatti éhínségeket is (Észak-Korea). A különböző okok miatti éhínségek sok országban és térségben, elsősorban Afrikában, már több mint két évtizede fennállnak.

Élelmiszerek árának növekedése

Az élelmiszerek világpiaci ára az 1970-es évek közepétől a XXI. század elejéig folyamatosan csökkent, azóta emelkedik. Az ezredfordulótól 2012-ig évente átlagosan 6,5 százalékos volt a növekedés. Az árnövekedés okai: • Az árnövekedés egybeesik azzal, hogy 2000 és 2012 között hatszorosára ugrott a bioüzemanyag-termelés. A bioüzemanyagok iránti kereslet csökkentette az élelmiszertermő területeket. 2010-ben a kukorica világtermelésének az ötöde a bioetanol-gyártást szolgálta. • Megszűnt az a korábbi helyzet, hogy a fejlődő országok élelmiszerhiányával szemben a fejlett világban óriási túltermelés van. Az EU eredetileg azért hozta létre agrártámogatási rendszerét, hogy élelmiszer ellátás szempontjából önellátó legyen. Később az árutámogatásról áttért a földalapú támogatásra ezzel mérsékelve túltermelését. Az élelmiszerárak emelkedésével az önellátás ismét az előtérbe került. • Afrika, az egész kontinens élelmiszer behozatalra szorul. Az ok, hogy a gyors népességszaporulattal a hagyományos extenzív földművelés nem tud lépést tartani. Alacsony a földek hozama és a kevés termés 40%-a is megsemmisül a helytelen kezelés és szállítás következtében. Az EU a termelés fellendítését szeretné elősegíteni a kistermelőknek juttatott vetőmag, műtrágya formájában • Kínában, Indiában az életszínvonal javulásával párhuzamosan jelentősen nő az élelmiszerfogyasztás. Például Kínában az egy főre jutó éves húsfogyasztás 20 kg-ról 50 kg-ra nőtt. (Az Amerikai Egyesült Államokban az egy főre jutó éves húsfogyasztás 127 kg, Új-Zélandon 101 kg, 2009). A világ legnagyobb rizsfogyasztója Kína, a belső rizsfogyasztás növekedése miatt 2011-től rizsimportőré vált. • Az olajár-emelkedés drágítja a műtrágyát és a szállítást • A növekvő belső keresletet látva több ország exportkorlátozást vezetett be. India, Kína, Vietnám például leállítja a rizs exportját, ha termelése úgy alakul. 2008-ban. • A kereskedelmi Világszervezet (WTO) a szabad kereskedelem általánossá válásával szeretné az élelmiszergondokat is megoldani. Ehhez javasolják a piacra jutás elősegítését (védővámok eltörlése), a belső termelési és az exportot segítő támogatások megszüntetését. A fejlett országok mezőgazdasági termelésüket, a fejlődők ipari termelésüket féltik a vámok megszüntetésétől. Az EU szerint a szigorú élelmiszeripari, környezetvédelmi előírásoknak eleget tevő ter259


melőikkel szemben a szabályokkal nem korlátozott és ezért olcsóbban termelő fejlődő országbeliek árelőnyre tennének szert.

A nyersanyag készletek kimerülése

A meg nem újuló erőforrásokat az ipari forradalom óta egyre nagyobb mértékben termeli ki az emberiség. Várható bizonyos nyersanyagok rövid határidőn belüli kimerülése. Például 1950-ben az ólomkészletek mennyiségét, adott fogyasztás mellett 23 évre tartották elegendőnek. A kőolajkészletek élettartamát 1950-ben 28 évre becsülték. Ezek a jóslatok nem váltak be. Egyrészt az ismert készletek köre bővülhet, másrészt a technikai fejlődés nyomán, korábban csak gazdaságtalanul kitermelhető készletek (pl. nagy mélységű urán stb.) válnak hozzáférhetővé. A jelentkező hiány a kitermelési árakat meglódíthatja, így a korábban gazdaságtalan kitermelés is gazdaságossá válhat. A geológusok, bányászok optimizmusa ellenére is számolni kell bizonyos nyersanyagok termelési árának növekedésével, majd készleteik kimerülésével, egyes nyersanyagok helyett új nyersanyagok bevezetésével és az elhasznált termékek minél szélesebb körű újrahasznosításával.

GLOBÁLIS KÖRNYEZETI PROBLÉMÁK Klímaváltozás

Az átlaghőmérséklet a XIX. sz. közepe óta nő Földünkön. Ennek okát ma már egyre többen a társadalom tevékenységében, a levegőbe kerülő szén-dioxid szint növekedésében látják. A klímaváltozás kérdésének központba állítása teljesen háttérbe szorította az egyéb környezeti problémákat: víz-, talajszennyezés, sivatagosodás, fajkihalások stb. A szén-dioxid kibocsátás lett a fő bűnös, ennek csökkentése az egyetlen üdvözítő eszköz a Föld megmentésére.

A fajgazdagság (biodiverzitás) csökkenése A biológiai sokféleség, a biodiverzitás egy adott területen (biomon) belül megta-

lálható különböző növény- és állatfajok összessége. Jelenleg a világon élő és rendszerezett, tudományosan leírt fajok száma meghaladja a 1,5 milliót, amelyeknek több mint a fele rovar. Egyes becslések szerint a fajok száma több mint 5 millió vagy még több. A Föld fajokban leggazdagabb területei az őserdők. Ezek a szárazföldek területének 6 %-át teszik ki, de a fajok közel 90 %-ának adnak otthont. A bioszféra változatosságát veszélyezteti az élőhelyek beszűkülése, feldarabolódása, nem őshonos, un. idegenhonos fajok megjelenése, környezetszennyezés (vízszennyezés), vadászat, halászat. Különösen káros az állatok orvvadászata akkor, amikor annak célja, hogy valamely részükből dísztárgy vagy orvosság készüljön. Például évente mintegy 30 ezer elefántot ölnek meg agyarukért. Ma már minden 5. emlősfajt, a kétéltűek 40%-át, az édesvízi rákok 16 %-át, a szitakötők 9 %-át a kihalás veszélye fenyegeti. (A természetvédő szervezetek 10-26 ezer közé teszik az évente kihaló fajok számát.)

260


Az idegenhonos fajok megjelenésére jó példa az Észak-Amerikából származó, hazánkban a parlagterületek uralkodó növényévé vált parlagfű, amelynek pollenje, allergén mivolta miatt súlyos egészség-károsodást okozhat. Néhány veszélyeztetett növény- és állatfaj

Az emlős fajok és közülük a kihalás által veszélyeztetett fajok száma

261


A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) időnként un. vörös könyvben hívja fel a figyelmet a veszélyeztetett állatokra. Az ENSZ 2010-ben Nagojában tartott konferenciája, a konferencia színhelyéül szolgáló tartomány neve után Aicsi-céloknak nevezett, tízéves programot fogadott el. Eszerint a védett szárazföldi területek arányát 12,5%-ról 17%-ra, a védett tengerek arányát 1-ről 10 %-ra kell növelni. A genetikai erőforrások (gyógynövények, gyógyszer- és kozmetikai alapanyagok) hasznosításából származó előnyöket meg kell osztani az azt produkáló országokkal. A bioszféra a földrajzi szférák találkozásánál jön létre, fejlődését, gazdagságát a szférák jellege, kölcsönös egymásra hatása befolyásolja. Ezért az élővilág változatosságát kifejező biodiverzitás mintájára megszületett a földfelszín változatosságát kifejező geodiverzitás fogalma. Az új fogalommal azt kívánják hangsúlyozni, hogy a geo- és bioszféra szoros kapcsolatai miatt, egyenlő figyelmet érdemel mindkét terület védelme. Ezt a gondolatot tükrözi az EU agrárgazdasági politikájában a „multifunkcionális mezőgazdálkodási, környezet- és tájgazdálkodási stratégia,” és hazánk Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Programja.

Édesvíz-hiány Globálisan a Föld vízkészletei nagyok, de ez a víz nagyon egyenetlenül oszlik el, sok országban a helyi források szűkösek vagy szennyezettek. A XX. század során a Föld édesvízfogyasztása hatszorosára nőtt. Ez az arány kétszerese a népességnövekedésnek. A Föld lakosságának 46 százaléka vezetékes víz nélkül tengődik. 670 millió ember él krónikus vízhiányú területen és 1 milliárd ember nem jut, lakóhelye egy kilométeres körzetében, egészséges ivóvízhez. Fekete-Afrikában a háztartások 40 százaléka több mint félórányira van a legközelebbi vízforrástól. Nem csak a falvakat sújtja vízhiány. A fejlődő országok nyomornegyedeiben a nap legnagyobb részét vízért való sorban állással tölti a nép. Más szavakkal a Föld lakosságának 1/3-a él vízgondokkal küszködő országokban és minden nyolcadik embertársunk nem jut tiszta vízhez. 2020-ra az akkori népesség 2/3-a vízhiányos környezetben fog élni, azaz kevesebb, mint 1700 köbméter víz jut majd egy lakosra évente. Normális vízfogyasztásnak az évi 2500 köbmétert tekintik. Vízgondokról ott beszélünk, ahol a vízhasználat meghaladja a rendelkezésre álló vízmennyiség (megújuló vízkészlet) 60 %-át. Ezt fizikai vízhiánynak nevezzük. A legnagyobb a fizikai vízhiány Észak-Afrikában. Egyiptom élelmiszerszükségletének a felét importálja (2006), mert a vízhiány miatt nem képes elég élelmiszert termelni. Jelenleg 14 ország küszködik vízproblémákkal és ez a szám 25 éven belül a kétszeresére fog növekedni. Vannak területek, ahol elég lenne az édesvíz, de nincs kiépített vízellátó rendszer. A vízhiánynak ezt a formáját gazdasági vízhiánynak nevezik. A gazdasági vízhiány jellemző, az Egyenlítő menti afrikai országokra. Az élet nélkülözhetetlen részét képező víznek sehol sincs valódi ára a világon. A közgazdászok szerint ezért nem alakultak ki a piaci mechanizmusok, amelyek korlátoznák a súlyos vízhiányok fellépését. Az Amerikai Egyesült Államokbeli vízár, a legalacsonyabbak közé tartozik a világon, köbméterenként 66 dollárcent, pedig a házak természetes tartozéka a medence és a jól öntözött gyepszőnyeg. LatinAmerika nagyvárosainak nyomornegyedeiben nincs vízvezeték, az ott lakók az amerikai ár négyszereséért veszik a lajtos kocsikon oda szállított vizet.

262


Több országban, természetföldrajzi okok miatt rendszeres a vízhiány. A KözelKeleten az 1970-es években a tengervíz sótalanításával próbálták megszüntetni a vízhiányt. Azóta másfél száz ország vette át az eljárást. Ausztrália tengerparti városait is tengervízből nyert vízzel látják el. Málta, Ciprus is tengervíz sótalanításával állítja elő vízszükségletének egyharmadát. Különösen fontos az ivóvíz a turistaszezonban, mert a turisták száma többszöröse a lakosságénak. Néhány termék „beépített” víztartalma

A közgazdászok szerint a vízfogyasztásnál a közvetlenül fogyasztott víz mellett figyelembe kellene venni a fogyasztott termékek előállítása során felhasznált, úgynevezett beépített, virtuális vizet is. E nézet szerint egy csésze kávé vízmennyisége a beépített (a termelés, pörkölés, őrlés, szállítás, csomagolás során felhasznált) vízzel együtt 140 liter. Ezzel a módszerrel az átlag amerikai napi 340 literes vízfogyasztása 7000 literre módosul. 263


A vízfelhasználás növekedésének elsődleges okai a nagyobb népesség és a nagyobb élelmiszertermelés öntözési igénye (a rendszertelen csapadék, öntözéssel való kiegyenlítése, a mezőgazdasági öntözés). A tavakból, folyókból, a felszín alól nyert víz 70 %-át a mezőgazdaság hasznosítja. Ennek 88 %-t az alacsony jövedelmű országok fogyasztják el, a világ élelmiszer ellátásának 40 %-át állítva ezzel elő. A vízigény és vízhasználat gyors növekedésének további oka, az életmódváltozás (vízöblítéses WC, fürdőszoba, mosógép). A vízfelhasználás %-os különbsége a fejlett és fejlődő országokban: háztartási ipari mezőgazdasági

14 47 39

4 5 91

A fejlett országokban egy család vízfelhasználása napi 150-400 liter (vízöblítéses WC 32 %, fürdés – zuhanyozás 18 %, mosás 12 %, egyéb 38 %). A kevés, vagy nem elegendő édesvíz is rendszerint szennyezett, fertőzött az emberi szennyvizektől. Az emberi szennyvizek mellett rovarirtó szerek, műtrágyák bemosódása miatt a vizek nitrát-szennyezettek lesznek. A nitrát-szennyezettség Európában és az USA több államában is meghaladja az egészségügyi értékhatárt. Hazánkban a Dél-Alföldön arzénnelszennyezett az ivóvízbázis. 2010-től kormányrendelet kötelezi az érintett településeket az iható, az EU előírásoknak megfelelő, literenként maximum 10 mikrogramm arzént tartalmazó ivóvíz-szolgáltatás megteremtésére. A lajtos kocsis vízszolgáltatás kiváltására felvetődött Aradról, a Maros hordalékkúpjáról a víz csatornán való átvezetése Kevermesre, hogy felhígítsák az arzénos ivóvizet. 2014-től működne a 15 km hosszú vezeték. A nitrátok nemcsak az egészségre károsak, de a tavak túlzott algásodását is okozzák. Az édes vízbe kerülő szennyező anyagok mértéke a következő 25 évben, a fogyasztás megduplázódása mellett, a négyszeresére fog növekedni. Az ipari és mezőgazdasági szennyvizek mellett a városok új szennyezési forrása a vízbe kerülő, fel nem használt, kidobott gyógyszerek, kozmetikumok. A tengerpartok közelében a talajvíz nagymértékű kiemelése a tengervíz beáramlásával és a talaj elszikesedésével járt. Bahreinben évente 100 méterrel halad beljebb az édesvíz-sósvíz közötti határfelület. Az indiai Madrasz közelében a part 10 km-es sávja szikesedett már el.

264


Hazánkban a felszín alatti, visszapótlódó vízkészlet az ország egészét tekintve bőséges. A hazai folyókon több víz távozik, mint amennyi beérkezik. Számolnunk kell azzal, hogy a felszíni vizek 93%-a a határokon túl ered, erős tehát a függőségünk a felvízi országoktól. Létérdekünk az ország területére érkező vizek minél nagyobb hányadának a visszatartása, hasznosítása, az öntözéses gazdálkodás fejlesztése. Árvízvédelmi munkálataink európai összehasonlításban

A klímaváltozás hatásainak csökkentése és az élelmiszerárak növekedésének mérséklése, de az exportképes zöldség- és gyümölcstermesztés miatt is, hazánkban létfontosságúvá vált minél nagyobb mezőgazdasági terület öntözése. Az öntözött terület nagysága az utóbbi években a 100 000 hektárt sem érte el. Ez a művelt terület alig 3 százalékát teszi ki. A rendszerváltozás előtt 10-11 % volt ez az arány. Ezzel szemben Hollandiában a művelt terület 40 százalékát öntözik. Ezért első lépésként a korábban kiépített közösségi öntözővíz-hálózat újraindításával, a csatornák, átemelők, szivattyúk rendbetételével, el kell érni 300-400 ezer hektár rendszeres öntözését. Ezt követi majd a nemzeti öntözésfejlesztési program kidolgozása.

265


Környezetszennyezés

Az ipari célú széntüzelésből származó, a szelek révén más országokban környezeti károkat okozó savas esőkre már az 1930-as években felfigyeltek. Az európai ENSZ államok 1985-ben megállapodtak a kén-dioxid kibocsátásnak 30 %-al való csökkentéséről.

266


FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS A globális környezeti problémák összességében a Föld jövőbeli embereinek a környezetét veszélyeztetik. 1968-ban független gondolkodók együttműködésével megalakult a Római Klub. Az előre tekintő tudományos szakértők azt mérlegelték, hogy mi várható a 21. században, ha minden úgy folytatódik tovább, mint a 20. század utolsó harmadában, azaz a népesség gyors növekedése, a környezet erős szennyeződése és az erőforrások növekvő hasznosítása. A vizsgálat következtetése, ahogyan most élünk, termelünk és fogyasztunk hosszú távon nem folytatható. A Római Klub a jövőre vonatkozó számításokat és előrejelzéseket „A növekedés határai” című jelentésében publikálta 1971-ben. A következő évben az ENSZ stockholmi konferenciája az emberi környezetről is felhívta a figyelmet az erőforrások megőrzése és a termelési, fogyasztási szokások közötti ellentmondásra és ennek feloldására javasolta a harmonikus összhang megteremtését. 1975-ben az Egyesült Államok életre hívta a Világfigyelő Intézetet (Worldwatch Institut), amelyik 1984 óta évente közli A világ állapota című kiadványt. Az intézet munkája is hozzájárult ahhoz, hogy az ENSZ Közgyűlése 1984-ben határozatot hozott arról, hogy alakuljon meg a Környezet és Fejlődés Világbizottsága független szakértőkből. A Bizottság vezetésére Gro Harlem Brundtland asszonyt, Norvégia akkori miniszterelnökét kérték fel. A bizottság 1987-ben Közös jövőnk című jelentésben foglalta össze megállapításait. Ezt a bizottság vezetőjének neve után Brundtland jelentésnek is nevezik. A Közös Jövőnk jelentés fő üzenete a fenntartható fejlődés (helyesebben kívánatos fejlődés) koncepciójának elfogadására és alkalmazására irányult. A fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely úgy elégíti ki a jelen szükségleteit, hogy nem rontja a jövő generációk esélyeit arra, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket. Ezt célszerű úgy értelmezni, mint olyan törekvést, amely a gazdasági és társadalmi fejlődést kísérli meg összehangolni a globális földi környezet érdekeivel. Lényegében ugyanezt fogalmazta meg a természetvédelem szemszögéből John James Abudon: „…a világot nem a szüleinktől örököltük, hanem a gyermekeinktől kölcsönözzük...” A Közös jövőnk jelentés szerint változások szükségesek: -az erőforrások hasznosításában, -technológiák környezeti hatásaiban, -a népesség növekedési ütemében, -a gazdasági élet célkitűzéseiben, -a társadalom értékrendjében. A Közös jövőnk jelentés fenntartható fejlődésre vonatkozó megállapítása Enyedi György (2012) szerint nem tükrözi pontosan az emberiség gazdasági helyzetét. „Nem tehetünk úgy, mintha ma a „társadalom” kielégítené szükségletét. Ma a Földön kevesek pazarló fogyasztása áll szemben tömegek alapvető szükségleteinek kielégítetlenségével” írta. A Brundtland-jelentés szolgáltatta az alapot az ENSZ Környezet és Fejlődés Konferenciája /1992, Rio de Janeiro/ dokumentumainak az elkészítéséhez. A konferencia célul tűzte ki, hogy a jövő nemzedékeinek megőrzi a Föld természetes állapotát. A konferencia megállapításai közül egyedül a biológiai sokféleség megőrzéséről szóló kötelező érvényű. Húsz évvel később, 2012-ben, szintén Rio de Janeiro-ban tartották a negyedik környezetvédelmi csúcsértekezletet. (Rio+20). A konferencián elfogadott, kötelezettségvállalás nélküli nyilatkozat néhány megállapítása: Ki kell dolgozni a fenntartható fejlődés céljait és az ezek eléréséhez szükséges költségeket. 2020-ig fel kellene számolni a fosszilis tüzelőanyagokra vonatkozó kedvezményeket, lépéseket kell tenni a tengerszennyezés jelen267


tős csökkentéséért. Arra kell törekedni, hogy az országok, a vállalatok és a magánemberek érdekei egybeessenek a kitűzött célokkal.

Ökokógiai lábnyom Az ökológiai lábnyom azt mutatja, hogy adott technológiai fejlettség mellett az emberiségnek mennyi földre és vízre van szüksége önmaga fenntartásához és a megtermelt hulladék eltüntetéséhez. A kifejezés William Rees kanadai és Mathis Wackernagel svájci ökológusoktól származik. Könyvük címe: Ökológiai lábnyomunk. Az emberi hatás mérséklése a Földön. (1995). Az ökológiai lábnyomot globális hektárban (gh) adták meg. A globális hektárban fejezték ki azt a területnagyságot, amelyen egy ember éves fogyasztása megtermelhető és a keletkezett szemét eltüntethető, majd ezt az adatot vetették egybe az ökoszisztéma eltartó képességével. A fogyasztói javak előállításában betöltött szerepük figyelembe vételével egyhektárnyi szántó 2,6, a legelők 0,5, a tengerek 0,4 globális hektárnak felelnek meg. Az ökológiai lábnyom

Az ökológiai lábnyom összetevői: - szén lábnyom a keletkező szén-dioxid elnyeléséhez szükséges erdőterület, - legelő lábnyom a hús- és tejtermékekért tartott állatállomány eltartásához szükséges terület, - erdő lábnyom az éves papíralapanyag-, faáru és tűzifa-felhasználás alapján becsült terület, - szántó lábnyom a termelt növények termesztésének területigénye, - beépítési lábnyom az infrastruktúrához szükséges terület nagysága. Ezzel a módszerrel a Föld biokapacitása 11,9 milliárd globális hektár. 7 milliárd emberrel számolva, egy főre 1,7 globális hektár jut. Az egy főre eső ökológiai lábnyom 1961268


ben 0.88 volt. Valamikor az 1980-as évek közepén kezdett többet fogyasztani az emberiség, mint amit biológiai kapacitása engedne. Az emberiség fogyasztása napjainkra elérte a 2.2 hektárt, azaz több erőforrást használunk, és több hulladékot termelünk, mint azt a fenntartható fejlődés elve szerint tehetnénk. Magyarország ökológiai lábnyoma 3.7 hektár. Az ökológiai lábnyom értéke kiszámítható egyes emberekre, országokra vagy vállalkozásokra is. Minden évben azt a napot, amikortól deficitessé válik az emberiségnek a természeti erőforrásokkal való gazdálkodása, a túllövés napjának nevezik. Amit ez után elfogyasztunk azt a természet már nem képes saját megújuló képessége alapján újból előállítani. A túllövés napja sajnos minden évben hamarabb következik be. 1992-ben október 21-ére, 2002ben október 3-ára, 2012-ben már augusztus 22-ére esett.

269


IRODALOM Ajánlott irodalom Dicken, Peter (2007): Global shift. Mapping the Changing Contours of the World Economy. Sage Publicatios, London. Haggett, Peter (2007): Geográfia. Globális szintézis. Tipotex, Budapest. Mendöl Tibor (1999): A földrajztudomány az ókortól napjainkig. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest. Kovács Zoltán (2001): Társadalomföldrajzi kislexikon. Műszaki Könyvkiadó, Budapest. Tóth József (szerk., 2002): Általános társadalom-földrajz. I.-II. Dialóg Campus Kiadó. Budapest-Pécs.

Atlaszok Atlas of Global Issues. A visual guide to the world’s greatest challenges (2007). Glasgow. The World Bank, Harper Collins Publishers. Földi környezetünk atlasza (2005). Budapest. Cartographia. Magyarország idegenforgalma (2006). Budapest. Cartographia.

Felhasznált irodalom Árva László – Diczházi Bertalan (2008): Globalizáció és külföldi tőkeberuházások újabb fejleményei Magyarországon. Kairosz Kiadó. Budapest. Baade, Fritz (1965): Versenyfutás a 2000. évig. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest. Bartsch, Ernst (1961): A Rabszolgaparttól Harlemig, Gondolat, Budapest. Bernek Ágnes (szerk.)(2002): A globális világ politikai földrajza. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. Behringer, Wolfgang (2010): A klíma kultúrtörténete a jégkorszaktól a globális felmelegedésig. Corvina, Budapest. Bora Gyula – Korompai Attila (2001): A természeti erőforrások gazdaságtana és földrajza. Aula Kiadó, Budapest. Bourne, Joel, K. – Stanmeyer, John (2009): Szűk esztendők jőnek… Élelmezési válság fenyegeti a világot. = National Geographic Magyarország, június Cséfalvay Zoltán (1999): Helyünk a nap alatt. Magyarország és Budapest a globalizáció korában. Kairosz Kiadó. Budapest. Czelnai Rudolf (2007): Klímaügy:2007. Magyar Tudomány, 2007/10. Czelnai Rudolf (1999): A világóceán. Modern fizikai oceanográfia. Vince Kiadó, Budapest.

270


Detrekői Ákos (2005): A gömbtől a geoidig: a Föld és az űrkutatás. In: Mindentudás Egyeteme, 4. kötet, Kossuth Kiadó, Budapest. Diamond, Jared (2006): Háborúk, járványok, technikák. A társadalmak fátumai. Typotex. Budapest. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) negyedik értékelő jelentése. Éghajlatváltozás 2007. Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium. Budapest, 2008. Enyedi György (1964): Az állattenyésztés földrajza. Gondolat, Budapest. Enyedi György (2012): Városi világ Akadémiai Kiadó, Budapest. G. Fekete Éva (2000): Általános gazdasági földrajzi fejezetek. Miskolci Egyetem, Regionális Gazdasági Tanszék, Miskolc. Folger, Tim (2011): Titkos (kínai) adalékok (szinte) bármiben. National Geographic Magyarország, Budapest. 6. szám. Földünk vészjelei. A globális felmelegedés hatásai. (2004). National Geographic Magyarország, Budapest. 9., 10., 11. szám. Földközelkép. Tények és trendek. Mit hoz a jövő? (2007) National Geographic Magyarország, Budapest. Fry, Carolin (2008): A klímaváltozás. A XXI. század kihívása. Totem Plusz Könyvkiadó Kft, Budapest. Glatz Ferenc (1991): Történelemszemléleti tematikai kihívások az ezredfordulón. Ezredforduló 1. Hawking, Stephen W. (1998): Az idő rövid története a Nagy Bummtól a Fekete lyukakig. Talentum Kft., Budapest Hermann Tamás – Dömsödi János (2008): Új földminősítő rendszer bevezetésének szükségessége, a földértékeléssel összefüggő földügyi feladatok elősegítése. = Geodézia és Kartográfia, 11. szám. Kant, Immanuel (1802): Physische Geographie. Göbbels & Unzer, Königsberg. Kerényi Attila (2008): Éghajlatváltozás: múlt, jelen, jövő. Földrajzi Közlemények, 4. szám. Kerényi Attila (2011): A fenntartható fejlődés alappillérei a hazai földrajztankönyvekben. Földrajzi Közlemények, 2. szám. Kiss Edit Éva (2007): Az 1989 utáni magyar ipar területi szempontú megközelítésben. MTA Doktori Értekezés, Budapest. Kovács Csaba Miklós (2006): Általános népességföldrajz. Presa Universitara Clujeana, Cluj-Napoca. Kovács Zoltán (2010): Népesség és településföldrajz. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest Láng István-Csete László-Jolánkai Márton (2005): VAHAVA Projekt, Budapest. Leggett, Jeremi (2008): A fele elfogyott. Olaj, gáz, forró levegő és a globális energiaválság. Tipotex, Budapest. Lomborg, Bjorn (2004): Cool it- Hidegvér. A szkeptikus környezetvédő útikalauza a globális felmelegedéshez. Tipotex, Budapest. Malm, A. (2012): Hamarosan túl késő lesz…avagy a klímaváltozás árnyékában. L’Harmattan, Budapest. Mann, Ch. C. (2011): 12 ezer éves „Stonehenge”. National Geographic Magyarország, Budapest, 6. szám. 271


Mészáros Rezső (2007): A társadalomföldrajz belső vívódásai a 21. század elején. Földrajzi Közlemények, 1-2. szám. Mészáros Rezső (2008): Az információgazdaság és az új gazdaság értelmezései. Földrajzi Közlemények, 4. szám. Mészáros Rezső (2008): A kibertér és ami körülötte van. JATEPress, Szeged. Michalkó Gábor (2007): Magyarország modern turizmusföldrajza. Dialóg Campus, Pécs. Papp-Váry Árpád (2007): Térképtudomány. A pálcikatérképtől az űrtérképig. Kossuth Kiadó, Budapest. Ponori Thewrewk Aurél (1974): Mi és a Világmindenség. Táncsics Könyvkiadó. Budapest. Radó Sándor (szerk.) (1967): A világgazdaság földrajza. Gondolat, Budapest. Rétvári László (2001): Közigazgatási földrajzi névanyag. Nyugat-Magyarországi Egyetem Közgazdaságtudományi Kar, Sopron. Roberts, Paul (2004): Az olajkorszak vége. Egy bizonytalan világ kezdetén. HVG Kiadói Rt., Budapest. Rudlné Bank Klára (2008): A megújuló energiaforrások szerepének átértékelődése Európában és Magyarországon különös tekintettel a technikai innovációra és a gazdasági lehetőségekre = Földrajzi Közlemények 1. szám. Suter, Keith (2007): 50 fontos kérdés a világról. HVG Kiadó Zrt., Budapest. Schweitzer Ferenc (2009): Adatok Magyarország hulladékgazdálkodási helyzetéről. In: Frisnyák Sándor – Gál András (szerk.): A Kárpát-medence környezetgazdálkodása. Nyíregyházi Főiskola és a szerencsi Bocskai István Gimnázium, Nyíregyháza –Szerencs. Szemjonov, Juri (1936): A Föld kincsei. Gazdasági földrajz mindenki számára. Athenaeum, Budapest Teleki Pál (1966): A földrajzi gondolat története. Kossuth Kiadó, Budapest. Tóth József (2007): Kell nekünk régió? In: Frisnyák Sándor, Gál András (szerk.): Szerencs, Dél-Zemplén központja. Nyíregyházi Főiskola. – Bocskai István Gimnázium, Szerencs. Venetiáner Pál (2010): Génmódosított növények. Mire jók? Typotex, Budapest. Vidéki Imre (szerk.) (2008): Fejezetek ipar- és közlekedésföldrajzból. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó. Williams, Jessica (2005): Merre tart a világ? 50 tény, amely megrengethetné a világot. HVG Kiadó Rt., Budapest.

272

Gazdaságföldrajz  
Gazdaságföldrajz  
Advertisement