44
A HÍRDALCSOKOR Alicja Rogalska társadalmilag elkötelezett művészeti praxisából merít és az elmúlt években kezdeményezett kollaboratív munkák tapasztalataira épít. Rogalska elsősorban különböző közösségek, csoportok tagjaival működik együtt; őket állítja a középpontba és olyan helyzeteket teremt, melyben közös tevékenységük, illetve gondolkodásmódjuk kerül előtérbe, és elkötelezett, aktív helyi szereplőként válnak láthatóvá. Ezekben a szituációkban a közreműködők nemcsak múltbéli tapasztalataikat osztják meg, hanem arról is beszélnek, hogy miként képzelik el a jövőt, mivel kell majd szembenézniük, és így a jövőbe vetített tudásukat fogalmazzák meg. Ez párbeszédet eredményez, amelyben a releváns társadalmi, esztétikai és politikai kérdéseket a közreműködők képzelőereje határozza meg, így saját jogukon válnak jelentős társadalmi erőforrások termelőivé. Alicja Rogalska első, mélyen etnográfiai munkáját KözépLengyelországban valósította meg, közel tíz évvel ezelőtt. A Broniowianki csoporttal dolgozott együtt, akik egyszerre működtek hagyományőrző népdalkörként és a helyi házias�szonyok köreként (Koło Gospodyń Wiejskich). Az együttműködésből egy videómunka és egy kortárs népdal született, amely Mazóvia rurális területeinek nehéz gazdasági és társadalmi helyzetét énekli meg. Ez a térség nemcsak gazdag népzenei hagyományáról ismert, hanem arról is, hogy itt volt az elmúlt évtizedekben a legmagasabb a munkanélküliség Lengyelorszában. Alicja művészeti koncepciójában így fogalmaz: „a dalt a népdalkörrel közösen írtuk, az erről készült felvétellel az volt a célom, hogy szembe állítsam az etnográfiai reprezentációt (a képet) a szereplők saját helyzetükről alkotott véleményével (a szöveggel).” A néphagyomány és az ún. „ön-folklorizálás” vizuális világa így szembekerült a csoport és a művész által közösen írt dalszöveggel, amelyet egy helyi szerelmi énektől
artistic practice of Alicja Rogalska and on the experiences of different collaborative endeavours that she has initiated over the past years. Her projects usually bring people who think and work in various communities together, placing them ‘centre-stage’ and devising situations that highlight their activities as highly engaged local actors. Alicja Rogalska creates moments in which her collaborators not only share knowledge of past experiences, but also address how they imagine what they will have to face in the future, thus formulating something that they predict to be knowledge. This brings about an exchange, in which the social, aesthetic and political issues at stake are defined by the collaborators’ imaginaries, and where they thus act as producers of powerful social resources in their own right. The first deeply ethnographic work devised in such a way by Alicja Rogalska was realized in Central Poland, almost ten years ago, when the artist collaborated with the Broniowianki group, which was active as both a folkloristic women’s choir and a local circle of rural housewives (Koło Gospodyń Wiejskich). The collaboration resulted in a video work; the recording of a contemporary folk song about the rural area of Masovia's socio-economic situation. This region is known for its rich folk music tradition but in the last decades has also suffered from the highest unemployment in the country. As Alicja writes in her artist statement, “the song was written in collaboration with the folk singing group, and documented on video, contrasting ethnographic representation (the image) with the people’s own view of their situation (the lyrics).” The visual imagery of folklore and so-called self-folklorisation was juxtaposed with new lyrics written by the group, in collaboration with the