We Are Not Made of Sugar, We Are from Concrete / About the artistic collaboration NEWS MEDLEY

1

2

NEM CUKORBÓL VAGYUNK, HANEM BETONBÓL WE ARE NOT MADE OF SUGAR, WE ARE FROM CONCRETE

Előszó

Foreword

Erdődi Katalin

Katalin Erdőődi

„Levegőt!” felhívással valósul meg az OFF-Biennále Budapest 2021-es kiadása, amelynek HÍRDALCSOKOR című együttműködésünk is része. József Attila 1935-ös verséből kiindulva ez a felkiáltás nagyon is rezonál jelenünkre, amikor minden értelemben egyre fogy körülöttünk a levegő. Gondoljunk akár a koronavírus révén terjedő légszomjra, az ökológiai válság következtében fenyegető oxigénhiányra, az autoriter politikai rezsimek egyre fojtogatóbb társadalmi légkörére, vagy a neoliberális kapitalizmus rendszerszintű létbizonytalanságára, a prekariátus és a marginalizált helyzet ugyancsak szorongató állapotára.

Ahhoz, hogy felemeljük, hallassuk a hangunkat, ahhoz, hogy énekeljünk, mély levegőt kell vennünk. A Kartali Asszonykórussal arra vállalkoztunk, hogy „a sóhajtást énekre cseréljük” és a levegőtlenséggel olyan szókimondó dalokkal szegüljünk szembe, amelyek női élettapasztalatokat és az ehhez kapcsolódó érzelmeket énekelnek ki.

A HÍRDALCSOKOR bátor hangok találkozásából született és azt reméljük, tovább erősíti ezeket a hangokat. Nagyon köszönjük a bizalmat és nyitottságot minden közreműködőnek és kívánjuk, hogy közös munkánk minél több embert szólítson meg. A kiadvány és daloskönyv célja, hogy együttműködésünk hírét vigye és megossza, megtanulhatóvá tegye a közösen írt dalokat. Emeljük fel közösen a hangunkat!

The 2021 edition of OFF-Biennale Budapest calls on us to INHALE! Inspired by the seminal 1935 political poem A Breath of Air! by Hungarian poet Attila József, this call eerily and urgently resonates with the present-day. Not only does the current pandemic spread severe respiratory disease, the scarcity of fresh air manifests itself in the global climate crisis, while in more abstract terms, authoritarian political regimes and the deepening precarity and inequity brought upon us by neoliberal capitalism are also increasingly suffocating.

If we want to raise our voice, to speak up or sing, we need to inhale deeply. “Instead of sighing,” together with the Women’s Choir of Kartal, “we turn to singing” so as to challenge this oppressive and airless atmosphere with outspoken songs about women’s lives, their experiences and affective attachments.

NEWS MEDLEY was born out of an encounter of courageous voices and we hope that it can support and strengthen these voices. We are grateful to all our collaborators for their trust and openness, and wish that our collective work speaks to and touches many. This is also the aim of this publication and songbook; to give insight into our collaboration and to share the songs that we have written collectively, so that they can be learnt and transmitted. Let’s raise our voices together!

Az élet lélegzetvétellel születik és múlik el. Szeretettel ajánljuk ezt a kiadványt Ábelnek és Leonard Ellisnek, akik ez idő alatt érkeztek meg közénk, és Deák Mihályné Lados Margitnak (1944–2021), akinek emlékét őrizzük.

Life begins and ends with a breath. We dedicate this booklet to Ábel and Leonard Ellis who have arrived into this world during our collaboration and in loving memory of Mrs Mihály Deák née Margit Lados (1944–2021) who has departed.

Tartalomjegyzék

Contents

4 6

A HÍRDALCSOKOR együttműködésről

About NEWS MEDLEY

Daloskönyv

Songbook

14

Összetartunk A Kartali Asszonykórus tagjaival Erdődi Katalin beszélget

We Stick Together Members of the Women’s Choir of Kartal in conversation with Katalin Erdődi

22

Különös ereje van, amikor nők együtt énekelnek Beszélgetés a HÍRDALCSOKOR alkotói között

There Is a Strength in the Collective Voice, Especially the Collective Female Voice The artistic team of NEWS MEDLEY in conversation

38

Építkezés, munka és éneklés egy kelet-középeurópai faluban: a HÍRDALCSOKOR projekt antropológiai olvasata Tomasz Rakowski

Building, Working and Singing in an East Central European Village: An Anthropological View on the NEWS MEDLEY Project Tomasz Rakowski

53

Önéletrajzok

Biographies

55

Videómunkák stáblista

Credits Video Works

56

Impresszum

Impressum

6

HÍRDALCSOKOR

NEWS MEDLEY

Alicja Rogalska, Erdődi Katalin, Annus Réka és a Kartali Asszonykórus együttműködése

Alicja Rogalska with Katalin Erdőődi, Réka Annus and the Women’s Choir of Kartal

A HÍRDALCSOKOR Magyarország gazdag népi, elsősorban népzenei hagyományából merít és különböző generációkhoz tartozó nők tapasztalatain keresztül beszél a vidéki élet kihívásairól. Alicja Rogalska, Londonban élő lengyel képzőművész, Erdődi Katalin kurátor és Annus Réka népdalénekes a Kartali Asszonykórussal dolgoztak együtt a Pest megyei nagyközségben. Közös munkájukban az alkotói folyamat célja a népdalkör repertoárjában szereplő dalok átköltése – újragondolása és aktualizálása – volt úgy, hogy az új szöveg a kórustagok élethelyzetét és mindennapjait, az általuk fontosnak tartott kérdéseket, témákat dolgozza fel.

A Kartali Asszonykórus tagjai a közösen átköltött népdalokkal mesélnek politikai és társadalmi rendszerváltásokról, valamint a falusi életmód változásairól, amelyben az egyetlen állandó tényező számukra a mindennapos kemény munka valósága, amelyet éleslátóan és humorral énekelnek meg.

A HÍRDALCSOKOR a hagyományos Galga-menti dalokat mai szövegekkel párosítja, a személyes élettörténeteket a közösségi, például a falu jövőjét érintő kérdésekkel fűzve össze. A projekt nem tekinti a népdalokat a kulturális örökség „érinthetetlen”, pusztán megőrzésre szánt részének, ezért az átköltés elterjedt népi gyakorlatához nyúlik vissza, hogy a dalszövegek az énekesek aktuális helyzetéről és érzéseiről tudósítsanak.

Az elmúlt években kialakult „médiaháborúra” és az egyre inkább központosító elvek alapján működő hazai információs

Inspired by the rich tradition of folk culture, in particular folk singing in Hungary, NEWS MEDLEY is a collaboration between London-based Polish visual artist Alicja Rogalska, curator Katalin Erdődi, folk singer Réka Annus and the Women’s Choir of Kartal, a village near Budapest in eastern Hungary.

NEWS MEDLEY talks about life in the countryside, as experienced by different generations of women. It recounts changes in political systems, lifestyles and the hard work of everyday life, commented on with humour and sharp wit by the choir members. A medley of five songs was chosen from the choir’s repertoire and collectively re-written, bringing together personal stories with collective concerns about community life and the future of the village.

NEWS MEDLEY combines traditional local melodies with contemporary lyrics: it resists the tendency to regard folk songs as fossilised cultural heritage and instead re-introduces the vernacular practice of revising and re-writing songs to talk about the pressing issues and emotions of the current moment.

In times of polemic changes in Hungary’s media landscape and the government’s increasingly centralized information politics, NEWS MEDLEY experiments with folk songs as a form of grassroots ‘community broadcasting’, amplifying a heterogeneity of voices, while also asking what qualifies as news nowadays, which topics warrant media attention, especially with the rise of clickbait journalism.

politikára reagálva a HÍRDALCSOKOR a népdalokat az alulról szerveződő „közösségi híradás” lehetőségeként látja, amely különböző emberek és közösségek hangját erősíti fel és teszi hallhatóvá. Eközben kritikusan vizsgálja, hogy egyáltalán mi számít hírnek manapság, mely témák kapnak nyilvánosságot a klikkvadász újságírás korában.

A kórustagok által megélt helyzetekből kiindulva a HÍRDALCSOKOR nemcsak a közelmúlt történéseinek többszólamú és szubjektív olvasatát tárja elénk, hanem a női élettapasztalatokat hangsúlyozva olyan témáknak ad hangot, mint a „láthatatlan” női munka terhe vagy a házasság és családi élet küzdelmei. Ezeket nem kezeli magánügyként, ragaszkodik a nyilvánosságukhoz.

Az OFF-Biennále részeként megvalósuló együttműködés 2020-ban kezdődött, ekkor dolgoztak az alkotók a Kartali Asszonykórussal a kórus otthonában, Kartalon. A rendszeres találkozókat háromnapos intenzív műhelymunka követte, amely során két videómunka született: a HÍRDALCSOKOR c. videóklipben az asszonykórus Kartal különböző helyszínein adja elő az új dalcsokrot, míg a KARTALI KEREKASZTAL c. werkfilm a kollaboratív munkafolyamatba – a próbákba, a csoportos beszélgetésekbe és a közösségi együttlét pillanataiba – ad betekintést. A videómunkákat az alkotók az OFF-Biennálén egy kiállítás keretében mutatják be, a jelen kiadvánnyal és a Kartali Asszonykórus budapesti fellépéseivel kiegészülve, melyet köztéri performanszok formájában a Varsányi Szirének feminista kórussal együttműködésben terveznek.

With its focus on women’s experiences, NEWS MEDLEY not only offers a plurivocal and subjective re-reading of recent history, emphasizing lived realities, it also brings to the fore issues such as the burdens of ‘invisible’ female work, and insists on the publicness of struggles around marriage and family life, which are often relegated to the private realm.

Realized as part of OFF-Biennale Budapest, NEWS MEDLEY was launched in 2020, when the artistic team worked together with the Women’s Choir of Kartal in their home village. Regular meetings were followed by an intensive three-day workshop, where two new video works were created: a music video of the choir performing NEWS MEDLEY on different locations in Kartal and a documentary video titled KARTAL ROUNDTABLE about the collaborative process, providing a glimpse into the rehearsals, group discussions and shared moments of community life. These works form part of the exhibition presented at the 2021 edition of OFF-Biennale, accompanied by this publication and live performances of NEWS MEDLEY by the Kartal Women’s Choir, in collaboration with the Budapest-based feminist choir Varsányi Szirének (Sirens of Varsány).

7

8

Jaj Istenem mért nem szakad le az ég, Hogy lehet az asszonysors ilyen nehéz, A sóhajtást most énekre cseréljük, Történetünket hogy nektek meséljük.

A sóhajtást most énekre cseréljük, A személyesben a közöst keressük.

Oh dear God, why doesn’t the sky come down How can women’s lives be so hard?

Instead of sighing we turn to singing To share with you our stories.

Instead of sighing we turn to singing To make the personal collective.

9

Munka, munka, jaj de sok a munka, A napunknak se vége, se hossza.

Mi asszonyok lusták sose voltunk, Már gyerekként a kertben kapáltunk. Így nőttünk fel, ehhez lettünk szokva, Dolgoztunk már hat éves korunkba. Édesanyánk a munkát kiadta, Ha nem lett kész, elért a haragja, Ha mindenki jól végezte dolgát, Zsírosdöbönyből kaptunk vacsorát.

10

Cukorgyárba, téeszbe szegődtünk, Nem egyszer volt cukor fizetségünk, Segédmunkát vállaltunk, ha kellett, Férfisorban, kőművesek mellett, Kitanultuk a csempét lerakni, Harminc évig tudtuk gyakorolni.

Rendszert kárpótlási jeggyel váltunk, A borsótermelésbe belevágtunk, Piacoztunk, nagybanira jártunk, Hol furfanggal jó helyet találtunk.

Asszony, asszony, mindenre van gondja, Ráadásként ott a házimunka, Hiába a háztartási gépek, Ha három családra főzök ebédet.

Sej, ha végre ezt is megfizetnék, Isten bizony milliomos lehetnék.

Jaj megáll a világ, ha mi leállunk, Itt az idő, hogy másképp csináljuk, Robbantsuk ki a fiúkat a házból, Ne zárkózzanak be egész nyáron, Robbantsuk ki a fiúkat a házból, Vegyék ki részüket a munkából.

Work, work, there is so much to do Our working days drag on endlessly We women were never lazy Already as kids, we were out in the garden weeding This is how we grew up, this is the life we know We’ve been working since we were six years old.

It was our mother who gave us chores If we didn’t finish, her anger was our only reward If everyone did their job Our supper was bread with lard.

We joined the cooperative and the sugar factory Often we were paid in sugar as our salary We did construction work if needed Alongside men, we laid bricks We learned tiling as our trade And practised it for three decades.

System change came with compensation vouchers We went into business as sweet pea farmers We sold at markets, tried our luck at the wholesale Learning tricks to get the best place.

Woman, woman, she takes care of everything And does the housework on top of it What help are household appliances If I have to cook lunch for three families?

Oh, if only wages for housework were paid, I would be a millionaire right away!

Oh the world stops, if we stop The time for change has come Let’s get the boys out of their rooms They can’t just lock themselves away Let’s get the boys out of their rooms Let them share the work every day.

11

A kartali leány, ha párt választ, Régen nem választhatott magának, Olyan piros, jaj a lecsordult vér, Anyám, én nem leszek kőművesné.

Olyan legény akart hozzám járni, Ki a piát nem tudta megállni, Számtalanszor vitte el a mentő, Sej, csak a válás volt az én megmentőm.

12

A mai lánynak van választása, Eldöntheti, ki legyen a párja, Olyan piros, jaj a lecsordult vér, Jaj de elvert anyám a válásért.

Olyan piros, jaj a lecsordult vér, Ma már nem ver el anyám a válásért.

When a Kartal girl looks for a man Earlier she couldn’t just choose anyone Oh so red, the colour of dripping blood Mother, I will not marry the rich bricklayer.

The man who used to come see me Never could refuse a drink The ambulance took him countless times Oh, divorce was my only way out.

Today’s girls have a choice They can decide who they date Oh so red, the colour of dripping blood I took my mother’s beating for the divorce Oh so red, the colour of dripping blood My mother would no longer beat me for a divorce.

13

Kartal, Kartal, mikor leszel város?

Hogy tartsuk itt a fiatalságot? Épült bölcsőde, megnyílt a sportcsarnok, Munka nélkül nincsenek kilátások.

Kartal, Kartal, when will you become a town?

How can we keep the youth from leaving us?

We’ve built a nursery, a sports centre has opened But without jobs, we have no future to offer.

A befektetőket egyre várjuk, Bárcsak lenne filmgyárunk, termálunk, Pestre egyre sűrűbb a buszjárat, Kartalunk alvóvárossá válhat.

Pestre egyre sűrűbb a buszjárat, Kartalunkba sej csak hálni járnak.

We keep waiting for investors to save us If only we had a film studio or a thermal bath The buses to Budapest travel more and more often Our Kartal has become a home to commuters The buses to Budapest travel more and more often Oh, our Kartal may end up as a dormitory town.

Az asszonykórussal mikor toborzásba kezdtünk, Hálónk a dalos kartaliakra kivetettük, Van, kit szép viseletünkkel csaltunk a kórusba, Van, akit a Coop-ban szorítottunk a sarokba.

Hagyományainkat saját kedvünkre őriztük, Sej, a pipiskét korunk ellenére viseltük.

Az új vezetőnkkel autentikussá lettünk, A rózsás pipiskét fájó szívvel le is tettük.

(A) kórusba fiatalt és időst egyaránt várunk, A kor mit sem számít, mi egy közösségre vágyunk.

Kinéznek a népviseletért az osztálytársak, Nézzenek csak, mi trincikével hordunk nadrágot.

Fittyet hányunk mások rosszalló megjegyzésére, Hogy még ilyen idősen se férünk a bőrünkbe.

14 When the women’s choir starts recruiting We cast our net wide for anyone with a knack for singing Some women we seduce with our beautiful traditional dress Others we corner in the local supermarket.

We keep our traditions as we please We wore a rosy headdress despite our years With our new choir leader we became more authentic And shelved our rosy headdress, but not without regret.

In the choir we welcome both old and young Age doesn’t matter, it’s community we want We don’t care what our classmates say We wear traditional blouses with jeans anyway We don’t care about the comments others make Telling us to take it easy at our age.

15

16

Összetartunk

We Stick Together

A Kartali Asszonykórus tagjaival Erdődi Katalin beszélget

Members of the Women’s Choir of Kartal in conversation with Katalin Erdőődi

A Kartali Asszonykórust 1969-ben a helyi téesz női mun- The Women’s Choir of Kartal was created in 1969 by kásai alakították, vélhetően az akkor induló „Röpülj, páva!” the local farming cooperative’s female workers, who were mozgalom hatására, melynek a kezdetektől aktív résztvevői probably inspired by the influential Fly, Peacock! movement voltak. Ezeket a hagyományokat folytatva 1982-ben alakult that they actively participated in from its very beginning. In újjá a kórus és vált a téesztől független önszerveződő kultu- 1982 the choir was re-launched as a self-organised cultural rális csoporttá, amely 2013 óta egyesületként működik. group, no longer associated with the cooperative, and it has Az asszonykórus a kartali közösségi élet fontos szereplője; operated as an association since 2013. évtizedek óta ők szervezik a helyi farsangi bált és számos The women’s choir is an important part of Kartal’s community környékbeli, illetve országos kulturális eseményen fellépnek. life; for decades they have organised the annual Carnival Szakmai munkásságukat nemcsak rangos elismerések, Ball and have performed regularly at local and national minősítéseken szerzett arany, nívó és kiemelt díjak bizonyít- cultural events. They have been awarded numerous prizes, ják, hanem külföldi meghívások is, melyeknek köszönhetően gold medals and special mentions at qualification contests, a kórustagok az elmúlt években többek között Erdélyben, while also receiving invitations to perform abroad, and thus Szlovákiában, Ukrajnában, Horvátországban, Görögországban travelling to Romania, Slovakia, Ukraine, Croatia, Greece és Olaszországban vendégszerepeltek. and Italy in the past years.

Repertoárjukat elsősorban a nyugati palócsághoz tartozó Their repertoire features the rich folk singing tradition of the Galga-mente gazdag népdalkincse alkotja, ideértve a kör- Galga River region, including traditional rural workers‘ songs nyékbeli „summás” (mezei munkás) dalokat és a nők hagyo- and the women’s circle dance. mányos körtáncát, a karikázót is.

How to tell the story of such a plurivocal community with Hogyan lehet egy ilyen nagy múltú, sokszínű és sokhangú its long and varied history? In search of an answer to közösség történetét elmesélni? Erre a kérdésre néhány this question, I initiated a conversation with several choir kórustaggal beszélgetve kerestem a választ. A koronaví- members, with whom I was in touch with over the phone due rus járvány miatt elsősorban telefonon tudtuk tartani a kap- to the Covid-19 pandemic. I would like to thank Éva, Marika, csolatot. Nagyon köszönöm Évának, Marikának, Piroskának Piroska and Veronika for taking time to answer my questions és Veronikának, hogy válaszoltak a kérdéseimre és elmesélték, and for sharing how they joined the choir and what this hogyan csatlakoztak a kórushoz, mit jelent nekik ez a közösség. community means to them. Unfortunately, it is not possible

Sajnos, minden egyes kórustag történetét nem tudjuk megosztani, de remélem, hogy egy-egy történetben vagy érzésben mások is magukra ismernek, és ez a válogatás újabb beszélgetésekhez és saját élmények megosztásához vezethet.

to share all the members’ stories, nevertheless I hope that the others will recognize themselves in a story or a feeling and that this conversation might lead to further exchanges about their attachments and experiences.

Gyere be, gyere ide az asszonykórusba

Come to us, join the women’s choir

„Volt egy nagyon régi kórustag, Barka Böske, aki már a hat- “The choir had a long-standing member, Böske Barka, who vanas években járt a kórusba énekelni. Ő többször eljött had been singing with the group since the sixties. She came hozzám, nagyon sokszor, mert hallott énekelni, tudta, hogy to visit me several times, because she had heard me sing and jó hangom van. Nekem akkoriban a saját lakásomban volt knew that I had a strong voice. At the time I was running a élelmiszerbolt, úgyhogy nem engedhettem meg magamnak, grocery shop in my house, so I couldn’t take time off to go hogy eljárjak próbákra, mert hajnaltól késő estig ott kellett to rehearsals, because I had to work there from dawn till dolgozni. A bálba eljártam, mert nagyon szeretek mulatni. late evening. I attended the balls, because I love to party.

Itthon is táncra perdülök néha, ha úgy van... Szüreti volt, 92- I even start dancing at home if I’m in the mood… I remember ben. Ekkor mondta Böske, hogy most jövök utoljára. Felöl- it was the Harvest Ball of 1992, when Böske told me that she’s töztettek Baba Margit ruhájába. Nagyon megtetszett a ruha, coming to ask me for the last time. They dressed me up in még a férjem is azt mondta, hogy mindjárt elveszlek újra the clothes of Baba Margit. The dress was so beautiful, even feleségül. Végül elmentem a próbára és ott maradtam.” my husband said that he would marry me a second time. So „Nekem a népviselet nagyon tetszett, kicsi korom óta. Az apu- finally I went to a rehearsal and stayed.” kám cipész volt, csinálta a lakkos csizmákat, hordta a vásárra. “I had been fascinated with traditional folk-wear since early Amikor kérdezte, mit hozzon, mindig mondtam, hogy posz- childhood. My father was a shoemaker, he made lacquered tószoknyát. Az unokám benne volt a Kisasszonykórusban, boots that he sold at markets. Whenever he asked me what többször mentek versenyre, ahová elkísértem őt. A farsangi he should bring from the fair, I always answered: a baize skirt. bálba pedig elmentem, az unokám helyett, segíteni. Ott My granddaughter joined the Little Women’s Choir and they kérdeztek, hogy miért nem megyek a kórusba? Nem kellett attended several contests where I accompanied her. I also nekem kétszer mondani, mert mindig vonzott a népviselet, helped with the Carnival Ball, pitching in for my granddaughter. ezért beálltam az asszonyok közé.”

There the women asked me, why don’t you come join the „Hallottam a téesz-asszonyokat énekelni, láttam, ahogy choir? As I had always been attracted to traditional wear, they mennek versenyre, és én annyira irigyeltem őket. A szép didn’t have to ask twice, I joined right away.” ruhájukért, a szép hangjukért. Annyira szép volt, ahogy egy- “I had heard the women from the cooperative sing and saw how szerre kezdik, egyszerre fejezik be és az egész úgy szól, they travelled to contests. I envied them so much – for their

17

18

mintha csak egy énekhang lenne. Nagyon tetszett a kórus, beautiful dresses and their beautiful voices. It was so beautiful nagyon vágytam oda, de nem gondoltam, hogy be fogok how they started and stopped singing all at once, sounding jutni. Olyan érzésem volt, hogy ők egy magaslaton vannak, as if they were but one voice. I really liked the choir and had nem érek én fel odáig. Elmentünk a bálba és az egyik kó- a great desire to join, but I never imagined that I would be rustag megszólított, hogy nem csatlakoznék-e. Gyere el accepted. I saw them as if on a pedestal, I didn’t think I was egy próbára, csak hallgasd meg. Hát el is mentem, aztán worthy. We went to the ball and there one of the members elkészíttettem Margitkával a ruhámat karácsonyra. Rögtön asked if I would like to join. ‘Come to a rehearsal, just come mélyvízbe dobtak, mert felléptünk Pesten. Nagyon izgul- and listen.’ So I did and then I had Margitka prepare my dress tam, nehogy elrontsam, nehogy tönkretegyem a kórust. for Christmas. I ended up performing right away, as we were 22-23 éve vagyok tag, 98-ban léptem be.” invited to Budapest shortly after. I was terribly nervous about „Több mint 9 éve járok a néptánccsoportba és Éva néni making a mistake and ruining the entire performance. I joined felfigyelt ránk, hogy milyen jó hangunk van. Tudta, hogy 22-23 years ago, in 1998.” szeretjük a hagyományokat éltetni, szeretünk beöltözni “I joined the youth folk dance group more than 9 years ago and népviseletbe meg énekelni, és mivel sajnos, már kiha- Éva from the Women’s Choir scouted us for our voices. She lóban van a kórus és kell az utánpótlás, ezért elkezdett knew that we liked to ‘keep tradition alive’, that we enjoyed minket fűzni, hogy csatlakozzunk. Sokszor mondta, hogy dressing up in folk-wear and singing, and she was also aware miért nem megyünk hozzájuk, jó a hangulat. Ezt mi is tud- that the choir is in danger of dying out, that they really needed tuk, mert néha beültünk egy-egy próbára, akkoriban egy the younger generation to keep going. So she started to sweet időben voltak az asszonykórus és a tánccsoport próbái. talk us into joining; she invited us to rehearsals, stressing the Igent mondtunk, mert szerettünk volna az idősektől tanul- good spirits. This we were also familiar with, as we had ni. Én borsodi vagyok, úgy költöztünk ide. Ott nem voltak joined them every now and then, as the women’s choir and hagyományok, nem őrizték. Nem erőltette rám senki, én our dance group used to rehearse on the same day. We said ilyen szereplős vagyok. Ez valahol családi vonás is, mert yes, because we wanted to learn from the older members. a dédim nagybőgőzött, néptáncoktató volt és szeretett I am from Borsod, we moved to Kartal when I was small. In a középpontban lenni. Tényleg ő is mindent vállalt; volt ön- Borsod there was no folk tradition, at least no one cared for it. kéntes tűzoltó, mozigépész, minden volt!”

No one pressured me to do this, I enjoy performing and being in „Én hívtam őket, a negyveneseket. Az egyik azt mondta, the centre of attention. This might be a family trait, as my greathogy a férje nem engedi, a másik meg se próbálta. Az én grandfather played the double bass, he taught folk dance and férjem támogatott, örült neki, hogy beálltam, még büszke loved the limelight. He did all kinds of things: he was a volunteer is volt rám. Minket, akik beálltunk, mind támogattak a fér- fireman, he was a projectionist and who knows what else!” jeink. De akit nem támogattak, az be se állt. Nem a pró- “I also invited women in their forties to join. One of them told me bával van baj, mert az itthon van, hanem az utazásokkal, that her husband wouldn’t let her, the other I spoke with didn’t

19

határon belül és túl is. Ekkor a férjek féltékenyek lettek, ez a mai napig probléma. Azt mondják, most mit akarod mutogatni magad.”

Sokan vagyunk és ugye, egymásért vagyunk ott

20

even try. My husband supported me, he was happy that I joined, even proud of me. Those of us who joined were all supported by our husbands. Those who weren’t, didn’t join. The problem was not the rehearsals – these were at home – but the travel, as we travelled across the country and even abroad. This made the husbands jealous, this is a problem till today. They say, ‘why do you want to go showing off on stage?’ ”

„Voltak rossz napjaim, családi gondok, amikor a férjem beteg volt... Elmentem a próbára, megláttam a fotelomat, ahol szoktam ülni és engem úgy kicseréltek. Minden bajom elmúlt, We are many and we are there for each other minden fáradtságom, minden rossz gondolatom. Úgy feldobott, egyszerűen semmi visszagondolatom nem volt, csak az, “I’ve had bad days, due to family trouble, or when my husband hogy én ott vagyok! Ha nem szívből jön ez, amit csinál az fell ill… However, when I arrive to rehearsal and see the ember, akkor ne is jöjjön oda. Ezt nem lehet úgy, hogy me- armchair I usually sit in, I feel transformed. All my troubles gyek-nem megyek, ha van kedvem, odamegyek. Ha szívből fade away, all my exhaustion and my bad thoughts are gone. jön, akkor igenis hajtsa az embert a vére, hogy menni kell, It makes me so happy to be there that I don’t even think about próbálni kell, fellépni kell. Amióta a kórusban vagyok, engem my worries, my only thought is that I am here! It has to come feldobott az élet, akkora nagy változást, örömöt adott nekem. from the heart, whatever you do, if it doesn’t, there is no place Minden bajt elfelejtek, legalábbis addig, amíg ott vagyok. for you there. Once you come, then you don’t, or you only A mai napig is. Alig várom, hogy legyen próba!” come when you’re in the mood – it doesn’t work like that. If it „Nagyon sokat jelent a kórus, mert szeretek menni és ne- comes from the heart, then you feel the drive to be there, to künk ez olyan volt, mint egy kirándulás. Elég sokunknak rehearse, to perform. Ever since I’m a part of the choir, my life nincs már férje, ezért mi nem tudjuk azt megcsinálni, hogy has taken a whole new turn, it has been such a great change, elmegyünk a férjünkkel nyaralni vagy mittudomén. Nekünk such a joy. I forget all my troubles, as long as I’m here. Up until nagyon nagy kikapcsolódás volt, hogy sok helyre hívtak today. I can hardly wait to attend rehearsals again!” bennünket. Izgatottan mentünk, mert mindig díjért men- “The choir means a lot to me, because I love to travel and tünk. Jó, elmentünk egy-egy falunapra is – ha hívtak minket, being in the choir is like being on vacation. Many of us are szívesen mentünk – de ha lehetett választani, akkor olyan widowed, so we cannot simply take a vacation with our helyre mentünk, ahol érdemes volt küzdeni valamiért.” husbands like others do. For us it has been a real treat that „Egy évig voltam a kórusban, amikor beteg lettem és meg- the choir was invited to so many places, it was like taking műtöttek. Gondoltam is, hogy jaj istenem, hát csak egy évet a break. We were excited to travel, as we always went to adtál nekem? Mikor jobban lettem, mentem újra a próbák- contests, we went for the prize. Of course, we also performed ra, tanultam az énekeket. Először nem tudtam énekelni, at village celebrations – if they invited us, we went gladly – but

mert még fájdalmaim voltak, csak hallgattam, és ez gyógyított if we could choose, we would rather go to places where there meg, ez éltetett.” was something to fight for.” „Számomra a kórus egy második családot jelent. Jó a han- “I had been in the choir for one year, when I fell ill and had gulat, a nénik nagyon fiatalosak, szeretek velük lenni, ren- to have an operation. My first thought was, ‘oh dear God, geteget nevetünk. Névnapokat, születésnapokat ünneplünk have you only given me a year?’ When I got better, I started együtt és nemcsak a próbákon, hanem az életben is tartjuk attending rehearsals again, learning the songs. In the a kapcsolatot egymással. Összetartás van. Ősztől Pestre fo- beginning I couldn’t sing, because I still had too much pain, gok járni iskolába, de a kórust folytatom, mert úgy gondolom, so I just sat and listened, and this healed me, this gave me hogy ha valamit szeretnél, akkor szakítasz rá időt és meg strength to live.” tudod oldani, hogy elmenj heti egy próbára. Szeretném ezt “The choir is like a second family to me. The mood is great, tovább vinni utána is, ha lesz még rá ember, aki csatlakozna. ” the older women are very youthful. I like to spend time with them, we have a lot of fun together. We celebrate name days Nem cukorból vagyunk, hanem betonból* and birthdays and keep in touch outside of rehearsals. We stick together. From autumn on, I will be attending school in „Mi olyan kemények vagyunk, talpraesettek. Nem olvadunk Budapest, but I want to continue with the choir, because I el, nem semmisülünk meg, hanem kemények vagyunk, mint believe you can always make time for what is important to you, a beton. A kórustagok mind dolgozóasszonyok, munkásas�- so I will manage the weekly rehearsals. I would also like to szonyok voltak, építőipar, téesz, cukorgyár. Mindenki dolgo- continue in the longer term, if there are others, who want to join.” zott, senki sem volt otthon.” „A falun belül itt mindenki elvállalt minden munkát. Nem úgy We are not made of sugar, we are from concrete* volt, hogy válogatok és ezt a munkát elvállalom, ezt nem. Mi, a parasztság – mert hát parasztok voltunk, illetve vagyunk “We are so tough, with both feet on the ground. We don’t most is – minden munkát megfogtunk, akár a határi munkát, melt, we cannot be destroyed, we are hard as concrete. The akár a pesti munkát. Én arra gondolok ezzel kapcsolatosan, choir members were all working women, in the construction hogy nem szégyellte a munkát senki.” industry, in the cooperative or the sugar factory. Everyone „Az jut erről eszembe, hogy a kórustagok sok mindent megél- was working, nobody stayed at home.” tek már, rengeteg mindenen átmentek és mindig erősek vol- “Here in the village everyone took on all kinds of work. You tak, áthidalták az akadályokat, a problémákat. Magammal couldn’t be picky and say, this I will do, but not this. We, kapcsolatosan pedig az, hogy nem vagyok olyan miss lady, the peasantry – we were peasants and in fact, still are – simán kimegyek a kertbe kapálni, ugyanúgy összegyúrom we did all kinds of jobs, both in the fields and in the city, a tésztát. Sok fiatal azt mondja, hogy jaj, nem nyúlok a hús- in Budapest. What I mean by all this is that no one was hoz, nem szedem össze a tyúk alól a tojást...” ashamed of working hard.”

21

22

„Én a magam belső érzéseit gondoltam át ezzel. Nekem ez “This reminds me of how the choir members have experienced azt jelenti, hogy bármilyen csalódás ért minket, mi keresz- a great deal, they have gone through difficult times, but tül lépünk rajta, mintha nem tudom min ugranánk át. Nem stayed strong, overcoming obstacles and problems. With vesszük föl, nem vesszük úgy a szívünkre, hanem egy be- regard to myself, I can say that I am not a ‘miss lady’, I won’t tonszívnek kell lenni, ami igenis erős. Nem vagyok én olyan hesitate to go hoeing in the garden or to knead the dough. mimóza (akkor ez volt a kifejezés), hogy rajtam átgázoljon Many young people say, oh, I won’t touch meat, or I won’t más, hát én azért is megmutatom, hogy betonból vagyok, collect the eggs from under the hen…” hogy mindenen át tudok törni. Magamat mutatom meg, “I was considering my own inner feelings when I said ‘we are not hogy én ez vagyok. Voltak halálesetek a kórusban, vagy a made of sugar, we are from concrete’. To me this means that no kóruson kívül, például az én férjem is meghalt. Én akkor azt matter what disappointments we’ve experienced, we managed mondtam, nem tudom tovább folytatni, de utána gondolkoz- to surpass these, to rise above, so to speak. We don’t take it tam, hogy igenis kell, nem gyöngülhetek el. Egy személy personally, we don’t take it to the heart, much rather we have miatt nem szabad így elcsüggedni. Nem fogok meghátrálni.” a concrete heart that is very strong indeed. I’m not such a mimosa (at the time this was the expression we used) that someone can Mi képviseljük a falut! (A Hírdalcsokorról) simply push me aside. I will show them that I am tough, I am from concrete and can break through everything. I show myself, this „Először azt hittem, hogy csak úgy beszélgetünk, és aztán, is who I am. With the choir we’ve experienced many personal amikor elénekeltük, akkor csak néztem, hogy hoppá, az éle- losses, both within the choir and beyond. My husband also tem egy részét énekeljük. Ez egy egészen más dolog volt, passed away. At the time I thought I couldn’t continue, but then de nekem nagyon tetszett, ahogy a téesz területén énekel- I reconsidered and said, yes, I must, I can’t give up everything tünk, meg a körasztalnál. Amikor először láttam a videót ar- because of my loss. I won’t let it break my spirit.” ról, ahogy ülünk körben a körasztalnál, azt hittem, hogy egy rózsa és csak később jöttem rá, hogy mi vagyunk.”

We represent the village! (About News Medley) „A kóruson belül nagyon örültünk neki, nagyon nagy megtiszteltetésnek vettük. A családon belül azok is, akik nem sze- “First I thought that we were just chatting and it was only when retik ezt a műfajt, úgy álltak hozzá, hogy ez nem kis dolog, we sang the songs that I realized, hey, we are singing about és örüljünk, hogy eszibe jutott valakinek, hogy vagyunk és a part of my life. The whole experience was very different, hogy ilyet képes velünk csináltatni. Ismerték ezeket a régi but I really liked how we sang on the premises of the farming dolgokat, de az volt nekik a meglepetés, hogy így visszaem- co-op and at the round table. When I first saw the scene with lékezve lett megénekelve ez a dalcsokor. Érdekes volt, hogy us sitting around the round table in the video work, I thought ennyi év után meg van elevenítve ez a régi dolog. Egyálta- ‘it’s a rose’ and only later on did I realize that it’s us.” lán az, hogy ki lehetett ilyet találni és énekbe rakni…”

“Within the choir we were very happy about the collaboration,

„Volt, aki azt mondta, többször is visszahallgatta, nagyon dicsérték! Volt, aki megkérdezte, hogy ez most honnan, hogy csináltuk. Milyen érdekes, hogy ezt így össze tudták kalkulálni. Mi pedig mondtuk, hogy nem kitalálták, hanem minden kórustag mondott valami régi dolgot. Volt, aki mondta, hogy szeretne eljönni, meg szeretné hallgatni. Kérdezték tőlünk, hogy ha megy Pestre a busz, elmehetünk mi is?”

it was an honour for us. In my family, even those who don’t usually appreciate folk singing, said that this is quite something and that we should be happy that someone thought of us and did something like this with us. Everyone knows these old stories, but they were surprised how our new lyrics worked to recall them. It was interesting for them that after so many years these old stories were brought back to life. How one could come up with such an idea and make songs out of it.”

“Some people told me that they had listened to the songs several times, they praised us a lot! Others asked where the idea came from, how we did it. How interesting to invent something like this.

We told them that nothing was invented, each choir member shared an old story. Some people told us they’d like to come and see us perform. They asked if they could take the bus with us, when the time for the performances in Budapest comes.”

23

Szerkesztette: Erdődi Katalin

Edited by Katalin Erdőődi

*Szerkesztői megjegyzés: Ez a mondás 2020. márciusában, *Editor’s note: this statement was made by Marika in March a háromnapos kartali műhelymunka alatt hangzott el Kozjár 2020 during our three-day workshop in Kartal. We found it Pálné Marikától, és annyira megtetszett nekünk, hogy úgy so to-the-point and liked it so much that we chose it as the döntöttünk, a kiállítás és a kiadvány címeként is szeretnénk title for both the exhibition and the publication. During our ezt az idézetet használni. A kórustagokkal folytatott beszél- conversations with the choir members, I asked each one getésekben mindenkitől megkérdeztem, hogy számukra ez of them, how they relate to this claim. a mondás mit jelent.

24

Különös ereje van, amikor nők együtt énekelnek

There Is a Strength in the Collective Voice, Especially the Collective Female Voice

Beszélgetés a HÍRDALCSOKOR alkotói, Alicja Rogalska, Erdődi Katalin és Annus Réka között

A conversation between Alicja Rogalska, Katalin Erdőődi and Réka Annus, the artistic team of NEWS MEDLEY

Katalin: A HÍRDALCSOKOR című videómunka egyik alapmo- Katalin: The circle is one of the central motifs of the NEWS tívuma a kör, amely különböző módokon formálta az együttmű- MEDLEY video work, but it has also shaped our collaborative ködésünket a Kartali Asszonykórussal, bár a videóban ebből process with the Women’s Choir of Kartal in many different nem minden látható. Ezért talán izgalmas lenne azzal indítani ways that are not directly visible within the video. That is why a beszélgetést, hogy miként inspirálta a munkánkat a kör, illet- I thought that it would be exciting to start our conversation by unpacking how the circle has informed our work and how we ve hogyan dolgoztunk tudatosan a körformával.

Számomra különösen érdekes aspektus, hogy a kör egyen- have also consciously deployed the circular form. lő módon köti össze az embereket: egy körben mindenki Spatially thinking about the circle, I find it particularly egyenrangú helyzetbe, ugyanarra a szintre kerül, miközben interesting how it connects people in a very egalitarian way, minden egyes személy látószöge egyedi és különböző, attól as everyone is in the same position, on eye-level; while at the függően, hogy ki hol helyezkedik el a körön belül. Ez politikai same time each person’s perspective is singular and different, szempontból is nagyon izgalmas, hiszen a kör egybefonja az depending on where they are situated in the circle. This is also egyéni és közösségi létet, és lehetőséget teremt, hogy bár politically fascinating, as the circle has a very specific capacity to intertwine individuality and collectivity: it demonstrates the másként látunk, mégis együtt legyünk.

Ez nagyon erősen megjelent a közös munkánkban a Kartali possibility of being together, but seeing things differently.

Asszonykórussal. A próbateremben a kórustagok mindig kört This was present in our work with the women’s choir in Kartal. alkotva ülnek, ugyan meglehetősen szabálytalan körben. In their rehearsal room, the choir members always sit in Amikor először látogattunk el hozzájuk Rékával, minket is eb- a circle—a rather irregular one, but a circle nevertheless— ben a körben ültettek le. Számomra ez a gesztus egyszerre and from the first time that we joined their meetings with volt nagyvonalú és zavarba ejtő. Egyfelől a nyitottságukról Réka, we were invited to become a part of this circle. I found tanúskodott, másfelől rámutatott a kollaboratív folyamat két- this to be very generous, but also disconcerting. We had irányúságára; hiszen elsőként mi hívtuk a kórust művészeti invited the choir to become part of a collaboration and now együttműködésre, most pedig ők vontak be minket a saját they invited us to join their circle; it was clear that this would körükbe. Egyértelmű volt, hogy közösen és kölcsönösen be a two-way process and we would both have to negotiate alakítjuk ki ezt az új munkaformát. Már az első találkozók our positions in this new, shared formation. Another thing alkalmával világossá vált, hogy rengeteg különféle vélemény that also became clear from the conversation’s outset was

25

26

jelenik meg egyszerre a körben. A beszélgetéseink többnyire the heterogeneity of perspectives coming together in this anarchikusak és szerteágazóak voltak, sok téma felmerült circle. Our discussions were often anarchic, many issues és csak ritkán született egyetértés, inkább szembesültünk came up and there was hardly any consensus around a kórustagok eltérő nézőpontjaival és véleményével, melyek them—rather we were confronted by the different views hol kiegészítették egymást, hol teljes ellentmondásban álltak. and opinions of the choir members, some contrasting, Ez kulcsfontosságúnak bizonyult az alkotófolyamat szem- others complementary. This proved essential for our pontjából, hiszen olyan új dalszövegek megszületését tette collaborative process as it enabled us to include an lehetővé, amelyek megragadják ezt a radikális sokszínű- agonistic plurality of voices and experiences in the new séget, nagyon különböző hangokat, tapasztalatokat szólal- lyrics we wrote for the songs that both complicated and tatnak meg, s így megkérdőjelezik és árnyalják a falusi nők challenged stereotypical representations of rural women’s életének megszokott és gyakran közhelyes ábrázolásmódját. lives. I find that this heterogeneity is something that the A körforma lehetővé teszi és megtartja ezt a sokféleséget circle allows for and can somehow also contain, without anélkül, hogy az ellentmondások szétfeszítenék. being exploded by contradiction.

Alicja, a beszélgetéseinkben gyakran említetted, hogy a Alicja, you often mention in our conversations that you see körre olyan eszközként tekintesz, amely politikai, térbeli és the circle as a political, spatial and aesthetic tool shaping esztétikai szempontból formálja a közösségi folyamatokat. collective processes. Could you say more about this?

Mesélnél még erről?

Alicja: The idea of working with the circle had several origins.

Alicja: A körforma ötletét különböző szempontok inspirálták. Firstly, the women’s circles that existed during communist Elsőként a női köröket említeném, amelyek a kommunizmus times in Poland, i.e. the widespread phenomenon of Koło évei alatt működtek Lengyelországban, mint például a Koło Gospodyń Wiejskich, the Circle of Rural Housewives.

Gospodyń Wiejskich, a Vidéki Háziasszonyok Köre, amely These were partly grassroots (based on earlier forms akkoriban elterjedt jelenség volt. Ezek részben alulról szer- where women gathered to perform certain domestic labour veződő kezdeményezések voltak, melyek a közösen vég- together such as plucking goose feathers or making zett női munka (pl. tollfosztás, káposztasavanyítás) korábbi sauerkraut), partly state-organised initiatives established gyakorlatát folytatták, részben pedig állami támogatással as a way to cultivate cultural traditions and crafts, but also működtek, egyfelől a népi hagyomány és kézművesség felvi- empowering and educational for women in the countryside rágoztatásának céljával, másfelől a modernizációs folyamat as part of the modernising process. Currently there are also részeként a vidéken élő nők képzését és felzárkóztatását, attempts from activist-feminist circles to re-ignite this idea a női emancipációt akarták elősegíteni. Érdekes módon Len- in the form of informal women’s groups who create space gyelországban az elmúlt években több olyan feminista akti- to share their life stories, give mutual advice and do things vista törekvés indult el, amely ezekből a női körökből merít together. These support structures often acknowledge ihletet és olyan önszerveződő, informális csoportokat hoz the earlier rural phenomenon in their names. This wasn’t

létre, melyekben az élettapasztalatok megosztásán, egymás támogatásán és a közös aktivitásokon van a hangsúly. Ezek az önsegítő szerveződések nevükben gyakran utalnak a korábbi vidéki jelenségre (pl. Városi Háziasszonyok Köre). Bár nem ez volt a fő inspiráció, régóta érdekel a nők önszerveződésének kérdése.

A körnek mint térbeli alakzatnak van politikai olvasata is. Például, a lengyel kontextusban a „kerekasztal” a Szolidaritás mozgalom és a rendszerváltás jelképe. A politikai barikádok különböző oldalain álló embereket (igaz, nagyon kevés nőt) hozott össze egyszerre fizikai és szimbolikus térben, egyenrangú párbeszédre buzdítva. Ehhez kapcsolódik a kör antropológiai értelmezése is, hogy demokratikus, nem hierarchikus kommunikációt és döntéshozatalt elősegítő térforma, amire te is utaltál az imént.

A kórussal tervezett közös munka előkészítése során nagyon fontos volt számomra, hogy az együttműködést a térben is hangsúlyozzuk és elkerüljük például, hogy a teret szögletes asztalokkal szabdaljuk fel. A proxemika, a személyek közötti kapcsolatok alakítása nagyon jelentős a munkámban; az eddigi kollaboratív projektjeim során is mindig kiemelt figyelmet fordítottam a tér szervezésére és hogy miként hat tudat alatt a hierarchia alakulására. A körasztal használatával azt akartam hangsúlyozni, hogy miként szeretnénk együtt dolgozni.

A kórus már korábban is egyfajta szabálytalan körben ült, de fontosnak éreztem ezt még inkább kiemelni.

A körasztal körüli munka praktikus is, hiszen minden résztvevő szem előtt van, ugyanakkor a melletted ülőkkel közvetlenebb kapcsolatba tudsz lépni. Ráadásul így mi, alkotók is a folyamat részévé váltunk, ami segített egyenlőbb viszonyokat teremteni. Bár a kör sem tudja varázsütésre megszüntetni a hierarchiát, köztünk és a kórus, vagy a kórustagok között,

a direct inspiration, but I had it in the back of my mind, as I am interested in women’s self-organising.

The spatial aspect of the circle also has the political connotation of the ‘roundtable’ in the Polish context, in relation to the Solidarity Movement and the transition from communism.

The ‘roundtable’ physically and symbolically brought people (very few women though) from different political standpoints together into a space that facilitated a dialogue on equal footing. This also has to do with the anthropological understanding of the circle as a democratic and nonhierarchical way of communicating and decision-making, which you alluded to.

When we were thinking about how to work with the choir, I immediately wanted to make sure that the collaborative process was also spatially framed, as opposed to having the space divided by square tables, for example. I find the issue of proxemics really important; in all my collaborative projects I pay quite a lot of attention to how space is organised and what that subconsciously says about hierarchies and relationships. It can make a huge difference to the process.

So with the gesture of introducing the round table, I wanted to emphasize how we wanted to work together. Obviously, as you mentioned earlier, the choir already had this kind of irregular circle structure in place, but I wanted to make it even more apparent for the project.

There are also practical aspects of working around a round table; you can see everyone, while also enjoying some intimacy with your neighbours. It made us, the artistic team, a part of the process, which also helped with the distribution of power. The circle doesn’t magically remove power structures, they are still there—between us and the choir, and also within the choir—but it makes it more difficult to

27

28

de erősen megnehezíti, hogy automatikusan a megszokott fall back on default positions and power relations. pozíciókra és hatalmi viszonyokra támaszkodjunk..

There is also something primeval about the circle that is A kör elemi ereje kedvez a történetmesélésnek. Olyan, mint conducive to storytelling as an interaction: it’s almost like a játék, amikor fonalgombolyagot dobálunk egymásnak, és that game of throwing a ball of yarn to one another, the spontán, véletlenszerűen fonódnak egymásba a különböző form is conducive for structuring and weaving stories and történetek és elbeszélések. Ez összecseng az anarchikus narratives in a spontaneous way; this resonates with your és parázs vitákkal is, amiket a közös dalszövegírás során experience of anarchic discussions while working with the tapasztaltatok. women on the lyrics.

A videóban domináló körformát elsősorban a kartali kórus The use of the circle in the video was predominantly inspired hagyományos körtánca, a karikázó inspirálta. Ez a tánc re- by the vernacular circle dance of the Kartal choir, which pertoárjuk állandó része, amit a dalcsokor egy bizonyos sza- is part of their repertoire and traditionally performed at a kaszában adnak elő. Miután eldöntöttük, hogy a dalok és specific point within a medley. As we decided to follow this táncok hagyományos rendjét követjük a HÍRDALCSOKOR vernacular structure of songs and dances in NEWS MEDLEY, videóban, azon gondolkoztam, hogyan hat ez a rendezés- I asked myself how we could structure the video and what it re és mit jelent, mit jelképezhet a nők közötti kapcsolatok, symbolizes in terms of the relationship between the women, valamint a népi hagyomány szempontjából. Így jutottam el but also in terms of folk tradition? This is how I arrived at a körhöz, mint alapmotívumhoz, amely vizuálisan köti össze the circle as an element that binds the songs together in a dalokat, egyfelől a kameramozgás révén, másfelől a videó- a visual way through camera movement and the general munka átfogó koreográfiáját tekintve. choreography of the video.

Réka, beszélnél a körforma és a körtánc szerepéről a nép- I was wondering, Réka, if you could say more about the hagyományban? Tudsz arról, hogy más szocialista országok- role of the circular form and also the circle dance in folk ban is működtek a lengyel Vidéki Háziasszonyok Köréhez tradition? I’m assuming that ways of organising similar to the hasonló szerveződések?

Circles of Rural Housewives existed across the post-socialist Réka: A körforma óriási jelentőségű a magyar népi hagyo- countries—were they also present in Hungary? mányban, megjelenik a gyermekjátékokban, és később a Réka: The circle as form is extremely important in Hungarian fiatal lányok körtánca is erre épül. Ez határozta meg a régi folk tradition, already present in children’s games and later paraszti kultúra időszemléletét is, amiben a körforgás, a cik- on in the circle dance of the young girls. It is also connected likusság dominált a lineáris időfogalommal szemben, hiszen to how circular time, the idea of cycles, much rather than a falusi emberek élete is ciklusok mentén szerveződött. Ez a linear notion of time, defined peasant culture and the az archaikus hiedelemvilághoz nyúlik vissza, amelyben lives of people in the countryside. This goes back to an számtalan módon jelent meg a kör, a koszorútól a pártán át, archaic system of beliefs, in which the circle was present a szerelmi jóslásig, ahol a neveket „gombócban” rejtették el. in many different ways, in wreaths and headdresses, in the

A „körüljárás” rítusa is széles körben elterjedt gyakorlat volt; ha azt hitték, valamin rontás van, háromszor körül járták és így próbálták meg elűzni a gonoszt.

A gyermekjátékok és a körtánc csupán a kézfogás és az énekelt dalok szempontjából különböznek egymástól. Hagyományosan a fiatal hajadon lányok jártak körtáncot, közös énekszóval, de hangszeres kíséret nélkül, ami egyedülállónak számít a magyar népi kultúrában. Habár a koreográfia kötött és a lépések sorrendje meghatározott, a tánc dinamikáját és hosszát, az ismétlések mennyiségét a résztvevő lányok pillanatnyi hangulata döntötte el. Az énekeket „szerelmi énekeknek” nevezzük, bár inkább az emberi kapcsolatok bonyodalmairól szóló dalok ezek, amelyekben a szerető utáni vágyódástól az anyával vagy anyósjelölttel tapasztalt családi konfliktusokig sok minden helyet kapott. A dalszövegek a fiatal lányok érzelmi világába engednek betekintést, a félelmekbe és vágyakba, amelyeket a házasélettel járó változások, a hajadonként megtapasztalt „szabad madár” lét feladása kapcsán éreztek.

A néphagyomány szerint a házasságot követően a fiatal asszonyok már nem járhattak karikázót a lányokkal, csak a férjeikkel táncolhattak és más táncházakba jártak, mint korábban. De van egy különös hagyomány, ami bizonyos tájegységekre, különösen Erdélyre jellemző: a farsangi időszakban a nők „asszonybálokat” rendeztek, amin kizárólag házas asszonyok vehettek részt, akiknek egész évben ezen az egy napon volt lehetőségük kikapcsolódásra és hogy kieresszék a fáradt gőzt. Sajnos, ezekről az as�szonybálokról nagyon nehéz anyagot gyűjteni, mert kevés dokumentum maradt fent. A résztvevő nők nem beszéltek róla; nem lehet tudni, mi történt az eseményeken, mert „belső titokként” őrizték.

fortune-telling of love lives where names were hidden in ball-shaped dumplings. The ritual practice of ‘circling’ was also widespread, used as a counter-charm to fend off evil by walking around things in a circle three times.

Children’s games and the circle dance only differ from each other in the way hands are held and the songs that are sung. Traditionally, circle dances were danced by young unmarried women and accompanied by collective a capella singing, which is quite unique in Hungarian folk culture.

The choreography is set; however the dynamic, the length and the repetitions of the songs are all decided on by the momentary mood of the participating girls. One could say that the songs are primarily love songs, or rather songs about the complications of human relationships, ranging from love interests in young men to conflicts within the family, with mothers or potential mothers-in-law. The lyrics talk about the emotional lives of young girls, their fears and desires, in terms of changes brought on by married life and how they as girls are still ‘free as birds’.

In the vernacular tradition, women after marriage no longer danced the circle dance together, they only danced with their husbands and visited different dance houses than before.

However, there is an interesting tradition, which has been documented in certain regions, particularly in Transylvania; during Carnival time women’s balls were organised, which were attended exclusively by (married) women, giving them a chance—at least on this one day—to ‘release some steam’ and take a break from the everyday. Unfortunately, these allfemale gatherings remain largely undocumented, because the participating women didn’t talk about them, whatever happened there was kept secret.

Regarding your question about the Circle of Rural Housewives,

29

30

Tudomásom szerint Magyarországon nem működtek a len- I don’t know of such circles in Hungary, but the emergence of gyel háziasszonyokéhoz hasonló körök, de a szocializmus folk singing circles might be an interesting parallel. This was alatt megalakuló népdalkörök jelensége érdekes párhuzam sparked off by the Röpülj Páva! (Fly, Peacock!) folk singing lehet. Ezek a „Röpülj páva!” népzenei vetélkedő és televíziós contest, which was first organised in 1969 and broadcast as műsor hatására terjedtek el tömegesen, amit 1969-ben a television show attracting a record 5 million viewers (about rendeztek meg először és rögtön rekordszámú, ötmilliós half of the current population in Hungary). Television had a nézettségre tett szert. Akkoriban nagyon nagy hatása volt huge public impact at the time and as a result, thousands a televíziónak, ennek tudható be, hogy „Páva-körök“ ezrei of Páva-körök (Peacock Circles) were formed across the alakultak országszerte, ami valódi kulturális mozgalommá country, resulting in a massive cultural movement around fejlődött. Az emberek nagy kedvvel és lendülettel szervez- folk singing and dancing. These circles were mostly selftek népdalköröket, amint felismerték, hogy ők is képesek organised, as people in villages realized that ‘we can do this erre, de a felső nyomás is számottevő volt, mert a helyi as well’, but also promoted by local power structures, such vezetés és a szövetkezet is előszeretettel támogatta a körök as the cooperative. Several Peacock Circles founded at the alakítását. Számos akkoriban alapított Páva-kör a mai napig time, continue operating today as cultural associations. működik kulturális egyesületként.

However, I would also like to mention a more vernacular Az együtt éneklés sokkal ősibb formája már jóval a Páva-kö- form of collective singing, which pre-dates the Peacock rök előtt létezett, és a kalákához kapcsolódik. Ez az önszer- movement and is connected to the kaláka. This is a much veződés organikusabb és – néprajzi szempontból – „autenti- more organic and—from the folkloric point of view— kusabb” módja, hiszen a nők bizonyos munkákat kalákában ‘authentic’ practice of self-organising, in which women did végeztek (együtt szőttek, fontak, varrtak, kukoricát és tollat work together (sewing, spinning, husking, feather plucking), fosztottak) és ezt kísérték közös énekléssel. Leginkább ez while singing collectively, in a manner similar to the origins hasonlít a Vidéki Háziasszonyok Körének népi eredetéhez. of the Circles of Rural Housewives that you mentioned. In Ha az alulról szerveződő, egyenlőségen és közösségi érté- terms of egalitarian and communal forms of self-expression, keken – közös kultúrkörön és gondolkodáson – alapuló önki- based on shared cultural practices and values, I believe fejezés lehetőségeit keressük, ez a hagyomány a legjelentő- that this is what we are looking for, even though the Peacock sebb, bár később a Páva-körök váltak az uralkodó formává.

Circles prevailed as dominant cultural form.

Katalin: Örülök, hogy ezt szóba hoztad, Réka, mert a Kartali Katalin: Interesting that you say that, Réka, because I Asszonykórus történetében ez a két gyakorlat tulajdonkép- found that these two forms actually co-exist and overlap in pen egyszerre volt jelen, sőt össze is fonódott. Itt is a helyi the herstory of the Kartal choir. With them, it was also the téeszben dolgozó nők alapítottak népdalkört a Páva-moz- women working at the local farming cooperative who started galom indulásakor, a „Röpülj páva!” vetélkedőn például már a folk singing circle at the outset of the Peacock movement, az első évben, 1969-ben részt vettek. Emellett a kórustagok participating in the Fly, Peacock! television contest as

Tanya, tanya, szénégető tanya, ezt a kislányt töri a nyavalya.

Ha töri is, de hiába töri, szeretője soha el nem veszi.*

Homestead, homestead, homestead burning coal This girl is so wretched, such a lovesick soul No matter how lovestruck she is Her lover will never ask her to marry him.*

„A karikázók szövegei teszik világossá azokat az érzelmeket, amelyek

az általános szerelmi dalokon túl a háttérbe szorított és a mindennapi életben kevésbé tapasztalható és hallható (vagy inkább elhallgattatott) női identitásról és lélekről szólnak. (…) Azokból derül ki a „troubles talk”, ahogyan Deborah Tannen nevezte a női problémák egymás közötti megbeszélésének fontosságát. Annak ellenére, hogy a karikázószövegek elsődleges funkciójaként a szerelemre, a házasságra való felkészítés tűnik, nem kétséges, hogy bizonyos szövegek aláássák, illetve megkérdőjelezik a férfiközpontú autoritásból fakadó mondandót.”

“The lyrics sung in the circle dance bring to light emotions that go beyond the general love songs to speak of a female identity and subjectivity that is marginalised and less heard (or rather, actively silenced) in everyday life. (…) In the songs, so-called ‘troubles talk’ emerges, coined by Deborah Tannen as the importance of discussing women’s problems amongst themselves. Although the prevailing function of the circle dance appears to be the preparation of young girls for love and marriage, certain lyrics clearly undermine and challenge the malecentred authority of this message.”

Kürti László, Szerelem és erotika a női körtáncokban, Publicationes Universitatis Miskolcinensis, Sectio Philosophica Tomus XIX, Fasc. 1 (2015), pp. 140–165. *Galga-menti karikázó, a HÍRDALCSOKOR Kartal, Kartal, mikor leszel város dalának eredeti szövege.

László Kürti, Love and Erotic in Women’s Circle Dances, Publicationes Universitatis Miskolcinensis, Sectio Philosophica Tomus XIX, Fasc. 1 (2015), pp. 140–165. *The original lyrics of NEWS MEDLEY’s Kartal, Kartal, When Will You Become a Town song, traditionally sung at circle dances in the Galga River region.

31

32

továbbra is kalákában dolgoztak: a Youtube-n találtunk egy ki- early as 1969. However, the choir members also continued lencvenes évek elején készült amatőr felvételt, amely a kórus to work in kaláka: a home video that we found on Youtube akkori tagjait örökíti meg tollfosztás közben, ahogy együtt éne- documents these more vernacular practices, as they kelnek. Egy másik videó, amely ugyanebből az időből szár- pluck feathers and sing together in the early ‘90s. Another mazik, a farsangi bált dokumentálja, amit hagyományosan video—shot in the same period, at one of the Carnival balls az asszonykórus szervez azóta is (de nem kizárólag nőknek). traditionally organised by the women’s choir in Kartal (but Ebből megismerhetjük a kórus „vadabb” oldalát és extravagáns, not exclusively for women)—shows us the choir’s ‘wilder saját készítésű jelmezekbe öltözött kórustagok határfeszegető side’ with transgressive cross-dressing performances and műsorát láthatjuk, akik rengeteg humorral és szatírával kom- hilarious, satirical commentaries on the transition times after mentálják az akkor zajló rendszerváltást. A mindennapokban 1989. So it seems to me that in the every-days vernacular, a népi, az államszocialista és a posztszocialista kulturális gya- state socialist and post-socialist cultural practices were korlatok egymásba fonódnak és összegabalyodnak. much more entangled and intertwined than we might think.

Lenyűgözött, amit a körtáncokról és az asszonybálokról me- Your description of the circle dance and women’s balls is séltél, hiszen ezek a rendkívül erős női szolidaritás egyér- truly fascinating, as it testifies so clearly to the existence of telmű bizonyítékai a népi kulturális gyakorlatban, amit ma, strong female kinship and what we, through Nancy Fraser, Nancy Fraser kifejezésével egyfajta „feminista ellennyilvá- would today call ‘feminist counterpublics’ in rural cultural nosságnak” tekinthetünk. Noha a bálokon történtek féltve practices. Even if these balls remained a well-kept secret őrzött titkok maradtak és a körtáncban megénekelt „pa- and the ‘troubles talk’ of the circle dances may not have been naszbeszéd” (troubles talk) nem volt mindenki számára ér- understandable to all present—which actually highlights telmezhető, mindez inkább erősítette az ellennyilvánosság their function as subaltern counterpublics—both hold space „alárendelt” (subaltern), de egyben szubverzív jellegét, s így for sharing and exchanging women’s experiences and biztosította a nők számára a védett teret, amire a tapasztala- amplifying their voices collectively. taik megosztásához és hangjuk hallatásához szükségük volt. These examples point us to the precarious boundary Ezek a példák a nyilvánosság és a magánszféra között hú- between public and private, which we also experienced when zódó érzékeny határra irányítják figyelmünket. Ezzel akkor working on the new lyrics with the choir as we transformed is szembesültünk, amikor az új dalszövegeken dolgoztunk a our informal and intimate exchanges into public content. kórussal, hiszen intim és informális beszélgetések tartalmát The feminist claim “the personal is political” might resonate hoztuk nyilvánosságra. A feminista gondolat, hogy „a szemé- with many, but I believe that this is much easier said than lyes politikai”, bizonyára sokakban visszhangra talál, de ezt done. Our collaborative process involved a lot of negotiation sokszor könnyebb mondani, mint megvalósítani. A közös al- and discussion, since it was crucial for us that the gesture kotófolyamat rengeteg egyeztetéssel és tárgyalással járt, hi- of ‘going public’ could be experienced as something szen kulcsfontosságú volt számunkra, hogy a megosztott tör- empowering, rather than embarrassing for the choir

ténetek és adott esetben érzékeny tartalmak nyilvánosságra hozatala megerősítő, és ne megalázó legyen a kórustagok számára. Ezen túl arra is törekedtünk, hogy felülemelkedjünk a történetek személyes jellegén és átfogó, kollektív érvényüket hangsúlyozzuk.

Ebben az értelemben a dalok átköltésének folyamatát a feminista újraírás gyakorlatához hasonlítanám, hiszen arra buzdítottuk a kórustagokat, hogy „énekeljék ki” az általuk megélt valóságot és az ehhez kapcsolódó érzéseiket, reflexióikat, így újraírva saját tapasztalataikat. Így olyan témák kerültek előtérbe, mint a láthatatlan háztartási és gondoskodási munka, a házasélet nehézségei és a családi problémák, amelyek többnyire el vannak hallgatva és hiányoznak a közbeszédből, mintha magánjellegű kérdésekről lenne szó, amiknek nincs kellő társadalmi jelentősége. Ezekhez az eszmecserékhez mi, az alkotói csapat, is hozzájárultunk saját impulzusainkkal, például közösen elolvastuk és megvitattuk a „Fizessék meg a házimunkát!” (Wages for Housework) kiáltványt, vagy a spanyol feminista sztrájkmozgalomtól kölcsönöztünk hívószavakat („Megáll a világ, ha mi leállunk”). Az újraírás rendkívül affektív folyamat, amely minden érintettnek lehetőséget teremt, hogy másképp viszonyuljon az általa megélt helyzetekhez, illetve új narratívákat és összefüggéseket kínál fel. Ez általában nagyon felszabadító, de egyben felkavaró élmény, főként, amikor mindez népdalok formájában történik, amelyek célja eleve az érzelmek kifejezése és kanalizálása.

Azok számára, akik nem ismerik a Galga-menti énekeket, amelyekkel dolgoztunk, érdekes lehet, hogy az újraírás során végig szem előtt tartottuk az eredeti dalok műfaját és témáit.

A mezei munkások „summásdalait” alakítottuk át a női munkáról szóló dalokká és egy katonai toborzódalt vettünk alapul a kórus önszerveződő, toborzó stratégiáinak bemutatásához.

members. We strived to transgress the personal nature of their stories and stress the collective.

In this sense I would relate our re-writing process to the feminist practice of ‘re-authoring’, as we invited the choir to speak out about their lived realities and concerns, and reauthor their own experience. This resulted in foregrounding issues such as invisible housework and care work, and struggles around marriage and family life that are often suppressed or missing from public discourse, as though they were too private, or not of shared societal concern.

We, the artistic team also contributed to this exchange with our own impulses, including a collective reading of the Wages for Housework manifesto, for example, or borrowing slogans from the feminist strike movement in Spain (“If we stop, the world stops”). Such a re-authoring is an extremely affective process, as it offers everyone involved other ways of seeing, relating to and identifying with personal experiences, creating new attachments that can be quite liberating and emotional—through the form of folk songs which are devised to mobilise and express feelings.

For those who are not familiar with the traditional songs we worked with, it might be interesting to know that we also considered their original themes and genres in the rewriting. We transformed land workers’ songs to talk about women’s work, and a military recruiting song to share the self-organising and recruiting strategies of the choir. I have to say that I was quite surprised to find that while folk songs deeply engage with the hardships of everyday working life, housework and care work are rarely mentioned in these accounts, despite their centrality to women’s lives.

Alicja: Responding to your thoughts on re-authoring, I believe that taking one person’s individual experiences and having

33

34

Be kell vallanom, eléggé meglepett, hogy noha a népdalok rendkívül részletesen tárgyalják a mindennapi élet nehézségeit, a háztartási és a gondoskodási munka alig kerül említésre, noha központi szerepet tölt be a nők életében.

Alicja: Az újraírással kapcsolatos gondolataidra reflektálva, úgy gondolom, ha valakinek a személyes történetét egy egész női kórus adja elő, ezzel az egyéni hangot erősítjük.

Nem vagyok benne biztos, hogy az újraírás kifejezést használnám, de ez a kihangosítás feminista gyakorlatára emlékeztet, amikor elismételjük, amit egy másik nő mondott, hogy felerősítsük a hangját, ezzel reagálva a valós helyzetre, hogy a nőket gyakran nem hallják, nem hallgatják meg. Van valami rendkívül felemelő a folyamatban, ahogy összekapcsolódnak az egyéni történetek és dalokká formálódnak, amiket közösen adunk elő – különös ereje van, amikor nők együtt énekelnek. Az élettapasztalatokat nemcsak szavakba öntjük, hanem elő is adjuk; egyfelől tudatosan nyilvánosságra hozzuk, másfelől a csoport közös fellépésével még tovább erősítjük. Az is igaz, hogy sokkal könnyebb elbújni a csoport mögé, tehát a személyes történet megerősítésén túl a közösség anonimitást is nyújt.

Van egy jelenet a HÍRDALCSOKOR videómunkában – amit Tarr Béla Sátántangójának egyik jelenete ihletett – ahol a kamera végigpásztázza a körben álló nők arcát. Ez az egyetlen alkalom, amikor a kórustagok nem énekelnek (az énekszó csak hallható), így különösen katartikus, és segít, hogy elvonatkoztassunk a személytől, akit éppen látunk, amikor hallgatjuk a dalt, amiben családon belüli erőszakról és elrendezett házasságról van szó. Így a személyes tartalmak sokkal inkább a női lét kollektív tapasztalataiként hatnak. Ebben a jelenetben fontosnak tartottam az egyének kiemelését, a fókuszálást az arcokra és a tekintetekre , ami enyhe disz-

many women perform them also reinforces that singular voice. I am not sure if I would use the term ‘re-authoring’, but this reminds me of the feminist practice of amplification—i.e. repeating what another woman has said, in order to reinforce and make it heard, reflecting also on the reality that women are not listened to. There is something empowering in the process of gathering these individual stories and turning them into songs that are then performed collectively—there is a strength in the collective voice, especially the collective female voice. The experiences are not only articulated, but also performed; there is an intended publicness to it, but also a power that comes from the group that is performing. It is also much easier to hide behind the group, so on the one hand, it’s about the reinforcement of personal stories, on the other, it allows for a certain anonymity.

There is a scene in the NEWS MEDLEY video—which was inspired by a scene from Béla Tarr’s Satan’s Tango— where the camera pans the faces of the women standing in a circle. It’s the only scene where they are not singing (you only hear the singing), so it’s striking, and it also helps detach the very personal content of the song, with references to domestic violence and arranged marriage, from a specific person so that it becomes more about the universal experience of women in general.

In this scene, I found it interesting to focus on the individuals— on their faces and on the gazes that are returned, because it can get slightly uncomfortable for people watching. I am concerned with this idea of returning the gaze, because, at least on the surface we have this quite ethnographiclooking material, so we had to deal with the ethnographic gaze. I am interested in how people who have often been positioned as ‘objects of study’ can articulate their own

komfortérzetet válthat ki a nézőből. A tekintet viszonzása azért foglalkoztat, mert a felszínen néprajzinak látszó anyaggal van dolgunk, tehát nem kerülhetjük el az etnográfiai tekintet kérdését. Az érdekel, hogy a személyek, akikre gyakran úgy tekintünk, mint „a vizsgálódás tárgyára”, hogyan tudják a saját véleményüket és nézeteiket kifejezni, miközben viszonozzák ezt a tekintetet.

Mivel az asszonykórus „sajátjaként” énekli a HÍRDALCSOKOR szövegeit, megtöri az objektivitás illúzióját. Nézőként a kamera szemszögéből látod az eseményeket, tehát nem valakinek a válla fölött, vagy a távolból szemlélődsz, hanem közvetlenül szembesülsz a nőkkel, nem konfrontatív módon, de mindenképpen bevonva. Így megszűnik az ún. negyedik fal és ez olyan intimitást és közelséget teremt, amit a néző akár kényelmetlennek is érezhet.

Az újraírás kérdésére visszatérve, a művészeti koncepció szempontjából számomra inkább az átköltés népi hagyománya volt meghatározó – amikor egy dal újabb sorral egészül ki, vagy valaki megváltoztat egy sort vagy dallamot, és abban a formában adja tovább. Ez a népi gyakorlat nem tagadja a szerzőiség gondolatát, de sokkal közösségibb módon, egyfajta együttműködésként közelíti meg, bár általában nem közvetlen kooperációról, hanem időn és téren átívelő együttműködésről van szó. Érdemes kiemelni ezt a mi esetünkben is, hiszen ahogy a régi dalokat átköltöttük, mi is a folyamat részévé váltunk .

Nem elvetjük a hagyományt, nem érvénytelenítjük a már meglévőt, hanem tovább építjük és elismerjük a különböző tapasztalatokat. A népi gyakorlatra tekinthetünk egyfajta kollázsként vagy bricolage-ként. Ez Claude Lévi Strauss antropológus kultúrafogalmát juttatja eszembe, aki benyomásokból, interpretációkból, élményekből, tárgyakból és kulturális szö-

opinions and views, whilst returning the gaze.

The women really ‘owning the lyrics’ in NEWS MEDLEY breaks with the illusion of an objective point of view. As a viewer you are put in the position of the camera, so that you are not looking from behind someone’s shoulder or observing from afar, but you are actually confronted by the women, not necessarily in a confrontational way, though you are very much implicated. Breaking the fourth wall creates intimacy and maybe also a certain discomfort that comes with this intimacy.

Going back to the question of re-authoring, the main concept of the project is rooted in re-authoring as it exists in the folk tradition—adding lyrics, changing a line or tune, then passing it on. This vernacular practice doesn’t negate the notion of authorship, but is very much collaborative— even if not directly, but across time and space. This is also interesting to consider in our case, as we created new lyrics 35 for the traditional melodies, so that in a way we also became part of this process.

You don’t discard what came before, but build on it and acknowledge different experiences. In this sense it is reminiscent of collage or bricolage as a vernacular practice, as in anthropologist Claude Lévi Strauss’ idea of culture as a bricolage of influences, interpretations, experiences, objects and cultural texts. Bricolage also as a mode of creating culture. As you said before, we were respectful of certain conventions, while also breaking quite a few.

Réka: It is true that re-authoring in folk tradition can be seen as a collaboration across time and space, but it is also interesting to note that in the past, vernacular variations were actually quite minimal, both in terms of lyrics and melody.

The simplest intervention was, for example, changing the

36

A téeszbe az jött a szokásba, Szalmát kaptak a tagok az ágyba, A törek és szalma szúrja az ingünket, Éjjel is szidjuk az elnökünket!

There’s a new practice at the cooperative They give members straw to fill their mattresses The dried stalks poke our backs in our sleep We complain about the president even in our dreams!

„Jaj akkor megharagudtak, nem vittek el bennünket följebb, mert csípőseket szerkesztettem a földműves szövetkezet vetélkedőjére. Aztán annyit nyertünk el vele, hogy a salgótarjáni döntőre már nem hívtak bennünket.

Az sült ki belőle, hogy megsértődött a szövetkezet, mert ki volt énekelve.

Miért nem mondták, hogy egyszerű népdallal jöjjünk?”

“Oh, they got very angry with us then and didn’t invite us anymore, because I composed some outspoken rhymes for the farming cooperative’s contest.

Our only reward was not being invited to the finals in Salgótarján. It turned out that people at the cooperative were offended because we spoke our mind. Why didn’t they say that we should sing only simple folk songs?”

Beszélgetés a Galgahévízi Asszonykórussal, 1971.

Zenetudományi Intézet Hangarchívum, Magnó 02421A.

A conversation with the Women’s Choir of Galgahévíz, 1971.

Sound Archives at the Institute for Musicology, Recording nr. 02421A. Mert ha belefér, légyszi biot vegyél!

A hétre jó előre főz, Penészt, csótányt és molyt legyőz, Mert mindenes is, a kis hamis!

Drágám, te úgy szeretsz főzni, Csináld hát mindennap!

Nem ez a hobbim, kisszívem, Ezt örököltük, én azt hiszem, Úgy, ahogy ezt a dalt.

Varsányi Szirének, Este fess(lik) a pesti nő, 2021.

Honey, please buy bio, if you can!

She cooks for a week in advance Mould, cockroaches and moths beware She fights them all with relish.

My dear, you’re so good at cooking Why don’t you do it every day?

It’s not my hobby, you know This is what we’ve inherited, I’m afraid Just like this song we sing.

Sirens of Varsány, The Pest Girl Shines (Sighs) at Night, 2021.

vegekből álló bricolage-ként tekintett a kultúrára. A bricolage a kultúrateremtés egyik lehetősége is. Mint már említettük, bizonyos konvenciókat tiszteletben tartottuk, míg jónéhán�nyal szakítottunk.

Réka: Valóban tekinthetjük a népi átköltést időn és téren átívelő közös munkának, de érdemes figyelembe venni, hogy a személyes variációkban a beavatkozások nagyon minimálisak voltak, mind szöveg, mind dallam tekintetében.

Az énekesek általában a dalban szereplő nevet cserélték ki a saját nevükre, vagy azok nevére, akiket be akartak vonni, és a legtöbben legfeljebb odáig merészkedtek, hogy egy sort vagy félsort megváltoztassanak, beszúrva valamit, ami leginkább foglalkoztatta őket. Ez szorosan összefügg azzal, hogy az átfogóbb átírás nagyon bonyolult, inkább költői feladat, de nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy abban az időben az embereknek hihetetlenül gazdag népdalismeretük volt, tehát mindig kiválaszthatták a repertoárjukból azt a dalt, amely leginkább passzolt az aktuális lelkiállapotukhoz, és ezt módosították apró személyes variációkkal.

A szocializmus időszakából ismerünk néhány példát komplexebb átköltésekre, egy gyűjtésnek hála, amit Volter Domonkos, a Kartali Asszonykórus vezetője osztott meg velünk. Ezek a felvételek az 1970-es évek elején készültek Galgahévízen, Kartal szomszédságában, és a helyi kórustagok közti beszélgetést örökítik meg, amiben elmesélik, hogy miként írtak dalokat a különböző ünnepekre, rendezvényekre, amikre hivatalosak voltak, valamint a saját örömükre és szórakozásukra is. Az új dalszövegek humorosan kommentálják az akkori társadalmi és politikai változásokat, a helyi pletykáktól a téesz-vezetők és párttitkárok köszöntésén át a gunyoros dalokig, amelyekkel a helyi hierarchiákat figurázzák ki. A beszélgetésből kiderül, hogy a dalokat megosztó adatközlők maguk is szerzők, mert

name in the song to your name, or to those of other people you wanted to implicate, and the farthest most people went was changing a line, or perhaps half a line, to insert something that was most pressing for them. This had to do with the fact that more extensive re-writing is a complex, rather poetic task, while we also have to keep in mind that at the time people had an incredibly rich and varied knowledge of folk songs, so they could always choose one that suited their momentary mood best from their repertoire and adjust it through small personal variations.

We know of a few examples of more extensive re-writing from socialist times, thanks to a collection of songs that was shared with us by the choir leader of the Kartal women’s choir, Domonkos Volter. These were recorded in the early 1970s in Galgahévíz, a village near Kartal, and include a conversation with local choir members, who talk about writing songs for the different occasions and celebrations they were invited to, but also for their own pleasure and amusement. The new lyrics playfully engage with the social and political changes of the time, ranging from local gossip to songs greeting the cooperative directors, or teasing songs that make fun of local hierarchies. The informants, who share the songs, appear to be the authors themselves and often have trouble remembering the lyrics they invented, if they forgot to write them down. The conversation reveals the incredible attention they paid to the smallest details of everyday village life, such as the appearance of garlic granulate in the local store, which they also jokingly inserted into one of the songs.

I was also thinking about the strength of the collective female voice that you mentioned, Alicja, in practical terms, regarding the Kartal choir and other women’s

37

38

gyakran nehezükre esik visszaemlékezni az általuk költött choirs that I know. Most choir members are not soloists; szövegekre, ha elfelejtették azokat lejegyezni. Kirajzolódik az they come together for the joy of collective singing and for is, hogy milyen rendkívüli figyelmet fordítottak a falu életének the community, and always perform in a group. Domonkos legapróbb részleteire is, mint például a fokhagymapótló meg- has told us that the choir in Kartal does not do public jelenésére a helyi közértben, amit viccesen bele is szőttek performances if too many members are missing, as they az egyik dalba. also need the strength and support of this collectivity. Én is elgondolkoztam a kollektív női hang erejéről, amit te is The phenomenon of women’s choirs is quite a generational említettél, Alicja, gyakorlati szempontból közelítve, a kartali one in Hungary, choir members are usually elderly locals, kórus és más, általam ismert asszonykórusok kapcsán. who join the choir around retirement age. Therefore the A legtöbb kórustag nem szólista, az együtt éneklés öröméért question of sustainability is one of the greatest challenges és a közösségi élményért gyűlnek össze, és mindig csoport- for this form of community life and organizing currently, for ban lépnek fel. Domonkos is említette, hogy ha túl sok kórustag as most choirs do not have any younger members, there is hiányzik, a kartali kórus nem is áll közönség elé, annyira fontos no new generation. In this sense the choir in Kartal is quite számukra a közösség támogató és megtartó ereje. exceptional, as there are several girls participating, either Az asszonykórusok manapság főként generációs jelenség- through family ties or due to an interest in folk culture. This ként foghatóak fel, tagjaik rendszerint idősebb helyi lakosok, makes a sharing of knowledge across generations possible, akik nyugdíjas korukban csatlakoznak a kórushoz. Ezeknek similarly to how it was done in vernacular peasant culture. a közösségeknek jelenleg a fenntarthatóság kérdése jelenti Katalin: Sharing knowledge and learning from one a legnagyobb kihívást, hiszen a legtöbb kórusnak nincsenek another played a central role in our collaboration with fiatal tagjai, nincs új generáció. Ilyen szempontból a Kartali the choir, both between us and the choir members, and Asszonykórus nagyon különleges, mert több fiatal tagja is within the choir itself. One of the younger members told van, akik családi kötelékek révén, vagy a népi kultúra iránti us that they learned more about each other through our érdeklődésük miatt csatlakoztak a kórushoz. Ez lehetőséget conversations during the re-writing process, and spent teremt a generációk közötti tudásmegosztásra, ami a régi more time together than they usually would, which she felt, paraszti kultúrában is bevett gyakorlat volt. strengthened ties also within their community. I would say Katalin: A tudásátadás és az egymástól tanulás számunkra that what we mutually learned is manifest in the new lyrics, is központi szerepet játszott az együttműködésben, egyfelől which were born from this exchange and would not have az alkotók és a kórustagok között, másfelől a kóruson belül is. been possible without such an intense encounter between Az egyik fiatalabb tag mesélte, hogy ők is sokkal jobban meg- our different perspectives and ways of relating. ismerték egymást az átírás során kialakult beszélgetéseken With the live performances of NEWS MEDLEY in Budapest keresztül, és több időt töltöttek együtt, mint általában, ezért we plan to take a further step in this regard and ‘expand’ úgy érezte, hogy az intenzív közös munka megerősítette our collaboration with the Kartal choir to include the

a csoporton belüli kötődést is. Úgy gondolom, az új dalszövegekből egyértelműen kiderül, hogy mennyi mindent tanultunk egymástól. Ehhez azonban szükség volt a szoros együttműködésre, hogy legyen időnk és lehetőségünk ütköztetni a különféle nézőpontokat és összevetni a tapasztalatainkat.

A HÍRDALCSOKOR budapesti performanszaival szeretnénk az együttműködést a Kartali Asszonykórussal „megnyitni” a Varsányi Szirének feminista kórus felé. Ezzel nemcsak a generációk között, hanem városi és vidéki élethelyzetek, valamint népművészet és popkultúra között is párbeszédet akarunk elindítani. A Varsányi Szirének a kartali kórus által feszegetett láthatatlan női munka kérdésére, saját tapasztalatokból merítve adnak sokrétű választ. Így megmutatják, hogy a személyes történetek megosztása rendkívül termékeny gyakorlat, melyhez más nők is tudnak kapcsolódni és saját elbeszéléseikkel megsokszorozzák ezeket a tapasztalatokat, hasonlóan a feminista kihangosítás gyakorlatához.

Azt remélem, azzal, hogy előadjuk, megosztjuk és különböző kísérleti módokon „megnyitjuk” közös munkánkat mások felé, a HÍRDALCSOKOR egyfajta feminista ellennyilvánossággá válhat, amely minden újabb találkozással tovább csírázik és növekszik, és új lehetőségeket teremt a közösség fennmaradására – ugyanazzal a nyitottsággal, mint amivel a Kartali Asszonykórus fogadott be minket a köreikbe.

feminist choir Varsányi Szirének (Sirens of Varsány) and thus initiate a dialogue not only between different generations of women, but also across rural and urban experience, folk and pop cultures. The multi-faceted response of the Varsányi Szirének to the issue of invisible female work that was raised by the women of Kartal, shows how generative these personal stories and perspectives can be, and how other women can connect to them and multiply them through accounts of their own experiences, similar to the practice of amplification that you mentioned, Alicja.

By performing, sharing and expanding NEWS MEDLEY in different, experimental and transgressive ways, I believe that our collectively written medley can act as a feminist counterpublic that sprouts through each encounter with other publics, opening up new possibilities for sustainability—just as the Kartal choir opened their circle to receive us.

Szerkesztette: Erdődi Katalin

Edited by Katalin Erdőődi

39

40

Építkezés, munka és éneklés egy kelet-közép-európai faluban: a HÍRDALCSOKOR projekt antropológiai olvasata

Building, Working and Singing in an East Central European Village: An Anthropological View on the NEWS MEDLEY Project

Tomasz Rakowski

Tomasz Rakowski

The NEWS MEDLEY project undertaken and performed A Kartali Asszonykórus előadásában megszólaló, Alicja Rogalskával, Erdődi Katalinnal és Annus Rékával by the Kartal Women’s Choir in collaboration with Alicja együttműködésben megvalósuló HÍRDALCSOKOR rendkívül Rogalska, Katalin Erdőőőődi and Réka Annus, is a multi-layered sokrétű művészeti akció. Kísérleti tanulmányként is felfogható, action that, in my view, serves as an experimental form of melynek köszönhetően többet tudhatunk meg Kelet-Közép- study that reveals some deeply hidden elements of the postEurópa posztszocialista világának néhány, egyébként rejtett socialist worlds of East Central Europe. First, I would claim aspektusáról. Úgy látom, ez a munka szorosan kapcsolódik that this work relates to the issue of modernization that the a régióban végbement modernizáció kérdéséhez, valamint region underwent, and to the very problem of ‘peasantness’ a „paraszti” vagy „vidéki” jelleg problematikájához, amely or ‘ruralness’ as a persisting feature of these societies. This 41 ezeknek a társadalmaknak máig jellemző velejárója. Az effajta ‘rural’ character became particularly apparent across the „vidékiség” a keleti blokk országaiban a szocializmus alatt Eastern Bloc during socialism, when waves of migration különösen feltűnő volt, hiszen sokan költöztek vidékről a nagy- from rural areas to big cities and industrial centres városokba és ipari központokba, amely jelentős változásokhoz brought about significant social change, eventually revezetett és teljes társadalmi újraszerveződést eredményezett. organising whole societies. This process of transformation Az átalakulásra a rendszerváltás utáni időszakban számos was acknowledged and discussed by public intellectuals véleményformáló értelmiségi felfigyelt – köztük kutatók, es�- (academics, essayists, film directors, journalists) in the széírók, filmrendezők, újságírók – ám elemzéseikben a vidék post-socialist period, who usually depicted it as a ‘brake on -város migrációt többnyire „a modernizáció fékeként” értékelték, modernization’, rather than seeing it as a possible force for nem a jövőbeni fejlődést előmozdító erőforrásként, legalábbis future development, at least in Poland.

Let’s have a look at the numbers, as these are truly a lengyel értelmiségi körökben.

De lássuk a számokat, amelyek valóban lenyűgö- impressive and clearly demonstrate the significance of this massive rural-urban migration during the period. In Poland zőek és egyértelműen mutatják, milyen jelentős méreteket öltött a tömeges belső migráció a szocializmus alatt. Lengyel- roughly 9 to 10 million village inhabitants moved to cities after országban 9 és 10 millió közé tehető a falusi lakosok száma, the Second World War, in the times of the People’s Republic akik városokba költöztek a Lengyel Népköztársaság idején, of Poland, with 3 million people migrating before 1960.

42

a második világháborút követően csak 1960-ig három millióan vándoroltak el. 1946 és 1997 között a városi lakosság 8 millióról 24 millió főre emelkedett. Hasonlóan számottevő volt ez a változás Magyarországon is, ugyan itt az urbanizáció részben a városi területek adminisztratív kiterjesztése miatt történt, mert a környező agglomerációt és alvóvárosokat beolvasztották a nagyvárosokba. A városi lakosság aránya a második világháború utáni 37 százalékról a rendszerváltásig 62 százalékra emelkedett. A növekvő városi népesség tehát ebben az időszakban több bevándorlási hullámmal szembesült, ami nemcsak az újonnan érkezettek integrációja miatt jelentett kihívást, hanem a városok szociokulturális „elvidékiesedéséhez” is vezetett.1

Úgy vélem, Lengyelországban a szocializmus idején tapasztalt tömeges migráció kulcsfontosságú a mai társadalmi és nemzeti identitás körüli viták megértéséhez. Az elvándorlás kulcsszerepet játszott a szocializmus idején a modernizációban és urbanizációban, ugyanakkor a folyamatot alapvetően meghatározta a belső migránsok tapasztalata a szegénységről és nélkülözésről a vidéki térségekben a második világháború előtt, alatt, és tulajdonképpen utána is. A falusi emberekből lett új városi lakosság pszichoszociális állapotának jellemző tulajdonságai közé tartozik a materiális javak gondos felhalmozása, a függés a sorstól és a támaszkodás a családi kapcsolatokra. Elterjedt vélekedés, hogy ezeknek a falusi közösségeknek szegényes volt az esztétikai ízlésük, nemcsak a közterek, hanem privát szférájuk, például az otthonaik tekintetében is, melyeket a közvélemény átmenetinek, összetákoltnak vagy egyszerűen rondának ítélt. Lengyelországban ez többnyire akkor került szóba, amikor a falusi házak homlokzatáról vagy formájáról volt szó, főképp az ún. „Polska kostka” (Lengyel kocka) esetében. Ezek kocka alakú házak voltak, amiket légtéglából építettek és gyakran be se vakoltak.

Between 1946 and 1997 the urban population increased from 8 million to 24 million people. This movement was also considerable in Hungary, although there it was partly due to the legal extension of urban areas that enclosed suburbs and satellite towns under the jurisdiction of bigger cities. The ratio of urban inhabitants rose from 37 percent right after WWII to 62 percent at the end of communism, indicating how growing urban populations were confronted by consecutive migration waves. They faced the challenges of integrating newcomers, while also experiencing a sociocultural ruralisation of cities.1 It is important to point out that this earlier mass migration lies at the core of current discussions around social and national identity in Poland. On one hand, these migration movements played a crucial role in processes of modernization and urbanization under socialism, while on the other hand, they were conditioned by these internal migrants’ constant recollections of poverty and deprivation experienced in rural areas before, during and after the war. This feature of rural communities, who then became the new city inhabitants, can be understood as a psychosocial condition, manifested in the tendency to meticulously accumulate material goods, to believe in fate, and to constantly rely on family ties. In addition to such traits, these communities are often associated with a very poor sense of aesthetics, not only regarding public space, but also in terms of their private spaces and houses. Their homes are often deemed provisional, makeshift, or, to put it simply, ugly by public opinion. In Poland this is usually a matter of discussion, when it comes to the facades and the shapes of village houses, especially in the case of the socalled Polska kostka (‘Polish Cube’), cube-shaped houses

Bár a kritika többnyire az egész szocialista építészet és lakhatás jelenségére kiterjedt, különösen érvényes volt a falusi „kockaházakra”, melyek nemcsak Lengyelországban, hanem más kelet-európai országban is megjelentek. Magyarországon például a meglehetősen takaros „Kádár-kocka” terjedt el országszerte, míg Csehszlovákia területén a komfortos „šumperák” vált az uralkodó formává.

Lengyelországban az elmúlt években újra felerősödött a „belső gyarmatosítás” vagy „belső megbélyegzés” a falusi népességgel szemben, ami a múltbeli tapasztalataikat semmibe vevő társadalmi megvetésben nyilvánul meg. Erre Michał Buchowski lengyel antropológus már 2006-ban felfigyelt.2 Éleslátó tanulmányában arról számol be, hogy a kilencvenes években lezajlott átmenet után az állami gazdaságok egykori dolgozóit – akik gyakran elszegényedtek és lecsúsztak – a közéleti diskurzusban műveletlen és tudatlan emberekként mutatták be, így a rendszerváltás „új idegenjeiként” (new others) láttatták őket. Ezért sürgető feladatnak látom, hogy a szocialista modernizáció történetének ezt az olvasatát megkérdőjelezzük és szembeszegüljünk az uralkodó gondolkodásmóddal. A kartali kórus dalcsokrát, valamint az Alicja Rogalska, Erdődi Katalin és Annus Réka által kezdeményezett együttműködésen alapuló munkát ezért is tartom fontos törekvésnek. Nemcsak mert erre a feladatra reagál, hanem mert a társadalmi szubjektivitás új lehetőségeit kínálja a posztszocialista Európában élő poszt-rurális közösségek számára. Különösen fontos, hogy elismerik és értékelik mindazok munkáját és élettapasztalatait, a gazdálkodótól a falusi munkásig, akik a szocialista modernizációt a maguk módján élték meg. Ezzel az alkotók bizonyos fokig a növekvő társadalmi feszültségre és politikai polarizációra is reagálnak, amely nemcsak Magyarországon, hanem az egész régióban meghatározó.

built from airbricks and often left entirely unplastered.

Although this criticism holds true for the more general phenomenon of socialist architecture and housing, it applies especially to rural ‘cube houses ’, which were not only widespread in Poland, but also present across East Central Europe. In Hungary the relatively quaint Kádár kocka or ‘Hungarian Cube ’ became incredibly ubiquitous throughout the country, while in former Czechoslovakia the quite comfortable ‘Sumperak’ model prevailed.

Recently in Poland, a recurring ‘internal colonization’, an internal stigmatization of villagers can be observed that is articulated in a sort of social contempt towards their past experiences, as Polish anthropologist Michał Buchowski has noted as early as 2006.2 He sharply observed how after the transition of the 90’s the often poor and powerless former state farm workers were described in public discourse as uncivilized and ignorant, and thus created as the “new others”. Therefore, it is particularly urgent to confront and oppose such views on the history of socialist modernization. I see the songs from Kartal and the collaborative work initiated by Alicja Rogalska, Katalin Erdődi and Réka Annus as an important effort in this regard, that not only responds to this urgency, but also proposes a new social subjectivity for post-rural communities across post-socialist Europe. Acknowledging the lives and labour of farmers, village workers and all those who went through the process of socialist modernization—in their own manner—is particularly important here and can be regarded as a quite essential reaction to the growing social conflict and polarization of political life in Hungary and across the region.

NEWS MEDLEY draws on the socially engaged

43

44

A HÍRDALCSOKOR Alicja Rogalska társadalmilag elkötelezett művészeti praxisából merít és az elmúlt években kezdeményezett kollaboratív munkák tapasztalataira épít. Rogalska elsősorban különböző közösségek, csoportok tagjaival működik együtt; őket állítja a középpontba és olyan helyzeteket teremt, melyben közös tevékenységük, illetve gondolkodásmódjuk kerül előtérbe, és elkötelezett, aktív helyi szereplőként válnak láthatóvá. Ezekben a szituációkban a közreműködők nemcsak múltbéli tapasztalataikat osztják meg, hanem arról is beszélnek, hogy miként képzelik el a jövőt, mivel kell majd szembenézniük, és így a jövőbe vetített tudásukat fogalmazzák meg. Ez párbeszédet eredményez, amelyben a releváns társadalmi, esztétikai és politikai kérdéseket a közreműködők képzelőereje határozza meg, így saját jogukon válnak jelentős társadalmi erőforrások termelőivé.

Alicja Rogalska első, mélyen etnográfiai munkáját KözépLengyelországban valósította meg, közel tíz évvel ezelőtt.

A Broniowianki csoporttal dolgozott együtt, akik egyszerre működtek hagyományőrző népdalkörként és a helyi házias�szonyok köreként (Koło Gospodyń Wiejskich). Az együttműködésből egy videómunka és egy kortárs népdal született, amely Mazóvia rurális területeinek nehéz gazdasági és társadalmi helyzetét énekli meg. Ez a térség nemcsak gazdag népzenei hagyományáról ismert, hanem arról is, hogy itt volt az elmúlt évtizedekben a legmagasabb a munkanélküliség Lengyelorszában. Alicja művészeti koncepciójában így fogalmaz: „a dalt a népdalkörrel közösen írtuk, az erről készült felvétellel az volt a célom, hogy szembe állítsam az etnográfiai reprezentációt (a képet) a szereplők saját helyzetükről alkotott véleményével (a szöveggel).” A néphagyomány és az ún. „ön-folklorizálás” vizuális világa így szembekerült a csoport és a művész által közösen írt dalszöveggel, amelyet egy helyi szerelmi énektől

artistic practice of Alicja Rogalska and on the experiences of different collaborative endeavours that she has initiated over the past years. Her projects usually bring people who think and work in various communities together, placing them ‘centre-stage’ and devising situations that highlight their activities as highly engaged local actors. Alicja Rogalska creates moments in which her collaborators not only share knowledge of past experiences, but also address how they imagine what they will have to face in the future, thus formulating something that they predict to be knowledge. This brings about an exchange, in which the social, aesthetic and political issues at stake are defined by the collaborators’ imaginaries, and where they thus act as producers of powerful social resources in their own right.

The first deeply ethnographic work devised in such a way by Alicja Rogalska was realized in Central Poland, almost ten years ago, when the artist collaborated with the Broniowianki group, which was active as both a folkloristic women’s choir and a local circle of rural housewives (Koło Gospodyń Wiejskich). The collaboration resulted in a video work; the recording of a contemporary folk song about the rural area of Masovia's socio-economic situation.

This region is known for its rich folk music tradition but in the last decades has also suffered from the highest unemployment in the country. As Alicja writes in her artist statement, “the song was written in collaboration with the folk singing group, and documented on video, contrasting ethnographic representation (the image) with the people’s own view of their situation (the lyrics).” The visual imagery of folklore and so-called self-folklorisation was juxtaposed with new lyrics written by the group, in collaboration with the

kölcsönzött dallamra énekeltek. Több napig dolgoztak együtt, artist, to a tune appropriated from a local love song. They megvitatva a különböző ötleteket és többször meggondolva- worked several days together, discussing and changing változtatva, hogy miről szóljon a szöveg. A végeredmény text ideas numerous times. The resulting lyrics can be best szókimondó és kemény társadalmi kritikát fogalmaz meg, described as a straightforward, ground-breaking criticism amelyben a közreműködők arról beszélnek, hogy milyen lesújtó and reflection on the devastating transition to market következményekkel járt az áttérés a piacgazdaságra a kilenc- economy that hit the village in the 1990s. The women sang venes években és ez hogyan érintette a falut. A nők nem ker- in a very direct way about the fallow fields surrounding the telnek, amikor a falu körül elterülő, parlagon hagyott földekről village because farming was no longer profitable, about énekelnek, melyeken már nem éri meg gazdálkodni, vagy “unemployment that was high” and about the factories in arról, hogy „magas volt a munkanélküliség”, mert a közelben the nearby area that were “nailed shut”. működő gyárak mind bezártak és „lakat alá kerültek.”

A few years later Alicja realized another project

Néhány évvel később Alicja újabb, hasonló elveket kö- along these lines, beautifully titled Cultivation (Kultywacja), vető projektet valósított meg, amelynek a gyönyörű Kultiválás in which she organized a festival for agriculture-related (Kultywacja) címet adta. Ennek keretében mezőgazdasági films that foregrounded a fascination with work in the fields, témájú filmekből szervezett filmfesztivált, mellyel a földeken harvesting, ploughing and farming machinery. Scenes of végzett munka – az aratás, a szántás és a mezőgazdasági tractors disking, baling, fertiliser dropping from the seeder, gépek – iránti szenvedélyes elhivatottságra fókuszált. A tár- all this served as visual material for the project, featuring csázás, a préselés, a vetőgép adagolójából potyogó műtrágya both huge modern machines and trusted old Ursus adták a projekt képanyagát, amely a legmodernebb munka- tractors—with an eye for intriguing details. The scenes were gépek mellett a megbízható régi Ursus traktorokat is felvo- carefully filmed and edited by farmers who participated as nultatta, különös figyelmet szentelve a technikai részleteknek. amateur filmmakers and for whom the film festival created Az összes felvételt a közreműködő gazdák készítették és vágták, a new forum to exchange with artists, media workers and akik amatőr filmesekként vettek részt a fesztiválon. Így lehető- agriculture specialists. However, what they really shared in séget kaptak, hogy művészekkel, médiamunkásokkal és me- these couple of hours was their knowledgeable fascination zőgazdasági szakértőkkel kerüljenek kapcsolatba. Ám abban with the workings of farming machinery and agricultural a néhány órában, amit együtt töltöttek, elsősorban a mezőgaz- labour, which they celebrated as an autonomous form of dasági gépekhez és munkához fűződő, közös szenvedélyük- aesthetic expression. nek hódoltak, ezt ünnepelték, mint autonóm művészeti formát.

I would argue that by artistically framing such

Úgy vélem, az ilyen tevékenységek művészi kerete- activities, Alicja and her collaborators made visible zésével Alicja és alkotótársai mindkét projektben valami mást something else and something more with both projects. és valami többet tesznek láthatóvá. Ezekben a művekben a Namely, these works embody the presence of a particular munkájukhoz kapcsolódó küzdelem és szenvedély jelenik struggle and fascination related to their labour, which during

45

46

meg, amely a falun élő és dolgozó emberekben a szocializmus évtizedei alatt formálódott ki. Társadalomtörténeti szempontból Kelet-Közép-Európa falusi népessége számára ebben a korszakban vált először elérhetővé a rohamosan fejlődő műszaki oktatás, amelynek köszönhetően számos lehetőséget kaptak, hogy új technikai tudást sajátítsanak el, sőt először választhattak műszaki pályát. Ebben az időben – Lengyelországban főképp Edward Gierek, Magyarországon Kádár János korában – falusi emberek dolgoztak a nagyvárosok építkezésein, a gyárakban, illetve Magyarországon a viszonylag jól szervezett állami gazdaságokban is. A hetvenes és a nyolcvanas években ők tanultak szakmát, szereztek műszaki végzettséget, majd önálló életet kezdtek. Közép-Lengyelországban például nemcsak a kőművesként, burkolóként vagy építőipari szakmunkásként szerzett új tudást kamatoztatták, hanem a legkülönbözőbb anyagokhoz és eszközökhöz is hozzáfértek, ami a technikai kreativitás elképesztő fellendüléséhez vezetett. Ez megmutatkozott a saját készítésű traktorokban, illetve a korábban említett lengyel kockaházak építésében, melyekbe gyakran saját tervezésű fűtésrendszert szereltek. Ezen felül közös munkákban vettek részt, amelyet akkoriban Lengyelországban – mindenféle negatív és szolgai konnotáció nélkül – „társadalmi tettnek” (czyn społeczny) neveztek. Eközben Magyarországon sokan büszkén dolgoztak a viszonylag hatékonyan vezetett állami gazdaságokban, aminek köszönhetően friss zöldség és gyümölcs töltötte meg az élelmiszerüzletek polcait, ellentétben a más szocialista országokban, például Lengyelországban tapasztalt hiánygazdasággal.

A közösen végzett munka korábbi gyakorlata, a „társadalmi lelkesedés” azonban nemcsak a múlté, hanem a mai napig megfigyelhető jelenség. A közelmúltban végzett lengyelországi terepmunkáim során magam is találkoztam ezzel,

the socialist period has been developing for decades in rural areas. From a socio-historical point of view, this was a period when rural communities—people working in villages across Central and Eastern Europe—had a chance to access rapidly progressing technical education for the first time—they received many opportunities to acquire new technical skills and even pursue technical professions. Over the decades, especially under Edward Gierek in Poland and János Kádár in Hungary, rural people were working on construction sites in cities, in the factories, and in Hungary at quite well-managed state farms. They completed technical schools in the 1970s and 1980s, and started to make their own living. In central Poland, for instance, rural people not only took advantage of their new skills as bricklayers, masons, tilers, but also benefited from access to various technical materials, thus developing an incredible technological creativity; building self-made tractors, constructing the aforementioned Polish cube houses in which they often installed self-designed central heating systems. Furthermore, many people participated in collective work projects, which were called czyn społeczny (‘social deed’) in Poland, however without the earlier negative and servile connotations. Meanwhile in Hungary, people were often proud to work in relatively effective and well-administered state farms that put fresh produce on the shelves of grocery stores, in contrast to the economy of lack that prevailed in other socialist countries, including Poland.

These previous experiences of collective work and enthusiasm for the social are not only things of the past, but also a contemporary phenomenon. As I witnessed in the course of my recent fieldworks in Poland, the fire-fighters in the village of Broniów have renovated their local watchtower

47

48

például Broniów falujában, ahol az önkéntes tűzoltók több ízben felújították a helyi óratornyot, majd szinte ugyanazon emberek csoportja renoválta a főteret, valamint a közösségi házat, amely eredetileg is „társadalmi tett” keretében épült, még a hetvenes években. A szomszédos Cukrówka lakói ismételten felújították a falu iskoláját. Ezek a munkák önsegítő és önszerveződő jelleggel valósulnak meg, és azt is megfigyelhetjük, hogy itt nem jelentkezik az egyébként tipikus ellentmondás a „miénk” és az „állami tulajdon” között. A közösségi együttlétnek és a közösen végzett társadalmi munkának ebben a formájában az érzelmi kötődés és összetartozás (szubjektivitás) is megjelenik. Az önszerveződő informális csoportok, mint az önkéntes tűzoltóság (Ochotnicza Straż Pożarna), a vidéki háziasszonyok körei (Koła Gospodyń Wiejskich) vagy a falusi sportegyesületek (Ludowe Zespoły Sportowe) a saját államukat, a néma, hétköznapi tettek államát teremtették meg.

Biztos vagyok benne, hogy ezek és más hasonló esetek olyasféle társadalmi lelkesedésről – egyfajta társadalmi szubjektivitásról – tanúskodnak, amely közelebb visz minket a civil társadalom informális alapjainak megértéséhez. Ezt nem objektív, szociológiai tényként, hanem antropológiai szempontból szeretném vizsgálni. Ezért jelentős, hogy ezek a közösségi gyakorlatok és formák a vidéki térségekben az elmúlt évtizedek során végig aktívak voltak, gyakran már a második világháború előtt működtek, a hovatartozás, identitás érzését biztosítva az embereknek. A kommunizmus alatt az emberek a közösségért végzett társadalmi munkát együtt szervezték meg. Az önkéntes tűzoltóság például jóval kiterjedtebb feladatés szerepkört vállalt a közösségi életben, mint ami hivatalosan hozzájuk tartozott volna. Ezáltal tetterős, informális „kulturális intézményekké” váltak a saját közegükben és önsegítő brigádokat alkottak, akik rendben tartották a falu közösségi tereit,

several times, and many of the same people also renovated the public square and community centre that was originally built as a collective ‘social deed’ in the 1970s. Similarly, the inhabitants of the neighbouring Cukrówka have renovated the village school over and over again. What I would like to stress here is that these activities involved a particular sense of self-help and self-organization, while lacking typical contradictions between what is ‘common’ and what is ‘state-owned’. Thus, this form of being together and working for the public or common good had an affect and subjectivity, in which their state—a state of silent day-to-day activity—was created. It was embodied, for instance, in the voluntary services of the village fire brigades (Ochotnicza Straż Pożarna), the circles of rural housewives (Koła Gospodyń Wiejskich), or the village sports clubs (Ludowe Zespoły Sportowe).

I am convinced that these and other examples reveal a social enthusiasm, a kind of social subjectivity that brings us closer to understanding the informal underpinnings of civil society, not as an objective social fact, but rather considered from an anthropological point of view.

What is of importance from this point of view is that these social bodies were continuously active in the countryside in the past decades, and even before WWII, providing people with a very specific sense of identity. During the communist period, people collectively organized public works for the community: for example, the aforementioned volunteer village fire brigades were usually active far beyond their official scope of duties and functions, thus they acted as powerful, informal cultural ‘institutions’ in their communities. They served as self-help brigades that were also responsible for the communal spaces of the village,

az iskolákat, hangversenytermeket, színházakat és könyvtárakat. Ennek kapcsán néhány fantasztikus önszerveződő kulturális akcióról is tudunk, ilyen volt a „jótékonysági színdarab”, amelyről Magdalena Hasiuk lengyel színháztörténész írt nemrég és amelyet a közép-lengyelországi Piotrków Trybunalski közelében, egy faluban adománygyűjtés céljával adtak elő a helyiek, így gyűjtve pénzt a tűzoltóság felszerelésére és közösségi terének megépítésére. Mindez az ötvenes években történt.

Ha ennek az önszerveződésnek a történelmét a számadatok szempontjából vizsgáljuk, azt láthatjuk, hogy jónéhány önkéntes tűzoltóság még a második világháború előtt alakult,3 azonban a legtöbb a kommunizmus alatt jött létre és indult fejlődésnek: 19% alapult az első világháború előtt, 35% a két világháború között, több mint 38% a Lengyel Népköztársaság idején és csak 6% 1989 után. Fontos megjegyezni, hogy a Vidéki Háziasszonyok Körei (Koła Gospodyń Wiejskich) nagyon hasonló közösségi szerveződések voltak, melyek gyakran szoros kapcsolatban álltak a tűzoltósággal. Ezek a csoportok túlnyomórészt (több, mint 40%) az államszocializmus alatt alakultak és csak kis részük létezett már a második világháború előtt.4

A Kartali Asszonykórussal együttműködésben megvalósuló HÍRDALCSOKOR projekt a társadalomtörténet ezen jelentős fejezetének gyökereihez nyúlik vissza és olyan női tapasztalatoknak ad hangot, amelyekben az átalakulás a személyes elbeszéléseken keresztül nyomon követhető, a szakmák tanulásától a „férfisorban, kőművesek mellett” végzett munkáig, amelyben az egykori kalákák és a „társadalmi tettek” mentén szerveződő közösségi élet emlékei is megjelennek.

A videómunkában megörökített helyszínek – az egykori téesz udvar, az állami gazdaság épületei, a raktárak, az aratógépek,

such as schools, concert halls, theatres and libraries. There are also examples of truly amazing, self-organized cultural actions, like the story of ‘ticketed plays’ that Polish theatre historian Magdalena Hasiuk recently wrote about, which were performed by the local community in a village near Piotrków Trybunalski in central Poland in order to raise money for their firefighters’ equipment and communal space. This happened back in the 1950s.

If we look at the history of this sort of self-organization in numbers, we will find that a number of volunteer fire brigades were founded before WWII,3 however the majority were set up and developed over the communist period: 19% were established before WWI, 35% between the two world wars, and more than 38% during the People’s Republic, with only 6% initiated after 1989. It is important to note here that the circles of rural housewives (Koła Gospodyń Wiejskich) were very similar social bodies. Often associated with organizations such as the fire brigades, they were predominantly initiated in the era of the socialist state, with over 40% of them created in this period and only a minority established before WWII.4 With the Kartal Women’s Choir, the NEWS MEDLEY project goes to the source of this important stratum of social history, giving voice to women who discuss their own experiences, ranging from technical vocations and tiling “alongside men” to recollections of building together and self-organizing as a community around ‘social deeds’.

When we see in the video the cooperative courtyard, the state farm building with its warehouses, crop processing machines and big containers, we are somehow brought back to this history. The women sing in their folkloric dresses and locally made, meticulous costumes; they

49

50

a nagy tárolók – ebbe történelembe repítenek minket vissza.

A nők helyi népviseletben énekelnek és különös műgonddal készített ruhákban adják elő hagyományos körtáncukat; úgy, ahogyan megörökölték, vagy akár újra gondolták, hiszen – ezt fontos kimondani – az elmúlt évtizedek során sikeresen folkorizálták saját hagyományaikat. Ugyanakkor a kartali népdalkör már az első pillanattól azt a közösségi együttlétet mutatja be, amelynek társadalmi hátteréről a fentiekben szó esett. A téeszben végzett közös munka, vagy a közösségi életüket is formáló kalákák tették lehetővé az együtt éneklést és az együtt gondolkodást. Azt mondhatjuk, a szocializmus bizonyos mindennapos küzdelmeket – köztük a nők önszerveződését – láthatóbbá és megfigyelhetőbbé tette, legalábbis a saját közösségükön belül. Ezek a tapasztalatok jelennek meg az új dalszövegekben is, melyekben a mindennapos kemény munka valóságát és a szeretteik – a család, a gyerekek – iránti gondoskodásból fakadó végeláthatatlan feladatok terhét éneklik meg. „Nem egyszer volt cukor fizetségünk”, éneklik a kórustagok, „kitanultuk a csempét lerakni, harminc évig tudtuk gyakorolni”, vagy „asszony, asszony mindenre van gondja, ráadásként ott a házimunka.” Elsőre úgy tűnhet, mintha panaszáradattal, panaszkórussal lenne dolgunk, pedig sokkal inkább arról van szó, hogy az asszonyok az életüket meghatározó erőfeszítésekre és küzdelmekre emlékeznek, és ezeket a saját közegük önsegítő, kollektív gyakorlatai révén értelmezik, amely bizonyos fokig formálja a saját magukról alkotott képet is. Különösen szembetűnőnek tartom, hogy ez a kemény munka és örökös küzdelem által összekovácsolt közösség feltehetőleg a vidéki önszerveződés korábbi, történelmi formáihoz nyúlik vissza. Az önkéntes tűzoltók, vagy a vidéki háziasszonyok körei Lengyelországban

perform their circle dances as they inherited or reinvented them, and I won’t hesitate to say that they successfully folkorised these practices over the past decades. A first look at the singing group from Kartal reveals their social background in collectivity, that they shared experiences working cooperatively and laboured communally in a way that shaped their lives and made their collective thinking and singing possible. Such experiences come to the fore here, manifest in the new lyrics that talk about their hard work and never-ending responsibility for their loved ones, children and families. “We were paid in sugar as our salary”, the women sing, “alongside men we laid bricks”, “we take care of everything” and “we do the housework on top of it.”

One may think that they create a community of complaint here, but beyond that, these songs are also about a community remembering their life-long effort, embedded in a local sense of collectivity and self-help, which can be seen as a kind of self-understanding. I find it particularly striking that this community of hard work and constant struggle appears to be rooted in former, historical forms of rural selforganization. Similarly to structures such as those of the volunteer firefighters or the housewives’ circles in Poland, women’s traditional folkloristic groups and rural self-help like the kaláka (collective work) are still remembered and present across the Hungarian countryside.5 Therefore I would claim that we are dealing with two important points here. First, we are somehow back to the matter of socialist modernization, which was supported by earlier, more vernacular collective practices, such as the kaláka as a self-help social body—that in turn is interlinked with the history of acquiring new technical skills and vocations, also amongst women, of building and working “alongside men”, as

megfigyelhető szerveződéséhez hasonlóan azt láthatjuk, recounted by the choir in NEWS MEDLEY. This reveals a great hogy a női népdalköröknek, illetve a közösségi önsegítő deal about the everyday practices of collectivity, of working, akcióknak, a kalákának nemcsak az emlékét őrzik a magyar building and organizing lives together, that emerged during vidéken, hanem a mai napig gyakorolják is.5 the Edward Gierek era in Poland and under the regime of

Ezzel kapcsolatosan két fontos szempontot szeret- János Kádár in Hungary. It tells the story of rising solidarity nék kiemelni. Először is, visszatértünk a szocialista moderni- in the countryside and on construction sites, amongst záció kérdéséhez, amit olyan, népi hagyományban gyökerező workers and worker-peasants, and amongst women, which közösségi gyakorlatok segítettek elő, mint a kaláka. Az önsegí- later on became a more general phenomenon that spread tésnek ez az informális társadalmi intézménye óhatatlanul ös�- across the socialist states of Central and Eastern Europe. szefonódott az új technikai tudás és szakmák elsajátításával, Second, we must consider this particular form ami a nőket is érintette. Ez vezethetett oda, hogy a HÍRDAL- of transforming the personal into the collective, and how CSOKOR egyik dalában az asszonykórus arról énekel, hogy it is expressed within an already existing group. Both „férfisorban, kőművesek mellett” dolgoztak az építkezéseken. the recorded video and the whole collaborative situation Ez sokat elárul a közösségi élet hétköznapi gyakorlatáról, hogy make it clear that a common ground has been found and miként dolgoztak, építkeztek és éltek együtt a falusi emberek, articulated here within the never-ending everyday struggles Lengyelországban a Gierek-, Magyarországon pedig a Kádár- with the harsh conditions of life and work. Similarly to Alicja korszak idején. Ez a történet az egyre erősödő társadalmi Rogalska’ s work in Broniów in which women sing about their 51 összefogásról, a szolidaritásról szól, amely vidéki térségek- fallow fields, their youth migrating abroad, and the factories ben, nagyvárosi építkezéseken formálódott és munkásokat, “nailed shut”, the women of Kartal voice their own stories munkásparasztokat, nőket kovácsolt össze, majd később in NEWS MEDLEY, opening up another pile of histories. átfogóbb jelenségként terjedt el Kelet-Közép-Európa szocia- Their focus on women's shared experiences, actions and lista országaiban. social activities is inextricably linked to their embodied

Másodsorban, fontos megfigyelni, miként alakul át sense of hard work, care-giving, and together managing a személyes tapasztalat közösségi élménnyé és ezt hogyan the everyday ‘eking out’ of livelihoods, while dreaming of a fejezi ki egy adott csoport. A videófelvétel és maga a kollabo- better life for their children. ratív folyamat is azt mutatják, hogy a nők megtalálták a közös Thus I would also claim that such a situation may be nevezőt, a közös hangot, amellyel az örökös küzdelmükről best understood in light of Johannes Fabian’s fascinating a nehéz körülményekkel, a mindennapos munka kemény va- study on the complex relations of temporality and the ‘timelóságáról beszélnek. Hasonlóan Alicja broniów-i munkájához, economy’ of cultural actions.6 In his view the ‘ethnographic’ amelyben a nők a parlagon hagyott földekről, az elvándorló world we encounter only becomes valuable when it loses its fiatalságról és a tönkrement gyárakról énekelnek, a Kartali safe historicity, its temporal distance and simply becomes Asszonykórus a HÍRDALCSOKOR dalaiban saját tapasz- present again, in the here and now. Therefore, one could say that NEWS MEDLEY touches on the profound process of late socialist modernization in Hungary, as experienced

52

talatainak ad hangot és ezzel a közelmúlt történéseinek egy by its subjects here and now, as a group of women, másik olvasatát tárja elénk. Az, ahogy a női tapasztalatokat, workers, farmers and state farm workers. But this is only a közösen megélt helyzeteket, a közösségi cselekvést és éle- a first step. If we proceed, we also need to acknowledge tet a középpontba helyezik, szorosan összefügg azzal, aho- this project as an attempt to co-create a collective form gyan megélik a munka, a gondoskodás, és a mindennapi meg- of self-expression in which all parties participate as élhetés biztosításának végeláthatatlan feladatait, miközben architects of social knowledge. In the end, I would argue arról álmodnak, hogy a gyerekeiknek jobb élete lesz. that the collaboration goes beyond the social condition of

Ezt a helyzetet Johannes Fabian lenyűgőző tanulmá- this action, arriving at something that I would call a ‘turn nyának fényében érthetjük meg igazán, amelyben az időbeliség inwards’, to the individuality of life, and thus escapes any és a kulturális cselekvés „idő-gazdaságának” komplex viszo- particular cultural, ethnographic or folkloristic regime. In nyait vizsgálja.6 Számára az általunk kutatott „etnográfiai” világ such a way, a moment of ‘anyone’s life’ comes to the fore csak akkor válik értékessé, ha elveszíti biztonságos történetisé- here, as described by the philosopher and anthropologist gét, megszűnik az időbeli távolság, és ehelyett az itt és mostban Nigel Rapport.7 The songs and the circle dance performed jelenik meg és válik megtapasztalhatóvá. Ennek értelmében in the video may thus be seen as a moment in which the a HÍRDALCSOKOR úgy foglalkozik a késő szocialista pre-existing solidarity of these worlds is reproduced and modernizáció összetett jelenségével Magyarországon, hogy made public. arra fókuszál, hogyan élik meg ezt a folyamatot szubjektumai, We might also grasp this turn to the individuality ez esetben egy nőkből, munkásokból, gazdálkodókból, téesz- of life with the help of the amazing Stanley Spencer, a tagokból álló csoport, itt és most. Ám ez csak az első lépés. modernist painter, who once claimed that all he wishes to Tovább gondolkodva azt is látnunk kell, hogy az alkotók az do is “enable anyone to stand on the exact spot in mind önkifejezés kollektív formájára törekszenek, amit a közremű- and see what I see”8, which may well mean the freedom ködőkkel közösen alkotnak meg úgy, hogy ebben mindenki a of a distorted and unregulated view on our own lives. társadalmi tudás megtermelőjeként vehessen részt. A projekt túl Finally and perhaps surprisingly, this may also be a helpful is mutat az együttműködés társas keretein és egyfajta „befelé ‘figure of action’ that enables us to challenge the dominant forduláshoz” vezet, vagyis az élet egyediségére irányítja figyel- understanding of participatory art practices as a way of münket, amellyel tulajdonképpen szétfeszíti bármely kulturá- reinforcing people’s actions as primarily collective acts that lis, etnográfiai vagy néprajzi szempontrendszer kereteit. Nigel thus tend to obscure the microcosms of individual lives. In Rapport filozófus és antropológus nyomán azt mondhatjuk, NEWS MEDLEY, in such an approach to collaboration, a hogy „akárki élete” (anyone’s life)7 kerül a középpontba. Így a quite new ethnographic situation may arise, as expressed videómunkában előadott dalcsokor és körtánc olyan élménynek in the more universal and thus individual sense of these tekinthető, amellyel a kórus a közegben már létező összefogást women’s life stories. This is why, when they then refer to termeli újra és hozza nyilvánosságra. the world that “would stop, if we stopped”, they make

A folyamatot Stanley Spencer modernista festő gondolata mentén is értelmezhetjük, aki azt mondta, munkáival szeretné elérni, hogy „valaki az én helyemen álljon gondolatban és azt lássa, amit én látok.”8 Tehát a szabadságot szeretné felkínálni mindenkinek, hogy a maga torzított és szabályozatlan módján láthassa az életét. Végső soron és talán meglepő módon, ez a „recept” abban is segítségünkre lehet, hogy megkérdőjelezzük a részvételen alapuló művészeti gyakorlatok egyik elterjedt alapvetését, amely az emberi cselekvés kollektív jellegét hangsúlyozza és így hajlamos figyelmen kívül hagyni az egyéni életutak egyediségét. Az általunk vizsgált együttműködésben azonban új etnográfiai helyzettel van dolgunk, amely a női élettörténetek egyetemesebb, de mégis egyedi tolmácsolásában nyilvánul meg. Ezért, amikor az asszonykórus arról énekel, hogy „megáll a világ, ha mi leállunk”, a saját egyedi életük jelentőségére, illetve életük egyedi közösségére hívják fel a figyelmet, ezt állítják a középpontba és tárják elénk, valahol nem messze Budapesttől.

Jegyzetek 1 Z. Kovacs, Z. Dovenyi, Geographical Features of Urban Transition in Hungary (A városi átmenet földrajzi sajátosságai Magyarországon), ‘Geographica Pannonica’, 2, 1998. http://www.dgt.uns.ac.rs/pannonica/ papers/volume2_08.pdf, letöltve: 2021.02.15.

2 M. Buchowski, The Specter of Orientalism in Europe. From Exotic Other to Stigmatized Brother (Az orientalizmus kísértete Európában.

Az egzotikus idegentől a stigmatizált testvérig), ‘Anthropological Quarterly’, 3, 2006.

3 P. Adamiak, M. Biejat, B. Charycka, Ochotnicze Straże Pożarne – lokalne centra kultury, Warszawa: Stowarzyszenie ‘Klon/Jawor’, 2016.

4 M. Biejat, K. Wójcikowska, O roli tradycji we współczesnej działalności Kół Gospodyń Wiejskich, ‘Wieś i Rolnictwo’, 1-2, 2015.

Fontos megjegyezni, hogy 1989 után hirtelen megnövekedett a bejegyzett Vidéki Háziasszonyok Köreinek száma Lengyelországban, amit sokan a

present their particular lives and this particular community of lives, putting it centre-stage and right in front of our eyes, somewhere on the margins of Budapest.

Notes 1 Z. Kovacs, Z. Dovenyi, Geographical Features of Urban Transition in Hungary, ‘Geographica Pannonica’, 2, 1998. http://www.dgt.uns.ac.rs/ pannonica/papers/volume2_08.pdf, accessed 15.02.2021 2 M. Buchowski, The Specter of Orientalism in Europe. From Exotic Other to Stigmatized Brother, ‘Anthropological Quarterly’, 3, 2006.

3 P. Adamiak, M. Biejat, B. Charycka, Ochotnicze Straże Pożarne – lokalne centra kultury, Warszawa: Stowarzyszenie ‘Klon/Jawor’, 2016.

4 M. Biejat, K. Wójcikowska, O roli tradycji we współczesnej działalności Kół Gospodyń Wiejskich, ‘Wieś i Rolnictwo’, 1-2, 2015.

It is important to note here that there was a sudden increase in Circles of Rural Housewives (KGW’s) registered after the year 1989, which led to claims of a renaissance of KGW’s in Poland. However, as it turned out, this was primarily due to the large number of middle-class women migrating to villages in order to establish second homes and settle down in the countryside, who established KGW’s as fancy, urban-like NGOs (sometimes with an ironic reference to the older institutional form).

5 P. North, Kaláka and Kör: Green Money and Mutual Aid in Hungary, ‘International Journal of Community Currency Research’, 8, 2004.

6 J. Fabian, Time and the Other. How Anthropology Makes Its Object, Columbia, New York 1983.

7 The concept of ‘Anyone’ was introduced by Nigel Rapport, who proposes an approach to anthropological interpretation focused on the individual human actor, in its absolute and abstract sense. Rapport regards the individual molded from the fabric of culture as a point of departure for thinking about culture, while the task of anthropological studies is usually seen as the interpretation of human activities embedded in their local and social context. According to Rapport, the individual is armed with the rights and capacities to pass the cultural forms of existence, and thus become ‘someone else’, see N. Rapport, Anyone. The Cosmopolitan Subject of Anthropology, Oxford, Berghahn

53

54

körök újjászületéseként értelmeztek. Azonban kiderült, hogy a bejegyzések száma azért emelkedett meg, mert ebben az időben jelentős város-vidék migráció történt és nagyszámú középosztálybeli nőnek lett második otthona falvakban. Ők jegyezték be a háziasszonyköröket, melyek inkább flancos, városias non-profit szervezetekként működtek (sokszor csupán ironikusan használva az eredeti intézményi forma elnevezését).

5 P. North, Kaláka and Kör: Green Money and Mutual Aid in Hungary (Kaláka és Kör: Zöld pénz és kölcsönös segítség Magyarországon), ‘International Journal of Community Currency Research’, 8, 2004.

6 J. Fabian, Time and the Other. How Anthropology Makes Its Object (Idő és másság. Hogyan alkotja meg az antropológia a tárgyát), Columbia, New York 1983.

7 Az „akárki” fogalma Nigel Rapport nevéhez fűződik, aki olyan antropológiai megközelítést javasol, amely az egyént fókuszálja, a maga abszolút és absztrakt értelmében. Az antropológiai kutatások uralkodó, az emberi tevékenységet helyi és társadalmi közegébe beágyazottan vizsgáló szemléletmódjával szemben, Rapport a kultúráról gondolkodás kiindulópontjának a kultúra által formált egyént teszi meg. Úgy véli, az egyén rendelkezik mindazokkal a jogokkal és képességekkel, melyek képessé teszik, hogy meghaladja a létezés kulturálisan meghatározott kereteit és így „valakivé” váljon, ld. N. Rapport, Anyone. The Cosmopolitan Subject of Anthropology (Akárki. Az antropológia kozmopolita szubjektuma), Oxford, Berghahn Books, 2012.

8 Itt életének „antropológiai olvasatából” idézek, melyet Nigel Rapport tanulmányozott.

N. Rapport, Distortion and Love. An Anthropological Reading of the Art and Life of Stanley Spencer (Torzítás és szerelem. Stanley Spencer életének és művészetének antropológiai olvasata), Routledge, London, 2016.

Tomasz Rakowski, Ph.D. [dr habil.] lengyel antropológus, a Varsói Egyetem tanára. Munkáiban elsősorban a posztszocialista átalakulás folyamatait, a gazdasági-társadalmi fejlődés alulról jövő, népi kreativitást használó formáit vizsgálja, valamint kísérleti antropológiai módszerek kidolgozásával foglalkozik. Nemrég jelent meg nagyhatású kötete Vadászok, gyűjtögetők és a kiszolgáltatottság szakértői. A lealacsonyított ember etnográfiája címmel (Berghahn Books, (Hb) 2016, (Pb) 2019).

Books, 2012.

8 What I am citing here draws on the ‘anthropological reading’ of his life, undertaken by Nigel Rapport, N. Rapport, Distortion and Love.

An Anthropological Reading of the Art and Life of Stanley Spencer, Routledge, London, 2016.

Tomasz Rakowski, Ph.D. [dr habil.], is a Polish anthropologist based at the University of Warsaw. He is particularly interested in postsocialist transformations and vernacular forms of socio-economic development; he also works on experimental methodologies in anthropology. Recently he published Hunters, Gatherers, and Practitioners of Powerlessness: An Ethnography of the Degraded in Postsocialist Poland (Berghahn Books, (Hb) 2016, (Pb) 2019), and coedited Pretextual Ethnographies: Challenging the Phenomenological Level of Anthropological Knowledge-Making (with Helena Patzer, Sean Kingston Publishing, 2018).

Önéletrajzok

Biographies

Alicja Rogalska lengyel származású interdiszciplináris művész, Londonban él és nemzetközileg aktív. Kutatásalapú művészeti praxisában a mindenkori társadalmi struktúrákat és a hétköznapi élet politikai beágyazottságát vizsgálja. Munkáival jellemzően az adott közegre reagál és olyan együttműködésen alapuló helyzeteket, performanszokat, videókat és installációkat hoz létre, melyekbe különböző helyi szakértőket – népdalénekeseket, utcazenészeket, társasjáték-rajongókat, gazdákat, vagy ügyvédeket – von be. Rogalska a Varsói Egyetemen végzett kultúratudomány szakon, valamint a Goldsmiths College művészeti képzésén szerzett diplomát, ahol jelenleg ösztöndíjas PhD kutató a CHASE-program keretében.

Munkája a közelmúltban számos jelentős művészeti intézményben vagy fesztiválon volt látható: Kunsthalle Wien (Bécs, 2020-2021) Tabakalera (San Sebastian, 2020), Art Exchange (Colchester, 2020), VBKÖ (Bécs, 2019), Art Encounters Biennále (Temesvár, 2019), Tokiói Fotóművészeti Múzeum (2019), Varsói Biennále (2019), Modern Művészeti Múzeum (Varsó, 2019), Kiotói Művészeti Központ (2019) és Muzeum Sztuki (Łódź, 2019). Rogalska jelenleg az Essexi Egyetem Társadalomtudományi Karának rezidens művésze (2019-2021), valamint a DAAD Művészek Berlinben program ösztöndíjasa. Legutóbbi művészeti rezidenciái: City of Women Festival (Ljubljana, 2019), Stuart Hall Könyvtár (London, 2019), PARADISE AIR (Matsudo, 2018), Koppenhágai Nemzetközi Színház (2018), MuseumsQuartier (Bécs, 2018) és IASPIS (Stockholm, 2017).

Alicja Rogalska is a Polish-born interdisciplinary artist based in London and working internationally. Her practice is research-led and focuses on social structures and the political subtext of the everyday.

She mostly works in specific contexts making situations, performances, videos and installations in collaboration with other people to collectively search for emancipatory ideas for the future. She collaborates with local specialists, from folk singers and board game enthusiasts, to farmers and lawyers. Rogalska graduated with an MA in Cultural Studies from Warsaw University and an MFA in Fine Art from Goldsmiths College, where she is currently a CHASE-funded PhD researcher in the Art Department. She recently presented her work at Kunsthalle Wien (Vienna, 2020-2021), Tabakalera (San Sebastian, 2020), Art Exchange (Colchester, 2020), VBKÖ (Vienna, 2019), Art Encounters Biennale (Timișoara, 2019), Tokyo Photographic Art Museum (2019), Biennale Warszawa (2019), Museum of Modern Art (Warsaw, 2019), Kyoto Art Centre (2019) and Muzeum Sztuki (Łódź, 2019). Rogalska is currently artist in residence at the Faculty of Social Sciences at Essex University (2019-2021) and DAAD artists-in-Berlin program 2020 fellow. Recent residencies include: City of Women Festival (Ljubljana, 2019), Stuart Hall Library (London, 2019), PARADISE AIR (Matsudo, 2018), Copenhagen International Theatre (2018), MuseumsQuartier (Vienna, 2018) and IASPIS (Stockholm, 2017).

Erdődi Katalin független kurátor, dramaturg és kutató, Bécsben él és a kortárs képző- és előadóművészet határmezsgyéjén dolgozik. Transzdiszciplináris kurátori munkájának fókuszában a társadalmilag elkötelezett művészet, a kísérleti performansz és a köztéri művészeti intervenciók állnak, előadások és kiállítások mellett gyakran dolgozik helyszínspecifikus és folyamatalapú megközelítéssel. Jelenleg posztszocialista vidéki térségek társadalmi és politikai átalakulását kutatja együttműködésen alapuló művészeti és kurátori gyakorlatokkal, elsősorban Magyarországra fókuszálva. Ez doktori kutatásának része, amelyet a Zürichi Művészeti Egyetemen, valamint a Readingi Egyetemen végez.

Kurátorként olyan művészeti intézményeknek és fesztiválokon dolgozott, mint például a steirischer herbst (Graz), az Impulse Színházi Fesztivál (Düsseldorf/Köln/Mülheim), a brut Wien / imagetanz fesztivál (Bécs),

Katalin Erdődi is a curator, dramaturg and researcher based in Vienna and working in the fields of contemporary art and performance. With a focus on socially engaged art, experimental performative practices and interventions in public space, she realizes projects ranging from performance through exhibition-making to site-specific and processoriented approaches. Her most recent work investigates processes of change in post-socialist rural contexts through collaborative artistic and curatorial practice, with a special focus on Hungary. This also forms part of her doctoral research (PhD-in-practice in Curating) at the Zurich University of the Arts and the University of Reading.

Erdődi has worked as a curator for art institutions and festivals, such as steirischer herbst (Graz), Impulse Theater Festival (Düsseldorf/Köln/ Mülheim), brut Wien / imagetanz festival (Vienna), GfZK - Museum

55

56

a GfZK – Kortárs Művészeti Múzeum (Lipcse) és a Trafó Kortárs Művészetek Háza (Budapest). Számos független projektet kezdeményezett és kurált: Szeretek gazda lenni és az is szeretnék maradni (Antje Schiffers, 2017-18, Budapest), Élvezd Ausztriát (Núria Güell, 2016, Bécs), Közösségi Méz (finger művészcsoport, 2013, Budapest), a kis tettek politikája (2012, Lipcse) és a PLACCC, helyszínspecifikus és köztéri művészeti fesztivál (2008-2011, Budapest, Nánay Fannival közösen).

2020-ban szakmai munkásságáért elnyerte a kelet-közép- és dél-keleteurópai kurátorok és művészettörténészek munkáját méltató Igor Zabeldíj ösztöndíját.

of Contemporary Art (Leipzig) and Trafó House of Contemporary Arts (Budapest). She has initiated and curated diverse independent projects: I like being a farmer and I would like to stay one (with Antje Schiffers, 2017-2018, Budapest), Enjoy Austria (with Núria Güell, 2016, Vienna); Social Honey (with finger group, 2013, Budapest); politics of the small act (2012, Leipzig); PLACCC Festival, an international festival for site-specific performance and art in public space (2008-2011, Budapest, co-curated with Fanni Nánay).

In 2020 she received the Igor Zabel Award Grant for her locally embedded and inclusive curatorial practice.

Annus Réka népdalénekes és zenetanár, Budapesten él és dolgozik.

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen szerzett népi énekes előadóművészi és tanári diplomát. Életének gyerekkora óta szerves része a népzene és a néptánc. Előadóművészként és pedagógusként is fontosnak tartja a találkozásokat és gyűjtéseket a máig élő népzenei adatközlőkkel, miközben népdalokat experimentálisan használó kortárs művészeti projektekben is közreműködik. Állandó együttesei a Csercsel ének gyüttes, a KobzArt és az Anno Musica régizenét játszó zenekarok. Vizeli Bálint és Zenekarával autentikus magyar népzenét játszik, míg a Folksz Zenekarral a fúziós jazz és népzene ötvözetét szólaltatják meg. Ezen kívül számos kortárs klasszikus és kísérleti zenei projektben működik közre, például legutóbb Dargay Marcell zeneszerző darabját énekelte.

2018-ban a Soharóza kórussal dolgozott népzenei korrepetitorként Az ügy című catwalk koncerten, Halas Dóra kórusvezető és Nagy Fruzsina jelmeztervező rendezésében. Az alkotók Kodály Zoltán Székelyfonó című népdalokon alapuló daljátékából merítettek ihletet, hogy a bürokrácia labirintusában bolyongó kortárs magyar társadalomról beszéljenek.

Réka Annus is a folk singer and music teacher living and working in Budapest. She graduated from the Ferenc Liszt Academy of Music with a major in folk singing and music education. Since early childhood folk music and folk dance have been an integral part of her life. Her activities, both as a performing artist and a teacher, focus on an indepth research of folk music tradition with the help of still living authentic informants and on-site data collection in local contexts. She is part of several music groups, such as the Csercsel Singing Collective and the early music ensembles KobzArt and Anno Musica. Together with Bálint Vizeli and Band she performs authentic Hungarian folk music, with the Folksz Zenekar she plays a fusion of jazz and folk. She participates in contemporary classical and experimental music projects, among others performing the work of the Hungarian composer Marcell Dargay.

Most recently, in 2018, she collaborated with choir director Dóra Halas and costume designer Fruzsina Nagy, as musical advisor for folk singing on the ‘catwalk concert’ The Issue, a theatre performance, concert and fashion show in one. The Issue draws on Zoltán Kodály’s The Spinning Room, a series of etudes based on folk songs, which the artists appropriate to talk about contemporary Hungarian society in the labyrinth of bureaucracy.

Videómunkák stáblista / Credits Video Works HÍRDALCSOKOR Alicja Rogalska, Erdődi Katalin, Annus Réka és a Kartali Asszonykórus együttműködése NEWS MEDLEY Alicja Rogalska with Katalin Erdőődi, Réka Annus and the Women’s Choir of Kartal Előadják / Performed by Kartali Asszonykórus / Women’s Choir of Kartal Balatoni Istvánné Lapu Erzsébet, Bereczki Tiborné Sápi Piroska, Deák Mihályné Lados Margit, Kozjár Bernadett, Kozjár Pálné Bangó Mária, Radics Annamária, Sebők Lászlóné Homok Mária, Serfőzőné Kollár Piroska, Szelei Józsefné Tóth Éva, Szőke Istvánné Velikovszki Erzsébet, Varga Veronika, Zsigri Zsanett Dalszöveg / Lyrics Katalin Erdődi és / and Kartali Asszonykórus (Women’s Choir of Kartal) Művészeti koncepció és rendezés / Artistic concept and direction Alicja Rogalska Alkotótárs és kurátor / Artistic collaborator and curator Katalin Erdődi Alkotótárs, népzenei tanácsadó és próbavezető / Artistic collaborator, folk music advisor and rehearsal leader Réka Annus Operatőr / Camera Árpád Horváth B-kamera / Additional camera Nándor Hevesi Vágás és utómunka / Editing and post-production Árpád Horváth Hangmérnök / Sound István Perger

Hangkeverés / Sound mixing Martin Clarke Fényelés / Color grading Ádám Halász További közreműködők / Further collaborators Domonkos Volter, kórusvezető / choir leader Margó Vargáné, Kartali Művelődési Ház / Cultural Center of Kartal Zsuzsanna Geréb, tolmács / translator Noémi Barkóczi, tanácsadó dalszövegírás / lyrics consultant KARTALI KEREKASZTAL Erdődi Katalin és Alicja Rogalska KARTAL ROUNDTABLE Katalin Erdőődi and Alicja Rogalska Koncepció és rendezés / Concept and direction Katalin Erdődi, Alicja Rogalska Forgatókönyv / Script Katalin Erdődi Operatőr / Camera Árpád Horváth, Nándor Hevesi, Alicja Rogalska Vágás és utómunka / Editing and post-production Árpád Horváth Hangkeverés / Sound mixing Martin Clarke Szereplők / Participants Balatoni Istvánné Lapu Erzsébet, Bereczki Tiborné Sápi Piroska, Deák Mihályné Lados Margit, Kozjár Bernadett, Kozjár Pálné Bangó Mária, Radics Annamária, Sebők Lászlóné Homok Mária, Serfőzőné Kollár Piroska, Szelei Józsefné Tóth Éva, Szőke Istvánné Velikovszki Erzsébet, Varga Veronika, Zsigri Zsanett (Kartali Asszonykórus / Women’s Choir of Kartal), Volter Domonkos (kórusvezető / choir leader), Kozjár Kornél, Vargáné Margó (Kartali Művelődési Ház / Cultural Center of Kartal), Alicja Rogalska, Katalin Erdődi, Réka Annus (alkotók / artistic team), Zsuzsanna Geréb (tolmács / translator)

57

Kurátor / Curated by Katalin Erdődi A projekt az OFF-Biennále Budapest és az ART AT WORK Bécs együttműködésében jött létre és az OFF-Biennále Budapest keretében (2021. április 23. - május 30.) mutatták be.

Támogatók: Adam Mickiewicz Intézet, Osztrák Kulturális Fórum Budapest, Osztrák Szövetségi Művészetért, Kultúráért, Közszolgálatért és Sportért Felelős Minisztérium Commissioned by OFF-Biennale Budapest and ART AT WORK Vienna.

Presented as part of OFF-Biennale Budapest, 23 April - 30 May 2021.

With the support of Adam Mickiewicz Institute, Austrian Cultural Forum Budapest, Austrian Federal Ministry for Arts, Culture, the Civil Service and Sport.

58

Külön köszönet / Special thanks Péter Cseh-Szombathy, Dominika Drótos, Jászna Elek, Judit Horgas, Ruthie Jenrbekova, Kornél Kozjár, Alicja Latkowska, Nina Nemes, Szabolcs Pálinkás, Levente Polyák, Irén Sós, Zsuzsanna Simon, Orsolya Szakál, Péter Szegő, Zsuzsanna Szemenyei, Zsófia Szemző, László Szick, Kriszta Tölgyi, Csaba Vándor, Szabolcs Vida OFF-Biennále Budapest csapata / the team of OFF-Biennale Budapest Trafó Kortárs Művészetek Háza / Trafó House of Contemporary Arts

Impresszum / Impressum Felelős kiadó / Published by ART AT WORK Wien ONCURATING.org Zurich OFF-Biennale Budapest Koncepció / Concept Katalin Erdődi, Alicja Rogalska Szerkesztő / Editor Katalin Erdődi Fordítás / Translation Katalin Erdődi, Zsuzsanna Szemenyei, Dominika Drótos Lektorálás / Copyediting Marc Herbst (angol / English), Judit Horgas (magyar / Hungarian)

Grafika / Design Julia Zastava, Flóra Pálhegyi Borítókép / Cover image © Árpád Horváth Hírdalcsokor / News Medley, 2020 (video still) Képek / Images © Alicja Rogalska © 2021 ART AT WORK, ONCURATING.org, OFF-Biennale Budapest, a szerzők és a szerkesztő / the authors and the editor.

Minden jog fenntartva a szerzők és a szerkesztő által. A kiadvány online hozzáférhető a www.on-curating.org oldalon, szabadon letölthető és terjeszthető, a szerzők, a szerkesztő és az ONCURATING.org platform említésével.

The rights of this publication remain by the authors and the editor. The publication is openly accessible on the website www.on-curating.org and can be downloaded and shared under the restriction of crediting the authors, the editor and ONCURATING.org.

A felelős kiadók a kiadvány online publikálásának nem kizárólagos jogával, teljesítési kötelezettség nélkül rendelkeznek. A szerzők és a szerkesztő jogosult a kiadványt PDF formátumban a saját honlapján, vagy más fórumon (intézményi szerver, tematikus adatbázis) online hozzáférhetővé tenni, miután köny formában megjelent.

The publishers are granted a non-exclusive right of use in respect of the online publication of the work without the obligation to make use of this right. The authors and the editor are entitled to make a PDF version of the work publicly accessible online via his/ her personal website, an institutional server or a suitable subject-based repository, once it has appeared in book form.

ISBN: 9798748518710

59

60