Ars poetica projekt 2. csoport

Horatius és kortárs magyar költők

Ars poetica Készítette: Tancsa Vivien, Szalamonidesz Sára, Ponauer Cecília, Debreczeni Aliz, Kőmíves Mercédesz

2.

CSOPORT

A versekről 1. MILYEN A JÓ VERS? Egy vers legyen elgondolkodtató, amit nem olyan könnyű rögtön megérteni, de kivált olyan érzéseket, amik nem olyan gyakran jönnek felszínre. Egy kicsit megváltozik a nézőpont, a dolgokhoz való hozzáállás. Később is eszembe jut.

Szerintem az is fontos, hogy az olvasó azonosulni tudjon vele. Magára ismerjen vagy csak beleképzelhesse magát. Legyen rövid, de lényegre törő (persze lehetnek kivételek).

Sz. S.

Imádom a verseket, gyakran olvasok is, tanulgatok magamtól is. Kedvenc költőm József Attila, számomra mindegyik költeménye csodálatos. Nem szeretem a vidám vagy ünneplő típusú verseket, mert egy szomorúbb, érzelmesebb sokkal többet tud kifejezni.

Legyen még egy jó versben sok metafora. Szeretem mellé tudni a költő hátterét, és azt is, hogy ne legyen könnyen megfejthető a vers lényege. A titokzatosak, csendesek és jól előadhatóak is tetszenek nekem. Hogy át tudjam élni, és érezni, az nagyon fontos, hiszen akkor szeretek egy verset, ha közel áll hozzám, ha tartalmas.

K.M. Egy vers attól lesz jó, ha érzelmi hatása van az adott tartalomnak, és ezeket az érzéseket magunkévá tudjuk tenni. Ha az éppen olvasott versnek jó a ritmusa/üteme, és a költőnek sikerül átadnia a többi embernek a mondandóját, a lényegét a tartalomnak.

Fontos, hogy élvezhető, érdekes tartalmai legyenek a versnek.

P.C. A jó vers rímel, van egy dallamossága, amitől a vers vers lesz, nem csak odahányt szavak. Maradjon a témánál. Egyszerre egy (max. kettő) érzést közvetít és érthető.

T.V. Szerintem a jó vers a mondanivalójával minél több embert fog meg. Az olvasó képes megállni egy pillanatra és elgondolkodni a jelentésén. Érzelmeket vált ki belőle. Adott esetben azonosulni tud a tartalmával, témájától függően. Képes meglátni benne saját életének bizonyos szakaszait, momentumait, esetleg átértékel gondolatokat azáltal, hogy a költő más szemszögből írja le érzelmeit, gondolatait egy adott témával kapcsolatban.

D.A.

2. TARTALOM VAGY FORMA? Szerintem a tartalma, gondolati-érzelmi-eszmei mondani valója fontosabb. Mert az ember azonosulni tud a költő által leírt problémákkal, érzelmekkel, gondolatokkal a vers témájától függően. Bizonyos érzelmeket vált ki belőle. Például ha az ember éppen egy nehéz időszakon megy át az életében, és mindent sötéten lát, akkor sokkal jobban azonosulni tud egy olyan verssel, ami fájdalomról és szomorúságról szól, mint egy szerelmes verssel, ami tele van pozitív, szenvedélyes érzelmekkel. Az olvasó hirtelen nem érzi magát olyan egyedül a problémáival. Vagy bizonyos eseményekhez köthető versek, pl.: anyák napi versek, amik által mindenki az édesanyjára, nagymamájára gondol, és olyankor az ő irántuk érzett érzelmek kerülnek előtérbe.

D.A. Szerintem a forma közel sem annyira fontos mint a belső tartalom. Az érzések, gondolatok, tapasztalatok, amiket a költő igyekszik átadni, belőlünk is kiválthatnak érzelmeket, vagy magunkra ismerünk. Ezért tetszik a vers vagy egy könyv. Ha érdekes mondanivalója van.

Sz.S.

A gondolati és eszmei része.

Egy vers lehet szép formájú, de tartalmatlan, semmitmondó, vagy épp polgárpukkasztó. A modern verseket pont ezért nem annyira kedvelem. Viszont nem feltétlen kell rímelnie a versnek vagy tökéletes ritmussal rendelkeznie ahhoz, hogy átérezzük, megértsük és tartalmas legyen.

K.M.

Szerintem mindhárom fontos, ha csak egy is hiányzik a háromból, már nem tetszik a vers.

T.V. Ezek közül – gondolati-eszmei-érzelmi tartalom és forma – az összes borzasztóan fontos, de haválasztanom kell, akkor a tartalmat mondanám, mert ez adja a versnek a lényegét, ez mutatja meg, hogy egy embernek milyen mély gondolatai lehetnek, és hogy ő hogyan látja-láthatja a világot.

P.C.

A versekről 3. MI HATÁROZZA MEG A VERSET? A költő gyerekkora és az akkor átélt élményei és akkor érzett érzései, illetve a későbbiekben szerzett tapasztalatai az életről.

T.V. Egy költő versét az határozza meg, hogy milyen érzelmeket élt át az eddigi életében, hogy milyen céljai vannak. Hatással lehetnek rájuk más költők is, esetleg példaképük is.

P.C.

Befolyásolhatja a költő érzelmi-lelki világa. Ha jókedve van éppen vagy valami pozitív élmény történt vele, valószínűleg vidám verseket fog írni. Attól is függ, hogy milyen alkat. Többnyire egy romantikus típus szerelmes verseket fog írni.

D.A. Befolyásolja a kor, amiben él, a dolgok, amik érdeklik, családi háttere, a politika, esetleg az egészségi állapota. Ha éppen foglalkoztatja valami.

Szeretné valamire felhívni az emberek figyelmét.

Sz.S.

Rengeteg mindenen meghatározza.

Először is nem minden költő rendelkezik ugyanazzal a mentalitással, mindannyian máshogy fogunk fel dolgokat, más környezetben vagyunk. Lehet valaki mentálisan beteg, és így tudja kifejezni a nagyon depresszív érzelmeit.

Mindent képes máshogy kifejezni, mint egy egészségesebb társa. Meghatározó lehet egy költő életében az első vagy egy különleges szerelem. Vagy egy olyan társ, aki megváltoztatta az életét gyökeresen, vagy akire vágyakozik. Rengeteg boldog szerelmes vers születik így, illetve csalódással teli is. Esetleg a költő neme is fontos, mivel egy férfi egy gyönyörű lányt hasonlít szép dolgokhoz, vagy női költő egy férfit magabiztosnak, erősnek ábrázolhat. A családi/anyagi háttér is mérvadó. Hogy mikor tudja elkezdeni, vagy jól járhat-e iskolába. Vagy elveszít valakit a költő, aki közel áll hozzá - az egyik családtagját, vagy szerelmét. Mély dolgokba mehet bele, vagy az írás eszköze lehet a gyászolás szakaszának.

K.M.

4. MIRŐL SZÓLJON MA A VERS? Őszintén, szerintem nincs egy kifejezett téma, amiről szólnia kellene a verseknek.

Mindenkinek más a stílusa, mások az érzései, ezért mindenki a saját maga által leginkább kedvelt témát vagy a hozzá érzelmileg, gondolataiban hasonló értékeket képviselő verseket fogja olvasni, legyen az akár mai vagy egy régebbi költemény. Ezért nem tudok egy olyan témát sem biztosra mondani, ami mindenkit egyaránt megfogna.

D. A. Bármiről. Szerelemről, barátságról, háborúról, a múltról, a jelenről, a jövőről, állatokról, növényekről, emberekről, tragédiáról, humorról, fantáziáról, álmokról, híres emberekről, gyerekekről és nehézségeikről. Egy szóval; bármiről T. V. Szerintem a hétköznapokról, a természetről, emberi gondolatokról, véleményekről.

Sz. S.

Nos, nem arról ami a mai világba folyik, mert akkor a versek teljesen elvesznének, és értelmetlenül jönnének egymás után. Nem hiszem, hogy kellene változtatni a témáikon, mivel régen csodálatosabbnál is csodálatosabb versek születtek, ma is írnak természetesen, csak a világ változott körülöttünk, modernebb lett minden, a felfogásunk is... tehát nem hinném, hogy nagyon kéne változtatni valamin.

K.M. Egyértelműen az érzelmekről a gondolatokról. A mai problémákról, mint például a társadalmi problémák, vagy éppen személyesebb dolgokról szólhatnak a mai költemények. Mindezek a legtöbb embert érdeklik és szívesebben olvassák ezeket.

P.C.

Ars poetica AZ ARS POETICA A GONDOLATI LÍRA EGY KÖLTEMÉNYTÍPUSA; MAGÁRÓL A KÖLTÉSZETRŐL, A KÖLTÉSZET LÉNYEGÉNEK GONDOLATI MEGRAGADÁSÁRÓL, KÖLTÉSZET ÉRTELMÉRŐL SZÓL. NAGYON SOK KÖLTŐ MEGFOGALMAZTA EZT, ÍRT VERSET, VERSEKET A KÖLTÉSZET ÉS A SAJÁT KÖLTÉSZETE LÉNYEGÉRŐL, SZÓVAL KÖLTŐI HITVALLÁSÁRÓL. AZ ANTIKVITÁSTÓL KEZDVE AZ ARS POETICÁK OKTATÓ, NORMATÍV JELLEGŰEK.

HÍRES ARS POETICÁK: 1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

HORATIUS – ARS POETICA, N. BOILEAU – KÖLTÉSZETTAN, P. VERLAINE – KÖLTÉSZETTAN, CH. BAUDELAIRE – A MŰVÉSZET HITVALLÁSA, R. M. RILKE – ARCHAIKUS APOLLÓ-TORZÓ, PETŐFI SÁNDOR – A XIX. SZÁZAD KÖLTŐI, ARANY JÁNOS – VOJTINA ARS POETICÁJA, ADY ENDRE – HUNN, ÚJ LEGENDA, JÓZSEF ATTILA – ARS POETICA

Horatius elvei stiláris egység és egyszerűség - a művészi alkotás fő formai kelléke; legyen egységes a kompozíció is; a műgond és a kifejezésbeli pontosság s találékonyság; a görög költészet műfajainak kialakulása; mennyire fontos ismerni az egyes műfajok törvényeit; az ábrázolt jellemek legyenek következetesek és zártak; mindig kicsinyből kiindulva kell a nagyobb dolgok felé haladni; ismerje a költő a különböző korú emberek jellemét, magatartását és nyelvét, ehhez alkalmazkodjék az ábrázolásban; mit szabad színpadon megjeleníteni és mit csak a színfalak mögött; a színjáték mindig öt felvonásból álljon; milyenek legyenek az egyes hősök, és mi a kar dramaturgiai szerepe; a színházi hangszerek és nyelv fejlődése; a drámai megjelenítés sajátosságait a hősök személyéhez kell idomítani; stiláris műgond és a szavak költői csiszolgatása; verslábak a színjátékokban; visszapillantás a görög dráma kialakulására; hazai témák az itáliai színpadon; ízlés, életismeret és irodalmi képzettség - a költő legszükségesebb tulajdonai; a mű tetszetősségének és erkölcsi hasznosságának egysége; különbség egyszeri hibák s általános gyatraság között; a "polgári" szakmában középszerű tehetség is boldogulhat, a költészetben nem; tehetség és tudatosság egysége; azok megvetése, akik vesztegetésekkel szereznek dicsőítőket, és azok hitványsága, akik ilyen magasztalásra hajlandók; az elvi kritika fontossága; a félőrült, mindenkit alkotásaival sanyargató költő borzalma.

Forrás: http://mmi.elte.hu/szabadbolcseszet/mmi.elte.hu/szabadbolcseszet/index24d5.html? option=com_tanelem&id_tanelem=849&tip=0

„Bármit szólsz, költő, szólj röviden, hogy a még lágy lelkekben foganatja legyen, s ne feledje, ki hallja. Mert kipereg teli szívekből minden, mi fölösleg.”

„Pompilius sarjak, dobjatok el azt a müvet, mit nem dolgoztak jól ki, körömmel nem simitottak, metszésekkel tízszer nem szabtak gyönyörűvé! Lánész vagy? Ne csiszold kicsinyes műggonddal a versed! mondjákNormális költő, le a szent Heliconról!”

Kortárs költők PÉCELY DÓRA (SZERK.)

„VERS A LELKE MINDENNEK” A SZÍVLAPÁT VERSGYŰJTEMÉNYBEN NYOLCVANÖT KÖZTÜNK ÉLŐ KÖLTŐ SZÁZÖTVEN VERSE OLVASHATÓ. A KÖTET DARABJAIT KORÁBBAN MEGJELENT, FELNŐTTEKNEK SZÓLÓ VERSEKBŐL VÁLOGATTA A SZERKESZTŐ. A VÁLOGATÁS EGYIK FŐ SZEMPONTJA AZ LETT, HOGY OLYAN SZÖVEGEK ALKOSSÁK A SZÍVLAPÁT CÍMŰ ANTOLÓGIÁT, MELYEK UTAT TALÁLHATNAK A FIATAL OLVASÓKHOZ, AKIK ELSŐSORBAN JÓZSEF ATTILÁT, PILINSZKYT, A NYUGATOSOKAT, PETRIT ÉS PERSZE NÉHÁNY KORTÁRS KÖLTŐT SZERETNEK. DE TALÁN TÖBBEN LENNÉNEK, HA LÁTNÁK, MILYEN SOKSZÍNŰ A KORTÁRS KÖLTÉSZET, ÉS HOGY EZEKBEN A VERSEKBEN AZ ÉLET NAGY KÉRDÉSEI GYAKRAN EGÉSZEN MÁS MÓDON JELENNEK MEG, MINT A SZÁZ ÉVVEL EZELŐTTIEKBEN.

TETSZETT? Deres Kornélia, Esti szervek Tetszett, hogy nem volt túl egyértelmű, sok költői kép volt benne, amitől még érdekesebb lett. Mély gondolatok mögött egyszerű mondanivaló áll. Nem mindenhol sikerült még megfejtenem, de valami nagyon megfogott benne Egy kicsit elvont, különlegesnek éreztem.

Szerintem nem is baj, ha egy verset mindenki kicsit máshogy értelmez.

Sz.S.

Engem rögtön az első vers ejtett rabul. A címe: Életünk lapjai.

Már a címe is elgondolkodtató. Formailag kidolgozott, egy mondat viszont nem passzol bele (nem értem): " Ha olivaolajjal csinálnám, jobb lenne? Mindegy ".

A versről József Attila Eszméletét c. verse jut eszembe.

Szókimondó, hosszabb, rímel is, és megfelel arra is, hogy tudjuk hangsúlyozva mondani. Ad egy külön "teret", mely hagy egy üresen részt bennünk, ahol el tudunk gondolkozni, számunkra mi is ez a vers. Felidéz egy-egy emléket, eszünkbe juthat néhány gondolat, elmerülhetünk benne. Nem túl sok cselekmény van Simon Márton versében, pont ezért ad egy külön lényeget, egy külön világot vagy értelmet. Nem túl modern vers, ahhoz képest, hogy nemrég írta. De hát ebben ez a különleges. "Hideg a kő", "Ez a tél" – három szavas, elgondolkodtató mondatok.

Sok, több tucatnyi költemény nem tetszik. Azért mert trágár szavakat tartalmaz, nem versszerű hatása van. Némelyik unalmas, ismétlődő.

Vagy egy magyar versnek, ami magyar írótól van, angol címet adni. Árulás.

K.M.

szívlapát

NEM TETSZETT? A Dél című verset választottam, Kemény Istvántól.

Nekem egyáltalán nem tetszett, először is, mert nem rímelt a vers. Másodszor mert szerintem semmi értelme. Az egy dolog, ha az író ír egy dologról/ érzésről és olvasás közben rájövünk, hogy egy teljesen más dolgot/ érzést tudunk vele összekapcsolni és, úgymond- több szálon fut a történet. De itt nem erről van szó. Négyszer olvastam el, mire az első versszakot megfejtettem (segítséggel), de még mindig nem vagyok benne biztos, hogy a költő mit is akart ezzel kifejezni.

(Szerintem erről lehet szó a versben: egy idősebb férfi vagy nő betanítja a fiatalabb irodai dolgozót, de többre nem jöttem rá.) Az első dolog, ami eszembe jutott, hogy ilyen „verset” én is tudok írni, sőt bárki, aki tud írni meg olvasni. „Itt egy gyermek. Már 111. Nem nőtt.

Nem játszott. Nem beszélt. Nem érzett.

Csak van. Volt is. Lehet lesz is. Nincs sok neki hátra.

Csak van. Volt is. Laktak benne, és most is.

Fehér a bőre. Haja barna, de vizes. Kék a zoknija.

Nincs hol laknia. Csak van. És volt is. Lehet lesz is.”

Egy semmit mondó történet, két perc alatt.

Akaratom ellenére is került bele rím, mert szerintem minden versbe kell, akár jó, akár nem.

Lehet, Kemény István érti, amit írt és tetszik neki.

Nekem viszont nem. Ha választanom kéne az én (két perces) írásom és Kemény István írása között, az enyémet választanám.

T. V.

Pál Dániel Levente Munkássága: Pál Dániel Levente 1982-ben született Budapesten, költő, szerkesztő. Fordításai 1999, versei és novellái 2000 (Hitel, Magyar Műhely, Mozgó Világ, Nagyvilág, Parnasszus, PoLiSz, Prae), tanulmányai 2002 óta jelennek meg. Portugálból, galegóból és franciából fordít már mind a három műnemben. 2002/2003 óta hosszabb-rövidebb ideig különböző struktúrán kívüli, alternatív színtársulatok tagja (ReActor, Teatro Terramoto, Főnix Drámastúdió, Radikális Szabadidő Színház), e mellett játszott több kísérleti, illetve kisjátékfilmben. 2004-től a Prae című folyóirat és a Prae rövidfilmes DVD szerkesztője. Számos kulturális és tudományos folyóirat alapítója, illetve szerkesztője. 2005-től a PRAE.HU Informatikai és Kommunikációs Kft. társtulajdonosa, ügyvezetője. Különböző performanszokat rendez (prae audiovizuális performansz, hangszórás, Digitális Paradicsom). Harmadik kötete (Hogy éltünk, nem hiába) 2013-ban KULTer.hu jelent Litera |meg.

Az irodalmi portál

Művei:

Akire érdemes odafigyelni Leszállt a villamosról, visszasétált, követte a Margit-szigettől Pest felé, néha elébe került, lemaradt, lenyűgözte a nő, ahogy kezében üres képkerettel, , mint aki tudja, hová.

Leült egy padra, belenézett a kéklő fényekben úszó égbe, behunyta szemét, ihletet keresett, az ihlet keresőkifejezéseit.

Fontos verset kezdett, ült ott a padon, behunyta szemét, felidézte, ahogy a nő, kezében üres képkerettel megy, át a hídon, valami be nem keretezett festmény lehetősége felé.

Philologia 3.0 (tanulmányok) (megjelenés előtt), 2011 Csellengő (munkacím) (elbeszélések) (megjelenés előtt), 2011 Ügyvezető költő a 21. században (versek, kisprózák), PRAE.HU+Palimpszeszt, Budapest., 2010 Sortűz a körkörös éjszakára (versek). Kráter, Pomáz. 2005 Gregor (dráma, Franz Kafka: Az átváltozás c. regényéből). bemutató: 2006. december 21. Merlin Színház Szépírók Társasága

akire érdemes odafigyelni Főként a költő problémáiról szól a vers: “behunyta szemét, ihletet keresett, az ihlet keresőkifejezéseit.” Ötletet keres, amiről írhatna.

Megtudjuk, hogy a “lírai én” bizonytalan, emlékeiben keresgél, és nem a jelenben. A jelen most homályos a számára, nem kap választ a kérdéseire. A választ akkor találja meg, amikor egy jelenséget lát. A nő, aki szintén művész, és ötletek reményében érkezett, nagyon hasonlít hozzá.

Az üres képkeret szimbolizálja a még el nem készült verset, a hiányt ( Ellenben már ott a kezében, mint a költőnek a lap) A nő határozottabb, mint az költő “mint aki tudja, hová”, - lehet, hogy már meg is találta, amit keresett.

A vers formáját, ritmusát tekintve nem kötődik a hagyományokhoz.

Műfaja lírai, érzéseket, gondolatokat fejez kii egy történeten keresztül, verses formában. Melankolikus hangulatú. Három versszakból áll, az első és az utolsó 6, a középső 4 soros.

Arra, hogy 21. századi költemény, nem utal különösebben semmi. Azonban a modern szóhasználatból, kötetlenebb versformából tudható. Emellett mai problémákról szól.

Egy másik értelmezési lehetőség: A nő a versben maga a “lírai én”. Kívülről látja önmagát. Egy művész szenved, mert nem tud miről írni, ezért saját, jelenlegi problémáiról ír.

A vers egy egyszerű, mindennapi eseményből indul. A költő Esz/3.személyben ír. Ezzel más lesz a vers szereplője, nem ő, ő csak egy külső szemlélő, aki látja és leírja a történetet. Észreveszi a város forgalmas utcáján azt a jelenetet, amire szerinte érdemes odafigyelni. Mint ahogy a képkeretet cipelő nőre is. Érdekes hasonlattal zárja a verset: a férfi, aki meglátja ezt a nőt, ihletet kap és belekezd egy versbe, amiből bármi lehet (lehet jó is és rossz is), mint ahogy az üres képkeretben is ott a lehetőség: bármi kerülhet bele.

A vers szóhasználata és a környezet, amiben leírja ezt a mindennapi történetet, 21.századi, de lehet, csak annak jelent valamit, aki sokat jár Budapesten, és ismeri a körút forgalmas utcáit, mert ebben a nagy forgalomban már jelent valami, ha valakire felfigyelnek.

1-es csoport értelmezése

Pál Dániel Levente harmadik kötetét az emlékezés és a felejtés kettőssége szervezi. A versekben megszólaló számára bizonyos szövegekben bármennyire is a felejtés tűnik kívánatosnak – mi több: a továbblétezés alapfeltételének –, ahogyan az emlékezés sem lehet tökéletes, úgy a lírai én is számol a „felejtés természetének” tökéletlenségével, az emlékek újbóli és újbóli felbukkanásával.

A Hogy éltünk, nem hiába helyenként jól szelektált verses útinapló benyomását kelti, egészen konkrét helymegjelölések nélkül. Azonban ha szűkül a látótér, akkor már a vers felütésében fontosnak tűnik a lokalizáltság: „Éltünk Kalászon, Budán, Keszthelyen” (Hogy éltünk, nem hiába). „A parlament alsó kövén ültem” (Avagy kinek van jó?); „Leszállt a villamosról, visszasétált, / követte a Margitszigettől Pestről felé” (Akire érdemes odafigyelni).

Forrás: Páji Gréta https://apokrifonline.files.wordpress.com/2015/04/21_ apokrif_2013_osz.pdf

Levelek horatiustól Kedves Pál Dániel Levente!

Szerintem a versed terjedelme tökéletes. A modern szóhasználata kifogásolható, de a vers még így is élvezhető. A ritmust nem találom benne, mintha elveszett volna. A költeményed absztrakt, talán túlságosan is, így a versnek a lényege nehezen megfejthető. A vers stílusa igenis tetszik. Természetesen észrevettem, hogy megjelenik a versben a lírai én, amit tisztelek, hogy legalább ezt követed, és megőrzöd a hagyományokat, ha már a ritmust nem tudtad. Ha legközelebb verset írsz, írj kevésbé elvontat, de ami a legfontosabb, figyelj a ritmusra, és írj egy megfoghatóbb témáról! Remélem, megfogadod a tanácsom, legközelebb jobban odafigyelsz ezekre a szempontokra, és nem követed el ezeket a borzalmas hibákat. Üdvözlettel: Horatius (P.C)

Újkor költője!

Gondolataid bennem mély nyomot hagyának, Verset írni kedved ne szegje, Ha ihlet nem talál reád sietve.

Szívedbe fájdalom ne költözzön, Csak engedd, hogy az érzés magától jöjjön.

Besétál lám, előtted megjelent a hölgy, És kezében megjelent a végtelen.

Mindent beleláthatsz, Hisz tág s színes a világ, Gondolataid máris szavakba kívánkoznak.

D. A.

Ezt a levelet Pál Dániel Leventének szánom, Bár nem szeretném, hogy bárkit is megbántson.

Nekem egy kicsit elvont, tudom, ez nem mindig gond.

Jelen esetben viszont, nem értelmezhető dolog.

Rengeteg ötlet kavarog bennem, vajon miről szólhat ez a vers?

Stílusa nagyon tetszik, látok benne fantáziát, de a lényege még nem jött át.

Terjedelmét vizsgálva tökéletes, Nem baj, ha nem olyan hosszú a vers.

Témaválasztása kifogásolható, véleményem szerint nem elég szórakoztató, hiszen nehezen érthető.

Formája ugyan verses, rímek nemigen találhatóak benne.11 Mintha próbálna egyéni lenni, mégsem sikerülne neki.

Az újítás nagyon fontos, mégis mit ér, ha nem pontos?

Az ihlet után vágyakozó költő és egy elveszett festő. Érdekes szereplők.

Vagy inkább csak szereplő?

Lehetséges, hogy magát látja eltévedt művésznek, Szavakból kifogyva, ihletre várva, talán a rejtélyes nő nem is létezik és nem is létezett soha.

Horatius, Sz.S

Levelek horatiustól

Kedves Pál Dániel Levente!

Az Akire érdemes odafigyelni című versedről szeretnék szólni.

Nemrég olvastam az imént említett versedet, és meg kell, hogy mondjam; tetszett. Magam is meglepődtem ezen a kijelentésemen, de tetszett. Ez persze nem azt jelenti, kedves Pál Dániel Levente, hogy nincsenek benne hibák, hiányosságok. „Leszállt a villamosról, visszasétált, követte a Margit-szigettől Pest felé,” Az egyetlen észrevételem ebben a két sorban, - már itt az elején - a szóhasználat. Ebben a két sorban tökéletesen összetömörítetted a lényeget. Rengeteg korodbeli (és korombeli) költő cifrázza, kiszínezi a dolgokat. Minek? Már az elején a lényegre törekszel, és nem beszélsz mellé. „Mert ami, azt hisszük: tömör, olykor már ködös. Azt amiről azt véljük: könnyed - üres már. (…) Oly tárgyat válassz, költő, mire futja erődből és fontold meg jól, mit bír el s mit nem a vállad. (…) Bármit szólsz, költő, szólj röviden, hogy a még lágy lelkekben foganatja legyen, s ne feledje, ki hallja.” - szoktam mondani. És még sorolhatnám. „…behunyta szemét, ihletet keresett, az ihlet keresőkifejezéseit.”

Nagyon jó barátom, nagyon jó, csak így tovább! Mindig is azt mondtam; „ Új fogalomhoz lelj új szóra” „Van joga és lesz is mindig minden dalosoknak mondani új szavakat”. Ez a kifejezés legalább annyira tetszik, mintha új szót találtál volna fel, barátom! „…üres képkerettel megy, át a hídon, valami be nem keretezett festmény lehetősége felé.”

Kevés író, költő tudja így megfogalmazni az Életet. Csak megyünk és megyünk valami felé, mi se tudjuk, hová, de nálunk van a Keret… és ott lesz majd az a be nem keretezett festmény, és ebből fogjuk tudni, hogy megérkeztünk. Tökéletes befejezés!

Poéta! Eddig nagyon jó, bár (ha még emlékszel) azt írtam a levelem elején, hogy vannak hibáid, amiket most szeretnék összefoglalni.

Először is: nincs dallamossága, nincs benne zene, ami a fülünknek oly édes, vagy épp keserű, ki hogy látja a Képkeretet, Életet. „…mert dialógushoz sem rossz, s elnyomja a lármás nézőtér moraját, s megpörgeti jól a cselekményt. Múzsánk int, hogy az isteneket s istenfiakat lant zengje, s a lóverseny s a bajvívás hőseit éppúgy. És lant zengje az ifjui bút, meg a mámoritó bort.” Fontold meg poéta, fontold meg!

Másodszor.: „Kér az öreg had, hogy tanítás légyen szavaidban; csakhogy a súlyos vers nem kell kényes fiainknak.” Én értem és Te is.

De vajon érteni fogják az ifjak is? Vagy egy emberöltő múlva beülnek az iskolába, és megtanítják nekik az Élet egyik alapvető bölcseletét, amiről fogalmuk se lesz, mert ők nem mi vagyunk? Gondolkodj el ezen, barátom.

Quintus Horatius Flaccus T.V.

ÚLevél Pál Dániel Leventének Az istenek tanácsát fogadom meg, mikor megbírálom eme nagyszerű versedet.

Mit új társunk írt, és irománya mással nem vív, Hisz értelmet nyerő versre bukkantunk, melynek soraiba könnyen nem szúrhatunk.

Sorai keveset rejtenek egy egyszerűnek, számomra szavai nem tűnnek keserűnek, mert míg a városban elmerülve olvasol, oly lassan távolodik a gondolkodó csónakod.

Távolba leselkedik a viharos vizeken Egy nagy hajó egy elzárt szigeten.

A sziget rejt sok titkos dolgot, Rengeteg bajt és félelmetes gondot.

A gond az, hogy lassacskán az értelem És minden egyéb, bódító érzelem..

Súlya csökken elveszik a többi között A habok elnyelik a verset, mely társadalomhoz kötött.

Kötött szavakkal egészítik ki, mely hozzánk, a régiekhez nem illik.

Mi nem használunk fájdalmast, mely a társadalomra ártalmas, Ócska káromkodó szavakat, mert mind rosszra fakadhat.

E vers különleges képet alkot, ürességet és bánatot halmoz, de van jogunk áldozatot hozni, Beleélni magunkat, és ezeket olvasni.

K.M

Parafrázisok

Látszólag minden hétköznapi, Amikor megpillantja a nőt, hirtelen minden megváltozik, a jelen, a múlt, a jövő már semmi nem számít.

Követni kezdte őt.

A nő kezében egy képkerettel, magabiztosan, hiszen tudta, merre tart.

Egyre csak követi, Pest felé, ki tudja, merre, hátha ő is megtalálja a neki szánt ihletet.

Megállt, körbenézett. A víz játékosan verte vissza a tündöklő nap sugarait.

Elmélyült gondolataiban, a tökéletes vers után kutatva.

Ekkor eszébe jutott a nő, és rájött, mégsincs egyedül.

Felidézte vonásait, a képkeretet, és szinte látta, ahogy egy festmény betölti az ürességet.

Sz.S.

Egy kalandvágyó nő és az ő újdonsült csodálója. Budapest nyitott színpadán járkál fel s alá. Miközben tömegközlekedési eszközök masíroznak ide-oda. Az antiszociális és kíváncsi férfit lenyűgözi a szegény nő, akinek nincs pénze képre. A főszereplőnek muszáj elgondolkodnia a képek hiányán, mi több, a képkeretek magányosságán, és mi lenne jobb gondolkodó hely és idő, mint egy pad és a kéklő ég, ami már önmagában is festői. A rengeteg agyalásban elálmosodik, becsukja a szemét, és visszavonulva ihletet keres agytekervényeiben. Belekezd egy versbe, egy nem is akármilyen versbe. Megírja ezeket a sorokat, és miközben a pillangóhatás fogalmán gondolkodik, felidézi a nőt, kezében a hiányos művészettel, ahogy az felfedezi Pestet és Budát, majd eltűnik a jövőben.

T.V.

Ez a nap is úgy indult, mint a többi, elment a napi sétájára, hogy kiszellőztesse a fejét, friss gondolatok reményében. A cél iránya nem volt tudatos, csak egy lényege volt, hogy valami új dologról írjon. Megpillantotta az ismeretlent, és a szavai csak gyűltek a vershez. Egy nő egy hétköznapi tárggyal a kezében sétált, valószínűleg hazafelé tartott az útja. A férfi, aki csak céltudatlanul ment, megkapta a kulcsot a verséhez, amikor megpillantotta ezt a tárgyat a nő kezében. Nem volt nagy dolog, mégis nagy jelentőséggel bírt ez a tárgy. Az emberünk több órás út után megpihent egy padon a parkban, leült, és csak a gondolatait rendezte, hogy összeálljon a vers a fejében. Esteledett, és már egy ideje le volt hunyva a szeme, ahogy a gondolataiban elmerült, valószínűleg el is aludt. Álmában az üres képkeret jelent meg, hogy mennyi jelentéssel bír ez a kis tárgy, mennyi meg nem valosított lehetősége van. Minden dolgot többször átgondolva, kulccsal a kezében, megszületett a vers a fejében.

P.C

Budapesten járt, leszállt egy sárga villamosról.

Nagy volt a tömegközlekedés, mint mindig.

De visszasétált oda, ahonnan indult, a megállóba. Észrevett egy nőt, és egy csodálatos helyen, a Margitszigettől követni kezdte. Megpillantotta szép haját, mely megcsillant a fényben. Pest fele vette az irányt, így hát ő is tartotta. Amint kikerült a tömegből a hölgy, egy képkeret volt a kezében, mely üres volt.

Követni kezdte őt, mert céltudatosnak tűnt.

Padra ült le a követő, szeme be volt hunyva, de előtte az égre nézett, elbámult , talán ihletet keresett.

Tollat fogott, papírt ragadttt és verset kezdett, fontosat Amikor behunyta szemét, a nőre gondolt, aki egy képkerettel ment át a hídon, és ebben az volt a különös, hogy üres volt.

K.M.

Parafrázisok

BA költő éppen a villamoson ül, ihletet keres egy újabb vershez, amikor a Margit-szigetnél megpillant egy titokzatos nőt, kezében egy képkerettel. A nő látványa annyira megbabonázza őt, hogy leszáll a villamosról és elkezdi követni őt.

A Margit-szigettől Pest felé sétálnak. A férfit lenyűgözik a nő magabiztos léptei. Mintha tudná, merre halad.

A férfi leül a Duna mentén egy padra, behunyja szemét.

Ihletet keres és szavakat, amikkel ki tudná fejezni azokat.

A férfi a padon ülve belekezd versébe. Behunyt szemekkel próbálja felidézni a titokzatos hölgyet, amint éppen sétál át a hídon, kezében az üres képkerettel, egy még bizonytalan jövő felé.

D.A.

„Előzetesek”

rövid ismertetők

3.Győrffy Ákos: Védőbeszéd Egy költő vívódása saját magával.

Mi történik, ha szeretne elrugaszkodni, de mégsem tud?

A versben a képzelet és a valóság harca tárul fel előttünk. Igazi kérdések a fantáziáról, az életről egy másik világból, mindez ebben az elragadó versben.

(Verselemzés 3.csoport)

6.Tóth Krisztina: A tanítvány

1. Varró Dániel: Se óda, se bordal A költemény visszaidézi számunkra az ókori költészet világát, ugyanakkor megtartja a Varró Dánieltől megszokott modern, 21. századi stílust.

Izgalmas, különleges és egyedi vers, amint a régies hangulat keveredik a mai kor emberének stílusával. Két hétköznapi téma merül fel, az ihlet hiánya és a múló szerelem kérdése.

(Verselemzés 1.csoport)

4. Lövétei Lázár László: Nulladik ecloga Rengeteg tévhit kering az ecloga szó hallatán.

Tény, hogy egy ókori görög műfaj, de elképzelted már modern szóhasználatban? A költő nagyszerűen teljesítette a feladatot.

Azonban a zavaros, első pillantásra talán humoros hangvétel mögött komoly, elvétve szomorú tartalom bújik meg.

Néha a dolgok nem azok, aminek látszanak. Egy tanár reménytelenül, mégis kitartóan próbálja átadni a fiatalabb generációnak a tudást. Szembesül figyelemmel és ennek az ellentétével is. Szinte biztos benne, mennyire unja a diák.

Mégis kiderül, mekkorát tévedett.

Elgondolkodtató, tanulságos vers a költészetről.

A művészet és a költő jelen van körülöttünk, csak figyelmesen kell keresni.

(Verselemzés 4.csoport)

(Verselemzés 6. csoport)

(Verselemzés 5. csoport)

5. Turi Tímea: A költészet története Ismét egy szomorú, szánakozó vers előtt állunk. A mai költészet egyik legnagyobb problémájáról ír, a lehető legérthetőbben.

Ezzel felnyitva költőtársai és mindenki más szemét. Egy valódi ars poetica. (Számomra ez a költemény adta át a legnyilvánvalóbban.)

Bánatosanszól, szinte már gyászolja az elmúló költészetet.