kapcsoljegybol

#kapcs oljegyb ől MINDEN KRÍZISHELYZETRE VAN SEGÍTSÉG a Kapcsolj egyből! projekt legolvasottabb cikkei, interjúi egy online magazinban Európai Szociális Alap

BEFEKTETÉS A JÖVŐBE

TISZTELT OLVASÓ!

A krízis olyan feszült, fájdalmas állapot, mely fenyegetettség, kilátástalanság és elveszettség érzését okozza, magában hordozza a pozitív és a negatív irányba történő változást is, fordulópontot jelent az egyén számára, mely tovább terheli problémamegoldó kapacitását, elégtelenség érzését okozza. A krízis lehetséges kimenetele a megoldás, a kompromisszum, az ineffektív megoldás és az összeomlás.

A fenti, kissé száraz megfogalmazás alapján sokszor nem is ismerjük fel, hogy amiben vagyunk, amivel küszködünk, az bizony valós krízishelyzet. De ha felismertük, akkor nyilvánvaló, hogy mindenki az elsőnek felsorolt kimenetelre törekszik, a megoldásban reménykedik, esetleg bizonyos, még felvállalható kompromisszum révén. A Kapcsolj egyből! projekt olyan krízisszolgálatokat fejleszt, segít, amelyek ennek a megoldásnak szerves részei tudnak lenni. Persze csak abban az esetben, ha a krízisbe került ember, vagy bárki, aki maga körül ilyen embert lát, felismeri a bajt és tudja azt is, hol és hogyan érhető el a segítség. Mert van segítség. De a lényeg, mint annyi esetben, itt is a részletekben rejlik. Azaz, hogy mennyit tud egy átlagember a krí­ zisek jeleiről és mennyire ismeri a segítő szolgálatok elérhetőségeit.

A tervezéskor még nem tudtuk, amit kitaláltunk és meg szeretnénk valósítani, az a mindennapi életben is megállja-e a helyét. Azóta bebizonyosodott, igen. Óriási öröm volt látni, hogy nem csak mi, akik a projektet megvalósítottuk, nem csak az együttműködő partnereink szakemberei vagy azok a szakemberek, akik a képzéseinken részt vettek érezték a témát fontosnak, hanem neves szakmai és közéleti emberek álltak mellénk. A projektünk életét végig kísérte nagykövetünkként Arató András, vagy ahogy mindenki ismeri, Hide the pain Harold, akit közben a világ egyik legnevesebb szaklapja az évtized mém arcának választott. Első szóra vállalta a kapcsolati erőszak elle-

2

2

ni küzdelem jegyében a kisfilmünkben való szereplést Pásztor Anna, aki maga is zaklatás áldozata volt. Szintén a kapcsolati erőszak áldozatait segítő, az országban elsőként elindított chat alapú szolgáltatásunk, melynek népszerűsítésében segítségünkre volt Tóth Gabi és Beck Zoli (30Y). És azok a rangos szakemberek, akik szakmájukban méltán vívtak ki maguknak hírnevet nem csak hazánkban, de szerte a nagyvilágban: Dr. Zacher Gábor, Pál Feri atya, Dr. Tari Annamária, Dr. Hevesi Kriszta vagy éppen Villányi Gergő. De a sort hosszan lehetne folytatni és bárkit kiemelhetnénk, mert mindenki azonnal, őszintén, és lelkesen állt az ügy mögé.

Magazinunkban a különféle krízishelyzetek egy-egy területét próbáljuk felvillantani a drogcsapdától a kapcsolati erőszakig, az emberkereskedelemtől az öngyilkossági krízisig. Ennél bővebben, és még több szakmai cikket vagy éppen a témával foglalkozó lifestyle írást olvashatnak felületeinken. Mindenkit csak bíztatni tudok, hogy böngéssze honlapunkat (www.kapcsoljegybol.hu), Facebook oldalunkat (www.facebook.com/kapcsoljegybol), vagy nézegesse a YouTube csatornánkon elérhető kisfilmjeinket, a konferenciáinkon elhangzott előadásokat (www.youtube.com Kapcsolj Egyből!)

Sokféle krízishelyzetbe kerülhetünk, sok minden érhet és érinthet minket. A legtöbbjéről nem gondoljuk, hogy velünk is megeshet. Sőt, sok krízishelyzet van, amiről nem is tudjuk, hogy amikor épp történik velünk, az ebbe a kategóriába sorolható. Velünk, vagy a környezetünkben lévővel, akár egy szerettünkről van szó, akár egy relatíve ismeretlen szomszédról. Azonban szerencsére minden krízishelyzetnek van egy közös tulajdonsága. Mindegyikből van kiút, mindig van segítség. Erre próbáltunk rámutatni magazinunkkal, mint ahogy ezt üzeni a Kapcsolj egyből! projekt minden tevékenysége. Lássuk, halljuk meg, olvassuk el, és adjuk tovább az üzenetet: Mindig van segítség!

Téglásy Kristóf – a Kapcsolj egyből! projekt szakmai vezetője

33

3

TARTALOM:

CYBER BULLYING:

24 –37

6 –23

- Dr. Zacher Gábor: „Mi vagyunk az online világ Drakulái, mert tulajdonképpen saját magunk szívjuk saját magunk vérét” - Dr. Tari Annamária: 13-40 éves kor között szinte mindenki számára elsődleges megoldás lehet a chat segélykérésre is - Dr. Tessényi Judit: 5 kérdés – 5 válasz az online és offline szerencsejáték-függőségről

DROGPREVENCIÓ: - Marosi Antal: „A fiatal korosztály még emlékszik arra, amikor szétszedte az autót vagy a hajasbabát, és ezt az emléket akarom visszahozni náluk” - Victorné Erős Eszter: „A világot nem tudjuk körülötted meggyógyítani, csak te leszel más”

38 – 55

BÁNTALMAZÁS/KAPCSOLATON BELÜLI ERŐSZAK: - Wessely Zsófi: Kimondhatatlan – a debreceni Csokonai Színház családon belüli bántalmazást bemutató színdarabja - Dr. Hevesi Kriszta: „A catcalling olyan, mint egy 21. századi rab szolgamustra…amely gyakran a fizikai, illetve szexuális erőszak előszobáját is jelenti.”

4

56 –73

- Az emberiség sötét oldala – a megrázott gyermek szindróma

KIZSÁKMÁNYOLÁS/ EMBERKERESKEDELEM: - Boglacsik Tímea: 15 éve az áldozatmentésben - De Coll Ágnes: „Nemzetközi viszonylatban 3-5. helyen állunk az emberkereskedelem áldozatainak számát nézve”

2

- Iskolai tananyag lesz az emberkereskedelem elleni küzdelem

- Dr. Gesztes Éva: „A keringésleállás bekövetkezte után 4-5 perce van a szülőnek, hogy meg tudja menteni a gyerek életét” -„ Muszáj falcolni, ha valami rossz történik, mindig muszáj megvágnom magam.”

88

- iFightDepression – egy internet-alapú önsegítő program

SEGÍTSÉG A KRÍZISHELYZETBEN: A KAPCSOLJ EGYBŐL! APPLIKÁCIÓ, CHAT ÉS FACEBOOK FELÜLETEK:

94

74 – 87

ÖNGYILKOSSÁG MEGELŐZÉS:

KÖNYVAJÁNLÓ: 38-40. OLDAL

33

5

CYBER B

ULLYING

„

MI VAGYUNK

AZ ONLINE

VILÁG

DRAKULÁI, MERT TULAJDONKÉPPEN

„

SAJÁT MAGUNK SZÍVJUK SAJÁT MAGUNK VÉRÉT

- KENDŐZETLENÜL DR. ZACHER GÁBORRAL

Dr. Zacher Gábort senkinek nem kell bemutatni, ahogy azt sem, mennyire őszintén, kendőzetlenül nyilvánít véleményt minden hozzá közel álló témában. Ezért éppolyan jó és elgondolkodtató vele egy beszélgetés, amennyire kellemetlen is. Mert valahogy tudjuk mi is, hogy saját magunk ellenségei vagyunk, de ha ezt valaki belemondja a két szemünkbe, akkor mindenképp el is gondolkodunk rajta.

Számtalan előadásra hívják Gábort, mégis azonnal igent mondott a felkérésemre. Miért tartja fontosnak ezt a témát?

Délelőtt 10 óra van. Hányszor vette ma elő a telefonját? Reggel, amikor felkelt, a telefonjához nyúlt először, vagy elment legalább mosdóba először? Elnézést, tudom, nem illik visszakérdezni, de ma a 12-34 éves korosztály körében arra a kérdésre, mennyi időt bír ki a mobiltelefonja nélkül, nem volt olyan, aki azt mondta volna, hogy 24 óránál kevesebbet. Úgyhogy ez a jelenség nagyon is itt van az életünkben, és csupán csak az a kérdés, szembe tudunk-e nézni ezzel.

8

2

Pozitív szemszög is van?

Nyilván vannak jó dolgok. Amikor a szülő várja haza a gyereket 6 órára, és fél hétkor még sehol sincs, akkor felmegy a pumpa. Ha viszont az a gyerek időben hazatelefonál, hogy késik, a szülő megnyugszik, és ki van húzva a dolog méregfoga. Én még emlékszem rá, amikor rohangálni kellett telefonfülkét keresni, és ha épp voltak benne, akkor nem tudtam telefonálni. Amikor először erről a konferenciáról beszéltünk, akkor még a járványidőszak előtt voltunk. És azóta ez a helyzet csak fokozódott a karanténnak köszönhetően. Nagyon sokat változott akkor ez a történet, ugyanis ez volt az egyetlen kapcsolati forrás, így még jobban előtérbe került a mobil és a net használata. A világ változott meg körülöttünk mára ennek köszönhetően.

Jó nekünk ez a változás?

Most csak az egészségügyi szempontoknál maradok, ami egy nagyon kicsi része az egésznek. Nemrég olvastam, hogy az egyik legveszélyesebb forrás az egészségügyi dolgozók mobiltelefonja. Mert a használat felsokszorozódott, de ezzel együtt a készülék tisztítása viszont nem. Ma pedig már egészségügyi szempontból is néznünk kell a mobillal kapcsolatos viszonyunkat. És akkor még a szociális elszigeteltségről, arról, hogy nem olvasunk egyáltalán, nem is esett szó, pedig nagyon fontos ezt is figyelembe venni. Ahogy a zaklatással kapcsolatos tényeket is. Régen, ha valaki elkövetett valamit, jól megvetették vagy kinevették, ha épp részegen dülöngélt valahol, és elfelejtették, de ma nem így van. A vicces jelenetektől a komolyabb bántalmazásig mindent felvesznek mobilra, ami ha felkerül a netre, örökre ott marad.

Az előbb említett 12-34 éves a legveszélyeztetettebb korosztály?

Világos, hogy azt kellene mondanom, hogy a fiatalok. De nagyon megdöbbentő volt egy kimutatásban azt látnom, hogy egy 100%-os tendenciában a 70 fölötti korosztály selfi posztolásból 22-24%-ot lefed. De ettől még azért a fiatalok vannak a legnagyobb veszélyben.

Testeket, fejeket tudnak kicserélni fotókon és azokat értékesítik erre

33

9

izguló felnőtteknek. Ez nagyon veszélyes. És a fiatalokat érinti leginkább például a rivalizálásból adódó szorongás is. Lájkolnak? Nem láj kolnak? Miért nem? Akkor már nem is szeretnek? És ha nyilván nem is teljes mértékben, de bizonyos részben a karantén idején az antidepresszánsok megnövekedett forgalma erre is volt fogható, hiszen a fiatalok azt érezték, be vannak zárva, nem tudnak kommunikálni, és valóban minden mérő az egy-egy poszt alatti lájkszám maradt.

Van egyetemes megoldás?

Ahogy meg lehet tanítani az embereket kulturáltan alkoholt fogyasztani, mert miét is ne lehetne este meginni egy pohár bort vagy sört, ugyanúgy meg lehet tanítani a felnőtteket és a gyerekeket az online világ kezelésének szabályaira. Amit meg is kell tanulni, ha nem akar az ember becsavarodni. Ott vannak például a celebek, akik mindenről a világon posztolnak, a reggeli wc-re menetelükről is, és ezek lettek a példaképei a mai fiataloknak. Továbbá, az elvárások. Hogy ezek az ismert fiúk és lányok a technikának köszönhetően valóban tökéletesen néznek ki. És mit gondolhat az a pubertás, aki ezeket a tökéletes, korabeli fiatalokat látja, majd utána tükörbe néz? Mert nyilván mindenki olyan akar lenni, mint ők, de mi van akkor, ha alkatilag valaki teljesen más? Akkor neki azt kell mondania, hogy én szar vagyok, mert nem úgy nézek ki, mint az a leányzó a fotón?

Létezik, hogy kidurran valaha az online lufi?

Egészen biztos, hogy egy jó ideig még nem. Gondoljon csak bele a készülékvásárlási lázba. A napokban elmentem az eMAG-hoz, mert rendeltem egy futócipőt, és amíg vártam, egy kütyüt nézegettem. Azt sem tudtam, mi az, hogy kell használni, mert még gombok sem voltak rajta. Nem is volt túl nagy, ellenben 490 ezer forintba került. És biztos, hogy veszik, ezért van kirakva.

A cyber konferencián elhangzó előadásának a címe Digitális vérszívás, vagyis Drakula a telefonban. A virtuális tér lenne Drakula?

Tulajdonképpen saját magunk szívjuk saját magunk vérét. Kellene egy képzeletbeli tükör a telefonba, ahol jól megnézhetnénk saját magunkat. Egy olyan tükör, ami azt méri, mennyi időt töltök egy nap a

10

2

mobilommal. Tudom, hogy az IPhone ezt már tudja, de alapból csak hetet néz. Pedig az lenne az érdekes, ha a napot mutatná, mert van már erre is app, de biztos vagyok benne, hogy nincs letöltve sokaknak. És minden este ezt vissza kellene néznünk. Mert gondolom, Ön is tapasztalta már, amikor egymás melletti irodákból két kolléganő összeír, hogy kimegyünk-e inni egy kávét. És kérdés, hogy kávézás közben tudnak-e valamiről beszélgetni, vagy csak a telefonjukat nyomkodják. Annyira beengedtük az online világot az életünk minden pillanatába, hogy már fel sem merül a kérdés, mentálhigiénésen ezt hogyan fogjuk viselni hosszútávon.

Az elmagányosodásra gondol? Az online világ felerősödése mindenképp e felé sodorja az emberiséget?

A járványidőszakon kívül biztosan. Hiszen mindent meg tudunk tenni a virtuális világban. Tudunk pénzt keresni, szétnézni mindenfelé, cyberszexelni. Beszorít bennünket egy 3nm-es térbe, és közben mégis megkapjuk az egész világot egy gép előtt ülve. Egyre több szabadidőnk lesz, mert a munkahelyeken is eltűnik az emberi munkaerő, ma már az autógyártó cégek döntő hányadánál nincs például Lajos bácsi, aki a vállán viszi a kombináltfogót. Egyre magányosabbak leszünk, amiben a drog és a virtuális tér marad egyedül. Mi ezt már nem fogjuk megélni, de azért nagyon szomorú jövőkép ez.

Gábor a drog világát éppannyira látja, mint a virtuális világot.

Melyiket tartja veszélyesebbnek?

Egyértelműen a virtuális világot. A drogot a legtöbb esetben csak élvezeti cikként használják, és mondjuk tavasszal a karantén idején nem nőtt a fogyasztás, míg az alkoholoké és a gyógyszereké igen.

Persze, van, aki függővé válik, sőt, bele is hal. De például csak Magyarországon van 20 ezer kábítószerfüggő és 1,25 millió online világ függő. Sokan munka után hazamennek, előveszik a gépet, utána lefekszenek aludni, és reggel elmennek dolgozni. Ennyi az életük.

Mindannyian ismerünk ilyen embereket, én is. A cyber tér egy olyan világot nyújt nekünk, amit a valóságban sokszor nem tudunk megélni. És egy idő után valószínűleg a két világ össze fog olvadni bennünk.

Mit lát például a közutakon? Azt, hogy az autók a legtöbb esetben index nélkül váltanak sávot. Mit gondol, ez minek köszön köszönhető? Az online térnek. Világviszonylatban csak a karanténidőszakban

33

11

40%-kal emelkedett a legálisan megvásárolt online játékok éves bevétele. Pedig nagyon sok csatorna vagy a Netflix is ontja azokat a filmeket, ahol történetesen alig kerül elő a telefon. És nem igazán tudom, ezt észreveszi-e valaki egyáltalán? Ma már elég 15 másodperc ahhoz, hogy hírneved legyen. Andy Warhol 1968-ban még legalább 15 percet mondott. Hát, így gyorsul fel a világ, és vele együtt mi is.

Riedl Annamária

12

2

33

13

„

13 - 40 ÉVES KOR KÖZÖTT SZINTE

MINDENKI SZÁMÁRA

ELSŐDLEGES

MEGOLDÁS

„

LEHET A CHAT SEGÉLYKÉRÉSRE IS

TARI ANNAMÁRIA PSZICHOLÓGUST KÉRDEZTÜK A KAPCSOLJ EGYBŐL! CHAT-ES SEGÉLYKÉRŐ FUNKCIÓJÁRÓL

Körbeöleli az életünket az online világ, hiszen ma már nem csak beszélgetni tudunk a virtuális térben, de éttermi élményt megélni, kulturálódni, legyen szó színházról vagy moziról, utazni, sőt, akár már szexuális életet is élni. Miért ne lehetne segítséget kérni aktuális lelki problémáinkra, félelmeinkre, vagy éppen akkor, ha valamilyen bűncselekmény áldozatai lettünk? Tari Annamáriát, az ország egyik legelismertebb pszichológusát kérdeztük arról, kik használják elsősorban a chat-et, milyen veszélyeket és milyen lehetőségeket tartogat az érintetteknek ez a segélykérő funkció.

Meg lehet határozni olyan személyiségtípust és korosztályt, amelyben a chat-et aktívabban használják, mint a többi segélykérő lehetőséget?

A kutatásokból kiindulva megállapítható, hogy a chat, mint kommunikációs lehetőség 13-14 éves kortól egészen a közel 35-40 évesekig

14

2

bezárólag egy népszerű funkció általában is, de olyan helyzetekben főleg, ahol verbálisan nem tudnak kommunikálni az emberek az okostelefonjaikon. Az pedig már egy másik kérdés, ki az, aki tud annyira nyitott lenni, hogy írásban kérjen segítséget, vállalva ezzel azt, hogy nyomot hagy maga után még úgy is, ha maga a segítő szolgálat nem is rögzíti a beérkezett üzenetet. Itt lehet, hogy a késő harmincasok már kicsit zártabb intimitáshatárokkal inkább azt választanák, hogy szóban, valaki kedves, segítő hangjára próbáljanak hagyatkozni. Hiszen a segélykérő csak elképzelni tudja, ki lehet a túloldalon, mikor, milyen körülmények között és hogyan olvashatja az ő üzenetét. Aki életében először chat-el, és krízishelyzetben van, annak a fantáziájában meg kell, hogy jelenjen, ki van a túloldalon és mi történik ott. Mert aki segítséget kér bármilyen formában, azt vélelmezi, hogy a másik oldalon egy olyan pozitív személy van, egy olyan elköteleződéssel bíró egyén, aki segíteni tud és akar az ő adott élethelyzetén. És ez a chatnél sincs másképp. Létre kell jönnie egy olyan idealizált helyzetnek, aminek hatására ő elkezd írni.

Teljesen ki lehet zárni a segélykérő félnél tehát, hogy a fantáziájában egy olyan személy jelenjen meg ebben a helyzetben, mint a bántalmazó?

Abszolút ki lehet zárni. Mindig pozitív idealizáció kell, hogy legyen, hiszen a segítségre szoruló ember mindig ahhoz fordul, akiről azt feltételezi, segíteni tud neki. Fel kell ruháznia őt kedvességgel, törődéssel, odafigyeléssel, a helyzet kezelése feletti szaktudással.

Ritkábban fordul elő, hogy valaki csak ki akarja önteni a szívét, a segélykérők többsége olyan szakavatott segítségre vár, ami biztos használható, ami túlmutat az ismeretségi és baráti segítő szavakon.

Az pedig már a következő kérdés, hogy mindezt szóban, vagy írásban tudja jobban megtenni. Minél fiatalabb életkort veszünk alapul, a chat egy könnyebb kommunikációs formának látszik. De az idősebb, Z és Y generációnál (25-38 évesek) már számítani lehet arra az érzelmi igényre, hogy kritikus helyzetben egy hang szóljon az illetőhöz és megnyugtassa őt. Főleg azért, mert a fiatalabb digitális nemzedék tudja, a technika olyan forradalmian fejlődik, hogy valójában azt sem lehetne kizárni akár, hogy egy ilyen helyzetben chat-en egy chatbot válaszoljon.

33

15

Létezik ’chat-et leginkább használó’ személyiségtípus vagy nembeli meghatározás, túl a korosztályi besoroláson?

A chat-használat inkább korosztályhoz kötötten értelmezhető. És nem tudok róla, hogy nagyon nagy nembeli eltérés lenne. A lányok egy kicsivel talán szívesebben beszélgetnek, de ez nem egy markáns eltérés. De arra érdemes felkészülni, hogy chat-en jöhetnek olyan jelzések, amik súlyos problémákról szólnak. Ez azt is mutatja, hogy a fiatalabbak akkor írnak, amikor képtelennek érezik azt, hogy kimondják, ami történt, történik velük. És milyen személyiségű vagy korosztályú legyen a fogadó oldalon lévő ügyelő?

Az már inkább egy fontosabb kérdés, igen, hogy az ügyelő mit tud kezdeni akkor, amikor ő maga 40-50-60-as? Mit tud kezdeni a mai, modern netspeak üzenettel, ami tele lehet rövidítésekkel, emojikkal, amihez neki már nagy valószínűséggel szótár kell. Mert úgy gondolom, ha valaki egy kicsit nem tanul rá arra, hogy is néz ma ki egy chat-folyam, könnyen megtévesztő, félreérthető lehet egy-egy jel vagy rövidítés, és akár az is megtörténhet, hogy az ügyelő azt gondolja, nem feltétlen valós segélykérés történik. A verbális szocializációból érkező X generáció (50-60 éves korosztály) érthetően deficittel küzd ezen a téren a Z, és egész biztos, hogy majd az Alfa generációval szemben is, hiszen sokszor élő nyelvben is fejtörést tud okozni egy-egy pillanat a beszélgetés során a sok rövidítésnek és szleng kifejezésnek köszönhetően. Lehet, egy-két kört még szóban is tenni kell, nemhogy írásban. Mert itt van például a „teljesen kész vagyok” kifejezés, ami minimum 15 jelentéssel bír. És ezek a félreértésre nagyon könnyen esélyt adó mondatok, kifejezések vagy rövidítések erőteljesebben tudnak megjelenni egy chat-ben, ami egy jóval sűrítettebb kommunikáció.

Több ponton vezethet félreértéshez a chat, mint a telefon vagy az applikáció?

Ott lehet talán egy kicsit nagyobb a félreértési lehetősége ennek a rendszernek, hogy a rövidsége ellenére, amit ajánl, lehet, mégis hos�szabb lesz a beszélgetés kimenetele, mire megtalálja a közös nyelvet a segélykérő és a segítő, és ennek van azért veszélye. Hiszen min-

16

2

den ember, főleg a segítő arra vár, hogy némileg bővített mondatokat kapjon, de legalább alanyt-állítmányt-tárgyat, mert neki ezekből a mondatokból kell kitalálnia az adott helyzetet. De amikor érkezik egy rövid szöveg, jó esetben szöveg, tele netspeak jelekkel, hát, akkor azért azt át kell gondolni, hogy elsősorban az a fontos, hogy kialakítsa a kapcsolatot, vagy, hogy azonnal segíteni tudjon. Ezért a legelső pontnak annak kell lennie, hogy érti a chat-et.

Ahogy te is mondtad a beszélgetésünk elején, a chat az egyik legelterjedtebb kommunikációs forma ma a világban. Jól tud működni segélykérésre is?

Ha a chat maradt az egyetlen útja a segélykérésnek, a technikával mindenképp számolni kell. Figyelni kell arra, hogy az üzenet biztos, hogy nem egy bullying forma, hanem egy valós segélykérés, mert azért az emberi hangból sokkal könnyebb következtetni egy probléma valósságára és mélységére is. Első szalmaszálnak jó a chat, ha nincs más lehetősége a segélykérőnek, de mindenképp az első mondatok után jó lenne átváltani a valós beszélgetésre, mert az nem sokat segít senkinek leírva, hogy pl. „nyugodjon meg”. Ez a mostani kutatásainknak is az egyik legnagyobb problémája, hogy a közösségi média terében mérhető iszonyatos mennyiségű írás-olvasás, ami bár kommunikációnak látszik, nem hoz hosszútávú megnyugtatást, érzelmileg csak rövidtávon hatásos, mert megmarad az általános közhelyek szintjén. Arról nem is beszélve, hogy aki ma chat-en valóban használja a netspeak által kínált rövidítéseket, nem azt várja válasznak, hogy egy 9 cm hosszú szövegcsíkot kapjon, és ide-oda kelljen a képernyőjén vándorolnia, hanem ugyanolyan szintű választ, amilyen az ő üzenete, hiszen neki az a könnyen és jól értelmezhető, vagy lehet, csak arra van az adott pillanatban lehetősége, hogy azt tudja értelmezni. A fiatal generációk töredékmondatokban fogalmaznak, és nagyon gyorsan kell tudni ezekre válaszolni, akkor is, ha egyébként az idősebb korosztályba tartozó ügyelő a teljes mondatokhoz van szokva. Ha azonban a segélykérés nem váltható át verbális formára, akkor azt érdemes tudnunk, hogy a chat az ügyelőnek komolyabb érzelmi terhet jelenthet. Sokkal kevesebb eszköz áll a rendelkezésére a segítségnyújtáshoz írásban, viszont az érzelmek sűrítettebb formában érkeznek. Ennek az érzelmi feldolgozása az ügyelő részéről nagyon fontos, mert a gyors írásos üzenetváltás más típusú koncentrációt igényel.Hiszen a valóság az, hogy a helyzetek bonyolultak,

33

17

és összekeverednek bennük az érzelmek, amit nagyon nehéz, sőt, szerintem elég valószerűtlen azonnal jól átadni írásban. A másik oldalon pedig azonnal jól fogadni és lereagálni a helyzetet talán még nehezebb, főleg, ha ezt még bonyolítja is egy halom ikon a szavak helyett. Mert más a segélyjelzés, mint a tényleges helyzetmegoldás.

Ebben az esetben egy idősebb ügyelőnek egyszerre kell modernnek és fiatalosnak lennie, hogy tudja értelmezni a leírt ’kódokat’, másik oldalon pedig kellően mély érzésűnek és komoly gondolkodásúnak, hogy az adott problémára megoldást is tudjon találni. És ez már önmagában is egy nagyon nehéz kettősség egyszerre.

Riedl Annamária

18

2

33

19

„

5 KÉRDÉS

- 5 VÁLASZ AZ ONLINE ÉS OFFLINE

„

SZERENCSEJÁTÉK-

FÜGGŐSÉGRŐL

Dr. Tessényi Judit mintegy húsz évig volt a szegedi Szerencsejáték Zrt. munkatársa, ebből 9 évet igazgatója is, és ez idő alatt nem csak kiszolgálta a játékosokat, miközben meg figyelte a szokásaikat. Első könyvében, A szerencse rabjaiban a 2005 és 2015 közötti vizsgálatok eredményeit írta meg. Nemrég egy gyors kávé mellett épphogy csak érintettük a jéghegy csúcsát.

Miért épp a függőséget ragadtad ki a kutatásod és a könyveid témájává a szerencsejáték ezerszínű világából?

Mert engem a szerencsejáték árnyoldala is érdekel. Az emberek 90 százalékának semmi problémát nem okoz, hogy bemegy az üzletbe és játszik, de azért van egy erős 10 százalék, aki sokkal jobban belebonyolódik ebbe, mint ahogy az egészséges tudna lenni. Ez a szint már lényegesen befolyásolhatja az anyagi helyzetét, a családi körülményét, és arra jutottam, itt már érdemes elgondolkodni, mert ebbe ugyanúgy bele lehet csúszni, mint a drogozásba, és innentől kezdve beszélhetünk függőségről. A szerencsejáték függőség a viselkedési függőségek egyik fajtája. Amikor elkezdtem ezzel a témával közelebbről foglalkozni, találtam egy amerikai kutatót, aki társadalmi szinten is összegezte, milyen költségei vannak a szerencsejáték-függőségnek, és egészen addig eljutott, hogy költség-haszon összevetést készített az amerikai szerencsejáték piacról, és arra az eredményre jutott, hogy a függők körében nagyon magas az öngyilkossági arány.

20

2

Miért pont börtön?

Egyrészt, mert vannak csoportok, akiket könnyebb kérdezni, hiszen ott vannak a helyükön, nem mennek sehova, és akik a börtönben töltik a mindennapjaikat, könnyebben elérhetőek. Másrészt pedig az összefüggések miatt. Szerettem volna tudni, a fogvatartottak körében magasabb-e a szerencsejáték szenvedély, mint a börtön falain túl. És azt állapítottam meg, hogy igen. Ezután az eredmény után pedig egyértelmű volt, hogy érdekelni kezdett a kapcsolódás, hogy esetlen ennek köszönhetően jutottak-e a börtönbe? És persze erről is sikerült látható statisztikai kapcsolatot kimutatni.

Ebben az elmúlt 20 évben mikor lépett be az online szerencsejáték a képbe?

Jó tíz évvel ezelőtt. Ezt onnan is lehet datálni az én munkámban is, mikor a játékszervezőknek lehetőségük nyílt nagyobb mennyiségen online felületen is szervezni a játékokat. És mára már rengeteg lett az online játékosok száma. S persze, ennek is, mint minden egyébnek a szerencsejáték terén, van egy illegális vonala, ami ma már visszaszorulóban van, de hosszú éveken keresztül nem volt jogilag kellőképp szabályozva. Így ez a része az online szerencsejátéknak hatalmas bevételt tudott biztosítani azoknak, akik időben ébredtek. Ebben a témakörben a konferencián mindenképp szeretném bemutatni azt, miben hasonlítanak, és miben térnek el az online és offline szerencsejátékok elemei. Bár a függőség szempontjából, hogy hogyan lehet ezt kezelni, megelőzni, ott nincs igazán nagy különbség, de a két játékfajta között viszont rengeteg érdekes eltérés fedezhető fel.

Erre az időszakra tehető az offline és online kaszinók világa is?

Nagyon fontos kérdésre tapintottál rá. Hiszen a kaszinókban elérhető szerencsejátékok fajtája is számtalan volt. De mind közül a „szerencsejáték kokainja” az automaták voltak. Mert azonnal nyerhettél vele, ömlött ki belőle a pénz, csilingelt, és erre nagyon rendesen rá lehetett csavarodni, hiszen 2012-ig majdnem minden kocsmában volt minimum egy automata, amivel lehetett játszani. Szóval egy függő szempontjából nagyon nem volt mindegy, hogy valahova csak regisztráltan, a saját neve alatt, kvázi jegyzetten tudott bemenni, mint egy mai kaszinóba, vagy minden utcasarkon belebotlott egy lehető-

33

21

ségbe, ahol azonnal játszani tudott. Az én kutatásaim azt igazolják, azoknak a szerencsejáték-függőknek, akik ezeken a gépeken játszottak, jóformán megszűntek a lehetőségeik mára. Így az évek folyamán vagy más szerencsejáték felé fordultak, vagy rosszabb esetben, más függőséget választottak.

Mi a helyzet az online pókerrel?

A kártyajátékosok szerint nem szerencsejáték a póker, mert szerintük a tudásnak nagyobb szerepe van a nyerésben, mint a véletlennek. Ha erről az addiktológusokat kérdezzük, egészen más az álláspontjuk.

Szerintem nem is az a fontos, hogy szerencsejátéknak tekintjük-e, hanem, hogy okoz-e problémát, illetve függőséget a játékosnak. És abban talán még a pókeresek is egyetértenek, hogy van olyan játékos, aki a gatyáját is otthagyja a parti végére. Az on line változatnál még a közösségi kontrollban sem bízhatunk, hiszen arctalan ismeretlenekkel – vagy épp egy szoftverrel – kerül játékba az illető, aki biztosan nem fogja azt tanácsolni, hogy most szállj ki, vagy mára már elég volt.

Riedl Annamária

22

2

33

23

DROGPRE

EVENCIÓ

„

A FIATAL

KOROSZTÁLY

MÉG

EMLÉKSZIK

ARRA, AMIKOR

SZÉTSZEDTE

„

AZ AUTÓT

VAGY A HAJASBABÁT.

..ÉS EZT AZ EMLÉKET AKAROM VISSZAHOZNI NÁLUK” – VILLÁMINTERJÚ „A DROGOKRÓL MÁSKÉPPEN” CÍMŰ ELŐADÁSRÓL

A Trádió Alapítvány immár egy évtizede zajló, egyedi megközelítési módszereken alapuló, népszerű és nagysikerű programjában, „A drogokról másképpen” prevenciós előadásban bár a drogfogyasztással kapcsolatos általános ismertetek átadásáról van szó, mégis az egész sorozat módszertana teljesen más, mint az eddig megszokottak. A bemutató során az emberi szervezet normál működésének ismertetése után az előadók azt mutatják be, hogy a kábítószerek fogyasztásának köszönhetően a testben miért és milyen visszafordíthatatlan folyamatok indulnak el. Marosi Antal előadót kérdeztük a siker titkáról, és az egyedi megközelítés elfogadottságáról.

Számtalan drogelőadást lehet hallani, látni akár az interneten, akár élőben, ami teljesen eltér az Önétől. Honnan jött az ötlet, hogy ennyire példa nélküli oldalról fogja meg a témát?

Eredetileg dr. Balogh Sándor tartotta ezt a sorozatot 10 évvel ezelőtt,

26

2

de nagyon megelőzte vele a korát. Ezért egy ideig a fiókjában pihent, viszont amikor a fiam hetedik osztályos lett, és felütötte a kábítószer a fejét az osztálytársai körében, akkor én hozzá fordultam segítségért, hogy mit mondjak a gyerekemnek, hogy csináljam, mert meg voltam ijedve. Ő eljött, és megtartotta ezt az előadást, amibe én is azonnal beleszerettem a fiatalok mellett. Bűnügyi nyomozóként rengeteg programon vettem részt drog-témában, és mindegyik halálosan unalmas és egyhangú volt. Ez viszont tele volt élettel, rettentően színes volt és teljesen más oldalról mutatta meg a problémát, így megegyeztem Sándorral, hogy én viszem tovább az előadást.

Mi a titka a „Drogokról másképpen”-nek?

Most gondolja csak el. Azzal a felütéssel kezdek, hogy elmondom a fiataloknak, amikor egy adott pillanatban épp használják a drogot, az egy jó élmény, hiszen épp azért csinálja. Ezt így azért soha nem mondja ki senki. De utána látniuk kell azt is, mik lesznek a hosszútávú következményei, ha függővé válnak. És elhiheti, ezeket sem hétköznapi nyelven mutatom be nekik. Pl. agyi CT-t ritkán lehet látni előadásokon, vagy börtönlátogatást is ritkán tesznek a hallgatók egy előadás miatt. A titok talán abban rejlik, hogy nem tudományosan magyarázom el nekik a lényeget, hanem az ő korosztályuk nyelvén, és már az elején látom az arcokon, ahogy leesik a tantusz, hogy ezt még soha senki nem mondta így el nekik.

Van élménye arról, hogy valaki ez az előadás miatt hagyta volna abba a drogozást? Átvitten, igen. Szegeden volt egy nyári kurzus 300 főnek, ahol a társaságban volt egy srác, akin már az első percben látni lehetett, hogy szerhasználó. Amikor befejeztem a mondandómat felállt, és azt mondta, hogy ő akkor most abbahagyja a drogozást, és ha a társaságban van valaki még, aki drogozik, és most úgy dönt, hogy abba akarja hagyni, ő segít neki. Ez hatalmas élmény és visszajelzés volt.

Ez a srác 300 másik ember előtt felvállalta ezt az életvitelt, és egyúttal megszólította a többieket is, hogy kövessék. Ez életre szóló élmény és visszaigazolás volt. Valamint, volt egyszer egy előadás, ahol nagyon ellenállt a tanár, hogy bent maradjon az osztályteremben ő is, pedig nálam ez kötelező elem. Én valahogy éreztem rajta, hogy nagy valószínűséggel kábítószerezik, mert borzasztóan visszautasító volt.

33

27

És utána beszélgettünk erről az iskola vezetőségével, és ők megköszönték ezt az észrevételemet, ugyanis ők akkor már sejtették ezt, és ezt meg tudtam erősíteni bennük. Szóval volt már példa mindenre.

7-8. osztályosoknak, középiskolásoknak és iskolai védőnőknek tartja az előadást. Egy előadás van gyerekeknek és felnőtteknek is?

Ez egy általános műveltséget adó előadás sorozat, ami 5 részből áll, és mindig ki van egészítve az adott korosztálynak megfelelően nagyon sok olyan elméleti és gyakorlati résszel, ami máshol nem található meg. Van olyan vidéki falu, Tetétlen, ahol azért szeretik ezt a bemutatót a nyugdíjasok, mert ott a nagymama foglalkozik a gyerekkel. Amikor először odaértem, a nagyik épp gyúrogatták a tésztát és vártak engem. Befutottam, megtörölték a kezüket és azt mondták, hogy jó, akkor tessék mesélni, ők pedig nekiálltak jegyzetelni.

Az egyik fiatal ezt írta Önnek: „Hasznos és érdekes volt az agy felépítéséről, a drogok káros hatásairól, a dealer által használt fordított pszichológiáról hallani.” Miért tartja fontosnak a dílerek jelenlétét?

Mert azt tudomásul kell venni és egy pillanatra sem szabad elfelejteni, hogy a díler bármit mond, neki a saját haszna a legfontosabb. Ő mindig úgy állítja be magát, hogy ő a jóbarát, milyen őrülten jó az anyag, amit ad, de a díler soha nem lesz jóbarát. Hiszen őket nem mindenki ismeri, kézről kézre jár a telefonszáma, ezért nem lehet barátnak tekinteni. Arról nem is beszélve, hogy épp ezért, még akarna, akkor sem tudna az anyag ilyen és olyan káros mellékhatásairól beszélni… de teszem hozzá, soha nem is akarja ezt elmondani. Őt egy dolog érdekli, hogy minél többet adjon el, minél hamarabb, bármi áron. És a díler-kérdésre hogy reagálnak a fiatalok?

A hallgatók az előadás folyamán végig gondolkodnak, mert maga az egész bemutató erre sarkallja őket, ez a cél. Arról szól minden, hogy állj meg, és gondolkodj. A fiatal korosztály még emlékszik arra, amikor szétszedte az autót vagy a hajasbabát, és ezt az emléket akarom visszahozni náluk. Hogy szedjék szét ezt a dolgot, mert rengeteg újdonságra fog fény derülni. Én nem várom azt tőlük, hogy egyes feje-

28

2

zeteknél felhördüljenek. Majd utána elgondolkodik, vagy a haverjával átbeszéli, ez a célja az előadásnak. Az a fajta előadás, amit én tartok, inkább a lelkészi, papi hivatáshoz tudna jobban passzolni, hiszen egy egyházi vezetőnek a lelkében van Ádám és Éva vagy Káin és Ábel története. Nagyon fontos, hogy az én előadásom a lelki tényezőkre épül, azokra a pontokra, amiért valaki elkezd a drog felé fordulni. Mi arra hívjuk fel a figyelmet az oktatótársaimmal, hogy mielőtt a droghoz nyúl az illető, először nézzen szét, milyen megoldási kulcsai lehetnek még az életbe. És a börtönben való látogatás arra is jó, hogy azt is lássa az illető, hogy ettől a folyamattól olyan élethelyzetbe is lehet kerülni, hogy pl. a gyerekének a teljes gyerek -, fiatal -, és fiatal felnőtt koráról le lehet maradni. A dílerek tekintetében is van tehát min elgondolkodniuk.

De azért van visszaigazolásra lehetőség?

Persze. Az utolsó előadás pedig a visszacsatolás lehetősége, akkor, ott beszélgetünk azokról a kérdésekről, amelyek számukra kimaradtak, vagy a sorozat alatt alakult ki bennük. De volt példa arra is, hogy egy vidéki óra után egy sor kérdés jött a gyerekek részéről, és az osztályfőnök annál a megoldásnál maradt, hogy visszahív megválaszolni ezeket.

Riedl Annamária

33

29

„

A VILÁGOT

NEM TUDJUK KÖRÜLÖTTED

MEGGYÓGYÍTANI,

CSAK

„

TE LESZEL

MÁS

Évtizedek óta minden tavasszal végeznek utánkövetést azok között, akik végigcsinálták Ráckeresztúron a drogrehabilitációs terápiát: 83% feletti a józan klienseik aránya. A drogrehabilitáció hazai kezdeteiről, lelkészi munkáról, amely összefonódott a szerfüggő fiatalok rehabilitációjával, és a Portage-modell hazai bevezetésének körülményeiről beszélgetünk Victorné Erdős Eszterrel.

Valóban bibliaórákat tartott?

Persze. Gitároztunk, olvastunk, énekeltünk keresztyén dalokat, felolvastam a bibliából, beszélgettünk a történetekről, mindig kézen fogva mondtuk a Miatyánkot. Azért is született meg a drogterápiás otthon ötlete, mert a gyerekek este imádkoztak, hogy le akarnak szokni, délután aztán újra lőttek. Láttam, hogy kevés a bibliaóra, hiába akarnak leszokni. Akkoriban ugyan nem volt internet, de havonta szerveztem kallódó missziós képzéseket, amikre pszichológusokat, szociológusokat hívtunk, akik jártasabbak voltak a témában, mint én. Mindig nagyon érdekes előadásokat tartottak, így kezdtem el lapozgatni a TBZ-füzeteket is. Ezekben a kiadványokban olvastam először az amerikai drogterápiás otthonokról, amiket a vietnami háború után heroinfüggő junky veteránok alapítottak, mert nem akartak meghalni az utcán, vagy börtönbe kerülni. Az otthonokat ők maguk, a drogosok vezették. Amerikába nem tudtam elmenni, de elmentem az NDKba, ahol élt egy barátom és ő szervezett nekem egy utat. Kiderült,

30

2

hogy ez egy árnyékra ugrás volt, de utána elmentem Svájcba, oda is egy ismerősöm segítségével. Autóstoppal kimentem Zürichbe, náluk aludtam a kollégiumban, ahol ők is éltek, és a kétszemélyes reggelijüket ettük hárman.

Itthon akkoriban a betegeimmel orvosi vonalon indultam el az orvos bátyám miatt. Pszichiátriákra kezdtünk drogos betegeket berakni, de ez nem működött. Vagy az volt, hogy leszedálták őket, és annyira le voltak nyugtatva, hogy nem értettem, mit mondanak, vagy az volt, hogy nem kaptak gyógyszert, ezért feltörték a gyógyszeres szekrényt, elszedték a betegektől a tablettákat, és akkor meg ezért rúgták ki őket az utcára.

Svájcban láttam azt, hogy nem foglalkoznak az egészségügyben drogosokkal. Újraélesztik őket, utána meg dobnak mindenkit a rehabilitációs otthonokba, amit ott is volt drogosok vezettek.

Szóval az első program Ráckeresztúron úgy állt össze, hogy átvettem azt, amit Svájcban láttam. Pontosabban a pragmatikus részét átvettem: hogy néz ki egy nap, milyen tevékenységek vannak náluk.

Egyébként az egész világon nagyon militárisak ezek a programok, aminek nyilván az egyik oka az, hogy háborús veteránok hozták létre az intézményeket. Viszont én pont akkor jártam Rogers képzésre, ezért nálam kiverte a biztosítékot az a konfrontatív terápiás módszer, amit alkalmaztak, másrészt keresztyén emberként azt gondoltam, hogy Jézus senkiről nem akar semmilyen álarcot letépni. Ha megtisztel a kliens a bizalmával, akkor azt köszönöm. Szóval hazajöttem, és összeállítottam egy programot, ami két dologban változott a svájcihoz képest: mi a személyközpontú pszichológiát tartottuk fontosnak, másrészt pedig a keresztyén szemléletet adtuk hozzá. Érthetően az Ön személye határozta meg azt, hogy Magyarországon hogyan fog működni az „ellesett” modell.

Nem akarom kisebbíteni a program sikerességét, minden másban azt vettük át, amit Svájcban láttam.

Egyébként kénytelen vagyok dicsérni az egyházamat. Hazajöttem Svájcból, írtam püspök úrnak 1985-ben talán, hogy szeretnénk egy drogterápiás otthont létrehozni. Azért vagyok büszke az egyházra, mert az összes drogmissziós részlegünk úgy jött létre, hogy még nem

33

31

volt hozzá meg az állami finanszírozás. 1987-ben indultunk Ráckeresztúron és 1997-ben fogadta be az OEP a tevékenységet támogatásra. Az egyház tehát valóban karitatív szolgáltatást működtetett.

Később aztán persze intézményesültünk, jöttek a szakmakódok, az állami finanszírozás.

Emellett nagy megtiszteltetés és hálás vagyok érte, mert én is nagyon sokat fejlődtem az évek során azzal, hogy szinte mindegyik drogrehabilitációs munka kidolgozásában részt vehettem a minisztériumi műhelymunkákban. Más kérdés, hogy soha nem ismertünk rá a „saját gyerekünkre”, de ez az összes hasonló folyamatban így zajlik: van egy bizottság, készítenek egy előterjesztést, az elkezd vándorolni a minisztériumban és a minisztériumok között, mindenki egy kicsit beleír a saját szempontjai alapján, és a végén kijön valami, ami persze már nem ugyanaz, mint ami először volt. Ez hatalmas tanulás volt nekem.

Azt gondolom, hogy ezek a dolgok viszonosak, nem csak ön tanult az előterjesztések, drogszakmai anyagok egyeztetésénél, hanem a minisztériumi kollégái is öntől, legfőképpen azt, hogyan néz ki a drogrehabilitáció a valóságban.

Persze, ez oda-vissza folyamat volt. Öt diplomám van, rengeteg képzésen vettem részt, de igaz, hogy a szakmát a kliensektől tanultam.

Tehát ezzel a programmal indult el a rehab 1987 februárjában. Teltmúlt az idő, és 2000-ben kaptunk egy levelet a minisztériumtól – akkor talán már volt 7 vagy 8 rehabilitációs intézet Magyarországon –, hogy lesz egy kanadai drogterápiás képzés. Ötnapos továbbképzést hirdettek és nagyon kértek, hogy vegyünk részt minél nagyobb létszámmal. Ebben az időben még egy kis parasztházban dolgoztunk a falu közepén, akkor hét főből állt a stáb, és egy 12 férőhelyes intézmény működött a házban. Azt mondtam a kollégáknak, jó pap holtig tanul, legfeljebb nem vesszük át a módszert, hatan el is mentünk Budapestre. Az első előadást Dr. Vámos Péter magyar származású kanadai pszichológus tartotta, akiről kiderült, hogy 1956-ban, 8 éves korában disszidáltak a szülei Kanadába. Az előadásán dobtam egy hátast, mert azt éreztem, hogy ez az ember arról beszél, amit én is gondolok drogosokról és terápiáról. Odamentem hozzá, hogy engem érdekelne a program, elküldené-e a képzési anyagaikat. Azt mondta, hogy gyertek ki, nézzétek meg!

32

2

Öt hétig voltunk kint egy kollégámmal. A Portage egy hálózat, sok intézménye van, ambulanciák, kettős diagnózis, anyaotthon, gyerekház, tinédzser részleg. De nekem a Portage is egy kicsit militáris volt, a klienseik a segítő munkatársakkal csak hátratett kézzel beszélhettek. Gondolom, ez az erőszak miatt van, Amerikában mindent kicsit túlbiztosítanak. Kanadában 30-40 ágyas lakóegységek voltak, a világ egyik leggazdagabb országában! Olyan szekrények, amiken nincsenek ajtók, csak a polcok, hogy ne tudjanak semmit dugdosni, a WCket térdtől vállig tartó falakkal választják el egymástól. Úgy éreztem, hogy ez nekem túlzás, ez nem Európa. Ezért inkább a lényegre koncentráltam, hogy a tartalom nagyon jó, a Portage végre egy igazi önsegítő program. Mi itthon addig nagyon segítő attitűddel fordultunk a klienseinkhez, a kanadaiak viszont megváltoztatták a gondolkodásunkat. Ők azt mondták: mi senkin sem tudunk segíteni, abban segíthetsz a kliensnek, hogy megtanítod arra, hogy magán akarjon segíteni. Ez teljesen más dolog, a feje tetejéről a talpára állított megközelítés, mint a Cseh Tamás dalban (Világnézeti klub – a szerk.). Nagyon lelkesen hazajöttünk, és azt mondtuk a munkatársaknak, hogy ezt megcsináljuk, aztán 2002-től be is vezettük.

Vámos Péter ezt hogyan fogadta?

Meg tudtuk őt nyerni ahhoz is, hogy később legalább háromszor tartott nekünk belső továbbképzést. Azóta is mindig küldi az új kiadványaikat, munkafüzeteket. Nyilván ebben benne van a magyarsága, de valószínűleg kínai kollégáknak is ugyanúgy segít, ha igénylik. A Portage-program egyébként a WHO (az ENSZ Egészségügyi Világszervezete – a szerk.) által bevezetésre és oktatásra ajánlott program, a világ számos országában már használják.

Mivel Vámos Péter hamarosan nyugdíjba megy Kanadában, arra gondoltam, hogy esetleg a későbbi menedzsment nem ugyanúgy fog hozzánk állni, mint ő a magyar származása miatt. Tavaly ezért kitaláltam, hogy csinálunk egy Portage-könyvet, ami tanári kézikönyv lesz, hogy ne vesszen el az a munka, amit eddig végeztünk. Óriási munka összeállítani, de akkreditáltatni akarjuk terápiás kézikönyvként. Ezért levelet írtam Vámos Péternek, hogy mit szól ahhoz a Portage vezetése, hogy egy saját kiadványt akarunk megjelentetni itthon, mert hát én is nyugdíjba megyek nemsokára, négy év múlva, és nem meg-

33

33

nyugtató, hogy csak a fejünkben van meg a dolog. Ha a kezünkben van, akkor akár odaadhatjuk bárkinek, akinek szüksége van rá. És a másik tervemet is megírtam neki, az ehhez kapcsolódó gyakorlati képzés akkreditációját. Megkérdeztem, hogy mit szólna ahhoz, ha a Portage nevet használjuk. Szóval, most már megvan mindkettőhöz az írásbeli hozzájárulás.

A Magyarországon kialakult modell nem teljesen a Portage módszereit használja a személyközpontúság és az egyházi fenntartó, az egyházi jelenlét miatt. Azt gondolnám, hogy a militáris vagy erősen hierarchikus szerveződés sajátja az eredeti kanadai programnak.

Már egy kicsit mindent átalakítottunk, a saját programunkat tudjuk megjelentetni, de megkérdeztük, hogy az előszóban megjelenhet-e az, hogy a mi programunk egy Portage adaptáció, mert nem akarunk plagizálni. A Portage teljes adaptációja egy 56 órás képzés, ebben viszont nem „magunkat” fogjuk tanítani, hanem az eredeti programot.

Azt szeretnénk, hogy a világi szakemberek számára is elérhető legyen, ezért a vegytiszta kanadai programot vesszük át.

A személyközpontú szemlélet nélküli modellt?

Igazából ez lényegtelen, mert a Portage azt vallja, hogy a pozitív pszichológia hajóján utazik. Ez az akkreditált képzés a vegytiszta kanadai program alapja. Amikor átfedés van a mi, református programunk és a Portage között, akkor természetesen a Portage-filozófiát és eszközrendszert adjuk át.

Hogyan néz ki a vegytiszta kanadai modell?

A Portage lényege, hogy nemcsak a drogterápiában, hanem mindenféle viselkedési, magatartási változásban remekül használható, például a bevándorlók integrálásától kezdve a munkarehabilitációig.

A Portage-nál Kanadában nem kizárólag drogosokkal foglalkoznak.

Szerintem nagyon jól lehetne hasznosítani nálunk is azok között a hajléktalanok között, akik munkaképesek.

A kanadai program kompetencia alapú módszer. A Portage szakemberei úgy gondolják, hogy az emberek azért nem tudják működtetni az életüket, akár drogra, akár hajléktalanságra, akár munkanélküliségre gondolunk, mert nem, vagy nem megfelelően tanultak meg bizonyos

34

2

készségeket. Van 23 kompetencia, amiket tanít a program, nem frontális előadások keretében, hanem mindent interaktív módon. A Portage az általános iskolát be nem fejezett fiatal számára is elsajátítható akkor, ha nem értelmi fogyatékos. Értelmi sérülteknél nem használható, viszont egyáltalán nem kötődik műveltséghez. Kompetenciák, amiket lehet nálunk tanulni, például a lelkesedés, az objektív önreflexió, a felügyelet elfogadása vagy a konfliktuskezelés. Ezek olyan mindennapos, hétköznapi készségek, amelyek a hátrányos helyzetből jött, általános műveltséggel nem rendelkező fiatal számára is könnyen érthető tudások. Ezeket a kompetenciákat hétköznapi helyzeteken keresztül tanítjuk, az oktatás elnevezés ezért kissé megtévesztő, hiszen nem tantermi anyagot kell rajta érteni, hanem tapasztalati tanulást: csináljuk, ránézünk, megbeszéljük, mi nem ment, hogy kell jobban csinálni, satöbbi. A Portage az érzések felismerését és megfogalmazását segíti, rengeteg olyan terápiás eszközt ad át, ami támogatja a változást. Például terápiás eszköz az önkifejezés: megtanítjuk beszélni a srácokat azért, hogy ha a felesége nem főz vacsorát, ne a baltához nyúljon, hanem el tudja mondani a csalódását és a vágyait annak, akit a legjobban szeret a világon, és meg tudja hallgatni a másikat, türelmesen. Az empátia is egy kompetencia. Amit tanítunk, az az, hogy miként tudsz empatikus lenni, mire lesz ez jó az életedben, amiért nem fogsz börtönbe kerülni: mert nem fogod azt az embert megölni, akit a legjobban szeretsz a világon, hiszen meg fogod őt érteni. Az as�szertivitást is tanítjuk, tehát te is el fogod tudni neki mondani, hogy mi az, amit szeretnél, és így nem fogtok elhidegülni egymástól. A konfliktuskezelés, a problémamegoldás tanítása – a Portage-modell ezeken alapul és ezt bármilyen területen lehet használni.

Az önsegítés nagyon hangsúlyos a programban. Nekünk itthon azt kellett gyakorolnunk, hogy hátrább lépjünk, előtte még a kávét is a munkatárs főzte és adagolta a fiúknak, mert nem bíztunk a klienseinkben. Most a cigit is ők osztják, és nem lopják el egymástól. A kávét is ők főzik, és akinek van jogosítványa, autót vezethet. Beül egy nyolcmilliós mikrobuszba az egykori autótolvaj, aki régen Belgiumból megrendelésre lopott kocsikat, és visszahozza a gépkocsinkat.

Ha valaki visszaesik, mert előfordulhat, akkor van visszaút?

Mérlegelünk. Egyrészt persze, hogy visszajöhetnek, másrészt nincs végtelenítve a visszatérés lehetősége. Van, akinél azt mondjuk, hogy

33

35

most menj egy másik rehabba, hiszen időnként az antibiotikumot is váltogatni szokták. Nálunk már ismered a rendszert, tudod az összes kiskaput. Lehet, hogy egy másik program jobban fog téged inspirálni, más emberekkel nem ugyanazokba a játszmákba fogsz belecsúszni.

Persze nem azért, mert akarod, hanem mert ez van.

Lehotzky Zsuzsanna

36

2

33

37

BÁNTALMA Z ÁS/K AP

PCSOL ATI ERŐSZ AK

KIMONDHATATLAN – A DEBRECENI CSOKONAI SZÍNHÁZ CSALÁDON BELÜLI BÁNTALMAZÁST BEMUTATÓ SZÍNDARABJA

Adva van két színésznő és egy moderátor, egy színházi tér, és egy szünettel megszakított két és fél óra mélyrepülés egy olyan történetbe, ami bárkivel megeshet. Hiszen bármelyik ajtó mögött megtörténhet a családon belül bántalmazás, ami egyszerre több életet is tönkre tehet talán örökre. Mert van, aki tud róla beszélni, és van, aki nem. Az október 14-én debütált Kimondhatatlan című darab főszereplői, Zsuzsi (Wessely Zsófia) és Kata (Nagy Kíra) ebben a két és fél órában igyekeznek eljuttatni az üzenetet minden érintetthez, hogy van segítség, nincsenek egyedül, és a legfontosabb gondolatot, hogy soha nem az a bűnös, akit bántanak. Wessely Zsófival, a darab egyik ötletgazdájával beszélgettünk.

Egy fiatal és szép nő, színésznő ül előttem. Általában, csak úgy, ezekkel a paraméterekkel nem pattan ki egy színész fejéből sem, hogy a családon belüli bántalmazást, mint témát színpadra vigye.

40

2

A színházban van egy operaénekesnő, Nagy Kíra, akinek színészi kvalitásai is vannak. Így, mint kolléganők ismerkedtünk össze. Ez a szakmai oldal. És mivel jóban lettünk, ez pedig már a személyes része – nevet -, kiderült, mindketten érintettek vagyunk ebben a témában. Ennek apropóján pedig elkezdtünk arról beszélgetni, mi lenne, ha a saját eseteinket is beleszőve, létrehoznánk egy olyan színdarabot, amivel segíteni tudunk azoknak, akik most is hasonló helyzetben élnek. Nem tudtuk pontosan, mit és hogyan akarunk csinálni, csak azt tudtuk, ha már így egymásra találtunk ezen a téren is, mindenképp segítenünk kell másoknak. Azt gondoltuk, az mindenképp jó kezdet tud lenni, ha már egyáltalán beszélünk róla. Megkerestük Madák Zsuzsanna rendezőt, aki főleg színházi nevelési előadásokat készít, és megkértük, beszéljen a színház igazgatójával. Ekkor már le volt zárva a jövő évad tervezete, de Gemza Péter annyira egyetértett ennek a darabnak a színpadra állításával, hogy azonnal módosította az évadot, és Romankovics Editet megszerezte nekünk írónak.

Említetted, hogy a ti privát történetetek csupán szálanként van beleszőve a darabba. Hogy kell ezt elképzelni? Úgy, hogy a mára összeállt darab nem a mi történetünk, és nem is fog kiderülni mi benne a mi múltunk része, és mi nem. Editnek elmeséltük a személyes tapasztalatainkat, és ő megpróbált ebből egy olyan egyveleget kialakítani, hogy ne legyen egy-egy sztori felismerhető.

Annyira összekeverte a szálakat és tett bele más elemeket is, hogy végül két teljesen különböző történtet alakult ki belőle, amiben benne van egy-két pillanatban egy-egy valós momentumunk.

Mi a te történeted?

Ezt csak nagyon vázlatosan szeretném elmondani. Másfél éves voltam, és a testvéreim sem voltak sokkal idősebben nálam, amikor meghalt az édesanyánk, és apukánk megismerkedett azzal a hölg�gyel, aki az azt követő tizenhárom évben a családunk tagja volt. Ez egy nagyon nehéz időszak volt, hiszen apu már azért is sokat küzdött, hogy a családot egyáltalán egyben tudja tartani, ne kelljen nekünk, gyerekeknek más családtagokhoz kerülni. És akkor még jött egy olyan párkapcsolati döntés is az életében, ami közel sem azt az eredményt hozta, amire bárki is számított.

33

41

Ez a darab a te rehabilitációd?

Igen, úgy érzem. És az eredmény függvényében is mindenképp annak fogom betudni. Szerintem engem az fog meggyógyítani, amilyen hatást előadásról előadásra látok majd a nézőkön. Ezért azt az egyet nagyon bánom, hogy nincs utánkövetése a darabnak. A próbaidőszakában volt ugyanis egy előadásunk, ahova eljött három pszichológus, és még köztük is akadt nézeteltérés. Mert az egyik szakember szerint feltépünk sebeket, utána pedig ott hagyjuk magára az illetőt. Igaz, ellátjuk a nézőket telefonszámokkal, e-mail, applikáció vagy chat elérhetőségekkel, elmondjuk nekik, milyen jogaik vannak, szóval egy nagyon komoly paksamétát kapnak, csak ez a pszichológus azt kérdezte, szerintem meddig lesz náluk ez a papírköteg? Mert szerinte hamar eldobják majd. De én ebben nem szeretnék hinni. Én azt szeretném hinni, hogy megtartják, és ha úgy érzik, tudnak hova fordulni segítségért. Mert például az első tesztelőadáson pont kifogtunk egy olyan lányt, aki érintve volt a témában. Őt már azóta kiemelték a családjából, de ilyen eredmények is származhatnak az előadásból, és ezek nem biztos, hogy a darab időintervallumában kiderülnek.

Milyen korosztályról beszélünk pontosan?

A darabot elsősorban 9-12. évfolyamosoknak ajánljuk, de felnőtteknek szintén játszuk. Azért a középiskolás korosztályt szólítjuk meg elsősorban, mert ők már elég „nagyok” ahhoz, hogy fel tudjanak dolgozni akár egy agresszív jelenetet is, vagy meg tudjanak érteni egy érzékenyebb pillanatot, és ne kezdjenek el kuncogni rajta. Sok jelenet ugyanis bőven 16-os karikás, és nem hinném, hogy ezt könnyen meg tudná érteni, vagy fel tudná dolgozni, mondjuk egy 7 éves gyerek.

Továbbá félő, hogy egy bizonyos kor alatt nem tudna jól működni az érintettek felé való pozitív odafordulás. A kisebb gyerekek lehet, kinevetnék azt, aki érintett a témában, és többet ártanánk így az előadással, mint használnánk. És mindezeket a tesztelőadás tapasztalatai is mondatják velem. A nagyobb korosztály komolyan veszi ezt a témát, nagyon jól beleálltak a darabba. Mondok egy példát. Van az előadásban egy jelenet, amikor a szomszédasszony hallja, hogy baj van a szomszédban, és nem tudja eldönteni, beavatkozzon-e vagy sem. Én vagyok a szomszédasszony, és kiülök egy székre, ahol lehet hozzám kérdéseket intézni. A tesztelőadáskor ebben a szituációban kiderült, mennyire veszik komolyan a fiatalok nem csak ezt a pillanatot, hanem

42

2

az egész élethelyzetet. A szerepem szerint ugyanis én az ellenkező oldalt képviselem, és igyekszem összezavarni őket azokkal a kérdésekkel, hogy hol a határ, meddig lehet elmenni, mikor segítünk egy ilyen helyzetben, és mikor nem? Nagyon aktívan reagáltak a helyzetre. Ezek nagyon nehéz kérdések. Ezt tapasztalatból is mondom, a saját helyzetemből kiindulva. Mert amikor kislányként a valóságban előálltam azzal apunál, hogy úgy érzem, baj van, nagyon nagy büntetést kaptam érte a párjától. Sokkal rosszabbul jártam, mintha hallgattam volna.

Ez az előadás a tanítás, az üzenetátadás talán legnehezebb formája nektek, és a közönségnek is. Benneteket ki segített felkészülni minderre? Mert ha nem vagy jó pedagógus vénával megáldva, nagyon nehéz ezeket a gondolatok, érzelmeket átadni.

Az interaktív helyzetekre Bethlenfalvy Ádám, Romankovics Edit, és a rendező Madák Zsuzsanna készített fel minket. Rengeteg gyakorlaton estünk át, és ez a folyamat még mindig nem zárult le. Bár az előadást eddig 5 alkalommal játszottuk nézők előtt, két hét múlva újra kapunk egy színházi nevelési kurzust. Átbeszéljük az eddigi tapasztalatokat és változtatunk, ha kell. Hiszen minden kérdésnek, minden mondatnak súlya van, és ez mindazon túl, hogy nagyon nehéz feladat, hatalmas felelősség is. Hiszen utána kezelni kell a válaszokat, a reakciókat is. És ahány társaság, ahány előadás, annyi féle helyzet lesz. Ezt borzasztó nehéz lesz megugrani folyamatosan. De érdekes módon, én ezt a részt élvezem a legjobban. Sokan azt hiszik, azért, mert ezzel én is kapok egy „kezelést”, de ezt valójában nem érzem. Én akkor fogok örülni, ha előadásról előadásra haladunk előre, és egyszer csak én is azt tudom érezni, hogy feloldódtam és megnyugodtam.

Milyen érzés eljátszani ezt a darabot?

Vannak konkrét részek az előadásban, amiket én írtam meg vagy átírtam, hogy még jobban visszakapjam a valós pillanatot. Ezért egyelőre nem tudom megfogalmazni, milyen érzés mindezt eljátszani, mert ez szerintem később fog megjönni. Rengeteg olyan érzés van bennem, ami most nem erről szól. Nehéz elkerülni azt, hogy ne gyakoroljon rám hatást lelkileg, amikor játszom, de igyekszem ebbe nem belehalni. Szerencsére a felkészülés alatt figyeltek ránk a rendező és a színházi nevelési szakemberek, hogy tényleg el tudjunk vonat-

33

43

koztatni a saját érintettségünktől a történet kapcsán. Illetve arra is felkészítettek, hogy a kifejtett hatás és annak eredmény nem lesznek láthatók nemhogy azonnal, de lehet, később sem.

Nem könnyű egy ilyen darabot sem eljátszani, sem befogadni. A nézők minden pillanatra jól tudnak reagálni?

Az író a legbrutálisabb jelenteket egy kvázi mesevilágba ágyazni.

Ilyenkor Zsuzsi, a szerepbeni énem álmodozik. Épp arra készül, hogy színésznő lesz, és ezek a múltbeli történések úgy vannak adaptálva, mintha épp egy szerepről álmodna, de valójában ezekben az álombeli szerepekben, kreált történetekben dolgozza fel az otthoni eseményeket. Mert persze a próbaelőadás egy ponton itt is csavart egyet a forgatókönyvön. Épp az apámat játszottam, aki őrült ocsmány módon beszélt egy monológban. És ez a rengeteg trágár kifejezés sok volt a fiataloknak, megterhelte őket. Ezt például tompítani kellett, hogy elfogadható legyen. Sokkoló volt számukra ez az egész, és nem tudtak azonosulni azzal, amit mi ezzel közvetíteni akartunk. És hiába, noha a valóság tényleg ilyen mellbevágó, akkor is meg kellett találnunk a számukra feldolgozható utat és úgy átani ezt a részt is.

Mélységében átbeszéltük a darabot. Segíteni akartok, amennyire, és ahogy tudtok. Mi a személyes üzenetetek?

Váljon kimondhatóvá a kimondhatatlan. És talán így könnyebb lesz elhinnie minden bántalmazottnak, hogy nem ő a hibás, és nincs egyedül, mert mindig van segítség.

Riedl Annamária

44

2

33

45

„

A CATCALLING

OLYAN, MINT EGY

21. SZÁZADI

R ABSZOLGAMUSTR A…

AMELY GYAKRAN

A FIZIKAI,

ILLETVE SZEXUÁLIS

„

ERŐSZ AK

ELŐSZOBÁJÁT

IS JELENTI.

A VERBÁLIS SÉRTÉSTŐL A CATCALLING-IG DR. HEVESI KRISZTA SZEXUÁLPSZICHOLÓGUSSAL

Nemtől függetlenül szinte mindannyiunknak van emlékünk az életünk­­ ből – legyünk épp akárhány évesek is –, amikor építkezésről füttyentettek utánunk, netalán kínos megjegyzésekkel kísérve mindezt, vagy autóból kurjantottak ránk, esetleg verbális irodai inzultus alanyává váltunk. És bár komolyabb lelki sérülést talán senkinek nem okoztak ezek a pillanatok, mindenképp nyomot hagytak az életünkben. Mára olyan szinten felfokozódtak és eldurvultak az ilyen vagy hasonló helyzetek az internet megjelenésének köszönhetően, hogy a figyelem is jóval nagyobb lett erre a jelenségre. Ez a catcalling, amiről a népszerű szexuálpszichológussal, Dr. Hevesi Krisztával beszélgettünk.

Anno, a mi fiatalkorunkban még leginkább építkezésekből és autókból kiabáltak a nők, lányok után. Mi változott az elmúlt pár évtizedben, hogy ma már neve is van ennek a jelenségnek, és mitől lett ennyire felkapott téma?

A catcalling természetesen korábban is létezett, azonban kevésbé kapott figyelmet. Vélhetően a napjainkban felszínre kerülő szexuális

46

2

zaklatási botrányok, valamint a filmek nyomán szembesültünk azzal, hogy ez valójában a bántalmazás verbális formája, amely gyakran a fizikai, illetve szexuális erőszak előszobáját is jelenti. A nők után való füttyentés, a vulgáris beszólás, a „Hej, cicuskám!” megszólítással kezdődő mustrálás korántsem az utcai viselkedés természetes része. A szexualitás semmilyen megnyilvánulási formája nem az utcára való, ahogy más testi működéseinket sem illik a járókelőkkel megosztanunk. Társadalmunk szabályozza ezek kifejezését, mivel a fiatalok számára a szexuális ingereknek való korai kitettség bizonyítottan káros, megzavarhatja az érzelmi fejlődésüket. A catcalling az utcai zaklatás leggyakoribb formája, amelynek elsődleges célpontjai a serdülő lányok, mivel ők még inkább zavarba hozhatóak az ilyen jellegű beszólásoktól – ami pedig gyakran az elkövető kifejezett célja.

Mi válthatja ki a férfiakban ezt a fajta viselkedést? Van egy megfogalmazható cél, amit ilyenkor el akarnak érni?

A szexuális inzultálásnak ez a formája elsősorban a nemek egyenlőségének a tagadását, a női test tárgyként kezelését és szexuális célokra való használatát fejezi ki nyilvánosan. Olyan ez, mint egy 21. századi rabszolgamustra: megbámulás, minősítés, akár még fogdosás is kapcsolódhat hozzá, amennyiben lehetőség adódik rá. Üzenete, hogy megtehetem, mivel én „felsőbbrendű” vagyok. Nem véletlen, hogy a nőjogi szervezetek ennek a megfékezését, illetve retorzió alkalmazását sürgetik. Ahogy a „mutogatós bácsi” (exhibicionista) a szemérem elleni vétség vizuális formája, ugyanígy a catcalling esetében a kéretlen szexuális tartalom a hallás útján érkezik, míg a tapogatásnál, tapizásnál, fogdosásnál a bőr a közvetítő érzékszerv.

Ilyen értelemben mindegyik ugyanúgy szexuális zaklatás, csak más csatornán éri el az áldozatát.

Ki lehet kerülni valahogy ezt a helyzetet?

Az áldozat öltözéke nem jogosítja fel az agresszort a szexuális erőszak elkövetésére. Ez nagyon fontos. Azokban az országokban, ahol a nők a nagy meleg ellenére is teljesen beburkolózva, sálakkal és kendőkkel takarják el a testüket, hajukat, gyakran az arcukat is, mégis nagyon magas a szexuális abúzus aránya. Az áldozat hibáztatásának a célja az elkövető felmentése, az áldozat leminősítése, így a cselekedet igazolása. Ezért ne az áldozatokat akarjuk megváltoz-

33

47

tatni, hanem a sértő, abuzáló, bűncselekvényt elkövető személyeket megfékezni!

Sokkal ritkábban bár, de azért lehet rá példát találni, amikor nő „inzultál” férfit, fiút. Egy nő részéről mi lehet az indíttatás?

Lehet ugyanúgy a szexuális ösztön kontrollálatlan felszínre juttatása, a hatalommal való visszaélés eszköze, mások előtt az áldozat megszégyenítése, fölény kifejezése, vagy a szexuális kezdeményezéshez úgymond a „férfi nyelvezet” átvétele. De előfordulhat visszavágásként, revansként, illetve viccnek szánt tapintatlanságból is.

Mennyivel durvább ez a folyamat, ha nem a valóságban, hanem az interneten zajlik?

A szexuális üzenetek az online térben is a kéretlen tartalmak kiemelt osztályát képezik, amelyek akár a közösségi oldalaktól való eltiltást is eredményezhetik – így érthető, hogy offline, vagyis utcai és munkahelyi változatát is korlátozni akarjuk. A névtelenség homályába burkolózva, hamis profilok mögé rejtőzve, online úton pedig a zaklatás minden fajtája még gyakrabban és intenzívebben előfordul: az agresszív verbális bántalmazás hozzászólások, üzenetküldések, illetve a másik nyilvános lejáratásának formájában. A szexuális képküldések, vulgáris tartalmak és szövegek váratlanul és kiszámíthatatlanul érkeznek, fokozott szorongást okozva ezzel az áldozatnak, gyakran zsarolással és megfélemlítéssel súlyosbítva.

Bátrabbak az emberek az online térben, mint a valóságban?

Az internetet sokan még inkább egyfajta szabad húspiacnak tekintik, ahol minden szexuális és agresszív viselkedés sokkal inkább kivitelezhető. A lebukás kockázata nélkül egyre több olyan szélsőséges viselkedésformát engednek meg maguknak, amit a való életben nem tudnának, illetve tisztában vannak vele, hogy bűntetlenül nem is tehetnének meg. A vulgáris, sértő hozzászólások például tipikusan az utcai catcalling internetes megfelelői: itt azonban mindez arctalanul történhet.

48

2

Könnyebb neten elkerülni egy ilyen helyzetet, mint a valósában?

A közösségi oldalakon egy relatív védettséget a zárt profil és kizárólag a valódi barátok ismerősként való elfogadása jelenthet, illetve szélsőséges esetben a törlés és tiltás funkciók használata. Amennyiben pedig valaki egy nyilvános oldalon egy adott témában hozzászól, szintén tisztában kell lennie vele, hogy így is kiteszi magát a bántó reakcióknak.

A neten történő verbális zaklatásnak mi lehet a kiindulópontja és a célja az inzultáló részéről?

Az elkövetőnek leggyakrabban éppen az a gyenge pontja, amiért a célpontját támadja. Saját komplexusát szólította meg az adott poszt, azért reagál annyira dühödten. Szélsőséges esetben szinte válogatás nélkül mindenhol – akár ugyanazokat – az agresszív és/vagy obszcén mondatokat osztja, célja csupán a saját frusztrációjának a levezetése a másik megbántása, fájdalom és érzelmi sérülés okozása által. Sajnos napjainkban mindkét forma nagyon gyakori. Ami egy örök szabály: boldog és kiegyensúlyozott ember nem sérteget másokat. Általában egy bizonyos IQ felett sem jelenik meg ez a viselkedés, tipikusan az impulzív, önkontroll problémákkal küdző személyekre jellemző, hasonlóan a bűnözők deficitjéhez: nem képesek az indulataikat legátolni és szociálisan elfogadható módon kifejezni.

Mikortól, milyen sértési szinttől beszélünk már catcalling-ról, és mikor még verbális bántalmazásról?

Sértés az, ami az áldozat számára bántó, bár gyakran a célja alapján határozzuk meg, nevezetesen: hogy tudatosan és szándékosan lépett fel a másik féllel szemben ártó, kellemetlen és zavarba ejtő érzést keltve. Gyakran az elkövetőben él egyfajta nárcisztikus feljogosítottság érzés, hogy joga van ahhoz, hogy minősítsen, kritizáljon másokat – miközben rendszerint épp saját kisebbrendűségét és kudarcait igyekszik leplezni általa, illetve csapja le verbális agresszió és obszcenitás formájában másokon. Lélektani háttere is nagyon hasonló a káromkodáshoz: mérgében igyekszik a megszólaló minél durvábban és szélsőségesebben fogalmazni.

33

49

Prevencióként mi lehet jó tanács, ha valaki úgy érzi, nem tudja feldolgozni a történteket, hova forduljon segítségért?

Az áldozat számára annak ismerete jelentheti a könnyebb feldolgozást, hogy a negatív mondatok nem róla szólnak: nem őt, hanem a bántalmazót minősítik. Kicsit ahhoz hasonlítható, mint amikor valaki dühében szétver egy szép kirakatot: ez az elkövető frusztráltságát jelzi. Önmagában ritkán okoz olyan mértékű törést, amivel szakemberhez fordulna az áldozat, azonban egy pszichoterápia részeként a későbbiekben előkerülhetnek ilyen epizódok. Serdülők esetében viszont kifejezetten kritikus és fontos odafigyelni rá, mivel őket akár öngyilkossági örvénybe is sodorhatja a sérülékeny énképüket érő támadás. Minél körültekintőbb és szigorúbb szabályozás, illetve a társadalom egyértelmű elítélése véleményem szerint jelentős mértékben megfékezni, csökkenteni tudná a verbális agresszió ilyen formáit.

Fotó: Csorba Márta

Riedl Annamária

50

2

33

51

„

A GYERMEKEK

SOKSZOR

KÜZ DE NE K

AZZAL, HOGY

VA L A KIN E K

EL TUDJÁK MONDANI

„

AZ ŐKET ÉRT BÁNTALMAZÁST

AZ EMBERISÉG SÖTÉT OLDALA – A MEGRÁZOTT GYERMEK SZINDRÓMA

A gyermekbántalmazás létezésének felismerése nagyon hosszú folyamat volt az újkori történelemben. A neveléstörténet, a kriminalisztika vagy az orvostudomány is csak a XX. század harmincas éveiben ismerte fel, hogy létező társadalmi jelenségről van szó. Az 1930–40-es évtizedben angol és amerikai orvosok kezdtek el foglalkozni a nem baleset okozta gyermeki halálokokkal, miután nyilvánvalóvá vált, hogy ha nem baleset miatt hunyt el egy gyermek, valószínűleg a rossz bánásmód áll a halál hátterében.

A gyermekbántalmazás első leírás 1828. április 10-én a London’s Central Criminal Court halálra ítélte a 24 éves Catherine Welchet, amiért megölte 6 hetes fiú gyermekét.

Joseph Holmes sebész a bíróság előtt azt vallotta, hogy a 4–6 hetes gyermek szemei ugyan be voltak vérezve, mintha valami erőszakos nyomás érte volna őket, de a gyermeken nem talált más, erőszakra utaló nyomot. Mindemellett az orvos tanácstalanul állt az eset előtt, mert a sérülések keletkezésére nem tudott magyarázatot adni, Ca­

52

2

therine pedig tagadta, hogy megölte volna a gyermekét. Az anyát a tanúvallomások alapján azonban bűnösnek találták és kivégezték. „A gyermekbántalmazás közegészségügyi probléma” A francia Ambroise Tardieu (1818–1879) eredeti szakterülete a toxikológia és a kriminalisztika volt, igazságügyi orvosszakértőként több mint 5000 esetben működött közre. A francia Higiéniai Tanács elnökeként felelt a közhigienéért, így vizsgálta a gyárakban és bányákban dolgozó gyermekek munkakörülményeit. Tardieu az elsők között írta le, hogy milyen pusztító testi és mentális hatással van a gyermekekre a nehéz fizikai munka és a szörnyű munkakörülmények. Felismerte, hogy a környezeti hatások egészségkárosodással járnak, deformálódnak a gyermekek csontjai, növekedésükben zavart szenvednek, miközben súlyos balesetek is érhetik őket. Megfogalmazta, hogy nagy az esélye annak is, hogy a gyermekek kiszolgáltatottságát kihasználva a felnőttek szexuálisan bántalmazzák őket. Tardieut a gyermekek kihasználása, rabszolgaként való foglakoztatása mélységesen felháborította. A gyermeki munkakörülmények vizsgálata mellett számos olyan területtel foglalkozott még, amely napjainkban is etikai kérdéseket feszeget, mint az abortusz, a homoszexualitás, a szexuális úton terjedő betegségek, az őrület, a függés, a mérgezés és a tetoválások.

A „Kriminalisztikai tanulmány az erkölcs elleni bűncselekményekről” című írásában 632 szexuális bántalmazási esetet dolgozott fel, melyekben a nők mellett főleg gyermekek voltak az áldozatok, de emellett vizsgált 302 olyan esetet is, ahol férfiakkal szemben követtek el bűncselekményt.

A csecsemőgyilkosságokkal foglalkozó tanulmánya 555 esetet vizsgált, amelyben a vádlottak 91%-a az anya volt.

A szülők felelőssége és a gyermekek jogai C. Henry, Kempe (1922–1984) kamaszként 1939-ben, a nácik elől menekülve érkezett az Egyesült Államokba, és itt végezte el a Yale orvosi képzését. Kempe és munkatársai felismerték: az orvosok vonakodnak azt kijelenteni, hogy a gyermekeken szándékosan okozott sérülések találhatóak. Munkatársaival együtt hangsúlyozták az orvosok felelősségét abban, hogy kötelességük az esetek hátterének a

33

53

feltárása, amivel megakadályozzák a bántalmazás ismétlődését is.

Kempe felismerte azt is, hogy a gyermekek sokszor küzdenek azzal, hogy valakinek el tudják mondani az őket ért bántalmazást.

Korát meghaladóan gondolkodott a gyermekek jogairól. A 70-es években (újabb) vitát generált egyik kijelentése, mely szerint „[t]úl sokat gondolunk a szülők jogaira és túl keveset a gyermekek jogaira”.

A radiológia támogató ereje Frederic N. Silverman (1914–2006) megközelítése annyira haladó volt a szülői felelősség szempontjából, hogy munkáit egy ideig nem engedték publikálni az Egyesült Államokban. Ő volt az az orvos, aki az addigra teljesen elfeledett Tardieu munkásságára felhívta a figyelmet. Silverman és Kempe társszerzőkként dolgoztak együtt. Munkássága különösen fontos abból a szempontból, hogy az első kutató orvos volt, aki leírta a bántalmazás tipikus, ismétlődő jeleit.

A megrázott gyermek szindróma ma is vitatott területe nemcsak az orvostudománynak, hanem a szociális szférának és az igazságszolgáltatásnak is. „A kórképnek nincs önálló BNO kódja, a tünetei rendkívül sokrétűek, a háttértényezők és rizikófaktorok összetettek.

Lehotzky Zsuzsanna

54

2

33

55

KIZSÁKMÁNYOL ÁS/EM

MBERKERESKEDELEM

„

MINDENKI

A GYERMEK-

VÉDELMI

„

JELZŐRENDSZER

TAGJA

15 ÉVE AZ ÁLDOZATMENTÉSBEN – INTERJÚ BOGLACSIK TÍMEA OKIT IGAZGATÓVAL

Az utóbbi időszakban nagyon sok cikk foglalkozik a magyarországi kapcsolati erőszak és emberkereskedelem témájával. A téma adott, de számomra mégis úgy tűnik, hogy mintha kevesen ismernék még mindig az OKIT-ot, illetve azt, hogy hogyan működik maga az intézményrendszer, az áldozatsegítés.

A szolgálatunk 2005-ben jött létre hét krízisközponttal. Az eltelt 15 évben a központok száma húszra emelkedett, nyolc titkos menedékházzal és két átmeneti szállással működünk együtt, ez utóbbi intézmény kifejezetten az emberkereskedelem áldozatainak fenntartott ingatlan és szolgáltatás. Ma már megközelítőleg 320 férőhelyen tudjuk elhelyezni az áldozatokat.

Egyébként én egy kicsit másként látom az ismertségünket, inkább azt tapasztalom, hogy egyre több szakember tud rólunk, ami részben a képzéseknek tudható be, mint például a Kapcsolj egyből! projekt gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjainak szóló képzésének, illetve nagyon sok helyre hívnak most már minket előadást tartani, vagy in-

58

2

terjút kérnek – a közmédia és szakmai fórumok is. Úgy látom, hogy főleg a közösségi média szakmai csoportjaiban gyakran megjelennek a hivatkozások ránk. Azt tapasztalom, hogy a kommentek között megjelenik – egyre inkább –, hogy hívják az OKIT 36 80 205 520-as számát, mert ők biztosan tudnak segíteni.

A nevünkből kiindulva a krízis fogalmát többféleképpen értelmezik, vagy inkább tágabb értelemben használják. Emiatt például lakhatási krízis esetén is megkeresnek bennünket, de ennek a problémának a megoldásában nem tudunk segíteni, hiszen kifejezetten a kapcsolati erőszak és az emberkereskedelem témájába illeszkedő kérdésekben tudunk segítséget nyújtani.

A rendelkezésre álló férőhelyeik száma elegendő arra, hogy a kapcsolati erőszakban vagy az emberkereskedelemben érintett áldozatokat elhelyezzék? Mik a visszajelzések az együttműködő civil szervezetektől?

Az elmúlt néhány évben, amióta a szolgálatot vezetem, talán egy-két alkalommal tapasztaltuk, hogy férőhely hiányában ne tudtunk volna valakit elhelyezni. Azt pedig cáfolnám, hogy nagy számban vannak még olyan civil szervezetek, akik az elhelyezésben tudnak segíteni, mert egy-kettő ilyen szervezet van, amelyik nem az állami rendszeren belül működtet férőhelyeket. Ők elsősorban az emberkereskedelem áldozatait segítik. De persze, vannak együttműködéseink a civilekkel.

Legutóbb egy fórumon azt mondta, hogy várhatóan az állam több támogatást szán 2020-ban a rendszer működtetésére. Ha nem a férőhelyek száma nő, akkor milyen szolgáltatásukat tudják fejleszteni a plusz forrásból?

Erre az évre valóban több költségvetési támogatást kapunk a kormányzattól. A többlet finanszírozással az áldozatok ellátásába például olyan szolgáltatást tudunk majd bevonni, amely a gyermekvédelmi jelzőrendszernek azt a szegmensét támogatja, amelyik közvetlenül kapcsolatba kerül az gyermek áldozatokkal. Például azok az iskolák, amelyeknél van lehetőség ideiglenes vendégtanulói jogviszony létesítésére, – ezek azok az intézmények, ahová a bántalmazott gyerekek járhatnak addig, ameddig az ellátásuk tart –, szóval ezekbe az iskolákba szeretnénk eljutni. Egyrészt tájékoztatnánk az OKIT

33

59

munkájáról, másodsorban pedig szeretnénk érzékenyítő tréningeket tartani célzottan azoknak, akik ténylegesen kapcsolatba kerülnek a gyerekekkel. Egyelőre azt tapasztaljuk, hogy nagyon vegyes a hozzáállás a bántalmazott családokhoz, gyerekekhez ebben a körben is.

Ezek szerint a többletből a közgondolkodást formálják?

Nem egészen. Az elmúlt években megkétszereződött, sőt két és félszereződött a férőhelyeink száma. Új szolgáltatók csatlakoztak a rendszerhez, akik, bár a megfelelő szakmai standardok alapján dolgoznak, hasznos lehet számukra a 10–15 éve az OKIT-ban dolgozó kollégák tudásátadása. Ezért ebben az évben több lehetőség adódik majd arra, hogy a rendszerben régóta dolgozó kollégák átadják a szakmai tapasztalataikat. Emellett régiónként és szakmánként – pszichológusoknak és jogászoknak különböző időpontokban – szeretnénk találkozókat szervezni, hogy a titkos menedékházakban folyó munkáról téma- és szakmaspecifikusan tudjanak beszélgetni. És nem titkolt célunk, hogy ebben az ellátásban is kialakítsunk egy egységes protokollt.

Van olyan európai ország, aminek a mintáját a hazai rendszer követné?

Nekem nagyon tetszik az északi országok gyakorlata, de a szomszéd Ausztriában is hasonlóan működik az áldozatmentés. Ezekben az országokban különböző biztonsági besorolásokat alkalmaznak különböző súlyosságú vagy veszélyeztetettségű esetekre. Például, ha az első biztonsági kockázati fokozatba sorolnak egy adott ügyet, az adott veszélyességi szinthez konkrét biztonsági megoldásokat társítanak.

Mint például milyen legyen a ház elhelyezkedése, ahová az áldozat kerül, a szoba fizikai elhelyezkedése, kell-e személyi védelem vagy elég a megfigyelő rendszer, esetleg elegendő a zsilipes beléptetés a kamerákkal. Vagyis eltérő veszély esetén nem egy, hanem többféle biztonsági megoldást írnak elő.

Egy projekt keretében éppen együttműködünk Románia, Bulgária és Ausztria szakértőivel. Romániában és Bulgáriában hasonló az ellátórendszer, mint nálunk, de azért vannak eltérések. Romániában például regionális szinten találhatóak a krízisközpontok, ott országosan kevesebb van, és fele annyi férőhellyel dolgoznak, mint mi Magyarországon.

60

2

Kevés a hivatalos statisztikai adat és valószínűleg meglehetősen nagy a látencia nálunk is a két típusú bűncselekmény tekintetében. Az OKIT-nál milyen súllyal jelenik meg a munkában a kapcsolati erőszak és az emberkereskedelem?

Egyértelműen a kapcsolati erőszak van túlsúlyban. A múlt évben hozzávetőlegesen 130 emberkereskedelmi ügyünk volt, ami az előző évhez képest 30%-os növekedést jelent. A számok növekedése azt is jelenti, hogy többen ismerik a +36 80 20 55 20 segélyhívó telefonszámunkat, többen hívnak minket, ha baj van, mert jobban megbíznak bennünk az áldozatok. És persze az is látszik, hogy van annak jelentősége, hogy kampányok indulnak és az is fontos, hogy olyan intézkedések történnek, amelyek lehetővé teszik például az emberkereskedelemhez kapcsolódó ellátásunk sztenderdizálását.

Az, hogy nőtt az emberkereskedelemmel kapcsolatos hívásaik száma, azt is jelenti, hogy nőtt az emberkereskedelemben vagy kapcsolati erőszakban érintett áldozatok száma Magyarországon? Valóban növekszik az ilyen ügyek száma hazánkban?

Szeretném leszögezni, hogy azt gondolom, ugyan az emberek érzékenyebbé váltak a bántalmazás témájára, továbbra is inkább a közöny uralkodik Magyarországon az ilyen ügyekkel kapcsolatban.

Bár a sajtó egyre többet foglalkozik a kapcsolati erőszak szélsőséges eseteivel, a bűncselekmények többsége meghaladja a közvélemény és a média érzékenységi küszöbét. Arról is kellene beszélni, hogy mi vezetett idáig, milyen előjelek lehettek ezekben az ügyekben, hogy ne történhessen még egyszer ilyen, ne eszkalálódjon addig a helyzet, hogy nekünk kelljen menekíteni az áldozatokat vagy végzetes bűncselekmény történjen.

Hogyan működhetne a rendszer kevesebb sérüléssel?

Egy hárompillérű rendszert tudnék elképzelni, amiben a pedagógusok, a szülők és a gyermekek is egyidőben kapnának információt.

Valamiféle képzés lenne. A gyerekekhez eljutunk az iskolába, a szülőknek azonban nincsenek információik, és ezért nem tudnak mit kezdeni a bántalmazás témájával. Ha például egy tanár azt tapasztalja az osztályában, hogy egy gyerek bántalmazott, akkor sem biztos, hogy tudja, mit kell tennie. Persze az is lehet, hogy tisztában van

33

61

vele, de azt gondolja, hogy jobb hallgatni, nehogy baja legyen. Pedig ez ma már nem így van. Korántsem mondom azt, hogy 100 százalékosan működik a rendszer, de anonim módon igenis lehet jelzéssel élni akár felénk, akár a gyermekjóléti szolgálat felé. És van gyermekvédő hívószám is. Egy ilyen szervezetnek pont az a feladata, hogy az ilyen eseteket anonim módon fogadják. Ma már jogszabály kötelezi az összes szolgáltatót, hogy a bejelentő kilétét ne fedjék fel. Ezért is mondom mindig azt, hogy inkább „fussanak lyukra” a hatóságok és a szolgáltatók, de ne történjen egyetlen tragédia sem amiatt, hogy attól félünk, vajon hogyan fog reagálni a bántalmazó.

Említette az iskolákat, hogy eljut hozzájuk az információ. Vannak működő programjaik az általános iskolai vagy a gimnáziumi korosztálynak?

Az OKIT egyelőre nehezen jut el az általános vagy a középiskolákba.

Az ilyen típusú programokat most még más szervezetek bonyolítják, de mi is tervezzük, hogy kapcsolatba kerüljünk a korosztállyal. Alkalmi jelleggel meghívnak minket az intézmények, de egyelőre nem rendszeresek a találkozásaink.

A pedagógusokat említette, ők – ha jól tudom –, nem tagjai a gyermekvédelmi jelzőrendszernek, vagy tévedek?

Mindenki a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagja. Ezért saját vállalásban most is 250 pedagógust képezünk, és tervezzük, hogy a pedagógusok számára is akkreditáljuk a tréningünket és kiterjesszük szélesebb kör számára a részvételi lehetőséget. Elsősorban abban szeretnének segítséget, hogy hogyan ismerjék fel a bántalmazás jeleit a gyerekeken. Mert most nincs, amihez nyúljanak. Úgy gondolom, hogy a tréning lenne a megfelelő képzési forma számukra, hogy tényleg hatékonyan sajátítsák el a tudásanyagot.

Lehotzky Zsuzsanna

62

2

VAN SEGÍTSÉG! okit.hu

k

áso

rúg

k no

fo po és

sőd dö lök

s

eté yeg fen

s

á láz

ga me

A KAPCSOLATI ERŐSZAK ÉS AZ 3 EMBERKERESKEDELEM ÁLDOZATAINAK SEGÉLYVONALA

3

Hívja az Országos Kríziskezelő és Információs 63 Telefonszolgálatot +36 80 20 55 20

„

N E M Z E T KÖ Z I

VISZONYLATBAN

3-5. HELYEN ÁLLUNK AZ

E M B E R -­

„

KERESKEDELEM

ÁLDOZATAINAK

SZÁMÁT NÉZVE

DE COLL ÁGNEST, A BAPTISTA SZERETETSZOLGÁLAT EMBERKERESKEDELEM SZAKÉRTŐJÉT KÉRDEZTÜK

Ágnes 10 évvel ezelőtt egy kutatás alkalmával találkozott áldozatokkal és jogalkotókkal, és ekkor kapott teljes képet arról, mi történik itthon, mik a hiányosságok az európai uniós mintákhoz képest az emberkereskedelem terén. Ma pedig már titkos menedékházakat tart fent a Szeretetszolgálat segítségével, ahol igyekeznek az áldozatokat ismét megtanítani a teljesértékű élet kialakítására és fenntartására.

Magyarország nemzetközi viszonylatban hol helyezkedik el az emberkereskedelem áldozatainak számát nézve?

Sajnos azt kell mondanom, a 3-5. helyen, és olyan országokkal vagyunk egy kategóriában, mint Románia, Ukrajna vagy Bulgária, akik jóval népesebbek, mint Magyarország. De ezeknek az országoknak az egymás melletti léte azért sem olyan meglepő, mert a bántalmazás a volt kommunista, fasiszta országokban sokkal gyakrabban van jelen, hiszen ez történelmi örökségünk is egyben. Ne felejtsük el, volt egy olyan időszak a történelemben, amikor a gyerekeket odaadták nyugatra, jobb esetben családtaghoz, rosszabban idegenekhez a jobb

64

2

sors reményében. Na, de ez hogy csapódott le a gyereknél? És a szülőnél, akinek ki kellett ölnie magából a természetes féltő és szerető szülői érzést a praktikusságért cserébe? Ezek pont azok a „mentalitású” országok, ahonnan az emberek hamarabb elindulnak a jobb lét reményében nem is feltétlenül külföld, hanem sokkal hamarabb az online tér felé. Hiszen nagyon sokan élnek ezeken a területeknek olyan peremvidékein, ahol nincs is autó az udvarban, és lássuk be, pl. biciklivel komoly világlátottságra nem lehet szert tenni. Ezért nem meglepő, hogy az online tér nyújtotta „lehetőségek” sokkal könnyebben megtalálják ezeknek az országoknak a lakosait, akik sokkal hamarabb hiszik azt, hogy esetleg láthatják a fényt az alagút végén, a nihilből, a perspektíva nélküliségből való kilépés lehetőségét. És most nem csak a fiatalokról beszélek. Ugyanez a helyzet a perspektíva terén a felnőtteknél is, mert nincs arra lehetőség, hogy el tudjanak merülni egy szakmában, és annak a szeretetét tovább tudják adni a gyerekeiknek.

Csak az anyagi jólét miatt indulnak el az ismeretlen felé ezek az emberek?

Nem, a szeretet és a szerelem mindig ott van ebbe beágyazva. Érzelemadással bármit el lehet érni, és ennek a használatára már specializálódtak a „vonal túloldalán” lévők. Ugyanis különféle emberkereskedelmi formák pozitív hatását kell elhitetniük az áldozattal, melyek közül a leginkább előforduló a szexuális kizsákmányolás, vagyis a prostitúció, amire kényszerítenek nőket és férfiakat. A másik pedig a ház körüli rabszolgaság, vagy más néven a csicskáztatás. Egy 16 ezres településen a tanyavilágban volt, hogy 150 rabszolgát regisztráltak. Ami őrülten magas szám. Ezt nem lehet másképp irányítani, csakis az érzelmekre való ráhatással.

Az előbb említetted, hogy nőket-férfiakat találnak meg, de lehet lányokról-fiúkról is beszélni?

Abszolút, nagyon fontos a szexuális kizsákmányolás kapcsán a pubertás és a tinédzser kor, amikor kialakul a másodlagos nemi érés, amikor jön a kérdések özöne, hogy elég szép vagyok, elég nőies, tetszek-e neki, nekem tetszik-e ő?..., szóval elkezdődik egy hihetetlen vágy a szeretetre. És ezt nagyon jó érzékkel tudják kihasználni az élősködő figurák, akik elképesztő módon tudják behálózni és magukhoz kötni ezeket az áldozatokat, hogy végül prostitúcióra kényszerítsék őket.

33

65

Társadalmi környeztet nézve, honnan kerülnek ki leginkább ezek a fiatalok?

Akikkel mi találkozunk, inkább alacsonyabb társadalmi réteget képviselnek. De ez nem jelenti azt, hogy ne lennének jelen az áldozatok más társadalmi közegből is. Csak őket nem érjük el, mert nem mernek segítséget kérni, ugyanis sokkal erősebb a szégyenérzetük egy ilyen helyzetben, hiszen nem jelenik meg a környezetükben ez a fajta bántalmazási forma a mindennapokban. Míg a szegényebb társadalmi rétegeknél aktívan jelen van, akár több generáción keresztül is, így már van „minta” előttük, jobb esetben arra is, hogy segítséget kérjenek.

De egy frekventáltabb környezetben mi vihet rá bárkit is, hogy ezen az úton induljon el?

Az, hogy jellemzően anyagi, tárgyi vonatkozásban mindent megkap, csak érzelmi alapon nem. És akkor már őket is ugyanúgy be lehet hálózni a szerelem ígéretével, mint más társadalmi csoportba tartozó nőket vagy férfiakat. És azért azt sose felejtsük el, a bántalmazás, akárcsak verbálisról legyen is szó, mindegyik társadalmi közegben jelen van. Csak egy iskolázottabb körben sokkal nehezebben beszélnek erről az emberek, sokkal nehezebben kérnek segítséget, mert még maguk sem tudják, hogy dolgozzák ezt fel.

Az alacsonyabb társadalmi rétegekre mennyire jellemző, hogy online úton találjon egymásra bántalmazó és bántalmazott?

Teljes mértékben. Mobiltelefon ugyanis szó szerint mindenhol van.

Nem tudsz olyan utolsó zsákutcás faluba menni ma Magyarországon, ahol ne lenne mindenkinek mobilja. A legutolsó putriban is van, hiszen ezek szimbólumok, ez a saját identitásukhoz is hozzátartozik. És simán fel tudnak tölteni ezek a fiatalok olyan képeket, amelyeken egyáltalán nem látszik a háttér.

66

2

Mi a jellemzőbb ismerkedési terület az említett cél- és korcsoportnál, a social media – facebook, instagram –vagy a társkereső oldalak?

Társkeresőt kevésbé használnak ebben a térben, viszont nagyon erős a social media jelenlét, ez a toborzás valódi „melegágya”. Hiszen itt lehet leginkább a fizikalitás köré csoportosítani mindent. És ezeken a felületeken mindenki annyira magányos, és annyira erős a fizikai jelenlét fontossága, hogy arról már önmagában egy tanulmányt lehetne írni.

Hol van ebben a nagyon erősen online hálóban a ti offline szerepetek?

Akár a rendőrség, akár a külföldi konzulátusok bennünket keresnek, ha ki kell menekíteni valakit. Az áldozatokat védett, titkos házakba helyezzük el, ahol az első lépés a testi-lelki rehabilitáció, amire egy nagyon komoly team áll rendelkezésre. Az előadásomban az elmúlt évtizedből szeretnék majd példákat hozni arra, milyen brutális bántalmazási formákkal találkoztunk, hogy látható legyen, tényleg mivel áll szemben az a fiatal, aki képes elhinni a virtuális világból érkező érzelmeket.

Azért pozitív kicsengésűek lesznek ezek a példák?

Persze. Be szeretném mindenképp mutatni azt a mérhetetlenül alapos és lelkiismeretes munkafolyamatot, amit végzünk, amíg szűk fél év alatt el tud kezdeni valaki talpra állni a saját csapdájából. Igyekszünk visszavinni az illetőt az életének abba az időpillanatába, amikor még minden rendben volt, és onnan építeni fel őket. Nem egy olyan esetünk van, ahol egészen kora gyermekkorig kell valakit vis�szavinni, hiszen van, akit 5-6 éves korában megerőszakoltak, vagy már egészen fiatalon csicskává vált házak körül. És vannak olyan felnőttek, akiknek az egész élete ebben a közegben telt addig, amíg hozzánk nem került.

33

67

A személyiség újraépítésének folyamatában használjátok az online világot?

Persze. Hiszen az fontos, hogy többet lássanak a későbbiekben a számítógépből vagy a mobilból, mint a facebook vagy az instagram.

Azt az üzenetet akarjuk átadni ezeknek az áldozatoknak, hogy kapcsolatban lenni lehet az online térben, de ne ott akarják megtalálni a szerelmet, hanem a fizikai közösség megteremtése legyen igazán fontos nekik, és onnan akarjanak kivenni pozitív élethelyzeteket a maguk számára. Nekünk az a dolgunk, hogy megtanítsuk őket arra, okosan tudják kezelni az online világot, nem az, hogy teljesen elzárjuk őket a cyber tértől. Hiszen tele van pozitív dolgokkal az internet, és ezt kell megtanulniuk felismerni és kezelni. Az eddigi tapasztalataink szerint át lehet állítani ezeket a fiatalokat arra, hogy az online térbe újból bizalmat helyezzenek, de ez nagyon hosszú időszak.

Riedl Annamária

68

2

33

69

„

5 MILLIÓ

FORINT

BIZTOSÍTJA

AZ EMBER-

KERESKEDELMI

TÉMÁJÚ

„

PREVENCIÓS

PROGR AMOK KIDOLGOZÁSÁT

ISKOLAI TANANYAG LESZ AZ EMBERKERESKEDELEM ELLENI KÜZDELEM

2020-ban 91 millió forintot, 2021-ben várhatóan ennek az összegnek majdnem hatszorosát, 518 millió forintot biztosít a hazai költségvetés az emberkereskedelem elleni intézkedések megvalósítására – olvasható a kormány 1046/2020. (II. 18.) határozatában.

A stratégia megvalósításának részeként februárban befejeződött a Büntető törvénykönyv emberkereskedelmet érintő felülvizsgálata. A parlament által megszavazott, március közepétől érvényes módosítás elsősorban a Btk. nemzetközi elvárásoknak való megfelelését biztosítja, így többek között a változtatásokkal dekriminalizálják az emberkereskedelem legfiatalabb, kiskorú áldozatait. A következő három évben a központi költségvetésből és uniós forrásból biztosítani fogják az általános és a középiskolákban, a gyermekotthonokban és nevelő intézetekben a prevenciós foglalkozások megtartásához szükséges finanszírozást. A célok között szerepel a tananyag létrehozása, melynek tartalmi meghatározásánál elsősorban a fokozottan veszélyeztetett, mélyszegénységben élő társadalmi csoportok, ezen belül is a

70

2

nők és a lányok kommunikációs igényeire fókuszálnak. Ugyanakkor az alap- és középfokú oktatás mellett az emberkereskedelmi témájú tananyag bekerül egyes szociális és határrendészeti képzési, továbbképzési és felsőoktatási tan- és vizsgaanyagba.

Utánkövető rendszert hoznak létre az ismételt áldozattá válás elkerülése érdekében, ennek részeként továbbfejlesztik az önkormányzati családi és szociális igazgatási rendszert, a helyi és megyei védőnői és gyámügyi szolgálatokat. Várhatóan felülvizsgálják az áldozattá válásra utaló jelek listáját, amelyet az emberkereskedelem áldozatai azonosításának rendjéről szóló 354/2012. (XII. 13.) Korm. rendelet tartalmaz.

A stratégia egyik kiemelt célkitűzése, hogy az igazságszolgáltatás és a rendvédelem területén csökkenjen a nyomozások és a büntetőeljárások időtartama.

Magyarországon egyelőre hiányoznak az átfogó, emberkereskedelem tematikájú kutatások, amelyek a területen dolgozó szervezetek és az áldozatok megismeréséhez éppúgy hozzájárulhatnának, mint a potenciális áldozati csoportok feltérképezéséhez, a pontosabb adatgyűjtéshez. Az áldozatok azonosításával foglalkozó kormányrendelet ugyan jelenleg is lehetővé teszi a témához kapcsolódó statisztikai adatgyűjtést, ám az adattartalmak felülvizsgálatára is szükség lesz a következő időszakban.

Ez évtől hazai költségvetésből 5 millió forint biztosítja az emberkereskedelmi témájú prevenciós programok kidolgozását. A programokat a nemzeti stratégia szerint köznevelési intézményekben, óvodai és iskolai szociális segítők bevonásával mutatják be, de eljuttatják a nevelőszülői hálózatokban, gyermek- és lakásotthonokban, javítóintézetekben élő gyermekek és a velük dolgozó szakemberek számára is. A prevenciós programok kidolgozására és implementálására 2021–2023 között uniós forrásból várhatóan 250 millió forintot biztosít majd a kormányzat.

Ugyancsak a megelőzést célzó programot dolgoznak ki valamennyi kísérő nélküli, illetve családjából kiemelt gyermekekkel dolgozó személy képzésére. Idén a programra 1 millió forint, a következő évben 30 millió forint áll rendelkezésre uniós forrásból.

33

71

Már ettől az évtől lehetőség van arra, hogy menekítő autókat vásároljanak a kijelölt területi gyermekvédelmi szakszolgálatok a szakellátásban részesülő kiskorú áldozatok biztonságos szállításához.

Hasonló támogatásban részesülnek a felnőtt áldozatokat fogadó átmeneti szállásokat fenntartó szervezetek, amelyek a védett szálláshelyre történő menekítéshez vásárolhatnak autókat. 2020–2021 között évenként 2-2 db (összesen 4) autó beszerzésére lesz lehetősége a kijelölt gyermekvédelmi szakszolgálatoknak, és két átmeneti szállást fenntartó szervezet további 1-1 autó vásárlására és fenntartására kap támogatást hazai költségvetésből.

Fontos döntés, hogy a kiskorú gyermekek védelme érdekében minden 7 főnél nagyobb létszámú bírósági épületben kötelező lesz a gyermekmeghallgató szoba kialakítása.

A gyermekek védelmét szolgáló meghallgató szobákban ez évtől országosan hozzáférhetővé válik a Barnahus-modell szerint működő igazságszolgáltatási rendszer. A Barnahus-modellben lehetővé válik, hogy a szexuális abúzust átélt, traumatizált gyermekeknek nem kell többszöri kihallgatásban részt venniük, így elkerülhetővé válik, hogy a kiskorú áldozatoknak többször újra kelljen élniük a traumát okozó eseményeket. Magyarországon egyelőre Szombathelyen van lehetőség a gyermekkorú áldozatok szakszerű meghallgatására.

Számos kommunikációs kampány várható ez évtől, elsősorban a szexuális és munka célú kizsákmányolás megelőzése érdekében. Ezek között folytatódik a „Ne hagyd” országos figyelemfelhívó kampány is, amely az ORFK és a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) együttműködésével jött létre korábban. A 2020–2021. közötti feladatok között felsorolják a segítségnyújtó szolgáltatások, a családok átmeneti otthonainak és az átmeneti szállások kapacitásainak, kihasználásának valós igényekhez igazítását és finanszírozását.

Lehotzky Zsuzsanna

72

2

33

73

ÖNGYILKOSSÁ

ÁG MEGELŐZÉS

„

A KERINGÉSLEÁLLÁS

BEKÖVETKEZTE

UTÁ N

4 -5 PERCE

VAN A SZÜLŐNEK,

HOGY MEG

TUDJA

MENTENI

„

A GYEREK

ÉLETÉT

DR. GESZTES ÉVA MENTŐORVOS TARTOTT GYORSTALPALÓT ARRÓL, HOGYAN ÉS MENNYI IDŐ ALATT TUDJUK MEGMENTENI ANNAK A GYEREKNEK AZ ÉLETÉT, AKI FELAKASZTOTTA MAGÁT.

Nehezen tudjuk elfogadni, még akkor is, ha nem vagyunk érintettek benne, hogy az emberélet gyerekkorban is véget érhet, azt pedig még nehezebben, ha az adott kiskorú önmaga vet véget az életének. Ezer kérdés, egy életre szóló vádaskodás marad ilyenkor a szülő osztályrésze. Meg lehet ezt előzni valahogy? Létezik itthon prevenció?

A téma közepébe vágva: hol állunk európai viszonylatban az öngyilkosságok terén?

Pontos statisztikát nem tudok mondani arra, hol helyezkedünk el egy képzeletbeli listán, de azért azt határozottan állítom, hogy nagyon fiatalon, sokszor már gyerekkorban is lesznek öngyilkosok Magyarországon, de azért jellemzően még mindig inkább a felnőttek körében elterjedt ez a módszer. De sajnos ettől még voltunk kint 8 éves gyermeknél is, és több 11-14 év közötti fiatalnál, jellemzően fiúknál.

76

2

Ez eléggé döbbenetes. Ennyire fiatalok hogyan tudnak egyáltalán gondolatban eljutni eddig?

Sajnos nem csak gondolatban, hanem tettekben is, és nem is akárhogy. Szakszerűen csinálják végig az egész folyamatot, kezdve a csomótól a kötélen. És ha ez még nem volna elég megdöbbentő, akkor az már mindenképpen az lesz, hogy sokszor tettüknek semmi előjele sincs. A gyerek úgy megy fel a szobájába, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. És itt rendezett családban élő, jól tanuló és komolyan sportoló fiatalokról beszélek. Olyan szinten profi a kivitelezés, hogy minden esetben már halott gyereket találtunk a helyszínen, hiába kezdték el a szülők az újraélesztést. Általánosságban jellemzőbb, hogy értelmiségi szülők gyerekei lesznek öngyilkosok, és nem például a szegregátumban élőké?

Nem látom az ország teljes képét, csak a saját eseteinkről tudok beszélni, ahova kihívnak bennünket, de sajnos sokkal gyakrabban látunk rendezett családban erre példát.

Van erre magyarázatuk, hogy mi lehet ennek az oka?

Próbáltunk keresni, és egyedül arra jutottunk, hogy mi más oka lehetne, minthogy valamit az interneten látnak, vagy provokációnak, fenyegetettségnek, zaklatásnak vannak kitéve a gyerekek. Arról nem is beszélve, hogy a weben kívül máshonnan a szakszerű lefolytatást sem tudják megtanulni. Mi nagyon szorgalmazzuk, hogy ezek az esetek érjenek össze valahol, valamelyik szervnek legyen feladata annak a kivizsgálása, van-e összefüggés egy-egy eset között, mert néha annyira drámai az egyezés, hogy nehéz azt feltételezni, az áldozat gyerekek nem ismerték egymást, vagy valahol nem volt érintkezési pont az életükben. Idén év elején két azonos nemű és korú gyerek lett ugyanúgy öngyilkos, akik nem messze laktak egymástól, ugyanaz volt a szülők foglalkozása, hasonló sportot űztek, egyszóval minden egyezett. De sajnos ma még azt tapasztaljuk, egyik szervnek sem feladata az ilyen nagyon hasonló helyzetekben az összefüggés lehetőségének kutatása. Mi nem kapunk utólagosan sem felvilágosítást erről, pedig többször is érdeklődtünk már. Azt megtudtuk, van utólagos vizsgálat bizonyos esetekben, de hogy összekapcsolják-e őket, arról nincs információnk.

33

77

Létezik erre itthon prevenció?

Persze. Mi a gyerekekkel és szülőkkel foglalkozunk elsősorban, elsősegélynyújtásra és megelőzésre oktatjuk őket már hosszú ideje.

De eddig nem az öngyilkosság területe volt az, amire a legnagyobb fókuszt fektettük, mert rengeteg más érdekli a szülőket. Például, hogy mire kell figyelni egy kisbabánál vagy babaváráskor. De az elmúlt idők eseményei után egészen biztos, hogy ennek a problémának a kezelésével vagy megelőzésével is foglalkoznunk kell. Terveink szerint beépítjük a tanmenetünkbe ezt a részt is, külső szakembereket is bevonunk, hogy megfelelően fel tudjuk készíteni a családokat. De amit már most tudok: a program egyik része az lesz, hogy a szülő miként kontrollálja a gyereke internethasználatát.

Ha már szakmai oldalról belemélyedtünk a témába, van időintervallum egy akasztásos öngyilkosságnál, amíg megmenthető az áldozat?

Van, igen. Ugyanis kétféleképpen tud magával végezni az áldozat.

Egyrészt, ha eltöri a nyaki csigolyáját és a nyaki gerince elszakad, de akkor nincs egy pillanat sem a megmentésre, azonnal beáll a halál. A másik pedig a fulladás. Ott a szülő be tud avatkozni és életet tud menteni, ha maximum az első 5 percben levágják az áldozatot a kötélről.

Ez utóbbi esetben, ha időben észreveszi, és azonnal megkezdi az újraélesztést, mert 5 perc valóban nagyon rövid idő, még akkor is meg lehet menteni az áldozatot, ha leáll a szív, mert újraélesztéssel vissza lehet fordítani a folyamatot úgy, hogy az áldozat utána teljes életet tudjon élni, ne maradjanak oxigénhiányos tünetek. Fontos, hogy még ha szakszerűtlen is újraélesztés, akkor is kezdjék el. És ami elsődleges: ha egyedül van a szülő, egy percig végezzen újraélesztést, majd azonnal hívják a mentőszolgálatot. Ha pedig többen vannak, valaki kezdje meg az újraélesztést, míg egy másik személy hívja a 112-es segélyhívó számot, mert ők rögtön elkezdik diktálni, hogy mit csináljanak, és kapcsolatban maradnak a szülőkkel egészen addig, amíg a mentős be nem lép a helyszínre és a kezét az áldozat mellkasára nem teszi. Ha mindez időben és jól meg tud történni, akkor lehet még esély a visszafordításra.

78

2

Minden fulladás esetén ugyanaz az újraélesztés technikája?

Igen, ott van eltérés, hogy kit milyen erővel, intenzitással élesszenek újra, ami sokban függ a testi adottságoktól is.

Mennyire képzettek a magyarok ebben? Hiszen például jogosítvány megszerzése előtt mindenkinek egészségügyi vizsgát kell tennie, aminek része ez is.

Mind a technikában, mind pedig a pánikfaktorban nagyok a különbségek itthon. Nagyon bepánikolnak ilyenkor az emberek, ami nem meglepő, hiszen rettenetes lehet megélni azt, hogy a gyerek békésen felmegy a szobájába, majd 10 perc múlva, amikor benyit hozzá a szülő, ott lóg a kötélen. Fel sem tudják fogni a szülők, mi történik, majd amikor nagy nehezen mégis felmérik, akkor elkezdik önmagukat vádolni. És ezeknek a lépéseknek a hossza mindenkinél más és más. Nehéz eljutni addig gondolatban ilyenkor egy szülőnek, hogy azonnal kezdjen el újraéleszteni. Az viszont talán minden esetben megtörténik szerencsére, hogy az egyik félnek erősebb a lélekjelenléte. Mert akkor ő még talán időben felhívja a mentőszolgálatot és elkezdi az újraélesztést, és bár minden szakszerűtlen technika jobb, mint a semmi, de a tapasztalatunk az, hogy ilyenkor hiába mondjuk egy szülőnek a telefon másik végéről, mit csináljon, mi legyen a tempó vagy a nyomás erőssége, minden felsokszorozódik, hiszen a szülő vissza akarja hozni a gyerekét. Aztán ott vannak azok a szülők, akik leblokkolnak. Talán ez a legrosszabb, mert ilyenkor lehet a legkönnyebben elveszíteni az áldozatot. Ezért nagyon fontos, hogy tanuljunk mindannyian újraéleszteni, mert nem lehet tudni, mikor lesz rá szükség. Mert ha élesre fordul a helyzet, az adott személy kezében van egy másik ember élete, ugyanis a mentő leghamarabb 10-15 perc alatt tud odaérni a helyszínre.

Említetted, hogy az internet a legnagyobb rizikófaktor. De mit tudtok még mondani a szülőknek, mire érdemes figyelni, ha nincs semmi jel a gyerek részéről?

Ez egy rettentően nehéz dolog. Mert tényleg sokszor van úgy, hogy nincs jel. Ezt a saját ismerőseim között is tapasztaltam már, pedig ők felnőttek. Volt rá példa, hogy egy kollégával egyik nap még együtt nevettünk, másnap pedig felakasztotta magát. Nem lehet belátni az

33

79

emberi lélek mélységeibe. De minden szülőnek azt tudom ajánlani, próbáljon meg minél többet beszélgetni a gyerekével, a bizalmába kerülni, és ha a legkisebb változást is felfedezi rajta, azonnal legyen óvatos, mert itt tényleg perceken múlhat az emberélet.

Hova tudnak fordulni a szülők segítségért, ha valahol szeretnék megtanulni vagy gyakorolni az elsősegélynyújtást?

Hozzánk, a Magyar Gyermekmentő Alapítványhoz. Ingyenes oktatásaink vannak Budapesten és szinte az összes vidéki nagyvárosban. A legmodernebb fantombabákkal várjuk az összes helyszínen az érdeklődőket, ezeken tökéletesen meg lehet tanulni a szakszerű újraélesztést. Sokszor kérdezik, van-e online oktatás. Nincs, mert ezt nem lehet online megtanulni, de szerintem ez már a fent leírtakból is látszik. Nagyon sokan azt hiszik, ők szakszerűen tudnak újraéleszteni, és eljönnek a képzésre, ahol kiderül, hogy mégsem. Mert túl gyors, túl lassú, túl erős, bármilyen lehet a technikájuk, csak nem megfelelő.

Mi magunk is folyamatosan gyakorlunk, mert nekünk sem megy anélkül. Ezért minimum egyszer érdemes eljönni egy ilyen képzésre.

Csak felnőttek jelentkezhetnek?

Az újraélesztés tanfolyamot 12 éves kor fölöttieknek ajánljuk, mert akkor alakul ki az izomzat ehhez az erőkifejtéshez. Ezen a képzésen megtanítjuk a fiatalokat arra is, hogy ne higgyék el, hogy a bandában való bizonyítás vagy egymás „húzása” minden esetben jó dolog. Nagyon fontos küldetésünk azt is megtanítani nekik, hogy mindig van kihez fordulni, mindig van segítség. Mert ha baj van, a legfontosabb feladat mindig az, hogy megértessük a gyerekkel: nincs egyedül.

Van csúcsidőszaka a fiatalkorúak körében elkövetett öngyilkosságnak?

Nem, ezt mi nem vettük észre. A karantén ideje előtt például három eset nagyon közel volt egymáshoz, ami bennünket is meglepett, ezért ráfókuszáltunk, nehogy valami elinduljon, de például a karanténidőszakban egy esetünk sem volt. Ennek valószínűleg az lehet az oka, hogy jobban együtt voltak a családok, jobban figyeltek egymásra. Ezt kellene valahogy átültetni a mindennapokba, hátha jobban megelőzhető a baj.

80

2

Riedl Annamária

33

81

„

MUSZÁJ

FA L C O L N I ,

HA VALAMI

R O S S Z

TÖRTÉNIK, MINDIG MUSZÁJ

„

M E G VÁ G N O M

MAGAM

„AKKOR MEGNYUGSZOM, ARRA AZ IDŐRE NEM FÁJ A LELKEM.”

A falcolásról vagy hivatalos nevén a nem-szuicidiális önsértésről kevés szó esik. Megpróbálunk most egy-két általános ismerettel segíteni azoknak a felnőtteknek, akik környezetükben, családjukban szembesülnek a jelenséggel.

Serdülőkorban egyaránt magas a fiatalkorú öngyilkosság és az önsértő magatartás száma, de ez utóbbi egyértelműen ebben a korban kicsúcsosodó jelenség. Ezt a korcsoportot általában a 10 (12) évtől a 16 (18) éves korig terjedően határozza meg a szakirodalom. A serdülőknél jelentkező fejlődési krízisnek, aminek szerves része a családtól való érzelmi függetlenedés, a nemi szereppel való azonosulás, a felnőtt társadalmi szerepvállalás, valamint az ezekhez a folyamatokhoz esetlegesen társuló negatív események (kapcsolati kudarcok, veszteségek, önbizalomhiány, önértékelés zavar) vezethetnek bizonyos esetekben önsértő magatartáshoz. A legtöbb önsértő azonban a serdülőkor nehézségeivel küzdő átlagos gyerek. Az önsértés közvetlen kiváltó tényezői olyan okok lehetnek, amelyek bármelyik serdülőt érhetik, mint a családi konfliktusok, szégyenérzet, elutasítás, szakítás vagy veszteség, sokszor a bántalmazás (legfőképpen online, azaz a cyber bullying).

82

2

A kamaszok számára az önsértés elsősorban a feszültség levezetését szolgálja ott, ahol a kínzó érzések nehezen megfogalmazhatóak.

Hibás az az elterjedt vélekedés, miszerint a háttérben feltünési vágy vagy manipulációs szándék húzódik meg. Az önsértés hivatalos megfogalmazása a következő: A test szövetének szándékos megsértése, ami leggyakrabban egy éles tárgyal (kés, penge, üvegdarab) ejtett felületes, de vérző sérülés, vagy a test szövetének másfajta károsítása (égetés, ütés, karmolás, harapás). Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy ebbe a kategóriába, ha szó szerint vesszük, akár beleérthető lenne olyan tevékenység is, amely társadalmilag elfogadottnak számít, mint a tetoválás, piercing vagy hegtetoválás. A legtöbb esetben valamilyen negatív állapot megszűntetése, vagy egy pozitív állapot elérése (ellazulás, megnyugvás) áll motivációként a háttérben. Az önsértés következtében szerzett megnyugvás/ellazulás érzése kön�nyen válik, egyfajta pozitív megerősítésként a viselkedés fenntartójává, ezzel elősegítve a hozzászokást, a viselkedéstől való függőséget.

Az önsértés kétszer nagyobb arányban fordul elő lányoknál, mint fiúknál, azonban a képet árnyalja, hogy a fiúk sokszor valamilyen baleset következményének állítják be a sebeiket. A lányok korábbi életkorban kezdik az önsértő magatartást, és náluk a sérülés mértéke is nagyobb, mint a fiúknál. Módozataiban is eltér a két nem, míg a lányoknál a vagdosás és a karmolás, addig a fiúknál az önütlegelés és az égetés a jellemzőbb. A nem-szuicid szándékkal történő önsértés célja nem a meghalás, sokkal inkább az, hogy a fiatal megszabaduljon valamilyen kínzó feszültségtől. De fontos azt is hangsúlyozni, hogy az önsértés és az öngyilkosság között kimutatható kapcsolat van és az elhúzódó önsértő magatartás növelheti az öngyilkosság kockázatát.

Akik hosszabb ideje sebzik magukat, sokkal valószínűbben halnak bele egy öngyilkossági kísérletbe. Egyrészt azért mert megszokják önmaguk megsebzését, másrészt pedig gyakran alábecsülik a kísérleteik végzetes mivoltát.

Fontos tisztázni, hogy minden egyes eset egyedi és külön figyelmet, mérlegelést igényel, amit csak szakember végezhet el. Az önsértést a legtöbben „kinővik”, de minden esetben vészjelzésnek kell felfogni.

Fontos szempont, hogy a kamasznak legyen kapcsolata olyan személlyel, akivel az őt ért fájdalmakat megbeszélheti, és aki nem ítéli el az önsértés miatt. Az elviselhetetlen lelki állapotot követi a pillanatnyi megnyugvást hozó önsértés, de a cselekedet után tapasztalható feszültségcsökkenés mellett gyakran előtérbe kerül az önvádlás, a

33

83

bűntudat és a szégyen. Ugyanakkor ebben az állapotban van jó esély és a legnagyobb szükség egy támogató beszélgetésre. Érdemes néhány tanácsot szem előtt tartani, amikor a fiatallal beszélgetünk • Nyújtsunk támaszt, semmiképpen ne bagatellizáljuk el a problémát.

• Fogadjuk el őt még akkor is, ha nem értünk egyet azzal, amit csinál.

• Fontos, hogy megértsük, az önsértés legtöbbször a fájdalommal való megküzdést szolgálja, nem mások bosszantását.

• Hallgassuk meg, engedjük beszélni. Legyünk türelmesek és elérhetőek!

• Fedezzük fel vele együtt, hogy mik az egyéni erősségei és bátorítsuk abban, hogy használja azokat.

Valamint néhány fontos szempont azoknak a szülőknek, aki felfedezik gyermeküknél az önsértő magatartást: • Fektessünk nagyobb hangsúlyt a kommunikálásra.

• Ne maradjunk egyedül a problémával, keressünk segítséget magunknak is.

• Kerüljük a kritikus hangvételt.

• Ne hibáztassuk magunkat.

• Soha ne veszítsük el a reményt.

(Flach Richárd; Néczin Katalin: Önsértés kamaszkorban. Drogprevenciós Munkacsoport, 2020)

Téglásy Kristóf, a Kapcsolj egyből! projekt szakmai vezetője

84

2

33

85

„

A VILÁGON

ÉVENTE KÖZEL

800 EZER

EMBER

VESZTI

ÉLETÉT

„

ÖNGYILKOSSÁG KÖVETKEZTÉBEN

IFIGHTDEPRESSION – EGY INTERNET-ALAPÚ ÖNSEGÍTŐ PROGRAM

A Lelki Egészség Világnapja alkalmából 2019. október 10-én az Európai Pszichiátriai Társaság (EPA), és a hozzá tartozó Nemzeti Pszichiátriai Társaságok (NPA) csatlakoztak az Egészségügyi Világszervezet (WHO) „40 másodpercnyi tett” elnevezésű kampányához, mellyel az öngyilkosságra, mint globális népegészségügyi problémára, és ennek rendkívüli fontosságára hívják fel a figyelmet.

A kampány keretében az öngyilkosság megelőzésének fontosságát is hangsúlyozták. Manapság már megoldás a depresszió kezelésében az interneten keresztül nyújtott pszichoterápia. Az Európai Unió iFightDepression programja 2014 óta elérhető magyar nyelven is.

A https://ifightdepression.com/hu/ weboldal az érdeklődő olvasó számára könnyen érthető, szakszerű és részletes tájékoztatást ad a depresszióról. A betegség bemutatása mellett anonim kérdőív kitöltésével bárki lemérheti mentális egészségi állapotát. A honlap külön figyelmet fordít a fiatalokra, foglalkozik a család és a barátok segítő szerepével, lehetőségeivel, valamint tájékoztatást nyújt a háziorvosok és más egészségügyi szakemberek számára.

86

2

A depressziónak komoly szerepe van az elkövetett öngyilkosságokban. Az öngyilkosságban meghaltak 80–90%-a valamilyen diagnosztizált mentális zavarral, leggyakrabban depresszióval küzd. Ezért rendkívül fontos, hogy a betegséget időben felismerje az egyén vagy környezete és szakszerű segítséget kapjon. Általában jellemző, hogy ugyan az érintett beteg hosszabb ideig is nyomottnak, stresszesnek érezheti magát, de az akut öngyilkossági krízis leggyakrabban egy rövid ideig tartó lelkiállapot.

Az online önsegítő program használatához, a páciens motivációján kívül pszichiáter, pszichológus vagy mentálhigiénés szakember támogatása szükséges, vagyis csak szakember igényelheti a kliens számára az online felülethez való hozzáférést. Az orvos és szakemberkeresést támogatja az országosan elérhető pszichiátriai szakrendelők címének, telefonszámának, weboldalának térképes bemutatása, valamint a krízishelyzetben ingyenesen hívható hazai lelkisegély telefonszámok felsorolása (https://ifightdepression.com/hu/azonnali-segitseg), amelyek krízishelyzetben jelentenek azonnali és szakszerű segítséget.

A világon évente közel 800 ezer ember veszti életét öngyilkosság következtében, ami 40 másodpercenként 1 embert jelent. Az öngyilkosság bármelyik életszakaszban előfordulhat. Az adatok arra utalnak, hogy minden felnőttre, aki öngyilkosság miatt halt meg, több mint 20 ember jut, aki bár sikertelenül, de önkezével próbált véget vetni az életének.

Hazánkban 2018-ban 1656-an követtek el öngyilkosságot, 22-vel többen, mint 2017-ben. Ugyanakkor 2010 óta több mint 30 százalékkal esett vissza a 100 ezer lakosra jutó befejezett öngyilkosságok száma, ami az Európai Unióban a legnagyobb csökkenés.

Lehotzky Zsuzsanna

33

87

SEGÍTSÉG A KRÍZ A K APCSOLJ EGYB CHAT ÉS F

ZISHELYZETBEN BŐL! APPLIK ÁCIÓ, FACEBOOK

A projekt egyik kiemelt feladata, hogy minél több bajba jutott, vagy a környezetében ismert esetről tudó embert el tudjon érni, és ehhez olyan programokat, technikai eszközöket találjon meg, amelyek segítségével még több korcsoportot, még szélesebb társadalmi réteget el tud érni, meg tud szólaltatni a telefonszolgáltatások mellett.

Ilyen eszköz a projekt időszakában kifejlesztett Kapcsolj egyből! applikáció is, ami a mai modern, anonim kommunikáció egyik legtöbb potenciált rejtő lehetősége, amelynek segítségével nem csak a fiatalokat, de a fiatal felnőtteket is könnyen, és minden kompromisszumtól mentesen – alacsony küszöbű szolgáltatásként - el lehet érni. Az applikáció minden online vásárlási felületen – app store, google play áruház – keresztül ingyenesen letölthető és használható. A program egyik fontos előnye, hogy a felhasználó a helyzete megadásával vagy a telefonja gps-ének bekapcsolásával, azonnal látja azokat a földrajzi környezetében rendelkezésre álló lehetőségeket, intézményeket, ahova be tud menni és segítséget kap. (1. ábra). Megtörtént esetekből, azaz az életből vett tételmondatok alapján rá tud ismerni, be tudja határolni saját problémáját és azt kiválasztva, végig tudja követni a segítséghez vezető utat (2. ábra). Továbbá a gyorshívó gombot használva, egy gombnyomással eléri az OKIT és/vagy a LESZ munkatársait, akikkel szóban tudja az adott problémáját, vagy a közelében tapasztalt problémát megosztani (3. ábra).

2020 nyarán indult el a chat szolgáltatás, ahol segítséget tudnak kérni a kapcsolati erőszak vagy emberkereskedelem áldozatai. A chat

90

2

1. ábra

2. ábra

3. ábra

33

91

funkciót az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT) munkatársai működtetik. A felület korszerű, jól áttekinthető és könnyen kezelhető, amely mobiltelefonon, táblagépen, illetve számítógépen egyaránt jól olvasható és kényelmesen használható. A funkció, regisztráció nélkül azonnal, anonim módon elérhető a www.kapcsoljegybol.hu honlapon. A chat ablak tartalma azonnal és mentés, rögzítés nélkül törlődik az ablak bezárást követően, tehát csak addig látható az eszközön, amíg a böngésző nyitva van.

Mivel már hosszú évek óta a közösségi média nem csupán csak egy trend a projektek életében, hanem maga a valóság, a kapcsolatteremtés leggyorsabb és leghatékonyabb eszköze, ezért a Kapcsolj

92

2

egyből! projekt is már az indulása pillanatában beépítette a kommunikációs stratégiájába a saját honlapot – www.kapcsoljegybol.hu - és a saját Facebook – kapcsolj egyből - oldalt, valamint későbbi indulással a saját YouTube csatornát. Hiszen mindazon túl, hogy kiváló stratégiai eszközök, sok esetben kulcstényezőnek is tudnak bizonyulni egyegy probléma megoldásakor, amikor az olvasók, érdeklődők, bajba jutottak vagy problémás eset környezetében lévő személyek segítségért fordultak a projekt munkatársaihoz a Facebook-on keresztül, akik a kialakított 24 órás ügyeleti rendszer keretén belül kb. 2 óra alatt választ adtak a beérkezett messenger vagy e-mail üzenetekre.

A honlapon az érdeklődők nem csak a projekt részleteivel ismerkedhetnek meg, hanem választ kapnak arra az általánosan megfogalmazott kérdésre is, mi számít krízishelyzetnek, és melyek azok a területei, amelyekben a projekt kollégái segítséget tudnak nyújtani. Továbbá hazai és nemzetközi fotók, sajtóközlemények és hírek/cikkek/interjúk alapján meg tudnak ismerkedni a projekt tevékenységeivel, a témakör fontosságával és részleteivel, valamint azzal, mit gondolnak erről a tématerületről, egy-egy aktív vagy általános témájáról az országban és külföldön élő szakemberek és híres személyek egyaránt.

Egyszóval a cyber világban, mindazon túl, hogy a projekt keretén belül folyamatosan igyekszünk felhívni a figyelmet a virtuális térben található veszélyekre, élve az online világ által nyújtott lehetőségekkel, igyekszünk segítséget is nyújtani a ma létező legaktívabb és legtöbb embert elérő lehetőséggel.

33

93

KÖNY VA

AJÁNLÓ

Anoni Mara (2013). Bűn vagy bűnhődés – Vallomás egy traumáról és a terápiáról. Kossuth Kiadó.

Balikó M. (1990) Tele/pszicho/fon (Öngyilkosság-megelőzés lehetőségei telefonon át). Magyar Pszichiátriai Társaság Bancroft, L. (2015) Mi jár a bántalmazó fejében? Háttér Kiadó Bancroft, L., Silverman, J.G., Ritchie, D. (2013) Lehet-e jó apa a bántalmazó? Háttér Kiadó Dutton, K. (2013) Sikeres és bölcs pszichopaták – Élettanulságok szentektől, kémektől és sorozatgyilkosoktól. Athenaeum Kiadó Evans, Patricia (2019) Szavakkal verve. Háttér Kiadó Forward, S. (2000) Mérgező szülők - Hogyan szabaduljunk meg fájdalmas örökségünktől, és nyerjük vissza életünket? Háttér Kiadó Kft. Forward, S. - Frazier D. (2018) Érzelmi zsarolás. Háttér Kiadó Kft. Hare, R. D. (2011) Kímélet nélkül – a köztünk élő pszichopaták. Háttér Kiadó Kft. Hercsel, A. (2018) Láthatatlan pokol – Túléléstörténetek a családon belüli erőszak hőseiről. Partvonal Könyvkiadó Kft. Herman, L. J. (2019) Trauma és gyógyulás. Háttér Kiadó Kft. Kuritárné Szabó I. (2015) Úgy szerettem volna, ha nem bántottak volna - A családon belüli gyermekkori traumatizáció: elmélet és terápia. Oriold és Társai Kft. Levine, P. A. (2017) A tigris felébresztése - Hogyan dolgozható fel a trauma? Ursus Libris Lockley, P. (2013) Nők erőszakos kapcsolatokban. Animula Kiadó Mcmillan, D. (2009) De hiszen azt mondja, hogy szeret! Nyitott Könyvműhely Kiadó Kft. Miller, A. (2017) A test kiáltása - A szülői bántás hosszú távú következményei. Ursus Libris Morvai, K. (1998) Terror a családban. Animula Kiadó Orvos-Tóth, N. (2018) Egy nárcisztikus hálójában – Felépülés egy érzelmileg bántalmazó kapcsolatból. HVG Könyvek, Budapest.

Perry, B. D. & Szalavitz, M. (2019) A ketrecbe zárt fiú – és más történetek egy gyermekpszichiáter jegyzetfüzetéből. Park Könyvkiadó Kft.

96

2

Ranschburg, J. (2006). A meghitt erőszak – A családon belüli erőszak lélektana. Saxum Kiadó Rogers, C. R. (2003) Valakivé válni – A személyiség születése. Edge 2000 Kft., Érd.

Röhr, H-P. (2014) Kiút a függőségből. Ha gúzsba köt a szülői háttér.

Ursus Libris Stupiggia, M. (2016) A bántalmazott test. Oriold és társai Kiadó Szurovecz, K. (2018) A kisemmizett angyal. Athenaeum Kiadó Tisza, K. (2020) Most. Túlélő leszel, nem áldozat. Scolar Kiadó Kft. Unigwe, Ch. (2010) Fekete pillangók. Nyitott Könyvműhely Kiadó Kft. Van der Kolk, B. (2020). A test mindent számontart - Az agy, az elme és a test szerepe a traumafeldolgozásban. Ursus Libris Varga G (2000) Telefonos segítés. GYITOSZ PDF file-ok Dés, F. (2018) „470-et adott és csak egy kicsit fojtogatott” Szegénységben élő nő a félperiféria és a centrum között - Prostitúcóban élő magyar nők Zürichben. Online cikk, megjelent: Fordulat, 2018. 2.szám, Letöltve 2020.11.03-án: http://fordulat.net/ pdf/24/FORDULAT24_%E2%80%9E470-ET%20ADOTT%20 %C3%89S%20CSAK%20EGY%20KICSIT%20FOJTOGATOTT%E2%80%9E-%20SZEG%C3%89NYS%C3%89GBEN%20%C3%89L%C5%90%20N%C5%90K%20A%20 F%C3%89LPERIF%C3%89RIA%20%C3%89S%20A%20 CENTRUM%20K%C3%96Z%C3%96TT_D%C3%89S.pdf szerk.: Parti, K. (2017) Szexuális erőszak: mítosz és valóság – kutatások a szexuális erőszakról. Országos Kriminológiai Intézet Virágh, E. (2020) A megkérdőjelezhetetlen áldozat diszkurzív konstrukciója. DOI: https://doi.org/10.14232/tntef.2020.1.114-137 Virágh, E. (2019) Cinkosság és szolidaritás: Identitás konstrukciók egy nemi erőszak ügy kapcsán. Online cikk, megjelent: SZTE OJS Journals TNTeF (2019) 9.1. 112-131. old.

33

97

Az online kiadvány a Családbarát Ország Nonprofit Közhasznú Kft. kiadásában készült, az EFOP-1.2.4-VEKOP-16-2016-00001 Kríziskezelő szolgatálatok fejlesztése című Európai Uniós pályázat keretén belül.

Szerkesztette: Riedl Annamária – kommunikációs szakmai szakértő, Tördelte: Marketing és Kommunikációs Igazgatóság