K
Etes, Karancsalja, Karancsság, Piliny, Ságújfalu és Szalmatercs Egyházközségeinek lapja
risztus Hordozó XI. évfolyam, 5. szám 2020. október
Templombúcsú Ságújfaluban
2020. október 4-én, vasárnap ünnepeltük templomunk búcsúünnepét. Az ősz nem hazudtolta meg magát, a templomudvaron már lassan pergett alá a két nagy diófa levele és szél sétált át a fák ágai között. Mégis, örömmel érkeztünk a templomba és szintén örömmel tapasztaltuk a környező településről érkező vendégeink érkezését. Összetartozunk, ezt az érzést fejezték ki az üdvözlő mosolyok, az élénk beszélgetések, a köszönésként összevillanó szempárok. A szentmisére megérkezett a vendég atya is, Mészáros Csaba, aki ezüstmisés áldást hozott nekünk. Bár egyre inkább szívszorító, hogy szájmaszkban, távolságot tartva, egymástól mindinkább elidegenedve kell a szentmisé-
re szánt időt is eltölteni; mégis, közös ünnepet ültünk. Mészáros Csaba atyát Attila atya köszöntötte, emlékeztetve önmagát és vendégét is az ezüstmiséhez illő ezüstös hajszálakra, az elmúlt évekre. Csaba atya prédikációjában két fő vezérfonalat követett: az Istenben való bizalom és az Istentől jövő kegyelem. Folytatás a 3. oldalon
Reformáció hete
Október utolsó hetében protestáns testvéreink a reformációt ünneplik, Luther Márton a tételeit október 31-én tette közzé ugyanis. Ma is divatos szó a reformálás, a reform, mivel újat várunk tőle, amely érdekessé, gazdagabbá teszi a mindennapi életünket. Még az egészséges táplálkozásnál is divatossá váltak a „reform élelmiszerek” vagy a „reform konyha” kifejezések. Re-formálni valamit, annyit tesz, mint újjá alakítani, megújítani, átformálni. Pozitív hatást várunk a reformoktól, de nem mindig jól sülnek el, mint a „budapesti biciklisávok” esete is példázza manapság. A mai ember modernül él, úgy alakítja az életét, hogy a lehető legkevesebb legyen benne a szenvedés, az izzadtságos erőfeszítés, munka, ösztönösen törekszik a pehelykönnyű életvitelre. Ezzel együtt pedig panaszkodik, ha bármi kihívás jön az életében. A nehézség vagy áldozat sokszor távol áll tőle. A magánéletben sem akar megküzdeni a kihívásokkal, sokszor a szeretet is csak egy mázos fogalom, aminek semmi tartalma sincsen, pehelykönnyű. Ezért van ennyi válás, ezért szabadulunk meg az idősektől, vagy a nem kívánt gyerektől. Ezért nincs szükség közösségekre, ezért nincsenek csak felszínes barátságok, ezért nem gondolunk Istenre sem, mert ezek amúgy mind a mi időnket veszik el, amit csak magunkra fordíthatnánk! Ezért vált nélkülözhetetlenné az internet online-tere vagy a pláza csillogása vagy az üres időtöltések szórakoztató világa. Pedig pont ezek miatt válik üressé az életünk, kihűltté, fagyossá a világunk, válnak élménytelenné a mindennapjaink. A reform a mindennapi életünk szintjén kell, hogy elkezdődjön. Találjunk vissza a forráshoz, a gyökerekhez, így mindenszentek és halottak napja közeledtével gondoljunk elődeink, szeretteink hitére, áldozatos életére és a szentek ragyogó életpéldájára. A Jóisten téged is reformra hív, szeretne értelmet adni életednek, szeretne átölelni szeretetével! Ezt tette velük is, akik boldog emberek voltak, mert életet adtak, közösséget, családot, hazát építettek! A modern emberből és világából egy lélekkel teli, új életre hív az Úr! Találj újra Őrá, töltekezz belőle, hívd Hozzá barátaidat, családodat, add az Ő reformáló kezébe az egész életedet! Attila atya
Jöjj Szentlélek Úristen! Aki megkeresztelkedett, az megkapta már a kegyelmi élet „csíráját”, részesedett a Szentháromság életében, s így megkapta a Szentlelket is. A bérmálás megerősít abban, ami a keresztségben elkezdődött. A bérmálásban a megkeresztelt most már felnőttként - maga vállalja azt, amit a keresztségben szülei vállaltak helyette: a krisztusi életet és küldetést. S odaadására válaszul a Szentlélek új módon tölti el őt és megerősíti, hogy képes legyen a nagykorú keresztény életre. A bérmálás szentsége egyesülés a Szent-
lélekkel: a keresztény nagykorúság szentsége. A 2019-2020-as évben tizenkettő fiatal és három felnőtt készült befogadni a Szentlélek ajándékát. A hagyományosan pünkösdhöz kapcsolódó esemény kicsit váratott magára, közbeszólt az élet, a járvány. Majd szeptember 20-án a déli órákban megtelt a karancssági Szent István királyról elnevezett templom. Ünnepélyes, meghitt a hangulat. Nagy izgalommal vártuk a szertartást, melyet dr. Varga Lajos püspök atya celebrált. Szavaival kifejtette, hogy életünk során egyformán szükségünk van az értelemre és az érzelemre Jézushoz való kötődésünkben. Folytatás a 2. oldalon