ISBN 978-615-82663-2-1
© Horváthné Szabó Andrea, 2024
Minden jog fenntartva.
Illusztrátor:
Horváthné Szabó Andrea
Kiadványszerkesztés: Takács Tünde
Kedves Olvasó!
A „Gyertek, gyertek dalolózni!” című lapozgatót olvasva új versikékkel találkozhattok, melyek az elmúlt 4 év emlékeiből születtek. Nyári gondolataimmal indul a lapozgató, majd az őszi hangulatról, időjárásról, kerti munkálatokról olvashattok mesélő versikéim által. A fecskékkel együtt elsiratjuk a nyarat, s az ősz beköszöntével az esős, csepergős nappalok aránya is gyakoribb, ezért elkel egy esernyő! Te már készítettél fűzfa sípot? Morzsoltál kukoricát? Tapostál már ütemre szőlőt? Fogócskáztál a rókával? Csónakáztál a Tisza-tónál?
Egészen kicsi kortól ajánlom a versek olvasását, melyek mindegyike a saját illusztrációmmal díszített. A versek témái változatosak: évszakhoz köthető, állatos, játszadozó, tündér, vitéz versek, mondókák, nyelvtörők.
Szeretettel ajánlom verseimet, dalaimat és a hozzá kapcsolódó igazán táncoltatósra sikeredett őszi Tündérkert Daloló műsoromat, koncertet, melyben hasonló ritmusos és természetközeli élményekben lesz része a gyerekeknek!
Ajánlom 0-12 éves korú gyerekeknek és gyermeklelkű felnőtteknek.
A Szerző
Nyár
Nyári szellő hajladozik, perzselő a napsugár, bárányfelhők hancúroznak, katica is táncot jár.
Juhász legény pikuláján víg nótáját danálja, göndör szőrű racka juhok trillalára táncolnak.
Fűzfa alatt tehén pihen, kérődzik a szent jószág, estebédre finom tejet kortyinthat az apróság.
Folyó partján gólya néni béka után lesdekel, jó lenne már fogni egyet, de a béka elszelel!
Szekér hátán vendégoldal, Jóska bátyám megrakta, minap kaszált, gyűjtögetett, mely szénát a Nap megszítta.
Messze távol kicsiny torony, benne harang mosolyog, vígan várja zengő hangja, hogy delet kongasson.
Templom körül apró házak, kicsiny ajtók, s ablakok, boldogságban, szeretetben élnek itt a lakosok.
Mezítlábas gyereksereg, utcahosszat elporoz, szekér kerék vaskarikát kergetnek a dombokon.
Nyári szellő hajladozik, perzselő a napsugár, júliusban, augusztusban virágos a láthatár.
Kislegényke szája szélén, fűszál lebeg, kókatag, boldogságban, békességben heverész a nyír alatt.
Szőlőhegyen, dűnesoron?
Cseresznye és ringló fák.
Ölükben a sok-sok gyümölcs, ízük mézes nyalánkság.
Szőlő fürtje dagad, fénylik, levél alatt somolyog, ősszel mikor dió érik, hordó mélyén rostokol.
Tenger mezőn, fecske szárnyal, tánca fürge, művészi, alacsonyan vitorláznak, esőt, s vihart jelenteni.
Nyári szellő hajladozik, perzselő a napsugár, víg lélekkel, magyar hittel, boldog élet vár reám.
Kukorica recece
(dalszöveg)
Kukorica recece, megérett a teteje, tengeri a száron, ne álljon már lábon, széles e világon!
Kukorica recece, megérett a teteje, góréba berakjuk, este lemorzsoljuk, tyúkok elé szórjuk.
Kukorica recece, megérett a teteje, kemence bendője, torzsával van „tőtve” jó meleg lesz tőle.
Fűzfa sípom
(dalszöveg)
Sípom, sípom ékesszóló, sípom, sípom tirillázó, sípom, sípom kacskaringó, sípom, sípom, muzsikáló!
(hangoskodó)
Fűzfa ága, sípom szára, fúvom, fúvom hét határba.
Szóljon, szálljon így az ének, fúvom, fúvom, amíg élek!
Pördülj vélem ’ígyen Márta, cifrát járjon mindkét lábad!
Kacskaringós muzsikától, erdő, s mező vígan táncol.
Gyere András, fújjad bátran, kacskaringós sípod által!
Lábam toppan, táncra perdül, sípom hangja vígan zendül.
Fűzfa ága, sípom szára, fúvom, fúvom hét határba.
Szóljon, szálljon így az ének, fúvom, fúvom, amíg élek!
Fecske búcsú
Jön az ősz, fut a nyár, fecske madár merre szállsz?
Meleg helyre Afrikába, elefántok hazájába.
Sorban ülnek, gyülekeznek, hosszú útra készülődnek.
Csivitelnek, cserregnek, vajon miről beszélgetnek?
Búsulják a jó időt, cifra mezőt, s legelőt.
Jó dolguk volt itt a nyáron, sok a jóból, vidámságból.
Fiókákat felnevelték, fészekaljból kiterelték.
Csivitelnek, cserregnek, ’hát, biz erről beszélgetnek.
Csipp – csepp csepereg
Csipp-csepp csepereg, eresz hátán lepereg, falevélről, faágról, aláhullik magától.
Fodros felhő tekereg, tekereg, sötét az ég alja, ebből biz ’a eső lesz, eső lesz, holnapután hallja! Villám csattan odafenn, odafenn, rettentő a lárma.
Ebből biz ’a eső lesz, eső lesz, úgy hiszem hogy máma.
Itt a vihar zúg a szél, zúg a szél, lóg az eső lába. Erdő s mező vígan él, vígan él, hisz esőcsepp az álma.
Öltözzünk be viseletbe!
(dalszöveg)
Öltözzünk be, öltözzünk be viseletbe! Ragyogtassuk
orcánkat a kikeletbe! Sej-haj itt a pendely, sej-haj itt a szoknya, sej-haj itt a kötény, pördüljünk ki gyorsan!
Öltözzünk be, öltözzünk be viseletbe! Emeljük a kalapunkat tisztelettel! Sej-haj itt a gúnya, sej-haj itt a csizma, sej-haj itt a mellény, pördüljünk ki gyorsan!
Öltözzünk be, öltözzünk be viseletbe! Fogjuk meg a párunk kezét örömünkben! Sej-haj itt a cifra, sej-haj itt a lányka, sej-haj itt a legény, pördüljünk ki gyorsan!
Öltözzünk be, öltözzünk be viseletbe! Ragyogtassuk
orcánkat a kikeletbe! Sej-haj itt a pendely, sej-haj itt a szoknya, sej-haj itt a kötény pördüljünk ki gyorsan!
Sej-haj itt a gúnya, sej-haj itt a csizma, sej-haj itt a mellény pördüljünk ki gyorsan!
Settenkedő
(dalszöveg – fogócska)
Libben az este, szunnyad a Nap, lépked a fűben egy titkos alak.
Csillan a szempár surran a láb, lesben a róka, csitt „oda má”!
Így bújik, így szalad, így lesdekel.
Jó vadász, jó halász, huss szaladj el!
Róka, róka vörös róka, árnyékodra lép a nóta.
Szaladj, szaladj, fogd meg hát, el ne engedd a farkát!
Hajlik a bodza, reccsen az ág, rezzen a tóban a tőke család.
Rebben a réce, gyöngyöz a víz, tóban a róka zsupsz, odanézz!
Így bújik, így szalad, így lesdekel.
Jó vadász, jó halász, huss szaladj el!
Róka, róka vörös róka, árnyékodra lép a nóta.
Szaladj, szaladj, fogd meg hát, el ne engedd a farkát!
Szedjünk szőlőt!
(dalszöveg)
Szedjünk szőlőt szaporán, szőlőszüret napján!
Szedjünk szőlőt szaporán
Szent Mihálynak napján!
Szedjük, rakjuk, pakoljuk, hadd teljen a puttonyunk!
Somló, Badacsony, Tokaj hegy, szőlő szüret zajlik ’es!
Szedjünk szőlőt szaporán, szőlőszüret napján!
Szedjünk szőlőt szaporán, Szent Mihálynak napján!
Szőlő fürtje puttonyba, onnan meg a hordóba.
Édes, mézes finom üde must, szőlőszemből kicsordul.
Szedjünk szőlőt szaporán, szőlőszüret napján!
szedjünk szőlőt szaporán,
Szent Mihálynak napján!
Édes, mézes finom üde must, hordó mélyén tapossuk. Édes, mézes finom üde bor, egészséggel kóstoljuk.
Tisza-tónál
Nyújtózkodó napsugár, ringó-bingó függőágy.
Tisza vize folydogál, Tisza-tónál meg-megáll.
Éled a népség, zendül a láp, csónak a vízen, tás odaszáll.
Nap fénye amottan, tükröződve megcsillan.
Fűzfa ágon fészek lóg, vadkan röfög, földet túr.
Fodros vízben harcsa úszik, béka kvartyog, bakcsó kacsint.
Csendes szellő, smaragd szőnyeg, tündérrózsa köpönyegben.
Selyemkócsag táncot jár, lépte könnyű, pille száll.
Sas repül messze jár, róka oson meg sem áll. Édes élet, édes táj, alkonyatkor szerenád.
Tisza vize folydogál, Tisza-tónál meg-megáll.
Lekvár
Szilvafának termése, ízes gyümölcs, szedjük le!
Teli kosár, kék szilva, dobjuk belé a kondérba!
Rakjunk tüzet nyírfából, ropogjon a javából!
Finom illat messze száll, lekvárt főzünk, azt ’bíz ám!
Jó egy napig rotyogtattam, fakanállal kavargattam, szagolgattam, ízlelgettem, ujjhegyemmel lefetyeltem.
Forró lekvár, kredenc szélén, dunsztban szunnyad dunna mélyén.
Csámpás libanép
Fehér tollú, hangoskodó libanép, libanép!
Miért gágogtok, kiabáltok tyúkudvarnak peremén?
Közös nyelvük érthetetlen, halandzsáznak, szárnyalnak, minden kérdés válaszául jó hangosan gágognak.
a világra, ’hát, így élik az életet!
Balatoni tétova
Eljött hát, felvirradt ez a nap az égen, hajó hátán utazunk Balaton vizében.
Kócos hajunkat szellő igazítja, fodros, bozontos felhő simogatja.
Zöldeskék tengerünk ringató habjai, bársonyos pázsiton sétáló sellői.
Csillámló pikkelyek, halacskák tánca, hináron hintázó bajszát pödrő harcsa.
Láthatár tetején tihanyi imádság, madártávlatból igazi királyság.
Mélységben pihenő jóságos sárkány, ki tudja előjön-e, ha hívja a királylány.
Szemebe tükröző meleg napsugár, hagyom, hadd cirógasson a szikrázó nyár.
Hajónk orra szeli a habokat, sirályok vigyázzák, röptük parola.
Csobban a víz csacsogón, nevethetünk kacagón, táncolhatunk cifrázón, vígságban, vígságban.
Móka, kacagás, sok-sok vidámság,
Mici, Juci, Kati, Laci vár majd ránk, vár majd ránk!
Hajónk neve mesevilág, szereplők a gyerekek, varázslatos gondolatok úsztatják a felszínen.
Hajfonó
„Fonó, fonó hajfonó, cicomázó, trillázó, barna, szőke, fekete, gyöngybokrétát köss bele!”
(csujjogató)
Fonjuk be a hajunkat koszorúba!
Kössünk belé pántlikát lobogósat!
Fújja, fújja a szél a hajunkat, pörgeti forgatja a szalagunkat. Felvirradt a vasárnap „eszematta”
indulunk a templomba szépen sorban!
Imára kulcsolom a kezemet, úgy ülök a templomban melletted.
Bakonyerdő
Erdő, erdő Bakonyerdő, kacskaringós útvesztő.
Hol a patak folydogál, szarvas, állat odajár.
Erdő, erdő Bakonyerdő lombja alatt hűs az erdő.
Napsütötte árnyéka, holdvilága lámpása.
Kerekerdő, Bakonyerdő, betyár lakta varázserdő.
Közepében van egy tó, abban fürdik a fakó.
Erdő, erdő Bakonyerdő, kacskaringós útvesztő.
Benne fészkel egy madár, sárga tollú kismadár.
Kemence, kemence
Zsuppfedeles házikóban, nagyanyónak konyhájában, búbja van a kemencének, miben sül a finom étel.
Benne sül a finom cipó, túrós rétes, sült mogyoró, liba combja, ízes bukta, lágy galuska, sós batyucska.
Benne sül a diós briós, meggyes pite, sós gerlice, búzakenyér, mákos béles, hála, s áldás legyen érte!
Hurka, kolbász, pecsenye
Fagyos szél fúj, arcom piros, lábam ujja lefagyott, forró tea, meleg kályha segít majd a bajomon!
Csíp a hideg, köd lehelet, bőr csizma, vastag kabát, bundás csizma és kucsma.
Kövér hurka, finom kolbász, pecsenye, fehér abrosz roskadásig van tele.
Kövér hurka, finom kolbász, pecsenye , malac farka kunkorodjon az égbe.
Forró zsírban mártózik a tepertő, kemencében sül a hájas herkentyű.
Kövér hurka, finom kolbász, pecsenye, fehér abrosz roskadásig van tele.
Kövér hurka finom kolbász, pecsenye , malac farka kunkorodjon az égbe.
Kisgömböcke lóg a padlás derekán, füstölőben táncot jár a friss kolbász.
Kövér hurka, finom kolbász, pecsenye, fehér abrosz roskadásig van tele.
Kövér hurka finom kolbász, pecsenye, malac farka kunkorodjon az égbe.
Sehonnai recept
Fogj egy jókedvet, teli pohárral!
Egy kis tapasztalatot 5 dekával.
Sózd meg hozzávalóval!
Fűszerezd dióval!
Keverd pörgentyűvel!
Kóstold újjhegyeddel!
Cifrázd kakaóval!
Formázd sütőporral!
Süsd meg sütőben!
Szórd meg örömmel!
Tálald kedvesen, úgy ahogy sütötted!
Boszis Dal
Apró murok, petrezselyem, a boszorkány veszedelem!
Alig várja az ördögöt, hogy elvigye a vén dögöt!
Főzzünk, főzzünk valamit, tegyünk bele akármit!
Túró, tej és karamell, néhány liter az is kell!
Főzzünk, főzzünk valamit, tegyünk bele akármit!
Csicsóka kell, egy kiló, kendermag egy pikoló.
Főzzünk, főzzünk valamit, tegyünk bele akármit!
Zöldborsóból néhány szem, kökörcsinből huszonegy.
Főztünk, főztünk valamit, tettünk bele akármit!
Mi kell még a jó főztünkbe?
Kutya farka, egér szőre, vagy macska farka, egér szőre?
Boszorkányos főzős vers
(dalszöveg)
Szél fútta, szél járja
vadgesztenye ágait, hogyha kezem felemelem, elmúlik a veszedelem!
Hipp-hopp-hopp!
Boszorkányos a világunk, seprűn járunk, cikázunk.
Eltűnünk, ha akarjuk, láthatsz, hogyha úgy hagyjuk.
Sokat főzünk, kotyvasztunk, erdő mélyén tanyázunk.
Utad felénk ne téveszd, ha csak veszted nem érzed!
Utad felénk ne téveszd, ha csak veszted nem érzed!
„Gyertek, gyertek, dalolózni, jó szándékkal összegyűlni! Úgy énekelj, mint a madár, mely az ágról másikra száll!”
Horváthné Szabó Andrea