Exhibition catalogue of "The Numerus Clausus vs. Women", August-October 2021 2B Gallery, Budapest

Fortepan 158398 – Preisich család

A numerus clausus és a lányok

Az 1920. évi XXV. törvénycikk „a tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra való beiratkozás szabályozásáról” neutrálisnak tűnő címe ellenére az első világháborút követő korszak Európájának első zsidóellenes törvénye volt. A köznyelvben kezdettől numerus clausus törvényként emlegetett rendelkezés felülírta az addigi magyarországi gyakorlatot, amely minden érettségi bizonyítvánnyal rendelkező diák számára biztosította az egyetemi beiratkozás jogát; 1920-tól a vallás- és közoktatásügyi minisztérium az egyetemi hatóságok javaslata alapján évente állapította meg a felvehető diákok keretszámát. A törvény azonban messze túlment az egyetemre felvehetők számának korlátozásán: a tanuláshoz való jogot politikai, vallási, nemek szerinti, és alkalmazásában gyakran faji kritériumokhoz kötötte, és ezzel megszüntette a felsőoktatásban addig érvényesülő liberális jogegyenlőséget.

ségi hovatartozást az anyanyelvhez kötötték – s bár a magyar zsidók többsége a népszámláláskor magyar anyanyelvűnek vallotta magát, a zsidók esetében az anyanyelv helyett a vallást tette meg a nemzetiségi hovatartozás kritériumának.

Ennél is fontosabb, hogy a törvény egy tollvonással megszüntette a zsidók 1867-es jogi emancipációját, amennyiben izraelita felekezetű magyarok helyett zsidó nemzetiségűnek minősítette őket. A numerus clausus törvény alkalmazásával megbízott egyetemi vezetők többsége nem szorult biztatásra, s a baloldali és zsidó felvételizők mellett a nőket érintő rendelkezést is túlteljesítette. A végrehajtási utasítás szerint a betöltetlen helyekre nőket rendkívüli hallgatókként fel lehetett venni, a legtöbb budapesti egyetem azonban egészen 1926-ig csak a legritkább esetben engedélyezte női hallgatók beiratkozását.

Az 1920-as tanévtől kezdve az egyetemre jelentkezőket első lépésben „nemzethűségi” és „erkölcsi tekintetben feltétlenül megbízhatósági” szempontok alapján is megszűrték, s a felsőbb évfolyamokról is kizárták a forradalmak alatt szerepet vállaló, baloldali diákokat, mint például a Galilei Kör tagjait.

A törvény végrehajtási utasításának 3. paragrafusa utasította a tudományegyetemeket, hogy az éves keretszámot az ország területén lakó egyes népfajok és nemzetiségek arányának megfelelően töltsék be. Az utasításhoz csatolt táblázat az izraelitákat külön nemzetiségnek véve népességbeli arányukat 6 százalékban állapította meg, s ebben a számban maximálta a felvehető zsidó diákok arányát.

A numerus clausus törvény drasztikusan csökkentette a magyarországi egyetemre beiratkozott zsidó egyetemi hallgatók számát és arányát, és tízezrek elől zárta el a továbbtanulás útját. A törvény mellett a Horthy-kor hivatalos politikává emelt antiszemitizmusa és a jobboldali diákszervezetek fizikai terrorja is ezreket késztetett arra, hogy a háborút követő gazdasági és politikai válság évei alatt, nagy nélkülözések árán külföldi egyetemekre iratkozzanak be. Becslések szerint tízezres nagyságrendre tehető azoknak a magyar zsidó diákoknak a száma, akik 1920 és 1938 között külföldi egyetemeken tanultak – hogy azután hazatérve többnyire sikertelenül próbálják honosítani, nosztrifikálni orvosi vagy mérnöki diplomájukat. 1938 után a nácizmus európai előrenyomulása pedig ezt a „kiskaput” is bezárta.

Ez a zsidóság jogi megítélésében két szempontból is radikális fordulatot jelentett. A törvény végrehajtási utasítása utólag átértékelte a népszámlálási adatokat, melyek a nemzeti-

A közhiedelemmel szemben 1928-as módosítása csak a törvény betűjében hozott változást, amennyiben a „zsidó” megjelölést az apa foglalkozásának gondosan kalibrált,

a zsidó hallgatókat hasonló mértékben sújtó, diszkrimináló meghatározásával helyettesítette. Szellemében és gyakorlatában azonban a numerus clausus a korszak egésze alatt érvényben maradt, és történészei szerint a polgári jogegyenlőség sérelmének legitimizálásával nagyban előkészítette a talajt az 1930-as évek végének zsidóellenes törvénykezéséhez.

A kiállítás főszereplőit, a képeken szereplő fiatal lányokat nehéz lenne egy kalap alá venni. Bár mindegyikük 1900 és 1925 között született, születésük helye és ideje, gazdasági és társadalmi helyzetük, családi és kulturális hátterük, lakóhelyük, felekezetük, apjuk foglalkozása, saját eredeti szakmájuk, későbbi pályájuk szerint rendkívül széles spektrumot foglaltak el. Amiben mindannyian osztoztak, az a tanulás szeretete és a továbbtanulás vágya volt – és hogy valamen�nyiük életét alapvetően befolyásolta, lehetőségeiket, választásaikat korlátozta, 1945 előtt meghatározta a numerus clausus.

Kiállításunk a numerus clausus bevezetésének századik évfordulójára készült, hogy a példátlan akadályok ellenére is imponáló helytállásuk és teljesítményeik felidézésével állítson emléket e zsidóként és nőként is hátrányosan megkülönböztetett generáció tagjainak. A fényképekből, dokumentumokból, interjúrészletekből, írásos visszaemlékezésekből rekonstruálható, néhol összeérő, máskor elágazó sorsok számtalan egyedi és kollektív kérdést vetnek fel. Hogyan befolyásolta a numerus clausus a két világháború között gimnáziumba járó magyar zsidó lányok választásait? Milyen tényezők döntötték el, hogy külföldre menjenek-e tanulni, vagy itthon maradva, ideiglenesen vagy ambíciójukat végleg feladva szakmát, korabeli kifejezéssel „ipart” tanuljanak?

Milyen foglalkozások vagy szakmák, szellemi, gyakorlati és

művészeti területek maradtak elérhetőek számukra? S megfordítva a kérdést, hogyan hatott a kiválóan tanuló, otthonról és a korszak legjobb középiskoláiból széleskörű, modern európai műveltséget magukkal hozó fiatal lányok beáramlása az olyan, egyetemi végzettséget nem követelő területekre, mint a fényképészet, a pszichoanalízis, a gyógypedagógia, a mozgásművészet, vagy a reformpedagógiai áramlatok? Kiállításunk célja, hogy hozzájáruljon ezeknek, s a numerus clausus tágabb, a magyarországi nőemancipációt, a zsidó asszimilációt alakító hatását vizsgáló kérdéseknek a megválaszolásához.

A kiállítás keretében felvillantunk néhány tipikusnak vélt, tragikus vagy szerencsésre fordult sorsot a háború és a vészkorszak éveiből; és példákkal illusztráljuk a háború utáni világban megnyíló magánéleti, szakmai és közéleti lehetőségeket, kihívásokat is. Az 1945 utáni újrakezdések, megvalósított vagy éppen végleg feladott egyetemi, szakmai ambíciók, s nem ritkán sikerek bizonyítják a numerus clausus korszakokon átívelő, évtizedekig továbbélő társadalmi hatását. A képekről hozzánk szóló fiatal lányok – anyáink, nagynénjeink, nagyanyáink, akik ma már lányaink, unokáink lehetnének – példái pedig azt igazolják, hogy a zsidó nők a magyar századforduló biztatóan induló, de 1919 után megtört modernizációját követően is kimagasló szerepet játszottak a progresszív művészeti és szellemi irányzatokban.

Köszönjük a családtagoknak, hogy fényképek és dokumentumok közreadásával és visszaemlékezéseikkel lehetővé tették a kiállítás megvalósulását.

Szapor Judit A kiállítás a Social Sciences and Humanities Research Council of Canada által támogatott „Antiszemitizmus a felsőoktatásban, nőemancipáció és zsidó asszimiláció” című kutatáshoz kapcsolódik.

Kurátor: Szapor Judit és Karádi Éva Látvány: Szentesi Csaba, Jávor István, Csanádi Judit és Kiss Gabriella

A numerus clausus és a lányok

A numerus clausus és a lányok

A numerus clausus és a lányok

A numerus clausus és a lányok

A numerus clausus és a lányok

A numerus clausus és a lányok

A numerus clausus és a lányok

A numerus clausus és a lányok

A numerus clausus és a lányok

Fortepan 158398 – Preisich család