A DUNAPENTELEI ZSIDÓ KÖZÖSSÉG
TEMETŐJÜK FOTÓK IV. kötet
Összeállította: DR. OROSZNEBABANITS IRÉN ny. középiskolai tanár
Dunaújváros, 1996. november 1.
Goldenberg Éviké emlékére Előszó
Amikor Bene Károly, a Dunaújvárosért Városszépítő és Védő Egyesület elnöke megkért e téma feldolgozására, nem gondoltam, milyen nehéz fába vágom a fejszémet.
Hogyan éltük át a H világháborút?, Penteleiek hadifogságban, Pentelei képeskönyv: ennek a 3 kötetnek összeállítása csak idő és türelem kérdése volt: akadt elég forrásanyagom. Ám ennél szinte semmi. Nincs ittlakó túlélő, a zsinagóga helyén (a Szórád iskolával szemben) a Perjési-ház emelkedik.
Viszont: A falu múltját nem lehet náluk nélkül hitelesen ábrázolni Együtt éltek velünk Általában kereskedők, iparosok voltak
Először a könyvtárból kivettem néhány kötetet, azután a városszépítőktől megkaptam temetőjük kulcsát és sok fényképet a sírokról (melyeket Hajdú György készített).
P. Fekete István a Dohány utcai zsinagóga képeivel és tanácsaival segített
Czékliné (Manci) unokanővérem családi fényképeket adott, ezek a 30-as évek végén készültek
Dr Kucserka Vilma, hajdani osztálytársam és TóthJózsefné, Markovics
Ili is járt a Szentföldön Saját fotóikat, könyveiket kölcsönözték Köszönöm nekik. Nulláról egyre jutni a legnehezebb, a többi már könnyebb.
Ez a mű is szubjektív helytörténeti kordokumentum A múltunk velünk együtt él Nemtudunk szabadulni tőle
Aki ide települt, vagy itt nő fel, jobban megismeri annak a helynek történetét, amelyre a város épült.
Szándékom volt az is, hogy mikor aNagytemetőben a deportáltak neveit olvassuk, ne csak a betűket lássuk, hiszen emberéletek húzódnak meg mögöttük: érző, dolgozó, családszerető, becsületes magyar zsidók nevei Mi, penteleiekjól ismertük, becsültük őket, de az idetelepülteknek csak nevek...
A mai napig hiányolom, hogy a Szórád iskola előtti I. világháborús emlékmű (készítette: Bory Jenő: 1926) nevei mögött nem ismerek senkit. Később születtem, de ha valaki feldolgozta volna az életüket, legalább emlékeink lennének róluk.
Nem törekedtem totalitásra, nem is lehet. Tudományos igényeim sem voltak -ez a történészek feladata. Csak a magam szerény módján próbáltam megemlékezni azokról, akik nemzedékeken át együtt éltek velünk.
Felépítés:
1. 2 3 4 5. 6 7. 8. 9 10 11 12. 13 14. 15. 16 17. 18. 19 20 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27
Eloszo
Személyes visszaemlékezések: Horváth Katalin (Garbacz Istvánné) Horváth László Tóth Mária (Czékliné) Garbacz István
Orbán Mariska (Pukli Györgyné) Babanits Irén (Oroszné)
Dóra Piroska (Pintér Vilmosné) Nyuli Istvánné (Bölcskei Juci) P Fekete István Emlékezés amúltra A zsinagógában Szabó János Kánitzék Laxék Fekete János Hingyi Juci (Markovics Györgyné)
Csupity Simon: Kései látogatás Tóth József Családi fényképek Schlittemé Nyuli Panniigaztörténetei: a, Hazaérkezés a kapálásból b, Netike "klubja" c, Liba galiba ' Zsidóviccek Szokásaik Temetőjük (leírás) Sírkövek Fotók Utószó
2 4 5 7 8 9 11 12 13 14 14 15 16 17 18 18 18 19 19 23 24 24 27 30 38 40 43 56 67
Horváth Katalin (Garbaczné)A 40-es évek elején a Franki-kastélyban dolgoztam szobalányként 12 szoba épült, amelyeket két lány takarított. Az uraság megszólítása: nagyságos úr, neve: Franki Zsigmond. 1200 kat.h. volt birtokukban Nagyvenyim közelében, Szedres pusztának hívták Kb 30 családnak adtak munkát, a cselédek az állatokat (lovak, tehenek, disznók stb.) látták el. Dolgozott ott kertész is, ispán, parádés kocsis (az uraságot szállította hintón), bognár és kovács Az ottani kastélyban a fia, László lakott feleségével, Szávics Margittal. Gyermekük nem született.
Visszatérve szüleire: szakácsnő és komornyik is szolgált itt Nagy tiszteletet éreztünk irántuk, anagyságos asszonynak (Sarolta) minden reggel az akkori szokás szerint kezet csókoltunk.
Őszintén szerettük őket, mert emberségesen bántak velünk, pl.haünnep közeledett, mindig ajándékot kaptunk. Kevés helyen lehetett tapasztalni, amit ott: ha délelőtt elvégeztük a munkát, ebéd után átöltözhettünk, és szabadon rendelkezhettünk saját időnkkel (ritkán kaptunk külön feladatot)
Ez a kastély a mostani Százlábú hídközelében a Pentelei Molnár János -házzal szembeni hegyen épült. Földszintes volt bekerített udvarral, parkkal. Sárga színű épület, hosszú, téglalap alakú (Mamárse hegy, se épület.)
A szobák rendeltetése: háló, szalon, ebédlő, iroda (ez volt a dolgozó szoba), könyvtár, a többi vendégszoba; kamra, konyha, fürdőszoba, lépcsőház, amelyből a pincébe lehetett jutni Ittszoktam letisztítani László sáros cipőjét, hogy tiszta lábbelivel léphessen be szülei szobájába.
A pince hatalmas, boltíves helyiség, téglával kirakva, otttárolták a bort hordókban.
Innen ki lehetett lépni a nagy méretű mosókonyhába, ahol a felfogadott mosónő végezte nehéz munkáját Előfordult, hogy mi is segítettünk neki: erős kefével sikáltuk a teknőben lévő langyos vízben a konyharuhákat. Ha innen kiléptünk, aparádés kocsis házához értünk.
A szobák parkettásak (kis darabokból) voltak, amiknek fényesítését a lábunkra húzott viaszos kefével végeztük.
A fogadószoba, a szalon tetszett legjobban: piros bársony huzat a bútorokon, mintás tapéta, nagy perzsaszőnyeg, festmények.
Az ebédlőben hatalmas tálalószekrény, tele értékes porcelánnal: étkészlettel. Középen óriási asztal. A parketta mindig ragyogott. Az ebédlőből a hálószobába lehetettjutni A szobák egymásba nyílóak voltak, mellettük hosszú folyosó húzódott.
1944 tavaszán, amikor a németek több helyiséget -köztük az ebédlőt iselfoglaltak, a hálószobából lestek át a tulajdonosok a mulatozókatonákra. Amikor ezt azok észrevették, az ajtó elé tolták az ebédlőszekrényt Olyan súllyal rendelkezett,hogy a féltett parkettábamélyen belevágott.
Szüleim aggódni kezdtek, és kb. másfél évi szolgálat után hazahívtak. Amikor ezt bejelentettem Franki Zsigmondoknak, láttam rajtuk, mennyire rosszul esett nekik.
Egy napona nagyságos úr a szobájába kéretett
- Kati, nagyon szeretnélek megkérni, most ne menj el, ne hagyj itt bennünket, hisz édesapád is nálunk dolgozik, szeretünkbenneteket.
- Sajnos, nem tehetem - válaszoltam fájó szívvel - én nagyon szívesen maradnék továbbra is, de a sors közbeszólt.
Láttam nyugtalanságukat, aminekem szomorúságotokozott.
Utána nemsokára összeszedték a zsidókat: a mai Baracsi utcai Bruckmalomba zsúfoltak össze ötvenhatembert.
Fiuk - László - megmaradt Horváth László pentelei földije mentette meg.
Véletlenül találkoztunk hosszú idő után. Az egyik buszmegállóban 1950-ben felismertem, meglepődött,s nagyon megörült Kicsit elbeszélgettünk. Örömmel töltött el, hogy legalább ő életben maradt. A szüleit őszintén sajnáltam, s ha rájuk gondolok, mindig fáj értük a szívem.
Vallásosságukra visszaemlékezve: régóta áttértek a katolikus vallásra családostul, állandó helyük volt a templomban.Iderendszeresenjártak.
Horváth László
Horváth László tősgyökeres "pöntölei" ember. A háború előtt Pálhalmán, a Dóra uraságnál aratott, masinázott Onnan vitték katonának 1941-ben.
Megjárta afrontot,egy támadás során találat érte. A hogyanra, mikéntre nem emlékszik, egy kórházban ébredt fel Fejsérülést kapott, és kétoldali állcsonttörést szenvedett.
Ennek "köszönhette", hogy gyógykezelésre visszakerült Magyarországra. Ötvenszázalékos rokkantnak nyilvánították. Vége a katonaságnak, gondolta, de nem így történt. Visszamaradó különítményes lett. Ennek köszönhetően találkozott sok zsidóval, akiket még nem irányítottak a haláltáborokba.
Köztük volt földije, a pentelei Franki László is.
S mint afféle szabadon járó katonának, lehetősége nyílt arra, hogy svéd menlevelet - Wallenberg-féle slusszpasszot1 - szerezzen neki és társainak. Franki -Laci bácsinak köszönhetően -túl is élte aháborút.
- Nem gondoltam én akkor arra, hogy hőstettet hajtok végre. Egyszerűen igazságtalannak éreztem azt, amit a zsidókkal műveltek. Sőt. A háború után sem beszéltem erről senkinek A pöntöleiek azért tudták jól, hogy a Franki Laci mit köszönhet nekem.
Már itthon voltak mind a ketten, de a háború még nem ért véget, Pentelén az oroszok és a németek egymásnak adták a kilincset. Utoljára, amikor bejöttek a németek, Franki kétségbeesetten fordult Laci bácsihoz: valami papír kéne..
Laci bácsi pedig megszerezte. Még a budapesti laktanyából meglovasított pecsétek segítségével Persze, voltak azért olyanok, akik ezt a cselekedetét nem néztékjó szemmel
- Nem mintha azért tettem volna, de Franki nem maradt hálátlan. Egy kocsi búzát, egy kocsi kukoricát ajándékozott nekem Amikor pedig apám földet igényelt, s az öt holdatmegkapta, azt mondta: itt a traktor. Szántsd fel vele! Volt egy arany pecsétgyűrűje. Azt mondta, ha meghal, az enyém lesz. Még több mint negyven évig élt, hál' Istennek De amikor elment, a fia értesített:jöjjön a gyűrűért, megérdemelte.
Nagy Lászlót, Horváth Lászlót és Harmat Frigyest a második világháború európai befejeződésének és a fasizmus felett aratott győzelem 50. évfordulója alkalmából Nemzeti Ellenállási Emléklappal tüntették ki.
(A HÍRLAP: 1995. V. 9.)
iRaoul Wallenberg svéd diplomata a budapesti zsidók ezreinek megmentője volt. (Dunaújvárosi Hírlap 1996. X. 1.)
Tóth Mária (Czékliné)
Goldenberg Lajos: Tót u. (ma Petőfi u. a posta oldalával átellenben) villanyszerelő, inasokat tartott, pl. Potornai Ferit, Garbacz Pistát. Emberséges volt Kukoricatöréskor mindig elengedte segíteni a tanulókat a felesbe kiadott apósa földjére: az Alájáróba (Baracs felé). Rábeszélte édesapámat, vegyen női kerékpárt, ne kelljen annyit gyalogolnom a szőlőbe a Duna-dűlőbe(Kozider: D-irész).
Felesége: Manci. Szép, dolgos fiatalasszony, pl. kimeszelte fehérre a konyhát Egyetlen lányuk: Éva, göndör, szőke hajú, kék szemű Jó tanuló, édesanyja versenyeztette iskolatársaival otthon, ki tud szebben írni, olvasni, verset mondani.Szerettük, becsültük őket.Tőlük ugyanezt az érzést kaptuk.
Lajos édesapja kántor és sakter (állatlevágó) lett, nagy tekintélyű ember a hitközségben Hozzájuk -mint kislány- napontahordtam a tejet Ha nagy ünnepet tartottak,a kántor felesége saját maga fejte meg a tehenetnálunk az ő edényükbe (kóser étel). Örültem ennek az ünnepnek, mert rengeteg pászkát (macesz: kovásztalan kenyér; nagy, kerek ostyaszerű, ropogós étel) kaptam.
Egyszer kb. 8 éves koromban a ludakért mentem. (Akkoriban, a 30-as években szokás volt ősszel Pentelén, hogy a magludakat - 1 gúnárt és 4 -5 tojót - lehajtottunk az iskoláig, míg átmentek a Fő utcán, s maguktól leballagtak a Régi posta utcán (ma Tisza u.) a Duna-partra legelni és fürödni, amíg be nem fagyott a víz Estefelé pedig az iskolánál vártuk őket.) Egy szombaton a zsinagógába (az iskolával szemben) hívott a kántor bácsi, bevezetett kézen fogva az épületbe, és megkért, oltsam el a gyertyákat, mert nekik azt hitük szerint nem lehetett elvégezni. Teljes sötétségben, de óriási bizalommal irántajöttünk ki a templomból. Mivel mindennaptalálkoztam a jóságos emberrel, ezt a cselekedetet természetesnek vettem Figyelmeztetett, óvott, hogy ne féljek, és én nemis féltem.
Azóta is szeretettel és tisztelettel gondolok rájuk Az életemnek kevés olyan szomorú napja volt, mint amikor gyalog kísérték őket az állomásra A sírással küszködtünk egésznap.
Garbacz István
1940-ben tanuló voltam Goldenberg Lajos villanyszerelő és műszerész mesternél. Akkor ismertem meg őket közelebbről: Fiatal, dolgos felesége és 4 éves kislánya - Éviké - alkotta a családot A Tót utca elején kb. a posta sarkával szemben egy, az utcával párhuzamos hosszú házban laktak, ott épült a műhely is (maAniszfeld Erzsébet kisiparos háza).
Mesteremet igen szimpatikus embernek tartottam, és becsültem szakmabeli precízségét. Dunapentelén csak ő dolgozott egyedül villanyszerelő műszerészként
Disznóneveléssel is foglalkoztak, apósának tetemes mennyiségű földjén megtermett a kukorica. Ők nem fogyasztottak sertéshúst, eladásra tartották az állatokat
Vallásos emberek lévén rendszeresen jártak a zsinagógába (az iskolával szemben). A baromfit a sakterral vágatták le. A kamrában állandóan lógtak a füstölt libacombok (minta katolikusoknál a füstölt sonkák) Szombaton,az ünnepükön sóletet ettek, ebbe is füstölt libacomb került.
1944-ben, amikor már segédként dolgoztam náluk, főnökömet elvitték munkaszolgálatra.
A család egyedül maradt. Édesapám akkor községi rendőr volt, figyelmeztette őket a rájuk váró veszélyre - Összepakoltunk sok értékes alkatrészt, kerékpárokat, villanymotorokat stb., s elrejtettük a Venyimi utcai családi házunknál Amikor később az orosz katonák megtalálták ezeket az eszközöket a polyvaházban, két kerékpárt rögtön megragadtak Édesapám ellenkezett, ezért kis híján fejbelőtték. A bicikliket sajnos, elvitték (elzabrálták)
Csepelen Potornai Ferenccel (aki inasként dolgozott előzőleg Goldenberg Lajosnál) meglátogattuk egykori főnökünket '44 októberében. Mi katonák voltunk Megbeszéltük Ferivel, hogy megszöktetjük Nagyvenyimre szerettük volna vinni, ahol nem ismerték, és el lehetett volna bújtatni, sok ismerősünk élt ott A 103-as légvédelmi ütegnél, ahol én szolgáltam, HiosPista dunapenteleilakos volt az ütegírnok Adott egy kísérő levelet, amellyel a mi felügyeletünk alatt szabadon mozoghatott. Akkor a zsidóknak sárga csillagot kellett viselniük Vele levetettük útközben
A megbeszélt időben már kísértük Kelenföldre, hogy vonattal utazhassunk Venyimre.
A pályaudvar kapujánál meglepetésünkre Ragacs Géza rendőrt láttuk meg, aki szintén pentelei születésű és mindhármónknakjó ismerőse volt. Szerencsére nem lett baj, intett a fejével, hogy csak menjünk. Eltávozott a kaputól Nem látott "gyanús" egyént (Akkoriban az életét kockáztatta, aki menteni, rejtegetni akart valakit.)
Hirtelen szirénavijjogás: légiriadót jeleztek Mindenkinek el kellett hagynia a pályaudvart. A közeli óvóhelyre mentünk. Megkezdődött a bombázás, tehát vonat már nem indul aznap Főnökünk kérte, kísérjük vissza Csepelre. Tervünk sajnos meghiúsult.
Visszakísértük fájó szívvel, s elbúcsúztunk egymástól. 1945 okt 10-én érkeztem haza a hadifogságból Akkor találkoztam ismét vele, eljött hozzánk meglátogatni, s mondta,hogy nagy fájdalomra jött haza, mert a családját nem találta sehol, többé nemlátta őket
Az elrejtett anyagokat akkor adtuk vissza neki Nem dolgozott tovább a szakmájában. Műhelyét én béreltem, ő pedig teherfuvarozással foglalkozott. Tanulta az angol nyelvet, 1948-ban mindent eladott (már ami megmaradt neki), és Amerikába vándorolt. Többé nemláttam.
Csak jó szívvel, megbecsüléssel és őszinte sajnálattal gondolok rá és családjára Jobb sorsot érdemeltek volna, senkinek nem ártottak soha Rokonaink, ismerőseink ugyanúgy éreztek, mint én. Szegényebb lett a falu nélkülük
Az Iparoskör a Jantsky-vendéglőben tartotta összejöveteleit Pártolták a kultúrát is, pl. Szekulesz Dőli műkedvelő előadást rendezett: a Mágnás Miskára emlékszem
Orbán Mariska (Pukli Györgyné) A pentelei zsidók életvitele és szokásaik
Alig lehettem 8 éves, amikor az akkori Tót utcába költöztünk. Szemben lakott velünk Sziklai Miklós vegyeskereskedő, akihez vásárolni jártunk Mellettük lakott Goldenberg Lajos villanyszerelő, felesége és kislányuk, Éviké. Anyukája mindig hívott, menjek át játszani. Manci néni, mikor már nagyobb lettem, arra kért, hogy segítsek a háztartásban, mert szorgalmas és becsületes vagyok. Iskolai szünetekben az egész nyarat náluk töltöttem, és alkalmam volt sok mindentmegfigyelni szokásaikból.
A zsidó vallás a szombati napot tartja ünnepnek. Pénteken egész nap sütés-főzés volt, és este, mikor a nap lenyugodott, akkor volt gyertyagyújtás, s azt az ünnepi vacsora követte Másnap nem dolgoztak, mentek a templomba Ilyenkor nem gyújtottak tüzet, villanyt, nem ettek leszakított gyümölcsöt, és a zsíros, tejes edényeket nem mosták össze
Baromfihúst fogyasztottak, azt is a sakter, a kántor vágta le Csak szárazon lehetett a tollától megtisztítani, és egy speciális felbontás után bizonyos részeit besózni, s különleges módon kellett kiöblíteni, áztatni. Finom ételeket tudtak főzni.
Kedvelt ételük volt a sólet, és a bórhesz, ami mákkal megszórt fonott kalács. Vízzel dagasztották, hogy a zsíros, húsos ételekhez is tudják fogyasztani. A sólet nagyon finom. Minden pénteken vittem a pékhez, mert kemencében főzték, és szombaton hoztam haza A szombati ebéd elmaradhatatlan ételének számított
Náluk a húsvéti ünnepek is nagy előkészületet igényeltek. Ilyenkor a padláson tartották a húsvéti edényeket, ebben az időben ezekben főztek. Kenyeret nem ettek, csakpászkát, más szóval maceszt.
Vallásos emberek voltak, betartották a szabályokat.
Ősszel újabb nagy ünnepek következtek Az újévet ünnepelték, utána jött a nagyböjt, amikoris szigorú koplalás volt Ilyenkor egész nap a templomban voltak, csak napnyugtakor lehetett enni és gyertyát gyújtani Az iskolai tízpercekben mindig szaladtam tüzet, villanyt gyújtani, mert ünnepekkor ezt nem tehették meg
1944-ben egy napon azután nem volt szabad átmenni hozzájuk. Nagyon odavoltam, gyerekfejjel nem tudtam felfogni, hogy miért nem. Azután elvitték őket a gőzmalomba. Elmentem, ők odajöttek a kerítéshez, persze, nem engedtek be. Éviké sírva kért (8 éves volt), hogy menjek be, de hiába, nem lehetett. Manci nénit kérdeztem, hogy vannak. Azt felelte: Halálra ítéltek bennünket. Utána soha többé nem láttam őket.
Talán többet is tudnék írni, de 52 év távlatából nem könnyű felidézni a régi dolgokat.
Szerettem őket, sokat tanultam tőlük: tiszteletet, emberséget, alázatot. Ezjellemezte mindannyiukat.
Oroszné (Tót u. ma Petőfi u.)
1944 tavasza, nyara: Minden zsidót gettóba tereltek a nyilasok, pedig rendes, dolgos, vallásos, tisztességes emberek voltak, senkinek sem ártottak Lefoglalták minden ingó és ingatlan vagyonukat Szekérre terelték fel az időseket, kisgyerekeket, a többiek pedig gyalog mentek az utcánkban az állomás, majd a halál felé
Az egész falu rendesebb rétege sajnálta őket. - Húgom osztálytáisa volt Goldenberg Éva: szőke, kék szemű, szülei féltett, egyszem, tehetséges, gyönyörű kislánya. - Sziklai bácsi és néni, akiknek vegyesboltjában vásároltunk: szelíd házaspár volt. Hitelt is adtak jószívűen. Két fiukat taníttatták. Sajnos, munkaszolgálatra vitték Sándort és Gyurit, ahonnansoha többé nem tértek vissza. Apjuk emiatt felakasztotta magát a padláson, de levágták a kötélről. - Az utcánkban lakott még két idős testvér: Regina (Rezsina) és Rebeka (Rebekka). Vallásosak voltak. Amikor szombaton iskolába mentünk, behívtak bennünket a tűzhelyben lévő fa meggyújtására, mert ők ezt ünnepen nem tehették meg - Vagy a zsidó kántorék, a szép fiatal feleség, a négy kisgyerek Ha sátort emeltek az udvaron, megcsodáltuk - Deutsch Panni a Lengyel közből: olyan fmom kelengyéje volt, hogy amikor nálunk már a konyhát is elfoglalták az oroszok, tőlük hoztak egy pehelydunnát, és arra fektették a vérző sebesülteket - Laxék: fogorvos, fiatal feleség, kisfiú.
A helyi kulturális életbenjelentős szerepük volt.
MAGNAS MISKA
operett 3 felvonásban
Irta: Bakonyi Károly Zenéjét szerezte:Szirmai Albert Főrendező: Szekulesz Adolf
Zongorán kísér:Dr. Lax fenőné
Hegedűn kísérik: Dr. Lax fenő. Arató Ede, Dr. Nagy Zoltán
Nevüket tábla őrzi aNagytemetőben. Kegyelettel gondolok rájuk. Kávémat mindig egy kis finom, szinte átlátszó Zsolnay-porcelán csészéből - ami virággal díszített, és kis alátéttel rendelkezik - iszom Bár többféle van, nekem ez a legkedvesebb. Van párja is, egy teáscsésze, egy váza lepkemotívummal és egy hamutálca Relikviák Amikor a módosabb zsidók megtudták, mi vár rájuk, sokan este, éjjel a Dunába dobtak rengeteg értéket. Aki ezt észrevette, később kiszedett néhány edényt, vagy amit talált. Ismerőstől kaptam, s már fél évszázada "emlékeznek" és emlékeztetnek
A napokban egy házaló 5000 Ft-ért meg akarta venni. Nem eladók!mondtam. A dupláját ígérte. Akkor sem, ha 100.000 Ft-ot fizet értük!válaszoltam Ekkor feladta Az emlékeim nem eladók ( Részlet az I.kötetből.) )
Dóra Piroska (Pintér Vilmosné)
Nagyanyámtól hallottam, hogy Dunapentelén a Gőzmalom utca (ma Baracsi u.) nevét az ott működő gőzmalomról kapta A tulajdonosa: Bruck Ernő és felesége volt.
Nagyanyámék földtulajdonnal rendelkeztek, aratás után a gabonát a malomba vitték őrölni. Valószínű, hogy ez a kapcsolat hozta őket össze, többször elbeszélgettek egymással. Az ő elbeszéléséből tudtuk meg, hogy Bruckék rendes, dolgos, művelt emberek voltak Egy szép nyári délelőtt nagyanyám nagy bevásárló kosárral jött a Faragó-féle boltból, és összetalálkozott a malom előtt Bruck Ernőnével. Nehéz kosarát a földre tette, és barátságos csevegésbe kezdtek Addig beszélgettek, míg Bruckné beinvitálta nagyanyámat a házukba. A főúri módon berendezett lakás, a szép fényes parketta, a bútorok, a csipketerítők, porcelánok megnyerték tetszését Hisz akkoriban a padlós szobák már jómódra utaltak. A legtöbb falusi házban a helyiségek földesek voltak. Az egyik szobában még egy fekete zongora is látható volt
Nagyanyám a zongorához lépett, és ujjával leütött egy billentyűt Bruckné észrevette, hogy vendége vonzódik a zenéhez. Odaült a zongorához, és belekezdett egy magyar nóta eljátszásába. Sok szép dal hangzott el nagyanyám nagy örömére Ezután gyakran beszélgettek pénzről, politikáról, háztartásról, gazdálkodásról.
De jött 1944. Deportálták őket sok zsidó családdal együtt. Egy ideig a gőzmalom melletti magtárba zárták őket, fegyveresek őrködtek éjjel-nappal Később vagonokba rakták, és haláltáborokba szállították szegényeket Csak suttogásból és félszavakból vettem ki (gyermekeknek nem volt szabad tudni), hogy voltak azért akkor is nagyon jó emberek, akik különböző élelmiszereket csentek be számukra Úgy tudom, hogy nagymamánk is köztük volt Ő frissen fejt tehéntejet juttatott nekik Ám ez csak titokban történhetett, mert ezért súlyos börtön, vagy még ennél is szigorúbb büntetés járt
1980-ban jártam a BIRKENAU-i haláltáborban, ahol láttam egy hatalmas fekete táblát, amire fehér betűkkel voltak felírva a Magyarországról elhurcolt és megölt zsidók nevei. Az ő nevük is látható: Bruck Ernő és Bruck Ernőné.
Összeszorult a szívem, hisz ők is dunapentelei lakosok voltak, mint én, és sohasem jönnek már vissza a mi kis közösségünkbe
A háború után a ház sokáig gazdátlanul, elhagyottan állt. A kertet magas gaz nőtte be. A fényes parkettát valaki felszedte. Az ajtók, ablakok eltűntek. Holdvilágos estén, amikor a fák és bokrok árnyai hosszúra nyúltak az elhagyott ház falán, a csendet a kuvikok hangja zavarta meg. Ilyen az a ház, ahová a gazda és a gazdasszony nem térnek már vissza.
Ez csak azért történhetettmeg, mert ők mások voltak: zsidók. Ezért lett az ember embernek farkasa.
Nevüket feltűntették a Nagytemetőben felállított márványtáblán is. Kegyelettel őrizzük emléküket. (Kiemelés az I. kötetből.)
Nyuli Istvánné(Juci)
Amikor meghallottam, hogy a zsidókat a Bruck-malomba vitték, azonnal élelmet pakoltam egy karkosárba Éppen libahúst főztem, sütöttem a Tót utca végi házunkban. Őrök álltak a bejáratnál, nem akarták megengedni, hogy beadjam az ennivalót. Ismertem őket, jól leteremtettem mindkettőt a lábáról Végül nagy nehezen sikerült beadnom, amit vittem nekik. Közben elsírtam magam a sorsuk láttán, hisz ugyanolyan penteleiek voltak, mint én vagy mások.
István
A zsidók külön réteget képviseltek a községben - más életszemlélet, világnézet - szeparáltságuk alapján. Csak egymás között házasodtak.
Szerettem Deutsch Lajos bácsit, a szabót, aki nekem egyszer szép "boy kabát"-ot adott, mármint vettük tőle Barátságos embernek ismertem meg Nála dolgozott segédként Hingyi Miska is Különös részvéttel voltam -és vagyok ma is -a Feith nevű házaló zsidó iránt, akinek vagy nyolc gyereke volt, s egy furnér ládikával járta a pusztákat. Árulta a béresasszonyoknak a madzagot az uruk alsó nadrágjába, hajtűt, tejkrémeí meg a szükséges apróságokat. Elképzelem, micsoda keserveket élt meg a sáros, havas, pusztai utakon magányosan, rossz biciklijét húzva, vonva..
A bőrös Deutsch bácsi ecetfából készülő kenumhoz ajánlott bőrbevonatot
Emlékszem a moziban elhangzott hirdetésre is a nagyfilm előtt a Jantsky-vendéglőben:
Tudja ezt már minden civil és tiszt, Hogy legjobb a Bruck-féle liszt.
Akiknek disznókkal van dolga, Ajánlatos a Bruck-féle korpa.
Bruck malomDunapentele (a 40-es évek eleje)
Emlékezés a múltra
Utcánkban, a Magyar utca 55-ben - ma 29. szám - lakott Dr. Lax Jenő fogorvos és felesége, Kánitz Lili Egy fekete hajú, aranyos kisfiúk volt, Jancsika. Nagyon hasonlított szüleihez. Kedves emberek voltak a fogorvosék. Sokat hívtak, hogy játsszam Jancsikával, mert egyke gyerek és unatkozik Hosszú, széles folyosó húzódotta házban,még mais megvan, de már az új tulajdonos beüvegezte Jó időben a folyosón étkeztek Mindig megkínáltak valami finomsággal. Lili néninek volt egy zongorája, szépen játszott rajta. A házaspárt hallottam énekelni a zongora hangjai mellett, de
hogy mit énekeltek, azt már nem tudom Lili néni megtanított a Boci, boci, tarka.. gyermekdal zongorázására
A doktor bácsi is nagyon kedves volt, szerette a gyerekeket. Mivel fogorvos volt, sokat jártam hozzá, a fogaimat tömte, és a rosszat (tejfogat) kihúzta.
A Magyar utcában volt egy nagy üzlet. Lebontották. Emeletes házat építettek helyette. Az emeleten lakások, a földszinten üzletek vannak (vasbolt, húsbolt stb.).Kánitz Mór és Fia háza volt, ők vezették az üzletet. Kánitz Lili lett a fogorvos felesége
Nagy zsidó ünnepeken láttam, mikor az üzletbe mentem, hogy Kánitz néni a pult szélénél ült, és a fején fehér csipkekendő, még az arcát is takarta Előtte egy szál gyertya égett. Édesanyám mondta, hogy ma zsidó ünnep van, és azért imádkozik.
A ház előtt tartotta a falu kétszer egy héten a heti nagypiacot. Az üzletben mindig nagy forgalom zajlott akkor.
A szomorú deportálásra nem emlékszem vissza, csak a felnőttektől hallottam. Mint kislány nem figyeltem fel a történtekre. Ám azóta sokszor gondolok rájuk szomorú szívvel. -o -
A 30-as években édesapám a mai klubházzal szembeni hosszú zsidó házból (ma Símai-ház) -ahol kiárusítást tartottak- vett egy öntöttvas fürdőkádat (amit még ma is használunk), és szintén vasból készült, festett kiságyat (járókát) Még unokáim is örülnek neki "Eínyűhetetlen" mindkettő Az épület mellett játszótér látható Előzőleg ott is zsidó család lakott az Erdős-házban Lebontották
A zsinagógában
Fazekas Sámuel boltos egyik lánya Olga, a másik Ida, a harmadik Ella volt.
A legidősebb esküvőjére hívtak meg, mivel szemben laktunk egymással a Magyar utcában, és jó viszony alakult ki a családok között A szertartásra nem invitáltak meg, de kíváncsiságból végignéztem.
A 30-as évek elején történt: Földig érő, fehér selyemruhát viselt a menyasszony, a vőlegény sötét öltönyt A zsinagógában más helyről
érkezett rabbi tartottaa szertartást délután A férfiak kalappal a fejükön lent tartózkodtak, mi, nők pedig a karzaton (amely körben futott végig)
A szertartásra nem emlékszem aprólékosan, hiszen akkor kislány voltam, csak arra, hogy a vőlegény összetaposta az üvegpoharat, amelyből ittak.
A lakodalom vidám hangulatban zajlott le a menyasszonyok házában, az épületben. -o -
Szegeden voltunk kirándulni a 60-as években
Az egyik zsinagógában Tóra-tekercseket láttunk A férjem meg akarta érinteni az egyiket, de nem engedték, azt a választ kapta, hogy náluk olyan jelentősége van a tekercseknek, mint a katolikusoknál az Oltáiiszentségnek. Kívül a falon márványtáblán lehetett olvasni az onnan elhurcolt és elpusztított emberek neveit. Többszáz áldozat...
Szabó János
I.
Tizenhárom éves koromtól 2 évig újságkihordó voltam. Naponta kb. 50-60 darabot hordtam ki, a következőket: Az Est (esti újság volt, a zsidók rendelték kb. 16-an),Friss Újság (délelőtti,katolikus), 8 órai Újság (esti lap volt, vegyesenrendelték) Újgalambos (Szilia), Galambos puszta is a területemhez tartozott Általában készpénzzel fizettek, mert aki Goldbergernénál vette (Tót u közepe), az ott fizetett: trafikot tartott (dohányáru-bolt). Bezörgettem a kapun, vagy ott vették át, vagy ha idősebb ember rendelte,bevittem a házba. Mindennap azonos időben vártak, mint a postást.
Délelőtt a postán vettük át az újságot, a többit délután a vasútállomáson: télen-nyáron 4 órakor 3 km-t gyalogoltunk oda is, vissza is Petrovics Sanyi az Uj Nemzedéket hordta ki, ami egyházi lapnak számított. A Pintér gyerekek a Függetlenséget árulták, amely polgári lap volt.
Zsidó családok Pentelén 1940-ben: (amelyekreemlékszem) )
1. 2. 3 4. 5. 6 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14 15. 16. 17 18.
Diászném Goldbergerné
Rezsinanéni Sziklai család Goldenberg Lajos, a zsidókántor Pajzs Miklós Dr. Lax Jenő Farkas Sámuel
Erdős család Veisz Kóbi Wolmann család Fritz Móric Peckner Dávid Kiss Miklós Deutsch Lajos Bruck család Szekulesz család
Tót u. (maPetőfi u.)( kávézó) - »- (trafik) H n _ Béla H Magyar u M ii _ HM _ ii _ n _ - n _ - ii
Lengyel köz (szabó) Gőzmalom u. (maBaracsi u.) Temető u.( kocsma, szeszfőzde)
Kánitzék
„Édesanyám szolgált náluk Szeretett ott lenni Ők is nagyon kedvelték Mikor bementünk a boltba, Üus nagysága sokszor megcsókolt, és teletette a kötényem zsebét cukorral. Volt egy lányuk, Liliké, akit Lax Jenő fogorvos úr vett el."
Laxék
A visszaemlékező édesanyja Lax Jenőéknél segített a házi munkában naponta 2 órát Amikor a fogorvos úr megtudta, hogy elhurcolják őket, biztatta, bármit elvihet a polgári kényelemmel berendezett lakásból, mert úgyis mindent széthurcolnak, akik nem szégyellik. Anyukája csak egy nagyobb tálat mert elvinni, engedéllyel, mert egy nyilas érzelmű S. nevű ember szinte állandóan figyelte aházat. -o -
Fekete János
Amikor meghallottam, hogy deportálják azokat, akikkel együtt töltöttem iskolás éveimet s a levente foglalkozásokat, lerohantamaz iskolába, ugyanis a Bruck-malomból oda kísérték őket, onnan indultak végig a Tót utcán az állomásig. Farkas Számi szatócs egyik lányára emlékszem szomorúan vissza, aki gyenge kis testével hatalmas zsákot próbált vinni a vállán. Az lelógott a bokájáig, s alul egy beföttes üveg eltört, folyt ki a lé...
Talán Ella volt, aki visszakerült A 26-os Építőipari Vállalatnál lett vízhordó Sokáig élt még közöttünk
Hingyi Juci (Markovics Györgyné)
Akikre emlékszem a 30-as évekből: Lusztig Ákos: irodavezető volt, és az artézi kút közelében lakott a katolikus templom túloldalán. Szolgáltam náluk. Szerettek, megbecsültek, jól megfizettek.
Fritz Péter: vegyeskereskedő, a szomszédban lakott. Szolgálólányként ott is dolgoztam rövid ideig. Fiuk, Péter legényember volt.
Albert Rezsőné: gyógyszerész
Farkas Számi: vegyesboltja a mai Pentele Klubház melletti cukrászda helyén épült Három lánya közül Ella tért haza a deportálásból, már meghalt
Wolmann: vegyeskereskedő: háza az iskolával szemben emelkedett
Szekulesz: kocsmáros és vegyeskereskedő volt a Temető utca elején, a templomhoz közel
Csupity Simon: Kései látogatás
A Ráctemplom közelében lakunk, Pentelei Molnár János festő szülőházával szemben a Táltos közben. Anyukámmal igen meglepődtünk, mikor egyik este későn zörögtek a kapun. Hölgylátogatónk érkezett. Mentegetőzött, hogy Amerikából jött, Paksra utazik, de látni akarta azt a helyet, ahol gyermekkorát töltötte. A templom támfaláról ismerte fel, merre kell mennie. Édesapja bőrkereskedéssel foglalkozott, Deutschnak hívták. 0 Teri, '27-ben ment férjhez, kikerült az Egyesült Allamokba Elmondtuk, hogy a régi házukat bombatalálat érte, megsemmisült
A most 86 éves Teri néni körülnézett, végső búcsút vett szeretett szülőhelyétől, és utazott tovább
Tóth József:
Dunapentele II.világháborús áldozatainak állított emlékmű történeteDunaújvárosban (1985)
A szerény emlékmű első felavatása december 7-én még nevek nélkül történt 1990 nov 1-én már 192 név szerepelt rajta, köztük 56 zsidó származású. Ekkor történt az igazi felavatás a város vezetői, a Pentele Baráti Kör, a Politikai Foglyok Országos Szövetsége, s az egyházak részvételével.
A Magyar Izraeliták Országos Képviselete nevében a megjelent rabbi héber nyelven imádkozott (zsidó szertartást ritkán lát a vidéki ember), közben kavicsokat dobott arra az emléktáblára, amelyre a deportáltak nevei voltak felírva, majd magyar nyelven köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik időt, fáradságot és anyagi áldozatot hoztak azért, hogy a zsidó áldozatok neve is felkerüljön az emléktáblára
A deportálás áldozatai:
nev
Bruck Ernő
Bruck Ernőné
Deutsch Lajos Deutsch Lajosné
Deutsch Anna Deutsch Áron Deutsch Mózes
Farkas Sámuel Farkas Sámuelné
Feith Andor Franki Zsigmond
Franki Zsigmondné
Fritz Móricz
Fritz Oszkár
Fritz Oszkárné
Fritz Péter
Goldenberg Lajosné
Goldenberg Éva Hermann Árpád
Kánitz Móricz
Kánitz Móriczné
Kánitz Friderika
Khonné Deutsch Rozália
Khon Márta
Khon Endre
ICiss Miklós
Kiss Miklósné
Kiss Sára
gabonakereskedő háztartásbeli szabó iparos textilkereskedő hajadon bőrkereskedő
ii _
foglalkozás szül év életkor I
textil -vaskereskedő háztartásbeli kereskedő földbirtokos földbirtokos vegyeskereskedő ii háztartásbeli tanuló háztartásbeli tanuló kereskedő segéd vegyeskereskedő háztartásbeli kereskedő baromfi kereskedő háztartásbeli tanuló fűrészáru kereskedő háztartásbeli kereskedő
(64) (59) (44) (42) (24) (40) (42) (54) (49) (44) (72) (66) (82) (47) (41) (18) (28) (8) (36) (64) (59) (40) (43) (18) (13) (59) (52) (29)
•
Krámmer Márta KrámmerMarianna
Dr. Lax Jenő
Dr Lax Jenőné
Lax PéterJános
Lusztig Ákos
Lusztig Katalin
Lusztig Áron
Paskus Endre András
Paskus Endre Andrásné
Paskus Edit Paskus Ella Paskus Endre Paskus Mária
Pechner Dávid
Szekulesz Mihály
Szekulesz László
Szekulesz Rozália
Szekulesz Lászlóné
Szekulesz Sarolta
Szekulesz Pál
Sziklai Miklós
Sziklai Miklósné
Weisz Jakab
Weisz Rozália
Weisz Katalin
WeiszIrén
Wolmann Béla
háztartásbeli - M orvos háztartásbeli tanuló tisztviselő ii H _ kántor háztartásbeli tanuló ii kiskorú M szabó kisiparos szeszfőző kocsmáros háztartásbeli ii _ tanuló n _ vegyeskereskedő n _ vendéglő tulajdonos vendéglős családtag ii M vegyeskereskedő
(44) (34) (39) (37) (8) (49) (38) (41) (29) (27) (10) (8) (6) (4) (57) (58) (50) (45) (42) (21) (14) (54) (52) (57) (34) (31) (29) (55)
Foglalkozásuknál fogva a falu központjában vagy ahhoz közel laktak. Dunapentele békés lakosai voltak Egy részüket a frontra vezényelték munkaszolgálatra, ágyútölteléknek szánva őket (pl. a Sziklai-fiúkat: Sándort és Györgyöt). Más részüket annak idején gettóba terelték (előbb a mai Baracsi utcai Bruck-malomba, azután az iskolába), majd deportálták őket, hogy a gázkamrákban végezzenek velük. Nem volt kímélet. Férfi és nő valamint a gyermekek mind egy sorsra jutottak Akik abban az időben itthon voltak és látták, amint csendőrszuronyok között hajtották őket az állomásra (1944), megsiratták őket. A deportáltak közül egyetlen személy tért vissza, Farkas Ella (boltjuk az óvárosi presszó helyén állt a klubház mellett), aki még sokáig itt élt közöttünk.
Aki nem élte át a háborút, az nehezen tudja átérezni annak borzalmait és következményeit
Schlitter Frigyesné (NyuliPanni)
Farsangoló téli estéken Dunapentelénrégen című novellás kötetéből
Hazaérkezés a kapálásból (a század eleje)
Hingyi öregapám még fiatal volt, gyermekei is még kicsinyek Porosán, fáradtan ment hazafelé a Rácok köze gödrös utcáján Látástul-vakulásig, épp ölég volt Nem sok kedve volt, éhes is volt már
Házához közeledve különös verselést hallott Megállt, hallgatózott, mosolyra derült fáradt arca Háza elé érve bekukucskált a kerítés repedésén Még jobban mosolygott Nyolc gyermeke közül a három legkisebb a konyhaküszöbön ült. Kórusban mondták éneklő hangon, mint egy betanult verset a zsidó bőrös, Deutsch tíz gyermekének a nevét:
Janka, Bella, Margit, Teréz, Rózsi, Boris, Áron, Sári, Eszter, Majsi (Mózes).
Öregapám, az akkor még fiatal Gyuri a kapu mögött már nevetett. Aztán megpróbálta komolyra szedni az arcát, és benyitotta a kaput.
- Elhallgassatok ám! Hajjátok-e? Ne a Dájcsok neveit soroljátok, hanem a magatokét! Vagytok ti is nyócan!
-Jó van, de a Dájcsok többen vannak, mert azok tízen vannak, mink meg csak nyócan! - nyelvelt vissza valamelyik kicsi, és újra elkezdték kórusban zengeni: Janka, Bella, Margit, Teréz, Rózsi, Boris, Áron, Sári, Eszter, Majsi
- Hejnyecsak! Demegtanultátok! Haliam, azt el tudjátok-e sorolni, hogy tik hányan vagytok?
A három kicsi elkezdte zengeni testvérjeik és a saját neveiket, összesen nyolcat: Gyuri, Imre, Örzse, Józsi, Mari, Pali, Kati, Rozi. Édesapjuk nevetve rakta le a kapát, tarisznyát a kamrában. (Édesanyám, Nyuli Istvánné, Hingyi Katalin mesélte.)
Netike "klubja"
A Pentele városrészben van egy olyan buszváró, melyet úgy hívnak: Baracsi úti megálló. Egyik idős unokanővérem nem úgy mondja, hanem így: a Neti előtt szálltam föl a buszra
A mai fiatalabb lakosság, no meg a "bevándorlók" nem tudják, hogy itt, az utca legelejénél volt egy ház (már lebontották), amelyben hajdanában, úgy 1900 elején Kóhn Neti öreglány lakott Kis boltocskája volt, abból éldegélt.
A szomszéd gyerekek összevesztek azon, melyikük gyújtsa meg a tüzet szombatonként - nem kis izgalommal - Netike tűzhelyében Ugyanis a vallását gyakorló zsidó szombaton nem gyújthatott tüzet Jámbor, magányos öreglány volt Netike. Szeretett olvasni, volt is sok jó könyve. Egyik utcabeli legényke kért tőle könyvet olvasásra. Neti így szólt:
- Ne haragudj, nagyon féltem a könyveimet, de ha szeretnéd elolvasni, gyere át este hozzám, akkor már ráérek, és mindegy, hogy egymagám olvasok, vagy még valaki más is így is lett. Este már ketten olvastak Netike szobájában. Nagyon tetszett a könyv a legénykének.
- Neti néni,a Pali is szeremé elolvasni
- Átjöhet a Pali is, elférünk az asztalnál.
Voltak utóbb már tízen is Vittek magukkal a téli estéken szárított tutyit (szotyolát), tökmagot Kiöntötték az asztal tetejére, mint a parasztoknál szokás Csettegtették a magokat, és nagyokat,jókat olvastak
- Legények, ha már ilyen szépen idejárogattok olvasni, hozhatnátok néha a zsebben egy-két darab fát, csutát (kukoricacső lemorzsolva)
Vittek is, de még mást is. - Ideért a farsang, és olyan jól érezték magukat Netike "klubjában", hogy vittek a zsebben fánkot, pogácsát, volt, amelyik még citorátmeg harmonikátis
De boldog lett a magányos öreglány! Volt egy kis élet végre az ő lakásában is A legénykéknek még hiányzott valami Jó lenne egy kis bor is a fánkra, pogácsára. Ittvan szemben az út másik oldalán a Mátyás kocsma, dehát őket még nem szolgálják ki, túl fiatalok.
- No,majd én átmegyek, hozok egy kancsó bort - ajánlkozott Netikede aztán berugás nem lesz! Arra én vigyázok!
Meglett hát a borocska is, ettek, ittak, zenéltek, daloltak: Ugat a kutyám, a Rajna, Gyün a szeretőm, abarna, Ha barna is, de nem cigány, Szeret az engem igazán,
- Neti néni - szól egyik legény egy estén -, legyen szíves megengedni, hogy begyűjjön két lány, itt állnak kint akapunál
- Jöjjenek hát, mivel farsang van! - adta meg az engedélyt a háziasszony.
Lett most már táncolás is evés, ivás, mulatozás A leányok kedvet kaptak, más estéken is bekéredzkedtek
Híre ment a községben, hogy Netikénél esténként "összejövetel" van. A szülők ezt helytelenítették. Ott a legényegylet, oda menjenek, ott szem előtt vannak, velük van a pap is. Deitt aNetinél...
- Miértjárnak aNetihez?Öreg az őhozzájuk
- Nem a Netiértjárnak oda, olvasnak, mert a Neti nem adja ki a házból a könyveit.
- De nemcsak olvasnak, dorbézolnak is! Bort isznak, meg a Neti megengedte, hogy lányok is bemehessenek a legények közé!
- Nemlegények azok, még csak "surján" legénykék, a leányok meg még csak tizennégy esztendős "nyősző" leánykák.
- Akkor is baj, alkalom szüli a tolvajt
- Úgy bizon, az ördög nem alszik. De nemám!
így beszélgettek a szülők, Netinek meg továbbra is nyitva volt az ajtaja is meg a szíve is a fiatalok előtt.Az olvasásokból szerelmek is lettek. Józsi egy naponédesanyja elé állt.
- Idésanyám, nősűnyi szeretnék
- Nősűnyi? Iszen még nincs is "gyei"-be senki.
- Dehonnem! Idésanyám,van énnekem gyeibe.
- Nodehát,kit vennél el? Nemtudok senkiiül
- A Katit veszem ei, az én régi szeretőmet
- A Katit!...No, még csak az hiányozna! Az igaz, hogy régi szeretőd, persze, tudok rúla, ne félj! Hát milyen leány az, aki bejárt a Netikéhöl a legínyekközé?!
- Persze, hogy begyütt, idésanyám, hát azért gyütt be, mer engem szeretett má' akkor is.
- Errül mondjál le! Vagy ha nem, akkor mész a háztul, de még a szívembül is! Nem csufosittol olyan lánnyal bennünket, akirül tuggya az egész község, hogy bejárt közétek aNetihöí
- Mer engem szeretett akkor is.
- Menj elüllem, ne is lássalak többet!
Kár volt ez a kiűzés, egészen jó házasság lett a Józsié meg a Katié. Aztán, ahogyan az már lenni szokott, az első unoka megszületése után szent lett a békesség az öregek és a fiatalok között.
(Fekete Feri unokabátyám mondtael.)
Liba galiba
Régen sok zsidó család lakott Dunapentelén A legtöbb módos, nagypénzű kereskedő, illetve iparos volt. Szolgálóleányt tartottak, volt, aki kettőt is, nagy szolgálót és kis szolgálót Egyik-másik zsidó család gyermekei mellett még német nevelőnő is volt Tellett, miből A szegény ember lányának meg jól jött az a kis havi fizetés, szolgálóbér. Ebből vett magának szép ruhát, cipőt, és ebből vette meg a staférungját is
A zsidók kedvelt eledele a libahús volt A régi világban vallásosak voltak az emberek, így a zsidók is. Vallási gyakorlataikhoz tartozott,hogy a leölésre szánt baromfi nyakát csak a "sakter", az erre kijelölt emberük vághatta el Őneki volt egy borotvaéles szerszámja, amellyel olyan gyorsan és biztosan bemetszette az állat nyakát, hogy az egy pillanat alatt kimúlt, és nem szenvedett.
Természetesen a szolgáló leánynak kellett elvinni a leölésre szánt baromfit. Ők azonban nehezen mentek el ide, mert féltek a saktertól. Talán azért, mert olyan éles szerszámai voltak. Gyermekkorban szokás lett a sakterral ijesztgetni egymást
Farkas Számi (Sámuel) vegyeskereskedő egyszer egy különlegesen szép, nagyra sikerült libát bízott a szolgálójára, Rozira.
- Elbírod-e? - kérdi a boltos úr a lányt Látom, igen nehezen nyúlsz a kosár füléhez.
- Elbírom, el hát, ha muszáj!... De hát idehallgasson a tekintetes úr! Inkább elvágnám én a nyakát ennek a dögnehéz libának Nem tudom, mi a fenéért köll mindig elcipelnyi a sakterhol?
- Ne a szád szóljon, hanema lábadjárjon, menj már!
Olyan nehéz volt a liba, hogy Rozi félredűlve cipelte a nagy karkosárban. A franc, aki megeszi az ilyen dogot! Túljárok én az eszeteken! Megy a fene a sakterig vele! Úgyis féllek tűle, mint a franc! Majd megdöglik ez a liba a sakter nélkül is!
Barátnője Kánitz Móric boltosoknál szolgált, errefelé vette hát az útját. A Kánitz család, még a tekintetes asszony is egész nap a boltban munkálkodnak, csak ebédelni mennek be a lakásba. Itt a jó alkalom, majd jól elbánnak ők ketten a barátnőjével a libával!
Gyorsan besurrant a boltíves nagykapun.
- Te, Mari - sugdos a másik lány fülébe -, gyorsan végy elő egy jó éles nagykést, siess! Nem viszem én a sakterig ezt a dögnehéz libát! Gyere, segíts, leszaladunk vele a Bretryó patak alá!
- Jaj, de bolond vagy, de bolond vagy! Baj lesz ebbül, meglátod!mondta Mari, de azért gyorsan előkapta a legélesebb nagykést, és sietett Rozival a Brettyó közbe (ma Tolsztoj köz). A híd mellett leosontak a patak alá a bokrok közé.
- Jaj, jaj, Rozi! Ez a kés nem olyan éles, mint a sakter szerszámja! Jaj, má' sohase döglik meg ez a nagyfene liba!
- Nejajgass má1 Mari, én majd szorittom, hogy ne tudjon gebickényi, te meg nyizgád hamar a nyakát!
- Nézd, Rozi, milyen ronda lett a nyaka, észreveszik majd, hogy nem olyan, mintköllene.
- Látod, drága jó barátném, látod, má1 meg is van. Majd kiegyengetem én a nyakát odahaza. Szólj, ha neked köll, segítek én is, nemjárunk eztán a sakterho1! Csak aztán egy szót se rúla senkinek!
Amikor Farkas Számi összetalálkozott a sakterral, dicsekedve megkérdezte:
- Ervin, kérlek, mit szólsz a hatalmas libánkhoz?
- Mikor volt az a hatalmas libád?
- Hátamit a múlt hétenküldtem
-Ne bolondozz, Számi, nemküldtél a múlt héten libát
- Te, ezt komolyanmondod?
- Komolyan. Nemhozott a lány libát.
- Akkor itt nagy baj van!
Számi boltos nagymérgesen megy a konyhába.
- Te Rozi! Vitted vagy nem vitted a múlt héten azt a nagy libát a sakterhoz?! Idefigyelj, te lány! A sakter azt mondja, nem vittél hozzá libát! Nézz a szemembe, ne a konyha kövét nézzed, te,te!
Rozi olyan piros lett, mint a paprika Csak nézett lefelé, nem mert az úrra nézni Farkas boltos igen nagy méregbe jött, sejtette már, hogyan lehetett Ráordította leányra:
- Te, te lány! Ki vágta el annak a libának a nyakát?!
- Én! Tuggya meg a tekintetes úr, hogy én! - kiabálta Rozi sírva. - El tudom én is vágnyi, és nemis viszem máskor se oda! Olyan nehéz volt, mint a franc! Semmi bajunk se lett tűle, pejig én vágtam el a nyakát nekije, mégse fulladt meg tűle senki se Ugye?
- Hogy mersz te kiabálni, te haszontalan! Fogd a batyudat azonnal, meg se állj anyád házáig! Takarodj a szemem elöl! Látni se akarlak többé!
Rozi lerogyott egy hokedlira, mert egy csöpp erő sem maradt a lábaiban. Haza? Hogy menne haza? Az édesanyja visszazavarná, hiszen igen nagy szükség van arra a pénzre, amit itt keres. Dehogy mehet ő haza! Itt se maradhat,elküldték. Mit csináljon? A Dunánakmenjen egy liba miatt? Sírt, zokogott keservesen. Nem tudta bizony összeszedni a batyuját, csak sírt, sírt.
- Még mindig itt vagy?! - dobbant be a boltos úr Idefigyelj, te lány! A te édesanyád húsvét reggelén elviszi a templomba a húsvéti eledelt megszenteltetni, mert ez vallási szokástok, mi meg a baromfi nyakát a sakterral vágatjuk el,mert ez meg a mi vallási szokásunk
- Tekintetes úr, kérem, bocsássa meg nekem azt a libát! Nemmehetek én haza, jó helyem van énnekem itt, eztán mindig elviszem a baromfit a sakterho' -sírta Rozi.
Farkas úrnak volt szíve, megsajnálta a lányt, mert amúgy nagyon rendes, dolgos volt aRozi.
- Tedd a dolgod! De máskor aztán....
(Unokanővérem, Ujbányi Ilus mondtael.)
Zsidóviccek (1988)
A száz rabbi bölcsessége c. fejezetből
Válogatta: Radványi B. Tibor
Lektorálta: PeterdiPál
AII világháború után 40 évig nemjelentek meg zsidóviccek: Egy sokat szenvedett népréteg iránti tapintatból A 80-as évektől ismét divatba jöttek, hisz az igazi zsidóvicc mindig is zsidópárti.Ésszel vagy furfanggal mindiga kis zsidó győz bennük E viccekben tükröződnek a zsidóság rokonszenves adottságai: az okosság, leleményesség, szellemesség, kedélyesség, s az a bölcs irónia,amellyel saját dolgaikat vizsgálják.
(Tartalom szerinti idézet az előszóból.)
Én azokat gyűjtöttem össze, amelyek tipikusak, s szokásaikat is megismertetik velünk
- Rabbi,miért kell a vőlegénynek a házasságkötés előtti napon böjtölni?
- Naja, a házassághoz gyomor kell!!
- Rabelében,szabad szombatonmegölni atetűt?
- Nemszabad
- Hátabolhát?
- Azt szabad.
- Miért szabad az egyiket, és miértnem amásikat?
- Merta tetü másnaprais ottmarad,de a bolha elugrik
Az ifjú Weisz felkeresi arabbit:
- Rabelében,adj tanácsot,elvegyem-e Blau Rezsintfeleségül? Egy nagyonjóravaló zsidó családból való
- Akkor vedd el.
- Debandzsít
- Akkor ne vedd el
- Deaz apja nagy hozománytad vele.
- Akkor vedd el
- Dea lány sántítis.
- Akkor ne vedd el
- Deházat, boltot is örököl majd az apjától
- Akkor vedd el.
- Devan egy fattyúgyereke is.
- Akkor ne vedd el
- Monddmeg, rabbi, mégis mi lenne a legjobb?
- A legjobb az lenne, ha kikeresztelkednél - fakadt ki a rabbi -, mert akkor a tisztelendő plébános urat őrjítenéd meg a kérdéseiddel, és nem engem!
A szentéletü rabbi elszömyedve látja, hogy Kohnfedetlen fóvel lép be a zsinagógába.
- Hogy tehetsz ilyet, te Kohn?! Tudod te, milyen iszonyatos bűn kalap nélkül jönni a templomba?...Ez ugyanaz, mintha a barátod feleségével szeretkeznél!
Kohn kajánul elvigyorodik:
- Kipróbáltam, rabbi.... Nem ugyanaz!!!
A hitközségi elnök méltatlankodva mondja a rabbinak:
- A te fiad teljesen megbolondult, rabbi! Bement a kocsmába, falatozott a sertéskarmonádliból, csókolgatta apincérnőt...
- Nü, éppen hogy nem bolond, akkor lenne az, ha a pincémőből falatozik, és a karmonádlit csókolgatja!
Új kántort keres a gyülekezet Ketten jelentkeznek, de az egyik részeges, a másik meg szoknyapecér. A hitközség elöljárói tanácsot kérnek a rabbitól, hogy melyiket válasszák?
- Inkább azt a szoknyabolondot!
- De rabbi - ellenkezik az egyik zsidó -, a részegeskedés csak hiba, de amit az a másik csinál, az márbűn!
- Gondolj csak bele! - mondja a rabbi -, részegeskedni bármilyen öreg korban is lehet, de a szoknyák után szaladgálást egy bizonyos korban abba kell hagynia az embernek..
Rabelében, miért tiltja a Talmud, hogy a frissen nősült zsidó katonának menjen? -kérdi atalmudista.
- Szamár! Hátvan annak otthon épp elég csatája!
Rabbi Löw prédikációjában szidja a szombat megszentségtelenítőit. Keményen kikel azok ellen, akik szombaton is kinyitják a boltjukat. Prédikáció után odamegy hozzá Kohn Móric,és azt mondja:
- Aianyat érnek a te szavaid, rabbi! Hálából adok tíz guldent a hitközségnek!
- Ilyen nagy hatással volt rád a beszédem?
- Rám ugyan nem -mondja Kohn -, de remélem, hogy a többiekre igen, és ezentúl nem mernek kinyitni szombaton. így aztán egyedül csak az én boltom lesz nyitva szombaton, s legalább arra az egy napra megszabadulok akonkurenciától!
Prédikáció közben odaszól a rabbi a samesznak:
- A hátsó sorban hangosan horkol egy zsidó, menj oda és ébreszd fel!
- Jól adja -dohog a samesz -,maga altatta el, hát ébressze fel maga!
Ajámbor Grün Izsó így dicsekszik a szomszéd falubeli zsidóknak: Ha hiszitek, ha nem, hatalmas ereje van a mi rabbink szavának! A minap észrevette, hogy a vele szemközti házban egy zsidó szalonnát eszik Iszonyú haragra gerjedt, és így kiáltott: Dűljön rád a ház, te hitvány törvényszegő zsidó! Aztán hirtelen észbekapott, hátha vannak bűntelenek is abban a házban: Miattuk megparancsolom, hogy a ház maradjon épségben! És képzeljétek! A rabbink egyetlen szavára a ház épségben maradt!
Megy a mi rabbink szombaton az utcán - meséli egy jámbor zsidó a másiknak -, hirtelen megbotlik valamiben, odanéz,hát egy nagy zacskó, tele pénzzel. Rabbink égre fordította a szemét, ésjajveszékelni kezdett: te,Isten, te tudod a legjobban, milyen szegény az egész hitközség, benne jómagam is! Miért teszed ezt velem?! És az Isten megtette a csodát: balról szombat volt, jobbról szombat volt, csak ahol a rabbi állott, ott volt vasárnap, így aztán felvehette apénzt a földről!
Késő éjjel kopognak a rabbi ablakán
- A rabbi aludni tért,ilyenkor már nem lehet zavarni - szól ki abóher.
- Mondják meg neki, hogy de bizony csak keljen fel - erősködik a jövevény -, mert az Úr sógora akar vele beszélni!
Dühösenjön elő a rabbi:
- Ki merészelte Jahve sógorának nevezni magát?
- Én És joggal - bizonykodik a vendég -, mert az öreg Löw Ábrahámnak két lánya volt, az egyiket én vettem el, a másikat meg azÚr..
A rabbi észreveszi, hogy alig tízperces beszéde után a hitsorsosok már mind az igazak álmát alusszák Bosszantja a dolog, egy darabig még beszél a süket falaknak, aztán váratlanul elhallgat. A hirtelen támadt csöndre a hívők felkapják a fejüket, felébrednek. A rabbi ekkor újból megszólal:
- És most ne gondoljátok, hogy nem tudnék tovább beszélni, de nem biztosítom nektek ezt ajó kis alvást!
Egy engedékeny lelkületű rabbinál bevádolnak egy zsidót, mert szombaton dohányzót!
- Ugye, fiam, nem tudtad, hogy szombat van?! - kínálja fel a kibúvót a rabbi.
- Detudtam.
- Akkor talán elfelejtetted, hogy a hitünk tiltja a szombati dohányzást?!
- Nemfelejtettem el.
- Akkor talán az orvos írta elő neked a dohányzást?!
- Nem,rabbi -mondja a megátalkodott -, élvezetből dohányoztam!
- Most láthatod, Uram, milyen bűntelenek Izrael fiai! - fordítja ég felé szemeit a rabbi. - Ez az ember sem hajlandó megszegni azt a te szent parancsolatodat, hogy "ne hazudj!".
Kohn vásárol egy vadonatúj Maseratit Álomszép karosszéria, csodálatos extrák és 260-as végsebesség Ám Kohnné hallani sem akar arról, hogy beüljön az új kocsiba, amíg nincs rajta a brohe, a rabbi áldása.
Kohn elmegy az ortodox rabbihoz:
- Rabelében, vettem egy Maseratit,kellene rá egy brohe.
-Naja, egy brohe! Demi az a Maserati?
Kohn elmegy a reformrabbihoz:
- Rabbi, vettem egy Maseratit, kellene rá egy brohe.
- Naja, egy Maserati. Demi az a brohe?
A chicagói rabbi szenvedélyes golfjátékos. Egész héten ködös az idő, a rabbi nem hódolhat szenvedélyének Végre szombat reggelre kisüt a nap, akkor meg a vallási tilalom miatt nem játszhat. Tilalom ide, tilalom oda, gondolja a rabbi, kiszökik az üres pályára. Üt egyet-kettőt, ott úgysem látja senki Valaki mégis látja: apja, az öreg ortodox zsidó az égben Fut is panaszra Jahvéhoz:
- A fiam megszentségteleníti a szombatot
- Navárj, mindjárt megbüntetem érte! -mondja azÚr.
A rabbi éppen emeli az ütőt, megsuhintja vele a labdát, a labda gyönyörű ívben repül a 250 méternyire lévő lyuk közepébe.
- Ezt nevezed te büntetésnek? -értetlenkedik az öreg zsidó.
- Nahallod! -nevet az Úr -micsoda ütés, és nem mesélheti el senkinek!
Ha eljön majd a Messiás c. fejezetből:
- Sára lelkem, azt mondják, közeledik városunkhoz a Messiásújságolja Mojse a feleségének - Akkor pedig nekünk is vele kell mennünk Izrael földjére Megvallom, nem örülök neki Most, amikor már olyan szépen virágzik a mi kis üzletünk, és itt van nekünk ez a szép kis házunk is..
- Ne bánkódj, Mojse - vigasztalja a felesége -, gondolj csak bele, min ment már keresztül a mi népünk Az egyiptomi rabságot túléltük, a babiloni fogságot túléltük, Hámán üldöztetését túléltük. Majd csak túléljük a Messiást is!
Kohn bemegy a bisztróba:
- Kérek egy adagot abból a halból!
- De kérem, az sonka!
- Kérdeztem én,hogy hívják azt ahalat?!
Új temetőt szeretne nyitni a hitközség, de nincs meg hozzá a pénz, mert a hívők nem fizetik be rendszeresen a kultuszadót.
A rabbi nagyon sokat kesereg emiatt, és prédikációjában kemény szavakkai ostorozza a gyülekezetet:
- Adót fizetni, az persze nem tetszik nektek! De a szép új temetőben feküdni, az persze tetszene, mi?!
Hát ezt nem hittem volna rólad, Grün - mondja felháborodottan Kohn.Hosszúnap van, és te képes vagy enni!
- Nézd Kohn, én egész évben tisztességesen élek - mondja szelíden Grün - Nem lopok, nem csalok, nem szedek uzsorakamatot, de nem böjtölök
Kohn értetlenül csóválja a fejét:
- Nagy szamár vagy te, Grün! Hát nem egyszerűbb huszonnégy órán át koplalni?!
Füstölgő cigarettával a szájában Kohn szombaton meglátogatja Grünt, aki éppen lámpát gyújt.
- Tudhatnád, hogy ez szombaton tilos - mondja feddőleg Kohn -Miért nem csináltatod ezt a cselédlánnyal?
- Pont te beszélsz?! - vág vissza Grün - hiszen dohányozni is tilos szombaton!
- Naja, de helyetted a cselédlány meggyújthatja a lámpát, ám helyettem nem szívhatja el a cigarettát!
Kohn szombaton áll a boltja előtt, s csalogatja Grünt:
- Gyere be, féláron adok neked egy nadrágot
- De Kohn,tudhatnád,hogy szombaton nem szabad üzletelni!
- Féláron adom a nadrágot! Háthol üzlet az?
A sadhen (házasságközvetítö) bemutatkozó látogatásra viszi a vőlegényjelöltet.
- Nézzen körül - suttogja a fiú fülébe -, mindenütt ezek a súlyos ezüstök!
- Lehet,hogy csak kölcsönben vannak -súgja afiú.
- Ugyan, hova gondol? Hátki adna ezeknek kölcsön?!
A tolvaj két év után szabadul a börtönből Meglepetten látja, hogy az asszony egy újszölött csecsemővel fogadja. A gyerek pár nap múlva meghal, a tolvaj süvét ül érte, ahogy az a zsidóknál szokásos, egy alacsony zsámolyon kuporogva Jönneka barátai részvétüket kifejezni
- Én már sokat ültem -sóhajt a tolvaj -, de ilyen ártatlanul még soha!
Az ifjú Weisz önálló életet kezd, elhagyja a szülői házat.
- Tatelében, áldj meg engem!
- Legyen neked mindig sok gondod! -mondja kitárt karokkal az apa
- Na, szép kis áldás!
- Ha sok a gondod, az aztjelenti, hogy egészséges vagy Mert ha beteg vagy, nincs más gondod, csak az az egy, hogyan gyógyulj meg?!
Kohn minden imádságában azért ostromolja az Urat, hogy adjon neki egy ötös találatot alottón.
Az Úr egyszer kifakad:
- Te Kohn,adjál nekemis egy esélyt! Legalább lottószelvényt vásárolj!
Grün már a tizedik menetet üli végig a körhintán Kékül, zöldül, szemmel láthatóanrosszul van.
- Miértnem szállsz le, ha nem bírod? -kérdiKohn
- A körhintás tartozik nekem kétszáz forinttal, és csak így tudom rajta behajtani atartozási.
Horacy Safrin: Sábeszgyertyák mellett (1989)
(lengyelből fordította Szálai Attila)
Ugyanabban a fülkében utazik a püspök és a rabbi. Őexcellenciája, aki eredetiben ismén a Szentírást, rámutat egy sereg anakronisztikus törvényre, amelyet a mózesi vallásúak még mindig betartanak.
A rabbi hallgat. A püspök kíváncsian sürgeti a választ.
- No,mikor fogyaszt el egy szép darab sonkát végre?
- Hogy mikor? Hát majd a püspök úr menyegzőjén!
Véget ért jom kipur ünnepe. Az imaházból hazafelé menet Lejzor így oktatja a családját:
- Huszonnégy órás böjt után nem szabad ám mindjárt az ételre vetni magunkat! Cseppet sem lenne egészséges dolog. Igazán várhatunk még tíz percet!
A jesiva két növendéke, Abram és Icek bent ül az imaházban és álmodozik
- Idehallgass, Icek, mihez kezdenél, ha hirtelen olyan gazdag lennél, mint Rothschild?
- Micsoda kérdés?! Inkább azon törd a fejed, mit csinálna Rothschild, ha olyan csóró lenne, mint én!
Ismertem Lembergben egy medikust, aki korábban a jesiva növendéke volt, s aki azt állította, hogy jobb tüdőbetegnek lenni, mint milliomosnak.
- De miért?
- Mert a milliomosok mind meghalnak, a tüdőbetegeknek meg csak harminchét százaléka.
Az imaházban Einstein tételén elmélkednek a zsidók
- Egy dolgot semmiképpen nem tudok megérteni -ismeri be Todros.Hogyan lehet két egyenlő dolog ugyanakkor különböző?
- Majd én megmagyarázom - szól közbe Josel
-Varsóból Lódzba két óra az út. És Lódzból Varsóba? Az is két óra. Világos, igaz? De most figyelj: purim ünnepétől húsvétig az egy hónap, Húsvéttól purimig pedig tizenegy hónap -világos most már?
