Jótékonyság ünnepi szám 2013. december

Ártatlannak maradni!

Hordoznom kell azt a gyertyát…

Müller Péter Sziámi Jónak lenni jó.

De hol van a határ jó és kevésbé jó között?

4. oldal

Dévai Nagy Kamilla a múltról, jelenről, szeretetről, a küldetéséről és a karácsony értékéről 5. oldal

A színész a lélek gyógyítója 5. oldal – interjú Póka Éva színművésszel 60 év – 60 dal 8. oldal – interjú Bangó Margittal ...egypár barát 14. oldal – interjú Zoránnal Nemzetiségi körkép 6–14. oldal – ünnepvárási szokásokkal Öröm legyen az élet kint is bent is 22. oldal – interjú B. Vajda Edittel és Szarka Attilával

A jókedvű adakozót szereti az Isten Takáts Tamás 4. oldal

JÓTÉK NYSÁG színes újság a jóról, a civilekről

II. évf. 2013. december | ajándék kiadvány

Össznemzeti kultúránkat gyarapítják

A szeretet sohasem meddő befektetés

Szeretnek köztünk élni

Hivatása: Böjte Csaba

– huszonévesek körében reneszánsza van a nemzetiségi identitásnak – Szeretjük a nemzetiségeket, teret adunk a kultúrájuknak, a szokásaik és ünnepeik megélésének. Ha kommunikációs szemmel nézzük a kérdést egyfajta szimpátiát fejezi ki az is, hogy a korábban kisebbségeknek nevezett etnikumi témákat 2012-től nemzetiségi jelzővel illetjük. A kormány minden lehetséges eszközzel hozzájárul, hogy az itt élő nemzetiségek is jól érezzék magukat.

A nemzetiségek jogairól szóló törvény újszerűségéről, a jövő évi választások nemzetiségi aspektusairól, az elmúlt három év nemzetiségpolitikájának eredményeiről, civil szervezetekről és a decemberi ünnepvárásról beszélgettünk Dr. Latorcai Csaba nemzetiségi és civil-társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkárral.

Minden nap ajándék, hogy te magad ajándék legyél! Lehetséges, ha az én-központúság helyett a szeretet-központúságra hangolódunk.

Minden nap gyakorolni kell az alázatot, türelmet, önzetlenséget és odafigyelést, amit a közvetlen közelünkben nap mint nap megtehetünk. Mindezek Csaba testvér életében magától értetődőek.

Pál apostol első levele a korintusiakhoz

– Szeretnek itt élni a nemzetiségek Ön szerint?

Igen, nekik éppúgy ez a hazájuk, mint nekünk. Olyannyi- Fotó: Csécsei Ilona ra, hogy a legtöbb esetben nem is különül el teljesen a nemzetiségi identitás a magyartól. Ha megkérdezzük, hogyan definiálják saját magukat, akkor a legtöbb esetben az a válasz, hogy Magyarországon élő nemzetiségi, vagy olyan magyar, akinek nemzetiségi gyökerei vannak. Határozottan állítom – vallják ők is (folytatás a 6. oldalon)

Hangoló

Legyen ajándék minden nap!

Decemberi örömök: várakozás, ajándékozás, vágyakozás, jóság, szeretet. És hó. Fehérség... „Mit vegyek, aminek igazán örül?” – ez a kérdés sokunk fejében kavarog ilyenkor. Helyette a „mit tegyek, amitől érzi, hogy szeretem?” – ez a gondolatkísérlet vajon hányunknak jut eszébe?

Lehetséges-e magunkat ajándékozni? Mi kell ahhoz, hogy az álarcainkat levegyük, és az esendőségünket, a „nem megyeinket” felvállaljuk? Sok területen szó esik a paradigmaváltásról. A lelkületünkben mikor érkezik el a szemléletváltás? Szívből élni, derűt, illatokat, élményeket, önmagunkat ajándékozni. Vajon merünk-e akkorát lépni, hogy a sebezhetőségünket, önámításinkat félretéve, nyitottá válunk a szívünk hangjára és a fényes csomagolások helyett az igazi arcunkat, a szívünket adjuk végre. Ahhoz, hogy ne csak néhány nap szóljon „hivatalosan” az ajándékról, egyszer tudni és merni kell önmagunknak lenni. De vajon meglépjük-e? Vagy csak vágyunk rá?

Milyen a lelki megtisztulási folyamat? Milyen az, ha valóban szentséget tulajdonítunk az ünnepvárásnak és szembenézünk bűneinkkel, „nem megy”-einkkel? Tudunk-e örömmel adni-elfogadni? Milyen az ünnepvárás és a karácsony itthon, és milyen Erdélyben, a csángóknál, és az itt élő nemzetiségeknél?

Költők, írók, bölcselkedők, közéleti személyiségek, zenészek, több jótékony civil közösség is ezekkel az egyszerű, de mégsem egyszerűen megvalósítható kérdésekkel foglalkoznak. Az egyik legszebb időszakról, hazai és külföldi ajándékozási szokásokról, az itt élő nemzetiségi kultúrák ünnepvárásáról, szeretetszolgálatokról, év végi jótékonysági rendezvényekről, cégek adakozási szokásairól gyűjtöttünk írásokat egy csokorba. És mi magunk szerzőtársaimmal, partnereinkkel is megosztunk saját életünkből emlékezetes ünnepélményeket, egyedi ajándékötleteket.

Szeretettel ajánlom: Vajda Márta

A szeretet himnusza 1. Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén, Ha szeretet nincs bennem, Csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.

2. Legyen bár prófétáló tehetségem, Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt, Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak, Ha szeretet nincs bennem, Mit sem érek.

Az ismert gondolat az ünnepvárás, az ajándékozás lényegét pontosan megfogalmazza.

Adni nagyobb öröm, mint kapni - szoktuk mondani. Elfogadni is tudni kell. Vajon, ha magunkra ajándékként tekintünk, akkor ez azt is jelenti, hogy szeretjük magunkban az önzetlen segítőkészségünket, így a másik embert örömmel tudjuk szolgálni? Így ő is örömmel tudja elfogadni, amit érte teszünk, és képes lesz viszontadni. Aztán, ha úgy alakul mer kérni is. Miközben beavat a sokak által csodált szeretet-központúsága, derűs életszemlélete, elhivatottsága és a „Böjte Csaba-módszer” mibenlétébe, eközben az erdé(folytatás a 2. oldalon)

„Tudnod kell, hogy soksok vázlat után születik meg a remekmű! Ne add fel! Egyetlen életed van, egyetlen dobás. Nem érdemes kishitűen, félszegen egy helyben topogni, vagy duzzogva félreállni. Tudj kacagni saját kudarcaidon, és kezdd elölről.”

(Böjte Csaba)

FRISS! JÓ HÍR! A Jótékonyság újság nyomdába adásakor, december 6-án érkezett a hír, hogy Böjte Csaba kettős állampolgár lett, méghozzá 500.000-ként tett a Parlamentben magyar állampolgári fogadalmat. Gratulálunk és szívből örülünk, hogy a sokunk által méltán nagyrabecsült és szeretett Csaba testvér hivatalosan is honfitársunk lett!

3. Osszam el bár egész vagyonom a szegényeknek S vessem oda testem, hogy elégessenek, Ha szeretet nincs bennem, Mit sem használ nekem.

4. A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, A szeretet nem féltékeny, Nem kérkedik, nem gőgösködik, 5. Nem tapintatlan, nem keresi a magáét, Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója, 6. Nem örül a gonoszságnak, De együtt örül az igazsággal.

7. Mindent eltűr, mindent elhisz, Mindent remél, mindent elvisel.

8.

A szeretet soha el nem múlik.

A prófétálás megszűnik, A nyelvek elhallgatnak, A tudomány elenyészik.

9. Tudásunk csak töredékes, Töredékes a prófétálásunk is.

10. Mikor azonban eljön a beteljesedés, Ami töredékes, véget ér.

11. Amikor még gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek, Úgy gondolkodtam, mint a gyermek, úgy itéltem, mint a gyermek.

De mikor férfivá nőttem, elhagytam a gyermek szokásait.

12. Ma még csak tükörben, homályosan látunk, Akkor majd színről-színre.

Most csak töredékes a tudásom, Akkor majd úgy ismerek, Ahogy én is ismert vagyok.

13. Most megmarad a hit, remény, szeretet, Ez a három, De köztük a legnagyobb a szeretet.

Fontos lenne a hétköznapokat is ünneppé tenni – Révész Sándor megtalálta a nyugalmat és a boldogságot –

Kívánj igazi ünnepet! Ki ne emlékezne a Piramis együttes nagy sikerű dalára? Ugyan generációk nőttek fel a dal megszületése óta, azonban annak üzenete örökérvényű. Révész Sándorral, a Piramis énekesével az ünnepről, a szeretetről, az emberi harmóniáról, az egymás iránti figyelmességről és arról beszélgettünk, hogy milyen utat kell bejárnia egy embernek ahhoz, hogy megtalálja önmaga kiteljesedését és boldogságát, átlépve minden küszöbön, melyet az élet eléje állít.

– Mennyire lehet igazi az ünnep ma? Ugyanúgy tudunk-e ünnepelni, mint például a 60-as, 70-es években, vagy az magától ez embertől függ, hogy hogyan teszi teljessé a karácsonyt, illetve befolyásolja-e mindezt az a társadalmi változás, amit ma a mi korosztályunk jól érzékel? (folytatás a 3. oldalon)

Piramis: Ajándék Tél volt, hó esett és jöttek az ünnepek Gondolkodtam, mit is adhatnék neked.

Amit csak én adhatok, amiről te is tudod, hogy igazán én vagyok.

Minden gazdagságom hangok és szavak, Néhány általuk kimondott gondolat.

Egyet elmondtam neked, hogyha igaznak hiszed, Mondd el mindenkinek!

Kívánj a szónak nyílt utat, És a dalnak tiszta hangokat, Kívánd, hogy mindig úgy szeresselek, Ahogy szeretnéd, hogy szeressenek.

Csak arról énekelek, amit igaznak hiszek, S csak akkor szól neked, ha te is úgy hiszed, Hisz te is úgy élsz, ahogy én, Te is azt álmodod, amit én, Legalábbis úgy szeretném.

„Nincs jobb üzlet, mint szeretetért cserébe feladni az önelégültséget.” (Stephanie Dowrick)

JÓTÉK NYSÁG

2

KÖZÉLET A KÖZJÓÉRT | HÍREK | ÜNNEP

Modern szentek kellenek Ferenc pápa: „Szükségünk van farmeros és tornacipõs szentekre. Szükségünk van korszerû szentekre, akik idõt találnak a mindennapi imára, és képesek a tiszta szerelemre, vagy a tisztaságot megszentelik…”

MEGKÉRDEZTÜK Ferenc pápa gondolatai hogyan hatnak egy teológusra, és egy ferencesrendi szerzetesre, jelesül Csaba testvérre...

Szívünkből szólt, amit Ferenc pápa „Mi canto es oración” facebook oldalon közzétett. Azt gondoljuk, hogy jelen pillanatban nincs ennél nagyobb igazság, attól függetlenül, hogy valaki vallásos vagy nem. Íme a pápai gondolatok: „Gondoljatok bele, hogy egy nem házas asszony bemegy a templomba, s azt kéri, hogy kereszteljék meg a fiát. És az, aki éppen ott tartózkodik, azt válaszolja: nem lehet, mert maga nem házas.

Figyeljük meg, hogy az az asszony, akinek volt bátorsága megtartani és megszülni gyermekét mivel találkozik! Zárt ajtóval!

Ha így folytatjuk, nem teszünk semmi jót az emberekkel, Isten népével. Jézus hét szentséget alapított, de mi ilyen magatartásokkal egy nyolcadikat találunk ki: a „lelkipásztori vám” szentségét!... Aki közeledik az Egyházhoz nyitott ajtót kell, hogy találjon, és nem a hit ellenőrét… Szükségünk van reverenda

és fátyol nélkül szentekre. Szükségünk van farmeros és tornacipős szentekre. Szükségünk van szentekre, akik moziba mennek, zenét hallgatnak, és barátaival sétálnak.

Szükségünk van szentekre, akik Istent teszik első helyre, de az egyetemen is kitűnnek.

Szükségünk van szentekre, akik időt találnak a mindennapi imára, és képesek a tiszta szerelemre, vagy a tisztaságot megszentelik… Szükségünk van korszerű szentekre, XXI. századi szentekre, akik erre korszakra alkotják meg a lelkiségüket. Szükségünk van olyan szentekre, akik el vannak kötelezve a szegények iránt és a szükséges szociális változások iránt. Szükségünk a világban élő szentekre, a világban megszentelődő szen-

tekre, akik nem félnek a világban élni. Szükségünk van kólát és hot-dogot fogyasztó, internetező és Ipod-ot használó szentekre.

Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik az Eucharisztiát, és nem szégyellnek a hétvégén sört inni vagy pizzát enni barátaikkal. Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik a mozit, a színházat, a zenét, a táncot, a sportot. Szükségünk van társaságot kedvelő szentekre, akik nyitottak, normálisak, barátságosak, vidámak és jó barátok.

Szükségünk van olyan szentekre, akik e világban élnek, és meg tudják ízlelni a világ jó és tiszta dolgait, de mégsem világiasodnak el… Legyünk hát ilyenek!” (forrás: „Mi canto es oración”)

Batári Gábor, teológus, író, költő: „A történelmi egyházakban, kis egyházakban, valamint a klérus és a hívek között egyaránt a kezdetektől felismerhető egy olyan szuper-pietista eszmei vonulat, amely ódzkodik és óv a moziba, színházba járástól, a tánctól, az örömködéstől, a farmertől, a tornacipőtől, az elektronikus médiumoktól, az internettől, a sörtől, a pizzától s nem keresztelné meg az úgymond törvénytelen gyermeket. Ám Jézus Krisztus tanítása egyértelmű, így imádkozik főpapi imájában tanítványairól Atyjához: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól” ( Jn 17,15).

Ez felettébb összecseng Ferenc Pápa eme mondatával: „Szükségünk van olyan szentekre, akik e világban élnek, és meg tudják ízlelni a világ jó és tiszta dolgait, de mégsem világiasodnak el… Legyünk hát ilyenek!” Tehát lehet mozizni, internetezni, sörözni, pizzázni, colázni, hot-dogozni akár még whiskyzni is, amíg az nem válik szenvedélyünkké, bálványunkká, nem veszi el a Szentháromság Isten elsőbbségét életünkben.

Más szempontból szerintem főleg az EU országaiban az egyházak tanításbeli határozottságának lanyhulása, a hívek elvilágiasodása, a „világ” még fokozottabb elzüllése az akutabb probléma. Ferenc pápa első példáját nézve, az sem lenne túlzottan üdvös, ha teszem fel, a nem házas asszony csak babonából viszi el gyermekét megkeresztelni, hogy úgymond, ne legyen pogány és marad a Biblia tanítása által nem éppen helyeselt állapotában, gyermekét nem hitvalló keresztyénné szándékszik nevelni, akkor a kereszteléssel az egyház csak asszisztálna mindehhez. Magyarán a lelkésznek alaposan el kell ezzel a nem házas asszonnyal a keresztelés előtt beszélgetni, hogy ő maga, hogy áll a hittel s miért akarja gyermekét megkeresztelni. Így a keresztyén embernek, a keresztyén szentnek szeretetteljesen kell a világ felé fordulni, nem kioktatólag, nem felsőbbségesen, nem lesajnálva, de a modernség örve alatt nem szabad engedni a korszellem nyomásának, egy jottányit sem elhagyni Krisztus és az Írott Ige tanításából, mert csak ott tud a véghetetlen Isteni kegyelem felismerszeni, ahol az anomáliákra, erkölcsi helytelenségekre, az Isten-i és természeti törvényszegésekre, -taposásokra, lázadásokra rámutatnak.”

Böjte Csaba: Jézus Krisztus azt mondta: „Arról ismerjenek fel benneteket, hogy szeretitek egymást.” A keresztény embernek nincs egyenruhája, nincs zászlaja, nincsenek jelvényei. Ha én szeretem a másikat, akkor reverenda nélkül is tiszta szívvel szeretem. Ferenc pápa arra gondolt, hogy a lényegre koncentráljunk. Ne akarjuk magunkat szenteknek csomagolni, mert úgysem hiszi azt el a világ. Mert én akármennyit jámborkodok, ha a szívem mélyén nincs őszinte szeretet és jóság, akkor az csak „zajos cimbalom”. Mernünk kell a lényegre figyelni, a szeretetre, a jóságra, és nem arra, hogy milyen cipőt vagy nadrágot hordunk. A középkor szentjeinek ruházata mai szemmel idegen, de ha Szent Ferenc ma alapítana egy rendet, biztos, hogy nem nyolcszáz éves formaruhát öltene magára, hanem, tornacipőben, farmernadrágban élné a hétköznapjait. (folytatás az 1. oldalról lyi karácsonyvárás és Csaba testvér személye is mélyebben elénk tárul.

– Mit jelent az erdélyi emberek számára a karácsonyvárás időszaka, hogyan élik meg ezt az időszakot a mindennapjaikban? Mit látott, mit tapasztalt az elmúlt évek, évtizedek során?

– Sajnos a dolgok nem állnak mindig jól. Sebzettek vagyunk.

Az Adventnek a lényege az, hogy hiányzik valami. Megtapasztaljuk azt, hogy kicsik, gyengék vagyunk.

Az erdélyi emberek számára ez még inkább jelentkezik, mint esetleg a nyugati embertársaink számára. A kisebbségi sorsban a magunk egyszerűségében, szegénységében jobban át tudjuk érezni a sötétségnek a jelenlétét életünkben. Az Adventben fényért kiáltunk, Krisztust, világosságot, békét esdeklünk az égből. Éppen ezért az Advent a reményről szól. Nem beletörődés abba, ami van, hanem hisszük, hogy ezt meg lehet változtatni, jobbá, szebbé, igazabbá lehet tenni.

Ebben megvan az ember imádságának és a munkájának a szerepe. Egy nagyon mély és emberi időszak az Advent, ami igazából a fájdalomról, a reményről és az aktív cselekvésről szól. És az a szép ebben, hogy megtapasztalhatjuk, hogy Krisztus vá-

laszol erre a fohászra. A karácsony a maga egyszerűségében, életfelfakadásában, csodájában válaszol kéréseinkre. Az is egy nagyon fontos dolog, hogy megértsük azt, hogy a kegyelem nem különleges, hanem egy sírdogáló kisbaba, egy mosoly, egy pásztorokkal, napkeleti bölcsekkel eltöltött szép, csendes, békés este.

– Ha körbenézünk a világban, egyfajta én központúságot fedezhetünk fel. Ez mennyire határozza meg a hétköznapjainkat és mennyire lett általános? Mert, ha a médiát figyeljük, azt érezzük, hogy abból szinte csak az árad. Hova vezet az ilyen szemlélet, milyen hatással lehet ez például a család szentségére?

– A keresztény ember számára Jézus mondása: „Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes” (Máté evangéliuma 5. fejezet 48. vers). Tehát önmagunk kibontakoztatása, megvalósítása nagyon fontos, egyáltalán nem mellékes dolog. A keresztény ember jól tudja, hogy a kezem úgy lesz tiszta, ha a másik kezemet mosom, tehát általad, más által, környezetem által, mást megszentelve szentelem meg önmagam. Ha egy kezemet akarnám megmosni, az nem fog sikerülni. Tehát kell a társ, kell a másik, és ez tudatos döntést is jelent.

– Mi kell ahhoz, hogy az önzetlen segítségnyújtás kialakuljon egy ember személyiségében?

– A napokban szedtük ki a dália gumókat. Aki szedett ilyen gumót tudja, hogy az fonnyadt, ráncos.

Azonban elülteti az ember tavas�szal, gondozza, locsolja, és milyen szép virágok nyílnak belőle. Ha valakivel foglalkozok, az megszépül, kinyílik, virágokat terem. Tehát a keresztény szeretet tudja azt, hogy a jóságomnak gyümölcse lesz.

Olyan jó látni, amikor egy gyereket én nevelgetek és bátorítom, hogy elindul, és milyen szép felnőtt lesz belőle. Ez az, ami erőt ad az embernek, hogy ezt a gondoskodást holnap újra kezdje. A szeretet sohasem meddő befektetés, mert a gyermek életébe a legjobb befektetés a jóság és a szeretet. Én nem erővel tudom elérni azt, amit elérek. Nem csalafintasággal, nem fortéllyal vagy hazugsággal, hanem jósággal és szeretettel. Ez nagyon sok más területre is igaz. Ha ez a politikában is evidenssé, világossá válhatna!

Mert lassan a politikusok is be kell lássák, hogy őszinte munka és szeretet kell ahhoz, hogy az emberek melléjük álljanak, megfogják a kezüket és rájuk szavazzanak, mert nem elég csak a felületes ígérgetés és hazudozás. A munkahelyeken is lassan azoknak lesz befolyásuk,

akik tényleg szeretnek. A virág is a fény felé hajlik és a legtöbb ember is a szín, szeretet felé nyílik.

– Adakozás és elfogadás, két fontos fogalom. Több olyan embert is ismerek, aki, amikor csak teheti, zokszó nélkül odaáll azok mellé, akiknek segíteni kell. Ugyanakkor önmaga mégis olyan személyiség, aki képtelen elfogadni, miközben talán nem is gondol arra, hogy elutasításával megbántja a másikat annak ellenére, hogy persze egyáltalán nem ez a célja, pusztán csak úgy érzi, hogy az elfogadásával is elvesz a neki adakozótól. Természetesen itt rossz szándékról szó sincs. Hogyan lehet az elfogadni képtelen embert ráébreszteni arra, hogy valahol az elfogadás is lehet ajándék?

– Mondok egy történetet. A napokban fenn voltam a Hargitán egy hegyi patak partján. Ezek a patakok olyan szépek, tiszták, de belehullanak a levelek, ágak, és játszik velük a víz, a hátára kapja azokat. Aztán, néhány kanyarral arrébb egyet libben és kiveti a fövenyre. Ha beletaposok a vízbe és felzavarom, akkor ugyanezt teszi a szennyel is. Pillanatok alatt megtisztítja önmagát. Később elgondolkodtam azon, hogy mi lenne, ha ez a patak mindent magával hurcolna. A sérelmeit, a szennyet, de értékeket is. Abból már nem lehetne inni, benne fürödni, min-

denki elkerülné. Én azt hiszem, hogy az embernek is valahogy ilyennek kell lennie. Fel kell, hogy vegye azt, amit neki szánnak, de én úgy vagyok, hogy azt igyekszem továbbadni, elajándékozni, letenni, nem cipelni. Ha az anyagiakhoz való helyes viszonyunk megvolna, sokkal könnyebben tudnánk adni és kapni is. Egy értéket annyira kell tartanunk, amennyire az fontos, de a magunk szabadságát, tisztaságát, lelki-testi békéjét ennél többre kell értékelni. Azt látom, hogy nagyon sok ember úgy megrakta a „hátizsákját”, hogy liheg, szuszog és izzad, mégis így járja élete útját.

Pedig olyan szép ez az élet és mindenfajta anyagi dolgokért felelősséget vállalni egyfajta rabság. Ezért arra biztatok mindenkit, hogy a csobbanó patak egyszerűségével fogadjuk el és tudjuk is továbbadni mindazt, amit a mindennapok nekünk adnak.

– Itt van Advent időszaka. Nagyon sok ember nem tudja, nem érti igazán Advent lényegét. Ön hogyan fogalmazná meg azt, miért lényeges ez az időszak és mit üzenne nekik – miért legyen ez számukra fontos?

– A karácsony nem nagy filozófiai válaszokat ad nekünk. Viszont adja a karácsonyi idillikus béke érzését. Egy anya, egy apa, pásztorok, bölcsek együtt vannak szeretetben,

ami békét teremt szívünkben. Én gyerekekkel foglalkozom. Amikor azt látom, hogy tele vannak a gyerekek félelemmel, szorongással, akkor nem fognak nekem se szorzótáblát tanulni, sem házi feladatot írni. A legfontosabb az, hogy meg kell nyugtatni az embert. A karácsony nyugalmat, derűt, békét árasztó ajándéka Istennek. Azt hiszem, a mai embernek is meg kell nyugodnia, mert nincs semmi baj, szép a világ. Gondoljunk arra, hogy az eltelt huszonöt évben nem öltek meg senkit itt Magyarországon hitéért, világnézetéért. Miért szoronganánk? Nyugodtan, csendesen álljunk neki a feladatainknak, amit Isten tőlünk kér és végezzük azt nyugodtan. Én a karácsonyt nem nagy filozófiai fejtegetésekkel hangsúlyoznám, hanem csak egyszerűen. Egy békét, kiengesztelődést, nyugalmat sugárzó szép jelenet megközelítésével. Ég és föld összeér egy kisbaba mosolyában. Ennél szebbet, többet, nem tudom Isten tudott-e volna mondani nekünk. Úgy véljük Böjte Csaba gondolatai valamennyi Olvasónk lelkében nyomot hagynak. De igazán átlényegülni azok tudnak, kiknek lelkében ott van a szeretet és az egymás iránti jóság.

Vajda Márta, Bella Árpád

JÓTÉK NYSÁG

3

KÖZÉLET A KÖZJÓÉRT | HÍREK | ÜNNEP (folytatás az 1. oldalról)

Hittel és hitről – a média világában A Mária Rádió a világ legnagyobb civil rádió hálózata. Az UNESCO és Vatikán hivatalos partnere. Hazánkban a Mária Rádió 2006-ban kezdte el működését. Az evangelizációt szolgálja. A média világában érdekes helyet foglal el, sajátos helyet jelenítve meg a hírközlés palettáján.

A Mária Rádió folyamatos élő jelenlét.

Céljáról, küldetéséről, gyakorlatáról Osvay Péter felelős szerkesztővel beszélgettem.

– Egy média misszionárius vagy média apostol a Mária Rádió, tehát gyakorlatilag mi tanúságot teszünk a hitünkről. Az a célja rádiónknak, hogy ne csak beszéljen a kereszténységről, hanem mikrofont tartunk a katolikus egyház élete elé. A hívő ember mindennapjait működése közben mutatjuk meg. Elképzelésünk és tapasztalatunk szerint ez az egyik leghatékonyabb eszköze a missziónak. Ha úgy tetszik példamutatás, a példa megmutatása és bemutatása, a jó példák megmutatása.

2013 a Hit éve, katolikus év, melynek keretében került sor november 30-án „A média és a hit kapcsolata” és december 15-én a Hit évét lezáró a „Szeretet és hit” tematikus napra.

– Mi a lényege a ”Média és hit tematikus napnak?

– Olyan katolikus szellemiségű médiumokat – elektronikus sajtó, nyomtatott sajtó, rádiók, internetes fórumok és a legismertebb katolikus hírportál, a Magyar Kurír (a Katolikus Püspöki Kar hivatalos hírportálja) – mutat be, amelyekben a hit témán van a hangsúly. A lehetőségekről, tervekről, felvetődő problémákról, jövőbeli kihívásokról volt szó. Előre felvett anyagok és kerekasztal beszélgetések hívhatóak voltak, így szólhattak hozzá a hallgatók.

A Mikulás ajándékaként december 6-án került sor a „Hallgatók Napjá”-ra. A különféle célközönségekhez – gyerekekhez, fiatalokhoz, felnőttekhez, idősekhez, családokhoz, kismamákhoz, betegekhez – szóló műsorok egy-egy témavezetővel kerülnek adásba. Ez alkalommal jóval nagyobb teret adunk a hallgatóknak, hogy hozzászólásaik során megosszák velünk érzéseiket, gondolataikat, véleményüket.

– A Mária Rádióban a jótékonyság, adományozás megnyilvánulása kétirányú.

– Valóban. A Mária Rádió világcsaládjának működési szabályzata szerint csak a hallgatók adományaiból, támogatásából tarthatja fenn magát. A jótékonyság nemcsak adományozási szempontból élteti a rádiót, hanem szeretetből dolgozik a szolgáló csapat is. Így a 2006-ban működését megkezdő Mária Rádió másfél év után önellátó lett.

– Mindezek alátámasztására hallhatnánk néhány számszerű adatot?

– A Mária Rádióban csupán hét fizetett főállású munkatárs van.

Nyolcszáz aktív önkéntesünk szeretetből dolgozik napi, heti rendszerességgel. Ide a tartoznak a műsorkészítők, a a titkárság, a teljes műszaki csapat, a közvetítők, a futárszolgálat, a csomagoló szolgálat, valamint a szórólapozók. Százhuszonöt műsorvezetőből egyharmada pap, kétharmada világi ember: családanyák, dolgozó emberek, vállalatvezetők, akadémikusok. Nagyon színes paletta ez. Közös bennük a hitük.

Az adományozók többsége kisnyugdíjas, havi ötszáz-ezer forintos adományokkal. Természetesen gazdag vállalkozókkal is találkozunk a támogatók között.

– Nem feledkezhetünk meg két kimondottan jótékonysági műsorról.

– Igen, idén kerül sor az Adventben a tavalyi hagyományt követve, második alkalommal, december 7-én, az egész napos Jótékonysági Vásár megrendezésére, a Szent Margit Gimnázium egyik termében.

A részvevők tartós élelmiszert, ruhaneműt, saját kezűleg készített ajándéktárgyakat árusítanak. A vásár bevétele teljes mértékben a Mária Rádió részére fordítódik.

A „Jónak lenni jó” országos kampányhoz december 15-én kapcsolódunk. A bevételt a Katolikus Karitász céljaira fordítják a kezdeményezéshez kapcsolódó hallgatók. Összegezésképpen elmondhatjuk, hogy e missziós rádió célja a mai hiteles keresztény élet és tanítás bemutatásán keresztül a hallgatók lelki megújulása és növekedése hitben, reményben és szeretetben. Mérő Éva

– Többször hivatkoztam Weöres Sándor gyönyörű gondolatára, hogy „Alattam a föld, fölöttem az ég, bennem a létra”, úgyhogy én e mentén gondolom szükségesnek befelé megélni az intim pillanatokat. A kifelé való ünneplés bármilyen csiholt formája tőlem nagyon távol áll. Úgy érzem, hogy a legünnepélyesebb az ember akkor, ha ez a befelé törekvéseiben nyilvánul meg. Tudom ez nagyon nehéz, hiszen közösségben élünk, de minden ember tudja, hogy ezek a szavak tényleg igazak, mert belül lehet valóban, mélyen megélni a dolgokat. Én ennek vagyok a híve, de úgy is lehet mondani, hogy én ebben gondolkodom.

– Ahhoz, hogy az ember kiteljesedhessen, végig kell mennie bizonyos lépcsőfokokon, el kell érnie a megismerés vágyát. Te mikor érezted azt, hogy valami többre van szükséged, mint amit addig megéltél az életedben? Mi volt a fordulópont, ami rádöbbentett arra, hogy más irányba is gondolkodni kell, hogy többet tudjál a világról, többet lássál, többet érzékeljél?

– Tudod, vannak küszöbök és vannak olyan szellemi zsilipek, amelyek csak bizonyos események hatására nyílnak fel. A fájdalom, a megélt nagy szenvedéseknek a pillanatai sajnálatos módon – de ki kell mondani – nemesítik az embert. Aki a fájdalom és a szenvedés ütemét nem ismeri, az az örömnek a mélységét sem tudja szerintem megismerni. Én huszonhárom éves koromban, amikor anyám halálhírét meghallottam, az a pillanat akkorát mélyített a lelkemen, amit mind a mai napig nem tudtam igazán feldolgozni. Az ilyen pillanatokra hivatkozom most, mert akkor ismeri meg az ember igazán olyan mélységeit saját lelki kvalitásainak, ami az azt követő időre nagyon jó útravaló. Egy ilyen megrázkódtatás nagyon nagy felkiáltójeleket tesz az ember életébe, az emberi sors sokszínűségének az üzenetével. Tehát ezek a küszöbök, melyek lehetnek nagyon nagy örömök is, mint például egy gyermek születése, de mindenképpen az élet és a halál kérdései, nagy felkiáltójelek. Hiszen az elvesztésnek és az érkezésnek hatalmas üzenete van.

Amikor elhalnak bennünk érzések, vagy éppen újak születnek, a szeretet és az örömfogadás érzete, abból az ember mindig tanul. Ez Weöres

Sándor üzenetének a „létrasága”, hogy le-fel közlekedünk ezen a bizonyos létrán ég és föld között, és mindeközben az utunkon járunk, folyton tapasztalunk.

– Amikor az ember idáig eljut, utána már tudatosan törekszik a teljességre, pontosabban az élet, illetve saját életének kiteljesítésére. Ekkor döbben rá, milyen keveset tud a világról. Persze keresi tovább azt a harmóniát, ami nyugalmat és biztonságot ad. Te megtaláltad ezt a harmóniát?

– Én hála Istennek már rég megtaláltam. Ez mintegy harminc évvel ezelőtt velem megtörtént, hiszen sok olyan nagy horderejű esemény volt az életemben, ami ezt eredményezte. Barátaim, nagyon szeretett barátom halála, az édesanyám halála. Ezek az események annyira mélyen az életörömnek a területére tereltek, hogy onnantól már békesség volt a lelkemben. Tudod, amikor egy-egy tragikus veszteséget az ember megpróbál feldolgozni és ráébred arra, hogy ő él és neki más feladatai vannak, akkor a vitalitás igazi szellemi teljességére és örömére figyel föl, arra, hogy én még élek és nekem teendőm van.

Ennek az életörömét élem azóta is. Nyugodtan mondhatom, hogy

örülök mindennek, nyugodt, kiegyensúlyozott az életem.

– Néhány gondolat erejéig Weöres Sándort már érintettük. Változtam című albumod pontosan tíz évvel ezelőtt jelent meg. Ezen a lemezen található a Tíz lépcsőből nyolc című dal, melynek alapja Weöres Sándor Tíz lépcső című költeménye. Amióta megjelent ez az album, mennyiben változott meg az életed, mennyivel teljesedett ki jobban? Nem titkolom, most leginkább a családra és annak szerepére gondolok.

– Én hálát adok az Istennek, hogy megkímélt attól, hogy egy felelőtlen apa szerepét játsszam el az elmúlt évtizedekben. Négy évvel ezelőtt született a kislányunk és onnantól kezdve egy hihetetlen, szublimált változás ment végbe az erkölcsi életemben, a fegyelmemben, a felelősségérzetemben, hiszen egy makulátlanul tiszta léleknek, egy hihetetlenül bájos, kis puha emberi lénynek, egy szép gyermeknek a közelsége minden pillanatával elvarázsolja a szülőt. Én ennek az atmoszférájában élek már négy éve, békében, teljes családi biztonságban és szeretetben. Ami fékeződött az életemben, azok az ösztönös indulataim, hiszen régen ezer féle kalandban benne voltam, ugyanakkor vállalom minden múltbéli cselekedetem. Ráadásul most már úgy érzem, hogy a jelenlegi munkásságom már a mai életem pecsétjével van felülbélyegezve. Tudod, csodálatos, hogy rengeteg hölgy jön a koncertekre, akik ezt az emberminőségi változást nagyon megérezték bennem. A hölgyek szeretete mindig jellemezte a zeném körüli megnyilvánulást, de most megkülönböztetetten érzem, hogy ők is megérezték azt, hogy hiteles az az élet, amit ma élek és ezért nagyon hálás vagyok nekik, mert érzékelték, hogy most változtam igazán.

– Hogyan látod? A karácsony közeledtével az egymás iránti figyelmesség csak a családon belül erősödik, vagy maguk az emberek is jobban odafigyelnek egymásra?

– Ezt nagyon nehéz megválaszolni. Én kiegyensúlyozott, békés nevelést kaptam és itt nagyszülői nevelésről beszélek, hiszen a szüleim nagyon korán elváltak.

Eredendően figyelmességre, tapintatra vagyok nevelve és nekem, a karácsonynak ez a megkülönböztetettsége ilyen értelemben nem üzen semmit. Minden hétköznapi pillanatban illene tapintattal, együttérzéssel, gyengédséggel, részvétérzéssel kifejezni azt, hogy az ember az embertársai iránt és a környezetéhez hogyan viszonyul.

Nagyon fontos lenne szerintem a hétköznapokat is ilyen értelemben ünneppé tenni.

– Karácsony előtt és közvetlenül utána is lesz koncerted. Ez a mára már kultikussá vált dal, tehát a „Kívánj igazi ünnepet” bizonyára szerepel a repertoárodban.

– Természetesen, de ez független az ünneptől, hiszen mint a Piramis egyik legnemesebb dala, melynek jól ismert sora „Kívánj a szónak nyílt utat és a dalnak tiszta hangokat” mindenképpen kell, és ennek az üzenete már korábbi eredetű.

– Amikor most énekled ezt a dalt, ott fenn a színpadon abban a pillanatban milyen érzések hatnak át és men�nyiben különböznek ezek attól, amelyeket a dal megszületésekor éltél át?

– Annyiban változott, amen�nyiben én, az ember változtam. Érettebb lettem. A szavak ugyanazok, de az emocionális tartalmuk és az experimentum, ami évtizedek alatt rárakódott, megnemesítette azokat, az szól belőlem ma. Ami régen lassú volt, az ma még lassabb, érettebben jelenik meg, több „levegővel”, több érzelmi átéléssel.

Mert itt nem a szavak jelennek meg, hanem az az ember, aki mára negyven évvel idősebb lett és an�nyival érettebb is, ami természetes következmény az évtizedek múlásával.

– Köszönöm ezt a beszélgetést, és engedd meg, hogy magam, kollégáim, és a Jótékonyság újság valamennyi olvasója nevében meghitt, szeretetteljes, igazi ünnepet kívánjak Neked és családodnak egyaránt.

– Köszönöm, és a jól ismert Piramis dalt idézve, én is kívánok békés karácsonyt mindenkinek!

Bella Árpád

JÓTÉK NYSÁG

4

KÖZÉLET A KÖZJÓÉRT | HÍREK | ÜNNEP

Ártatlannak maradni Jónak lenni jó. De hol van a határ jó és kevésbé jó között; hol ér véget az elég és kezdődik a nem elég; és hogyan őrizzük meg gyermeki ártatlanságunkat, miközben tudomásul vesszük felnőttkori felelősségünket? Müller Péter Sziámi gondolatai hétköznapi ünnepeinkről és az arányosságról.

– Te hogy tapasztalod, a környezetedben mennyire sikk jónak lenni, másokkal jótékonykodni?

– Szerencsére a születésem óta jó emberek vettek körül, vagy jó emberekkel hozott össze a sors.

Nálam a részvét pedig alapkategória, amit nem kellett tanulni, mert ahogy járni tanult az ember, úgy a részvétet is magába szívja. Én Ferencvárosban, egy gangos házban nőttem fel, ahol azt tapasztaltam, hogy az a közösség tud egymás gondjairól, nagyon is segítőkész, a szolidaritás természetes volt. Még akkor is, ha – furcsát fogok mondani –, ugyanazon a gangon lakott az Auschwitzot megjárt néni a lányával meg a házmester, aki feljelentette őket. Még így is evidencia volt, hogy ha baj volt, akkor a másiknak segíteni kell. Persze kényelmes lenne egy olyan világban élni, ahol nincsen baj. De nem ilyen világban éljük, így mindenkinek a lelkiismerete és lehetőségei szerint kötelessége segíteni, ha tudja, hogy valaki bajban van, vagy rosszabb a helyzete, mint amire érdemes volna.

– Sokan, akik hasonló környezetben nőttek fel, mint Te, nem így gondolkodnak. Az pedig egy viszony-

lagos kategória, hogy mikor nekem elég, meddig tartanak a lehetőségeim.

– A probléma az, hogy mit kezdjünk azzal, ha küszködve, vagy szerencsével eljutottunk oda, hogy fönn tudjuk tartani magunkat, és látjuk, hogy egy másik ember – és itt mindegy a szimpátia, – másik élőlény keservesen és esélytelenül küzd az életéért. Mire van erkölcsi alapunk, és mire nincs. És itt vis�szatérnék oda, hogy hol van az a határ, hogy elég. Nálunk, Magyarországon nincs olyan, hogy men�nyire szégyen gazdagnak lenni.

Nálam van. Mindegy mennyire tehetséges, ügyes, rátermett valaki, számomra addig igazolható a nagy vagyon, ha azt visszaforgatják vállalkozásba, vagyis munkahelyteremtésbe; ám ha egy ember magánvagyona rákosan feldagad, és azt luxuscikkekre költi, amíg nem zavarja mások nélkülözése, akkor az abszurd, és elmebaj! Elképesztőnek tartom az ilyen az önzést.

– Sok ember szemében szegénynek lenni szégyen. Hol jelenik meg a közösség felelőssége a tagjai iránt?

– Kevésre tartom az általánosításokat. Egyéni sorsok vannak.

Számomra nincs hajléktalan, sze-

gény, gazdag, mindent az arányok és a mérték felől nézek. Az, ami a birtokodban van, annyi kell, hogy legyen, ami az életedet élhetővé teszi. Ami afölött van, az nem a tied, és nem pusztán erkölcsi okokból, hanem mert kényelmetlenné teszi az életet. Ha vagyona van valakinek, plusz munkát jelent azzal jól és igazságosan bánni. Mindig lesznek perifériára szorult emberek.

A közösségnek pedig ugyanolyan egyenrangú tagja a hajléktalan és a polgármester. Ha azok, akik jobb helyzetben vannak, részvéttelenül viszonyulnak egy helyzethez,

amelyben kiszolgáltatottakról van szó, az gyalázat.

– Évek óta együtt dolgozol a Baltazár színházzal. Hogyan választottad őket, és mi tart Téged ott?

– Ők választottak engem. Megkeresett Elek Dóra, a Baltazár színház vezetője és rendezője, és felkért egy szerepre. Elvállaltam, és bemutattuk a Kőválasz című darabot. Annyira jól éreztem magam velük, hogy jeleztem, szívesen dolgoznék továbbra is velük. Így most 7. éve vagyok a Baltazár színház tagja. Ami ott tart az pedig az ártatlanság. Mert a jelen pillanatban, ha valami valóban nehéz,

az ártatlannak és gyereknek maradni annyira, hogy az életnek értelme legyen ebben a rohanó, impulzusokkal túltelített világban. A Baltazár megkönnyíti nekem ezt a feladatot.

Derűs, nagy gyermeki lélek van ott, és ráadásul nagyon tehetségesek. Ez egy profi, nagyon jó színház, és sok mindenre inspirálnak. Az utolsó különös vállalkozásunk - a Baltazár Dalműhely – eredménye az a példa nélkül álló zenei antológia, amelyen a magyar könnyűzenei élet színe-java megjelenik egy-egy dallal. A CD tavaszra jön ki, címe: Árad a szeretet.

Olyan zenészek vettek rész a közös munkában, mint pl. Koncz Zsuzsa, Zorán, Bródy János, Padödő, Szalóki Ági, Palya Bea, Kiss Tibor, Szakcsi Lakatos Béla, és erre a lemezre készült Cipő utolsó dala is. A lemezbemutatót május végén tartjuk a Művészetek palotájában.

– Szereted az Ünnepeket?

– Ha jó világ lenne, lennének a nagy ünnepek a sok kis mindennapi ünnep között. Én próbálok úgy élni és a körülöttem lévőket is erre inspirálni, hogy egymás életét örömtelivé, vagyis ünneppé tegyük. Mámorosan jól kell tudni átélni minden pillanatot, és ezen dolgozni is kell.

– A Karácsonyt hogyan éled meg?

– A Karácsony nekem azért kedves, mert akkor sokan vagyunk.

Az Anyukáméknál egy hosszú asztalnál együtt ül az egész család, és ez az a ritka alkalom, amikor úgy jön össze a nagycsalád, ahogy annak össze kell jönni. Ha megkérdezik tőlem, hogy mit tartok életem főművének, akkor azt mondom, hogy azt, hogy a családomban mindenki mindenkivel jóban van.

Görög Mária

A jókedvű adakozót szereti az Isten Vannak, akiktől egyszerű kérni, mert ha adnak, akkor egyszerűen és természetes teszik. Takáts Tamással többször találkoztam jótékonysági programokon, és mindig mosolyogva, jókedvűen vállalta az ilyen fellépéseket, örömöt árasztott. Úgy döntött, szabad akaratából jókedvében segít másoknak.

– Mit jelent számodra, az hogy Jótékonyság?

– „A jótékonyságról el ne feledkezzetek”, – mondá Isten igéje, meg azt is, hogy „a jókedvű adakozót szereti Isten”. Azt gondolom, hogy a jótékonyság jog, és egyben emberi kötelesség. Másrészt az elesetteknek joguk van ahhoz, hogy jótékonyak legyenek velük szemben. S ez ugyanolyan alapvető fontosságú jog, minthogy ehess, alhass. A gyerekekben ez a természetes szolidaritás még alapvetően benne van. Lehet, hogy a kislányom az osztálytársával nem osztja meg a csokit, de ha lát egy eleset embert, vagy a játszótéren egy sírógyereket, akkor odamegy hozzá, hogy „kérsz csokit?”, vagyis ad neki. Szóval a jótékonyság alapvetően benne van az emberben, csak lehet, hogy egy haszonelvű társadalomban ez egy idő után elsikkad, elveszik.

– Térjünk vissza a jókedvű adakozáshoz!

– „Aki másokat felüdít, az maga is felüdül”. Vagyis, ha a másiknak boldogságot varázsolsz az arcára, magad is boldog leszel. Ajándékozni valóban öröm, hisz ha adsz, akkor magad is felvidulsz, és persze a legjobb örömmel adni.

– Ha Te jó szívvel adsz, akkor a másiknak azt könnyű jó szívvel elfogadni.

De a jótékonyság és a jótékonykodás sokszor összemosódik.

– A jótékonykodásnak tényleg van egy negatív töltete. Jézus is azt mondja, hogy mikor adakoztok, akkor ne úgy csináljátok, hogy azt mindenki lássa, hanem mert az jó, mert az tetszik a mennyei Atyának. Ez régi tudás - az ember tudja, hogy van különbség az örömmel és a kényszerből, haszonelvből, magamutogatásból való segítés között. S ezt az is érzi, aki kapja.

– Ez azt jelenti, hogy fontos a cselekedetet kísérő szándék.

– Igen, mindenképpen. Maga a cselekedet akkor tud célba érni, ha a szándékom jó. Pl. ajándékozni nem úgy jó, mikor megkérdezed a másikat, hogy mit kérsz, mert elveszik a lényeg. A fontos, hogy kitaláld, ő mit szeretne. Mert ilyenkor nemcsak lemondasz anyagi javakról (bár már abban is benne van a szeretet), de figyelemmel, szeretettel fordulsz felé.

Az ajándékozás művészet, amely jelképezi, hogy odafigyelek a másikra, fontos nekem.

– Vagyis meg kell tanulni adni. Változott a jótékonysághoz való viszonyod a megtéréseddel?

– Hogyne. Bár az előtte is bennem volt, hogy szívesen segítek, mert ez eredendően van benne az ember szívében, csak ezt sok minden felülírja az

élet során, ahogy bepiszkolódik a világban. A megtérésem arra világított rá, hogy rossz volt erről megfeledkezni. Mint amikor kezdtem kamaszodni, és azt képzeltem, hogy ciki meghatódnom pl. a Pál utcai fiúkon. Aztán 16-17 éves koromban rájöttem, hogy nem attól vagyok férfi, hogy olyan vagyok, mint egy fatuskó, hanem ha férfiasan helytállok nehéz helyzetekben. S ha valami szép, az szép, és ha valaki elesik, akkor annak segítünk.

A felnőttkori jótékonysághoz és adakozáshoz persze egy belső bölcsesség is szükséges. Nekem könnyű, mert én a Szent Szellemre bízom magam, és így a szívemben megérzem, hogy kinek mikor kell adnom.

– A jótékonyság feltétlenül az adakozással függ össze?

– Nekem igen. A jótékonyság szerintem valamiről való lemondás egyben. Ez lehet pénz, lehetnek anyagi javak, vagy az időm. Én legközelebb december 8-án zenélek a Nemadomfel Alapítvány felkérésére az idei Jobb Velünk a Világ koncerten. Ezért nem kapok pénzt. Ez ebben a formában jótékonyság, és természetes emberi cselekedet egyben. Ez, mint minden alapvető erkölcsi törvény, bele van írva szívünkbe.

Görög Mária

JÓTÉK NYSÁG

5

KÖZÉLET A KÖZJÓÉRT | HÍREK | ÜNNEP

Hordoznom kell azt a gyertyát…

– Dévai Nagy Kamilla a múltról, jelenről, szeretetről, a küldetéséről és a karácsony értékéről – Dévai Nagy Kamilla Kazinczy-díjas, A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjének tulajdonosa, előadóművész, tanár. Azon kivételes művészeink közé tartozik, aki évtizedek óta rendíthetetlenül küzd a magyar kultúra és hagyományaink ápolásáért. Teszi ezt úgy, hogy gitárját pengetve elviszi a magyar dalt, a magyar szót, szerte a nagyvilágot járva. Dévai Nagy Kamillát a magyar kultúra nagykövetének is nevezhetjük. Szinte az év minden napján dolgozik, fellép vagy oktat. Elárulta nekünk, hogy a karácsony és a karácsonyvárás időszaka az esztendő legfontosabb terminusa számára.

– Hogyan emlékszel vissza gyerekkorodra, hogyan várta és ünnepelte a család akkor a karácsonyt?

– Pici korom óta a karácsony volt családunkban a legnagyobb ünnep.

Hat-hét éves koromig úgy tudtam, a Jézuska hozza a karácsonyfát, és az ajándékokat. 1956 karácsonyán még lelki szemeimmel láttam is, hogy egy angyalka megpihent a Magyar Távirati Iroda tetején. Ma is emlékszem, a csodát látva szinte fájóan megszorítottam Édesapám kezét, akivel az alkonyatban sétáltunk, mialatt Édesanyám a fát díszítette. Mindig énekeltünk, a hagyományos ételeket, süteményeket ettük még a legszegényebb időkben is. Sosem maga az ajándék volt fontos, hanem az, hogy egész nap együtt lehettem mindkét szülőmmel. Kirándultunk is a budai hegyekben, ropogott a friss hó a lábunk alatt, nem számított más csak az, hogy fogjuk egymás kezét és énekelünk...

– Mennyit változott mára a világ? Vajon ugyanazokat a hagyományokat megtartjátok-e, amit gyerekkorodból magaddal hoztál? Azt az érzést tovább tudtad-e adni?

– Ma már három csodálatos unokámmal együtt várjuk az ünnepet. Sokat romlott a világ, de mi ezen a kicsi családi körön belül nagyon őrizzük a hagyományokat. Két fiam ebben csodálatos partner, embernyi emberek lettek, védtem őket a világ torzításától, és most már talán kimondhatom, hogy sikeresen. Nálunk is nagy a hajtás, pörög az élet, de ilyenkor egymáshoz lassulunk. Az a nagyon óhajtott béke, csendesség és szeretet megtalál minket. Bár egész évben a lehetőségekhez képest sokat találkozunk, ezeket a napokat végig együtt töltjük. Nagyokat beszélgetünk, régi családi képeket nézegetünk, s a három unoka tátott szájjal figyeli az elődök, az ősök emlékeit. Mi meg őket figyelve nézzük a szüleinkkel való hasonlóságot, bámuljuk nyiladozó elméiket, csordultig telt ártatlan lelkük gyönyörű terméseit.

– Mit tapasztalsz? A mai kor emberének mit jelent a karácsony? Elgondolkodnak-e az emberek a karácsony jelentőségéről, szükségesnek érzik-e ápolni elődeik hagyományait? Képesek-e erre, vagy egyáltalán fontosnak tartják-e?

– Kicsit szomorú vagyok... Mit kicsit, nagyon... Azt látom, hogy ezen a szép ünnepen is a Mammon lett az úr, a szeretet helyett az ajándék árán van a hangsúly, ahelyett, hogy befelé fordulnának az emberek, és a lelkük rezdüléseire, a családjukra figyelnének, a „rongyrázás” megy. Túl fényesek az utcák, és nagy a homály a bensőkben. Még az éjféli mise is sokszor kirakat. Hogy „lám, én itt vagyok, én jó ember vagyok”. Arról nem is beszélve, hogy az elszegényedés mekkora méreteket öltött. Tényleg van, akinek még egy tál meleg étel sem jut. Hogyne változott volna a világ. De január harmadikán már újra úgy megy az élet tovább, egymáson átgázolva, törtetve, önzően, mintha a szeretet is csak decemberre korlátozódna.

– Karácsony a szeretet ünnepe. De mennyire az szavakban és mennyire az tettekben?

– Ezt fejtegettem az előbb. Hogy lélekben kellene felnőjünk. Hogy ne csak szavakkal, meg ajándékokkal szeressünk. És főként ne csak „Ilyenkor decemberben”, ahogy Juhász Gyula mondja csodálatos versében. Persze mindig voltak, és lesznek is segítőkész emberek, akik másoknak is próbálnak segíteni. De ez kevés. A magyarság lelke kezdett el hígulni, s ez végzetes hiba. A gerincünket kéne újra kihúznunk, hiszen annyi mindent kibírt ez a csodálatos nemzet. Nem kéne, hogy a pénz uralma bedaráljon minket.

– Ha karácsony, akkor ajándékozás. A szeretetet viszont nem az ajándékok nagyságából lehet lemérni, sokkal inkább az emberi törődésből, abból, hogy mennyire becsüljük, támogatjuk, hogyan segítjük egymást akkor, amikor arra a másiknak szüksége van. Mennyire önzetlenek az emberek manapság?

Mennyire működik bennük az egymás iránti jótékonyság? Ezt hogyan látod?

Már csak azért is, mert 1998-ban megjelent a Krónikásének a szeretetről című lemezed.

– Nem önzetlenek az emberek… talán Karácsony közeledtével kicsit jobban figyelnek másokra, de mindenkinek annyi gondja-baja van, hogy örül, ha a saját asztalára ünnepi étket varázsolhat. A felsőbb rétegekből nincsenek barátaim, ismerőseim, úgy gondolom, ilyenkor talán ők is fogékonyabbak a jótékonyságra. De mivel TIZENHETEDIK éve szervezem

ADVENT 2008 Magad vagy?... Fázol?...

Nem kell a jászol?....

Beborult fölötted az Ég?

Szíveden burkot képzett a jég?

Ne félj, testvér, jön a Karácsony, Csillagok gyúlnak az égi tisztáson, Szikrát szór a jégcsap az ágon, Zendül a Csend az egész világon.

Ne félj testvér, jöjj a tisztásra, Hó borul most a gyászos irtásra, Ma csak azt nézd, hogy magas az égbolt…

A bajra, gyászra mondd azt, hogy rég volt…

Itt a Megváltó, fogja a kezed, Párás ajkáról hallod a neved.

Fontos vagy Neki, eljött hát Hozzád…

Nézd csak? Fázik… Add néki ruhád.

Nem vagy egyedül, e néphez tartozol, Magyar Karácsony, te igaz dalt hozol.

Fuldoklik a nép a keresztek alatt, Hó alatt üzenet suhanva halad: Bírd ki, testvér, bírd ki ezt a telet, Tavaszt ígér a krisztusi üzenet.

Burkold be a lelked csillagtakaróval, Öleld a Megváltót igaz, magyar szóval.

ilyenkor iskolámnak, a Krónikás Zenedének a megsegítésére a Hadtörténeti Múzeum dísztermében a jótékonysági koncertet, tudom, hogy elsősorban nem azok mozdulnak, akik megtehetnék, hanem a kisnyugdíjasok, akik maguk is segítségre szorulnának és mégis adnak... Adnak, mert számukra fontos a kultúra. Most december 18-án 18 órakor lesz ugyanott a Várban a koncertünk, a Hagyományos Krónikás Karácsony, ezúton is mindenkit szeretettel hívok, aki a lelkét ünneplőbe szeretné öltöztetni.

– Aki ismer téged, az jól tudja, hogy mi a küldetésed. Ahhoz, hogy ezt beteljesítsd, életre hívtál egy alapítványt és működtetsz egy zeneiskolát, immáron tizenhét éve, aminek a neve Krónikás Zenede. Mindezt teszed úgy, hogy közben te valóban csak az emberek támogatását bírod. Pedig ez a küldetés a magyar kultúráról, a nemzeti hagyományaink ápolásáról szól a zene hangján.

Már több mint tizenhét éve tanítasz tehetséges fiatalokat, de idősebbeket is a magyar népzenei világ és kultúra megismerésére, a gitáros éneklés oktatására.

Ez hihetetlen energiát és erőfeszítést kíván meg tőled. Mi az, ami ekkora erőt ad neked mindehhez?

– Közel két évtizede működünk egyetlen forint állami támogatás nélkül. A hihetetlen nehézségeket nem sorolnám, mert akkor el se férne még a számítógépemen sem. Annyit mondok: a Bimbó úti lakásomat eladtam, hogy egy kollégiumot létrehozzak, ez meg is történt, de mivel a fűtést nem tudtuk fizetni, kilakoltattak. Ötven fiatallal együtt az utcára kerültünk 2007 nyarán. És mégis folytatódott a tanítás, ma már a fiam lakásán. Az átélt izgalmaktól a betegségek is megtámadtak. Háromszor küzdöttem le a rákot, három szívinfarktuson estem át, és inzulinos cukorbeteg vagyok.

De nem nyavalygok. Ha rám nézel, egy általában derűs, mosolygó, biztató embert látsz. Ez nem az én érdemem. 1996-ban egy majdnem halálos autóbaleset kapcsán (nem én vezettem!!!!!) megtapasztaltam, hogy az Úr velem van. Sokszor elmeséltem, de nem tudom most sem kihagyni: a gitárom sértetlenül, épen úszta meg ezt a rettenetes karambolt, és még csak el sem hangolódott, amikor egy hónap múlva a kocsironcsból előkerült. Azt senki és semmi nem fogja velem elhitetni, hogy ott, akkor nem csoda történt. Amíg az öltözőből a színpadra érsz, sokszor elhangolódik a hangszer. Hát hogy ne tartanám csodának, ha közel 50 fokos hőmérséklet-különbségben a gitárom hangja kristálytiszta maradt??? Megértettem, hogy azért kellett nekem is életben maradni, hogy valaki még pengesse azt a gitárt, mert nem mehetek még el, feladatom van itt a földön, hiszen van, aki ezeket a csendes dalokat szomjazza egész lelkével. Tovább kell adnom a fiataloknak mindazt, amit ezalatt a színpadon töltött 45 év alatt megtanultam. És érzem, hogy HASZNÁLHATOK, hogy ADHATOK, hogy SZÜKSÉG VAN RÁM, mert fázik a világ. Hordoznom kell azt a gyertyát, hogy a nagyvilág füstjében, kormában a Lélek fényledjen fel újra...

– November 10-én ünnepelted pályafutásod negyvenötödik évfordulóját.

Ebből az alkalomból a Duna Tv Kívánságkosár című műsorának vendége voltál. Negyvenöt év majdnem két emberöltő. Művészeted világszerte ismerik a magyarok, hiszen sokat utazol a nagyvilágban, hogy minél több helyre elvidd a magyar szót és a magyar dalt. Egyetlen magyar előadóművészként a Guinness Világrekordok Könyvébe is bekerültél 1995-ben, mert a sok utazás következtében a „ráadásdalok” megtanulásával Te énekelsz ma is a világon, a legtöbb nyelven. Volt úgy, hogy a karácsonyt külföldön kellett töltened? Ha igen, milyen élményben volt ott részed, az milyen körülmények között történt?

– Nem. Bár sokszor alakult volna úgy az életem, ha hagyom. Olyan is volt, hogy éppen csakhogy 23-ára értem haza, de soha nem töltöttem a karácsonyt idegenben. Viszont 14 éven át énekeltem a parlamenti karácsonyokon, oda is mindig családostól mentem, a gyerekeim teremről teremre jártak, mindenkit személyesen ismertek, amíg én más gyermekeinek énekeltem. De az este akkor is csak a miénk volt. Elképzelhetetlen lenne ma is, hogy ne együtt éljük meg Szentestét.

– Hogyan látod, mit kell tennünk ahhoz, hogy a karácsony az az ünnep maradjon meg valamennyiünk számára, aminek szeretnénk, vagyis a szeretet és a béke ünnepe?

– Alapvető szemléleti, értékrendi változást kéne mindenkinek önmagában létrehoznia. Kutyanehéz dolog, de szerintem mindenki érzi, hogy nem mehet már így ilyen irányba a világ. Ez a fogyasztói szemlélet, ez a celebes kirakat-élet, a másik majmolása, az igazi értékek degradálása, már nem folyhat tovább. Kiürülnek a belső tartalékok, legalább akinek még van, mutasson példát, hisz az emberek el vannak kápráztatva, butítva a média által. Élőben meg kell, hogy tapasztalják, mi az igazi hit, a segítőkészség. Most álljanak fel azok az emberek, akik nem akarják Mammont szolgálni! Hallassák hangjukat ebben a fagyos lelki télben, találjuk már meg végre egymás kezét, és fogjunk össze! Talán még mindig nem késő...

(Dévai Nagy Kamilla)

A színész a lélek gyógyítója

– Az igazi művészetet mindenkinek adom – A Vajdaságban, Szabadkán született Póka Éva színművésznő, aki hivatását teljes szívvel műveli. Mindazt a tudást és gyakorlatot, melyet hos�szú évtizedeken át magába gyűjtött,t ma már azoknak a fiataloknak adja át, akik elhivatottságot éreznek a színészmesterség iránt. Persze nem csupán tanít, de játszik és rendez is, és saját alapítású Szekérszínházával, számos előadással a háta mögött járja a vidéket, Vajdaságtól Erdélyen át, egészen Kárpátaljáig. Ami hajtja, az a művészet, a vidámság, a kultúra iránti vágy, a szeretet és az az érzés, ami akkor tölti el, amikor ezeket átadhatja a közönségnek. Tanítványaival az idén is jó hangulattal készül a karácsonyra, de még emlékszik azokra az évekre is, amikor nehéz körülmények között magányosan kellett eltöltenie a szent ünnepet.

– Vajdasági magyarként, mi az, amire szívesen emlékszel vissza gyerekkorodból a karácsonyhoz kötődően?

– Gyermekkoromban otthon a szüleimmel nagyon szerényen ünnepeltük a karácsonyokat. Édesanyám készítette papírból a fenyőfára az összes díszt. Én nem segítettem, mert az volt a lényeg,

hogy Jézuska, csak úgy betoppan. Évekkel később volt egy nagyon kedves karácsonyom. Akkor már Budapesten éltem és a Színművészeti Egyetemre jártam. Sajnos a körülményeim nem engedték meg, hogy haza menjek. Mindenki más haza ment, nekem nem maradt pénzem. A szüleim sem tudtak

pénzt küldeni. Egyedül voltam és magányos. Az egész kollégium, ahol laktam kiürült, és én ott álltam egy szál magamban azon gondolkodva, hogy most mitévő legyek.

Elmentem a Mátyás templomba és valami hihetetlen jó érzés hatott át, hogy ott én magányosan, de rengeteg ember között meghallgattam a

misét. Ez egy meghatározó élménye lett életemnek. Húsz éves voltam akkor.

– Miért lettél színművész, hogyan fogadták döntésedet a szüleid arról, hogy színészi pályára lépsz? (folytatás a következő oldalon)

Bella Árpád

JÓTÉK NYSÁG

6

KÖZÉLET A KÖZJÓÉRT | HÍREK | ÜNNEP

– plusz értéket jelent az életükben a kettős identitás. Ugyanakkor a magyar nemzet kultúráját is gazdagítja egy másik nemzet kultúrája. Olyan érték ez, amit nekünk is folyamatosan ápolni kell, meg kell becsülni, és ezt várjuk azoktól az országoktól is, ahol határon túl magyarok élnek. Az a cél, hogy mindenki ott érezze magát otthon, ahova született.

– Miért kérdés az, hogy valaki Fotó: Csécsei Ilona vállalja vagy sem a nemzetiségi identitását?

– Ami megfigyelhető, hogy most a huszonéves generációnál van reneszánsza a nemzetiségi identitás felvállalásának. Megérthető, hogy az idősebb korosztály a sajnálatos történelmi beidegződések miatt nem vallotta meg a nemzeti hovatartozását, hisz megélték a II. világháború környéki traumákat és ott megtanulták eltitkolni a hovatartozásukat. Sajnos ettől szegényebbek lettünk, de hála Istennek a mostani fiatalok egy részében tudatosodott, hogy a gyökerek meghatározók a növekedésben. És van olyan közszereplő, akinek például a művészvilágban felépített brandjéhez a nemzetiségi identitása nem tartozott szorosan hozzá, ezért nem vált köztudomásúvá. De ettől még ő maga és a családja bizonyára töltekezik a kulturális gyökerekből.

– Milyen intézményrendszer működteti a nemzetiségek jogaival, identitásával kapcsolatos folyamatokat?

– A nemzetiségek elismerése az Országgyűlés (OGY) feladata. Ezer ember kezdeményezésével kezdődik a folyamat, miután a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) jóváhagyja az aláírásgyűjtő ívet. Akkor megindulhat a folyamat, ami arra a kérdésre gyűjt aláírásokat: „Akarja-e, hogy valamely nemzetiséget az országgyűlés hivatalos nemzetiségként ismerjen el?” Hogyha összegyűlt a szükséges számú aláírás, akkor az NVB átadja az országgyűlésnek, ahonnan a döntés előtt kikérik a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének véleményét. A tudományos állásfoglalás birtokában hozza meg az OGY a döntést, a kérésnek helyt ad vagy elutasítja.

– Elutasított kezdeményezésre is van példa?

– Van. Az elmúlt időszakban volt két ilyen eset. Az egyik volt a hunoké. Összegyűjtötték az 1000 aláírást, amire az MTA kiadott egy állásfoglalást, hogy hunok régebben valóban éltek Magyarországon, de ma már nem támasztható alá tudományosan. A másik egy érdekesebb eset volt a bunyevácok tekintetében, mivel Baja környékén élnek bunyevácok és ők kérték, hogy önálló nemzetiségként legyenek elismertek. Ugyanakkor az MTA állásfoglalása az volt, hogy a bunyevác nem önálló nemzetiség, hanem a horvátok speciális népcsoportja, olyan, mint pl. a magyarságon belül a palócok.

– A „nem hivatalosan elismert” státuszúak között van olyan, amelyiknél az oda magukat besorolók jelentős számban élnek itt, mégsem lettek elismertek...

– Az adott nemzetiség legalább 100 éve kell, hogy együtt éljen itt, Magyarországon, akkor valóban jogos lehet a felvetés. Az oroszok, arabok, vietnámiak, kínaiak esetében ez nem állja mega a helyét.

– És a zsidók esetében?

– Jogos kérdés. 1993-ban, amikor az első kisebbségi törvényt megalkották, akkor is dilemma volt ez. És a kérdésre a választ a magyarországi Fotó: Csécsei Ilona zsidóság többsége mondta ki: „köszönjük nem, mert a zsidóságunkat mi nem etnikailag definiáljuk, hanem vallási dimenzió mentén.” Ezért a magyarországi zsidóközösség hivatalos véleménye szerint a zsidóság vallási hovatartozást jelent.

– Kik és milyen eszközökkel tehetnek a hivatalosan elismert közösségekért?

– Az OGY döntése után jön a nemzetiségi jogok kérdése és gyakorlása, ami mindig a többség-kisebbség viszonylatában értelmezendő. Az alapvető jogok biztosának helyettese ellenőrzi a nemzetiségi joggyakorlást, kifejezetten azt vizsgálja, hogy hogyan lehet pozitív diszkriminációval élve a közösségeket tovább erősíteni, illetve ellenállni az asszimilációnak, hiszen a beolvadás a legnagyobb veszélyfaktora a nemzetiségi közösségeknek.

Ezután jön a nemzetiségi koordinációs munka, ami jelenleg az Emberi Erőforrások Minisztériuma Egyházi, Nemzetiségi és Civil-kapcsolatokért felelős államtitkárságán belül zajlik, kiemelten a nemzetiségi közösségek erősítésére, a kulturális autonómiára - oktatás, saját intézményhálózat kialakítása, kultúra, közművelődés, közgyűjtemények, média – fókuszálva végezzük a közös munkát.

– Kik képvisel(het)ik az érdekeiket, hogyan épül fel a partnerségi hálójuk?

– A nemzetiségek elsődleges partnere egy adott településen az önkormányzat, a kormányzatnak a nagyobb horderejű kérdésekben van szerepe vagy kötelezettsége. Büszkeségünk, ami Magyarország nemzetiségpolitikájának egyik unikuma is – jó néhány ország átvette – a kulturális autonómia és intézményrendszer kiépítése, a nemzetiségi önkormányzatok elismertetése, működtetése a települési önkormányzatok mellett. A nemzetiségi önkormányzatok alapvetően a közösségek hivatalos megjelenítői, a közjogi feladatokkal kapcsolatos munkákat végzik, de a helyi kapcsolatrendszert és a kezdeményezéseket a civil szektor tudja hatékonyan segíteni, ott zajlik az érdemi, mindennapi munka.

– Könnyű tárgyalópartnerek a nemzetiségiek?

– Úgy gondolom igen. Igyekeztünk olyan nyitott légkört kialakítani, amelyben érzik, hogy az előrevivő kezdeményezéseikben partnerek vagyunk, és azt tapasztalom, hogy nagyon jó, gyümölcsöző kapcsolat alakult ki.

– A nemzetiségi területen felmerülő kérdések megoldására törvénnyel és/ vagy anyagi támogatásokkal reagál a kormány?

– Ebben a sorrendben, éssel a vagy helyett... A pénzről eszembe jut, hogy 2010-ben, amikor hivatalba léptem, az egyik nemzetségi vezetőnek arról beszéltem, hogy micsoda lehetőségeket biztosít a nemzeti autonómia kereteiben a nemzetiségi törvény, ezt válaszolta: „Államtitkár úr, tudod az én autonómiám addig ér, ameddig a pénztárcám engedi.” Ebben nagyon nagy igazság van.

A törvények a kereteket biztosítják, és azt, hogy az érintettek mennyire tudnak élni az adott jogokkal, mindig az anyagi lehetőségek határozzák meg. Ezért nekünk az a dolgunk, hogy minden olyan kezdeményezés mellé odaálljunk, ha kell anyagilag is, amitől a nemzetiségi kultúra fejlődhet és a 2011-es új törvény óta az itt élők szociális ellátórendszere is biztosított lehet.

– Ma már az nem kérdés, hogy az oktatás menjen nemzetiségi nyelven. Mik az újszerűségei a nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi törvénynek?

– Három komolyabb eredményt emelek ki. Az első, hogy a kulturális autonómiát kiterjesztjük a szociális tevékenységre is, valamint a másik nagy feladatunk volt fellépni az etnobiznisszel szemben. Ez az a jelenség, amikor olyan személyek, akik nem tartoznak a közösséghez, haszonszerzés végett nemzetiségi önkormányzatokat alakítottak és alakítanának. Ez ellen fel kell lépni, mert rombolja a nemzetiségi identitást, rombolja a nemzetiségi létet, és rombolja a többség és kisebbség kapcsolatrendszerét.

A harmadik eredmény, nem a nemzetiségi törvényben található, de nemzetiségbarát intézkedésként fogható fel. Jelesül, hogy 2014-től lehetőség nyílik magyarországi nemzetiségeknek a parlamenti munkába való bekapcsolódásra. Amennyiben létszámuk és szervezettségük alapján tudnak, akkor kedvezménnyel mandátumot szerezhetnek, saját jogon parlamenti képviselőt küldhetnek. Akik létszámuk vagy szervezettségük okán nem képesek erre, parlamenti szószólót küldhetnek, aki majdnem olyan jogokkal rendelkezik, mint egy országgyűlési képviselő, bizottságban szavazati joggal is rendelkezik, leszámítva a plenáris üléseken való szavazati jogot. Úgy gondolom, ez egy hatalmas lépés, amivel megerősítjük azt, ami már 20 éve evidencia, hogy a magyarországi nemzetiségek államalkotó tényezők. Ha viszont azok, akkor mind a régi alkotmány, mind a jelenleg hatályos alaptörvény alapján ott a helyük független parlamenti képviselőként a legfőbb döntéshozók között.

– Ön mit tart az elmúlt időszak kiemelt eredményének?

– Sok ilyen van, közülük az egyik legkiemelkedőbb, hogy a 2011-es népszámláláson másfélszeresére nőtt a magukat egy adott nemzetiséghez sorolók száma. Ez azt mutatja, hogy a nemzetiségi polgáraink számára is egyértelmű, hogy büszkék lehetnek a kettős identitásra, egy befogadó baráti légkörben élhetnek. Ez nagyon fontos, különösen azok után, hogy az elmúlt években nagyon súlyos etnikai indíttatású bűncselekmények történtek, különösen a magyarországi cigányság vonatkozásában. De a kormányzat kellően bizonyítani tudta, hogy nincs mitől félni.

A másik, amire büszkék vagyunk, hogy minden nemzetiségnél vannak olyan eredményeink, intézkedéseink, beruházásaink, amivel erősítjük a közösséget.

– Például?

(folytatás az előző oldalról) – Nagyon nehezen. Egészségügyi iskolát végeztem. Amikor a szüleim megtudták, hogy a színészmesterség kitanulása a vágyam, akkor azt mondták, hogy ez nem szakma, ez egyfajta bohóckodás, aminek nincs semmi alapja. Ma látom, hogy volt benne némi igazság, mert nagyon nagy merészség művésznek menni, hiszen vannak időszakok, amikor kiteljesedhet benne az ember, van munkája, de a művészélet olyan, hogy egyszer hopp, máskor kopp.

– Gyerekkorodban is színész akartál lenni?

– Titokban igen, de valami miatt orvos is. Később láttam, hogy több zenész, színész, valamikor orvos akart lenni és ebben van egy érdekes párhuzam, hiszen míg az orvos a test gyógyítója, addig a színész a léleké. A test és a lélek harmóniája nélkül az ember megbetegszik.

Tehát valahol a színész is orvos, a lelkek gyógykezelője. Ha elmész a színházba, vagy megnézel egy jó filmet, ami hat rád, akkor azt mondod, hogy de jól esett a lelkemnek.

Vagy sírtam mert azonosultam vele és elértem egy katarzist, vagy pedig akkorákat kacagtam rajta, hogy attól lettem jókedvű. Tehát a lelkemet táplálja a jó színház, a jó film, egy jó produkció, egy jó templomi mise, amivel fel tud az ember töltekezni. Orvosság egy jó színház.

– Sokan azt mondják, hogy mára az emberek elfordultak egymástól. Legalábbis ahhoz a világhoz képest, amit például a hetvenes években éltünk.

– Egy rettentő gépvilágot élünk.

Szinte csak elfutunk egymás mellett. Túl tempós a mai életünk ahhoz, hogy az emberek egymással is foglalkozzanak. Pedig le kell ülnünk, ránézni egymásra, együtt kacagni, megbeszélni a gondjainkat.

Ez ma már családon belül is nehéz, hát még az általános emberi kapcsolatokban. Megkérdezed a másiktól:

vezet, akkor megyek, mert az igazi művészetet én mindenkinek adom.

– A művészi életedben most karácsonyra mivel készültök?

– Mindig készítek karácsonyi gyerekműsorokat. Ezért nagyon sok vers, próza, dal él a fejemben.

Sok karácsonyi dalra tettem szert, meg aztán kerestem is ezeket, amelyekkel eddig is sokszor fölléptem.

A karácsonyvárás időszaka nekem egyben felkészülési időszak is, erre koncentrálok. De itt van még a Szekérszínház, aminek most keresek éppen egy új darabot, de együtt dolgozom a Tabulatúra együttessel, velük például Szent István műsort készítettünk az idén. Nagyon sok dologgal foglalkozom. Már nem vagyok a „Macskákban”. Harminc évig játszottam ebben a darabban, és mint nagymama fejeztem be. Egyik gyerekem sem született meg, amikor azt kezdtem, és ez olyan szép.

– Most gyerekeket oktatsz, tanítasz a színészmesterségre. Hol és hogyan?

– Az Aranytíz Musical Stúdióban Budapesten és Leányfalun az Árvácska Gyermek Színjátszó Körben. Színészmesterség, beszédtechnika, tánc és ének. Az a négy fontos pillére egy színésznek, ami a színpadon nélkülözhetetlen. Erre tanítom őket.

– Ez a gyerekvonal. És a Szekérszínház?

– A Szekérszínház tíz éve alakult. Ott ősi, vásári, csak magyar darabokkal foglalkozom valamint XVIII.-XIX. századi, lati átírásos szerzetesi darabokat keresek. Ezek borzasztóan értékesek. A szerzetesek voltak azok, akik ezeket a darabokat átírták, lefordították és volt egy olyan érzésük, hogy egyúttal ők is írnak valamit. Így született a Gyapai Márton vagy a Tornyos Péter, amelyeket már színpadra állítottunk, de Móricz, Szigligeti és Kisfaludy egyfelvonásosokat is előadunk. Ezeket elvisszük fesztivá-

– Egy nagy vágyam van. A rendezéssel sokkal magasabb szinten kívánok foglalkozni. Ugyan már tíz éve rendezek, de ez számomra még nem az igazi. Ezért másoddiplomás képzésre szeretnék beiratkozni a színművészetire. Persze eddig is komolyan foglalkoztam a rendezéssel,

(folytatás az 1. oldalról)

Hogy vagy? – meg sem hallgatod a választ, de már rohansz tovább. Ez például a nagyvárosokban élőkre nagyon jellemző. Ezért is költöztem vidékre és jógával kezdtem foglalkozni. Ugyanis a jóga lelki nyugalmat ad. Arra ösztönöz, hogy megértsek másokat, megértsem önmagam. Ebben segít a meditáció is. Megpróbálom ezt a „gyorsan robogó vonatot” - ami az élet - egy kicsit lassítani. Persze ma már nem vagyok külsőleg az, aki régen voltam és ma már minden mondatomnak, minden levegővételnek más a súlya a színpadon, de ezzel olyan jó élni.

– Mit jelent nektek, a családodnak a karácsony, hogyan élitek meg a várakozási időszakot?

– Karácsonykor mindig nálunk jön össze a család. A gyerekek, az unokák, a vejek, a nejek, mindenki.

Már előtte hetekkel megbeszéljük, hogy csak apró ajándékkal kedveskedjünk egymásnak, hiszen nem ez a lényeg, hanem az együttlét, a beszélgetés, az összetartozás.

– Karácsonykor jobban figyelnek az emberek egymásra?

– Lehet, hogy arra az egy napra.

Tíz éve gyerekműsorokat készítek karácsonyra, számtalan darabot olvasok erre készülve már szeptembertől. És számtalan olyan darab van, ami arra hegyezi ki a mondanivalót, hogy miért csak ezen az egy napon gondolunk a szeretetre, az egymásra figyelésre. Az évnek van még 364 napja. Miért vagyunk gyarlók, miért nem vagyunk türelmesek? Miért nem gondolkodunk úgy, hogy érdek nélkül is szerethessünk? Én megpróbálok nem időhöz kötni sem barátságot, sem jótéteményt, mert az nem idő kérdése.

Ott nincs szombat, nincs vasárnap, sem ünnepnap. Különben is ilyen a pályám. A művészetet, mert ha az igazi művészet és belülről jön, nem a munkaidőm alatt teszem, hanem, ha elhív például egy karitatív szer-

lokra, falunapokra, olyan helyekre, ahol népi hagyományőrző összejöveteleket tartanak. Évente húsz, harminc eseményre is eljutunk.

– Hosszú időt töltöttél és színpadon és iskolában egyaránt, ma is tanítasz. Mit szeretnél még elérni, milyen vágyaid vannak.

és pont ez az, ami további tanulásra sarkall. Még jobban át akarom látni a színházat, de ne csak mint színész.

– Ehhez kívánok neked sok erőt és kitartást!

– Abban nem lesz hiba, mert a színház az életem.

Bella Árpád

JÓTÉK NYSÁG

7

NEMZETISÉGI KÖRKÉP | ÜNNEPI SZOKÁSOK – Az egyik legkisebb magyarországi közösség, a szlovének esetében egy új kulturális kiállítóteret létesítettünk, rendeztük a rádiójuk helyzetét és finanszírozását, hogy abban a kis völgyben Szentgotthárd mellett mindenki speciális nyelvjárásban tudjon rádiót hallgatni, amivel ezt az egyedülálló tájszólást is őrizni tudjuk.

A magyarországi szlovénség olyan dialektusban beszél, ami kicsit más, mint az anyaországi nyelv. A magyarországi szlovákok kulturális centrummal gazdagodtak Pilisszentkereszten, most zajlik a békéscsabai iskolájuk felújítása és a sátoraljaújhelyi iskola újjáépítése. A magyarországi horvátság tekintetében Hercegszántón kollégiumot és általános iskolát építtettünk és most fogjuk kezdeni a pécsi horvát színház felújítását. A magyarországi cigányok esetében kiemelem Snétberger Ferenc gitárművész kezdeményezését, aki Camp Europe elnevezéssel csodálatos oktatási programot indított el: zenét tanít gyakorlatilag iskolai feltételrendszer keretében a nagyon nehéz helyzetben élő cigánygyerekeknek, ezzel kitörési lehetőséget biztosít számukra. És sorolhatnám még, mert nagyon sok olyan kezdeményezés van, ami mellé odaálltunk, illetve amit kifejezetten a magyar kormány vagy a minisztériumok finanszíroztak.

– Mit jelent a királyi többes: nyitottunk, építettünk... Pályázni kell vagy mások az eljárásmódok a nemzetiségek esetében?

– Van, amikor pályázni kell, és van, amikor a kormány vállal kötelezettséget nemzetközi szintű bilaterális fórumon, tehát az anyaország és Magyarország közti megállapodás alapján. De van, hogy a magyar kormány mindenfajta külső iniciatíva nélkül kezd bele egy-egy beruházásba, azért mert tisztában van vele, hogy az adott közösségnek jó elképzelései vannak, ami mellé oda kell állni – Milyen aktualitások lesznek mostanában?

– A legközelebbi a „Nemzetiségek Napja” december 18-án. Örömmel tapasztalom, amit az elmúlt évek alatt sikerült elérni, hogy ez a nap nem csupán protokolláris eseményekből áll, amin csak a nemzetiségeink vesznek részt másfél órában.

Ez a nap a magyarországi nemzetiségek megünnepléséről szól országszerte, több szinten, több formában. Ünnepség van többnyire a Parlamentben, kulturális intézményekben és tavaly sikerült elérni, hogy a közmédia is egy egész napot szentelt a témának és úgy tematizálta a műsorait, hogy a nemzetiségekről szóljon. Ezen a napon adományozza a miniszterelnök a „Nemzetiségekért Díjat”, ami a magyarországi nemzetiségek érdekében kifejtett tevékenységek elismerésére szolgál.

– A Nemzetiségi Tanulmányi Ösztöndíj program miről szól?

–

– Értelmiségi elit nélkül egyetlen nemzetiség sem maradhat fenn, ezért az adott nemzetiség értelmiségi utánpótlására hoztuk létre a nemzetiségi tanulmányi ösztöndíjat. Középiskolások, érettségi előtt állók, illetve 2013-tól szakiskolában tanulók is elnyerhetik, ha megfelelő tanulmányi eredménnyel rendelkeznek, és ha az adott személy a nemzetiségi identitását felvállalva azt tűzi ki célul, hogy felnőttként is gondoskodni kíván a nemzetiségéről vagy aktívan részt vesz a közösség életében.

– A civilkérdésről is váltsunk szót, hiszen a nemzetiségek érdekét is többnyire civil szervezetek képviselik és Ön e területért is felelős vezető. A korszerű civil szervezetekre jellemző önkéntességnek erősödnie kell. Mit tesznek ennek elősegítésére?

– Szeptemberben hirdette meg a minisztériumunk a „Pro Voluntarius” díjra történő jelölést. A díj az önkéntesség, a közjó ellátása, valamint a fiatal generációk önkéntességre nevelésében végzett kiemelkedő teljesítmény elismerésére adható természetes személyeknek, önkormányzati, egyházi vagy civil szervezeteknek, közintézményeknek. Az állami elismerés átadására várhatóan 2013 decemberében kerül sor. A 2016-ban érettségizőknek 50 órás közösségi szolgálatban eltöltött időt kell „igazolniuk”, ez is az értékes önkéntes munkára készíti fel a fiatal generációt. A július 1-től módosított közérdekű önkéntes törvény az adminisztrációs terhek csökkentését teszi lehetővé, és fontosnak tatom azt is, hogy a civilek is hitelesebbé váljanak.

– A másik terület, a kiszámíthatóbb menedzsmenti működés, aminek erősödnie kell. Milyen változásokra számíthatnak a szervezetek?

– Valóban a civil szektor tőkeellátottsága rendkívül alacsony, nagyon nehéz hiteleznek meg egy-egy programot, ezért szeretnénk a támogatásokat előrehozni, hogy ne legyenek likviditási problémák, ne azért hiúsuljanak meg jó kezdeményezések, mert késik az állam a maga részével. Soha ilyen korán nem voltak kiírt pályázatok, soha ilyen korán nem született döntés, mint amilyen 2014-ben lesz várható. Január közepéig tervezzük a NEA pályázatainak eredményhirdetését mind működési mind szakmai programok vonatkozásában. Ez azt is jelenti, hogy március közepéig a támogatási szerződéseket meg is kötjük és előfinanszírozás esetén a támogatást át is fogjuk utalni. Reményeink szerint 2014-re eljutunk végre odáig, hogy a nyertes civilek úgy tudják programjaikat elkezdeni, hogy már a támogatás is ott van, nemcsak az eredmény ismert.

Az ünnepvárás lelki szinten mi más, mint az üdvös – kölcsönösen gyümölcsöző – törekvéseink és az eredményességünk végig gondolása. Ön végzettsége szerint teológus, nem kérdés, hogy a karácsonyt honnan, milyen érzülettel közelíti meg. Azonban a foglalkozását tekintve sokszor órákra-percekre beosztott, felpörgetett életet él. A kérdés az, hogy a kormányzati énje mennyi időt enged az elcsendesedésre?

Ez nekem az örök lelkiismeret-furdalás, igen... Az állami működésében a december rendkívül feszített hónap és sokkal kevesebb idő jut elcsendesedni, lelkileg rákészülni a karácsonyra, mint ami belső elvárásom volna, de azért igyekszem. Az némileg kárpótolni szokott, hogy én a saját munkámat szolgálatként fogom fel és a két ünnep között, amikor már tényleg megvan a lehetőség elcsendesedni, akkor megnézem az eredményeket és azt, hogy januártól milyen lehetőségek lesznek akár a civil szervezetek, akár a magyarországi nemzetiségek vonatkozásában. Ha azt látom, hogy sokkal egyszerűbbé válik sok száz, sok ezer vagy még több ember élete, akkor a szolgálat jó irányba ment, és talán azt érezhetem, hogy nem volt hiába való a munkám. És ettől valamelyest kiegyensúlyozódom lelkiismereti szinten is.

– Kincső, Zalán, Levente, Nimród: a legszebben csengő interjúkérdések. Jut ideje játszani, Mikulásnak levelet írni, rajzolni, együtt lenni velük? [eddig is jókedvű volt, de most szívből az – a szerk.]

– Igen... A fiúk már nagyobbak Zalán Álmos 15 éves, neki már többnyire saját programja van, Levente Hunor 13, Nimród Örs 11 évesek és a kislányunk, Kincső Réka 4,5 éves, ő a legkisebbhez illően irányítja az egész családot, miközben korosztályát meghaladóan folyamatosan kérdez.

Először csak férfiak érkeztek „tajfakban”

Bolgárok

Magyarországon a bolgár kisebbséget – létszáma alapján – a legkisebbek egyikeként tartják számon, ám létezésének történelmi jelentőséget ad, hogy meghatározó szerepet játszott a magyarországi zöldségtermelés fellendülésében.

Noha a bolgár kereskedők előbb jelentek meg az Osztrák-Magyar Monarchia területén, mint a bolgár kertészek mégis, a bolgár kisebbséget máig az ide települő bolgár kertészekkel azonosítják. Ez annak tulajdonítható, hogy az ide, kezdetben idénymunkára érkező bolgárok magukkal hoztak egy új zöldségtermelési módot, amely Magyarországon addig ismeretlen volt.

A bolgárok már a magyar honfoglalás előtti időszakban is éltek a Kárpát-medencében. A legnagyobb betelepedési hullám a XIX. század második felétől a II. világháborúig tartott, elsősorban Budapest, Szeged és Miskolc térségébe. A magyarországi bolgárok többsége Budapesten, Mis-

Zalán, Nimród, Levente és Kincső

Azt mondják az ilyen idős lányok általában napi 3-400 kérdést tesznek fel, Kincsőnél szerintem ez 6-800 kérdésben áll meg. Ezekre a válaszok is megérkeznek, a közös rajzolás is gyakori, tegnap este például együtt festettünk, és a hétvégén társasjátékoztunk. A puzzle kirakós még, amit nagyon szeretünk, ami azért is jó, mert egyszerre vagyok együtt a gyerekekkel és lazít is. A közös játékok engem is kikapcsolnak, de a feszített tempó mellett a hétköznapok nehezebben egyeztethetők az értékes együttlét szempontjából.

– Mit kíván a Jótékonyság újság olvasóinak?

– Magyarországon a jótékonyság társadalmilag sajnos még nem úgy elismert, mint pl. Amerikában. Ott, ha valaki jótékony, arra büszke is. Ahogy én látom a magyar emberek abszolút nyíltszívűek és szeretnek segíteni, tudnak adni. Született jótékonyak. És ez jó, ha a pozíciómból vizsgálom a kérdést, és öröm, ha emberként nézem vagy élem meg. Nagyon fontos, hogy motiválni és segíteni tudjuk egymást a jótékonyság kiteljesítésében.

Fontosnak tartom, hogy a jót, a jóságot tegyük követhető példává. Mutassuk meg a másiknak, hogy hol, hogyan, hányféleképpen lehet jót tenni, és miért fontos a jótékonyság. Azok a szervezetek, amelyek részt vállalnak azzal, hogy generálják, katalizálják a jótékonyságot, kiemelten fontosak.

Azt kívánom a következő évre, hogy álljanak ki minél többen a nyilvánosság elé, és mutassák meg, mondják el mi minden eredmény következett be ebben az országban civil kezdeményezés eredményeképpen.

– Államtitkár úr, ehhez mi a Jótékonyság újság oldalait ígérni tudjuk! Ezúton is megköszönöm a programokhoz, valamint az újsághoz nyújtott támogatásokat, és a partnerséget.

Köszönöm a megtisztelő beszélgetést!

(Vajda Márta)

– már a honfoglalás előtt itt éltek

kolcon, Pécsen, és e városok környékén él.

Az első „vándorló” bolgár kertészek megjelenése magyar földön a kiegyezés utáni időre esik. Ez az egybeesés nagyon fontos és kedvező tényező a bolgárok számára. Magyarország gazdasági helyzete stabilizálódik. A városok lakossága lényegesen növekszik, változik a táplálkozási kultúra, nagyobb igény mutatkozik a zöldségek fogyasztása iránt, ami a kertészetek számának szaporodásához vezet.

Az első években csak férfiakból álló kis csoportokban, „tajfakban” érkeztek Magyarországra, nagyobb tömegben az 1870-es évektől kezdődően jöttek.

A Magyarországon megjelenő bolgárok eleinte minden ősszel hazamentek, később pedig családtagjaikat is magukkal hozták és letelepedtek Magyarországon.

A Magyarországi Bolgárok Egyesületét a Magyarországon élő bolgár kertészek alapították 1914-ben. Az egyesület alapvető célja a Magyarországon élő bolgár nemzetiségű emberek hagyományainak megőrzése, ápolása, és a magyarországi bolgárok kultúrájának szélesebb körben való elterjesztése.

A Bolgár Országos Önkormányzat célja, hogy segítse a Magyarországon élő bolgár közösség nemzeti identitásának megőrzését, hozzájáruljon az anyanyelv használata és fejlesztése körülményeinek javításához, elősegítse a kulturális autonómia feltételeit a bolgár közösség körében, ismertesse a többségi társadalommal a bolgár kulturális értékeket. www.bolgarok.hu

Karácsony A karácsonyt a bolgárok a magyarokhoz hasonlóan december 24-25-26-án ünneplik. Az ünnep náluk is a szentestével kezdődik, amelynek neve bolgárul Badni vecser vagy Malka Koleda (kiskarácsony). Ez a nap főként az ünnepi vacsorára való felkészülés jegyében telik. A gazdasszony már korán reggel elkezdi dagasztani az ünnepi kenyeret. A legöregebb férfi a családban begyújtja az ünnepi tüzet a tűzhelyben, és ráteszi az erre az alkalomra tömjénnel és mirhával megáldott fatuskót, a badniket. A tűznek egész éjjel nem szabad kialudnia, ezért valaki a családból folyamatosan őrködik felette.

A karácsony esti ünnepi asztalt földre tett szalmán terítik. Az asztal gazdagon terített, rajta 7, 9 vagy 12-féle böjti étel sorakozik – minden, ami a gazdaságban megterem. Karácsony estére hagyományosan készül főtt búza, bab, töltött káposzta és szőlőlevél, amelyek tölteléke azonban fűszerezett rizs vagy búza, esetleg szárított gyümölcsökkel keverve. Ezen kívül az asztalra kerül még minden más, ami régen a gazdaságban megtermett – fokhagyma, méz, dió, gyümölcs, bor, pálinka stb.

Miután az ünnepi asztalt tömjénnel megszentelték, eljön az ünnepi kenyér törésének az ideje, amely mindig kerek és a tetején kidomborodó szimbolikus díszítések láthatók. A kenyérbe általában egy fémpénzt sütnek, ami szerencsét és gazdagságot hoz annak, akinek a darabjába került. Az első darabot az elhunytaknak szentelik, és az ikon mellé teszik, a további darabokat a családtagok és a háziállatok kapják. A vacsora alatt nem szabad felállni az asztaltól. A végén a család együtt áll fel az asztaltól, hogy jó termést hozzon a gabona. Az asztalt nem szedik le, mert a hiedelem szerint a halottak eljönnek vacsorázni és gondoskodni fognak az élők szerencséjéről. Éjfélkor indulnak a karácsonyköszöntők, a koledarok.

A karácsonyköszöntők Ignát-napkor megválasztják a vezetőjüket és csoportokba szerveződnek. Egy-egy csoport 10-15 fiatal legényből, vőlegényből és nemrég házasodott férfiból áll. A csoportban vannak kislányok is, akik általában a előremennek, és szólnak a háziaknak a csoport érkezéséről.

A koledarok ünnepi népviseletben járják a házakat, kucsmájukon speciális díszítés látható. Éjféltől reggelig járják a házakat, útközben, a házak előtt és bent karácsonyi köszöntő énekeket énekelnek, amelyekkel főképp családi boldogságot és a gazdaságban termékeny évet kívánnak. A háziak az erre az alkalomra sütött cipóval, pénzzel, hússal, szalonnával, babbal, liszttel, borral stb. ajándékozzák meg őket.

A karácsonyköszöntés közös evés-ivással ér véget, amelyre a házas férfiakat is meghívják. A megmaradt élelmiszereket utána eladják, és a pénzt a szegényeknek, a templomnak, az iskolának vagy a művelődési háznak adják.

JÓTÉK NYSÁG

8

NEMZETISÉGI KÖRKÉP | ÜNNEPI SZOKÁSOK

60 év - 60 nóta Energikus és örökifjú. Éppen a stúdióból jön, ahol a következő lemeze felvételei folynak. Hogy milyen stílusú CD-re számíthatunk, azt esze ágában sincs elárulni. Szereti a meglepetéseket, folyamatosan kísérletezik, és mindig képes megújulni. Bangó Margit egyszerűen élvezi az életet.

– Most fog megjelenni a legújabb CD-je. Mi az, amit elárulhatunk róla?

– Én minden lemezemmel valami új, szokatlan zenei világot hozok, és így van ez a „60 év – 60 dal” lemezemmel is. Azért tudok ennyi ideje a csúcson maradni, mert mindig a minőségre és újításokra törekszem.

Sok műfajban vagyok otthon, és ezt szeretem megmutatni is.

– Ön rendszeres támogatója a Kiút Egyesületnek, akik hátrányos

helyzetű gyermekek és fiatalok szocializálásával, szegények és hajléktalanok segítésével foglalkoznak. Miért tartja fontosnak, hogy segít-

se a munkájukat?

– Lassan két évtizede tart ez a kapcsolat. Mindig szívesen veszek részt jótékonysági előadásokon, és örülök, ha segíteni tudok. Hiszen annál szebb dolog nincs, mint amikor az ember adhat. És nemcsak szóval, mert az cselekedetek nélkül mit sem ér.

– Ön ezt a gondolkodásmódot otthonról hozta?

– Az én környezetemben, családomban ez mindig természetes volt.

Nagycsaládban nevelkedtem. A nagypapával együtt 11-en éltünk egy szobában békességben, hitben, szeretetben, és ez nagydolog. Nagy szegénység volt nálunk, és emlékszem, gyerekkoromban milyen jó volt, amikor én is kaptam egy levetett cipőt vagy ruhát valakitől. Persze nem kértünk ingyen. Én meg a lánytestvéreim megdolgoztunk mindenért. A szomszédoknál besegítettünk a házimunkában, és jól esett, amikor kaptunk egy karéj zsíros kenyeret, vagy egy tányér ételt cserébe! Soha nem felejtem el, hogy honnan jöttem. Könnyű a jóban jónak lenni, de nehezebb a szegénységben, a bajban egymást segíteni. Ma sok ember befelé fordul, amit csak részben tudok megérteni. Persze tudom, hogy sok a probléma, de pont ilyenkor a legfontosabb, hogy ne feledkezzünk meg egymásról. Ha valaki kinyújtja felénk a kezét, akkor annak adnunk kell.

– Ön hogyan készül a Karácsonyra?

– Természetesen fellépéseim vannak, és komolyan készülök a nagy karácsonyi koncertemre, ami december 26-án lesz Debrecenben, a Kölcsey Központban – 60 év - 60 dal címmel. Ez lesz az egyik legszebb koncert életemben. Elhang-

zik majd a legkedvesebb karácsonyi énekem is – a Leszállt az ég dicső királya a „Szeretet dalai” című CDmről. Ez a dal nekem örök élmény.

Ha meghallom, sírva fakadok.

– Hogyan telik Önöknél a Karácsony, milyen szokásokat tartanak?

– Mi romungrók vagyunk, így gyakorlatilag teljesen ugyanazokat a tradíciókat tartjuk, mint a magyar családok. De a kántálás hagyománya, amit Vásárosnaményból hoztunk magunkkal, az máig elmaradhatatlan része a Karácsonyunknak.

Ez adja meg a hangulatát. Mikor kisgyerek voltam, már alig vártuk, hogy besötétedjen. Akkor én ös�szeszedtem a testvéreimet, – már akkor is olyan kis vezéregyéniség voltam –, és elindultunk kántálni.

Megálltunk az ablakok alatt, énekeltük a „Leszállt az ég dicső királyá”-t. Csakúgy zengett az utca a Szabó gyerekektől (mert nekem ez a valódi nevem). Aztán következett egy vers, aminek az a vége, hogy „Szabad az Istent dicsérni?”. No, akkor mondták, hogy szabad, és bemehetünk. Kaptunk egy pár fillért, kalácsot. Ezt a szép szokást őriztük meg a mai napig. Megfőzzük a karácsonyi menüt, ami halászlé, marinírozott hal, töltött káposzta, bejgli és zserbó. Mikor kész vagyunk és már besötétedett, beülünk az autóba az unokámmal, Tinával, aki nálam lakik, Emilióval, a kis Tinával és a Vivikével, jön Timike is, a 12 éves dédunokám, aki már kicsi korától jár velünk, és megyünk kántálni. Elindulunk a testvéreimhez, s közben szépen összejön a zenekar. A legvégén mindenki hozzám jön, hisz én vagyok a legöregebb a családban, mert a 9 gyerekből már csak hárman maradtunk. Elénekeljük a karácsonyi dalunkat, sírunk, még az unokám is, mert eszünkbe jutnak azok, akik már nincsenek velünk, és ez a dal nekik is szól.

Ezeket a tradíciókat adjuk tovább a következő generációknak, amit ők majd továbbvisznek.

Görög Mária

A karácsony a cigányok legfontosabb ünnepe

A szerencse jön is, megy is

A magyarországi cigányok

– az egyedüliek, akiknek nincs anyaországuk –

A legnagyobb lélekszámú hazai kisebbséget, a cigányságot számos különböző csoport alkotja, amelyek kultúrája egykor jelentősen eltért egymástól. A magyarországi cigányok zöme a középkorban érkezett a balkáni országokba és onnan Magyarországra. A cigány és a roma népnév egyenértékű, jóllehet egyes csoportok vagy személyek inkább ragaszkodnak az egyikhez vagy a másikhoz.

Az itt élő cigányok évszázadokon át mezőgazdasági és ipari munkákból éltek, különösen a fémművességben jeleskedtek, puskagolyó, ágyúgolyó készítésében, tűzmesterként, fegyverkovácsként dolgoztak. A középkor végétől ismertek zenészként is. A XIX. században a falusi kovácsműhelyek többségében cigányok dolgoztak. A reformkorban művészetükkel nagy hatást gyakoroltak a magyar nemzeti zene fejlődésére, Liszt Ferencre és másokra, többen világhírre tettek szert, például Dankó Pista a XIX. század végén.

A cigányok Magyarországon élő népessége alkotja az ország legnagyobb hivatalosan elismert kisebbségét. A magyarországi nemzetiségek közül ők az egyedüliek, akik nem rendelkeznek anyaországgal, ezért nem nemzeti kisebbségként, hanem etnikai kisebbségként határozzák meg őket. Magyarországon hivatalosan az az ember cigány, aki magát a népszámláláson, a szavazásnál, az iskolában, az önkormányzatnál cigánynak vallja, mivel az 1992-es adatvédelmi törvény alapján az etnikai hovatartozást az érintett írásos beleegyezése nélkül nem lehet nyilvántartani.

Magyarország 3200 települése közül 2000-ben élnek cigányok. Vidéken a három északi megyében legnagyobb a népességük. A fővárosi cigányság lélekszámát százezer körülire becsülik. Egyes felmérések szerint a magyarországi cigányság népessége jócskán meghaladja a hivatalosan közzétett adatokat.

A szociológiai felmérésekben szereplő mintegy félmillió magyarországi cigány lakos közül valójában sokan magyarnak tartják magukat. A felgyorsult asszimiláció következtében a magyarországi cigányok többsége elhagyja a hagyományos roma életformát. Az oláhcigány és beás származású cigányok nagyobb része – különösen Budapesten és a nagyobb városokban – elődei nyelvét az utóbbi évtizedekben a magyarral cserélte fel. A legújabb felmérések szerint ma már a magyarországi cigányok 90%-a magyar anyanyelvű, és csak öt százalékuknak a roma nyelv, és szintén öt százalékuknak a román (beás) az anyanyelve. Az oláhcigány származásúak egy része kétnyelvűnek nevezhető, a magyar mellett beszéli a roma nyelvet is.

A magyarországi romák csoportjai eltérnek egymástól anyanyelvük szerint. Az oláhcigányok a cigány nyelvet (romani) beszélik. A magyarországi cigány anyanyelvűek mintegy 90%-a a cigány nyelv lovári dialektusát használja. A beás cigányok a beást beszélik, amely a román nyelv archaikus változata.

Baxtalo Kréchuno – Szerencsés Karácsonyt!

Bensőséges, de egyben vidám nagycsaládi ünnep, amikor a nagycsalád lehető legtöbb tagja összegyűlik és körbeüli az ünnepi asztalt. Bármilyen messze is vessen a sors egy cigány embert, ilyenkor visszatér a szülői házba, hogy családtagjaival közösen ünnepeljék Jézus születésének napját.

Az érkező rokonok apró ajándékokkal – a férfiak általában itallal, a nők gyümölccsel, édességgel – kedveskednek családtagjaiknak.

Szentestén, aminek cigány elnevezése vilija többnyire a zenész cigány család férfi tagjai kántálni mennek rokonaikhoz. Miután a vendéglátóhoz bebocsáttatást nyernek, a kántálást vezető rangidős családtag jókívánságokkal köszönti rokonait. Utoljára a nagyszülőkhöz mennek kántálni, ahol már várja őket népes rokonság. Az asszonyok általában nem vesznek részt a kántálásban, ők a nagyszülők házában a kántálókat várják, ahol egészen hajnalig énekelnek és táncolnak. A nők többnyire a férfiaktól külön helyiségben mulatoznak. A rokonok megajándékozása nem szokás itt sem, éjféli misére sem járnak. Jellegzetes karácsonyi ételük a burgonyás hurka, amely úgy készül, hogy nyers, reszelt burgonyával töltik meg az átmosott disznóbelet. A töltött káposzta és a cigánykenyér – más néven bodag, vagy vakaró – mellé disznóhús,

kolbász, és füstölt hús is kerül az ünnepi asztalra.

A szentestét többnyire a szűk családdal töltik az anyanyelvüket beszélő, hagyományőrző oláh cigányok. A karácsonyfát a gyermekek szüleikkel együtt „öltöztetik fel”, ezután a házigazda megköszöni Istennek, hogy ezt a napot békességben, egészségben érték meg, majd szerencsés, és boldog ünnepeket kíván családtagjainak.

Erre valamennyi családtagnak azt kell válaszolnia: áment mondjon az Úr, veled együtt, a családoddal együtt. Az ajándékozás inkább a módosabb családoknál szokás. Az éjféli misén a család valamennyi tagja részt vesz, családtagjaiknak erőt, egészséget, szerencsét kérnek Szűz Máriától.

Karácsony első napjának reggelén, miután a családfő felköszönti családját, elmegy, hogy elsőként tegye ezt gyermeke és testvére családjával. Végül a legidősebb családtagoknál, többnyire a szülőknél vagy a nagyszülőknél gyűlik össze a rokonság. Alapszabály, hogy a férfi lép be először a lakásába, ha a nő lépne be, szerencsétlenséget hozna a ház lakóira.

Vendégségben, ünnep alkalmával hosszú, szövegében az ünnephez alkalmazkodó köszöntőt mondanak a romák. Ebben sorra veszik a családtagokat, mindenkire Isten áldását, szerencsét, egészséget, jóked-

vet, békét, békességet, az elhunytaknak pedig örök nyugodalmat kérnek. Ha a család együtt van, a legjobb énekes, vagy a házigazda kezdi el az ünnephez alkalmazkodó lassú dalt, melyet aztán egy olyan követ, amire már táncolni is lehet.

Elhuny tjaikról karácsonykor, mint más jeles napokon is megemlékeznek a romák. Az oláh cigányok ilyenkor feldíszített fenyőágat, vagy kisebb karácsonyfát szoktak elhunyt hozzátartozóik sírjára helyezni, és cigarettával, illetve itallal „kínálják” meg a halott rokont: a szertartás alatt mindvégig beszélgetnek, sőt együtt „isznak” az elhunyttal. Az italból előbb a földre löttyintenek egy kortyot, majd maguk is húznak a flaskából.

A cigányasszonyok hétköznap sem tudnak keveset főzni, mindig számítanak arra, hogy valaki jön. A vendég, legyen az bárki, nagy tiszteletnek örvend. Jeles napokon, de akár hétköznapokon is behívják, és megvendégelik az idegeneket a romák. Ha valaki nem fogadja el az ételt, az sértésnek számít. Ünnep-

civil szervezetek számára térítésmentes szolgáltatások és információk http://civil.info.hu/civil-informacios-centrumok

kor sokat sütnek, főznek, mert a vendég előtt, nem szabad „szégyenben maradni”. A romák „nemzeti eledele”, a töltött káposzta, valamint a bokolyi, vagy vakaró (cigány kenyér) nem maradhat el az ünnepi asztalról.

A cigánykenyeret kovász nélkül, zsírból, és lisztből összegyúrva parázson, vagy kemencében sütik.

Többnyire tyúkból készül karácsonykor a leves, diós, mákos, vagy túrós kalács, zserbó, máshol a hurka is az asztalra kerül ezen a napon. A zenész cigányok tyúkpörköltet nokedlival, és töltött pulykát is szok-

Adventi ünnepség a wekerlei gondozási központban (kispest.hu)

tak készíteni. Az ünnepi hangulat már karácsony előtt egy héttel megérinti a cigány embereket, és a két ünnep között sem múlik el. Nem ritka, hogy egy-egy családnál nagyobb csoportokba verődve mulatással, tánccal és énekléssel töltik ezt az időszakot.

(Forrás: Lakatos Elza – Roma Sajtóközpont)

JÓTÉK NYSÁG

9

NEMZETISÉGI KÖRKÉP | ÜNNEPI SZOKÁSOK

Vaszilopita felvágásával ünneplik az Újévet

A görögök A görög nemzetiségi kulturális értékekhez, hagyományokhoz kötődők száma 6 140 fő, míg 1974 fő nyilatkozott, hogy családi, baráti körben használja a görög nyelvet. Idegen nyelvként 2860 fő beszéli a görög nyelvet Magyarországon, és 366 személy volt az, aki csak az anyanyelvén, vagyis görögül beszélt. A 2010-es önkormányzati választásokon Budapest 21 kerületében és az ország 16 településén alakult meg görög kisebbségi önkormányzat. Céljaikat a görög közösség nyelvének, hagyományainak, identitásának megőrzése határozza meg.

Nagy fontosságot tulajdonítanak nemzeti ünnepeik méltó megünneplésének, amely a hagyományápolás és az identitás megőrzésének egyik legfontosabb eszköze. A legfontosabbak: az 1821. március 25-én kezdődött görög szabadságharc, továbbá az 1940-es nemzeti ellenállás, az „OHI”, illetve az EAM – EPON, melyek a fasiszta megszállás elleni küzdelmek ünnepei. Ezen ünnepek az elmúlt évek során különböző helyszíneken zajlottak, amelyeken rendszeresen fellépnek művészeik, zenekaraik, táncegyütteseik és iskoláik növendékei. Ezeket a rendezvényeket nemcsak az itt élő görögség, hanem a fővárosi magyar honfitársaik is látogatják.

Iskolájuk növendékei minden évben részt vesznek 2013. január 19. Vaszilopita ünnep Beloianniszban. a Nemzetek Karácsonya rendezvényeken. Minden Arsze­ni­osz Kar­da­má­kisz met­ro­po­lita, Auszt­ria met­ évben megünnepelik az újesztendőt a hagyományos ro­po­li­tája, Magyar­or­szág és Közép-Európa Exar­chája meg­ál­dotta, majd fel­sze­le­telte és szét­osz­totta az első görög Vaszilopita felvágásával. A „Király kenyere” pitát, ezután a jelen­lévők közö­sen elfo­gyasz­tot­ták a tradicionális görög újévi szerencse sütemény, csak finom süte­mé­nye­ket. Az ese­mé­nyen Kalota József erre az alkalomra sütik. Újévkor minden görög ház- pro­to­p­res­bi­ter és a görög dip­lo­má­cia és az orszá­gos görög nem­ze­ti­ségi önkor­mány­zat kép­vi­selője mel­lett ban felvágják, ezzel megáldva a házat.

Rendkívüli jelentőséget tulajdonítanak anyanyel- Papa­le­xisz Kosz­tasz pol­gár­mes­ter, vala­mint a képvünk megőrzésének, ápolásának. Ezért 1996 óra viselő-testület tag­jai is részt vettek. (Forrás: http:// mezofoldielet.hu) önkormányzatuk minden évben az anyaországból érkezett tanárokkal támogatja a 12 Évfolyamos Kiegészítő Görög Nyelvoktató Iskolát, amely hivatalosan 2004 óta áll fenn, mint az önkormányzat intézménye, és a fővároson kívül több vidéki településen is tart fenn telephelyet, de korábban is zajlott görög nyelvoktatás. Az önkormányzat testülete a 9/2012 (I. 24.) sz. határozatában úgy döntött, hogy a Beloianniszi Általános Iskola fenntartói jogát a 2012-2013-as tanévtől kezdve átveszi, és mint görög-magyar kéttannyelvű, felmenő rendszerű nemzetiségi iskolaként működteti tovább.

Jók a kapcsolataik alapítványaikkal, együttműködési megállapodásokat kötöttek velük, és kölcsönösen segítik egymás tevékenységét. Számos görög zenét játszó zenekar is működik országunkban, melyek élvezik támogatásunkat, Syrtos, Mydros, Stefanidu Janula és zenekara, Taverna zenekar, Pyrgos zenekar stb.

A mai görög karácsonyozási szokások – A termőág – életfa – állítást a karácsonyfa szorította ki –

Nagyban hasonlítanak a többi keresztény nép szokásaihoz, hogyan is ne, hiszen ez már a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe, amely a Bizáncon keresztül, a görögségen keresztül terjedt ki Európára is. A hagyományos görög szokásokat már inkább csak vidéken tartják be, az Athéniek életébe nagyon sok idegenből átvett szokás gyűrűzött be. Vidéken az adventi hétvégeken nincs az észak és közép Európában szokásos adventi gyertyagyújtás, koszorúkészítés, ők az adventi koszorút a bejárati ajtóra erősítik fel.

December elsején, vagy legalábbis az első héten feldíszítik a karácsonyfát, a díszítésen a gyerekek is részt vesznek. Karácsonyfa helyett a szigeteken, valamint a fejlett hajózásáról híres vidékeken egy asztalra tehető hajót díszítenek. Mindkét esetben közös, hogy a feldíszített fát vagy hajót ablak elé teszik, és a függönyöket nem húzzák be, így az utcán sétálva meg lehet csodálni a ma villogókkal, régen gyertyákkal ellátott karácsonyi jelképet.

Karácsonyhoz közeledve elkezdődik a karácsonyi sütemények, ételek készítése, ezekről majd más bejegyzésben szólok.

Az ajándékokat általában Szilveszterkor hozza a gyerekeknek az Agios Vaszilisz, a Télapó. December 6-án Miklós napot ünnepelnek, ami rendkívül elterjedt név a görög családokban.

Karácsony estéjén és másnapján is a tágabb család általában összegyűl valamelyik családtag házában és elfogyasztják az ünnepi ételeket. Karácsony estéjén is vígan vannak és a mi szokásainknak megfelelően „szilvesztereznek”. Az idősebbek éjfél után leülnek kártyázni, a fiatalok elmennek bulizni valamelyik szórakozóhelyre.

Szilveszterkor is ugyanez van, ilyenkor viszont sok helyen rendeznek otthon is szilveszteri bulit. Karácsony és Szilveszter másnapján általában egy másik családtagnál lesz az ebéd, így megosztva az ünnepi ételek elkészítésének a feladatát a család nőtagjai között. Ezekben a napokban nagy a vendégjárás, mivel az iskolák is szünetelnek, és a munkahelyeken is több nap szabadságot kapnak az emberek, így ezeket a napokat felhasználják arra, hogy egymást meglátogassák. Ünnepi látogatáskor szokás mindig vagy egy doboz frissen vásárolt vagy készített édességet vinni, vagy egy cserepes virágot, általában cikláment vagy a karácsonyi piros levelű virágot.

A kandallók mindenhol teljes üzemmódban működnek, a konyhákban nagy a sürgés-forgás, sokan utaznak el a hegyekbe, az ünnepi hangulat majdnem kézzel fogható.

Karácsony és Szilveszter előnapján a gyerekek elmennek betlehemezni, elénekelni a karácsonyi dalokat ismerősök, rokonok házaiban és így némi zsebpénzre szert tenni.

Papadimitriu Athina görög származása a karácsonyi szokásaiban is erőteljesen jelen van. Náluk a karácsonyi menüben ugyan megtalálható a hagyományos magyar étel, a halászlé, de a főfogás egészen máshogy áll össze. Egy bőségtálat készít ilyenkor, amelyen van kecske- és bárányhús, egy kis hal és rengeteg féle köret. Halat egyébként a görögök nem esznek karácsonykor. Babsaláta, káposztasaláta és az Athina által annyira imádott úgynevezett csattogós krumplit, ami hasonlít a hagyományos krumplipüréhez, csak olajjal, sóval, egy kis citromlével és sok-sok fokhagymával készül. Sütni nem annyira szeret, nem is nagyon tud, különböző helyekről szerzi be a mákos és a diós Papadimitriu Athina bejglit. Athina nem édesszájú, de a bejglit imádja. Nagyobbik lánya szokott isteni finom gyümölcskenyeret készíteni. Amíg a gyerekek kicsik voltak, a fenyőfa kötelezően plafonig ért. Athina egy igen különleges ajándéktippel szolgál. A karácsonyi termőág vagy más néven életfa állítása az évről évre megújuló természetet szimbolizálja és régen teljesen általános volt a magyar nyelvterületen.

A termőág lehet rozmaring, nyárfa, bürök, vagy kökény, amit a gerendára vagy a szobasarokba kell felfüggeszteni, és aranyozott dióval, piros almával, pattogatott kukoricával, mézeskaláccsal kell díszíteni. Furcsa, de ezt a szokást a karácsonyfa megjelenése szorította ki a hagyományaink közül. (forrás: www.rtlbulvar.hu/csakcsajok)

Horvát élet A magyarországi horvát nemzeti közösség önszerveződése a rendszerváltozáskor váratlanul fellendült, amelynek kibontakoztatásában fontos szerepet játszott Mijo Karagić, a Magyarországi Horvátok Szövetségének első főtitkára, akit munkája érdemeiért később az Országos Horvát Önkormányzat tiszteletbeli elnökévé választottak, és megkapta a Horvát Köztársaság tiszteletbeli konzulja címet is. A magyarországi horvátok közéletének izgalmas és tanulságos két évtizedét most az ő szemével tekintjük át.

A magyarországi horvát népcsoport esetében páratlanul változatos nemzeti közösségről van szó. Származásukat tekintve, valamint jelenlegi földrajzi elhelyezkedésük szempontjából a mai Magyarországon, továbbá jellegzetes nyelvi sajátságaik alapján nyolc különálló népcsoport különböztethető meg. Mindannyian horvátok, de a horvát nép és kultúra külön ágait képviselik: bosnyákok, bunyevácok, dalmátok, Dráva menti horvátok, Mura menti horvátok, őrvidéki (horvátul: gradistyei) horvátok, rácok és sokácok. Többségük valamelyik horvát tájnyelvet beszéli, amely erőteljes különbségeket mutathat a jelenlegi irodalmi nyelvhez képest. Mivel a tájnyelvek társadalmi szerepét, amelyekhez az itteni horvátok érzelmileg kötődnek, 1945 és 1990 között igyekeztek visszaszorítani (az oktatási intézményekben és a helyi „anyanyelvi” sajtóban még tiltották is a tájnyelvek használatát), a magyarországi horvátok nyelvismerete jelentősen megcsappant. Saját nyelvjárásukat szégyellniük kellett, az irodalmi (szerb-) horvátot viszont nem ismerték kellőképpen, ezért inkább meg sem szólaltak horvátul, ha kérdezték őket. Ezzel felgyorsult az asszimiláció, amit a Jugoszláviából hirdetett „délszlávság” eszméje csak fokozott még. Hogy hány horvát él ma Magyarországon, arról nehéz pontos adattal szolgálni. Az elmúlt évszázad kisebbségeket érintő traumái, társadalmi és politikai viharai érezhető nyomokat hagytak, főként az idősebbek lelkivilágában. Bíztató azonban, hogy a legutóbbi népszámláláskor már kétezerrel több magyar állampolgár vallotta magát horvátnak, mint tíz évvel korábban, ami ugyancsak figyelemre méltó, ha szem előtt tartjuk az ország apadó létszámát. Ez nem azt jelenti, hogy egyre több gyermek születik a horvát származásúak családjában. Inkább az játszik közre, hogy Jugoszlávia széthullása után újra van anyaország, amelyhez az itteni horvátok is érzelmileg kötődhetnek, továbbá a horvát–magyar jószomszédi kapcsolatok pozitív alakulásának is fontos szerepe lehet benne. Horvát kulturális intézményeink és önkormányzataink ma mintegy 40-45 ezer horvátot tartanak számon főként Baja, Kalocsa, Mohács, Pécs, Siklós, Szigetvár, Nagykanizsa, Kőszeg, Szombathely, Sopron, Mosonmagyaróvár és Győr környékén, valamint Budapest körzetében.

(Mijo Karagić)

Karácsony Hagyományok, népszokások megtartása nélkül nem lehet karácsonyt ünnepelni, mindent úgy kell csinálni, ahogy az öregek régen csinálták. A gondos háziasszonyok karácsony első napján nem főznek, az ételeket előző napokon már elkészítik. Gondos előkészületeket igényel az ünnepi asztal megtérítése és a hagyományos ételek elkészítése.

Karácsony a bőved napjával - dec. 24-én -, szigorú böjttel veszi kezdetét. Régen reggel pálinkát ittak, és egész nap csak száraz kenyeret ettek, esetleg sült krumplit. Az asztalt már kora este megterítik, szép fehér abrosszal. A szalántai bosnyákok egymással szemben két kenyeret helyeznek el az asztalra, az egyik a búbos kemencében sütött, saját tésztájával díszített tornyos kenyér, az ún. „badnjaca”, ezt az asztal belső sarkára teszik, felületét tésztadíszekkel négy részre osztják . A másik kenyér a „ljetnjaca”, amit finomlisztből sütnek, az asztal külső sarkára helyezik és csak szilveszter estén lehet megszegni.

A Dráva-menti sokácok bőved napra laskaszerű, zsírtalan tésztát sütnek, ez a „tancica”.

A bosnyák falvakban közkedvelt tésztaféle volt a mako- A búbos kemencében sütött, saját tésztájával dívaca, - százrétű, amit az 1900-as évek eleje óta, évente csak szített tornyos kenyér, az ún. „badnjaca” egy alkalomra, karácsonyra sütöttek.

A bácskai bunyevácok karácsonyra hét ágból font, hatalmas kalácsot sütnek, ami az egész ünnepre elegendő.

Szintén bunyevác szokás a karácsonyra sütött kalács, a „curek”. A gazda négyfelé vágja, majd a család minden tagjának ad belőle egy szeletkét.

A baja környéki bunyevácok karácsonyra sütik a „bozicnjak” nevű díszes kalácsot, amit csak újévkor szegnek meg és fogyasztanak, de emellett az ünnepi étkezésre kisebb, díszítetlen kalácsot is sütnek.

Karácsonyfát az 1900-as évek elején kezdtek állítani, tésztából sütött figurákkal. Aszalt gyümölccsel és apró mézeskaláccsal díszítették.

Az ételszentelés szokása erősen él a horvát családoknál. A karácsonyi díszek közül meg kell említeni a gyertyákat, amelyek két dolgot jelképeznek: ők a természet ébredésének a jelei és a világosság jele, amelyet Jézus születése hozott a világnak.

KARÁCSONY BÖJTJE ÉS A SZENTESTI VACSORA Karácsony böjtjén az esti harangszó előtt be kellett fejezni a házimunkát, valamint elkészíteni az ételt és a süteményt. Az a szokás, hogy szenteste böjtölnek és az éjjelt átvirrasztják éjfélig, amikor az éjféli misére mennek.

Karácsony napján, december 25.-én viszont gazdag és ünnepi vacsora készül, még a legszegényebb otthonokban is akadt pár darab hús és finom sütemény is.

KARÁCSONYESTI SZOKÁSOK A horvátoknál karácsony böjtjén és a karácsony előtti időszakban a következő szokásokat tartják meg: előkészítenek három nagy tuskót, szalmát szórnak szét a szobában, betlehemet készítenek és gyertyát gyújtanak.

A három nagy tuskó, amelyet szenteste bevisznek a házba és a tűzbe tesznek a Szentháromságot jelképezi, ezeknek a parazsával gyújtják meg az összes többi gyertyát a házban. Az égő tuskóknak gyakran adtak enni az ünnepi asztalról és inni a borból, amely a karácsonyi asztalon volt. Azt hitték, hogy a nagy tuskók tüze az egész otthonnak és minden családtagnak jót hoz a jövőben.

JÓTÉK NYSÁG

10

NEMZETISÉGI KÖRKÉP | ÜNNEPI SZOKÁSOK

Lengyelek – jószomszédi dinasztikus kapcsolat A történelmi Magyarország és Lengyelország közötti több évszázados területi szomszédság következtében a magyar és a lengyel népet számos történelmi, kulturális és gazdasági szál köti össze. Többször volt magyar uralkodója Lengyelországnak, és számos lengyel származású királya volt Magyarországnak. Már a honfoglalás idején éltek lengyelek Magyarországon, számuk a 18. századra növekedett nagyobb mértékben. Az 184849-es szabadságharcban sok lengyel katona is harcolt a magyarok oldalán, a legismertebb Bem József. A kiegyezés után lengyelek tízezrei érkeztek Magyarországra a jobb megélhetés reményében.

A magyarországi lengyelség az ország területén szórványban él, körülbelül egyharmaduk Budapesten.

A lengyelség itteni története egy évezredes, azaz majdnem olyan messzire nyúlik az időben, mint a történelmi magyar államé. Többnyire a két ország közötti jószomszédi dinasztikus kapcsolatok, az együtt vívott harcok és ennek köszönhetően megszilárdult fegyverbarátság következménye mindez; valamint abból ered, hogy a Magyar Királyság

területén lengyel tudósok, művészek, iparosok telepedtek meg, ugyanakkor zárt, falusi települések is létrejöttek a kora középkortól kezdve – mégis, mindemellett a magyarországi lengyel jelenlét folytonosságáról a XVIII. század kezdetétől fogva beszélhetünk.

A magyarországi lengyelség – egyúttal a lengyel és magyar nemzet – történetének legjelentősebb és legfényesebb fejezetei közé tartozik a magyar forradalom és szabadságharc időszaka 1848/49-ben, amelyben Bem és Dembiński tábornokkal az élen több ezer lengyel tiszt és közkatona vett részt. A másik, hallatlanul fontos fejezetet a II. világháború évei jelentették, amikor Lengyelországot lerohanták a hitleri Németország és a sztálini Szovjetunió csapatai (1939-ben), ekkor több mint százezer menekült – lengyel katona és civil személy – talált menedéket Magyarországon a háború egész időtartama alatt, vagy legalább átmenetileg. A két nép barátságának elmélyítéséhez vezetett az a tettekben is megnyilvánuló szolidaritás, amelyet a lengyel nép mutatott az 56-os események során.

A Magyarországon élő lengyel kisebbség népi gyökerei elsősorban

Derenkenm 1717 óta és környékén, valamint Kőbányán, a XIX. század második felétől találhatók. Derenk a magyarországi lengyelség történelmi emlékhelye, ahol az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat szabadtéri kiállítást hozott létre az (1941-43-ban felszámolt) Derenk romfalu területén a Nemzeti Fejlesztési Terv keretén belül. A XX. század elején a legnagyobb kolóniává vált Kőbányán épült a Lengyel Templom (1927től, mint plébánia 1991-től), majd az (államosításból 1998-ban visszaszerzett és 2000-2002-ben átépített) Lengyel Ház.

A magyarországi lengyelség két legnagyobb országos kulturális rendezvénye az évenként júniusban, a magyarországi lengyelség patrónusa, Szent László tiszteletére megrendezésre kerülő Szent László Nap, valamint júliusban a Derenki Búcsú, amelyekre az egész országból jönnek résztvevők.

Ezek az ünnepségek azon túl, hogy erősítik az összetartozás érzését az itteni lengyelekben, nagyban hozzájárulnak a két nép barátságának elmélyítéséhez is.

A lengyel karácsony – itt-ott magyaros vonásokkal Adventi töprengésem: vajon érdekelnek-e még valakit a magyarsághoz lelkileg és történelmi sorsközösségben legközelebb álló nemzet szokásai, amelyek a mi tradícióinkkal számos hasonlóságot mutatnak, ám különbségeket is rejtenek...

Amikor felfut az égre az első csillag, asztalhoz ül a család. A lengyel hagyomány szerint a karácsonyi asztalnál csak páros számú családtag foglalhat helyet. A páratlan szám, de különösen a 13 szerencsétlenséget hozhat rájuk (az Utolsó Vacsorára érkezett Júdás szimbóluma ez).

A karácsonyest ostyatöréssel kezdődik. Ünnepi jókívánság kíséretében mindenki mindenkivel kölcsönösen tör és fogyaszt el egy apró darabkát az ostyákból. Az advent napjaiban ostyatörést tartanak minden lengyel munkahelyen, szervezeti vagy más közösségben, baráti társaságokban is.

A vigíliai vacsoránál az abrosz alatt szénának kell lennie. Az asztalnál egy üres helyet, terítéket illik hagyni a váratlanul betoppanó vendégnek, az éhes, fáradt vándornak. Ugyanez a többlet teríték fejezi ki az emlékezést a hozzánk közelállókra, akik épp nem tudnak jelen lenni körünkben vagy eltávoztak az élők sorából.

Az asztalra 12 fogás kerül emlékeztetve a 12 apostolra. Falusi hagyomány szerint az étkeknek tartalmazniuk kell a Föld valamennyi termését annak érdekében, hogy azok jövőre is megteremjenek. (A magyar-lengyel család asztalán 6 magyar és 6 lengyel fogás jelenik meg, ami nálunk azt jelképezi, hogy ha egyszer – neadjisten! – a világbajnoki döntőbe jut a magyar és a lengyel nemzeti válogatott, legyen a végeredmény 6:6, majd a hosszabbítás után győzzön a jobbik. Nálunk a zserbó szeletnek jut a hosszabbításnál a góllövés.)

Hozzávalók: 1 kg cékla, 40-50 dkg savanykás alma, 4 hagyma, 1 zeller, 4-5 szárított gomba, 3-4 gerezd fokhagyma, babérlevél, pár szem ziele angielskie (helyette lehet borókabogyó), 2-3 szegfűszeg, só, bors, cukor A céklát megmossuk, és forró vízbe tesszük főni, amíg puha lesz. A gombát megmossuk, és beáztatjuk pár órára, utána megsózzuk, majd az áztatóvízben főzzük. Kb. 1 óra múlva hozzáadjuk a darabokra vágott zellert és hagymát. A megfőtt gombát kivesszük, leszűrjük, apróra vágjuk. A kihűlt céklát meghámozzuk, lereszeljük, megsózzuk, felöntjük forró vízzel, átfőzzük. Az almákat megmossuk, meghámozzuk, kis lyukú reszelőn lereszeljük, hozzáadjuk a céklához a fűszerekkel együtt. Amikor felforr, levesszük, és hozzáöntjük a gombás-zöldséges levet. A fokhagymát szétnyomjuk, hozzáadjuk a leveshez. Állni hagyjuk kb. 1/2-1 órára. Tálalás előtt sűrű szitán átszűrjük. Nagyon forrón tálaljuk. formája az első teljes román bibliafordítás nyelve.

A testület működteti a gyulai székhelyű Dokumentációs és Információs Központot, amelynek része az országban egyedülálló román nemzetiségi életmód-történeti múzeum, a kétegyházi Román Tájház. A román dokumentációs központ számos kulturális programot valósít meg, melyek közül kiemelendőek az ifjúsági táborok, a kamara-táncegyüttes működtetése, az országos szintű

(Szilágyi Szabolcs) forrás: http://www.warszawa.naszemiasto.pl/

BARÁTFÜLE

BARSZCZ WIGILIJNY lengyel karácsonyi céklaleves barátfülével

Jelentősebb román népesség a törökök 17. század végi kiűzését követő betelepítések óta él Magyarországon. A 18. században letelepülő románság nagyobb része földműveléssel és állattartással foglalkozott. A 20. század elejére kialakult egy papokból és tanítókból álló értelmiségi réteg. Trianon után a román értelmiség döntő része Romániába települt át.

A magyarországi románság anyanyelve az archaikus román nyelv, amelynek legválasztékosabb

A karácsonyi vacsora böjti jellegű, ám ez ma már inkább a hagyománytiszteletből, s nem a kötelező kánonjogból fakad. A régi lengyelek képesek voltak ezt a korlátozást oly módon tiszteletben tartani, hogy a lengyel böjt fogalma világszerte híressé vált. Pl. a húst a székelykáposztához hasonló bigosban gomba helyettesítette! Az asztalon a legváltozatosabban elkészített halételek domináltak.

Napjainkban a leghagyományosabb lengyel vigiliai vacsorafogások: céklaleves, gombák, káposztás és gombás pirogok, mindenfajta kása gombaszósszal, ponty és csuka. Az ételsor hagyományai régiónként változhatnak. Kötelező mindenbe belekóstolni, mert a hiedelem szerint minden meg nem kóstolt étel a jövő évre egy-egy kellemes dolog elmaradását jövendöli. Mások szerint pedig minden elfogyasztott étek az eljövendő karácsonyestek későbbi sikerét garantálja.

A feldíszített karácsonyfa abban a szobában áll, ahol a vacsorához terítenek. Az ajándékozás, a csomagok bontása semmiben sem különbözik a magyar szokásoktól. Régebben a vacsora után a karácsonyi dalok (a kolenda - a latin „calendae” szóból) közös éneklése után különféle népszokásoknak hódoltak. Pl. a Warmia és Mazury tájon, amikor a társaság még asztalnál ült, mindenki húzott egy szénaszálat az abrosz alól. Ha valaki egyenes szálat húzott, egyszerű, veszélyektől mentes évre számíthatott. Ha görbült volt a szénaszál, bonyolultnak ígérkezett az illető jövő esztendeje.

Hozzávalók: 20 dkg liszt, 1 tojássárgája, 1 kiskanál vaj, 10 dkg szárított gomba, 2–3 hagyma, 3 evőkanál olaj vagy vaj, 2 evőkanál zsemlemorzsa, 2 kanál tejföl, só, bors A gombát megmossuk. és egy éjszakára beáztatjuk, majd ugyanebben a vízben megfőzzük. Ha kihűlt, apróra vágjuk. A hagymát minél apróbbra vágjuk, megsózzuk, száraz serpenyőre tesszük, időnként megkeverve megmelegítjük.

Amikor a hagyma puhul és barnul, hozzáadjuk a vajat. Világossárgára pirítjuk. Hozzáadjuk a gombát és a tejfölt, megkeverjük, kicsit pároljuk, majd hozzáadjuk a zsemlemorzsát. Ha túl sűrű, felengedjük a gomba levével. Sóval és borssal ízesítjük.

A lisztből, tojássárgájából, vajból vagy olajból, és vízből tésztát gyúrunk, amit vékonyra kinyújtunk. 3-4 cm négyzeteket vágunk belőle. A közepébe tölteléket teszünk. Összeragasztjuk a sarkait, háromszöget formázva belőle. A kis batyukat forró, sós vízben kifőzzük. Hideg vízzel leöblítjük, és kivajazott edénybe tesszük

Románok kulturális találkozók megszervezése.

Magyarországon a közoktatás valamennyi szintjén van román nemzetiségi képzés. Jelenleg 14 településen folyik román nemzetiségi óvodai nevelés, általános iskolai oktatás, a működtetésre az állami költségvetés teljes körű finanszírozást biztosít Battonyán, Bedőn, Gyulán, Eleken, Kétegyházán,

Méhkeréken és kiegészítő támogatásban részesülnek a román nyelvoktató iskolák.

A magyarországi románok döntő többsége román ortodox egyházhoz tartozik. A 2001-es népszámlálás adatai szerint, az ortodox felekezethez tartozók közül a magyarországi román ortodox egyház hívei vannak a legtöbben.

A legutóbbi népszámláláskor 5598

fő vallotta magát ortodox román vallásúnak. A Magyarországi Román Ortodox Egyház 20 településen 21 parókiát működtet. Gyula városában található székhellyel Püspökség irányítja az egyházi életet. A parókiákon 6 magyarországi lelkész és 8 romániai misszionárius pap szolgál.

A hazai román közösségnek két román nyelvű hetilapja van: a Foaia românească és a Cronica című újságok. A közösségnek a közszolgálati Magyar Televízióban heti 26

perces anyanyelvű műsora, a Magyar Rádióban napi 2 órás országos sugárzású román adása van.

Románia európai uniós csatlakozását követően a magyarországi román nemzetiség anyaországi kapcsolattartása akadálymentessé vált. A gyulai és a szegedi román főkonzulátus, vagy a budapesti és a szegedi román kulturális intézetek kiemelten kezelik a térségben élő román nemzetiség anyaországi kapcsolatainak az erősítését.

Kolindálással is ünnepel a megye románsága A magyarországi románság ugyanúgy ünnepli a karácsonyt, mint a nyugati kereszténység követői, mivel valamennyien ugyanazt a naptárt használják – mondta el Bekán Aurél ortodox lelkész, aki a magyarcsanádi románság szokásairól beszélt portálunknak.

A lelkipásztor a karácsonyi szokásokról elmondta, a román nemzetiség körében mára szinte csak az ún. kolindálás maradt meg, mely során házról házra járva népi és egyházi énekekkel hirdetik Jézus Krisztus születésének örömhírét. „Nálunk, Magyarcsanádon már elhalt ez az én gyerekkoromban még gyakorolt szokás, mivel mára igen lecsökkent a nemzetiséghez tartozók száma. A jelentős román lakossággal rendelkező Méhkeréken és Kétegyházán viszont még ma is spontán szerveződnek az énekkarok, és nagy örömünkre a fiatalok is szép számmal kapcsolódnak be a kolindálásba” – mondta el Bekán Aurél. A lelkész úgy véli, a szokások továbbélését segítik a Romániából átköltözők is, akik mintegy vérfrissítésként hozzák magukkal az ottani hagyományokat, illetve lelkesítik az ittenieket ezek újraélesztésére. Hozzátette, a hazai románság összegyűjtésében és összefogásában legjelentősebb szerepet nem a kisebbségi önkormányzatok, hanem az ortodox egyház játssza. „Enélkül már eltűnt volna a román nemzetiség a többségi társadalomban, hiszen ma is az egyház konzerválja a nyelvet, a szokásokat, a hagyo mányokat” – fogalmazott. A karácsonyi szokások kapcsán Bekán Aurél mesélt lapunknak arról, hogy Szegeden december közepén minden évben összegyűlnek a környékből a nemzetiség tagjai egy hangulatos pulicka-evésre, vidám beszélgetésre.

Szóba került, hogy Magyarcsanádra december 12-én várják az egyik legismertebb hazai román kórust, a gyulai Pro Musica csapatát, akik a liturgiába bekapcsolódva énekelnek a híveknek. „Szintén a közösséget erősítő szokás városkánkban, hogy karácsony napján az ünnepi liturgiát követően a román közösség székhelyén gyűlünk össze egy kötetlen beszélgetésre, koccintásra, süteményezésre”. (szegedma.hu) A románok december 20-án nagy dínom-dánom közepette levágják a karácsonyi disznót, aminek a legjavát a Craciun nevű szentesti vacsorán tálalják fel szilvapálinka, friss kenyér és kalács társaságában (Márton Gábor)

Mititei A darált húst összegyúrjuk a borssal, a zúzott fokhagyma felével, a húslevessel, a köménnyel és a szódabikarbónával. Letakarjuk, és 3-4 órára hűtőbe tesszük, majd vizes kézzel kolbászkákat gyúrunk belőle. A maradék zúzott fokhagymát belekeverjük az olajba és ezzel kenegetve a kolbászokat, grillen megsütjük.

JÓTÉK NYSÁG

11

NEMZETISÉGI KÖRKÉP | ÜNNEPI SZOKÁSOK

Németek

– A svábok – A második legnagyobb létszámú hazai kisebbség a németeké. A német kisebbséget összefoglaló néven „sváboknak” is nevezik hazánkban, ez azonban csak részben függ össze az egyes közösségek valódi származásával, akik jelentős részben frank, bajor, osztrák eredetűek. A magyar és a németajkú népek között igen jelentős a történelmi kapcsolat, ami évszázadokon át és máig hatóan is meghatározza a magyar kultúrát.

A 2001. évi népszámlálás adatai szerint 33 792 személy vallotta anyanyelvének a németet, magát német nemzetiségűnek 62 233 fő tartotta, a német nemzetiségi hagyományokhoz kötődők száma 88 416 volt, családban, baráti körben a német nyelvet 53 040-en használják.

A magyarországi németek nevelési-oktatási intézményhálózata kiépült, az elmúlt évtizedben jelentős fejlődést mutat. Kétszázon felüli kétnyelvű óvoda, közel háromszáz német nemzetiségi általános iskola, majdnem húsz német nemzetiségi középiskola. Több településen a települési német kisebbségi önkormányzat fenntartásában működik a német nemzetiségi nevelést folytató óvoda, egy települési kisebbségi önkormányzat iskolát tart fenn.

A magyarországi német egyesületek száma több százra tehető.

Kultúrcsoportok, énekkarok, zenekarok, táncegyüttesek működnek bejegyzett egyesületként. A Deutsche Bühne Ungarn - Magyarországi Német Színház, Magyarország egyetlen állandó, német nyelven játszó és saját épülettel rendelkező színháza, egyúttal Tolna megye egyetlen kőszínháza, amiben a német anyanyelv ápolása, a német kulturális értékek megőrzése és továbbfejlesztése, valamint az egyete- formájában kerül megrendezésre.

Az itt élő németség nagyobbmes kultúra felmutatása és közvetí- Valamennyi környező országban részt római katolikus vallású, tése történik. Hagyományteremtő és német nyelvterületen megfor- evangélikus települések Győr-Moszándékkal hozták létre az évente dulnak különböző fesztiválok ke- son-Sopron, Tolna és Baranya meáprilis 21. körül megrendezett retében, valamint szoros szakmai gyében találhatók. Elszórtan élnek Valeria Koch Napot, amely a 2009- együttműködés jött létre partner- református vallású németek is az től rendhagyó módon, verseny színházaikkal. országban. A hazai legnagyobb

Népszokásaik közül legtovább a karácsonyi ünnepkör hagyományos szertartásai maradtak fenn. A vidám, zajos Katalin-bál után következett a visszafogottság, a csendes áhítat, a roráték, egyszóval az advent időszaka.

December 24-én a hívők - a svábok buzgó katolikusok voltak - böjtöléssel készültek a szentestére. Napközben nem főztek, mindenki azt ette, amit éppen otthon talált, lehetőleg zsírtalan, egyszerű ételeket. Az este hangulatos eseménye volt a betlehemesek színjátékán kívül a helybeli pásztorok megjelenése, akik az állattartó gazdákat köszöntötték. Sorra érkeztek; a

Sváb töltött káposzta Hozzávalók és elkészítés: Savanyú káposzta és néhány levél (a család nagysága szerint); a töltelékhez rizs, (nem fontos félig megfőzni, mire minden megfő, puha lesz a rizs is), darált hús (sertés comb, de jó volt – az olcsóbb, dagadóval is), bors, majoránna, köménymag, só. A savanyú káposztát föltesszük főni, majd elkészítjük a tölteléket. Összekeverjük a hozzávalókat, beletöltjük a káposztalevelekbe, és a káposztába tesszük. A fazekat színültig töltjük vízzel, és az egészet addig főzzük, míg el nem fő a leve. Mire lefő, minden megpuhul.

Nyakon öntjük paradicsommal, (nem rántjuk be), megvárjuk, míg egyet rot�tyan, és akkor van kész.

Forrás: http://nemzetisegek.hu

katolikus német szervezet az 1991ben alapított Szent Gellért Katolikus Egyesület. A Magyarországi Német Ének-, Zene- és Tánckarok Országos Tanácsa egyházzenei munkaközössége feladatának tekinti a magyarországi németek

Karácsony

gulyás harsány trombitaszóval, a csikós ostorpattogtatással üdvözölte a háziakat, a disznópásztor kürtölt, a juhász furulyázott. Igazi népi hangjáték parádét rendeztek. Borral, pénzzel illett jutalmazni őket.

Közben a nagyszobában lezajlott a gyertyagyújtás a köréje fonódó szertartással. A család tagjai népviseletben a feldíszített fa elé járultak és anyanyelvükön karácsonyi dalokat énekeltek. Aztán átadták egymásnak ajándékaikat.

Az ünnepi vacsora mindig az éjféli mise után következett. Rendszerint sült kolbász készült paradicsomszósszal, vagy kocsonya került az asztal-

egyházzenei örökségének felélesztését és gondozását, a tárgyi emlékek gyűjtését.

A magyarországi németek támogatása állami, tartományi és alapítványi forrásból történik, kiemelten Bajorország és

Baden-Württemberg tartományok, a Dunai Svábok Kulturális Alapítványa, a Külügyi Kapcsolatok Intézete, a Goethe Intézet, a Szövetségi Hivatal és a Német Akadémiai Csereszolgálat révén.

ra az elmaradhatatlan mákos és diós bejgli, aprósütemény, gyümölcs, dió egészítette ki az étrendet. A fogásokhoz bort ittak. A kalácsot és a kenyeret akkoriban a házi kemencében sütötték az asszonyok. Karácsony első ünnepén nem illett vendégségbe menni. Többnyire ekkor tálalták fel a disznótorost. Második nap jöttek a rokonok, a keresztszülők, őket is bőségesen megvendégelték.

Forrás: wikipédia, http://nemetnemzetisegpaty.ewk.hu

Örmények Történetünk az örmény néppel több mint ezer esztendőre nyúlik vissza. A VIII-IX. században örmény történetírók említik meg, hogy az örmények már akkor kapcsolatba kerültek a magyarsággal, amikor őseik a Kaukázusban kalandoztak. A Kézai és a Túróczy féle krónikák pedig arról számoltak be, hogy az örmények részt vettek a magyar honfoglalásban, s közülük sokan letelepedtek az akkori ország területén. A korabeli Magyarország területén az örmények szórványos jelenlétét ókori források bizonyítják. Az 1200-as évekből származó oklevél tanúsítja Örményfalu – Terra Arminium létezését. A később érkezők főként Erdélyben telepedtek le, nagy részük iparral, és termékeik értékesítésével foglalkozott, a XVIII. században megindult asszimilációjuk, az 1800-as évek közepére több mint ötven örmény család kapott, illetve vásárolt nemességet. Az 1848-49-es szabadságharcban több mint hetven örmény származású tiszt, és mintegy kétszáz közkatona vett részt a magyar oldalon, közülük Aradon vértanúhalált halt Kiss Ernő és Lázár Vilmos tábornok. Az 1915-ös örmények ellen elkövetett Genocídiumot követően sok menekült érkezett az országba.

1987-ben, egyesületi törvény megszületését követően megalakult az Arménia magyar – örmény baráti kör.

Ebből nőtt ki 1992-re az Arménia Népe Kulturális Egyesület a magyarországi örmények vallási, oktatási, kulturális identitást megőrző szervezete. Az erdélyi örmény gyökerekkel rendelkező közösséget fogja össze az 1997 februárjában alakult Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület, amely feladatának tartja az identitásőrzést,

kulturális hagyományok ápolását, örmény szertartású római katolikus vallásuk megőrzését. Az egyesület tagjai magukat magyarörménynek tartják, akik bár már elvesztették örmény nyelvüket, magyar anyanyelvűek, de örmény gyökereikre büszkék. A két egyesület arculata, és hagyományai eltérőek, mivel hagyományaik, gyökereik, identitásőrzésük módja, kapcsolódásuk a „szülőföldhöz” lényegesen különbözik egymástól.

Az örmények saját iskolahálózattal nem rendelkeznek. Örmény nyelvoktatás, vasárnapi iskola keretében, Budapesten, Debrecenben, Szegeden, Győrött és Székesfehérváron van. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen örmény nyelvi és kulturális képzés folyik.

A Magyarországon élő örmények 90 százaléka az Örmény Apostoli Egyházhoz tartozik. A legutóbbi népszámlálás szerint az örmény egyházhoz tartozók száma Magyarországon 766 fő volt. Az Örmény Katolikus Templom egyetlen örmény katolikus lelkészségként működik. Az örményországi központtal bíró Örmény Apostoli Egyház Magyarországon 2003-tól kezdte meg hivatalos működését.

A magyarországi örmény szervezetek célja, az örmény és magyar nép társadalmi, kulturális és tudományos kapcsolatainak feltárása, ápolása, elmélyítése és továbbfejlesztése. Elősegíteni a két nép kölcsönös megismertetését és népszerűsítését. Civil és hivatalos kapcsolatok kiépítése az örmény diaszpórával és az anyaországgal.

Az örmény karácsony 12 napos Ők a kereszténységet elsőként ismerték el állami vallásként i.sz.

301-ben. A mai napig saját egyházuk van, az Örmény Apostoli Egyház, mely az antikalkhedón, vagy mifazita egyházak közé tartozik. Ők azok, akik szerint Krisztus egyetlen személy, melyben az isteni és az emberi jelleg egyetlen természetben van jele, az isteni és az emberi egyesülve vannak, különállás és keveredés nélkül.

A hazánkban élő örmények számáról nem igazán vannak adatok, de az Armenia Népe Kulturális Egyesület 3,5 ezerre, az 1995-ben létrejött Országos Örmény Önkormányzat 10 ezer főre becsüli az örmény származásúak számát Magyarországon. Az örmény karácsonyi időszak a Julius Cézár nevéhez

fűződő régi Julián naptárt veszi alapul, mely nem követte a XIII. Gergely által 1581-ben bevezetett Gergely-naptár reformjait, ezért náluk december 31-én kezdődik, viszont egészen a Julian újévig, január 13ig tart a karácsony. Szenteste január 6-án van. Örményül a karácsonyi üdvözlet: Snorhavor szurb dzsnund! (Örvendezünk a szent születésének!). Az örmény ünnepi finomságok között szerepel az anúsabor, vagyis örmény puding, ami búzából, sárgabarackból, mazsolából, mandulából, pisztáciából és dióból készül. Fontos étel még a kozi búd, azaz a pácolt sonka. (forrás: fnhir24.hu, fotó: mti)

Ángádzsábor – hússal töltött barátfül Hozzávalók a levestésztához: 1 maréknyi liszt, 1 tojás, csipetnyi só; a töltelékhez: 5 dkg marhabélszín, só, bors.

Elkészítés: A marhabélszínt késheggyel pépesre kaparjuk, sózzuk és erősen borsozzuk. A lisztből egy tojással – víz hozzáadása nélkül! – levestésztát gyúrunk, majd picivel vastagabbra nyújtjuk, mint a metéltet. Ezután 2×2 centiméteres négyzetekre vágjuk, mindegyik közepébe bors�szemnyi hústölteléket teszünk, kettőbe hajtjuk, majd mutatóujjunk köré tekerve elkészítjük a kis fülecskéket.

Miután az ángádzsábor elkészült, tiszta konyharuhára terítjük, és felhasználás előtt legalább egy-két órát szikkadni hagyjuk.

Megjegyzés: Mivel a levestészta hamar szárad, nagyobb mennyiség készítésekor a két-, vagy több tojásból készülő ángádzsábort mindig egy tojásos adagokból készítsük. Vagyis előbb elkészítjük egy tojásból, majd miután az kész, hozzálátunk a második vagy harmadik adag készítéséhez.

Forrás: abufe.hu

JÓTÉK NYSÁG

12

NEMZETISÉGI KÖRKÉP | ÜNNEPI SZOKÁSOK

Ruszinok A magyar és a ruszin népet történelmileg szoros kapcsolat fűzi ös�sze. A XVIII. század elején a ruszinok nagy számban csatlakoznak a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharchoz. Hősies helytállásukért Rákóczi leghűségesebb népének (gens fidelissima) nevezte őket. Az 1848-49-es szabadságharc idején is együtt harcoltak a magyarokkal Kossuth zászlója alatt. Hivatalos információt a ruszinok lélekszámáról először II. József által elrendelt népszámlálás (1784) adataiból kapunk. A ruszinok döntő többsége Budapesten és Pest megyében él, autentikus közösségeik viszont Borsod-Abaúj-Zemplén megye aprófalvaiban őshonosak. A ruszin nyelv (ugyan két egymástól eltérő változatban) két településen, Komlóskán és Múcsonyban tekinthető élő nyelvnek.

Borsod-Abaúj-Zemplén megyében élnek, de nagyobb számban Budapesten és környékén, valamint még Szabolcs megyében.

Ez volt az a nemzetiség, amelynek a rendszerváltást megelőző rezsim államhatalma szerint nem volt létjogosultsága Magyarországon, ezért a hazai ruszinok 1991-ig kénytelenek voltak szlovákoknak vallani magukat. Ezzel kettős asszimilálódási folyamatnak voltak kitéve, a magyarnak és a szlováknak.

Az 1941-es népszámlálás idején a ruszinok (rutének) több mint félmilliós lélekszámban éltek az

akkori Magyarországon, már a becslések szerint számuk 6000 főkörül mozog. Az asszimiláció ellenére a hazai ruszinság több településen (Mucsony, Komlóska) megőrizte nyelvét, kultúráját, néptáncait, népdalait. Mert mélyen vallásos nemzetiség a ruszin, nem fordult el a görög katolikus egyházától, vallását ma is gyakorolja, itt-ott anyanyelvén is. A hazai ruszinság önszerveződése 1991-ben Komlóskán kezdődött, ahol is létrehozták a Magyarországi Ruszinok Szervezetét. A szervezet elsődleges célja volt ismertetni (taxáltatni) a ruszinokat.

Ezután került sor az érdemi munkára, melynek ma már igen látványos eredményei vannak, mégpedig: a kétnyelvű ruszin-magyar, havonta megjelenő Ruszinszkij Zsyvot című folyóirat, a ruszin nyelvet oktató általános iskola Mucsonyban, a Magyarországi Ruszin Tudományos Intézet Budapesten, Popovics Tibor vezényletével és áldozatos munkájával, a Magyarországi Andy Warhol Művészeti Társaság Budapesten,a Drany (Holló) Néptánc Egyesület Budapesten, a Ruszin Tanszék a nyíregyházi Tanárképző Főiskolán, havonta egyszer ruszin nyelvű adás a Rondó című nemzetiségi műsorban, az MTV-ben, ruszin televíziós magazin műsor a Zemplén TV-ben hetente Sátoraljaújhelyen, több népdalkórus működik Mucsonyban és Komlóskán, ahol az elsőben Ruszin Múzeum, a másik települé-

Ruszin karácsony sen pedig tájház áll az érdeklődők rendelkezésére. Mai Magyarországon főleg az északkeleti megyék helységeiben élnek ruszinok, főleg kis községekben. Mivel a múlt rendszerben a magyar kormányzat a ruszinokat a hazai szlováksághoz sorolta, nem lehetett sem saját szervezetük, sem pedig iskolahálózatuk.

Ezért a ruszin szülők gyermekei csupán szlovák vagy magyar iskolában tanulhattak.

Mivel ruszin óvodák, iskolák nem voltak, nem alakulhatott ki ruszin értelmiségi réteg, sem pedig ruszin irodalom, Sőt, a ruszin irodalmat értő olvasóközösség sem. Ez az oka annak, hogy jelenleg a magyarországi ruszinoknak csak egyetlenegy költője van, (Hattinger Klebaskó Gábor, ő a közreadója a fenti betlehemesnek) aki hihetetlen erőfeszítések árán próbálja leküzdeni azokat az akadályokat és ellentmondásokat, melyeket költői pályája elé gördített a történelem. Egyébként ő harcolta ki, a rendszerváltás után, hogy a ruszin egyáltalán bekerült a 13 magyarországi nemzeti kisebbség közé. Most, hogy a rendszerváltás után a magyar kormányzat elismeri a hazai ruszin kisebbséget, már csak az egységes ruszin irodalmi nyelv megteremtése volt a feltétele annak, hogy bevezessék az óvodai és általános iskolai ruszin nyelvű oktatást. Azóta megvalósult a ruszin nyelv kodifikálása is.

A görög katolikus vallás túlsúlya miatt a pravoszláv naptár szerint, január 6-án tartották a karácsonyt, ekkor tartotta a kevés római katolikus és görög is. Az 1910-es évektől, egyházi rendeletre kezdték decemberben ünnepelni a karácsonyt, ami a görög katolikus naptár szerint is háromnapos ünnep.

Vidékenként eltérnek a karácsonyi ételek, néhány hagyományos fogás azonban máig is őrzi a tradíciót. Vigília napja szigorú böjt a görög katolikusoknál. Régen a vacsora kezdetén megettek egy gerezd fokhagymát kenyérrel, másutt előzőleg mézbe mártották, aztán követ­keztek a karácsonyi vacsora hagyományos ételei. Böjtös gombaleves és mákos bobájka. Filkeházán a fiatalok is fogyasztják e régi ételeket, de ezeken kívül kocsonyát és töltött káposz­tát is szívesen esznek, és a szigorú böjt enyhülésével az 1960-as évektől már kolbászt is főztek a bablevesbe.

A karácsonyi asztalt díszes fehér abrosszal megterítették, a családtagok helyet foglaltak az asztalnál, de sok család az asztalfőt üresen hagyta egykori fejedelmük, II. Rákóczi Ferenc szá­mára, akit sokan visszavártak. Rudabányan a mise után gazdag vacsora várta a családot: káposztaleves kolbásszal, savanyú gombaleves, sült hurka-kolbász díszített káposztával, sült pulyka rizzsel, rántott hal, mákos-diós kürt, rizses lepény, üres kalács.

A böjtös karácsonyi vacsora után kántálók látogatták a családokat. Az asztalokra rakott bobájka várta a vendégeket, a kisgyermekeknek pipist sütöttek.

Viszlón karácsonyeste három tál doboskát tettek az asztalra, előtte édes pálinkát ittak. A vacsorát tótosan ették: először a doboskát fogyasztották el, aztán a gombalevest. Ezt a fordított étrendet ma is így tartják faluban.

Sok családnál a gombaleveshez szintén doboskatésztából kohantot sütöttek.

A karácsony előtti ostyasütés és az ostyák kihordásának szokása kihalóban van, a parókián sütötték az ostyát, és a tanulók hordták szét.

Karácsony hajnalán 2 órakor kezdődött a kovászolás, majd a dagasztás. A tésztából hoszszú, vékony szálakat sodortak, tepsibe rakták és megsütötték. Az ilyen formájú doboskát nevezték „gúnámyak”-nak. A hosszúra sodort doboskaszálakat apró kockára vagdalták, ezt nevezték „vagdalt doboská”-nak.

Komlóskán a mákos bobájka sütésének egyszerűbb módját választották: a kalácstésztát tejjel bedagasztják, kelesztik, kissé vastagabbra nyújtják, mint a nudli tésztáját, lisztezett tepsibe rakják az apróra vagdalt tésztát, és sütőben szép pirosra sütik. Sütés után forró vízbe mártják, szűrőkanállal kiszedik, olajjal, vajjal, esetleg folyékony zsírral megöntözik és cukrozott, darált mákkal megszórva fogyasztják.

Forrás: sulinet.hu

Ruszin krumpli Hozzávalók: 50 dkg nagyon apró újkrumpli, 5 dkg vaj, vagy Rama, 2-3-evőkanál tejföl, kevés kapor, só Elkészítés: Besózzuk a krumplit, kicsit állni hagyjuk, mert így könnyen lejön a haja. Kevés vizet teszünk rá, megdörzsöljük. Ha már tiszta, félig megfőzzük vízben- A vajat felforrósítjuk (vigyázzunk, hogy ne égjen meg), hozzáadjuk a krumplit, kicsit hagyjuk sülni, majd rászórjuk az összevágott kaprot, összekeverjük, végül rátesszük a pár kanál tejfölt, és ízlés szerint sózzuk, átforgatjuk.

Forrás: mindmegette.hu

Szlovákok

– Tanító lelkészeket és imakönyveket is hoztak magukkal anno – A mai Magyarország területén élő szlovákok elődei a 17. század végétől, több hullámban érkeztek a török hódoltság idején elpusztított, elnéptelenedett területekre a felső-magyarországi túlnépesedett, éhínségtől és vallási villongásoktól sújtott vármegyékből. Az úrbéri engedmények, a szabad vallásgyakorlás és szorgalmas munkájuk nyomán falvak és városok százait alapították, vagy telepítették újra. Többek között Békéscsabát, Szarvast, Kiskőröst, Nyíregyházát, Tótkomlóst, vagy a mai romániai határvárost Nagylakot, de jelentős és életerős szlovák nyelvszigeteket hoztak létre a szerbiai Vajdaságban is.

Az egykori szlovák telepesek szekereiken nemcsak népes családjukat, kis vagyonkájukat és szerszámaikat hozták magukkal, hanem tanító lelkészeiket és imakönyveiket is.

Mindennapi kenyerükért termőre fordították a szikes alföldi mocsarakat, a dombságokon szőlőt termesztettek, a hegyvidékeken követ és szenet bányásztak, az erdőkben fát termeltek és üveghutákban, mészégető kemencéknél, szénégető boksáknál robotoltak. Adottságaikhoz, lehetőségeikhez mérten taníttatták a gyermekeiket, evangélikus, katolikus templomokat emeltek. Egyre nagyobbakat és szebbeket, amelyek legtöbbje ma is szolgálja és büszkeséggel töltheti el utódaikat. Különösen a békéscsabai evangélikus nagytemplom, amely egész Közép-Európában párját ritkítja.

A tanulásra fogott gyerekekből az ország szellemi felemelkedését szolgáló jeles személyiségek váltak, mint például a szarvasi evangélikus lelkész, felvilágosult agrártudós, az első gyakorlati mezőgazdasági iskolát alapító Tessedik Sámuel, vagy tótkomlósi lelkész kortársa Wallaszky Pál, aki az első magyarországi irodalom- és művelődéstörténeti munka szerzője. A cinkotai lelkész, Petényi Salamon a magyar tudományos madártan és őslénytan megalapítója volt, míg a békéscsabai lelkész Haan Lajos, 1848-as nemzetőr, a Magyar Tudományos Akadémia történész tagja elsőként

publikált kétnyelvű várostörténeti monográfiát. Mindmáig nagy tisztelet övezi a békéscsabai Áchim L. András agrárpolitikus, országgyűlési képviselő emlékét, Melich János szarvasi nyelvtudós, az MTA főkönyvtárnoka munkásságát, s határon innen és túl nagy népszerűségre tett szert a Kossuth-díjas szarvasi operaénekes, Melis György.

A magyarországi szlovákok hajdan úgy váltak ki egy országban maradva anyaetnikumukból, hogy annak nemzetté formálódása, nyelvének szabályozása – a magyarságéhoz hasonlóan – még el sem kezdődött. Ezért őriznek mindmáig páratlan archaikus nyelvi és néprajzi értékeket. Az első világháborút követően, Csehszlovákia létrejöttével, a földrajzi távolságot új államhatár is tetézte. A magyarországi szlovákság nemzeti kisebbséggé vált, amelynek identitását a folytatódó magyarosító politika egyre gyengítette. A második világháborút követő csehszlovák-magyar lakosságcsere során 73 ezer hazai szlovák települt át, ami nemcsak számbeli veszteséget jelentett, hanem a korábbi zártabb szlovák közösségek megbontását is.

A társadalmi reformok a nemzetiségi közéletben is éreztették hatásukat. Számos táncegyüttes, énekkar és zenekar tett szert jogi személyiségi státuszra, de közel félszáz kulturális csoport, pávakör és szlovák klub működik az országban enélkül is.

Az új kisebbségi törvény további fontos vívmánya a kulturális autonómia megteremtésének lehetősége volt, amelynek jegyében a nemzetiségi önkormányzatok intézményeket vehettek át, alapíthattak és működtethettek. Helyi szinten ez néhány tájház és regionális kulturális központ birtokbavételével (Békéscsaba, Tótkomlós, Bakonycsernye, Medgyesegyháza), de főként mintegy további 30 szlovák falumúzeum és tájház működtetési jogának átvételével valósult meg.

JÓTÉK NYSÁG

13

NEMZETISÉGI KÖRKÉP | ÜNNEPI SZOKÁSOK

Szlovének A szlovének ősei már a VI. században, a magyarok előtt letelepültek a Balatontól délre eső vidékekre. Jelenleg az egyetlen őslakos népcsoport a Kárpát-medence nyugati részén, amely ma is itt él. A honfoglalás után a szlovének többsége kimenekült az országból, a Balaton mentén élők pedig beolvadtak a magyarságba.

A Mura és Dráva folyók mentén kisebb számban fennmaradt a szlovén lakosság. A középkorban több csoportban érkeztek szlovének az ország nyugati felébe. A magyarországi szlovének elsősorban az ország Szlovéniával határos vidékén, Szentgotthárd környékén élnek.

A magyarországi szlovének anyanyelvüket és hagyományos kultúrájukat őrzik, nagyszülőkről unokákra örökítik. Ebben segítségükre van a kétnyelvű oktatás, a Magyarországi Szlovének Szövetsége által működtetett 17 felnőtt és gyermek kulturális csoport, a Szlovén Kulturális Központban rendezett kiállítások és Nemzetközi Művésztelep, valamint a kisebbségi önkormányzatok és egye-

Szlovén karácsony Karácsonykor fiatal gyerekek járták a falut, nyakba akasztható betlehemmel, mely a megszülető Jézust ábrázolta a jászollal, körbevéve a Szent Családdal.

Minden házhoz bekopogtak, ahol a lakókkal együtt imádkoztak, illetve a betlehemesek szent énekeket énekeltek. A kisebb műsor végén a gyerekek almát, diót, édességet kaptak a ház lakóitól, újabban pénzt.

A karácsony előesti vacsora: mákos, mézes metélt, öreg maszolt bab, aszalt, főtt gyümölcs. Az éjféli misére mindenki elment, utána a jómódú gazdákat a rokonság és a barátok meglátogatták, sült hússal, kolbásszal, hurkával és borral várták a vendégeket. wikipédia, sulinet

sületek. Az autentikus területen és a diaszpórában élők „egy nagy családot” alkotnak. A magánkapcsolatokon túl közös rendezvénye-

ket is szerveznek. Szlovéniával, az anyaországgal a rokoni, baráti kapcsolatokon kívül civilszervezeti kapcsolatokat is ápolnak.

Gánica Hozzávalók: -burgonya -liszt -zsír -vöröshagyma -tejföl -bors -só Elkészítés: A felkockázott hagymát forró zsíron megpároljuk. A meghámozott krumplit megfőzzük sós vízben, majd leöntjük a levét úgy, hogy 1-2 kanálnyi maradjon alatta, és azzal együtt törjük át a burgonyát, sózzuk, borsozzuk. Annyi lisztet keverünk hozzá, hogy egy sűrű pürét kapjunk. A forró zsíron hagymába mártott kanállal galuskát szaggatunk belőle, és ezeket behelyezzük (ne túl szorosan egymás mellé) egy kizsírozott tepsibe, majd egy marék hagymával meghintjük. Előmelegített, forró sütőben addig sütjük, míg meg nem pirul. Meleg, sós tejföllel leöntve tálaljuk. Pirított, füstölt szalonnakockákkal megszórjuk.

Ukránok – rutének –

Az ukránok a XIII. századtól kezdve szivárogtak át Galíciából, a mai Nyugat-Ukrajna területéről, Máramaros-, Bereg-, Ung- és Zemplén megye lakatlan, hegyes vidékeire. Az ukránok a XVII. században már tömegesen menekültek a lengyel földesurak elől. A magyar földesurak - közülük is elsősorban a Rákóczi család - kenézeik révén telepítették le szervezetten, a szintén Galíciából érkező parasztokat. Ezzel párhuzamosan a XIX. század végéig folytatódott spontán beszivárgásuk is. A XVII. században kb. 300 ezer ukrán érkezett Magyarország területére. Egy csoportjuk a Szerencs-Tokaj-Sárospatak vonal mentén, a hegyaljai magyar városokban telepedett le.

Az Ukrán Országos Önkormányzat élen járt emlékhelyek létrehozásában: szobrot állítottak a Tihanyi Apátsági Templom mellett I. András király és felesége Anasztázia ukrán hercegnő emlékére, emléktáblát avattak Budapesten a Ruszalka Dnyisztrovaja című almanach - Magyarországi kiadásának 160. évfordulója alkalmával, valamint az a neves ukrán költő, Hrihoríj Szkovoroda születésének 275. évfordulóján Tokajban, ahol és filozófus hosszú éveket töltött el. 2007 júliusában Sólyom László és Viktor Juscsenko államfők ünnepélyes külsőségek közepette avatták fel Tarasz Sevcsenko szobrát a budapesti Ganz utcában. Az ukrán államfő jelenlététében avatták fel 2009-ben az 1932-33. évi Nagy Ukrajnai Éhínség áldozatainak tiszteletére a budapesti Petőfi téren kialakított emlékhelyet, hasonló emlékhelyet állítottak 2010-ben a csömöri „Glória Victis” emlékparkban is.

Az ukránok „kutyát” esznek az ünnepen Növényi alapanyagok „összekutyulása” – Ukrajnában a pravoszlávok és a görög katolikusok január 7-8-án ünneplik a karácsonyt, mivel az ortodox egyház még mindig a Juliánusz-naptár szerint számolja az időt.

A pravoszláv szentestén elköltendő vacsora legfőbb fogása az ukrán családok döntő többségében a “kutya“, ami nevével ellentétben

nem állati eredetű, hanem növényi alapanyagok “összekutyulásával” készül.

Az ukránoknál hagyományosan legalább 12 különböző fogásnak kell az ünnepi asztalra kerülnie Szenteste. Ezen étkek közül a “kutyát” adják fel elsőként. Ennek elkészítéséhez 2 pohár búzára, 1 pohár mákra, 1 pohár dióra vagy

mogyoróra, 5 deka mazsolára, 10 deka mézre és 5 deka főzőcsokoládéra van szükség.

Az elkészítés során a búzát alaposan megmossák, és néhány órára beáztatják. Ezt követően gyenge tűzön puhára főzik. A mákot szintén megmossák, majd lobogó, forró vízzel leöntik, és 20-30 percig állni hagyják, végül ledarálják. A

diót vagy mogyorót apróra törik, és aranyszínűre pörkölik. Végül mindezeket összekeverik. Mézzel édesítik, s mazsolával és reszelt csokoládéval megszórva tálalják. A karácsonyi asztal főfogását kizárólag olyan edényben főzik, amelyet évente csak egyszer, erre az alkalomra használnak.

Szenteste a kutyán kívül 11

„Veselé vianoce!”: szlovák karácsonyi szokások Ostorpattogás és dió. A szlovák nemzetiségűek karácsonyi szokásaiból ezek nem hiányozhatnak. De összeállításunkból az is kiderül, mi lesz az esti morzsákkal.

Piliscsévre, stílszerűbben Čív-re vezet az utam. Kosztkáné Rokolya Bernadett polgármester néhány perc alatt tető alá hozott egy találkozót a szlovák nemzetiség három aktív tagjával, hozzájuk tartok. Kosztka Gáspárné, Magdi néni nyit ajtót, és hosszas, baráti üdvözlésben részesít – szlovákul. Lányos zavaromban egy pillanatra megnémulok, majd arra kérem őt, ha lehet, maradjunk a magyarnál. Kiderül: „anyaországi riporterre” számított. Voiczek Pálnéval – azaz Emi nénivel – és Magdi néni fiával, Kosztka Gáspárral együtt nevetünk a félreértésen.

Vendéglátóim míves népviseletbe öltöztek, hellyel kínálnak. A konyhaasztalon a nemzetiségi karácsony valamennyi kötelező kelléke, amolyan prezentációs célzattal. Hogy is van ez önöknél? – kérdem.

– Huszonnegyedike kora estéjén, fél öt magasságában a férfiak az utcára vonulnak, és ostorral pattogtatnak, megidézve a pásztorok Jézus születése felett érzett örömét – meséli Kosztka Gáspár. Megtudom: az ötórai harangszó már az otthonában ér mindenkit, hogy a házigazda köszöntőt mondhasson, boldog karácsonyt és jó egészséget kívánjon a családtagoknak. Az előkészített ostyákra méz kerül, amiből a legidősebb férfiember egy cseppet az ujjára tesz, és valamennyi ünneplő homlokára keresztet „mázol” vele. (Ezt „élő egyenesben” be is mutatja Kosztka Gáspár.) A tálból szőlő és dió is kerül mindenki tányérjába, ám az első darab, illetve falat mindenből Jézust illeti, akinek külön terítéket tartanak fenn. Az almát an�nyi felé vágják, ahányan az asztalt körül ülik. A szeletek – minthogy elvben újra és újra egymáshoz illeszthetők – az összetartozást szimbolizálják.

– Ha pedig a dió, amit kibontunk, egészséges, az jót jelent a következő évre – mondja Magdi néni. Emi néni huncut mosoly kíséretében hozzáteszi: a háziasszonyok természetesen gondoskodnak róla, hogy ebben ne legyen hiba. A csonthéjas szerepe azonban ezzel nem ér véget: a szoba

vagy a konyha sarkaiba is dobnak egyet-egyet, ekképp biztosítva, hogy a tyúkok jól tojjanak. Az ünnepi vacsora csak eztán következik, döntően halászlé vagy bableves formájában, mákos gubával „leszorítva”.

A szlovákok lakta településeken még manapság is jó esély van arra, hogy az esti órákban – amikor a férfiak már verik a blattot, a nők pedig tökmagot rágcsálva beszélgetnek – gyerekek kezdenek énekelni az ajtó előtt. Természetesen némi jutalom fejében hamar odébb állnak a lurkók – vagy éppen igény szerint tovább nótáznak –, nem úgy, mint az Ádámokat, Évákat szenteste meglátogató rokonok, akiket illik a házba invitálni…

Három beszélgetőpartnerem egyébiránt lelkesen felelget a „keresztkérdésekre” is, amiért igen hálás vagyok, merthogy a Jézus számára félretett morzsák sorsa nem hagy nyugodni. Magdi néni arról számol be, hogy ő maga az ünnepeket követően a padlásra viszi az „érinthetetlen elemózsiát”. (Alighanem a nyestek legnagyobb örömére.) Emi néni pedig érdekes, már-már a feledés homályába merülő hagyományról mesél.

– Az eladósorban lévő lányok a kötényükbe tették a morzsát, majd a patakpartra vitték, és ott kiszórták. Úgy tartották, hogy ahonnan ez idő tájt a kutya ugat, onnan érkezik majd a jövendőbelijük – hangzik a magyarázat. Egy másik hiedelem szerint az éjféli misére induló lányok mákot vettek magukhoz, amit hazafele menet a hátuk mögé szórtak, ezzel tartva távol a boszorkányokat. Érdekeség még: a piliscsévi szlovákok közül sokan már december huszonharmadika éjjelén feldíszítik a fenyőfát, huszonnegyedikén pedig a házban fellelhető legízletesebb bor mellett, mármár kötelező jelleggel, jófajta házi pálinka is kerül az asztalra. Mesélni- és tanulnivaló volna még bőven, ám idő közben ránk esteledett, így búcsúzni kényszerülök kedves vendéglátóimtól. Boldog karácsonyt, azaz, a rögtönzött okítás nyomán „Veselé vianoce!”-t kívánunk egymásnak. (kemma.hu nyomán)

hagyományos böjti étel került az ünnepi asztalra. A háziasszony általában édes kását, kompótot, káposztás gombás, krumplis, mákos, almás vagy meggyes derelyét, babbal töltött pirozskit, hagymás heringet, gombalevest, halkocsonyát, vinigret-salátát, aszalt szilvával párolt káposztát, gombával párolt burgonyát, kölessel töltött

káposztát, sült halat tálalt fel. Másutt mézes-olajos savanyú káposzta és aszalt gyümölcsökből készült cibere is került az asztalra. A legfontosabb fogást, a kutyát, régen mozsárból tört friss búzából készítették és olyan edényben főzték, melyet évente csak egyszer használtak. (kitekinto.hu és borsodonline.hu)

Guba A szlovákok hagyományos karácsonyi böjtös étele a guba. Rendkívül egyszerű és olcsó tészta. A karácsony előtti kenyérsütéskor, nagy mennyiségben készítették, hogy az új esztendőig kitartson. Sokáig eláll.

Élesztőt pici cukorral, langyos tejjel felfuttatjuk, összedolgozzuk a liszttel és egy óra hosszáig pihentetjük. Ezután hosszú, vékony rudakat sodrunk belőle (ez a nudli), majd felszeleteljük diónyi darabokra. A tisztára söpört kemencébe, vagy kizsírozott tepsibe szórva jó szárazra sütjük. Étkezés előtt forró vízben tetszőleges mennyiségben kell kifőzni.

Mákkal, mézzel, túróval egyaránt nagyon ízletes. A karácsonyi gubának mágikus erőt tulajdonítottak, s az állatok gyógyítására használták.

Forrás: sulinet.hu

JÓTÉK NYSÁG

14

NEMZETISÉGI KÖRKÉP | ÜNNEPI SZOKÁSOK

A szerbek Magyarország területére tömegesen a XIV. században, a török hódítás elől menekülve érkeztek, ettől kezdve folyamatosan telepedtek le hazánkban. A XVIII. század a magyarországi szerb kultúra virágzásának ideje, Szentendre fejlődése is erre az időre tehető. A kézműipar és a kereskedelem egyaránt gyorsan fejlődött, pezsgő kulturális élet alakult ki. A korabeli szerb kulturális, politikai és vallási élet központja lett Szentendre, melynek nyomai ma is láthatók a városba látogatva.

A hazai szerbek kultúrájáról a legismertebb az építészeti örökségük.

A szerb templomok többsége a XVIII. és XIX. században épült, amikor a szerb kereskedők már jelentős gazdasági hatalommal bírtak a városokban.

Templomaik többsége a magyarországi barokk építészet jelentős alkotása.

A szerb nemzetiség Magyarországon Baranya, Bács-Kiskun, Békés, Csongrád, Fejér és Pest megyében, illetve Budapesten él. Legnagyobb számban a Duna menti településeken, Szentendrén, Budapesten, Ráckevén, Mohácson, Baján, illetve Szeged és Pécs környékén élnek szerbek. Az egyetlen magyarországi szerb többségű település a Csepel-szigeten található Lórév.

Az ország 8 településén és Budapesten, vagy önálló szerb óvoda, vagy szerb óvodai csoport keretében folyik igen eredményes iskolai előkészítő nevelés. Szerb tannyelvű általános iskola Budapesten, kétnyelvű Battonyán, összevont alsó tagozatos tannyelvű iskola Lóréven és Deszken működik.

További 3 településen nyelvoktató iskola működik. A magyarországi szerbség egyetlen középfokú oktatási intézménye Budapesten működik. Az itt érettségiző fiatalok 90 százaléka tanul tovább hazai és külföldi egyetemeken.

A Szerb Színház rendszeres állami költségvetési támogatásban részesül. Nagysikerű bemutató előadásai voltak nemcsak Magyarországon, hanem Szerbiában is. Rendszeres résztvevői a Magyarországi Nemzetiségi Színházak Találkozójának, és a lórévi szerb színházi fesztiválon is emlékezetesek az együttes szerb és magyar nyelvű produkciói.

Szerbek

lyi önkormányzati és humanitárius intézményekkel. Gyakoriak a szerbiai előadóművészek magyarországi fellépései, szerbiai kiállítások, művészek bemutatása Magyarországon, a magyarországi szerb folklór együttesek fellépései Szerbiában.

A magyarországi szerbek nyelvének és kultúrájának, azonosságtudatuk megőrzésében fontos szerepe van a Szerb Ortodox (Pravoszláv) Egyháznak.

A Szerb Egyháznak Magyarországon 41 temploma van. A hitéletet a püspök mellett 14 lelkész szolgálja, és a szerb iskolákban újra folyik a hitoktatás. A magyarországi szerbek egyik legrangosabb intézménye a Budai Szerb Ortodox Püspökség páratlan egyházművészeti gyűjteménye és könyvtára Szentendrén, amely egyben a szerb ortodox egyház tudományos központja is.

A SZOÖ és a helyi szerb önkormányzatok élő és rendszeres kapcsolatokat alakítottak ki a szerbiai kulturális, tudományos, oktatásügyi, he-

*Szerb hagyomány szerint Szenteste (Badnji dan, a Gergely-naptár szerinti január 6-a) reggelén a családfő kimegy az erdőbe fiatal tölgyfaágért (Badnjak), amit este bevisz a házba, mézzel beken, búzaszemekkel meghint; ez a pogány eredetű, de ma már a fiatal Krisztust szimbolizáló jelkép jelzi a karácsonyi ünnepek kezdetét. Ez a Badnjak régebben olyan nagy fadarab volt, amely a karácsonyestét követő napon is égett. Ma már gallyal helyettesítik.

…egypár barát Mit hoz ki egyik ember a másikból, hogyan harmonizál egy ember hangja másmás hangokkal és stílusokkal, mitől válik egy új történetté, ha két ember közösen hoz létre valamit. Számomra erről szól Zorán legújabb albuma, melyen Bíró Eszterrel, Bródy Jánossal, Gerendás Péterrel, Hegyi Barbarával, Kern Andrással, Sztevanovity Dusánnal, Palya Beával, Presser Gáborral, Rúzsa Magdival, Tompos Kátyával, valamint Váczi Eszterrel énekel duetteket. A lemezbemutató koncertre már jövőre, 2014. február 8-án kerül sor az Arénában.

– Legújabb CD-jén, az „Egypár barát” című albumon duetteket hallhatunk, s a dalok között megjelenik a roma, szláv, balkáni, szerb zenei világ, ami eddig nem volt jellemző a Zorán albumokra.

– Ennek az albumnak a létrejötte kicsit a véletlen műve. Váczi Eszter vendége voltam egy tavalyi koncertjén, és akkor jutott eszembe, hogy évek alatt sok-sok kollégával dolgoztam, és jó lenne ezeket a dalokat együtt megjeleníteni. Elkezdetem összegyűjteni az anyagot, azokat a koncertfelvételeket, ahol ők voltak az én vendégeim, és azokat, amikor én léptem fel kollégáim koncertjén. Így választottam ki azt a 11 dalt, ami megjelent az albumon, s ebből kilencet újravettünk stúdióban. Amikor válogattam, akkor alakult ki a végleges szerkezet, s lett köztük Leonard Cohen dalának új, magyarított változata, erdélyi jiddis népdal átirata, valamint egy kultikus filmdal magyar-szerb nyelvű átdolgozása is, de nem ez a világzenei vonulat volt az alapkoncepció, hanem egyszerűen így jött össze, mert ezek voltak a legjobb dalok.

– Mennyire határozza meg a szerb zenei világ a zenei ízlését?

– Nem hiszem, hogy ez határozná meg. Dusánnal életünk korai szakaszában külföldiként éltünk Magyarországon, s egyszerre többféle kultúra is hatott ránk. Már kissrác korunkban elkezdtünk vonzódni az angolszász zene iránt, vagyis Elvis Presley, Louis Prima, Bill Haley dalait hallgattunk. Szláv eredetű a családunk, Belgrádban születtünk, Magyarországon éltünk, és az angolszász zene vonzott bennünket. Úgyhogy volt egy nagy kavarodás. Ezzel együtt nem hiszem, hogy a származásunknak sok köze lett volna ahhoz, hogy milyen zene iránt kezdtünk el vonzódni.

Fotó: Perger László

– Az hogy kettős kultúrájúként nőttek fel, mennyire tette Önöket nyitottá, fogékonyabbá a más kultúrákra, zenékre?

– Lehet, hogy ez is belejátszott. Az biztos, hogy aki ilyen fiatalon cseppen bele egy idegen világba, annak elemi érdeke fűződik ahhoz, hogy őt minél előbb befogadják, de ez nyilván nem lehet egyoldalú folyamat.

Mint kis srácok, ösztönösen igyekezünk magunk is nyitottak lenni minden hatásra, amely bennünket ért, nem zárkóztunk be a saját „hozott” világunkba. Persze ehhez az is kellet, hogy a szüleinktől ilyen befogadó mintát kapjunk, mert ők tényleg mentesek voltak minden előítélettől. Mindenek előtt meg kellett tanulnunk a magyar nyelvet, ami nem ment olyan nehezen, hiszen

Pravoszláv karácsony A karácsony, a húsvét mellett a legnagyobb keresztény ünnep. Az új gregorián, és a régi, Julián naptár között, amely alapján a Szerb Pravoszláv Egyház az időszámítást végzi, tizenhárom nap a különbség, ezért a Karácsonyt Szerbiában január 7-én ünnepelik. Karácsonykor ünnepeljük Krisztus születését, ezen a napon a kis Jézus születése szeretettel, békével és megbocsátással tölti be a lelket. Maga a karácsony háromnapos ünnep, ha pedig hozzászámítjuk karácsony böjtjét, vagyis a negyvennapos téli böjt utolsó napját is, akkor négynapos, elsősorban családi ünneppé válik. A szerb nép körében a karácsony-ünnep vallási, liturgikus és népi hagyományok egyvelege.

A karácsony a család ünnepe, amelyet mindenki igyekszik szeretteivel tölteni.

Az ünneplés január 6-án, a böjt utolsó napjának reggelén kezdődik. Régebben, ezen a napon, a házigazda kora reggel elindult, hogy kivágjon egy kisebb tölgyfát, ebből lett azután a karácsonyi tuskó. E napon a házból semmit sem (volt) szabad kivinni. Este kerül sor a karácsonyi tuskó égetésére. Régebben szalmával szórták be a ház padlóját, azon ülve, gyertya mellett vacsorázva, mézes diót eszegetve és borozgatva várták a karácsonyt. Karácsony napján aztán, a hajnali misét és áldozást követően, már bőséges reggeli fogyasztható. Hosszú még a karácsonyi szokások listája, s a hagyománykutatók szerint a mi népünkben élnek ezek a szokások a legélénkebben. Az ünnep első napja a születés, az élet megújulásának örömét idézi, a második pedig csendes, intim családi hangulatú.

A karácsonyi tuskó nélkülözhetetlen az ünnepen. Ez leginkább tölgyfa, amelyet a böjt utolsó napjának estéjén, kissé lenyesve, a szalmával együtt a házba visznek. A tuskó, vagy ahogyan nálunk mondják, a bádnyák, azt a fát szimbolizálja, amelyet a pásztorok ajándékoztak a kis Jézusnak és amellyel József tüzet gyújthatott a hideg barlangban, a hol Jézus

megszületett. A karácsonyi tuskó egyben Krisztus Keresztfáját is jelképezi.

Karácsony hajnalán a pravoszláv templomokban megszólalnak a harangok, valamint puskalövések adják hírül Krisztus születését. A család ünnepi díszbe öltözve vesz részt a hajnali misén, valamint a karácsonyi liturgián. Ezt követően a templomban mindenkinek úrvacsorát, vagyis egy darabka szentelt kenyeret adnak. Az emberek a Krisztus megszületett! szavakkal köszöntik egymást, és a Valóban megszületett! szavakkal válaszolnak. Karácsony napján, kora délelőtt, előzetes megállapodás szerint, különleges vendég érkezik a házba, aki karácsonyi köszöntőt mond, majd a tűzhelyben felszítja a tüzet és ismét köszöntőt mond. Ez a személy azokat a keleti bölcseket szimbolizálja, akik hosszú utat tettek meg, hogy Krisztus előtt fejet hajthassanak. A háziasszony ezután étellel-itallal kínálja, és megajándékozza. A hiedelem szerint ez a személy karácsonykor és egész évben szerencsét hoz a házra.

Nincsenek pontos és teljesen megbízható adatok arról, mióta ünneplik a karácsonyt, habár az időszámításunk kezdete utáni negyedik század elején már említik Krisztus születésének ünnepét. Ezért aztán a karácsony Jézus Krisztus születésének szentelt önálló ünnep, amelyet 354-ben Rómában ültek meg először.

(Senka Kuder vojvodina.com)

gyerekek voltunk még. Felnőttként már eszünkbe se jutott szembeállítani, rangsorolni a bennünk élő két kultúrát. Vonatkozott ez a zenére is, így egy harmadik –, az angolszász kultúra zenéje sem tűnt idegennek a számunkra. Hozzá kell tennem, hogy abban az időben ez világjelenség volt, nem kellett hozzá „többkultúrájúnak” lenni ahhoz, hogy valaki rajongva szeresse a Beatles vagy a Rolling Stones zenéjét.

– Könnyű Önt meggyőzni arról, hogy jótékonysági akciókban vegyen részt?

– Engem nem nagyon kell győzködni. Az, hogy igent mondok-e, két dologtól függ: hogy mennyire érek rá, illetve hogy mennyire tartom megbízhatónak a kezdeményezés hátterét. Többször volt már kiábrándító tapasztalatom, ezért óvatosabb vagyok. Döntés előtt mindig rákérdezek, hogy a szervezési és a technikai ráfordítások után mekkora lesz az a tiszta bevétel, amely végül is a rászorulókhoz eljut. Látszat jótékonyságokban nem vagyok hajlandó részt venni, mert én ténylegesen segíteni szeretnék. Ha a bevétel-kiadás arányait megfelelőnek találom, akkor szívesen elvállalom, és adom a nevemet az eseményhez. Így segítettünk – többek között – az afrikai éhező gyereknek, szeretet-kórházaknak, rákos- és izomkárosult gyerekeknek, gyengénlátóknak, az iszapkárosultaknak, mint ahogy gyógyászati segédeszköz beszerzését is támogattuk már. Azért mondom ezt többes számban, mert általában az egész zenészcsapat megteszi ezt, akivel együtt dolgozom. Nekik ezért vagyok ilyenkor különösen hálás, mert ők anonim módon tudnak csak jótékonykodni, így azt az erkölcsi visszajelzést sem kapják meg, amit én igen.

– Közeleg a Karácsony. Ön hogy szokta ünnepli?

– Mi Dusánnal mindketten magyar családokban élünk már, s így a magyar karácsonyi rítus és szokásrendszernek megfelelően ünneplünk. Amíg éltek a szüleink, mindig megtartottuk a szerb karácsonyt is, méghozzá január 6-án, mert a két vallási naptár nem esik egybe. Ez anno nekünk, később a mi gyerekeinknek külön öröm volt, mert a „második” Karácsony plusz ajándékokat is jelentett... De persze, nem ez volt a lényeg, hanem az, hogy a teljes család együtt volt, és akkor még betartottuk a szerb karácsonyra jellemző szokásokat is. Például karácsonyfát is állítottunk, de megvolt az úgy nevezett Badnjak* is, vagyis tölgyfaleveleket tettünk egy tálra, ami az állandóságot szimbolizálta, meg voltak mindig hagyományos szerb karácsonyi ételek is. A szülők eltávoztával valahogy már nem volt kedvünk nélkülük folytatni azt, ami csak velük együtt volt az igazi, a hiteles. Görög Mária

A mellékletet az emberijogok.kormany.hu/nemzetisegek, sokszinumagyarorszag.hu, wikipedia és más forrású tartalmak, illetve közvetlenül kapott információk alapján összeállította: Vajda Márta, Batári Gábor, Bella Árpád

„A harag nem old fel haragot, a szeretet mindent felold.” (L. A. Seneca)

JÓTÉK NYSÁG

15

JÓTÉKONY ÜNNEPI MESÉK | KÖZÉLET | CIVILEK | CÉGEK

Évvégi hajrá a „Nemadomfel” Együtessel GYAKORTA HANGOS A SAJTÓ A NEMADOMFEL EGYÜTTES MEGLEPŐ TERVEITŐL. HOL TARTUNK AZ ÚTON? Büszkén mondhatom, hogy a NEMADOMFEL Együttes sikere csaknem 10 éve töretlen. Az induláskor szkeptikusan figyeltek bennünket új és még újabb nagyszabású céljaink kapcsán, ám nevünkhöz híven nem adtuk fel, s az elért eredmények láttán a követők is megsokasodtak. Messze nem járunk még az út végén, sőt, az eddigieknél is nagyobb álmaink vannak.

MIRE KÉSZÜLÜNK IDÉN JOBB VELÜNK A VILÁG! rendezvénysorozatunk 2008-ban indult az első BUDAPEST ARÉNA-s koncertünkkel, s ezt azóta több hasonló program követte. Az idei évben, az egészen fiatal korosztályra is gondolva, a Mikulás ünnephez közeli időpontot választottunk a rendezvénysorozatot lezáró koncerthez, melyet több más program előz majd meg.

HOGYAN ÉPÜL FÖL AZ IDEI PROGRAMSOROZAT? A rendezvény hivatalos címe „ JOBB VELÜNK A VILÁG! 2013. - Programsorozat a Fogyatékos emberek világnapjának (december 03.) tiszteletére” A Jobb Velünk a Világ! 2013. program fővédnökei: Áder János és Hercegh Anita 2013-ban a program 3 fő eleme: 1. December 3-án Újbuda Önkormányzatának együttműködésével, egy közvélemény-formáló nap keretében ismerkedhetnek meg iskolások (kb. 250 diák) a fogyatékos emberekkel és mindennapi élethelyzetükkel a sérült élethelyzetben élő tapasztalati szakértők által tartott érzékenyítő tréning keretein belül.

2. December 3-án, a főváros-, a kerületek és a megyeszékhelyek önkormányzatai közös nyilatkozatot írnak alá, amelyben vállalják, a sérült emberek foglalkoztatásának elősegítését.

3. Jótékonysági koncert – A Nemadomfel Együttes és a Never Give Up Gospel kórus főszereplésével és neves művészvendégek közreműködésével. A program a kerületi vállalkozók, civil szervezetek, iskolák és a lakosság bevonásával, a Rotary Magyarország támogatásával valósul meg.

A koncert időpontja: 2013. december 08. vasárnap 18.00 Akik korábban, 16.30-tól érkeznek, találkozhatnak és közös fotót készíthetnek a Mikulással. A fotókat elküldjük a részt vevőknek, ha megadják a helyszínen az e-mail címüket!

A koncert helyszíne: BARBA NEGRA Music Klub (Budapest egyik legnépszerűbb koncert helyszínén) A jótékonysági gyűjtés célja: A Nem Adom Fel Alapítvány a 2012 évi koncerthez hasonlóan, az idei Jobb velünk a világ rendezvény bevételeit szintén az újbudai önsegítő közösségi otthon megépítésére fordítja. A központ célja, hogy lakhatást biztosítson olyan családoknak, akiknek egyik tagja sérült, és akik így egy közösséget alkotva, egymást segítve „akadálymentesíthetik” az életüket.

A tavalyi bevételből megvalósult a terület rendezése, körbe kerítése, a felvonulási épület kialakítása, és a tervezés első fázisának elindítása.

Jegyeket átutalással, a helyszínen készpénzben és elővételben a HANGMESTER.HU Hangszerboltban lehet vásárolni. A helyszínen a 2013-as turnénkon megszokott módon kapható lesz a Nemadomfel Együttes CD lemeze és Nick Vujicic magyarországi előadásáról készült DVD. DECEMBERBEN LESZ-E IDŐ MEGPIHENNI A MOZGALMAS ÉV UTÁN? Semmiképp nem tervezünk pihenőt ebben az évben. Decemberben a Karácsony közeledtével számos meghívás vár még ránk, és a korábbi évekhez hasonlóan szeretnénk idén is megrendezni „aluljárós” rendezvényünket,

melynek keretében hajléktalan embertársainknak szeretnénk örömet szerezni spontán NEMADOMFEL koncerttel, valamint segíteni, hogy Karácsony este kalács kerülhessen a „fa alá”. „LEGYEN SÜTEMÉNY MINDEN KARÁCSONYI ASZTALON” programunk lényege, hogy egy kijelölt helyen gyűjtjük a jószándékú emberek által hozott kalácsokat, melyeket utána rögtön ki is osztunk az utcán élő embertársainknak. A program közben rendhagyó, bulizós koncerttel szórakoztatjuk az összegyűlteket. A 2013-as esemény időpontja hamarosan fent lesz weboldalunkon.

MILYEN TERVEKKEL INDULUNK NEKI A 2014-ES ÉVNEK? Idén és a korábbi években is sikerült az adott évet megelőző koncertmennyiséget növelnünk és ez a folyamat a jelek szerint 2014-ben sem áll meg. Más most vannak lekötött koncertidőpontjaink 2014 őszére is, így minden bizonnyal nem fogunk unatkozni. Reméljük, sikerül minél több embernek átadnunk a NEMADOMFEL életérzést, mellyel nehezebb élethelyzetben is könnyebbek lehetnek a hétköznapok! Hogy épp merre járunk, azt folyamatosan nyomonkövethetik az együttes rajongói közösségi oldalunkon: www.facebook.com/nemadomfel Várunk szeretettel Mindenkit!

KISS BARNA – NEMADOMFEL Együttes vezetője

Minőségbiztosítás a vállalati támogatások terén?

– MAF Felelős Támogató Védjegy –

A Magyar Adományozói Fórum 2013. október 3-án adta át első alkalommal 5 hazai vállalat számára a MAF Felelős Támogató Védjegy elismerést, amely a stratégia, a menedzsment és az átláthatóság területeit átfogó szempontok alapján vizsgálja, minősíti és hitelesíti a hazai vállalatok támogatási, társadalmi befektetési tevékenységeit. A hazai civil és vállalati szakértők közreműködésével kifejlesztett védjegyet 2013-ban a K&H Csoport, a KPMG Tanácsadó Kft., a Provident Pénzügyi Zrt., a Vodafone Magyarország Zrt. és a Tesco Global Áruházak Zrt. nyerte el.

A KSH legutóbbi adatai szerint a hazai vállalatok és pénzintézetek több mint 60 milliárd forinttal támogatták 2011-ben a hazai non-profit szektort. Bár az üzleti szféra a válság éveiben is növelte a közhasznú támogatásokra fordított erőforrásai nagyságát, ugyanakkor a támogatások odaítélését és felhasználását, illetve végső hasznosulását is még sok esetben az esetlegesség jellemzi.

Számos hazai és nemzetközi példa is bizonyítja, hogy a stratégiai alapokon nyugvó, eredmény és hatás fókuszú támogatói szemlélet kulcs szerepet játszik abban, hogy kézzelfogható és hosszú távú változások legyenek elérhetőek a társadalmi ügyek terén. Ezért dolgozták ki közösen a Magyar Adományozói Fórum vállalati és alapítványi szakemberekből álló munkacsoportjai a MAF Felelős Támogatói Védjegyet, amely egységes szakmai alapelvek bevezetésével lehetővé teszi az egyes vállalatok támogatói tevékenységeinek átvilágítását, minősítését, hitelesítését és egyben továbbfejlesztését a támogatási stratégia, a menedzsment és az átláthatóság területeit vizsgálva.

A MAF Felelős Támogató Védjegy elnyerésére 2013 nyarán pályázhattak először a hazai vállalatok, amelyek közül elsőként a K&H Csoport, a KPMG Tanácsadó Kft., a Provident Pénzügyi Zrt., a Vodafone Magyarország Zrt. és a Tesco Global Áruházak Zrt. vehették át a hitelesített tanúsítványokat a MAF október 3-án megtartott „Fenntarthatóság a társadalmi befektetések szemszögéből 2013” elnevezésű konferenciáján.

A MAF Felelős Támogató Védjeggyel kapcsolatos további információk az alábbi linken érhetők el: http://www.donorsforum.hu/hu/maf-felels-tamogato-vedjegy (forrás: maf donorsforum.hu) „Szeress!”

Hányszor hallottuk az életben ezt a könyörgést, ezt a parancsot, ezt a kétségbeesett kiáltást, mintha a halál kapujából ordították volna, mintha a szégyen és a pusztulás gödreiből vonítottak volna fel az égre. „Szeress!”

Mintha valaki fukarságból vagy gonosz szándékkal megtagadna egy sorvadó lélektől valamilyen alamizsnát, mintha igazán hatalmasok lennénk, csak nem akarunk élni hatalmunkkal, mintha valamilyen megfontoláson vagy elhatározáson múlna, hogy szeretünk valakit! „Szeress!” Mintha egy elkárhozott könyörögne: „Ments meg!” Mintha egy halálrasebzett kiáltozna: „Segítség!” De hiszen akarok, akarok segíteni... nesze, egy pohár víz! Nesze, pénz! Nesze, gyöngédség!

A többi, ami kell hozzá, hogy szeresselek, úgyis csak te adhatod.

(Márai Sándor)

Civilügyek a facebookon

– Mire adományoznának a facebook felhasználók? –

Ezt a kérdést tette fel a NIOK Alapítvány idén novemberben. Az adománykérők fő hívószavai a beteg gyerekek, rák és fejlesztés. A válasz érdekében egy nyeremény kvízjátékot indítottak a Facebook-on. Több mint ezer felhasználót kérdeztek meg arról, hogy milyen civil ötleteket támogatnának szívesen.

Az eredmények azt mutatták, hogy az egészségügyhöz és a szociális ellátáshoz köthető kedvezmények szerepeltek a legjobban. Ezen belül a legtöbben a kórházi eszközök vásárlását és a daganatos gyermekek gyógykezelésének támogatását preferálták a leginkább. Hasonlóan szívesen járulnának hozzá a Facebook használók olyan eszközkölcsönző megvalósításához, mely eszközök fogyatékos kisgyermekek otthoni kezelésére alkalmasak. Hangsúlyozott támogatást élvezett még például az élelmiszerosztás hajléktalanoknak, a tűzifa osztása hátrányos helyzetű magyar faluban, vagy a magyarországi árva gyermekek nyelvi képzésének támogatása, de a vakvezető kutyák kiképzése is.

A zöld kezdeményezésekről általában az mondható el, hogy a középmezőnyben végeztek, viszont nem volt nagy támogatottsága a sport fejlesztésének, hiszen összesen 15 válaszoló támogatná hazai fociedzők külföldi tanulmányútját. Ellenben a drogprevenciós kezdeményezések szintén jelentős támogatottsággal bírtak.

A civilszervezetek finanszírozási problémái mellett megfigyelhető a szektor alacsony társadalmi támogatottsága is, ennek kezelése a szervezetek többségének napi szinten és hosszú távon is kihívást jelent. Arra a kérdésre, hogy mivel támogatnák legszívesebben azokat a kezdeményezéseket, amiket kiválasztottak, a megkérdezettek majd 60%-a azt választotta, hogy önkénteskedne nekik, azaz személyesen venne részt a kitűzött cél megvalósításában, sőt legtöbbjük barátait is kérné, hogy tegyék ezt.

A felmérést a Nonprofit Információs és Oktató Központ (NIOK) Alapítvány munkatársai végezték, mely szervezet alapítása óta dolgozik a hazai adományozási kultúra fejlődéséért. Munkájuk egyik nagyon hasznos eredménye az adhat.hu portál, amely a legnagyobb hazai civilszervezeti adatbázist tartalmazza, ahol az adományozók biztonságosan és kényelmesen, otthon a számítógép mellől, interneten keresztül vagy telefonhívással tudják támogatni kedvenc egyesületüket vagy alapítványukat. (adhat.hu nyomán)

JÓTÉK NYSÁG

16

JÓTÉKONY ÜNNEPI MESÉK | KÖZÉLET | CIVILEK | CÉGEK

Nincs furgon Mintha mindig harangoznának...

(képforrás: facebook Quillingvarázs)

Márai Sándor:

December Sok-sok esztendeje egyszer korgó gyomorral, üres zsebbel virradtunk a hálaadás napjára. Kopogtak. Kinyitottuk az ajtót, és egy férfi lépett be óriási élelmiszeres csomaggal, egy hatalmas pulykával, amihez még tepsit is mellékeltek. Nem hittünk a szemünknek.

– Ki maga és honnan jött? – csodálkozott apám.

– Egy barátjuk küldött – válaszolta az idegen –, aki tudja, hogy nélkülöznek, de visszautasítanák a közvetlen segítséget, ezért küldött engem. Kellemes ünnepeket!

– Nem, ezt nem fogadhatjuk el – szabódott apám.

– Pedig kénytelenek – felelte az ismeretlen férfi, sarkon fordult, és behúzta maga mögött az ajtót.

Ez az élmény maradandó hatást gyakorolt az életemre. Megfogadtam, hogy egyszer majd én is viszem annyira anyagilag, hogy másoknak ugyanígy segíthessek. Tizennyolc éves koromra kialakítottam a magam hálaadás napi rituáléját. Mivel szeretem a kötetlen megoldásokat, azt találtam ki, hogy egyszerűen bevásárolok egy vagy két család számára elegendő élelmiszert, azután küldöncnek öltözve felkeresem a legszegényebb környéket, és találomra becsöngetek valahova. Az ajándékba mindig elrejtettem egy levelet, amelyben leírtam gyerekkori élményemet. Beszámolómat az alábbi mondattal zártam: „Cserébe csak annyit kérek, hogy törekedjenek előbbre jutni, s egyszer ugyanezt cselekedjék valaki mással.” Számomra ez az évente ismétlődő szertartás nagyobb gyarapodást jelent minden pénznél, amit valaha kerestem.

Néhány éve újdonsült házasként New Yorkban ért a hálaadás napja. Feleségem búslakodott, amiért nem látogathatjuk meg a családunkat. Rendes körülmények között otthon tölti az ünnepeket, és amerikai szokás szerint elkezdi feldíszíteni a házat karácsonyra, most azonban a szállodában rekedtünk.

– Édesem, fenyőfa helyett miért nem öltöztetjük díszbe az életünket? – vigasztaltam, s elmeséltem neki, mit szoktam csinálni hálaadáskor. – Keressünk olyan helyet, ahol igazán értékelhetjük, amit elértünk, amire képesek vagyunk, és amit valóban adhatunk. Gyerünk Harlembe!

A feleségem és az éppen társaságunkban lévő néhány üzletfelem nem lelkesedett túlságosan az ötletért.

– Rajta – unszoltam őket -, menjünk Harlembe, adjunk enni az éhezőknek! Nem a saját nevünkben adakozunk, mert az megalázó. Csak szállítók leszünk. Beszerzünk annyi élelmet, ami hat-hét családnak harminc napra elég.

Megengedhetjük magunknak, hát tegyük is meg! Végül is nem a pulykaevésről szól a hálaadás napja, hanem erről: hálát adunk azért, amink van. Induljunk!

Mivel még egy rádióinterjú is várt rám, üzletfeleimet kértem meg, hogy először is kerítsenek egy furgont.

– Képtelenség – fogadtak a rossz hírrel, amikor a stúdióból visszatértem.

– Egész New Yorkban nem lehet felhajtani egy fia furgont sem. A gépkocsikölcsönzők mindent kiadtak. Egyszerűen nincs furgon.

– Várjunk csak! – intettem őket. – Az a lényeg, hogy akarunk valamit, és meg is fogjuk valósítani! Cselekedni kell, és kész. Tele van a város furgonnal, csak nekünk nem jutott, hát gyerünk, és szerezzünk egyet!

– De már mindenhová telefonáltunk, és hiába – ellenkeztek.

– Ugyan már! Nézzetek le az utcára! Látjátok azt a sok furgont?

– Látjuk.

– Akkor gyerünk, szerezzünk meg egyet!

(Anthony Robbins) (forrás: WorldPress.com)

KARÁCSONY

Kérdezem Pétert. Miért várod a Karácsonyt? Hogy együtt legyen a család. Jön a válasz. És te Anna? Én meg szeretném kapni az ajándékot, amit kértem a Jézuskától. Apa te miért várod? Mert szabadságon leszek. És te anya? Kérdezi Péter. Várom, mert szeretem az illatát. A gyermekeim szeme elkerekedik. Az illatát? Anya elmeséled ezt a népmesét nekünk? Kéri Péter. Akár már népmese is. Válaszolom.

Ott. Réges-régen. Ahol születtem, Csángliában. A karácsony volt a legszebb ünnepünk. Gyermekként, ezt vártam a legjobban. Nem azért hogy együtt legyen a család. Mert mindig együtt voltunk. Nem azért, hogy ajándékot kapjunk, hisz azt sohasem kaptunk. Mert nem ez volt a szokás. Karácsonykor gazdagok voltunk.

Először megkíséreltem kiállni az utcán közlekedő furgonok elé, de aznap megtanultam, hogy ilyen esetekben a New York-i sofőr nem fékez, hanem inkább a gázra lép. Ezután a piros lámpánál próbálkoztunk. Odamentünk a veszteglő kocsikhoz, megkocogtattuk az ablakot, mire a vezető letekerte, és gyanakodva végigmért bennünket.

– Jó napot! – szólítottam meg. – Mivel hálaadás napja van, szeretnénk élelmet vinni Harlembe, a nélkülözőknek. Odafuvarozna minket?

A sofőr mindahányszor elfordította a fejét, őrült sietséggel felhúzta az ablakot, és szó nélkül elrobogott. Végül módosítottunk a szövegen. Miután kopogásunkra leereszkedett az ablak, a következőt mondtuk: – Ma van a hálaadás napja és szeretnénk segítséget nyújtani a hátrányos helyzetű családoknak. Volna szíves elvinni minket abba a hátrányos helyzetű körzetbe, amit kigondoltunk itt, New Yorkban?

Az új változat hatásosabbnak tűnt, de ez sem vált be. Erre elkezdtünk száz dollárt ajánlani a fuvarért. Ezzel már közelebb jutottunk a célhoz, de amint a sofőr meghallotta, hogy Harlembe készülünk, a fejét rázta, és faképnél hagyott.

Körülbelül két tucat esetben vallottunk kudarcot. Üzletfeleim már fel akarták adni a tervet, de én még győzködtem őket. A nagy számok törvénye alapján valakinek előbb utóbb igent kell mondania. Kisvártatva megjelent a tökéletes furgon. Azért tökéletes, mert a szokásosnál nagyobb lévén mindannyian beleférhettünk. Odasiettünk, kopogtattunk az ablakon, és érdeklődtünk a vezetőnél: – Elvinne egy hátrányos helyzetű kerületbe? Száz dollárt fizetünk érte.

– Nem kell fizetniük – felelte a vezető. – Örömmel elviszem magukat. Ami azt illeti, meg tudom mutatni a város legelhanyagoltabb negyedeit – nyúlt az ülés mögé, és előhúzta a sapkáját. Ahogy feltette, szemembe ötlött a felirat „Üdvhadsereg”. A volánnál John Rondon kapitány ült, a dél-bronxi üdvhadsereg feje.

Ujjongva kászálódtunk fel a kocsira.

– Olyan helyekre viszem magukat, amelyekre nem is gondoltak – ígérte a parancsnok –, de áruljanak el valamit: miért találtak ki ilyesmit?

Elmeséltem neki a történetemet, és hogy azzal szeretném leróni hálámat mindazért, amim van, hogy valamit visszaadok belőle. Rondon kapitány olyan utcákba kalauzolt bennünket Dél Bronxban, amelyekhez képest Harlem Beverly Hillsnek tetszett. Először is megálltunk egy üzletnél, ahol felpakoltunk egy csomó élelmiszert, meg néhány kosarat, annyit, amennyi hét családnak harminc napra elég. Ezután elindultunk, hogy enni adjunk az embereknek. Olyan épületekben jártunk, ahol hatan vannak egy vizeletszagú szobában: önkényes lakásfoglalók villany és fűtés nélkül a tél küszöbén, patkányok és csótányok között. Lesújtó volt szembesülni a ténnyel, hogy itt élnek emberek, ugyanakkor felemelő élményt jelentett, hogy valamicskét jobbíthatunk a sorsukon.

Mindebből kitűnik, hogy bármit elérhetünk, ha elkötelezetten kitartunk mellette, és teszünk is érte. Efféle csodák naponta történnek – még olyan városokban is, ahol, „nincs furgon”.

Várakozunk.

Kicsi. Nagy.

Mindenki

Gábor Felicia

Sercegett a frissen füstölt hurka és hús a serpenyőbe. Forralt bor párolgott a kancsóba. A kemencébe sütött kazanákok illata, a pincétől a padlásig húzódott.

A házak illatfelhőkbe burkolóztak. És beburkolták ebben az illatba, az

egész falut. Gondoltam gyerekkoromba, hogy ha egy óriás lennék, biztosan benyelném az egész falut. Egyszerre.

Vártuk ezt a napot. Minden nap egyre közelebb kerültünk hozzá. Az adventi misék, a takarítás, a disznóvágás, a fenyőfakészítés,

mind-mind a Karácsony egyetlen estéjébe tömörült össze.

Ahogy beesteledett. Csapatokba, elindultunk énekelni. Szabad-e énekelni? Kérdeztük kipirosodott arcokkal az ablakokba. Szabad, jött a válasz. És a sok várakozás ered-

Ez a hónap az ünnep. Mintha mindig harangoznának, nagyon messze, a köd és a hó fátylai mögött.

Gyermekkorunkban e hónap első napján árkus papírra, kék és zöld ceruzával, karácsonyfát rajzoltunk, karácsonyfát, harmincegy ággal. Minden reggel, dobogó szívvel, megjelöltük, mintegy letörtük e jelképes fa egyik ágát. Így közeledtünk az ünnep felé. E módszerrel sikerült a várakozás izgalmát csaknem elviselhetetlenné fokozni. A hónap közepe felé, amint közeledett az ünnep, már állandóan lázas voltam, esténként félrebeszéltem, hideglelős dadogással meséltem dajkám(forrás: ovoda22.hu és nak vágyaimról. Mit is akartam?

Csiky Gergely Főgimnázium) Gőzvasutat és jegylyukasztót, igazi színházat, páholyokkal, színésznőkkel, rivaldafénnyel, sőt valószínűleg kritikusokkal és azokkal a szabónőkkel is, akik megjelennek a főpróbákon, és rosszakat mondanak a darabról. Ezen felül lengyel kabátkát akartam, továbbá Indiát, Amerikát, Ausztráliát és a Marsot. Mindezt persze selyempapírban, angyalhajjal tetézve. Egyáltalán, gyermekkoromban mindig a világegyetemet akartam, az életet, amely egyszerre volt bicikli, kirándulás a Tátrába, anyám zongorázása a sötét társalgóban, bécsi szelet, almásrétes és diadal összes ellenségeim fölött.

Most, hogy az ünnep közeledik, meglepetéssel észlelem, mintha még mindig várnék valamire. E napokban megesik, hogy elindulok az utcákon, megállok a kirakat előtt, nézelődöm. Öngyújtó nem kell. Fényképezőgép, Victor Hugo összes művei, bőrben, zsebkés, melynek gyöngyház tokjában ötféle penge van, továbbá dugóhúzó, körömtisztító és pipaszurkáló is, nem kell. Semmiféle tárgy nem kell már, s ha jól meggondolom, lemondok Indiáról, Ausztráliáról és a Marsról is, ellenségeim cikkeit érdeklődéssel olvasom, s színházba lehetőleg egyáltalában nem járok. Mégis, valamit várok még. Annyi karácsony múlt el, egészen sötétek, s aztán mások, csillogók, melegek és szagosak, annyi ünnep, s még mindig itt állok, a férfikor delén, őszülő fejjel, tele kötelezettséggel és ígérettel, melyeket az Angyal sem tudna már beváltani; s még mindig várok valamire.

Néha azt hiszem, a szeretetre várok. Valószínűleg csillapíthatatlan ez az éhség: aki egyszer belekóstolt, holtáig ízlelni szeretné. Közben már megtudtam, hogy szeretetet kapni nem lehet; mindig csak adni kell, ez a módja. Megtudtam azt is, hogy semmi nem nehezebb, mint a szeretetet kifejezni. A költőknek nem sikerült, soha, a költőknek, akik az érzelmek és indulatok minden árnyalatát rögzíteni tudják szavaikban. A szeretetnek nincs színfoka, mint a gyöngédségnek, nincs hőfoka, mint a szerelemnek.

Tartalmát nem lehet szavakban közölni; ha kimondják, már hazugság.

A szeretetben csak élni lehet, mint a fényben, vagy a levegőben. Szerves lény talán nem is élhet másképp, csak a hőben, a fényben, a levegőben és a szeretetben.

Mindezt tudva, az egyre zavartabb és bizonyosabb tudásban, nem tehetek mást, mint sorra járni az üzleteket, s vásárolni öngyújtót, illatszert, nyakkendőt és jegylyukasztót, gőzvasutat és Victor Hugo összes műveit.

Tudom, hogy mindez reménytelen. Mit csináljak? Az ember azt adja, amit tud.

ményekként, kirobbant a hangunk, és énekeltük kitörő örömmel. Hogy itt a Karácsony. Hogy megszületett Jézus. Hogy itt van a várva várt este.

Hogy öröm van bennünk, a szívünkbe. És tessék, nektek is, akik hallgatjátok. Osztozzatok örömünkben.

Lábujjhegyen ácsorogva, lestem be az ablakon, ahol énekeltünk. Kerestem a hallgatósság arcát. Volt, aki csukót szemmel hallgatott minket, volt, aki mosolygót és volt, aki sírt.

Mindenkibe közös volt az öröm.

Csak ültek az ablak előtt, és hallgatták a kinti sötétből, a gyermekek énekét. Jutalmunk soha nem maradt el. Az alma, dió, cukorka, apró pénz, tele töltötte kosarunkat. És az ünnepek után is kitartott még sok napig.

Mint ahogy az élmény, ami táplált a további napokban. Hogy érdemes újra a Karácsonyt várni. Érdemes Karácsonyt Ünnepelni.

Bár máshol élünk. Máshogyan.

Az illatot ide is bevarázsolom. Az emlékeimből.

Az öröm, ami akkor a szívembe költözött évről-évre, belém ivódott. És kéri, hogy adjam tovább. Akkor is, ha már népmeseként illetik. Évről-évre, felébresztjük, megelevenítjük. A várakozást. Az ünneplés Örömét. A Karácsonyt.

Boldog Karácsonyt Mindenkinek!

(Gábor Felicia)

JÓTÉK NYSÁG

17

JÓTÉKONY ÜNNEPI MESÉK | KÖZÉLET | CIVILEK | CÉGEK

TÖPRENGÉSEK

Gelléri Ágnes: HANGszertartás

Finomívű mosolyt húz a hegedű,

évtizedes gyötrelmű bőrredők pillednek el,

a hárfa halk futama

átsimogatja a feszültség fonatait.

Önfeledten hajlik a hát,

mellkasára ölelgeti a zongorát.

A belefelejtkezés emelkedett ernyedtsége

fogadja magába a dallam-füzért.

Hang-gyékényt terítenek

pihenni vágyó testednek a fuvolák:

csendes meditációra hívnak, örömkeresőre.

Csembaló-szárnyakon peng

a feloldódás.

Trécselnek, kedvesen kötekednek a húrok,

a fagott nádnyelve vígan cserfel,

selyemhangon perdül a dob,

a triangulum csúcsain

üvegmuzsikát csöngető angyalok üldögélnek.

A trombita aranyosan kacsintja szólamát az égig.

Hattyúnyakú hangok hintáztatnak,

ringatnak dallamfellegekben,

érzelmesen regél a klarinét:

gyöngéden hívja nyugalmunkat.

A cintányérok ma illemtudóbbak,

csendesebben csókolóznak.

Csak a cselló bölcselkedik bársonyán.

Dallam-ölben a karmester dajkál harmóniát,

hangjegy-fürtökre aggatjuk a gondot,

muzsikanedűt kortyolgatunk. *

Ringatózzunk áldásában

mint egykor, régen. Úgy legyen!

– Ami személyes, és ami szent – A nagy francia gondolkodó, Simone Weil könyvét lapozgatva a karácsony jutott eszembe. Közeleg az ünnep!

Szeretjük, várjuk, készülünk rá... ki-ki a maga módján. Ahogyan azt gyermekkorában megélte, majd felnőttként a családjában kialakította.

Elgondolkodtató cím. Szent maga az ünnep, Jézus születése, személyes, ahogy viszonyulunk hozzá. Magasztos és prózai, mély érzelmek és gyakorlati teendők.”A fazekak között ott jár-kél az Úr”írta Avilai Szent Teréz.

A lakás ünneplőbe öltöztetése, a mézeskalács illata, az ajándékok, ünnepi rítusok: csírázó búza, adventi gyertyaláng... Jó esetben fontosabb, mint a hajsza az üzletekben.

Sok éven át én is úgy éreztem, idén biztos nem leszek kész mindennel, nem tudok minden családtagnak kedvére való, személyre szóló meglepetéssel szolgálni, az ünnepi menüből is mindig hiányzik valami.

Most már tudom, mindig összejön

Weinacht-neurózis nélkül. (ahogy a németek mondják) Sok szellemi és gyakorlati segítséget adott Polcz Alaine remek könyve, a ’Főzzünk örömmel!’ Már a címe miatt is ajánlom mindenkinek!Külön fejezetet szán a karácsonyi készülődésnek. A gyerekkori emlékek mellett számtalan egyszerű, hasznos tanácsot lel benne az olvasó.

Tudom, milyen sok ügyes kezű, ötletes fiatal, és kevésbé fiatal nőtársam igyekszik minél személyesebbé tenni az ajándékozás örömét, Néhány gondolattal hozzájárulnék én is.

Keresem a legszebb cipősdobozt, amiben majd a rászoruló gyerekeknek készítek csomagot... minden évben... Megtalálom benne a nyáron font levendulabuzogányokat, zsákocskákat. Milyen jó lesz a kolléganőknek!Keresgélés közben fonalakat találok...Régen mennyit kötöttem! Milyen régen kötöttem!

Egy este elkészül pár kötött állat-

ka, baba a gyerekeknek. A dióba rejtett meglepetés régi ötlet /Polcz A. könyvét/, de mindig siker. Kis ékszer, régi érme, tréfás üzenet kerülhet bele. Az őszi túráink megunhatatlan slágere a fagyöngy. Férjem feladata, hogy fára mászva levarázsolja nekünk, nőknek a gyönyörű

ágakat. Csokorban vagy ajándék mellé-mindenki örül neki.

Barátnőnknek a hosszú őszi-téli estékre lampionvirágból készíthetünk fényfüzért. A termésekből óvatosan kivágjuk a bogyót, utána a karácsonyfaizzókra húzzuk az üres terméseket. Gyönyörű, meleg fénye az ablakban visszatükröződik.

A mézeskalácsról rengetegen... rengeteget írtak már. Igazi közösségi foglalatosság, én a diákjaimat is elhívtam mézest sütni. Sok-sok év alatt gyűltek a formák-ez is lehet ajándék!

De az ötletek tárháza végtelen. A legegyszerűbb celofánzacskóban a legszebbek. Ezernyi formában készítettük már a lányaimmal: festve és natúr, mázzal és magvakkal... Mindenhogy szép. Talán a mézes-tálban mutat legjobban. Amikor a fémtálkát beborítom tésztával, körbevágom, díszítem, és úgy sütöm meg. Minden azon áll vagy bukik, hogy ügyesen leválasszam a tálról. Majd bele visszatéve kihűtöm.

SZÉP EMLÉKEK

– Összefonódik a személyes és a szent –

(képforrás: tanmese- marietta.blogspot.com)

Megszelídíteni az életet magunk körül Mindenki megszüntetni akarja a rosszat. Pedig egyszerűen csak meg kell változtatni: jóvá. Egy mínusz előjelre egy függőleges vonalat szükséges húzni. Csak egy tollvonás az életre. Negatívból pozitív. A vízszintes vonalra, mely a stagnálás, fentről lefelé érkező erővel egy keresztet rajzolunk, s az egykori belső börtönünk végtelen tágas szabadsággá alakul.

forrás: lexi.hu, kép: demenyzo.hu

Lassan jutnak eszembe a régi emlékek Mikor a fiam karácsonyi ajándéka az volt a nagymamájának, hogy egész télen vállalja a hósöprést a nagyi háza körül.

Mikor egy kis borítékot kaptunk, melyben egyik lányunk tudatta:”Kedves Anya és Apa! Mégsem hagyom abba a csellózást” - most a koncertjein tapsolhatunk neki/.

Mikor az ötödikeseimnek osztályfőnöki órára karácsonyi lemezt és 23 borítékot levélpapírral vittem be. Tudtam, hogy nagyon szerették az alsós tanító nénit, hát az volt a meglepetés, hogy írjanak neki levelet! Először a megdöbbenés,tanakodás,majd mosoly az arcokon...

Felsős élmények, kis rajzok, jókívánságok töltötték be a lapokat. Persze én nem néztem meg, leragasztották, és szalaggal átkötve adták át. Hogy ez kinek volt öröm? Mindnyájunknak!

Csapongó írásom is azt tükrözi, mennyire összefonódik az ünnepben, ami személyes, és ami szent. A családi együttlét, a közös ének és zenélés, a gőzölgő borleves illata mind-mind segítsen minket az ünnep átélésében! Mert csak így tudjuk átadni másoknak is KARÁCSONY ÖRÖMÉT! (Gy. M.) Képforrás: gazdatanacs.blogspot.com és facebook/eletszepitok)

Az álmok megvalósulásáról John Maxwell: Egy bizonyos ponton át kell lépned abból, hogy csak hiszel egy álomban, oda, hogy megveszed azt az álmot. Egyetlen álom sem válik valóra, amíg valaki meg nem fizeti az árát. Ennek az árnak pedig egyik része az, hogy tanulsz a hibáidból. Részt vehetsz mindenféle siker-szemináriumon, elolvashatsz mindenféle siker-kézikönyvet, és követhetsz siker-tanácsadókat, de az ár, amit mindig meg kell fizetned: a zűrzavar és a tévedések. Nincs a világon egyetlen ember sem, aki bármit is elért volna anélkül, hogy valamilyen árat ne fizetett volna érte.

Vannak, akik az életükkel vagy a szabadságukkal fizettek. Mások azzal, hogy lemondtak lehetőségekről, anyagiakról vagy kapcsolatokról. De így vagy úgy, mindenkinek fizetnie kell.” (forrás: maiige.hu, képforrás: nyest.hu)

A negatív gondolkodásmód hatásait ismerjük, mind lelki, mind testi vonatkozás szempontjából. Ismerjük hát meg milyen az, amikor mindig boldogan ébredünk, és a napunkat is vidáman éljük meg, majd este szeretettel, hálával eltelve térünk nyugovóra, s ha nehézség jönne is, gyorsan átlépünk rajta. Hisz nehézségek mindig azért merülnek fel, hogy megtanítsanak valami újabb jóra, amikor rájövünk az egész lényegére. Amikor megvilágosodik előttünk az addig szürkének látott vagy hitt valóság, és megmutatja, hogy mi is az, amiért élünk valójában.

Ezért csak egyetlen mozdulatot kell tennünk, de azt mindig meg kell lépnünk: a mínuszból pluszt csinálni.

Ehhez erőfeszítést is kell tenni, ahogyan a kis herceg is megszelídítette a rókát.

Tudjuk, hogy ingyen nem adnak semmi jót. Lelkileg és fizikailag mindenért meg kell dolgoznunk.

Hadd meséljek el egy történetet. Amikor megkaptam első okostelefonomat, volt benne egy mindenki által ismert szolgáltatás. Elkezdem gépelni egy szó első betűit, és feldob a szöveg fölé 3-5 szót, ami az általam írt betűkkel kezdődik. Azokból választhatok, vagy tovább gépelek. Ami fura volt nekem, hogy ha melléknév vagy fogalom jött, az a kezdetekben mindig negatív kicsengésű szó volt. Pedig ezt a gép vagy az azt gyártó programozó adta. De az is lehet, hogy én vonzottam be magamnak a negatív szavakat a gondolkodásommal. Például elkezdtem gépelni a „gyönyörű” szót, s a harmadik betű gépelésénél ilyen szavak jöttek fel: gyönge, gyötrelmes... Hadd ne soroljam…

A „gyönyörű” szó még véletlenül sem jelent meg. Ez így volt egy ideig. Először zavart, aztán rájöttem: meg kell tanítanom a telefont pozitívan gondolkodni. Hisz új begépelt szavakat meg tudott jegyezni, s ha gyakran használtam, akkor elkezdte feldobni vagy felkínálni ezeket a szavakat. Így mivel inkább pozitív szavakat használtam, használok az életemben, a telefon is pozitív szavakat kínál fel. Ma ha begépelem a „gyönyörű” szót, akkor rögtön felkínálja a „gyönyörű” meg a „gyöngy” szót is. Egykor erőfeszítést kellett tennem, hogy telefont használó pillanataimat pozitívabbá tegye, de megérte. Ma már elkerülnek a rossz szavak, s én is igyekszem elkerülni őket.

Csak egy tollvonás az egész, és az életet megszelídítjük magunk körül.

S ez mindenkinek jó.

(Gyarmati Gábor)

Lucius Annaeus Seneca

forrás: globspot.hu

Lelki sebezhetetlenség

Nem az boldog, akit a tömeg annak nevez, akihez özönlik a pénz; hanem az, aki minden javát a lelkében hordozza, szálegyenesen kimagaslik, eltapossa a bizonytalanságot, senkivel sem cserélne sorsot, embernek egyedül emberi oldalát értékeli.

A természetet fogadja el tanítójául, az ő törvényei szerint formálódik, és úgy él, ahogy a természet előírta: biztos ítéletű, rendületlen, rettenthetetlen; megmozdíthatja valamilyen erő, de fel nem kavarhatja.

Ha a sors hatalmas erővel a lehető legártalmasabb dárdáját röpíti felé, eltalálja ugyan, de nem sebzi meg. Az előbbit is csak ritkán teszi, mert az embereket térdre kényszerítő többi dárda neki csak ugra-bugra jégeső – ha a tetőre pattan, nem okoz bajt a bennlakóknak, csak koppan egyet, s már olvad is. Óvakodj a lelki sebektől!

Ismét kaptunk egy évi próbaidőt Jézus a földön (Részlet) „....A gyermek mohón csámcsogott a zsellérasszony mellén. Az orvos felesége húslevessel etette meg az anyát. Az orvos az ablaknál állt és nézett a távolodó után, aki rejtélyesen eltűnt a tengerparti ködben. Az orvos természettudományos világnézetű ember volt s a csodától sem lett távoli kegyhelyek és kegyes gyülekezetek látogatója, de most mégis közel érezte magát Jézushoz. Ő pedig lassan lépdelt a vízen s rendbe szedte földi élmé-

nyeit, megállapította, hogy senkihez sem érezte magát közelebb, mint a humanistához, aki ember maradt az embertelenségben.

– A humanistának igaza van – mondta. – Újra kell kezdeni az egészet a ma született csecsemőnél! Aztán testetlenül a magasba emelkedett s visszanézett a sötét csillagra: egyetlen reményt keltő fényt látott, a zsellérasszony fiának nevető szemét, amelyben halványan és bizonytalanul az a lélek

derengett, amelyet az Atya adott kölcsön az embereknek, s amelyből tolvajlámpát csinált a gonoszság és gyújtogató csóvát az Őrület.

S amikor felért az Atyához, aki már az egész sárgömböt vissza akarta lökni az ősködbe, erre a gyermeki

mosolyra hivatkozva eszközölte ki a kiábrándult Istentől, hogy a bűnös és boldogtalan csillagnak még egy évi próbaidőt engedélyezzen.”

Zsolt Béla

JÓTÉK NYSÁG

18

JÓTÉKONY ÜNNEPI MESÉK | KÖZÉLET | CIVILEK | CÉGEK

Szeretetnyelvek

– a szervezetek életében – „Minden ember legmélyebb érzelmi szükséglete, hogy szeressen és viszontszeressék. Ha érezzük mások szeretetét, képessé válunk a bennünk rejlő lehetőségek kibontakozására, ennek hiányában azonban csupán a túlélésért küzdünk” – fogalmazta meg pontosan Chapman két mondatban azt a legalapvetőbb szükségletet, amin szinte mindannyian legalább egyszer elgondolkoztunk nagyáltalánosságban is, de karácsony közeledtével minden bizonnyal.

A szeretetnyelvek fogalmát nemzetközi szinten Chapman [2006] vezette be, és használatát elsősorban a családon, házasságon, párkapcsolaton belüli társas viszonyok fenntartására, a krízisiek békés kezelésére javasolta.

Saját tapasztalatom és véleményem alapján – melyet a szerzővel folytatott e-mail-es eszmecsere is megerősített (Chapman, 2009.

11. 19.) – úgy gondolom, hogy a szeretetnyelvek az említett társas viszonyokon/terepeken kívül is eredményesen használhatóak szervezeti/munkacsoporti szinten is. Erről bővebben a spirituális dr. Gary Chapman menedzsment résznél írok majd a következő alkalommal.

A szeretetnyelvek alapfelfogása, hogy ha az egyén szeretettartálya helytelen fordításban szeretettankja – a „tank” pejorativizálja a „szeretetet” – tele, vagy közel tele van, akkor alapvetően boldog, kiegyensúlyozott, a számára fontos dolgok iránt lelkesedik. Képes megbirkózni a feladatokkal, a negatív eseményeket sokkal kevésbé borúlátóan értelmezi, optimista, van hite és reménye a jövőben, képes meglátni és pozitívan értékelni az élet kis dolgait is, összességében tehát a kiégési potenciálja rendkívül alacsony. Ha az egyén a társas interakciók során a többiektől olyan dolgokat kap, melyek jó érzéssel töltik el, akkor a szeretettartály csordultig tele lesz. Jó érzést válthat ki az egyénben: törődnek velem, szeretnek, gondoskodnak rólam, ápolnak, csak velem foglalkoznak, ajándékot adnak, meghallgatnak, elismernek, boldoggá tesznek, megsimogatnak, szeretgetnek, velem vannak, fontos vagyok a számára/számukra, szerelmes belém, megdicsér, meglep, stb. Chapman a megannyi jó érzéssel eltöltő dolgot öt nagy kategóriába sorolta, s ezeket címkézte szeretetnyelveknek: 1. Elismerő szavak 2. Minőségi idő 3. Ajándékozás 4. Szívességek 5. Testi érintés A továbbiakban a szeretetnyelvek munkahelyi alkalmazásának lehetőségeit ismertetem, e helyütt – a Jótékonyság újságban – a civil szervezetek figyelmébe is ajánlva.

Elismerő szavak Az elismerő szavak azok, amelyek – ahogy az elnevezés is mutatja – a munkavállaló fizikai tulajdonságát, munkateljesítményét, szakmai ismereteit, problémamegoldó képességét, kreativitását, stb. ismerik el. Számos szervezetfejlesztéssel, szervezet- és munkapszichológiával, illetve -szociológiával foglalkozó szakember emeli ki, hogy a pozitív szociális/társas munkahelyi légkör elengedhetetlen velejárója, hogy a vezető a beosztottaknak, de akár munkavállalók egymásnak is (1) dicsérő szavakat, (2) bátorító szavakat, (3) kedves szavakat, (4) szelíd szavakat mondjanak, különösen, hogy az egyik legmélyebb emberi szükségletünk, hogy elismerést kapjunk másoktól. A dicsérő szavak elsősorban az egyén fizikai és szellemi képességét, valamiben jártasságát, valamely viselkedését, áldozatvállalását ismerik el. A bátorításnál elsősorban empátiára van szükség, hogy aki bátorít, az képes legyen a bátorított szemszögéből látni a világot, mert csak így tudja megérteni, hogy az mit tart fontosnak. A kedves szavak az elismerés hangján szólnak, és rendszerint a munkavállaló lelkét érintik meg. Segítenek visszafogni és feloldani a felgyülemlett indulatokat, sérelmeket, képesek békét hozni az alkalmazottak közé.

A szelíd szavakat használók rendszerint nem munkahelyi zsarnokok, kérésük mégis meghallgatásra talál. A kellő tudatossággal használt szelíd szavakkal még az agresszív, dührohamos munkavállalót is könnyebb megfékezni.

Minőségi idő A szervezetek jelentős részében a feszített munkatempó, a közelgő határidők, a maximális teljesítményelvárás miatti állandó túlórák miatt a minőségi idő még inkább felértékelődik. Az elcsigázott, fáradt, kimerült munkavállalóval csodákat tud tenni egy meghitt, őszinte, bizalmas beszélgetés, amit akár a főnök, akár a HR-es, akár a (belső) PR-es kezdeményezhet. A meghitt beszélgetések alapja a másik odaadó meghallgatása, a meghitt zavartalan légkör, a bensőséges, emberi párbeszéd. A beszélgetés során a munkavállaló megoszthatja főnökével élményeit, tapasztalatait, gondolatait, érzéseit, vágyait, elképzeléseit. Chapman felhívja a figyelmet arra, hogy a minőségi idő részeként megvalósított meghitt beszélgetésnél a feleknek törekednie kell a teljes őszinteségre, és kellő időt kell biztosítani arra is, hogy az „én azt hittem, hogy ő azt hiszi, hogy...” ...úgy gondolom, hogy ő úgy gondolja, hogy...” típusú hitek/gondolatok helyett kérdezzék meg, hogy a másik mit hisz/gondol az adott témáról. A meghitt beszélgetések mellett a közös tevékenységek végzése is minőségi időhöz tartozik.

A közös tevékenységek végzése akár úgy, hogy alkalomadtán a főnök is beáll a munkatársak közé egy-egy részfeladatot elvégezni, akár úgy, hogy a munkacsoport időnként elmegy közösen sörözni/biliárdozni/tekézni/ focizni/kirándulni/szórakozni a kifinomult és fejlett szervezeti kultúrával rendelkező cégekre jellemző.

Ajándékozás Az ajándékokat rendszerint az emberi kapcsolatok vitaminjának tartják.

Akinek az ajándékok a szeretetnyelve, azok sokra értékelik, ha egy akármilyen csekély ajándékkal is, de rájuk gondoltak (pl.: nőnapi, névnapi virág, névnapi köszöntés). A kinevezések, előléptetések, munkahelyi díjazások megfelelő kommunikációs környezetben/szituációban úgyszintén ajándéknak minősülnek (pl.: a vezető minden hónapban egy kisebb ajándékkal ismeri el a legjobb dolgozót, akinek kiválasztásában kikéri a többiek véleményét úgy, hogy arról a kiválasztott nem tud semmit sem). Az ajándékozás azonban káros is lehet a szervezeti kultúra számára. Vannak olyan munkahelyek, ahol szinte kötelességszámba megy, hogy minden mun-

kavállaló a hétvégi süteménysütés eredményét megossza a többiekkel. Aki ezt nem teszi meg, az igen hamar a munkacsoporton kívül levőnek érezheti magát. És akad olyan munkahely is, ahol az alkalmazottak, hogy megmeneküljenek a létszámleépítéstől, heti rendszerességgel kedveskednek közvetlen munkahelyi főnöknek, esetleg a főnök titkárnőjének kisebb-nagyobb ajándékokkal.

Szívességek Munkahelyi környezetben a szívességek fogalma helyett talán az (önzetlen) segítséget lenne célszerűbb alkalmazni. A munkafolyamatok- Chapman Öt szeretetnyelv soroban, munkatevékenységekben el- zatból akadt munkavállaló számára – ha ez a szeretetnyelve – komoly értéket jelent az, ha munkatársa/vezetője a segítségére siet. A saját korlátok felismerése, egymás kölcsönös segítése nagymértékben hozzá tud járulni a munkacsoport fejlődéséhez. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a szívességek kusza hálózatára épülő munkaszervezetben az új, vagy a régi, de a szívességi folyamatokból kirekesztett munkavállaló számára szinte semmi lehetőség nem marad, hogy előrébb jusson, hogy építse karrierjét. A kiégés és/vagy a munkahely elhagyása ilyen esetben valószínűsíthető.

Testi érintés A testi érintés fogalmát a párkapcsolatokban sem csak, a munkahelyeken pedig végképp nem a szexualitásra használjuk. Beletartozik a kézfogás, az átölelés, az átkarolás, melyek inkább a baráti/kollegiális viszonyokat is kifejezhetik. Az a munkavállaló – akinek elsősorban a testi érintés a szeretetnyelve, és – aki a munkahelyi stresszt sírással, kiborulással reagálja le, annak a számára a megölelés teljesen normális magatartás, és nem gondol szexuális zaklatásra. A vezérigazgató és gyári munkás kézfogása pedig szinte valamennyi fizikai munkás körében elismerést válthat ki. Összegzésképpen... „Vegytiszta” állapotában általában egyik szeretetnyelv sem fordul elő, ezért inkább úgy célszerű fogalmazni, hogy mi az adott munkavállaló elsődleges szeretetnyelve. Ennek felmérésére részint a munkavállalóval folytatott beszélgetés, részint egy egyszerű teszt kitöltése során nyílik lehetőség. A jó munkahelyi vezető megjegyzi, hogy kinek mi a szeretetnyelve, és amikor ténylegesen motiválni, vagy éppen a hangulatát/kedvét/lelkesedését javítani/fokozni kívánja a munkavállalónak, akkor az ő szeretetnyelvén szól hozzá. A megfelelő szeretetnyelven szólás a munkahelyeken is képes megtölteni az egyén szeretettartályát, amelyik elég muníciót jelenthet a számára, hogy eredményesen birkózzon meg a stresszorokkal, illetve elkerülje a munkahelyi kiégést. dr. Kollár Csaba, PhD vezető coach

Egész-ség vagy Fél-elem?

Olyan egyszerű és mindennapi ez a szó, hogy már bele sem gondolunk abba, mennyire ott van közöttünk, bennünk, a hétköznapok sokaságában. Nagyon megdöbbennénk, ha kicsit megfigyelnénk a világot, ugyanis a félelem mindenhol jelen van. Otthon, az utcán, a bevásárlócsarnokban, a kórházakban, de még a levegőben és a vízben is. Persze mindenhová mi visszük magunkkal, hisz nélküle már mozdulni sem tudunk. Azt mondják, hogy a világot két alapvető dolog irányítja:a Szeretet és a Félelem.

Bármit is teszel, csak e kettő közül tudsz választani. Minden döntést a kettő közül az egyik indítja el. Sajnos azonban ezt a legritkább esetben vesszük észre,s a legkevésbé vagyunk tudatában a dolognak. Itt nem kell hatalmas világmegváltó dolgokra gondolni, elég a leghétköznapibb történéseinket górcső alá venni.

Ha szeretet irányítja a cselekedetet, akkor semmi okunk a félelemre, hisz nincs mitől tartanunk, nincs mit vesztenünk. Még ha oly elcsépelt és jelentésvesztett is lett mára maga a szó, hogy szeretet, az ereje megmarad. Nagyobb erőt tulajdonítunk a félelemnek, ami tényleg el tud tiporni, romba tud dönteni akár országokat is, fizikailag és lelkileg semmisíteni meg bennünket. A legalapvetőbb a változástól való félelem. Mindent ugyanúgy akarunk tudni, ahogy eddig volt, ahogy megszoktuk.

Az már bejáratott, biztonságos, mert ismerjük, kontrollálni tudjuk, irányítható. Pedig a világban

az egyetlen állandó dolog a változás. Minden változik. És kapaszkodjunk meg: ez a Minden is folyamatosan változik. A betegségek alapja maga a félelem, a rettegés.

Ha valamit nem merünk megtenni, akkor okozunk magunknak egy kis balesetet. Mondjuk kimegy a bokánk, és akkor már nem is kell elmenni a minket annyira frusztráló találkozóra, megbeszélésre.

Amikor félünk kimondani dolgo-

kat, a torkunk megfájdul. Félünk meghallani dolgokat, a fülünk is fáj. Félünk érzéseket közvetíteni, befogadni, veszít hatékonyságából a szaglás, a látás, az ízlelés, a hallás is, nem beszélve a tapintásról, érintésről. Már nem érintünk meg semmit és senkit, mert félünk, hogy elkapunk valamit. „Még egy rideg kézfogás belefér, na de ölelésről szó sem lehet, mert az már túl intim lenne.

A végén még kapcsolatba kerülök vele, és sebezhetővé válok.”

Egyre csak telítődünk a félelemmel, és a vese is kezdi felmondani a szolgálatot. Tovább gyűlik bennünk a sok méreg, amit meg már a máj sem tud kezelni, de az epe is tele van keserűséggel. Már annyira elszigeteljük magunkat félelmünkben, hogy minden természetes anyag idegenként hat ránk, és a szervezet nem ismeri fel a természetest, így allergiás reakciót vált ki, tiltakozik ellene. Nem adunk ki magunkból semmit, a sok elfojtott érzés csak gyűlik, nyúlik bennünk, mígnem manifesztálódnia kell, és akkor összeáll egy kisebb gombóccá, daganattá, és felemészti a testünket, melyet félünk használni, így inkább hagyjuk, hogy mások uralják azt. A sok kis rákos sejt, bacilus, vírus mind látják ezt, és gondolják magukban: „Ha neked nem kell ez a test, akkor majd birtokba vesszük”. És ez így megy a végtelenségig… Olykor előfordul, hogy találkozunk egy erősen szimpatikus hölggyel/úriemberrel, akivel jó lenne közelebbről megismerkedni, a félelem a csalódottságtól, a kikosarazástól, a kudarctól, a visszautasítástól annyira lebénít minket, hogy megszólalni is képtelenek vagyunk. Nyelveket tanulunk, méghozzá már évek óta, de beszélni nem merünk. Félünk, hogy ha helytelenül mondunk valamit, akkor valami borzasztó dolog fog velünk történni. A nagyobb vezetők, irányítók is rájöttek évszázadokkal (ha nem évezredekkel) korábban,

hogy a félelem igen nagy erővel bír.

Szinte lebénít. És ezt sajnos sokszor szó szerint is vehetjük. Erre építenek. A legjobban úgy lehet irányítani az embert, ha folyamatos szorongásban, félelemben tartják.

A boldog embert nem lehet irányítani. Neki nincs vesztenivalója, míg a félelemmel teli ember „mindent” elveszíthet: a munkáját, a lakását, az egészségét, az egész egzisztenciáját, mindent, ami a „civilizált” társadalom ismérve. Egyedül a lélek képes fennmaradni örökké, igaz, azt már elfelejtettük, hogy ilyen egyáltalán létezik. Valójában nem is tudjuk, mi az,hogyan néz ki. Pedig jó lenne egy kicsit kommunikálni vele, megtudni, mit is szeretne. Azonban a lélek nem ért a félelemnyelvén, csak a szeretet nyelvét ismeri. A lélek sosem irányít, legfeljebb örül, ha a test és szellem ráeszmél, mi is az ő célja.

Sosem ítélkezik, míg a félelemmel fűtött test állandóan azt teszi. Ez az ítélkezés tartja életben magát a félelmet.

Annyira sokat nem is kellene változtatni magunkon és a szokásainkon, csak az ítélkezést kellene abbahagyni. Ha ez magunktól nem megy, akkor figyeljük meg az egészen kicsi gyermekeket.

Tőlük rengeteget tanulhatunk. Ők még nem ítélkeznek. Ők csak szemlélik, megfigyelik magukat, majd a közvetlen környezetüket, és később terjesztik ki ezt a végeláthatatlan figyelmet a világra.

Nem mondják semmire, hogy jó vagy rossz. A felnőttek tanítják meg nekik. Számukra csak dolgok

vannak, amiket jó megfigyelni, megérinteni, megízlelni, meghallani, meglátni stb. és szeretni. És mindezt a legkisebb félelem nélkül teszik. Pusztán szeretettel. Ne feledjük: a választás minden esetben a mi kezünkben van.

Nézz önmagadba!

Tudom, könnyű ezt mondani.

A nagytakarításhoz sincsen mindig kedvünk, mégis időközönként megcsináljuk. Nem írunk listát, nem tervezzük meg, mit és hogyan, de ahol koszt látunk, letakarítjuk, ahol kupit, ott elrámolunk. Ez sem bonyolultabb művelet.

Mit is kell csinálnod? A lényege, hogy szembesülsz félelmeiddel, újra átéled, figyeled a bensődben kifejtett hatását, bocsánatot kérsz az ellened vétkezőktől, traumatikus emlékeiddel szembesülsz, ily módon kifésülöd, feloldod tudatalattidból a problémát. A hatalmasra növesztett belső akadályok, az önkorlátozó hiedelmek, az egódon történő túllépés, az elme álmából való felébredés által megtapasztalhatod azt a mögöttes dimenziót, amelyet lelki béke, öröm és szeretet jellemez.

Kész receptek nincsenek. Az úton mindenkinek magának kell végigmennie. Az élet úgyis feladja újra és újra a szükséges leckéket.

Carla Galli (gondolatok a KI FIZETI A RÉVÉSZT? c. könyvből)

JÓTÉK NYSÁG

19

JÓTÉKONY ÜNNEPI MESÉK | KÖZÉLET | CIVILEK | CÉGEK

Fontos, hogy példát mutassunk

A Hinora Angyal teljesíti egy kívánságod A Hinora Marketing Group nem ismeretlen a civil szervezetek előtt. Számos olyan jótékony esemény köthető nevükhöz, amelyekkel segíteni igyekeznek embertársainkon. Hinora Ferenc a Hinora Marketing Group elnök-vezérigazgatója, a Magyar Marketing Szövetség elnöke nem csupán cégén keresztül, de magánemberként is elkötelezett híve a jótékonyságnak. Mint ahogyan az alábbi interjúból is kiderül, ez életében ez nagyon fontos feladat, mind cége, mind önmaga számára.

– Karácsony közeledtével talán az emberek többségében jobban kiteljesedik a segíteni vágyás, az adakozás igénye. A Hinora Marketing Group mit tud tenni azért, hogy azok az emberek vagy éppen embercsoportok, szervezetek, akiknek, amelyeknek a helyzete, körülményei nehezek és segítségre szorulnak, azok Önöket megtalálják, vagy éppenséggel Önök keresik meg őket és állnak melléjük? Hogyan működik ez, hogyan kell elképzelni? Ebben mekkora szerepe van a cégcsoport üzletpolitikájának?

– Nekünk mindig is fontos volt, hogy egyfajta példát mutassunk. Fontos, hogy egy olyan kkv szektorban működő cég, mint mi, bele tudja az életébe a jótékonykodást illeszteni. Amikor mi ezt elkezdtük, akkor úgy indultunk neki, hogy felkerestünk alapítványokat, tárgyalásokat kezdeményeztünk velük, hogy megismerjük őket. Bár igaz, akkor még nem tudtuk azt, hogy milyen fajta jótékonykodást szeretnénk végezni, ez milyen társadalmi szerepvállalás, csak azt tudtuk, hogy szeretnénk valamit, és úgy voltunk, hogy körülnézünk azért, hogy több információnk legyen arról, milyen alapítványok vannak, milyen tevékenységet folytatnak. Valahogy így kezdődött ez a ténykedésünk, majd ennek eredményeként néhány alapítványnak fölajánlottuk, hogy segítjük őket valamilyen formában.

Ahogyan azonban az idő telt, egyre inkább körvonalazódott az, hogy a Hinora nem elsősorban alapítványokat akar támogatni, hanem inkább Hinora Ferenc konkrét eseteket, embereket. Ezért szintén egy alapítvány segítségével ma már el tudunk jutni olyan beteg gyermekekhez, akik tényleg súlyos betegségben szenvednek. Nekik egy kívánságukat teljesítjük. Éves szinten 4-5 ilyen kívánság megvalósítására van lehetőségünk. Ezen kívül az 1%-os adóval kapcsolatosan minden kollégát megkérdezünk arról, hogy valakinek fel kívánja-e ajánlani azt. Amennyiben nincs elképzelése, ötlete arról, hogyan rendelkezzen adója 1%-ával, akkor a cégvezetés azt javasolja, hogy egységesen fizessük be egy adott alapítványnak a javára. Ez is már nálunk évek óta bevált gyakorlat.

– A cég jótékonyságot folytató tevékenysége mögött azért valahol ott kell lennie egyfajta egyéni, emberi oldalnak is.

– Azt gondolom, hogy egy cég elsősorban akkor tud és akar ilyen tevékenységet folytatni, ha annak a vezetője is ebben a témában elkötelezett és én elkötelezett voltam mindig is. Egyébként nem csak cég szinten, de ezen túl, mint magánember is szoktam segíteni, mert ez egyfajta kötelességtudat a részemről, és mint vezető szeretnék példát mutatni a kollégáim előtt is. Azért is van az, hogy az egyéni kívánságokat nem én magam teljesítem, hanem erre felkért kollégáim, éppen azért, hogy átérezzék milyen az, amikor az ember másokon segíthet. Természetesen a cégvezetés megszervezi az ajándékozás előkészületeit, de magát az ajándékátadást a kollégáim végzik. Ennek a programnak mi a Hinora Angyal nevet adtuk.

– Miért fontos ez a fajta példamutatás? Mi az, ami adakozásra sarkallja az embert?

– Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a koromhoz képest nagyon sok mindent sikerült elérnem. Úgy érzem és úgy is gondolom, hogy amit a sorstól, az élettől és önmagamtól is kaptam, azt valamilyen módon viszonoznom kell. Nekem ez természetes dolog. Amikor elkezdtük ezt a tevékenységet, akkor elsődlegesen nem a jótékonyság és segítségnyújtás volt az, ami gondot okozott, sokkal inkább az, hogy kinek kell segítenünk. Erre

Élményalap

– 8 vidéki nagyvárosban indult el a kezdeményezés a fogyatékossággal élő emberek élményszerzéséért – Az Élményalap programot a Speciál Pécs és a Fogd a Kezem Alapítvány hívta életre azzal a céllal, hogy támogassák a fogyatékossággal élő emberek élményszerzését, elősegítsék a társadalmi elfogadást és befogadást, és létrehozzanak egy új platformot a fogyatékossággal élők és az „épek” találkozására, párbeszédére. Az élmények felajánlására december 3-ig 8 helyszínen – Budapesten, Pécsett, Debrecenben, Győrött, Szegeden, Érden, Szekszárdon és Szigetváron-, a fogyatékossággal élők világnapjáig van lehetőség az Élményalap Facebook oldalán keresztül.

Az élmény-alap egy olyan program, amely segít felhívni a figyelmet arra, hogy minden ember, a saját lehetőségeihez mérten tud adakozni, ha akar. Arra épít, hogy nem szükséges sem gazdagnak, sem segítő szakembernek lenni, ahhoz, hogy másokon segítsünk. Elég egy élmény, melyet mindenki a saját lehetőségeihez, erőforrásaihoz mérten tud felajánlani. Ilyen felajánlás lehet egy vezetett túra, egy nyitott filmklub, egy szentmise, egy jógaóra, meditáció, pár perc száguldás egy szuper sportkocsival, egy koncertjegy, ha az előadást együtt nézik meg „ép” és fogyatékkal élő emberek. A lényeg tehát nem a pénz, hanem az önkéntesség és a másoknak nyújtott élmény alapú támogatás.

Az élményalap programnak két fontos célkitűzése van. Az egyik a társadalom, a társas, társadalmi környezet formálása, a befogadó, elfogadó környezet kialakítása. A másik célkitűzés pedig a fogyatékossággal élők motiválása annak érdekében, hogy merjék igénybe venni a környezetük nyújtotta lehetőségeket, merjék megélni a társadalmi befogadás azon szintjét, amelyen az éppen tart.

A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy e két célra történő együttes törekvés eredményezheti egy inkluzív közösség erősödését. A fogyatékossággal élők általában egy túlvédő családi környezetben élnek, nagyon nehezen veszik igénybe önmaguktól, a már fizikailag is elérhető és szemléletében is nyitott lehetőségeket. Ezzel szorosan összefügg, hogy a környezetnek nincsenek közvetlen tapasztalataik a fogyatékossággal élő emberekről, így nem rendelkeznek használható információkkal a segítés megfelelő módjairól.

Az élmények felajánlását december 3-ig lehetett elküldeni. A fogyatékossággal élők világnapján tartják meg az első találkozót az élményt felajánlók és a fogyatékossággal élők között, a felajánlások közvetítésére pedig jövő év novemberéig, a következő felhívás megjelenéséig van lehetőség.

További információ: http://www.specialpecs.hu/elmenyalap-program

egy jó példa: volt egy időszak, amikor a televízióban hallottam, hogy hol van nagy szükség a segítségre, amire jelentkeztem is. Azonban legtöbbször az volt a tapasztalat, hogy mire jelentkeztem, már meg lett oldva az adott esetnek a problémája. Ezért azt mondom, hogy nem azokon kell segíteni, akik már megkapták a segítséget, vagy akikről már tudnak, hanem inkább azokon, akiknek például a nyilvánosságra nincs lehetőségük. Ezért van az, hogy elsősorban olyan eseteket szeretek támogatni, amelyeknek nincs például akkora média visszhangjuk. Az elmúlt évek alatt arra is rájöttem, hogy nem biztos, hogy az a legnagyobb segítség, ha valakit esetleg több millió forinttal támogatunk, amit egyébként nem is biztos, hogy megtehetünk. Ugyanakkor, ha valamilyen apróbb segítséget, ajándékot tudunk adni, akkor azzal a megajándékozott részére egyben egy olyan nagy lelki támogatást és energiát is adunk, ami hihetetlen megerősítést jelenthet számára.

– Volt-e olyan különleges alkalom az elmúlt esztendők során, amiről szívesen beszélne?

– Úgy gondolom, hogy kiemelni egy-egy alkalmat nem lehet, de igazán nem is szabad, hiszen minden eset megérdemelné, hogy kiemeljem. Miután mi beteg gyermekeknek a kívánságát teljesítjük, nekünk mindegyik ugyanúgy tragikus, megható, de mégis erőt adó feladat és tapasztalás is egyben.

– Ön a Magyar Marketing Szövetség elnöke is. Az MMSZ-nek a jelenléte és működése a társadalmi felelősségvállalásban mivel tud intenzíven megnyilvánulni? – gondolok itt elsősorban a különféle speciális képzésekre, tanácsadásokra.

Gondolkodnak-e abban, hogy a civil szervezeteket esetleg ilyen adománnyal – mely a hatásos működésükhöz elképzelhetetlen – ajándékozzák meg?

– A Magyar Marketing Szövetségnek mindig is kiemelkedő és fontos területe volt a jótékonysági szervezetekkel folytatott együttműködés. Ebben nagy szerepe van Vajda Márta elnökségi tagunknak is, aki mindig hangsúlyosan kezelte az ezekkel a szervezetekkel való kapcsolatápolást. Amikor engem a Magyar Marketing Szövetség elnökének megválasztottak, akkor a választási programomban elmondtam, annak ellenére, hogy nonprofit a szervezetünk, a lehetőségeinkhez mérten szükséges, hogy támogassunk más szervezeteket, akár alapítványokat is. Ezt úgy tudjuk megtenni, hogy minden évben egyszer fölajánljuk egy adott szervezetnek azt, hogy segítünk megtervezni az egyszázalékos kampányát. Ugyanis nekünk, mint szervezet, arra nincs lehetőségünk, hogy anyagi jellegű támogatást tudjunk biztosítani, de szakmai vonalon, marketing és kommunikációs területen már melléjük tudunk állni. Egy kiválasztott szervezetnek ezt nagyon szívesen megtesszük. Természetesen azoknak is próbálunk segíteni, akik megkeresnek bennünket, hiszen a marketing szövetség igyekszik nyitott lenni, és próbálunk választ adni a kérdéseikre. A szövetségnek már nagyon régóta működik a FOGADÓÓRA nevű eseménye, aminek a keretén belül, elsősorban a szövetség elnökségi tagjai jól hasznosítható tanácsot adnak bármilyen szervezet vezetőjének. Ez önmagában már egyfajta társadalmi szerepvállalás a marketing szövetség részéről, hiszen ingyenes. Ez a FOGADÓÓRA általában kéthetente van, amire lehet jelentkezni.

– Önök tartanak olyan speciális képzéseket, amelyek szükségesek ezeknek a szervezeteknek a működéséhez?

– Természetesen tartunk képzéseket is. Konkrétan az Egyszázalékos Workshop az, amit fontosnak tartok kiemelni. Erre nagy igény mutatkozik minden évben. Tudjuk, hogy a legtöbb szervezetnek szüksége van egyfajta marketing partnerségre, a marketingszövetség pedig a saját eszközrendszerének a keretein belül szívesen segíti ezeket a szervezeteket.

Bella Árpád

Önkéntesek által szépülnek a gyermekkórházak

Országszerte több intézményben kerültek a Mannheim Viktória által vezetett kreatív csapat jóvoltából kedves falfestmények a falakra. Többnyire saját maguk szerzik be az alkotáshoz szükséges eszközöket. Viktória indult a Tv2 Süss fel nap! pályázatán, ha nyer, tovább tudják folytatni Életszépítő munkájukat.

Forrás: https://www.facebook.com/tv2hu

Határtalan örömök

– Karácsonyra gyűjtünk, a Fulókércsen és Hernádvécsén élő gyermekek számára ruhaneműt, mesekönyvet, és mindent, ami jó – A tavaly karácsonyi játékgyűjtés eredményeként közel százhatvan ajándékcsomagot tudtunk átadni olyan gyerekeknek, akik egyébként nem kaptak volna semmit (a Jézuskától). A celofánba csomagolt igazán szép csomagokat elvittük Fulókércsre, és ott egy másik rendezvényhez a Ne Engedj El Egyesülethez kapcsolódva, személyesen adtuk át kis gyerekeknek. Határtalan volt az öröm, az ajándékozás személyessége, és adományozóink jóvoltából a szépre sikerült ajándékcsomagok sok meghitt pillanatot okoztak, nemcsak a gyerekeknek, hanem nekünk is. Hálásak vagyunk, hogy annyi ember megmozdult, vette a fáradságot, ös�szekészítette a játékokat és elhozta az alapítványba. Újra köszönjük a pénzadományokat is.

Arany Liliom Alapítvány

JÓTÉK NYSÁG

20

JÓTÉKONY ÜNNEPI MESÉK | KÖZÉLET | CIVILEK | CÉGEK

Idén is lesz

Diétázva is...

– Karácsony a Kálvárián –

– Boldog Karácsonyt! –

Valahol a VIII. kerületben, a Kálvária tér 5. sz. alatt egy roskatag, ódon épület ad otthont az Ébredések Alapítványnak, amely reform pszichiátriával foglalkozik. Itt minden a betegekért van. A betegek főzik a kávét, osztják az ebédet és vezetnek foglalkozásokat...

Ismét itt az év vége, a Karácsony, a Szeretet Ünnepe. Ha máskor nem is, ilyenkor biztosan összejön a család apraja-nagyja. Aztán jön a Szilveszter és az Újév, amit inkább a barátokkal, kollégákkal töltünk. A meghitt vagy vidám együttléthez szorosan hozzátartoznak a fehér asztal örömei, a közös étkezés, amit megelőz a hagyományos, vagy éppen hogy lázadóan új ételek elkészítése. Röviden: vendégeket várunk, vagy vendégségbe megyünk, örömet akarunk szerezni és örömmel megyünk. Nálunk, magyaroknál még sokan érzik azt, hogy bármilyen „másságuk”, „érzékenységük”, betegségük szégyen, és nem beszélnek róla szinte soha.

Nálunk, – ellentétben például a finnekkel - eszünkbe nem jut, hogy ebéd- vagy vacsorameghíváskor azonnal kérdezzünk rá arra, hogy mit nem ehet! Ha pedig éppen a „másik” oldalon vagyunk, kellemetlennek érezzük a jelzést: mit nem szabad, mint nem tudunk következmények nélkül elfogyasztani. A nyílt és őszinte beszéd hiánya ezekről a fontos kérdésekről családi viszályhoz, barátságok végéhez vezethet, pedig ha elmondjuk az okokat, elmagyarázzuk, mire és miért van szükségünk, akkor azt a másik mindenben segítségünkre lesz, legyünk cukorbetegek, liszt- vagy tejérzékenyek, vagy valamilyen ételallergiában szenvedők.

Ha házigazdaként valamilyen diéta miatt amúgy is változtatunk az asztalra kerülő fogások elkészítésén, változtassunk a mindenkinek jó irányba: szinte minden étel elkészíthető diétás és korszerű változatban, gondoljunk csak rántások elhagyására, az alacsonyabb zsírtartalmú tejtermékek használatára, a kristálycukor helyettesítésére. Ezek apróságnak látszanak, és vendégeink többsége észre sem vesz majd, ugyanakkor örömet szerzünk azoknak, akiknek ezek fontosak.

Az év végi ünnepekhez hozzátartozik az ajándékozás is, ami nemcsak az anyagiak hiánya miatt okoz fejtörést. Pedig nem az ajándék forintban kifejezett értéke a fontos, hanem a szeretet és a gondoskodás, ami mögötte van. Ez az üzenet az asztalra kerülő ünnepi ételeinken keresztül is eljuttat-

Ám van december vége felé egy különleges nap, amikor is jön a kálváriás karácsonyi ünnepség. A betegek földíszítik a fát, szép műsort adnak, és utána kezdődik a terülj-terülj asztalkám. Ilyenkor a dolgozók készítik az ünnepi menüt.

Van itt főorvosnő féle sertéssült, Krisztina nővér féle majonézes burgonya, Katika-féle töltött káposzta és pogácsa, Kristóf úr féle padlizsánkrém, Szepesi úr féle diós és mákos guba, de hát ki is tudná az egész étlapot fölsorolni.

Az ebédlőben az asztalok szépen, ünnepélyesen meg vannak terítve. A lakomára előző nap óta dolgoznak a munkatársak.

Belépve a mécsesekkel és mesebeli süteményekkel díszített, összetolt asztalokkal teli ebédlőbe Katika várja a vendégeket azzal a töltött káposztával, amelyet előtte való éjjel még a gázon rotyogtatott, hogy finom legyen.

A bejárati ajtóval átellenben vi-

szont az egyéb, fent ecsetelt nyalánkságok az elérhetők. Az ember azt és annyit ehet, amennyit csak szeretne.

Mosolygó, csillogó szempárok figyelik a falatozó betegeket és lesik minden kívánságukat. Beszélgetünk a dúsan terített asztaloknál. „Már nem tudok gubát enni.” „Nem baj, vigye haza.” hangzik a nyájas válasz. Túl sokáig azonban nem időzhetünk, mert betegek hosszú sora várja, hogy részesüljön mindabból a kedvességből és finomságból, amiből már nekünk kijutott.

Elmúltak a szürkére sikeredett ünnepek.

Sokunknak nincs hozzátartozója, meg a bukszánk sem valami kövér, de bevillan a csodálatos élmény és a remény: „Idén is lesz karácsony a Kálvárián”.

Egy boldog pszichiátriai beteg Ébredések Alapítvány www.ebredesek.hu

Civil Rádió FM98.0 – …az emberi hang

ható, ezért ezek legyenek „következmények” és „félelem” nélküliek, hogy ne tegyék tönkre senkinél sem a kellemes együttlétet, a meghitt családi és baráti beszélgetéseket.

(Lisztérzékenyek Érdekképviseletének Országos Egyesülete)

Adj egy könyvet karácsonyra 2013 A polcon porosodó könyvek, a már nem használt játékok, ruhák - cipők felajánlásával óriási örömet okozhatunk nélkülöző családok gyermekei részére. Sajnos egyre több gyermek van, akik anyagi okokból nem kapnak ajándékot családjuktól.

A MÁTRIX Közhasznú Alapítvány „Adj egy könyvet karácsonyra” lakossággal és cégekkel együttműködő támogatói programja több mint egy évtizede töretlenül sikeres és gyermekek tízezrei számára okozott már örömet. Idén is együtt segíthetünk a rászorulókon.

Sokat segíthet, ha feleslegessé vált könyveit összeszedi a gyerekszobából, vagy a kinőtt, megunt játékokat összegyűjti és eljuttatja a programba, hogy azokat a segítők tovább küldhessék a ténylegesen rászorulóknak.

A Mátrix Közhasznú Alapítvány - mely egész évben adományosztással is segíti a rászorulókat - plüssállatokat, társasjátékokat, építő kockákat, kisautókat, könyveket vár. Az Adj egy könyvet karácsonyra elnevezésű program sem új keletű, 2003 óta töretlenül hasznos és sikeres a szegénység elleni küzdelemben. „Az egész országból érkeztek könyvek játékok. Volt, aki egy borítékba tette bele a könyvet és juttatta el hozzánk! Sőt egyre több könyvkiadó is csatlakozik elfekvő könyvek felajánlása révén. Szeretnénk, ha

Ilyenkor, a karácsonyi ünnepekhez közeledvén, nagyon sokan azon gondolkodnak, hogy mivel ajándékozhatnák meg szeretteiket. Sokszor sajnos az ajándék alatt valami díszdobozba csomagolható, boltokban, az utolsó pillanatokban megvásárolt dolgokat értünk, és szinte sohasem gondolunk arra, hogy ajándék lehet egy szó, egy szeretetben megfogalmazott mondat vagy egy másokon segítő tett.

A Civil Rádió egy olyan közösségi médium, amelyet 20 éve azzal a szándékkal alapítottak, hogy „adjon”. Hangot a hangtalanoknak, a megtalálás élményét a keresőknek, egy szót a másként gondolkodóknak, segítséget a reménybe kapaszkodóknak.

A Civil Rádió azokhoz szól, akik érdeklődnek környezetük iránt, akik szeretnék megismerni és megérteni a környező világ eseményeit, folyamatait, mozgató rugóit. Azokhoz szól, akik nem ijednek meg a különböző véleményektől, a sokféle megközelítéstől, akik nyitottak az eltérő álláspontokra, akik szeretnek elgondolkodni az ellentétes érveken is. Azokhoz

Néhány jó tanács • a glutén, a tej, a cukor, a mogyoró, stb. nélkül készült ételek fontosak a diétázóknak, a többiek pedig szinte észre sem veszik majd, hogy mi hiányzik, vagy éppen mit mivel helyettesítettünk.

• ha mi leszünk vendégek, előre egyeztessünk a háziasszonnyal, hogy mire figyeljen, ajánljunk fel a segítségünket, vigyünk des�szertet, süteményt, mindenkinek, kenyeret, tésztát magunknak.

• ne sértődjünk meg – és főleg: ne rendezzünk látványos jelentet – ha valami elmaradt, vagy nem sikerült tökéletesen. Igyekezzünk betartani a saját diétánkat, és legyen velünk „vésztartalék” sütemény, kenyér, vagy tészta.

• ugyanígy: ha mi tévedtünk, próbáljuk meg a hibát gyorsan kijavítani, és kedvébe járni az érintettnek. Örök emlék marad, és ha másra nem is, a tanulságokat levonására nagyon is alkalmas lesz.

szól, akik kedvet éreznek szellemi energiát fektetni különös világok, arcok, gondolatok és különös zenék megismerésébe.

A Civil Rádió nem elégszik meg a felületes véleményekkel, nem nyugszik bele a félmegoldásokba, szeretné megmutatni a világot olyannak, amilyen: érdekesnek, bonyolultnak, sokszínűnek. A Civil Rádió keveset beszél a napi hatalmi politikáról, viszont sokszor ad hangot a helyi véleményeknek, az állampolgári, a civil megközelítésnek.

Ott vagyunk az éterben, és ott vagyunk az élő helyszíneken is. Idén is ott leszünk a „Legyen sütemény minden karácsonyi asztalon” rendezvényen, ahol műsorvezetőink moderálják a rendezvényt, közben tudósítunk, és hangot adunk azoknak, akik adnak, hangot azoknak, akik kapnak, és persze azoknak is, akik egyszerűen csak arra járnak, és ott kezdik érezni, hogy miről is szól ez az ünnep.

Műsorainkat olyan önkéntesek készítik, akik egyébként az élet más területein dolgoznak. Szívesen látjuk és várjuk azokat, akik úgy érzik, van mondanivalójuk a világról.

Civil Rádió – a hallgatáson túl... www.civilradio.hu

idén is legalább akkora aktivitás lenne, mint néhány éve”, mondta az alapítvány elnöke, Dudás Zsanett. A program Szegedről működik, de az ország egész területére juttatnak az adományokból. Nagycsaládos egyesületeket, anyaotthonokat, rászoruló családokat, árvaházakat, egyszóval bajban lévő gyermekeket támogatnak.

Az alapítvány gyűjtőhelyére 2013. november 22. és december 10. között személyesen vagy postán lehet eljuttatni a kisebb-nagyobb dobozokban (akár direkt korcsoport számára összeszedve) még használható karácsonyra szánt ajándékokat.

Az alapítvány köszönettel várja a Mátrix Segélyalap (OTP) 11735005-20553634 számlaszámra az anyagi felajánlásokat is. A közleménybe kérjük írja be, hogy „karácsony”, így a befizetések 100%-a rászorulók megsegítésére fordítódik.

Bővebb információ a www.matrixalapitvany.hu címen vagy a 06-20-620-52-10 telefonszámon szerezhető be.

Személyesen minden hétköznap 10-17 óra között a 6726 Szeged, Fő Fasor 9. címen leadható az ajándéknak szánt szeretetcsomag, vagy a MÁTRIX Közhasznú Alapítvány Centerke Adományozó Központjának címére postán is feladható az adomány.

JÓTÉK NYSÁG

21

JÓTÉKONY ÜNNEPI MESÉK | KÖZÉLET | CIVILEK | CÉGEK

Karácsonyi életmód

– ha jól esik, ki lehet próbálni – Mi lehet az, ami az életet derűssé, hasznossá, értelmessé teszi? Mi hiányzik ahhoz, hogy teljesebb emberként éljünk a lehetőségeinkkel? És mindennek alapját, az egészségünket hogyan őrizhetjük meg? Mi az, amit máris meg lehet tennie annak, aki javítani szeretne az életén? „Minden reggel, amikor fölébredek, csukva tartom még egy darabig a szemem, és arra gondolok, hogy a mai napon is megújulok. Elképzelem, hogy fiatalosan kezdek a munkához és áthatódom attól, ami történni fog, és amiben nekem feltétlenül részt kell vennem. Belső szememmel végignézek magamban és kérem a zsigereimet, hogy újuljon meg bennem minden, ami régi, elavult. Nyújtózom egy párat, majd rugalmasan fölkelek, tornázom. Így szép lassan átlelkesítem, áthangolom a testem. Van, amikor nehezebb ezt tennem, de akármeddig jutok, már jobb. Ez a kis gyakorlat azért is jó, mert visszafordít önmagamhoz. Az alakítás nem lehet önismeret nélkül. Ezért fontos önmagunk megismerése. A delphoi templom homlokzatára is az volt írva, hogy ismerd meg önmagad, és ezen az alapon alakítsd át önmagad.

Mielőtt kimerülnénk a karácsonyi készülődésben, vegyük észre, hogy még ma is a jelképek erdejében járunk. Amikor például gyertyát gyújtunk az adventi koszorún vagy Szenteste a zöld fenyőfánkon, átélhetjük azt, hogy fényt és életet varázsolunk magunkba, magunknak és magunk köré. Éljünk a jelképek adta lehetőséggel, lelki táplálékot jelenthet.

Az ünnep jelentőségét igyekszünk a finom karácsonyi ételekkel is kifejezésre juttatni. Régen Szenteste a vacsora étrendje katolikus vidéken böjtös volt: káposzta, bab, mákos, túrós tésztával. A reformátusok töltött káposztát ettek, mákos, diós kaláccsal. A szokásos ételek mellett sok csemegét: almát, diót, aszalt gyümölcsöt, mézet, fokhagymát, sült tököt, ostyát, borsót tettek az asztalra.

Lehet, hogy sokan nem is tudják már, hogy a régiek hite szerint a karácsony este fogyasztott ételeknek, csemegéknek szinte kivétel nélkül mágikus erejük volt. Pl. a sokszemű bab, borsó, mák a sok pénzt, bőséget biztosította, a fokhagyma védte az egészséget, a méz édessé tette az életet.

A család minden egyes tagja evett a szétvágott almából: a kerek, piros, hibátlan alma az egység, egészség, szépség, szerelem szimbóluma volt. A következő évben, ha eltévedtek útközben, az almára gondolva hazataláltak.

Minden ember eljut egyszer arra a pontra, amikor nem elégíti ki az, ahogyan él, valami jobbat, valami minőségileg egészen mást szeretne és benső igény lép fel benne egy teljesebb életre. Feléled benne a vágy, hogy mint egy pillangó szárnyra keljen, szabaddá váljon, és megtalálja magában a békét, a boldogságot és a szeretetet.”

CLUBNETCET STORY 2013 Egyszer volt hol nem volt, egy 12 esztendős Egyesület. Háziállatuk a Cet, tudományuk a Net, fűszerük a Klubélet. Nézzük, milyen szorgosan töltötték el az évet!

Itt a lehetőség: állj készen a kihívásra!

A Karácsony ünnepe az adásról és az elfogadásról szól. Ez persze soha nem teljesen egyértelmű, hogy ki és mit szeretne igazán, vagy hogyan fogja fogadni, amit mi adunk. A Karácsony egy olyan ünnep, amikor azzal az Istennel találkozhatunk, aki a legbelsőbb lényegét adta az emberiségnek, a szeretetét. Ajándékaink is ezt hivatottak kifejezni. Adni, odaszánni magunkat egy ügynek, azonban nem csak Karácsonykor lehet, hanem máskor is. Ember és ember között a találkozás, az odaajándékozott idő, mindig értékes. Ilyen odaszánt idő az önkéntesként valakinek, valamire odaszánt idő is. Akár Magyarországon, akár külföldön.

Karácsonyi ajándékként két finom édesség receptkönyveinkből: Friss csokoládéhab Hozzávalók: 20-30 dkg alma vagy körte vagy ennek megfelelő mennyiségű idénygyümölcs, 4 dkg kakaópor, 10 dkg mazsola, 2 evőkanál méz, 4 dkg vaj Az alaposan megmosott darabolt gyümölcsöt aprítógépbe szórjuk, hozzáadjuk a mazsolát, alaposan összedolgozzuk, ezután kerül hozzá a kakaó, a méz, és a felolvasztott vaj. Simára, habosra keverjük. Azonnal fogyasztható, különleges édesség. Elkészítési idő: 20 perc.

Magyarországon is egyre többet hallatják a hangjukat a betegek képviseletét felvállaló civil szervezetek, betegklubok.

E szervezeteknek nem az anyagi támogatás nyújtása a feladatuk, hanem az információadás, a betegutakban való eligazodás segítése, olyanfajta támasznyújtás – amire a kórházi betegellátás körülményei között gyakran nem adódik mód, mert nincs rá idő. Hiszünk benne, hogy az évek óta működő klubok, civil szervezetek tovább építkeznek, lehetőség szerint találkoznak, tudnak egymásról, és ezáltal egyre erősebb, sikeresebb lesz az egészséget támogató civil közösség. Így karácsony és év vége közeledtével jól eső érzés rágondolni, hogy az ország számos pontján megkereshetők az országszerte működő betegklubok, betegeket segítő egyesületek, ahol hozzáértő, segítő szakemberekkel beszélhet az érdeklődő, és gyógyult sorstársakkal is találkozhat a beteg.

Mi vár rád, ha önkéntesként külföldön szeretnél tölteni egy évet? Sok kihívás. Sok élmény. Sok új barát. Sok felfedezés. Munka, ami fejleszt és kiteljesít. Tisztázni tudsz olyan terveket, amelyek korábban nem voltak teljesen világosak. Gazdagabbá válsz. Az önkéntesek visszajelzéseiből tudjuk, hogy ez olyan kihívás, amely az élet több területén is életreszóló élményekkel gazdagít.

Szervezetünkön keresztül gyermekekkel, hátrányos helyzetűekkel, idősekkel vagy fogyatékkal élőkkel tudsz foglalkozni szociális intézményekben. Beszélgethetsz idősekkel, segíthetsz főzni, ételt osztani, takarítani, bevásárolni, szabadidős tevékenységekben, rendezvényeken, bibliaórán, ápolhatsz fogyatékosokat, foglalkozhatsz és segíthetsz olyanoknak, akik valamiért a társadalom peremére szorultak vagy éppen káros szokásaiktól szabadultak meg és rájuk fér a támogatás.

Az intézmények dolgozói is gazdagodnak olyan új tapasztalatokkal, olyan emberi kapcsolatokkal, amelyek hozzásegítik őket ahhoz, hogy még odaadóbban és nyitottabban tudják végezni a dolgukat, élni az életüket.

Mindkét fél számára jó ez a találkozás.

Az önkénteseknek az egy év alatt, öt szemináriumot szerveznek a küldő és fogadó szervezetek, ahol felkészítenek a kulturális különbségekkel való találkozásra, az újfajta életvitelre és feladatokra. Emellett azonban ez az év arra is jó lesz, hogy barátokat találhatsz, megoszthatod tapasztalataidat.

Az önkéntes diakóniai év alatt mentorok, koordinátorok, segítők is állnak melletted, akik készek arra, hogy átsegítsenek a nehezebb időszakokon.

Szervezetünkön keresztül minőségi figyelmet, törődést kapsz.

Az EDYN (Ecumenical Diaconal Year Network) egy olyan nemzetközi szervezet, melynek 13 országban 16 önkéntes koordináló tagszervezete van. Évente 500 önkéntescserét folytat a szervezeten belül, és emellett még más szervezetek felé is, valamint egyes országokban belföldön is. Ha szeretnéd magad szociális munkában hosszabb időre elkötelezni külföldön, az EDYN magyar tagszervezeténél, az ÖDE-nél (Ökumenikus Diakóniai Év Programirodánál) találhatsz érdeklődésednek megfelelő külföldi befogadó szervezetet.

Tájékozódj honlapjainkon: www.edyn.org, www.odeprogramiroda.hu Az önkéntes diakóniai év röviden: kihagyhatatlan. Ezért fontos arra válaszolni, hogy készen állunk-e a kihívásra. Amennyiben a válaszunk igen, akkor ne is tétlenkedünk sokáig: önkéntességre fel!

Turcsik Ferenc ügyvezető igazgató ferenc.turcsik@edyn.org

SZERETETTEL KÍVÁNUNK ÁLDOTT, BOLDOG KARÁCSONYT ÉS ÚJ ESZTENDŐT MINDNYÁJUKNAK! A RÁK ELLEN, AZ EMBERÉRT, A HOLNAPÉRT! Társadalmi Alapítvány munkatársai Adószám: 19009557-2-43 Számlaszám: 11713005-20034986 OTP Bank Nyrt.

EDYN - Ökumenikus Diakóniai Év Hálózat CIB Bank Zrt., Kerepesi út 9., Budapest, 1087 - Hungary.

IBAN: HU44 1070 1317 4905 3308 5110 0005

Sütőtökös csók Hozzávalók: 6 dkg fehér finomliszt, 6 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt, 4 dkg barna cukor, 6 dkg méz (= 3 evőkanál méz), 4 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolaj, 1 db tojás, 15 dkg sült tök, 5 dkg mazsola, 5 dkg durvára vágott dió, 1 mokkáskanál szódabikarbóna, 2 mokkáskanál mézes sütemény fűszerkeverék Összekeverjük a tojást, az olajat, a barna cukrot, a mézet, és a villával összetört héjából kivett sült tököt. Hozzáadjuk a szódabikarbónával kevert liszteket. Beletesszük a mazsolát, a fűszerkeveréket, és a diót. Sütőpapírral bélelt tepsibe evőkanállal halmokat teszünk, s villával kicsit ellapítjuk ezeket. 180-200ºC-ra előmelegített (gázsütőnél közepes hőfok) 10-12 perc alatt készre sütjük.

„Adj Isten egészségére!” – jókívánsággal köszöntötték az Interneten az olvasókat, s ez a kívánságuk gyermekrajz-kiállítás formájában vándorolt Budapestről Kup községen át egészen a Jótékonyszigetig. Az úton jótündérek segítették.

Nyíltszívű tanárok vezetésével a kíváncsi „Teenagerek” számára ablakot nyitottak a világra. 2013-ban Banglades, Dél-Afrika, Ghána, Hollandia, Kamerun, Kanada, Lettország, Libanon, Libéria, Macedónia, Madagaszkár, Románia, Szlovénia, Tajvan és Ukrajna diákjaival tanultak együtt a virtuális tanteremben.

Tavasszal a Nagyikat is beültették az iskolapadba. Pestmegyében novemberig pontosan 40 nyugdíjas „kattant” a Netre. Tiszteletükre kitárult az Ecser Vára kapuja.

A Kőrös-szögi „civilek” sem maradtak képzetlenül, a tanultak 1% -ából jövőre is profitálnak.

Teleház...tanulás…lett ám nagy haladás! Márciustól egy tucat eTanácsadó vetette bele magát a „TÁMOP2.1.2”-be, s vált országszerte több-száz ember mentorává. Toborzó-buzgalmuk közvetlen eredménye: Dányban, Szarvason és Mályiban 60 hallgató vált digitálisan írástudóvá…és a munka még nem ért véget.

A „Tavaszi bezsongás” táncra perdítette a ClubNetCet népét, majd a Kamara erdei Relaxigeten tűzön sütött-főzött finomságokat és ceturkát ettek, napozóágyon megpihentek.

Mikor a nap tikkasztóan sütött, ismét rajzversenyt hirdettek és szorgos kezek megszépítették a Sportkastély betonkerítését. Az alkotás örömét az elnyert pályázati támogatás tetézte.

A tagság a szünidőben sem volt rest! Öt helyszínen sportolt, alkotott, játszott a gyermeksereglet!

Lassan vége lett a nyárnak…Az ősz meghittséget hozott a ClubNetCet számára: oázis a léleknek a Jótékonyságsziget, a Civilek éjszakája – ahol kibontotta képzeletbeli szárnyait a ClubNetCet Színház – , s az Élő Irodalmi Kávéház mécsesinél lobogó költészet. A hangulatot a Jónás bál önfeledt öröme zárta.

December a csodák hónapja az egyesület életében. A Csepeli Adomány Sziget teljes üzemben fogadja a felajánlásokat. A Civil Börze Club ajándékvásárlási lázban ég. A ClubNetCet Színház ünnepi gálákra próbál. Kreatív tündérlányok karácsonyi díszeket készítenek. Megjelenik az Értékes naptár és a ZsebNetCet. Finiségek és meglepetések is lesznek a tarsolyban. No, de lássuk is sorjában!

1-étől 22-éig az I. Zuglói Adventi Vásáron ClubNetCet kreatív pavilon.

13-án pénteken 15 órától Luca napi közösségi vásár. Tervezett helyszíne a VIlágCsücsök Közösségi Tér.

20-án pénteken a Templárius Alapítvány által kezdeményezett Adományozás Napja alkalmából fenyőfa díszítés az Erdélyi Magyarok Egyesülete székhelyén, majd ruhanemű osztás a rászorulók számára. 19 órától Bizet: Carmen című operájának néma változatát mutatja be a ClubNetCet Színház.

21-én szombaton 19 órakor ismét bemutatásra kerül a Carmen.

27-én pénteken 15 órától Örömzenés hajózás a Dunán Dávid Viktória énekesnővel a fedélzeten, sok-sok finomsággal és köszönettel.

30-án hétfőn 15 órától Évbúcsúztató Operett gála majd diszkó a XX. kerületi Civil Szervezetek Házában.

Egyedül persze nem megy. A ClubNetCet fő segítői és barátai voltak e kerek esztendőben: AceMedia, Alkotók, Művészek és Művészetpártolók Egyesülete , Boglárka Citerazenekar, Bringóhintó Kkt., Budapest Főváros Önkormányzata, Budapesti Művelődési Központ, Cash Magnet Kft., CCO Magazin, ChipNet Kft., Civilkomp Alapítvány, Csili Művelődési Központ, eMagyarország program és a NIIFI, Erdélyi Magyarok Egyesülete, Ecserért Egyesület, Ecser Vára, Édenkert az Egészségért Alapítvány, Élő Irodalom Műhely, Family Business, Foodbox Kft., Generali-Providencia Biztosító Zrt., Global Teenager Project Foundation, Háromhatár Egyesület, Hermányos Fotó, Informatika- Számítástechnika Tanárok Egyesülete , Karda Bea és Énekstúdiója, Khell-Food Kft., Kondor Béla Közösségi Ház, Kőrös-szögi Civil Fórum Egyesület, Kultúrpont iroda, Kurfli Egyesület, Life Director, Linum Alapítvány, Magyar Tankönyvért Alapítvány, Országos Gyermekvédő Liga, Pellegrini Pékség, Pesterzsébet Önkormányzata, Pestszentlőrinc-Pestszentimre Önkormányzata és Közalapítványa, Pitbull Pizzéria, SHP.HU, Szeretve Tanulni Egyesület, Templárius Alapítvány,Tollal.hu, Torockó Egyesület, Újbuda Német Önkormányzata, Vadas Nyomda, Viadukt Alapítvány, Wilhelm Lőhe Alapítvány, Zugló Önkormányzata..

Aki nem hiszi, járjon utána!

Mesélő: Mozga Márta Anna, elnök

BOLDOG, BÉKÉS, SZERETETBEN GAZDAG ÜNNEPEKET ÉS SIKERES ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK!

Az SZJA 1%-ának felajánlásából 2013-ban 181 ezer Ft-ot költhettünk el közhasznú tevékenységünkre. Boldogan fogadjuk munkánk támogatását 2014-ben is.

Adószámunk: 18385742-1-04 Cetinfo: 06 20 2158620, partner@telemosoly.hu, www.clubnetcet.hu, www.internetklub. info, www.telemosoly.hu

JÓTÉK NYSÁG

22

JÓTÉKONY ÜNNEPI MESÉK | KÖZÉLET | CIVILEK | CÉGEK

„Ha szeretet van az életünkben, az pótol ezernyi dolgot, ami hiányzik. Ha nincs szeretet, mindegy, mink van, az sosem lesz elég.” (Dan Millman)

2,5 millió forintnyi segítség – egy példa értékű közösség –

Megyelakó Egyesület immár 6-ik alkalommal rendezte meg a „Közösen a Tiszta Arcokért” jótékonysági rendezvényét a Csepel-szigeten. Az este főszervezője, a Megyelakó Egyesület vezetője és az Európai Nők Szervezetének elnöke Rákosi Katalin elmondta: ” A K.A.T.A bál hagyománya, hogy olyan a térségünkben élő családokat támogat, akik fogyatékkal élő gyermeket, gyermeket nevelnek.”

Ez nem volt idén sem másképp, a 2013-as évben a 3,5 éves szívbeteg autista kisfiú Andorka, a 6 éves súlyos testi és értelmi fogyatékos József, és magas fokú hallássérült 19 éves Vivien kapott több százezer forint értékű segítséget. Az ügy kapcsán a Megyelakó Egyesület mellett a Szigetszentmiklósi Nőpont vállalta a szervezői feladatok ellátását, illetve az Európai Nők Szervezet Országos Egyesülete partnerként csatlakozott a rendezvény lebonyolításához. És hogy ez mennyire jól működött az idei évben, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a rengeteg felajánlás a családoknak, a számtalan értékes tombola ajándék, melynek az értéke meghaladta a 2 millió Forintot - mind azt bizonyítják, hogy: ADNI JÓ!!! És egy kis összegzés: 6 év alatt 18 család 23 gyermekét támogatta rendezvényt, ez idő alatt több mint 7 millió forint adományt gyűlt össze.

A bál fővédnöke Fodor Antalné dr. Szigetszentmiklós Város alporgármestere volt, aki már évek óta képviseli a helyi Önkormányzatot, személyesen hozta el a családnak a Szigetszentmiklósi Önkormányzat felajánlását.

A díszvendégek Suchné Szabó Edit Európai Nők Szervezetének alelnöke a mellrák elleni küzdelem élharcosa, illetve Halász Pálma az Élet-Érték Alapítvány kurátora, a családon belüli erőszak zászlóvivője, akik évek óta küzdenek a nőkért, családokért szintén több ezer forintnyi adománnyal érkeztek.

Az est főszereplőit: a 3 családot és 120 fős vendégsereget a Tuti Airport Szálló éttermében megrendezett vacsorán látták vendégül a szervezők, ahol a színvonalas műsort a Szigetszentmiklósi Gézengúz színpad növendékei , Venczli Zóra és Alex, Farkas Betti, Takács Anita énekesek, a DancEart ifjú táncosai, valamint Bagdi Bella, Magyarország első aranylemezes életmódfejlesztő énekesnője szolgáltatta. Az azt követő remek vacsora után Szmatana Andrea énekesnő gondoskodott a vendégek szórakoztatásáról.

Ezúton is köszönjük a résztvevőknek a jelenlétet, a 120 magánszemély és vállalkozó támogatását, akik nélkül nem jöhetett volna a VI. jótékonysági bál a Csepel szigeten.

Öröm legyen a hasznosan eltöltött idő – bent a rácsok mögött –

Adni örömöt, adni erőt, lelkesítést, bizalmat, adni hitet a bizakodásra, adni gondoskodást, adni reményt és szeretetet... Ez nem munka, hanem csodás hivatás – kezdi a beszélgetést B. Vajda Edit, tanár, művészetterapeuta, aki az Aszódi Javítóintézetben jelenleg a művészetterápiás csoport vezetője...

– Az aszódi javítóintézet egy zárt intézmény, ahová bírói végzés, határozat alapján kerülnek a kriminalizált fiatalok, hol a helye a művészetterápiának a falakon belül?

– Az intézet alapfeladata a növendékek reszocializációjának megvalósítása egy komplex nevelési program segítségével, amelynek fontos része a művészeti terápia. Az alkotóműhelyben a foglalkozások célja, fejleszteni a növendékek általános gondolkodási, vizuális képességét, valamint a alkotó tevékenységen keresztül biztosítani a lelki egészségvédelmüket.

Az önálló életvezetésre való felkészítésben elengedhetetlen a kreativitás, a gondolkodás és a beszéd fejlesztése, amire a terápiás foglalkozások remek lehetőséget teremtenek. Ennek hozadéka a növendékek vizuális látásmódjának fejlődése, a rajzi- és egyéb kifejezőkészségük megteremtése.

(S.Á.)

…mert mi évek óta tudjuk hogy adni jó!

Batári Gábor: És lakozék közöttünk

Ó hajdanán Réges-régen Túl ablakján Föld karéján Betlehemben Gyermeket szült Királyi szűz.

Szüleimnek Ó hajdanán Réges-régen Ősz utóján Földön-Égen Angyalsereg Dicsőített Egy Gyermeket.

A Gyermeket Égi Igét Lét-venyigét Élet Borát és Kenyerét.

Dicsőitek Földre jöttét.

ÖRÖMHÍR Egerből

Vidám Mancsok Állatvédő kutyaháza tájáról – Felépült végül a kutyaházunk... –

”Vááuuúú halleluja szép karácsonyunk van. Hála a Vidám Mancsok Állatvédő Egyesületnek és az őket segítő önkénteseknek, támogatóknak, leendő szponzornak” - csaholták a kutyák, belakva a jó állatotthonukat.

Szép ajándék az állatvédő segítőknek is az ideiglenes befogadó otthon tető alá hozatala! Isten áldásával és sokak önzetlen adakozásával, Botka Tímea nagyszerű „stratégiai gondolkodásával, lelki-fizikai helytállásával, csapatépítő buzdításával” megvalósult egy terv. Példaértékű civil-összefogás és kitartó célba tartás jellemezte ezt a civil-társadalmi projektet. GRATULÁLOK! GRATULÁLUNK! Örülünk, hogy jó ideje tudósíthatunk erről a jó ügyről. (véem)

Vidám Mancsok Állatvédő Egyesület: www.vidammancsok.hu facebook: https://www.facebook.com/pages/Vid%C3%A1m-Mancsok-%C3%81llatv%C3%A9d%C5%91-Egyes%C3%BClet/219494788133414

– Mi a művészetterápiás foglalkozás lényege?

– Az alkotói környezet atmoszférája, az alkotás folyamata megnyitja a fiúk lelkét, kreatív lelki energiák szabadulnak fel. A változatos és izgalmas feladatok segítségével aktív tapasztalási és alkotói folyamaton keresztül formálódik személyiségük. A képző- és iparművészet változatos kifejezési nyelvét, technikáit, funkcióit a feladatok segítségével játékosan közelítjük meg. Az esetleges személyiségzavar okainak feltárása, a problémák feldolgozása jóval könnyebb a nyitottabb, oldottabb, óvó, biztonságot jelentő terápiás keretek között.

– Hogyan zajlik a terápiás folyamat, mi a kitűzhető cél a csoportokban?

– A foglalkozások célja az önkifejezésre alkalmas eszközökkel, technikákkal való megismertetés, majd a készség és a jártasság megteremtése, valamint a munka folyamatának értelmezése. A megengedőbb, szerető attitűd kialakítása és annak folyamatos biztosítása nagyon fontos terápiás szempont számomra, mert ezek a gyerekek nem ilyen körülmények között szocializálódtak. A megtervezett munka előkészítése és a folyamat kivitelezésének végig vezetése, a precízen végzett munka elsajátítása lehetőséget ad arra, hogy azt, amit a zaklatott családi körülmények miatt gyerekkorukban nem kaptak meg, azt itt játékos formában megtapasztalják.

– Mitől más ez a foglalkozás, mint a hagyományos pszichoterápia?

– A művészeti tevékenységre épülő terápia a látás és a hallás útján olyan világba vezeti őket, amely alkalmat ad arra, hogy megálljanak másként szemlélni a világot és megtapasztalják az alkotás folyamatában rejlő önkifejezés erejét. Megnyílik és önmagáról vall, keresi- és kifejezi önmagát.

– Mi a terápia mérhető és elvárható eredménye?

– Olyan fiataloknak szól a művészeti terápia, akik az intézetbe kerülésük előtt saját magukat és környezetüket is veszélyeztették. Amikor ezektől a gyerekektől félnek az emberek és nem érzik biztonságban magukat, akkor hajlamosak megfeledkezni arról, hogy ugyanez a félelem, elbizonytalanodás jellemzi azokat a fiatalokat is, akik kriminalizálódtak, akiknek környezete folyamatosan veszélyezteti fejlődésüket. Mindezek ellenére reménykednek, sokszor maguk sem tudják miben és még miért, de remélik, hogy egyszer minden megváltozik az életükben és sorsuk jobbra fordul. Ebben a helyzetben segít nekik a művészeti tevékenységre épülő terápia.

Mivel csaknem minden esetben megbeszéljük a konfliktusaikat, így vélhetően az embertársaikkal toleránsabbak, problémamegoldóbbak lesznek, árnyaltabban, helyesebben tudnak beszélni, gondolkodásuk is átalakul, figyelmesebbek lesznek egymás iránt, önismeretük fejlődik. Azt is eredménynek tartom, ha tudatosul a „sérült” fiatalokban, hogy elkövetett bűneik feldolgozásával kulcsot kaphatnak önmaguk jobb megismeréséhez. Ezt támasztja alá C.G Jung ’Gondolatok a természetről’ című könyvéből vett gondolat is: „Szükségünk van a bűneinkre, tévedéseinkre, hibáinkra, különben fejlődésünk legértékesebb ösztönzőitől esnénk el.”

– Mi a terapeuta szerepe a terápiás munka során?

– A sérült, kriminalizált fiúknak a személyiségemen és a munkámon keresztül adni tudok. Egy terápiás kapcsolat akkor valódi, ha az alkotó és a terapeuta egységet hoz létre, amit én így élek meg nap, mint nap. Részemről nagyon fontos a résztvevői aktív jelenlét és az elfogadás. A folyamat kísérője vagyok, a fiúk egyes élettörténetének része lehetek. Segítő szerepem akkor eredményes, ha a szeretet benti légköre kint is elkíséri a fiatalokat.

– Hogyan látja a művészetterápiás csoport tevékenységét a növendékek lelki fejlődésében Szarka Attila az Aszódi Javítóintézet igazgatója – A javítóintézeti fiatalok súlyosan kriminalizálódtak, ők azok, akiknek a szűkebb-tágabb környezete folyamatosan veszélyeztette személyiségük fejlődését. Ők azok, akik szintén útkeresők, hitkeresők, agresszívek, ugyanakkor szeretetre vágyó gyerekek, akik hosszabb rövidebb időn keresztül – esetleg családjukban – sérültek, akik elvesztették bizalmukat a felnőtt társadalomban. Nem várhatnak arra, hogy valaki segít nekik a helyes utat megtalálni, mert azt élik meg, hogy általában azonnal kell dönteniük, így szinte mindig hibáznak, és ezzel elérik, hogy problémáikkal felperzselnek minden hasznos, követésre méltó emberi kapcsolatot, ha egyáltalán volt ilyenben részük. Ebben az állapotukban találkoznak a javítóintézetben olyan segítőkkel, terapeutákkal, akik a látás, a művészet, a fények, a színek és az érzékelés világába történő vezetéssel, kíséréssel alkalmat adnak arra, hogy megálljon másként szemlélni a világot és megtapasztalja az alkotás folyamatában rejlő önkifejezés erejét.

– Mi a hatékonysága a gyakorlatban?

– Az intézetben a művészeti terápiás foglalkozás során olyan közegbe kerülnek, ahol a kifejezési képességük megváltozhat. A rendelkezésükre bocsátott tér- és eszközrendszer a személyiség rejtett/rejtőzködő terébe is beenged, és ezáltal a segítő, vagy a terapeuta lehetőséget kaphat a személyiségben lévő pozitív értékek kiteljesítéséhez. A hatékonysága magában a terápiás folyamatban mérhető, nem mindig az elkészült alkotás minősége, üzenettartalma van fókuszban, hanem maga az alkotási folyamat.

Azon belül is különösen az, hogy a művészetterápiás foglalkozás lehetővé teszi vagy megengedi a fiatalnak azt, hogy segítsenek nekik. Ugyanis nem minden növendék tud segítséget kérni és annak az elfogadására sem képesek sokan közülük. Az alkotási folyamat kísérője – a terapeuta - a fiatal élettörténetének feltárásában működik közre. Az élettörténet feltárása közös munka eredménye. A segítő helyzet meghatározója alapvetően a zárt intézeti körülmények között lévő fiatal, az ő feldolgozását, megértését, támogatását segíti a terápiás hatások folyamatában B. Vajda Edit művészetterapeuta.

– Köszönöm a beszélgetést. Munkájukban további sikereket kívánok! (vm)

JÓTÉK NYSÁG

23

BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNUNK!

Az én Karácsonyom Szeretem az ünnepeket. A Karácsonyt meg különösen. A készülődések, a várakozás, az előző napok izgalma, majd a Karácsony este csendesebb, ám mégis felfokozott légköre már gyerekkoromtól egészen különös helyet foglal el az életemben.

Mostanában sokat beszélünk a Karácsony elüzletiesedéséről, stresszes előkészületeiről, ám nagyon keveset arról, mit jelent nekünk Az az Este, annak az egyetlen naptöredéknek a megélése. Hogyan határozza meg az utána következő napok hangulatát, melyek majd szépen, a maguk egyszerű természete révén meghatározzák év végi hangulatunkat, ami ugye – minthogy minden vég egyben a kezdete is vala egy másik dolognak – az új évünk szeretetteljes kezdetének záloga is lehet.

Persze tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű, miközben biztos tudásom van arról is, hogy de igen, mégis. Mert egyszerűen valahonnan el kell kezdeni. És számomra a Karácsony éppen ez a kiindulópont. Azon egyszerű oknál fogva, hogy a szeretet minden emberi kapcsolat egyetlen értelmes, élhető

és átérezhető alapja. S a Karácsony – bármily patetikusan is hangzik ez napjainkban – a szeretet ünnepe.

S mint minden egyes dolgot, ami széppé teszi a világot, a szeretetet is gyakorolni kell. Nem csak úgy van, és kész, hanem energiát kell befektetni abba, hogy mindig ott legyen velünk, hogy képesek legyünk akkor is megélni, mikor nem csillognak raggatott díszei, hanem saját belső lelki tartalékunkból kell újramerítkeznünk.

S az ünnep, a maga csillogásával és külső-belső ragyogásával éppen ennek a tartaléknak a felhalmozását szolgálja. Mert kell a pillanat, amikor semmi más nem fontos számunkra, minthogy magunk köré gyűjtsük szeretteinket, és kifejezzük szeretetünket. Átöleljük őket tettel és lélekkel, és szavakkal és gondoskodással. Én szeretem a Karácsonyt azért is, mert már gyerekkoromban megtanultam szeretni. Szeretem a minden évben változatlanul ismétlődő karácsonyi vacsorákat, melyek menete minden évben ugyanaz, s mégis minden év felejthetetlenül egyedi.

A Karácsony a mi családunkban mindig úgy indul, hogy pont egy

Rajzok: Kukucska János grafikus

héttel korábban van, mint ahogy azt a rá való méltó felkészülés igényelné. Aztán persze kiderül, hogy pont időben van minden, és időben áll a fa, minden készen áll a karácsonyi vacsora elkészítéséhez,

Mikor gyerek voltam, azt hittem, Karácsonykor a Földre száll a Szeretet, és egyszerűen nagytakarítást végez a világban. Elsöpör minden haragot, bánatot és veszekedést, leporol minden embert kívül és belül, és hatalmas zsák csillogó és vidám szeretettel szórja meg az embereket. Nagy adagban magát adja. Mióta felnőttem, tudom, hogy így van.

időben elkészül a hal, a saláták, hirtelen megterül az asztal, és mindenki ünneplőbe öltözött, hogy aztán elindulhasson a nagy családi örömünnep. Mindig ugyanaz, mindig ugyanúgy, amitől mindig az az

érzésem van, hogy ennél már nem is lehetne szebb. És ezt ilyenkor ki is mondom, úgy, ahogy érzem, egyszerűen és emelkedetten, mert ezek nélkül a patetikusan egyszerű pillanatok nélkül az életünk szegé-

nyebb lenne, mondhatnánk, kevésbé emberi. Ezek azok a pillanatok, amikor hálát adhatunk a sorsnak, Istennek, hogy megélhettük.

Szóval én úgy szeretem a Karácsonyt, ahogy a szerelmes szereti kedvesét – egyszerűen szőröstül-bőröstül. Szeretem, mikor már mindannyian ott toporgunk az asztal körül, hogy minden a helyén legyen, ahogy egymás elől elbújva szedjük elő az ajándékokat rejtekhelyükről, hogy a fa alá kerüljenek, ahogy szépen kicsinosítjuk magunkat egymásnak, ahogy elérzékenyülünk az asztal köré gyűlve az egymásnak elmondott jókívánságoktól, ahogy kibontjuk az ajándékokat, és mindegyiknek együtt örülünk, ahogy előkerülnek a régi családi történetek, velük együtt azok, akik a gyerekeim számára már csak fotón meg a családi legendákban élnek, s ahogy az este az éjszakába nyúlik, mert annyira szép, hogy egyszerűen nincs kedvünk befejezni. És ilyenkor kézzelfoghatóvá válik a szeretet, ott van bennünk és velünk és körülöttünk, és nincs más dolgunk, mint átadni magunkat neki.

Görög Mária

Létezik-e a Mikulás? „A kis Virginia O’Hanlon New Yorkban született 1889-ben. 8 évesen, mint sok-sok más kisgyerek, ő is azzal nyaggatta a papáját, hogy mondja meg, a Mikulás valóban létezik-e. O’Hanlon papa, miután megunta leánykája szűnni nem akaró kérdéseit, azt találta mondani, hogy írjon levelet a New York Sun-nak és kérdezze meg őket, mondván: „Ami a Sun-ban megjelenik, az úgy is van.” Virginiának nem kellett kétszer mondani. Azonnal tollat ragadott és levelet írt a Sun-nak. Szülei legnagyobb meglepetésére, Virginia választ kapott a napilap vezető újságírójától, Francis P. Church-től. A cikk a ma már híressé vált, Yes, Virginia, there is a Santa Claus (Igen, Virginia, a Mikulás valóban létezik) címet viselte.

Kedves Szerkesztő, 8 éves vagyok.

Néhány pajtásom azt mondja, a Mikulás nem létezik. A papám azt mondja, ha látom, hogy megjelenik a Sun-ban, akkor az úgy van. Tessék megmondani nekem az igazat, létezik a Mikulás?

Francis Pharcellus Church

Virginia O’Hanlon Kedves Virginia, A kis barátaidnak nincs igaza. Ebben a szkeptikus világban már csak abban hisznek, ami szemmel látható. Úgy gondolják, amit a kis eszükkel nem foghatnak fel, az nem is létezhet. Virginia, minden embernek, legyen az kisgyermek vagy felnőtt, kicsi az értelme. Ebben a hatalmas Univerzumban az ember csupán egy kis hangya. Annyit fog fel ebből a hatalmas Mindenségből, amennyit az intellektusa elbír.

Igen, Virginia, a Mikulás létezik. Ugyanúgy létezik, mint a szeretet, a nagylelkűség és önfeláldozás. Ezek mind gyönyörűséget, örömöt visznek az életbe. Jaj, milyen sivár lenne az élet a Mikulás nélkül! Ugyanolyan szomorú lenne, mintha nem lennének Virginiák. Nem lenne gyermeki hit, költészet, romantika, hogy elviselhetővé tegye a létet. Semmi másban nem lenne örömünk, mint a száraz értelemben. A végtelen fény, mely a gyermekkort övezi, kihunyna.

Ne higgyünk a Mikulásban?! Ezzel az erővel ne higgyünk a Tündérekben se. Tudod, megkérhetnénk a papádat, hogy fogadjon fel embereket, akik Karácsony este a kéményeket figyelik. Hiába állna azonban minden kémény mellett egy őrszem, a Mikulást senki sem láthatja. És ez mit bizonyít? Semmit. A Mikulást nem láthatjuk, de ez nem jelenti, hogy nem is létezik. Látott már valaki tündetáncot? Bizony, az életben azok a legcsodálatosabb dolgok, amelyeket szabad szemmel nem lehet látni, amelyek létezését nem igazolja a tudomány.

Szét lehet szedni a kisbaba csörgőjét, hogy megnézzük, mitől csörög, ám a látható és a láthatatlan világ között olyan fátyol van, melyet a legerősebb ember sem tud széttépni. Csak a hit, a képzelet, a szeretet, a romantika képes pár pillanatra felvillantani a fátyol mögötti természetfeletti szépséget és ragyogást. Valóság mindez? Ó, Virginia, semmi más nem valóságosabb és maradandóbb. Igen, a Mikulás létezik és örökké létezni fog.

Ezer év múlva, nem is, Virginia, több tízezer év múlva is boldogságot fog csempészni az igazi gyermekek szívébe.”

A „The Sun” eredeti cikke

A Szeretet Ünnepe, amikor talán a világ is elcsendesül egy kicsit Advent, a várakozás időszaka. Az az idő, amikor Isten szent fiának, Jézusnak eljövetelét várjuk. De úgy várjuk-e a Megváltó születésének napját, ahogyan sok évvel, évtizeddel, élvszázaddal ezelőtt várták elődeink? Értjük-e ennek az időszaknak a jelentőségét, felfogjuk-e ma azt, hogy mit is jelent nekünk ez az ünnep valójában?

Az elmúlt évtizedek megváltoztatták az emberek gondolkodásmódját. Ma már sokak számára a karácsony csupán egy ünnep a többi között, melynek jelentőségéről, történelmi és spirituális lényegéről megfeledkeznek.

Az elanyagiasodás mára oda vezetett, hogy természetessé vált sokak számára, ha karácsony, akkor bevásárlóközpont és vásárlás, vásárlás, vásárlás. Pedig a karácsony nem erről szól, csak sajnos ma ezt érzékeljük belőle. Isten egyszü-

lött fiát nem ezért küldte a földre, hanem azért, hogy rajta keresztül megváltson minket bűneinktől.

Erről a mai kor embere úgy tűnik megfeledkezett.

A szeretet ünnepe eredetileg Jézus iránti szeretetünk ünnepe, mely az évszázadok során rámutatott arra is, hogy a szeretet az, amiből építkezni lehet, amiből erőt nyerünk, ami összeköt minket, és ami legyőz minden akadályt, bajt és gonoszt.

Ma egy olyan világot élünk, amikor minderről könnyen elfeledkezünk, amikor csak önmagunkkal foglalkozunk. Sajnos sokan önzőek lettünk, elfelejtettük azt, hogy mások iránt is felelősséggel tartozunk, elfeledkeztünk arról, hogy vannak embertársaink, akik talán sosem kaptak szeretetet, nem is tudják azt, hogy maga a szeretet fogalma mit jelent. De gondoljunk csak bele,

ha minden ember értené a szeretet lényegét, akkor talán a világunk is más lenne. Mondjuk ki igen, jobb, sokkal jobb.

Ma, amikor az anyagi javak hajszolása lett életünk fő célja, bizony már elfeledkeztünk a szeretet valódi lényegéről, pedig pont ez lenne az, ami összeköthetne minket, ami másként formálhatná a világ társadalmi normáit, mert a szeretetre az évnek nem csupán ebben az időszakában kellene gondolnunk, hanem mindennapjainkban is. Azonban a világ nem ilyen. Vallások és értékrendek ütköznek, hagyományok és ezekből eredő célok mutatnak utat, miközben bűneink szaporodnak.

De ebbe a világba születtünk, itt kell élnünk és megmutatnunk a jót, ami szeretet nélkül elképzelhetetlen.

Karácsonykor egy kicsit talán a világ is elcsendesül, alkalmat adva arra, hogy elmélkedjünk, elgondol-

Juhász Gyula: Karácsony felé Szép Tündérország támad föl szívemben Ilyenkor decemberben.

A szeretetnek csillagára nézek, Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet, Ilyenkor decemberben. …Bizalmas szívvel járom a világot, S amit az élet vágott, Beheggesztem a sebet a szívemben, És hiszek újra égi szeretetben, Ilyenkor decemberben. kodjunk azon, mi végre is születtünk a világra, mi a mi küldetésünk és mi a karácsony lényege. Szeretet, béke, egymás iránti odafigyelés és embertársaink iránti felelősség, de nem csak az ünnep idején…

Bella Árpád

…És valahol csak kétkedő beszédet Hallok, szomorún nézek, A kis Jézuska itt van a közelben, Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen, S ne csak így decemberben.

1902

JÓTÉK NYSÁG

24

BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNUNK!

„Nézz fel az égre! És lélegezz be néhányszor, jó mélyen. És gondolj arra – csak egy pillanatra –, hogy Csodában élsz, és benned is Csoda van!”

Itt a régóta várt pillanat! Mostanáig kóboroltál az üzletekben, plázákban, butikokban.

Mostanáig fizettél, szállítottál, főztél, sütöttél, csomagoltál, cetliket írtál, takarítottál, hurcoltad haza a fát, fölállítottad, gyertyákkal, izzókkal, angyalhajjal ékesítetted. Dolgoztál, robotoltál, igyekeztél, lihegtél és gyötörted a lelkedet: „Kit felejtettem ki?” És most végre itt van mindenki. Akikre azt mondja a nyelvünk: a hozzátartozóid.

Jó szó.

A sokmilliárd ember nem tartozik hozzád.

Ezek igen. Ők jönnek el az ágyadhoz, ha beteg leszel, és ők állnak majd legközelebb a koporsód körül.

A többi ember távolabb él tőled.

Most itt van körülötted az a néhány ember, aki a sorsod játékában főszerepet kapott, nem tudni miért. Mint egy színdarab fontos jelenetében, összejöttek mind, csomagokkal, éhesen, türelmetlenül, zajongva, zűrös és csillagtalan lélekkel – mert manapság a lelkünk zűrös, zaklatott és csillagtalan.

Az is lehet, hogy nincs itt senki.

Most van az a pillanat, karácsony estén, amikor rádszakad az érzés, amit a hétköznapok során nem éreztél, mert megszoktad – hogy egyedül élsz. Nincs senkid.

Sokan éljük át ilyenkor a magányt. És sokan a lázas nyüzsgést, a zajt, a zűrzavart, az örömöt, hogy együtt vagyunk végre… és azt is, hogy ebből az „együttből” hiányzik néha a meghittség.

Még jó, ha a fa körül elhangzik a „Men�nyből az angyal”, de ez sem az igazi, mert a mohó szemek a földet kutatják, a fa alatti csomagokat: „Mit hozott Jézuska?”

Ady Endre

Karácsonyi rege Harang csendül, Ének zendül, Messze zsong a hálaének, Az én kedves kis falumban Karácsonykor Magába száll minden lélek.

– Úgy mint régen – Fohászkodni, De jó volna megnyugodni.

De jó volna mindent, mindent, Elfeledni, De jó volna játszadozó Gyermek lenni.

Igaz hittel, gyermek szívvel A világgal Kibékülni, Szeretetben üdvözülni.

Minden ember Szeretettel Borul földre imádkozni, Az én kedves kis falumba A Messiás Boldogságot szokott hozni.

Karácsonyi útravaló Elfelejtettük, hogy Jézuska nem hoz semmit.

Neki sem volt semmije.

Csak egy szál köntöse, arra is kockát vetettek a katonák, halála után.

Jézuska csak békét tud hozni. És csendet a szívben. És szeretetet – ami a világ legnémább, legnyugodtabb, legszótlanabb állapota. És láthatatlan.

Nincs benne lihegés. És nyugtalanság. És idegesség. És lárma.

Szertelen lélekkel nem lehet szeretni. Benne van a csodálatos magyar szóban: hogy aki SZER-telen, az nem SZER-et.

Nyugodj meg.

Találj egy pillanatot, vagy kettőt, és menj ki a levegőre. És szívd be magadba az éltető, friss levegőt.

Mélyen. Jó mélyen, és többször is.

Sóhajts ki, és lélegezz be.

Lassan, mert a sóhajtás és a lassú, mély lélegzés megnyugtat. És ha egy kicsit megnyugodtál végre, nézz föl az égre.

Ha csillagos az ég, válassz ki egy csillagot.

Ha felhős, tudd, hogy a csillagod azért ott van, csak nem látod, mert felhő takarja.

Ha hull a hó, hagyd, hogy arcodra hulljanak a hópihék: az angyalok küldik neked, a végtelenből – és ingyen.

Álarc nélkül...

Nézem a rohanó várost

Nézem a nőket, akiket újságok öltöztetnek és a pasikat, akiket hárombetűs márkanevek irányítanak. Álarcok mögé bújva, festett vigyorral a képükön gyűrik a métereket. Sokuk okos telefonon lóg, észre sem veszik, hogy mellettük ül, akivel épp esemeseznek.

S mikor találkoznak, olcsó játékokkal kábítják egymást, ahelyett, hogy őszinteséggel hidakat építenének a másikhoz. A média boldogságot ígért nekik, azt mondta, ha felveszik az álarcot,

Éld át a csodát.

A mindenséget – és önmagadat. És most figyelj jól: A karácsony a születés ünnepe.

Valaminek vége van – és valami most jön létre.

Bárhol.

Akár egy istállóban is. Állatok között, segítség nélkül, egy gyűlölettel teli, sötét világban, ahol a kis Jézus született.

Mindegy.

Csak szüless meg.

Szüld meg magad.

Lobbantsd lángra a szívedet, s hagyd, hogy ez a lángocska az egész elmúlt éved sötétségét eloszlassa!

Várj egy kicsit, míg érzed, hogy a kis gyerekláng megerősödik benned. És utána menj vissza a hozzátartozóidhoz.

Vidd be nekik a békédet. És az új arcodat. És azt a meggyőződésedet, hogy az életünk díszlete nem egy szoba –hanem az egész világmindenség. És a legszebb ajándék: egy mosoly.

Egy ölelés.

Vagy még az sem – csak egy gondolat: „Szeretlek”.

minden rendben lesz. De nem ez történt. Hogy miért? Mert bármibe is csomagolod magad, csak az határoz meg, aki a szívedben vagy. S ha megkeményíted magad, mondván, nem okozhat neked senki fájdalmat, olyan útra lépsz, amelyen boldoggá sem tehetnek.

Meg kellene hát tanulnunk újra szívvel látni egymást. Újra szeretni, menni, élni.

Lefordulok a sarkon, és egy idős asszonyt látok. Hátát megtörte az élet. Apró kezét gyűrögeti, mint va-

A templomba Hosszú sorba Indulnak el ifjak, vének, Az én kedves kis falumban Hálát adnak A magasság Istenének.

Mintha itt lenn A nagy Isten Szent kegyelme súgna, szállna, Az én kedves, kis falumban Minden szívben Csak szeretet lakik máma.

II. Bántja lelkem a nagy város Durva zaja, De jó volna ünnepelni Oda haza.

De jó volna tiszta szívből

III. Ha ez a szép rege Igaz hitté válna Óh de nagy boldogság Szállna a világra.

Ez a gyarló ember Ember lenne újra, Talizmánja lenne A szomorú útra.

Golgotha nem volna Ez a földi élet, Egy erő hatná át A nagy mindenséget, Nem volna más vallás, Nem volna csak ennyi: Imádni az Istent És egymást szeretni…

Karácsonyi rege, Ha valóra válna, Igazi boldogság Szállna a világra…

JÓTÉKONYSÁG Felelős szerkesztő Vajda Márta Szerzők Bella Árpád, Görög Mária, Kirschner Péter, dr. Mérő Éva, Mozga Márta Szádvári Lídia és civil szervezetek munkatársai Tördelés, nyomdai előkészítés Szabó László • www.layoutdesign.hu Webdiesigner, webtördelés Bella Árpád • bellaarpad@gmail.com Terjesztés rendezvényeken és interneten díjmentesen Nyomás: Ringier Nyomda Az újság időszakonként nyomtatott formában, köztes időben elektronikus változatban jelenik meg.

Terjedelem: 8–24 oldal. • ISSN 2064-3365 (Nyomtatott) • ISSN 2064-3373 (Online) A tartalom szabadon közölhető forráshivatkozással.

A JÓTÉKONYSÁG újság a Civilkomp Alapítvány tulajdona www.civilkomp.hu | info@civilkomp.hu A JÓTÉKONYSÁG újságok megjelenését az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatta.

Kiadó és szerkesztőség: Alterra Kiadó • 1126 Budapest, Hollósy S. u. 4.

Médiaajánlat: egyedi tárgyalások alapján

(Müller Péter)

lami papírgalacsint. Rám néz, mosolyogni kezd. Viszonzom. Veszek tőle a pogácsájából. Amikor több pénzt akarok adni neki, megrázza a fejét, és megsimogatja a kezem.

Nem szólunk. Nem kell. Mert rám néz, és szemében ott ragyog az élet, amit egész nap kerestem. S akkor megértem, nem veszett el a szépség, amellyel születünk. Talán csak nem vesszük észre. Az élet gyönyörű erdejében terjed a beton, s a butaság, mint a gaz, de míg dobban a szívünk, s míg meglátjuk egymást

a rohanásban, addig van remény.

Perceink lassan elhalványodnak az időben, mint a hold viaszos fénye a felhőkben. Úgy kellene hát élnünk, hogy majd azt mondják rólunk, méltók voltak embernek lenni, mert törődtek egymással.

Ezt kívánom mindenkinek. Lássátok meg egymást. Szeressetek, menjetek, éljetek!

(VM szerk. facebook nyomán – képforrás: galeria-hir24.hu és szalok.hu)

Mindenkinek áldott Karácsonyt, és jótékony új esztendőt kíván szerkesztőségünk!

Támogató: Emberi Erőforrások Minisztériuma

„Isten rajtad: végtelen könny; Isten benned: végtelen mosoly.” (Weöres Sándor: Egysoros vers)