Össznemzeti boldogság? SMS-nyakból fel a fejjel! Interjú Bátori Zsuzsanna Alexander-technika tanárral 3. oldal
Agressziókutató: A probléma megoldásra kell hangsúlyt helyezni Interjú Dede Éva pszichológussal 4. oldal
JÓTÉK
színes újság a jóról, a civilekről
Adatszolgáltatási dilemma
Alapítványok feketén-fehéren
„Szolgáltatással” zsarolják az alapítványokat?
Talán nincs már olyan hazai civil szervezet, amelyik ne hallott volna arról a szolgáltatást kínáló cégről, amelyik sokak szerint fenyegető magatartással kezdeményez szolgáltatás eladást. A megkeresés lényege, hogy készítenek egy kiadványt, amolyan who is who-t, és ebbe valaki bekerül, vagy nem kerül be. A nonprofit. hu-n december elején szintén megjelent egy közlemény, amit eljuttattak civilek hozzánk. Az újságot gondozó Civilkomp Alapítványt is felhívta egy - kétségkívül rámenős hangú - ügyintéző karácsony előtt egy nappal. Akkor azt kértük tőle küldje el a médiacég ajánlatát írásban, és visszajelzünk miután mi végig gondoltuk az ajánla-
Hangoló
Minden napi örömök Még kicsit ünnepi hangulatban, a szokásos év eleji álmodozások szellemében, de már a gyors tempójú hétköznapokban járunk: aktualitásokkal egészítetjük ki a téli újságot, egész éves jótékonyság programokat indítunk el. A karácsony, az újévi tűzijátékok, a téli örömök, fahéjas illatok, ízek, imák és a pihenés ideje után máris a közéleti aktualitások, fontos célkitűzések töltik meg képernyőinket és persze a szívünket is. A mit vegyek, vegyek-e egyáltalán valamit vagy élményt: együttlétet, időt, odafigyelést adjak? Ezek a kérdések minden bizonnyal sokak fejében kavarogtak nemcsak az ünnep idején, hanem év közben is. Hogyan leljünk örömöt az adásban-elfogadásban? Hogyan leljünk rá a közjóra? Beszélhetünk-e nemzeti össz boldogságról? Mik a kilátások arra, hogy egyszer szót értünk egymással szélesebb körben. Egy interjúsorozatban ezzel a kérdéskörrel foglalkozunk. Közéleti szereplők válaszoltak a feltett kérdésre és mi is megosztjuk saját gondolatainkat a témáról, továbbá egy 2016-os programsorozat előzetese is bekerült a hátoldalra. Mindemellett sok jótékony gondolatot, verset, civilek, cégek eseményeiről tudósítást, elgondolkodtató írást adunk át az olvasóknak. Minden kedves olvasónak, partnernek sikeres, jótékony újévet kívánunk! Szeretettel, Vajda Márta
Nem mondhatunk le az örömteliségről - interjú Dr. Czafrangó János közgazdásszal
4. oldal
Közös értékek és érdekek kellenek - interjú Dr. Gulyás Kálmánnal
5. oldal
Kilencen vették át az Aranyanyu díjat - tudósítás
7. oldal
Rostás Árpád bölcsője Charlotte hercegnőnek tudósítás
8. oldal
Karinthy Frigyes: Laza lelki tartás - ma is aktuális publikáció 1934-ből
9. oldal
NYSÁG
IV. évf. | 2015. december - 2016. január | ajándék újság Közjó keresztény-konzervatív szemmel
CÍMLAPSZTORI
Az a hír járja, hogy egy titokzatos cég telefonhívásokkal készít elő, amolyan „ijesztő rámenősséggel”, diktátumszerűen átvizsgálást alapítványoknál...
Közjó templomos lovag szemével: Adni jó! Interjú Ungvölgyi Jánossal 5. oldal
tukat. De nem küldtek semmit, és azóta sem hívtak. Az, hogy szolgáltatás vagy tényleges zsarolás van a levegőben bennünket is érdekelni kezdett, hiszen a Civilkomp évek óta azért dolgozik, hogy a szervezetek kommunikációja jó legyen, hogy a megszerzett bizalmat meg tudják tartani, hogy felismerjék a feléjük irányuló kommunikáció lényegét és ők maguk is helyesen küldjenek ki üzeneteket a célközönségükhöz. És most azt tapasztaltuk, hogy képesek megijedni, kapkodni, néhányan még félni is. Ez pedig nincs jól így! Vajon miért is nem tudják kiszűrni ki, milyen módon közelít feléjük, miért van riadalom a nyugalom helyett... Több bejelentés érkezett hozzánk ezügyben, ezért utána mentünk, körbe jártuk kicsit mi is a kedélyeket felkavaró „Alapítványok feketén-fehéren Média Zrt.” ajánlatát és az esetleges teendőket is az olvasók elé tárjuk most. A témát fontosnak tartjuk, leg-
Legyünk igazán jók!
alábbis a téren, hogy információkkal lássuk el a civil szektor munkatársait mikor, kinek, miben kell rendelkezésre állniuk adatszolgáltatással. Interjút készítettünk Fülöp Attilával, a civil társadalmi ügyekért felelős helyettes államtitkárral, és civil szervezetek körében is végeztünk röpke közvélemény kutatást. Volt, aki belement a szituációba, volt, aki képes volt az ajánlattevőnek nemet mondani. És ennyi lenne tulajdonképpen mindig minden az életben. Az egyszerűt nem kell bonyolítani... Egy állatvédő szervezet vállalta, hogy megosztja röviden véleményét. Ez is olvasható az interjú után, a hátoldalon.
Szerencsém volt egy konferencián találkozni és röviden szót váltani a jóról, jótékonyságról Dr. Surján László orvos-politikussal, aki népjóléti miniszter is volt és lényeges tulajdonsága, hogy keresztény-demokrata. Fontos, hogy elmondja véleményét a közjóról. Öröm, hogy interjút adott az ünnepi újságnak.
Interjú Fülöp Attila helyettes államtitkárral a szóban forgó ügyről és a közjóról...
Képviselő úr nagyon találó kérdést tett fel miközben a Jótékonyság újságot kezébe vette találkozásunkkor. Jóleső mosollyal, de kissé kikerekedett szemmel a következő-
- Ahogy a nonprofit.hu-n olvashatjuk zsarolásos attitűddel „rossz kampányt készítenek elő.” Ön szerint létezhet, hogy ilyesformán bárki kampányt készíthet elő, Ön szerint? - A kérdést azok tudnák megválaszolni, akik a szóban forgó megkereséseket intézik. Magyarországon több mint 60 ezer civil szervezet van. Közülük pályázatainkon évente 4-5000 alapítványt, egyesületet támogatunk. (Folytatás a 12. oldalon)
Közjó a bankszakember szemével
Hívő ember a pénz világában
Gondolná valaki, hogy a bankszakmában dolgozik olyan ember, akinél a pénzen megvehető földi dolgok ugyan fontosak, de a materiális javak nem kerülhetnek a spirituális értékek elé.
Szerencsém volt megismerni Bartha Lajost, aki az MNB-nél dolgozik, mellette református gyülekezet, kórus szervezésében vesz részt évek óta. Vállalta, hogy megosztja gondolatait az egyéni jó és a közjó elérésének módjairól Folytatás a 2. oldalon
Majka, a jótékony! Majoros Péter kiadta két hétre a Facebook oldalát, amire egyben felkéri az ismert közszereplő-társait is. Hálót ad, hogy halat foghassanak azok, „akiket a kényszer és a szükség hajt, nem a profit” - ahogy fogalmazott facebook oldalán a médiaszemélyiség. Folytatás a 2. oldalon
ket mondta: „Ez a cél (jótékonyság, jóság terjesztése - a szerk.) nagyon rendben van, de kérdezem én: mikor lesznek az emberek igazán jók és valóban jótékonyak?” - Ön hogyan látja, mikor? Miért nincs a gyakorlatban több jótett? - Sokkal több jótett van, mint amennyiről tudunk. Ez helyes: nem kell a jótettekkel büszkélkedni. Ne tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. Amikor nemrég Bukarestben leégett egy mulató, hosszú sorokban álltak az emberek, hogy vért adhassanak. Nálunk is sikeresek a nagy gyűjtések: jót tenni jó. De kell valami külön hatás, hogy ez előjöjjön az emberekből. Mégis, a többség talán még mindig magát szereti, csak magával törődik. Kevés a jó példa. Nemcsak arról kel-
lene tudósítani, hogy valaki megverte, netán megölte a másikat, hanem arról is, ha jót tett vele. Mert az ember példakövető.. Folytatás a 3. oldalon
Audrey Hepburn hitvallása - csók és csodák minden mennyiségben -
Vasné dr. Egri Magdolna marketing-szakközgazdász a szakmaiságon túl a szívünkről beszélt. „Kicsinek is tanuljunk meg örülni” mondja. Az interjú elején az általa nagyra becsült színésznő, Audrey Hepburn mondását és fényképét ajánlotta, egyetértve minden szavával... Folytatás a 3. oldalon
Közjó a helyettes államtitkár szemével
Nemzeti összboldogság? - összefogással, több mosollyal -
Öröm számunkra, hogy évek óta szívesen megosztja véleményét a jelenleg kiemelt társadalmi ügyekkel foglalkozó helyettes államtitkár, aki most többek között azon gondolkodtatja el az újság olvasóit, hogy vajon miért panaszáradat érkezik a „hogy vagy?” kérdésre adott válaszainkban, ahelyett, hogy apró örömeinkről váltanánk szót. Dr. Latorcai Csabát, a Miniszterelnökségen arról is megkérdeztük, hogy az össztársadalmi problémák megoldását, a közjó elérését miben látja... - Államtitkár úr, Ön miket tart hatékony megmozdulásnak, jó szemlélet- és tudatformáló eszközöknek? - A leghatékonyabb eszköz a hiteles példa és a személyesen megélhető élettapasztalat. Hadd mondjak egy, a jelenben is fennálló súlyos problémát, amelyre sikerült közösen jó válaszokat találnunk: ma a Kárpátmedencében élő mintegy 14 milliós magyarságon belül a legveszélyeztetettebb, legnehezebb sorsú közösség a kárpátaljai magyarság. Példaértékűnek tartom, ahogyan az ő érdekükben az elmúlt másfél-két évben megmozdultak az egyházak, civil szervezetek, intézmények vagy akár egyes cégek,
és Magyarország Kormányával közösen számos jótékony célú akciót és programot szerveztek és szerveznek ezekben a hetekben is a kárpátaljai és ukrajnai magyar, ruszin, ukrán és más nemzetiségű embertársaink szenvedéseinek enyhítésére, támogatásukra. E kezdeményezésekről újra és újra hírt adtak és adnak a közszolgálati és a kereskedelmi médiumok is. Ezek azok a hiteles és jó példák, amelyek egyre több embert késztetnek arra, hogy maguk is önkéntes segítővé váljanak, és amelyek a leghatékonyabban formálják az egyének és a közösség szemléletét és attitűdjeit. - Lehet-e mindenkinek jó a közjó? - Meggyőződésem szerint, igen.
Az anyagi javak megléte természetesen fontos, ugyanakkor – különösen így, adventhez és a karácsonyhoz közeledve is – az egymás felé fordulás és az egymásra figyelés erősíti az együvé tartozást. Egy-egy jó szó, vagy mosoly sokszor többet ér, mint bármilyen ajándék. Növeli annak érzését, hogy nem vagyunk egyedül. - Hogyan-miben mérhető az össznemzeti boldogság (GNH)?
„A világot soha nem a nemek, hanem az igenek viszik előre.” (Böjte Csaba)
Folytatás a 2. oldalon
JÓTÉK NYSÁG
2
KÖZÉLET A KÖZJÓÉRT | HÍREK
2016 márciusában egy újszerű konferenciát és programsorozatot indítunk útjára, aminek a lényege, hogy a közjóhoz való hozzájárulás örömteliségének milyenségét mérhetővé tegyük hazánkban is. Mindeközben a panaszkultúra megváltoztatására is kísérletet teszünk: kerekasztalokkal, konferenciával, Jótékonyság újságokkal, könyvvel, aktivitásokkal a jó terjesztésére szövetkezünk a közszféra, a gazdasági és nonprofit szektor, a tudományos közélet és marketing szakma szereplőivel. A témában most interjút adtak Bartha Lajos bankszakember, Bátori Zsuzsanna Alexander-technika tanár, testtudat szakértő, Bozzai Lajos személyiségfejlesztő, NLP tréner, Dr. Czafrangó János közgazdász, Dede Éva pszichológus-agressziókutató, Dr. Gulyás Kálmán mediátor, korábbi egyházügyi és civilkapcsolati államtitkár, Dr. Latorcai Csaba helyettes államtitkár, Dr. Surján László orvos-politikus, korábbi népjóléti miniszter, Fr Ungvölgyi János templomos lovag, civilszervezeti képviselő, Vasné dr. Egri Magdolna marketing-szakközgazdász. Kommunikációs tanácsadók Görög Mária szerkesztő-riporter és Vajda Márta újságírószerkesztő is elmondják gondolataikat a témáról, amolyan jótékony mese formájában egy másik rovatoldalon. Az interjúkat készítette: Vajda Márta
Közjó a bankszakember szemével
Hívő ember a pénz világában
Folytatás az 1. oldalról - Összeegyeztethető a jézusi út és a pénz világa az Ön életében? - Én egy speciális bankban, a Magyar Nemzeti Bankban dolgozom, ami nagyon különbözik a kereskedelmi bankoktól, mert éppen az a feladata, hogy a közjót, a társadalmi érdekeket érvényesítse a pénzügyi szektorban. Ennek megfelelően az általam vezetett területen például nem gyűjtünk betétet, vagy nyújtunk hitelt, hanem fejlesztjük és ellenőrizzük a pénzforgalmat, és a fizetési rendszereket. Ugyanakkor azt gondolom, hogy ha egy kereskedelmi bankban dolgoznék, ott is az lenne a feladatom, hogy a keresztény értékek képviseljem, hiszen Jézus is az olyan emberek társaságát kereste, akik nehéz szakmákban dolgoztak, és az emberek megvetették őket. Azért ment hozzájuk, mert nekik volt rá leginkább szükségük. - Státusszimbólumok pénzen megvehető dolgok, ezek az (ál)értékek a ma emberét elkápráztatják, átmeneti örömökkel töltik el... A csoportnorma megköveteli a megfelelni akarást, de boldoggá vajmi kevéssé teszi az egyes embereket. Ezért, ha valamikor, akkor mostanában fontos csak igazán a jézusi szemlélet, az önzetlenség, a szeretetből adás, a nem pénzen vett örömök megélése, a biblia által közvetített erkölcsietikai életszemlélet napi szintű gyakorlása. Ön szerint hogyan lehet része a mindennapjainknak a lelkiségben talált megnyugvás, amikor a fogyasztással viszonylag könnyen megélhető ’jóérzések’ csábításával
találjuk magunkat szembe mindenhol? - Ma nagyon nehéz figyelmen kívül hagyni a külvilág nyújtotta élményeket és vágytárgyakat, mert mindenhonnan és minden érzékszervünket célozva az folyik, hogy mit vegyünk meg, amitől boldogok lehetünk. Nem lehet úgy se írott se elektronikus médiát, televíziót, rádiót élvezni, hogy ne reklámokkal tömjenek bennünket. Ebben a helyzetben folyamatosan arra kell emlékeznünk, hogy mit tartott fontosnak az életben a boldogsághoz Jézus, akinek nem volt semmilyen vagyontárgya, vagy Pál apostol, aki nagyon kevéssel megelégedett. A legfontosabb védelmi eszköznek személyesen azt tartom, hogy ne csak azokra nézzek irigykedve, akik szemmel láthatóan jobban élnek mint én, hanem mindig az is jusson eszembe, mennyi ember él sokkal nehezebb körülmények között. - A munkahelye a pénzvilág. Hogyan éli meg hitét abban a szférában? Kollégáinak mit ad át belőle? - A pénz régóta nagyon fontos szerepet játszik az emberek életében. Ez már a Biblia írásának idején is így volt, nem véletlen, hogy rengeteg történetben tanít bennünket arra, hogyan viszonyuljunk a sok pénzhez, vagyis a gazdagsághoz illetve a kevéshez, azaz a szegénységhez. Ma is fontos feladatunk, nekünk keresztényeknek, hogy ezeket az üzeneteket közvetítsük a körülöttünk élőknek. Ugyanakkor a munkahely érzékeny környezet, főként ha az ember vezető beosztásban van. Rólam tudják a kollégáim, hogy hívő keresztény vagyok és amikor valami-
Majka, a jótékony!
Folytatás az 1. oldalról
Kampányba kezdett az ünnep közeledtével december 1-jén és erre szólította fel masszív facebook rajongótáborral rendelkező celebtársait is. A posztot december elején megosztottuk a Jótékonyság újság facebook oldalán és most az ünnepi újságban is helyt adunk a felhívásnak, mert szerintünk is követendő egyedi ajánlatról van szó: „December 1! Nekem itt kezdődött a tél mindig mikor gyerek voltam! Soha nem érdekelt a naptári marha-
ság. Jön a Miku egy pár nap múlva, és utána megint lehetett kutatni az ajándékok után! Nem akarok közhelyes lenni, hogy egy csomó embernek mennyire más ez az ünnep és nincs boldog karácsonyuk, sőt az egèsz életük arról szól, hogy küzdenek. Napról napra élnek, betegek, nincstelenek
vagy egyszerűen boldogtalanok! Tele lesz a facebookunk ezekkel a hírekkel és levelekkel ebben a hónapban /is/. Hetente 500.000-1.000.000 ember látja azokat a posztokat amiket kirakok. Ez óriási szám! Rengeteg cég nagyon sok pénzt fizet azért, hogy a termékük eljusson ennyi lehetséges vásárlóhoz. Én viszont szeretném, ha most két héten keresztül inkább azoknak az embereknek a kérése jutna el ehhez a rengeteg emberhez, akiket nem a profit, hanem a kényszer hajt! December 1-7, aztán december 1623. között két hétre kiadom ezeknek az embereknek a Facebook oldalam! Aki segítséget vár írjon! Minimális szűréssel próbálom kivédeni majd azokat, akiket esetleg nem a jóindulat vezérel, de írjatok bátran, én megosztom és ha sikerül szebbé vagy könnyebbé tenni az ünnepeket akkor egy nagy yeeeee! Örülünk! Valamint: Kasza Tibi, Rúzsa Magdi, Caramel, L.L Junior, Essemm, Nótát Mary, Vastag Csaba, Rubint Réka, Kiss Ádám, Flour Tomi és természetesen az összes magyar közéleti embert aki masszív táborral rendelkezik, ha van kedvetek csatlakozzatok hozzám! Písz! (Természetesen mindenkit kérek, hogy megosztással segítsen és azoknak az újságíróknak is kérem a segítségét, aki egész évben árgus szemekkel figyelik a facebookomat! Köszönöm!)”
lyen fontos emberi kérdésről beszélgetünk mindig igyekszem képviselni az ebből fakadó értékeket. Szakmai vitákban természetesen ez nem jelenik meg közvetlenül, viszont remélem, hogy a személyiségemből akkor is érzékelhető, hogy másképp állok a kérdésekhez, Vezetőként pedig az emberekkel való bánásmódban igyekszem hasznosítani, amit a Biblia híres vezető személyiségeitől tanulni lehet. - A közismert mondás szerint két dolog határoz meg bennünket, a türelmünk, amikor nincs semmink, és a viselkedésünk, amikor mindenünk megvan. Ez a gondolati összefüggés a „rászorulók” részéről a kérnikapni-megköszönni tudást, a tehetősebb réteg részéről az adni tudást, az önzetlenséget, az adakozásra, a jótékonyságra való hajlamot hangosítja ki. Ön hogyan ítéli meg a pénz szűkösségét és a kreativitás hangsúlyozását a társadalmi ügyek megoldásában? Lehet-e pénz nélkül bármit tartósan megoldani? - Számos hazai és nemzetközi példa létezik a múltból, amikor egy meghatározó egyéniség jelentős kezdőtőke nélkül, de szilárd elképzeléssel vágott neki egy feladat megoldásának és sikerre vitte. Nekem ez azt mutatja, hogy a vízió, az ötlet legalább olyan fontos, mint a pénz, illetve, hogy egy jó gondolathoz előbbutóbb lehet pénzt is szerezni. Ma inkább az a gond, hogy szívesebben letudjuk a társadalmi felelősségvállalást a pénzünkkel és kevésbé szívesen ajánljuk magunkat, a drága időnket. Ez pedig azzal jár, hogy elveszítjük azt a nagyon jó élményt, ami akkor jön, amikor valóban mi magunk teszünk személyesen valamit valakiért. - Véleménye szerint mitől áldozna több cég civil szervezeteken vagy akár az egyházon keresztül megoldható társadalmi problémákra? - Volt lehetőségem olyan döntéshozásban részt venni, amikor támogatási összeget kellett szétosztani különböző, egymással versengő jó
célok között. Nekem mindig három dolog volt meghatározó. Az egyik, hogy látszott-e a terv átgondoltsága, a másik, hogy mindig konkrétan tudjam, mire költik el a megítélt ös�szeget, a harmadik pedig az, hogy lehetőségem legyen nyomon követni a cél teljesülését. Ezen felül természetesen az is növeli az adakozókedvet, ha a projekt valamilyen szempontból érinti a döntéshozókat, azaz vagy olyan embereknek, szervezeteknek adhatnak, akiket személyesen is ismernek, vagy például a lakóhelyükön támogathatnak arra érdemes célokat vagy rászorulókat. - Lehet-e mindenkinek jó a közjó? - Pár éve publikáltunk egy pénzügyi jellegű tanulmányt a különböző fizetési módok társadalmi költségeiről. Ebben is nagyon jól érzékelhető volt, hogy ami a társadalom számára egyértelműen előnyös, az nem feltétlenül előnyös az összes érintettnek. A cél mindenesetben az, hogy a lehető legszélesebb társadalmi rétegek szempontjait részesítsük előnyben, és ne feltétlenül a leghangosabbakét. Sok esetben ugyanis pont az a probléma, hogy a legelesettebbek nem is tudják megfelelően képviselni az érdekeiket, ezért van szükség olyan civil szervezetekre és számos esetekben a hatóságokra, akik ezt megteszik helyettük. Ha csak a legutóbbi devizahiteles össztársadalmi pénzügyi katasztrófára gondolunk, egyértelműen látszik, hogy a legtöbb hitelfelvevő nem látta át a pénzügyi kockázatokat, sőt még azt sem teljesen, hogy milyen következmények lesznek, ezért a hatóságok léptek fel az ügyfelek érdekében a még nagyobb baj megelőzése érdekében. - Hogyan-miben mérhető az össznemzeti boldogság (GNH)? - Valószínűleg ismert az olvasók előtt is a legutóbbi OECD boldogságkutatás eredménye, ami azt vizsgálja, hogy egyes országok lakosai mennyire elégedettek az életükkel. Ebben a listában számunkra két rossz hír van. Egyrészt Magyarország a rangsor leghátsó részében helyezkedik el, másrészt nagyon sok tőlünk sokkal fejletlenebb, azaz szegényebb ország lakói vallották magukat sokkal boldogabbnak. A tanulmány szerint a jövedelmi viszonyok mellett, a munkanélküliség, a rossz
egészségi állapot és a baráti kapcsolatok csekély száma befolyásolja leginkább negatív irányba az elégedettséget. Azt tudjuk, hogy idehaza az első háromban elég rossz volt évekkel ezelőtt a helyzet, de most van némi javulás, viszont nekem sokkal rosszabb üzenet az utolsó. Sajnos valóban megfigyelhető egyfajta elidegenedés a társadalomban, amit jól mutat az egyedülállók folyamatosan növekvő száma és a sok széteső család is. Talán nem véletlen, hogy jobban érzik magokat azokban az elmaradottabb országokban, ahol ma is sokkal erősebbek a családi kötelékek és az emberi kapcsolatokra nagyobb hangsúlyt helyeznek. - Meghatározható-e egy össztársadalmi jóléti minimum? (nem létminimum!) - Néha, amikor látom a létminimum számokat, elcsodálkozom, hogy hogy lehet ilyen alacsony ös�szegekből megélni Magyarországon. Azt gondolom, minden ország, így Magyarország esetében is meg lehet határozni azt az összegszerű minimumot, ami azt biztosítja, hogy a mindennapokat egzisztenciális nehézségek nélkül lehessen élni. Ugyanakkor nálam a jólétnek van egy lelki dimenziója is, mert szerintem tökéletes anyagi biztonságban is lehet nagyon boldogtalan az ember, és az azt jelenti, hogy nem él jólétben. Gondoljunk csak azokra a szembeötlő esetekre, amiket híres és gazdag színészek, sportolók, üzletemberek életéről nap-mint nap közvetít a média. Nekem az nem jólét, hogy rengeteg pénze van valakinek, de szenvedélybetegségekkel küzd, tönkremegy a házassága, vagy a családi baráti kapcsolatai. Nagyon kevés kiegyensúlyozott, jó példát látunk magunk előtt, amit érdemes lenne követni. - Kitűzhető-e reális célként a panaszkultúra megváltoztatása? - Természetesen kitűzhető, sőt ki is kell tűzni. Én hiszek abban, hogy Isten a családot és a közösségeket azért teremtette, mert ezeknek van meghatározó szerepe a társadalom formálásában. Bár rengeteg próbálkozás volt az elmúlt évszázadokban arra, hogy fentről, a politika, gazdaság vagy más ideológiai eszközök felhasználásával formálják a társadalmat, én nem hiszem, hogy ez tar-
tósan működőképes. Sokkal inkább azt gondolom, hogy az egyénen és a családokon, valamint a közösségeken keresztül, alulról lehet a gyökeres és sokáig tartó változást elérni. Az viszont igaz, hogy ez sokkal lassabban megy. De ha a kereszténység elmúlt kétezer évére gondolunk, akkor láthatjuk, hogy az emberi formában megjelent Jézus Krisztus, illetve az őt követő egy maréknyi ember közössége, milyen máig tartó hatással volt a világra. - Van-e erre konkrét javaslata? - Azt gondolom, hogy a mai fogyasztói társadalomban éppen ebben nagy a felelőssége a mai keresztényeknek. ”Csak” annyi a feladatunk, hogy igazi keresztényként tudjunk viselkedni, ami alapvetően két dolgot jelent ebben az összefüggésben. Egyrészt nem azt fogjuk folyamatosan keresni, hogy milyen földi kincseket gyűjtsünk magunknak, mert akkor a hiányuk sem fog annyira fájni, másrészt pedig az lenne jó, ha a félig töltött poharat nem félig üresnek, hanem mindig félig telének tudnánk látni. Amennyiben ezt tudjuk hitelesen közvetíteni a közvetlen környezetünknek, akkor esélyt látok arra, hogy lassan, de előbb-utóbb csak kihal a panaszkodás kultúrája, - Advent van, milyen öröm érte mostanában, ami az ünnepvárást még szebbé teszi? - Nagyon sok apró öröm ért az elmúlt napokban a munkahelyemen és a magánéletben is. Talán az egyik legfrissebb élményem, hogy lakóhelyemen a múlt hétvégén átadhattam egy olyan díjat, aminek az ötlete egy barátommal együtt tőlem származott 12 évvel ezelőtt. A díj neve: Örülünk, hogy megszülettél. Minden olyan gyermek, aki a településünkön születik kap egy kis anyagi támogatást és egy falevelet, amit a szülők felhelyeznek egy olyan életfára, ami egyre inkább terebélyesedik, mert az alapítás óta közel 2000 gyermek részesült a díjban. Az ünnepi beszédben pont az adventi várakozással kötöttem ös�sze a gyermekvárás örömét, hiszen mindkettő arról szól, hogy várunk egy kisgyermekre, aki megszületik. Az egyik esetben a sajátunkra, a másikban pedig arra, aki megváltoztatta a világot 2000 évvel ezelőtt.
Nemzeti összboldogság? - összefogással, több mosollyal -
Folytatás az 1. oldalról - Talán érdemes lenne mozgalmat indítani, amelynek lényege az, hogy az emberek egymástól úgy kérjenek, vagy köszönjenek meg valamit, ne adj’ isten, kérjenek elnézést otthon, utcán, vagy bárhol, hogy közben egy mosollyal is megajándékozzák egymást. A másik a humor. A magyar ember mindig is híres volt fanyar és könnyfakasztó humoráról. Nehéz és kilátástalan pillanatokban a humor és a legendás pesti vicc volt az, ami átsegített bennünket kritikus történelmi időszakokon. Több derűs pillanat megéléséhez ma is fontosnak tartom a humort, de nem a gúnyos viccelődést. - Meghatározható-e egy össztársadalmi jóléti minimum? (nem létminimum!) - Véleményem szerint igen. Akkor, ha az egyes emberek egymásban nem ellenfelet látnak, hanem embertársat, és ennek megfelelően közelítenek egymás felé. - Van-e erre konkrét javaslata? - Az egészségügyi világszervezet, a WHO álláspontja szerint, a lelki zavaroknak – amely az egyéni és egyben az össztársadalmi jólét egyik fontos indikátora – a XX. században megfigyelhető elterjedése, amely a lelkileg labilis emberek arányának többségbe kerülését hozta magával, lényegében erre a három tényezőre
vezethető vissza: a családok szétesése, az egyénnek a tömegben való elmagányosodása, és a hagyományokkal való szakítás. Nemzeti szinten az
össztársadalmi jólétről akkor beszélhetünk, ha ép családokban növekedhet fel minden gyermek, erősek a történelmi egyházak, civil szervezetek és általában a közösségek, és az egyének ismerik és a mindennapokban is megélik hagyományaikat, ahogy például a Fölszállott a páva műsorfolyamaiban láthatjuk kicsiktől és nagyoktól egyaránt. - Kitűzhető-e reális célként a panaszkultúra megváltoztatása? - Magyarországon nem új keletű ez a fajta kultúra, persze az utóbbi
időben sajnos felerősödött. Az emberek többsége nem nyertesként élte meg a rendszerváltozást, a magunkkal hozott szorongások is hozzájárultak ahhoz, hogy a szokásos „hogy vagy?” udvarias kérdésre általában panaszáradattal válaszoljunk. Pedig, ha tudatosan figyelünk arra, hogy a legkisebb örömünket is megos�szuk embertársainkkal, barátainkkal vagy családtagjainkkal, akkor mindjárt másképpen láthatjuk a világot. Még így, a szürke decemberi hétköznapokban is milyen egyszerű, de annál nagyobb örömet okozhat az, ha a felhők mögül akárcsak egy pillanatra is, de megmutatja magát a nap. És ezt örömként, a saját örömünkként is meg tudnánk élni. - Éspedig? - Apaként nap-mint nap megtapasztalom azt, hogy gyermekeim milyen apró dolognak is, milyen felhőtlenül tudnak örülni és ezt olykor széles mosollyal, vagy őszinte nevetéssel tudtomra is adják. Akkor, abban a pillanatban minden gond elszáll. Csak az igaz öröm pillanatai maradnak. Ezekből a kis életigenlésekből magam is táplálkozom. - Advent van, milyen öröm érte mostanában, ami az ünnepvárást még szebbé teszi? - Az idei advent családunkban különleges lesz. Túlmutat ugyanis a hagyományos karácsonyváráson. Feleségem ismét anyai örömök elé néz.
Februárra várjuk gyermekünket, így az advent ideje nálunk ezzel a várakozással is ünneppé válik. Ünneppé válik azzal is az advent, ahogy gyermekeim várják a kis Jézus születését. Az is örömmel tölt el, hogy látom, milyen szívesen vesz részt a kislányom a mézeskalácsok sütögetésében. A minap az iskolájában
adventi koszorút készítettek a gyerekek. Elképzeltem, ahogy Kincső is nagy odaadással dolgozott a saját koszorúján. Idén – mint minden esztendőben – az adventi várakozás vasárnapjain szeretném, ha az asztal körül ezt a koszorút ülnénk körbe.
JÓTÉK NYSÁG
3
KÖZÉLET A KÖZJÓÉRT | HÍREK
Közjó keresztény-konzervatív szemmel
Legyünk igazán jók! Folytatás az 1. oldalról - Mit javasol mivel mozdítható elő ez a szunnyadó emberi tulajdonság, hogy igazán jók legyünk és ne csak sóvárogjunk a jó után? - Aki már sóvárog, az jó úton van. A többség nem a jó, hanem a javak után sóvárog. Aki hisz abban, hogy valamikor számot kell adnia a tetteiről, annak a sóvárgása arra irányul, hogy ezen a megméretésen jól szerepeljen. A kereszténység nagyon erős üzenete, hogy az Úristen irgalmas. Ilyenformán az ún. istenfélelem nem valamiféle rettegés, hanem nagynagy bizalom és egy kis vizsgadrukk. Aki nincs így a természetfelettibe bekötve, az is megtapasztalja egy-egy önzetlen jó cselekedete után a felszabadultság, a megnyugvás érzését: ma valami jót tettem. Ezt hívőnek és nem hívőnek egyaránt érdemes gyakorolnia: a napi jótett emléke jó érzéssel tölt el mindenkit. A cserkészpedagógia nagyszerű ötletét bárki alkalmazhatja a maga életében. - Divatos kérdés manapság a jótékonyság... különösen decemberben vannak ilyen irányú megmozdulások. Ezeket egész évben lenne jó gyakorolni. Miért fáradunk bele Ön szerint? - Legyünk igazságosak a mai emberekhez. Olyan évtizedekben nevelkedtünk fel, amelyekben az egyes emberek jövedelem szintje között csak kis eltérések voltak, a nyugati világhoz képest mindenki csak jelképes jövedelemmel rendelkezett, de az állam igen sok mindent megadott polgárainak. Nem alakult ki a másik ember iránti felelősség, hiszen nem volt miből adni, és nem is kellett, mert az állam megoldotta a feladatot. Most kell tudatosítanunk, hogy valaminek a birtoklása felelősség is. Talán nem
belefáradunk, hanem még nem jöttünk rá a dolog jó ízére. - Lehet-e mindenkinek jó a közjó? - A közjó adott pillanatban esetleg senkinek sem jó. Nyilvánvaló, hogy a megfelelő műveltség és tudás megszerzése nemcsak az illető érdeke, hanem az egész társdalomé is. De tanulni kevés gyerek szeret. A közjó az egész társadalom érdekét szolgáló felismert szükségszerűség. Megvalósítása munkát igényel és anyagi ráfordításokat. A közjó annak jó, aki belátja annak szükséges voltát, s ha mindenki felismerné ezt, akkor mindenkinek jó lenne. - Hogyan-miben mérhető az össznemzeti boldogság (GNH)? Már jó ideje tudjuk, hogy egy ország valódi teljesítményét a megtermelt javak értéke nem mutatja jól. A GDP semmit sem mond például arról, ha egy családban örömmel fogadnak egy gyermeket. Sokan próbálkoznak egyfajta boldogságindex kialakításával, magam távolról, de érdeklődve figyelem ezeket a törekvéseket. Hívjuk fel az emberek figyelmét arra, hogy a pénzben nem kifejezhető dolgok fontosabbak, mint a vagyon. Talán egyszer eljutunk oda, hogy a hivatalos közgazdaságtan is több tényezőt vesz figyelembe, mint a megtermelt értéket vagy a bevételt. - Meghatározható-e egy össztársadalmi jóléti minimum? (nem létminimum!) - Ismert a latin közmondás: tele has nem tanul szívesen. Ám van ennek egy kiegészítése: … de az üres még kevésbé. Vagyis az anyagi javaknak van egy minimum szintje, ami nélkül nem lehet boldogulni. Az egyéntől függ, hogy ez mekkora. Sokat mond a boldog ember ingéről szóló történet: a király gyógyulásá-
hoz egy boldog ember inge kellene, de a birodalomban csak egy boldog ember van, akinek viszont nincs inge. Pillanatnyilag nem hiszek a mérhetetlen dolgok számszerűsítésében, de érdeklődve figyelem, hátha valakinek sikerül. - Kitűzhető-e reális célként a panaszkultúra megváltoztatása?
- A panaszkultúra részben szokásból virágzik, részben számításból: hátha csörren-csurran valami. Egyeseknél hárítás: panaszkodnak, nehogy kérjenek tőlük valamit. A siránkozó ember nem jó társaság, menekülni szoktunk előlük. Magányosak lesznek, s máris lesz valós okuk a panaszkodásra. A számítókkal szemben talán az a helyes magatartás, hogy nem elégítjük ki a kéréseiket. Még meg sem száradt a tinta népjóléti miniszteri kinevezésemen, amikor egy segélykérő levél érkezett a minisztériumba. Elolvastam, s valami gyanús lett. Megnézettem, hogy az illető korábban is kért-e miniszteri segélyt. Kért bizony. A két levél majdnem azonos volt, csak a rendszerváltás előtt a munkásmozgalmi múltra és a szép úttörő évekre, a nekem írt a mély vallásosságra és a
Közjó testtudat szakértői szemmel
Össznemzeti boldogság? - ha több embert látok felemelt fejjel járni Bátori Zsuzsanna Alexan der-technika tanár válaszai sajnos nagyon igazak, de olvasás közben a „mire figyeljünk jobban oda” tanácsai felvidítanak, és a végén megosztott apró örömei bizakodással töltenek el. Úgyhogy semmi pánik, sms-nyakból fel a fejjel és arccal az életörömök felé!
- Lehet-e mindenkinek jó a közjó? - Valahol, valamikor talán megvalósulhat az az álom, amiben mindenkinek jó lehet a közjó. De sajnos ez a pillanat szerintem nem most érkezett el. - Hogyan-miben mérhető az össznemzeti boldogság (GNH)? - Hm, jelenleg boldogtalanságot látok magam körül. Legalábbis ahogyan az emberek testtartásából, arcáról leolvasható. Szakmámból adódóan az össznemzeti boldogságot az emberek testhasználatából mérném -
aki boldog, harmonikusan használja magát, megjelenése (nem az öltözéke) harmóniát tükröz, "egyben van"! Ha sok ilyen embert látnék, boldog lennék - még boldogabb, mint most! (a boldogságot is lehet fokozni) - Pontosabban? - Nem kell messzire menni, elég egy kicsit körülnézni az utcán, az üzletekben vagy a tömegközlekedési járműveken. Két alapvető csoportot emelnék ki - természetesen létezik több is -, az egyikhez tartozókra az "összeesett" állapot jellemző, görnyedt testtartás, előretolt fej, lefelé irányított tekintet - ők vannak többségben. Olyan szépen fejezi ki a magyar nyelv: "lógatja az orrát"az a személy, aki szomorú, kedvetlen. Természetesen lehet, hogy egyszerűen fáradt, és már nincs ereje "tartani" magát - ami a sok munka miatt könnyen elképzelhető, de valóban mindig mindenki fáradt? Miért? Hajszoljuk magunkat, mert minden kevés, az idő, a pénz... Az emberi kapcsolatok a minimálisra szorítkoznak, beszélgetésre nincs idő - s minek is, hisz ott az okos telefon, sms és internet... A metrón utazó tíz ember közül 7-8 garantáltan a telefonját nyomkodja - és közben fejét szinte belenyomja a készülékbe. A gyógytornászok már nevet is adtak az ezzel járó jelenségnek, hogy egy idő után bizony komoly nyak- és/vagy fejfájás jelentkezik a véget nem érő telefon-használattól: ez az "sms-nyak". A minket körülvevő ingerek dömpingszerűen árasztanak el, egyszerre nézünk tv-t, olvasgatunk az interneten és élünk "családi életet". És általában ülünk, ülünk a munkahelyen, a járműben utazás közben, otthon a tv vagy a számítógép előtt, jól összenyomva, görnyesztve testünket, és már észre sem vesszük, hogy men�-
nyire megváltozott a kinézetünk... és az egészségünk. - Miből látszik ez? - Például kevés ember van, aki "felemelt fejjel jár". E csoportra általánosságban az jellemző, hogy "tartja" magát, azaz kihúzza magát, feszíti az izmait, többet dolgoztatja, mint amennyire szükséges lenne. Sokkal több energiát fogyaszt el, mint célszerű lenne, ezzel jelentős mértékben növeli a stressz szintjét, kön�nyebben nőhet a vérnyomása, juthat el szív- és érrendszeri panaszokig. Ők azok, akik akkor is dolgoznak, amikor már tartalék energiáik végén járnak. A szervezet itt is jelez, először apróbb betegségekkel, kisebb balesetekkel kényszerít pihenésre, de kön�nyen lehet belőle stroke vagy szívroham is. Pedig csak figyelnünk kellene testünk jelzéseire. - Meghatározható-e egy össztársadalmi jóléti minimum? (nem létminimum!) - Igen, milyen jó lenne! Okos emberek biztosan sokat dolgoznának azon, hogy a sok-sok igényt és lehetőséget valamilyen fogyasztói kosárban összehozzanak egy általános kritériummá. Igen, jó lenne. - Kitűzhető-e reális célként a panaszkultúra megváltoztatása? - Szerintem nagyon sokat kell tenni azért, hogy széles körben csökkenjen. De ha nem kezdünk hozzá, ne várjuk, hogy legalább kicsit változzon! Ehhez leg-
kiscserkész emlékekre hivatkozott. Megírtuk neki, hogy nemrégen már kapott segélyt, s idéztem a régebbi leveléből. Ő többet nem írt. Olykor eszembe jut a történet, de azzal, hogy a profi panaszkodónak is lehet komoly gondja. A panaszkodókkal szemben olykor a gúny is hasznos. Egy ismerősöm az indokolatlan panasz hallatán mély részvéttel kezdte mondani: jaj, hát ez tényleg borzasztó. A folytatásban már nem volt részvét: hideg nyállal kenegetik a hátadat. - Van-e erre konkrét javaslata? - Olyan társadalmat kell építenünk, ahol a panaszkodók vigaszt, a rászorulók meg segítséget kapnak. A segítésnek nem az alamizsna a lényege, hanem az esélyteremtés. Az alamizsna nem annak a legfontosabb, aki kapja, hanem annak, aki adja. Amikor hirtelen minden ös�szeomlik, meghal egy családfő, ellátatlan egy család, akkor persze adni kell. Az elesetteken való segítés nem csak állami feladat, hiszen a hatóság nem lát minden bajt, nem tud letörölni minden könnyet. Ám, ha a rokonok, barátok, ismerősök a krízist kezelik, a tartós megoldás, a megélhetés biztosítása már az állam gondja kell legyen. - Advent van, milyen öröm érte mostanában, ami az ünnepvárást még szebbé teszi? - A keresztény embernek minden ünnep Istennel való találkozás. Ennek a fohász, az ima a formája. Az ember jól teszi, ha a számára fontos kérdésekben a vágyait megfogalmazza és azokat az Istenre bízza. Különlegessége az efféle Isten-ember kapcsolatnak, hogy nemcsak akkor örömhozó, ha a mi elgondolásunk valósult meg. Ha másképp alakulnak a dolgok, akkor is előbb utóbb az derül ki, hogy jobban jártunk, mintha a mi elképzelésünk teljesült volna. Karácsonyra az Úristenre való hagyatkozás nyugalmát kívánom mindenkinek.
inkább úgy járulhatunk hozzá, ha a változást saját magunkon kezdjük el. - Van-e erre konkrét javaslata? - Mondjuk ki: mától nem panaszkodom. Pont. Ennyire egyszerű. - Advent van, milyen öröm érte mostanában, ami az ünnepvárást még szebbé teszi? - Minden napom tele van apró örömökkel. Tudatosan figyelek arra, hogy észrevegyem őket. Öröm, ha a tanítványom azzal a hírrel fogad, mennyire megdicsérték szép testtartásáért, vagy amikor elmeséli, már nem fáj a háta munka közben. Öröm, ha dolgozhatok. Öröm, ha pihenhetek. Öröm, ha beszélgethetek, ha meghallgathatom azokat, akik megtisztelnek bizalmukkal. Öröm, ha segíthetek és öröm, ha elfogadhatom mások segítségét. De legnagyobb örömem mégis a családom, két nagylányom és a négy gyönyörű unokám, akik közül a legidősebb is még alig múlt három éves. Ha velük lehetek, ha csengő kacagásukat hallhatom, ha érezhetem ölelésüket, amikor hallom a mondatot, "Nagymama szeretlek" - az valami olyan boldogság, ami hasonlíthat a mennyországhoz. Kívánok minden kedves Olvasónak ilyen csodás érzéseket, áldott, békés, csillagfényes szép karácsonyt és reményteli, boldog újévet!
Közjó a marketingszakközgazdász szemével Folytatás az 1. oldalról - Lehet-e mindenkinek jó a közjó? - A közjó – meggyőződésem szerint - csak akkor lehet „köz” és egyben „jó” is, ha annak előnyeit és minden más vonatkozásait egyaránt élvezheti a társadalom egésze. Persze azért ez nem ennyire egyszerű, és nem is egycsapásra megvalósuló idea. Sokat kell tenni azért, hogy különösen
tományt meghatározni. Ez alatt azt értem, hogy rendre, mondjuk évente, kellene mérni jól kidolgozott, longitudinális technikákkal a lakossági elégedettséget. A mérésnek nem statikusnak kell lennie, hanem az időbeli változásról állapíthatjuk meg azt, hogy pozitív irányú-e, illetőleg tetten érhetők-e a fejlődést kifejező tendenciák? Nagyon lényeges, hogy az életet
a ma még jelentős számú, nélkülöző családok is részesülhessenek a „közjó”-ból. Alapvető szemléletváltásra van szükség úgy a szervezetek, mint a magánszemélyek gondolkodásában, továbbá annak a tudatosulási folyamatnak is el kell indulnia, hogy mindenki tehet, és kell is tegyen a maga szintjén azért, hogy egyszercsak minden jobb legyen. Pusztán a „csodára várás” hajlamát szükségképpen le kell vetkőzni, miközben az álmainkat nem szabad feladni! Kényelmessé tesz, és tompává a külvilág impulzusaira, amennyiben mindig kívülről várjuk a segítséget. Ha kis lépéseket is, de tenni kell nap-mint-nap azért, hogy jobbá váljon az életünk! - Hogyan-miben lehetne mérhető az össznemzeti boldogság nálunk? (GNH Gross National Happiness) - A buddhista Bhután királya, a hetvenes évek elején alkotta meg a bruttó nemzeti boldogság (GNH) koncepcióját, amely jól kidolgozott, összetett mérési módszerek segítségével fejezi ki az össznépi elégedettséget. A szoft és hard mutatók a materiális, és nem materiális gyarapodást mérik, négy fő pillérre alapoz: „a fenntartható fejlődés előmozdításán, a kulturális értékek megőrzésén és fejlesztésén, a természeti környezet megóvásán és a jó kormányzat megalapításán”. Magyarországon az egyes tényezők más és más módszertannal, különféle kutatások segítségével lenne mérhető az össztársadalmi elégedettség szintje, bár célszerű az ENSZ mérési technikáját átvenni, a nemzetközi összehasonlítás érdekében. Lásd: az ENSZ harmadik World Happiness Reportja (2015), melyből kiderül, hogy tendenciájában romló státussal a 104. helyen vagyunk a 158 országot tartalmazó rangsorban, és amelyből az is kiderül, hogy a Közép-Európai, volt szocialista országok közül csak Bulgária áll mögöttünk. A méréshez még annyit érdemes hozzátenni, hogy a vállalatok ma már rendre mérik a dolgozói és a vevői elégedettséget, miért ne tudnánk hasonló módszereket alkalmazva mérni a lakossági elégedettséget? Reprezentatív mintán, a tudományosan kidolgozott piackutatási módszerek az ilyen kutatáshoz is alkalmazhatók, amely kutatásokból faktoranalízissel, egyéb technikákkal vonhatunk le következtetéseket, és állapíthatjuk meg az országos lakossági elégedettségi szintet. - Meghatározható-e egy össztársadalmi jóléti minimum? (nem létminimum!) - Az össztársadalmi jóléti minimum nem fejezhető ki egy kvantitatív adattal vagy adatsorral. Meggyőződésem, hogy csak is szoft vagy kvalitatív mérési módszerekkel együtt lehet az értelmezési tar-
megkönnyítik-e vagy nehezítik a különféle napi teendők elvégzésében a partnerek, például cégek, kormányzati, önkormányzati stb. szervek. A szolgáltatók valóban szolgáltatnak-e, vagy a lakosság kerül kiszolgáltatott helyzetbe? Ha a”közlekedés” akadálymentes a lakosság és többi környezeti szereplő között, továbbá amennyiben a lakossági elégedettségi szint pozitív irányú változást mutat, akkor beszélhetünk – szerintem – nemzeti jóléti minimumról. - Kitűzhető-e reális célként a panaszkultúra megváltoztatása? - Azt tudni kell, hogy a különféle statisztikák azt mutatják (és ez nem hazai kutatási eredmény!), hogy tízszer több embernek mondjuk el a rossz élményünket, mint a jót. Vagyis, ha azt feltételezzük, hogy össznépi munkálkodással elmozdulunk az előzőekben említett nagyon rossz státusból pozitív irányba, akkor az is elképzelhető, hogy sikerül a „magyar balsors” érzésből kicsit kimozdulni. Ehhez azonban sok minden szükséges. A szemléletváltástól kezdve, „a kicsinek is tanuljunk meg örülni” érzés megismerésén és gyakorlásán át egy hosszú tanulási/tanítási folyamaton kell a lakosságnak, a gazdálkodó és nem gazdálkodó szervezeteknek ugyanúgy, mint minden más „szereplő”-nek átmenni. Be kell látni minden szereplőnek ugyanis, hogy a nem lakossági szereplők képviselői egyben, más relációban, ugyancsak mint lakosság jelennek meg. - Advent van, milyen apró öröm érte mostanában, amitől jobb lett egy napja, ami szebbé teszi az ünnepvárást? - Nem lebecsülve más ünnepeket, de az adventi napok és hetek talán az év legmeghittebb, legszebb időszakát jelentik. Külsőségeiben is, de maga a spirituális háttér is sokkal inkább hat ilyenkor az emberekre, mint máskor. Karácsony táján azért sokszor érzem: kár, hogy nincs jelen egész évben ez az érzés az emberekben, a családokban. Nekem szerencsére igazán gyönyörű napjaim vannak mostanában is, mint ahogy ez rendre lenni szokott, amiben a családom, és különösen az unokáim meghatározóak. Már hetekkel, hónapokkal az ünnepek előtt is, áthat az örömszerzés érzése, de leginkább az, hogy látom majd a gyermekeket mosolyogni, és örülni a velünk való találkozásnak. A napokban Virággal, a legnagyobb unokámmal volt csodás közös programunk. Egy hazai neves vándorcirkusz család karácsonyi előadását néztük meg, amely annyira tetszett neki, hogy nem győzte megköszönni nekem az élményt. Persze nem ezért mentünk oda, de az élmény, hogy egy nagyon ritka, háromhetes fehér oroszlánt is az ölébe foghatott, mindkettőnknek igen emlékezetes marad.
JÓTÉK NYSÁG
4
KÖZÉLET A KÖZJÓÉRT | HÍREK
Közjó személyiségfejlesztő szemével
Alapozni gyermekkorban kell - sok büszkeségre okot adó eseményünk van -
Bozzai Lajos NLP tréner, személyiségfejlesztéssel foglalkozik amellett, hogy vérbeli tűzoltó. Az egészséges emberi lélek, az egészséges életszemlélet, a másik emberre, a tágabb környezetben zajló történéseire nyitott attitűd kialakítása a szívügye és hivatása. Azt vallja, amit a WHO is, az egészség a testi-lelki-szellemi és szociális jólét állapota, nem a betegség hiánya.
lét állapota a WHO szerint. Talán ez is fogódzót adhat a jóléti minimum mellé.
esemény időszak volt. Pl. az államalapítás előtt vezetett győztes hadjáratokról szinte semmit nem ta-
rost. Pár éve úgy indult, hogy meglátogatja a tűzoltó egyesület tagjainak a gyerekekeit, némi ajándékkal. Ez mára kinőtte magát a tűzoltóság keretein, hisz 2 mikulás és krampusz sem tudja ellátni az igényeket. Természetesen ingyenesen! Mikulás és az ádventi vasárnap az idén egy napra esett. Jó volt látni a sok ragyogó gyermekarcot. Izgalmas volt végighallgatni, amint mesélték a gyerekek
- Lehet-e mindenkinek jó a közjó? Hogyan-miben mérhető az össznemzeti boldogság (GNH)? - Szerintem igen! Ha az egész nemzet boldog, akkor az emberek egészségesebbek. Ha egészségesek, akkor a nemzeti kibocsájtás is emelkedik (GDP, és benne a GNH is nő). Akkor több jut a közjó fejlesztésére, szebbé, virágosabbá válhatnak a te-
lepülések. Több park, játszótér, szabadidőcentrum épülhet. Tehát az egészségügyi, makrogazdasági mutatók javulnak, ami már konkrét indikátor lehet, de idesorolhatom a környezetvédelmi mutatókat is. - Meghatározható-e egy össztársadalmi jóléti minimum? (nem létminimum!) - Talán igen. Ennek azért egyik pillére mindenképpen az anyagi stabilitás. De a szellemi és a lelki jólét is ebbe a kategóriába tartozik. Az egészség nem a betegségek hiánya, hanem a testi, lelki és a szociális jó-
- Kitűzhető-e reális célként a panaszkultúra megváltoztatása? - Igen, nagy szükség lenne rá. Mint másoknak is nekem is vannak külföldön élő, vagy onnét Magyarországra költözött barátaim, ismerőseim. Szerveztem egy előadás sorozatot, távoli vidékről, egzotikus országokból kisvárosunkba került emberekkel. Az előadásokon kivétel nélkül csodálkozva mesélték, hogy mi mennyit panaszkodunk. Tulajdonképpen ezzel világ élvonalába tartozunk. - Van-e erre konkrét javaslata? - Azt gondolom, hogy óvodában, kisiskolában el kell kezdeni ennek az alapjait lerakni. Felül kellene vizsgálni a magyar történelem, magyar irodalomoktatást is. Ne csak tragikus, szomorú eseményeket emeljünk ki. Pl. a március 15-i műsor (ami a magyar forradalom győzelméről szól), végét nem kellene elrontani a világosi fegyverletétellel. Arra ott van október 6. A történelmünk során volt nagyon sok büszkeségre okot adó
nítanak, de a két vesztes csatát, azt kiemelik. - Advent van, milyen öröm érte mostanában, ami az ünnepvárást még szebbé teszi? - A tűzoltó mikulás járta a vá-
egymásnak, szülőknek, nagyszülőknek a találkozást a Mikulással, krampusszal. Nem tudván, hogy épp a Mikulást, vagy a krampuszt megjelenítő ember van abban a társaságban.
Meseországban... Némileg talán morbidnak is hathat a záró történet. A Mikulásos est zárásaként az addig a gyermekeket külön utakon felkereső tűzoltó Mikulások és krampuszok találkoznak. Így együtt meglátogatják, megajándékozzák azokat a felnőtteket is akik segítették a tűzoltók munkáját év közben. Épp az utolsó helyre indultunk, amikor a mínusz fokos hideg késő estében észrevettünk egy földön fekvő alakot. Tűzoltók lévén azonnal cselekedtünk. Még elhangzott az a bátortalan biztatás egymás felé: „most alkalmazhatjátok a héten tanult, gyakorolt újraélesztési anyagot.” A fejsérülést szenvedett, eszméletlen emberhez mentőt kellett hívni. Az újraélesztési gyakorlat is elmaradt, pedig a kiérkező mentőautóból pont a bennünket oktató és az ambu babán gyakoroltató mentőtiszt szállt ki. Segítettük hordágyra tenni, majd az autóba emelni az addig már magához térő sérültet. Csak egy dolgot nem értettünk, hogy miért néz akkora szemekkel ránk? Majd egy járókelő, aki szemtanúja volt az esetnek nevetve veregette a hátunkat. Akkor értettük meg, hogy a hordágy fölé Mikulások és krampuszok hajoltak. Vajon mit gondolhatott magában az eszméletre térés pillanatában? Meseországban ébredt fel?
Közjó közgazdász szemmel
Az a bizonyos érzés: boldogság nem mondhatunk le az örömteliségről „Idén már hetedik éve, hogy az adventi időszak estéin megbújok otthon egy hangulatfényes meleg sarokba a gitárommal, és Chris Rea-t énekelgetek Sztevanovity Dusán magyar szövegével. “Kell ott fenn egy ország”: ez az adventi himnuszom” - mondja gyermeki lelkesedéssel az interjú végén Dr. Czafrangó János közgazdász, a társadalmi ügyek piacán jól ismert, sokakat sikerre segítő szakember. Vallja: ha keressük a boldogságot, akkor megtaláljuk. - Lehet-e mindenkinek jó a közjó? - A nevéből adódóan csak azt szabad(na) „közjó”-nak nevezni, ami mindenkinek jó. De miről ismeszik ez meg? Sokszor van úgy, hogy nem lehet valamit definiálni, csak önmagába visszatérően. - Hogyan-miben mérhető az össznemzeti boldogság (GNH)? - Hankiss Elemér mesteri definíciója a boldogságról is ilyen: „A boldogság pillanatait akkor élhetjük át, ha valami olyat teszünk, emberi kapcsolatainkat úgy alakítjuk, a világra úgy csodálkozunk rá, hogy elárad bennünk az a bizonyos érzés, amit boldogságnak nevezünk.” Ugye milyen szép? - Meghatározható-e egy össztársadalmi jóléti minimum? (nem létminimum!) - Mérő László boldogság portfolióról beszél, ami három alapelemből épülhet: pozitív gondolatok; tartalmas (=magunkon túlmutató) élet; valamiben való elmélyedés képessé-
portfolióknak az összessége adja, és a minimum az lenne, hogy senkinek se legyen üres a képzeletbeli listája! - Kitűzhető-e reális célként a panaszkultúra megváltoztatása? Van-e erre konkrét javaslata? - Ha erről a kitűzésről lemondanánk, akkor az életről mondanánk le. Kiélezett élethelyzetekben a túlélési
ösztön csodákra képes, kedvenc költőm, Gérecz Attila a zárkája falán játszó fényekből merített ihletet és talált boldogságforrást: „…zárkám kopott falán, nyüzsgő karnevál… a vasrácsok előtt gomolygó porszemek csillogó bohókás körtáncot lejtenek” (G. A.) Ha keressük a boldogságot, akkor tehát megtaláljuk; a nagy kérdés, mi inspirál a keresésre? Talán Mérő László beváltja ígéretét és megírja a „Boldogság logikája” című könyvét és bestseller lesz. - Advent van, milyen öröm érte mostanában, ami az ünnepvárást még szebbé teszi? - Idén már hetedik éve, hogy az adventi időszak estéin megbújok otthon egy hangulatfényes meleg sarokba a gitárommal, és Chris Rea-t énekelgetek Sztavanovity Dusán magyar szövegével. Ez az én adventi himnuszom, ezzel töltekezem, öltöztetem
Közjó agressziókutató szemével
A problémamegoldásra kell hangsúlyt helyezni - kellő hangsúlyt kapjon az öröm is A beszélgetőtársakon is múlik, hogy az ember miről beszél. Ha nagyobb az érdeklődés a bajokról, akkor többet beszélünk róla. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy teljesen nem lehet elhagyni a problémákról való beszédet, van feszültségoldó hatása a kimondásnak és a hamis világ a gondok nélküli - mondta el többek között Dede Éva pszichológusagressziókutató válaszaiban. - Lehet-e mindenkinek jó a közjó? - Ha a közjót úgy tekintjük, hogy „minden embernek jó”, akkor természetesen lehetséges. Ezt persze illúziónak gondolom, mert az egyének nem egyformán értelmezik a közjót, a jólétet. - Hogyan-miben lehetne mérhető az össznemzeti boldogság nálunk? (GNH Gross National Happiness) - Az össznemzeti boldogság mérése nem olyan egyszerű, mint a fizikai, kémiai, gazdasági mérés. Nagyban függ attól, hogy a megkérdezett ember a kérdés pillanatában éppen milyen hangulatban van. Ha az ember pillanatnyilag elégedett, ha az
élete és dolgai felett képes uralkodni, irányítja azt, akkor bizonyára pozitívabbnak tartja a jövőbeli esélyeit. Az egyéni boldogság fogalmán is sokat tudunk vitatkozni, de az elégedettség, a pozitív érzelmek biztosan hozzátartoznak. Az össznemzeti boldogság az egyének boldogságából
áll össze, melyért nemcsak az egyének, hanem a társadalmi szervezetek, intézmények is dolgozhatnak. Az egyes ember véleménye számít. A méréshez a statisztikai módszerek kellenek, mivel nem lehet az ország minden egyes lakosát megkérdezni. A reprezentatív mintán végzett vizsgálat kérdéseibe a jövőkép, az egész-
ségi állapot, a gazdasági lehetőség, a társadalmi boldogulás (felemelkedés) beletartozik az elképzeléseim szerint. - Meghatározható-e egy össztársadalmi jóléti minimum? (nem létminimum!) - Elméletileg biztosan ki lehet dolgozni egy jóléti minimumot, amely a fentebb felsorolt értékekből áll össze. Az állami és civil szervezetek munkáján és a külső tényezőkön (tágabb politikai-gazdasági környezet) múlik, mi valósítható meg belőle. Azoknak, akik rész vesznek ebben, el kell fogadniuk, hogy nem minden valósítható meg abból, amit terveznek. - Kitűzhető-e reális célként a panaszkultúra megváltoztatása? - A magyar kultúra részének vehetjük azt, hogy általában szívesen panaszkodunk, vagyis az életünkből a nehézségeket, a bajokat említjük, azt hangsúlyozzuk. A megszokott szófordulatok helyett a jó dolgok emlegetése tudatosságot, odafigyelést igényel, s lassan alakulhat az újabb szokás. A beszélgetőtársakon is múlik, hogy az ember miről beszél. Ha nagyobb az érdeklődés a bajokról, akkor többet beszélünk róla. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy teljesen nem lehet elhagyni a problé-
mákról, negatívumokról való beszédet. Egyrészt van feszültségoldó hatása a kimondásnak. Másrészt hamis világ a gondok nélküli. A panaszkultúra megváltoztatására van esély, ha a beszéd a problémamegoldásra irányul, s kellő hangsúlyt kap az öröm is. - Advent van, milyen apró öröm érte mostanában, amitől jobb lett egy napja, ami szebbé teszi az ünnepvárást? - A napokban sikerült egy régi vágyamat teljesíteni, hogy madáretetőm legyen. A padláson, ahol a kerti díszeket tartjuk, találtam alkalmas anyagokat, amelyekből elkészítettem a madáretetőt. Az ünnepi készülődéskor a kerti fenyőfa díszítése után a madarak számára felkerült az etető egy másik fára. Napokig vártam, hogy a kertben élő madarak felfedezzék. Már kezdtem azt hinni, hogy hiába várok, ám egyik reggel azt vettem észre, hogy egy bátor széncinege kerülgeti az etetőt, majd leszáll rá és csipegeti a kitett magokat. Azóta minden reggel megjelenik eszegetni, és ma már társakat is hozott. Így az ünnepvárást ez az öröm is, hogy „másokon” segítettem, teljesebbé teszi.
ge. Én hiszek ebben a portfolióban, ami nemcsak hogy mindenkinek más és más, személyre szabott ös�szetételű, hanem az élethelyzetekkel életszakaszokkal együtt is változó. Az össznemzeti boldogságot ezeknek a
díszbe a lelkemet estéről- estére. És igen, hiszem, hogy „Kell ott fenn egy ország, ... mely talán ránk is vár; … amit senki nem talál; …mely bárkit átölel …amit sosem rontunk el.”
Böjte Csaba: Főállású befogadó vagyok - rövid interjú közös Európai Akadémiáról Miért szólalt meg menekültügyben? – Nagyon sokan kértek rá, másfelől én is valahol főállású befogadó vagyok. 25 év alatt 5 ezer gyereket istápoltunk, mindenféle színűt és formájút. Úgy éreztem, ez feljogosít a megszólalásra. - Mit javasol? - A házaknak mindenhol van ajtajuk, kapujuk, sokat kerítés veszi körül, ha valaki be szeretne jönni, akkor kopog. A legliberálisabb ember se fogja lebontani a kapuját vagy hagyja nyitva az ajtaját. Tessék kopogtatni. Egy országon belül is azt lehet befogadni, aki el tud igazodni, beszéli a nyelvet. - A menekültek oktatására egy közös Európai Akadémiát javasolt. Hogyan?
- Sok kihasználatlan épület van Magyarországon, más országban is. Fel kell újítani őket, és befogadni a menekülteket, akik dolgozhatnának, tanulhatnának. Lehetőséget kapnának, hogy a befogadó ország nyelvét, szokásait elsajátítsák. - Befogadnának menekülteket is? - Mi nem válogattunk soha, felnőtteket is fogadtunk már be. Errefelé még nem nagyon kanyarodtak a menekültek. A megoldást abban látom, hogy az ő országaikban ne legyen háború. Senki nem jókedvében jön el a hazájából és tesz meg több ezer kilométert.
Interjúforrás: szeretlekmagyarorszag.hu szerkesztette: VM
JÓTÉK NYSÁG
5
KÖZÉLET A KÖZJÓÉRT | HÍREK
Közjó mediátor szemével
Közös értékek és érdekek - több igazi mosoly és több élő jószó -
Dr. Gulyás Kálmán medi átor, 2003 és 2006 között egyházügyi államtitkár és 2009-ben többek között a civil társadalmi kapcsolatokért is felelős szakállamtitkár válaszai, amiben főként a civil szektor szerepe került felhangosításra, ahol a közös emberi értékek, érdekek révén összefogások történhetnek, ahol a jóról közel azonosat gondolnak és így annak összeadódásából a közjóról való gondolkodás elindulhat, egyszer... - Lehet-e mindenkinek jó a közjó? - Igen is meg nem is, mert a szegény, hiányt szenvedő emberek számára életkörülményeiben jelentős javulást, kitörési lehetőséget biztosít, a tehetősebbeknek nagyobb terhet. Akik jó vagy jobb életkörülményei ellenére sem képes önként is segíteni, az nem biztos, hogy szívesen tesz a közjavára. Talán először azt is tisztázni kellene, hogy mi a közjó? Van, akinek azt jelenti, hogy mindenkinek egyenlő módon jut a közös javakból, mindenből egyformán részesülnek. Van, akinek azt jelenti, hogy csökkennek a társadalmi különbségek. Van akinek, azt jelenti, hogy a köz valamennyi tagjának, minden embernek jó, illetve jobbá tehető az életkörülménye, de jelentheti azt is, hogy jobb a közhangulat az országban, csökken a gyűlölet, nő a szeretet. Mindennek a feltétele, hogy aki részesülni akar a közjó gyümölcseiből, annak tehetsége, adottsága szerint adni is kell a köz többi tagjának. - Hogyan-miben lehetne mérhető az össznemzeti boldogság nálunk? (GNH Gross National Happiness) - Lehet, hogy ez illúzió! Magyarországon a mai morális, gazdasági, szociális, oktatási, egészségügyi krízis helyzet kizárja az össznemzeti boldogságot. Gyűlölet, konfliktus, félelem (félelem a munka elvesztésétől, félelem a betegségtől, félelem
a menekültektől és még lehetne sorolni) szövi át meg át a mindennapjainkat. Lehet-e ezeket a konfliktusokat békésen kezelni, megbékülni. Mi mediátorok keressük ennek lehetőségeit, de nem állunk jól ebben az ügyben. Csak a civil kezdeményezések, amelyek a közös emberi értékekre, érdekekre épülnek képesek elindítani ezeket a közösségeket a helyi
boldogság, öröm, kölcsönös megbecsülés útján. Jó példa erre a „Mi utcánk” közösségi portál, amelyet a fenti célokkal egyetértő támogatók segítenek. - Meghatározható-e egy össztársadalmi jóléti minimum? (nem létminimum!) - Biztos, de nem tudom pontosan, hogy milyen elemei lehetnek az össztársadalmi jóléti minimumnak. Elképzelhető, hogy már máshol, mások kikutatták ezeket az összetevőket. Szerintem, a társadalom egyének sokaságából áll össze, de szerencsére minden személy/ember különbözik a másiktól, ebből adódóan személyhez kötött jóléti minimumok átlagából állhat össze valami össztársadalmi jóléti minimum. - Kitűzhető-e reális célként a panaszkultúra megváltoztatása? - Igen! Egyrészt feltétele a jól képzett, felkészült hivatalnoki kar, akik segítenek a panaszok emberséges kezelésében, segítenek a „panaszkodóknak” abban, hogy mi a jogos és mi nem egy-egy panaszolt ügy kapcsán. A XXI. század hivatalnokai kell,
hogy rendelkezzenek a konfliktuskezelési ismeretekkel a kiváló szakismeret mellett. - Van erre konkrét javaslata? - Advent kellős közepén vagyunk, várakozással tele, ilyenkor nagyjából mindenki végig gondolja, hogy mit is vár ebben az időszakba, miben teljesedjen ki karácsony csodája, misztériuma? Magamról tudok csak beszélni: várom azt a csodát, hogy ha szembejön velem valaki az utcán, az mosolyogjon, viszonozza a köszönésemet, várom, hogy végre legyen béke a lelkekben, béke egymás között, béke az országban, béke a világban, a gyűlöletet váltsa fel a szeretet, tudjunk megbocsátani. Nőjön a bizalom és csökkenjen a bizalmatlanság. Legyünk befogadók, mert mi is befogadottak vagyunk. Várom, hogy a kimondott szó és a tett végre egybeessen. Szűnjön a némaság, beszéljünk többet egymással, és a buszon, metrón, villamoson inkább egymást nézzük, ha lehet, inkább beszéljünk egymással és ne a telefonunkkal, táblagépünkkel. Nem folytatom tovább, de hiszem, hogy nem lehetetlenek a várakozásaim, és talán, ha nem is most, de egyszer talán beteljesülnek. Mindenki, aki egy kicsit tud azonosulni az én várakozásaimmal, akkor tegyen egy kicsit mindezért. - Advent van, milyen apró öröm érte mostanában, amitől jobb lett egy napja, ami szebbé teszi az ünnepvárást? Talán a legfontosabb, hogy a lányom megszerezte segédkönyvtárosi oklevelét és talán január 1 után kezdhetjük a munkalehetőséget felkutatni. Öröm, hogy feleségem befejezett az ünnepek előtt egy nagyobb munkát, ami igen csak megviselte, de már jól van és jut ideje a családra is. Most már csak várjuk a Megváltó megszületését, de én igazán már a második eljövetelében reménykedem, hogy végre rendet csináljon ebben a zűrzavaros világban, legyőzve a gonoszt és örök békét teremt a Földön. Mindenkinek kívánok boldog ünnepet, áldott karácsonyt és egy sikeres 2016-os újesztendőt.
Ész és a szív összhangja - ez hozza meg az igazi változást -
Ma a pénz mértéktelen hajszolása az uralkodó nézet. A közjó szolgálata elfelejtődött. Amikor a tőke bálvánnyá válik, és ez vezérli az emberek döntéseit, amikor a pénz iránti mohó vágy uralkodik, az rombolja a társadalmat. Merjük kimondani változást akarunk. Fájdalmas tapasztalatból tudjuk, hogy ha az átfogó szerkezeti változásokat nem kíséri az ész és szív őszinte párbeszéde, akkor azok előbb-utóbb bürokratizmusba, korrupcióba és sikertelenségbe fulladnak - mondta Ferenc pápa Bolíviában elmondott beszédében, aminek kivonatát adjuk most közre. A beszéd 2015. július 9-én hangzott el a bolíviai Santa Cruzban a Népi Mozgalmak Világtalálkozóján, amelyet az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsa és a Pápai Társadalomtudományi Akadémia hívtak össze. A katolikus egyházfő azzal kezdte beszédét, hogy ne féljünk kimondani, hogy az egész világra kiterjedő alapvető szerkezeti változásra van szükség. Olyan pozitív változásra, amely a „profit mindenáron” uralta folyamatokat feltartóztatva a földi élet és az
emberi közösségek szolgálatát állítja előtérbe. Hangsúlyozta, hogy bár a napi hírek láttán sok ember azt gondolja, hogy nem tehet semmit azon
„A Biblia azt mondja: Isten meghallgatja a népe kiáltását. „Szeretném, ha a hangom csatlakozna a mindenkiéhez, amely a testvéreink számára föl-
kívül, hogy magáról, illetve családjáról és barátainak szűk köréről gondoskodik, ez nem igaz. Igenis sokat tehetünk, minden egyes ember, hiszen így indulhat el egy valódi és tartós változás. A környezet védelméért dolgozó szervezetként mélységesen egyetértünk ezekkel a gondolatokkal, és örömmel üdvözöljük, hogy a világ egyik legnagyobb vallásának felszentelt vezetője ezeket ilyen egyértelműen megfogalmazta. Ezért döntött úgy a Greenpeace, hogy Magyarországon elsőként lefordíttatja és közreadja ezt a történelmi jelentőségű beszédet.
dért, lakhatásért és munkáért kiált! Elmondtam már, és megismétlem: ezek szent jogok. Fontosak, és megéri harcolni értük. Kezdjük azzal, hogy tudatosítjuk: változásra van szükségünk. Tisztázzuk, hogy ne legyen félreértés: amiről beszélek, az minden latin-amerikai ember, és általánosabban az emberiség egésze számára problémát jelent. Ezek globális problémák, amelyeket ma egyetlen állam sem képes egyedül megoldani. Tehát ne féljünk kimondani: változásra van szükségünk; változást akarunk! Változást akarunk az életünkben,
Közjó templomos lovag szemével
szükséges segíteni a bajba jutott és elesett embertársainkon. Viszont fontos, hogy ezt biztonságban és jó szívvel tegyük. Aki kapja, az pedig tudja megköszönni. Ezek között az emberek között viszont nem csak bajba jutott emberek vannak, hanem olyanok is, akik bajt hoznak az őt segítő embertársára. A bajt pedig el kell hárítani. Össznemzeti boldogsággal tölt el az a tény (és mindnyájunkat), hogy Kormányunk ezt a biztonságot és bátorságot a magyar nemzet védelme érdekében jogi és fizikai eszközökkel megteremtette. Tehát ez is egy jó tett és cselekedet volt, amit Magyarország tett, és mindnyájunkra nézve pedig mérhető eredménye volt. - Meghatározható-e egy össztársadalmi jóléti minimum? (nem létminimum!) - Nehéz kérdés. Azt gondolnánk, hogy a fejlett nyugati Világban mindenki jól él. Nem így van. Ott is vannak szegény és rászorult emberek, ahogyan Magyarországon is. Szerintem akkor lehetne jóléti minimum, ha ezért közösen tennénk is: ha egyformán gondolkodnánk Földünk megmentésén, a környezettudatos nevelésen, jobban odafigyelnénk az Isteni gondviselésre… sorolhatnám. Sajnos erre még várni kell. - Kitűzhető-e reális célként a panaszkultúra megváltoztatása?
Vegyük már észre magunk körül az apró örömöket. Jobban kell bízni önmagunkban. A magyarok pedig különösen bízhatnak, hiszen már an�nyiszor bizonyítottunk Európának és a Világnak egyaránt. Egyszerűen viszolygok attól, ha valaki a mondandóját azzal kezdi, hogy van egy kis probléma. Környezetemet erről már sikerült leszoktatnom. Azt kell inkább mondani, hogy van itt egy megoldandó feladat, hogyan oldjuk meg. Ennyi, és akkor már tettem magam is a panaszkultúra megváltoztatásán. - Advent van, milyen apró öröm érte mostanában, amitől jobb lett egy napja, ami szebbé teszi az ünnepvárást? - A keresztény világ legnagyobb ünnepére készülünk, a kisJézus születésére. Ez mindig jobbra és többre sarkalja az embereket így advent idején. Számomra az Élelmiszerbak Egyesület által szervezett adománygyűjtést jelentett sikert. Ugyanis a Templárius Alapítvány Gyomaendrődön 530 kg tartós élelmiszert gyűjtött ös�sze a Penny Market Áruházban. Ezt december 20-án szétoszthattuk 65 gyomaendrődi rászoruló családnak. Ezeket a családokat a település lakói ajánlásával közösen tettük úgy, hogy a munkába a helyi egyházi gimnázium diákjait önkéntesként bevonhattuk. Igazi nagy és szép ünnep volt. Az í-re a pontot az tette fel, hogy a rászoruló családokkal együtt vihettük a Betlehemből érkező lángot Gyomaendrőd Fő utcáján a Városi adventi gyertyagyújtás helyszínére, együtt énekelve és imádkozva az úton végig haladva. A fénytenger nem csak az utat világította be, ha-
- Igen, le kell vetkőzni a rossz beidegződéseket. Sohasem szabad panaszkodnunk. Mindenért hálát kell adnunk, és meg kell köszönnünk.
nem beragyogta az emberi szíveket és lelkeket. Ez volt nekem 2015 adventjén a legnagyobb öröm, ami az ünnepvárásomat meghatározta.
zi és rabszolgává teszi a férfiakat és nőket, rombolja a testvériséget, egymás ellen fordítja az embereket, és ahogy világosan látjuk, veszélybe sodorja közös otthonunkat. Ti vagytok a változás magvetői. Itt Bolíviában hallottam a kifejezést, ami megtetszett: „a változás folyamata”. A változást nem úgy látják, mint ami majd egy napon egy politikai döntésben, vagy a társadalom szerkezetének
bonyolult egésznek az idő síkján lépve egymással interakcióba: emberek vagyunk, akik azért küzdünk, hogy megtaláljuk az élet értelmét, a sorsunkat, akik a méltóságunkért és egy jó életért küzdünk. Fontos, hogy mások arcában meglássátok önmagatokat, hogy mások problémáit közelről érzékeljétek és meglássátok mindennapi apró hőstetteiket: ezek teszik lehetővé, hogy a sze-
megváltozásában fog kicsúcsosodni. Fájdalmas tapasztalatból tudjuk, hogy ha az átfogó szerkezeti változásokat nem kíséri az ész és szív őszinte párbeszéde, akkor azok előbb-utóbb bürokratizmusba, korrupcióba és sikertelenségbe fulladnak. Ezért tetszik nekem a „folyamat” kifejezés, amely a mások által szárba szökkenni látott magok elvetéséről, öntözéséről szól, nem arról, hogy elfoglaljunk minden hatalmi pozíciót az azonnali eredmények érdekében. Mi mind csupán részei vagyunk egy összetett és
retet parancsát kövessétek, de nem az ideák és az elmélet alapján, hanem a valódi emberi találkozások által. Nem ideákat vagy elméleteket szeretünk, hanem embereket... Elkötelezettség, valódi elkötelezettség születik a testvéreink, a gyermekek és az idősek, az emberek, illetve a közösségek iránti szeretetből; a szívünket megtöltő nevek és arcok iránti szeretetből. (A teljes magyar fordítást a Greenpeace adta közre, forrás: www. greenpeace.hu, képforrás: © AP Photo/Gregorio Borgia)
Adni jó!
- ha biztonságban és jó szívvel tesszük A jézusi önzetlen adni tudás megközelítéséből válaszolta meg a közjó elérésére és a panaszkultúra változtatására feltett körkérdést, Ungvölgyi János templomos lovag és egy gyomaendrődi civil szervezet, a Templárius Alapítvány elnöke. Azt hangsúlyozta „jobb adni, mint kapni”... - Lehet-e mindenkinek jó a közjó? - Nem vagyunk egyformák. Viszont ha megtapasztaljuk a biblia
szavaival, hogy jobb adni, mint kapni, akkor jobb lesz a kedvünk, jobb lesz a családi életünk, jobb lesz a környezetünk. Ez vonatkozik egyénre, de vonatkozhat a társadalomra vetítve egyaránt. A közjót közösen érhetjük el, közös akarattal és ebből Istent kihagyni nem szabad. Ha Nélküle cselekszünk, nincs ez az eufórikus érzésünk és kegyelmi állapotunk. Nem érezzük jól magunkat tőle. Egy példával szeretném illusztrálni, emlékezzünk csak a rendszerváltás idejére, amikor mindenki boldog volt, hogy most végre szabadok vagyunk. Szerintem ez jó volt, és így a mindenkinek jó volt a közjó. - Hogyan-miben lehetne mérhető az össznemzeti boldogság nálunk? (GNH Gross National Happiness) - Össznemzeti boldogság összakarattal és összefogással érhető el. Itt van a migránskérdés. Fontos és a környezetünkben és hétköznapi valóságunkban. Olyan változást, amely hatással van az egész világra, mivel a kölcsönös globális függőség globális válaszokat követel a helyi problémákra is. A remény, az emberek szívéből fakadó, és a szegény rétegekben gyökerező remény globalizációja váltsa fel a kirekesztettség és közöny globalizációját! Arról a változásról szeretnék beszélni, amit akarunk, és amire szükségünk van. Tudjátok, nemrégiben írtam a klímaváltozás problémájáról. Ám most a változásról más értelemben szeretnék beszélni. A pozitív változásról, ami jó nekünk, és ami – mondhatjuk – megváltó erejű. Mert szükségünk van rá. Tudom, hogy ti is változást akartok, és nem csupán ti magatok: a különböző találkozókon, utazásaim során világszerte megéreztem az emberekben a változás iránti vágyakozást. Még abban az egyre szűkülő kisebbségben is van elégedetlenség és reményvesztettség, amely a jelenlegi rendszert hasznosnak tartja. Sokan remélnek változást, amely képes kiszabadítani őket az individualizmus és az abból fakadó reménytelenség béklyóiból. Az idő, testvéreim, lejárni látszik; még nem tépjük szét egymást, de szétmarcangoljuk közös otthonunkat. A tudományos közösség mára ráébredt arra, amit a szegények már jó ideje mondanak: az ökoszisztémát károsodás, visszafordíthatatlan károsodás éri. A föld, egész népek és emberek tömegei rettenetes büntetésben élnek. A pénz mértéktelen hajszolása az uralkodó nézet. A közjó szolgálata elfelejtődött. Amikor a tőke bálvánnyá válik, és ez vezérli az emberek döntéseit, amikor a pénz iránti mohó vágy uralkodik, az rombolja a társadalmat, megbélyeg-
JÓTÉK NYSÁG
6
CIVILEK A KÖZJÓÉRT | ADAKOZÁS | HÍREK
,,Mindnyájan a saját élményvilágunkkal tekintünk erre a titokra”
Családkonferencia keresztény szemmel Azt gondoljuk, hogy meg kell mutatnunk a tisztaságban való élet szépségét, a keresztény házasság, a család szépségét, a kereszt és az áldozat nagy értékét – mondta Ungvölgyi János, a kuratórium elnöke. Ezért szervezett a Templarius Alapítvány a családról, az egyház örök tanításáról, a házasságról konferenciát Budapesten és Pécsett. A Nemzeti Együtt működési Alap által támo gatott konferencia a Vati kánban zajlott nagy Szinó dus idején zajlott. Dr. Beer Miklós püspök atya nyitotta meg a konferenciát, aki többek között a következőket mondta: Amikor a családról mi keresztény hittel elmélkedünk, az úr isten örök szeretetét próbáljuk megérteni. Aki ránk emberekre bízza az élet szolgálatát, és ránk bízza a jövőnek az építését. Mindnyájan a saját élményvilágunkkal tekintünk erre a titokra. A saját családunkból, saját gyermekkorunkból, saját neveltetésünknek az emlékével és ugyanezzel a bizalommal és örömmel tekintünk mindazokra a családokra, akik ma Európában, és hát itt a mi szeretett magyar hazánkban vállalják a családi életnek a hivatását, küldetését. Az Úristen feladatul adja nekünk, hogy adjunk példát, reménységet a minket körülvevő világnak. Dr. Surján László előadásában megemlékezett Victor Hugónak a Nyomorultak című regényében leírt mondatáról: „Birtokában vagyunk az élet hamis céljának, a boldogságnak, és elfeledjük igazi célját a kötelességnek.” Ám a házasságot is el lehet rontani, ,,ha a házasságban a boldogság úgy jelenik meg, mint a birtoklás, ha nem a másikért, hanem a másikból élek”. Mindez összefügg azzal, hogy nem foglalkozunk eleget a házasságra való felkészüléssel. Van azért már mögötte kormányzati intézkedés a házasság alkalmával megszerezhető kedvezmények és a gyerekeknek nyújtott kedvezmények rendszere. Julio Augusto Loredo a család európai apokalipsziséről beszélt. Az előadás végigtekintette azt az eszme-és társadalomtörténeti folyamatot, amely a család fogalmának kilúgosításáról / semlegesítéséről szól. Az egyik legújabb mozgalomról, a genderről ezt mondja az elő-
adó: ,,Jogom van megalkotni a saját nemi (gender) identitásomat. Jogom van továbbá bármikor ezt megtenni életem során. Úgy vélem, a genderelmélet a történelem eddigi legpusztítóbb hatású forradalma, mert ez magát a realitást tagadja. Az Európai Unió az, aki élen jár a gender-elmélet, a legújabb forradalmi őrület terjesztésében”. Uzsalyné Dr. Pécsi Rita az apa szerepét járta körbe, felvillantotta azt, hogy milyen gyönyörűséges is, milyen egyedülálló, milyen pótolhatatlan, milyen nagyszerű a teremtés, amikor apát is teremtet a gyermek köré. ,,Szokták mondani a férfiak, hogy ha már nagyobb lesz, és akkor lehet a gyerekkel beszélni. Ne várjuk ki még nagyobb lesz” – javasolta az előadónk. Nagyon fontos ez egy szerethető és megközelíthető apa legyen jelen – hívta fel a figyelmet pécsi előadónk a családban töltött hasznos és értékes idő fogalmára. Kovács Ervin Gellért atya A felbonthatatlan termékeny szentségi házasság, mint a boldog családi élet alapja című előadásában arról beszélt, hogy a szekuláris társadalom, mely elsősorban az egyéni szükségleteket törekszik kielégíteni képtelen vilá-
saját nemét személyes preferenciája alapján. Másik oldalon is felmerülnek problémák, melyek egyenes hatással bírnak a család hagyományos alapjaira. A világunkban dúló fegyveres összecsapások, tömeges kivándorláshoz vezetnek. A háború sújtotta vidékről a gazdagabb országok irányába. Az emigráció sokszor vezet a családi kötelék fellazulásához, ugyanakkor új társadalmi közeget teremtve, melyben nemzetek és vallások közötti kapcsolatok létesülnek. Ezek a kihívások és veszélyek minden keresztény egyházat érintenek, melyek választ keresnek rájuk, kiindulva a krisztus által rájuk bízott küldetésből, hogy üdvösségre vezessék az emberiséget. „Kitörési pontok a helyi illetve térségi kommunikációban” című előadásában Klacsán Gábor, a konferencia médiapartnere azt hangsúlyozta, hogy ,,az itt megfogalmazódó pontos, jó előrevivő és értékközpontú üzenetnek el kell jutniuk oda ahova ezeket szánjuk”. Hogyan törhetők át a falak – tehetjük fel a kérdést. Vannak olyan kommunikációs csatornák, vannak olyan kommunikációs formák melyek ügyesen és jól használhatók, ké-
Vajda Márta Jótékonyság újságot adott át Ungvölgyi Jánosnak gos erkölcsi útmutatást adni. A hagyományos értékek válsága, melyet a fogyasztó társadalomban észlelünk, a különböző preferenciák közötti ellentétekhez vezet, nem utolsó sorban a családi viszonyok területén is. Így a feminizmus az anyaságot, a nő önmegvalósítását akadályának tekinti. Még másik oldalon a gyermekhez jutás gyakran olyan jogban van kikiáltva, melyet bármi áron el kell érni. A családot egyre gyakrabban személyek közösségének tekintik, függetlenül a személyek nemétől, hiszen az emberi személy megválaszthatja
Élelmiszeradományozási felhívás adakozás örömén túl egy kis wellness ösztönzéssel
Aki fontosnak tartja, hogy Magyarországon csökkenjen az alultápláltak és éhezők száma, hogy az élelmiszer-feleslegek ne a megsemmisítőkbe, hanem mások tányérjára kerüljenek, támogassa a Magyar Élelmiszerbank Egyesületet az alábbi módok valamelyikével, hogy a jövőben is hidat tudjanak teremteni a rászorulók és az élelmiszer-felesleggel rendelkező adományozó vállalatok között. A téli, nehezebb időszakban különösen megnő az egyesülethez érkező kérések száma. Ilyenkor különösen nagy szükség van minden segítő szándékra. Azon adományozók között, akik 2015. november 20 - december 31-ig tartó időszakban 5.000 Ft-nál nagyobb adománnyal támogatják munkájukat, és megadják mail címüket, egy kétszemélyes wellness hétvégét sorsolnak ki a szegedi Tisza Hotelbe a NetAdClick.com felajánlásával. Sorsolás: 2016. január 15. Az eredményt a Facebook-on teszik közzé, a nyerteseket e-mailben értesítik. (forrás: elelmiszerbank.hu)
pesek felvenni a versenyt a nagy és mindenre ránehezedő úgynevezett monolitikus tömegkommunikációra. Ezek a hatalmas kommunikációs tömbök vagy bármilyen tömegű kommunikációs formák meglehetősen lassan mozognak. Sokkal lassabban mozognak, mint amilyen tempóban változik a világ. A konferencia
anyaga ezért egy internet alapú kommunikációs rendszerre kerül rá. Dr. Szarvák Tibor szociológus az „Értékek ingája: a magyar fiatalok kapcsolata a hittel és a családdal” címet adta előadásának. Az értékek
ság az a családi körülményekből adódik. Van mit tennünk a családokért. 2001-ben a Borsodnádasdi Szent István Római katolikus plébánia alapította ezt az alapítványt néhány család szponzorálta, illetve néhány család
sa között. Ezt a hidat, ezt valószínűleg nekünk kell áthidalni. ,,Annyira jól tudunk szeretni szavainkkal” – mesélt történeteket előadónk. ,,Az hogy társadalmunk ennyire szétesett és ennyire jellegtelen, arcta-
orientálnak, szabályozzák testi-lelki energiáink felhasználását, behatároljuk és kifejezik társadalmi hovatartozásunkat, társadalmi énünket – hangsúlyozta Kamarás István szociológus gondolatát előadónk. Napjainkban sokszor arra kell gondolnunk, hogy milyen nehézségekbe ütközik az értékekhez való hozzáférés, viszonyulás. Ezért az Ilyen beszélgetéseknek, amilyeneket most a Templárius Alapítvány szervezésében láttunk és hallunk, nagyon fontos szerepe van abban, hogy kikristályosodjon magunkban is az inga értékeihez való hozzáállás – mondta az előadó. Lényeges, hogy gyerekekkel, diák-önkormányzati vezetőkkel, tehát olyan személyekkel is beszélgessünk erről, akik életében éppen kulcsfontosságú, hogy milyenek otthon a szülők, milyen kommunikációban vannak egymással, milyen mintát adnak, milyen kirándulásokon vesznek részt közösen, mernek-e nemet mondani valamilyen fogyasztási szokásra stb. Érsek Barnabásné Vass Beáta a borsodnádasdi Keresztény Családok Jövőjéért Alapítványról beszélt. Tudjuk, hogy a halmozottan hátrányos-
aktív közreműködésével alakult meg. A családokról is beszélhetünk, nagyon sokat, de a legfontosabb az, hogy tettünk valamit azért, hogy a keresztény családok megmaradjanak és, hogy a fiataljaink előtt mintaként legyenek – zárta gondolatait az előadó. Illéssy Mátyás atya, az Összefogás a Magyar Családokért Egyesület elnöke szerint óriási feszültség van a polgári értelemben vett család felfogás és az egyháznak a család felfogá-
lan és sokszor pökhendi, nagyon-nagyon nagy baj. A családok pillanatok alatt szétesnek, az anyaszentegyháznak, a plébániák közösségnek, szerzetes közösségeknek hihetetlen nagy megtartó ereje lehet, és van. Adja a Jó isten, hogy közösen tudjuk isten irgalmának az eszközévé válni” – zárta mondandóját Mátyás atya.
Ungvölgyi János és Dr. Szarvák Tibor
Templárius Alapítvány Ebben az esztendőben ünnepeljük a Templárius Alapítvány megalakulásának 18 éves évfordulóját. A Templomos Lovagrend Magyarok Preceptóriája által alapított nonprofit szervezete 1997. szeptember 30án jött létre. Az alapítvány célja: lehetőséget adni a határon túl élő és a világon szétszórt magyar fiatalok számára, hogy Magyarországot és annak kultúráját, népét, eredetét megismerjék, és közösségi kapcsolatokat teremtsenek. Adószámunk a következő: 18856617-1-04 Honlapunk: www.templarius.hu Kérem, hogy Ön is látogassa meg Honlapunkat. Kapcsolódjon be Ön is, és önkéntesként vagy támogatóként segítse munkánkat.
Ofella Sándor Alapítvány
- Tápiószecső Kulturális Hagyományainak megőrzéséért Az Ofella Sándor Alapítvány 1998-tól Tápiószecső kulturális hagyományainak megőrzésén dolgozik. Az Ofella Sándor Hagyományőrző Népi Együttest, az Ofella Sándor Nyugdíjas Klubot, a gyerkőc együttest 2011-től, valamint a Családi Fészek Néprajzi Múzeumot 2013. június 1-től, létrejötte óta működteti. Tápiószecső őslakossága római katolikus vallású, így a régi hagyo-
mányaik minden napjaiban meghatározó szerepet töltöttek be a vallási ünnepek. Ezen ünnepek, események a mai ember számára ismét fontosak, így mi is fontosnak tartjuk ezek megtartását, megünneplését, valamint az állami ünnepeken való részvételt. Alapítványunk rendszeresen szervez nagy rendezvényeket, koncerteket, táncházat, táncos mulatságokat, zenés táncos szüreti felvonulást. Közösségi programjainkon gyerekek, fiatalok részére folyamatosan tartunk kézműves foglalkozást, játszóházi programot.
Összejöveteleinken az elmúlt korok ételeinek sütése-főzése mellett tréfás játékokon, versenyeken, megemlékezéseken, felvonulásokon felnőttek és gyerekek szívesen részt vesznek, őseink hagyományait, szokásait felelevenítik, megmentik az utókor számára. Rendszeresen tartunk Honismereti, Néprajzi Hagyományőrző Táborokat, fotók, festőművészek munkáiból Időszakos Kiállításokat, archív felvételeinkből filmvetítéseket. Farsangra, Húsvétra Karácsonyra készített kézműves munkából összeállított kiállítás minden évben programunk része, pl.: zöldség-gyümölcs
figurák, töklámpások, adventi koszorúk, ajtó- és asztali díszek, fenyő díszek, mézeskalács díszítések. Programjaink részletesen az éves munkatervünkben megtalálhatók. Az Ofella Sándor Alapítvány rendezvényeinek nagy részét a Családi Fészek Néprajzi Múzeumban tartja, ahol heti négy alkalommal, vagy igény szerint tárlatvezetés biztosít. Reméljük, hogy az előző évekhez hasonlóan az Ofella Sándor Alapítvány által működtetett Néprajzi Múzeumot megtekintik országhatáron innen, országhatáron túlról érkező látogatók és programjainkban bekapcsolódnak. Elérhetőségünk: ofellasandoralapitvany.webnode.hu Ofella Sándor Hagyományőrző Népi Együttes, 2251 Tápiószecső, Szőlő u. 20. 06 30 201 3098
JÓTÉK NYSÁG
7
CIVILEK A KÖZJÓÉRT | ADAKOZÁS | HÍREK
Új idők új szelei Tanácskozást, egyúttal tisztújító közgyűlést tartott a Pest Megyei Népművelők Egyesülete, az Országos Népművelők Egyesületének tagszervezete november 19-én, 10 órai kezdettel, a Nemzeti Művelődési Intézet Pest Megyei Irodája Nyáry Pál konferenciatermében. A közgyűlés apropója, hogy Pest Megye először ad otthont az országos szakmai rendezvénynek, a Magyar Népművelők XXXIII. vándorgyűlésének. A vecsési Bálint Ágnes Kulturális Központ, melynek igazgatója Kis Tóth János, a Pest Megyei Népművelők Egyesületének elnökségi tagja, a fent említett tanácskozás egyik kezdeményezője, a Pest Megyei Népművelők Egyesülete illetve a Nemzeti Művelődési Intézet Pest Megyei Irodája elkezdte a konferencia előkészítését. Többek között e tény is indokolja, hogy az egyesület újjászerveződjön, amit már 2015. októberében, Ráckevén, az Ács Károly Művelődési Központban megrendezett Pest Megyei Népművelők Egyesülete összejövetelén célul tűztek ki. A tanácskozáson a tisztújítás megkezdésén kívűl még a koordinációt megkönnyítő munkacsoportokat szavaztak meg illetve neveztek ki pl. a teljesség igénye nélkül megemlítem a kommunikációs csapatot. Megállapodtak egymás tevékenységét megszemléĺő és megsegítő szakmai kirándulásokról is. Valamelyik Bourbon mondta, (akik semmiből sem tanulnak) vagy tán épp egy jeles Bourbonnak tanácsolták: ahhoz, hogy minden a régi maradhasson, mindennek meg kell változnia. Miért írom ezt? Mert hallva és látva az értékközvetítésre, sőt – teremtésre patetikusan szólva életüket feltevő népművelőket, hogy régóta gyakolt áldásos tevékenységüket hatékonyan folytathassák háttérszervezetüknek meg kell újulnia, alkalmazkodni új idők, új szeleihez.
Batári Gábor
Kilenc nő vette át a Richter Aranyanyu Díjat a nők megbecsülésének ünnepén A jubileumi évben kibővült a díjazottak köre Az idén ötéves Richter Aranyanyu Díj az egyetlen olyan hazai kezdeményezés, amelynek célja a nők önbecsülésének és társadalmi megbecsülésének növelése. Nők végzik a legnagyobb közösségi és egyéni felelősséggel járó munkák jelentős részét – tanítanak, betegeket ápolnak, időseket, elesetteket, gyerekeket gondoznak, gyógyítanak – a háttérben maradva övék az a felbecsülhetetlen értékű munka, melyért csekély anyagi és erkölcsi elismerésben részesülnek. A díj alapítói, Rácz Zsuzsa író és a Richter Gedeon Nyrt. azért hozták létre az elismerést, hogy láthatóvá tegyék az oktatásban, egészségügyen és a szociális szférában dolgozó nőket és munkájukat. A jubileumi évben a Ridikül Magazin különdíjával együtt már kilenc nő vehette át a Richter Aranyanyu Díjat. Az egészségügyi dolgozók, orvosnők és pedagógusok mellett 2015-ben első ízben a szociális területen dolgozó nőket is díjazták. Olyan súlyos és megoldásra váró társadalmi problémák kaptak figyelmet a díjazottakon keresztül, mint a romák integrációja vagy a drogprobléma kezelése. Az Aranyanyuk között van emberkereskedelem elleni koordinátor, aki áldozattá vált lányokon segít; tanár, aki a mesék által segíti a roma gyerekek beilleszkedését; addiktológus szakorvos; nevelőszülő, aki egy családi tragédia által vált anyává, amikor férjével együtt vállalta, hogy felnevel öt árván maradt kisgyereket. A nők megbecsülésének ünnepévé vált díjátadó gálát november 26-án tartották. Az alapítók, a Richter Gedeon Nyrt. és Rácz Zsuzsa író öt évvel ezelőtt az elsők között hívta fel a figyelmet egy súlyos, ám tabuként kezelt társadalmi problémára: a nők önbecsülésének és társadalmi megbecsülésének hiányára. A Richter Aranyanyu Díj létrehozása egy olyan folyamat elindításában volt mérföldkő, amely által a Magyarországon hagyományos segítő, nevelő szakmákban dolgozó több százezer nő — akik erejüket és idejüket nem kímélve gyakran mostoha körülmények között dolgoznak — előtérbe került, felfigyeltek rájuk és munkájukra. Az elmúlt öt évben fontos területek kaptak figyelmet a díj által, mint a gyermekpszichiátria, gyermekvédelem, kórházpedagógia, koraszülött-ellátás, a magyarországi romák helyzete vagy a droghelyzet.
Egészség angyalai Az idén 30 éves „A rák ellen, az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány” cégekre szabott egészségfejlesztő tréningjének alapvető célja, hogy megfelelő elméleti ala-
pokon nyugvó gyakorlati egészségmegőrző tudást közvetítsen, ezzel csökkenjen az inaktív, táppénzes napok száma, a dolgozók hatékonysága viszont növekedjék im-
Ezért volt elengedhetetlen lépés a díj alapítói számára, hogy a jubileumi évben első alkalommal az egészségügyi dolgozók, orvosnők és pedagógusok mellett a szociális területen dolgozó nőket is díjazzák. „A Richter a Nőkért Programunkkal igyekszünk a legtöbb nő számára valami igazán fontosat nyújtani: önbecsülést, saját magunk, nőiségünk értékelését, a különlegesség elismerését minden életkorban. Hisszük, hogy a pozitív értékek képviselete mellett a közösségteremtő klubokkal, a nők számára fontos témákban folytatott párbeszéddel, vagy a Richter Aranyanyu díjazottjain keresztül inspiráló példák bemutatásával értéket teremtünk, és reméljük, hogy mindezek egy lépéssel közelebb visznek minket a nők testi-lelki, és társadalmi
munrendszerük megerősödése és az egymással való gördülékenyebb kommunikáció révén. A program három tréningmodult tartalmaz: 1. asszertív kommunikáció, konfliktuskezelés, stresszoldás, burn-out szindróma kezelése; Kommunikáció a munkatársakkal, főnökkel, beosztottal, a környezettel, a munkafolyamatok hatékonyságának növelése érdekében.. Mindenki számára érthető, megtanulható probléma megoldási technikákat gyakoroltatunk, amelyek segítségével a munkaszervezet könnyen és gyorsan egyensúlyba, harmóniába kerülhet a hétköznapok konfliktusaiból. 2. szellemi és fizikai aktivitást serkentő, mozgásszervi prevenciót elősegítő jógagyakorlatok; Közérzetjavító, agyi aktivitást serkentő mozgás bemutatása, tanítása, amelyek a test és a szellem karbantartására, gyógyítására, az immunrendszer erősítésére, ezáltal a teljesítmény fokozására szolgálnak. 3. agyi aktivitást és munkahatékonyságot növelő, teljes értékű táplálkozás a munkahelyen A teljesértékű táplálkozás gyakorlatát interaktív csoportfoglalkozás (ételkészítés- és fogyasztás) keretében mutatjuk be dietetikus szakember vezetésével. A készségkialakító tréningek begyakorolása, elsajátítása egy egész munkanapot (3x3 órát) vesz igénybe, a modulok között 10 perces szünettel, átállással. Személyes árajánlat kérhető: rakellen@rakellen.hu e-mail címen! További információk: www.rakellen.hu; Telefon: 06/30 816-3336
jólétének megteremtéséhez és fenntartásához. Azt gondolom, nem elhanyagolható, hogy létezik egy hazai gyógyszergyár, amely különös, kiemelt figyelemmel fordul a nők
Aranyanyuk egy összetartó közösség – igazi sisterhood, nővériségtagjaivá válnak, ahol megismerik és támogatják egymást. Ebből a közösségből erőt meríthetnek, általa meg-
da lehet mindannyiunknak” – hangsúlyozta Rácz Zsuzsa író, a Richter Aranyanyu Díj megálmodója. A díj mára igazi sikertörténet lett, évről-évre több száz jelölés ér-
felé, és tevékenységének minden percében arra fókuszál, hogy a nők egészségét féltő gondoskodással megóvja” – mondta Beke Zsuzsa, a Richter Gedeon Nyrt. kommunikációs vezetője. „Ez talán az egyetlen olyan díj, amelynek a díjátadó után is van élete sőt, akkor kezdődik igazából. Az
sokszorozzák tudásukat, energiáikat, amit aztán egy-egy fontos ügyükön keresztül az egész társadalom hasznára fordítanak. Az a kivételes szakmaiság és emberség, amelynek az Aranyanyuk birtokában vannak, és az a zseniális képességük, ahogyan bánnak a tanítványaikkal, pácienseikkel, a rászorulókkal követendő pél-
kezik, tízezrek adják le szavazataikat. A zsűri idén, a szociális területen dolgozó nők kategóriájának bevezetésével, 16 jelöltet juttatott a döntőbe. Minden kategóriában egy zsűri és egy közönségdíjat adtak át. A díjazottakról bővebb információk, kisfilmek: www.aranyanyu.hu
Hogyan neveljünk boldogabb gyereket? „ A gyerekeknek kell a tudat, hogy helyük van egy jó világban és ígéretes jövőben” (Kim John Payne)
A mai társadalom olyan kihívásokat eredményez, melynek igen nehéz megfelelniük a különböző korcsoportoknak.
A családnak különleges szerepe van a társadalmi viszonyok újratermelésében, hiszen generációkon keresztül örökíti át értékeit, normáit, viselkedési szabályait. Gondjainkat, érzéseinket magunkban tartjuk – a feszültségek egyre csak halmozódnak. Napjainkban válságban van-e a család, vagy csak alkalmazkodik a megváltozott helyzethez, e tekintetben megoszlanak a vélemények. Egy biztos: a hagyományos családmodell átalakulóban van. Rohamosan csökken a házasságban élők és a családban vállalt gyerekek száma. A középkorúak és az idősek még tartják magukat a régi hagyományokhoz, de a fiatalok körében egyre kevesebb a tartós párkapcsolatban élők aránya, sokan inkább az élettársi viszonyt helyezik előtérbe. Konfliktusokhoz vezethet a szülői modell hiánya vagy a hibás minták átvétele, az otthonról hozott szerepfelfogások, problémamegoldások és erkölcsi kérdések ellentmondása is.
A családtagoknál gyakran probléma, hogy nem megfelelően kommunikálnak egymással, nem fogalmazzák meg nyíltan gondolataikat, nem beszélik meg egymással. Egyre gyakoribb a házasságok és a párkapcsolatok széthullása. Ennek következtében az elvált szülők között igen fontos a további együttműködés, a kapcsolattartás és a szülői fel-
ügyeletben való megállapodás. A gyermek érdekét kell mindenek fellett figyelembe venni. A Családsegítő és a Gyermekjóléti Szolgáltatás főbb feladata az, hogy a családok szociális és mentálhigiénés helyzetét figyelemmel kísérje, feltárja a krízisek okait és a megoldásba bevonódjon, támogatást nyújtson, valamint az is, hogy életvezetési tanácsadást nyújtsanak a rászorulóknak. A család és az iskola együttműködésének újragondolása fontos feladat a mai magyar nevelésügyben és iskolarendszerben. Ma alapvető kérdésnek számít még mindig, hogy hol kezdődik az iskola oktatási- nevelési feladata és hol a család kompetenci-
ája.
Mi a szülő szerepe a családban? Hogyan lehet boldog kiegyensúlyozott gyermekeket nevelni? Hogyan kezeljük a kisgyerekkor és a kamaszkor lelki problémáiból eredő konfliktusokat? Mi a mediáció (közvetítés ) szerepe a konfliktuskezelésben és a szülők válása esetén történő kapcsolattartás rendezésében? Ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat és nyújtunk segítséget szülőknek, kamaszoknak és a felnőttkor küszöbén állóknak. A Szülők és Fiatalok Akadémiája - Esélyegyenlőségi előadássorozatunkat 2015-ben a Budapest Főváros XI. kerület Újbuda Önkormányzata támogatta. „A gyermek bámulatos pontossággal mutat rá arra, amin dolgoznunk kell, a vele kapcsolatos nehézségek jelzések - és egyben lehetőségek is a továbblépésre. Felhívják a figyelmünket arra, hogy miben kell változnunk, fejlődnünk. Igen, ha engedjük, gyermekünk átírja a történetünket és ebben a folyamatban mi válunk tanulóvá.” (dr. Kádár Annamária)
dr. Varga Gizella jogász, családi-párkapcsolati konfliktuskezelő mediátor www.viadukt.info
JÓTÉK NYSÁG
8
CIVILEK A KÖZJÓÉRT | ADAKOZÁS | HÍREK
Arany Liliom Alapítvány
Egy kép ezer szó Célunk a tehetséges gyermekek támogatása. 2014ben 8 személy 29 ezer, 2015-ben már 14 személy 49 ezer forint adó 1 %-ot adott hogy segíthessük a művészi vénával megáldott fiatalokat. Erre a célra a legnehezebb gyűjteni. Nem adjuk fel, kiállítást szervezünk az eddigi munkákból. Tárgyalás alatt van a Bródy Sándor utca 30/A-ban a Vidám Étteremben egy kiállítás megrendezése. Jelenleg rajz felvételi előkészítős gyermeket tudunk támogatni rajzlappal, pasztellkrétával és grafit ceruzával, hogy sikeres felvételit tehessen. Neki a vágya animáció- és mozgókép szak a Kisképzőben. Nehéz korszak ez egy 14 éves lány életében, de igyekszünk segíteni és kellemesebbé tenni ezt az átmeneti nehézséget. Szeretnénk még több tanulónak segíteni, vágyai megvalósításában. Szeretnénk az alkotásokat képeslap formájában is közzé tenni, vagy akár hűtőmágnes, vagy bármilyen más print formátumban, amihez szintén anyagi forrás kell. Te is szeretnél egy képet? Támogasd munkánkat. Adószámunk: 18144741-1-13
Kapocs közösségek között Egyesületünk országos, szék helyünk az Alföld egyik legszebb városában van, Szarvason. Tevékenységünk jórészt Budapesthez kötődik, de székhelyünkön is aktív tagsággal büszkélkedhetünk. Mozgalmas évet tudhat maga mögött a ClubNetCet Egyesület szarvasi csoportja, cikkünk most róluk szól. „Januárban kaptuk a jó hírt, hogy eredményesen pályáztunk az Ajándékozni öröm! című projektünkkel az Új Európa Alapítványhoz. A pályázat célja a kötelező iskolai Közösségi Szolgálat programjainak támogatása volt. A partnerintézmény a Székely Mihály Szakközépiskola, mindenben segítette a közös munkát. Szintén januárban belekezdtünk egy nagy lélegzetvételű, izgalmas projektbe. A Nemzeti Művelődési Intézet az Emberi Erőforrás Minisztériummal együtt versenyt hirdetett Leleményes Hőseink címmel. A feladat azoknak a környezetünkben élő embereknek a felkutatása volt, akik valamilyen értéket képviselnek, élettörténetük példát mutat. A középiskolás kis csapat Szabó László bábművészt választotta a hősének. Laci bácsi már túl van a nyolcvanon, de fiatalos lendületét, életszeretetét sokan megirigyelhetnék. Hivatásos katonából lett bábmester, többek között a TV Maci, Mekk Mester, Misi Mókus alkotója. Nyugdíjba vonulása után költözött Szarvasra, ahol a közösség motorja lett. Fáradhatatlanul szervez, alkotótábort tart, repülőnapot honosít meg, szabadidejében makettezik,
Hazai vándorasztalos bölcsője
Charlotte Elizabeth Diana hercegnőnek Rostás Árpád vándorasztalos újra alkotott egy csodálatos neogótikus bölcsőt. A királyi kiságy mintegy három hónap alatt készült el, anyaga tölgyfa, 200 éves diófaborítással, gyönyörű intarziafaberakással, esztergamunkákkal, faragott, aranyozott kis koronával ékítve, 3000 éves egyiptomi technikával kivitelezve. Az indulást megelőző vasárnap a bölcső a Szent István Bazilikában áldást kapott. 2015. november 19-én került sor a bölcső átadására a Kensington Palotában, Londonban. A bölcsőt Rebecca Deacon, Kate
Middleton hercegnő személyi titkára vette át egy rövid ceremónia keretében a palota idén felújított szárnyában található elegáns szalonban. Ez már a második bölcső volt, amit Rostás Árpád a családnak készített, ezúttal ő is ott lehetett személyesen, és az eredeti rendeltetési helyén adhatta át művét. Rostás Árpád Magyar Örökség díjas restaurátor, műbútorasztalos 1962ben cigány kisgyermekként látta meg a napvilágot, és sorsa egyik intézetből a másikba vetette. A nágocsi nevelőotthonban töltötte gyermekévei zömét, itt szeretett bele a fába, majd szülővárosában, Kaposváron sajátította el az asztalosmesterség alapjait. De en�nyivel nem érte be, járta az országot, és inasként leste el a tudást az idősebb szakemberektől. Neve akkor lett is-
mert, mikor a marcali kórház aulájának felújítását, annak méltatlan befejezését Gyarmathy Lívia: A lépcső című filmjében megörökítette (1995). A film segítségével Rostás Árpád restaurátori tudásának híre külföldre is eljutott, majd több mint 200 kastélyban bizonyíthatta tehetségét. Az ő kezének köszönhetően maradt fenn az utókornak eredeti pompájában a versailles-i kastély parkettája, konzolasztala és tükre, itthon az Országház üléstermének bútorai, a Német-Magyar Egyetem mennyezete, a Dohány utcai zsinagóga bútorzata stb. Munkái mellett mindig fontosnak tartja, hogy tudását továbbadja az utókornak, elsősorban a hozzá hasonló sorból származó gyermekek részére. Éveken keresztül több tábort, és karácsonyi ajándékozást szervezett hátrányos helyzetű gyerekeknek. Táboraiban több mint 7000 gyermek ismerkedhetett meg az asztalos munka szépségeivel, és látott példát Árpád életén keresztül, hogy van kiút a kilátástalanságból, sok munkával, és szorgalommal boldogulni lehet ezen a földön. Egyik utóbbi munkája során a Somogyvári Széchenyi kastély lépcsőházát az ott élő állami gondozott és sérült gyermekek bevonásával restaurálta, mely munkának várhatóan még lesz folytatása. Ezért a munkáért Nívó díjat kapott a Rostás Árpád Katedrális Alapítvány. Árpádot erős hite viszi előre, számára nincs lehetetlen. Legyen az egy menthetetlennek ítélt bútor, vagy egy más számára elképzelhetetlen cél. A londoni út szervezése sem volt egyszerű, de köszönhetően a Magyar Reneszánsz Alapítvány vezetőinek, akik a találkozót a palotával intézték, és a Tomee Trans-nak, aki a szállítást, annak minden költségével vállalta, az utolsó pillanatban elhárult minden akadály. A közösségi média szerepét sem lehet kihagyni, sok ember szorított Rostás Árpád vándorasztalosnak, hogy álma valóra váljon.
fest, modelleket gyűjt. Segítőkészsége példamutató a közösség számára, és ezt a zsűri is elismerte, a versenyen részt vett kis csapatunk különdíjként egy három napos tanulmányúton vehetett részt a nyáron. Az egyesület országos rajzverse-
nyének részeként tavasszal rajzversenyt hirdettünk, mely az Adni jó! címet viselte. Sok pályamű érkezett be, melyet a Tessedik Sámuel Múzeum-
ban állítottuk ki, az országos díjátadó ünnepséget is itt tartottuk. A Gyermeknaphoz kapcsolódva kézműves foglalkozást tartottunk az egyik helyi óvodában, amelyben sok halmozottan hátrányos helyzetű gyermeket nevelnek. A foglalkozás mellett mást
is kaptak tőlünk, kreatív alapanyagokat gyűjtöttünk számukra, hogy fejlődhessen kézügyességük, finommotoros képességeik.
Nyáron egészségnap szervezésében közreműködtünk, melynek középpontjában gyermekeink egészsége volt. Az egész napos programon vendégünk volt Vitéz László, lehetett egészséges zöldségételeket kóstolni, ismerkedni a halak biológiájával, valamint a katasztrófavédelem munkájával is.
Augusztusban részt vettünk a Kistérségi Civil Találkozón, amely ez évben Gyomaendrődön került megrendezésre. Bemutattuk az egyesület munkáját, kiállítottuk a képeket, valamint részt vettünk a főzőversenyen is. Ősszel un. reflexiós napon számolhattak be a közösségi szolgálatos gyerekek a programokon szerzett tapasztalataikról, az önkéntes munka szépségeiről. Decemberben hagyományosan társszervezői vagyunk a karácsonyi jótékonysági vásárnak, melynek bevételéből idős, egyedülálló, rossz szociális körülmények között élő idős emberek számára vásárolunk élelmiszercsomagokat, mert mint ahogy a rajzversenyünk témája is kifejezte, JÓT TENNI, ADNI JÓ! A rendezvények mellett, az e-Magyarország hálózat részeként dolgozunk azon, hogy minél több emberrel ismertessük meg a számítógép használat és a biztonságos internetezés alapjait. Regisztrált e-Magyarország pontként segítséget nyújtunk a hoz-
Egy ritmusra dobban a szívünk
Kétmilliós nézettség és három megmentett élet „Olyan leckét kapsz, amit sose fogsz elfelejteni” – kezdi Csuja Imre, alias Bala a mára több mint kétmilliós megtekintéssel a legnézettebb magyar társadalmi célú kisfilm, a Tartsd életben! első pár másodpercét. A brit mintára készült gengszteres magyar változat igazi összefogás eredménye: az Országos Mentőszolgálat Alapítvány (OMSZA) mögé filmesek, színészek és reklámszakemberek sorakoztak fel, hogy leforgassák a laikus újraélesztést humorosan és szórakoztatóan bemutató etűdöt. Nem fizetségért tették, jutalmuk pénzben nem mérhető: megmentett emberéleteket köszönhetünk munkájuknak. Naponta több mint hetvenen kapnak a szívükhöz és esnek ös�sze hazánkban szinte már élettelenül. Naponta hetvenen közülük nem élik túl a hirtelen szívhalált. Ennek egyik oka, hogy a magyar lakosság csupán tíz százaléka tud újraéleszteni, és talán még kevesebben vannak, akik vészhelyzetben cselekednek is.
Leáll a szív, beindul az agy „Ha nem kezdik meg az újraélesztést, akkor kiérkező mentősként mi sokszor már tehetetlenek vagyunk” – mondja dr. Czakler Éva, az OMSZA kuratóriumának alelnöke, aki több mint húsz éve mentőzik. Mentősként úgy érezte, tennie kell valamit, nem nézheti tétlenül, hogy Magyarországon évente 25 000 ember halálát okozza a hirtelen szívhalál. Hogyan lehetne segíteni a helyzeten? – merült fel a kérdés tavaly novemberben, amikor az Alapítvány kommunikációs feladatait ellátó
Human Dialog vezetőjével, Miha Tamással beszélgettek. „Így került szóba a Brit Szívalapítvány, valljuk meg, formabontó, ám felettébb népszerű, Vinnie Jones főszereplésével készült kisfilmje. Mire Tamás nekünk szegezte a kérdést: miért ne csinálhatnánk ezt meg magyarul? Hamar belelkesedtünk, rögtön rábólintottunk az ötletre. A Human Dialog több koncepciót is kidolgozott, melyek közül végül a Valami Amerikára esett a választás.” – meséli dr. Czakler Éva.
A csajodat csókolgasd… vagy a pasidat! Tamás felkereste az ötlettel Herendi Gábort, a Valami Amerika rendezőjét. Hamar kiderült, nyitott fülekre talált: „Fantasztikusan jónak tartom az eredeti filmet, és régen megfogalmazódott bennem, milyen jó lenne ezt itthon is megcsinálni. Hát erre bekopogtat az OMSZA az ajtómon ugyanezzel az ötlettel. Mondom, ilyen nincs, csak a mesében.” – emlékezik vissza az ismert filmrendező, akiről talán kevesen tudják, hogy orvosi egyetemet végzett, így különösen elkötelezett az életmentés ügye iránt. Nem egyszerűen újraforgatták az eredeti filmet, hanem a Valami Amerika 2 szerethetően keménykedő gengsztereivel egészen különleges atmoszférát teremtettek. A film fő üzenete, hogy ha idegenkedünk a szájon át történő lélegeztetéstől, akkor pusztán a mellkas nyomásával is életet menthetünk. Csuja Imre (Bala) szotyizó gengszterként osztja az észt: „A csajodat csókolgasd” – mondja – „…vagy a pasidat” – teszi hozzá a magyar változatban, és ezzel a humoron túl azt is üzeni, hogy nemtől függetlenül kötelességünk a tettek mezejére lépni vészhelyzet esetén. Az eredeti film nagy találmánya, hogy a Stayin’ Alive című sláger ritmusát adja meg alapnak, ugyanis ez az ütem szükséges ahhoz, hogy a mellkaskompresszió végül sikeres legyen. A magyar változatban ezen is
csavarnak egyet a készítők: főhősünk Korda György iránti rajongását kifigurázva a magnóból először a táncdalénekes Ó Lady N című slágere csendül fel, és csak utána a Bee Gees klasszikusa, melynek címe magyarul így szólna: Életben maradni.
Bala jól nyomta Az elkészült Tartsd életben! című film kétperces és félperces változatait február elején tette közzé az Alapítvány internetes videómegosztókon. A készítők legmerészebb álmaikban is csak száz-kétszázezres nézettségben reménykedtek ismerve a hazai online társadalmi célú reklámok (TCR) nézettségi mutatóit, és tisztában voltak azzal is, hogy Vinnie Jones négy és félmilliós nézettségével egy magyar film nehezen versenyezhet.
zánk fordulóknak az online ügyintézésben, pályázatírásban. Sok eredményes Erzsébet program, mosógép és hűtőcsere pályázat beadásában segédkeztünk. A Nemzeti Együttműködési Alap támogatásával lehetőségünk nyílt eszközbeszerzésre is. Az év vége mindig egy fajta számadás, ami nem múlhat el összegzés nélkül. Talán elmondhatjuk azt, hogy tartalmas év áll mögöttünk. Bízunk abban, hogy az új év is hason-
lóan mozgalmas lesz számunkra és tudást, élményt adhatunk a környezetünkben élőknek, A következő Babits Mihály idézettel kíván áldott, békés ünnepeket a ClubNetCet Egyesület szarvasi csoportja: Lelkünkben gyujts pici gyertyát sokat. Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk törékeny játékunkat, a reményt.”
Sonkolyné Aszódi Zsófia, Szarvas
Az SZJA 1%-át továbbra is köszönettel fogadjuk. 2015-ben 114 897 Ftot ajánlottak fel számunkra, melyet gyermekprogramokra és ingyenes szolgáltatások nyújtására fordítottunk. Adószámunk: 18385742-1-04
nak, fontosnak és szerethetőnek bizonyult, hogy az emberek önszántukból terjesztették a kisfilmet, így pillanatok alatt hatalmas nézettséget sikerült elérni vele. A kampány végéig, május 20-áig több mint kétmillióan látták Balát, ez a népszerűség a magyar TCRtörténelemben példátlan. Egy mini közvélemény-kutatás eredménye alapján a nézők 90 százalékának nagyon tetszett a film és segítséget jelentett, nyolcvan százalékuk szerint pedig egyenesen jobb, mint az ötletadó brit változat. Ez utóbbi statisztika azért is fontos az ügy céljait tekintve, mert megerősíti azt az elképzelést, hogy magyar sztárokkal, magyar vonatkozású filmmel lehet igazán megszólítani a hazai nagyközönséget.
Életben tartottak Mégis, a kampány igazi eredménye és értelme nem ez. Hanem az, hogy már legalább három életet mentettek meg hétköznapi hősök úgy, hogy elmondásuk szerint a Tartsd életben! című filmből merítettek tudást és bátorságot. Hiszen sok esetben nem a technika ismeretén múlik
dr. Czakler Éva, az Alapítvány alelnöke tanítja Csuja Imrének a pusztán a mellkas nyomásával történő újraélesztést. Habár a forgatáson a Jászai Maridíjas színművész nem nyomta teljes erejéből Pindroch Csaba mellkasát, így is kifáradt. Sokan nem is gondolnák, hogy igazán nagy energiabefektetésre és eltökéltségre van szükség az életmentéshez. Boldog döbbenettel tapasztalták, hogy alábecsülték a film erejét. Az Alapítvány a Human Dialog közreműködésével változatos kommunikációs eszköztárat vetett be: közösségi médiás megjelenések, online hirdetések, mozik, televíziók, sajtóközlemények hirdették a film premierjét és üzenetét. Ám mégsem ez volt a hatalmas siker igazi oka. Hanem a nézők, akik hamar rajongóvá váltak. A tartalom olyan erősnek, humoros-
a hatékony segítségnyújtás. Sokan bátortalanságból nem mernek nekikezdeni az újraélesztésnek, így a készítők külön öröme, hogy cselekvésre sarkalltak filmjükkel. „Ha csak egyvalaki életét sikerül megmenteni ezzel a kisfilmmel, akkor megérkeztünk.” – nyilatkozta Kónya Zoltán, az OMSZA elnöke még a film forgatásán. Azt hiszem, egyetérthetünk abban, hogy valóban megérkeztek. M.A.
JÓTÉK NYSÁG
9
JÓTÉKONY MESÉK | HITPRALINÉK
Karinthy Frigyes
Laza lelki tartás
megjelent a Pesti Naplóban, 1934. augusztus 12. Emelkedik a szívbajok statisztikája: az orvosi kimutatások, világviszonylatokban is, megdöbbentő adatokkal rémítik a laikust. A szakértők kétféle magyarázattal szolgálnak. Az optimista tudós szerint ez a rossz statisztika merő látszat, inkább örülni kell neki, azt mutatja, hogy az emberi fajta átlag életkora emelkedik, s a sok szívbaj és szívhalál attól van, hogy sokkal több az öregember, mint azelőtt: a végén persze valamiben mégis meg kell halni, s még jobb, ha késő vénségünkre szívbajban halunk meg, mintha fiatalon visz el a sorvadás. Másrészt a gyógyító tudomány is fejlődik, sok szövődményes betegségen átviszi az embereket, amik azelőtt szokás és illem szerint "lethalis" prognózist adtak: viszont ezeknél gyakori az utólagos, tíz-húsz év múlva jelentkező szívbaj. A pesszimisták (és sajnos, rendszerint ezeknek van igazuk) a korszellem, gazdasági válság, túlfeszített munka, háborúság és bizonytalanság bajaival magyarázzák a szívek letörésének szomorú jelenségét. Egy igekötőn múlik, hogy letört és kifáradt szívek helyett megtört vagy megrepedt szívekről szóljanak, mint a romantikus költők, akik az élet központját, ősi biológiák hagyománya szerint, nem a koponyában, hanem a mellkasban, vagy ahogy ők mondták, a kebelben, lokalizálták. A modern tudomány nem is jár messze attól a felfogástól, kerülő úton visszatért hozzá, tanítván, hogy a túlzott vagy nehezen
átalakítható külső ingerek a központi idegrendszeren s a vasomotoros (véredényeket ellátó) idegműködésen át végeredményben a szívnek ártanak, azt teszik tönkre, állandó feszültséggel gyötörve a romantikus nevű "bolygóideget", a szív precíziós óraművének ezt a hajszálrugóját. A véredények elvesztik rugalmasságukat, jön a sclerosis, a koszorúerek degenerációja, a pulzus tiktakja szabálytalanná válik, késik vagy siet az óra s a végén megáll, s nincs, aki felhúzza, megújráz, "bis hundertundzwanzig".
hozzátévén, hogy belső, gyermekkorban vagy még azelőtt szerzett kórok és sérülések akadályozzák a lelket ellenállásában, s abban a harcban, amit különben győztesen vívna meg az ellenséges külvilággal. A másik - egy Coué nevű - elismerte, hogy ebben a harcban a normális léleknek is alul kell maradnia, hacsak nem eszel ki különleges fegy-
*
Megint csak a régi jó "lélek"-ről van szó, akárhogy bontjuk szét idegekre és erekre - arról van szó, hogy az ősi lélek nem bírja ezt az új életet, ezt az újfajta világot, amelyben "rossz volt embernek lenni", a költő szerint: el kell pusztulnia, magával hurcolva porhüvelyét vagy át kell alakulnia, hozzá kell idomulnia a megsokasodott bajokhoz, a balsors sűrűbben kopogó jégesőjét ki kell védenie valahogy, ha lehet, s az éles és ártalmas fájdalmat, amit okoz - nevezzük csak szépen bánatnak és szomorúságnak, mint apáink - el kell zsongítania, át kell alakítania tűrhető nyugalommá. De lehet-e egyáltalán? A lélek orvosai - kevesebben, mint amennyire szükség lett volna - megpróbálkoztak néhány gyógymóddal, vagy ami ennél is fontosabb, néhány elméletével a lélek egészségtanának. Egyikük az önelemzést ajánlotta,
vert: ezt a fegyvert a sikeres önáltatás módszerében vélte feltalálni, megfeledkezvén róla, hogy a lélek, különös természeténél fogva, az öröm és béke forró vágyán kívül az igazság megismerésének vágyával is meg van verve, szinte önmagán túl, öngyilkos módon, tulajdon halálának árán is igyekezvén kielégülni. Mindez nem segít.
Egy földi halandó szemével
A közjó vajon mi?
Jótékonyságsziget BNV 2012 Az nagyon rendben van, ha most sokaknak egy rapper nóta csendül fel a fülében. Igen, a Pain. A fiatalok őt ismerik. A 21. században élünk, mindig mindent nem lehet túl erkölcsös, túl etikus elvárások mentén, törvény betűi szerint eljuttatni oda ahova szánjuk. Minden korban a megfelelő nyelvezetet, képeket, szimbólumokat kell megtalálni, hogy általuk célba érjenek az üzenetek. Pláne a boldogságüzenetek, a jóról való gondolkodás. A 20. században Lennontól vált híressé egy szuper gondolat, ami a háborúzás elkerülésével kapcsolatos, megvan, ugye? Szinte látom lelki szemeim előtt mindenki bólogatását, hallom, ahogy kimondják... Mert, ha a „ne háborúzz!” mondatot látjukhalljuk a lennoni javaslat is mindjárt eszünkbe jut. A hozzánk eljutó értelmes gondolatok, kampányok, imák - ha meg is éljük - viszik előre a világot, egészen a boldogságig, akár. Kicsiben is nagyban is, világméretekben, nemzeti és egyéni szinten. De az üzenetek csak akkor hatékonyak, ha ott az ideje észrevesszük, és meg is éljük. Ha nemcsak a vágy van meg valamire, hanem az elérési utak is kimunkáltak és el tudjuk fogadni, amit kapunk, akár a csodát is. „Kelj fel és járj” ebben a bibliai felszólításban ott van a csoda lehetősége, amit a természetfeletti, a mindenható Isten, csak emberfeletti lépések bevállalása után ad meg. Tudjuk, ismerjük az esetet minden részletével. Az ész és a szív összehangolásáról van szó, arról bi-
zony. Az utolsó métereken, centimétereken is múlhat, hogy elhalkul vagy felerősödik bennünk a csodára szólító üzenet. Ferenc pápa, Böjte Csaba testvér, Pál Feri atya, Popper Péter, Csernus Imre, Feldmár András pszichológusok - a mai léleksimogatóink közül csak néhány mindenki által ismert
személyiség - nagyon találó, idepas�szoló gondolatai mind-mind arról szólnak, hogy bátorság nélkül nincs semmi, de a nagy tettekhez, a változásokhoz a kölcsönös bizalom és
a szeretet alapvető. Mindenki erre törekszik, csak túlon túl sok megtorpanásra okot adó körülményre figyelünk a környezetünkben, egyszerűbbnek tűnik másra hivatkozva nem rálépni a „járatlannak tűnő ösvényre”. Még ha bármekkora nagy csoda ígérete is van rajta, kihagyjuk. Egyszer élünk itt a földön, DE „fölfelé”. Ez jó vagy rossz hír, viszont biztos, hogy így van... Amit megélünk itt lenn, azzal ott fenn kell elszámolnunk. Ott, ahol írtuk a „nyertes földi pályázatot”. És ott nincs „hiánypótlás”, itt és most kell tudni jól élni, ami egyáltalán nem a javak halmozását jelenti... Trendi szólam, hogy változni muszáj, meg hogy változni jó. A helyzet úgy hozta az elmúlt négy évben, hogy közelébe kerültem a vesztéseknek. Addig a sors kegyeltje voltam, nagyjából mindent megkaptam, tartalmasan éltem és komoly veszteségekkel sem kellett szembenéznem. Aztán egyszer csak - váratlanul - velem is megtörtént pár nemszeretem, fájdalmas életesemény. Ember tervez, Isten végez... - szól a mondás. Mindennek rendelt ideje van... - szól az ige. Ezeket tudomásul kell venni. Mi mást tehetnénk. Így hát közelebbről szemügyre vettem a fájdalmak, vesztések üzenetét... Négyszögesítettem az addig kerek életemet és megnéztem vannak-e értékek a kényszerlassításokban, hogyan lehet oldódni az érzelmi kötésekből? Reményik Sándor a Kegyelemben megválaszolta: „csak magától”. Ez a ’magától’ felemelő érzése a kegyelem. És akkor megláttam, hogy a vesztésekben is vannak örömteliségek. Azt például, hogy „van az a dolog”, ami nem fejezhető ki pénzben vagy annak hiányában. Aztán megértettem a feltétel nélküliséget, hogy nem kell mindent-mindenkit fizikálisan bir-
Maradna a rég kipróbált szánalmas, egyetlen kísérlet: a testi élet tanulságaiból venni példát és hasonlatot, hogy a lélek legalkalmasabb magatartását eltaláljuk, e baljós és kedvezőtlen környezetben.
*
Ebben a birodalomban határozott fejlődés mutatkozik. A környezethez való testi alkalmazkodás tudománya (testedzés, sport) óriásit változott. A múlt század eszményképe, az "izomember", ahogy dagadó békáival keresztbe fonja karjait, régen lomtárba került; "kis erővel nagy teljesítmény", ez lett a jelszó, a tornavezető, végre-valahára, ráeszmélt, hogy ha testi ügyességről van szó, leghelyesebb az állati és növényi élet iskoláját járni, ahol Természet tanár úr tart előadást, némán, csupa "demonstráció"-val. Finoman, beidegzett, könnyű kis izmaival a majom és mókus, könnyen veri az olimpiász tornabajnokát keskeny kis tengeri giliszták, teljesen izomtalan puhányok döntögetik, milliárdszámra, Weissmüller rekordját, s nincs az a vasgyúró és abroncstörő Breitner, akinek teljesítményét egy napon lehetne emlegetni egy hitvány darázs produkciójával, amikor a százlóerős légcsavar sebességével és kitartásával rezegteti szárnyait, egy helyben lebegve a levegőben. Mindez nem az izmok, hanem az idegek játéka s a ma trénere, akár bokszról, akár tőrvívásról van szó, nem győzi hangsúlyozni, hogy az izmokat nem szabad görcsösen megfeszíteni - "laza tartás", ez a jövő zenéje, mindenütt, ahol testi technikán múlik a gyakorlati ügyesség elsajátítása. A zongoratanár se ragaszkodik már az ujjak merev tartásához: "ejteni a kezet, csuklóból", ez adja ki a kellő energiát, ha leütöd tokolni, hogy tudjuk a miénk. Aztán még azt is, hogy aki jól tud kérni, annak tényleg adatik is. És nagyon jóként említhető, hogy ezekben az években jött létre ez az újság és a hozzá kapcsolt Jótékonyságsziget (képen), ami együtt és külön is a közjóért, a társadalmi ügyek piacának hatékonyabbá tételéért van. A legutóbbi örömélmény az idei advent harmadik, ún. örömvasárnapján ért, amikor egy református istentiszteleten rámutattak a jézusi csoda elfogadására biztató „Kelj fel és járj” ige lényegére, annak a bizonyos béna ember esetének magyarázatával. Nos, ilyen kegyelmi állapotban tudni illik, hogy a jó vajon mi! Tisztázzuk a szívünkben. Mindenki egyenként. Az észt most hagyjuk ki, agyalás helyett inkább révedjünk befelé. A megkeményített, védekező szívek felé a magvető hiába szórja a kincseket, az bizony nem fogan meg. Pedig a boldogságmagokat szórja-szórja már évszázadok, évezredek óta, de az agyalás, a kifogások, az óvatos „ki mit szól hozzá körültekintgetések” messzire visznek a boldogságtól... Szóval, ha bizonyos dolgokat nem gondolunk túl - ahogy az a 38 éve béna ember sem tette a bibliai helyszínen, csak csinálta, amit Jézus mondott neki - akkor megtörténnek velünk is a jók, ezeket összeadva elérkezhet a közjó. Ugyanis, ha a bibliai példázatban az ember csak egy perccel tovább vár a cselekedettel, rájön, hogy szombat van... és akkor a csoda nem történt volna meg vele, tudjuk, ismerjük a történetet. „Kelj fel és járj” - milyen egyszerű! Csupán azt kell eldönteni, elfoga-
a billentyűt, hogy energiát takaríts a felszabadult ujjidegek boszorkányos táncához. Mint minden új tan alkalmából, természetesen a túlzott buzgalom is jelentkezik, komikus végletek formájában. A hírhedt "mazdaznan" szekta követői a mindennapi életre alkalmazzák a "laza tartás" hosszú életet ígérő elvét: lelógó karokkal, roggyant térdekkel, lefegő szájjal vonszolják magukat az utcán, a "legkisebb ellenállás irányában", mint holmi vasvillával felhányt rongydarabok az élet fogasán lógva. Látványnak persze kész röhej az ilyen: de mint minden viccben, ebben is van valami komoly. Boldogtalan embertárs, ahogy görcsösen összeszorul szíved és agyad a lelkedet ért csapásra, mikor a Hiób-hír eléri tudatod finom vezetékét - szegény szenvedő, miért növeled szenvedésed ezzel az öngyilkos reakcióval? Laza lelki tartás, kedves barátom, csak úgy, ahogy a modern súlydobáló artista csinálja, könnyedén kapva el vállával és könyökhajlásával a zuhanó vasgolyót. Laza lelki tartás, mindenre elkészült nihilizmus: nem megy másképp, összeroppansz, ha mindig így megfeszül benned a lázadó kétségbeesés. Laza lelki tartás, minél érzékenyebb és finomabb a lelked: tartsd egyensúlyban a mérleg könnyen billenő nyelvét, hogy ki ne ugorjon helyéből, akármelyik serpenyőbe zuhan a rosszaság pörölycsapása. Laza lelki tartás, minél tökéletesebb és érzékenyebb a mérleg - ne dobd magad oda a rossz tapasztalatot követő képzettársulások gomolyába: tépd el a zsineget, ami a nehezéket tartja (különben lezuhan a léghajó),
abban a pillanatban, mikor a mennykő belevágott. Laza lelki tartás: tedd síkossá és lejtőssé nehéz szíved dagadó halmát, hadd guruljon le a kő róla, ami nehézzé teszi. Laza lelki tartás, - minél jobban akar elszorulni a szíved, rossz gondolatok rohamától: légy annál engedékenyebb, ne büntesd önmagad mások bűnéért, ne ordíts, ne jajveszékelj, ne tombolj, ne verd a homlokod, ne "reagáld le", ahogy a kontár tanítja: mosolyogj, bánatosan, viseld magad úgy, mintha nem történt volna semmi különös: csakhamar ráeszmélsz majd, hogy nem is történt semmi különös. Utánozd azokat, akiknek semmi bajuk, s egyszeriben csakugyan semmi bajod többé - laza lelki tartás, hallgass az angol mondásra: "a nevetővel együtt nevet, a síróval együtt sír a világ". Laza lelki tartás, öreg király, őrjöngő Lear apó - hadd a görcsöt, ami "ó, hogy dagad fel szívedig" - Regant, a Gonerilt eléri végzete, s Cordélia ott vár rád, az ösvényen túl, kitárt karokkal, mindent megbocsátó mosolyával. Laza lelki tartás - jól vigyázz s meglátod majd, lecsillapul s helyén marad ugráló szíved. Laza lelki tartás, önmagaddal s másokkal szemben - ó, jönne bár vis�sza a kor, amelynek öntudatlan lelki egészségtana volt ez a laza lelki tartás: úgy hívták valamikor udvariasság, csendes és tapintatos szó, részvét és megértés... Laza lelki tartás: majd nem lesz annyi szívbaj, ha visszatér a szívek balzsama, amit úgy hívnak: szívesség. Laza lelki tartás... Valamikor így hívták, egyszerű szóval: alázat.
dom-e Isten által nekem szánt csodát és meg is teszem a lépéseket, akármilyen földi törvénybe is ütközik. Vagy felülbírálom akaratát és az elszámo-
nem tudsz kiverni a fejedből, annak ott a helye’. Isten a szívünkbe rejtette, amit nekünk szán, és ha odafigyelünk, Ő tényleg önzetlenül segíti is,
Jótékonyságsziget BNV 2012 láskor jól megmagyarázom, hogy „de hát Uram, én csak azt tettem, amit ott előírtak...” Ja, drága törvénytúltisztelő gyermekem, ezt benézted, nem kicsit... A jó hír, hogy van idő bőven, a szándék már fél siker - mondaná az Úr, de ezt már én mondtam. A közösségi médiafelületeken terjed egy ideillő mondás: ’Amit
hogy a közösen írt céljainkat megvalósítsuk. Úgy legyen! Hajrá magyarok, hajrá összboldogság! Egyenként is, együtt is. A természetfeletti erő pedig vigyázza, hogy beteljesítsük, amit vállaltunk, hogy jól sikerüljön az a bizonyos odafönti elszámolás. EgyVajda Márta szer...
Jótékonyságsziget BNV / Csupa Nő 2013
JÓTÉK NYSÁG
10
JÓTÉKONY MESÉK | HITPRALINÉK
Önmagad hercege és hercegnője Királynőnek érzem magam, - mondta nekem Marika néni az Üdvhadsereg népkonyháján. No, nem azért, mert nem mérte fel a valós helyzetét, hanem mert fiatalkorában soha nem álmodta volna, hogy ilyen jó dolga lesz egyszer. Hogy valamikor majd Budapesten fog lakni, lesz jó munkája egy gyárban, saját nyugdíja, és még egy saját kis házzal is büszkélkedhet, ahová befogadhatta 73 éves lányát. Ja, azt elfelejtettem mondani, hogy Marika néni 93 éves. Minden nap elmegy a népkonyhára ebédért, mert vagy a rezsit fizeti ki vagy eszik. De még ebben is szerencséje van, mert az Üdvhadsereg női átmeneti otthona a szomszéd utcában van, így a napi meleg étel megoldott. Kell ennél több? Ha bárki feltételezné, hogy cinikus vagyok, akkor előre bocsátom, hogy Marika néni valóban elégedett. Mikor összehasonlítja életét azzal, amilyen a kis szabolcsi faluból való indulásakor volt, máris jól érzi magát. Egyszerűen megtanulta értékelni azt a jót, amit a sorsában, az aznapban, a pillanatban talál. Nem keserű, nem elégedetlen, pedig lehetne. Helyette én vagyok az. De leint. Ugyan már, kedveském! – mondja, és én gyorsan visszakozom. Arra gondolok, hogy mennyire más az a világ, amiben ő él. Ahol mindennapok gondjaiban folyamatosan derűs és kiegyensúlyozott tud maradni, mert képes meglátni mindenben azt a jót, ami szebbé és élhetőbbé teszi mindennapjainkat. Nem elégedetlen, nem ítélkezik, de nem is passzív. Megteszi azt, amit megtehet azért, hogy az élete jobb legyen. Az övé és másoké. Nem morog azon, hogy miért ő, és nem a lánya jár ebédért, miért annyi a nyugdíja, amen�nyi, és miért nem jobb az élet annál, amilyen. Amin tud változtatni, változtat, amin nem, azt meg elfogadja. Ennyire egyszerű? Talán igen. Mindenesetre vágyom erre a 93 év bölcsességével megáldott, kiegyensúlyozott nyugalomra. De addig is, amíg el nem érem, legalább igyekszem az úton tartani magam, és nem belekeveredni a nagy össznépi negatív hömpölygésbe az egyik oldalon, sem beleragadni a nagy érdektelenség lehúzó egodagonyájába. Szóval igyekszem szóval és tettel képviselni a jót, az egymás megértését, a negatív utópiákkal szembeállítani a pozitív változás lehetőségét, a tehetetlenül sodródás felelősségmentes langyvízétől kábultak számára vágyottá tenni a tevékeny, felelős élet kalóz izgalmait. Mert ma a gondolkodó optimiz-
mus rejtett és ritka kincs, mely gyakran álruhában jelenik meg az utcákon és tereken, hirtelen előbújik a gyerekünknek olvasott mesekönyv lapjaiból, vagy felfedezzük egy jó beszélgetésben. Vagyis megmentésre szoruló, kihalófélben lévő tevékeny optimizmusunk, mely az egyetlen garancia arra, hogy hitünket és tudásunkat a teremtés és ne a tagadás szolgálatába állítsuk, ott lakik mindannyiunkban, csak annyira elszoktunk attól, hogy
a világnak és embertársainknak a fényes oldalát is meglássuk, és arra figyelmet fordítsunk, hogy emiatt az az érzésünk támad, mintha minden hamarosan menne a levesbe. És a legnagyobb veszélyt éppen ez jelenti. Az, ha megadjuk magunkat. Mert az erő mindig abban van, ha képesek vagyunk ott is meglátni a haladás helyes irányát, ahol a tömeget irányító hamis próféták a szakadék felé irányítanának bennünket. Ahhoz, hogy képesek legyünk megteremteni azt a valóságot, melyről legtöbbünk álmodik, azt a világot, ahol egyik ember becsüli a másikat emberi mivolta okán, ahol a másik véleménye nem ok a másik meg- és elítélésére, kiközösítésére, ahol a sokszínűség előny és nem előítélet forrása, ahol a teremtés értéke-
sebb a rombolásnál, ahol a föld javainak gondozása fontosabb az egyéni haszon érdekében történő kifosztásánál, ahhoz bizony össze kell fognunk. Fel kell mérnünk, hogy a közösségben a közjó pontos meghatározása hosszútávon sokkal több ember számára fogja megteremteni a mindennapi jó életet, mintha mindannyian folyamatosan pillanatnyi egyéni érdekeinket néznénk. Hiszen
mennyi mindent teszünk saját céljaink eléréséért, amit pillanatnyi kényelmünk egészen bizonyosan nem indokolna. Pontosan ugyanígy működnek közös céljaink is. Balgaság lenne azt gondolni, hogy a közjó mindenki számára egyformán jó. A közjó egy olyan társadalmi konszenzus, amelyik alapján a társadalom tagjai számára meghatároz egy olyan jóléti és társadalmi együttélési, kommunikációs minimumot, melyet szándékozik és képes garantálni polgárai számára. Mindannyian más-más igényekkel rendelkezünk, többféle értékrend alapján élünk és neveljük gyerekeinket, mások a kapott és szerzett lehetőségeink. Így élünk együtt vagy egymás mellett egy társadalmat alkotva. A közjó az a közös lehetőség és viszony
rendszer halmaz, mely alapján képesek vagyunk tenni saját és közös jövőnkért, vagyis az az alap, aminek fejlesztése garantálja, hogy egyre jobb és biztonságosabb társadalmi környezetet biztosítsunk a minket követő generációk számára. Ha körülnézünk, sokszor nem látjuk, mi az, ami könnyebbé és szebbé tehetné magunk és gyerekeink, unokáink életét. Agyonhajszolt emberek között utazunk, dolgozunk, mindannyiunk élettempója, ezzel együtt stressz szintje egyre magasabb, így egyre kevésbé vagyunk türelmesek, és egyre kevésbé látjuk meg a jó dolgokat magunk körül. Panaszkodunk idegeneknek és barátoknak, mert valójában a harmóniára törekszünk, és a panaszkodással egyrészt együttérzést, másrész egyetértést váltunk ki. Legalábbis az esetek nagy részében. Így aztán a panaszkodás egy biztonsági társadalmi társasjátékká vált, ami nagy eséllyel biztosítja a játékosok számára a közös nyerés lehetőségét, a konfliktusmentes együttlétet, mert az „élet nehéz, és még nehezebb lesz, és a körülmények áldozatai vagyunk” végeredmény biztosítja a közös platformot, így az összetartozás élményét. Pedig legalább annyi okunk van örülni nap, mint nap, mint volt eleinknek, vagy van azoknak, akik nálunk jobb (vagy rosszabb) körülmények között tengetik / lelkesedéssel és jelenléttel élik hétköznapjaikat. Mert az, hogy mi az, amit meglátunk magunk körül, mi az, amit fontosnak tartunk az életünkben, rajtunk múlik. Nem, nem a szemellenzős, gondokat nem látó, álpozitív gondolkodásról beszélek. Hanem arról a szabadságról, ami felelőssé tesz minket saját életünkért, gondolatainkért és érzéseinkért, így szabad választást biztosítva számunkra abban, hogy környezetünkben megjelenő jó és rossz dolgokra milyen mértékben koncentrálunk, mennyire hiszünk abban, hogy a gondok megoldhatóak, és nekünk ezekben a megoldásokban részünk van, és mennyire döntünk úgy, hogy még a legros�szabb körülmények között hagyunk helyet az örömnek. (Ahogy ezt tapasztalhatjuk a legmostohább körülmények között élők estében is.) A lényeg a döntés, ami minden ember saját döntése. Én hiszek az öröm, az egymásra figyelés és a megértés erejében, ezért az én döntésem erről szól. Mert hiszek a minta erejében is. Vagyis abban, hogy felelősek vagyunk a saját és környezetünk lel-
Mindennek rendelt ideje van „Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak. Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje van az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, ami ültettetett. Ideje van a megölésnek és ideje a meggyógyíttatásnak; ideje a rontásnak és ideje az építésnek. Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek.” (Prédikátor 3,1-4) Fenti igénket vizsgálgatva első renden arra az álláspontra, látásra kell jutnunk, hogy Isten rendelése, elrendelése, eleve elrendelése nemcsak személyünk egészére vonatkozik. Ami születésünk előtt, sőt a világ(mindenség) világra jövetele előtt megtörtént: hogy mi lesz az életfeladatunk s ezen túl az örökélet-tevékenységünk; hol morzsolgatjuk a viszonylagos (Isten örökkévalóságához képest) öröklét perceit. Szentháromság közeli aktivitásban vagy a második halál tisztítótüzes passzivitásában, hanem jelen világkorszakbeli létünk minden szemvillanására. Ez által életünk minden egyes századmásodperce s jóval nagyobb ciklusai időben, térben, mozgástérben avagy cselekvésben Isten által előre megszabottak,
persze ez az előre az időelőttiség hajdanába vész. S ez mint olvassuk az akaratra, a szabad akaratra is vonatkozik, amit mi ténylegesen szabadon döntünk az is Isten rendelése.
Láthatjuk, hogy a szöveg ellentétpárokat említ, a létezés szélsőségeit sorolja, születés-halál, ültetés-kigyomláltatás, megöletésmeggyógyíttatás-életbe visszahívás; (az ószövetség szerint a betegség az alvilág előszobája) rombolás-épí-
tés, jajgatás-örömtánc. Ezek szerint a világban a Hérakleitosz-i dialektika érvényesül, a negatívumoknak, a rossznak, a pusztulásnak, a kivágatásnak, a betegségnek, a fájdalomnak, a leépíttetésnek is megvan a szerepe, minden kerek, ahogy Katona Klári énekmondaná: „ez így gömbölyű” minden Isten kezében van, a rossz a végső, legfőbb Jó felé husángol, űz, vezényel. És ezt idézetünk második fele györörűn, szelíden úgy fejezi ki, hogy a fogalompárok pozitív tagja van záró pozícióban; a megöletés után a felépülésé, a feltámadásé az utolsó szó, szintúgy a rontás után az építésé, a sírás után a nevetésé (boldogok, akik sírnak, mert megvigasztaltatnak) és jajgatás után a szökdelésé. Harmad renden pedig mindnyájunk életében nem a vak végzet szeszélye szerint, hanem egy gondoskodó Örök Atya szeretetterve szerint, el kell jönnie a maga idejében nappalnak és éjszakának, gondnak és felhőtlenségnek, bővölködésnek és szűkölködésnek.
Aki pedig látszólag, trendiül szólva mindig nyertes gazdagságát nélkülözésként élheti meg, mert a habzsoló, kapzsi, telhetetlen ember, - aki nem szelíd, hanem vadul veti magát a vi-
John Fidgerald Kennedy kedvenc igéje volt lági javak uralásába, paradox módon szolgálatába, bálványozásába, akinek a Karácsony harácsony- a legszegényebb, mert mindig hiányérzete van. De aki a világfiak szerint mindig lúzer azaz szegény, szelíd, éhezik és sir végül a következő korszakban, a mennyek országában megelégíttetik.
Batári Gábor
ki egészségéért, hogy a saját eszközeinkkel szebbé és élhetőbbé tegyük a többi ember életét. Egy jó szóval, egy mosollyal, egy örömteli beszélgetéssel, és a másikra való odafigyeléssel és megértésével. Mert közösen alkotjuk meg a saját környezetünket. Kritizálni, valami ellen harcolni mindig egyszerűbb, mint meghatározni, mit és hogyan kéne jobban, majd tenni érte. Az alkotás, a kreatív teremtés önmagában hordozza jutalmát. Azt a belső békét és sikerélményt, ami a jótettek genetikai jutalma. Karácsony előtt gondolataink egyre többet kalandoznak szeretteink körül, mivel okozhatunk örömet számukra. Látom, ahogy a gye-
rekek készítik a fa alá szánt rajzaikat, Lau jókívánságokat ír frissen tanult gyöngybetűivel, Szofi gyúrja a tésztát, és tudja, melyik figura, kié lesz, és arra gondolok, hogy ennél nincs nagyobb öröm. Romantikus vagyok, és remélem, örök életemre az is maradok. Szeretem az ünnepeket, a Karácsonyt, és az ünneplőbe öltöztetett lelkek találkozását ünnepnapokon és hétköznapokon egyaránt. S ha majd egyszer megöregszem, akkor szeretném elérni azt a szeretettel teli bölcsességet, amit Marika néni mutatott nekem. S akkor majd újra én is hercegnőnek érezhetem magam.
Görög Mása
Gelléri Ágnes
Kis karácsony
Nem tudja senki azt már milyen a karácsony. Egyszer egy háziasszony, az ám, egy házas asszony szelíd fenyőillattal telve, pár cseppecske könnyet ejtve énekelte, énekelte: kis karácsony, nagy karácsony, kis kalácsom, nagy családom: veszek sok-sok örömet, lesz-e érte köszönet? Végre itt az ünnep napja, betódul a rokonfalka. Sárszeplő és porhó permet. - Kerüljetek végre beljebb! - A fenyőtök milyen kajla, olyan, mint a hangya bajsza! A kék égőt hol vettétek? A mi gyertyánk sokkal kékebb! Háziasszony képe dermed, de nyájasan tessékelget: Feltálalom, itt a szívem, értetek főtt ételművem! - Nem szeretem a káposztát, - nem így sütöm én a pulykát, - tegnap ettem ilyen tortát, kérek inkább rizspálinkát! Halleluja, mosolygás, gíling-galang koccintás, ajándékosztás, bájolgás. Szeressük egymást, így szokás. Szeretetnek ünnepén egy dalnok beiglit sütött szegény, mákkal-dióval kibélelte, összes műveit föltekerte.
JÓTÉK NYSÁG
11
JÓTÉKONY MESÉK | HITPRALINÉK
Látod?
Egy fiatal szerzetes egy flandriai kolostorban azt a feladatot kapta, hogy számos társával együtt egy falikárpit szövésén dolgozzon. Hosszú heteken keresztül minden nap, órákon át öltögette a tűjével az aranyfonalat a hatalmas szövet egy pici darabkájába: egyik öltés a másik után, aztán megcsomózni, elvágni, újrakezdeni. Mivel a hátoldalon dolgozott, semmit nem látott a kárpit elejéből. Mikor már egy hónapja csak ezt csinálta, s ráadásul csupán egy tenyérnyi darabon, akkor nagyon megunta. Földhöz vágta a tűt és az aranyfonalat, s magából kikelve kiabálta: Mi értelme ennek az egésznek? Mikor lesz már vége? Őrületesen fárasztó és unalmas ez a munka, s ráadásul semmi látszatja nincs! Erre a kolostor elöljárója kézen fogta, megkerülte vele a csaknem húsz négyzetméteres kárpitot, s a készülő kép elé vezette. A fiatal szerzetes döbbenten bámulta az eléje táruló csodát: A napkeleti bölcsek imádásának jelenetét látta, csaknem kész állapotban. A betlehemi istállót, Józsefet, Máriát, a kis Jézust a jászolban, az állatokat, a pásztorokat, és persze a térdre hulló napkeleti bölcseket ajándékaikkal együtt. Látod – szólt az elöljáró. Te csak a kép hátoldalát láttad, ezért nem tűnt értelmesnek a munkád. Nézd csak ezt a gyönyörű arany dicsfényt a kis Jézus feje körül: ezt készítetted te hosszú heteken át. Most láthatod a fáradságod eredményét. A fiatal szerzetes arca mosolyra derült, majd a gyönyörűségtől szinte a könnye is kihullott. „Boldog vagy, aki hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked.” Így szól Erzsébet a hozzá érkező Máriához. Hol van még a beteljesülése mindannak, amit az Isten Máriának ígért?? Épp
hogy a kezdet kezdetén vannak. Még nem született meg az ígért Messiás, még nem uralkodik Dávid trónján, még nem szabadult meg általa a nép bűneitől. Mindössze egy piciny magzat Mária méhében. Erzsébet mégis boldognak nevezi Máriát – már most, amikor csak elkezdenek teljesülni az ígéretek. És mennyi fájdalmon, keserűségen kell még átesnie a beteljesülésig! Nagyon fontos ennek az üzenete a számunkra. Egy út értelmességét, helyességét a cél adja meg, ami felé tart. Ha az út végcélja jó, akkor minden egyes lépés jó, ami oda vezet, az egész út. Ha az ember élete a végtelen boldogságba torkollik, akkor már az oda vezető lépések hordoznak valamit ebből a boldogságból, részei ennek a boldogságnak. Akkor is, ha az útviszonyok olykor, vagy talán sokszor kemények, fárasztóak, sok áldozatot követelnek. Jézus ezt mondja: a keskeny, göröngyös ösvény visz az életre. Ha az ember nem hisz Isten ígéretében, ami az Ő országának elnyeréséről, az örök boldogságról szól, ha nem hiszi el, hogy oda valóban Krisztus önfeláldozó életét követve, Isten parancsainak megtartása útján lehet eljutni, akkor könnyen lecsámborog erről a keskeny ösvényről. Ha nem elég fontos nekünk az út végcélja, akkor a rideg útviszonyok visszariaszthatnak annak végigjárásától. Azonban ha hiszünk Isten ígéretének beteljesülésében, mint Mária, akkor életünk nehéz megpróbáltatásai, a hűséges szeretet által megkívánt áldozatok sem riasztanak vissza. Tény, hogy néha belefáradunk a kötelességteljesítés taposómalmába, tény, hogy sokszor nem látjuk, mi értelme a kitartásnak olyan emberek mellett,
akik nem viszonozzák szeretetünket, nem látjuk, mi értelme a sok áldozatnak, amikor másoktól inkább bántást, meg nem értést kapunk. Azonban Jézus és Mária életének eseményein és beteljesülésén elmélkedve látjuk, hogy igenis van értelme mindennek. Ha a tetteink megfelelnek Isten parancsainak, a Jézus által mutatott példának, akkor helyes irányba haladunk, a boldogság útját járjuk. Sőt, ahogyan Erzsébet mondta Máriáról, már most boldogok vagyunk, mert Jézust hordozzuk, visszük el a világba, a hidegszívű, reménytelen emberek közé. Ez pedig egyrészt megadja életünk értelmét, másrészt pedig meg fogjuk tapasztalni, hogy lesznek emberek, akik szeretetünket viszonozzák, értékelik áldozatainkat, örömmel és hálával fogadják az általunk közeledő Krisztust.
Jótékony újévet kívánunk! a Civilkomp munkatársai és a Jótékonyság szerkesztői
Forrás: halasplebania.hu
Mozga Márta Anna
FONTOS Az együttlét – boldogság, mely simogat, betakar, betölti álmainkat, finoman, játszva, a birtokolt tudata nélkül, szabadon. Az igen – bizalom, mely reánk nyit, megölel, vigyáz ránk, járni tanít, elenged, megbecsülve és megbecsülten, szabadon. A férfi – becsület, mely megaláz, elfogad, keményen felemel, nővé érlel és gyermekké fogan, szabadon. Az ember – bizalom, mi forrása hűsen simogat, kacagva-sírva-játszva, megoldja IGAZságunkat, félelem nélkül, szabadon. A szeretet. Mely visszajelez. Kibontja szárnyainkat. Szabadon szállunk. A valóság tudatával. Ámen.
Antoine de Saint-Exupery:
Fohász Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére! Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat! Segíts engem a helyes időbeosztásban! Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez! Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat! Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie! Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk! Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához! Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk. Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit. Kérlek, segíts, hogy tudjak várni! Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra. Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk! Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot közvetíthessek! Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől! Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van! Taníts meg a kis lépések művészetére!
IMPRESSZUM - JÓTÉKONYSÁG Felelős szerkesztő: Vajda Márta Szerkesztők, szerzők: Bella Árpád, Görög Mária dr. Mérő Éva, Mozga Márta, Batári Gábor, Dr. Gelléri Ágnes és civil szervezetek munkatársai ISSN-szám: print 2064-3365, digitális: 2064-3373 NMHH-nál bejegyzett sajtótermék a Civilkomp Alapítvány tulajdona www.civilkomp.hu | civilkomp@civilkomp.hu www.facebook.com/jotekony.info
JÓTÉK NYSÁG
12
KÖZÉLET ÉS CIVILEK A KÖZJÓÉRT | HÍREK
Interjú Fülöp Attila helyettes államtitkárral a szóban forgó ügyről és a közjóról...
Alapítványok feketén-fehéren „Szolgáltatással” zsarolják az alapítványokat?
(Folytatás a címoldalról) - Ahogy a nonprofit.hu-n olvashatjuk zsarolásos attitűddel „rossz kampányt készítenek elő.” Ön szerint létezhet, hogy ilyesformán bárki kampányt készíthet elő? - A kérdést azok tudnák megválaszolni, akik a szóban forgó megkereséseket intézik. Magyarországon több mint 60 ezer civil szervezet van. Közülük pályázatainkon évente 4-5000 alapítványt, egyesületet támogatunk. - Leállítható-e állami eszközökkel egy ilyen „alapítványi átláthatóság létét vagy nemlétét rossz értelemben felfogó kezdeményezés”? - Feladatunk elsősorban a támogatás és a jogszabályalkotás. Ellenőrző, hatósági feladataink nincsenek. Törvénysértés gyanúja esetén van lehetőség fellépésre. - A KEHI és az ÁSZ, valamint támogatások elszámolására konkrét projektre szerződött cégek/szervezetek mellett kiknek tartoznak a civil szervezetek részletes beszámolási kötelezettséggel? - Tulajdonképpen az egész társadalomnak. Éppen ezért külön törvény szabályozza a működésüket, amelyből pontosan kiderül, melyek a civil szervezetek kötelességei. A bíróság honlapján valamennyi működő civil szervezet éves beszámolója elérhető. Ezen bárki láthatja, hogy előző évben mennyi pénzből gazdálkodott az adott szervezet, illetve milyen cé-
lok megvalósítására költötte azt. A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról az SZJA 1% támogatások kedvezményezettjei ugyancsak kötelesek beszámolót készíteni, melyet a szervezet saját honlapján, illetve a civil.info.hu honlapon is közzé kell tenni.
- A nyilvánosan pl. az OBH.hu-n és a saját weboldalakon elérhető pénzügyi beszámolók mellett milyen kiegészítő kérdésekre kell válaszolni, bárkinek bármit bemutatni? - Ezt rendszerint a konkrét támogatáshoz kapcsolódó elszámolási rend határozza meg. A legtöbb esetben elszámolási útmutató kerül kiadásra, mely meghatározza az elszámolható költségek körét, az egyes elszámolható költségtípusok arányát,
a határidőket és egyéb részletszabályokat. - Hogyan – milyen formában teszi – ha ellenőrzést kezdeményez pl. az ÁSZ vagy a KEHI? - Az illetékes szervek, a rájuk vonatkozó jogszabályok szerint kezdeményeznek ellenőrzést. - Ön mit tanácsol, tegyenek-e feljelentést, illetve bejelentést bárhol azok, akik csalás, zsarolás gyanújával teszik le a telefont vagy akár az „Alapítványok feketén-fehéren média Zrt.” képviselőjével történt találkozás után lesz ez az érzésük? - Természetesen az állampolgá roknak joga, hogy amennyiben törvénysértést észlelnek, az illetékes hatóságoknál jelentsék azt, és amen�nyiben a hatóságok megalapozottnak találják, úgy megteszik a szükséges intézkedéseket. - Az interjú második részében megkérem Önt, hogy szakértők körében a közjóról készített körinterjú kérdéseire is szíveskedjen válaszolni. * - Lehet-e mindenkinek jó a közjó? - A társadalom vagy a társadalom kisebb-nagyobb csoportjainak a szolgálata a közjó szolgálatát jelenti. A közélet formálói és a helyi társadalom életében résztvevő civil szervezetek, akkor teszik jól a dolgukat, ha olyan tevékenységet végeznek, amely a saját közösségüknek és ezáltal az egész társadalom számára hasznos. - Hogyan-miben mérhető az
Egyetemes értékekkel
Jótékony mozgalmat indítunk 2016-ban Mosoly, tánc! – Csináljuk együtt!
Izgalmas év kezdődik... Tánccal, dallal, mesékkel, nevetéssel, szakmai és nagyközönség rendezvényekkel, könyvekkel, magazinnal, sokféle örömmel indítunk el egy országos visszhangra minden bizonnyal számot tartó programsorozatot. Komoly dolgokat feszegetünk, de a megoldásokat az eredményességért olyan formában és olyan módon kínáljuk fel a hazai és határon túli közösségeknek, hogy legyen kedvük bekapcsolódni, hosszú távon megtapasztalni, hogy nálunk is lehet örülni az élet kisebb nagyobb dolgainak, mindig másnak... A közjóról beszélünk és teszünk is érte egész évben. A máshol már mért GNH mutatót is körbejárjuk, megnézzük, hogy mi kell nálunk ahhoz, hogy a közjóhoz való hozzájárulás örömteliségét mérni tudjuk. Szerintünk pont azok az egyetemes értékek kellenek, mint a tánc, a nevetés, az éneklés, a közösségi programok együtt átélt örömei, amelyek pl. a meditárrán nemze-
teknél az életigenlő szemlélet szerves részei - hogy csak néhányat emeljünk ki közülük görögök, spanyolok, indiaiak, romák - nálunk is megvannak, csak elő kell csalogatni, napi szintre kell emelni őket. Meg kell éreztetni az ízét annak, hogy aki másnak segíteni tud, az tudjon örülni is neki, akinek adnak, az pedig tudjon örömmel elfogadni, hálát érezni, hogy jókor jó
helyen van, jól törődnek vele... Ahogyan egy nagyon híres film végén elhangzik: „dance! together! let’s go!” mi is ezekkel az örömteliség megélésére ösztönző szavakkal indítunk el egy programsorozatot idén. Lesz benne többek között tavasszal kétnapos nemzetközi konferencia, ősszel debütáló „JÓSÁG-flashmob” - sirtakival, salsaval, magyar néptánccal és cigánytánccal -, közkedvelt közönség-rendezvény a 3. Jótékonyságsziget a szeptember 29 - október 2. között új színekkel megrendezésre kerülő BNV keretében és vadonatúj formájú színes Jótékonyság magazinnal, jótékony történeteket gyűjtő országos és határon túli körutakkal, amiből év végére jótékony mesék címmel könyvet is szerkesztünk. A 2016-os programsorozatot év elején, szakmai körökben szervezett kerekasztal beszélgetésekkel indítjuk. A rendezvénysorozatban több kiváló régi és új partnerség körvonalazódik.
Egy válasszal közelebb a közjóhoz megkérdeztük partnereinket
Dr. Czafrangó János közgazdászt arról, hogy az össztánc, a közös zenélés, éneklés öröme a meditárrán világokhoz hasonlóan hogyan hívható életre, építhető be a hétköznapokba nálunk is... - János, Te azt nyilatkoztad, hogy az örömteliségről nem mondhatunk le, annyira egyetértünk, hogy a címe is ez lett a Veled készült interjúnak. Szerinted őszre, az új színekben pompázó BNV keretében szervezett 3. Jótékonyságszigetre összehozható egy ütős, vidám „JÓSÁG flashmob”? Ami aztán bejárja az országot és a határon túli civil szervezetek szervezésében Erdélyt, Felvidéket, más tájakat?
- A válaszom: igen! A tánc felszabadító élményéhez semmi sem fogha-
tó. Nikosz Kazantzakisz remekművéből tudjuk is a receptet: “Táncolni kell,
MYDROS-közösség görög táncházában az Európa Pont rendezvényen a Millenárison, a görög EU elnökség idejéből, háttérben a MYDROS zenekar Fotó: Péter Csattos
össznemzeti boldogság (GNH)? - Rendkívül komplex a kérdés. Boldognak akkor tekinthető a nemzet, ha jól érzi magát az országban, ha optimistán, sőt, reménnyel néz a jövőbe. A saját területemre vonatkozóan, akár a nemzetiségek, akár a civil szervezetek területén elmondhatom, hogy növekvő aktivitást, erősödő tudatosságot és a helyi közösségekért tenni akarást tapasztalok. Ez persze komoly munkát jelent a számunkra, hiszen növekvő igényeknek kell megfelelünk. Mindezt persze örömmel vesszük, hiszen a nemzetiségek és a civil szektor támogatása, megerősítése az egész társadalom javát szolgálja. Általuk a nemzet egésze lesz erősebb és gazdagabb. Ezt a folyamatot az elmúlt években tett, vonatkozó kormányzati intézkedések segítik, támogatják. - Meghatározható-e egy össztársadalmi jóléti minimum? (nem létminimum!) - Ez ország, kontinens, részben kultúra függő. Van anyagi és lelki-elvi része is. Más a jóléti minimum ott, ahol még elegendő ivóvíz sincs, más egy kelet-európai országban és megint más Nyugat-Európában. Meggyőződésem azonban, hogy anyagi javak sokasságától függetlenül csak ott lehet jólétről beszélni, ahol összetartóak a családok és a helyi közösségek, ahol a polgároknak célja, jövőképe van és ahol az ország vezetése képes távlatokban gondolkodni, közös nemzeti célokat megfogalmazuram. A zene majd csak megjön valahonnan.” (Zorba, a görög). Mivel igazán akarjuk és hiszünk is benne, meg tudjuk csinálni. És a zene? Az is majd csak megjön valahonnan, biztos! Vasné dr. Egri Magdolna marketing-szakközgazdászt arról kérdeztük, hogy az élet apró örömei hol lelhetők meg, hogyan fordíthatjuk a figyelmünket a kicsi dolgokra... - Magdi, Te a csodákról, csókokról, mint az élet legfontosabb örömeiről beszéltél, és arra hívtad fel a figyelmet, hogy a kis dolgoknak meg kell tanulni örülni. Zene a füleinknek minden szavad! Marketingesként miben látod a tanítás eszközét? - A tanítás hogyanja jogos kérdés. Ahogy az állatvilágban is, a szülők megtanítják kicsinyeiket mindenre, ami fontos, az anyukáknak egyik legfontosabb feladatuk lenne megtanítani kisbabájukat sok mindenre. Például,: nemcsak az életfontosságú dolgokra, mint evés, ivás, járás stb., de mosolyogva, szeretettel és nyugodt otthon megteremtésével kiegyensúlyozott, egészséges lelkületű emberré válást kellene megcélozni és elérni. A családon kívül persze igen fontos szerepe van az oktatási intézményeknek is. A kiegyensúlyozott pedagógus mosolyogva, a feladatok helyes megfogalmazásával, majd annak korrekt értékelésével hozzá tud járulni a gyermekek egészséges lelkű felnőtté válásához. Az egészséges lelkületű felnőtt szervesen és meghatározó módon képes a társadalmi összérdek felismeréséhez és a közösen megfogalmazott, jó célok eléréséhez. Görög Mária kommunikációs tanácsadótól azt kérdeztük, hogy az elért egyéni szintek után megugorható-e a közjóra való törekvés? - Mása, Te azt javaslod, hogy legyünk saját magunk hercege, hercegnője, szilárd hittel és helyes önismerettel, kellő önbecsüléssel nézzünk a világba, és tegyünk érte, mindenki a maga szintjén rendelkezésre álló eszközeivel járuljon hozzá a közjóhoz. Hol van az a „kritikus tömeg”, ahol az energiák összeadódásának az áhított pontja található? - Ha sokáig teszünk valamit, akkor az szokássá válik, és egyszer csak elérkezünk ahhoz a pillanathoz, amikor a gondolkodásunk, tetteink, érzéseink egy olyan új életérzést, világlátást és helyzetet teremtenek, ami már megsokszorozza az egyéni hatásunkat. A közösség ereje mindezt megsokszorozza és meggyorsítja ezt a folyama-
ni. Az anyagi javak halmozása, mint a nálunk sokkal gazdagabb országoknál esetenként látszik, nem más, mint pótcselekvés. - Kitűzhető-e reális célként a panaszkultúra megváltoztatása? - Minden országban vannak, akik szeretnek panaszkodni, mint ahogyan mindenütt vannak olyanok is, akik inkább tenni akarnak. És vannak, akik összetartanak, míg mások széthúznak. A panaszkodás nem kultúra, inkább az életstratégia, életfilozófia hiányának gondolom. Aki tudja, hogy miért van a világon, látja, hogy hová tart és legalább sejti, hogy mit kell tennie, annak nincs ideje állandóan panaszkodni. Fontos a közösséghez tartozás.
Már havi egy-két közösségi alkalom is jelentősen tudja gazdagítani az embert. Különösen igaz ez azokra a tevékenységekre, melyekkel más embereknek tudunk segíteni. Nagy örömmel hallgatom azoknak a civileknek a beszámolóit, akik fogyatékkal élőknek segítenek, betegeket látogatnak vagy éppen karitatív szolgálatot végeznek. Bár szabadidejüket másképp is el tudnák tölteni, ők kivétel nélkül arról számolnak be, hogy sokkal többet kapnak azoktól az emberektől, akiken segítenek, mint amennyit ők adni tudnak nekik. Ezek olyan örömök és élmények, amelyek teljesebbé teszik az ember életét. Aki ezt meg tudja tenni, az másképp fogja látni a világot.
Mérni vagy merni - a megmérettetés dilemmája „A civil szervezetek egyik legfontosabb értékmérője, hogy önként vállalt feladataikat eredményesen, hatékonyan, átláthatóan és tisztességesen végzik-e. Legfőbb bázisuk a hitelesség és a támogatóik bizalma. Ezért az is fontos, számunkra, hogy olyanok mérjenek meg bennünket, akik maguk is hitelesek és átláthatóak, mérési módszereik ismertek és elfogadottak, hiszen az emberek bizalmát megérdemelten elnyerni hosszú folyamat, elveszíteni viszont gyorsan lehet. Alapítványunkat is megkereste telefonon, majd levélben egy számunkra ismeretlen szervezet, aki szolgáltatáshoz kötötte volna pozitív minősítésünket. Mivel az ajánlatot komolytalannak, fellépésüket
Mása a Mályva zenekarban tot. Erre jók a közös élmények, amikor együtt teszünk és gondolkodunk egy jó ügyért, segítünk a rászorulóknak, gondoskodunk a környezetünkről fizikai, szellemi és lelki síkon egyaránt. Hogy hol az áhított pont azt nem tudom. De azt igen, hogy szerencsére sok örömpillanat van menetközben, és minden áhított pontot egy újabb követhet. Mert a fejlődésben nincs végállomás. Vajda Márta kommunikációs tanácsadótól azt kérdeztük, hogy a 2012-ben „Ideális civil világ” címmel írt jegyzete főbb gondolatait ma helyénvalónak tartja-e... - Iránymutatónak tartom a gondolatokat, de most már sok szempontból - pl. a címlapsztori esetét tekintve - a
fenyegetőnek éreztük, természetesen elutasítottuk őket, de féltjük azokat a kis civil szervezeteket, amelyek kevés közgazdasági, jogi tapasztalattal nem merik visszautasítani a nem kívánt szolgáltatást.” - mondta az egyik állatvédő szervezet vezetője.
és vállalati támogatás hatványozottan megtérüljön. Időről-időre megújulhatna a társadalmi ügyek listája, amihez - kutatásokon alapuló - társadalmi párbeszédet lehetne kezdeményezni, így kvázi társadalmi megrendelés érkezhetne arra, hogy mit finanszírozzanak közpénzekből. Akkor a vállalkozások, adakozó egyének sem lennének tanácstalanok vagy bizalmatlanok, hogy mire adjanak támogatást, hiszen hozzászóltak. És akkor az „ügyeskedő”, a civilek felkészületlenségét kihasználó vállalkozások sem élhetnének meg, a rátartibbak sem élősködhetnének rajtuk. És megváltozhatna az egyenlőtlen esélyekkel zajló kommunikációs harc az 1%-ért, mert a hiteles és eredményes működés láttán pl. a vállalatok társadalmi felelősségvállalása is nagyobb részben civil szervezeteken keresztül nyilvánulhatna meg. A marketing-kommunikációs eszközök: konferenciák, kerekasztalok, képzések, könyvek és a Jótékonyságsziget, Jótékonyság újság kiváló felületek a jó civil ügyek felhangosítására, a szer-
2012. október 3. BNV, az első Jótékonyságsziget megnyitóján megvalósítást is elérkezettnek látom. A civil szektor ideális működésről ma is két mondás jut eszembe: a pénz beszél... és a kevesebb több... Ezen az elven kell, hogy működjenek a civilek. Pénzből működni nem ördögtől való, hanem kifejezetten üdvös dolog a társadalmi ügyek piacán is, hogy a sokmilliárdnyi közpénz, egyéni adomány
vezetek megismerésére, társadalmi támogatottságuk növelésére Mindez együtt civiloldalon hasznos és örömteli tevékenységet, közösségépítő partnerségeket, hitelességet és profizmust hozhat, ami a társadalomban kősziklára épülő jólétet eredményezhet.
Akik vagyunk, Isten ajándéka nekünk. Amivé válunk, az a mi ajándékunk Istennek.