Page 1

f

Dolomiten (Alemanez, Italian)


Südtirols Diesel-Besitzer können gegen VW-Konzern klagen P 12

TAGBLATT DER SÜDTIROLER Dienstag, 6. November 2018 | w w w . d o l o m i t e n . i t | 1,50 € Südtirol u. Trentino - 2,10 € restl. Italien u. Ausland

Poste Italiane SpA – Versand im Postabonnement – ges. Dekr. 353/2003 (abgeändert in Ges. 27/02/2004 Nr. 46) Art. 1, Komma 1, CNS Bozen – Beinhaltet I.P. und I.R.

GELUNGEN: Hedwig Fijen freut sich über den Erfolg der P 10 Manifesta in Palermo WIRTSCHAFT

P

17

Brennertunnel ist wichtig, Südtirols Industrie stark Confindustria-Chef Vincenzo Boccia mit Mahnung an Europa

STERZING

P

GELACHT: Humorvolle Jobsuche von Bayerns ExMinister Ludwig Spaenle P 13

Notstand über dem ganzen Land

136. Jahrgang, Nummer 255

GESTARTET: Günther Righi über das zweite Leben mit P 15 einem Spender-Herz

„Haben Fehler gemacht, aber auch manches richtig“ INTERVIEW: Ex-Regierungschef Carles Puigdemont und sein neues Konzept von Selbstbestimmung für Katalonien P Seite 3

UNWETTER: Dekret des Landeshauptmanns BOZEN. Eine Woche nach den verheerenden Unwettern ist ganz Südtirol offiziell zum Notstandsgebiet erklärt worden. Gestern unterzeichnete Landeshauptmann Arno Kompatscher das entsprechende Dekret, das um 17 Uhr in Kraft trat. Damit sollen die Aufräumarbeiten er-

27

leichtert und die Auszahlung von Unterstützungsgeldern vereinfacht werden. So können dringend anstehende Arbeiten direkt vergeben werden, Land und Gemeinden müssen nicht mehr die Richtlinien des Vergabegesetzes einhalten. Über die Notstandsverordnung will Südtirol auch den Weg zu zusätzlichen Fördergeldern von Staat und EU ebnen, um die enormen Unwetterschäden zu beheben. Allein beim Stromnetz liegen die Kosten für die Instandsetzung bei mehreren Millionen Euro. Immerhin konnten die Trupps der Edyna in einem Einsatz rund um die Uhr inzwischen wieder alle Haushalte ans Stromnetz anschließen. © Alle Rechte vorbehalten P

Kokain im Wert von 2,5 Mio. Euro im Kofferraum Finanzpolizei stoppt Kalabresen (48) mit 26 Kilo Drogen

Leserbriefe........................ 5 Service.............................. 6 Impressum........................ 6 Todesanzeigen.................. 6 was&wo............................ 8 Kleinanzeiger.................... 34 Horoskop.......................... 34 Leute heute....................... 35 Rätsel............. 5/20/21/22/34

WETTER

P

36

Kongresswahlen in USA: Wird Trump abgestraft? MIDTERMS: Abrechnung mit Politik der Regierung WASHINGTON (dpa). 2 Jahre nach dem Wahlsieg von US-Präsident Donald Trump stehen in den USA die mit Spannung erwarteten Kongresswahlen an. Bei den sogenannten Midterms am heutigen Dienstag (Ortszeit) werden alle 435 Sitze im Repräsentantenhaus und 35 der 100 Sitze im Senat vergeben. Die Abstimmung ist auch ein Referendum über die umstrittene Politik Trumps, der zum Endspurt am Montag noch 3 Wahlkampfauftritte in 3 Bundesstaaten geplant hatte. Mit aussagekräftigen Ergebnissen wird am frühen Mittwochmorgen mitteleuropäischer Zeit gerechnet.

9 771722 755004

Bei den Kongresswahlen mitten zwischen 2 Präsidentenwahlen bekommt meist die Regierungspartei einen Denkzettel verpasst. Tatsächlich müssen Trumps Republikaner Umfragen zufolge bei dieser Zwischenwahl befürchten, die Mehrheit im Repräsentantenhaus – dem Unterhaus im US-Parlament – zu verlieren. Dafür müssten die oppositionellen Demokraten 23 Sitze zulegen. Im Senat – dem Oberhaus – zeichnet sich ab, dass die Republikaner ihren knappen Vorsprung von derzeit 51 zu 49 Sitzen halten können. © Alle Rechte vorbehalten P

Bericht Seite 2

VORAUSGESCHICKT

Super League ist nicht super Wechselhaft

81106

If undeliverable, please return to Bozen – Italy – "TASSA PAGATA / TAXE PERCUE"

INHALT

Seite 11

Abo

Tel. 0471/925590 Fax 0471/925599 Anzeigen Tel. 0471/925344 Fax 0471/925318 Redaktion Tel. 0471/925400 Fax 0471/925440 dolomiten@athesia.it

OHNE WORTE

Es ist ein Säbelrasseln, mehr nicht. Die angeblich geheimen Pläne über die Einführung einer Super League für die besten europäischen Vereinsmannschaften im Fußball sind nicht mehr wert als das (wertlose) Papier, auf dem sie stehen. Pläne, dass die besten europäischen Mannschaften Nationen übergreifend eine Meisterschaft bestreiten sollten, gibt es seit den 1960er Jahren. Diese Super League im Stile der amerikanischen Meis-

von Andreas Vieider

ball“ heuer fast nur im Bezahlfernsehen zu sehen. Die geldgierigen Klubbesitzer haben nicht begriffen, dass sich deshalb immer mehr Fans davon abwenden und das TV-Gerät schwarz bleibt. Es wäre höchst an der Zeit, in dieser Hinsicht Maßnahmen zu treffen. Und nicht irgendwelche Pläne für eine Super League zu schmieden. Sie taugen höchstens als Fake News. ©

terschaften – also ohne Auf- und Abstieg – wird in Europa nie funktionieren. Fakt ist, dass die Champions League schon ein gut funktionierendes Produkt ist. Nur entfernt es sich immer mehr von der Fanbasis. Schließlich gibt es die „Königsklasse im Fuß- andreas.vieider@athesia.it


- Dienstag, 6. November 2018

Am 1. Oktober 2017

wurde von der Regionalregierung Kataloniens ein umstrittenes Referendum über die Unabhängigkeit Kataloniens abgehalten. Die katalanischen Behörden meldeten eine Wahlbeteiligung von 42,3 Prozent sowie eine Zustimmung von rund 90 Prozent der Wähler. Das Referendum führte zur Entmachtung der katalanischen Regionalregierung durch die spanische Zentralregierung.

Hintergrund & Meinung 3

Über 45 Millionen Menschen ©

in der EU sprechen eine andere Sprache als die offizielle ihres Landes. MIDAS, die Europäische Vereinigung von Tageszeitungen in Minderheiten- und Regionalsprachen (www.midas-press.org), vertritt derzeit 12 europäische Sprachgemeinschaften und 28 Tageszeitungen. ©

„Ja, wir sind ein Modell für andere Völker“ INTERVIEW: Kataloniens Ex-Regierungschef Carles Puigdemont spricht in einem Interview mit den MIDAS-Zeitungen über den Kampf für die Unabhängigkeit BOZEN/BRÜSSEL (D). Carles Puigdemont ist der derzeit wohl weltweit bekannteste Regionalpolitiker. Seit dem Unabhängigkeitsreferendum in Katalonien kämpft der 56jährige abgesetzte Ex-Chef der katalanischen Regierung im belgischen Waterloo im Exil für sein großes politisches Ziel. „Dolomiten“: Ein Jahr ist vergangen. Wie sehen Sie die Dinge im Rückblick?

Carles Puigdemont: Noch ist nichts vorbei, wir sind mitten in einem geschichtlichen Prozess. Es ist zu früh für historische Einschätzungen.

„D“: Aber Sie wägen die Lage ab ...

Puigdemont: Natürlich. Wir haben Fehler gemacht, aber wir haben auch manches richtig gemacht und wir haben in den vergangenen 12 Monaten viel dazugelernt. Der 1. Oktober 2017 (Tag des Unabhängigkeitsreferendums in Katalonien; Anm.d.Red.) und der 27. Oktober 2017 (Proklamation der Unabhängigen Katalanischen Republik; Anm.d.Red.) sind 2 Schlüsselmomente, die weiter Gültigkeit haben und untrennbar miteinander verbunden bleiben. Wir haben einen Prozess in Gang gesetzt, der so bisher noch nirgends vollzogen worden ist.

„D“: Aber es gab riesige Zweifel.

Puigdemont: Ja, weil es noch niemand zuvor gewagt hatte und wir nicht alles voraussagen konnten. Einige der Zweifel werden mit der Zeit geklärt werden.

„D“: Was haben Sie gelernt?

Puigdemont: Dass Spanien uns hintergeht.

„D“: In welcher Hinsicht?

Puigdemont: Die spanische Regierung hat es verabsäumt, in der Katalonien-Krise verantwortungsbewusst zu handeln und das Thema ernst zu nehmen. Sie hat undemokratisch gehandelt. Wir hatten angenommen, dass sich der Staat – angesichts des Zeitraums, in der die Verfassung in Kraft und der Jahre, in denen Spanien Teil der EU ist – demokratischer verhalten würde. Wir haben gesehen, dass immer noch Personen an der Macht sind, die Verfassungskrisen mit autoritären Mitteln und mit Gewalt lösen wollen. Beim nächsten Mal wissen wir, dass spanische Politiker unglaubwürdig sind. Die Katalonien-Frage wird durch internationale Vermittlung gelöst werden müssen.

„D“: Was haben Sie richtig gemacht?

Puigdemont: Vieles. Die positiven Dinge überwiegen die negativen bei weitem. Katalonien ist heute eine politische Größe, ein politischer Player. Die Katalonien-Frage steht auf der europäischen Agenda und ist weltweit sehr bekannt. Das war bisher nicht der Fall.

„D“: Was noch?

Puigdemont: Wir haben die katalanische Revolution mit der Moderne kompatibel gemacht. Unser Modell ist jetzt heimatbezogen, innovativ, horizontaler. Es ist kein Kind des Nationalismus

lamentarische Mehrheit verliert, oder?

des vergangenen Jahrhunderts.

„D“: Wie gewinnen Sie die Menschen für Ihre Sache?

Puigdemont: Ja, absolut. Die Wahlen für den 21. Dezember 2017 wurden aus diesem Grund einberufen. Aber das Kalkül des spanischen Staates ist nicht aufgegangen, im Gegenteil. Wir haben dem Druck - in einer Lage, die sehr ungünstig für uns war -, standgehalten und 100.000 Stimmen mehr erhalten.

Puigdemont:Der gesamte Unabhängigkeitsprozess gehört den Menschen. Tausende Bürger sind in sich gegangen und haben sich mit der Wahl für die Unabhängigkeit auseinandergesetzt. In vielen Fällen hat dieser Prozess im Sommer 2010 mit dem Urteil des spanischen Verfassungsgerichts begonnen, mit dem das neue Autonomiestatut abgelehnt wurde. Viele Menschen haben damals gesagt: Jetzt reicht es uns.

„D“: Den Prozentsatz der Stimmen konnte Ihre Bewegung jedoch nicht steigern, es waren weiterhin 47,5 Prozent, trotz der Geschehnisse vom 1. Oktober und obwohl ihre Mitstreiter im Gefängnis und im Exil waren.

„Wir wollen unsere Unabhängigkeit friedvoll erreichen. Das ist neu.“

Puigdemont: Die Wahlergebnisse vom 21. Dezember 2017 sind sehr gut, egal wie man sie interpretiert.

Carles Puigdemont

„D“: Wird der Gerichtsprozess von der politischen Lage maßgeblich beeinflusst?

„D“: Ist Katalonien ein Modell für andere Völker ohne Staat geworden?

Puigdemont: Dieser Prozess ist politisch. Jeder arbeitet auf der Grundlage dieser Logik. Die Koordinierung ist für uns nicht leicht, da einige Mitstreiter im Exil sind und andere hinter Gittern.

Puigdemont: Ja, weil wir unsere Unabhängigkeit friedvoll erreichen wollen. Das ist neu. Abgesehen davon sind wir deshalb ein Modell, weil wir dabei sind, das Konzept der Selbstbestimmung zu erneuern. Es kann nicht nur für Fälle der Dekolonisation gelten, auch wenn es historisch gesehen so war.

„Wir werden nichts anderes als einen Freispruch akzeptieren.“

„D“: Welche Institution muss das akzeptieren?

Puigdemont: Die Formulierung, die die Vereinten Nationen einst (zum Thema Selbstbestimmungsrecht der Völker; Anm. d.Red.) gemacht haben, ist geeignet und passt so wie sie ist. Die Verantwortung einer neuen Interpretation würde beim UNMenschenrechtsrat liegen. Vorrang sollten jene Völker haben, die den Weg zur Selbstbestimmung friedlich beschreiten wollen.

„D“: Das wird es nicht einfacher machen...

Puigdemont: Deshalb schlagen wir andere Kriterien vor. Eine Guerilla, die für den Tod tausender Menschen verantwortlich ist, wird mit internationaler Akzeptanz an den Verhandlungstisch gebeten. Ein friedliches Land hingegen, das zugleich bevölkerungsreich ist, wird ignoriert.

„D“: Haben Sie damit gerechnet, dass Spaniens Oberster Gerichtshof einen europäischen Haftbefehl ausstellt, als Sie nach Finnland gefahren sind?

Puigdemont: Bevor ich nach Finnland bin, war ich in Dänemark. Am Tag vor meiner Abreise hat das Oberste Gericht in Madrid einen europäischen Haftbefehl für mich angekündigt, diese Ankündigung aber nicht umgesetzt. Wir hatten eine Liste von Ländern, von denen wir wussten, dass wir (vor einer Auslieferung; Anm.d.Red.) sicher waren.

„D“: Stand Finnland auf dieser Liste?

Puigdemont: Ja. Zumindest stand Finnland nicht auf der Liste der gefährlichen Staaten. Als ich dort war, habe ich über die Presse erfahren, dass das Oberste Gericht in Madrid dabei war, einen europäischen Haftbefehl auszustellen. Das war der

Carles Puigdemont

„D“: Will der spanische Staat die Einigkeit der Unabhängigkeitsbewegung durch den Gerichtsprozess brechen? Carles Puigdemont

Grund, warum wir nicht zurück nach Brüssel geflogen sind. Wir wollten die Reise mit dem Auto machen, weil wir dachten, das sei diskreter. Das hätte es uns ermöglicht, uns der belgischen Justiz zu stellen und uns dort zu verteidigen. Wir wollten nicht einen anderen Staat in die Angelegenheit mit hineinziehen.

Letztlich wurde Deutschland involviert. Hatten Sie Angst, dass Deutschland dem europäischen Haftbefehl stattgeben würde? Puigdemont:Das hätte passieren können. Ich bin mir aber sicher, dass das auf jeden Fall eine freie Entscheidung der Richter und keine politische Entscheidung gewesen wäre.

„D“: Werden Sie nach Frankreich fahren?

Puigdemont: Nein. Zwischen Spanien und Frankreich gibt es ein spezielles Abkommen und es ist besser, das Risiko nicht einzugehen.

„D“: Also zählen Sie nicht mehr auf die europäische Diplomatie?

Puigdemont: Nein, weil sie es versäumt hat einzugreifen, wenn sie es hätte tun müssen. Aber in den vergangenen 12 Monaten haben europäische Staaten eine unterschiedliche Perspektive von dem gewonnen, was in Katalonien geschehen ist und sehen nicht nur das, was Spanien ihnen erzählt. Wenn wir Anerkennung erreichen wollen, dann ist es das Wichtigste für europäische Staaten, Wissen zu sammeln und wir sind in einer Pha-

Martxelo Otamendi

se, in der wir sagen können, was passiert ist.

„D“: Unter den 2 größten Unabhängigkeitsbewegungen in Katalonien gibt es große Differenzen. Wie haben Sie das erlebt?

Puigdemont: Auch in Katalonien gibt es Sektierertum. Ich habe alles versucht, um eine Einigung zwischen den beiden Bewegungen zu erzielen. Ich sage es ausdrücklich hier in diesem Interview: Ich werde niemanden beschuldigen. Wir müssen verständnisvoll mit Parteien und den Menschen sein, denn sie durchleben sehr schwierige Momente. Parteiführer sitzen im Gefängnis und sind im Exil. Das führt zu objektiven Schwierigkeiten und auch zu Fehlern.

„D“: Zu welchen Fehlern?

Puigdemont: Uneinigkeit führt in einem andauernden Konflikt zur Schwächung. Wir müssen sehr vorsichtig sein, bis wir wissen, wie die Strafen oder die Urteile für die Angeklagten (im derzeit laufenden Prozess vor dem Obersten Gerichtshof in Madrid; Anm.d.Red.) ausfallen, wenn wir Spaltungen unter uns vermeiden wollen. Auf der Straße herrscht Einigkeit und die Menschen fordern sie von uns ein. Wer diese Einigkeit bricht, wird die Verantwortung dafür übernehmen müssen, was er oder sie getan hat.

„D“: Aber das taktische Ziel des spanischen Staates war es sicherzustellen, dass die Unabhängigkeitsbewegung die par-

Puigdemont: Ja, absolut, das war sein Ziel.

„D“: Glauben Sie, dass der Staatsanwalt nach der Verhandlung auf niedrige Strafen plädieren wird?

Puigdemont: Die Gesamtstrategie ist es, die Menschen im Glauben zu lassen, dass eine milde Strafe ein Geschenk sei. Man muss vorsichtig sein. Wir werden nichts anderes als einen Freispruch akzeptieren. Es wird viele Lockangebote geben, aber wir können denen nicht trauen. Werden jene, die noch vor einem Jahr die Anklage wegen Rebellion applaudiert haben, jetzt sagen, dass es keine Rebellion gegeben hat?

„D“: Sie glauben dem spanischen Staat nicht?

Puigdemont: Die Beziehungen mit Spanien sind zu überprüfen. Wir können dem was der Staat sagt nicht glauben.

„D“: Eine Verurteilung der Angeklagten vor Gericht würde eine Einigung in noch weitere Ferne rücken, oder?

Puigdemont: Wir sind für eine Einigung, weil wir alle erwachsene Menschen sind, aber wenn die so weitermachen wie bisher...

„D“: Hat die Unabhängigkeitsbewegung mit ihren 47,5 Prozent bei Wahlen derzeit ihr oberstes Limit erreicht? Puigdemont: Nein, bei weitem nicht. Der Weg ist noch lang.

„D“: Befürchten Sie, dass die Unzufriedenheit unter neuen Unterstützern der Unabhängigkeit steigt, sollte ein schneller

Erfolg in der Sache ausbleiben?

Puigdemont: Nein. Es gibt keine Alternative. Sie werden in einem schlechteren Land leben, wenn sie das Streben nach Unabhängigkeit aufgeben. Viele Menschen arbeiten weiterhin hart an unserem Ziel, sie organisieren fortlaufend ideenreiche Veranstaltungen. Ich bin zutiefst dankbar für die Arbeit unserer Bürger.

„D“: Was halten Sie von Pedro Sanchez, dem neuen spanischen Ministerpräsidenten?

Puigdemont: Er hat keine Pläne, weder für Katalonien noch für Spanien. Bei den zentralen Fragen kommt er nur mit Altbekanntem.

„D“: Der Rat der Republik ist das neue Instrument Ihrer Unabhängigkeitsbewegung, oder?

Puigdemont: Es ist ein Zusage, die vor langer Zeit gemacht und durch meine U-Haft in Deutschland verzögert wurde. Der Rat wird keine öffentliche Institution sein und die Dinge, die in Katalonien nicht gesagt und getan werden können, werden außerhalb des Landes gemacht, um die Unabhängigkeit zu erreichen. In einer ersten Phase werden dem Rat nur Mitglieder des Parlaments angehören. Die zweite Phase werden wir am 8. Dezember bei einer breiten Versammlung gewählter Repräsentanten in Belgien vorstellen und genauer erklären.

„D“: Wer wird dem Rat der Republik angehören?

Puigdemont: Sobald er die Unterstützung von einer Million Menschen hat, wird er aktiv. Er wird aus 100 Bürgern bestehen. Mitglieder des Parlaments werden 25 Prozent ausmachen, 25 Prozent werden von Vertretern der Städte und Gemeinden kommen, soziale Organisationen werden weitere 25 Prozent stellen und die restlichen 25 Prozent werden Bürger aus aller Welt sein.

„D“: Wie kann die Unabhängigkeitsbewegung die Wahlen in Barcelona gewinnen? Puigdemont: Indem sie zusammensteht. Wir haben noch Zeit.

Interview geführt in Brüssel von Martxelo Otamendi, Chefredakteur der baskischen Tageszeitung „Berria“, – auch für die zum Midas-Netzwerk gehörenden Minderheitentageszeitungen in Europa. Übersetzung: Rupert © Bertagnolli

KURZBIOGRAFIE Carles Puigdemont 1962 in Amer in Katalonien geboren. Ab 2011 Bürgermeister von Girona. Im Januar 2016 zum 130. Präsidenten der „Generalitat de Catalunya“, der katalanischen Regionalregierung, gewählt. Nach dem Unabhängigkeitsreferendum in Katalonien am 1. Oktober 2017 wurden Puigdemont und die von ihm geführte Regierung am 27. Oktober 2017 auf Grundlage von Artikel 155 der spanischen Verfassung des Amtes enthoben. Er entzog sich der spanischen Justiz durch seine Ausreise nach Belgien, wo er derzeit lebt und arbeitet. ©


f

Der Nordschleswiger (Alemanez, Danimarkan)


d¾>³¾…d† -d¾d ˜¹

¾¾ ¾ ¾ ¾ ¾ ¾ ¾ ¾ ¾ ¾ ¾ ¾ ¾ ¾ ¾ ¾ ¾ ¾ ¾ ¾ ¾ ¾ ¾ ¾ ¾ ¾ ¾ ¾ ¾ ¾ ¾ ¾ ¾ ¾ ¾ ¾¾

+ !-

!?W† ×wÅΉj~ ߉Âa ?×w~jÂÚÅÎjÎ

d³ žd³>]d³ >††…†ÆL Í>³ ÓÆ †>ÓÓd¾dZ ]d d³µ¾d ÆvL>††>]³dµµd  ’³]µT}†dµÍu£ d³ 6d³~ d ³Éµ¾d¾ Æ >T} ]d‰ Æqµ¾du >Æq£ .j‰Îj › 0#! -!

™ j‰™j” .ÎÂ?™~ wÚ jÅיa†j‰Î ‰ ³>…d}>Ƶ  /’~ ]d³ }>Ld ]d ’‰‰Æd ƍ] ]d ,du’ d dÆdµ <Ƶ>‰‰dµžd† ÓÆuƍµ~ ¾d ]d³ dµÆ]}d¾ >ud~ …ƳLd†¾£ .j‰Îj ¥¥ -2.2

Âj™åÂjÞ×j ”‰Î jÎß?Å -ÚW~?™~

>µ ³dÓ³dÌÆd¾d>‰ µ¾ ‰¾ ]d³ ]dµ„B}³ud -}’Í ‰ ³’vd ƍ] >Ód ÓÆq³d]d£ d ̒ qɍq 6’³µ¾d††Æud ‰Æµµ¾d >Ld³ >Ƶq>††d£ .j‰Îj ¥ç .#! - 2-

Õçç CÅÎj Mj‰ ¡ww™×™~  ]d³ •³]dµT}Ɔd ÍƳ]d ]d ~Ƶµ¾d††Æu d³~ •qqd¾£ .j‰Îj ¥Ð  -. !

jÂ?”‰×™ÅÎ ‰” !žÞj”MjÂ

>µ ]dƾµT}~]BµT}d ɍµ¾†d³d}dž>>³ d] ƾ}‰> ³T… ƍ] >ud ³T… †dv µT} ̒ dd³ ,dµd >T} d³† µž³d~ .j‰Îj ¥Õ ³d£

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

ûæitæĂ³

0oÔç˜ÞBÞo BçÔ foÐ 1\ŒÐoRîoЗÔÞBÞÞ ôçÐ Ь||£ç£ƒ

žjÅ ™ÎjÂމjß] ?jÅ +׉~aj”ž™Î C”­wÎ ?×Å aj” à‰ ßj‰Îj†‰™ wÚ a‰j .jMÅÎÅÎC™a‰~j‰Î ?Î?ž™‰j™Å ‰ ³É}„>}³ Ä՘i Í>³ ]>µ ]dƾµT}~]BµT}d ³dÓ†>] Ìd³ ’>~ ¾d †>u -T}>ƞ†>¾Ó dƳ’žBµT}d³ d~ µT}T}¾µµT}³dLƍuY >³†dµ *Æu]d‰’¾ }>¾¾d ud³>]d ]d ³dÓd ̒ Bd‰>³… >Ƶ ÉLd³¨Æd³¾Z >†µ d³ >‰ Är£ B³Ó Ld -T}†dµÍu > dd³ ,>µ¾µ¾B¾¾d ̒ ]d³ *’~ †Ód Ìd³}>q¾d¾ ÍƳ]d£ dud ]d …>¾>†>µT}d -dž>³>¾µ~ ¾dqÉ}³d³ Ldµ¾>] d ¾d³>¾’>†d³ >q¾Ldqd}† Ídud ,dLd††’£ d Ƶ†d~ qd³Æu >T} -ž>d ]³’}¾dZ ]’T} >³†dµ *Æu]d‰’¾ …>‰ >‰ º£ ž³† Íd]d³ >Æq q³dd Æv ƍ] ]d³ ¾d³>¾’>†d >q¾~ Ldqd}† µ¾ Ó͵T}d ÓƳÉT…udӒud£ Ƴ >T} -ž>d …> *Æu]d‰’¾ T}¾ ÓƳÉT…Z ]d ]’³¾ ͳ] ]d …†>ud udud } >Æq³dT}¾d³}>†¾d£ dµ}>†L †dL¾ d³ }dƾd  7>¾d³†’’  d†ud£

’³¾ }>¾ } ƍµd³ ’††dud >³¾Îd†’ "¾>‰d] ̒ ]d³ L>µ…µT}d <d¾Æu d³³> d >}³ >T} ]d³ 1>L}Buu~ …d¾µÍ>}† >¾>†’dµ ƍ] ]d³ 1>L}B~ uu…d¾µd³…†B³Æu ̒‰ Ĺ£ "…¾’Ld³ Ä՘¹ 80 -##

 ! . ,  + % ! )"# "%! )!! ,"% ) !''#%" #%'"! % ) %   "%" ) !. )!""$ ) ,% % !!% " % #"#*%) "' #)!)%!$ % # ---$!*$

     2( ( &55  $&55 #(! %% !! *.(*.   /"" 1 #! '" , ,$  ,+ ,, 5  %(4*!0& 333&!0&

+ !- Ë !- ¬ d †>u~ ud Íd}¾ >Æq ]d‰ d³u Íd d dµ’q~ qdd³£­ d ]d³ ³•qqÆu ]d³ Àr£ ]d³~ ƍ] Æud]LÆT}͒T}d ÍƳ]d >‰ ’¾>u …³d>¾Ìd -B¾Ód Íd ]dµd³ ̒³ud†dµdZ ]d -T}Ɇd~ ³d ƍ] -T}Ɇd³ ]dƾµT}d³ -T}Ɔd ÓÆ̒³ Ld dd³ -T}³dL~ Íd³…µ¾>¾¾ Ìd³q>µµ¾ }>¾¾d£ †>µµ Í>³ ]d udµ¾³ud ³•qqÆu ]d³ ~ ]d³~ ƍ] Æud]LÆT}͒T}d -T}†dµÍu~’†µ¾dZ ]d  ]dµd‰ >}³  ]d³ ]dƾµT}d <d¾³>†LÉ~ T}d³d  žd³>]d µ¾>¾¾q>]£

d -T}³dLÍd³…µ¾>¾¾ ‰ 6’³qd†] ]d³ ³•qqÆu Í>³ Æ³ dd ̒ ³Æ] ÀÕÕ 6d³>µ¾>†¾ÆudZ ]d  ]d …’‰‰d]d ÓÍd 7’T}d µ¾>¾¾q]d£ .j‰Îj É

/܏it¬»³÷d »³ƒ¥œ¤÷ iĂæ]™ ;t欜÷÷¥Ă³ ¥¾êt³

    

      

'

!-± Ôyo Ê Èϱ -! Ê ¤y -±

- Õç¥o

#0#] ! - 

 !.0^ ʲ !#7

?jÅ +׉~aj”ž™Î

#0#]

² #0 ! 

LdµÆT}¾£ -d ¾d³ÌdÍ Í³] }dƾd  ]d <d¾Æud ]d³  -Z ]d‰ <Ƶ>‰‰d~ µT}†Æµµ dƳ’žBµT}d³ ]d³}d¾dÓd~ ¾ÆudZ ]>³Æ¾d³ >ÆT} ‰ ’³]µT}†dµÍ~ ud³Z udL³>T}¾£ *Æu]d‰’¾ >³Ld¾d¾ ̒‰ Ά >Ƶ ‰~ ‰d³ ’T} qɳ ]d -d†Lµ¾µ¾B]u…d¾ µdd³ ,du’£ >Ld Ldµ¾d}d ]d dq>}³Z ]>µµ ]d }Bud³ ]d³ 1>L}Buu…d¾ µT}

     

T}¾ dud …•dZ ‰d¾ d³£ ¬ µ µ¾ d~ d µT}Íd³ud -¾Æ>¾’­Z µ’ ]d³ >¾>†>~ dZ ]d ]d *>³¾dL’µµd ]d³ Ìd³µT}d]d~ d *>³¾dd µdd }¾d³ ¾¾d³ ’]d³ ‰ Ά£ >µ qÉ}³d ÓÆ µµÌd³µ¾B]µµd ƍ] d}†d³£ u…d¾ µd ]d³ dÓud 7du ÓƳ 1>L}Buu…d¾£ ’T} ud>Æ >Æq ]dµd -ž>†¾Æu µd ]d µž>µT}d ,dud~ ³Æu >ƵZ u†>ÆL¾ *Æu]d‰’¾Y ¬ µ uL¾ ~ u…d¾ >Æq ]d³ -¾³>vdZ ƍ] ]>µ q’³]d³ ]d dƾd >ÆT} ̒ ƍµ­£ ³ µ¾ ‰‰d³ ’T} Ìd³B³ud³¾ ÉLd³ ]d }>³¾d ³¾ ƍ] 7dµdZ Íd -ž>d ]d >~ ¾>†>d >T} ]d³ 7>}† ÓƉ /d† udÍ>†¾~ µ>‰ >Ludqd³¾u¾ }>¾£ ¬ d µž>µT}d ,d~ ud³Æu }>¾ dµ Ìd³µBƉ¾Z  ]d³ …>¾>†>~ µT}d ³µd Ìd³>¾Í’³¾†T} ÓÆ }>]d† ƍ] ]d ->T}d d³µ¾ ÓÆ d}‰d£ -¾>¾¾]dµ~ µd }>¾ -ž>d ƍ]d‰’…³>¾µT} ud}>~ ]d†¾­Z µ>u¾ >³†dµ *Æu]d‰’¾£ ³ }>Ld …d 6d³¾³>Æd  ]d µž>µT}d *’†¾… ƍ] u†>ÆL¾Z ]>µµ dd •µÆu Æ³ ’T} ]ƳT} ¾d³>¾’>†d 6d³‰¾¾†Æu ‰•u~ .j‰Îj ¥› †T} µd£

³ itæ tæœt³ďtœ÷ ¤tœ³ Ït³Cæď÷ œ³ 2œ]™÷ ÆudB³Ó¾d }>†¾d }³d d³d ÓƉ /d† ÓƳ u†d~ T}d <d¾ ‰ >}³£ dµ}>†L …> dµ ̒³…’‰‰dZ ]>µµ *>~ ¾d¾d T}¾ ]d Ldµ¾d ƍ] µT}d††µ¾d †qd Ld…’‰‰d£

>µ Ld³T}¾d¾ ,£ -’Í’}† ]>µ ³>…d}>Ƶ  µL„d³uZ >†µ >ÆT} ]>µ 1~ Ìd³µ¾B¾µ…†…Ɖ  "]dµd Ldµ¾B¾udZ ]>µµ ]d u†dT}~ Ód¾ud d³dÓd¾ ]d³ ³Ó¾d d *³’L†d‰ ]>³µ¾d††d£ ’ Ld³u³d 6¡Z 6’³µ¾~ Ód]d ]dµ ƵµT}Ƶµdµ qɳ ]>µ dµÆ]}d¾µÍdµd  ]d³ ,du’ -É]]Bd‰>³…Z d³…†B³~ ¾dZ ]>µµ ]dµd -¾Æ>¾’ ud~ ‰dµ>‰ ‰¾ ]d ÆudB³Ó~ ¾d ud…†B³¾ Íd³]d µ’††d£ ††d³]uµ Ìd³µ¾d}d d³ T}¾Z ]>µµ d µ’†T}dµ *³’L~ †d‰ ÉLd³}>ƞ¾ >Æq¾³d¾d …•d£ d ]d ³Ó¾d }>Ld †>ƾ dd³ 6d³dL>³Æu ]d *q†T}¾Z µT} ÉLd³ d³dÓd~ ¾d >LÓƵž³dT}dZ d³…†B³¾d d³ ududÉLd³ ]d‰ d³µd}µd~ …´Ÿ ]d³£ # !.

      

              

"    " &" " &($  "! &"&   ' ( '$&)"& $ " (  &&"!

       

                    

   

            !  

    ! 


............................................................................................................................................................................................................................................................................................ .

DIENSTAG, 6. NOVEMBER 2018

DER NORDSCHLESWIGER • SEITE 19

.................................................................................................................. ...........................................................................................................................................................................

Der Nordschleswiger – MIDAS

Puigdemont: Wir müssen vorsichtig sein Interview mit dem Separatistenführer Carles Puigdemont, der die Unabhängigkeit Kataloniens weiterhin nicht aufgegeben hat Von Martxelo Otamendi Carles Puigdemont (geboren in Amer, Katalonien, 1962) widmete sich zunächst dem Journalismus, wurde dann Bürgermeister in Girona und endete schließlich im Palast der Generalitat, dem Parlament Kataloniens. Jetzt, wo der Druck der Medien geringer geworden ist, hat er seinen Hauptsitz ins Haus der Republik in der friedlichen Stadt Waterloo in Belgien verlegt. Keine Medien und keine Polizisten stehen vor dem Haus. Die Tür wird von einem Mosso, einem katalanischen Polizeibeamten verantwortlich für die Sicherheit, geöffnet. Doch dieser Journalist wird von Josep Maria Matamala begrüßt, dem weißbärtigen, ständigen Begleiter von Puigdemont. Die Mossos, die hier Puigdemont beschützen sind Freiwillige, die dafür ihre Urlaubstage hergeben. Besucher werden in einem großen Wohnzimmer empfangen – daneben ist eine Küche und oben die Schlafzimmer. An den Wänden hängen Plakate mit Motiven zur katalanischen Unabhängigkeit. Auf dem Tisch liegen Bücher, darunter Nosotros los vascos, ein historischer Atlas des Baskenlandes. Auf einem Regal sieht man zwei elektrische Gitarren, eine Passion Puigdemonts. Er geht kaum raus, verbringt Wochen im Haus – aber er war schon immer schon ein Freund der eigenen vier Wände. Die Hausarbeit wird zwischen ihm und seinen drei Mitarbeitern geteilt, auch wenn Puigdemont am liebsten kocht – das ist der einzige Zeitpunkt des Tages, an dem er richtig abschalten kann. Heute bringen MinderheitenZeitungen in ganz Europa (MIDAS) dieses Interview von Martxelo Otamendi, Chefredakteur der baskischen Zeitung Berria. WATERLOO

Ein Jahr ist vergangen. Wie sehen Sie die Dinge im Rückblick? Noch ist nichts vorbei, wir sind mitten in einem geschichtlichen Prozess. Es ist zu früh für historische Einschätzungen. Aber Sie wägen die Lage ab? Natürlich. Wir haben Fehler gemacht, aber wir haben auch Dinge richtig gemacht und wir haben in den vergangenen zwölf Monaten viel dazugelernt. Der 1. Oktober 2017 (Tag des Unabhängigkeitsreferendums in Katalonien; Anm.d.Red.) und der 27. Oktober 2017 (Proklamation der Unabhängigen Katalanischen Republik; Anm.d.Red.) sind zwei Schlüsselmomente, die weiter Gültigkeit haben und untrennbar miteinander verbunden bleiben. Wir haben einen Prozess in Gang gesetzt, der so bisher noch nirgends vollzogen worden ist. Aber es gab riesige Zweifel.

Ja, weil es noch niemand zuvor gewagt hatte und wir nicht alles voraussagen konnten. Einige der Zweifel werden mit der Zeit geklärt werden. Was haben Sie gelernt? Dass Spanien uns hintergeht. In welcher Hinsicht? Die spanische Regierung hat es versäumt, in der Katalonien-Krise verantwortungsbewusst zu handeln und das Thema ernst zu nehmen. Sie hat undemokratisch gehandelt. Wir hatten angenommen, dass sich der Staat – angesichts des Zeitraums, ist in der die Verfassung in Kraft und der Jahre, in denen Spanien Teil der EU ist – demokratischer verhalten würde. Wir haben gesehen, dass immernoch Personen an der Macht sind, die Verfassungskrisen mit autoritären Mitteln und mit Gewalt lösen wollen. Beim nächsten Mal wissen wir, dass spanische Politiker unglaubwürdig sind. Die Lösung der Katalonien-Frage wird durch internationale Vermittlung gelöst werden müssen. Was haben Sie richtig gemacht? Vieles. Die positiven Dinge überwiegen die negativen bei weitem. Katalonien ist heute eine politische Größe, ein politischer Player. Die Katalonien-Frage steht auf der europäischen Agenda und ist weltweit sehr bekannt. Das war bisher nicht der Fall. Wir haben die katalanische Revolution mit der Moderne kompatibel gemacht. Unser Modell ist jetzt heimatbezogen, innovativ, horizontaler. Es ist kein Kind des Nationalismus des vergangenen Jahrhunderts. Wie gewinnen Sie die Menschen für Ihre Sache? Der gesamte Unabhängigkeitsprozess gehört den Menschen. Tausende Bürger sind in sich gegangen, haben sich mit der Wahl für die Unabhängigkeit auseinandergesetzt. In vielen Fällen hat dieser Prozess im Sommer 2010 mit dem Urteil des spanischen Verfassungsgerichts begonnen, mit dem das neue Autonomiestatut abgelehnt wurde. Viele Menschen haben damals gesagt: Jetzt reicht es uns.

Modellregion? Ist Katalonien ein Modell für andere Völker ohne Staat geworden? Ja, weil wir unsere Unabhängigkeit friedvoll erreichen wollen. Das ist neu. Abgesehen davon sind wir deshalb ein Modell, weil wir dabei sind, das Konzept der Selbstbestimmung zu erneuern. Es kann nicht nur für Fälle der Dekolonisation gelten, auch wenn es historisch gesehen so war. Welche Institution muss das akzeptieren? Die Formulierung, die die Vereinten Nationen einst (zum Thema Selbstbestimmungsrecht der Völker; Anm. d.Red.) gemacht haben, ist geeignet und

Carles Puigdemont in seinem neuen Hauptquartier.

passt so, wie sie ist. Die Verantwortung einer neuen Interpretation würde beim UNMenschenrechtsrat liegen. Vorrang sollten jene Völker haben, die den Weg zur Selbstbestimmung friedlich beschreiten wollen. Das wird es nicht einfacher machen. Deshalb schlagen wir andere Kriterien vor. Eine Guerilla, die für den Tod tausender Menschen verantwortlich ist, wird mit internationaler Akzeptanz an den Verhandlungstisch gebeten. Ein friedliches Land hingegen, das zugleich bevölkerungsreich ist, wird ignoriert. Wann haben Sie Katalonien verlassen? Am Tag des Referendums bin ich nachts mit dem Auto nach Brüssel aufgebrochen. Ich bin nicht, wie oft behauptet, mit dem Auto nach Marseille und von dort mit dem Flugzeug nach Brüssel geflogen. Wir haben Katalonien nicht illegal verlassen: Wir hatten noch keine Vorladung, um vor Gericht auszusagen. Haben Sie damit gerechnet, dass Spaniens Oberster Gerichtshof einen europäischen Haftbefehl ausstellt, als Sie nach Finnland gefahren sind? Bevor ich nach Finnland bin, war ich in Dänemark. Am Tag vor meiner Abreise hat das Oberste Gericht in Madrid einen europäischen Haftbefehl für mich angekündigt, diese Ankündigung aber nicht umgesetzt. Wir hatten eine Liste von Ländern, von denen wir wussten, dass wir (vor einer Auslieferung; Anm. d. Red.) sicher waren. Stand Finnland auf dieser Liste? Ja. Zumindest stand Finnland nicht auf der Liste der gefährlichen Staaten. Als ich dort war, habe ich über die Presse erfahren, dass das Oberste Gericht in Madrid dabei war, einen europäischen Haftbefehl auszustellen. Das war der Grund, warum wir nicht zurück nach Brüssel geflogen sind. Wir wollten die Reise mit dem Auto machen, weil wir dachten, das sei diskreter. Das

hätte es uns ermöglicht, uns der belgischen Justiz zu stellen und uns dort zu verteidigen. Wir wollten nicht einen anderen Staat in die Angelegenheit mit hineinziehen. Letztlich wurde Deutschland involviert. Hatten Sie Angst, dass Deutschland dem europäischen Haftbefehl stattgeben würde? Das hätte passieren können. Ich bin mir aber sicher, dass das auf jeden Fall eine freie Entscheidung der Richter gewesen wäre und keine politische Entscheidung. Werden Sie nach Frankreich fahren? Nein. Zwischen Spanien und Frankreich gibt es ein spezielles Abkommen und es ist besser, das Risiko nicht einzugehen. Also zählen Sie nicht mehr auf die europäische Diplomatie? Nein, weil sie es versäumt hat, einzugreifen, wenn sie es hätte tun müssen. Aber in den vergangenen zwölf Monaten haben europäische Staaten eine unterschiedliche Perspektive von dem gewonnen, was in Katalonien geschehen ist und sehen nicht nur das, was Spanien ihnen erzählt. Wenn wir Anerkennung erreichen wollen, dann ist es das Wichtigste für europäische Staaten, Wissen zu sammeln und wir sind in einer Phase, in der wir sagen können, was passiert ist. Unter den zwei größten Unabhängigkeitsbewegungen in Katalonien gibt es große Differenzen. Wie haben Sie das erlebt? Auch in Katalonien gibt es Sektierertum. Ich habe alles versucht, um eine Einigung zwischen den beiden Bewegungen zu erzielen. Ich sage es ausdrücklich hier in diesem Interview: Ich werde niemanden beschuldigen. Aber es passiert immer häufiger. Wir müssen verständnisvoll mit Parteien und den Menschen sein, denn sie durchleben sehr schwierige Momente. Parteiführer sitzen im Gefängnis und sind im Exil. Das führt zu objektiven Schwierigkeiten und auch zu Fehlern.

FOTO: MARTXELO OTAMENDI

Welche Fehler? Uneinigkeit führt in einem andauernden Konflikt zur Schwächung. Wir müssen sehr vorsichtig sein, bis wir wissen, wie die Strafen oder die Urteile für die Angeklagten (im derzeit laufenden Prozess am Obersten Gerichtshof in Madrid; Anm.d.Red.) ausfallen, wenn wir Spaltungen unter uns vermeiden wollen. Auf der Straße herrscht Einigkeit und die Menschen fordern sie von uns ein. Wer diese Einigkeit bricht, wird die Verantwortung dafür übernehmen müssen, was er oder sie getan hat. Aber das taktische Ziel des spanischen Staates war es sicherzustellen, dass die Unabhängigkeitsbewegung die parlamentarische Mehrheit verliert, oder? Ja, absolut. Die Wahlen für den 21. Dezember wurden aus diesem Grund einberufen. Aber das Kalkül des spanischen Staates ist nicht aufgegangen, im Gegenteil. Wir haben den Druck - in einer Lage, die sehr ungünstig für uns war -, ausgehalten und 100.000 Stimmen mehr erhalten.

Politischer Einfluss Wird der Gerichtsprozess von der politischen Lage maßgeblich beeinflusst? Der Prozess ist politisch. Jeder wird auf der Grundlage dieser Logik arbeiten. Die Koordinierung ist für uns nicht leicht, da einige Mitstreiter im Exil sind und andere hinter Gittern. Will der spanische Staat die Einigkeit der Unabhängigkeitsbewegung durch den Prozess brechen? Ja, absolut, das war sein Ziel. Glauben Sie, dass der Staatsanwalt nach dem Prozess für niedrige Strafen plädieren wird? Die Gesamtstrategie ist es, die Menschen im Glauben zu lassen, dass eine milde Strafe ein Geschenk sei. Man muss vorsichtig sein. Wir werden nichts anderes als einen Freispruch akzeptieren. Es wird viele Lockangebote geben, aber wir können denen nicht trauen. Werden jene, die noch

vor einem Jahr die Anklage wegen Rebellion applaudiert haben, jetzt sagen, dass es keine Rebellion gegeben hat? Sie glauben dem spanischen Staat nicht? Die Beziehungen mit Spanien sind zu überprüfen. Wir können dem ,was der Staat sagt, nicht glauben. Hat die Unabhängigkeitsbewegung mit ihren 47,5 Prozent bei Wahlen derzeit ihr oberstes Limit erreicht? Nein, bei weitem nicht. Der Weg ist noch lang. Befürchten Sie, dass die Unzufriedenheit unter neuen Unterstützern der Unabhängigkeit steigt, sollte ein schneller Erfolg in der Sache ausbleiben? Nein. Es gibt keine Alternative. Sie werden in einem schlechteren Land leben, wenn sie das Streben nach Unabhängigkeit aufgeben. Viele Menschen arbeiten weiterhin hart an unserem Ziel, sie organisieren fortlaufend ideenreiche Veranstaltungen. Ich bin zutiefst dankbar für die Arbeit unserer Bürger. Was halten Sie von Pedro Sanchez, dem neuen spanischen Ministerpräsidenten? Er hat keine Pläne, weder für Katalonien, noch für Spanien. Bei den zentralen Fragen kommt er nur mit Altbekanntem. Der Rat der Republik ist das neue Instrument der Unabhängigkeitsbewegung, oder? Es ist ein Zusage, die vor langer Zeit gemacht wurde und durch meine U-Haft in Deutschland verzögert wurde. Der Rat wird keine öffentliche Institution sein und die Dinge, die in Katalonien nicht gesagt und getan werden können, werden außerhalb des Landes gemacht, um die Unabhängigkeit zu erreichen. In einer ersten Phase werden dem Rat nur Mitglieder des Parlaments angehören. Die zweite Phase werden wir am 8. Dezember bei einer breiten Versammlung gewählter Repräsentanten in Belgien vorstellen und genauer erklären. Aus wem wird der Rat der Republik bestehen? Sobald er die Unterstützung von einer Million Menschen hat, wird er aktiv. Der Rat wird aus 100 Bürgern bestehen. Mitglieder des Parlaments werden 25 Prozent ausmachen, weitere 25 Prozent werden von Vertretern der Städte und Gemeinden kommen, soziale Organisationen werden weitere 25 Prozent stellen und die restlichen 25 Prozent werden Bürger aus aller Welt sein. Es müssen keine Katalanen sein? Genau, es werden Menschen aus aller Welt sein. Viele Menschen haben ihr Interesse bekundet, unser neues demokratisches Modell, das von den einfachen Bürgern kommt, kennenzulernen, um es zu fördern. Übersetzung: Dolomiten.it /gn


f

Bihari Naplรณ (Hungarieraz, Errumanian)


Kedd

Carles Puigdemont volt katalán elnökkel készült interjú az Európai Kisebbségi és Regionális Napilapok Egyesülete (MIDAS) számára, amelynek a Bihari Napló is tagja. /7.

Nagyvárad, 2018. november 6. 16 oldal XXVII. évf., 209. szám 1,89 lej

18° Túlnyomóan napos idő. /12.

SPORT Laviniu Chiş atléta Balkán-bajnok lett Nagyváradi érdekeltsége is volt a vasárnap Botoşani-ban megrendezett hosszútávfutó ifjúsági, kadét és felnőtt Balkán Bajnokságnak: a Városi Sportklub (edző: Oláh Róbert) versenyzője, Laviniu Chiş egyéniben a negyedik helyen végzett, viszont a román válogatottal aranyérmet szerzett! Teljesítménye révén Chişnek nagy esélye van részt venni a román csapat tagjaként a jövő évi hosszútávfutó Európa-bajnokságon. /9.

RÖVIDEN Jogi tanácsadás. Nagyváradi ügyvéd ingyenes jogi tanácsadással szolgál november 7-én, szerdán délután 6 órától a várad-velencei református gyülekezet lelkészi hivatalában (Kolozsvári út 91. szám). A tanácsadást csak előzetes bejelentkezés alapján lehet igénybe venni (telefon: 0723–465–499).

Fókuszban a fiatal alkotók. Fiatal rendezők

által színre vitt előadásaiból tart seregszemlét november 21–25. között a nagyváradi Szigligeti Színház: az intézmény első, Showcase 2018 címet viselő eseménysorozatában a 2018/2019-es évad frissen bemutatott produkciói kapnak

helyet. A seregszemle első napján, november 21-én, szerdán 19 órai kezdettel Györfi Csaba új koreográfiáját, a Nagyvárad Táncegyüttes októberben bemutatott Idegen című passiójátékát láthatja az érdeklődő közönség a Szigligeti Stúdióban. /11. Fotó: Vigh László Miklós

Költözzön, vagy ne költözzön? A nagyváradi helyi tanács liberális többsége megszavazta Mihály vajda szobrának elköltöztetését az ortodox katedrális előtt kiépítendő térre, noha ez ellen több érv is elhangzott. PAP ISTVÁN A tegnapi rendkívüli helyi tanácsülésen többen több szempontból emeltek kifogást a Mihály vajdának a város főteréről való elköltöztetéséről szóló határozattervezet vitáján, amelyet egyébként a városvezetés azért akar áthelyezni az ortodox katedrális és a szakszervezetek művelődési háza között kialakítandó térre, mert a Szent László

Könyvvásár Könyvbemutatót és könyvvásárt tart a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen (Primăriei/ Városháza utca 27. szám) a magyarországi Quintus Antikvárium 2018. november 12–14. között. 2018. november 12-én és 13-án (hétfőn és kedden) 7–22 óra között, november 14-én, szerdán (a vásár utolsó napján) pedig 7–18 óra között várják az érdeklődőket. A kínálatban megtalálhatóak magyar és világirodalmi, művészeti (zenei, építészeti, képzőművészeti), történelmi, pszichológiai, vallási, idegennyelvi, filozófiai, szociológiai, orvosi (életmód), kertészeti, gasztronómiai, ezoterikus kiadványok, sok-sok gyerekkönyv, valamint kedvezményes áron lévő kötetek is.

téren Ferdinand király lovas szobrát akarják elhelyezni. Kirei Melinda RMDSZ-es helyi tanácsos arra tett javaslatot, hogy a határozattervezetben rögzítsék azt is, hogy az Olaszi park kapja vissza hagyományos nevét, lévén, hogy Mihály vajda szobra végül mégsem oda kerül. A szociáldemokrata párti Liviu-Mihai Sabău-Popa arra hívta fel a figyelmet, hogy a megyei kulturális igazgatóság nem adta

végleges jóváhagyását az új helyszínre, továbbá magának a szobornak a jogi helyzete is vitatott, hiszen a tulajdonos, a Mihai Viteazul Egyesület nem adományozta azt a városnak. Mindezeket figyelembe véve a határozattervezetről való döntés elnapolását kérte. A legvehemensebben magának az egyesületnek a titkára, Constantin Moşincat tartalékos ezredes tiltakozott a szoborelköltöztetés ellen. Ilie

Bolojan polgármester válaszában többek között kijelentette, hogy már elő van készítve az a határozattervezet, mely az Olaszi park régi nevének viszszaadásáról szól. Megemlítette azt is, hogy a szobrot alkotó művészek utódai írásos beleegyezésüket adták a szobor átköltöztetésébe. Így mint az várható volt, a liberális többségű helyi tanács megszavazta az elköltöztetésre vonatkozó tervezetet. /3.

Premontrei Öregdiákok. November 8-án, csütörtökön 17 órától a Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesületének tagjai szokásos havi találkozójukat tartják a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceumban (Partenie Cosma/Nogáll utca 3–7. szám). A meghívott előadó Thurzó Sándor brácsaművész, aki Brazíliáról tart élménybeszámolót. Minden érdeklődőt szeretettel várnak! Koncert. Végtelen könyörület… Kórusművek a reneszánsztól napjainkig címmel november 11-én, vasárnap 19 órától a váradújvárosi Szent László plébániatemplomban ad koncertet a templom Halmos László kórusa, névadója, Halmos László zeneszerző születésének 109. évfordulója alkalmából. Kórusvezető: Kribus Mónika, beszédet mond Pék Sándor esperes-plébános. Minden érdeklődőt szeretettel várnak! BN-lapterjesztés. A Bihari Napló lapterjesztőt keres Biharpüspökibe, Nagyváradra a központba és az őssi Henrik Ibsen utcára. Jelentkezni és bővebb információkat kérni a 0720–400–395 telefonszámon lehet. Rendkívüli tanácsülés. November 9-én, pénteken 14 órára a városháza nagytermébe összehívták a nagyváradi városi tanács rendkívüli ülését. A napirend elérhető a www.oradea.ro honlapon.

December 1-jétől nő a minimálbér December 1-jétől nő a minimálbér – jelentette be vasárnap este az Antena 3 televízió műsorában Lia Olguţa Vasilescu szakminiszter. A munkaügyi miniszter hozzátette: bevezetik a diplomás minimálbért és több pénzt kapnak azok is, akiknek legalább 15 év tapasztalatuk van – ez ügyben a következő kormányülésen módosítják a

munkatörvénykönyvet. „Első lépésben módosítanunk kell a munkatörvénykönyvet, amelyben jelenleg nem létezik a differenciált minimálbér fogalma (…), majd ezt követően kell hoznunk egy kormányhatározatot. Eredetileg úgy volt, hogy 2019. január 1-jétől 2080 lej lesz a minimálbér és 2350 lej lesz a legalacsonyabb havibérük azoknak, akik felsőfokú végzettséggel rendelkeznek, vagy legalább 15 év szakmai tapasztalatuk van” – mondta Vasilescu.

Tizenöt év „általában”

Lia Olguţa Vasilescu munkaügyi miniszter

A 15 év tapasztalat „általában” kell meglegyen – magyarázta a tárcavezető, azaz nem felsőfokú végzettséggel, nem azonos munkahelyen, hanem egyáltalán –, és eb-

be beleszámít az esetleges munkanélküli periódus vagy a szülési szabadság is. Kifejtette: volt egy olyan elképzelésük, hogy november 1-jétől növeljék a minimálbért, de ezt a munkáltatók szervezeteinek nyomására elvetették. „A szakszervezetekkel és a munkáltatók szervezeteivel való találkozó után úgy döntöttünk (…), hogy a minimálbért 2018. december 1-jétől növeljük, és akkor vezetjük be a differenciált minimálbért is” – mondta el Olguţa Vasilescu. A munkaügyi miniszter megerősítette: 2019-től minden állami alkalmazottnak nő a fizetése, mégpedig a fizetési törvénybe foglalt bérrács szerint 2022-ben esedékes, és a mostani fizetése közötti különbség 25 százalékával.

Káosz.

Leállt a forgalom a környéken vasárnap, miután polgárok ezrei akartak kilátogatni az új nagyváradi ócskapiacra, aminek a hivatalos neve 100-as piac. /8. Fotó: Pap István

16161

9

771222

673051

BIHARI NAPLÓ 410346 Nagyvárad, Postafiók 14 0259/412–727


INTERJÚ

7

INTERJÚ CARLES PUIGDEMONT

2018. november 6., kedd

VOLT KATALÁN ELNÖKKEL

„Aki megtöri az egységet, annak felelősséget kell vállalnia”

Carles Puigdemont volt katalán elnökkel készítettek interjút Brüsszelben a közelmúltban az Európai Kisebbségi és Regionális Napilapok Egyesülete (MIDAS) tagjai számára Carles Puigdemont volt katalán elnökkel készített interjút Brüsszelben a közelmúltban Martxelo Otamendi, a spanyolországi baszk újság, a BERRIA egyik vezetője, szerkesztője. Mivel a BERRIA lap tagja az Európai Kisebbségi és Regionális Napilapok Egyesületének (MIDAS), ezért az exkluzív interjú közlési lehetőségét átadta a MIDAStagjai számára is. A Bihari Napló, mint a MIDAS egyik tagja is közzéteszi a beszélgetést. Az ügyészség 16 és 25 év közötti börtönbüntetéseket kért a katalán függetlenségi törekvések miatt megvádolt, előzetes letartóztatásban lévő politikusokra a spanyol legfelsőbb bíróságnak benyújtott indítványában pénteken.

erővel akarják megoldani. Legközelebb tudni fogjuk, hogy a spanyol vezetőknek nem szabad hinni. A megoldásnak nemzetközi közvetítésen kell megszületnie

MARTXELO OTAMENDI (BERRIA)

– Hogyan szerevezi be a polgárokat? – A folyamat nagymértékben a polgárokon múlik. Több ezer állampolgár úgy gondolta, a függetlenség az opció immár; ez számos esetben 2010 nyarán kezdődött, miután a spanyol Alkotmánybíróság elvetette az autonómia új tervezetét. Sokan azt mondták maguknak: „immár elég”.

– Egy év telt el az események óta. Hogyan látja a dolgokat egy év távlatából? – Még nincs vége az ügynek, a történések közepén vagyunk, és még korai a történelmi áttekintés készítése. – De köteles felmérni a helyzetet ... – Természetesen. Volt, amikor hibákat követtünk el, máskor jól jártunk el. A katalóniai önrendelkezésről szóló népszavazás október 1-jén és a 27-i dátum (Független Katalán Köztársaság kihirdetése) hatályban maradnak, és kapcsolatot biztosítanak számunkra. Olyan folyamatot indítottunk el, amelyet eddig még soha nem valósítottunk meg. – De hatalmas kétségek voltak... – Igen, voltak, mert még senki soha nem csinált ilyet, és nem tudtunk mindent előre megjósolni. De ezek a kételyek feloldódnak az idő múlásával. – Mit tanult a történésekből? – Hogy Spanyolország hazudik. – Milyen tekintetben? – A spanyol kormány nem viselkedett felelősségteljesen a katalán válságban és antidemokratikusan járt el. Úgy gondoltuk, hogy a spanyol alkotmány hatályos, és Spanyolország európai ország, ezért az állam demokratikusabb magatartást fog tanúsítani. Láttuk, hogy vannak olyan hatalommal bíró egyének, akik az alkotmányos válságokat autoritarizmussal és

– Ön szerint mit csinált jól? – Sok ilyen dolog van; a jók messze meghaladják a rosszakat. Ma Katalónia egy politikai egység, politikai szereplő, európai napirendi pont, világszerte ismert. Ez nem így volt eddig. A katalán forradalmat összeegyeztethetjük a modernitással, és a társadalmi szervezésről folyó vitában mostantól a modellünk saját, innovatív, horizontálisabb, és nem a 20. századi nacionalizmusból származik.

– Ez modell lett a többi állam nélküli nép számára? – Igen, mert békésen akarjuk csinálni; ez új. És különben is, mert megújítjuk az önrendelkezési jog fogalmát. Nem csak a dekolonizáció eseteire lehet számítani, annak ellenére, hogy történelmileg ez volt a helyzet. – Melyik intézménynek kell ezt elfogadnia? – Az Egyesült Nemzetek által abban az időben elkészített megfogalmazás alkalmas. Az új értelmezést az Emberi Jogi Tanácsban kell kialakítani, és elsőbbséget kell kapni azoknak a nemzeteknek, amelyek békés úton szeretnének menni. – Nem lesz könnyebb ez az út sem.... – Ezért javasoljuk, hogy a kritériumokat módosítani kell. Ha Ön gerilla és több ezer ember haláláért felelős, nemzetközi jóváhagyással rendelkezik egy tárgyalóasztalnál, hogy tárgyaljon. Ha békés, és sok emberrel együtt tárgyalna, akkor figyelmen kívül hagyják. – Mikor távozott Brüszszelbe? – Egy vasárnap este autóval indultam Brüsszelbe. Nem úgy, ahogy sokszor állították, hogy autóval

Marseilles-ig, és onnan majd repülővel. Nem illegálisan távoztunk, mert még akkor nem hívtak be tanúskodni. – Amikor Finnországba ment, várta, hogy a spanyol Legfelsőbb Bíróság kiadja az elfogatóparancsot? – Előzőleg Dániába mentem, és az ezt megelőző napon a Legfelsőbb Bíróság bejelentette, hogy kiadja az európai elfogatóparancsot (EAW); de azt nem tette meg. Azon országok listája közben megvolt nekünk, ahol biztonságban lennénk. – Finnország ott volt a listán? – Igen; legalábbis nem volt rajta a veszélyes országok listáján. Finnországban a sajtóban olvastam, hogy a Legfelsőbb Bíróság egy európai elfogatóparancsot fog kiadni, ezért nem mentünk vissza Brüsszelbe. Szerettünk volna autóval utazni, mert azt hittük, hogy diszkrétebb lesz; mindenesetre lehetővé tenné számunkra, hogy a belga igazságszolgáltatásnak adjuk fel magunkat, nem akartunk egy másik államot bevonni. – Nem akarta belekeverni Finnországot ebbe a helyzetbe, de a végén Németországba ment. Félt attól, hogy Németország elfogadja az elfogatóparancsot? – Ez nem volt kizárva, de biztos voltam benne, hogy bármi legyen is az állásfoglalás, a bírók szabad döntése lett volna, nem pedig politikai. – Át fog menni Franciaországba? – Nem, nem fogok. Külön megállapodás van Franciaország és Spanyolország között, és jobb, ha nem vállalom a kockázatot. – Tehát feladta az európai diplomáciát ... – Igen, mert nem tudtak beavatkozni, amikor kellett volna. De az elmúlt év során az európai államok más nézőpontot kaptak a Katalóniában történtekről. Nem csak azt, amit Spanyolország mond nekik. Ha elismerést akarunk szerezni, az első dolog, amire szükségük van, a tudás, és mi a tudás birtokában vagyunk, hogy elmondhassuk mi történt. – Nyilvánvaló, hogy hatalmas nézeteltérés áll fenn a két legfontosabb függetlenségpárti „család” között. Ön tapasztalta ezt? – Katalónia nem mentes a szektarianizmus-géntől.

Mindent megtettem annak érdekében, hogy megállapodásra jussanak a függetlenséget akaró ideológiai „családon” belül. Nem fogok senkit hibáztatni. – De ez egyre jobban megtörténik mégis. –Meg kellett értenünk mindenkit, mert nagyon nehéz helyzetben vannak. A pártok vezetői a rácsok mögött és száműzetésben vannak, és ez objektív nehézségekhez és hibákhoz vezet. – Milyen hibák? – Ha az egységet folyamatos konfliktusok miatt bontják fel, gyengeséget okoz. Nagyon óvatosnak kell lennünk, amíg meg nem tudjuk mi a büntetés vagy az ítélet a katalán vezetők ügyeinek tárgyalásakor, hogy elkerüljük a megosztottságot egymás között. Egység van az utcán; az emberek épp ezt követelik tőlünk. Aki megtöri ezt az egységet, annak felelősséget kell vállalnia. – De a spanyol állam taktikai célja az volt, hogy biztosítsa, hogy ön elveszítse a parlamenti többséget, ugye? – Teljesen. Tavaly, december 21-én ezt a célt követték a választásokkor. De a számításba hiba csúszott, mert folyamatosan bírtuk a nyomást olyan helyzetben is, ami nagyon ellenünk volt, és 100 ezer szavazatot kaptunk. – De nem növelte a támogatottsági arányát, az október 1-jei események ellenére továbbra is 47,5%-kal folytatódik csak ez a harca; majd börtön és száműzetés jött. – A december 21-i eredmények nagyon jók, bárhogyan is nézzük őket. – A bírósági tárgyalás nagy részben politikai hátterű? – Az. És mindenki ezen logika alapján dolgozik. A koordináció nehézkes, míg néhány ember száműzetésben van, mások rács mögött vannak. – Az állam elhatározta, hogy arra használja a tárgyalást, hogy megtörje az egységét? – Teljesen; ez volt a célja. – Amikor a tárgyalásnak vége, elvárja az ügyésztől, hogy csökkentsék a büntetési tételt? – Átfogó stratégia van arra, hogy az emberek higygyék el, hogy egy könnyű büntetés szinte már jó, és ajándék. Vigyázni kell. Nem

fogadunk el semmi mást, mint felmentést. Sok áruló lesz, nem bízhatunk bennük. Vajon azok, akik csak egy évvel ezelőtt tapsolták a tüntetések hírét, most azt mondják, hogy nem is volt semmi megmozdulás? – Mire gondol? – Néhány nyilatkozatot láttunk, amelyeket nemrégiben három spanyol miniszter adott, a „katalóniai műveletről”, sok pénzt ígérve, ha az ügyész megváltoztatja a büntetési tételre vonatkozó kérelmét. Az árulók hamis reményeket is próbálnak indukálni. – Nem hisz nekik, ugye? – A Spanyolországgal fenntartott kapcsolatoknak hitelesnek kell lenniük. Nem tudunk hinni nekik. – A büntetés még meszszebbre veti a megállapodást, nem igaz? – Megegyezésre vágyunk, mert felnőttek vagyunk, de ha folytatják, ahogyan eddig tették ... – Jelenleg a 47% -os függetlenségi támogatás elérte felső határát? – Nem, nem. Messze van tőle. Még sok van hátra. – Látja-e a függetlenség új támogatói között az elégedetlenség veszélyét, ha a célt nem sikerül meglehetősen gyorsan elérni? – Nem. Nincs alternatíva. Rosszabb országban élnek, ha lemondanak a függetlenségről. Az emberek nagyon keményen dolgoznak a városokban, folyamatosan szervezkedve. Nagyon hálás vagyok az állampolgárok munkájáért. – Pedro Sanchez, az új spanyol miniszterelnök... – Nincs projektje sem Katalónia, sem Spanyolország

ÚJSÁGÍRÓKÉNT

számára. Ő csak ugyanolyan, mint az eddigiek, ami a mélyebb kérdéseket illeti. – A Köztársaság Tanácsa, amit létrehozott, azért új eszköz, nem? – Ez egy olyan elkötelezettség, amelyet régen tettek, késleltette a megvalósítását az, ami Németországban történt. Ez nem lesz állami intézmény, és a dolgokat, amiket nem lehet megtenni és kimondani Katalóniában, külföldön fogják megtenni, kimondani. Az első szakaszban csak a parlament tagjai lesznek ebben az új tanácsban, és december 8-án bemutatjuk és meghatározzuk a második fázist egy nagy közgyűlésen, amelyet a megválasztott képviselők Belgiumban tartanak. – Ki alkotja az állandó struktúrát? – Akkor fog jól menni, ha már elért egymillió támogatót ez a tesület, és száz állampolgárból áll. Negyedét a parlamenti képviselők teszik ki, az önkormányzati képviselőkből áll egy további negyed, a társadalmi szervezetek és a külföldi állampolgárok adják a többit. – Utóbbiak akkor is, ha nem katalánok? – Igen, a világ minden tájáról sok ember érdekelt abban, hogy megismerkedjen ezzel a folyamattal, hogy továbbfejlesszük az új demokratikus modellünket, amelyet alulról felfelé akarunk építeni ... – Városi választások jönnek Spanyolországban. Hogyan nyerhető meg Barcelona? – Közösen. Még mindig van idő. Nekünk egységes jelöltlistát kell állítanunk, és ez kivitelezhető. Ha együtt állunk ki, nyerhetünk.

KEZDTE

Carles Puigdemont (született: Amer, Katalónia, 1962) újságírással indította pályáját, majd Girona polgármesterévé választották, és végül a Generalitat (Katalónia Kormánya) vezetésébe jutott. Jelenleg a Köztársaság Házában található a székhelye, a békés Waterloo városában. Az ajtót a biztonságért felelős Mosso (katalán kormányzati rendőr) nyitja ki nekünk, ezt követően az újságírót üdvözli az ősz Josep Maria Matamala, aki Carles Puigdemont-t kísérte el Belgiumban. A Mossosok azok, akik elkötelezték magukat Belgiumban, hogy megvédjék őt, önkéntesek, akik a szabadság megmentésén munkálkodnak. A Köztársaság Házában a látogatót egy nagy nappaliban fogadják a konyha

mellett a földszinten, míg a hálószobák az emeleten vannak. A földszinti nappali falai olyan plakátokkal vannak tele, amelyek a katalán függetlenség folyamatának képeit ábrázolják, és különböző könyvek is ott vannak, köztük a baszkok földjének egy történeti atlasza. Egy polcon látható két elektromos gitár. Puigdemont alig jár ki; hetekig él anélkül, hogy elhagyta volna a házat, de mindig nagyon otthonosan érzi magát. Az ott élők megosztják a házimunkát, és a főzés az, ami a volt elnöknek a legjobban tetszik; ez a feladat, ami pihenteti. Három munkatársa dolgozik vele. A MIDAS egyesület tagjaiként 18 újság 12 nyelven közli a Carles Puigdemonttal készített interjút.


f

Flensborg Avis (Danieraz, Alemanian)


f

Hufvudstadsbladet (Suedieraz, Finlandian)


12

HBL mötte omtalad karavan i Mexiko

FOTO: ÅSA WELANDER

Nyheter

Glad Svenska dagen! Nummer 300 Årgång 154 3,00 €

RÖSTA PÅ LUCIA! HBL.FI

TISDAG 6 NOVEMBER 2018

Trumps framtid står på spel i dag

Juri von Bonsdorff: Underskatta inte Trumps motvilja mot förlust I dag går amerikanerna till valurnorna för ett kongressval av sällan skådad vikt. Tar Demokraterna över makten i någon av kamrarna väntar två tuffa år för USA:s president Donald Trump. En riksrättsprocess mot honom kan i så fall ha inletts i början av nästa år. Trump har på sluttampen tagit kommandot över republika-

nernas valkampanj med de metoder som gav honom framgång i presidentvalet 2016: domedagsprofetior och skrämseltaktik. Demokraterna har övertaget, men det gäller att inte underskatta Trumps gränslösa motvilja Nyheter mot förluster, skriver Juri von Bonsdorff i sin analys.

Män dominerar farsdagsböcker

Gräl om barnsjukhusets konstverk

Inför fars dag marknadsför Suomalainen kirjakauppa böcker skrivna av enbart män. Kritiker påpekar att också kvinnor skriver böcker som intresserar män. Bokhandeln kontrar med att man marknadsför böcker som säljer bra.

24

11

Finlandssvenska fonder har donerat en miljon euro för konsten i Nya barnsjukhuset. Kommunikationsminister Anne Berner får kritik för att ha blandat sig i valen av konstverk.

6

FOTO: LEIF WECKSTRÖM

Hon är kär i svenskan i Finland Hon lyssnade och lyssnade. Musiken var fantastisk och till slut spräckte hon också dialektkoden. Det slutade med att israeliska Netta Huebscher översatte KAJ:s sångtexter till hebreiska. Nu hoppas den i Göteborg bosatta Netta på att kunna flytta till SvenskDagbok finland – Jakobstad och Åbo är starka kandidater.

27

Pirkko tar ton på svenska

■ Netta Huebscher från Israel förälskade sig i Svenskfinland. FOTO: TOVE LILLSUND

Frågar du Pirkko Määttälä vad det är som är så fint med det svenska språket kan det hända att hon börjar tala om Stig Olins femtiotalsschlager En gång jag seglar i hamn. Hon kanske jämför språket med låten och talar om hur det finns både djup och melodi. Det är logiskt, för Määttäläs två passioner stavas svenska och musik. När Määttälä var barn kunde hon ingen svenska, trots att språket varit levande i släkten några generationer tidigare, men nu, Nyheter trettio år senare, är hennes högsta nöje att sjunga i kör på 4 svenska. Varje vecka.


14

HUFVUDSTADSBLADET Tisdag 6 november 2018

Nyheter

”Spanien är inte att lita på”

Kataloniens tidigare regionpresident Carles Puigdemont, som nu lever i exil i Belgien, säger att Katalonien har blivit en modell för andra statslösa nationer som vill nå självständighet på ett fredligt sätt. – Det är något nytt, liksom att vi förnyar konceptet för rätten till självbestämmande, säger Puigdemont i en intervju i HBL. Carles Puigdemont, 57, började jobba som journalist, blev därefter borgmästare i Girona och så småningom tog han säte i Generalitat, regeringsbyggnaden i Kataloniens huvudstad Barcelona. Nu, under ett mindre medietryck än på länge, har han sitt högkvarter i ”Republikens hus” i den stillsamma belgiska staden Waterloo. Varken medier eller polis syns utanför huset. Dörren öppnas av en katalansk polis, Mosso, som ansvarar för säkerheten. Jag välkomnas av den vitskäggige Josep Maria Matamala, som har varit Carles Puigdemonts ständiga sällskap sedan han kom till Belgien. De medlemmar av Mossos som har åtagit sig att åka till Belgien för att skydda Puigdemont arbetar frivilligt och är där på sin lediga tid. Väggarna i vardagsrummet i nedre våningen är beklädda med planscher och bilder från den katalanska självständighetsprocessen. På bordet finns ett antal böcker, bland annat Nosotros los vascos, en historisk atlas från Baskien. På en låg hylla ligger två elgitarrer som skvallrar om en av Puigdemonts passioner. Han går mycket sällan ut, han har alltid varit en hemkär typ. Han har tre medarbetare som arbetar med honom och alla som bor i huset delar på hushållssysslorna. Puigdemont gillar att laga mat över alla andra sysslor. Det är samtidigt den enda stunden på dagen då han kan koppla av. Ett år har gått. Hur ser du på händelserna i Katalonien med ett års perspektiv? – Ingenting är ännu förbi, vi befinner oss mitt i en pågående historia och det är för tidigt att göra en historisk utvärdering. Men om du tvingas bedöma situationen? – Vi har gjort misstag, vi har gjort saker rätt och vi har mognat en hel del under det gångna året. 1 oktober 2017, då folkomröstningen om själv-

ständighet i Katalonien hölls och 27 oktober 2017 då en självständig katalansk republik utropades är två nyckeldatum. De förblir i kraft och utgör en länk för oss. Vi gick in i en sorts process som aldrig tidigare hade genomförts någonstans. Men det fanns mycket tvivel? – Ja, det fanns eftersom ingen hade gjort det tidigare och vi kunde inte förutse allting. En del av tvivlen kommer att skingras med tiden. Vad har ni lärt er? – Att Spanien inte är att lita på. Den spanska regeringen misslyckades i att agera ansvarsfullt i den katalanska krisen och att ta den på allvar. Det var ett odemokratiskt beteende. Vi trodde med tanke på den tid den spanska konstitutionen hade varit i kraft och den tid Spanien hade varit en del av Europa skulle ha skapat en mer demokratisk stat. Vi insåg att det fortfarande finns personer i ledningen som vill lösa en konstitutionell kris med makt och auktoritära medel. Nästa gång vet vi att vi inte kan lita på spanska ledare. En lösning måste nås via internationell medling. Vad gjorde ni bra? – En massa. Mer än vad vi gjorde dåligt. I dag är Katalonien en politisk enhet, en politisk spelare som finns på den europeiska agendan och som är välkänd runtom i världen. Så var det inte tidigare. – Vi har också anpassat den katalanska revolutionen till en modern värld och i den fortsatta debatten kring hur samhället ska utformas är vår modell lokal, innovativ och mer horisontell. Den utgår inte från 1900-talets nationalism. Hur får ni medborgarna med? – Vår process har på många sätt varit medborgarnas. Tusen och åter tusen invånare har innerst inne funderat på självständighet. Det började sommaren 2010 efter den spanska konstitutionsdomstolens förkas-

tande av en reform av autonomin. Många sade då till sig själva att ”nu får det räcka”. Har ni blivit en modell för andra statslösa nationer? – Ja det har vi, för vi vill göra det på ett fredligt sätt. Det är något nytt, liksom att vi förnyar konceptet för rätten till självbestämmande. Det kan inte endast gälla avkolonisering även om det har varit fallet historiskt sett. Vilken institution borde acceptera det? – Den formulering som FN har gjort räcker. FN:s råd för mänskliga rättigheter borde göra en ny tolkning och de nationer som väljer en fredlig väg borde prioriteras. Det blir knappast lätt… – Nej, därför föreslår vi att kriterierna skulle förändras. En gerilla som är skyldig till tusentals människors död godkänns nu av det internationella samfundet att sätta sig ner vid ett förhandlingsbord, men ett fredligt land med många invånare ignoreras. När du åkte till Finland i mars, väntade du dig då att Högsta domstolen i Spanien skulle utfärda arresteringsorder? – Innan jag åkte till Finland var jag i Danmark och HD meddelade att de skulle komma med en europeisk arresteringsorder, men det skedde inte. Vi hade listan över länder där vi kunde vara säkra. Och på den listan

Förhållandet med Spanien saknar en oberoende part som bekräftar deras uttalanden. Utan det kan vi inte tro dem. Carles Puigdemont Tidigare regionpresident, Katalonien

fanns Finland, eller landet fanns åtminstone inte på listan över de farligaste länderna. Då jag var i Finland insåg jag att HD stod i beråd att utfärda en arresteringsorder och därför flög vi inte tillbaka till Bryssel. Vi ville ta bil för vi ansåg det mer diskret. Hur som helst gav det oss en möjlighet att överlämna oss till det belgiska rättsväsendet och försvara oss själva i Belgien. Vi ville inte att fler länder blev inblandade. Men ändå blev Tyskland inblandat. Var du rädd för att tyskarna skulle acceptera arresteringsordern? – Det kunde ha gått så, men jag är säker på att oberoende hur resolutionen hade sett ut så skulle det ha blivit ett juridiskt, inte politiskt beslut. Kommer du att resa till Frankrike? – Nej. Det finns ett specialavtal mellan Frankrike och Spanien så det är bättre att inte ta den risken. Har du gett upp hoppet om europeisk diplomati? – Ja, det har jag eftersom ingen inter-

vention skedde då det fanns en chans och borde ha skett. Men under det senaste året har de europeiska staterna fått ett nytt perspektiv på vad som hände i Katalonien. Inte bara vad Spanien har berättat. Om vi ska bli erkända så är kunskap det första Europa behöver. Nu är vi i ett skede då vi kan berätta vad som har hänt. Det råder tydliga meningsskiljaktigheter mellan de två största blocken för självständighet. Hur har du noterat det? – Katalonien är inte befriat från sekterism. Och jag har gjort allt som står i min makt för att de båda grupperna ska nå samförstånd. Trots det vill jag inte klandra någondera parten. Det är svåra tider, både för inblandade partier och politiker. Många partiledare är antingen fängslade eller i exil. Det leder till praktiska problem och misstag. Vi måste vara förstående. Vilka misstag? – Att inte förbli enade i en konflikt som av allt att döma lär fortsätta leder till svaghet. Om vi vill förbli enade måste vi vara försiktiga, åtminstone tills vi vet vilka straff de katalaner som står åtalade döms till. Bland folket i Katalonien finns enighet och de kräver också att vi politiker är enade. Den som än trotsar den enighet som råder måste själv stå för sina handlingar. Men, den spanska statens strategiska målsättning är och har varit att ni


HUFVUDSTADSBLADET Tisdag 6 november 2018

■ Carles Puigdemont befinner sig i exil i den belgiska staden Waterloo. FOTO: MARTXELO OTAMENDI

kommer de att leva i ett sämre land. Folk jobbar hårt på olika håll, de ordnar hela tiden kreativa evenemang. Jag är djupt tacksam för det arbete medborgarna utför. Den nye spanske premiärministern, Pedro Sanchez? – Han har inga planer, varken för Spanien eller Katalonien. I de stora frågorna bidrar han inte med något nytt. Republiksrådet (Kataloniens exilregering) är ert nya verktyg, eller hur? – Det är resultatet av ett förpliktigande vi gjorde för länge sedan även om det fördröjdes av händelserna i Tyskland. Det kommer inte att bli en offentlig institution. Det som varken kan sägas eller göras i Katalonien kommer att förverkligas utanför landets gränser i syfte att uppnå självständighet. I det första skedet kommer det endast att bestå av parlamentsledamöter. Den 8 december håller alla folkvalda en storsamling i Belgien. Då informerar vi mer om det andra skedet.

ska tappa er majoritet i parlamentet, inte sant? – Precis, det var därför de kallade till val den 21 december. Men deras beräkningar slog fel. Främst för att vi lyckades hålla uppe pressen i ett trängt läge och fick ihop ytterligare 100 000 röster. Men procentuellt ökade ert stöd inte, trots händelserna kring folkomröstningen den 1 oktober – ledare fängslade och i exil – är ert stöd fortfarande 47,5 procent. – Valresultatet från den 21 december är i sanning bra. Hur man än ser på det. Kommer det rådande politiska läget att avgöra hur rättegången utfaller? – Det kommer att bli en politisk rättegång och alla kommer att arbeta utifrån det antagandet. Men det är svårt att koordinera sig då en del är i exil och andra bakom lås och bom. Tror du att spanska staten utnyttjar rättegången för att splittra er? – Absolut, det har varit deras målsättning. Tror du att åklagaren reducerar sina straffyrkanden då rättegångarna är över? – Det finns strategier som går ut på att få folk att tro att ett lindrigt straff är en gåva. Vi måste vara försiktiga. Vi kommer inte att godkänna något annat än frikännanden. Det kommer att läggas ut många

lockbeten, men vi får inte nappa på dem. Vi måste vara försiktiga. Kommer de som för bara ett år sedan applåderade upproret påstå att inget uppror ägde rum? Vad för sorts lockbeten? – Till exempel de uttalanden tre spanska ministrar kommit med. Katalonien-operationen, löften om stora summor pengar, antydningar om att åklagaren kommer att sänka straffen. Det är bara löften för att väcka falska förhoppningar Du tror inte på dem? – Förhållandet med Spanien saknar en oberoende part som bekräftar deras uttalanden. Utan det kan vi inte tro dem. Skulle en fällande dom driva er längre ifrån en överenskommelse? – Vi vill uppnå en överenskommelse eftersom vi är vuxna människor, men om de fortsätter som de har hittills. Just nu ligger stödet för självständighet på 47 procent, har det nått sin övre gräns? – Nej, det har det inte, långt ifrån. Det finns fortfarande mycket vi kan göra. Finns det risk för att era nya anhängare tappar intresset om ni inte uppnår självständighet tillräckligt snabbt? – Nej, det tror jag inte. Om de överger hoppet om självständighet

Vem kommer att ingå i det permanenta organet? – Det kommer att skrida till verket då det erhållit löften om stöd av en miljon människor och det ska bestå av etthundra medborgare. Parlamentsledamöter står för en fjärdedel, kommunala beslutsfattare för en fjärdedel och en fjärdedel ska representera samhällsorganisationer. De sista 25 utgörs av världsmedborgare. De sista 25 kan alltså vara icke-katalaner? – Ja, de kan komma från var som helst i världen. Många har uttryckt intresse för att involvera sig och främja vår nya demokratiska modell. Vi vill att demokratin ska fungera nerifrån upp. De kommande kommunalvalen, hur skall ni vinna i Barcelona? – Genom att stå enade. Det finns fortfarande tid. ERC har nominerat Ernest Maragall. PDeCAT har nominerat Neus Munte, kandidatlistorna är redan klara. – Det är sant, vi måste ha en enda kandidatlista men det är fortfarande möjligt. Vi kan vinna om vi står enade. MARTXELO OTAMENDI (Översättningen gjord av KSF Media/HSS Media) Den här artikeln har tidigare ingått i den baskiska tidningen Berria och publiceras i dag i flera tidningar på minoritetsspråk runtom i Europa. Intervjun är gjord före den spanska åklagarsidan i fredags lämnade in straffyrkanden på 7–25 år för 18 katalanska ledare som en följd av fjolårets folkomröstning om självständighet för Katalonien.

15

BELGIEN

84-årig ex-kung ska testas för faderskap En domstol i Bryssel har beordrat Belgiens abdikerade kung Albert II att lämna ett dna-prov för att klargöra riktigheten i konstnären Delphine Boels påståenden om att han är hennes biologiska pappa. Enligt den 50-årige Boels advokater ska den nu 84-årige Albert ha lämnat ett prov inom tre månader eller riskera att få faderskapet juridiskt fastställt – samtidigt som exkungens advokat kan överklaga beslutet i ytterligare en domstol. Albert, som efter tjugo år på tronen abdikerade 2013 till förmån för sin son Philippe, har bestridit Boels påstående i över tio år. Den domstol som advokaterna säger har beordrat dna-provet har inte kommenterat uppgifterna, och det har heller inte hovet gjort. Men

■ Belgiens abdikerade kung Albert II har bestridigt faderskapet i över tio år. FOTO: TT-AP/VIRGINIA MAYO Boels advokater hyllar domstolsbeslutet som en ”stark bekräftelse av principen att agera i barnets intresse” när någon försöker reda ut sitt sanna ursprung. HBL-TT-AFP

KÖP LUCIAMÄRKET

Luciamärket säljs under tiden 2.11–31.12.2018 och kostar 4 euro. De insamlade medlen används för att stöda det hälsofrämjande arbetet på orten. Du kan köpa märket av lokala luciamärkesförsäljare, i Folkhälsanhusen och Luckorna.

www.folkhalsan.fi/lucia

Finlands Lucia

RÖSTA & DELTA

Luciainsamlingen 2018 stöder utsatta barnfamiljer

RÖSTA VIA WEBBEN

www.lucia.fi

eller skanna QR-koden

RÖSTA PER SMS Skriv meddelandet enligt följande: Nyckelord

Ditt namn

10e lucia x Kalle Karlsson Din donation, 5, 10 eller 20 €

Kandidatens nummer ... och skicka det till numret 17240.

RÖSTA MED RÖSTSEDEL

JAG RÖSTAR PÅ KANDIDAT NR _____ Mitt namn ___________________________________________ Min adress __________________________________________ Jag bidrar med __________ € (minimi 1 euro/röst) Jag sänder mitt bidrag via  Aktia FI12 4055 1120 0450 79  Nordea FI64 1562 3000 1093 32  Danske Bank FI74 8000 1870 8920 73 Sänd röstsedeln per post till: Folkhälsan/Lucia, Topeliusgatan 20, 00250 Helsingfors Du kan lämna ditt bidrag och din röstsedel i Folkhälsans hus och i Luckorna. Din röst och ditt bidrag ska vara hos Folkhälsan 28.11.2018 före kl. 24.00. De uppgifter som lämnats i samband med inbetalning och omröstning behandlas konfidentiellt och förstörs när insamlingen avslutats 31.1. 2019. Från sms-bidraget avdras skatter och operatörsavgifter. Insamlingstillståndet RA/2018/8 har beviljats av Polisstyrelsen.


f

Nyugati Jelen (Hungarieraz, Errumanian)


„Magyar nyelv! Sarjadsz és egy vagy velünk/ és forró, mint forrongó szellemünk!”

Megjelenik Arad, Fehér, Hunyad, Krassó-Szörény és Temes megyében

2. / Krónika Díszdoktori cím Simona Halepnek

Novemberi képzések a Kamaránál Kegyeletsértő szeméthegyek

3. / Jelenidő

Polgári napilap

1,20 lej Előfizetőknek fél áron

„A katalán forradalom kompatibilis a modernizmussal” • Jámbor Gyula: Gyöngyöt a disznók elé

www.nyugatijelen.com

4.

Látványos katonatoborzás, 5. kiváló előadás

XXX. évfolyam, 8134. szám • 8 oldal Kedd, 2018. november 6.

Felnőtt szerepben próbálhatják ki magukat a gyerekek jogaik világnapján

A véradás az élet ajándéka Arad – Egy helyi civilszervezet (Platforma RO100) kezdeményezésére véradásra szólítják fel és várják az aradiakat november 7-én, szerdán az Arad Megyei Vérközpontba (Andrényi Károly utca 4. szám). A véradás az élet ajándéka – ezzel a szlogennel indítják kampányukat, és kérik azokat az önkénteseket, akik megfelelnek a véradás egészségügyi előírásainak, hogy holnap reggel 8 órakor jelenjenek meg a vérközpontban. Egy egészségmagazinban olvasható tanulmány szerint a vér lényegében „gyógyszer”, ami semmi mással nem pótolható. Ha van elég véradó, akkor a műtétekhez és különböző beavatkozásokhoz szükséges mennyiség előteremthető – ellenkező esetben előfordulhat, hogy valakinek az életébe kerül a „hiányosság”. A vér tehát nem pótolható élő anyag, lényegében olyan folyékony szövet, amely sejtekből és egyéb alkotórészekből áll. Ennek előállítása a tudomány mai állapota szerint lehetetlen, az élet nélkülözhetetlen elemét csak az em-

beri szervezet képes termelni. Mivel a vér semmivel sem pótolható, és évente 400-500 ezer vérkészítményre szoruló beteg van, a véradás nélkülözhetetlen a rászorulók gyógyításában és az életmentés során. Azonban a jelentősen korlátozott tárolás miatt szükséges a rendszeres véradás. A véradásnak a segítségnyújtás mellett komoly előnyei vannak. A vérvételt megelőző kontroll olyan alapos, hogy megfelel egy féléves orvosi vizsgálatnak. Egyetlen csepp ujjból vett vérből megállapítják, hogy vérszegények vagyunk-e, és milyen a vércsoportunk. A véradásnál levett vér menynyisége (kb. 450 ml) élettani ingert jelent a vérképző szervek számára, hogy friss vért termeljenek. A hathavonként történő véradás egy rendkívül egészséges élettani láncolatot indít be, amelynek során egy bizonyos idő múlva a teljes vérmennyiségünk felfrissül. A véradással megmenthetünk három emberi életet, és saját egészségünkért is sokat tehetünk. Érdemes tehát ki-

használni a lehetőséget, és – amennyiben lehetséges – rendszeres véradóvá válni. Az Arad Megyei Vérközpontban szervezetten, de egyénileg

is bármikor szívesen fogadják az önkéntes véradókat hétfőtől péntekig 8–13 óra között. Ha vért adsz, mosolyt is adsz – vallják a kezdeményező civil-

T. Á.

szervezet tagjai, akik holnap reggel 8 órától várják a véradókat a vérközpontban.

TAKÁTS ÁGNES

Arad megyei VI. ligás labdarúgó-bajnokság

Őszi nagytakarítás volt a Csikyben Arad – A Pro Schola Csiky Gergely Egyesület második alkalommal szervezte meg az őszi nagytakarítást a Csiky Gergely Főgimnázium udvarán az elmúlt hétvégén. November 3-án délelőtt a szép időben, friss levegőn, jó hangulatban több mint 60 szülő, gyermek és pedagógus együttes erővel szépítette meg az iskola udvarát, megszabadítva az utóbbi hetekben lehullott falevelektől, gallyaktól és egyéb szeméttől. „Kicsik, nagyok (és a közepesek is) szorgalmasan gereblyéztek, sepregettek, lapátoltak, fekete nejlonzsákokba gyűjtve a fákról lehullott leveleket, ágakat, elszáradt virágokat. A férfiak egy része az udvar egyik oldalán elszemtelenedett vadalmafákat vágta ki (nem kis erőfeszítés árán), hogy helyükbe néhány illemtudóbb kőrist ültessen. (…) A munka szünetében finom falatokkal és üdítővel frissültek fel a segítőkész idénymunkások, sőt még rövid születésnapi ünneplésre is sor került. Természetesen a csoportkép sem maradhatott el” – olvasható az iskola honlapján megjelent beszámolóban.

7.

V. Liga Focivilág A magyar rövidpályás gyorskorcsolyázók sikerei Djokovicsot meglepte a fiatal orosz a párizsi döntőben Elhunyt az egyik legtehetségesebb svájci síző

8. / Sport €

4,6612

$

4,0952

HUF 1,4451 120 Ft.; 0,60 euró Havi 1800 Ft.; 9 euró + postaköltség

(fotók: csikygergelyarad.ro)


Interjú

4

Kedd, 2018. november 6.

Nehéz lesz koordinálni a függetlenségi küzdelmet

„A katalán forradalom kompatibilis a modernizmussal” Martxelo Otamendi, a baszk Berria napilap főszerkesztője október 31-én készített interjút a katalán függetlenség vezetőjével, CARLES PUIGDEMONTtal. Az anyagot elküldte a MIDAS (Európai őshonos nemzeti kisebbségek napilapjainak egyesülete) többi tagjának, akik kedden, november 6-án egyszerre közlik le az interjút 18 napilapban, 12 nyelven. – Egy év telt el a függetlenségi népszavazás óta. Hogyan látja most a dolgokat? – Az ügy távolról sem ért véget, a történelem körülöttünk íródik, korai lenne következtetéseket levonni. – Ön mégis köteles mérleget vonni… – Természetesen. Néha hibáztunk, máskor jól döntöttünk, sok tapasztalattal gazdagodtunk egy év alatt. Október elseje (Katalónia függetlenségi népszavazása) és október 27. (Katalónia függetlenségének kikiáltása) kulcsdátumok. Olyan folyamatot indítottak el, amilyen eddig sehol sem volt. – Komoly kételyek maradtak. – Igen, mert kitaposatlan útra léptünk, és nem láthattunk előre mindent. Idővel megoldást találunk a fennmaradt problémákra. – Mik a tapasztalatai? – Spanyolország kiábrándított. – Milyen szempontból? – A spanyol kormány képtelen volt felelősségteljesen kezelni a katalán krízist. Nem vette komolyan, nem kezelte demokratikusan. Tekintettel arra, hogy Spanyolország régóta tagja az európai intézményrendszernek, azt gondoltuk, hogy az állam demokratikusabban viselkedik. Viszont azt tapasztaltuk, hogy még mindig hatalmon vannak olyan politikusok, akik autoriter eszközökhöz folyamodnak egy alkotmányos krízis megoldására. Legközelebb tudni fogjuk, hogy a spanyol vezetőkben nem lehet megbízni, a megoldást nemzetközi tárgyalások szintjén fogjuk keresni. – Mi az, amit jól csinált? – Sok mindent, a pozitív dolgok sokszorosan meghaladják a negatívumokat. Mára Katalónia politikai entitássá vált, felkerült az európai porondra, az egész világ tudomást szerzett függetlenségi küzdelmünkről. Korábban ez nem volt így. Bebizonyítottuk, hogy a katalán forradalom kompatibilis a modernizmussal, társadalomszervezési céljai innovatívak, horizontálisak és demokratikusak, nem a huszadik századi nacionalizmusban gyökereznek. – Hogyan vonja be a lakosságot? – A függetlenségi küzdelem eleve lakossági nyomásra indult el. A lakosság döntött a függetlenség mellett, legtöbben 2010 nyarán, amikor a Spanyol Alkotmánybíróság érvénytelenítette a katalán autonómia kibővítését (melyet a demokratikusan megválasztott katalán parlament fogadott el, majd a lakosság jóváhagyta népszavazáson – szerk. megj.). Sokaknál akkor telt be a pohár, akkor döntötték el magukban, hogy ami sok, az sok.

– Nem lesz könnyű… – Ezért javasoljuk a kritériumok módosítását. Jelenleg nemzetközileg elfogadott, hogy például egy fegyveres gerillamozgalom, amely több ezer ember haláláért felelős, részt vehet nemzetközi tárgyaláso-

előtt a Spanyol Legfelsőbb Bíróság bejelentette, hogy nemzetközi letartóztatási mandátumot ad ki a nevemre. Megvolt azonban a biztonságos országok listája. – Finnország is rajta volt? – Igen, rajta volt. Amikor

Carles Puigdemont belgiumi rezidenciáján, Katalónia térképével a háttérben Carles Puigdemont (szül. 1962-ben, Amer, Katalónia) újságíróként kezdte el pályafutását, később Girona polgármestere lett, majd a Generalitat (Katalónia autonóm tartomány kormánya) élére került. Katalónia elnökeként a katalán függetlenség élharcosa lett, ő indította el a Spanyolországtól való elszakadási folyamatot. A tavaly októberi függetlenségi népszavazás miatt a spanyol állam bűnügyi eljárást helyezett kilátásba ellene, emiatt külföldre kényszerült menekülni. Barcelonából Belgiumba tette át székhelyét, a híres, de mára békés Waterloo városkába, a Köztársaság Házába. A környéken nem látni sem a sajtó képviselőit, sem rendőröket. Az ajtót egy mosso (katalán autonóm tartomány rendőre) nyitja ki, aki a volt elnök biztonságáért felelős. A mossók, – Állam nélküli nemzetek számára példává váltak? – Igen, azzá váltunk, mert békésen és demokratikusan szándékozunk kivívni a függetlenséget. Ráadásul újraértelmezzük az önrendelkezési jog fogalmát. Amely nem vonatkozhat kizárólag dekolonizációra, még ha a történelemben ez így volt is. – Milyen intézmények kényszerülnek ennek elfogadására? – Az ENSZ megfogalmazása megfelelő úgy, ahogy van. Annak új értelmezését az emberi jogok bizottsága elé kell vinni, prioritást pedig olyan nemzetek önrendelkezésének kell biztosítani, amelyek békés eszközökkel teszik.

akik Belgiumba utaznak, hogy volt elnökük biztonságát szavatolják, önkéntes alapon teszik ezt, szabadnapokat vesznek ki, hogy egymást felváltva Waterlooban teljesítsenek szolgálatot. A vendégeket a földszinti nagy teremben fogadják, melynek falain a katalán függetlenségi folyamat különböző pillanatait megörökítő képek láthatók. Az asztalon számos könyv, köztük a Nosotros los vascos (Mi, a baszkok), Baszkföld történelmi atlasza. Két elektromos gitárt is látni, melyek a katalán politikus passzióját jelzik. Ritkán hagyja el az épületet, de mindig is otthonmaradó típusú ember volt. A házimunkát családjával együtt végzik (felesége Vaslui megyei román asszony), személyesen leginkább a főzést kedveli. Három munkatársa állandó segítségére számít politikai céljaiért folytatott küzdelmében.

kon. Ellenben egy békés nemzetet ignorálnak, holott milliós nagyságrendű lakossági támogatás áll mögötte. – Mikor távozott külföldre? – Vasárnap (a 2017-es népszavazás napján – szerk. megj.) este, autóval Brüsszelbe. Nem, autóval Marseilles-ig, majd onnan repülővel Brüsszelbe, ahogy az a sajtóban megjelent. Legálisan távoztunk, akkor még nem indítottak bűnügyi eljárást ellenem. – Amikor Finnországba ment, számított arra, hogy a Spanyol Legfelsőbb Bíróság nemzetközi letartóztatási parancsot ad ki Ön ellen? – Azelőtt Dániába jártam, s egy nappal ottani távozásom

kiadták a letartóztatási mandátumot, igyekeztem vissza Brüsszelbe, hogy ne keverjek más országokat is az ügybe. A belga igazságügyhöz fordultam, ott akartam megvédeni magamat. Autóval tettem meg az utat Finnországból Belgiumba. – Finnországot nem, de Németországot mégis belekeverte az ügybe. Tartott attól, hogy Németország érvénybe lépteti a Madridból kiadott letartóztatási mandátumot? – Megtörténhetett volna, de biztos vagyok benne, hogy bármi is lett volna a döntés, az a német igazságügy független döntése lett volna, nem politikai. – Elmegy Franciaországba?

– Nem, oda nem. Franciaország szorosan együttműködik Spanyolországgal, nem kockáztathatok. – Ezek szerint már nem bízik az európai diplomáciában… – Valóban, nem bízunk benne, mert nem avatkozott be, amikor kellett volna. Az azóta eltelt egy év alatt azonban az európai országokban alternatív perspektíva alakult ki a katalóniai eseményekről. Immár nem csak azt veszik figyelembe, amit Spanyolország állít. Ahhoz, hogy elismerjenek bennünket, a többiek előbb tudomást kell, hogy szerezzenek ügyünkről, s ez jelentősen előrehaladt tavaly október óta. – Nyilvánvaló, hogy jelentős nézeteltérés tapasztalható a két legjelentősebb függetlenségpárti katalán politikai család között. Hogyan éli meg ezt? – Sok erőfeszítést teszek, hogy közös nevezőre hozzam a függetlenségpárti erőket. Senkit sem hibáztatok. – Odahaza mégis ez történik. – Megértéssel kell kezelni a kérdést, a pártok és politikusok nagyon nehéz helyzetben vannak. A pártok vezetői vagy előzetes letartóztatásban vannak, vagy külföldre menekültek, ami természetesen feszültségeket, nehézségeket és hibákat okoz. – Milyen hibákat? – Az egység feladása. Óvatosak kell hogy maradjunk, amíg nem születik ítélet a vádlott katalán politikusok ellen. Az utcán azonban egység tapasztalható a függetlenségpártiak körében, s a nép ezt várja el tőlünk is. – A spanyol állam célja az volt, hogy a függetlenségpárti erők veszítsék el parlamenti többségüket Katalóniában. – Kétségtelenül. A tavaly októberi események után Madrid feloszlatta a katalán parlamentet, és új választásokat tartott december 21-én. Számítása a visszájára sült el, az ellenünk erőteljesen szított hangulat ellenére a függetlenségpárti erők 100 000 szavazattal többet szereztek. – Arányosan azonban nem növelték támogatottságukat, az ugyanúgy 47,5% maradt. – Tekintettel a helyzetre, a decemberi választás eredményei nagyon jók, bármely szemszögből közelítjük is meg. – A Spanyolországban letartóztatott függetlenségpárti politikusok elleni pert befolyásolja-e a politikai helyzet? – Politikai per lesz, mindenki ebből indul ki. Nehéz lesz koordinálni a függetlenségi küzdelmet, amikor annak vezetői vagy rácsok mögött vannak, vagy külföldre kellett menekülniük. – A spanyol állam az egység megtörésére használja a pert? – Nyilvánvalóan. – Számít arra, hogy az ügyészség mérsékeli az igen magas büntetési kérelmét? – Talán olyan stratégiát céloznak, hogy elhitessék az emberekkel, hogy az enyhe ítélet ajándék. Mi nem fogadunk el semmi mást, mint a teljes felmentést. Alighanem sok mézesmadzagot is bevetnek

majd, de nem bízhatunk meg bennük. – Milyen mézesmadzagot? – Láttuk a nyilatkozatokat, legutóbb három madridi miniszter például „Katalónia-művelet” címen sok pénzt ígér, esetleg az ügyészek kisebb büntetést kérnek. Szerintem csak mézesmadzagok. Nem bízhatunk meg bennük, a Spanyolország és Katalónia közötti viszonyt át kell értékelni. – A katalán függetlenség jelenlegi 47,5%-os támogatottsága a felső határ lenne? – Nem, távolról sem, jelentős tartalékok vannak még. – Egyes függetlenségpártiak nem ábrándulnak ki, ha a célt nem érhetik el egyhamar? – Nem hiszem, mert nincs alternatíva. Rosszabb körülmények között fognak élni, ha nem vívjuk ki Katalónia függetlenségét. Az emberek mozgósítása példás, a településeken egymás után szerveznek fantáziadús eseményeket. Roppant hálás vagyok ezért állampolgárainknak. – Madridban is változás történt tavaly óta. A szocialista Pedro Sanchez az új kormányfő. – Nincs semmilyen elképzelése sem Katalónia, sem Spanyolország számára. Ugyanaz, mint a többiek, legalábbis a lényegi kérdésekben. – A Köztársasági Tanács új eszköz lesz a függetlenség irányában? – Régóta felvállaltuk létrehozását, az események halasztották el. Nem lesz közintézmény, kereteiben azonban szóvá tehetjük azokat a problémákat, s meghozhatunk olyan döntéseket, melyeket jelenleg Katalóniában nem mondhatunk ki, vagy nem tehetjük meg a függetlenség kivívása érdekében. Első fázisban csak katalán parlamenti tagokból áll, második lépésben december 8-án széles körű fórumot állítunk fel megválasztott képviselőkből, amely Belgiumban ül össze. – Kikből áll majd az új állandó struktúra? – Akkor állítjuk föl, amikor meglesz az egymilliós támogatás a lakosság részéről. A Köztársasági Tanácsnak 100 képviselője lesz: egynegyede katalóniai parlamenti képviselők, egy másik negyede önkormányzati tanácsosok, a harmadik negyed civilszervezetek képviselői, a maradék 25 tag pedig a világ bármely polgárai köréből kerül ki. – Tehát nem is kell, hogy katalánok legyenek? – Nem, bárki lehet. Az emberek világszerte érdeklődéssel figyelik küzdelmünket, sokan jelezték, hogy csatlakoznának hozzánk, hogy jobban megismerjék demokratikus modellünket. A függetlenségi mozgalom otthon is alulról fölfelé indult, lakossági kezdeményezésre. – Helyhatósági választások következnek. Beveszik-e a fővárost, Barcelonát? – Ha együttesen lépünk fel, akkor megnyerhetjük. Még van idő a megegyezésre.

MARTXELO OTAMENDI


f

Ă&#x2013;sterbottens Tidning (Suedieraz, Finlandian)


KOLUMNEN â&#x20AC;?Det är länge sedan FC United var en storklubb inom damfotboll, men nu har ocksĂĽ FF Jaro fĂśrlorat initiativet pĂĽ herrsidan. â&#x20AC;?

Tisdag

6 november 2018 Nummer 257 Ă&#x2026;rgĂĽng 135 LĂśsnummer 3 â&#x201A;Ź

Patrick Sundqvist, sidan 26

De senaste nyheterna och e-tidningen hittar du alltid pĂĽ www.ot.fi

Vädret i dag Sista sidan

StadsdirektÜren lägger fram minusbudget

Jakobstad har ett ackumulerat Â&#x2DC;É&#x;Ăśverskott, men stadsdirektĂśren

fĂśreslĂĽr en minusbudget fĂśr 2019.

JAKOBSTAD. StadsdirektÜren hade hoppas fü till en nollbudget men kom efter diskussioner med Üvriga tjänstemän och politiker fram till att ingreppen i strukturerna skulle bli fÜr omfattande.

SFP och SDP bevakar svenskan bäst

â&#x20AC;&#x201C; Ska vi gĂśra plus pĂĽ sista raden fĂĽr vi bĂśrja fundera pĂĽ servicenivĂĽn, till exempel pĂĽ hur vi ska ha det med den subjektiva rätten till dagvĂĽrd, säger Kristina Stenman. Sidan 2

PĂĽ basis av bland annat vilket inflytande de svenska organisationerna har i partierna och folktingsrepresentation kan man säga att Svenska folkpartiet och Socialdemokraterna är bäst pĂĽ svensk intressebevakning. Ă&#x2013;ver 80 procent av de svensksprĂĽkiga väljarna fĂśrlitar sig pĂĽ dessa tvĂĽ partier.

Sidan 6

FOTO: JONAS BRUNNSTRĂ&#x2013;M

Ny kvot pü snus für kritik En arbetsgrupp fÜreslür ny gräns fÜr infÜrsel av snus. Kvoten är sü snült tilltagen att rikssvenska turister kan üka fast fÜr smuggling. Sidan 10

â&#x20AC;?Det vi behĂśver nu är ett aktivt handlingsprogram fĂśr att rädda svenska som levande sprĂĽk i Finland.â&#x20AC;? RICHARD SJĂ&#x2013;LUND som fĂĽr Folktingets fĂśrtjänstmedalj pĂĽ svenska dagen

Sidan 8

Svenska dagenpris till Wikman NykarlebyfÜrfattaren Anita Wikman belÜnas i dag av Kulturfonden fÜr sin ständigt aktuella poesi och fÜr sin exakta beskrivning av de materiella villkoren i tillvaron. Sidan 19

JENS TALLGREN GĂ&#x2026;R I PENSION. Med en lĂĽng karriär bakom sig lämnar Jens Tallgren polisyrket. â&#x20AC;&#x201C; Det har varit en intressant och givande tid fast det har varit bĂĽde sämre och bättre. Själva jobbet kommer jag inte sakna, men nog arbetskamraterna. Jag har trivts med att jobba bland folk. Sidan 4 www.conalin.com

Honda CR-V 2.0i Es 4WD Automat ...................-04 k. 172 tkm, dragkr., 2 nycklar. Hel och fin bil! BMW X5 xDRIVE30d 7-pers................ -10 k. 162 tkm, navi, xenon, läderinr., sportsäten 29.890â&#x201A;Ź

Chrysler PT Cruiser 2.0 Aut. Touring Edition .. -02 k. 174 tkm, luftk., farth., dragkr., aluf., m.värm. 4.790â&#x201A;Ź Fiat Fiorino Cargo 1,3 Multijet II 80 SX Comfort-Matic aut..-17 k. 14 tkm, luftk., abs+esp, inneh. moms 13.890â&#x201A;Ź Ford Fiesta 1,0 80 hk Start/Stop Titanium M5 5-d .....-15 k. 31 tkm, farth., 1-äg., aut. luftk., 2xdäck ........... 12.490â&#x201A;Ź Ford Transit Connect 16TDCI L2 LĂĽng 3-pers .......-15 k. 65 tkm, web., dragkr., p.kamera. Nyl. serv! 18.890â&#x201A;Ź Volvo XC70 D4 Aut. AWD Cl. Mom. 181 hk ... -16 k. 56 tkm, adaptiv farth., web., dragkr, euro 6 41.900â&#x201A;Ź Volvo XC90 D5 Aut. Inscription 7-pers .....-15/16 k. 59 tkm, fj.styrt webasto, läder, navi, Full-led 66.900â&#x201A;Ź

Sidorna 22â&#x20AC;&#x201C;23

www.ostrocenter.fi

ETT PARTI:

8.890,-

Här är Jakobstads luciakandidater

Reparation av krockskador

RE 88 RE 98 RE 109 RE 129+

HĂ&#x2013;GTRYCKSTVĂ&#x201E;TTAR

NORDFROST 200

Mästare pü snÜ och is. Innovativt dubbdäck. HÜg säkerhet.

-20%

v d hjälp a e m m le rob Undvik p IONELL

S PROFES ING FĂ&#x2013;RE Ă&#x201E;TN FUKTM GNING G Ă&#x201E; L E B YT 8 7472 044 74 N,

TAFFA RING S

fr. rmp

NYKARLEBY & 7817450 KORSNĂ&#x201E;S & 2827700

YTTERESSE

â&#x153;&#x2020; 06-789 8550 www.erikssons.fi

Vi kan däck!/ -   Välkommen!

JAKOBSTAD

DĂśbelnsJAKOBSTAD gatan 5, JAKOBSTAD Jakobstad *"#%  !$%&  

06 723 1868

  ')

kronqvist.com Jakobstad â&#x20AC;˘ Nykarleby (06) 781 0800


16 NYHETER

TISDAG 6 NOVEMBER 2018 ÖSTERBOTTENS TIDNING

expresidenten Carles Puigdemont ˜ɟvilleDenintekatalanske blanda in Finland i Kataloniens konflikt med Spanien. Därför valde han att lämna landet innan domstolen utfärdade en arresteringsorder.

Puigdemont kämpar för Katalonien Carles Puigdemont, 57, började jobba som journalist, blev därefter borgmästare i Girona och så småningom tog han säte i Generalitat, regeringsbyggnaden i Kataloniens huvudstad Barcelona. Nu, under ett mindre mediatryck än på länge, har han sitt högkvarter i “Republikens hus” i den lugna belgiska staden Waterloo. Varken media eller polis syns utanför huset. Dörren öppnas av en katalansk polis, Mosso, som ansvarar för säkerheten. Jag välkomnas av den vitskäggige Josep Maria Matamala, som har varit Carles Puigdemonts ständiga sällskap sedan han kom till Belgien. De medlemmar av Mossos som har åtagit sig att åka till Belgien för att skydda Puigdemont arbetar frivilligt och är där på sin lediga tid. Väggarna i vardagsrummet i nedre våningen är beklädda med planscher och bilder från den katalanska självständighetsprocessen. På bordet finns ett antal böcker, bland annat ”Nosotros los vascos”, en historisk atlas från Baskien. På en låg hylla ligger två elgitarrer som skvallrar om en av Puigdemonts passioner. Han går mycket sällan ut, han har alltid varit en hemkär typ. Han har tre medarbetare som arbetar med honom och alla som bor i huset delar på hushållssysslorna. Puigdemont gillar att laga mat över alla andra sysslor. Det är samtidigt den enda stunden av dagen han kan koppla av. Ett år har gått. Hur ser du på händelserna i Katalonien med ett års perspektiv? – Ingenting är ännu förbi, vi befinner oss mitt i en pågående historia och det är för tidigt att göra en historisk utvärdering. Men om du tvingas bedöma situationen? – Vi har gjort misstag, vi har gjort saker rätt och vi har mognat en hel del under det gångna året. 1 oktober 2017, då folkomröstningen om självständighet i Katalonien hölls och 27 oktober 2017 då en självständig katalansk republik utropades är två nyckeldatum. De förblir i kraft

”Om de överger hoppet om självständighet kommer de att leva i ett sämre land.”

och utgör en länk för oss. – Vi gick in i en sorts process som aldrig tidigare hade genomförts någonstans. Men det fanns mycket tvivel. – Ja, det fanns eftersom ingen hade gjort det tidigare och vi kunde inte förutse allting. En del av tvivlen kommer att skingras med tiden. Vad har ni lärt er? – Att Spanien inte är att lita på. Den spanska regeringen misslyckades i att agera ansvarsfullt i den katalanska krisen och att ta den på allvar. Det var ett odemokratiskt beteende. Vi trodde med tanke på den tid den spanska konstitutionen hade varit i kraft och den tid Spanien hade varit en del av Europa skulle ha skapat en mer demokratisk stat. – Vi insåg att det fortfarande finns personer i ledningen som vill lösa en konstitutionell kris med makt och auktoritära medel. Nästa gång vet vi att vi inte kan lita på spanska ledare. En lösning måste nås via internationell medling. Vad gjorde ni bra? – En massa. Mer än vad vi gjorde dåligt. I dag är Katalonien en politisk enhet, en politisk spelare som finns på den europeiska agendan och som är välkänd runt om i världen. Så var det inte tidigare. – Vi har också anpassat den katalanska revolutionen till en modern värld och i den fortsatta debatten kring hur samhället ska utformas är vår modell lokal, innovativ och mer horisontell. Den utgår inte från 1900-talets nationalism. Hur får ni medborgarna med? – Vår process har på många sätt varit medborgarnas. Tusen och åter tusen invånare har innerst inne funderat på självständighet. Det började sommaren 2010 efter den spanska konstitutionsdomstolens förkastande av en reform av autonomin. Många sade då till sig själva att ”nu får det räcka”. Har ni blivit en modell för andra statslösa nationer? – Ja det har vi, för vi vill göra det på ett fredligt sätt. Det är något nytt, liksom att vi förnyar konceptet för rätten till självbestämmande. Det kan inte endast gälla avkolonisering även om det har varit fallet historiskt sett. Vilken institution borde acceptera det? – Den formulering som FN har gjort räcker. FN:s råd för mänskliga rättigheter borde göra en ny tolk-

ning och de nationer som väljer en fredlig väg borde prioriteras. Det blir knappast lätt… – Nej, därför föreslår vi att kriterierna skulle förändras. En gerilla som är skyldig till tusentals människors död godkänns nu av det internationella samfundet att sätta sig ner vid ett förhandlingsbord, men ett fredligt land med många invånare ignoreras. När du åkte till Finland, väntade du dig då att Högsta domstolen i Spanien skulle utfärda arresteringsorder? – Innan jag åkte till Finland var jag i Danmark och HD meddelade att de skulle komma med en europeisk arresteringsorder, men det skedde inte. Vi hade listan över länder där vi kunde vara säkra. Och på den listan fanns Finland, eller landet fanns åtminstone inte på listan över de farligaste länderna. – Då jag var i Finland insåg jag att HD stod i beråd att utfärda en arresteringsorder och därför flög vi inte tillbaka till Bryssel. Vi ville ta bil för vi ansåg det mer diskret. Hur som helst gav det oss en möjlighet att överlämna oss till det belgiska rättsväsendet och försvara oss själva i Belgien. Vi ville inte att fler länder blev inblandade. Men ändå blev Tyskland inblandat. Var du rädd för att tyskarna skulle acceptera arresteringsordern? – Det kunde ha gått så, men jag är säker på att oberoende hur resolutionen hade sett ut så skulle det ha blivit ett juridiskt, inte politiskt, beslut. Kommer du att resa till Frankrike? – Nej. Det finns ett specialavtal mellan Frankrike och Spanien så det är bättre att inte ta den risken. Har du gett upp hoppet om europeisk diplomati? – Ja, det har jag, eftersom ingen intervention skedde då det fanns en chans och borde ha skett. Men under det senaste året har har de europeiska staterna fått ett nytt perspektiv på vad som hände i Katalonien. Inte bara vad Spanien har berättat. Om vi ska bli erkända så är kunskap det första Europa behöver. Nu är vi i ett skede då vi kan berätta vad som har hänt. Det råder tydliga meningsskiljaktigheter mellan de två största blocken för självständighet. Hur har du märkt av det? – Katalonien är inte befriat från sekterism. Och jag har gjort allt i

min makt för att de båda grupperna ska nå samförstånd. Trots det vill jag framhålla att jag inte klandrar någondera parter. – Men om något så verkar ju meningsskiljaktigheterna mellan blocken ha ökat. Det är svåra tider, både för inblandade partier och politiker. Många partiledare är antingen fängslade eller i exil. Det leder till praktiska problem och misstag. Vi måste vara förstående. Vilka misstag? – Att inte förbli enade i en konflikt som av allt att döma lär fortsätta leder till svaghet. Om vi vill förbli enade måste vi vara försiktiga, åtminstone tills vi vet vilka straff de katalaner som står åtalade döms till. – Bland folket (i Katalonien) finns enighet och de kräver också att vi (politiker) är enade. Den som än trotsar den enighet som råder måste själv stå för sina handlingar. Men, den spanska statens strate-

giska målsättning både är och har varit att ni ska tappa er majoritet i parlamentet, inte sant? – Precis, det var därför de kallade till val den 21 december. Men deras beräkningar slog fel. Främst för att vi lyckades hålla uppe pressen i ett trängt läge och fick ihop ytterligare 100 000 röster. Men procentuellt ökade ert stöd inte, trots händelserna den 1 oktober – ledare fängslande och i exil – är ert stöd fortfarande 47,5 procent. – Valresultatet från den 21 december är i sanning bra. Hur man än ser på dem. Är det det rådande politiska läget som avgör hur rättegången utfaller? – Det kommer att bli en politisk rättegång och alla kommer att arbeta utgående från det antagandet. Men det är svårt att koordinera sig då en del är i exil och andra bakom lås och bom. Tror du att spanska staten utnytt-


NYHETER 17

ÖSTERBOTTENS TIDNING TISDAG 6 NOVEMBER 2018

Kataloinens expresident Carles Puigdemont har inte gett upp kampen för sitt Katalonien. FOTO: BERRIA

jar rättegången för att splittra er? – Absolut, det har varit deras målsättning. Tror du att åklagaren reducerar sina straffyrkanden då rättegångarna är över? – Det finns strategier som går ut på att få folk att tro att ett lindrigt straff är en gåva. Vi måste vara försiktiga. Vi kommer inte att godkänna något annat än frikännanden. Det kommer att läggas ut många lockbeten, men vi får inte nappa på dem. Vi måste vara försiktiga. Kommer de som för bara ett år sedan applåderade upproret påstå att inget uppror ägde rum? Vad för sorts lockbeten? – Till exempel de uttalanden tre spanska ministrar kommit med. Katalonien-operationen, löften om stora summor pengar, antydningar om att åklagaren kommer att sänka straffen. Det är bara löften för att väcka falska förhoppningar. Du tror inte på dem?

– Förhållandet med Spanien saknar en (oberoende) part som bekräftar deras uttalanden. Utan det kan vi inte tro dem. En fällande dom skulle driva er längre ifrån en överenskommelse, eller hur? – Vi vill uppnå en överenskommelse eftersom vi är vuxna människor, men om de fortsätter som de har hittills ... Just nu ligger stödet för självständighet på 47 procent, har det nått sin övre gräns? – Nej, långt ifrån. Det finns fortfarande mycket vi kan göra. Finns det risk för att era nya anhängare tappar intresset om ni inte uppnår självständighet tillräckligt snabbt? – Nej det tror jag inte. Om de överger hoppet om självständighet kommer de att leva i ett sämre land. Ute i orterna jobbar folk hårt, de ordnar hela tiden påhittiga evenemang. Jag

är djupt tacksam för det arbete medborgarna utför. Den nye spanske premiärministern, Sanchez? – Han har inga planer för varken Spanien eller Katalonien. I de stora frågorna bidrar han inte med något nytt. Republiksrådet (Kataloniens exilregering) är ert nya verktyg, eller hur? – Det är resultatet av ett förpliktigande vi gjorde för länge sedan även om det fördröjdes av händelserna i Tyskland. Det kommer inte att bli en offentlig institution. – Det som varken kan sägas eller göras i Katalonien kommer att förverkligas utanför landets gränser i syfte att uppnå självständighet. Under det första skedet kommer det endast att bestå av parlamentsledamöter. Den 8 december håller alla folkvalda en storsamling i Belgien. Då informerar vi mer om det andra skedet.

Vem kommer att ingå i den permanenta formeringen? – Den kommer att skrida till verket då den erhållit löften om stöd av en miljon människor och den ska bestå av ett hundra medborgare. Parlamentsledamöter står för en fjärdedel, kommunala beslutsfattare för en fjärdedel och en fjärdedel ska representera samhällsorganisationer. De sista 25 utgörs av världsmedborgare. De sista 25 kan alltså vara ickekatalaner? – Ja, de kan komma från var som helst i världen. Många har uttryckt intresse för att involvera sig och främja vår nya demokratiska modell. Vi vill att demokratin ska fungera nerifrån upp. De kommande kommunalvalen, hur ska ni vinna i Barcelona? – Genom att stå enade. Det finns fortfarande tid. ERC har nominerat Ernest Maragall. PDeCAT har nominerat Neus

Munte, kandidatlistorna är redan klara. – Det är sant, vi måste ha en enda kandidatlista men det är fortfarande möjligt. Vi kan vinna om vi står enade.

Martxelo Otamendi

2 Intervjun med Carles Puigdemont gjordes av den baskiska tidningen Berrias chefredaktör Martxelo Otamendi i Bryssel på måndag i förra veckan. Den publicerades i Berria i onsdags och har efter det översatts till engelska och distribuerats via minoritetspressorganisationen Midas. Många europeiska minoritetsspråkstidningar, däribland ÖT och VBL, publicerar intervjun i dag. Översättningen från engelska till svenska har gjorts av HSS Media och KSF Media. 2 Efter att intervjun gjordes har åklagarsidan lämnat in straffyrkanden till landets högsta domstol. Åklagaren yrkar på 25 års fängelse för Carles Puigdemont.


f

Promorski (Eslovenieraz, Italian)


INTERVJU

Torek, 6. novembra 2018

11

CARLES PUIGDEMONT - Leto dni po razglasitvi neodvisnosti Katalonije

»Do rešitve bo moralo priti z mednarodno mediacijo« Carles Puigdemont (Amer, Katalonija 1962) je začel kot novinar, nato je postal župan Girone in nadaljeval v palači Generalitat kot predsednik katalonske vlade. Zdaj, ko ni več pod takim pritiskom medijev, ima svoj sedež v Hiši Republike v mirnem belgijskem mestu Waterloo. Pred poslopjem ni ne novinarjev in niti policistov. Vrata mi odpre mosso, pripadnik katalonske policije, ki je zadolžen za varnost, pozdravi pa me bradati Josep Maria Matamala, ki Puigdemonta spremlja vse od časa, ko je odšel v Belgijo. Katalonski policisti, mossos, ki skrbijo za njegovo varnost, to počnejo v prostem času. Obiskovalce sprejema v veliki dnevi sobi v pritličju ob kuhinji, spalnice pa so v gornjem nadstropju. Dnevna soba je okrašena s posterji katalonskega osamosvojitvenega procesa, na mizi pa je veliko knjig, med drugim Mi Baski, veliki baskovski zgodovinski atlas. Na polici sta tudi dve električni kitari, eden Puigdemontovih konjičkov. Sam redko zapušča hišo, saj je bil vedno velik ljubitelj doma. Vsi v hiši skrbijo za gospodinjska opravila, sam pa najraje kuha. To opravilo je edini čas v dnevu, ko tudi počiva. V hiši z njim bivajo trije sodelavci. Obiskal ga je in se z njim pogovarjal Martxelo Otamendi, urednik baskovskega dnevnika Berria, danes pa intervju z njim objavljajo vsi manjšinski dnevniki v Evropi. Intervju je bil opravljen 31. oktobra, preden je tožilstvo sporočilo zahtevke za visoke kazni aretiranih katalonskih politikov. Intervju je v slovenščino prevedel Bojan Brezigar. Leto je minilo, odkar ste zapustili Katalonijo. Kako gledate na dogajanja s perspektive enoletne dobe? Nič še ni dorečeno. Dogajanja se odvijajo in prezgodaj je, da bi podajal kakršnekoli zgodovinske ocene. Vendar si prizadevate, da bi ustalili stanje... Seveda. Naredili smo napake v preteklosti, v zadnjem letu pa smo dozoreli. 1. oktober, dan referenduma o samoodločbi Katalonije in 27. oktober, razglasitev neodvisne katalonske republike, sta ključna datuma in seveda ti dve odločitvi še vedno veljata in nam dajeta moč. Začeli smo proces, kakršnega dotlej še nikoli nikjer niso začeli. Bilo pa je veliko dvomov. Da, bili so, ker nekaj takega niso nikoli nikjer naredili in nismo mogli napovedovati ničesar. Nekatere dvome bomo lahko razjasnili šele s časom. Česa ste se naučili? Španija vara. Kako to mislite? Španska vlada v zvezi s katalonsko krizo ni ravnala odgovorno in je ni jemala resno; delovala je nedemokratično. Mislili smo, da se bo država obnašala

nom, da bi ljudje verjeli, da je nizka kazen nekakšno darilo. Na to morate biti pozorni. Ne bomo sprejeli ničesar razen oprostitve. Ponujali bodo mnogo korenčkov, vendar jim ne moremo zaupati: previdni bodite pri korenčkih. Ali bodo tisti, ki so pred letom odobravali obtožbo upora, zdaj dejali, da ni bilo nobenega upora? Kaj so korenčki? Videli smo kar nekaj izjav, nekatere v zadnjem času tudi iz ust španskih ministrov, o novi Operaciji Katalonija, obljube o velikih vsotah denarja, če bi tožilec spremenil svoje zahteve... Vse to so korenčki, ustvarjanje lažnih upov. Vi jim ne verjamete, je tako? Odnose s Španijo mora nekdo preverjati. Ne moremo jim verjeti.

Carles Puigdemont (Amer, Katalonija 1962) je začel kot novinar, nato je postal župan Girone in nadaljeval v palači Generalitat kot predsednik katalonske vlade

bolj demokratično, glede na obdobje, ko je v veljavi španska ustava in na čas, ko je Španija del Evrope. Ugotovili smo, da so na oblasti še vedno posamezniki, ki želijo ustavno krizo rešiti z avtoritarnostjo in s silo. V prihodnje bomo vedeli, da španskim voditeljem ni mogoče verjeti. Do rešitve bo moralo priti z mednarodno mediacijo. Kaj ste dobro naredili? Veliko. Veliko več je bilo dobrih stvari kot slabih. Katalonija je danes politična entiteta, politični dejavnik, je na evropskem dnevnem redu, je dobro poznana v svetu. V preteklosti tega ni bilo. In kaj še? Katalonska revolucija, ki smo jo izpeljali, je skladna z modernostjo in razprava o organizaciji družbe, ki je v teku, je inovativna, je horizontalna, ne odraža kalupa nacionalizmov 20. stoletja. Kako so vse to sprejeli državljani? Naš proces v veliki meri pripada državljanom. Tisoči in tisoči državljanov so se intimno odločili za neodvisnost; pri velikem številu je ta odločitev dozorela že poleti 2010, po odločitvi španskega ustavnega sodišče, ki je zavrnilo statut. Številni ljudje so takrat rekli: »dovolj je dovolj«. Ali ste tako postali model za druge narode brez lastne države? Da, natanko tako, ker želimo to doseči miroljubno. To je novost. In poleg tega, ker prenavljamo koncept pravice do samoodločbe. Ta pravica ne more biti samo za dekolonizacijo, čeprav je za to v zgodovini nastala. Katera institucija bi morala to načelo osvojiti? Formulacija, ko so jo pred časom sprejeli Združeni narodi, je primerna. Ustrezna je taka, kakršna je. Odgovornost za novo interpretacijo mora pripadati Svetu za človekove pravice in prednost morajo imeti tisti narodi, ki želijo to doseči po miroljubni poti. To ne bo zelo lahko... Prav zato predlagam spremembo tega kriterija, Če si gverila in si odgovoren za smrt tisočev ljudi, imaš mednarodno potrditev, da sedeš k pogajalski mizi in se pogajaš. Če si miroljuben narod, čeprav tudi zelo številen, pa te prezirajo.

Obsodba bi še bolj oddaljila dogovor, kajne? Mi želimo dogovor, ker smo odrasli, ampak če oni še vedno počnejo, kar so počeli doslej... Kdaj ste odpotovali? V nedeljo ponoči z avtom v Bruselj. Ne tako, kot so takrat trdili, z avtom v Marseille in nato naprej z letalom. Nismo odšli protizakonito, ker takrat še nismo bili pozvani na zaslišanje. Ali ste, ko ste šli na Finsko, pričakovali, da bo špansko vrhovno sodišče izdalo za vas mednarodni zaporni nalog? Še prej sem šel na Dansko in dan, preden sem odpotoval, je vrhovno sodišče napovedalo, da bo izdalo evropski zaporni nalog, ampak tega ni naredilo. Imeli smo seznam držav, kjer naj bi bili varni. Je bila Finska na tem seznamu? Da, bila je; no, zagotovo ni bila na seznamu nevarnih držav. Ko sem bil na Finskem, sem iz medijev izvedel, da namerava vrhovno sodišče izdati ta nalog in zato se v Bruselj nisem vrnil z letalom. Želeli smo potovati z avtom, ker smo mislili, da bo bolj diskretno; vsekakor bi nam to omogočilo, da se podredimo belgijskemu sodstvu in se tukaj zagovarjamo; nismo želeli, da bi bila še katera druga država obremenjena s tem vprašanjem. Niste želeli, da bi se Finska s tem ukvarjala, na koncu pa se je zgodilo, da je to morala početi Nemčija. Ste se bali, da bo Nemčija pristala na evropsko tiralico? To bi se lahko zgodilo, vedar sem prepričan, da bi bila odločitev, kakršnakoli bi pač bila, neodvisna odločitev sodnikov in ne politična. Boste šli v Francijo? Ne, ne bom. Francija in Španija imata poseben sporazum in bolje je, da ne tvegam. Torej se ne zanašate več na evropsko diplomacijo… Da, res je, ker ni posegla takrat, ko bi to morala storiti. Vendar je v evropskih državah v zadnjem letu dozorela drugačna perspektiva pogledov na dogajanja v Kataloniji. Ni več samo tisto, kar jim Španija pove. Če želimo doseči priznanje, morajo najprej vedeti, kakšno je stanje in zdaj smo v fazi seznanjanja s tem, kar se res dogaja. Jasno je, da so med obema največjima strankama neodvisnosti veliki

nesporazumi. Kako se s tem ukvarjate? Katalonija ni izvzeta iz tega sektaškega gena. Veliko sem si prizadeval za dosego sporazuma znotraj vse skupnosti za neodvisnost. To ponavljam v tem pogovoru; nikogar ne bom v zvezi s tem obtoževal. Vendar se to še in še dogaja. Biti moramo razumevni do strank in posameznikom, ker preživljajo zelo težko obdobje. Voditelji strank so v zaporu in v izgnanstvu, kar vodi k objektivnim težavam in tudi k napakam. Katerim napakam? Opuščanje enotnosti v konfliktu neizogibno vodi v šibkost. Biti moramo zelo previdni, dokler ne vemo, kakšno kazen bo sodišče določilo, če želimo preprečiti delitve znotraj našega tabora. Na ulicah je velika enotnost, ljudje jo terjajo tudi od nas. Kdorkoli bi rušil enotnost, si bo moral prevzeti odgovornost za svojo odločitev. Taktični cilj španske države pa je bil in še vedno je, da bi vi izgubili parlamentarno večino, mar ne? Absolutno. Prav to so imeli v mislih, ko so razpisali volitve za 21. december. Vendar je naklep spodletel, ker smo kljubovali močnim pritiskom in pridobili še 100.000 glasov več. Vendar v odstotkih niste pridobili, kljub dogajanjem 1. oktobra ter kasnejšemu zaporu in izgnanstvu ste ohranili 47,5 odstotka glasov. Rezultati volitev 21. decembra so dejansko zelo dobri, ne glede kako nanje gledate. Je sodni postopek močno vplival na politično stanje? Proces bo političen. Vsi bodo delovali v skladu s to logiko. Koordinacija pa je zelo težka, ker so nekateri ljudje v zaporu, drugi pa v izgnanstvu. Ali namerava država uporabiti proces za razbitje vaše enotnosti? Seveda, to je bil vedno njen namen. Ali pričakujete, da bo tožilec, ko bo proces pri koncu, zmanjšal svoje zahtevke kazni? Obstaja celovita strategija z name-

Prav zdaj, ali je 47-odstotna podpora neodvisnosti najvišja meja? Ne, daleč tega. Pot je še dolga. Ali vidite kako tveganje, da bi se podporniki neodvisnosti umaknili, če cilj ne bo dosežen dovolj hitro? Ne, ne vidim ga. Ni alternative, živeli bi v slabši državi, če bi opustili neodvisnost. Ljudje zelo vztrajno delajo v mestih, stalno prirejajo razne pobude. Zelo sem hvaležen za delo, ki ga opravljajo naši državljani. In Sanchez, novi predsednik španske vlade? Nima projektov ne glede Katalonije in niti glede Španije. Glede kočljivih vprašanj ne vidim nobenih sprememb. Svet republike je nov izziv, kajne? Ta izziv se je porodil že pred dolgim časom, preložen je bil zaradi dogodkov v Nemčiji. Namen je, da to postane javna institucija, ki bi delala in sporočala stvari, ki jih v Kataloniji ni mogoče narediti in o katerih ni dovoljeno govoriti; vse z namenom, da se doseže neodvisnost. V začetku bi ga sestavjali samo člani parlamenta, 8. decembra pa bomo na množični skupščini izvoljenih predstavnikov v Belgiji predstavili in obrazložili drugo fazo. Kdo bo sestavljal to stalno telo? To bomo umestili, ko bomo prejeli podporo milijona državljanov, sestavljalo pa ga bo sto državljanov. Četrtina bo članov parlamenta, četrtina predstavnikov občin, četrtina predstavnikov družbenih organizacij in preostala četrtina državljanov z vsega sveta. Tudi če niso Katalonci? Da, z vsega sveta, veliko ljudi je izrazilo zanimanje za seznanitev z nadaljevanjem procesa za oblikovanje našega novega demokratičnega modela, ki bo zrasel od spodaj navzgor. Občinske volitve. Kako bi lahko osvojili Barcelono? S skupnim nastopom, za to je še čas. ERC je že predstavila Ernesta Maragalla, PDeCAT pa Neus Munte. Kandidata sta že določena. To je res, vendar moramo imeti skupno listo in to je možno, Če nastopimo skupno, lahko zmagamo.


f

Szabadsรกg (Hungarieraz, Errumanian)


Szabadságg www.szabadsag.ro

Szabadságot a szerkesztőségben! Kiszolgáljuk a napi friss újsággal, vagy akár egy korábbi lapszámmal is a rendelkezésünkre álló példányokból (Napoca/Jókai út 16. szám, hétfő–péntek 10–16 óra között).

30252

3

VÉLEMÉNY

„Semminek sincs vége” – interjú a volt katalán elnökkel „Az új idők új kihívásaival hangoltuk össze a katalán forradalmat, és a társadalomszervezésről jelenleg is zajló vitában az általunk megfogalmazott modell eredeti, innovatív, horizontális, nem a huszadik századi nacionalizmusokból fogant.” Interjú a brüsszeli száműzetésben élő Carles Puigdemonttal, aki a tavaly októberi katalán függetlenségi népszavazás kapcsán élesen szembekerült a spanyol kormánnyal.

6

KÖRKÉP Hétvégén startol a tizenharmadik Ars Hungarica

A térség magyar közösségének adnának identitás megőrzésben cseppnyi büszkeségre okot, és vonzó műsorokkal a közösségi élmények fontosságára figyelmeztetnének a nagyszebeni fesztivál szervezői. Egyben kiváló alkalom az értékeink megismertetésére más nemzetiségűeknek. Szombattól, kilenc napon át.

Bepanaszolták a román államot Az Emberi Jogok Európai Bíróságán panaszolták be a román államot az 1990 márciusában történt marosvásárhelyi véres román–magyar összecsapás áldozatainak a családtagjai amiatt, hogy a katonai ügyészség nem vizsgálta ki a Fekete Március eseményeit. Erről Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, Kincses Előd ügyvéd, a marosvásárhelyi események koronatanúja és Menyhárt Gabriella ügyvéd beszéltek egy hétfői nagyváradi sajtótájékoztatón. Tőkés László elmondta: a posztkommunista Romániában mind az 1989-es forradalom, mind a bukaresti bányászjárások, mind pedig a Fekete Március felelőseinek a kiderítését és felelősségre vonását elszabotálták. Az első két iratcsomót a strasbourgi ítéletek következtében a román igazságszolgáltatás újranyitotta, és most elérkezett az idő a Fekete Március felelőseinek a megkeresésére is. Az európai parlamenti képviselő szerint az említett mindhárom ügy kiemelt fontosságú a romániai igazságtétel szempontjából. FOLYTATÁS A 11. OLDALON

Erdélyi közéleti napilap

2018. november 6., kedd

XXX. évfolyam 252. szám

Ára: 3 lej

„A nagyfőnök típusú embereket lehetetlen leszoktatni a kocsiról” Emil Boc: gyökeres átalakulások következnek Kolozsváron Erdély fővárosának polgármestere, Emil Boc a helyi tanácsülésre összegyűlt önkormányzati képviselőket is faképnél hagyta, hogy részt vehessen a Kolozsvári Kulturális Központ által szervezett Városi Párbeszédek elnevezésű rendezvénysorozat második találkozóján, amelyen többek között amerikai és olasz szakemberek bevonásával a metropoliszok innovációs projektjeire összpontosítottak, illetve újságíróképzést tartottak. A külföldiek és a városháza szakemberei elsősorban a gépkocsiforgalom csökkentésével, az élhető város koncepcióval kapcsolatos elképzelésekkel, a közszállítás további fejlesztésével (a HÉV és a metró bevezetésével), valamint az épületek homlokzatának felújításával összefüggő kérdésköröket boncolgatták. A városvezető bejelentette: az elkövetkező időszakban a polgármesteri hivatal gyökeres átalakításokat hajt végre egyes köztereken és belvárosi utcákon, hogy kiszorítsa a gépkocsiforgalmat a városközpontból. (Részletek az 5. oldalon)

ROHONYI D. IVÁN

Vásároljon

Boc szerint 2026-ra minden közszállítási jármű elektromos lesz

Tízszer tíz év száz Falutalálkozó kápolnaavatással Körösfőn fényképen Negyedik alkalommal szerveztek falutalálkozót a Kolozs megyei Körösfőn november 3-án, szombaton. A körösfői lakosok mindennapos életét bemutató tanulmánykötet bemutatója mellett Kovács-Kuruc János történész és Péntek János nyelvész is helyi érdekeltségű előadást tartott. Ugyanakkor felavatták az új ravatalozót is, amelynek költségeit többségben a Kolozs Megyei Tanács, kisebb részben a Körösfői Polgármesteri Hivatal fedezte. A részletekről Péntek László volt alpolgármester számolt be lapunknak. Szombat délben Kántor Csaba, az Erdélyi Református Egyházkerület (EREK) püspökhelyettese hirdetett igét, Vincze-Minya István, a Kalotaszegi Református Egyházmegye esperese és Károly Károly helyi lelkipásztor is köszöntőt mondott. Az istentisztelet után a résztvevők megkoszorúzták az első és a második világháborúban elhunyt helybéliek emlékművét. (N.-H. D.)

FOLYTATÁS AZ 5. OLDALON

Akinek útja Kolozsvár központjában a Deák Ferenc (Eroilor) sétálóutcába vezet, szánjon rá egy kis időt, és sétáljon végig azon az „időalagúton”, amely segít virtuális időutazást tenni az eltelt száz év történelmében. A pergolaszerű, ízlésesen elrendezett építmény valóban mintegy alagutat képezve sorakoztat fel tíz évtizedet, tehát az eltelt száz évet: mindegyik évtized (1918-tól kezdődően) tíz korabeli fénykép másolatát tartalmazza, te-

hát minden egyes évet egyetlen fényképpel illusztrálnak. Nyilvánvaló, hogy szinte lehetetlen bármely év történéseit egyetlen fotón érzékeltetni. A hétfőn megnyitott szabadtéri kiállítás szervezői ezért hangsúlyozták is: céljuk a száz év száz pillanatával az emlékeztetés volt, az, hogy ebben az időutazásban mindenki találjon magának egy számára érdekesebb történelmi momentumot. RÉSZLETEK AZ 5. OLDALON

Várhatóan decembertől 1-től nő a minimálbér December 1-jétől nő az országos bruttó minimálbér – jelentette be vasárnap este az Antena 3 televízió műsorában Lia Olguţa Vasilescu, akit az Agerpres hírügynökség idézett. A munkaügyi miniszter tájékoztatása szerint a kormány ezen a héten sürgősségi kormányrendelettel módosítani fogja a Munkatörvénykönyvet, majd kormányhatározat fogadnak el, amelyek értelmében a minimálbért differenciáltan, a tanulmányok függvényében szabják majd meg.

„Eredetileg azt terveztük, hogy 2019. január 1-jétől 2080 lej lesz a minimálbér és 2350 lej lesz a legalacsonyabb havi jövedelme azoknak, akik felsőfokú végzettséggel vagy legalább 15 év szakmai tapasztalattal rendelkeznek” – mondta Vasilescu. A 15 év munkaviszonyba beleszámítják a gyermeknevelési szabadságot is. Kifejtette: létezett egy olyan elképzelésük is, hogy november 1-jétől növeljék a minimálbért, de ezt a munkáltatók szervezeteinek nyomására elvetették. FOLYTATÁS A 4. OLDALON


Szabadság

Vélemény 3.

www.szabadsag.ro

2018. november 6., kedd

„Semminek sincs vége...” Interjú a brüsszeli száműzetésben élő Carles Puigdemont volt katalán elnökkel Carles Puigdemont (Amer, Catalonia, 1962) újságíróként kezdte, majd Girona polgármesterévé választották, végül a katalán tartományi kormánypalotában (Generalitat de Catalunya) kötött ki. Most, lényegesen kisebb médiaérdeklődés közepette, a Brüszszel melletti békés Waterloo városának bérelt villájában (Köztársaság Házában) él. Se újságírók, se rendőrök nem láthatók odakint. Az ajtót a katalán rendőrség biztonsági tisztje (Mosso d’Esquadra) nyitja, de alulírottat az ősz szakállú Josep Maria Matamala üdvözli, aki végigkísérte Carles Puigdemontot belgiumi tartózkodása alkalmával. A Puigdemont védelmét biztosító katalán rendőrök önkéntes alapon teljesítenek szolgálatot megspórolt szabadnapjaikat áldozva fel. A vendégeket egy tágas nappaliban fogadják, a konyha mellett a földszinten, a hálószobák az emeleten helyezkednek el. A földszinti nappali falait a katalán függetlenségi mozgalmat felelevenítő képek borítják, az asztalon könyvek sokasága, közöttük: Nosotros los vascos, Baszkföld történelmi atlasza. Egy lenti polcról kikandikál két elektromos gitár nyaka, ez Puigdemont szenvedélyeinek egyike. Nagyon ritkán hagyja el a házat, hetek telnek így el, különben is az az otthonülő típus. Mindenki osztozik a házimunkában, bár ő a főzést nagyon kedveli; ez az egyedüli olyan tevékenység, amely kikapcsolódással ér fel számára. Három munkatárssal dolgozik. – Egy év telt el. Hogyan látja a dolgokat egy év távlatából? – Semminek sincs vége még, a történelmet író folyamatok még javában zajlanak, túl korai tehát, hogy bármiféle történelmi kinyilatkoztatást tegyünk. – De öntől elvárják a helyzet értékelését… – Persze. Követtünk el hibákat, máskor viszont helyesen cselekedtünk, és sokkal megfontoltabbakká váltunk az elmúlt évben. Október elseje (a katalán önrendelkezési népszavazás napja) és 27-e (a független Katalán Köztársaság kikiáltásának napja) két kulcsfontosságú dátum, ezeknek meghatározó és ránk nézve kötelező ereje van. Mi egy olyan mozgalom iránt köteleztük el magunkat, amely addig példanélkülinek számított. – De hatalmas kételyek merültek fel ezzel kapcsolatban. – Valóban, hiszen ez precedensnélküli volt, és mert nem lehetett látni a végkimenetelét. Ezeknek a kételyeknek egy része idővel eloszlott. – Milyen tanulságokat vontak le? – Hogy Spanyolország megtéveszt. – Milyen értelemben? – A spanyol kormány felelőtlenül viselkedett a katalán válság kezelésében, nem vette komolyan; megszegte a demokrácia szabályait. Mi azt gondoltuk, hogy a hatályban lévő spanyol alkotmány és Spanyolország EU-tagsága sokkal demokratikusabb viselkedésre kötelezi a kormányt. De azt kellett látnunk, hogy még mindig vannak hatalmon olyan személyek, akik az alkotmányossági válságot totalitárius eszközökkel, erőszakkal akarják megoldani. Legközelebb már tudni fogjuk, hogy nem adhatunk hitelt a spanyol politikai vezetőknek. A megoldásnak nemzetközi közvetítéssel kell megvalósulnia. – Mit csináltak jól? – Sok mindent; jóból messze több volt a rossznál. Ma Katalónia külön politikai entitásnak, politikai játékosnak számít Európában, világszerte ismertté vált. Eddig nem ez volt a helyzet. – Mást? – Az új idők új kihívásaival hangoltuk össze a katalán forradalmat, és a társadalomszervezésről jelenleg is zajló vitában az általunk megfogalmazott modell eredeti, innovatív, horizontális, nem a huszadik századi nacionalizmusokból fogant. – Hogyan tudják a polgárokat megnyerni? – Ez a folyamat nagyon nagymértékben a polgárokhoz kötődik. Ezer meg ezer polgárnak a belső meggyőződésből fakad a függetlenség melletti elkötelezettsége; a kezdet

2010-re tehető, a spanyol alkotmánybíróságnak a Függetlenségi Statútumról hozott döntésének pillanatához. Sokan akkor azt mondták maguknak: ami sok, az sok. – Véleménye szerint önök példaként szolgálnak más, állam nélküli nemzet számára? – Igen, kétségtelenül, hiszen mi a békés út mellett köteleztük el magunkat, ami újszerű. De ettől eltekintve azért is, mert nekünk sikerült újrafogalmaznunk az önrendelkezéshez való jog elméletét. Ez ugyanis nem csak a dekolonizációra értendő, jóllehet történelmileg erre vezethető vissza. – Melyik intézménynek kell ezt elfogadnia? – Az Egyesült Nemzetek Szövetségének (ENSZ) megfogalmazása megfelelő; úgy jó, ahogy van. Ennek újraértelmezése az Emberi Jogok Bizottságának a tiszte és elsőbbséget kell élvezzenek azok a nemzetek, amelyek a békés utat választják. – Nem lesz könnyű … – Ezért javasoljuk a kritérium megváltoztatását. Ha a gerilla-harcot választod, és több ezer ember haláláért vagy felelős, mégis leülhetsz a tárgyalóasztalhoz, erről nemzetközi egyetértés van. De ha nagy lélekszámú nép vagy és a békés utat választod, akkor nem vesznek tudomást rólad. – Mikor távozott? – Vasárnap este, személygépkocsival Brüsszelbe. Nem azt tettem, amit többször is mondtak, hogy kocsival Marseille-be, onnan pedig repülőn. Mi nem illegálisan távoztunk, hiszen akkor még nem idéztek be tanúnak. – Amikor Finnországba mentek, számított arra, hogy a spanyol legfelsőbb bíróság elfogatási parancsot bocsát ki? – Előzőleg Dániába mentem; egy nappal indulásom előtt a legfelsőbb bíróság bejelentette szándékát, hogy európai elfogatóparancsot bocsát ki nevemre, végül nem így cselekedett. Volt egy listánk azokkal az országokkal, ahol biztonságban lehettünk. – Finnország a listán volt? – Igen, rajta volt; legalábbis nem a veszélyes országok listáján. Amikor Finnországban voltam, a sajtóból megtudtam, hogy a (spanyol) legfelsőbb bíróság európai elfogatóparancs kiadására készül ellenünk, ezért nem tértünk vissza repülővel Brüsszelbe. Autóval akartuk megtenni az utat, mivel ezt diszkrétebb megoldásnak tartottuk; mindenesetre ez feljogosíthatott minket arra, hogy a belga igazságszolgáltatásnak vessük alá magunkat, és Belgiumban védekezhessünk; nem akartunk más államot ebbe a történetbe bevonni. – Nem akarta Finnországot bevonni, de végül Németország avatkozott be. Tartott-e attól, hogy Németország jóváhagyja majd az európai elfogatóparancsot? – Ez megtörténhetett volna, de meggyőződésem, hogy bármi is lett volna a határozat, az a bírák szabad döntésének, nem pedig politikai döntésnek lett volna az eredménye. – Franciaországba el fog menni? – Nem, nem fogok. Franciaország és Spanyolország között különegyezmény áll fenn, és jobbnak látom elkerülni a kockázatot. – Ugyebár lemondtak az európai diplomácia segítségéről... – Így van, lemondtunk, mivel akkor, amikor be kellett volna avatkozniuk, ezt nem tették meg. De az elmúlt évben az európai államok más forrásból is értesülhettek arról, hogy mi történt Katalóniában, nem csak annyit hallottak, amennyit Spanyolország elmondott nekik. Amennyiben függetlenségünk elismerésére törekszünk, elsősorban ismertetnünk kell a helyzetet, és jelenleg ezt tesszük. – A két fő függetlenség-párt között éles nézeteltérés van. Ezt hogyan élték meg? – Katalónia nem mentes a „szektariánus géntől.” Én mindent megtettem, hogy egyetértést vívjak ki a függetlenség-párti családon belül. Mindenesetre ezúttal is hangsúlyozom, nem fogok senkit hibáztatni. – De a nézeteltérések egyre inkább fokozódnak. – Megértőeknek kell lennünk a pártokkal és az emberekkel szemben, mivel nagyon nehéz körülményekkel szembesülnek. A pártok vezetői rács mögött, vagy száműze-

tésben vannak, és ez nagyon objektív akadályokhoz, és hibákhoz is vezet. – Milyen hibákhoz? – Az egység feladása egy olyan konfliktus közepette, amely még a továbbiakban is folytatódni fog, gyengeséget eredményez. Nagyon óvatosaknak kell lennünk, amíg megtudjuk, mi lesz a büntetőjogi szankció vagy ítélet (a katalánok ellen zajló perben), ha saját megosztottságunkat el akarjuk kerülni. Az utcákon egység van; az emberek ugyanezt követelik tőlünk. Aki megtöri ezt az egységet, annak vállalni kell a felelősséget ezért a tettéért. – De a (spanyol) állam taktikai célja az volt, és jelenleg is az, hogy az önök (a katalán függetlenségi pártok) elveszítsék parlamenti többségüket, nem igaz? – Teljes mértékben így van. Ezzel a céllal hívták össze (tavaly) a december 21-i választásokat. De számításuk nem vált be, mivel sikerült olyan helyzetben is helytállnunk, amely nagyon is ellenünk szólt, és 100 ezerrel több szavazatot szereztünk. – Mindamellett nem növelték százalékarányukat a törvényhozásban, 47,5 százalékkal rendelkeznek az október elsejei események ellenére; majd következett a börtön, a száműzetés. – A december 21-i választások eredményei nagyon is jók, bárhogyan is nézzük ezeket. – A pert nagymértékben a politikai helyzet befolyásolja? – Ez politikai per lesz. És mindenki e logika mentén cselekszik. Az összehangolás mindenesetre nehézkes, miközben egyesek közülünk száműzetésben, mások rács mögött vannak. – Az Állam arra törekszik-e, hogy a perrel megtörje az önök egységét? – Egyértelműen; ez a célja. – Ön szerint, ha a per lezajlik, az ügyész enyhíteni fogja a kért szankciót? – Átfogó stratégia létezik arra, hogy az emberekkel elhitessék: az enyhébb szankció valójában ajándék. Vigyáznunk kell. Nem fogunk semmi mást elfogadni, csak a teljes felmentést. Sok mézesmadzagot húzogatnak majd el, óvatosnak kell lennünk. Lehetséges-e, hogy azok, akik alig egy éve még tapsolva fogadták a zendülés vádját, most azt mondják, hogy ez meg se történt? – Milyen „mézesmadzagokra” gondol? – Három spanyol miniszter is nyilatkozott ilyen értelemben. Ott van például a Katalónia-művelet (a függetlenségi politikusok titkosrendőri megfigyelése, adatok, információk bizonyítékok manipulációja), másrészt az anyagi juttatásokra irányuló ígéretek, illetve ha az ügyész megváltoztathatja a javasolt büntetést… mindezek csak a hamis reményt tápláló mézesmadzagok. – Ön nem hisz ezekben, ugyebár? – A Spanyolországgal való kapcsolatok megerősítéseket igényelnek. Nem hihetünk nekik. – A büntetés a megegyezés lehetőségét ugyebár még inkább távolítaná? – Megegyezésre akarunk jutni, mivel felnőtt emberek vagyunk, de ha ők továbbra is így folytatják, ahogy eddig… – A függetlenség 47 százalékos jelenlegi támogatottságával elérték a felső határt? – Nem, nem értük el. Korántsem, még sok van a felső határig. – Fennáll-e a kockázata az

elégedetlenségnek a függetlenség új támogatói között, amennyiben a célt nem érik el viszonylag hamarosan? – Nem látok ilyen kockázatot. Nincs alternatíva, ezek az emberek rosszabb országban fognak élni, amennyiben lemondanak a függetlenség igényéről. Az emberek nagyon keményen dolgoznak a városokban, folyamatosan ötletes rendezvényekkel rukkolnak elő, és én mélyen hálás vagyok a munkáért, amelyet végeznek. – Sanchez, az új spanyol miniszterelnök – Nincsenek tervei – sem Katalónia, sem Spanyolország számára. Ugyanez mondható el róla a komoly témák vonatkozásában. – A Köztársasági Tanács egy újabb eszköz, ugye? – Ez egy régi kötelezettség, amelyet késleltettek a németországi történések. Nem lesz közintézmény. Mindazt, amit nem lehet elmondani és megtenni Katalóniában, megteszik és elmondják máshol a függetlenség érdekében. Első szakaszban a tanácsban parlamenti tagok lesznek. A második szakaszt a választott törvényhozók nagygyűlésén pontosítjuk és ismertetjük, december 8-án Belgiumban. – Kikből áll majd az állandó testület? – A testület száztagú lesz, és akkor kezdi el működését, amikor egymillió állampolgár támogatását megszerezte. A fórum negyede a törvényhozás tagjaiból, másik negyede önkormányzati képviselőkből, a harmadik negyed társadalmi szervezetek képviselőiből, a fennmaradó rész pedig a világ különböző tájairól származó állampolgárokból áll majd. – Nem kell katalánoknak lenniük? – Nem, a világ bármilyen részéből származhatnak; nagyon sok ember jelezte már, hogy érdekli a folyamat, az, ahogyan a mi új demokratikus modellünknek érvényt szereznénk, és mi ezt a folyamatot alulról felfele építkezőnek képzeljük el… – Önkormányzati választások. Hogyan nyerik meg Barcelonát? – Ha egységesen kiállunk, van még időnk erre. – Az ERC (Esquerra Republicana, a katalán republikánus baloldal) Ernest Maragallt jelöli; a PDeCAT (Katalán Európai Demokratikus Párt), NeusMunte-t. A jelöltek nevét már nyilvánosságra hozták. – Ez igaz, de egyetlen listánk kell legyen, és ez lehetséges. Amennyiben egységesek vagyunk, győzhetünk. A szerző a Berria baszk napilap szerkesztője Az interjú megjelenik a kisebbségi és regionális nyelvek napilapjai európai szövetségének (Midas – European Association of Daily Newspapers in Minority and Regional Languages) valamennyi lapjában

fr089mar

MARTXELO OTAMENDI


f

รšj Szรณ (Hungarieraz, Eslovakian)


Kisállatok Nagyáruháza www.premiumdog.sk

DP180758

2018. november 6., kedd y Ára 0,55 € y előfizetőknek 0,53 €

Interjú a katalánok volt elnökével Carles Puigdemont a katalán forradalomról és függetlenségi tervekről

2. oldal

Néptánc-antológia 2018, Komárom Legjobb hazai magyar szólistáink és együtteseink

Színfolk, 13–16. oldal

A NAP MONDATA

Nem én leszek a hibás érte. Donald Trump amerikai elnök, aki szerint a mai félidős választásokon a republikánusok elveszíthetik képviselőházi többségüket

IDŐJÁRÁS Jobbára napos idő, helyenként köd várható. A nappali csúcshőmérséklet 13 és 19 fok között alakul.

ÚJ SZÓ-ELŐFIZETÉS megrendeles@petitpress.sk 02/323 77 777

71. évfolyam y 254. szám y www.ujszo.com


KÖZÉLET

2

2018. november 6. www.ujszo.com

„Biztosan politikai per lesz” Carles Puigdemont: A katalán forradalmat összeegyeztethetővé tettük a modernitással MARTXELO OTAMENDI

A bírósági tárgyalásra befolyással lehet a politikai helyzet? Biztosan politikai per lesz. Mindenki ebből indul ki. Néhányan rács mögött vannak, mások száműzetésbe menekültek, nehéz lesz a koordinálás.

Carles Puigdemont katalán újságíró, politikus. Katalónia 130. elnöke, akit a spanyol kormány visszahívott pozíciójából. Jelenleg Belgiumban tartózkodik. Ma az Európai Kisebbségi és Regionális Nyelveken Megjelenő Napilapok Egyesületéhez (MIDAS) tartozó lapok többsége egyszerre jelenteti meg a Puigdemonttal készült interjút.

Az állam arra fogja használni a pert, hogy megtörje az egységet? Egyértelműen ez a célja. Ha véget ér a per, számít arra, hogy enyhébb büntetést kap? Valóban létezik olyan stratégia, amely elhiteti az emberekkel, hogy az enyhébb büntetés ajándék. Résen kell lenni. A felmentő ítéleten kívül semmi mást nem fogadunk el. Megpróbálják elhúzni az orrunk előtt a mézesmadzagot. Egyesek a lázadás vádjának örültek egy éve, ma pedig tagadják, hogy létezett lázadás.

Egy év eltelt a katalán népszavazás óta. Hogyan látja a dolgokat egy év távlatából? Még semminek nincs vége, a történelem nem állt meg, mi pedig részei vagyunk, még túl korai bármilyen történelmi értékelést végezni. Ön azonban köteles értékelni a helyzetet… Természetesen. Követtünk el hibákat, máskor helyesen cselekedtünk, és sokat tanultunk az elmúlt egy évben. Október 1. (a katalán függetlenségi népszavazás) és október 27. (a katalán parlament kikiáltotta a függetlenséget) két kulcsfontosságú dátum, mindkettő hatályban marad és összeköt bennünket. Olyan folyamatot indítottunk el, amelynek nem volt előzménye. De súlyos kétségek is felmerültek. Így van, de azért volt így, mert korábban ezt senki sem lépte meg, nem volt előzménye, nem tudtunk mindent előre látni. Idővel a kétségek egy részéről kiderült, hogy alaptalanok voltak. Mit tanultak belőle? Azt, hogy Spanyolország megtéveszt, félrevezet. Milyen értelemben? A spanyol kormány nem reagált felelősségteljesen a katalán válságra, és nem vette komolyan, nem cselekedett demokratikusan. Azt gondoltuk, hogy az állam sokkal demokratikusabban fog viselkedni, mivel a spanyol alkotmány hatályos, és Spanyolország az európai közösség tagja. Azt tapasztaltuk, hogy olyanok is hatalmon vannak, akik az alkotmányos válságot erővel akarják megoldani. Legközelebb tudni fogjuk, hogy nem szabad hinni a spanyol vezetőknek. A megoldást nemzetközi közvetítőkkel lehet elérni. Mit csináltak jól? Sok mindent, a jó dolgok messze felülmúlják a rosszakat. Ma Katalónia politikai tényező, politikai szereplő, és folyamatosan napirenden van Európában, az egész világ ismeri. Ez korábban nem volt jellemző. A katalán forradalmat összeegyeztethetővé tettük a modernitással. A társadalom megszervezéséről folyó vitában a modellünk eredeti, innovatív, horizontális és nem gyökerezik a huszadik századi nacionalizmusban. Hogyan nyerték meg az embereket? Az egész folyamat az emberekre épült. Ezrek és ezrek belső igénye volt a függetlenség. 2010 nyarán je-

Milyen mézesmadzagra gondol? Például nyilatkozatokra, legutóbb három spanyol miniszter tett egy nyilatkozatot, rengeteg pénzt ígértek, hogy az ügyész módosítani fogja a büntetést stb. Mind hamis remények. Carles Puigdemont, a katalán kormány volt elnöke

lentkezett tömegesen, amikor a spanyol alkotmánybíróság átértékelte a katalán autonómiastatútumot. Sokan ekkor mondták azt, hogy elég volt. Példát mutattak más, állam nélküli nemzeteknek is? Igen, mert mi békésen akarjuk elérni a célunkat, és ez új dolog. Továbbá mi megújítjuk az önrendelkezéshez való jogot, ami nem csak a dekolonizáció esetén lehetséges. Melyik intézménynek kell ezt elfogadnia? Az Egyesült Nemzetek Szervezetének megszövegezése alkalmas erre. Az Emberi Jogi Tanácsban kellene tárgyalni az új értelmezésről, különös tekintettel azokra az országokra, amelyek békésen akarnak végigmenni az úton. Nem lesz könnyebb… Ezért javasoljuk azt, hogy néhány kritériumot meg kell változtatni. Ha gerilla vagy, és ezrek halálát okoztad, akkor nemzetközi jóváhagyással tárgyalhatsz. Ha egy békés ország vagy, és még sokan is vagytok, akkor figyelmen kívül hagynak. A tavalyi események után elhagyta Spanyolországot. Mi alapján választott úti célt? Éjjel mentem kocsival Brüsszelbe. Nem illegálisan távoztunk, mert akkor még nem kaptuk meg az idézést. Belgiumból Dániába mentem, és a távozásom előtti napon jelentette be a legfelsőbb bíróság, hogy európai elfogatóparancsot ad ki, de végül mégsem tette. Volt egy listánk azokról az országokról, ahol biztonságban lehetünk. Finnország is rajta volt, vagyis nem számított veszélyes országnak. Amikor Finnországban tartózkodtam, akkor értesültem arról, hogy európai elfogatóparancsot készülnek kiadni ellenem, ezért nem repültem vissza Brüsszelbe. Úgy véltük, ha kocsival megyünk, az diszkrétebb lesz.

Ez lehetővé tette volna, hogy a belga igazságszolgáltatásnak adjuk át magunkat, nem akartunk még egy államot bevonni az ügybe. Franciaországba is be mer lépni? Inkább nem teszem. Franciaország és Spanyolország között létezik egy speciális egyezmény, és nem szeretnék kockázatot vállalni. Tehát nem bízik az európai diplomáciában. Nem, mivel nem avatkoztak be akkor, amikor kellett volna. De az eltelt egy évben az európai országok nem csak a spanyol nézőpont alapján alkottak véleményt Katalóniáról. Ha azt akarjuk, hogy elismerjenek, tudniuk kell, hogy mi történt, és most ebben a szakaszban vagyunk. A két nagy katalán függetlenségpárti család között óriási nézeteltérés van. Milyen tapasztalata van ezzel? Katalóniában megtalálható ez a szektariánus gén. Megteszek mindent azért, hogy a függetlenségpárti családok megegyezzenek. Ezt ebben az interjúban is kijelentem – nem fogok senkit hibáztatni. De a megosztottság egyre inkább jelen van. Megértőnek kell lennünk a pártokkal és az egyénekkel szemben, mert nagyon bonyolult helyzet az övék: a pártok vezetői rács mögött vagy száműzetésben vannak, ez nehézségekhez és hibákhoz vezet. Milyen hibákhoz? Ilyen viszályok közepette az egység föladása gyengeséghez vezet. Nagyon óvatosnak kell lennünk, amíg nem tudjuk, mi az ítélet, milyen büntetést rónak ki ránk. Az utcán egység van, az emberek tőlünk is ezt követelik meg. Annak, aki megtöri az egységet, vállalnia kell a tettéért a felelősséget.

(Martxelo Otamendi felvétele)

A spanyol állam a mai napig azon igyekszik, hogy önök Katalóniában elveszítsék a parlamenti többséget, ugye? Így van. Ezzel a céllal hirdették meg a tavaly december 21-ei választásokat. Csakhogy a terv visszafelé sült el: folyamatosan nyomást gyakoroltunk, és nagyon kedvezőtlen helyzetben 100 000-rel több szavazatot szereztünk, ami komoly siker. A támogatottság arányát nem tudták növelni; az október 1-jei események ellenére is 47,5%-on folytatják. És jött a börtön, a száműzetés… Mindegy, honnan nézzük, a december 21-ei eredmény tényleg nagyon jó lett.

Nem hisz nekik? A spanyolországi kapcsolatok hiteltelenek. Nem hihetünk nekik. A függetlenség jelenlegi, 47%-os támogatottsága már a felső határ? Szó sincs róla. Még lehet növelni. Nem tart attól, hogy a függetlenség új támogatói elégedetlenek lesznek, ha nem sikerül gyorsan elérni a kitűzött célokat? Nem, ugyanis nincs más alternatíva. Ha föladják a függetlenség eszméjét, rosszabb országban fognak élni. Az emberek keményen dolgoznak a városokban, ötletes rendezvényeket szerveznek. Nagyon hálás vagyok a munkájukért. Mi a helyzet Pedro Sanchezzel, a spanyol miniszterelnökkel? Nincs sem Katalóniára, sem Spanyolországra vonatkozó terve.

Katalán függetlenség 2017. október elsejére a Spanyolország részét képező autonóm Katalónia kormánya népszavazást írt ki a tartomány függetlenségéről. Az 5,3 milló szavazásra jogosult polgárból 2,3 millió vett részt a népszavazáson (43%), és további 770 ezerre becsülik a rendkívüli körülmények miatt távolmaradók számát. A leadott szavazatok közül hatvanhatezer volt érvénytelen (2,9%). Az igenek nyertek, több mint kétmillió ember a függetlenségre szavazott (92%). A központi kormány világossá tette, hogy nem tűri el a függetlenség kikiáltását, és letartóztatásokat, valamint Katalónia autonómiájának felfüggesztését helyezte kilátásba arra az esetre, ha a katalán törvényhozás vagy a katalán elnök – akkor Carles Puigdemont – mégis deklarálná a régió függetlenségét. Végül október 10-én Puigdemont beszédet mondott a parlamentben, amelynek során kimondta: a régió kivívta a függetlenséghez való jogot, de a függetlenségi nyilatkozat felfüggesztését javasolta, hogy a helyzetre megegyezéses megoldást lehessen találni. A katalán és a spanyol kormány álláspontja azonban nem közeledett egymáshoz. Végül október 27én a katalán parlament 72 igen, 10 nem, 2 tartózkodás mellett kikiáltotta Katalónia függetlenségét. A döntést Spanyolország nem ismerte el, és felfüggesztette a tartomány autonómiáját. Puigdemont külföldre menekült, azóta sem tért vissza, a spanyol hatóságok több katalán vezetőt letartóztattak, akikre a napokban a spanyol államügyész 16–25 év börtönbüntetést kért. Az interjút még az ügyész bejelentése előtt Martxelo Otamendi, a baszk Berria napilap főszerkesztője készítette a volt katalán elnökkel.


f

VASABLADET (Suedieraz, Finlandian)


TISDAG

6 november 2018

Nummer 257 Årgång 162

Lösnummer 3 € www.vasabladet.fi

Ny snuskvot upprör –˜ɟ förslaget kritiseras

En arbetsgrupp föreslår ny gräns för införsel av snus. Kvoten är så snålt tilltagen att rikssvenska turister kan åka fast för smuggling.

I dag får man ta in ett kilo snus till Finland för eget bruk. Social- och hälsovårdsministeriet föreslår att gränsen ska sänkas till hundra gram vilket motsvarar två dosor lössnus. Tullen säger att det här skulle öka smugglingen.

Rederibranschen är skeptisk då svenskar på bilsemester riskerar att fastna i tullen. SFP:s AnnaMaja Henriksson föreslår åtgärder för att ändra attityden hos unga. – Förslaget verkar inte helt genomtänkt. Sidan 3

SFP och SDP bevakar svenskan hårdast På basis av bland annat vilket inflytande de svenska organisationerna har i partierna och folktingsrepresentation kan man säga att Svenska folkpartiet och Socialdemokraterna är bäst på svensk intressebevakning. Över 80 procent av de svenskspråkiga väljarna förlitar sig på dessa två partier. Sidan 10

FOTO: SOFIA NYGÅRD

Vasabudgeten vidare nästan oförändrad VASA. Två tjänster till för specialdagvården i stället för en. Det är egentligen den enda ändringen Vasastyrelsen gör i stadsdirektörens budgetförslag. Den 12 november tar fullmäktige itu med budgeten – och skatten. Sidan 2

”Jag är en envis person som alltid försöker prata svenska där det är möjligt.” ANNA-LENA KRONQVIST som får medalj av Folktinget

Sidan 12

Elever berättar om svenskan

VAKTAR SPRÅKET. Oravaisbon Ruben Anderson, 85 år, blir upprörd varje gång han hör eller ser ett språkfel. För i längden är det rent av farligt. Svenskan riskerar att utarmas, säger han. Sidan 11 EFFEKTIVA TAKRENOVERINGAR FRÅN OSS ÅRET RUNT PÅ ENDAST ETT PAR DAGAR!

Wasa CarWash – mycket mer än bara biltvätt och polering Service-erbjudande! Olja+filter+arbete I erbjudandet ingår kontroll av batteri, däck, vätskor, bromsar och generatorrem.

95€

VÄLKOMMEN PÅ FARSDAGSBUFFÉ SÖNDAG 11.11 KL. 12–15

Till FAR som nästan har allt PRESENTKORT FRÅN FYSIOSTEP: 1. FYSIOTERAPI - hållningsregim/FT-undersökning egna skräddarsydda övningar/behandling/massage 2. LYMPHA TOUCH - Fascia och lymfabehandling vid t.ex. smärttillstånd, svullnad, ärrbildning, strama muskler och bindväv

2. JUMPPAGRUPPER - Fysiokimppa och Gubbjumppa

Erbjudandet gäller max 4 liter olja.

JONATHAN 044 334 6656 RAINER 044 341 6500 WWW.KATTOPISTE.FI

KORSHOLM. I dag besöker elever från Korsholms gymnasium Suomussalmi för att berätta om finlandssvenskhetens historia, sjunga modersmålets sång och ta död på onödiga fördomar. Sidan 5

Öppet: Vard. 9–17 lö 12–16 Mejerigatan 2–4, 65100 Vasa Avoinna: Arkisin 9-17 La 12-16 www.wasacarwash.fi info@wasacarwash.fi Tfn 044 982 4116

Kärleksstigen 3, 65170 Vasa 06 2413 0018 waskia@scandichotels.com

Hartmansgränd 4 65100 Vasa 0505632536

Välkomna! www.fysiostep.com fysiot@saunalahti.fi


18 NYHETER

TISDAG 6 NOVEMBER 2018 VASABLADET

expresidenten Carles Puigdemont ˜ɟvilleDenintekatalanske blanda in Finland i Kataloniens konflikt med Spanien. Därför valde han att lämna landet innan domstolen utfärdade en arresteringsorder.

Puigdemont kämpar för Katalonien Carles Puigdemont, 57, började jobba som journalist, blev därefter borgmästare i Girona och så småningom tog han säte i Generalitat, regeringsbyggnaden i Kataloniens huvudstad Barcelona. Nu, under ett mindre mediatryck än på länge, har han sitt högkvarter i “Republikens hus” i den lugna belgiska staden Waterloo. Varken media eller polis syns utanför huset. Dörren öppnas av en katalansk polis, Mosso, som ansvarar för säkerheten. Jag välkomnas av den vitskäggige Josep Maria Matamala, som har varit Carles Puigdemonts ständiga sällskap sedan han kom till Belgien. De medlemmar av Mossos som har åtagit sig att åka till Belgien för att skydda Puigdemont arbetar frivilligt och är där på sin lediga tid. Väggarna i vardagsrummet i nedre våningen är beklädda med planscher och bilder från den katalanska självständighetsprocessen. På bordet finns ett antal böcker, bland annat ”Nosotros los vascos”, en historisk atlas från Baskien. På en låg hylla ligger två elgitarrer som skvallrar om en av Puigdemonts passioner. Han går mycket sällan ut, han har alltid varit en hemkär typ. Han har tre medarbetare som arbetar med honom och alla som bor i huset delar på hushållssysslorna. Puigdemont gillar att laga mat över alla andra sysslor. Det är samtidigt den enda stunden av dagen han kan koppla av. Ett år har gått. Hur ser du på händelserna i Katalonien med ett års perspektiv? – Ingenting är ännu förbi, vi befinner oss mitt i en pågående historia och det är för tidigt att göra en historisk utvärdering. Men om du tvingas bedöma situationen? – Vi har gjort misstag, vi har gjort saker rätt och vi har mognat en hel del under det gångna året. 1 oktober 2017, då folkomröstningen om självständighet i Katalonien hölls och 27 oktober 2017 då en självständig katalansk republik utropades är två nyckeldatum. De förblir i kraft

”Om de överger hoppet om självständighet kommer de att leva i ett sämre land.”

och utgör en länk för oss. – Vi gick in i en sorts process som aldrig tidigare hade genomförts någonstans. Men det fanns mycket tvivel. – Ja, det fanns eftersom ingen hade gjort det tidigare och vi kunde inte förutse allting. En del av tvivlen kommer att skingras med tiden. Vad har ni lärt er? – Att Spanien inte är att lita på. Den spanska regeringen misslyckades i att agera ansvarsfullt i den katalanska krisen och att ta den på allvar. Det var ett odemokratiskt beteende. Vi trodde med tanke på den tid den spanska konstitutionen hade varit i kraft och den tid Spanien hade varit en del av Europa skulle ha skapat en mer demokratisk stat. – Vi insåg att det fortfarande finns personer i ledningen som vill lösa en konstitutionell kris med makt och auktoritära medel. Nästa gång vet vi att vi inte kan lita på spanska ledare. En lösning måste nås via internationell medling. Vad gjorde ni bra? – En massa. Mer än vad vi gjorde dåligt. I dag är Katalonien en politisk enhet, en politisk spelare som finns på den europeiska agendan och som är välkänd runt om i världen. Så var det inte tidigare. – Vi har också anpassat den katalanska revolutionen till en modern värld och i den fortsatta debatten kring hur samhället ska utformas är vår modell lokal, innovativ och mer horisontell. Den utgår inte från 1900-talets nationalism. Hur får ni medborgarna med? – Vår process har på många sätt varit medborgarnas. Tusen och åter tusen invånare har innerst inne funderat på självständighet. Det började sommaren 2010 efter den spanska konstitutionsdomstolens förkastande av en reform av autonomin. Många sade då till sig själva att ”nu får det räcka”. Har ni blivit en modell för andra statslösa nationer? – Ja det har vi, för vi vill göra det på ett fredligt sätt. Det är något nytt, liksom att vi förnyar konceptet för rätten till självbestämmande. Det kan inte endast gälla avkolonisering även om det har varit fallet historiskt sett. Vilken institution borde acceptera det? – Den formulering som FN har gjort räcker. FN:s råd för mänskliga rättigheter borde göra en ny tolk-

ning och de nationer som väljer en fredlig väg borde prioriteras. Det blir knappast lätt… – Nej, därför föreslår vi att kriterierna skulle förändras. En gerilla som är skyldig till tusentals människors död godkänns nu av det internationella samfundet att sätta sig ner vid ett förhandlingsbord, men ett fredligt land med många invånare ignoreras. När du åkte till Finland, väntade du dig då att Högsta domstolen i Spanien skulle utfärda arresteringsorder? – Innan jag åkte till Finland var jag i Danmark och HD meddelade att de skulle komma med en europeisk arresteringsorder, men det skedde inte. Vi hade listan över länder där vi kunde vara säkra. Och på den listan fanns Finland, eller landet fanns åtminstone inte på listan över de farligaste länderna. – Då jag var i Finland insåg jag att HD stod i beråd att utfärda en arresteringsorder och därför flög vi inte tillbaka till Bryssel. Vi ville ta bil för vi ansåg det mer diskret. Hur som helst gav det oss en möjlighet att överlämna oss till det belgiska rättsväsendet och försvara oss själva i Belgien. Vi ville inte att fler länder blev inblandade. Men ändå blev Tyskland inblandat. Var du rädd för att tyskarna skulle acceptera arresteringsordern? – Det kunde ha gått så, men jag är säker på att oberoende hur resolutionen hade sett ut så skulle det ha blivit ett juridiskt, inte politiskt, beslut. Kommer du att resa till Frankrike? – Nej. Det finns ett specialavtal mellan Frankrike och Spanien så det är bättre att inte ta den risken. Har du gett upp hoppet om europeisk diplomati? – Ja, det har jag, eftersom ingen intervention skedde då det fanns en chans och borde ha skett. Men under det senaste året har har de europeiska staterna fått ett nytt perspektiv på vad som hände i Katalonien. Inte bara vad Spanien har berättat. Om vi ska bli erkända så är kunskap det första Europa behöver. Nu är vi i ett skede då vi kan berätta vad som har hänt. Det råder tydliga meningsskiljaktigheter mellan de två största blocken för självständighet. Hur har du märkt av det? – Katalonien är inte befriat från sekterism. Och jag har gjort allt i

min makt för att de båda grupperna ska nå samförstånd. Trots det vill jag framhålla att jag inte klandrar någondera parter. – Men om något så verkar ju meningsskiljaktigheterna mellan blocken ha ökat. Det är svåra tider, både för inblandade partier och politiker. Många partiledare är antingen fängslade eller i exil. Det leder till praktiska problem och misstag. Vi måste vara förstående. Vilka misstag? – Att inte förbli enade i en konflikt som av allt att döma lär fortsätta leder till svaghet. Om vi vill förbli enade måste vi vara försiktiga, åtminstone tills vi vet vilka straff de katalaner som står åtalade döms till. – Bland folket (i Katalonien) finns enighet och de kräver också att vi (politiker) är enade. Den som än trotsar den enighet som råder måste själv stå för sina handlingar. Men, den spanska statens strate-

giska målsättning både är och har varit att ni ska tappa er majoritet i parlamentet, inte sant? – Precis, det var därför de kallade till val den 21 december. Men deras beräkningar slog fel. Främst för att vi lyckades hålla uppe pressen i ett trängt läge och fick ihop ytterligare 100 000 röster. Men procentuellt ökade ert stöd inte, trots händelserna den 1 oktober – ledare fängslande och i exil – är ert stöd fortfarande 47,5 procent. – Valresultatet från den 21 december är i sanning bra. Hur man än ser på dem. Är det det rådande politiska läget som avgör hur rättegången utfaller? – Det kommer att bli en politisk rättegång och alla kommer att arbeta utgående från det antagandet. Men det är svårt att koordinera sig då en del är i exil och andra bakom lås och bom. Tror du att spanska staten utnytt-


NYHETER 19

VASABLADET TISDAG 6 NOVEMBER 2018

Kataloinens expresident Carles Puigdemont har inte gett upp kampen för sitt Katalonien. FOTO: BERRIA

jar rättegången för att splittra er? – Absolut, det har varit deras målsättning. Tror du att åklagaren reducerar sina straffyrkanden då rättegångarna är över? – Det finns strategier som går ut på att få folk att tro att ett lindrigt straff är en gåva. Vi måste vara försiktiga. Vi kommer inte att godkänna något annat än frikännanden. Det kommer att läggas ut många lockbeten, men vi får inte nappa på dem. Vi måste vara försiktiga. Kommer de som för bara ett år sedan applåderade upproret påstå att inget uppror ägde rum? Vad för sorts lockbeten? – Till exempel de uttalanden tre spanska ministrar kommit med. Katalonien-operationen, löften om stora summor pengar, antydningar om att åklagaren kommer att sänka straffen. Det är bara löften för att väcka falska förhoppningar. Du tror inte på dem?

– Förhållandet med Spanien saknar en (oberoende) part som bekräftar deras uttalanden. Utan det kan vi inte tro dem. En fällande dom skulle driva er längre ifrån en överenskommelse, eller hur? – Vi vill uppnå en överenskommelse eftersom vi är vuxna människor, men om de fortsätter som de har hittills ... Just nu ligger stödet för självständighet på 47 procent, har det nått sin övre gräns? – Nej, långt ifrån. Det finns fortfarande mycket vi kan göra. Finns det risk för att era nya anhängare tappar intresset om ni inte uppnår självständighet tillräckligt snabbt? – Nej det tror jag inte. Om de överger hoppet om självständighet kommer de att leva i ett sämre land. Ute i orterna jobbar folk hårt, de ordnar hela tiden påhittiga evenemang. Jag

är djupt tacksam för det arbete medborgarna utför. Den nye spanske premiärministern, Sanchez? – Han har inga planer för varken Spanien eller Katalonien. I de stora frågorna bidrar han inte med något nytt. Republiksrådet (Kataloniens exilregering) är ert nya verktyg, eller hur? – Det är resultatet av ett förpliktigande vi gjorde för länge sedan även om det fördröjdes av händelserna i Tyskland. Det kommer inte att bli en offentlig institution. – Det som varken kan sägas eller göras i Katalonien kommer att förverkligas utanför landets gränser i syfte att uppnå självständighet. Under det första skedet kommer det endast att bestå av parlamentsledamöter. Den 8 december håller alla folkvalda en storsamling i Belgien. Då informerar vi mer om det andra skedet.

Vem kommer att ingå i den permanenta formeringen? – Den kommer att skrida till verket då den erhållit löften om stöd av en miljon människor och den ska bestå av ett hundra medborgare. Parlamentsledamöter står för en fjärdedel, kommunala beslutsfattare för en fjärdedel och en fjärdedel ska representera samhällsorganisationer. De sista 25 utgörs av världsmedborgare. De sista 25 kan alltså vara ickekatalaner? – Ja, de kan komma från var som helst i världen. Många har uttryckt intresse för att involvera sig och främja vår nya demokratiska modell. Vi vill att demokratin ska fungera nerifrån upp. De kommande kommunalvalen, hur ska ni vinna i Barcelona? – Genom att stå enade. Det finns fortfarande tid. ERC har nominerat Ernest Maragall. PDeCAT har nominerat Neus

Munte, kandidatlistorna är redan klara. – Det är sant, vi måste ha en enda kandidatlista men det är fortfarande möjligt. Vi kan vinna om vi står enade.

Martxelo Otamendi

2 Intervjun med Carles Puigdemont gjordes av den baskiska tidningen Berrias chefredaktör Martxelo Otamendi i Bryssel på måndag i förra veckan. Den publicerades i Berria i onsdags och har efter det översatts till engelska och distribuerats via minoritetspressorganisationen Midas. Många europeiska minoritetsspråkstidningar, däribland ÖT och VBL, publicerar intervjun i dag. Översättningen från engelska till svenska har gjorts av HSS Media och KSF Media. 2 Efter att intervjun gjordes har åklagarsidan lämnat in straffyrkanden till landets högsta domstol. Åklagaren yrkar på 25 års fängelse för Carles Puigdemont.


f

Kurier Wilenski (Polonieraz, Lituanian)


Dzisiaj pochmurnie z przejaśnieniami. Bez większych opadów. Temperatura 10-14 st. ciepła. W nocy i nad ranem mgły.

www.kurierwilenski.lt GAZETA POLSKA NA LITWIE

WTOREK 6 LISTOPADA 2018 r. Nr. 210 (18481)

cena 0,40 EUR

Coraz więcej wiemy o Ponarach

Po dokładnym zbadaniu terenu przez międzynarodową ekipę okazało się, że miejsce mordów zajmowało nie 19 ha, jak wcześniej sądzono, ale ponad 70 ha. Fot. Marian Paluszkiewicz

W Ponarach została otwarta ekspozycja, która prezentuje wyniki najnowszych badań archeologicznych. – Przyjaciele muzeum wraz z Instytutem Historii Litwy i zagranicznymi archeologami wykonali ogromną pracę, która pozwoliła na ustalenie prawdziwych rozmiarów miejsca zbrodni i jej poszczególnych elementów – mówił w czasie uroczystości

Markas Zingeris, dyrektor Państwowego Muzeum Żydowskiego im. Gaona w Wilnie. Las ponarski to miejsce dokonania największej na Litwie zbrodni Holokaustu. W latach 1941-1944 oddział specjalny utworzony i kierowany przez niemieckie SS, złożony w przeważającej części z litewskich ochotników, przeprowadzał tu masowe mordy. str. 6

»

Šimonytė usunęła Ušacka- Zatrzymali włamywaczy na Polskie filmy na Europejskim Str.9 Forum Filmowym sa z wyścigu Str. 10 Str. 7 gorącym uczynku ISSN 1392−0405


4 WYWIAD

KURIER WILEŃSKI NWtorek, 6 listopada 2018 r.

Carles Puidgemont: “Dziś Katalonia jest podmiotem politycznym, graczem politycznym, jest na agendzie polityki europejskiej” Carles Puidgemont (ur. 29 grudnia 1962 r. w Amer, w Katalonii) zaczynał jako dziennikarz, został następnie burmistrzem Girony, a skończył w pałacu Generalitat rządu Katalonii.Teraz, nie tak oblegany przez prasę, jak wcześniej, ma swoją siedzibę w Domu Republiki, w spokojnym miasteczku Waterloo (Belgia). 31 października 2018 r. Na zewnątrz nie widać mediów ani policji. Drzwi otwiera oficer policji Rządu Katalonii Mossos d’Esquadra odpowiadający za bezpieczeństwo, a wita mnie białobrody Josep Maria Matamala, który towarzyszy Carlosowi Puidgemontowi przez cały czas, odkąd wyjechał on do Belgii. Wszyscy Mossos, którzy przybywają do Belgii, by go chronić, są wolontariuszami, którzy wykorzystują swoje urlopy. Goście są przyjmowani w dużym pokoju przy kuchni na parterze, zaś sypialnie są na piętrze. Ściany pokoju są udekorowane plakatami z obrazami z procesu dążenia do niepodległości Katalonii, a stół pokryto różnymi książkami: między nimi leży „Nosotros los vascos”, historyczny atlas Kraju Basków. Na dolnej półce można zobaczyć gryfy dwóch elektrycznych gitar, które są jedną z jego pasji. Rzadko wychodzi na zewnątrz, potrafi spędzić tygodnie bez opuszczania domu, ale od zawsze był typem domatora. Wszyscy dzielą się pracami domowymi, chociaż Puidgemont najbardziej lubi gotować – to zadanie jest też jedynym czasem w ciągu dnia, kiedy może się odprężyć. Ma trzech współpracowników. *** Dziś osiemnaście gazet członkowskich MIDAS w całej Europie publikuje ten wywiad w dwunastu językach.

Minął rok. Jak patrzy Pan na rzeczy z perspektywy roku? Nic się jeszcze nie skończyło, jesteśmy w środku trwającej historii i jest za wcześnie na wysnuwanie historycznych wniosków. Ale ma Pan obowiązek jakoś ocenić sytuację... Oczywiście. Popełniliśmy błędy, w innych momentach mieliśmy rację, bardzo też dojrzeliśmy w ciągu ostatniego roku. 1 października (dzień referendum o samostanowieniu Katalonii – przyp. red.) oraz 27 października (ogłoszenie niepodległości Republiki Katalonii) są dwiema kluczowymi datami, które pozostają w mocy i nas łączą. Rozpoczęliśmy proces, który nigdy i nigdzie wcześniej nie był podejmowany do tej chwili. Były jednak ogromne wątpliwości… Tak, były, ponieważ nikt wcześniej nic takiego nie robił i nie mogliśmy wszystkiego przewidzieć. Część z tych wątpliwości się z biegiem czasu rozwiewa. Czego się nauczyliście? Że Hiszpania oszukuje. W jakim sensie?

Rząd Hiszpanii nie potrafił działać odpowiedzialnie w kwestii katalońskiej i potraktować jej poważnie – działał niedemokratycznie. Myśleliśmy, że czas, odkąd działa Konstytucja Hiszpanii, odkąd Hiszpania jest w Unii Europejskiej, zmusi państwo do bardziej demokratycznego działania. Zobaczyliśmy jednak, że u władzy są osoby, które chcą konstytucyjne kryzysy rozwiązywać siłą i autorytaryzmem. Następnym razem będziemy wiedzieli, że hiszpańskim liderom nie można ufać. Rozwiązanie będzie musiało być osiągnięte poprzez międzynarodową mediację. A co zrobiliście dobrze? Dużo rzeczy – dobrych o wiele więcej, niż złych. Dziś Katalonia jest podmiotem politycznym, graczem politycznym, jest na agendzie polityki europejskiej. Jest dobrze znana na świecie. Tego wcześniej było. Co jeszcze? Uczyniliśmy rewolucję katalońską zgodną ze współczesnością, więc w toczącej się debacie o organizacji społeczeństwa nasz obecny model

Carles Puidgemont były przewodniczący Generalitat de Catalunya jest nasz własny, jest innowacyjny, bardziej naturalny, nie wywodzi się z tych dwudziestowiecznych nacjonalizmów. Jak angażujecie obywateli? Nasz proces niepodległościowy od początku należał do obywateli. Tysiące obywateli podejmowało rozważania nad niepodległością – w wielu przypadkach to się zaczęło latem 2010 roku po orzeczeniu Sądu Konstytucyjnego Hiszpanii, który odrzucił nową propozycję Statutu Katalonii. Wielu ludzi wówczas powiedziało: „dość”. Czy staliście się modelem dla innych narodów bez swoich państw? Tak, staliśmy się, ponieważ chcemy osiągnąć niepodległość pokojowo – to coś nowego. A poza tym, odnawiamy ideę samostanowienia narodów. To nie może dotyczyć wyłącznie byłych kolonii, chociaż historycznie tak właśnie było. Która instytucja będzie musiała to zatwierdzić? Formuła ustalona przez Narody Zjednoczone w tamtym czasie jest odpowiednia

i teraz, nie wymaga zmian. Odpowiedzialność za jej nową interpretację musiałaby zostać podjęta przez Radę Praw Człowieka, priorytetowo powinno się traktować te narody, które chcą podjąć proces niepodległościowy pokojowo. To nie będzie łatwe... Dlatego właśnie proponujemy zmianę kryteriów. Dzisiaj, jeśli jesteś zbrojnym separatystą, odpowiedzialnym za śmierć tysięcy ludzi, to masz międzynarodowe poparcie, żeby siadać do stołu i negocjować. A jeśli jesteś pokojowym krajem, nawet popieranym przez wielu ludzi, jesteś ignorowany. Kiedy Pan wyjechał? W niedzielę w nocy, samochodem do Brukseli, a nie, jak wiele razy mówiono, samochodem do Marsylii i wtedy samolotem. Nie wyjechałem nielegalnie, ponieważ wtedy jeszcze nie miałem wezwania na przesłuchanie. Kiedy Pan wybrał się do Finlandii, czy spodziewał się Pan, że Najwyższy Sąd Hiszpanii wyda nakaz aresztowania Pana? str. 5

»


WYWIAD 5

KURIER WILEŃSKI NWtorek, 6 listopada 2018 r. ze str. 4

» Carles Puidgemont: „Dziś Katalonia jest podmiotem politycznym, graczem politycznym, jest na agendzie polityki europejskiej”

Wcześniej byłem w Danii, a dzień przed moim wyjazdem Sąd Najwyższy ogłosił, że wyda za mną ENA (Europejski Nakaz Aresztowania), ale wtedy tego nie zrobił. Mieliśmy listę państw, w których powinniśmy być bezpieczni. Finlandia była na tej liście? Tak, była, a przynajmniej nie była na liście krajów niebezpiecznych. Kiedy byłem w Finlandii, dowiedziałem się z prasy, że Sąd Najwyższy zamierza wydać ENA, to dlatego do Brukseli nie lecieliśmy samolotem. Chcieliśmy jechać autem, bo sądziliśmy, że będzie to mniej rzucać się w oczy – a w każdym razie, pozwoli nam na poddanie się belgijskiemu wymiarowi sprawiedliwości i bronienie się w Belgii. Nie chcieliśmy wciągać innego państwa. Nie chcieliście mieszać w sprawę Finlandii, ale ostatecznie zamieszaliście Niemcy. Nie baliście się, że Niemcy zaakceptują wykonają ENA? Mogło tak się stać, ale jestem pewien, że niezależnie od wyniku, byłoby to orzeczenie wolnego sądu, a nie decyzja polityczna. A do Francji Pan pojedzie? Nie, nie pojadę. Jest specjalne porozumienie między Francją i Hiszpanią, lepiej nie ryzykować. Odpuścił Pan europejską dyplomację… Tak, odpuściliśmy, ponieważ oni nie zareagowali, kiedy trzeba było interweniować. Ale w ciągu minionego roku europejskie państwa uzyskały nowe spojrzenie na to, co się stało w Katalonii. Nie tylko to, co im mówi Hiszpania. Jeśli chcemy uzyskać uznanie innych państw, to one muszą przede wszystkim mieć wiedzę, my zaś przekazujemy wiedzę o tym, co się stało. Wyraźnie widać, że istnieją ogromne rozbieżności między dwoma głównymi obozami opowiadającymi się za niepodległą Katalonią. W jaki sposób Pan to odczuwa? Katalonia nie jest wolna od

podziałów. Uczyniłem wszystko, by doprowadzić do porozumienia między obozami niepodległościowymi. Podkreślam – nikogo nie będę winił. Ale to się pogłębia. Musieliśmy być wyrozumiali wobec partii i osób, ponieważ przeżywają bardzo trudne sytuacje. Partie mają liderów za kratami lub na wygnaniu, a to prowadzi do obiektywnych trudności, a także i do błędów. Jakich błędów? Porzucanie jedności w czasie konfliktu nas osłabia. Musimy być bardzo ostrożni, nim się dowiemy, jakie czekają nas kary lub wyroki (wobec Katalończyków postawionych przed sądem za dążenie do niepodległości – przyp.red.), jeśli mamy uniknąć podziałów między sobą. Na ulicach panuje jedność, ludzie oczekują jej też od nas. Ktokolwiek się wyłamie z jedności, będzie musiał przyjąć odpowiedzialność za to, co zrobił. Ale taktycznym celem państwa (Hiszpanii – przyp. red.) jest pozbawienie was większości parlamentarnej w Katalonii, prawda? Absolutnie. Ogłosili wybory 21 grudnia właśnie z tym celem. Ale się przeliczyli, ponieważ utrzymaliśmy presję w sytuacji bardzo dla nas nieprzychylnej, i otrzymaliśmy o 100 tys. głosów więcej. Ale procentowo nic nie ugraliście, nadal macie 47,5 proc., mimo wydarzeń 1 października – a potem więzienia i wygnania. Wyniki wyborów 21 grudnia 2017 roku są bardzo dobre, jakkolwiek je oceniać. Czy sąd nad Wami będzie zależał od sytuacji politycznej? Proces (oskarżenia o próbę odłączenia się od Hiszpanii – przyp. red.) będzie sądem politycznym. To będzie proces polityczny. I każdy będzie pracował z takim właśnie założeniem. Koordynowanie działań jest bardzo trudne, kiedy ludzie są wciąż na wygnaniu, a inni siedzą za kratami. Czy Hiszpania jest nasta-

wiona, by użyć tego procesu do rozbicia Waszej jedności? Absolutnie, taki jest cel. Oczekuje Pan, że prokurator ostatecznie zmniejszy karę, jakiej dla Was żąda? Jest takie założenie, żeby ludzie myśleli, że lekka kara to prezent. Trzeba na to uważać. Nie zaakceptujemy żadnego innego wyniku – tylko całkowite oczyszczenie z zarzutów. Będzie dużo przynęt, trzeba na nie uważać – nie można ufać przynętom. Ci sami ludzie, którzy rok temu cieszyli się, że postawiono nam zarzut buntu, teraz powiedzą, że buntu nie było? Jakie są przynęty? Widzieliśmy różne oświadczenia, ostatnio ze strony trzech hiszpańskich ministrów, o „operacji Katalonia”, obietnice dużych pieniędzy, rozważania, czy prokurator zmieni wymiar kary... Po prostu przynęty, żeby wzbudzić złudne nadzieje. Pan w to nie wierzy? Relacje z Hiszpanią wymagają weryfikacji. Nie możemy im ufać. Kara w procesie odsunęłaby możliwość porozumienia z Hiszpanią? Chcemy porozumienia, ponieważ jesteśmy dorosłymi ludźmi. Ale jeśli oni dalej się będą tak zachowywali... Czy obecne 47 procent poparcia dla niepodległości to maksimum możliwe do osiągnięcia? Na pewno nie, mamy wciąż dużo przed sobą. Czy dostrzega Pan ryzyko, że nowi zwolennicy niepodległości się prędko zawiodą, że celu nie udało się osiągnąć względnie szybko? Nie sądzę. Nie ma alternatywy. Jeśli porzucą niepodległość, będą żyli w gorszym kraju. Ludzie pracują bardzo ciężko w miasteczkach, ciągle organizują pomysłowe wydarzenia. Jestem bardzo wdzięczny za ciężką pracę, jaką wykonują nasi obywatele. Co z Sanchezem, nowym premierem Hiszpanii?

Nie ma pomysłów ani dla Katalonii, ani dla Hiszpanii. Tylko więcej tego samego, jeśli chodzi o poważne sprawy. Rada Republiki jest nowym narzędziem (katalońskiej niepodległości – przyp. red.), prawda? To zobowiązanie, które powzięliśmy dawno temu, zostało opóźnione przez wydarzenia w Niemczech. Nie będzie to instytucja publiczna, ale rzeczy, które nie będą mogły zostać zrobione i powiedziane w Katalonii, będą robione i mówione za granicą w celu osiągnięcia niepodległości. Na pierwszym etapie będzie się składała tylko z posłów parlamentu, a 8 grudnia będziemy prezentowali i omawiali drugi etap podczas dużego zgromadzenia wyłonionych w wyborach przedstawicieli, jakie odbędzie się w Belgii. Kto utworzy stałą strukturę Rady? Uruchomimy ją, kiedy osiągniemy milion zgłoszeń poparcia, będzie się składała ze stu obywateli. Jedna czwarta to będą posłowie parlamentu, przedstawiciele samorządu, organizacje społeczne, a ostatnie 25 osób to będą obywatele z całego świata. Nie muszą być Katalończykami? Mogą być z całego świata. Wielu ludzi wyraziło zainteresowanie poznaniem naszego procesu rozwijania nowego modelu demokracji, którego chcemy być przodownikami... Zbliżają się wybory samorządowe. Jak chcecie wygrać Barcelonę? Poprzez jedność. Mamy jeszcze trochę czasu. Kandydaci już zostali wyłonieni. ERC wystawi Ernesta Maragalla, PdeCAT – Neusa Munte. To prawda, ale musimy mieć jedną listę, i jest to możliwe. Jeśli pójdziemy razem, możemy wygrać. Rozmawiał Martxelo Otamenti, „Berria”


f

Allgemeine Deutsche Zeitung (Alemanez, Errumanian)


Deutsche Zeitung ALLGEMEINE

mit Heute

g n u t i e Z r e t Bana

für RUMÄNIEN

26. Jahrgang/Nr. 6479

1 Leu

Bukarest, Mittwoch, 7. November 2018

PSD-Chef diffamiert Johannis, das DFDR und die deutsche Minderheit DFDR-Abgeordneter fordert von Dragnea „Entschuldigung und Rücktritt“ Bukarest (ADZ) - Vor dem Hintergrund der #Teleormanleaks bzw. Enthüllungen über seine Verstrickungen in die dubiosen Geschäfte der Baufirma Tel Drum hat PSD-Chef Liviu Dragnea am Montag nicht nur Staatschef Klaus Johannis, sondern erstmals auch das Demokratische Forum der Deutschen in Rumänien (DFDR) sowie die deutsche Minderheit diffamiert. Der vorbestrafte 56-Jährige veranstaltete im Parlament ein Spektakel sondergleichen: In direkter Anspielung auf den Koffer voller Tel-Drum-Unterlagen, die zurzeit von der Enthüllungsplattform Rise Project ausgewertet

werden, trat Dragnea mit gleich zwei Koffern vor die Presse: Einer voller Krapfen (rum. „gogo{i“, was im übertragenen Sinne bekanntlich „Lügenmärchen“ bedeutet); der zweite mit „brisanten Unterlagen“ betreffend den Staatschef. Insgesamt packte Dragnea sechs „Dossiers“ aus dem Koffer, auf deren Deckblättern Johannis abgebildet war, und erläuterte den Reportern dabei genüsslich die angeblichen Missetaten des früheren Bürgermeisters von Hermannstadt und gegenwärtigen Staatsoberhauptes – darunter auch Rückerstattungen an „das Demokratische Forum der Deutschen Volksgruppe“. Mit dieser Wortwahl griff Drag-

nea erstmals persönlich die bisher von seinen Sprachrohren Liviu Pop und Darius Vâlcov geäußerten Diffamierungen gegen die politische Vertretung der deutschen Minderheit auf, die erst unlängst als „Nachfolgeorganisation einer Nazi-Gruppe“ beschimpft worden war. Der DFDR-Abgeordnete Ovidiu Gan] reagierte prompt und wies Dragneas Diffamierungen im Unterhaus „angeekelt“ zurück. Der PSD-Chef und Kammerpräsident sei aufgefordert, sich „bei der deutschen Minderheit und dem DFDR umgehend zu entschuldigen oder zurückzutreten“, sofern er „noch ein Fünkchen Ehre im Leibe“ habe, so Gan].

Vorstandssitzung: Die PSD schließt erste Parteirebellen aus Ausgeschlossener Ex-Verteidigungsminister: „Ein Kapitalfehler“ Bukarest (ADZ) - Der PSD-Vorstand hat am Montag mit breiter Mehrheit für den Parteiausschluss des bisherigen Generalsekretärs, Marian Neac{u, sowie des früheren Verteidigungsministers Adrian }u]uianu gestimmt. Beide hatten in den letzten Wochen scharfe Kritik am autokratischen Führungsstil ihres vorbestraften Parteichefs geübt. Vizepremier Paul St²nescu und weitere Dragneakritische Kabinettsmitglieder dürften derweil im Zuge der anstehenden Regierungsumbildung durch Amtsverlust abgestraft werden. Seinem bisherigen Generalsekretär warf Dragnea vor, heimlich mit der Opposition zum Sturz der

Regierung D²ncil² „komplottiert“ zu haben. Senator }u]uianu hätten die Kollegen indes dessen Bemerkung über die „Affen-Partei“ nicht verzeihen können, so Dragnea. Keiner der beiden sei jedoch auf sein Geheiß, sondern auf ausdrücklichen Wunsch der Kollegen hin ausgeschlossen worden, fügte der PSD-Chef hinzu. Der nach zwanzigjähriger Parteimitgliedschaft ausgeschlossene }u]uianu sprach gegenüber der Presse von einem „Kapitalfehler“ und einer „öffentlichen Hinrichtung“. Der Senator hob hervor, dass die PSD eindeutig „in die falsche Richtung“ steuert – die Probleme einer Partei anzusprechen

bedeute längst nicht, sich gegen sie auszusprechen. Das brachiale Vorgehen der PSD sorgte indes beim Koalitionspartner ALDE wegen der immer fragileren Mehrheit im Parlament, vor allem im Unterhaus, für Unruhe: Bei wichtigen Projekten komme es „oft auf eine einzige Stimme“ an – er und seine Kollegen seien daher nun ziemlich in Sorge, verlautete ALDE-Chef C²lin Popescu T²riceanu. Seine Sorge ist nicht unbegründet – }u]uianu und Neac{cu waren bisher Chefs lokaler PSD-Verbände gewesen, viele der von ihnen geförderten Parlamentarier könnten ihnen die Treue halten.

PSD-Chef Liviu Dragnea breitet den Inhalt seiner beiden Koffer genüsslich vor den Reportern aus – einschließlich seine angeblich brisanten Unterlagen betreffend Staatschef Klaus Johannis und das „Demokratische Forum der Deutschen Volksgruppe“. Foto: Agerpres

Verbindung Tel Drum – CSMChefin?

AHK warnt vor steigendem Mindestlohn

Bukarest (ADZ) - Die Journalisten von Rise Project haben am Montag in einer ersten Auswertung der ihnen zugespielten Unterlagen über das Bauunternehmen Tel Drum u. a. eine Verbindung zwischen der Chefin des Obersten Magistraturrats (CSM), Simona Marcu, und dem Unternehmen hergestellt. Im Jahr 2015 hatte das Unternehmen einen Scheck von 15.200 Lei (etwa 3400 Euro) an die Anwaltskanzlei von Gil Vasile, Marcus Ehemann, ausgestellt. Vasile erklärte für die Nachrichtenagentur Mediafax, Tel Drum sei ein Kunde wie jeder andere gewesen, die finanziellen Beziehungen mit dem Unternehmen seien vollständig gemeldet.

Bukarest (ADZ) - Ab 1. Dezember soll der Mindestlohn wieder erhöht werden. Da diese Maßnahme „unbedacht und ohne eine vorhergehende Wirkungsstudie“ getroffen werde, warnt die Deutsch-Rumänische Industrieund Handelskammer (AHK) davor, dass eine Erhöhung des Einkommens ohne eine gleichermaßen steigende Produktivität zur Inflation führen werde, was für deutsche Unternehmen bedeuten würde, Geschäftsmodelle umzudenken und sich teilweise aus Rumänien zurückzuziehen. Die AHK rät der rumänischen Regierung, „massiv und dringend“ in das berufliche und universitäre Bildungssystem sowie in die Infrastruktur zu investieren.

Die Arbeiten am Rohbau der Kathedrale der Erlösung des Volkes in Bukarest sind zu 95 Prozent beendet, aber laut Patriarchat stehe der Vollendung der größten orthodoxen Kirche des Landes noch ein langer Weg bevor. 75 Prozent der bisherigen Kosten in Höhe von 110 Millionen Euro stammen aus Steuergeldern und die restlichen 25 Prozent aus Spenden. Die Weihe des Altars und der Ikonostase ist für den 25. November geplant und die Kirchenweihe wird mit liturgischen und kulturellen Veranstaltungen zwischen dem 26. und 30. November fortgesetzt.

Abos für Dezember bis zum 20. November abschließen. Gespräch mit dem katalanischen Politiker im Exil Carles Puigdemont Seite 3 Immer noch keine Lösung für Arader Festung

www.adz.ro Redaktionsschluss: Vortag, 14 Uhr

Kurse

Seite 4

Folterer Vi{inescu stirbt mit 93 in Haft Bukarest (ADZ) - Der frühere Folterer zur Zeit des Kommunismus Alexandru Vi{inescu ist am Montag im Alter von 93 Jahren gestorben. Er war vor Kurzem aufgrund von Rippenbrüchen und Verletzungen der Milz operiert worden. Sein Zustand wurde nach internen Ermittlungen auf einen Sturz zurückgeführt, erste Annahmen hatten eine Gewalttat vorausgesetzt. Vi{inescu wurde 2015 wegen Verbrechen gegen die Menschlichkeit zu 20 Jahren Haft und einer Geldbuße von 300.000 Euro verurteilt. Er war von 1956 bis 1963 Kommandant im Gefängnis von Râmnicu S²rat gewesen.

6. November 2018

6. November 2018

4,0905 Lei

4,6640 Lei


INTERVIEW DER WOCHE

INTERVIEW DER WOCHE

ADZ / 7. November 2018

Seite 3

„Wenn wir Einigkeit zeigen, können wir gewinnen“ Gespräch mit dem katalanischen Politiker im Exil Carles Puigdemont Der katalanische Spitzenpolitiker Carles Puigdemont, geboren 1962 in Amer, lebt heute in Waterloo in Belgien. Als Abgeordneter des katalanischen Parlaments setzte er sich für die Unabhängigkeit Kataloniens von Spanien ein. Er wurde im Januar 2016 zum 130. Präsidenten der Generalitat de Catalunya, der katalanischen Autonomieregierung, gewählt. Nach dem Unabhängigkeitsreferendum in Katalonien 2017 wurden Puigdemont und die von ihm geführte Regierung 2017 auf Grundlage der spanischen Verfassung des Amtes enthoben und von der spanischen Justiz u. a. wegen des Tatbestandes der Rebellion angeklagt; er entzog sich der spanischen Justiz durch seine Ausreise ins Ausland. Puigdemont wurde daraufhin aufEin Jahr ist vergangen. Wie sehen Sie die Dinge im Rückblick? Noch ist nichts vorbei, wir sind mitten in einem geschichtlichen Prozess. Es ist zu früh für historische Einschätzungen. Aber Sie wägen die Lage ab. Natürlich. Wir haben Fehler gemacht, aber wir haben auch Dinge richtig gemacht und wir haben in den vergangenen 12 Monaten viel dazugelernt. Der 1. Oktober 2017 (Tag des Unabhängigkeitsreferendums in Katalonien; Anm. d. Red.) und der 27. Oktober 2017 (Proklamation der Unabhängigen Katalanischen Republik; Anm. d. Red.) sind zwei Schlüsselmomente, die weiter Gültigkeit haben und untrennbar miteinander verbunden bleiben. Wir haben einen Prozess in Gang gesetzt, der so bisher noch nirgends vollzogen worden ist. Aber es gab riesige Zweifel. Ja, weil es noch niemand zuvor gewagt hatte und wir nicht alles voraussagen konnten. Einige der Zweifel werden mit der Zeit geklärt werden. Was haben Sie gelernt? Dass Spanien uns hintergeht. In welcher Hinsicht? Die spanische Regierung hat es verabsäumt, in der Katalonien-Krise verantwortungsbewusst zu handeln und das Thema ernst zu nehmen. Sie hat undemokratisch gehandelt. Wir hatten angenommen, dass sich der Staat – angesichts des Zeitraums, in der die Verfassung in Kraft und der Jahre, in denen Spanien Teil der EU ist – demokratischer verhalten würde. Wir haben gesehen, dass immer noch Personen an der Macht sind, die Verfassungskrisen mit autoritären Mitteln und mit Gewalt lösen wollen. Beim nächsten Mal wissen wir, dass spanische Politiker unglaubwürdig sind. Die Lösung der Katalonien-Frage wird durch internationale Vermittlung gelöst werden müssen. Was haben Sie richtig gemacht? Vieles. Die positiven Dinge überwiegen die negativen bei Weitem. Katalonien ist heute eine politische Größe, ein politischer Player. Die Katalonien-Frage steht auf der europäischen Agen-

grund eines Europäischen Haftbefehls im März 2018 in Deutschland festgesetzt; im Juli entschied ein deutsches Gericht, dass er nicht wegen aller Anklagepunkte nach Spanien ausgeliefert werden könne; daraufhin wurde der Haftbefehl von Spaniens Justiz aufgehoben. Puigdemont hält sich seither in Belgien auf, von wo er als aktiver Führer der separatistischen Bemühungen agiert. Der Journalist Martxelo Otamendi, Leiter der baskischen Zeitung „Berria“, führte mit Puigdemont in Waterloo ein Interview, das von rund zwanzig Zeitungen, die Mitglieder der Europäischen Vereinigung der Tageszeitungen in Minderheiten- und Regionalsprachen (MIDAS) sind, innerhalb dieser Woche veröffentlicht wird.

da und ist weltweit sehr bekannt. Das war bisher nicht der Fall. Was noch? Wir haben die katalanische Revolution mit der Moderne kompatibel gemacht. Unser Modell ist jetzt heimatbezogen, innovativ, horizontaler. Es ist kein Kind des Nationalismus des vergangenen Jahrhunderts. Wie gewinnen Sie die Menschen für Ihre Sache? Der gesamte Unabhängigkeitsprozess gehört den Menschen. Tausende Bürger sind in sich gegangen, haben sich mit der Wahl für die Unabhängigkeit auseinandergesetzt. In vielen Fällen hat dieser Prozess im Sommer 2010 mit dem Urteil des spanischen Verfassungsgerichts begonnen, mit dem der neue Autonomiestatut abgelehnt wurde. Viele Menschen haben damals gesagt: Jetzt reicht es uns. Ist Katalonien ein Modell für andere Nationen ohne Staat geworden? Ja, weil wir unsere Unabhängigkeit friedvoll erreichen wollen. Das ist neu. Abgesehen davon sind wir deshalb ein Modell, weil wir dabei sind, das Konzept der Selbstbestimmung zu erneuern. Es kann nicht nur für Fälle der Dekolonisation gelten, auch wenn es historisch gesehen so war. Welche Institution muss das akzeptieren? Die Formulierung, die die Vereinten Nationen einst (zum Thema Selbstbestimmungsrecht der Völker; Anm. d. Red.) gemacht haben, ist geeignet und passt so wie sie ist. Die Verantwortung einer neuen Interpretation würde beim UN-Menschenrechtsrat liegen. Vorrang sollten jene Nationen haben, die den Weg zur Selbstbestimmung friedlich beschreiten wollen. Das wird es nicht einfacher machen. Deshalb schlagen wir andere Kriterien vor. Eine Guerilla, die für den Tod Tausender Menschen verantwortlich ist, wird mit internationaler Akzeptanz an den Verhandlungstisch gebeten. Ein friedliches Land hingegen, das zugleich bevölkerungsreich ist, wird ignoriert. Wann haben Sie Katalonien verlassen?

Am Tag des Referendums bin ich nachts mit dem Auto nach Brüssel aufgebrochen. Ich bin nicht, wie oft behauptet, mit dem Auto nach Marseille und von dort mit dem Flugzeug nach Brüssel geflogen. Wir haben Kataloniennichtillegalverlassen:Wir hatten noch keine Vorladung, um vor Gericht auszusagen. Haben Sie damit gerechnet, dass Spaniens Oberster Gerichtshof einen europäischen Haftbefehl ausstellt, als Sie nach Finnland gefahren sind? Bevor ich nach Finnland bin, war ich in Dänemark. Am Tag vor meiner Abreise hat das Oberste Gericht in Madrid einen europäischen Haftbefehl für mich angekündigt, diese Ankündigung aber nicht umgesetzt. Wir hatten eine Liste von Ländern, von denen wir wussten, dass wir (vor einer Auslieferung; Anm. d. Red.) sicher waren. Stand Finnland auf dieser Liste? Ja. Zumindest stand Finnland nicht auf der Liste der gefährlichen Staaten. Als ich dort war, habe ich über die Presse erfahren, dass das Oberste Gericht in Madrid dabei war, einen europäischen Haftbefehl auszustellen. Das war der Grund, warum wir nicht zurück nach Brüssel geflogen sind. Wir wollten die Reise mit dem Auto machen, weil wir dachten, das sei diskreter. Das hätte es uns ermöglicht, uns der belgischen Justiz zu stellen und uns dort zu verteidigen. Wir wollten nicht einen anderen Staat in die Angelegenheit mit hineinziehen. Letztlich wurde Deutschland involviert. Hatten Sie Angst, dass Deutschland dem europäischen Haftbefehl stattgeben würde? Das hätte passieren können. Ich bin mir aber sicher, dass das auf jeden Fall eine freie Entscheidung der Richter gewesen wäre und keine politische Entscheidung. Werden Sie nach Frankreich fahren? Nein. Zwischen Spanien und Frankreich gibt es ein spezielles Abkommen und es ist besser, das Risiko nicht einzugehen. Also zählen Sie nicht mehr auf die europäische Diplomatie?

zent bei Wahlen derzeit ihr oberstes Limit erreicht? Nein, bei Weitem nicht. Der Weg ist noch lang.

Carles Puigdemont in seiner Wohnung in Waterloo Foto: Martxelo Otamendi Nein, weil sie es versäumt hat einzugreifen, als sie es hätte tun müssen. Aber in den vergangenen zwölf Monaten haben europäische Staaten eine unterschiedliche Perspektive von dem gewonnen, was in Katalonien geschehen ist, und sehen nicht nur das, was Spanien ihnen erzählt. Wenn wir Anerkennung erreichen wollen, dann ist es das Wichtigste für europäische Staaten, Wissen zu sammeln, und wir sind in einer Phase, in der wir sagen können, was passiert ist. Unter den zwei größten Unabhängigkeitsbewegungen in Katalonien gibt es große Differenzen. Wie haben Sie das erlebt? Auch in Katalonien gibt es Sektierertum. Ich habe alles versucht, um eine Einigung zwischen den beiden Bewegungen zu erzielen. Ich sage es ausdrücklich hier in diesem Interview: Ich werde niemanden beschuldigen. Aber es passiert immer häufiger. Wir müssen verständnisvoll mit Parteien und den Menschen sein, denn sie durchleben sehr schwierige Momente. Parteiführer sitzen im Gefängnis und sind im Exil. Das führt zu objektiven Schwierigkeiten und auch zu Fehlern. Welche Fehler? Uneinigkeit führt in einem andauernden Konflikt zur Schwächung. Wir müssen sehr vorsichtig sein, bis wir wissen, wie die Strafen oder die Urteile für die Angeklagten (im derzeit laufenden Prozess am Obersten Gerichtshof in Madrid; Anm. d. Red.) ausfallen, wenn wir Spaltungen unter uns vermeiden wollen. Auf der Straße herrscht Einigkeit und die Menschen fordern sie von uns ein. Wer diese Einigkeit bricht, wird die Verantwortung dafür übernehmen müssen, was er oder sie getan hat. Aber das taktische Ziel des spanischen Staates war es sicherzustellen, dass die Unabhängigkeitsbewegung die parlamentarische Mehrheit verliert, oder? Ja, absolut. Die Wahlen für den 21. Dezember wurden aus diesem Grund einberufen. Aber das Kalkül des spanischen Staa-

tes ist nicht aufgegangen, im Gegenteil. Wir haben den Druck – in einer Lage, die sehr ungünstig für uns war –, ausgehalten und 100.000 Stimmen mehr erhalten. Aber Sie haben den Prozentsatz der Stimmen nicht steigern können, es waren weiterhin 47,5 Prozent, trotz der Geschehnisse vom 1. Oktober, und obwohl ihre Mitstreiter im Gefängnis und im Exil waren. Die Wahlergebnisse vom 21. Dezember sind sehr gut, egal wie man sie interpretiert. Wird der Gerichtsprozess von der politischen Lage maßgeblich beeinflusst? Der Prozess ist politisch. Jeder wird auf der Grundlage dieser Logik arbeiten. Die Koordinierung ist für uns nicht leicht, da einige Mitstreiter im Exil sind und andere hinter Gittern. Will der spanische Staat die Einigkeit der Unabhängigkeitsbewegung durch den Prozess brechen? Ja, absolut, das war sein Ziel. Glauben Sie, dass der Staatsanwalt nach dem Prozess für niedrige Strafen plädieren wird? Die Gesamtstrategie ist es, die Menschen im Glauben zu lassen, dass eine milde Strafe ein Geschenk sei. Man muss vorsichtig sein. Wir werden nichts anderes als einen Freispruch akzeptieren. Es wird viele Lockangebote geben, aber wir können denen nicht trauen. Werden jene, die noch vor einem Jahr die Anklage wegen Rebellion applaudiert haben, jetzt sagen, dass es keine Rebellion gegeben hat? Sie glauben dem spanischen Staat nicht? Die Beziehungen mit Spanien sind zu überprüfen. Wir können dem, was der Staat sagt, nicht glauben. EineVerurteilungvorGericht würdeeineEinigunginnoch weitere Ferne rücken, oder? Wir sind für eine Einigung, weil wir alle erwachsene Menschen sind, aber wenn die so weitermachen wie bisher... Hat die Unabhängigkeitsbewegung mit ihren 47,5 Pro-

Befürchten Sie, dass die Unzufriedenheit unter neuen Unterstützern der Unabhängigkeit steigt, sollte ein schneller Erfolg in der Sache ausbleiben? Nein. Es gibt keine Alternative. Sie werden in einem schlechteren Land leben, wenn sie das Streben nach Unabhängigkeit aufgeben. Viele Menschen arbeiten weiterhin hart an unserem Ziel, sie organisieren fortlaufend ideenreiche Veranstaltungen. Ich bin zutiefst dankbar für die Arbeit unserer Bürger. Was halten Sie von Pedro Sanchez, dem neuen spanischen Ministerpräsidenten? Er hat keine Pläne, weder für Katalonien, noch für Spanien. Bei den zentralen Fragen kommt er nur mit Altbekanntem. Der Rat der Republik ist das neue Instrument der Unabhängigkeitsbewegung, oder? Es ist ein Zusage, die vor langer Zeit gemacht wurde und durch meine U-Haft in Deutschland verzögert wurde. Der Rat wird keine öffentliche Institution sein und die Dinge, die in Katalonien nicht gesagt und getan werden können, werden außerhalb des Landes gemacht, um die Unabhängigkeit zu erreichen. In einer ersten Phase werden dem Rat nur Mitglieder des Parlaments angehören. Die zweite Phase werden wir am 8. Dezember bei einer breiten Versammlung gewählter Repräsentanten in Belgien vorstellen und genauer erklären. Aus wem wird der Rat der Republik bestehen? Sobald er die Unterstützung von einer Million Menschen hat, wird er aktiv. Der Rat wird aus 100 Bürgern bestehen. Mitglieder des Parlaments werden 25 Prozent ausmachen, weitere 25 Prozent werden von Vertretern der Städte und Gemeinden kommen, soziale Organisationen werden weitere 25 Prozent stellen und die restlichen 25 Prozent werden Bürger aus aller Welt sein. Es müssen keine Katalanen sein? Genau, es werden Menschen aus aller Welt sein. Viele Menschen haben ihr Interesse bekundet, unser neues demokratisches Modell, das von den einfachen Bürgern kommt, kennenzulernen, um es zu fördern. Wie kann die Unabhängigkeitsbewegung die Wahlen in Barcelona gewinnen? Indem sie zusammensteht. Wir haben noch Zeit. Die ERC-Partei setzt auf Ernest Maragall, die Partei PDeCAT auf Neus Munte. Die Kandidaten sind nominiert. Ja, aber wir brauchen eine Einheitsliste und das ist möglich. Wenn wir Einigkeit zeigen, können wir gewinnen.

Entrevistes a Puigdemont en mitjans internacionals  
Entrevistes a Puigdemont en mitjans internacionals  
Advertisement