Lelki erőközpont a Mecsekben – újra kinyit az Életrendezés Háza

Lelki erőközpont a Mecsek szívében

Hosszas felújítás után hamarosan újra megnyílik Püspökszentlászlón az Életrendezés Háza. Aki járt már a mecseki falucskában, tudja: innen akár pár nap után is feltöltődve távozik az ember. A hely egy 2003-ban elhunyt jezsuita, Vácz Jenő – ahogy ő mondta – „életének koronája”. De hogyan lett a kommunisták börtönét megjárt papból legendás lelkigyakorlat-adó, és kik viszik tovább az örökségét?

„Először 1996-ban jutottam el ebbe az eldugott kis mecseki falucskába. Ekkor merült fel bennem először a jezsuita hivatás gondolata, ezért felkerestem Kiss Ulrichot, aki akkor Pesten a Szent Ignác Kollégium rektora volt. Rövid beszélgetés után azt javasolta, végezzek el egy lelkigyakorlatot. Él egy idős jezsuita Pécs mellett, bizonyos Vácz Jenő, keressem meg. Azonnal fel is hívta Jenő bácsit, aki süketsége miatt olyan hangosan kiabált a telefonba, hogy minden szavát tisztán hallhattam. »Jöhet-e lelkigyakorlatra? Hát persze! Jöjjön! Mikor? Jöjjön most! Délután várjuk az állomáson« –idézi fel Koronkai Zoltán SJ, a provinciális sociusa, hogy hivatásának kezdetei miként kötődnek az Életrendezés Házához. – Ekkor hallottam először Jenő bácsi jellegzetes, élettel teli hangját. Gyors programváltozás, és délután már a pécsi vonaton ültem. A következő három nap meghatározó volt az életemben. Ekkor döntöttem el, hogy a papi hivatást választom – a jezsuitaságról akkor még nem tudtam dönteni, csak évekkel később. Ugyanakkor a Vácz Jenővel való találkozás is életem egyik legszebb ajándéka volt. Ledöbbentett az akkor 81 éves bácsi szellemi frissessége, lendülete, lelkesedése. Valami gyermeki jóság és rácsodálkozás áradt belőle.”

A rendszer ellensége Vácz Jenő atya 1914-ben született Keszegen, Nógrád megyében, negyedik fiúgyermekként. Gimnáziumi éveit először magánúton, majd Újpesten folytatta, de végül Kalocsán a jezsuita gimnáziumban érettségizett, miközben az internátusban lakott. Saját vallomása szerint a jezsuitáknál megtanult tanulni, az internátusban pedig a napirend szerinti életet sajátította el. Többszöri próbálkozás után, ötödszörre felvették az úgynevezett kisszemináriumba, majd 1933-ban belépett a jezsuiták közé. Tíz évvel később pappá szentelték, ezután Rómában tanult, 1948-ban pedig a szegedi kisszeminárium prefektusa lett. Itt érte őt is a szerzetesrendek feloszlatása. Ekkor új munkát kellett keresnie. Egy kiskunfélegyházi kisegítői állás után egy budafoki épületelemgyár munkása lett,

majd miután a kommunista államvédelem figyelmeztette, nehogy papként merjen tevékenykedni, elöljárói javaslatra kántorként folytatta tevékenységét. „Alig egy év múlva, amikor Egerben éppen misebort akartam venni, a nyílt utcáról elvitt az ÁVO – mint kémet és hazaárulót ítéltek tíz évre, azon az alapon, hogy én csakis kémszolgálatot vállalva jöhettem haza 1948-ban Rómából. Akkor ugyanis inkább kifelé igyekeztek az országból, ha én meg hazajöttem, akkor bizonyosan volt valami megbízatásom... 1956-ban szabadultam, kétezer politikaival együtt. De csak négy hónapig működhettem papként egy kis faluban, Szécsénkén. Visszavittek, és még hét hónapot voltam Vácott, míg rám került a sor, hogy újratárgyaljanak és egyesületi szabadsággal való visszaélés címén elítéljenek” – emlékezett vissza később.

1958-ban kis falvakban kántorkodott, majd Kispestre került, hogy onnan járhasson a kántorképzőbe. 1961-ben itt érte élete első házkutatása, néhány évvel később pedig Solymáron a második. A házkutatások során megtalálták nála a Dombi József jezsuita által tartott, és a rendszer által felforgatónak ítélt szemináriumok anyagát. Mivel őt is összeesküvőnek kiáltották ki, „bűnéért” három év börtönre ítélték, melyet le is töltött.

1968-ban került vissza Solymárra, innen ment nyugdíjba kántorként. Ekkor a verőcemarosi egyházi szociális otthonban elvállalta, hogy a nővérek lelkivezetője legyen. Emellett papként helyettesítést végzett Püspökszentlászlón egy szintén egyházi szociális nővérotthonban. A hely a szívéhez nőtt, így amikor 1982-ben az ott szolgáló Németh János jezsuita atya meghalt, a püspök kérdésére, ideiglenesen átvállalná-e a feladatait, ezt válaszolta: „Ideiglenesen nem, de véglegesen igen.”

Gyönyörű környezetben Már Németh János atya elkezdett itt lelkigyakorlatot adni. Ezt folytatta Vácz Jenő, és a hely félreeső lévén, ide nem terjedt ki a párt ellenőrzése, így a főként fiatalok által látogatott együttlétek a helyi arborétum egyik kis házában szépen kibontakozhattak. Az arborétum a falu végén álló, 1797-ben Esterházy László Pál pécsi püspök által nyaralónak építtetett, nemrég gyönyörűen felújított kastélyhoz tartozik – az épület arról is nevezetes, hogy 1955. július 17. november 1. között Mindszenty József hercegprímást itt tartották házi őrizetben.

Bár Jenő atya kezdetben alapvetően az otthonban lakó nővérek lelkésze volt, örömmel fogadta az elcsendesedésre vágyó lelkigyakorlatozók segítését is. Ezután évről-évre növekedett az ideérkezők száma, így egyre többet foglalkozott velük. A lelkigyakorlatos résztvevőket eleinte a falu kastélyának vendégszobáiban szállásol

AZ ÉLETRENDEZÉS HÁZA KORÁBBI ILLUSZTRIS LAKÓI „A Mecsekben, a Zengő lábánál, a pécsi püspöki kastélyban volt egy mesebeli világ szociális otthon címszóval, ahol körülbelül harminc egykori apáca élt együtt. Tizenkét szerzetesrendből voltak, ebből adódtak köztük olykor konfliktusok, mert ugye egy karmelita vagy egy iskolanővér két teljesen külön világ. Volt velük egy titkos jezsuita atya és egy ugyancsak jezsuita testvér, s én lettem a fűtő, a vécépucoló, a sofőr, a kertész, a karbantartó, egyszóval a mindenes. Csodálatos volt! Kaptam egy kis égre nyíló szobát, ablaka nem volt, télen olyannyira nem járt arra senki, hogy egyszer, amikor kopogtattak az ajtón és én kinyitottam, az őzek álltak ott, várták a sós kenyeret.” (Balog Zoltán református lelkész, később az emberi erőforrások minisztere)

„Négy napig lenn voltam, illetőleg fenn a Mecsekben, Püspökszentlászlón, az Életrendezés Házában. Gyönyörű táj, hegyek, Erdélyre emlékeztetett… Az élet úgy folyt: csöngettek reggelire, halálpontosnak illett lenni. Az öreg Jenő atya senkire szemrehányást nem tett. De úgy viselkedett, hogy abban benne volt az elvárás – szeretettel. Ő belépett némán, fejbólintással üdvözölt. Elmondta az asztali áldást velünk, aztán fürgén kiment, és behozta reggel, délben, este az első tálat. Az étkezés végén elsőnek szedte össze az edényt, és vitte ki. De mindezt olyan természetességgel, hogy sem az alázatosság gőgje nem volt benne, sem az, hogy ide nézzetek, így kell csinálni…” (Polcz Alaine pszichológus, író)

„Falakat láttam, tetőszerkezetet, de valami sokkal többet is. Valami nagy-nagy akarat, szép és lelkesítő közös szívdobbanás, mérhetetlen mennyiségű ima tartja össze ezeket a falakat, amelyek ma már többet jelentenek egy puszta lelkigyakorlatos háznál. Baráti kört, visszatérő ismerősöket, megújulást és újrakezdést jelentenek – sok száz ember számára.” (Süveges Gergő műsorvezető)

eletrendezes@jezsuita.hu www. eletrendezeshaza.hu telefon: (30) 338 5784 (hétfő-péntek 10-17)

ták el, majd erre a célra két faházat is felállítottak az épülethez tartozó arborétumban. Az évek során több száz lelkigyakorlatozó megfordult a házban, mely egyre szűkebbnek bizonyult. Ekkor Jenő atya elérkezettnek látta az időt, hogy elkezdje megvalósítani régi álmát, az Életrendezés Házának megalapítását. Tervét megosztotta korábbi lelkigyakorlatozóival, és az ő adományaiknak köszönhetően elindulhatott az építkezés. Vállalkozását a magyar jezsuita rendtartomány és külföldi alapítványok, szervezetek is támogatták. 1994-re került tető alá a ház első szárnya, majd a rákövetkező évben a 16 fő befogadására alkalmas, egyágyas szobácskákat magába foglaló lakószárny.

Az első szárny alagsorában 2000-ben készült el az ifjúsági szálláshely, 2002 pünkösdjén pedig közel ezer fő részvételével felszentelték a ház Szent Család kápolnáját. Jenő atya ezen az ünnepségen hirdette meg az Életrendezés Háza fejlesztésének következő ütemét, mely szerint a ház egy további nagy, 2-3 ágyas szobáival családok fogadására alkalmas épületszárnnyal bővül. Ezt az épületrészt 2004 nyarán vehették birtokukba lelkigyakorlatozók.

Vácz Jenő öröksége A ház az évek során már nem tudta minden tekintetben kiszolgálni a lelkigyakorlatozókat, így a renden belül elindított Csávossy-programnak köszönhetően az elmúlt hónapokban nagyobb felújításon esett át. Újabb szobák, belső terek, vizesblokkok jöttek létre, a környezetbarát és takarékosabb üzemeltetés érdekében épületgépészeti és energetikai fejlesztések valósultak meg. Új lendülettel, de a házra jellemző régi lelkülettel fogadják ismét a vendégeket, barátokat. Jelenleg lelkigyakorlatokat szerveznek leginkább jezsuiták vagy Szent Ignác-i képzésben résztvevő lelki kísérők vezetésével. De az épület helyet tud adni olyan csoportoknak, közösségeknek is, amelyek saját lelkigyakorlataikat kívánják elvégezni. Jelenleg a ház kapacitása személyesen kísért lelkigyakorlatoknál – amikor egy szobában egy ember kap helyet – 20 fő, de csoportok esetén akár 40 főt is képesek fogadni. Emellett bibliodráma- és pszichodráma-csoportokat is szívesen látnak, illetve egyéb kulturális eseményekre érkezőket is fogadnak. A felújítást követő első lelkigyakorlat Húsvétkor lesz, Vízi Elemér provinciális vezetésével.

A hely tehát jelenleg is továbbviszi azt az örökséget, amelyet Vácz Jenő hagyott hátra. Ahogy Piffkó László, a ház vezetője fogalmaz: „Jenő atya szellemisége a mai napig él. Az ő emléke miatt járnak vissza olyan sokan most is.” A mecseki csendbe visszatérők pedig gyakran barátként köszönthetik egymást. Ebből a körből alakult ki az Életrendezés Háza Baráti Egyesület, melyhez bárki csatlakozhat, aki szívügyének tekinti az intézmény működését és fenntartását.