A SÜN, AKIT MEG LEHETETT SIMOGATNI
Mihail Pljackovszkij meséje
A világon mindegyik sün szúrós. Ugye? Olyan hegyes tüskéik vannak, hogy hozzájuk sem lehet érni. Megsimogatni meg aztán végképp nem lehet őket. Ezért van az, hogy a sünöket nem szokták simogatni. De egy derék sünnel, Sündivel ez mégis megesett. Hogyan történt? Elmesélem. Egy szép napon Sündi az erdőben barangolt. Megpillantott egy fatönköt. A fatönkön Nyusszancs, a kisnyúl üldögélt, és egy tányérból tejbegrízt evett. De nem akárhogy ám! Kanállal! Amikor pedig mind megette, így szólt: – Köszönöm mama! Odament Nyusszancshoz Nyuszimama, megsimogatta a fejét, és megdicsérte: – Derék nyuszi vagy! És milyen jól nevelt! Sündi hirtelen nagyon elszomorodott. Őt még sohasem simogatták meg ilyen kedvesen. Úgy elszomorodott, hogy még a könnye is eleredt.
Meglátta Nyusszancs a síró Sündit, és megkérdezte: – Hát téged ki bántott? – Senki – felelte Sündi. – Akkor meg miért itatod az egereket? – Azért Nyusszancs, mert téged megsimogatott a mamád. – Miért, téged nem szokott megsimogatni a mamád? – Nem. Engem soha senki nem simogat meg. – Tudod, én szívesen megsimogatnálak, ha nem lennél olyan szúrós – szánta meg Nyuszimama Sündit. – Persze, hogy megsimogatna– szólt közbe a kisnyúl. – De, olyan könnyen megszúrhatná a kezét. – És ha nem lennék szúrós? – kérdezte hirtelen Sündi. – Hát, az persze mindjárt más – mondta Nyuszimama. – De az viszont lehetetlen! – Nem lehetetlen – rikkantott Sündi. És elkezdett forgolódni, hentergőzni a földön. Addig hentergőzött, amíg csak a tüskéi tele nem lettek hullott falevéllel. Egészen úgy festett, mint egy szép tarka golyó. Aztán ez a golyó oda gurult Nyuszimamához, s ő rögtön megértette, miről is van szó. Sündi pedig kidugta a levelek közül fekete orrocskáját, és azt mormogta: – Most már egyáltalán nem is vagyok szúrós. Ugye? Nyuszimama elmosolyodott, és megsimogatta Sündit. – Derék gyerek vagy! – mondta. –És milyen leleményes!
Fordította: Réz András
Vlagyimir Szutyejev rajzaival
Budapest Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó 1984