29
Brit fennhatóság (1918–1948) 1922 júliusában a Népszövetség NagyBritanniát bízta meg az akkor Palesztinának nevezett ország feletti mandátummal. Felismerve a zsidó nép Palesztinához fűződő történelmi kapcsolatát, felkérték Nagy-Britanniát, hogy segítse elő a zsidó nemzeti otthon létrehozását Palesztina – Eretz Israel (Izrael Földje) területén. Két hónappal később, 1922 szeptemberében a Népszövetség Tanácsa és Nagy-Britannia úgy határozott, hogy a zsidó nemzeti otthon létrehozását célzó intézkedések nem vonatkoznak a Jordán folyótól keletre fekvő, a mandátumterület háromnegyedét képező térségre, amelyen később a Jordán Hásimita Királyság jött létre. Bevándorlás A cionizmustól motivált és a brit külügyminiszter, Lord Balfour (1917) kifejezett szimpátiájával bátorított zsidó cionista törekvések nyomán több bevándorlási hullám érkezett Izrael földjére 1919 és 1939 között, és mindegyik más szempontból gazdagította a zsidó közösség fejlődését. Az 1919 és 1923 között főleg Oroszországból jött mintegy 35 ezer bevándorló erősen befolyásolta a közösség jellegét és szervezetét az azt követő években. Ők voltak az úttörők, akik lefektették az átfogó szociális és gazdasági infrastruktúra alapjait,
Sir Herbert Samuel, Palesztina első brit főbiztosa