BETLEHEMES A SZAMÁRHEGYEN KISS ZSUZSA
1993-ban, advent idején Szentendre legendás kultúrkocsmája, a Dalmát Pince pultjánál Szepes Gizi, a pince háziasszonya és Schramkó Péter arról beszélgettek, hogy jó lenne közösen is megünnepelni a karácsonyt a Dalmátban. Péter pannonhalmi diákéveinek betlehemezéseire emlékezve jött az ötlet, hogy a törzsvendégek részvételével betlehemes játékot rendezzünk a Rab Ráby téren. Péter összegyűjtött jónéhány népi betlehemes szövegváltozatot, elkészítette azt a két-három helyi verziót, amelyek a következő évek előadásainak alapjául szolgáltak. Ezekben a szövegekben a népi humor és a költészet olyan összehasonlíthatatlan bájjal ízesült, hogy sok vidám percet szerzett a szereplőknek már a próbák közben is. A színjátszó társulat a törzsvendégek közül verbuválódott, a népes társaságban minden szerep megtalálta a megszemélyesítőjét. Péter nagy türelemmel és pedagógiai érzékkel igazgatta az alkalmi társulatot. Zajlottak a próbák késő éjszakáig, igen jó hangulatban. Hogy ki ne maradjak a dologból, a következő évben kértem egy kicsi szerepet… Kaptam is: a rendkívül sokértelmű „Páter noszter, apád suszter!” felkiáltással egy papot személyesítettem meg mély átéléssel – és, ami a lényeg, szereplőként vettem részt attól kezdve a próbákon. December 23-án sötétedés után a társulat kivonult a gyéren megvilágított Rab Ráby térre, ahol a régi kút körül már gyülekezett a meglepően nagyszámú nézősereg. Igen megható volt, hogy karácsony előtt egy nappal ennyi ember eljött megnézni a játékunkat. De eljöttek, évről évre egyre többen, családok kis gyerekekkel, fiatalok és idősebbek, szamárhegyiek, szentendreiek, barátok és ismerősök messzebbről is. Megnézték a betlehemest, utána melegedtek a tűzkosarak mellett, hagymás-zsíros kenyeret 8
eszegettek, iszogatták a forralt bort és teát, amit Gizi mért gőzölgő üstökből. Hoztak süteményt, ajándékokat egymásnak, beszélgettek, megálltak egy órára a szenteste előtti rohanásban. Pedig különösebb reklámot nem csináltunk az eseménynek, akkoriban facebook még nem létezett, Szalai András kézzel rajzolt plakátjain hirdettük a programot. Sőt, később, amikor már híre ment a dolognak, és egy országos TV csatorna jött volna, önérzetesen kitiltottuk őket, mondván, a forgatás zavarná a meghittséget. Nem vágytunk arra, hogy turistalátványossággá legyen az ünnep. Az évek során változtak a szereplők, egyeseket másfelé vitt az élet, új szereplők jöttek, mások maradtak, a régi vagy új szerepben. A helyszín is változott, a Dalmát Pince bezárása után Gizi 2005-ben megnyitotta a Dalmát Kávézót, s vele a darab is elköltözött a Rab Ráby térről a kávézó előtti térre. Aztán a betlehemes játék 2006-ban misztériumjátékká terebélyesedett. Schramkó Péter találta meg az új, 14 színből álló darabot is, amit a téli hidegben szabadtéren még elviselhető negyvenpercesre rövidítettünk. Huszonkét szereplőt, köztük legalább három szép hangú énekest kellett találnunk az előadáshoz, az énekekhez zsoltároskönyvekből dallamot keresni – ez komoly munka volt.