Impulzus XLVI/2. by Impulzus

XLVI. ÉVFOLYAM / 2. SZÁM 2018. OKTÓBER

A MŰEGYETEM VILLAMOSMÉRNÖKI ÉS INFORMATIKAI KAR HALLGATÓI KÉPVISELETÉNEK INGYENES LAPJA

Sziasztok! Schönherz Qpáról szóló kiadás szerintem sose állt még ennyire közel a szívemhez, mint most. Így ötödéves, „vén” koromra eljutottam odáig, hogy reflektáljak az elmúlt évekre, és többek között írjak egy bakancslistát azokról a dolgokról, amiket mindig is ki akartam próbálni a Schönherzben, de valamiért még nem tettem. Egy ilyen dolog volt számomra a Mátrix rendezésben való részvétel, amely ebben az évben megadatott: páromnak hála részt vehettem a Schönherz óriáskijelzővé alakításában az esemény napján, szerelőként. Számomra ez egy felejthetetlen élménnyé vált. Hihetetlenül kitartó és zseniális emberekkel ismerkedhettem meg, és olyan csapatmunkának lehettem részese, amely teljes mértékben lenyűgözött. Bár sajnos nem alakult úgy minden az új verzióra történő átállásban, mint azt reméltük, ez a

csapat mégis képes volt az utolsó pillanatig megállás nélkül harcolni a lehető legnagyobb erőbedobással és lelkesedéssel. Hihetetlenül büszke vagyok a srácokra, hogy ezt ők már több éve töretlenül csinálják. Bár eszméletlenül lefárasztott, gyakorlatilag már aznap este eljutottam arra az álláspontra, hogy ha lehet, jövőre is szeretnék részt venni ezen. Tudni azt, hogy részese lehettem az esemény lebonyolításának, hogy én is hozzáadhattam a Mátrixhoz, valamint az a rengeteg élmény, amit szerelés közben szereztem – mindez rengeteg erőt és motivációt adott. Ezekkel a gondolatokkal szeretnélek tehát köszönteni titeket most. Sok sikert kívánok mindannyiótoknak az előttetek álló hetekre, kitartást a ZH-khoz, házikhoz és egyéb megpróbáltatásokhoz, amiket a félév tartogat a számotokra!

Tóth Nikolett

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének ingyenes lapja. XLVI. évfolyam 2. (480.) szám Megjelenik 1000 példányban. Hivatalos lapzárta ISSN ISSN Cím

E-mail Web Blog Facebook Issuu Nyomda

2018. szeptember 21. 1418-0529 (Nyomtatott) 1588-0745 (Online) Impulzus szerkesztőség, Schönherz Kollégium, 1117 Budapest, Irinyi J. utca 42. 919-es szoba impulzus@impulzus.bme.hu www.impulzus.com www.impulzus.com/blog www.fb.com/impulzus www.issuu.com/impulzus Corvin Style Kft. 2360 Gyál, Bánki Donát köz 4. tel: 06 29 745-512 www.corvinstyle.com

Szerkesztőségi gyűlés minden hétfőn 19:00 órától az SCH 919-ben. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Felelős kiadó Felelős szerkesztő (EHK)

Makara Árpád László, a HK Elnöke Varga Ferenc

Főszerkesztő Főszerkesztő-helyettesek Korrektorok

Tóth Nikolett Gulyás Gergely, Szörﬁ Jázmin Fehér János, Kiss Ádám, Nemes Tamás, Szabó Emese, Tóth-Bumberák Éva, Tóth Nikolett Blidár Tímea, Gulyás Gergely, Tóth Ádám, Tóth Nikolett, Varga Viktória Knoll Judit, Molnár Tamara, Szabó Emese, Tóth-Bumberák Éva, Varga Viktória Szőnyegi Dóra Halász Viktória Szabó Emese Blidár Tímea, Gulyás Gergely, Molnár Tamara, Pecze Gábor, Szabó Emese, Szekér Martina, Szörﬁ Jázmin, Tóth Ádám, Tóth-Bumberák Éva

Tördelőszerkesztők Olvasószerkesztők Fotók Címlap Graﬁkusok Írták és szerkesztették

Köszönet a SPOT-nak, a KTK fotókörnek és a mondocon.hu társainak a fotókért, Schulcz Ferencnek a szerkesztésben való közreműködésért, valamint a freepik.com weboldal graﬁkusainak a felhasznált graﬁkákért!

TARTALOMJEGYZÉK SCHÖNHERZ QPA 4 8

AMIKOR KORÁBBAN ÉRKEZIK A MIKULÁS ÍGY QPÁZTOK TI

ÖNFEJLESZTÉS 12 16

„AZ A JÓ A NYÁRBAN, HOGY VAN IDŐM AZZAL FOGLALKOZNI, AMIVEL SZERETNÉK” NE CSAK A KOSZ RAGADJON RÁD

NOVELLA 18 22

A NEPTUN TÚLÉLŐJE MEG NEM ÉNEKELT HŐSÖK MEMOÁRJA

PROGRAMAJÁNLÓ 28 32

„MERJ ÉLNI, MEGHALNI BÁRKI TUD” – FRIDA KAHLO KIÁLLÍTÁS NARUTO VS THANOS

SZERKESZTŐSÉGI PILLANATOK 34 38

ÍGY NÉZÜNK MARVELT MI VIK HOROSZKÓP

AMIKOR KORÁBBAN ÉRKEZIK A MIKULÁS Interjú a Qpa rendezőkkel IDÉN IS ELÉRKEZETT AZ ŐSZ, AMI A HŰVÖS IDŐN KÍVÜL AZÉRT EGY KIS SZÓRAKOZÁST IS KÍNÁLT: NEMRÉG LEZAJLOTT A 47. MJÖLNIR ÉS JOULUPUKKI SCHÖNHERZ QPA AZ OPTION 1 SZERVEZÉSÉBEN. AZ ESEMÉNY ELŐTT ÉS UTÁN CSEPREGHY MÁRTONNAL (CSEPY), A FŐRENDEZŐVEL ÉS KOVÁCS NORBERTTEL (GYURI) BESZÉLGETTÜNK A CSAPATRÓL, A RENDEZÉSSEL JÁRÓ FELADATOKRÓL ÉS MAGÁRÓL A RENDEZVÉNYRŐL.

ELŐTTE ––Mikor alakult a csapat? ––A csapat jelenlegi teljes formáját a 2016-os Csillagtúráján nyerte el. Több évfolyam összeolvadásából keletkezett, de az „Option1” nevet már az egy évvel korábbi Csillagtúrán megszavazták az akkori tagok. Ezután csatlakozott hozzájuk a 2015-ben kezdett évfolyam. ––Honnan jött a csapatnév? ––A csapatunkban hatalmas hagyománya van a doksiknak. Jó példa erre, hogy a Qpák során doksikat tartalmazó doksis doksiba dolgoztunk. Hasonló módon a Google Form is

a kedvenceink közé tartozott, gyakran előfordult, hogy egy témára három külön form és a hozzájuk tartozó táblázatok is léteztek – nyilván mind a doksis doksiban. Mikor megválasztottuk formon a csapatnevet, benne maradt véletlenül az alapértelmezett „Option1” válasz, amit a csapattagok szerencsésen meg is szavaztak. Így visszagondolva örülök, hogy ez lett a nevünk, és nem egy SCH-t vagy TTNY-t tartalmazó tucatnév. ––Hogyan jellemeznétek a csapatot? ––Csepy: Több generáció tömörödik ebben a csapatban, ezért nagyon szerencsés a helyzetünk – barátként segítünk egymásnak minden szervezési kérdésben, nem pedig tapasztaltabb félként. Sokféle korosztály és világnézet keveredik nálunk, aminek az összessége szerencsére egy nagyon jó társaság lett, saját hagyományokkal és mentalitással. ––Gyuri: Mi vagyunk azok az emberek, akik Hajtáson a legnagyobb pörgés alatt feladatok megoldása helyett táncpárbajoznak. Akik többre értékelnek egy jó videót, mint két közepest. Akik a Nevezőtúrák és a Csillagtúrák kezdetén palacsintáznak, túra közben meg alszanak egy órát az út közepén. A három évfolyam ellenére nagyon jól összerázódtunk az évek alatt, most már minden határ elmosódott a tagok között. ––Milyen érzés volt megnyerni a Qpát? Mi volt az első gondolatotok? ––Csepy: Nagyon büszke voltam a csapatomra, egy részem nem is hitte el, hogy ezt össze tudtuk hozni

Kovács Norbert (Gyuri)

47. MJÖLNIR ÉS JOULUPUKKI SCHÖNHERZ QPA RENDEZŐ

az én vezetésem alatt. Igazán jó érzés volt látni, ahogy mind egyre jobban összehangolódunk, és végül teljesen a Qpára fókuszálva beleteszünk mindent. Kissé nyomasztóvá vált a tudat, hogy hamarosan a rendezés is a mi feladatunk lesz, de személy szerint pozitív érzésekkel vártam, mert ez lehetőséget ad a csapatmunka révén a szorosabb összekovácsolódásra is. ––Gyuri: Ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor nem ért nagy meglepetésként – akármennyire is szomorú ez –, de megnyugtatott, mikor meghallottam, hogy nem a másodikak lettünk. Örültem, hogy még egy dolgot kihúzhatok a bakancslistámról. Amint megsárgapintyőkéztettük a korábbi csapatkapitányokat, máris frappáns visszaszólásokon gondolkodtam, hogy jól jöjjek ki a „Heh, de rossz nektek, hogy rendeznetek kell” kezdetű verbális szituációkból. De tudtam, hogy igazuk van. ––Szerintetek minek köszönhettétek a Qpa megnyerését? ––Csepy: Egészen őszintén annak, hogy nem volt kompetens rivális csapat. Nyilván hoztuk a szintet, és komolyan vettük ettől még a Qpázást, de emiatt lett egyértelmű a kimenetel. ––Gyuri: Manapság azok a csapatok nyerik a Qpát, amelyek elég szervezettek, elég tapasztaltak, elég nagy létszámúak, és szeretnének, vagy legalábbis hajlandóak nyerni. Ilyenek voltunk mi is akkor. ––Miért ez a téma? Hogy esett erre a választás? Sokat vitatkoztatok rajta? ––Csepy: Nagyon sok témát vetettünk fel, több gyűlésen keresztül kellett érlelni a döntést a legesélyesebbebb témák között. Vitának nem nevezném, de a legjobb feelingeket nagyon részletesen átbeszéltük, hogy miből mit lehetne kihozni. Úgy láttuk, hogy ez kellően sokszínű és nem sablonos, sokféle területet foglal magába, amit mind ki tudunk aknázni. ––Gyuri: Az első rendezői táborunk előtt kiment egy form – ezúttal már drive-on,

Csepreghy Márton (Csepy) 47. MJÖLNIR ÉS JOULUPUKKI SCHÖNHERZ QPA FŐRENDEZŐ

mappaszerkezetben tárolva –, melyben elkezdtük gyűjteni az ötleteket. Ezután már ott folytattuk az ötletelést, és olyan sok gyűlt össze, hogy képtelenek voltunk egy nap alatt kiválasztani a legjobbat. Végül egy külön, erre dedikált gyűlésen választottuk ki a legjobb négy közül. Szeretjük ezt a feelinget, hiszen nagyon sok motívum belefér, és tényleg elrepít minket innen, a koli környékéről valami egészen más helyre. ––Milyen feladataitok vannak/lesznek még főként? ––Csepy: Pár új dologgal készültünk nektek, azonban fő irányelvként célunk volt a régi programokat újragondolni, kicsit új színt vinni mindenbe, hogy semmi se legyen teljes mértékben a megszokott. ––Gyuri: Nekem már nincs sok feladatom az előkészületekkel kapcsolatban, csak tartani a lelket a kisfőnökeimben. Qpahéten elvileg nem sok dolgot kell majd csinálnom, gyakorlatilag meg biztos vagyok benne, hogy végig szaladgálni fogok, mint egy mérgezett egér. ––Mitől tartotok leginkább a Qpahét alatt? ––Csepy: Leginkább a résztvevők felelőtlen magatartásából adódó hatósági problémák lehetnek súlyosak, minden másra felkészültünk. ––Gyuri: Attól, hogy tönkre fognak menni az idegeim a sok ittas ember miatt, és hogy csapaton belüli súrlódások is lesznek. Összefoglalva, attól, hogy kiújul a mizantrópiám.

– Melyik programot várjátok a legjobban és miért? – Csepy: A Gumibogyót, mert úgy érzem, ezt a programot a szokásoshoz képest sokkal jobban sikerült megcsinálnunk, egészen tökéletes lett. – Gyuri: Szintén a Gumibogyót, szerintem sikerült megfogni a lényegét a programnak, és kidolgozni úgy, hogy jó legyen. Már nagyon várom. – Van valami különösebb változtatás, újítás a korábbi évekhez képest? – Csepy: A hangsúlyt az újítással szemben inkább a minőségi kivitelezésre helyeztük, ezért teljesen új dolgok nem lesznek, cserébe minden kicsit megváltozik. Ellenben visszahoztunk olyan régi jó ötleteket, mint például a zombis játék, ennek a kimenetelére nagyon kíváncsi vagyok. – Gyuri: Remek példa az egészen új helyszínen megtartásra kerülő éjszakai Nevezőtúra. Fogalmunk sincs, milyen lesz, mi is csak spekulálgatunk.

UTÁNA – Hogy érzitek magatokat így, a Qpa lezárta után? Hogy telt az elmúlt (nagyjából) egy hét? – Csepy: Sokkal felszabadultabban érzem magam. Még nem dolgoztam fel az egészet, de jelenleg nagyon jól esik, hogy nem kell fejben terveznem és számon tartanom ennyi mindent. – Gyuri: Most már ki vagyok simulva. Kellett egy nap, mikor kinyomtam a mobilinternetet, és remeteként elvonultam a világból. Egy nagy alvás, egy jó hátmasszázs, és már fel is töltődik az ember. Végig élveztem a szervezést, még azokat a pillanatokat is, mikor rettenetesen ideges voltam. Jó élmény marad bennem az egész. – Melyik program tetszett nektek a legjobban? – Csepy: Az éjszakai bejutás alatti HQ-s telefonálgatás. Nagyon sokan ültünk össze a csapatból, és nagyon jót hülyéskedtünk együtt. Nem volt olyan telefon, amit ne valami indokolatlan szöveggel vettünk volna fel. – Gyuri: A Gumibogyó ötleteléseken már körvonalazódott bennem, hogy ez jól fog sikerülni, a csapatok visszajelzése alapján pedig biztosan mondhatom, hogy nagyszerű program lett, így ez a kedvencem – pedig részt sem vettem rajta. Ha olyan k a 14. ció ol uk

lon da

– Milyen érzéssel/gondolattal vágtok neki a Qpahétnek? – Csepy: Személy szerint nagyon várom. Számomra a Qpát megelőző hetek igen megterhelőek voltak, ehhez képest azt hiszem, sokkal jobb lesz végignézni, ahogy a több, mint fél éve tervezgetett és tökéletesített programok megvalósulnak. Remélem, a feladatok, amiket kitaláltunk, mindenkinek tetszenek majd, és mindenki megtalálhatja a kedvenc részét ebben a két hétben, amiért neki igazán megérte részt venni. – Gyuri: A biztos megsemmisülés tudatával. Tudom, hogy végig hallgatni fogom, hogy emberek szidják a rendezést, és hogy nekem ezeket a megnyilvánulásokat mosolyogva, kedvesen kell fogadnom. Tudom, nem fog sikerülni a végéig

kibírni, de igyekszem elhúzni az összeomlás pillanatát annyira, amennyire csak lehet. Előre is elnézést azoktól, akiknek le fogom harapni a fejét. A programokat amúgy várom, szerintem sikerült úgy kidolgoznunk őket, hogy nekünk tessenek, remélem a csapatoknak is fognak.

Ins tr

– Az eddigi évek során mi volt a kedvenc programotok a Qpa alatt? – Csepy: Nekem nem volt kifejezetten ilyen programom. Egyben tetszett az egész, egyéni- és csapatszinten is. – Gyuri: Nekem az előfeladatos hét, mert olyankor születnek az igazán maradandó beadások, amiket utána még évekig mutogatnak vagy mesélnek az embereknek.

SCHÖNHERZ QPA

– Gyuri: Az, hogy minden felmerülő problémát nagyon gyorsan és jól meg tudtunk oldani, nem hittem volna, hogy ilyen simán fognak menni a dolgok. Ez köszönhető egyrészt a szerencsének, másrészt annak, hogy a csapatot alkotó emberek már viszonylag tapasztaltak rendezvényszervezésben.

programot kellene mondanom, amin részt is vettem, akkor azok az esténként megrendezésre kerülő gyűlések, ahol kigyűlölködhettük magunkat a rendezést akadályozó külső tényezőkön és néhány résztvevő mentalitásán. – Mi volt a legváratlanabb élményetek a Qpa alatt? – Csepy: Nem kellett rendőrrel beszélnem. Összesen egyszer jöttek ellenőrizni, a Vidéki napon, de mire odaértem volna, már el is mentek probléma nélkül.

– Van olyan, ami nagyon nem úgy alakult, ahogy terveztétek, de ha lehet, még annál is jobban sikerült? – Csepy: Azt hittem, nagyon meg fogja gyűrni a csapatot a sok munka, és a fáradtság miatt több konfliktus lesz, de nagyon pozitívan kellett csalódnom. Valahányszor egymás között voltunk és a HQ-ban dolgoztunk, elképesztően jó hangulat volt, szerintem ez mindenkinek emlékezetes marad. – Gyuri: Számomra a Szakmai nap volt ilyen. Egyik Option 1 Qpa-táborban kipróbáltuk, milyen lesz. Ott sikerült egy olyan gépet (Rube Goldberg-gép – a szerk.) összehozni, ami éppenhogy megállt a lábán, egy üveggolyó leütött egy fejszét, az szétcsapott egy asztalt, amiről leesett egy madzagra kötözött Löwenbrau, amiből kiömlött egy pohárba a sör. Ehhez képest nagyon sok logikai áttétes, rettenetesen kreatív szerkezetet építettek Qpán, amikre öröm volt ránézni, és mindenki élvezte. – Van valami gondolat, amit most megosztanátok a következő rendező csapattal? – Azt üzennénk, hogy jobban keressék a viszszacsatolást, mint mi tettük. Sok olyan dolog van, amire nem gondol az ember addig, amíg oda nem ér a Qpahéten, akkor viszont már késő. – Ha maximum három szóval kéne jellemeznetek az elmúlt egy-két hetet, mik lennének azok? – Csepy: Pörgés, csapatmunka, hivatalosság. – Gyuri: Miért, Csinálom, Ezt?

Csepreghy Márton és Kovács Norbert válaszai alapján Molnár Tamara SPOT

ÍGY QPÁZTATOK TI VÉGET ÉRT A 47. MJÖLNIR ÉS JOULUPUKKI SCHÖNHERZ QPA. IDÉN IS SOK ÉLMÉNNYEL GAZDAGODTUNK, SOK-SOK PONT ÉS TERMÉSZETESEN JÓ PÁR KUPA IS KIOSZTÁSRA KERÜLT. LÁSSUK, MELYEK IS EZEK, ÉS IDÉN MELY CSAPATOK VIHETTÉK EL ŐKET.

SCHÖNHERZ VÁNDORKUPA Alapítás éve: 1972 Űrtartalom: 1,1 liter A Schönherz Vándorkupa a legnagyobb elismerés, amit qpázó csapat valaha elérhet. Űrtartalma 1,1 liter, ami 193,89 db húszas által kitöltött térfogatnak felel meg. Tömege 1331 g, ami megközelítőleg 194 db húszas által nyomott értékkel egyezik meg. A Qpán legtöbb pontot elért csapat jutalma jó pár liter bor és a következő évi rendezés felelőssége. A győztes csapat csapatkapitányának megtisztelő feladata, hogy az átvétel után elfogyassza a kupa teljes tartalmát – ami általában bor –, természetesen megállás nélkül. A kupa különlegessége, hogy alapítása óta csak egyszer sikerült első éves csapatnak elnyernie (1972). Az idei évben az Offosch csapaté lett a megtiszteltetés, hogy átvegye ezt, és a jövő évben megrendezze nekünk a XLVIII. Schönherz Qpát.

SCHÖNHERZ QPA CASANOVA KUPA ELSCHÖNHERZ KUPA Alapítás éve: 1973 Űrtartalom: 0,7 liter 1972 óta nem volt arra példa, hogy az elsős évfolyam csapata nyerte volna a Schönherz Vándorkupát, ezért megalapították az Elschönherz Kupát, hogy az újonnan érkezetteknek is meglegyen a maguk jutalma a kéthetes, kreditet nem sajnáló harc végén. Az eredeti kupa kicsinyített mása, és a Vándorkupához hasonlóan évről évre az aktuális győzteshez kerül megőrzésre. Nyertese a legtöbb pontot elérő gólyacsapat, amely az idei évben a kék Qsch volt.

Alapítás éve: 1972 A kupa alakjában fallikus szimbólum dominál, melynek magassága 19,5 cm, kerülete 23,5 cm, de keménységben nem kritizálható. A forma két nem elhanyagolható elemének átmérői 5,1 és 4,8 cm, a bal oldali a méretesebb. A súlyát tekintve 854 g üreges gyönyör, mely 0,42 l fehér nedűvel töltetik meg minden esztendőben. Idén az eddigi évektől eltérően a qpa nem a legtöbb lányt meghívott csapatnak járt, hanem a hölgyek a helyszínen szavazhattak a legszimpatikusabbra. Ehhez előzetesen be kellett nevezni egy urna leadásával, amelybe az esti program helyszínén a szavazatokat gyűjtötték a rendezők. Idén a SOTE Halunk + csapat nyerte el ezzel a Casanova Kupát.

FAIRPLAY KUPA Alapítás éve: 1972 Mint ahogy a legtöbb sportban, így a Qpán is az egyik legfontosabb a fairplay és a vetélytársainkkal szembeni tisztelet. Így a kezdetektől fogva minden évben – a csapatkapitányok és a szervezők szavazatai alapján – kiosztják ezt a kupát, ami a versenyben való sportszerűségért járó elismerést jelenti. Idén a Szakkoholisták csapatot érte ez a megtiszteltetés.

SCHÖRHERZ KUPA Űrtartalom: 0,5 liter A Qpa egyik legismertebb versenyszámának, a tízes sörváltónak a nyertes csapata kapja. Az eddigi kari rekord, amely alatt egy tíz emberből álló sörváltó csapat tagjai elfogyasztották a maguk fél liter kikevert, meleg sörét, 23,9 másodperc. A csapatonkénti tíz leggyorsabb sörivó ember kiállítása nagy hagyomány a Qpán, és amellett, hogy a leggyorsabb csapatot díjazzuk, az egyénileg leggyorsabban sört fogyasztó személynek is kijár minden qpázó tisztelete. Idén a Uzcsáphatásch csapatnak – akik az UZCSÁP és a Mellékhatásch csapatok legjobb ivóiból álltak össze – sikerült leggyorsabban elfogyasztani az előírt sörmennyiséget.

SCHÖNHERZ QKA

ciók a ruk 14 st

KÜLSCHÖNHERZ KUPA

VÉGSCHÖNHERZ

Alapítás éve: 2007 Űrtartalom: Ez egy bazi nagy kulcs. A Qpa olyan híres-neves rendezvény, hogy nemcsak a Villanykarról, hanem más karokról és több budapesti egyetemről is érkeznek csapatok, akik ezért a díjért küzdenek, mivel a Vándorkupát csak BME VIK-es csapat birtokolhatja. Ez tehát a külsős csapatok közül a legmagasabb pontszámot elérő csapat nyereménye. Vannak visszatérő vendégeink is, mint a Vegyészkar, az Óbudai Egyetem, vagy a Semmelweis Egyetem hallgatói. A legtöbb pontot szerzett külsős csapat idén a ELTE-ről jött Elteleportálásch csapat volt.

Alapítás éve: 2017 Tavaly alapította a két korábbi főrendező, amivel az volt a cél, hogy legyen egy „kupa”, amivel motiválni tudják az idősebb csapatokat a qpázás folytatására. Minden VIK-es alapítású csapat elnyerheti, aki vagy volt Qpa rendező csapat, vagy legalább az ötödik Qpáját kezdi meg abban az évben. Fontos kritérium, hogy erre a kupára pályázni kell, és aki pályázik, vállalja azt, hogy abban az évben más kupát nem nyerhet el. Formáját tekintve nem más, mint egy rendkívül elegáns sétabot, melyet mostantól egy évig a Törvény§ertésch csapat birtokolhat.

Molnár Tamara SPOT, KTK Fotókör

ldalon .o

Alapítás éve: 1993 Űrtartalom: ~3 liter A Fairplay Kupához hasonlóan szintén egy szimpátia-díj, de ennek a győztesét nem az aktuális csapatkapitányok, hanem az előző évben a Qkát elnyert csapat tagjai szavazzák meg. Tartalma mindig valamilyen különleges ital, melyet az eddigi őrzője kever ki a szerencsés nyertesnek. Sajnos az évek folyamán volt példa arra, hogy emberi fogyasztásra nem alkalmas ital került a Qkába, de szerencsére ez nem vált hagyománnyá. A Qkát idén a Laborpatkányok csapat vehette át elődjétől.

AR alkalmazás fejlesztése otthon

„AZ A JÓ A NYÁRBAN, HOGY VAN IDŐM AZZAL FOGLALKOZNI, AMIVEL SZERETNÉK” A LEGJOBB MÓDSZER EGY ÚJ TECHNOLÓGIA MEGISMERÉSÉRE AZ, HA SAJÁT MAGAD IS KIPRÓBÁLOD. MIVEL ERRE AZ EGYETEM NEM MINDIG AD LEHETŐSÉGET, NÉHA NEKED KELL KITALÁLNOD EGY ÖTLETET, AMIT AZTÁN MEG IS VALÓSÍTASZ. VARNYÚ DÓRA HARMADÉVES MÉRNÖKINFORMATIKUS HALLGATÓ PONTOSAN EZT TETTE, AMIKOR LEGO KÖRÖS PROJEKTJEKÉNT ÚGY DÖNTÖTT, HOGY ELKÉSZÍT EGY AR (AUGMENTED REALITY, KITERJESZTETT VALÓSÁG) ALKALMAZÁST, ÉN PEDIG ARRÓL BESZÉLGETEK VELE, HOGY MIK VOLTAK ENNEK AZ IDŐTÖLTÉSNEK A TANULSÁGAI. ––Hogyan képzeljük el az AR alkalmazást, amit elkészítettél? ––Az alkalmazás lényege, hogy magyar kártyalapokat ismer fel és azokra vetíti ki a különböző mozgó 3D-s modelleket: sárkányt, madárkát vagy a Schönherz Kollégium mását. Most még nem építettem be sok karaktert, de ez folyamatosan bővül, illetve tervben van az is, hogy speciális kártyákat készítek. Például a sárkányosnál egy kis négyzet alakú sárkánykép lenne a lapon, így tudni lehet majd, mi fog megjelenni, ha rávisszük a telefont.

A modellek a kártya lapja fölött lebegnek, és ha mozgatjuk azt, akkor követni tudják az irányát vagy a forgatását. Azonban nem csak modelleket tudok megjeleníteni, hanem bármilyen multimédiás tartalmat el tudok indítani akkor, ha az alkalmazás felismeri a kártyán lévő képet. Eddig hangot játszottam le, valamint egy szórólapot egészítettem ki úgy, hogy az alkalmazás kicseréli a rajta lévő állóképet, és annak a helyére videót vetít. Ez is ugyanúgy mozog, ahogy a lap, és megfelelő méretű is, hogy hihető legyen, hogy rajta van.

ÖNFEJLESZTÉS

––Vett át valamit az alkalmazás a Pokemon Góból? ––A Pokemon Go felépítésre nem hasonlít az én alkalmazásomhoz, mert az nem ismer fel képeket, és csak úgy, teljesen véletlenszerűen a kameraképre vetíti a modelleket. Nyomonkövetés sincs benne, nálam pedig az is fontos, hogy kövessük a tárgyak mozgását, a modell is forogjon vele együtt, és ne veszíthessük el hirtelen. ––Hogyan láttál hozzá az elkészítéséhez? Egyetemi tanulmányaidból segített valami? ––Konkrétan ehhez a problémához még nem tanultam semmit: Android alkalmazásokat fejlesztettem már középiskolában is, viszont ez Unityben készült, ami cross-platform alkalmazás, tehát C#-ban programoztam. Miután a Unity Editorban megírtam a kódot, már csak egy gombnyomás volt, hogy Windows helyett Androidra fordítsa le. A munkát a Unity hivatalos tutorialjából kezdtem, utána tovább folytattam Youtube-os oktatóvideókkal. A Vuforia platformot használtam, ami a Unityval beépítve jár, és nagyon megkönnyíti az AR-os fejlesztést. Többek közt kezeli a képfelismerést, ehhez csak egy adatbázisba kell összegyűjtenem a fotókat, és abból a Vuforia el tudja érni őket. Nekem már csak a képek felismerése utáni résszel, a modellek megjelenítésével kell foglalkoznom. ––Honnan jött az AR alkalmazás ötlete? ––Mindig is érdekelt ez a téma, és az előző félévben különösen sokat kerültem vele kontaktusba. Több konferencián jártam, és nagyon sokat fogtam kézbe elkészített AR alkalmazásokat, amivel a cégek demóztak. Autóiparban például a készülő autót modellezik, odavetítik a földre, és interaktív módon lehet például az ajtókat nyitni és zárni. A konkrét alkalmazás már saját ötlet volt: elkezdtem gondolkodni, hogy AR témában mit lehet csinálni, és ezt tűnt a legszórakoztatóbbnak, hisz a tanulás mellett azért ez is fontos. Látványosnak is tűnt, ami jó, mert ki lehet vinni demozáshoz a szakkollégiumi standolásokra is.

––Mi volt a legnehezebb rész a projekt során? ––A Vuforia kezdeti beüzemelésénél voltak nehézségeim. Oké, hogy a Unityvel együtt jön, de nagyon sok mindent be kell állítani, licenszkulcsot generálni, felépíteni az adatbázist. A Unityt is most tanultam meg kezelni, és bár nem nehéz belerázódni, mert nagyon felhasználóbarát, de mégiscsak egy nagy, professzionális fejlesztőkörnyezet. Onnantól azonban, hogy a beüzemelés megtörtént, és egyszer sikerült lefordítani és elindítani az alkalmazást, már nem voltak nagy problémák.

Próbáld ki te is! Varnyú Dóra alkalmazása elérhető a Google Playen, és az Impulzussal már ki is próbálhatod. Töltsd le, és vidd a telefonodat az újságban megjelölt képek fölé, hogy megnézd, mi társul hozzájuk!

Keresd a megjelelölt képeket!

– Van lehetőség valamilyen interakcióra a megjelenített modellekkel? – Egyelőre annyi történik, hogy ahogy mozogsz, úgy forognak. Kipróbáltam egy olyan technikát is a Vuforiában, amit virtuális gombnak neveznek: miután felismeri a képet, és látja, hogy megérinted vagy fölé viszed az ujjad, kattintás eseményt generál. Ezt azonban nem találtam túl megbízhatónak, nagyon sokszor érzékelt kattintást tévesen, ezért egyelőre kihagytam az alkalmazásból.

ImpulzusAR goo.gl/1dNHLD

– A LEGO kör munkásságába hogyan kapcsolódik be ez a projekt? – A LEGO-n belül VR-el foglalkoznak már többen is, de ez az első AR-es projekt, eddig nem készült hasonló. A rövidtávú célom az, hogy körös demózásokra felkészítsem az alkalmazást, legyen benne több modell és idegenek, akár a programozástól távol álló érdeklődők is kipróbálhassák standolásokon. Hosszabb távon komplexebb játékot lehet öszszerakni belőle, körön belül mindenki előtt nyitva áll a lehetőség, hogy ha van motivációja, AR-es játékot írjon. A karaktermegjelenítés elsősorban ehhez illik, bár én is kipróbáltam mást, hogy lássam, milyen hasznos dolgokra lehet használni az AR-t. A legkézzelfoghatóbbnak én az oktatásbeli felhasználását találtam: kipróbáltam olyat, hogy egy dobogó szívet jelenítek meg, de találtam modellt molekuláris szerkezetre vagy földgömbre is, amit meg lehet jeleníteni, forgatni. – Nem volt nehéz rávenni magad, hogy nyáron tanulással foglalkozz? – Nekem ez nem szokott problémát okozni: az a jó a nyárban, hogy akkor van időm azzal foglalkozni, amivel én szeretnék, nem csak az egyetemmel, így rengeteg tanulóprojektet szoktam

ÖNFEJLESZTÉS

ilyenkorra időzíteni. Kihasználtam az időmet arra, hogy érdekességeket próbáljak ki: mesterséges intelligenciával is foglalkoztam egy kicsit, mert annak már nagyon régóta akartam utánanézni, de haladtam az IIT-s kutatási témámmal is. Persze emellett volt időm nyaralásra és kikapcsolódásra. – A tanulóprojekted betöltötte a célját? – Mindenképpen: a segítségével sikerült megismerkednem az AR technológiával, és nagyon sokat tanultam vele. A Unity használatát is emiatt tanultam meg, azt pedig akár már játékfejlesztéshez vagy bármilyen más komolyabb alkalmazáshoz is használhatom. Ha pedig valamelyik körös standoláshoz saját alkalmazást viszek ki, és azon keresztül mutathatom be a körömet az érdeklődőknek, az szerintem a kollégiumnak is jó, és én is sok érdekes tapasztalatot szerezhetek.

Varnyú Dóra Harmadéves mérnökinformatikus hallgató, LEGO körtag

– Ajánlanád-e másoknak az otthoni projektek elkezdését? – Igen, én ezt mindenképp ajánlom mindenkinek, nagyon sokat tud belőle tanulni az ember, és nagyon jól össze lehet kötni a szakmai fejlődést és a szórakozást. Úgy lehet új dolgokat megtanulni, ha magadtól, otthon kipróbálod, főleg, hogy ezekre nem szokott idő jutni az egyetemen.

Varnyú Dóra válaszai alapján Tóth Ádám Szőnyegi Dóra

NE CSAK A KOSZ RAGADJON Miért éri meg olvasni? „CSAK NE LETTEK VOLNA AZOK A KÖTELEZŐ OLVASMÁNYOK! AZÓTA NEM OLVASOK. HA AZ NEM LETT VOLNA, AKKOR MOST MINDEN MÁS LENNE, DE HÁT NEM AZ ÉN HIBÁM, AZ ELRONTOTT MAGYAR OKTATÁSI RENDSZER MEG AZ OLVASÓNAPLÓK VOLTAK AZOK, AMI MIATT A KÖTELEZŐK RÖVIDENHEZ KELLETT NYÚLNOM, AZÓTA MEG UTÁLNOM KELL AZ OLVASÁST.” Ez talán a leggyakoribb indok, amit hallok arra, hogy valaki miért nem olvas. Jó befutó szokott még lenni az is, ha valaki szerint „túl sok időt vesz el”, amit amúgy sorozatnézéssel tölthet, vagy a „nem tetszett nekem egy könyv se” a kettő közül, amit összesen eddig elolvasott hét évvel ezelőtt. „Nekem a szakma az első” – lehet, Simonyi Károly is ott rontotta el, hogy több szeletére is nyitott volt a világnak. Lefogadom, ha nem írta volna meg A fizika kultúrtörténetét, ma már két szakkollégiumot is elneveztek volna róla, nem csak egyet. Az Impulzus szerkesztőségében szerintem mindannyian egyetértünk abban, hogy az olvasás egy mérnökhallgató számára sem kidobott idő, és hogy ezt bizonyítsuk, összeszedtünk néhány érvet, hogy miért éri meg elővenni a különböző témájú könyveket.

SZÉPIRODALOM Játsszunk egy játékot: vegyél elő egy tollat és egy papírt! Utóbbit nem is kell, felőlem akár írhatsz erre a lapra, amúgy is mindig megpróbálunk sok üres helyet hagyni, mert az olvasók szívesebben kezdenek bele egy cikkbe, ha a fele grafika vagy fehér lap. De ugye most pont azért vagyunk itt, hogy ez másképp legyen. Tegyük fel, hogy ma jó napod volt – még ha épp nehéz is, erőltesd meg magad, és képzeld el. Eközben pedig fogalmazd meg a lapon, hogy milyen is volt ez a 24 óra, mondjuk úgy, ahogy egy barátodnak elmesélnéd. Próbáld úgy, hogy minél jobban kiderüljön, mennyire élvezed. Nos, mit sikerült leírni? „Jó”, „kellemes”, „pozitív”, esetleg „nagyszerű”? Sikerül bármit is úgy megfogalmazni, hogy bárki, akinek mesélsz, át tudja érezni, hogy mitől vagy boldog, miért érzed magad jól? Akkor mégis mi biztosítja azt, hogy te bármikor meg tudod érteni, hogy mit érzel? Ha nem rendelkezel akkora szókinccsel, hogy le tudd írni, mi zajlik az életedben, akkor valójában te se vagy ott, és nem tudod átélni. És ha ez furán hangzik, gondolj csak arra, hogy hányan tanulnak azért nyelvet, mert egy más ország kultúrájába illeszkedve olyan oldalról láthatják a világot, olyan módon gondolkodhatnak, ahogy korábban maguktól még soha. Ezzel a logikával élve, ha eddig nem fordítottál figyelmet arra, hogy a saját nyelvedet ápold, akkor semmilyen rálátásod nem is volt a világra. Nem sokban különbözik ez attól, hogy ha egy sötét szobában vagy, minden árnyéktól félsz, de amint meg tudod nevezni, hogy itt egy vállfát látsz, ott pedig egy régi kabát körvonalait, kevésbé érzed magad veszélyben. Az életben ezeket a szavakat és élményeket, amik alapján már azonosítani tudod a saját érzéseidet (nem pedig azt mondod, hogy „jó napom volt”), a szépirodalmi könyvek tudják megtanítani, azok nélkül pedig tényleg csak a sötétben tapogatózol.

ÖNFEJLESZTÉS

RÁD

OKOS KÖNYVEK Ha valaki azt mondja, hogy olvasni időpocsékolás, akkor minden komolyabb érvelés nélkül meg lehet kérdezni, hogy mit gondol azokról a könyvekről, amikből tanulni lehet. Ilyenkor elő kell jönnie olyan érvekkel, amik leleplezik, hogy ő nem akar olvasni – hisz a könyvek felhozataláról nem igazán lehet rosszat mondani. Időbeosztás, munkahelyi hozzáállás, cégalapítás, marketing, bármilyen hobbi könyv, de még Robert C. Martin Clean Code-ja is beletartozik abba a kategóriába, amit én csak „okos könyvek”-nek szoktam hívni. Úgy gondolom, hogy ezek azok, amikből mindenkire könnyen ráférne legalább évi öt-hat, ha az egyetemi tanulmányai mellett valami mást is magára akar szedni, mint koszt. Biztos, hogy van olyan terület az életedben, ahol fejlődni szeretnél, és ahol hasznodra válna, ha egy-két jó tippet kapnál. Gyakran hallom, hogy ez felesleges időpocsékolás, hisz aki a könyvet írta, maga is egyedül jött rá mindenre – de akkor szerinted nem éri meg pár órát rászánni, hogy más tudását elolvasd, ahelyett, hogy tíz év alatt kelljen rájönnöd, hogyan csináld jól? Annyi biztos, hogy te is szeretnél sikeres lenni, és ha ez így van, nyugodtan kezdheted egy Brian Tracy könyvvel. Ha gazdag szeretnél lenni, akkor szinte bármely cégtulajdonos tanácsait elolvashatod arról, hogy ő hogyan indult el, kezdve például a You Are a Badass at Making Moneyval. Ha pedig tényleg csak valami könynyed hangvételű könyvvel akarod motiválni magad, miért nem veszed ki a The Subtle Art of Not Giving a F*ckot egy könyvtárból?

ÖNÉLETRAJZOK Bár beletartozhatna a szépirodalom kategóriába, az önéletrajzokat mégis külön akarom venni, mert mostanában nagyon rákaptam az olvasásukra. Erre elég egyszerű indokom van: én csak egy limitált mennyiségű hibát tudok elkövetni egy élethossz alatt (szerencsére), és így csak azokból tudok tanulni. Ezeknek hála azonban annyi ember tapasztalatait tudom összeszedni az életről, amenynyiét csak akarom. Az önéletrajzoknak ráadásul megvan az a tulajdonsága, hogy olyan ember írja őket, akinek van is mit megosztania: írók, tudósok, vállalkozók, akik már biztosan többet láttak és tapasztaltak, mint mi. Elolvasni az ő életük történetét és mindent, amit ez alatt tanultak, szinte már a csalás kategóriáját súrolja – egy igazi rövidítés, hogy neked már könnyebb legyen előrelépni a saját életedben.

Tóth Ádám

A NEPTUN TÚLÉLŐJE Björgsson hosszú, szőke haját megborzolta a szél, ahogy titkos, ámde nevéből generált kódjával rénszarvasbőr kabátja alatt belépett a Neptun-övezetbe. „Ez a leghidegebb oldala az univerzumnak” – futott át a fejében mestere tanítása. – „Szinte teljesen érzelemmentes, csak a félelem létezik. Itt szemrebbenés nélkül buknak el az emberek.” Ugyan a híres svéd nép gyermeke volt, mégis kissé beleremegett a gondolatba, hogy mennyi hős vitézzel, junior és senior lovaggal végzett itt már a számtalan deMentor és a rideg környezet. Mégis, öblös lépteivel elindult a hófödte sziklák és fagyott fjordok között, hogy megkeresse, amiért jött: a tárgyakat. A Neptun-övezetben lévő tárgyakról érdemes lehet tudni néhány kizárólag rájuk jellemző, igen speciális tulajdonságot. Ezek között van például, hogy ugyan meglehetősen hamar meg lehet találni a legtöbbjüket, felvenni már igen nehéz bármelyiket is az övezet fagyossága miatt. Ennek ellenére a senior lovagok közössége különösen értékesnek tartja őket, mert eladásukkal a harcos ósvéd pénznemhez, kre'dith-hez juthatnak. Björgsson is ilyeneket, varázstárgyakat keresett: a Szeszkultúra Tekercsét és a Duna Kövét. Ez a kettő volt a lovagok álma, szinte mindenki meg akarta szerezni őket – de az ősök jövendölése szerint csak Nuntepnek, a Neptun Istenének kiválasztottja tudja megkaparintani bármelyiket is. Ahhoz pedig, hogy valaki kiválasztottá válhasson, próbákat kell teljesítenie, sőt, egyes rémisztő históriák szerint még Idült Mazochista Sátáni Csoportossá (röviden IMSc-ssé) is kell válnia. Hősünk persze nem volt olyan gyerekes, hogy ilyesféle mendemondáknak higgyen. Hosszú évek óta járta már eme kegyetlen tájat, rutinosan

keresett benne mindent, amit kre'dith-té lehetett váltani. Nem is ő volt az egyetlen, aki így tett: hozzá hasonló lovagok egész csapatai próbáltak így túlélni a világ legészakabbi részén. A tárgyakért folyó hajsza az idők folyamán egyre keményebbé és keményebbé vált, és egyre jobban fogyott a még elérhető zsákmány. Egyre mélyebbre kellett hatolni értük az I hátság útvesztőibe, egyre több deMentorral szemben kellett bizonyítani, és egyre többet kellett bolyongani a Graph'elm'elet-erdők sötét fenyveseiben.

NOVELLA

– VIK... VIK... VIKINGEK! – riasztotta fel egy pánikhangú kiáltás a gondolataiból. Felemelte tekintetét, és a fjord partján egy eszkábált házikót látott, düledező falakkal és zúzmarás tetővel. Néhány szempillantással később arra is választ kapott, hogy ki kiálthatott: a viskó hátsó sarka mögül kikandikált egy nyegle fiú, rettenettől vacogó fogakkal. Csak egy zöldfülű lehetett, aki bármilyen harcost vikingnek tud nézni. – Na! – mordult vissza Björgsson. – Felriasztod a deMentorokat! – Bár ilyenkor már mindegy. Ki tudja, milyen közel jár egyikük – tette hozzá magában. Rossz előérzete mindjárt be is igazolódott, hiszen az öböl túlpartján lévő szikla alól már fel is szállt egy éjfekete lény, mellkasán megcsillant egy kör alakú, villámmintás rúna. Néhány szárnycsapás, és már át is kelt a víz felett. A szerencsétlen fiú holtsápadtan meredt rá, ahogy a szörny föléje magasodott, de nem volt ideje sokáig félni: a hatalmas testre sárga lé fröccsent, a deMentor felnyögött, és összeesett. Mögötte a senior lovag állt egy üres üveggel a kezében.

– M... Mi volt az? – bökte ki a kérdést, még mindig a sokktól remegve. – Sör – dörmögött vissza Björgsson. – A leghatásosabb szer ezek ellen. Mi a neved, fiú? – Ingmar vagyok. Üzemmérő. De elszakadtam a műszakomtól, amíg a gőzgép üzemidejét mértem. Ó, a többiek csak úgy hívnak, Sólyom. – Sólyom? Ilyen szárnyaszegett? – futott át a harcos fején. – Legfeljebb Gólya – tette hozzá immár hangosan, meg sem várva, hogy a zöldfülű megsértődjön. – Biztonságos helyre kísérlek. Az alkoholtól szenvedő deMentor még alig tápászkodhatott fel az erdőszélen, mikor a két kalandor a faház mögött talált gőzcsónakkal kihajózott a kies fjordból. Ők még éppen látták, ahogyan a legolcsóbbfajta észt sör szagára odagyűlő hegyi rémek körbeveszik és falni kezdik a szörnyet. – És te ki vagy? – kérdezte hirtelen Ingmar. – Björgsson. Senior lovag. – Azt hittem, hogy a lovagok egész nap csak isznak meg pipáznak. – Én meg azt hallottam, hogy majdnem mindenkit felvesznek üzemmérőnek. Bár ez téged megnézve igaz is lehet – ráncolta össze a szemöldökét Björgsson. Nem szerette, ha az emberek sztereotípiákat terjesztenek egymásról. Még akkor sem, ha ezek alkalomadtán pontosak is voltak. Az út tengeri része ezek után csendben telt. A fiú sértődöttséggel vegyes hálával az arcán fürkészte az itt-ott lebegő jégtáblák szélén megtörő hullámokat, mígnem a jármű egy határozott döccenéssel a partra csúszott. A harcosra nézett, de az megelőzte őt: – Gyere, te Gólya, szállj ki te is!

Ins tr

Ő bizalmatlanul méregette az előttük magasodó sötét fenyőerdőt. – Visszajövünk még a csónakhoz? – Ezt kimondva azonban eszébe jutott az iskolában tanult tétel, miszerint az erdőben nincs körséta; így hát választ sem várva társa után ballagott. Volt benne ugyan némi baljós előérzet, mégis félt volna akár egy trollköpésre is lemaradni attól, akinek az életét köszönhette. Megpróbált hát koncentrálni a kellemes fenyőillatra, a tűlevelű avar ropogására és a Nap aranysárga sugaraira. Bámészkodásából csak néhány mérföld után zökkentette ki egy kiszáradt folyómeder partján csúfoskodó szemétkupac látványa. – No, ezen átugrunk – mutatott Björgsson az árokra. Ingmar lenézve megszédült kicsit, majd elszoruló hangon kinyögte: – Tud... Tudnál hozzá lendületet adni? – Impulzusra van szükséged? – tekert fel a vitéz egy földön talált újságpapírt, és jól hátba vágta vele oltalmazottját. Az erre átrepült az akadály felett, a túloldalon hasra esett, és mélyen a sárba fúródott.

lon da

– Nincs jó anyag ebben az... Impulzusban... – panaszkodott. Egyikük sem vette észre, de az újság címlapján ugyanaz a villám-szimbólum volt, mint amilyen a deMentor nyakában lógott. Björgsson kicsit bánta már, hogy akkorát ütött szegény fiúra. Nem akart bocsánatot kérni, de egyre inkább kezdte megkedvelni őt. De nem elmélkedhetett ezen sokat: a szeme sarkából meglátta, ahogy valami szürke, hájas tömeg ugrik le a lombok közül, felé suhint, és még mielőtt bármit is tehetne, bunkósbot csattant a a k 14. ció ol uk tarkóján. Szűk, félhomályos szobában ébredt fel. A padló kemény fából készült, a falakon vascsövek futottak kusza összevisszaságban, egy feszületen pedig egy imádkozó sáska lakmározott egy szerencsétlen légy hullájából. A lovag arra a következtetésre jutott, hogy nemsokára itt a vég – de a humor egy csodálatos, halál előtti megnyilvánulásaként odavetette a kereszten lévő légynek: – Legalább nem én buktam el egyedül. – Hát ébren vagy? – ütötte meg fülét Ingmar hangja. – Már azt hittem, sosem kelsz fel. Felült, és hamarosan meglátta a hang forrását.

NOVELLA

Sólyom ott térdelt a csövek mögött, és láthatóan nagy érdeklődéssel vizsgálta őket. – Hol vagyunk? – kérdezte tőle a senior. – Nézz ki az ablakon, és megtudod. Valóban, a szoba hátsó falán apró, rácsos ablak nyílt a külvilágra. Björgsson nyögve felkelt, és kikémlelt rajta: csiszolatlan gerendákból épült házakat látott, közöttük csupasz, dagadt alakok masíroztak. – Trollok! – csúszott ki a száján a felismerés. – Fogótrollok. Abból élnek, hogy embereket rabolnak, és eladják őket a deMentoroknak. – És micsoda kommentjeik vannak! – kontrázott rá a zöldfülű, felmarkolva a sarokba söpört tölgyleveleket. – Azt mondták, olyan dohányszagod van, hogy bevisznek a sámánhoz füstölőnek. – Mit csinálsz, Gólya? – fordult vissza a leendő füstölő. – Leveleket tömködök a csőbe. A fal túloldalán van egy tartály, benne valószínűleg egy szűrővel. Ha azt eltömöm, felrobban a túlnyomástól, és a zűrzavarban meglóghatunk. Mindjárt kész. – Nem hiszem, hogy ez működni fog – kételkedett a harcos. – Bízz bennem, mérő vagyok! Ingmar alig ért a mondata végére, hatalmas csattanás hallatszott, megrepedt a szoba fala, és elkezdett ömleni a víz – viszont nem az ígért tartály felől, hanem egyenesen a plafonról. – Hát ezt jól megcsináltad! – zsörtölődött az idősebb fogoly. A következő pillanatban kicsapódott az ajtó, és a beáradó fényben feltűnt egy troll sziluettje. Az események felgyorsultak. Kintről izgatott kiabálás és elf nyílvesszők suhogása hallatszott. A feldühített strázsa falhoz préselte rabjait. Ingmar elájult a fojtástól, de valaki beugrott az ajtón, a trollba pedig nyíl fúródott. Az őr a földre hullt, a két bajtárs zihálva próbált felocsúdni, a faluban pedig lassan elcsendesedett minden. A bejáratnál egy kecses, magas úriember állt meg, feltűnően hosszú íjjal a kezében. – Kinek köszönhetjük a megmentésünket? – egyenesedett fel Björgsson. – Nuntepnek, a Neptun Istenének. Talán már hallhattatok róla. Kövessetek, színe elé vezetlek benneteket!

Az elf határozott léptekkel a troll telep közepe felé indult, ahol egy gépszerűen szögletes, rozsdaszín lény ült egy hordókból rögtönzött trónon, hadserege által körbevéve. – Björg fia Björgsson! – szólította meg hősünket csikorgó hangján. – Kiálltad a próbámat, érzelmet hoztál a Neptunba! Megszeretted a sors által hozzád küldött fiút, és az életedet is kockára tetted, hogy megóvd őt. Engedd meg, hogy ezért megajándékozzalak! Hogy itt több bántódásotok ne eshessen, kitöltöm számotokra a 019-es kérvényt, és hazabocsájtalak titeket. Björgsson, az átjáróban meg fogod találni, amit keresel. Nuntep jobb karjával elegáns mozdulatot tett, mire a padlóban megjelent egy egyre növekvő, ezüstösen kavargó örvény. Benne halványan feltűnt egy papirusztekercs és egy fényesen ragyogó kristály.

– A Szeszkultúra Tekercse és a Duna Köve! – csordult ki a könny a sokat látott harcos szeméből. A két vándor meghatottan belépett a megidézett kapuba, amely pillanatok alatt elrepítette őket a kegyetlen övezetből. – Remek. Még egy mese arról, hogy milyen fontos a barátság… – jegyezte meg Ingmar, miután hazaért.

Schulcz Ferenc

MEG NEM ÉNEKELT HŐSÖK MEMOÁRJA Az első karakteremet tizennégy évesen nem írtam meg. Előtte alkottam már talpraesettebb, túlságosan is erős hősöket, amik gyerekfejjel csodálatosak (értsd: nagggyon badassek) voltak, az életük csupa kaland volt, és sosem akadt olyan probléma, amit ne tudtak volna megoldani. Ha akadt is, azt kellő flegmasággal kezelték le, és abban a világban, amiben éltek, az erkölcsi győzelem tényleges győzelem is volt egyben, nem csak a vesztesek vigasztaló szlogenje. Loraline – az egyszerűség kedvéért legyen Loraline a neve, mert se ő, se én nem emlékeztünk arra, pontosan hogy hívták, de abban megegyeztünk, hogy L betűvel kezdődött – ugyanilyennek készült, csak a legvégsőkig csiszolt, kristályosodott, végtelen életű hősnőként látta volna meg a napvilágot, minden Mary Sue kvintesszenciájaként, amit képes lehettem volna belesűríteni. Utólag úgy gondolom, isteni szerencse, hogy Loraline csak a fejemben létezett, és nem papíron. A világot mentettem meg még egy „tökéletes” lénytől. Loraline ezt sérelmezte. – Egy kibaszott, több ezer éves, dimenzióugráló főnix vagyok – közölte első alkalommal, amikor megjelent a nappaliban, és kisajátította a kanapét. Személy szerint úgy vélem, ha ezen mondata nem erősíti meg előbbi kijelentésemet, akkor semmi. Loraline sajnálatos módon ugyanannyira meg volt győződve arról, hogy ő egy csodálatosan egyedi karakter, mint amennyire a tizennégy éves énem. – Főnix – intett végig magán. – Évezredes tapasztalattal rendelkező főnix. Aki úgy néz ki, mint egy tinédzser. – És úgy is viselkedik – szúrtam közbe savanyúan, de nem vett tudomást a megjegyzésemről. – Rengeteg lehetőség van bennem – jelentette ki. – Leszámítva a drámai „mindenki elárul a végén, mert az élet szar, az író pedig depizik” fordulatot. Azt nem szeretném, amikor megírsz. A fordulat, amit a nevén nevezett, technikailag a „minden író szadista, és egy idő után (első fejezet, prológus, esetleg korábban) rájön, mennyire jó móka, ha megkínozza a szereplőjét, és minden szart hozzávág” volt. Az ilyesmivel könnyen túlzásba lehet esni. Mással is, erre Loraline tökéletes, hollófekete hajzuhataga és speciális képességei voltak az ékes példa. Meg az a rohadt katana. – Sosem foglak megírni – akartam véget vetni a helyzetnek a lehető legkorábban. – Tűnj el. – Csak szégyellsz – meredt rám sértetten. – Ok nélkül. Úgy kezelsz, mint egy sötét titkot. Két évet töltöttünk együtt! Kettőt! Aztán dobtál valami buta, saját szereplős fanfictionért, amit sosem fejeztél be, mert elkezdtél egy másikat, amit szintén félbehagytál. Egy fanfictionért. Úgy mondta, mintha szitokszó lenne. Igaza volt. Loraline az a karakter volt, aki tökéletes, és akit nagyon, de nagyon szégyelltem.

NOVELLA

Valahogy ezt ő is tudhatta, mert még sokáig nem hagyott el. Beleásta magát az eddig tökéletesen Loraline-mentes hétköznapjaimba, letelepedett a szemem sarkában, és a legrosszabbkor bukkant fel mindig: ez általában egy üres dokumentum vagy a YouTube megnyitásakor fordult elő. A túlságosan is gyors reflexeivel csapott le az ötleteimre és orozta el, hogy azután tökéletes kis kezeivel cafatokra tépje őket. – Engem írj meg – javasolta mindig. – Nem – mondtam én, mert továbbra is rosszul voltam az ötlettől, hogy létezzen. Azóta nem írtam semmit, hogy újra felbukkant az életemben. Amikor egy nap arra ébredtem, hogy eltelt egy nap anélkül, hogy láttam volna, kezdtem reménykedni. Másnap megint nem jött. Nem hiányzott. Lehet, hogy anno rengeteg időt öltem abba, hogy a tökéletességig és azon túl csiszoljam az életútját, a legapróbb momentumig, a születéstől az árulásig, mert a halál az ilyeneknél még sosem bukkan fel, de az egy másik korszak volt. Loraline tényleg egy sötét titok volt, egy igazán sosem létező karakter. Reméltem, hogy ezzel a kis közjátékkal minden visszatér oda, ahol az érkezése előtt volt. De nem így történt: rengeteg olyan szereplőm volt még ugyanis, aki sosem született meg. *** A következő Moire volt. Moire technikailag létezett. Egy A/5-ös füzetben, körülbelül három-négy oldalon keresztül. Tizenhat éves voltam, amikor kitaláltam, félig Loraline hamvaiból jött létre, és mint minden, ténylegesen soha meg nem írt karakterem, bosszantóan egysíkú és „különleges” volt. Moire bérgyilkos volt. Szinte úgy éreztem, rettegnem kéne, ahogy üres arccal követte minden mozdulatomat a helyiségben, de valahogy ez az előre meghatározott rettegés is unalmasnak hatott. Lehet, túl kritikus voltam a régi karaktereimmel szemben, elvégre ők voltak egy túlságosan is hosszú és beláthatatlan lépcsősor első fokai, de… ha én nem vagyok az velük, akkor senki sem. Nem léteztek. Moire felhorkant, és a kését pörgette az ujjai között. – Nem írlak meg – közöltem vele is. Loraline sosem adta jelét annak, hogy tényleg bántani akarna (tudna), legalábbis fizikailag. Nem gondoltam, hogy Moire ezért jelent volna meg, de azért nem éreztem magam igazán kényelmesen, mert akármennyire is volt unalmas, akkor is az agymosásos fázisban született,

amikor minden ötletem arra épült, hogy a főszereplőm Bucky Barnes stílusban áll át a másik oldalra. Aztán megöli a barátait. Mint mondtam, fázis. Egy fokkal még így is jobb volt, mint Loraline, mert Moire legalább az átlagos emberi életkorral rendelkezett, és igazán univerzumot se roppantott még össze egy-két apró stikli miatt. – Miért? – kérdezte merengve. – Tanulságos lenne. Sose bízz senkiben. Nem voltam benne biztos, hogy ezt akarom átadni a lehetséges olvasóimnak. Nem lenne rossz, nyilván… de nehéz jól tálalni, és Moire olyan szinten elcseszett és motiváció nélküli, annyira színpadias és silány, hogy mire használható hős lehetne, már nem Moire lenne, hanem egy, legalább a társadalmi funkcionalitás látszatával rendelkező karakter. – Nem – mondtam hát. Moire nem válaszolt. Amúgy is ritkán beszélt. Ellenben ezután mindig kést döfött az ujjaimba, amikor gépelni akartam. A penge leginkább nyomtalanul siklott át a kezemen, mindös�sze fantomfájdalmat hagyva maga után, de egy idő után azt eredményezte, hogy az ujjaim begörcsöltek, és kénytelen voltam pihenőt tartani, úgy, hogy mindössze pár betűt ütöttem le. Moire arca mindannyiszor azt mondta, hogy írjam meg, itt a lehetőség. Az ő ötlete a legjobb, legütősebb. Túl ütős, akartam mondani, de nem tettem. Ha a hátamba döfi bosszúból a kését, azt a görcsöt nem élem túl. Te egy tinédzser drámázása vagy, tömény szorongás és darkos életérzés. Túl emo. Moire csak bámult vissza rám, mint aki tudja, mire gondolok, és nem ért egyet vele. Amikor elment – minden jel és előzmény nélkül, pont, ahogy Loraline –, megkönnyebbültem. Loraline-t jobban szégyelltem, de Moire keserítette meg jobban – órák alatt, munkában, mindenhol – a napjaimat. Moire volt a fájdalmasabb. De ekkor már tudtam, hogy nem Moire lesz az utolsó. *** Avis alakváltó volt és nem, képes volt megváltoztatni a formáját és közben sosem született ilyen adottsággal. Avis egyik interpretációja tényleges karakterként megvalósult anno, egy hobbi projekt keretében, de Avis másik formája – az alakváltó és jós – maradt megíratlan és furcsa. Azután ott volt Ava, aki fanfiction hősként indult, de a papírnál tovább nem jutott, azután átalakult, vagy inkább a neve vándorolt tovább egy szintén befejezetlen saját történetbe. Fanfiction szereplőként túl különleges volt, regényem főhőseként túl kidolgozatlan.

NOVELLA

Rial, aki túl erős. Emeric és Helen, és a kidolgozatlan világuk. Mosa, aki túl sok halott dologhoz értett. Lana, aki még Loraline-nál is korábban született, hosszabb ideig élt, és csak azért jött létre, mert valamiért a Lana név akkoriban nagyon menőnek tűnt – más funkciója nem nagyon volt. Azután ott volt Névtelen Egy, Kettő, Három, Négy, Tíz, Huszonöt, és így tovább, a végtelenségig, akik egyszerűen túl speciálisak, túl különlegesek, túl sokak voltak. Kezdtem látni a mintát. Nem tudtam, örüljek-e neki. Meglepő módon nem mind követelte, hogy írjam meg. Volt, amelyik csak ült, nézett, és pusztán kommentálással szabotálta, amikor úgy döntöttem, haladni fogok a folyamatban lévő munkámmal, aminek a főszereplője nem volt se sok, se erős, mert akármennyire is szerettem elképzelni a túlságosan is kompetens hősöket írni és olvasni gyűlöltem volna róluk. És ezt tudták. Mindannyian tudták. Mind hőbörögtek a maguk módján, noszogattak, hogy attól még, hogy én nem szeretem, más még szívesen olvasna róluk. Nem hittem nekik. Nincs olyan, hogy az emberek ennyire szörnyen tökéletesre csiszolt valamikről akarnak olvasni. Nincs bennük semmi. Üresek. Kétdimenziósak. Sablonosak. Reméltem, hogy a végére elfogynak. Nem voltak annyira sokan, legalábbis az alakot öltöttek nem. És nem valószínű, hogy színekbe burkolózott, arctalan agyagbábuk váltják fel őket, amikből annyi van meg, hogy milyen hosszú a hajuk. Aztán megjelent En. Én az En nevet adtam neki anno. Téli gyermek volt, ami nem jelentett sok mindent. Nem beszélt az első pár napban, csak nézte, ahogy átevickélek a mindennapjaimon, írás nélkül – addigra régen megtanultam, hogy a szereplők, akiket sosem írtam meg, nem hagyják, hogy más legyen a középpontban, ha fejezetre kerül a sor. Először azt hittem, En is ilyen lesz, ami különösen fájt – En egy új ötlet volt. Meg nem írt, de új, s mint ilyen, mentes volt a legtöbb olyan hibától, amivel szinte szándékosan hibáztam fel a többieket. En átlagos volt. Rendelkezett pár képességgel, ami különlegessé tette, egy olyan viszonylagos szinten, ahol a mellékszereplők válnak érdekessé, szinte érdekesebbé, mint a főszereplő. Nem voltam benne biztos, hogy En egyáltalán a saját meséje főhőse, és nem csak egy háttérbe olvadó figura, aki a passzivitásával ugyan nem viszi előbbre a cselekményt, de hozzájárul a hangulathoz. De a leglényegesebb: szerettem Ent. En jó ötlet volt. – Miért nem írsz? – kérdezte végül, több nap csendes szemlélődés után. – Nem akarok elkezdeni rólad írni – mondtam. Az egyenes, kertelések nélküli beszéd eddig mindenkinél sokkal célravezetőbbnek bizonyult, mint a ködös „nincs ihletem”, „elhagyott a múzsa” és hasonló művészies frázisok. – Miről akarsz írni?

Vállat vontam. Az egér után nyúltam, hogy behozzam a jegyzeteket és felolvassak belőlük néhányat, de En meglepően gyors mozdulattal lehajtotta előttem a laptopot. – Miről akarsz írni? – kérdezte, olyan hangsúllyal, amitől elbizonytalanodtam. A többiek követelőztek, noszogattak, de nem érdekelte őket, mihez lenne kedvem. – Nem tudom – vallottam végül be. – Teljesen mindegy. Csak… szeretnék olyan könnyen írni, mint régen. Akkor olyan könnyen jöttek az ötletek, akár rosszak voltak, akár jók, de kidolgozatlanok, és olyan irigylésre méltó meggondolatlansággal tudtam belevágni valamibe, annyira lelkesen voltam képes folytatni. Ez a képességem mostanában az első oldal után mindig cserbenhagyott. – Az sosem fog menni – jelentette ki En. – És különben is, a többiek már tartottak bemutatót, mi származik ebből a módszerből, nem igaz? Elhúztam a számat. – Hát… – Szereted őket – mondta En. Nem kérdés volt, nem is megdöbbent felfedezés, tényként közölte, mint aki ezzel végig tisztában volt, és mint aki elvárja, hogy én is tudjak erről. – Ők a tieid. Nem biztos, hogy ezt akartam. – Mit szeretnél írni? – kérdezte végül ismét. – Miről szeretnél írni? Steampunk? Sci-fi? Epikus mágikus posztapokalipszis? Összerezzentem. – Ez durva volt. – A mágikus posztapokalipszis túlságosan rég dédelgetett projekt. Volt már virtuális valóság és sima fantasy, mielőtt megállapodott volna a világvége utáni tájjal és egy csöppnyi bábeli nyelvzavarral vegyítve, ahol hőseim olyan világban próbálnak boldogulni, ami elfelejtette a nyelvüket, és véget ért anélkül, hogy rajtuk kívül bárkinek is feltűnt volna. Azt az ötletet is szerettem. Az is a nemlétező fiókomban csücsült. En elém tolt egy füzetet. – Szeretem Loraline haját – mondta végül, és kicsit elmosolyodott. Az arca ettől furcsán eltorzult; nem igazán mosolyra terveztem. – Szerintem valakinek lehetne olyan haja, mint neki. Barna szemmel. És akkor lehetne benne olyan karakter is, aki visszapofázik, mint ő. Minden következményével – javasolta. – Csak hogy megmaradjon az univerzum egyensúlya. Kezdtem sejteni, mit szeretne. Nem mondhatnám, hogy tetszett. – De… Loraline haja fekete – csattantam fel, mintha ennél ütősebb érvet el se tudnék képzelni. – Nekem is – válaszolta nyugodtan. – Nincs semmi baj a fekete hajjal. Attól még, hogy egy szereplőd haja fekete, még nem fog elszaladni veled a ló. A külső nem minden. Írhatsz szép és szimpatikus karaktert. Vagy szép és visszataszító karaktert. Vagy csúnya, de szeretetreméltót. Komolyan azt akarod, hogy a hajszíne határozza meg?

NOVELLA A füzetre néztem, majd Enre. – De nem tudom, hogy csináljam. Loraline haja és Avis személyisége. Névtelen Három külseje és En viselkedése. Sok-sok kirakós darab. Ó. Óvatosan kinyitottam a füzetet. Félig firkált ötletek voltak benne, de mivel gépelve gyorsabb volt lépést tartani a gondolataimmal, egy ideje már leszoktam róla. Amikor füzetbe írtam, mire a mondat végére értem, a következő mondaton túl jártam, és gyakran a tökéletes szófordulat már elinalt, mire eljutottam oda, hogy papírra vessem. Gépelésnél volt esélyem lépést tartani vele. En ugyanúgy nem hagyta, hogy használjam a gépemet, de egy ideje már nem írtam. – Ó – ismételtem hangosan is. – Azt hiszem, szeretnék… – kezdtem felpillantva, de En már nem volt ott. Nyoma veszett. Talán az volt a baj, hogy minden szereplőm, akit száműztem az életemből, a fejemből, a lapokról, kirakós darabok, egyetlen dobozba zárva. Pedig ezek kicsi képek, kettő, maximum négy darabból állnak, nem ötszázból. Talán csak újra szét kell válogatnom őket. A szürke szegélyű oldalakhoz lapoztam. Kétségbeesetten akartam valamit… A tiszta lap előttem volt. Talán túlbonyolítom. Talán olyan egyszerű lehet megint, mint régen, csak azután újra át kell olvasnom, szerkeszteni, megint átolvasni, piszkálni, nyúzni… Az elmúlt hetekben semmit sem írtam. Most se indult könnyen. Tíz perc volt az „Első fejezet”, amit áthúztam végül „Prológus”-ra, mert a prológusokat nagyon szerettem. Írni. Nem lesz könnyebb. Akármennyire is szeretném, akármennyire is úgy érzem, az univerzum tartozik nekem ennyivel ezután a végtelen látogatás után, nem nekem lesz igazam. …talán Enről akarok írni. …mágikus posztapokalipszissel. …vagy steampunk. Legyen inkább steampunk. …a laptopra pillantottam. Szinte éreztem En szemrehányó pillantását, Moire késének pengéjét, a többiek acsarkodását. …vagy írjunk valami újat, az összes doboz különböző darabjaival. Végtelen lehetőséget láttam, pici masszákba sűrítve. Talán nem újat kéne írnom, hanem a régiekről valamit, ami lehet, nem lesz felismerhető, de mindenképp ott lesznek. Talán ezt akarták volna. Hátha az működik. Azzal kidobtam minden eddigi ötletemet az ablakon.

Mesi

Ins tr

„MERJ ÉLNI, MEGHALNI BÁRKI TUD” Frida Kahlo tárlat a Magyar Nemzeti Galériában MIT TUDSZ FRIDA KAHLORÓL? HALLOTTÁL MÁR ÖSSZENŐTT SZEMÖLDÖKÉRŐL, BAJUSZÁRÓL, AMIT BÜSZKÉN VISELT? ISMERED EGY-KÉT ÖNARCKÉPÉT? TUDTAD, HOGY MANAPSÁG SOKAN A FEMINIZMUS ESZMÉIHEZ KÖTIK? ESETLEG AZT HALLOTTAD, HOGY MINDKÉT NEMBŐL VÁLOGATTA SZÁMOS SZERETŐJÉT?

lon da

k a 14. ció ol uk

PROGRAMAJÁNLÓ

Művészettörténet óráról maradt emlékeim szerint az ókori, középkori művészekhez legtöbbször nehéz volt kapcsolódnom. A képzőművészet rengeteg jelentős alakja – bár elképesztő tehetséggel, kifinomult technikával festett – a közönség nyers érzelmeihez nehezen tudott hozzáférkőzni, így áthidalhatatlan távolság maradt köztem és a sokat emlegetett elefántcsonttornyuk között. Az a sztereotípia is bennem van máig, hogy a festményeket meg kell fejteni, a titkos jelentésüket egy-egy szimbólum árulhatja el azoknak, akik elég alaposan tanulmányozzák a festő életrajzát és a különféle elvont jeleket. Frida Kahlo, a 20. század egyik legkiemelkedőbb nőalakja alkotásain nyitott könyvként tárja fel számunkra belső folyamatait, így könnyű együttéreznünk vele. Aki már maga is volt magányos, élt át szívfájdalmat, szerelmi bánatot, akit csaltak már meg vagy aki elvesztette gyermekét, esetleg annak, aki maga is ember, annak egész biztosan.

ÉLETE Frida Kahlo 1907-ben született a mexikói Coyoacánban, német és spanyol-indián mesztic szülők harmadik gyermekeként. Hat éves volt, amikor járványos gyermekbénulás fertőzte meg, melynek következtében jobb lába eldeformálódott és visszamaradt a fejlődésben, jelentőst szenvedést okozva neki további éveiben. 1923-ban

kezdte tanulmányait egy egyetemi előkészítő iskolában, itt ismerkedett meg a húsz évvel idősebb Diego Rivera festőművésszel. Tizennyolc éves korában a buszt, melyen éppen ült, egy villamos a falhoz préselte, közel halálos sebeket ejtve rajta; gerincoszlopa, bordái és kulcscsontja összesen hat, jobb lába tizenegy ponton tört el, lábfeje kificamodott és szilánkosra tört, egy acél kapaszkodó pedig keresztülszúrta a csípője magasságában. Hónapokon át lábadozott, ekkor kezdett el hanyatt fekve festeni egy különleges állvány segítségével, hogy szórakoztassa magát. Az újra és újra megjelenő szövődmények ezután élete végéig kínozták. Diego Rivera festővel huszonegy éves korában házasságot kötöttek, sorsuk életük végéig összefonódott, de rengeteg szívfájdalmat éltek meg egymás mellett, mivel mindketten rendszeresen egyéb szerelmi kalandokba is bocsátkoztak. Frida számára a legfájdalmasabb az volt, amikor Diego saját nővérével csalta meg. Összetartozásuk azonban kétségtelen volt, s minden kísértés és szomorúság ellenére újra visszataláltak egymáshoz, és végig egymás legfőbb társai voltak. Egészsége szinte egész életében romokban volt. Gerinc- és lábfájdalma az évek során egyre csak növekedett, rengetegszer került hónapokra ágyba, egészen mozdulatlanra kötözve, hogy tehermentesítsék hátát. Medencecsontja állapota nem engedte, hogy kihordjon egy gyermeket, így három vetélésen is átesett. Utolsó éveiben sorvadt lábát amputálni kellett. A halál gyermekkorától az utolsó pillanatáig kerülgette, nem engedte, hogy egy pillanatra is megfeledkezhessen jelenlétéről. Éveket töltött ismert férje árnyékában az Amerikai Egyesült Államokban, de önálló festőként csak élete utolsó pár évében tekintettek rá. Ekkor vették észre azt a ritka őszinteséget, amit ecsetvonásaival át tudott és át mert adni. New Yorkban, Párizsban majd Mexikóvárosban is önálló kiállítást rendeztek képeiből. Fájdalmai az utolsó időkben elviselhetetlenné váltak, s morfiumfüggő lett. Negyvenhét éves korában, szülőházában, Coyoacánban hunyt el – a hivatalos iratok szerint tüdőembóliában, de öngyilkosságra utaló jeleket is találtak naplójában.

MIT TANULHATSZ TŐLE? Frida életrajza száraz adatain túl annyi mindent tanít nekünk! Léte magas hőfokon izzott, olykor szenvedéllyel, legtöbbször fizikai és lelki fájdalommal tele. Napjait a tequila mámorában, szerelemmel töltötte, a szexualitást is egy művészi formának tartotta. Tanít bennünket a balhés, bajos, de örök és elszakíthatatlan szerelemről, a nyitott kapcsolatról, az elengedésről, a megbocsátásról és két lelki társról. A mexikói népétől eltérő, hűvösebb, nyugodtabb embereket sosem tudta megérteni. Hazaszeretetét öltözködése, festményei, levelei is tükrözik, de serdülő korától haláláig szenvedélyesen politizált is, teljes mellszélességgel állt a kommunista eszmék oldalán. Kezdettől más volt, mint a többiek, tinédzserként rövid hajjal, férfiruhában járt iskolába. Különc volt az első pillanattól, s ennek felvállalásáért tekintik ma a feminista szellemiség egyik jeles alakjának. Tudta, hogy ki ő, saját magát és értékeit eltökélten képviselte, életműve a női önkifejezés egyik legszebb példája. Azt, hogy milyen lehet ennyi fájdalom közt élni, amiről még olvasni is kimerítő, csak olyan tudja

elképzelni, aki ilyet maga is megélt. Frida mégis alkotott, bár volt, hogy hónapokon át mozdulatlanul feküdt, életét is a vásznon élte, s a halál folyamatos, közeli jelenlétével is meg kellett barátkoznia.

A KIÁLLÍTÁSRÓL A november 4-ig megtekinthető kiállítás számos mexikói galéria tulajdonában lévő, több mint harminc alkotást, festményeket, rajzokat mutat be. Ha még korábban soha nem is hallottál a művészről, akkor is úgy fogsz távozni a helyszínről, hogy szinte nem is marad kérdésed a végére, mert a tárlat minden részletet ismertetve vezet végig az életén. A különböző színű termeken végighaladva adott kategóriákba sorolva tekintheted meg a vidám vagy szívfacsaró festményeket. Az első teremben egyből megismerheted Kahlo teljes életrajzát, itt egy idővonalon követheted végig élete fontosabb eseményeit, s mellé feltüntetik a kapcsolódó, jelentős politikai és társadalmi fordulatokat is, a mexikói állam, a polgárháború aktuális állását. Már ezt a szobát úgy fogod elhagyni, hogy keretet kaptál a következő festmények megértéséhez, de még itt találkozni fogsz egyik leghíresebb festményével, a Törött oszloppal (1944) is. Külön teremben ismerkedhetsz meg festészete hajnalával, kifejező csendéleteivel, élete szerelmével és szeretőivel kapcsolatos és a nyers szenvedését kifejező képeivel is. Naplórészletek engednek közel kerülni élete legutolsó, legnyomorultabb és egyben legsikeresebb éveivel is. A kiállítás zárásaként Fridára egy új szemszögből mint popkulturális ikonra tekinthetsz, a 21. századból, több évtized távlatából.

MIÉRT NÉZD MEG?

A törött oszlop (1944)

Mára közhelyessé vált arról beszélni, hogy milyen negatív hatásai vannak korunkra a közösségi médiának, de a kísérlet, hogy életünket makulátlannak mutassuk be, kétségtelenül jelen van a mai világban. Frida Kahlo nem posztolt selfie-ket, hanem önarcképeket festett, ahol bár arca sztoikus nyugalmat árasztott, a kép minden négyzetcentimétere kifejezi azt az érzelmet, amit az alkotás óráiban megélt. A megélt, őszinte érzelmek, a törékenység, önmagunk megmutatása – a valóság – sokszor

PROGRAMAJÁNLÓ

hiányzik kapcsolatainkból, s igaz is, hogy ha ezekbe betekintést engednénk másoknak, sebezhetővé válnánk. Ez a sebezhetőség viszont szükséges ahhoz, hogy embertársainkkal tiszta, valóságos szeretetkapcsolatot ápolhassunk, törődhessünk másokkal, és engedjük, hogy ők is törődjenek velünk. Bátorság kell hozzá, hogy vállald, nem minden fenékig tejfel, amikor az Instagram feedeken és a YouTube-os house tourokon látszólag minden hibátlan. Viszont az életnek egy mélyebb, tisztább szintjére léphetsz, ha a valóságot választod a másoknak tetsző felszín helyett. Frida Kahlo nem akart szépíteni a valóságon és önmagán. Festészetét terápiás céllal használta, hónapokat töltött életében úgy, hogy el sem hagyhatta ágyát, s szívfájdalmait is festményein örökítette meg. Érezted már úgy, hogy miután elmeséled valakinek nehézségeidet, mintha egy kicsit könnyebb lenne a terhed? Frida festményein hagyta gyötrelmei egy részét, s ha úgy döntesz, hogy megismerkedsz életművével, nemcsak találkozni fogsz a szenvedéseivel és az érzelmekkel, amiket ez benned kelt, de akár arra is inspirálva érezheted magad, hogy egy nyers, őszintébb életet élj.

Tóth-Bumberák Éva

„Remélem, vidám lesz a távozásom – és remélem, soha nem kell visszatérnem.” Frida Kahlo

Halottak napi kuglóf 1 kg liszt 20 dkg vaj 11 tojás 30 dkg cukor 10 dkg margarin 1 tk só 3 dkg élesztő 1 ek narancsvirágvíz 1 csésze tej

Kézzel gyúrjuk össze a liszt, vaj, margarin keverékét. Az élesztőt futtassuk fel egy csésze langyos tejben. Adjuk hozzá a cukrot, a tojásokat, majd a többi hozzávalót, az élesztőt is. Addig gyúrjuk, hogy már ne tapadjon a kezünkhöz. 1 órán át állni hagyjuk. Miután megkelt, kuglófot formázunk belőle. Ismét állni hagyjuk, amíg a kétszeresére nő ruha alatt, huzatmentes helyen. Bevonjuk egy enyhén felvert tojásból készült mázzal. 200 °C-on 20-30 percig sütjük. Ha elkészült, bekenjük vajjal és meghintjük porcukorral. Forrás: F. K. Hagenbeck (2009). Frida füveskönyve. Libri Kiadó. Budapest

NARUTO VS THANOS 10. éve látogathatunk ki a MondoConra EGYETEMISTA SZEMPONTBÓL AZ ŐSZI MONDOCON A LEGJOBB A MINDEN ÉVSZAKBAN MEGRENDEZETT ALKALMAK KÖZÜL: A NYÁRI ALATT SOKAN UTAZNAK EL A FŐVÁROSBÓL, TÉLEN CSAK EGYNAPOS A RENDEZVÉNY, TAVASSZAL PEDIG MÁR BELELÓG A ZH-IDŐSZAK NEHEZEBB HETEIBE. OKTÓBERBEN AZONBAN MÉG PONT KÉNYELMES MINDENKINEK, HOGY MAGÁRA ÖLTSE COSPLAY-ÉT, ELMERÜLJÖN A JAPÁN KULTÚRÁBAN VAGY KEDVENC E-SPORT CSAPATÁNAK DRUKKOLJON A HUNGEXPÓBAN.

MI AZ A MONDOCON? Tíz évvel ezelőtt egy mangás és animés találkozóként indult, de azóta a geek kultúra szinte minden eleme megtalálható benne: mióta a PC World beszállt a rendezők mellé, már legalább annyival előre beírják a gamerek is a naptárba a következő MondoCon hétvégéjét, mint a japán fanok, de jó előre jegyet váltanak a szerepjátékok, sci-fik, képregények vagy a Marvel-univerzum rajongói is. Mivel a legtöbben az előző kategóriákból többe is beleesnek, ezért az egész rendezvényre jellemző, hogy bárkivel el tudsz beszélgetni. Mindenki közvetlen, és érdeklődik ugyanazon hobbik iránt, mint a többiek, így még ha nem is ülnénk be egyetlen szervezett programra sem, akkor is megcsapna minket az „animeconos hangulat”, és felvillanyozva mehetnénk haza.

Ins tr

lon da

k a 14. ció ol uk

PROGRAMAJÁNLÓ MIT CSINÁLNAK A GAMEREK? MIT CSINÁLNAK AZ ANIMÉSEK? Bár mostanra már nagyon sokan járnak a MondoCon, még mindig a japán kultúra kedvelői körében a legnépszerűbb a rendezvény. A legtöbb program nekik szól, és biztos, hogy sehol máshol nem találkozhatnak olyan sok, kedvenc hobbijukkal kapcsolatos lehetőséggel, mint itt. Kezdjük ott, hogy a rendezvényen rengeteg cosplayer van, válogatás nélkül minden animéből és játékból: sokan fotózkodnak velük, sokan csak távolról csodálják őket, de ettől függetlenül az, amikor megpillantod kedvenc karaktered valaki által megszemélyesítve, mindenképp felejthetetlen pillanat. Ráadásul ehhez még verseny is társul a nagyszínpadon, több kategóriában: a hétvége fénypontja kétségkívül a cosplay performance döntő, ahol nem csak a jelmezeket, de a bennük nyújtott karakterhű alakítást is pontozza a zsűri. Sok program van még, ami közel áll az animékhez (AMV vetítés, kerekasztal a magyar szinkronszínészekkel, karaoke a legnépszerűbb openingekből és endingekből), de más, Távol-Kelethez köthető programokon is részt vehetnek a látogatók: k-pop tánctanítás és DDR versenyek zajlanak folyamatosan, azok pedig, akik a csendesebb szórakozást szeretik, választhatnak a különböző Japán kultúrához kapcsolódó előadások vagy az írói, rajzolói workshopok közül.

Minden évben más a divat a gamer színpadon, de ez így van rendjén: pár évvel ezelőtt még egész nap League of Legends bajnokságokat lehetett nézni, de mára ez a paletta jóval színesebbé vált. MOBÁból már megjelent mellette a Heroes of the Storm, a kártyajátékok kedvelői pedig a Hearthstone bajnokságot izgulhatják végig. Idén úgy néz ki, hogy az Overwatch döntőt lecserélte – nem nagy meglepetésünkre – a Fortnite verseny. Ebből ráadásul még szabadjátékra is van lehetőség, úgyhogy aki a színpadon is kipróbálná battle royale képességeit, annak sem kell visszafognia magát!

MI A HELYZET A TÖBBIEKKEL? Ha valaki éppen egyik programon se találja a helyét, akkor sincs probléma, mert az állandó helyszíneken mindig van mit csinálni. A rendezvényre rengeteg bolt jön ki standolni, csak az ő portékáikat végignézni beletelhet egy órába (ha pedig veszünk is valamit, ne felejtsük el, hogy a belépőnk árából 2x1000 Ft levásárolható!). Ebédnél lehetőségünk van kipróbálni különböző japán ételeket, melyek közül a leghosszabb sor mindig a sushi standnál van, de ezt is megéri kivárni. Állandó programként mindig nyitva van a konzolsarok, ahol vagy Just Dance, vagy a Naruto Shippuden Ultimate Ninja Storm 4 kipróbálására van lehetőségünk. Gyakran jönnek ki a Sonytól vagy a Microsofttól is standolók, ahol a cég éppen aktuális VR headsetjét lehet tesztelni. Ha pedig épp egy kis kikapcsolódásra vágyunk az animés vagy gamer világból, olyan beszélgetésekre ülhetünk be, mint a Costumes in the Game of Thrones vagy a Wonder Woman alkotójának élete, az esti koncertek pedig szintén mindenki számára érdekesek lehetnek. Az idei évben a MondoCon október 20-21. között kerül megrendezésre a Hungexpóban. További információkért látogass el a rendezvény honlapjára: mondocon.hu

Tóth Ádám Zelnik Péter Zeno és mások Képek forrása: mondocon.hu

ÍGY NÉZÜNK MARVELT MI #ironman #thor #hero #comic

AZ IMPULZUS GYŰLÉSEI HÉTFŐ ESTÉNKÉNT, AMIKOR MINDENKI FÁRADT A HÉT ELSŐ, DE LEGHOSSZABB NAPJA UTÁN, RITKÁN NYÚLNAK TOVÁBB EGY ÓRÁNÁL. AZ EGYIK LEGFONTOSABB KIVÉTEL EZ ALÓL PERSZE AZ, AMIKOR ELKEZDÜNK MARVEL FILMEKRŐL BESZÉLNI. ILYENKOR MINDENKI ELÉG HAMAR BELELOVALJA MAGÁT ABBA A TÉMÁBA, HOGY KI A LEGJOBB SZUPERHŐS VAGY HOGY MIÉRT IDŐPOCSÉKOLÁS EZEKET A FILMEKET NÉZNI – AKÁRHOGY IS, DE MINDENKINEK MEGVAN A VÉLEMÉNYE. ÉS HA MÁR AZ IDEI QPA TÉMÁJA IS SÚROLJA EZT A FILMES UNIVERZUMOT (MEG A JOULUPUKKIT), GONDOLTUK, MIÉRT NE OSSZUK MEG VELETEK IS, HOGY MI HOGYAN NÉZÜNK MARVEL FILMEKET.

MESI Még az első Bosszúállók film debütálása előtt nem sokkal sikerült becsatlakoznom az MCU-mániába, ez a rajongásom pedig azóta kisebb-nagyobb lendülettel ugyan, de folyamatosan tart. Van, amikor Marvel filmhez képest is túl nagy a hype, van, amikor egyszerűen csak nem hat meg, mert „már megint egy?”, de azért a mai napig hűségesen kitartok. Amikor elkezdtem, még nem kommentáltam végig a filmeket. Most már azt teszem, sajnálatos módon néha még a moziban is. Párszor újranéztem már az összes filmet, a sorozatok sajnos (még) nem fogtak meg, és ahhoz sem voltam elég bátor, hogy nekiálljak megkeresni az állítólag létező, első néhány filmből egyetlen filmmé összevágott verziót. Ehhez sajnos nem vagyok elég fanatikus; a random képregény-információk gyűjtögetése (a képregények tényleges elolvasása helyett) és eközött a harmincvalahány óra egyhuzamban között húznám meg a határt. Azt azért büszkén felvállalom, hogy túlságosan is sok teóriát és elemzést szedtem már össze Tumblrről – még akkor is, ha tudom, ezeket a teóriákat nem filmnézés alatt kéne világgá kürtölni…

JAR-JAR Egy asszociációs játékban a Marvel szóról nekem egyből Vasember jutna eszembe. Tony Stark karaktere áll hozzám legközelebb, azt gondolom, hogy sok mindenben hasonlítunk. Mondjuk én nem vagyok kőgazdag, nincsenek körülöttem playboy cicák és egy este alatt sem tudok bármilyen téma tudósává válni. Ööö, na mindegy. Mindenesetre a kedvenc Marvel filmem a Vasember 3. Habár a Mandarin karakterét eléggé átformálták a képregényekhez képest, nekem kifejezetten tetszett az, amit a forgatókönyvírók kommunikálni szerettek volna vele. Az pedig különösen üdítő volt, ahogy láthattuk a címszereplő vívódásait, poszttraumás küzdelmeit és azt, hogy nem csak a vastól vas az az ember.

JÁZMIN Életem első gyakorlatát tartottam, így hát kicsit paráztam. Ebben a nyugodtnak épp nem nevezhető idegállapotban igyekeztem példát találni egy olyan egyedkapcsolatra, amit csak a kapcsolat attribútuma tesz egyedivé. Így sikerült összehoznom egy példát, hogy ugyanaz a színész játssza Vasembert és Ultront egy filmben. Sokkal hangosabban nevettek, mint egy ilyen szánalmas poén megérdemelte volna. Mentem tovább az anyaggal, el is felejtettem a dolgot. Óra végén odajött hozzám egy barátom, aki végignézte a gyakorlatom. – Azt ugye tudod, hogy filmcímnek a Star Warst mondtad?

ELVIS Eleinte nem nagyon hozott lázba a téma, de húgom unszolására elkezdtem megnézni az összes filmet, amit sikerült is abszolválni nagyjából két nap alatt, csak is kronológiai sorrendben. Mondhatni ezzel kezdődött a fanná válásom. Azóta a sorozatok kivételével az összes filmet láttam (van, amit kétszer is) és sikeresen eljutottam arra a szintre, hogy mostanra a filmek előzeteseit sem nézem meg, mert nekem már az is túl sok spoiler. A kedvenc karakterem Vasember, annak ellenére is, hogy sokaknak ellenszenves.

MOFLA Nekem mi jut eszembe, ha a Marvel filmeket említik? Káosz… Káosz mindenhol, annyira, hogy az embert totál magával ragadja. Itt minden repül. Repül Dr. Strange, repül Vízió, repül a Mjölnir. Repül a nagy pöröly, ki tudja, hol áll meg? Ki tudja, hol áll meg, s kit hogyan talál meg? Repülnek a repülők, az űrhajók, más bolygókra, más univerzumokba, más dimenziókba. Repülj velük a Vasember hátán! Indul az utazás, csak erre vártál. Mondhatja nekem Thanos, hogy az univerzum véges és már alig férnek el benne, nekem mégis egy új, hatalmas, végtelennek tűnő világot nyitnak meg. Csak három szavam van, amivel le bírom írni mindezt: én vagyok Groot.

ÉVI Kedves újdonsült férjemmel, Ádámmal, még a nyáron határoztuk el, hogy végigrágjuk magunkat a Marveleken, méghozzá a történet kronológiája szerinti sorrendben. Részemről a fő motiváció az volt, hogy egyre többször fordult elő, hogy a társaságom épp a legújabb filmet beszélte ki, én pedig (mivel utálom a spoilereket, akármiről is legyen szó) vagy bedugtam a fülem, vagy elengedtem, mert úgysem értek semmit. Ideje volt utánajárni, mi is a nagy hype forrása. A 2003-as Hulk már az elején majdnem eltántorított és szinte feladtam, de nem tettem. Végül Mark Ruﬀalo Hulk-karaktere tartott ott (ha értitek, mire gondolok *wink*). Szórakoztatóak voltak számomra az Iron Manek, a második Captain America, az első Avengers és a Guardians of the Galaxy első része is, de ettől egyik film sem adott többet eddig. Vannak jó sztorik, szép látványok, helyzetkomikum, jófej karakterek, néhány megrendítő pillanat, de amikor felállok a képernyő elől, nem érzem azt, hogy növekedtem volna mint ember. Néha persze kellenek a csak szórakoztató filmek is, nekem a Marvelek maximum ilyenek lesznek.

ÁDÁM

Ins tr

lon da

k a 14. ció ol uk

Sokáig elmondható volt, hogy csak akkor néztem meg egy Marvel filmet, ha a főszereplőjét megkedveltem a Sherlock Holmesként nyújtott alakítása során. Így tudásom az Iron man filmekre és a Dr. Strange-re korlátozódott, azonban amikor elkezdődött az Infinity Waros mém-áradat, rájöttem, hogy ez kevés. Rögtön rákerestem Google-ön, hogy „Who dies during Infinity War?” (aztán megnéztem, hogy ezek közül hánynak van még bejelentett következő filmje), hogy valamennyire képben legyek a dolgokról, de úgy éreztem, hogy még ez is kevés. Úgyhogy ki lehet mondani, hogy kizárólag azért kezdtem el Marvel filmeket nézni pár hónapja, sorrendben az elejéről, hogy a mémeket jobban meg tudjam érteni. A legrosszabb, hogy rávettem Évit is, csatlakozzon hozzám, mert gondoltam, hogy legalább jó kis páros program lesz; az olyan részeknél azonban, mint a Hulk, a Thor: The Dark World vagy az Age of Ultron azért kicsit bűntudatom van, hogy őt is belerángattam.

VIK HOROSZKÓP Brit tudósok és kreatív írók szerint

SKORPIÓ (10.24. – 11.22.) OROSZLÁN (07.23. – 08.23.) Eljött az ideje annak, hogy megújuljon! Az egyetem eddig nem adott lehetőséget arra, hogy megtisztítsa testét és lelkét, azonban a bolygók állása végre összhangba került az Ön aszcendensével. Ha most lép, az nem csak az Ön életét változtathatja meg hosszú távon, hanem a környezetében élőkét is. Ne habozzon, legyen vegán most!

SZŰZ (08.24. – 09.22.) Rá kell hogy döbbenjen, nincs harmóniában a természettel. Az elvárosiasodás kezdi kiölni Önből a spiritualitást, amely hozzájárul ahhoz, hogy empatikusan tekintsen a világra és embertársaira. Hamarosan nagy szüksége lesz egy spirituális vezetőre, aki átsegíti Önt a nehézségeken – jobb tehát, ha minél hamarabb nekiáll keresni valakit, aki hajlandó korrepetálni Önt.

MÉRLEG (09.23. – 10.23.) Lehet, hogy közeleg a szülinapja (vagy már el is múlt), de ne feledkezzen meg a teendőiről! A világ igyekszik gondtalannak mutatkozni, ám a jeles eseményen túl már a félév viharfelhői gyülekeznek. Emlékezzen arra, hogy születésnapból évente mindig akad egy, a félévek azonban jóval korlátozottabb számban állnak a rendelkezésére, éppen ezért mindenképp legyen Önnél esőkabát!

Konzulensének szemet szúrhat, hogy nem foglalkozott eleget az önálló feladataival. A párkapcsolatában ez enyhe kilengést okozhat – ezt megakadályozandó érdemes elkezdenie jobban figyelnie a tudatalattija sugallatára és hallgatnia az ösztöneire. A bolygók állása önnek kedvez, csak tárja ki elméjét, és engedje szabadjára gondolatait!

NYILAS (11.23. – 12.21.) El kell engednie azt az elképzelést, hogy majd most, ezen a héten valaki megírja Ön helyett a Grafika házit. Érdemes alaposan átgondolnia, menynyi időt szán az alvásra. Vajon melyik térül meg jobban: az alvással vagy a házival töltött órák száma? 1

BAK (12.22. – 01.20.) Megeshet, hogy 7. hét végére elfogy a türelme, ezt pedig kreditjei bánhatják, valamint személyes kapcsolatai is megsínylik. Hamarosan egy olyan döntés előtt fog állni, amin egyedül póthéten lesz lehetősége változtatni. Legyen türelemmel, várja meg a pillanatot, és ne habozzon megragadni a lehetőséget, ha az Ön előtt áll.

1 Brit tudósok kutatása alapján az alvásba befektetett órák száma fordítottan arányosan térül meg az egyetemi tanulmányokba fektetett órák számával. Következésképpen aludjon, hosszú távon mindenképp jobban megéri.

SZERKESZTŐSÉGI PILLANATOK BIKA (04.21. – 05.20.) VÍZÖNTŐ (01.21. – 02.18.) Lehet, hogy a sört két másodperc alatt issza, de ne feledkezzen meg a holnap reggeli laborjáról sem. Emlékezzen arra, hogy a mágneses indukció változása örvényes elektromos teret indukál, amelynek iránya ellenkező, mint az azt létrehozó változás.

Túl sok negatív gondolata lesz az elkövetkező időszakban, ez a Hold és a BME együttállásának köszönhető. De ne aggódjon, a póthét új reményeket tartogat majd. Ne próbáljon ki új dolgokat, ne hallgasson a megérzéseire; most különösen becsapják érzékei. Párjának mindig igaza van.

IKREK (05.21. – 06.21.) HALAK (02.19. – 03.20.) Hamar elúszhat a szerencséje – jobb lenne tehát, ha átismételné a programozási ismereteit, mivel a 13. héten nagy kihívásokkal kell szembenéznie. Összeütközésbe kerülhet partnerével, ami az egész vizsgaidőszakára rányomhatja a bélyegét. Ha felvette a Konfliktuskezelést, akkor – kis szerencsével – meg fogja tudni oldani a problémát.

KOS (03.21. – 04.20.) A bolygók állása sajnos nem kedvez Önnek, elsőre azonban pont az ellenkező benyomást keltheti. Ne hagyja becsapni magát! Mindig legyen Önnél puska fegyver törvény által is jóváhagyott önvédelmi eszköz, egy nap életet menthet! És mindig őrizze meg a hidegvérét!

Pillantson előre az időben, és cselekedje meg azt, ami hosszú távon gazdaggá teszi. ÍRJA MEG A HÁZIT IDŐBEN! Ne aggódjon, párkapcsolatára ez nem lesz hatással, sőt! Ön és a BME végre egy új, komolyabb szintre léphetnek, és akár egy tartósabb kapcsolat is kezdetét veheti Önök közt.

RÁK (06.22. – 07.22.) A múltba való vágyakozás mindig hamis kiutat ígér a jelen gondjai alól, azonban nem visszafelé vezet az út. A bolygók állása sajnos, akárcsak a Kosoknak, Önnek se kedvez, ám ezt meg sem próbálja eltitkolni. Érdemes új megközelítést alkalmaznia – a Taylor sorfejtés lehetőséget ad arra, hogy a függvényeket első, másod… sokadfokú függvényekkel közelítsük. Mesi és Tina