Impulzus XLIV/6.

ingyenes

***

summertime * * *

Hmmm......Ice cream

ummer

s #gravity#2017

O

XOX

ie

Mar

wish you r e d summ o o g a Az Impulzus oldalain megismerkedhetsz a Schönherz Zoltán Kollégium közélesla - itt működő szolgáltatásnak van olyan igénye, ami tével: természetesen - Teminden

kicsit költségesebb, viszont hosszú távon hasznos– kezdve a biciklitárolóktók, az újságok nyomtatásán át a szakkollégiumok eszközeiig.

A Schönherz Kollégiumért Alapítvány épp az ilyen kiadások finanszírozására alakult meg, 1990 óta támogatva a Szakkollégiumot, kulturális és sportesemények szervezését, valamint a kollégiumon belül működő szolgáltatásokat.

Ha szívesen segítenél valamilyen formában a fenntartásban, örömmel vesszük, ha jövedelemadód 1%-át az Alapítvány részére ajánlod fel, és biztatod ismerőseidet is, hogy szintén tegyenek így.

Adószámunk: 19014465-1-43 Segítség a felajánláshoz: www.sch.hu/egyszahowto

XLIV./6.

Köszöntő Sziasztok!

Ez az elmúlt hónap egészen pörgős volt a szerkesztőségünk életében. Az újság elkészítésén kívül immár másodszorra is nyitottunk KultúrNight-on (amivel kapcsolatban csak ajánlani tudom a második alkalom kapcsán írt cikkünket Szerepjáték és filozófia címmel a 20. oldaltól kezdve), illetve egészen sikeresnek bizonyult a „Szobához az Impulzust” projektünk is (részletek a tartalomjegyzék alatt). Nyilván voltak – és lesznek is – kisebb-nagyobb bukkanók a munkáink során, de visszatekintve erre a félévre, határozottan azt mondhatom, hogy egy nagyon jó csapat alakult ki a legújabb szerkesztőink bevonásával.

Maximálisan büszke vagyok mindenkire!

Továbbá köszönöm nektek, hogy ennyien olvastok minket! Hihetetlenül nagy erőt ad ez nekünk a folytatáshoz.

Ha bármi további észrevételetek van, vagy bármilyen ötletetek lenne arra, hogy mivel lehetne még jobbá tenni az újságot, esetleg, hogy mit olvasnátok benne, akkor írjatok bátran, mindig szívesen vesszük a visszajelzéseket.

Mivel a félévben ez az utolsó számunk, ezért ezúton szeretnénk kellemes nyarat és sikeres vizsgaidőszakot kívánni minden olvasónknak! Találkozunk szeptemberben!

Tóth Nikolett toth.nikolett@impulzus.bme.hu

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapja.

Címe: 1117 Budapest, Irinyi József utca 42.

XLIV. évfolyam 6. (470.) szám Megjelenik 1000 példányban.

Hivatalos lapzárta: 2017. április 17.

ISSN 1418–0529 (Nyomtatott) ISSN 1588–0745 (Online) Cím: Impulzus szerkesztőség, Schönherz Zoltán Kollégium, 1117 Budapest, Irinyi J. utca 42. 919-es szoba e-mail: impulzus@impulzus.bme.hu web: http://impulzus.com blog: http://impulzus.com/blog http://issuu.com/impulzus http://fb.com/impulzus http://twitter.com/impulzus Felelős kiadó: Czárth Csanád, a HK Elnöke Felelős szerkesztő (EHK): Varga Ferenc Főszerkesztő: Tóth Nikolett Nyugalmazott főszerkesztő: Tóth Ádám Főszerkesztő-helyettes: Sós Bence, Tóth Ádám Korrektorok: Bumberák Éva , Knoll Judit , Lőrincz Dániel, Nemes Tamás, Szabó Emese , Tóth Nikolett Tördelőszerkesztők: Blidár Tímea , Lőrincz Dániel, Tóth Ádám, Varga Viktória Olvasószerkesztők: Bumberák Éva , Knoll Judit , Tóth Nikolett Fotók: Bumberák Éva , Varga Viktória Címlap: Blidár Tímea Grafikusok: Blidár Tímea , Szabó Emese , Tóth Nikolett , Varga Viktória Írták és szerkesztették: Bumberák Éva , Pecze Gábor, Sós Bence, Szabó Emese , Szörfi Jázmin , Tóth Ádám, Tóth Nikolett , Varga Viktória Köszönettel tartozunk:

A KSZK-nak, Halász Eszternek, Mucsi Mártonnak és Szabácsik Richárdnak

Szerkesztőségi gyűlés minden hétfőn 19:00 órától az SCH 919-ben.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Az írások tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet!

impresszum

Nyomdai munka: Corvin Style Kft. (2360 Gyál, Bánki Donát köz 4. ) tel: 06 29 745-512 www.corvinstyle.com

3

Tartalomjegyzék Köszöntő .............................................................................. 3 KSZKépzés 2017 ................................................................. 6 Tekerj velünk Budapesten! ................................................ 8 MAD – Új kör a Házban..................................................... 10 Húsvéti lőgyakorlat Vácon ............................................... 12 Syberia 3 ............................................................................ 14 Nincs pénzem utazni… – Biztos vagy benne? ............... 16 Szerepjáték és filozófia ..................................................... 20 Hogyan lett Winterfellből Deres? ................................... 24 Három-és-fél pók .............................................................. 26 EFOTT – Csak szabadon… ............................................... 30 Love Solution – Sziget 2017 ............................................. 31 Világsztárokkal forrósít a SZIN ......................................... 34

Szobához az Impulzust!

Szeretnéd az Impulzust az elsők között kézhez kapni?

Schönherzes vagy? Akkor nem kell mást tenned, mint az alábbi linken kitölteni a formot és mi a szobádhoz visszük az újságot a megjelenés napján! A külsősöknek se kell aggódniuk, az újság továbbra is elérhető lesz az I épület aulájában, a Q földszinti büféjében és a Schönherz földszintjén, a kanapéknál. https://goo.gl/forms/vcTYbywSUx2l8Rhg2

4

XLIV./6.

KSZKépzés 2017

6

Tekerj velünk Budapesten!

8

Syberia 3

14

Nincs pénzem utazni... - Biztos vagy benne?

16

5

KSZKépzés 2017 „Akkor is végigcsináljuk, ha csak ketten lesznek!”

Ezekkel a szavakkal vágtunk bele fél évvel ezelőtt a KSZK újoncképzésének megalkotásába, és azóta is ugyanezzel a hozzáállással visszük vadonatúj képzésünket, melyre minden érdeklődőt szeretettel vártunk informatikai képzettségtől függetlenül – egyetlen kritérium a lelkesedés volt.

Annak ellenére, hogy kollégiumunk az informatika iránt kiemelten érdeklődők otthona, és évről-évre rengeteg lelkes gólyával bővül, sajnos az elmúlt években egyre kevesebb új tag csatlakozott hozzánk. Fontos volt átgondolni ennek okát, hiszen a drasztikus csökkenést nem lehetett csak az egyetemi követelmények szigorodására fogni. Átgondoltuk, hogy újoncként mi volt az, ami a saját beilleszkedésünket nehezítette, milyen akadályokat kellett legyőznünk. Szignifikáns problémának bizonyult, hogy eddig nem volt egy előre kijelölt útvonal, amin haladni lehetett volna, az újonc érdeklődésének megfelelően bármibe belevághatott. Emellett az általunk használt komplex rendszerek az avatatlan szemek számára elsőre ijesztőnek tűnhetnek, így aki nem rendelkezett már gólyaként szakmai tudással, kis eséllyel vált taggá. Ezen problémák feloldására találtuk ki kilencalkalmas képzésünket, melyet ötletesen KSZKépzésnek neveztünk el.

A képzést kezdetektől fogva hatan csináljuk, aktív KSZK-sok, alapvető motivációnk ebben, hogy sok új embert vonjunk be szervezetünk munkájába, ezen keresztül biztosítva nekik komoly fejlődési lehetőséget mind szakmailag, mind soft-skillek terén. Rengeteg munkánk van a programban, előző félévben az egész megtervezése sem volt kis falat, de a lezajlása is komoly kihívásokkal állított szembe minket. Szerencsére ezeket az akadályokat jól vettük, és rengeteg hasznos tapasztalattal gazdagodtunk, amit jövőre fel tudunk majd használni.

6

A képződők – ahogy az várható volt – leginkább elsőéves infósok és villanyosok, de vannak felsőbbévesek is, sőt, egy Pázmányos egyetemistánk is van, aki a GólyaKörTén találkozott velünk, eljött az Újoncdélutánunkra és azóta is aktívan részt vesz az alkalmakon. Kezdetben egy színes, vegyes társaság került ide, mostanra egy barátságokkal átszőtt csapat lett belőlük.

A korábbi évek tendenciái alapján nem számítottunk túl nagy tolongásra. 10-15 újoncban reménykedtünk, de már kettővel is megelégedtünk volna. Ehhez képest jócskán sikerült megtöbbszörözni ezt a számot, először nem is hittünk a szemünknek. A 70 érdeklődő nagy és örömteli meglepetést okozott, amit hamar követett az a felismerés, hogy az eredetileg tervezett heti egy alkalom helyett már kettőt kell tartani, hiszen ekkora embertömeg befogadására alkalmas terem nem áll rendelkezésre a kollégiumban, illetve nem is lehet ennyi emberrel egyszerre foglalkozni.

Ebből adódóan a csoportot két részre osztottuk, vasárnap és hétfőn is tartunk képzésalkalmakat.

A bekapcsolódás folyamatát két nagyobb részben képzeltük el. A tavaszi félében egy olyan szakmai képzést kapnak az érdeklődők, amivel később önállóan is tovább tudnak fejlődni. Az érintett témakörökből olyan alaptudásra tesznek szert, ami segíti a későbbi önálló haladásukat. Ilyen témakörök a különböző operációs rendszerek és szolgáltatásaik, ezek használata, illetve új és saját

XLIV./6. szolgáltatások létrehozása, csapatos szoftverfejlesztés eszközeivel való ismerkedés, hálózati alapfogalmak, felhasználói/rendszergazdai gyakorlati problémák megoldása és mindezek biztonságtechnikai vonatkozásai, amire a mindennapos munka során oda kell figyelni. Ezen témakörökről tartottunk előadásokat – ahol megismerkedhettek az elmélettel –, workshopokat – ahol kipróbálhatták a tudásukat gyakorlatban –, illetve minden alkalom után házit is kaptak, amit a tanultak alkalmazásával kellett megoldaniuk. Képzésünk mindenkori célkitűzése a szakmaiságon kívül, hogy egy jó csapatot formáljon a résztvevőkből, akik a későbbiekben is együtt tudnak majd dolgozni bármilyen projekten. Az előadás és a workshop közé minden páros alkalommal beszúrtunk néhány percnyi ismerkedős játékot, ami felpezsdíti a képződőket. A páratlan alkalmakon pedig workshop után csapatépítő alkalmakat tartottunk: volt ismerkedős est, ahol mindenki bemutatkozhatott, volt sörözés, bowlingozás és szabadulószobázás is.

Közösségépítés céljából táborozni is voltunk, ami március 10-12. között zajlott Kétbodonyban. A táborban voltak konstruktív és pihentető programok is, ahol a képződők fejleszteni tudták kommunikációs és konfliktuskezelő képességeiket, a csapatmunkához való hozzáállásukat.

Rendszerismereti előadásunknak köszönhetően jobban beleláthattak a KSZK felépítésébe és tevékenységeibe, valamint helyzetgyakorlatként kipróbálhatták magukat egyegy konkrét feladat megoldásában, ami nem is sikerült rosszul. Ilyen feladatok voltak például a Wargame megrendezése és a szerverterem költöztetése.

A tábor azonban aktív pihenésre is szolgált: esténként vetélkedő, társasozás és ismerkedés volt a program, illetve volt lehetőség túrázni és kosárlabdázni is. Úgy éreztük,

hogy a táborozáshoz hozzátartozik a reggeli torna is, így az üzemeltetést és a fejlesztést viccesebb formában, mozgás közben is megismerhették a táborozók. A programok nagy sikert arattak a résztvevők körében. Úgy látjuk, hogy leendő újoncaink mind a képzést, mind a tábort hasznosnak tartják és jól érzik magukat, ezt bizonyítja az is, hogy aktívan részt vesznek a képzésalkalmakon, megcsinálják a házi feladataikat és eljönnek a közösségépítő alkalmakra, sőt még kérdezni sem félnek.

A képzés következő lépcsőfoka, hogy a résztvevők a körök éles projektjeibe is bekapcsolódjanak, így kipróbálhatják és továbbfejleszthetik eddig elsajátított tudásukat, mindemellett a Ház számára is hasznos feladatokat csinálhatnak. Ez a fázis ősszel kezdődik, mi már gőzerővel dolgozunk azon, hogy az újoncok ekkor se unatkozzanak majd.

Czémán Barnabás, Fábián Attila, Eckl Máté, Hegyi Zsolt, Kozák Miklós, Szász Márton aka KSZKépzők és Szabó Tamás

7

Tekerj velünk Budapesten!

Akár a megújult SCH Kerékpár kör bringáival Mikor az ember felkerül Pestre, nem az az első gondolata, hogy biciklire pattanva fedezi fel a várost. Elsőre ijesztő lehet a fővárosi forgalom, és már hírből rossz a közlekedése, ez élőben gyorsan meg is tapasztalható. Aztán kicsit itt élve megszokjuk, és már hiányzik az otthoni kerékpározós énünk. Ekkor eszünkbe juthat egy másik ismert rémhír, a gyakori biciklilopások Budapesten. Egy barátom a koli elé lezárt, frissen vásárolt biciklijének – hiába nem keresett – nagyjából húsz perc alatt sikerült új gazdát találnia. Gyakran két lakattal, lánccal felszerelkezve mennek a városba a drótszamár-tulajdonosok. Ezeket a problémáitokat oldhatja meg a SCH kerékpár kör.

Jön a jó idő, amikor jól esik a sok tanulás között menni egy kört a városban, vagy hétvégén kitekerni Szentendrére a haverokkal. Erre minden lehetőség megvan a kör hét darab felújított bringájának egyikének kölcsönzésével, amit minden VIK-es igényelhet, akár rövidebb, akár néhány napos túrára. Régebben volt lehetőség a várárokban található tárolók használatára, amit hamarosan megint mindenki újra igénybe vehet, hogy a kölcsönzött bicikli helyett a sajátját is Pesten tarthassa. Egy másik probléma volt még régen, hogy sajnos nagyon sok „titkos kulcs” került hallgatók kezébe, akik úgy érezték, hogy megéri lemondani az elkért kaucióról, vagy nem is drága sajátot másoltatni, addig sem kell a portásokkal szóba állni. Ismerek például olyanokat is, akik nem is a karunk hallgatói, mégis van kulcsuk a tárolóhoz. Ezek együtt azt eredményezték, hogy a közeljövőben le lesznek cserélve a tároló zárai, és akár szóba is jöhet egy új, RFID-s beléptetőrendszer kiépítése is.

A kör tervei közt szerepel a közös VIK-es túrák visszahozása. Rengeteg olyan hely van Budapesten és környékén, amerre érdemes elkerülni biciklivel, ezekről a cikk végén bővebben is lesz szó. A kerékpár kör egyik célja a jó idő közeledtével a karunk hallgatóinak megmozgatása, és néhány hosszabb-rövidebb túraútvonal közös meglátogatása. Régebben nagy hagyománya volt az éjszakai túráknak is, hiszen ilyenkor a forgalom korlátozásai nélkül lehet a belvárosban tekerni. Ez ahhoz hasonló élményt nyújt, amelyet az idei I Bike BP egyik rendezőjeként élhettem át, amikor a teljesen lezárt Andrássy úton rendőrmotoros kísérettel száguldhattam végig, hogy még a tömeg előtt elérjük az Oktogont.

Sokszor van az, hogy az embernek eszébe jut, hogy mennyire jó is lenne most tekerni egyet, viszont gyakran gondot okoz a célirány kitalálása. Ha csak egy kis rövid

8

tekerésre vágyunk, akkor a belvárosban is találhatunk jó pár helyet, ahova érdemes elmenni. Kellemes, nagyjából oda-vissza tíz kilométer távolságban van a kollégiumtól a Városliget és a Margit sziget is. Mindkét úticél könnyen megközelíthető bringával, és relatíve kényelmes, megkülönböztetett bicikliúton haladhatunk akár a Kiskörúton, az Andrássy-n, vagy végig a Budai rakparton.

Ha kicsit messzebb szeretnénk menni, de még mindig Budapesten belül maradnánk, érdemes ellátogatni Csepelre vagy Nagytétény felé. Jó minőségű külvárosi utakon, csendes környékeken élvezhetjük a biciklizést. Azoknak, akik esetleg egy kicsit nagyobb kihívást keresnek, bátran tudom javasolni, hogy látogassanak el Normafa és Hűvösfölgy felé, bár a meredek emelkedők miatt már hasznos, ha a bringánkon van ehhez megfelelő áttétel.

Budapest közvetlen közelében vannak igazi hegyi terepek is a bátraknak: nagyjából harminc perc HÉV-ezéssel elérhető a Pilis, ahol több, kimondottan bringás útvonal is található. Barátaimmal jártunk erre egy túra keretein belül, a GPS-em szerint húsz kilométer hegyi terepen hétszáz méter emelkedőt sikerült megtennünk. Mondani sem kell, jót aludtunk utána.

XLIV./6.

Az országúti bringák szerelmeseként mindig is kedvenceim közé tartoztak a tómenti túrák, sokszor jártam már a Velencei-tó és a Balaton környékén. Előbbi harminc-negyven perc vonatozással elérhető, nagyjából egy BKV jegy áráért pedig a biciklinket is szállíthatjuk a vonaton. A tó negyven kilométeres körben végig bicikliutakkal van tarkítva, hétvégente sokan jönnek erre kikapcsolódni. Külön kiemelném a Pákozdi-ingóköveket, ha van időnk, feltétlen érdemes ezt is útba ejteni.

Ha már megvan a csapat, és sikerült útvonalat is választani, akkor következő lépésként – különösen hosszabb túra esetén – érdemes ellenőrizni bringáink állapotát és felszereltségét. Legjobb, ha a kötelező elemekkel kezdjük: lámpák, prizmák, fékek, bukósisak. Ezek egyrészt az előírások miatt szükségesek, másrészt saját biztonságunk érdekében is elengedhetetlenek. Még ha eredetileg nem is terveztünk napnyugta után tekerni, könnyen megeshet, hogy valamilyen oknál fogva később érünk haza a tervezettnél. Legyen szó akár egy túl jól sikerült sütögetésről, vagy a Pilis-hegység mértani közepén a szolgálatát felmondó hátsó váltóról – csak hogy néhány saját példát említsek. Megfelelő felkészültség nélkül a jókedvő csapat könnyen ázó-fázó, sötétben kerékpárt toló walking-dead zombikká válhat, aminek ugyan meglehet a maga varázsa, de egy kis odafigyeléssel könnyen elkerülhető.

Egy kis hátizsák gyorsan megtelik, ha végigondoljuk, mennyi mindenre lesz vagy lehet szükség a túrán. Akár hegyi ösvényen, akár sík úton tekerünk, szinte biztos, hogy megéhezünk, ez már csak egy ilyen alattomos sport. Ne felejtsünk el tehát bedobni a táskába néhány szendvicset, csokit vagy energiaszeletet, jól fognak jönni, és hamarabb, mint gondolnánk. Ha már volt szó az ételről, a szomjoltásról se feledkezzünk meg: a legtöbb mai bringa vázán

van kulacstartó, innen kényelmesen elővehetjük italunkat akár menet közben is, és nem mellesleg így nem a hátunkat húzza a súlya. Az ember azt hinné, ha bringázni megy, szerszámokra nem lehet szüksége. Na ez az, ami nem igaz: saját tapasztalatom szerint minden kisebb-nagyobb kiruccanásnál jól jött a szerszámosládánk egy utazásra optimalizált valódi részhalmaza. Ha nem is szeretnénk túlkészülni, egy erősebb bicska, néhány pót belső gumi, pumpa, csavarkulcsok és imbuszkulcsok életmentőek, de legalábbis valóban hasznosak lesznek.

Tapasztaltabb bringázók tudják, hogy abban a felszerelésben, amiben napközben kényelmesen elindulsz, évszaktól függetlenül garantált, hogy este fázni fogsz, vagy ha te nem, akkor a barátnőd. Ekkor lovagiasan felajánlod neki a táskádban lapuló plusz termo pulcsit, arcodon puszi, az övén mosoly landol, és újra nyeregbe pattanhattok.

Egy biztos, sokszor nehéz rávenni magunkat, hogy kimozduljunk a gépek mögül, de ha megtesszük, utólag élvezzük döntésünk gyümölcsét, hiszen mozogni jó.

Bence, Marci

9

MAD – Új kör a Házban Érdekel a mobilfejlesztés? Android, iOS, esetleg cross-platform? Következő félévben lehetőséged nyílik a kollégiumban, hogy kipróbálhasd magadat ezeken a területeken. A valószínűleg szeptemberben megalakuló kör, a Mobil App Developers (MAD) alapítóival, Tóth Bencével és Kecskés Dániellel beszélgettünk. Cikkünkben olvashattok többek között arról, hogy hogyan fejlesztették a Simonyi Konferencia mobilos alkalmazását, milyen kihívásokkal kerültek szembe ezalatt, hogyan zajlik a körré válás folyamata és milyen terveik vannak a jövőre nézve.

– Mesélnétek egy kicsit magatokról? Hogyan kerültetek bele a mobilfejlesztésbe, és mióta foglalkoztok vele?

– Bence: A LEGO kör tagjaként vettem eddig részt a szakkollégium életében. Már nagyon régóta foglalkozom különböző programozási nyelvekkel, a mobilos alkalmazásfejlesztésbe pedig 2013 körül csöppentem bele egy Buxa nevű startupnál. Itt tanultam pár alapdolgot a cross-platformos fejlesztésekről és utána kezdtem el érdeklődni a további lehetőségek iránt. 2013 és 2015 között középiskolásként Danival rengeteg megyei és országos versenyt nyertünk meg egy általunk készített mobil alkalmazással, melynek kapcsán rengeteget tanultunk a különböző technológiák előnyeiről és hátrányairól.

– Dani: Másodéves mérnökinformatikus hallgató vagyok, a szakkollégiumban eddig leginkább a LEGO körben tevékenykedtem. Szakközépiskolás éveim óta programozom, és már akkor is érdekelt a mobilszoftver-fejlesztés. A témával komolyabban végzős koromban kezdtem el foglalkozni, ekkor Bencével együtt egy mobilalkalmazáson dolgoztunk. Ez nem az első és nem is az utolsó közös projektünk volt, egyre összeszokottabb párost alkottunk. Sok versenyen indultunk a projektjeinkkel, amikből rengeteg jó emléket, élményt és tapasztalatot szereztünk.

az egyik gyűlésen be is dobtam ötletnek. Szerencsére egész pozitív fogadtatása volt, így bele is csöppentünk a szervezésbe, és lehetőségünk adódott hozzátenni egy kicsit ahhoz, hogy még jobb legyen az idei konferencia. Mivel a fejlesztés cross-platformos technológiával zajlott (egy kódbázist futtatunk a különböző eszközökön), így mind a ketten tudtunk vele foglalkozni, és csak a platformspecifikus dolgokkal volt külön probléma (pl. értesítések küldése).

A fejlesztés mellett hatalmas hangsúly volt a használható designon, melyet az SDS tervezett nekünk, így nemcsak jó, hanem szép is lett a kiadott app.

– Ti készítettétek a Simonyi Konferenciára mobilalkalmazását. Hogyan lett ez a ti feladatotok, és milyen módon zajlott a fejlesztés?

– Bence: 2016 őszén felvételiztünk mindketten a Simonyiba LEGO körösként. Én a felvételi folyamán fejtettem ki, hogy érdekel a mobilapp-készítés, és szívesen foglalkoznék egy ilyen körrel. A sikeres felvételi után keresett meg az elnökség, hogy tetszett nekik és szívesen támogatják a kezdményezést. Ekkor kérdeztem meg Danit, hogy lenne-e hozzá kedve, és ő belement. Mivel akkor kezdődött a konferencia szervezése, így jött az ötlet, hogy első „bemutatkozó” alkalmazásunk lehetne a KonferenciApp, melyet

– Milyen elméleti és gyakorlati kihívásokkal találkoztatok a fejlesztés közben?

– Bence: Rengeteg kihívással találkoztunk, hisz ez volt az első app, amit hivatalosan is publikáltunk, így külön öröm volt az Apple és a Google rendszerébe való feltöltés és az ottani buktatók megismerése is. Ezenkívül még problémás volt a design implementálása, hogy mindenféle képernyőméreten rendesen jelenjen meg. Szerencsére ezeket is sikerült leküzdeni. Viszont voltak olyan funkciók, amik végül nem kerültek bele az éles alkalmazásba, mert nem volt elég idő a megvalósításukra. Ezeknek a számát a jövőben szeretnénk minimalizálni.

10

XLIV./6.

–– Ősztől szeretnétek körré alakulni a Simonyi Szakkollégiumon belül. Ez hogy áll, biztosan meg tudjátok alapítani a kört?

–– Bence: Biztosra semmi sem vehető, de nagyon reménykedünk benne, hogy sikerülni fog. A tavaszi félévben indítottunk egy tanfolyamot próbaképpen, ahol húszan vettek részt, és összesen tizenöt taggal kezdtünk neki a félév hátralévő részének. Mi haladunk a saját tempónkban előre, csináljuk a megkereséseket, és ősszel, ha minden jól megy, akkor már mint hivatalos kör lehetünk a Simonyiban. Ha mégse sikerül, akkor folytatjuk tovább, ahogy most, és majd később próbáljuk meg. De nagyon pozitív volt eddig a fogadtatás, mind a jelentkezők, mind a vezetőség felől a Simonyin belül. Illetve már számos megkeresés is érkezett, az idei NYATA (Nyári Szakkollégiumi Találkozó: különböző szakkollégiumok tagjainak találkozója egy tábor keretei között – a szerk.) mobilappját is mi fogjuk csinálni, valamint saját projektek is fognak indulni „házon belül”. Saját workshopok is lesznek, ahol egymást tanítjuk különböző mobilos technológiákra, például natív alkalmazásfejlesztésre. Ezeken kívül szorosabb együttműködés kezd el kialakulni az SDS és köztünk, hogy minden appunk legalább olyan jól nézzen ki, mint a KonferenciApp.

–– Hogyan zajlik a körré válás folyamata? Milyen nehézségekbe ütköztetek?

–– Dani: A körré válásnak több feltétele is van, többek között legalább öt körtagnak kell lennie, minimum fél év próbaidőszakot „túl kell élnie” a kezdeményezésnek, illetve a vezetőségnek is rá kell bólintania az egészre. Jelenleg tizenöten vagyunk, szóval következő félévre a létszámnak nem kéne problémának lennie, a próbaidőszakot pedig most éli meg a kör.

Nehézségek leginkább az időbeosztásainkból adódtak.

Bence aktívan dolgozik, én pedig az eddigi legnehezebb félévemmel küzdök. Persze számoltunk vele, hogy ez időigényes lesz, és ezért mindketten hoztunk áldozatokat.

További kihívás a tanfolyam alkalmainak megszervezéséből adódott. Többször összeültünk, átbeszéltük, hogy

11

milyen témákat lenne érdemes érinteni, ezeket hogyan osszuk szét az alkalmakra, hogy azok ne csak úgy lógjanak a levegőben, hanem valami értelmes koncepció és összefüggés alapján haladjunk. Persze az éles alkalmon minden elromlott és a feje tetejére állt, de úgy érzem, jól kezeltük ezeket a problémákat. Összességében szerintem jó úton haladunk.

– Milyen alkalmazásokat terveztek még csinálni a közeljövőben? Milyen technológiákkal lehet foglalkozni majd a körön belül?

– Dani: App téren biztos, hogy a NYATA alkalmazását mi fogjuk csinálni. Ezenkívül egyrészt szakkolin belül szolgáltatás alapon is szeretnénk működni, tehát ha egy másik körnek, esetleg magának a szakkolinak van szüksége valamilyen alkalmazásra, akkor azzal szívesen foglalkoznánk.

Másrészt saját ötletekből is ki akarunk indulni. Mivel nemrég ért véget a tanfolyam, ezért az új tagokkal most lesz aktuális ezeknek az átbeszélése.

Az, hogy milyen technológiákkal szeretnénk foglalkozni, egy elég nehéz kérdés. Ma már rengeteg érdekes megoldás létezik alkalmazások fejlesztésére, mind különbözik, és különböző célra érdemes őket használni. Mindenkinek nyilván nem tudunk megfelelni, de szeretnénk, ha a többségnek lehetősége lenne megtalálni azt, amivel foglalkozni szeretne. Meg kell találnunk az egyensúlyt aközött, hogy minél több ember érdeklődését felkeltsük és közben mégse legyünk túlzottan szegmentáltak. A bőség zavara miatt több szempontot is figyelembe kell vennünk, mérlegelnünk kell és nem szabad végletekbe esnünk. A jelenlegi álláspont szerint az aktuálisan használt cross-platform megoldás mellett natív Android és IOS workshopokat tartanánk a következő félévben.

– A következő félévben mikor és hogyan lesz lehetőség hozzátok csatlakozni? Terveztek tanfolyamot indítani?

– Dani: Természetesen tervezünk tanfolyamot indítani, szeretnénk minél több embert bevonzani, és egy kellemes közösséget összehozni. Ez valószínűleg hasonló módon fog történni, mint ahogyan ebben a félévben is történt. Az érdeklődők jelentkezhetnek egy 4+1 alkalmas tanfolyamra, ami egy házifeladat-bemutatással végződik. Akiken látjuk a lelkesedést, azoknak lehetőségük lesz bekerülni a körbe.

Persze ez a koncepció még változhat, rengeteg visszajelzést kaptunk a tanfolyammal kapcsolatban, amiket figyelembe véve szeretnénk még érdekesebbé és jobbá tenni az alkalmakat. Amint lesz konkrét időpont vagy jelentkezési határidő az általunk elérhető platformokra ki fog kerülni minden infó, a Facebook oldalunkon (facebook.com/SimonyiMAD) minden fontos információ megtalálható.

Tóth Bence és Kecskés Dániel válaszai alapján Viki

Húsvéti lőgyakorlat Vácon Idén április 13. és 16. között tartották meg hazánk legrégebb óta futó fegyverkezési versenyét, melyen több mint kétszázan vettek részt. Egyes hírek szerint a helybéliek közül sokan attól tartottak, hogy a rengeteg elhasznált fegyverhüvelytől nem lehet majd közlekedni. Ők biztosan nem tudták, hogy csak az online világ fegyverei fognak pusztítani a 37. ICL CS:GO versenyen.

Hazánk legnívósabb CS:GO versenyén 48 csapat mérhette össze tudását a csütörtökön kezdődő csoportmeccseken. Minden csoport hat csapatból állt, akik Bo1-es rendszerben harcolhatták ki a továbbjutást. Azaz egy pályán

12

küzdöttek, hogy a maximális 30 körből minél többet nyerjenek meg. Döntetlen esetén újabb 6 kört játszottak, amíg győztest nem avathattak. Egyszerre két csoport játszott párhuzamosan egy közös légtérben az Infinity Csarnokban.

XLIV./6.

Magára a csarnokra érdekes kettősség jellemző. Azok, akik egy olyan épületet keresnek, mint a Papp László Sportcsarnok, hiába járhatják Vácot egész nap. A helyszín a váci hajógyár raktár- és szervizblokkjai között helyezkedik el, mint egy klasszikus lanbarlang. Külsőleg nem sok különbség látható a többi épülethez képest, azonban az épület belseje felé haladva egy folyosón át juthatunk el az esemény szívéhez – a nagyszínpadhoz és a mögötte lévő játéktérhez. A pódiumon a hétvége során az előzetesen legelőrébb várt csapatok játszottak. A színpad mellett le lehetett ülni, nézni az aktuálisan streamelt és kommentált mérkőzéseket, melyből egyáltalán nem szenvedtek hiányt a nézők.

Az emelvény árnyékában a többi csapat játszott, ahol az egyes asztalokat paravánnal választották el, hogy az ellenfelek ne láthassák egymást, ezzel ellehetetlenítve a másik taktikáinak kifürkészését. Természetesen az ideiglenes falak nem szűrték a hangokat, így egész végig lehetett élvezni a csapatok üzengetéseit egymásnak. Ettől függetlenül békés mederben haladtak az összecsapások, amik után a delikvensek mint a legjobb barátok tudtak sztorizgatni a meccsek közti cigizések közepette.

Péntek éjszakára kialakultak a csapatok csoporton belüli helyezései, és minden csoportban az első négy helyezett folytathatta tovább a küzdelmeket. Innentől kezdve a bajnokság kettős kieséses rendszerben zajlott. Ez az jelentette, hogy a csoportok első két helyezettje a felsőágon küzdöttek Bo3-as rendszerben, azaz két nyert meccsig versenyeztek.

A győztes a felsőágon maradhatott, ahol a többi továbbjutóval küzdhetett. A vesztes pedig az alsóágon találta magát, ahol Bo1-es összecsapásokkal haladhattak előre a vigaszágon. A csoportkörök harmadik és negyedik egyletei szintén az alsóágon vitézkedhettek a felsőágról lehullók ellen.

Az igencsak elhúzódó szombati nap végére, vasárnap hajnali kettőre eldőlt, hogy a felsőágról a döntőbe a

need more DM csapata jutott, és így várakozhattak az utolsó nap délutánjáig a döntőbeli ellenfelükre. Arról, sajnos, nincsenek további információink, hogy ez alatt a hiányzó deathmatch-ekkel próbálták-e kitölteni az időt. Mindenesetre az OBSCURE Gaming folytatta a már megkezdett nagy menetelését az alsóágon, hogy végül a STOP tábla ötösét legyőzve ők lehessenek a másik döntős csapat.

A döntő Bo5-ös rendszerben dőlt el, melyet a need more DM csapata egy pályaelőnnyel kezdhetett a felsőági győzelem miatt. Az első pálya Overpass volt, ahol a második meccspontjukat is begyűjtötték a DM-esek. Az OBSCURE ekkor megrázta magát, és kemény küzdelmek végén behúzta Cache-t és Cobblestone-t. Így fordult az összecsapás az utolsó pályára, az Infernóra, ahol viszont már a need more DM egylete összekapta magát és 16-10-es eredménnyel zárta le a bajnokságot.

A 37. ICL Counter Strike: GO LAN megmutatta, hogy az alkalmi mixek, a baráti összefogások is tudnak szép eredményeket felmutatni egy-egy verseny során. Az igazsághoz természetesen az is hozzátartozik, hogy hazánk jelenlegi két legjobb csapata, a Team HoP és a Sensei Esports is Koppenhágában versenyezett az ICL alatt, viszont ez egyáltalán nem vesz el a dobogós csapatok érdemeiből.

Reméljük, a nyári küzdelmeken már nem kell csapatoknak időpontütközés miatt távol maradni, és számos újabb egylet is megjelenik a rutinosok mellett.

Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy látogasson el legalább egyszer Vácra, és nézőként vagy játékosként, de részese legyen egy ilyen szórakoztató versenynek. Az eseményekről, időpontokról és minden továbbiról a www.lanseries.hu vagy az ICL Challenge facebook oldalon (https://www.facebook.com/iclchallenge/) informálódhattok!

JarJar

13

Syberia 3 Hogyan szórakozd el a vizsgaidőszakot mamutokkal?

Kate Walker amerikai ügyvédnő a komor (aki nem ért egyet, mutasson egy olyan screenshootot a játékból, ahol nem a szürke és a barna dominál, és nem fakó ködös az ég derengő nappal) és rejtélyes (sehol egy használati utasítás [akárcsak a nőkhöz, nem mintha bármelyik férfi olvasott volna valaha akár csak egyet is], minden törött, romos, elfeledett, rejtekajtós) Európába utazik, hogy aláírasson egy adásvételi szerződést a Valadilène-i automatagyár tulajdonosával. A játék hangulatához méltóan esős nappal indítunk, és pont a szerződő fél temetése fogad minket.

Pech. Hazamehetnénk, a vőlegényünk (és mennyi problémánk lesz még ebből…) úgyis türelmetlenkedik, de inkább a rejtélyes örökös nyomába eredünk a szerződéssel, ami természetesen elveszíthetetlenül ott van a kabátzsebünkben, másik tucat tárggyal, ami furcsa mód semmit se ront kecses alakunkon.

14

Innentől kirakósok és rejtvények sora következik egy hangulatos világban (amit már az első kacifántos mondatban is megpróbáltam lefesteni), az aláfestő zenék még galádabbul fonják körbe az embert és húzzák át a folyadékkristály-vízesésen egy másik világba. Elmesélni nehéz, mint táncolni a szobrászatról, de tapasztalat, hogy utána ködös parkban, félig megvilágított szobrokkal körülvéve, vagy elhagyatott, borostyán futtatta épületek mellett késztetést lehet érezni mamutok, rég elveszett kis öcsik és automaták utáni kérdezősködésnek. Segítségre ne számítsunk, bár, ha jól összelábaljuk, Oscar útitársunk lesz, de nem túl hasznos robot (hupsz, bocsánat, automata, csak ezt a szót szabad használni, mert még olajfoltot ejtünk önbecsavarozásán), egyetlen hozzánk szólása, hogy erre nincs beprogramozva, esetleg valami igen emberi kifogás, hogy épp miért nem tud semmi hasznosat tenni, de sebaj.

2002: I., 2004: II., hosszú csönd és várakozás, 2009: bejelentik, hogy folytatják, még több várakozás, 2012: megerősítő hírek, további várakozás. 2016: végre.

Nem, elévelték. Nem baj, még egy év mit számít már, meg inkább, minthogy gyorsan összecsapják. 2017-ben megkezdődik a visszaszámlálás, április 1-től még 19 nap a megjelenés, és végre a hivatalos Facebook oldal (https://www.facebook.com/syberia.series/) is angolra váltott franciáról. Lényeg: április 20-án megjelent Európában PC-re, Mac-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra.

XLIV./6. És akkor nézzük, miket lehet tudni: természetesen Benoît Sokal kezei alatt készül, a Microïds csapata dolgozik rajta, rengeteg videó és kép csodálható meg a látványtervekről, kidolgozott karakterekről (akik megint nem kicsit karikaturisztikusak lettek), a steampunk szerkezetek, komor hangulat, kommunista rémségek hagyatékai megmaradtak. A dallamvilágba is belehallgatunk, Inon Zur a zeneszerző, nemcsak a zene segít a látvány átélésében, hanem fordítva is, kedvenc felvételem, ahogy a zenészek játszanak, miközben a falra vetítik az elkészült narrátoros átvezető részeket.

A történet az első részben is rendelkezett komolyabb, de nem szájbarágós (nincs is annál rosszabb, amikor nagyon feltűnően az ember képébe akarnak dörgölni valamit; pont eltalálták a mértéket, a kissé komor komolysága csak még jobban magával ragadja az embert) mondanivalóval: távolsági kapcsolat, elveszített fiatalság késői kiélése, rég dédelgetett kielégítetlen vágyak rögeszmévé válása, a hatalomba begyepesedés, de leginkább a szellemi sérült gyermek szégyellése és rejtegetése. A hírek szerint a harmadik részből ezek sem fognak hiányozni a cselekmény mellett: a youkolokkal szemben leplezetlen ellenszenvet táplálnak az átlagemberek, az ember veszélye a környezetre visszaköszön egy Csernobilszerű radioaktív városban, és akkor még nem is említettük az elmegyógyintézetes részeket.

Többek közt ezekben is rejlik a játék varázsa, rengeteg kidolgozott részlet van, amire nincs szükség a végigjátszáshoz, de az ember nem érzi úgy, hogy egy üres vázra néz, érzi a lüktető (bár inkább haldokló) világot, amiben olyan személyekkel is lehet beszélgetni, akik nem feladat,

vagy segítségnyújtás végett vannak jelen, csak járókelők, de van miről mesélniük. Akárcsak a sok megálmodott táj, ahol csak átszaladunk, anélkül, hogy aktívan használnánk bármelyik komponensét.

Fel szokott merülni a játékkal kapcsolatban, hogy nem áll olyan magas technikai szinten a megjelenítésben, de a hihetetlen fantáziával megálmodott, szerkezetileg végletekig kidolgozott képek magával ragadóbbak minden bármilyen végtelenségig nagyítható, pixelorientált, realisztikus textúrákat kezelő összecsapott, szokásos sablon világnál. Mit ne mondjunk, Kate ruhái kicsit ledérebbek, mint korábban voltak, de a ma megszokott játékvilágban még így is szolid hősnőnek számít.

Jázmin

15

Nincs pénzem utazni…

– Biztos vagy benne?

A témában való sok évnyi olvasás és személyes tapasztalat után szerintem a legfontosabb dolog, hogy legyünk rugalmasak. Ha az utazás időpontján akár csak pár napot is csúsztathatunk, akár már több ezer forintot is megspórolhatunk. A másik, hogy fektessünk időt a neten való keresgélésbe és tervezésbe. Ne félj teljesen magad szervezni az utadat, hiszen így fogsz a legtöbbet spórolni! Ha pedig valahol elakadsz, több utazással foglalkozó magyar csoport is található a Facebookon, ahol felteheted kérdéseidet, és rengetegen fognak neked akár perceken belül válaszolni.

Kezdjük azzal, hogy hogyan jutunk el a kiszemelt helyre.

Ha nincs autónk, akkor mehetünk repülővel, busszal vagy vonattal. A repülőjegy lehet az egyik legnagyobb költségünk, így nem csoda, ha spórolni szeretnénk rajta. Mint már említettem, a rugalmasság nagyon fontos. Miért is?

A hét első felében induló járatokra általában kevesebbért lehet jegyet kapni, míg a péntekiek szinte garantáltan drágábbak lesznek. Legtöbben arra esküsznek, hogy a szerda a legolcsóbb nap. Ha hosszú hétvégére mennénk, vasárnap helyett érdemesebb lehet hétfőn visszajönni. Tehát ha nincs kőbe vésve az utazás dátuma, már spórolhatunk is.

Ha csak utazni szeretnénk, és mindegy, hogy hova, akkor két nagyszerű oldal, az azair.eu és a skyscanner.hu lehet segítségünkre. Mindkettő megengedi, hogy a célállomás nyitott maradjon XXX beírásával. Ezenfelül nem kell megadnunk pontos időpontot se. Míg a Skyscanneren elég csak a hónapot megadni, addig az Azair akkora szabadságot enged nekünk, hogy időintervallumot adhatunk meg neki, ami között utazni szeretnénk. Még az ott töltött napokat is megadhatjuk, szintén intervallumban. Emellett a keresésbe könnyedén bevehetjük még a közelben lévő repülőtereket is, így még jobb áron találhatunk jegyet. Ha nem muszáj, ne ragaszkodjunk feltétlenül budapesti induláshoz, mert gyakran sokkal olcsóbban jöhetünk ki bécsi vagy pozsonyi indulással, ahova könnyedén ki tudunk jutni itthonról. Azairon azt is megadhatjuk, hogy maximum hány átszállással szeretnénk eljutni a célállomásra.

Ezt érdemes lehet feljebb állítani, egy-két átszállásra, így tud több fapados társaságot is kombinálni.

A következő oldalak nem adnak ekkora szabadságot a keresésben, de mindenképp érdemes rákeresni itt is, mert nem mindig ugyanazokat a találatokat adják: momondo.com, kayak.com, expedia.com, edreams.com. A Momondot külön ki szeretném emelni, mert van, hogy olyan olcsóbb ajánlatokat is megtalál, amit más oldalak nem.

16

Ha nyitottak vagyunk a célállomást illetően, akkor midenképp érdemes foglalkozni error fare-t posztoló oldalakkal, mint például: utazomajom.hu, fly4free.com, secretflying.com. Először is mi az az error fare? Röviden: hiba a rendszerben. Sok ilyen lehet, akár szimplán hibásan felvitt ártól, tizedesjegy hibán keresztül a rosszul váltott valutáig. Így lehet a 300 eurós jegyből 300 Ft-os – ami elég radikális példa, de nem lehetetlen néha ilyet is találni.

Nem érdemes ezeket magunknak keresni, mert sok időt vesz el, és a fentebb említett oldalak megteszik ezt helyettünk. Érdemes őket a Facebookon követni, hogy minél gyorsabban értesüljünk egy-egy ilyen hibáról.

Ha ilyet látunk, ne vacilláljunk a foglalással, mert általában órákon, de sokszor akár pár percen belül is kijavítják, ha már kikerült egy ilyeneket gyűjtő oldalra. Ilyen foglalásoknál fontos tudni, hogy a repülőtársaság visszamondhatja a jegyünket a hibára hivatkozva. Ilyenkor természetesen a befizetett összeget is visszakapjuk. Emiatt is érdemes az error fare-es jegyet rögtön kifizetni, mert már kifizetett jegyet nehezebb számukra törölni, visszamondani. Ha visszaigazolták a jegyünket, akkor pedig már biztosak lehetünk, hogy mehetünk, viszont arra figyeljünk, hogy az automatikus email a foglalás után nem biztos, hogy azonos

XLIV./6. az e-jegyet megküldő emaillel. Érdemes ilyen utaknál sokáig ingyen visszamondható szállást foglalnunk, valamint, ha lehet, ne hívjuk fel az ügyfélszolgálatot, hogy tényleg érvényes-e a foglalásunk, mert akkor észreveszik, hogy hiba csúszott a rendszerbe, és valószínűleg törölni fogják a foglalást.

Ha hosszabb útra megyünk, akkor legtöbben a kényelem miatt a vonat mellett döntenének a busszal szemben, de érdemesebb lehet a másodikat választani, mert sok esetben jóval olcsóbban jövünk ki, főleg ha már kicsit távolabbi, nyugat-európai célállomást választunk. Busz vagy vonat választása azért is érheti meg jobban a repülővel szemben, mert jóval nagyobb bőröndöt is ingyen tudunk magunkkal vinni. A rome2rio.com egy nagyon jó oldal arra, hogy összehasonlíthassuk a különböző utazási módok árát.

Azért ne csak erre hagyatkozzunk, mert nem teljes az adatbázisa, de mindenképp érdemes megnézni!

Ha olcsó buszjáratokat keresel Európában, akkor a következő oldalakat ajánlom: eurolines.hu (majdnem egész Európa), flixbus.hu (majdnem egész Európa), polskibus.com (ha Lengyelországba mennél), ouibus.com (Franciaország), goeuro.com (több oldalon keres).

A legtöbb, Nyugat-Európában közlekedő buszon nagyobb hely van a lábadnak, mint amit itthon megszoktunk, emellett van Wi-Fi és konnektor is. Személyes tapasztalat alapján ilyen az Ouibus. Eurolines Budapest–Párizs vonalon sajnos nincs ekkora hely kialakítva, de cserébe ha időben foglalsz, csak 20.000 Ft az utazás oda-vissza. Tavaly nyáron utaztam egyik barátnőmmel ezen az útvonalon. Húszórás buszút, ami eléggé fárasztó, de azóta se találkoztam olcsóbb ajánlattal, figyelembe véve azt is, hogy nagy bőröndöt vittünk magunkkal ezen az áron, és nyári főszezon közepén mentünk.

Polskibusszal nincs személyes tapasztalatom, de nagyon alacsony áron lehet velük kimenni Budapestről Krakkóba, és évente többször is vannak olyan promócióik, hogy 1 eurós buszjegyeket lehet kapni, többek között ezen az útvonalon.

Ha megvan, hogyan jutunk el a kiszemelt helyre, akkor jöjjön a szállás. Legfontosabb, hogy ne ragadjunk le egy szállásportálnál. Nézzünk meg több oldalt is, mert ugyanaz a hely másik oldalon olcsóbb lehet. Ennek meggyorsítására vannak olyan webhelyek, amelyek összehasonlítják ugyanannak a szállásnak az árát különböző oldalakon.

Ha hagyományos szállást keresünk, akkor a következő oldalakon nézzünk szét: booking.com, agoda.com, kayak.com Árösszehasonlító oldalak: szallasok.utazomajom.hu, trivago.hu Az Airbnb valószínűleg sokaknak ismerős, de – sajnos – vannak olyanok, akik még nem hallottak róla, annak ellenére, hogy az utóbbi években roppant népszerű lett. Az oldal lényege, hogy emberek kiadhatják a lakásukat, üres szobájukat, kanapéjukat rövidtávra, úgy, hogy közben akár ők is ott laknak. Felmerülhet a kérdés, hogy ez biztonságos-e. A rendszer fontos eleme, hogy véleményekre épül.

Egy szállásadónál megnézheted, hogy mit írtak róla korábbi vendégei, valamint már foglalás előtt is kapcsolatba léphetsz vele. Akár házigazda, akár vendég vagy, beszkennelhetsz valamilyen személyes igazolványt, ami nem fog látszódni senki számára, de az Airbnb meg fogja jeleníteni, hogy te ezt megtetted, ezzel is növelve a bizalmat a másik fél számára. Fontos tudni még, hogy foglaláskor nem a szállásadónak fizetsz közvetlenül, hanem az oldal közvetít, így ha megérkezéskor nem azt kapod, ami a leírásban volt, akkor 24 órád van arra, hogy ezt jelezd.

Személyes tapasztalat alapján csak ajánlani tudom az oldalt. Ha van olyan ismerősötök, aki már regisztrált, akkor kérjetek tőle meghívót, mert ez esetben 10.000 Ft-os kedvezménykupont kapsz az első foglalásodhoz.

Hasonló oldal a pandabed.com, de ők Ázsiára koncentrálnak.

Ha nem akarsz sokat költeni a szállásra, és nem zavar, hogy másokkal lakj együtt egy szobában – mint egy kollégiumban – akkor érdemes hosteleket hirdető oldalakon is körbenézni. A már korábban említett szállásportálokon is találni ilyeneket, de ajánlanám még a következő, direkt ezekre specializálódókat: budgetplaces.com, hostelworld.com. Még egy indok a hostelek mellett, hogy sokat utazó embereket lehet megismerni itt, és könnyedén találhatsz útitársat is, ha egyedül indultál el.

Ha hosszabb ideig szeretnél maradni egy helyen, érdemes megfontolni azokat a lehetőségeket, ahol napi pár órás munkáért cserébe kapsz szállást és gyakran kaját is.

17

Ennek több változata is van: A workaway.info weboldalon többnyire olyan lehetőségeket találsz, ahol egyszerűbb házimunkákhoz vagy egy ház felújításához keresnek segítséget. Napi négyhat óra munkáért cserébe kapsz szállást, és a legtöbb helyen még ételt is, a maradék idődet pedig tetszés szerint eltöltheted. Az oldal úgy működik, hogy a kereséshez nem kell regisztrált tagnak lenned, de ha kapcsolatba szeretnél lépni egy „munkaadóval”, akkor regisztráció mellett be kell fizetned a 30 eurós éves díjat, ami – ha gyakori utazó vagy – gyorsan meg tud térülni.

A trustedhousesitters.com esetén a házra és az állatokra kell vigyázni, míg a tulajdonosok távol vannak. Olyan lehetőséget is találni az oldalon, ahol nem csak a házat használhatod, hanem még az autót is odaadják cserébe, hogy megetetted az állatokat, megsétáltatod a kutyát és tisztán tartod a házat. Itt is van éves díj, de cserébe nagyszerű helyeken találhatsz magadnak akár nagyon extra szállást is.

Hasonló oldalak még: wwoof.net, helpx.net, housesitter.com, mindmyhouse.com, nomador.com

18

Couchsurfingről talán már mindenki hallott, de mindenképp érdemes röviden megemlíteni. A lényege, hogy fogadni lehet embereket, így szállást kapsz vagy adsz ingyen. Ha ezt választod, akkor nemcsak helyi lakosokkal, de a kultúrával is jobban megismerkedhetsz. Szokás a fogadónak kisebb ajándékot vinni, ami kapcsolódik a saját országodhoz.

Ha nagyvárosba megyünk, akkor a következő kiadás a tömegközlekedés és belépők lesznek. Itt kell nagyon jól utánajárni a dolgoknak a neten, mert sokkal többet költhetünk, ha nem számolunk utána.

Manapság a nagyobb városokban van lehetőség valamilyen City Passt venni. Ennek az ára többnyire magában foglalja valahány napra a tömegközlekedést és a nevezetességek, múzeumok árát. Viszont diákként jó pár helyen nem éri meg, mert diákkedvezménnyel sokkal többet spórolhatunk a jegyek árából. A másik hátrány, hogy nem mindig van benne a tömegközlekedés a City Passban.

Ehhez kapcsolódóan azt kell még tudni, hogy vannak olyan helyek, ahova a 25 éves vagy annál fiatalabb EU-s állampolgárok ingyen mehetnek be. Ilyen például Párizs

XLIV./6. legtöbb nevezetessége is – az Eiffel-torony kivételével. Ingyen lehet bejutni rengeteg helyre, ilyen például a Louvre, az Orsay Múzeum, a Diadalív teteje, a Versailles-i kastély vagy az Invalidusok, sőt ezeken felül kedvezményesen látogathatóak is vannak. Ha 26. életéved még nem töltötted be, alig fogsz belépőre költeni, mert a legfontosabb látványosságok ingyen lesznek.

Szóval a City Passok általában nem érik meg diákként, de ha az árban benne van a tömegközlekedés, és nem adnak nagy diákkedvezményt a nevezetességeknél, akkor jöhet a matek: CityPass vagy minden nevezetességnél diákjegyet véve, és tömegközlekedést használva; melyik opció a kedvezőbb. Pár napos bérletek szinte mindenhol vannak, viszont ha már öt-nyolc napra mész, jól meg kell gondolni a dolgot. Általában öt nap a vízválasztó, mert városonként eltérő, hogy van-e ötnapos jegy, valamint mit éri meg venni, főleg, ha még zónákra is külön kapható. Kombinálhatsz különböző napos és zónás jegyeket, vagy akár vehetsz hetijegyet. Van különbség a hétnapos és a hetijegy között! Előbbi az első használattól kezdve hét napig tart, míg utóbbi fixen hétfőtől vasárnap éjfélig, és van olyan, ahol csak kedd estig lehet venni, emiatt ez

mindig olcsóbb. A hetijegy általában nem turistáknak van kitalálva, így nem mindenhol reklámozzák. Mindenképp járj utána, hogy létezik-e! Lehet, hogy olvasol olyat fórumokon, hogy nem is vehetsz, mert nem vagy helyi lakos.

Ennek érdemes utánanézni valamilyen hivatalos oldalon, hogy igaz-e, mert sokszor nem az. Viszont mivel helyieknek van kitalálva, sok városban ki kell váltani egy fényképes kártyát, aminek van egy páreurós díja. Ettől nem kell megijedni, a kiváltás többnyire annyit jelent, hogy pénztárban kell megvenni, és neked kell ráragasztanod egy igazolványképet.

Az utazas-nyaralas.info egy hasznos oldal ezen a téren.

Egy helyen megtalálod több európai nagyváros aktuális belépőárait, valamint azt is, hogy milyen City Passek és tömegközlekedési jegyek vannak.

Mint láthatjuk, rengeteget lehet spórolni azzal, hogy időt szánunk az út megtervezésére, ami nem is tart olyan sokáig, ha tudjuk, mit hol keressünk az interneten. És akkor még nem is feszegettünk olyan dolgokat, hogy stoppolás, vadkempingezés…

Viki

19

Szerepjáték és filozófia Tizenhat éves zsíroshajú kölykök játsszák a hétvégéken, akiknek a szülei csak csendesen remélik, hogy „úgyis kinövik majd”, vagy a szerepjátéknak van mélyebb értelme is az egyszerű szórakozásnál? Mi lehet az, ami miatt akár egy egyetemi kurzus keretében is megéri vele foglalkozni, és miben segíthet minket önmagunk megismerésében? Erről beszélgettünk Szabácsik Richárddal, az ELTE Szerepjáték és Filozófia tárgyának előadójával az év utolsó KultúrNightján, a második Impulzus Kerekasztal-beszélgetés során.

– Tudnál mesélni magadról? Hol tanulsz most, milyen szerepjátékos tapasztalataid vannak, és hogy jutottál el odáig, hogy kurzust tarts ezzel kapcsolatban az ELTÉ-n?

– Jelenleg a BME-n tanulok informatikusként. Az ELTÉ-n két éve voltam vendégelőadó egy szemeszterig a szemináriumon, ami akkor még Szerepjáték és Filozófia néven futott, 2016-tól pedig már Szerepjáték és Kultúra néven ismert.

Ennek a tárgynak a megtartására minden évben más embert kérnek fel, valamint a tárgy tematikája is változik. Amikor én tartottam, akkor egy szamurájos, keleti elemekből építkező világot mutattunk be a hallgatóknak, és valójában ezért kerültem képbe én. Abban az évben rendeztem meg ugyanis az első Téli Udvar versenyt, ami pont az Öt Gyűrű Legendája szerepjátékra épül, és kicsit fel is pörgette utána a magyar szamurájos kultúrát. Úgyhogy ha nem is szakértője, de komoly művelője vagyok ennek a területnek. Valószínűleg ezért keresett meg a tárgyat tartó tanszék is, hogy nem szeretném-e abban az évben én oktatni a kurzust, én pedig örömmel igent mondtam.

A tárgyért felelős alapítvány, ami a tanszék része, egy újfajta médiumként tekint a szerepjátékra, és azt szerették volna vizsgálni mindenféle szituációs gyakorlatokon keresztül, hogy ez hogyan tudja javítani az introvertált hallgatók közti kommunikációt (ami azért valljuk be, elég gyakori személyiségtípus az IT és matematika területén tevékenykedő emberek között). Hogyan tudjanak úgy érvelni, hogy ne feltétlen az legyen a legerősebb érvük, hogy „igazam van, mert itt ez a számítás, ami bizonyítja” – ami persze valóban igaz, ha ott a számítás, csak ez nem mindig eladható, és a közéletben sem mindig alkalmazható.

A tematika szerint ezt minden félévben próbálják becsomagolni egy fogyasztható köntösbe, hogy ne úgy legyen kiírva, hogy „gyere és tanulj meg beszélni”. A tárgyból hetente egyszer volt előadás, aminek az első fele elméleti, a második pedig mindig egy kisebb szituációs gyakorlat megoldása volt.

20

– Miért pont a szerepjátékot választották ki arra, hogy az introvertált hallgatókat megpróbálják megnyitni és kommunikációra tanítani?

– Ennek az az oka igazából, hogy a szerepjáték mint hobbi, elég régen elterjedt hazánkban is, és egy tök jó szórakozás és csapatépítés. De nehéz elsiklani afölött, hogy lényegében a színészekhez nagyon hasonló tevékenységet végzel, és megpróbálod 4-6-8 órára egy szituációba helyezni magadat, ahol úgy kell kommunikálnod, viselkedned és döntést hoznod, ami sokszor távol áll a saját természetes gondolkodásmódodtól.

– Hogyan néz ki egy óra, amin az emberek a szerepjátékokkal foglalkoznak?

– Az ELTÉ-seknél nagyjából mindig ugyanaz volt a feladat: Az óra első felében 3-4 nagyon egyszerű, lecsupaszított, sztereotipikus karaktert vázoltam fel, olyanokat, amikre a vígjátékok vagy a gyerekmesék épülnek. Utána négy-öt fős csoportokba osztottam őket, és megadtam egy problémát – területi vita, politikai vita, öröklés –, ami éppen akkor a téma volt. A korábban vett személyekből mindenki kapott egyet, ebbe kellett beleélnie magát, és ez meghatározta azokat az eszközöket, amikkel meg kellett győzniük egymást.

A helyzetgyakorlat során az érveiket vezetniük kellett papíron, és a végén beszámoltak arról, hogy hogyan jutottak el a döntéshez. A második-harmadik alkalom után látszott igazán, hogy a lejegyzetelt érvek sokkal átgondoltabbak, mélyebbek lettek. Akkor már nem az volt, hogy „nekem van igazam, mert az én karakterem erősebb”, hanem tudatosan átgondolták, hogy hogy lehetne abszolválni, hogy a többiek azt gondolják, hogy igaz, amit mondanak.

Ez elsőre egyszerűnek tűnhet, de amikor nem egy embert kell meggyőznöd, hanem öt különböző karaktert, akik mind a maguk igazát akarják bizonyítani, és gyakran teljesen más területről származnak, mások az értékrendjeik és akár olyan motivációjuk lehet, amit te nem is ismersz, akkor ez már valóban nehéz feladat.

XLIV./6.

–– Ez az órán kívül megjelenő szerepjátékokban is előfordul? Ha te mesélsz, úgy vannak felépítve a modulok, hogy támogassa a vitákat, próbálják a karakterek azzal megoldani a problémákat?

–– Hogyne, nekem személyes kedvencem embereket egymásnak ugrasztani, mert szerintem ez a fejlődésnek egy nagyon fontos alapja. Van persze olyan mesélőtársam, akivel ugyanazt a modult teljesen másképp meséljük le: én mindig sokkal beszélgetősebbre veszem a figurát, alig kell dobókockát gurítani.

Volt például egy olyan történetem, amiben a legfontosabb mozgatórugó a családon belüli erőszak volt. Én egyértelműen úgy álltam hozzá, hogy mivel ez egy intim téma, beszéddel próbáljuk megoldani, de a mellettünk lévő asztal például sokkal agresszívabban kezelte az egészet. Ott előfordult egy olyan jelenet, hogy az apa levágta az asztalra a kardját, és megmondta, hogy aki még egyszer beleszól a beszédébe, annak levágja a fejét – pusztán azért, mert ő az erősebb. Az az érdekes, hogy amikor a végén beszéltem a játékosaikkal, ők is ugyanolyan katarzist éltek át, mint a mi asztalunk. Ők úgy élték meg a családon belüli erőszakot, mint amit csak erőszakkal lehet megoldani. Ami persze nem biztos, hogy igaz, ahogy az se, hogy nem – ez egy olyan dolog, amit magában kell eldöntenie az embernek. Ők most végigkísértek egy ilyet, és látták, hogy annak, hogy milyen eszközökhöz nyúlnak, milyen kimenetele lehet: lényegében már egyszer elemezték a szituációt, és azt, hogy ők hogyan reagálnak rá, anélkül, hogy a való világban odakerültek volna.

A csoportomban is előjöttek szinte azonnal ezek a kérdések: megöljük, vessük börtönbe vagy próbáljuk meggyőzni? Én szerencsés helyzetben voltam, mert egyik játékosom se akart erőszakkal hozzáállni, így végül a meggyőzés mellett maradtak.

–– Egy ilyen helyzetbe mennyire szokták beleélni magukat a játékosok?

–– Változó, nyilván aki jobban szeretné, az jobban, aki kevésbé, az nem annyira.

Az egyetlen fontos dolog ezzel kapcsolatban, hogy nem szabad erőltetni, különben olyan lesz, mint a kötelező olvasmány: senki se fogja élvezi. Ezért szoktam mondani, hogy a szerepjáték médiumnak tökéletes, minden jellemzője megvan ahhoz, hogy komoly tartalmaz közvetítsen, de ha az ember nem gondolkodik rajta, hogy mit és miért csinál, akkor nem fog semmi többletet hordozni, és tényleg csak a szórakozás szintjén marad a játék.

–– A hallgatói visszajelzések alapján volt olyan, akinek tényleg sikerült a saját kommunikációjáról megtanulnia valamit a szerepjátékon keresztül?

–– Az utolsó előadás keretében mindenkinek egy prezentációt kellett tartania a témában arról, hogy a saját életében hogyan tudja felhasználni. Volt itt például egy olyan ember is, aki eléggé poénosra vette, és a náci zombik és a sima zombik kapcsolatát vizsgálta (miért kelt az előbbi nagyobb félelmet az emberben, mint az utóbbi?), de persze volt a komolyabb kategória, aki tényleg próbálta a saját kommunikációját fejleszteni, szókincsét építeni.

–– Egy valódi szerepjáték során, amikor az ismerőseidnél vagy egy versenyen ültök le játszani, mennyire jelenik meg az önképzés, mennyire lehet felfedezni azokat a tanulságokat, amikre a szituációs gyakorlatok rámennek?

–– Ez mindig attól függ, hogy az aktuális csapat men�nyire nyitott erre. Én már több, mint tíz éve benne vagyok a hobbiban, és ha ismeretlenekkel kell játszanom, mert rendezvényen mesélek, akkor még a játék előtt legalább egy héttel fel szoktam venni a kapcsolatot az emberekkel, és beszélek velük egy pár mondatot legalább. Mit szeret, milyen karaktert játszana, mi az elképzelése, mit vár az egésztől, és hasonló, nagyon alap kérdéseket teszek fel.

21

A legtöbb válasz sablonos, egyikük varázslót szeretne játszani, a másik egy páncélos űrfelfedező gárdista jedit, aki amúgy kungfu mester, de néha epilepsziás – ezekből azonban már valamennyire megismerjük a résztvevőket, illetve a beszélgetés többi részében kifejtik arra is az igényüket, hogy milyen játékot akarnak.

A leggyakoribb ilyenkor is az szokott lenni, hogy valaki azt mondja, hogy ő nem tud sokat beszélni, ritkán szólal meg. Én úgy gondolom, hogy ők az egyik csoport, akiknek a szerepjáték a legtöbbet tudja segíteni: akik nagyon zárkózottak. Az ilyen emberek a játék során egy kicsit mindig megtanulnak beszélni. Még ha nem is mondanak annyit, mint mások, hozzászoknak, hogy amikor megszólalnak, akkor annak legyen súlya, mondja ki az álláspontjukat és fejezzék ki magukat. Amikor megszólal, akkor igenis figyeljenek rá, ez az ő mondandója, ezt ő akarja prezentálni.

A másik véglet is tanulhat azonban belőle, hisz a szószátyár emberek megtanulhatnak hallgatni, mivel hatan ülnek az asztalnál, és mindenkire egyenlő figyelem jut.

Az is jól megfigyelhető, hogy az első karaktere általában mindenkinek olyan, ami vagy hasonlít rá, vagy olyan, amilyen képzeletben lenni akar. Ezt azonban hamar meg fogják unni, mert önmagadat adni az nem olyan szórakoztató, azt te se élvezed annyira. Nem úgy állsz fel utána, hogy ez nem volt jó játékélmény, de az biztos, hogy úgy érzed, legközelebb kipróbálnál valami mást is. Ez is annak tudható be, hogy az ember a játék során önkéntelenül megpróbál új tapasztalatokat szerezni, és még ha nem is egy kontrollált szituációs gyakorlat keretében, de az új karakterek és kalandok által rengeteg nézőpontot tud magáévá tenni.

– Mit lehet tenni, ha van a csapatodban egy olyan ember, akinek nagyon nehéz megszólalni, hogyan tudod áttörni mesélőként ezt a gátat?

– Rendszeresen szoktam járni az ELTE havi szerepjátékos napjára is, ahol mindig tapasztalatlan, kezdő játékosoknak mesélek, akik általában introvertáltak.

Egy introvertált embernek szerintem az az egyik legalapvetőbb jellemzője, hogy van mondanivalója, és az ugyanolyan, ha nem fontosabb, mint az extrovertálté, de általában megtartja magának, nem fog kitárulkozni és a komfortzónáján kívülre lépni.

Ilyenkor jönnek jól azok a kalandok, amik főleg egy megoldandó feladatra fókuszálnak – elraboltak valakit, hozd vissza; szükség van a pénzre, találd meg; megöltek valakit és nyomozd ki. Egy introvertált ehhez teljesen

22

máshogy fog hozzányúlni, és a csapat magától fogja egykét alkalom után észrevenni, hogy az ő agya máshogy jár – az talán nem sokkal jobb? És ilyenkor a játékos nem azért fog kinyílni, mert én mint mesélő azt mondom, hogy öt percenként bele kell szólnia a kalandba, hanem mert a csoportdinamika behúzza: hogyan tudjuk ezt jól megoldani, hogyan tudunk haladni? Mindig eljutunk arra a pontra – sokkal könnyebben, mint a való életben –, hogy a többiek bizalommal fordulnak hozzá és meg akarják hallgatni a véleményét. Hamar azt veszik észre az emberek, hogy a játék végére majdnem annyit beszéltek, mint az előző hónapban összesen.

– Amikor vége van egy komolyabb kalandnak, akkor valaki szokott nagy tanulságokat levonni, vagy megbeszélni, hogy mire volt jó ez?

– Az emberek 90%-a ettől fél egy picit. Valószínűleg ez egy emberi ragaszkodás, ami azt mondja, hogy ez az élmény az enyém. Gondoljunk bele, amikor elolvasunk egy jó könyvet, és eszünkbe jut, hogy megosztanánk valakivel ezt az élményt, nem írunk rá rögtön valakire és mondjuk el neki, legfeljebb egy nagyon közeli barátunknak. De semmiképp sem olyannak, akivel nyolc órára összeülünk játszani havonta egyszer.

Ilyenkor jönnek a mesélői furfangok: én általában azt mondom, hogy srácok, egy hónap múlva összeülünk, és innen folytatjuk. Aki azonban addig ír nekem egy novellát, összesítést, naplóbejegyzést arról, hogy mi történt ma, azt én jutalmazom plusz pontokkal. És azok, akik átéltek valami olyat a játék során, amin el tudnak gondolkozni, azok általában le fogják írni, mert nekik is könnyebbség, hogy elmondhatják a többieknek úgy, hogy ők csak egy naplóbejegyzést írtak, és nem közvetlenül előttük kell megfogalmazniuk, élőszóban.

XLIV./6.

Főleg a játék végén lenne problémás egy ilyen beszélgetés, amikor már nagyon összejön a csapat szellemileg, és nehéz beismerni, hogy máshogy éltünk meg egy dolgot, mint a többiek, pedig ez természetes. Például történt egyszer, hogy beültem a családommal a legutolsó Transformers filmre. Szerintem nagyon szörnyű lett, és főleg azért éreztem így, mert én elvártam volna a filmtől, hogy szóljon valamiről. A szüleim viszont csak azt várták, hogy látványos legyen, és nekik tök jó élmény is volt: hatalmas robotok felrobbantak, jól nézett ki. Amikor kijössz a moziból, és rájössz, hogy rajtad kívül mindenki jól szórakozott, akkor ott nehéz bevallani, hogy te azt teljesen máshogy élted meg. Ugyanez a helyzet a kaland végén is, még ha nem is szükségszerűen arról van szó, hogy az egyik ember jól, a másik rosszul érezte magát.

Hivatalosan tehát nem szoktunk ilyet tartani, de gyakorlatban meg lehet oldani. Ami nagyon fontos, az az, hogy ezt se lehet viszont kötelezővé tenni.

– Mennyire szükséges ezekhez az élményekhez a játékszabályok ismerete? Mi gimnáziumban emlékszem, minden nap vittük magunkkal a nagy zöld könyvet és azt lapozgattuk, és csak akkor játszottuk, amikor már betéve tudtuk az összes szabályt. Ez mennyire szükséges, hogyha az ember űzni akarja ezt a hobbit?

– Szerintem azokhoz, amikről mi most beszélünk, semennyire. Én jegyzetelni is gyűlölök a mesélésem közben, minden kalandomat meg szoktam tanulni fejből.

A jegyzet kiveti a játékost az élményből, és pont emiatt, ha szabály kérdés van és nem tudom fejből a választ, akkor felajánlom, hogy fogadjátok el, amit mondok. Lehet hogy nem szabályos, de ha élvezik az emberek, akkor mindegy.

Persze, ha van egy olyan játékos, aki nagyon ragaszkodik a könyvhöz, ahol a 132. oldal 2. bekezdésében olvasta, hogy ez hogy van, akkor igaza van, valóban ott van, de jobban szeretem, és a csapat szempontjából is jobbnak tartom, hogyha gördülékenyen, szabadon halad tovább a történet, és ezt én bármikor kész vagyok a szabályok elé helyezni.

Az Impulzus Kerekasztal-beszélgetések során megpróbálunk olyan előadókat meghívni a KultúrNightokra, akik különböző területek érdekességeiről számolhatnak be nektek. A kezdetben önképzésként indult rendezvénysorozat első vendége Nagy Rita volt, aki az alkalmazott irodalomról és könyvkiadásról beszélgetett szerkesztőségünkkel, míg legutóbb Szabácsik Richárd mesélt nekünk a szerepjátékok mélyebb tartalmáról. Arról pedig, hogy jövőre kik látogatnak még el a Schönherz Kollégiumba, tájékozódhatsz majd az Impulzus Facebook oldalán (http://fb.com/Impulzus), vagy az aktuális eseménynél. Várunk jövőre téged is sok szeretettel a rendezvényeinkre!

Szabácsik Richárd válaszai alapján Bumberák Éva és Tóth Ádám

23

Hogyan lett Winterfellből Deres?

Helynévadás motivációja George R. R. Martin A Tűz és Jég dala című sorozatában Halász Eszter, a Károli Gáspár Református Egyetem anglisztika szakos hallgatójának írása egy újabb ékes bizonyíték arra, hogy szakdolgozatot nem csak a szakunknak megfelelő legáltalánosabb témákban lehet írni. Főleg, ha az ember kíváncsi, és mer megkérdőjelezni olyasmiket, amik felett mások gyakran elsiklanak. Hogy ez szimpla túlgondolás, vagy tényleg ez járt-e az író fejében művének elkészítése során – ennek eldöntését az olvasóra bízzuk.

Jelen írás az írói névadással foglalkozik; egészen pontosan George R. R. Martin A Tűz és Jég dala című könyvsorozatában fellelhető helynevek elemzéséről lesz szó. A cikk célja a helynévadás motivációinak elemzése és bemutatása. A könyvsorozat alapján készült térképek és az olvasmányok alapján az összes, a könyvsorozatban megemlített helynevet – mind az eredeti angol, mind a magyar változatot – táblázatba foglaltam és elemeztem. A névpárokat denotátumfajta (milyen típusú objektumot jelöl a név), névadási motiváció és fordítási típus szerint vizsgáltam. Jelen írás elsősorban a névadási motivációkra koncentrál.

J. Soltész Katalin 1958-as, a Magyar Nyelvőrben megjelent Az irodalmi helynévadás című cikke alapján elmondható, hogy a fiktív helynevek esetében az írók gyakran élnek a helynévszerű végződések alkalmazásával, így a magyarban például a -vár, -falva, -lak, -völgy, -rév utótagokkal. Bölcskei Andrea 2010-es, a Helynévtörténeti Tanulmányok című folyóiratban megjelent cikke szerint az angol fiktív helyneveknek is gyakran van meg ez a tulajdonsága; ott a -ton, -wich, -ham, -valle, -ford végződések gyakori megjelenése figyelhető meg. Elmondható, hogy a nevek végződése alapján az olvasó sokszor a denotátum típusára is rájöhet. Olyan esetek is vannak továbbá, amikor a helynévből a tulajdonos jellemére, vagy az ott élők tulajdonságaira következtethetünk. Fontos megemlíteni azt is, hogy J. Soltész szerint sok esetben nem határozható meg sem a denotátum fajtája, sem a tulajdonos vagy lakók jelleme az adott fiktív toponíma (= helynév) alapján. Ezt a megoldást azért használhatják az írók, hogy ismeretlen atmoszférát teremtsenek az olvasók számára – azt akarják elérni, hogy úgy érezzük, valóban idegen földön járunk.

Az elméleti bevezető után ismertetem a vizsgálat eredményeit. A Tűz és Jég dala sorozatból gyűjtött adatbázisomban 149 helynév szerepel. A denotátumok között találunk ember alkotta helyeket – várakat, városokat, falvakat – és természeti képződményeket is, úgymint öblök, dombok,

24

folyók. A regénysorozatban foglalt információk alapján elmondható, hogy ezen helyek elnevezései rendkívül változatos motivációval rendelkeznek.

Ahogy a diagramból is kitűnik, a legtöbb hely valamely tulajdonságáról kapta a nevét, például a Ten Towers (Tíztorony) nevű vár tíz tornyáról. Ide sorolhatók még példaként az olyan, korra utaló helynevek is, mint az Old Town (Óváros), Old Castle (Óvár) vagy Old Stones (Ódonkő).

Huszonkét helynév a tulajdonos nevéből eredeztethető.

Sok esetben a két név megegyezik, így például a Blacktyde, Wyk, Tarth nevek esetében. Van olyan példa, melyben a toponíma tartalmazza a tulajdonos nevének egy részét, például Lannisport (amely a Lannister ház tulajdona), vagy Felwood (amely a Fell családé). Más esetekben a tulajdonos jelleme a névadás oka; erre jó példa a Bolton ház vára, Dreadfort, magyarul Rémvár. Az író azért nevezhette el így a helyet, mert a történet szerint a Boltonok nagyon kegyetlen, embertelen módon végeztek ellenségeikkel. Hasonló ok miatt kaphatta a nevét Dragonstone (Sárkánykő) – a vár egykor a Targaryen ház tulajdonában állt, a család pedig sárkányairól híresült el –, megemlítendő azonban, hogy ebben az esetben egy külső tulajdonság is szerepet játszhatott a névadásban, ugyanis a várfalat sárkányok szobrai díszítik. Más helyek – főként várak – a tulajdonosuk címeréről kapták nevüket: Crow’s Nest (Varjúfészek), Haystack Hall (Kazalvár) és Acorn Hall (Makkvár) erre a típusú motivációra példa.

Hat esetben a hely alakja adja a motivációt az elnevezésre, például Long Lake (Hosszútó), The Fingers (Ujjak), The Bite (Harapás). Öt esetben az elhelyezkedés áll a névadás hátterében, például Eastwatch by the Sea (Tengermelléki Keleti Őrség).

Negyvenegy helynév motivációja számomra ismeretlen maradt: sem a névalakból, sem a történetből nem deríthető ki a névadás mögöttes indoka. Vannak olyan helynevek is a regényben, amelyeket az író az általa kitalált nyelven

XLIV./6.

adott. Jó példa erre annak a kilenc városnak a neve, melyek gyűjtőneve „Szabad Városok” – Braavos, Pentos, Volantis, csak hogy három példát hozzunk fel közülük.

Meg kell említenünk továbbá, hogy vannak olyan nevek, melyeknek tipikus, helynevekre jellemző végződése van.

Az eredeti, angol szövegben sok toponíma a -stone, -fort, -port, -rock, -wood, -mont végződések valamelyikét tartalmazza, például: Dragonstone, The Dreadfort, Lannisport, Casterly Rock, Mistwood, Estermont. Ehhez a fordítás is igazodik: Rémvár, Lannisrév stb.

Pár szót érdemes szólni arról a két városról, melynek magyar fordítása talán nem adja vissza teljes egészében az angol név motivációját. Az egyik idevonható példa a Winterfell – Deres névpár esete. Az eredeti angol nevet kétféleképpen lehet értelmezni. Az egyik lehetőség szerint a winter (= ’tél’) szót asszociatív módon a ’hó’-val lehet összefüggésbe hozni, s ez ráesett (fell) a városra. Azonban véleményem szerint van egy másik, talán helytállóbb interpretáció is. A történet szerint Winterfell a Stark ház otthona, ők az északi család. Kemény, hideg emberek, illenek a tájhoz, ahol élnek – Északon ugyanis mindig hideg van.

Ezt végiggondolva, a winter kifejezés utalhat a családtagok jellemére is. Az eddig megjelent regényekből kiderül, hogy a Stark család elveszteni látszik a háborút, otthonukat felgyújtják, a család majdnem kihal. Úgy vélem, a helynév ezt jósolja meg – ’a kemény, hideg család elesett’, sugallhatja

nekünk a Winterfell kifejezés. A magyar fordítás – Deres – azonban csupán az első interpretációt hordozza magában, s annak eredményét közli, a történések megjóslását nem lehet kiolvasni belőle – így a magyar olvasókat ezúttal nem éri el Martin névadási leleményességének teljessége.

A másik hasonló eset a King’s Landing – Királyvár névpár.

A King’s Landing név, a Winterfellhez hasonlóan, történésre utal: a történet szerint Hódító Aegon itt landolt a sárkányaival. Később király lett, és megalapította a várost, mely az említett eseményről kapta a nevét. A magyar fordításból azonban ez az információ hiányzik: a Királyvár név arra utal csupán, hogy a király ott lakik a városban – azaz az esemény következményére vonatkozik.

Befejezésképp megemlíteném, hogy a téma még sok kutatási lehetőséget rejt magában: részletesen lehet vizsgálni a személyneveket – ahogy azt Horváth Vivien meg is tette a Névtani Értesítő 37. számában megjelent, A személy- és állatnevek rendszere, funkciója és fordíthatósága A tűz és jég dala című fantasyciklusban című cikkében; illetve tanulmányozható a személynevek és a helynevek kapcsolata, vagy az említett negyvenegy ismeretlen eredetű helynév, melyekről akár az is kiderülhet, hogy nem is olyan megfejthetetlen a motivációjuk.

Halász Eszter

25

Három-és-fél pók Ments meg egy pókot – mondta a nagyapám –, és kettő lesz belőle.

Aminek, belegondolva, sosem volt semmi értelme, és személy szerint a porszívó mellett tettem le a voksom mindig is, mondjanak az ősi kínaiak bármit a pókgyilkosságról. Beismerem, ez talán közrejátszhatott valamennyire abban, hogy idejekorán elhaláloztam, de ha változtathatnék azon, hogyan éltem, nem a pókgyilkosságokhoz való viszonyomon javítanék.

Nem kell pók. Két pók még kevésbé.

Három és fél pókkal is ugyanez a helyzet, de a három-és-fél pók most itt táncikál a szemem előtt, én pedig feltételezhetően halott vagyok – vagy valaki kevert valamit az italomba valamikor, és ezzel a feltételezéssel már túl sok a homályos tényező. De félig-meddig biztos vagyok abban, hogy nem ez a helyzet. Remélhetőleg feltámasztani se támasztott fel senki, mert az szintén egy… életre szóló élmény lenne.

Neki és nekem is egyaránt, minden értelemben. Nekem, mert a második életemet nem feltétlenül a legjobb állapotban kezdeném, neki pedig körülbelül szintén pont ezért.

A fél fejem ugyanis hiányzik. Az arcom annyira nincs lestrapált állapotban, és kifejezetten örülök, hogy a jobb fülem melletti pattanások már a múltéi – épp csak annyi ezzel a probléma, hogy a jobb fülemmel is ez a helyzet.

A jobb karomat se igazán tudom mozdítani, de amikor az előbb megböktem, nem is igazán arra hajlott, amerre egészséges lenne, így inkább nem veszek róla tudomást, az az egyszerűbb. A bokámról se, mert bár ki van csavarodva, de legalább nem fáj, ha ránehezedek. (Az meg egy egészen más téma, hogy az egyensúlyom megtartására nem feltétlenül alkalmas.)

Mondom, vagy nagyon durva hallucinogén, vagy halott vagyok, félig fejtelenül, és mindenképp nagyon összetörve.

A három-és-fél pók hálója pedig beszövi az egyetlen kijáratot, ami kivezet ebből a zölden fluoreszkáló szobából.

A három-és-fél pók mellesleg alkar nagyságú, nálam nincs porszívó, és az erőviszonyokat pofátlanul kiegyenlítetlennek érzem. Ahogy megmozdulok, sok szem pislog rám, én pedig zavaromban visszatérek rossz szokásomhoz, és igyekszem hátrasimítani pár tincsem a fülem mögé. Amelyik már nincs meg. A hatás bizonyára zavaró, de a pókok nem rezzennek, még az a fél se, amelyikről azt hittem az első pár pillanatban, hogy döglött, csak azután megmoccant, és elkezdett csámcsogni egy elspájzolt egéren.

26

(Az egér szintén egy félig megrágott tetem. Éltemben sosem tanulmányoztam a pókok belső felépítését, de kissé nyugtalanító látni, ahogy a pici, félig megrágott, ragacsos húscafatok potyognak ki a fél pók oldalán. Némelyik fennakad a háló szálain, némelyik a földre hullik. Nem vagyok teljesen biztos benne, hogy ez egy természetes folyamat, és így kéne működnie.)

(A zombipókot ez egyáltalán nem akadályozza meg az egér további fogyasztásában.)

Mennyországnak túl durva a hely. Purgatóriumnak túl elvont. Pokolnak csak a pókok miatt tenné meg, de mivel nincs se fagy, se forróság, nem tudom igazán ennek nevezni.

– Ki szeretnék menni – közlöm végül a pókokkal, jobb ötlet híján, bár nem várok választ. A szavak amúgy is valami furcsa gurgulázásként jönnek a számra, mintha a légcsövem se lenne a régi.

Ettől függetlenül kapok.

– Tudjuk – mondják kórusban.

A halálban az a szép, hogy az ember már nem esik igazán pánikba. Rég zokogva kucoroghatnék a sarokban, de én csak nyugodtan állok az ufófényű szoba kellős közepén, és szemem se rebben a pókok válaszától.

– Akkor? – kérdezem hát.

A középső – egészben lévő – pók egyik szeme pislog.

– Nem kérdezted – válaszolja.

– Kiengednétek? – Végül is, igaza van. Nem tetszik, nem szimpatikus, de attól még igaza van, és mint említettem, nincs nálam porszívó, ami egy külön tragédia. Különben is, ahogy elnézem, lehet, nem is férne el a csőben, csak eldugítaná, aztán kaparhatnám ki seprűnyéllel a póktetemet.

Lehet, így készült az a fél pók is.

A pókok pislognak.

– Fizess – mondja az egyik.

– Fizess – így a másik is.

– Fizess – száll be a harmadik.

– Fizzz… – sziszegi a fél pók, mintha azzal, hogy nem egész, a szavakat se tudná végigmondani.

A bal zsebemben csak a lakáskulcsok, a jobb zsebemben azonban egy hosszabb és igen kínos forgolódás után találok némi aprót. A pókok minden együttérzés nélkül nézik szenvedésem, ami csak jót tesz a lelkiismeretemnek, mert ha megsajnálnának, valószínűleg bűntudatom támadna a sok felporszívózott pók miatt.

XLIV./6.

Vagy nem.

– Tessék – szórom bele a hálóba. Kicsit reménykedek abban, hogy az érmék átszakítják, a pókok lezuhannak, és én átbiceghetek rajtuk, esetleg megtaposva azt a felet, amelyik belefér a cipőm talpa alá. De nem, az érmék benne ragadnak, a pókok pedig úgy mozdulnak rá, mint a kóbor kandúr a macskamentára. Hamarosan már csak egy maréknyi fehér csomag libeg a hálóban, ami félrehúzódik.

Kell egy kis idő, amíg át merek bicegni rajta. Nem érzem az idegességet, de mégiscsak pókokról van szó, ősi ellenségeimről. Nem mászok be csak úgy, önként alájuk.

Kint egyszerre van félhomály és sötétség, éjszaka és hajnal. A hely, ahol eddig ácsorogtam és magamhoz tértem, nemcsak belül foszforeszkál zölden, de kívülről azt is láthatom, miért volt olyan furcsa tapintása a falnak: egy óriási gomba kivájt belsejében tartózkodtam eddig. Egy zölden világító gombában.

Nem mintha maga a túlvilág nem olyan lenne, mintha az Avatarban tolták volna túl a neon CGI-t még annál is jobban, mint ahogy eredetileg megoldották. A méreteket látva elgondolkodom, vajon az alkar nagyságú pókok igazából nem ilyen kis törpék valójában – minden óriási, és egy hupikék törpikének érzem magam. Vagy Alice-nek, aki túl sok zsugorító italt ivott.

Amikor visszapillantok, nincs három-és-fél pók, csak egy nagy, három (és fél) fejjel, a bejárat közepén trónolva, mint valami mutáns pók-Cerberus, teljesen eltakarva a helyet, ahonnan kijöttem.

(Vagy beléptem. Nézőpont kérdése, és eszembe jut,

hogy talán – csak talán – rossz irányba próbáltam haladni.)

(Valahol tudom, hogy talán ha lett volna más út – ha nem lennék szinte darabokban –, akkor láttam volna másik ajtót is, de esetemben szó sem lehetett ilyesmiről. Egy fejsérülés önmagában elég durva, egy hiányos fej… nos, ennél talán már nincs is kérdés.)

Ennyi számomra elég is. Megfizettem a díjat, átjöttem, és járni továbbra is nehéz és bonyolult művelet, de ettől függetlenül igyekszem minél távolabb kerülni a helytől.

A halálról bármit is mondjanak a filmekben, még soha senki nem említette azt az agyrohasztó unalmat, ami fél nap után törhet az emberre. Semmi sincs itt, se állat, se más hulla, csak CGI-növények és óriásgombák. Némi kétségbeesett magány után megpróbálok visszatalálni a pókokhoz – vagy pókhoz –, de miután egy alattomos gyökér miatt majdnem elhagyom a jobb bokám, belátom, hogy ez a próbálkozásom felesleges. Ha Alice-nek is érezhetném magam Csodaországban, akkor épp egy nagyon üres szakaszra tévedhettem.

Bármi jó lenne: egy macska, egy sárgaköves út, egy tábla.

Ehelyett némi bóklászás után kapok egy zombikutyát.

A kutyákat jobban bírom, mint a pókokat. Ha nem lakásban laktam volna, talán nekem is lehetett volna egy, de sajnos nem így történt, én pedig nem akartam olyan lenni, aki bezár egy állatot minimál négyzetméterre, udvar nélkül. Most már nem is leszek olyan.

Ekkora tényleg megemésztem, hogy nyilván halott vagyok, a pulóverem egyik felét feláldozom a jobb karom felkötésére, a másikat a bokám rögzítésének szentelem, ami nem egy masszív megoldás, de legalább nem esem még jobban szét.

Eddig csak sejthettem, hogy nem hallucinogén, de ahogy telik az idő, úgy kopik az életem, és a végén nem marad más, csak kiszürkült képek távoli emlékekről, és egy múltról, ami talán nem is az enyém. A helyzetem monoton, és kezdek belefásulni a változatlanságba – igazán tehetnék valamit, de nincs semmi.

Mint ahogy fentebb említettem, ekkor jött a zombikutya.

Lehet, nem zombi, de valószínűleg annyira fest csak élőnek, mint én. Háromlábú. A csonkja megtépázott és zöld, az oldala lyukas. Örülök, hogy még nem futottam bele valamilyen tükröződő felületbe, mert elbizonytalanodom a külseje láttán.

Bár az arcom ép, ki tudja, hogy néz ki? Lehet, hogy olyan, mint egy lapított barack: sápadt sárgás, és szivárog belőle a folyadék.

– Szia – köszönök inkább neki. A három-és-fél pók után arra merek következtetni, hogy itt minden beszél, aminek szája van. A szavaim továbbra se túlságosan érthetőek, de küzdök, ahogy tudok.

– Cső – köszön a kutya is. Leül mellém, kissé komikusan, mivel a mellső lába hiányzik, emiatt pedig csak nehezen tudja kiegyensúlyozni magát. Orrát magasba emelve szippant egyet, a levegő sípolva áramlik ki az oldalán tátongó lyukon.

– Új vagyok itt – közlöm.

– Látom – feleli a kutya. – Ha nem lennél, te se néznél ki embernek.

Ami sok mindent megmagyaráz. Ebben természetesen nincs benne a három-és-fél pók.

– Pár hét, és talán elkezdesz beilleszkedni te is.

– Fogalmam sincs, mennyi ideje vagyok itt – jelentem ki, és amint hangosan is kimondom, tudom, hogy igaz.

A pókok rég voltak, habár az előbb úgy tűnt, mintha csak órák teltek volna el azóta. Ez nem így van. Talán már hónapok óta itt vagyok. – Nincs olyan opció, hogy rálessek az élőkre? Kísérteni nem tudok?

A kutya szánakozva néz rám.

– Tényleg ilyen állapotban akarod visszakaparni magad az élővilágba?

– Igen?

– Majdnem elhagyod a lábad. A karod nem működik.

Elgondolkodtató. Talán a visszakaparás szó szerint működik. Ez esetben, ha elég idős halott leszek, vakond szeretnék lenni. Vagy én is kutya. Mindkettő roppant praktikusnak hangzik, bár karma tekintetében valószínűleg lelkem a pók formát részesíti majd előnyben, hogy igazán rosszul érezzem magam.

28

– Akkor majd levágják a fejem, elégetik a csontjaim, és száműznek az élők világából – vonok végül vállat. Ez a funkcióm szerencsére még ép és működik. Viszont vállon veregetni magam sajnos már nem tudom. Gondolkodok még egy kicsit, hátha eszembe jut valamilyen sztereotip szellem-zombi űzés, de nem igazán ugrik be semmi. – Ha mindenki előbb-utóbb állat lesz, akkor miért csak veled találkoztam eddig?

A kutya, ha lenne szemöldöke, valószínűleg most felvonná. De a „Hülye vagy?” életérzést így is átadja.

– Akinek akárcsak egy tollat is sikerült növesztenie, az messze repült. Sokan szeretnek fákon lakni. A többiek tömörülnek. Én amolyan magányos farkas vagyok.

– Inkább kutya, nem? – kérdezem.

A kutya morog.

– Részletkérdés.

– Pókok ugye ritkán szoktak előfordulni? – Erre a válasz jelenleg igencsak foglalkoztat.

– Rovarok eleve ritkán fordulnak elő. Cerberus meg kifejezetten rühelli, ha a pókformát lenyúlják előle. Szereti megenni azokat a szerencsétleneket.

– Cerberus? Mint a háromfejű kutya az alvilág kapujában?

– Igazából négyfejű – javít ki a kutya. – Nos, három és fél, mióta Leviatán kicsit megcsócsálta. Azóta szeret a kisebb,

XLIV./6. de hátborzongatóbb formáknál maradni, mint a sok pók.

Azt hiszem, azt gondolja, hogy ha fél fogára se elég egy nagyobb szörnynek se, akkor nem fogják megtámadni – gondolkozik el a kutya. – Valamilyen szinten igaza is van.

Kisebb forma, kisebb támadási felület. Ő fogadott téged.

Ritka manapság, hogy valakinél legyen pénz az átkeléshez.

Máshogy emlékeztem a történetre. Cerberus csak egy kapuőr volt, nem vámos is egyben – a pénz begyűjtése mintha másvalaki feladata lett volna. De hát ki vagyok én, hogy egy tapasztaltabb ittenit kérdőre vonjak?

– Néha szeret háromfejű kígyóként tetszelegni – toldja még meg meséjét. – Olyankor az a fél gilisztaként csúszik végig mögötte. Itt vagyok már egy ideje, a legrosszabb formájában is láttam. Valószínűleg fogalma sincs, hogy működnek az állatok. Se belsőleg, se külsőleg.

Hallgatunk egy kicsit.

– Nem így képzeltem a túlvilágot – ismerem be, mintegy pillanatnyi gyengeségként.

– Hát, kölyök, üdv a Pokolban! – vakkant a kutya. – Nem igazán jár nekünk a luxus, és adófizető sincs, akinek a pénzén high-tech lakosztályt kaphatnánk börtön címszó alatt.

Nem erre számítottam.

– Amennyiben a tagadás jön – folytatja a kutya –, úgy tartogasd máskorra. Pont elégszer hallgattam végig, ahogy az emberek kibuknak. A harag se érdekel, ahogy az alkudozás se.

– Nem akarok végigmenni a gyász öt szakaszán – közlöm, reményeim szerint abszolút nyugodtan és hűvösen.

Mint egy jégkocka. – Én haltam meg.

– Igaz – ismeri el a kutya. – Nos, akkor némi előnnyel indulhatsz a többi bűnös lélekkel szemben.

– Azt se tudom, mit követtem el.

– Én se. Ettől még nem leszünk rosszabb démonok.

A beszélgetés úgy billeg jobbra-balra, mintha viharban próbálnék végigmenni egy hajó fedélzetén, amin amúgy is korhadt lyukak tátonganak.

– Ember vagyok – szögezem le a biztonság kedvéért. A kutya esetében nem vagyok hajlandó kételkedni semmiben.

– Még – ismeri el a kutya. – De a körmeid alapján már nem sokáig.

Ránézünk a mellettünk heverő jobb kezemre. Szépen felszakadt körmeim időközben megvastagodtak és karmokká torzultak. Nem emlékszem, hogy éreztem volna bármi változást.

Ettől függetlenül nem tudom mozgatni, és biz-

tosra veszem, hogy nem is fogom tudni soha többé.

Jobb lenne levágni. Nem gátolna annyira. Nem tudom, hogy jutott eszembe ez a gondolat.

Nem igazán érdekel.

– Nekem valamilyen macskának tűnik – teszi még hozzá. – Egyszer összefutottam eggyel. Majdnem kikaparta a szemem.

– Nem ígérek semmit – reagálok őszintén.

Szóval démonok.

– Ha nem akarom? – kérdezem.

– Nem akarás kérdése – válaszolja. – Itt vagy, változol. Az élők világában maradsz, és állandó lehetsz. De a helyedben megvárnám, hogy befejeződjön. Sokkal kényelmesebb négy lábon, még ha abból kettő nem is működik.

– Még mindig eggyel több, mint amennyim most van – értek egyet. – Tehát… a Pokolra jutottam. Bűnhődhetek egy bűnért, amire nem is emlékszem? Nem hiszem, hogy olyan súlyos lenne, ha fel sem merült bennem.

A kutya végigterül mellettem. Hallgatunk megint. Talán egy fél napot, talán kicsit többet. A homály és a sötétség keveréke nem változik. A gombák néha pulzálnak, és a fa törzsén tüzesen világító virágok nyílnak ki. Az egész erdő természetellenesen hatalmas, ugyanakkor csodálatos, és teljesen pokoltalan.

Hirtelen nem tűnik olyan rossz ötletnek itt eltölteni pár évet.

(Az agyamban valami sikolt. Homályosuló életemben azonban elég kínos dolog történt velem ahhoz, hogy a sikoltozást gond nélkül figyelmen kívül hagyjam. Legalábbis azt hiszem. Nem igazán emlékszem.)

– Ott rontottad el – mondja végül a kutya. – Hogy kifizetted a belépőt, és kijöttél a házból. Ha megvárod, míg rád gyújtják, és bennégsz, a füsttel együtt talán máshol köthetsz ki. A tűz jó, egy egészen hasznos dolog errefelé.

De azt hiszem, ezt lekésted. Az emberi kíváncsiság az oka.

Valamint az, hogy Cerberus három-és-fél léte is kevés a visszarettentésre, gondolom, és ásítok egyet. A kutya nagyobb mellettem, a jobb mancsom mozdulatlan, és én se érzem igazán embernek magam.

A macskák tényleg esznek pókokat, igaz?

Mesi emese.am@gmail.com

29

EFOTT – Csak szabadon…

A hazai kedvencek mellett világsztárok fokozzák majd a hangulatot az egyetemisták legnagyobb nyári buliján július 11. és 17. között, Velencén. Idén ugyanis az angol szintipop páros, a Hurts mellett az EFOTT színpadára lép a jamaikai reggae világsztár, Sean Paul is. Az elektronikus zene kedvelőit olyan sztár DJ-k várják, mint a gorestep stílus megalkotója, Borgore, a fiatal feltörekvő holland, Dyro vagy az olasz DJ páros, a Vinai. A szervezők minden eddiginél nagyobb bulira készülnek.

Sokak örömére decemberben a szervezők bejelentették, hogy idén az Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozójára látogat a kifinomult stílusáról és melankolikus hangvételű dalairól ismert angol szintipop közönségkedvenc, a Hurts. A Wonderful Life megalkotói egyébként saját bevallásuk szerint nagy gonddal válogatják meg, milyen színpadi felkéréseknek tesznek eleget.

Az EFOTT-ra legújabb albumuk, a poposabb hangvételű Surrender dalaival készülnek.

Az angolok mellett, több mint 10 év után újra Magyarországra érkezik az elismert pop, dancehall és reggae zenész, producer, zeneszerző, Sean Paul, aki idén ott van a Grammy-jelöltek között is, a Sia-val közös Cheap Thrills című számukkal.

Az izraeli DJ, Borgore világkörüli turnéjába már egyszer beiktatta az EFOTT színpadát, hatalmas bulit hozva ezzel a magyar közönségnek. A zenész hírnevét olyan dalokkal mélyítette el, mint a Unicorn Zombie Apocalypse és a Miley Cyrus-szal közös Decisions. Legutóbbi látogatásakor az EFOTT szervezőket egy izgalmas kívánsággal lepte meg: egy élő majmot kért a backstage-be. Vajon idén mivel készül?

Az egyik legtehetségesebbnek tartott holland DJ, Dyro először lép majd az EFOTT közönsége elé. A fiatal zenész 2011-ben robbant be a köztudatba, és hamarosan olyan sztárokkal dolgozott együtt, mint Hardwell és a Bright Lights, akikkel a pillanatok alatt közönségkedvenccé váló Never Say Goodbye-t készítették el, illetve Tiesto, vele a

30

Paradise mixet jegyzi közösen. Az elmúlt időben a zene iránti elkötelezettségét több fronton is erősítette: saját lemezkiadó céget alapított és rádióműsort vezet.

Flux Pavilion lassan tíz éve, hogy beírta magát az EDM közösség nagykönyvébe. Az angol DJ, producer, énekes-dalszerző olyan nemzetközi fesztiválokon lépett már fel, mint a Glastonbury és a Coachella. A zenész a koncertek mellett szokatlan ötletek kivitelezésében is szívesen vesz részt. Ilyen volt például, amikor a Walt Disney cég kérésére újramixelte a Star Wars Rebels animációs sorozat főcímdalát.

A Raveology, a How We Party és a Bounce Generation alkotója, a Vinai is hazánkba látogat idén nyáron. Az olasz testvérpár szintén az újabb DJ generációhoz tartozik. Első sikereiket a Hands Up című dallal szerezték, majd rövid időn belül eljutottak a legnagyobbakig, vagyis olyanokkal zenélhettek együtt, mint Dimitri Vegas & Like Mike, DVBBS, R3hab, TJR, SCNDL, Harrison és Olly James.

A világsztárok mellett a legnépszerűbb hazai előadók is a Velencei-tó partján buliznak majd júliusban, vagyis egy igazi nagykoncerttel visszatér az EFOTT-ra a Punnany Massif, és a legújabb, Wake up című dalával a rádiókban hódító Irie Maffia. Örülhetnek azok is, akik szeretik Lovasi András hangját, hiszen a Kiscsillag is kocertet ad majd a Velencei-tó partján. De ott lesz a Vad Fruttik, és jó hír a d’n’b rajongóknak, hogy Magyarország egyik kedvenc elektronikus koncertzenekara, a Brains is hangulatot csinál az EFOTT-on – Csak szabadon…

XLIV./6.

Love Solution – Sziget 2017 A Mary PopKids zenekar Love Solution című száma lett a 25. Sziget himnusza: a zenekar szerint a Sziget egy olyan hét, amikor el lehet hinni, hogy szép a világ, és ezt próbálták dalban elmondani.

Amellett, hogy nekik már biztos helyük van az előadók közt, a fesztiválra eddig több mint 150 fellépőt jelentettek be eddig a jubileumi, 25. Szigetre, benne műfajok széles tárháza, nagy visszatérők, kurrens nevek, feltörekvő csemegék, mindenkinek kedve szerint.

A Sziget Nagyszínpadára jön a rapper Macklemore és zenész-producer Ryan Lewis négyszeres Grammy-díjas sztárduója, akik 2009-es bemutatkozásuk óta több millió eladott lemezzel és számtalan slágerrel kerültek a legnagyobb előadók közé.

Hatalmas sikerű első lemezük után tavaly jelentkeztek friss albummal. Visszatér a Szigetre Skócia egyik leghíresebb rockzenekara, a Biffy Clyro, akik a legfontosabb szigetországi díjakat már mind bezsebelték, szinte minden fontos fesztiválon ott vannak és arénákat töltenek meg, tavaly jelent meg hetedik nagylemezük.

A szuper tehetséges, húsz éves kora ellenére már három nagylemezt megjelentető énekes-dalszerző hölgy Birdy is érkezik a Szabadság Szigetére, a keményebb rock zenei vonalat az amerikai Breaking Benjamin erősíti majd.

Messziről felismerhető, varázslatos ambient zenéjét hozza el az itthon is telt házak előtt játszó Tycho. Az elektronikus zenei vonalat a nagyszerű formában lévő holland veterán DJ-producer-dalszerző Don Diablo képviseli, a német elektro-rap szcénából érkezik Marteria, az amerikai Allah-Las pedig pszichedelikus garázs-beat zenéjét mutatja be. A tropical house holland ifjú reménysége, Bakermat is fellép a Szigeten, ahogy az osztrák elektróduó, a friss lemezét bemutató HVOB is.

A Sziget Világzenei Nagyszínpada 2000 óta veszi ki a részét a világzenei mozgalomból, és jelenlegi helyén mintegy tizenötezer fő igényes szórakoztatására szolgál. Az elmúlt tizenhét évben a színpad kirívó nemzetközi rangra tett szert, lévén a műfaj valamennyi kiválósága fellépett rajta, másrészt azért, mert folyamatosan érzékenyen reagált az újabb és újabb világzenei trendekre, hullámokra.

Több mint kétszáz előadó fogadta el eddig a felkérését, a világ legnagyobb sztárjai Angliától Guineaig, Belgiumtól Szenegálig.

A visszatérő előadók közül kiemelhető a szerb Goran Bregović – akinek évtizedek óta a Balkán himnuszaiként terjednek örökzöldjei – az elmaradhatatlan Wedding and Funeral Band élén; a világ egyetlen Grammy-díjas klezmerzenekara, a legendás The Klezmatics; az elementáris orosz ska klasszikusa, a húszéves fennállását ünneplő Leningrad; a marokkói gnawát forradalmasító Orchestre National de Barbés; a latin ska királya, a szicíliai Roy Paci & Aretuska; katartikus „etno-káosz”-ával az ukrajnai DakhaBrakha, a sivatagi bluesból sivatagi rockot teremtő mali Tamikrest és lehengerlő pánafrikai tánczenéjével a zimbabwei Mokoomba.

„Best of ” világzene a 25. Szigeten A 25. Sziget alkalmából egy olyan „best of ” programmal ünnepel a Világzenei Nagyszínpad, amely felvonultatja a színpad eddigi legnagyobb sikereit, de annak az elvárásnak is megfelel, hogy bemutassa a világzene legfrissebb produkcióit. A Nulladik napon beindul egy magyar hullám, majd a világzene legnagyobbjai érkeznek a múltból és a jövőből.

31

Az újdonságok sorát a közeljövő sztárjai alkotják, így a török népzenét pszichedelikus rockkal ötvöző Gaye Su Akyol; a brazil afrobeatet megteremtő Bixiga 70; az újra virágzó latin pszichedélia tucsoni éllovasa, az Orkesta Mendoza; szatírikus, punkos klezmerével az izraeli Jewish Monkeys; de itt lesz az ellenállhatatlan chilei fieszta-felelős, a Chico Trujillo is. Végre bemutatja rockos kíséretű torokéneklését a mongol Hanggai; kiderül, hogy miért a „Balkán sarlatánja” Magnifico; na és hogy miért emlegetik a hatvanas évek legnagyobb amerikai soul énekesnőinek rokonságában a fiatal portugál Marta Rent a Groovelvets kíséretében. A hazánkban is roppant népszerű multikulturális francia együttesek közül idén a Zoufris Maracasra és a La Gâpette-re pöröghet közönségünk, és akkor a roma zenék éjszakai felhozataláról még nem beszéltünk…

Márpedig a helyszín a cigányzenék híveit is kényeztetni fogja. Először mutatkozik be Magyarországon az utóbbi években szenzációt keltett glasgow-i John Langan Band, a maga keltás-punkos, balkáni-flamencós elegyével. A balkáni és a latin zenék együtt ragadnak magukkal a barcelonai székhelyű, de szigorúan multietnikus Electrorumbaiao koncertjén is, míg a francia La Caravane Passe főleg a manouche jazz világában van otthon.

Mint már szóba került, a hazai fellépőkből sem lesz hiány. És – cseppben a tenger módján – ugyanaz a stiláris gazdagság, ugyanaz a változatosság és ugyanaz a „party-szellem” lesz tetten érhető a koncertjeiken, mint a színpad nemzetközi kínálatában.

Hiszen ki tudna ellenállni a Bohemian Betyars zúzós-ugrálós „speed-folk-freak-punk”-jának; nemzetközi hírű ska-együttesünknek, a PASO-nak, mely hidat teremtett Kingston és Budapest között; a nagyecsedi roma hagyomány minden varázsát hatványozó Romengónak; vagy a kelet-európai és balkáni zenéket őrületes energiával összekovácsoló Besh o droMnak?

32

De ez még semmi! 2017-ben először kimondottan a magyarországi világzenékre összpontosít a Világzenei Nagyszínpad Nulladik napi programja. Ezen a napon hat kiváló zenekarunk lesz hallható: fellép moldvai csángó gyökerű transz-zenéjével a Zoord; elragadó bájú és roskadásig pörgő paszabi cigányzenéjével a Parno Graszt; funkos-rockos „csángó-boogie”-jával a Kerekes Band; a Balkán legsűrűbb rétegeit is felkavaró tamburazenéjével a Söndörgő; végtelenül sodró punkos ír kocsmazenéjével a Firkin; és végül a folk- és partyzene eddig ismeretlen ötvözetét nyújtó Lajkó Félix feat. Óperentzia.

A Sziget a nemzetközi sztárok kedvenc fesztiválja Január 11-én, a késő esti órákban osztották ki a 2016-os évadot értékelő, a nemzetközi fesztiválszakma legnívósabb díjának számító European Festival Awardot. A Sziget Szervezőiroda ismét több kategóriában, a legjobbak közt várta a végeredményt. A szerda esti gálán, a hollandiai Gröningenben ismét hatalmas magyar siker született: a Sziget lett a „Fellépők Kedvenc Fesztiválja”. Ezzel – a korábbi elismerésekkel együtt – a Sziget már minden kategóriát megnyert, amit csak lehetett.

XLIV./6. „Korábban a fesztiválszakma és a közönség, most pedig a nemzetközi fellépők is ránk voksoltak. Büszke vagyok, hogy a Sziget immár – egyedülálló módon – minden olyan kategóriában, amiben jelölhető, megnyerte a fődíjat” – mondta Gerendai Károly, a díj átvétele után. „Ez persze nagy felelősség is, hisz’ ezt a teljes körű bizalmat meg is kell tartani.

Szerencsére a jelek azt mutatják, hogy a közönség bizalma töretlen, az viszont nagyon fontos visszajelzés, hogy a nemzetközi sztárok is szeretik a fesztiválunkat. Talán azért is, mert a Sziget sokszínű, és sokszínű a közönsége is, akik nem csak egy-egy koncert, hanem a változatos élmények miatt érkeznek hozzánk, így a zenekarok nem csupán saját közönségükkel, hanem egy sokkal tágabb zenarajongó körrel találkozhatnak nálunk” – tette hozzá a főszervező. A Sziget olyan fesztiválok közt győzedelmeskedett ebben a kategóriában, mint a Rock Werchter, a Pukkelpop vagy a Primavera Sound.

Sziget himnusz 2017 Bevett szokás, hogy minden évben egy-egy ismert hazai csapat szerzeményét választják ki a szervezők az adott év Sziget himnuszának, ezzel segítve a zenekarok népszerűsítését is, hisz’ amellett, hogy Európa kétszer is a legjobbnak választott nagyfesztiválján felléphetnek, a Szigetet bemutató nemzetközi – és persze hazai – kampányban is ez a dal szerepel majd minden lehetséges csatornán.

Ezúttal tehát a kiváló Mary PopKidsre esett a választás, akik szerint ez nagy megtiszteltetés. „15 éves korunk óta minden évben járunk a fesztiválra és soha nem múlt el az az

izgalom, amikor első nap átsétálunk a K-hídon” – meséli a csapat énekes-gitárosa, Kama. „A Szigeten voltunk már szerelmesek, vesztünk el bokrokban és sátrakban, mulattunk régi barátokkal és szereztünk újakat is, és rengeteget meghatározó koncertélményünk kötődik ide. Nekünk ez egy olyan hét, amikor ki lehet zárni a külvilágot és kicsit el tudjuk hinni, hogy szép a világ. Ezt próbáltuk egy dalba csomagolni” – mondja az énekes. „Magyar fiatalokként és zenészekként is nagyon büszkék vagyunk a Szigetre, és arra is, hogy most nekünk is lehet hozzá egy kis közünk” – tette hozzá.

2017 nem csak a Szigetnek, de a PopKidsnek is jubileum lesz: idén játszanak 5. alkalommal a Szigeten.

A Love Solution az első szám a júniusra tervezett kislemezükről és a decemberben megjelent „All You Can Keep” c. nagylemezüket követi. A dalban Fodor Máriusz és Highlove működtek közre producerként és Deutsch Gábor masterelte.

33

Világsztárokkal forrósít a SZIN A korábban bejelentett nevek, így Inna, az Enter Shikari és Naugthy Boy valamint a legnagyobb hazai fellépők mellé érkezik a Szegedi Ifjúsági Napokra többek közt a holland legenda, Ferry Corsten, a legnagyobb fesztiválok kedvence, Shantel & Bucovina Club Orkestar és a holland elektro-mágus, Cesqeaux. A SZIN augusztus 23-26 között várja vendégeit a napfényes Tisza-partra.

A SZIN minden évben a nyár megkoronázása, így a szervezők mindig igyekeznek feledhetetlenné tenni a ezt az utolsó nagy bulit. Ez idén sincs másként, az eddig bejelentett nevek a nyár legforróbb koncertjeit fogják prezentálni.

Az idei Szegedi Ifjúsági Napok egyik vendége lesz egy igazi holland legenda, Ferry Corsten, aki különböző művészneveken már a 90-es évek végétől publikálta slágerlistás kislemezeit, mint Európa egyik első számú trance DJ-je. Jön a SZINre a bukovinai felmenőkkel rendelkező, de Németországban született Stefan Hantel, napjaink egyik legjobban pörgő világzenei előadója. A Shantel&Bucovina Club Orkestar a legnagyobb tömegeket megmozgató fesztiválokon lép fel, legyen szó akár a Montreux-i Jazzfesztiválról, a Glastonbury-ről vagy a Szigetről. Szegeden lesz szintén elementáris erejű muzsikájával a „Balkán rezeseinek királya”, Boban Markovic és zenekara. Dave Seaman zenei pályafutása 1987-ben kezdődött, amikor 19 évesen megnyerte az angol D.M.C. bajnokságot. 1991-től DJ karrierje folyamatosan ívelt felfelé és legalább ugyanekkora erővel tört előre, mint produceri munkássága. Játszott Anglia talán összes fontos klubjában, bejárta az egész világot, többször járt már hazánkban, most a SZIN-re érkezik majd.

Szintúgy a „napfény városában” szerepel majd az egyik legnagyobb holland elektro-mágus, Cesqeaux, aki fellépett már a Tomorrowland Brazil, Tomorrowland Belgium fesztiválokon, most végre a SZINen is, és jön Szegedre az egyik legismertebb holland sikergyáros, kiadójának fénylő

34

csillaga, DJ Mike Cervello is, valamint a SZINen játszik majd Robert Babicz, a lengyel származású zenei producer, mastering guru, aki mára az egyik legkomolyabb név a szcénában.

Két mindenre elszánt, kreatív és komoly szakmai múlttal rendelkező drum’n’bass DJ, illetve producer áll a Calyx & Teebee néven lassan tíz éve pörgő, világszerte nagy sikereket arató produkció mögött. Ők ezúttal a Szegedi Ifjúsági Napok közönségét pörgetik majd meg . A női vonalat képviselő DJ VONDA7 számára óriási évnek ígérkezik 2017, úgyhogy a SZIN közönsége örömmel teli várakozással készülhet a nyárvégi bulira. És érkezik az észt művész is, aki NOËP néven vált ismertté a szcénában, zenéje tökéletes keveréke a merész dance produkcióknak és a fülbemászó, indie inspirálta dallamoknak.

XLIV./6.

A már korábban bejelentette Inna nem csak megjelenésével, de hangjával is kitűnik. A romániai énekesnő 2008ban futott be Hot című albumával, amivel egész Európát meghódította, sorra tarolt tüzes dalaival a Dance toplisták élén. Munkásságát egy seregnyi díjjal is elismerték, két díjat is hazavihetett az MTV Europe Music Awards-on, az MTV Romania Music Awards-on pedig sorozatban 13 díjat zsebelt be. Az „Eurodance királynőjének” is kikiáltott énekesnő Youtube-on a legtöbbet megtekintett romániai előadó, február elején megjelent vadiúj dala, a Gimme Gimme is már ötmillió megtekintés felett jár. A dal egyébként Inna készülő új nagylemezét hivatott beharangozni, melyről biztos bemutat pár számot a SZIN közönségének is.

Szinte nincs olyan klubokban jártas ember, aki ne ismerné Naughty Boy Sam Smith-szel közös La La La című dalát, amely meghozta a brit producer számára az ismertséget.

Shahid Khan – azaz Naughty Boy – 2013-ban jelentette meg debütáló, Hotel Cabana albumát, amely a második helyen robbant be a brit toplistákon. Naughty Boy az egyik legkelendőbb producer, dolgozott Beyoncé-val és több ízben Emeli Sandéval is, de a brit BBC Music Awards díjkiosztóján még George Michaellel közös munkájáról is beszélt, ami sajnos már nem valósulhat meg. Készülő új lemezén így is

neves előadók működnek közre, akik közül Mike Posner, DNCE, Emeli Sandé és Dua Lipa nevét is említette a gálán.

Szegedre egy exkluzív live show-val és legnagyobb slágereivel érkezik, hogy megtáncoltassa az egész Tisza-partot.

Szintén a külföldi előadók között szerepel az Enter Shikari: a brit csapat egyedülálló módon ötvözi a post-hardcore-t, a metalcore-t és az alternatív metált az elektronikus műfajokkal, úgy, mint az elektronic, dupstep, trance és drum and bass. Ezek keveréke garantált recept egy energikus és őrült koncerthez. A zenekar utoljára 2015-ben jelent meg új lemezzel, a The Mindsweeppel, néhány hónapja pedig Hoodwinker című klipjükkel rázták fel a kedélyeket.

Persze - a világsztárok mellett - kedvenc hazai csapatainkból sem lesz hiány. Már biztosan ott lesz a SZIN-en a Punnany Massif, Majka & Curtis, a Wellhello, a Halott Pénz, a 30Y és táncolhatunk Irie Maffia-ra és Brainsre.

Visszatér a Tisza-partra a megújult Intim Torna Illegál, a Depresszió és sokak kedvence, a Tankcsapda is már biztosan fellép az idei SZIN-en. Hamarosan pedig még több tucat jobbnál-jobb előadóval gazdagodik a SZIN fellépőinek névsora, úgyhogy érdemes követni az eseményeket és már most beszerezni a kedvezményes bérleteket. Mert a nyár SZINesen az igazi.

35

***

Fesztiváltérkép * * * 2017

VOLT

SZIGET EFOTT

VÖLGY

SOUND

STRAND

r ötö r! y egg enko m d ör, , min s rra or Bo rre b Sö

SZIN FOO

Június 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30

Cs P Szo V H K Sz Cs P Szo V H K Sz Cs P Szo V H K Sz Cs P Szo V H K Sz Cs P

FOO

Fishing On Orfű

VOLT

Július 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31

Szo V H K Sz Cs P Szo V H K Sz Cs P Szo V H K Sz Cs P Szo V H K Sz Cs P Szo V H

VOLT

SOUND

Balaton Sound

EFOTT

Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozója

VÖLGY

Művészetek Völgye

Augusztus 1 K 2 Sz 3 Cs 4 P 5 Szo 6 V 7 H 8 K 9 Sz 10 Cs 11 P 12 Szo 13 V 14 H 15 K 16 Sz 17 Cs 18 P 19 Szo 20 V 21 H 22 K 23 Sz 24 Cs 25 P 26 Szo 27 V 28 H 29 K 30 Sz 31 Cs

SZIGET

STRAND

SZIN

Szegedi Iúsági Napok