Impulzus XLIV/3.

Képzeld el, hogy mérnöki ötleteddel a mobilitást is biztonságosabbá tehetjük. www.start-a-remarkable-career.hu

Ahol az igazán nagy dolgok egy jó ötlettel kezdődnek. Köszöntünk a Bosch világában. Legyen szó a gépjárművezető-támogató rendszerekről, automatizált vezetésről vagy a hálózatba kapcsolt mobilitásról: ötleteink és újításaink minden eddiginél biztonságosabbá teszik az autózást.

Mindeközben mindennek alárendeljük legfőbb célunkat – az élet jobbá tételét. Erre a több mint 375 000 elhivatott – és minden nap technológiai újításokat teremtő – alkalmazottunk alkotta globális hálózat segítségével vagyunk képesek. Csatlakozz hozzánk és alkossunk együtt maradandót!

Váltsd valóra!

Let’s be remarkable.

XLIV./3.

Köszöntő

Tóth Ádám toth.adam@impulzus.bme.hu

XLIV. évfolyam 3. (467.) szám Megjelenik 1000 példányban.

Hivatalos lapzárta: 2016. november 07.

ISSN 1418–0529 (Nyomtatott) ISSN 1588–0745 (Online) Cím: Impulzus szerkesztőség, Schönherz Zoltán Kollégium, 1117 Budapest, Irinyi J. utca 42. 919-es szoba e-mail: impulzus@impulzus.bme.hu web: http://impulzus.com blog: http://impulzus.com/blog http://issuu.com/impulzus http://fb.com/impulzus http://twitter.com/impulzus

Felelős kiadó: Scheigl József, a HK elnöke Felelős szerkesztő (EHK): Varga Ferenc Főszerkesztő: Tóth Ádám Nyugalmazott főszerkesztő: Kaszás Valér Főszerkesztő-helyettes: Sós Bence, Tóth Nikolett Felelős szerkesztő: Tóth Ádám Korrektorok: Bumberák Éva , Knoll Judit , Szabó Emese , Tóth Nikolett Tördelőszerkesztők: Tóth Ádám, Tóth Nikolett Olvasószerkesztők: Egyed-Izsák Katalin , Knoll Judit , Tóth Nikolett Fotók: Halász Viktória Címlap: Takács Anna Grafikusok: Blidár Tímea , Szabó Emese , Tóth Nikolett Írták és szerkesztették: Blidár Tímea , Molnár Tamara , Szabó Emese , Tóth Ádám, Tóth Nikolett Köszönettel tartozunk:

Nyomdai munka: Corvin Style Kft. (2360 Gyál, Bánki Donát köz 4. ) tel: 06 29 745-512 www.corvinstyle.com

Szerkesztőségi gyűlés minden hétfőn 19.00 órától az SCH 919-ben.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Az írások tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet!

impresszum

Sziasztok!

Nehéz helyzetben voltunk a szerkesztőséggel, amikor még október vége táján nekiültünk az ötletelésnek, hogy mivel töltsük meg ezt a számot. Hagyományosan a december az előző félévig mindig a specializációválasztás időszaka volt, és az Impulzus szerepe is ennek tükrözése volt: negyven oldalas felvilágosítás a kar tanszékei által oktatott különböző tárgyakról, melyekből egyszer képzése során mindenkinek választania kell.

Az idei évben azonban ennek hiányában szabad kezet kaptunk a decemberi számunk összeállításánál, és ezzel ez vált az egyetlen lappá, ami nem valamilyen nagyobb kari rendezvény, esemény témakörében kerül kiadásra (ellentétben a Qpa, a Gólyaszerda vagy a Simonyi Konferencia időpontjában esedékes számunkkal). Ahogy azonban Abraham Lincoln mondta egyszer: „nagy hatalommal nagy felelősség jár”.

A fő célunk a szám kialakításánál az volt, hogy meg tudjunk őrizni valamit abból a szakmaiságból, ami specializációs megjelenésünket is jellemezte. Ennek legjobb módjának pedig azt láttuk, hogyha a kollégium olyan egységeit keressük meg, akik a szakmai élet zászlóhordozói maguk is. Így kerültek első helyre cikkjeink közt a KSZK, a Simonyi Károly Szakkollégium és az ESZK irásai, amik elkészüléséért ezúton is szeretnék köszönetet mondani.

A készítés során azonban felmerült aggályként, hogy nem lesz-e túl sok a szakmai tartalmunk, és nem esik-e ez az újság is abba a hibába, hogy a nyomtatás után kiderül, hogy nem emeli le senki a polcokról? A végeredményt elnézve azonban úgy érzem, emiatt se kell aggódnunk: íróinknak hála több novella, eseménybeszámoló és karácsonyi recept olvasható a lap második felében, és kiegészítésként a blogon is.

Nem tudom azonban, hogy örüljek vagy szomorú legyek amiatt, hogy végül kiderült, hogy nem is tudunk minden cikkünknek helyet biztosítani nyomtatásban: egyrészről úgy érzem, ez egy remek biztosíték arra, hogy az Impulzusnak már nem jelent kihívást olvasóit ellátni a Villanykar számára érdekes írásokkal - másrészről azonban szomorú, hogy erre nincs meg minden lehetősége.

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapja.

3

Tartalomjegyzék Köszöntő. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 WiFi az egész házban . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6 How to basic – quadrocopter . . . . . . . . . . . . . .10 „Okoskodás” a jövő energiahálózatáról . . . . . . . .14 Nyolc óra munka, tizenhat óra pihenés . . . . . . . .17 A Demola-program. . . . . . . . . . . . . . . . . . . .20 Minden harmadik percben indul egy új projekt . . .22 Dezsőnek márpedig meg kell halnia. . . . . . . . . .23 Egy VIK-es fiú barátnője vagyok. . . . . . . . . . . . .26 Leküzdhetetlen Akadályok™ . . . . . . . . . . . . . .28 Niko és a Visual Studio . . . . . . . . . . . . . . . . . .32 Társasjáték karácsonyra . . . . . . . . . . . . . . . . .34 Karácsonyi sütemény receptek . . . . . . . . . . . . .37 Az Impulzus szerkesztősége boldog karácsonyt, új évet és sikeres vizsgaidőszakot kíván minden olvasójának!

4

XLIV./3.

WiFi az egész házban

6

Nyolc óra munka, tizenhat óra pihenés

17

Dezsőnek márpedig meg kell halnia

23

Társasjáték karácsonyra

34

5

WiFi az egész házban Így gondoltuk mi

A Schönherzben évek óta működik gigabites vezetékes ethernet hálózat, ami nem mondható el minden hasonló méretű létesítményről, legyen az lakóház, kollégium vagy iroda. Azonban az új igények egyre inkább a vezeték nélküli internetelérés felé mutatnak, aminek kiépítése komoly kihívás lesz majd az egész ház számára, és hogy erre a legjobban felkészülhessünk, a KSZK tagjai megírták nekünk, hogy hogyan fog zajlani ez a folyamat.

Idén szeptemberben a Küldöttgyűlés megszavazta, hogy ha februártól továbbra is a Schönherz Telekom fogja biztosítani a kollégium internet-szolgáltatását, akkor legyen kiépítve a házban egy olyan WiFi hálózat, ami teljes lefedést biztosít mind a lakószinteken, mind pedig az alsó két szinten. Ennek a kivitelezése értelemszerűen ránk, a KSZK-ra hárulna. Mi megterveztük, hogy szerintünk hogyan érdemes ezt a projektet kivitelezni. Az alábbi cikk igyekszik leírni, hogy mik álltak az egyes tervezői döntések hátterében, azok milyen eszközök segítségével és hogyan fogják megvalósítani a célt.

Ezek közül egy, hogy ezeket a többnyire alsó kategóriás eszközöket nem egy ekkora hálózattal való együttműködésre tervezték, így adódnak problémák a működésükben, beüzemelésükben, ennek a támogatása pedig sok munkát igényel tőlünk.

Egy másik hátránya, hogy a felhasználók azonosítása és alhálózatokba sorolása érdekében alkalmazott portauthentikációs beállítások miatt ezek az AP-k nem tudják rugalmasan kiszolgálni a különböző alhálózatokba regisztrált klienseket.

Jelenlegi felépítés Elsőként nézzük át, hogy jelenleg mi a helyzet a WiFi elérés terén a házban.

Pillanatnyilag a házban kétféleképpen lehet WiFi hálózatot elérni. Az egyik lehetőség az, hogy a kollégisták vesznek maguknak AP-t, ezt beüzemelik a honlapunkon található útmutató alapján, hogy együtt tudjon működni a vezetékes hálózattal, majd ezt használják. Ennek a megoldásnak azonban több hátránya is van.

Cisco 4506-E

Aruba AP-105

6

A másik hozzáférési lehetőséget a ház északi oldalán elhelyezett Aruba AP-105-ösök igyekeznek biztosítani több-kevesebb sikerrel. Ennek a megoldásnak az egyik alapvető hátránya, hogy a kollégiumnak csak az egyik oldalán biztosít hozzáférést. További hátránya, hogy gyakran túlterhelődnek az AP-k illetve a konfigurációs lehetőségük sem olyan szintű, amit egy ekkora hálózatban elvárhatnánk, ebből kifolyólag nagyon nehéz őket karbantartani.

XLIV./3.

A jelenlegi hálózati topológia releváns része Topológia A szinti switchek uplinkje fejenként 2x10G optikán, amit rtr-1 biztosít, illetve backup gyanánt szintén 2x1G uplinkjük van Cat6 Etherneten, ami pedig rtr-2-től jön.

Eszközök A jelenleg általunk biztosított infrastruktúra a következő elemekből épül fel: három szintenként (1723, 1423, 1123, 823, 523, 223) szinti rendezőkben egy-egy Cisco 4506-E-s eszköz üzemel, amik a szinteken található lakószobai faliportok mellett a 19-es szobákba beszerelt

Aruba eszközöket is ellátják uplinkkel, illetve PoE-n keresztül táppal. A kiépített access pointok egyenkénti konfigurálása ezen méretek között ellehetetlenítené a konfigurációk egységesen tartását. Erre a feladatra az Aruba egy úgynevezett swarm megoldást használ, amiben az eszközök észreveszik egymást, és kiválasztanak maguk közül egy mastert, aki egy adott életciklus alatt uralja a többieket, így a masteren végrehajtott változások alapértelmezetten érvényre jutnak a slave-eken is.

Ez a megoldás bár jól hangzik, közel sem hibamentes, és nem is túl kiforrott.

7

A leendő hálózati topológia releváns része Az új rendszer Lefedési terv Még 2014 folyamán méréseket folytattunk a 13. és a 14. emeleti szobákba kihelyezett AP-kkal. Ezeknek a méréseknek a tanulsága az volt, hogy 5 db 802.11n képes eszközzel már elégségesen lefedhető egy lakószint.

A mérések alapján kiválasztottunk 5 szobát, ahova telepítve az eszközöket képesek a liftköz kivételével az egész szintet lefedni. További javulást várunk attól, hogy szintenként elforgatva (nem egymás alatti szobákba) helyezzük el őket.

8

Topológia Alapvetően az fog történni, hogy a szinti rendezőkbe, ahol eddig is voltak szinti switchek, bekerülnek új Cisco 3560-asok, amik közvetlenül a rtr-1-hez fognak kapcsolódni 10G-s optikán, illetve backup gyanánt rtr-2-höz 1G-s rézen. Ugyanezzel kiveszünk a jelenlegi 4506-osokból egy-egy 10G-s optikát, de egyrészt arra számítunk, hogy a WiFi megjelenésével inkább arrafelé fog terelődni a forgalom, másrészt pedig az internet felé nem fog jelentősen csökkenni a hozzáférhetőség kábelen sem, hiszen köztünk és az egyetem között is csak 10+2x1G optika van.

XLIV./3.

Az új switchekre közvetlenül lesznek rákötve az új Cisco Air AP1832 eszközök. A 3802I eszközök rtr-2-be lesznek bekötve. Ezek nagyobb teljesítményűek, amiket alapvetően a földszintre és az első emeletre szánunk, hogy a nagy létszámú rendezvények alkalmával is ki tudják szolgálni a várhatóan fokozott igényeket.

A cellás mobilhálózatokra egyébként is jellemző, hogy nem a kliens dönt arról, hogy mikor jelentkezik át egy másik bázisállomásra, hanem a hálózat, itt is valami hasonló megoldásra van szükség.

Ezt a két problémát is megoldja az új rtr-2, ugyanis rendelkezik egy úgynevezett kontroller funkcióval, ami képes ellátni a központi konfigurálás és rádiós vezérlés feladatait. Így az AP-kra elegendő DHCP-n kiküldeni a megfelelő parametereket, a többi beállítást már mind a kontrolleren keresztül lehet végezni.

Cisco 3850

Cisco Air Ap 1832-3802I Egyéb szükséges eszközök A WiFi hálózatot közvetlenül biztosító eszközökön kívül egyéb core hálózati eszközök beszerzését is terveztük.

A jelenlegi rtr-2 egy Cisco-s szoftverhiba miatt nem képes ellátni a router, illetve a másodlagos core switch szerepét, így tulajdonképpen jelenleg nincs olyan eszközünk, ami képes átvenni az elsődleges router szerepét egy esetleges kiesés esetén.

Ezért ennek a helyére terveztünk be kettő darab ös�szestackelt Cisco 3850-es eszközt, ami ezt a hiányosságot fogja pótolni.

Cisco 3560 AP-k menedzselése - a kontroller A majdnem 100 db AP konfigurálása és karbantartása valamilyen központi menedzsment megoldás nélkül hamar kezelhetetlenné és átláthatatlanná tenné a rendszert.

Ezen felül ilyen sűrű rádiós környezetben nem triviális annak a megoldása sem, hogy egy kliens mikor és milyen körülmények között kapcsolódjon át egyik hozzáférési pontról a másikra, azaz mikor és hova roamingoljon.

Kiépítés A teljes hálózat kiépítését három nagyobb fázisra tudjuk felosztani.

Az első fázisban a core hálózat redundanciáját tervezzük javítani az új rtr-2 beszerelésével. Ezzel nem csak a rendelkezésre állásunkat javítjuk, de az eszköz kontroller funkciója nélkül bármilyen AP telepítése gyakorlatilag értelmetlen lenne. Az eszközök a megvásárlásuk és leszállításuk után azonnal beszerelhetőek.

A második fázisban a földszint és az első emelet WiFi hálózatát érdemes kiépíteni, mivel ez jár a leglátványosabb sikerrel és ennek a telepítésével valamint üzemeltetésével megfelelő tapasztalatot szerezhetünk, amit a lakószinteknél kamatoztatni tudunk. Ennek elkészítése az Üzemeltetés által elvégzendő munkálatok befejezése után elkezdhető, és várhatóan fél év alatt elkészül.

A harmadik fázisban a lakószintek teljes lefedését végezzük el a fenti tervek alapján. Miután az Üzemeltetés a szükséges munkálatokat befejezte, a hálózat kiépítése elkezdhető. Az üzembe helyezéseket és az átállást megkönnyítendő, ezeket a munkálatokat nyáron érdemes végeznünk, így az őszi félév előtti hétre be is fejezhetjük őket.

Eckl Máté és a KSZK

9

How to basic – quadrocopter A Simonyi Károly Szakkollégium Lego köre már rég túlnőtte a nevét adó játékkockákból való építkezést: számtalan projektjük közül az egyik egy saját quadrocopter összeszerelése és levegőbe emelése.

Az ezen dolgozó maroknyi csapat a többéves munkája során szétszedett egy eredeti gépet, elemezte, új jeladókat és vevőket épített hozzá, és már a kör saját változatát is elkezdték gyártatni. Szilágyi Richárd (Ricsi), a projekt vezéralakja, hozzá először Boroznaki Dániel (Dani) csatlakozott, majd Kardos Péterrel (Peti) és Solymosi Balázzsal (Solymi) egészült ki négy fősre a társaság. Velük beszélgettünk, hogy ti is megismerhessétek ezt a kollégiumban folyó kutatást.

- Ricsi: Én a Lego körbe már első félévem után, nagyjából három éve csatlakoztam, rövid junior időszak után pedig két és fél éve foglalkozok a kopterrel. Természetesen az ötlet maga nem új, már előttem is volt egy próbálkozás: a cél ott is egy teljesen saját gép létrehozása volt, de ők még csak kicsi, 10x10 cm-es, szobában használható modellre gondoltak. Ez valahogy befuccsolt, én viszont már csatlakozásomkor tudtam, hogy újra akarom indítani.

Az első félév nagyjából csak a pályázatírással telt, hogy a pénzügyi alapok és a kezdeti tervek kialakuljanak. Ekkor még csak én voltam, bár természetesen az előző projekt résztvevői is segítettek a tapasztalataikkal, és elmondták például, mit ne csináljak, saját hibájukból tanulva. Végül egy eredeti kopterre pályáztunk, hogy annak a segítségével szerezzünk néhány sikerélményt, tapasztalatot, és később elkezdhessük a saját fejlesztést.

Nagyjából egy évig egyedül foglalkoztam a projekttel, ezalatt egy rádiófrekvenciás adatgyűjtőt csináltam. Ennek a feladata az, hogy a gyári quadrocopter akkufeszültségét, GPS- és egyéb adatait egy nyílt frekvenciás FM modullal egy földi állomásra küldje. Ez még nem volt egy nagy dolog, de arra, hogy megismerkedjek a géppel, pont jó volt.

- Dani: Egy évvel később kezdtem az egyetemet, mint Ricsi, de én is rögtön az első félévem után csatlakoztam a Lego körbe, ahol ez a feladat tetszett meg. Ricsi akkor küldte le sikeresen az első adatát a kopterből, úgyhogy mindketten szabaddá váltunk új ötletek megvalósítására.

Először még a gyári quadrocopterünket használtuk, amit úgy akartam átalakítani, hogy ne a saját távirányító joystickjéről kapott információval irányítsuk, hanem valahogy visszafejtsük a távirányító jeleit, és egy földi állomásról adhassuk ki ugyanazokat. Sikerült is megtalálnom azokat a digitális jeleket, szekvenciákat, amik a különböző előre-oldalra, vagy bármilyen irányító jelnek felelnek meg, és végül el is jutottunk a próbapadon való kipróbálásig.

10

Az eredeti quadrocopter az új tervrajzaival Nem volt persze teljes a siker, a földön való működtetésnél többet nem mertünk megpróbálni, ráadásul félbe is maradt ez a tevékenységem, mert jött a saját kopter ötlete.

A két évvel ezelőtti Simonyi konferencián megtekinthető volt, hogy mire jutottunk, ráadásul pont azokban az időkben közös összefogást is meg tudtunk szervezni a Leap Motion projekttel, amely tagjai olyan érzékelőn dolgoznak, ami a kéz mozgását tudja figyelni. Közösen egy olyan bemutatót hoztunk létre, ahol az emberek a karjuk kinyújtása után a tenyerük mozgatásával irányíthatták a quadrocoptert, ami mondanom se kell, hatalmas sikert aratott.

A saját quadrocopterünkben az első általam megvalósított feladat lényegiben a kopternek egy egy szabadsági fokú változata volt: egyetlen tengely mentén, annak két végpontjára helyeztünk el két rotort, és egyfajta libikóka kinézetű szerkezetet hoztunk létre. A teljes, négymotoros gép egyenesen tartása helyett tehát a szabályozási feladatot egyetlen tengely kiegyensúlyozására redukáltuk. Erre, mikor már stabilan állt, tudtunk súlyokat is rakni, majd később megvalósítottuk, hogy számítógépről irányítható legyen a szög, amiben áll. Ez is megtekinthető volt a Simonyi Konferencia keretein belül, ahol sokak tetszését elnyerte.

XLIV./3.

Ennek fejlesztése során ismerkedtem meg a szükséges szabályozástechnikai ismeretekkel, hisz itt egy PID szabályozó megvalósítását végezhettem el élesben. Azóta is dolgozgatok még rajta, de ahhoz, hogy egy repülő rendszert is felépítsünk hasonló módon, sok időnek kell még.

Ezután foglalkoztam a motorvezérlő készítésével is: a quadrocoptereket általában BLDC motorok tartják a levegőben, amiket központilag kell irányítani. Ezek kefe nélküli motorok, melyeknek három kivezetése van: úgy lehet őket forgásra bírni, hogy minden egyes fázisban más vezetéket nevezünk ki pozitívnak és földnek. Ez azt eredményezi, hogy a benne lévő elektromágnek egy bizonyos módon felporalizálódnak, majd léptetve egyet a vezetékek sorrendjén más tekercseket polarizálunk. Ez a váltakozás és a rotorokon lévő állandó mágnesek okozzák azt, hogy a motor forgása elindul, a megoldandó probléma pedig csak az, hogy a tekercsek feszültségének gyors váltakozást biztosítani tudjuk, egyrészről megfelelő sebességgel, másrészről megfelelő időben, pont akkor, amikor a motor aktuális szögelfordulásából következik, hogy jöhet a következő fázis. Ez a kapcsolás nagy teljesítményű FETekkel történik, amiket egy mikrokontroller vezérel, a motor pozíciójának ellenőrzésével párhuzamosan.

Az eredeti kontroller Ezen a nyár folyamán kezdtem dolgozni, amikor egy protípust sikerült is megvalósítanom. Az őszi félév kezdetével azonban specializációra kerültem, ahol a Témalaboratóriumon fel is tudtam ezt venni munkaként, úgyhogy azóta jobban haladok, és lényegiben a végleges változatot is sikerült elkészítenem. Persze rengeteg tesztelés és finomítás áll még előttem, hisz ez egy létfontosságú része a kész gépnek: ha itt hiba történik, menthetetlenül lezuhan a quadrocopter, amit nem szeretnénk megkockáztatni.

Szilágyi Richárd, Boroznaki Dániel és Kardos Péter

11

- Peti: Én egy éve vagyok tag, és kezdetben a Ricsi által épített antennás rádiómodul továbbfejlesztésén dolgoztam. Ennek az volt a feladata, hogy a különböző telemetrikai adatokat, mint például a hőmérséklet, GPS pozíció, sebesség, egy földi központnak továbbítsa. Egyelőre még nem tud mindent továbbítani, de amit igen, azt az én dolgom valós időben megjeleníteni.

A fő cél a térképen történő valós idejű megjelenítés, úgyhogy a fejlesztés is eköré épült. Ennek alapján egy olyan általános szoftvert készítettem, ami az adatok bármilyen kombinációját fel tudja vázolni, hogyha bármilyen új műszerrel szereljük fel, ne kelljen semmit átdolgoznunk.

A tavaszi félév folyamán foglalkoztam ezzel főképp, most már csak a szintén általunk készített földi modullal való összehangoláson kell finomítani. A kettő közti kommunikáció 868 MHz-en zajlik, és a vétel után egy UART porton küldjük át az adatokat a PC-re, ami majd a megjelenítést végzi. Az állomás maga egy ATMega 32esre épül, ami jelenleg a kezdeti időkben használt LCD jelzővel van kiegészítve. A problémát ebből egyelőre az UART üzenet megfelelő feldolgozása jelenti, ezért a tesztelés is csak egy segédprogrammal történik.

A földi állomás - Dani: Azt mondhatjuk, hogy minden kisebb projektet leszámítva fél éve kezdtünk el keményebben a saját quadrocopterünkkel foglalkozni. Első lépés itt is az alkatrészek megpályázása volt, így jutottunk hozzá az elektronika nagy részéhez. Magát a vázat egy ismerős gépész srác tervezte, azonban ezt a későbbiekben le kell majd gyártatni.

A legfontosabb feladat viszont tudjuk, hogy a gyors és pontos szabályozó elkészítése lesz, így ebben a félévben annak láttunk neki, hogy a giroszkóptól kapott adatok alapján a motorok vezérlésével stabilan tudjuk tartani a

12

koptert. Itt kerül ismét a képbe Peti, akire főként az ehhez szükséges pontos matematikai modell megalkotása hárul.

A quarocopterre erősített jeladó modul - Peti: Az egész alapja az, hogy a giroszkópból a szögsebesség változásáról és a gyorsulásról kapunk információt, amit kétszer kiintegrálva az elfordulást és az elmozdulását kaphatjuk meg. Ez eddig Fizika 1. tanulmányaink alapján így is lenne, de a való életben a mérésekbe mindig hiba csúszik, ami az integrálások során összeadódik, felhalmozódik, így a kopter elég hamar elkezd összekavarodni, és azt hinni, hogy a függőleges vagy bármilyen vad szög az a vízszintes, amihez neki igazodnia kell.

Ennek a megoldásához használhatjuk a Kálmán-szűrőket, vagy a szenzor-fúziót, amivel a szenzorok információit már megbízhatóvá tehetjük. Innentől kezdődik a tervezés matematikai és szabályozástechnikai része, ahol a szenzorok feedbackjével irányított szabályozási kört akarjuk kialakítani. Az egész arra megy ki, hogy amikor mi megadjuk a kopternek, hogy milyen pozícióban akarjuk látni, akkor azt biztosan meg tudja tenni, ahelyett, hogy a legkisebb kilengésre is vad szaltózásba menjen át.

Ez a mi oldalunkról egy csomó differenciálegyenletként áll össze, amik megadják, hogy a motorteljesítmények függvényében hogyan fog mozogni a gép, de reméljük, hogy a végeredmény, amit nektek mutathatunk majd, ennél jóval látványosabb lesz.

- Solymi: A csapat legfiatalabb tagja egyértelműen én vagyok - bár a Lego körhöz már két éve csatlakoztam, ebbe a projektbe csak egy-másfél éve szálltam be, és eddig inkább csak figyeltem, hogy a többiek hogyan dolgoznak, miközben próbáltam magam is megismerni a quadrocoptert. Ennek a szabályozónak a megírásában

XLIV./3. azonban már szeretnék én is aktívan részt venni, a közelmúltban tartott Szakkollégiumi Expóra már vittünk is ki olyan munkát, amiben én is közreműködhettem.

A propeller, a motor és az akkumulátor - Ricsi: Én most kicsit visszaléptem a munkától, és inkább tagkereséssel, menedzseléssel foglalkozok, de mivel egyelőre hardvertervezőből hiányunk van, ebbe a területbe is megpróbálok betanulni.

Először ez csak annyit fog jelenteni, hogy egy STM 32es próbapanelre felrakjuk a megvásárolt modulokat, aztán amikor ez már működik, és kialakul, hogy milyen alkatrészek fognak pontosan kelleni a végső rendszerbe, akkor elkészítjük egy saját, egyetlen NYÁK-ból álló rendszerünket, aminek már az összes funkcióját mi valósítjuk meg.

- Dani: Az azonban, hogy ez megbízhatóan működjön, főleg úgy, hogy mind egyetem mellett dolgozunk rajta, nem egyéves munka lesz. Nagyon távolinak tűnik még, de persze mindannyian szeretnénk a végén egy autonóm rendszert létrehozni, érzékelőkkel ellátni, feladatok ellátására képessé tenni. Az most mindegy, hogy Waypoint navigációról beszélünk, kooperálunk a szakkoli többi körével, és a BSS-nek készítünk kamerahordót, vagy csak a boltba küldjük le sörért, egyelőre úgy néz ki, hogy ötletből nem fogunk kifogyni.

Maga a gép is sok mindent megenged, mert a rotorok papíron hat kilót tudnak felemelni, a kész rendszert pedig csak két kilóra tervezzük, így rengeteg lehetőségünk van. Három kilóval a fedélzeten azonban valószínűleg öttíz perces feladatnál nem adhatunk neki hosszabbat, hisz a nagy terhelés jelentősen csökkenti majd az üzemidőt.

Olyan feladatokat, hogy egy fordított ingát egyensúlyozzon, vagy egy labdát el tudjon kapni a levegőben, valószínűleg meg fogunk valósítani a távoli jövőben, hisz ezek a legjobb mérőszámok a haladásunk jellemzésére.

- Ricsi: Mivel ebből is látszik, hogy még rengeteg munka áll előttünk, az újoncokat is mindig szívesen látjuk.

Nekik azt tanácsoljuk, hogy először keressenek meg valakit a Lego körben, és csatlakozzanak, majd egy pár alkalmas workshop után megnyílik a lehetőség, hogy bármelyik futó projektbe beszálljanak, először juniorként dolgozva, majd tagként is. Ez a miénken kívül lehet az UPRA, ami egy fejlesztés alatt álló magas légköri ballon a nagy megbízhatósági fedélzeti műszerekre fókuszálva, vagy a már emlegetett Leap Motion is. De aki keres, az találhat magának PLC irányítással foglalkozó csoportot, több mesterséges intelligenciás projektet, képfeldolgozáset vagy NeuroHeadset készítést is.

- Dani: Mint ahogy nekem is sikerült, ha valaki ezt a jövőben komolyan veszi, akkor könnyen el lehet ismertetni témalaborként, vagy akár szakdolgozat témaként is.

Bár ilyen téren az egyetemmel még nem alakult ki komolyabb együttműködés, ott is van több quadrocopteres projekt, és reméljük, hogy a későbbiekben velük is együtt tudunk majd dolgozni. Egyelőre azonban az a célunk, hogy eljussunk oda a tudásunkból és szorgalmunkból, hogy egyedül fel tudjuk építeni a sajátunk.

A motorvezérlő - Ricsi: Ha valaki érdeklődik, akkor az a legfontosabb, hogy ne az tántoríta el, hogy úgy gondolja, nem ért hozzá.

Három éve én is úgy kezdtem, hogy nem volt semmilyen tudásom, és valamennyien, akik itt ülünk, egymást segítve és magunkat tanítva jutottunk el ide. Mindenkinek, aki érzi magában a késztetést, bátran ajánljuk bármelyik szakkollégiumi, vagy kollégiumi projektet, mindenhol fog találni valakit, aki segíti neki abban, ami érdekli.

Szilágyi Richárd, Boroznaki Dániel, Kardos Péter és Solymosi Balázs válaszai alapján Tóth Ádám

13

„Okoskodás” a jövő energiahálózatáról Az Energetikai Szakkollégium az energia tudományának széles körű népszerűsítésén túl kiemelt figyelmet fordít tagjai szakmai fejlődésének segítésére is. Ezért törekszenek állandó lehetőséget biztosítani az elméleti ismeretek bővítésére és a gyakorlati tapasztalatok átadására is. Ennek részét képezi többek között a belső képzési rendszerük kidolgozása, szakmai rendezvényeik megszervezése, rendszeres publikációs és konferencia-részvételi lehetőségek megteremtése, a hallgató-konzulens kapcsolatok kiépítésének elősegítése. Kérésünkre Halász Ágnes összefoglalta nekünk TDK-jutalmazott kutatásának eredményeit, ezzel adva ízelítőt a szakkollégiumi tagok sokrétű kutatási munkájából.

Az Önálló laboratórium tárgy, a TDK írás és Szakdolgozat készítés kapcsán merültem el az energiaszolgáltatás jövőjét illető témában. Már irodalomkutatásom során észrevettem, hogy a Smart Grid egy viszonylag ismert fogalom, a Nanogrid terminusa azonban még szakmai körökben is magyarázatra szorul. A cikkben a Smart Griden, az okos hálózaton keresztül szeretném bemutatni és minél szélesebb körben ismertté tenni a Nanogridet.

Napjainkban egyre fontosabb, hogy minél energiahatékonyabban, olcsóbban, környezetbarát módon fedezzük mindennapi energiaszükségleteinket. Az évek, évtizedek során számos próbálkozás történt arra vonatkozóan, hogy kialakítsanak egy olyan villamosenergia-rendszert, amelyben a fent felsoroltak mindegyike, vagy legalábbis minél több teljesül.

Az elektromos hálózatban egy új hálózati minta bontakozik ki: a Smart Grid, az „okos hálózat”, amely a 20. század egyik hálózati fejlesztése, és ma már a jövő energiarendszeréről alkotott képünknek nélkülözhetetlen részét képezi. Ennek magyarázata, hogy a liberalizált energiapiac csak akkor tud megbízhatóan energiát szolgáltatni, ha a hálózatokat „okossá” tesszük.

De mi tesz egy hálózatot „okossá”? Röviden: a digitális technológia, amely kétutas elektromos- és információáramlást használ a szolgáltató és a fogyasztó között, továbbá a távvezeték mentén való érzékelés. Ezzel szemben a hagyományos elektromos hálózatot évszázadokon keresztül általánosságban energiaátvitelre használták a fogyasztók.

A Smart Grid, akárcsak az Internet, tartalmaz számítógépeket, automatikákat, vezérlést, illetve új technológiákat

1. ábra: Microgrid vezérlő rendszer

14

XLIV./3. és berendezéseket, melyek együttesen egy rendszert képeznek. A konvencionális energiahálózat és a Smart Grid közötti átmenettel a fizikai infrastruktúra egy digitálissal lesz helyettesíthető.

A Smart Grid lehetőséget nyújt az ipar számára magasabb szinten megfigyelni és irányítani a rendszert, valamint lehetővé teszi a fogyasztók számára, hogy az energiához olcsóbban, „zöldebben”, kevésbé környezetszennyezően, de megbízhatóbban és magasabb minőségi színvonalon jussanak hozzá. A régi hálózat nem tette lehetővé a valós idejű (realtime) információ közvetítését a hálózatról. A Smart Grid egyik legfőbb célja és újdonsága a valós idejű információ küldése és fogadása a hálózat különböző pontjaiból a lehető leghatékonyabb és leggördülékenyebb döntéshozatal céljából. A Smart Grid megvalósításával lehetővé válik a hálózat logisztikájának menedzselése, és a folyamat kezdetétől megfigyelhető lesz az eredmény egy nagy részletességű időskálán.

A Smart Grid városméretű hálózata, a Microgrid a villamos energiaforrások és terhelések egy behatárolt csoportja.

Alapvetően a hagyományos, centralizált hálózathoz csatlakozva és vele szinkronban működik, de ha a fizikai vagy gazdasági körülmények úgy diktálják, le is tud csatlakozni és önállóan funkcionálni (szigetüzem). A Microgridek sok szempontból kisebb változatai a tradicionális elektromos hálózatnak. Mint a jelenlegi villamos hálózatok, a Microgridek is tartalmaznak villamosenergia-termelőket, elosztókat és vezérlőket, úgymint feszültségszabályozók és kapcsolókészülékek. Egy Microgrid hálózatban az energiatermelők és -fogyasztók általában kisfeszültségen vannak összekapcsolva, illetve egyen- és váltakozó feszültségen (vagy mindkettőn) képesek üzemelni. A megújuló energia- és tárolórendszerek jelenlegi fejlesztése, valamint az újonnan felmerülő fogyasztói igények szerint további kutatásokra van szükség az AC és DC Microgridek

összehasonlítására hatékonyságuk és teljesítményük szempontjából.

Extrém esetben a Microgrid koncepció alkalmazható egy lakókörnyezet elektromos rendszerére kis teljesítményszinten (10-100 kW), ilyen esetben ez Nanogridnek nevezhető. Az okosmérést, a kommunikációt és a távoli irányítást kombinálva egy ilyen Nanogrid a jövő „smart” hálózatává teheti a lakóépületeket.

A Nanogrid egy feszültség, ár, megbízhatóság, minőség és adminisztráció szempontjából egyedülálló egység, melynek alkotórészei (ahogy a 2. ábra is illusztrálja) a vezérlő (controller), a terhelés/fogyasztó (load), az energiatároló (storage, battery) és a vezetékezés. A villamosenergia tároló opcionális lehet, de stabilitást ad a hálózatnak. Az olyan források, mint például a helyi termelők, nem képezik részét a Nanogridnek, de gyakran előfordul, hogy egy forrás csak egyetlen Nanogridhez kapcsolódik. Más egységekkel való kapcsolattartás a gatewayen keresztül történik. A kommunikáció a fogyasztókkal történhet a teljesítményt szállító kábelezésen át a vezetékeken keresztül, a kötegelésen kívül (out-of-band) egy másik kábelezésen, vagy

15

2. ábra: A Nanogrid alkotórészei vezeték nélküli megoldással. Nanogridekben a feszültség, a minőség és/vagy a megbízhatóság több szintje is előfordulhat. Azon Nanogrideket, melyek nem kommunikálnak a fogyasztókkal az energia elosztásáról, irányítatlannak (unmanaged) nevezzük; amelyek rendelkeznek kommunikációs eszközökkel, irányítottnak (managed); végül azon Nanogridek, amelyek tárolni képesek az aktuális villamos áram árát és képesek villamos energiát venni, illetve eladni, ármenedzseltnek (pricemanaged) hívjuk.

Egy irányított Nanogrid legfontosabb része, „magja” a vezérlő, a controller, amely képes – szabályozni a fogyasztók energiaellátásának mértékét; – más gridekkel kommunikálni a különböző vezetékezéseken keresztül; – meghatározni a helyi villamos áram árát; – menedzselni a belső energiatárolót; – tehát lényegében a Nanogrid központi egysége.

Amikor a terhelések energiát igényelnek a vezérlőtől, azt teljes vagy részleges mértékben engedélyezi, vagy pedig megtagadja a szolgáltatást, sőt, hibajelenség esetén meg is vonhatja az áramellátást. A vezérlő a működéséhez a korábban bevált működési mintákat veszi alapul, és ezeket alkalmazza az esetleges döntési helyzetekben. Menedzsment szempontjából beágyazott preferenciái vannak például arra, hogy különböző körülmények mellett mennyi tárolókapacitást használjon. Amikor tároló berendezés is jelen van a Nanogridben, a vezérlőegység engedélyezi vagy megvonja az energiatárolást és menedzseli működését,

16

tehát az energiatárolónak nincs döntéshozó jogosultsága, nem lehet független a Nanogridtől, és átviteli szempontból nem kapcsolódhat más egységhez. Egy Nanogrid kapcsolata lehet egyirányú vagy kétirányú, és ez minden esetben kommunikációra és energiacserére is alkalmas.

Az épületen belüli energiaátvitel lehet egyenfeszültségű és váltakozó feszültségű. Ez alapján megkülönböztetünk AC és DC Nanogrideket. Ezeknél azonban még kihívást jelent a feszültségek és teljesítménynek ideális halmazának meghatározása, amely további kutatásokat igényel a teljes Nanogrid koncepció megvalósulásához.

A koncepció ugyan még gyerekcipőben jár, de a jelenkor otthonait már úgy tervezik, hogy energetikai szempontból önfenntartók legyenek, és megújuló energiaforrások biztosítsák az energiaellátást. Ezen források főleg napelemeket, szélgenerátorokat, mikro-turbinákat, üzemanyagcellákat és helyi energiatárolókat jelentenek. Plug-in hibrid elektromos autók (Plug-in Hybrid Electric Vehicles, PHEV) szintén szerepelnek a jövő otthonáról alkotott képünkben.

Látható tehát, hogy a Nanogrid technológia nem is olyan távoli jövőkép, viszont a gyakorlatban való megvalósítása érdekében további kutatásokra van szükség.

Remélem, ezzel a cikkel sikerült egy kis ízelítőt adnom a Nanogrid fogalmáról és a köztudatban történő elterjedését elősegítenem.

Halász Ágnes Az Energetikai Szakkollégium tagja

XLIV./3.

Nyolc óra munka, tizenhat óra pihenés Hallgatóként gyakran érezhetjük úgy, hogy szeretnénk a kötelező szakmai gyakorlaton túl is munkatapasztalatot szerezni még mielőtt kilépünk az egyetem falai közül. Kézzelfogható megoldásnak tűnhet, hogy az ezzel járó tanulás-munka ellentmondást azzal igyekszünk feloldani, hogy a BSc képzés befejezése után, MSc-s tanulmányaink megkezdése előtt szünetet tartva próbáljuk ezt megtenni, arra azonban ritkán gondolunk, hogy ennek megvalósítása milyen nehézségeket rejt. Most azonban, hogy ezeket összeszedjük, megkérdeztük egy mesterképzésre járó hallgatótársatokat, akinek van már tapasztalata ebben a kérdésben, és Dr. Tevesz Gábor oktatási dékánhelyettest, hogy mondják el véleményüket a témában.

– Hogyan merült fel benned az a gondolat, hogy dolgozni mész még MSc előtt?

– Eredetileg, amikor elkezdtem az egyetemet, biztos voltam benne, hogy egyáltalán nem akarok még az elkövetkezendő öt évben dolgozni, leszámítva persze a kötelező szakmai gyakorlatot.

Német szakon tanulok, ebből kifolyólag részt is vettem az Erasmus programban, aminek keretében Karlsruheban töltöttem fél évet: itt azonban azt tapasztaltam, hogy szinte minden egyetemista dolgozik a képzésével párhuzamosan, vagy korábban már volt munkaviszonya.

Az évek során ilyenekkel szembekerülve egyre jobban idegesített, hogy mekkora lemaradásba kerülök hozzájuk képest, és ezen egyszerű oknál fogva elkezdtem keresgélni gyakorlati pozíciók után az interneten. Végül a hét féléves BSc-m után, bár azonnal felvettek MSc-re, és be is jelentkeztem, az első félévben csak egyetlen tárgyat végeztem el, hogy mellette dolgozni tudjak.

– Mi alapján választottál magadnak munkahelyet?

– Mindig is ki akartam próbálni, hogy milyen egy nagyobb multi cégnél dolgozni, így ezek között keresgéltem.

Két helyre is felvettek még a BSc utolsó féléve alatt, utána pedig főként személyes indokok alapján történt a döntés.

– Mekkora eltérést tapasztaltál a szakmai gyakorlat és a munka között?

– Nálam óriási eltérés volt a szakmai gyakorlathoz képest, amit előtte három hónappal fejeztem be a nyáron.

Szerencsés voltam, és a főnököm segítségével egy olyan érdekes fejlesztésben vehettem részt, ami kifejezetten érdekelt is. Igazából ezek csak a helyválasztás érdemei, nem pedig a pozíciómtól függtek, hisz továbbra is érződött, hogy gyakornok voltam, ami természetes velejárója annak, hogy az ember kezdőként van egy cégnél.

– Mennyivel tekintesz másképp a szakmára, hogy ennyivel többet dolgoztál már benne?

– Lassan már egy éve vagyok ott a cégnél, és így igen sokat adott mind szakmailag, mind mentalitásban és technikai kompetenciában. Folyamatosan tanultam és tanulok a csapatomtól is, a hely pedig motivációt ad, ami tényleg egy olyan dolog, amire gyakran szükség van egyetem alatt.

– Milyen volt ezután a kihagyás után visszatérni az egyetemre a tanuláshoz?

– Nagyon szeretek tanulni (persze nem feltétlenül az egyetemen, hisz a vizsgák és a ZH-k gyakran elveszik az ember kedvét), és úgy érzem, soha nem is hagytam abba igazán. Nagy különbséget nem érzek a kihagyás miatt, nem volt nehéz „visszaszokni”. Pont ez az, amit a legjobban szeretek ebben az iparágban: mindig jönnek az új fejlesztések, újdonságok, amik az embert folyamatos fejlődésre kényszerítik, és ez szerintem remek dolog.

– Ajánlanád-e másnak, hogy próbálja ki magát egy munkahelyen, mielőtt mesterképzésre megy?

– Mint mondtam, én egészen az alapképzés végéig nem gondokodtam azon, hogy nekem egyetem alatt vagy között dolgoznom kéne. Aki szeretné ezt csinálni, az valószínűleg BSc utolsó éveiben úgyis elkezdi már, aki pedig nem, az nyugodtan várhat plusz két évet. A tanulmányaimat én csak akkor szorítottam háttérbe, amikor külföldi tréningre volt lehetőségem, de egy magyarországi munka nem hiszem, hogy erre rá tudott volna venni.

Ezek persze csak az én tapasztalataim, de mivel úgy gondolom, hogy visszarázódni az egyetemi életbe nehezebb lehet másoknak, így annak, aki amúgy is csak gondolkodik a dolgon, jobb lehet túl lenni egyben azon az öt éven.

17

Dr. Tevesz Gábor oktatási dékánhelyettessel folytattuk beszélgetésünket a munkavállalással kapcsolatos témákról, hisz karunkon valószínűleg ő az, aki ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban a legátfogóbb képet tudja felvázolni a hallgatóknak.

– Ön, mint oktatási dékánhelyettes nyilván sokszor kerül szembe az egyetem alatti munka kérdésével. Mi a véleménye erről a témáról általánosságban?

– Sokat változott a világ az utóbbi időkben, amit nekünk is tudomásul kell vennünk, és szem előtt tartani a hallgatók igényeit – én azonban óhatatlanul is túl sokat látok abból, hogy a hallgatóság hogyan halad, milyen nehézségeik vannak, és ezek miből adódnak. Márpedig ezen nehézségek forrásai nem ritkán a különböző munkavállalások.

Ha egy hallgató elkezd dolgozni, az nagyon sokszor érzékelhető a tanulmányaiban is: az esetek többségében csúszásként, megakadásként. Emiatt akár azt is meg merem kockáztatni, hogy ez egész egy öngerjesztő folyamatként működik, mivel ebből záros határidőn belül következik az átsorolás vagy a finanszírozott félévekből való kicsúszás, és ekkor jön a hallgató kétségbeesése is, amikor először kerül szembe a nagy számokkal, amiket most már ki kell fizetnie a képzéséért. Ilyenkor pedig már végképp dolgozni kell, és már nem is tudjuk mi volt hamarabb: a tyúk, vagy a tojás. Még ha nem is gondolkodunk rögtön ilyen szélsőségekben, úgy érzem, rengeteg fölösleges kifizetési kötelezettség keletkezik már a különböző pót és különeljárási díjakból, amik szintén erősítik azt az érzést, hogy szükség van a munkára, már csak a pénz miatt is.

Rengeteg diáktól hallom azt is, hogy mindenki ezt csinálja, és ő fél, hogy lemarad valamiről.

Az ilyen jellegű tömegszellem ebben az esetben különösebben nem indokolt - hisz mondhatnám akár azt is, hogy attól, hogy mindenki a szakadékba rohan, nekünk még nem kell ezt tennünk.

Ettől függetlenül is úgy vélem, hogy aki ide jár, az okos mérnök ember, és nem az alapján kell döntenie, hogy mit csinálnak mások, hanem végiggondolva a tényeket.

18

– Ezekre nem lehet megoldás például az, ha egy hallgató, aki ki akarja próbálni tudását a gyakorlatban, a BSc és MSc közt eltölt egy félévet azzal, hogy munkatapasztalatot szerez?

– Ha őszinte akarok lenni, akkor ezt jó szándékkal egyetlen ismerősömnek vagy hallgatómnak se ajánlanám.

Egy BSc diplomával a zsebében valaki azt mondhatja - jogosan -, hogy ő egy végzett mérnök, aki ki szeretné próbálni magát. Viszont, amikor mi BME-s diplomáról beszélünk, mindig mesterképzéses diplomára gondolunk: a BSc csak egy, a bolognai képzés által teremtett mesterséges megálló ennek a megszerzésének folyamatában.

Régen, amikor valaki erre a képzésre jelentkezett, akkor egyértelmű volt, hogy öt évet vállal fel. Azóta megjelent az új rendszer, hogy támogassa azt, hogy a hallgatók több, elágazó irányból választhassanak képzésük során, ami nagyon hasznos dolog: mindenki döntse el, mi iránt érdeklődik, én is azt mondom, hogy nézzetek körül, de menjetek tovább, és ne a megálláson gondolkozzatok.

Az emberi agynak és természetnek is olyan a felépítése, hogy ezt támogassa: mindenki fiatal, tizen-huszon éves korában a legfogékonyabb, és utána egyre kevésbé. Minden tiszteletem az olyan embereké, akik 30-40 évesen is nekiállnak tanulni - Hatvanban is épp indult egy ilyen képzésünk -, de látom, hogy hányszoros energiát kell a fiatalokhoz képest befektetniük ugyanazokért az eredményekért.

Persze a hallgatóság a BSc végén még csak 23-24 éves, és akkor még nem ezekről a jelenségekről kell beszélnünk.

Inkább az a jellemző, hogy az ember azért megy el dolgozni, mert tapasztalatot akar szerezni, élni, szórakozni, később pedig családot alapítani. Hogyha azonban ezek miatt valaki úgy dönt, hogy egy időre inkább egy munkahelyet választ az egyetem helyett, akkor ezalatt átalakul az életstílusa. Napi 8 óra munka mellett az ember hozzászokik, hogy reggeltől délutánig dolgozik, az estéje pedig szabad. Nem kell leülnie otthon tanulni, ráadásul sokkal több pénz van a zsebében, mint diák korában, ezután pedig már nem lehet jó érzéssel visszaülni az iskolapadba. Ezt pedig csak úgy tudjuk elkerülni, ha lendületben maradunk: ne álljunk meg, ne lassítsunk. A hallgató egy adott ritmusban kell előre haladnia, amit mi az egyetemen támogatunk. Viszont ha ez megtörik, nagyon nehéz lesz újra felvenni.

XLIV./3.

– Lát abban pozitívumot, ha valaki mégis úgy döntene, hogy belevág?

– Kevésbé érzékelem az előnyeit, jóllehet arra nincs rálátásom, hogy hány olyan hallgató van, akinek ez elengedhetetlen vagy legalábbis jelentős segítség a megélhetéshez.

Nem tudom, ki és milyen mértékben van szociálisan rákényszerülve erre, de ez már valamennyire speciális eset.

Szerencsére azok is kevesen vannak, akiknek a záróvizsgájukon való nem megfelelés miatt kell fél évre megtörniük a tanulmányaik ritmusát.

Az persze igaz, hogy minden szakmai tapasztalat hasznos, hisz a mérnök épp erre, széles látókörére és a mögötte lévő tudásra kell majd hagyatkozzon munkája során.

De nem szabad ezt az oldalt túl hangsúlyossá tenni, mert tényleg nagyon nehéz lesz egy kitérő után újra elindulni.

– A fentiek fényében milyen lehetőség van ennek a tapasztalatnak a megszerzésére?

– Az egyetem megpróbálja biztosítani azt a szakmai tapasztalatot, ami a tanulmányok mellett szükséges. Az első évek jelentik ilyen szempontból a legnagyobb nehézséget, hisz ekkor rengeteg új dologgal kerül szembe az ember, és lévén, hogy főként alapozó tárgyakról van szó, nehezebb bennük megtalálni az alkotás szépségét. Ezekre azonban szükségünk van, az alapokat fel kell építeni, és onnantól kezdve, hogy elindul a specializáció időszaka, a projekttárgyakkal, tanszéki munkákkal és számtalan más lehetőséggel próbáljuk a hallgatóságnak biztosítani, hogy kipróbálhassák magukat és tapasztalatot, gyakorlatot szerezhessenek.

A kiírt témáknak általában legalább a fele vállalatok által felkínált ipari téma, ahol nem is ellenezzük, hogy a hallgató megegyezzen a vállalattal, szerződést kössön, szakmailag kipróbálja magát és esetleg pénzt is keressen vele. Ha a BSc végén egy hallgató eltalálja, hogy mi ennek a helyes mértéke, akkor már az önálló labor és a szakdolgozat írása folyamán elkezdhet kapcsolódni egy céghez, és kipróbálhatja, milyen az a világ. Sokan ki is tartanak a választott téma mellett, és a mesterképzésen is a megkezdett munkát folytatják. De vannak olyanok is, akik a szakdolgozat lezárása után közlik, hogy az adott témából elég volt: kipróbálta, azt gondolta, tetszeni fog, de az óta megváltozott az álláspontja.

Bár sokan kritizálják az idei évtől bevezetésre kerülő duális mesterképzést is, de annak annyi előnye mindenképpen van, hogy a hallgatók egy mindkét fél számára előnyös, szabályozott keretek között zajló munkaviszonyba

léphetnek egy olyan szakmailag nívós céggel, akivel mi előre meg tudjuk beszélni - tapasztalataink alapján, a hallgató érdekében, hogy mire kell odafigyelniük, szakmailag milyen minőségű munkát adhatnak a hallgatónak, és mekkora bérért.

Ez az érdekvédelem a részünkről szükséges, hisz néha szinte kizsákmányolásnak mondható, hogy milyen összegekért és milyen munkát vállalnak el a hallgatók. Mi viszont itt próbáljuk szabályozni, hogy ha valakit foglalkoztatni szeretnének, akkor nyilvánvalóan lehetnek követeléseik, de adják meg az ellenértékét is.

– Mennyire éri meg megszakítani egy hallgatónak a képzését, hogyha külföldi tapasztalatszerzésre nyílik lehetősége?

– Előfordul, hogy valaki külföldi egyetemen akar hallgató lenni egy időre, és ez már egy jobban megérthető dolog.

Ez is egyértelműen egy más világba való bekerülés, de ebben van egy olyan varázs, tapasztalatszerzés, ami szerintem nem egyenlő a leállással.

Amitől én féltem magukat az az, hogy általában a vállalatok egy jó képességű hallgató esetén nem az ő személyes fejlődését tartják szem előtt. Be fogják dobni a mélyvízbe, ahol néhány hónapig fuldoklik, majd lassan felveszi a tempót, és amikor sikerélményeket szerez, akkor pont fél év múlva, amikor vissza kéne már térni, azt fogja érezni, hogy neki pont most sikerült csak összeszednie magát, és nem akarja otthagyni munkahelyét.

Dr. Tevesz Gábor és egy MSc-s hallgató válaszai alaján Tóth Ádám

19

A Demola-program Keresed a helyet, ahol magad fajta vállalkozó kedvű embereket találsz?

Inspirálódj, tapasztalj, alkoss és nyiss új karrierlehetőségeket magad előtt a Demolában!

Te mi szeretnél lenni, ha nagy leszel? Legyen a válaszod akár mérnök, közgazdász, jogász, bölcsész, dizájner, sebészorvos vagy bármi más, a mi szempontunkból egy a lényeg: merj álmodni, tudj másokkal együtt dolgozni, és mi segítünk Neked alkotni!

Kik vagyunk mi?

A Demola Budapest egy egyetemközi nyílt innovációs „labor”, amelynek célja egy fiatal, nyitott, multidiszciplináris közösséget létrehozni és fenntartani, amely kreatív módszerekkel dolgozik piaci és céges problémák megoldásán. Az oktatási szemeszterekhez kapcsolódó Demola-programunk célja erősíteni az egyetemek és az üzleti élet szereplőinek együttműködését. Ez egyrészről lehetőséget biztosít cégeknek, hogy élelmes gondolkodású diákokból álló csapat dolgozzon új üzleti megoldásokon számukra, másrészről egy kivételes ismeretszerzési és fejlődési lehetőséget nyújt a különböző szakterületről érkező hallgatócsapatoknak. A Demola szervezeti modellje három finn egyetem összefogásából született meg. A nemzetközi hálózat mára már 14 Demolát számlál az egész világon, amelyhez Demola Budapest 2012-ben csatlakozott, és azóta is az egyetlen hallgatókra specializálódott, modern technológiájú nyílt innovációs labor Magyarországon.

20

Ha a Demolába belépsz, egy nemzetközi innovációs hálózat részese is leszel egyúttal.

Mit adhat neked a Demola-program?

Amellett, hogy felbecsülhetetlen munka- és élettapasztalatot, ami remekül gazdagíthatja önéletrajzodat, a sikeres projektkidolgozásodat akár értékesítheted is vagy az elégedett üzleti partnernek, vagy a piacon saját szellemi munkádként. Emellett széleskörű kapcsolatrendszerre tehetsz szert az innovatív céges világban és az egyetemek közt nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt. Az utóbbi három évben sikeres együttműködést zártak a Demola diákcsapatai olyan partnerekkel, mint a Vodafone, Siemens vagy a Canon, de számos innovatív kis- és középvállalkozással (KKV) is, amelyek közül volt olyan eredmény is, mely szabadalmaztatásra került. Ragadd meg a lehetőséget, és nem lesz gondod elhelyezkedni a munka világában!

XLIV./3.

Hogyan működik a program?

Partnereink (KKV-k, multik vagy akár állami szervezetek) különböző kihívásokkal keresnek fel minket – legyen az informatikai, mérnöki, üzleti, marketing, design vagy társadalmi jellegű – melyre újszerű megoldásokat, ötleteket várnak.

Ezekre toborzunk minden év februárjában fiatalokat hazánk különböző egyetemeiről. A projekteket és a program felépítését egy infónap keretében bemutatjuk az érdeklődő közönségnek. Ha szándékod komoly, itt tudsz csatlakozni a kb. négy hónapon át tartó Demola-programba, illetve valamelyik partner projektjéhez.

A négy hónap során az adott üzleti probléma megoldási javaslatán dolgoznak a hallgatók a partner segítségével, menet közben pedig szerződnek a sikeres projekt javadalmazásán. A ciklus végén pedig hivatalosan, közönség előtt is prezentálják eredményeiket a partnernek. Ezt a munkafolyamatot mi az ún.

Demola-cycle metódusával támogatjuk, amely a lean módszertanra épül.

Minden csapat kap maga mellé egy facilitátort, aki csapatvezetési eszközökkel, kapcsolatokkal, adminisztratív teendőkkel támogatja a csapatokat.

Ezen kívül az Idea → Create → Validate körforgásra építve a Demola csapattal kreatív workshopokat is szervezünk (Demola Jam) ahol prototípuskészítés, ötletelés, validáció és pitch/sales a témakörök.

Egy nyílt innovációs tér, akár a Google irodája.

Ha kisgyerekként tetszett a Csodák Palotája, a Demolát imádni fogod! Itt forradalmi ötletekkel, modern technológiákkal, profi gépekkel, 3D nyomtatással és drónokkal ismerkedhetsz meg. A Demola amellett ugyanis, hogy évente új projektcsapatokat indít, egyben egy inkubációs házként is funkcionál, amely intézménytől függetlenül nyitott minden diák számára. A BME területén található innovációs csarnokban jelenleg tizenöt start-up vállalkozás dolgozik sokszor egymást segítve szoftver, hardver, gastro, közösségi média és kommunikáció területeken, és élvezik illetve fejlesztik modern infrastruktúránkat. Hiszünk benne, hogy kompetenciánk diverzitásából és a sokoldalú tudásbázisunkból a jövőben is sok ütős dolgot tudunk kihozni.

Benned is megvan a vállalkozó kedv? A Demola-programokhoz csatlakozhatsz Te is!

A legfrissebb infókért kövess minket a facebook oldalunkon és honlapunkon!

Demola honlap: budapest.demola.net Demola facebook oldal: facebook.com/DemolaBudapest Vagy térj be hozzánk egy kávéra csarnoképületünkbe, melyet a 1111, Budapest, Egry József u. 18. cím alatt találsz!

21

Minden harmadik percben indul egy új projekt Olyan, mintha egy amerikai sci-fihez keresnének szereplőket, pedig a valóság ezúttal tényleg ilyen izgalmas: az Accenture Technology új szolgáltatóközpontot nyitott Magyarországon, ahol a legváltozatosabb területekre várják a tehetségeket. Mesterséges intelligencia megoldások, okosvárosok, Internet of Things, robotok és big data. A feladat, hogy ezeket a futurisztikusnak tűnő fejlesztéseket az ügyfelek igényeire szabják. Mindezt itt, Budapesten.

A világ egyik legnagyobb tanácsadó vállalatának, az Accenture-nek a technológiai lába valódi világmegváltó műhelyként működik. Olyan megoldásokat fejlesztenek ügyfeleik és a globális nagyvállalatok számára, amelyek nemrég még csak a vizionáriusok legmerészebb álmaiban léteztek. Ehhez a kalandhoz várják most a magyarokat is.

“Muszáj minden tehetséges munkaerőt felkutatnunk a világban, a folyamatok ugyanis rohamosan a digitalizáció irányába haladnak, nagyon gyors a fejlődés, egyre változatosabbak az igények, mi pedig nem szeretnék lemaradni.” – magyarázza Tomas Volek, az Accenture Technology regionális ügyvezető igazgatója.

Az Accenture az IPsoft-tal közösen kínálja az ügyfeleknek Amelia-t, mely a jelenleg létező egyik legkomplexebb mesterséges intelligencia megoldás. Amelia képes felismerni az embereket, képes hibátlan párbeszédet folytatni, felismeri az érzelmeket, képes értelmezni a kontextust is, és tanul a hús-vér kollégáitól. Ráadásul ezt párhuzamosan több ezer alkalommal meg tudja tenni. Egyszerre. Egy ügyfélszolgálati központ tökéletes főszereplője. Amelia az ügyfelek igényeihez igazítható, így szolgálhatja az erőforrások és kapacitások optimálisabb elosztását, ezáltal segíthet a vállalatoknak a további növekedésben és az értékes emberi kreatív energiák felszabadításában. Ugyanígy

22

foglalkozhatnak majd Budapesten az önvezető autókban használt technológiákkal is, amelyek az autókat rövidesen egy automatikusan működő, intelligens eszközzé alakítják. Ezzel az Accenture az okos megoldásaival nem egy új autót, hanem új életstílust teremt. Akár Magyarországon is.

Az új technológiák és fejlesztések együtt járnak azzal, hogy a vállalat szinte minden egyes pontja összekpacsolódik egymással, sok esetben akár a külvilággal is - vagy az internet, vagy a különböző felhőplatformok formájában.

Rendszereink emiatt minden eddiginél sebezhetőbbé is válhatnak. Erre ad választ az Accenture ECHO modellje, amely az egész vállalatot átfogó módon figyeli és segít felismerni a sérülékeny pontokat, a gyanús viselkedést - legyen szó az IT-ról, vagy az OT-ról.

Ez csupán néhány példa a projektek közül, amelyekhez hasonlókon dolgozhat majd az a 150 szerencsés munkavállaló, akik a következő egy évben csatlakoznak az Accenture Technology-hoz. “Égető szükség van az új erőforrásokra, hiszen minden harmadik percben indul egy új projekt a cégen belül.” – mondja Volek. A hívószavak: SAP, Hana, felhőmegoldások, visual analytics, Java és ennél még jóval egzotikusabb platformok. A jövő elkezdődött, és lehet csatlakozni!

XLIV./3.

Dezsőnek márpedig meg kell halnia - már 25. éve.

Aki faluról jött, az valószínűleg tudja, hogy a hideg időszak elmaradhatatlan velejárója egy jó kis disznóvágás. Bár nem falun vagyunk, mi sem szeretünk kimaradni a jóból, így évente kétszer beállunk a sorba, hogy egy jó evéssel megemlékezzünk a hagyományról a Dezső buli keretein belül, mely idén tavasszal ünnepelte 25. születésnapját. Az őszi alkalommal Kovács Pétert, alias Kokot, a kör jelenlegi körvezetőjét kérdeztük a csapat életével és munkásságával kapcsolatban.

– Múlt félévben ünnepeltétek a jubileumi alkalmatokat. Tudnátok mesélni arról, hogy hogyan indult el az egész eseménysorozat 25 évvel ezelőtt, és hogyan váltatok körré?

– Ez már elég régen volt. Jelenleg az általunk bizonyítékkal is ismert első kari buli 1986 őszén volt, de ´84-re is hivatkoznak régi körtagok. Maga a hagyomány roppant egyszerűen indult: a vidéki kolisoknak hiányzott az otthoni disznóvágások élménye, és hát miért ne lehetne ezt is helyettesíteni valamivel a Schönherzben? Kezdetekben egyébként Kari Kanni-Bál néven futott, és '91-ben indult először Dezső Buli néven, ezt az akkori Robinson csapat rendezte.

– Miért maradt meg szerintetek Magyarországon a disznóvágás hagyománya?

– Pálinka, buli, rántott hús: ebben a három szóban benne van minden, ami magyaros.

– Hogy sikerült a tavaszi ünnepség?

– Nagyon jól sikerült, rengeteg régebbi körtag jött el, és még az alapító Robinson csapat is tiszteletét tette. Éjfélkor tortáztunk, a vendégek nagyon jól érezték magukat, és végig kiváló volt a hangulat. Nem mellesleg pedig étel is volt bőségesen.

– Hogy zajlik egy Dezsőbuli?

– Mindig fél négykor kezdünk, amikor a vállalkozó szellemű kollégisták pálinkás ébresztővel elindulnak a beszerzésre. Mikor már minden rendelkezésünkre áll, megkezdődik a kollégiumban az alapanyagok feldolgozása.

Utána este nyolckor szoktuk megnyitni a bulit a közönség számára, akik élő cigányzene mellett elfogyaszthatják a nappali munkánk eredményét. Éjfélkor mindig megtartjuk a közös koccintást, aztán mindenki szórakozik addig, amíg jól érzi magát. Külön említeném meg a véradást, amit a Dezső kapcsán szoktunk szervezni. A véradókat elismerésül mindig meglepjük egy kis ajándékkal a bulin.

23

– Miért télen vágják hagyományosan a disznót? Ti mi alapján választotok időpontot? Hisz se a novemberi, se a márciusi vágás nem esik télre.

– Az első kérdésedre gondolom történelmi okok adnak választ: télen nincs termés, nem kell dolgozni a földeken, de enni kell, és a disznó finom. Mi mindig igyekszünk az időpontot úgy kiválasztani, hogy a téli hangulat azért meglegyen. Ezért tartjuk évről évre november végén és március elején a bulikat. Ez az a két időpont, ami még hidegben van, és az egyetemmel is öszszeegyeztethető, ami ugyebár nem utolsó szempont.

– Mennyi szervezés van egy buli mögött?

– Általában két-három hónappal előtte kezdünk el készülni. Ötletelünk a levlistánkon, elkezdjük intézni az adminisztratív feladatokat a koliban és hasonlók. Ilyenkor egyeztetjük le a véradást is, aztán fokozatosan lesz pólónk, beindul a hírverés, megbeszéljük a menetrendet a zenészekkel. A buli napján hajnaltól másnap reggelig nincs megállás, inkább ez szokott fárasztó lenni. A legaktívabb körtagok ilyenkor már akár harminc órányi munkát simán letolnak egyhuzamban.

24

XLIV./3.

– A pólótokon is megjelenő Dezső malac mikor nyerte el mai formáját?

– Ez a grafika az előző előtti főszerkesztőtök, Góc nevéhez fűződik. Ő csinált először ilyen mintát egy kis vicces szöveggel, és egészen hamar megszerette mindenki, így pár buli után már természetes volt, hogy ez legyen a logó.

Igyekszünk mindig valami vicceset vagy aktuálisat kitalálni. Az idei pólómintával Bud Spencerről emlékezünk meg, de volt már olimpiás vagy valamilyen körös belső poénhoz köthető minta is.

– Mivel tölti a kör az év „nem Dezső” részét?

– Évközben nem járunk össze olyan szinten, mint más, hetente aktívan dolgozó körök. Általában készülünk a következő bulira, néha pedig tartunk egy körvacsit.

Kovács Péter válaszai alapján mofla

25

Egy VIK-es fiú barátnője vagyok.

Már régóta kacérkodom a gondolattal, hogy leírjam a tapasztalataimat.

Nem sztereotípiákat bebizonyítani vagy megdönteni szeretnék, csak megvillantani, hogy mitől színesebbek a hétköznapok, ha egy nem hétköznapi villamosmérnök az ember lányának a párja.

A barátom jelenleg villamosmérnöki mesterképzését tapossa, én építész hallgató vagyok. Megismerkedésünk hajnalán elbűvölt a szakmaválasztása. Mérnök, szóval biztos nagyon gyakorlatias, és ért minden elektromos kütyühöz.

Hát igen, de aztán jön a felfedezés, hogy ááá… gyenge áram és programozás, na meg makacs mérnök.

A párom szerint a fejlődés alapja, hogy az emberek lusták, és megpróbálnak mindent egyszerűbben megoldani.

Ebben van némi logika, csakhogy erre ráfogható mindenféle lustaság. Villával enni a pudingot, vagy pulcsi ujjával megfogni a forró edényt. Ilyesfajta lustaságát „mérnöki találékonyság” néven leplezi.

valamiből, és ha kötözködnek… Hát jaj annak, aki egy VIK-est kóstolgat.

Ajándékok terén azonban nem ennyire kiemelkedő.

Míg más lány virágot vagy csokit kap, én a nevemet kijelző LED-sort. Nos, ha egy lánynak azt mondják, hogy meglepetést kap, nem erre gondol először, hanem valami illatos, vagy finom dologra. De elfogadom, mert mikor arról beszéltünk, milyen laptopot kéne beszerezni a nyári spórolt pénzemből, és a kevéske kis idejét rááldozva kikereste az alacsonyabb árú, de tulajdonságaiban magas, az én általam használt programokhoz szükséges és hasznos tudású gépeket, amiket mikor én megláttam, pillanatok

Kapcsolatunk elején nem is tűnt fel, aztán észrevettem, hogy mindig ennek a csodaembernek van igaza. Persze nem azért, mert ő mindent jobban tud, csak kitartóan vitázik. Én ez ellen bevetettem minden logikátlan női praktikát, hogy egy vitát elintézzek azzal, hogy„csak” vagy „azért, mert én lány vagyok”. Csodálkozásomra még ezt is folytatni tudta, addig csavarva, míg megint rá nem hagytam a dolgot. Aztán megkaptam a választ a dolgok miértjére. „Mérnökkel vitázni olyan, mint disznóval sárban hemperegni. Egy idő után rájössz, hogy a másik ezt élvezi”. Ezek után már móka volt egy-egy szócsata, és igyekeztem csőbe húzni a megdönthetetlennek hitt érveléseit.

Manapság néha már nekem is lehet igazam.

Ez a tulajdonság azonban kimondottan hasznos, ha bárhol máshol vagyunk. Ha egy szolgáltatás vagy termék miatt probléma van, akkor rögtön elmagyarázza az eladónak, hogy miért is kell azonnal kicserélni vagy újat adni

alatt olyan érvekkel, hogy „csúnya a billentyűzete” vagy „szebb lenne fehér színben”, már el is vetettem. Azonban egy jó kapcsolat a kompromisszumokon is múlik.

S hol lenne erre nagyobb szükség, mint egy kollégiumban.

A Schönherz pedig különösen kultikus hely. Igazi csoda a kívűlállóknak. Nekem tetszenek a színes, figurás falak, a poszterekkel személyre szabott ajtók és állandó vendégként a kiragasztott kultúr wc kiadványok. Sok kollégistának már megszokta a szeme, de újoncként megmosolyogtató.

Igazából itt minden vicces. Ugyanakkora eséllyel találkozhatok random részeg emberekkel a liftben, mint robotokat sétáltató fiatalokkal. Itt, a koliban sok lány álma teljesülhet: négy fiúval együtt lenni egy sötét szobában. Nos, aki egy Schönherzes villamosmérnökkel jár, annak gyakran lehet ilyenben része: lámpaoltás után a fiúk mókás beszólogatásai és mélyenszántó beszélgetései közepette elaludni.

26

XLIV./3.

Amit még tapasztaltam, és kollektív humornak kezelendő, az a férfiak közötti közeli kapcsolat. Ó, hogy hányszor viccelődtek a szobatársak az ő élettársi viszonyukkal. Tudom, tudom, egy lány sosem lehet olyan igaz társa egy férfinak, mint a Schönherzes szobatársa, akivel végigszenvedett legalább két félévet.

Legtöbbször kedves, jófej szobatársakkal hozza össze a páromat a véletlen, no meg a kollégiumi bizottság. Ilyenkor szerencsére találkozhatok sorstársaimmal, olyan barátnőkkel, akik villamosmérnökök vagy informatikusok párjai. Egy nagyon kedves barátnőmet így ismertem meg, vele remekül kitárgyalhatjuk a fiúk tulajdonságait: hogy nagy rajtuk a nyomás, keresik a kihívásokat és alig van idejük ránk. Mikor ilyen panasszal élünk, akkor rögtön kitalálnak valami romantikus programot: „Este nézzük együtt a Schönherz mátrixot” vagy „Lemodellezem neked a csillagokat az égről”. De néha elég egy szép bók is: „Irántad érzett szeretetem fordítottan arányos a mikmak iránti érzelmeimmel”.

Ha ez nem jönne be, akkor irány a kocsma. Mert amit a VIK-esek nagyon jól tudnak, az az ivászat. Legalábbis én még nem láttam olyan egyedet, aki ne bírná az alkoholt.

Ja, de… Qpán! Mert hova jut még el egy VIK-es fiú barátnője? Valószínűleg egy Qpára, ahol nagyon szórakoztató dolgok történnek. Akkor is, mikor én ott voltam, és ahogy a villamoson hallom, azóta is. Különös, milyen gyorsan meg lehet különböztetni idegenek beszélgetését hallgatva, hogy ki “halandó ember” és ki villamosmérnök.

Ezen élményeken kívül megtanulhattam, hogy május első vasárnapja „a NYÁK napja” és hogy van egy mondat, amivel minden infósnál be lehet vágódni, méghozzá a következő: „A PHP az nem programnyelv”. Nos, kipróbáltam én is, és azóta is bevált módszerként használom, mert mindenki heves egyetértésben tör ki e mondat hallatán. Egy programnyelvet sem ismerek, de a párom szerint mindenkinek ajánlott lenne alapszinten ismernie a programozást. Ilyen perverziója is csak a VIK-esnek lehet.

Lezárásképp csak annyit szeretnék üzenni a páromnak, hogy természetesen nem azért szeretem, mert villamosmérnök, hanem ennek ellenére.

Timi

27

Leküzdhetetlen Akadályok™ Quincy felébred. A fény vakítóan fájdalmas, mint amikor a moziteremből megy kifelé, és a vetítőterem bájosan kedves félhomálya után steril, fénycsövekkel világított egyszínű folyosóra csöppen.

A történtek lassan, de biztosan jutnak az eszébe.

Nem így tervezte a napját. Nem így tervezte az életét.

Az élet tervezte így – mondaná, de az szükségtelenül drámainak bizonyulna.

[Game Over] – lebeg előtte a felirat. Igen, ez nagyon találóan leírja, ha az embert elcsapja egy autó. Ez a vég.

Olyasmi. Quincy ezt se így képzelte el, hanem némileg modernebb hangzásvilággal és grafikával, nem pedig irritáló midi zenével, amit utoljára a Pokemon Red and Green játék adott ki. Igen, Lavender Town. Igen, a városi legenda.

Quincy szinte hallja a pixeleket. Így teljesen érthető, miért gondolta bárki is, hogy emiatt öngyilkos legyen. Milyen kár, hogy Quincy már meghalt…

Kurvára nekem volt zöld – gondolja azért.

[Game Over] Várjunk.

Quincy pislog. Előtte az enyhén vibráló vörös feliratot nem csak képzeli. Nos, lehet, hogy képzeli, de ez esetben ez egy igencsak erőteljes halál utáni hallucináció, mivel ez az egyetlen, amit élesen lát, minden más egy furcsa, nagyon világos, ködszerű masszába burkolózik. Esélyesebb az, hogy az univerzumnak elcseszett a humora, vagy mindjárt megszólal az ébresztője, ő pedig a lakásban találja magát, és kiderül, az egész csak egy álom volt…

Lavender Town zenéje kezd fülbemászóan irritálóvá válni.

Quincy meglegyinti a feliratot. Az ujjai valahogy nem érik el, mintha 3D-s filmből akarná kikapni a falevelet, de a „zene” elhallgat.

Aztán a felirat megváltozik, és győzelmi pixel harsan. [Újraindítás legutolsó automatikus mentéstől!]

[Igen] [Nem] – Mi a fasz… – csúszik ki a száján.

[HIBA! NINCS ILYEN LEHETŐSÉG!] Az error-hang határozottan Windows-szerű. Quincy úgy érzi, kezdi elveszíteni a kapcsolatot a valósággal.

Ja, várj. Ez már megtörtént. Amikor elgázolta egy autó a gyalogos-zöld lámpán.

– Remélem, ez csak valami beteg vicc – motyogja.

[HIBA! NINCS ILYEN LEHETŐSÉG!] – Jól van, jól van! – csattan fel. Nem Lavender Town zenéje megy a háttérben, de ettől nem lesz szebb a hangulata.

[HIBA! NINCS ILYEN LEHETŐSÉG!] – Oké, értem, választok…

[HIBA! NINCS ILYEN LEHETŐSÉG!] – IGEN, BASSZUS, FAGYJÁL MÁR LE! *** Vannak dolgok az életben, amikkel az ember nem akar szembesülni: egy nehéz vizsgával, a következő havi lakbér befizetésének esedékességéről szóló értesítéssel, miközben épp elfogyott a pénz, az internetkapcsolat hiányával, a térerő hiányával, azzal, hogy meghalt…

A „videojátékként indult újra az életem” még csak a listán sincs, és nem azért, mert annyira szeretné bárki is.

Quincy egy darabig gondolkozik rajta, hogy elmegy egy terapeutához – főleg a [Game Over] utáni hetekben –, de aztán elveti az ötletet. A gázolásnak semmi nyoma.

Amikor feltápászkodott az úttestről, minden rendben

28

XLIV./3. volt, leszámítva azt, hogy a világ hirtelen mindent feliratozni kezdett. És folytatta. És még most is csinálja.

[Quincy – 21. szint] – lebeg a feje felett minden egyes alkalommal, amikor tükörbe néz, mert a vezetéknevek látszólag túlságosan mainstreamek egy ilyen rendszerben.

[Quincy egy nap felfedezte, hogy a világ több lehetőséget rejt, mint azt valaha gondolta volna! Itt az idő, hogy útnak induljon, és felfedezze…]

Quincy itt zárja be minden egyes alkalommal az adatlapját.

A játékrendszer egy dolog. De hogy minden egyes mondat után felkiáltójel van, mintha egy túlságosan lelkes felolvasó ordibálná neki az eseményeket – ezt nem bírja elviselni. Vannak határok.

A küldetéseket jelző csingilingi hang szintén átlépi ezt a határt. [Örök Barátságok] [Leslie, a szociológus-hallgató már szinte időtlen idők óta lakótársad.

Leslie elsőre talán átlagosnak tűnik, de múltja sok titkot rejt.]

Kivéve, hogy Leslie és Quincy mindössze fél éve élnek egy lakásban, és Leslie titokzatos múltjának nyolcvanöt százalékát ismeri. A maradék tizenöt nem lényeg.

[Küldetés: Leslie-nek holnap fontos vizsgája lesz! Segíts neki, hogy minél sikeresebben készülhessen a holnapi megmérettetésre! Határidő: 2 óra] [Jutalom: +100XP, +1 kapcsolatszint] Ami szép és jó, és Quincy tíz évvel ezelőtt imádta volna, ha az anyja bevásárló listájáért jutalom XP jár, de az akkor volt, amikor még gyerek volt. Most Quincy felnőtt, és tisztában van azzal, hogy Leslie egyszerűen csak lusta leugrani a boltba, és az egyszerűbb opcióért könyörög. …de +100XP.

És mégis mi az a kapcsolatszint? Quincy nem piszkálta eddig a játékrendszert, de…

[Büntetés: -1 kapcsolatszint, Leslie megbecsülése csökken] [Elfogadod?]

[Igen] [Nem] – Basszus.

[HIBA! NINCS ILYEN LEHETŐSÉG!] *** A boltba menés küldetés szintre emelése is enyhe túlzás.

De az emberek tudatlansága? Arra nincsenek szavak. *** Az árok átugorhatatlan.

Quincy szinte érzi, ahogy lüktetni kezd egy ér a halántékánál. A tér szélén lévő vékony csatorna egy részét rács fedi, és itt gond nélkül közlekedik mindenki, de két méterrel arrébb, ahol nincs rajta semmi?

Egy húsz centi széles, húsz centi mély „árokról” van szó, ami mindössze egy mélyedés, hogy ne a tér kövén álljon a víz egy nagyobb esőzés után (ami általában nem szokott bejönni, de a próbálkozásért minden tervező érdemel egy vállveregetést). Két héttel ezelőttig még mindenki átlépte, mintha nem is létezne, mivel ugye szélességét tekintve egy négyéves keresztültotyogna rajta. Egy olyan akadályról van szó, ami nem létezik. Most?

Most a közelébe se megy senki. Mintha rohadt NPC-k tengerében sodródna, amik csak a kialakított útvonalon képesek közlekedni.

Quincyn kívül.

Quincy merész. Fantasztikus. És képes átlépni egy rohadt, húsz centi széles mélyedést, hogy a tér széléről érkezzen a területre. Meg tudja csinálni. Meg fogja csinálni.

Vesz egy mély levegőt, és nekilendül.

A lába nem ér át a túloldalra. Milliméterekkel a széle előtt ért földet, ami eleve lehetetlennek tűnt, akárhogy igyekszik felfogni. Quincynek át kellett volna lépnie.

29

A világ pedig megmutatta, hogy ez lehetetlen. Az emberiség pedig azt, hogy senkit sem érdekel, ahogy Quincy igyekszik innovatívan új vonalakat felfedezni. Öt próbálkozás és egy nekifutás után még mindig nem sikerül átjutnia a túloldalt lévő térre. Az innováció úgy tűnik, még várat magára. És senki sem tartja furcsának, ahogy igyekszik átjutni a másik oldalra, aminek logikailag már rég sikerülnie kellett volna. [Ügyesség +1] [Ugrás képesség szintet lépett! Ugrás képesség most már 2. szintű] Quincy szeretne üvölteni, de jelenleg azzal is megelégedne, ha az idegesítő pixelhangokat sikerülne kikapcsolnia az életében. *** Ha a kiépített, mélységesen nem mély árok kiborító, akkor a Térdmagasságú Kerítés™ a Sátán találmánya, ami a Pokol legmélyebb bugyrából emelkedett fel a föld felszínére – térdmagasságig.

– Ezúttal sikerülni fog – motyogja. – Ezúttal megteszem.

Menni fog. Meg tudom csinálni.

A legszánalmasabb a helyzetben, hogy a park kerítése mindössze fél méteres magassága ellenére áthatolhatatlanabb, mint egy katonai bázist körülvevő vasbeton fal, szögesdróttal a tetején.

Quincy eddig kétszer futott neki: az egyik esemény két óráig tartott, a másik kisebb lendülettel negyven percig.

Az [Ugrás]-a szintet lépett még párszor, szóval most pattoghat, akár egy gumilabda (és senkinek a szeme se rebben, a kurva életbe) – mert látszólag az ötlet, hogy átugorjon egy kerítést, abszurd ugyan, de értékelendő, még ha olykor vagy a Semmire kenődik fel, vagy pedig továbbra is az Akadály előtt ér földet.

30

Ezúttal készült. Ezúttal itt van a kezében a megoldás.

Bocsánat, a Megoldás.

Quincy gondolkozott azon, hogy kipróbálja fényes nappal is, de végül letesz róla – az emberek még elmehetnek amellett, ahogy képtelen átlépni egy csatornát, egy lábszárközépig érő minisövényt, esetleg egy virágágyást (egyszeri csúnya eset), de azt már nem biztos, hogy figyelmen kívül hagyják, ahogy megsemmisíti a park kerítését.

Csinos kerítés pedig. Fehér lécek, igazi burzsuj környék.

Pont ideális tűzifa.

Quincy előveszi a baltát, és nekiáll, hogy megváltoztassa ezt az igencsak lekorlátozott univerzumot.

Két dolog derül ki az este folyamán.

Egy: az embereket továbbra se érdekli, amint valaki baltával próbálja szétcincálni a park fél méter magas kerítését csak azért, hogy ne a járdán léphessen be a területre. Ez nem túl meglepő, valamiért mostanság senkinek sem jut eszébe átlépni dolgokat.

Kettő: a kerítés nem pusztán közönséges kerítés. A törékeny, néhol kopott lécek és a nyilvánvalóan csak dekorációként szolgáló funkció ellenére szó szerint elpusztíthatatlan. Amikor Quincy elhagyja a területet, a léceken egy karcolás se látszik, ellenben az ő esetében az [Erő +1] felirat legalább tucatszor felugrott közben. *** Van menü.

Ilyenkor Quincy körül leáll az idő, a valóság elhomályosodik, és előtte megjelenik a statisztikája, valamint saját életének nyilvánvalóan eltúlzott leírása, kétszer annyi felkiáltójellel, mint amennyi egészséges lenne.

Quincy még mindig egy átlagos játékos szintjén van, amivel ő teljesen elégedett. Ritkán találkozni kiugróan magas személyekkel, és ha esetleg a közelében van egy, ő ösztönösen az utca túloldalára andalog, teljesen észrevétlenül.

XLIV./3.

(A [Sunnyogás] és [Kémkedés] képességei jelentősen megugrottak az utóbbi időben. Quincy egészen addig húzta a száját, amíg rájött, hogy ezeknek kivételesen haszna is van, miután sikerült lelesnie dolgozatírás során a választ a kettővel előtte ülő lapjáról.) *** Vannak betörhetetlen ajtók. Életveszélyes pincék.

Quincy nagyon merészen egyszer megpróbálja felgyújtani az elpusztíthatatlan kerítést a park mellett. Ha a balta nem segít, hátha a fa kontra tűz felállásnál érvényesül a logika. Nem így történik. A kerítés, mint irritáló tényező, megmarad, és még csak kormos sem lesz.

Az élete néha bebugosodik, olyankor random cserepesnövények jelennek meg a lépcsőház közepén, amiket Quincy végtelenszer oldalra pakolhat, visszafelé menet már megint ott vannak középen. Néha minden forduló ugyanazon fokán ugyanaz a kaktusz áll.

Néha ez a kaktusz az úttest közepén van.

Quincy egy csomó mindent nem mert még kipróbálni.

Az úszást és a pocsolyákat kerüli – találkozott már olyan játékkal, ahol mindössze egy térdig érő víz kellett ahhoz, hogy belefulladjon a karakter. Inkább nem kockáztat. Van, ami nem éri meg.

(A kerítést az autó se töri össze. Quincy elmondhatja magáról, hogy ő mindent megtett.) *** Amikor megjelenik egy kiegészítő a könyvespolcon, [Sárkányföld – Utazás a mágia birodalmába!] címmel, Quincy automatikusan figyelmen kívül hagyja, még akkor is, amikor a végén minden könyvespolcon szembejön vele a kötet, ami nagy valószínűséggel vagy fantasy elemekkel pakolja tele amúgy is instabil valóságát, vagy Középföldére szállítja.

Nincs szükség varázslatra. Az újonnan szerzett táska, ami végtelen elemet képes tárolni, pont eléggé mágikus. *** Ami látszólag változatlan: még mindig elütheti zöld lámpán egy autó.

A kevésbé irritáló része ezúttal az, hogy most tényleg az autónak volt zöld, és Quincy volt az, aki figyelmetlenül próbált keresztülrohanni.

[Game Over] [Újraindítás legutolsó automatikus mentéstől!]

[Igen] [Nem] – Nem – ejti ki élvezettel a szót, mert a valóság végtelenül korlátozott lett az utóbbi időben, és a pincék életveszélyes labirintusokká alakultak, ahol a legutolsó dobozért is küzdenie kellett hatalmasra mutálódott patkányokkal. És ezek csak a pici minionok voltak. Teljesen érthetően Quincy nem akarta végigvinni a teljes pincét csak azért, hogy egy elefántméretű patkányba is belefusson a végén.

Szóval köszöni szépen, elég volt a halasztás. Az egész olyannak tűnt, mint egy halál előtti utolsó, félresikerült menekülés, ami csak megerősíti benne a hitet, hogy az ő ideje lejárt. Ez nem egy könnyen elfogadható dolog, de Quincy úgy érzi, megtanulta a leckét.

A Térdmagasságú Kerítés™ és társai megtanították.

(De lehet, csak Lavender Town zenéje teszi.)

Szóval Quincy készen áll.

[GAME OF LIFE!!]

Készen állhat, de az eddig sosem látott, csilivili felirat azt üzeni, a világ nem ért vele egyet. És még csak meg sem próbálja érdekes címbe csomagolni az integető középső ujját, ráadásul mi az a két felkiáltójel a cím végén?! [Új játék, betöltés folyamatban…]

[Prológus] [Főhősünk, Quincy első napját kezdi az iskolában! Azonban szülővárosa ismeretlen csodákat és veszélyeket tartogat, amiről eddig álmodni sem mert. Itt az idő, hogy lehulljon a lepel a rejtélyekről! Kezdődjék a felfedezés!]

[Szeretnéd végigjátszani az útmutatót?]

[Igen] [Nem] Ne, ne, ne, ne, ne…

– Basszus, ne merészelj visszavinni az általános iskolába!

[HIBA! NINCS ILYEN LEHETŐSÉG!]

[VÉGE] Mesi

31

Niko és a Visual Studio

...avagy egy történet valami furcsa kötődésről

Minden azzal kezdődött, hogy kiadtak egy házi feladatot. Én, mint lelkes egyén, aki kellően boldog volt az utóbbi idők ZH-rengetegében elért sikerélményeitől, és úgy érezte, bírja tovább az aznapi megterhelést (néha mintha elfelejteném, hogy a pihenés mint cselekvés, az így létezik), úgy gondoltam, ma le is tudom ezt a házit, annyival is kevesebb a hátramaradt munka. Ez így nagyon jól hangzott egészen addig, ameddig meg nem nyitottam a Visual Studio 2015-öt.

Az indítás ugyanúgy zajlott, mint eddig: windows gomb, elkezdtem gépelni a nevét, lefelenyíl, enter, be is töltődött szépen a program. Ekkor vettem észre egy kis sárga négyzetben egy fekete zászló-szerű jelzést az ablak jobb felső sarkában, aminek hatására eszembe jutott, hogy az már egy jó ideje ott van: ideje lenne frissítéseket telepíteni. „Oké, végülis most nincs sok dolgom, asszem belefér” – gondoltam magamban. Maga az elv, ami miatt ez a cselekvés létrejött, igazából megállja a helyét, ezzel talán egyet tudunk érteni. Rákattintottam a sárga ikonra, látom, öt frissítés vár jóváhagyásra. Hirtelen nem találtam olyan lehetőséget, hogy mindet egyszerre elfogadhassam, de ez annyira nem is bosszantott, elvégre, csak öt darabról volt szó.

32

Elkezdtem hát telepíteni az elsőt. A gépem ennek hatására belassult, de ez nem ért váratlanul. Még most is él bennem az emlék, amikor ezt a csodát felraktam először a gépemre – nem csak, hogy közel háromnegyed órán keresztül telepített, mellette akadozott a böngészőm, írtózat lassú volt nagyjából minden folyamat. De rendben, telepítse magát a frissítés, hátha az jót tesz a VS-nek. És elindult a telepítés. És telepítődött. És még mindig. Percek múlva is. Nemsokára belemerültem valami másba, az úgy 15 percet vett igénybe, majd visszanéztem a telepítésre: még az első harmadot se érte el az a csík. Nekem meg még vissza volt ezen kívül négy frissítésem. „Most őszintén, akarom én ezt? Eddig is megvoltam nélkülük, és haladni szeretnék!” – hangzott a gondolat a fejemben, és azzal a reflexszel rá is nyomtam a „Cancel” gombra. Oké, elhiszem, valószínűleg ez traumaként érte – valószínűleg nekem is fájna, ha olyan 20 perc után közölnék velem, hogy kell a ráknak, amit csinálok – de azért nem hiszem, hogy több kéne, mint 10 perc, hogy feldolgozzam ezt az információt, bármennyire is rosszul esne.

A VS viszont még 10 perc után is a sokkhatás alatt volt, nekem meg egyre jobban fogyott a türelmem.

Ami most következik, azt soha ne csináld utánam.

Ekkor ugyanis nyitottam egy Task Managert. Bízva abban, hogy a Visual Studio meg fogja érteni a döntésemet, leállítottam a látszólag befagyott taszkokat: mindet, ami a VS-hez kicsit is köthető volt. Oké, vártam egy kicsit, majd meg akartam nyitni a szoftvert a fentebb már ismertetett módszerekkel, gondolván, minden visszakerült a régi kerékvágásba, a legrosszabb ami történhet, hogy tovább sír majd a VS a frissítések miatt, de nem. „Cannot run when setup is in progress!” - kommunikálta le nekem a maga módján ezt az üzenetet a VS. „Te kretén, most nyírtam ki a frissítésed, az biztos hogy nincs folyamatban semmi!” - és én megnéztem a Task Manager-t újra, és valóban. Egy taszk se volt köthető hozzá ezen az eggyen kívül, ami kidobta nekem ezt a hibaüzenetet.

XLIV./3.

Biztos csak egy újraindítás kell a gépemnek. Rendben, újraindítottam, majd ezek után meg akartam nyitni a VS-t, de megint:

„Cannot run when setup is in progress!” „...hogy mi?” – és néztem, szemeztem vele 5 percig. De a VS-t ez nem hatotta meg. Ez most már nem volt kérdés, megsértődött rám.

Google az ember legjobb barátja: megmondom neki a problémámat, ad egy csomó megoldási lehetőséget. Ellenben hiába próbáltam ki az ötleteit, mind haszontalan volt eleinte. Indítsam el a telepítőt, majd katt a „Repair”-re: ez volt talán még a legjobbnak tűnő, de tudod, mit kaptam a VS-től már csak a program indításáért is? „Cannot run when setup is in progress!” „Igen, ezt már mondtad, most mondanál valamit, ami jobban összhangban van a valós problémáddal?” – Komolyan mondom, mint valami hisztis kisgyerek. „Google, segíííts!” – fordultam vissza legjobb barátomhoz, adva neki még egy esélyt. Találatok között: „Zárd be a VS-hez köthető futó taszkokat!” – na ilyen jellegűből már találtam vagy hatot egymás után, de nyilván nem törődtem vele eddig, hisz most indítottam újra a gépemet, nem kezdtem el magamtól futtatni a VS-t, nem is tudtam volna... Magamtól. Magamtól nem kezdtem el. De mi van, ha...?

Igen, jól gondolod. A Visual Studio magától indított taszkokat, amik a frissítéshez voltak köthetőek! Első dolgom volt Task Managerrel újra kinyírni őket. Majd újra próbáltam: most már nem error üzenetet kaptam, de még most se tudott indulni, viszont ezt már haladásnak éreztem. A megoldási javaslatok között volt egy olyan is, ahol írták, hogy két újraindítás után helyrejött nekik a VS: erre emlékezve úgy döntöttem, újraindítom még egyszer a gépemet. De újra error.

Rendben: Task Manager, látom, megint vannak futó taszkok a VS-től, kinyírom őket. Na most próbáljuk meg a „Repair”-t! És csodák csodájára elindult. Elkezdte magát megjavítani a VS. Azonban mikor már csak egy nagyon kicsi hiányzott a haladást jelző csíkból, a számítógépem lefagyott. Teljesen. Kezdhettem mindent előről... de oké, csináljuk. Ránézek az időre: lassan este 7 óra, én meg időtlen idők óta nem voltam gyűlésen. Gondoltam összekötöm a kellemest a hasznossal: elindítom újra a „Repair”-t a már előbb ismertetett módon, előtte minden mást bezárok persze, majd magára hagyom a gépemet, hadd javítsa meg magát nyugodtan a VS. Nagyjából egy óra volt a gyűlés, miután visszaértem, láttam, hogy még mindig rakja magát helyre, de már annyira nem sok hiányzik, csak egy akkora rész, ami olyan 15-20 percet jelentett volna még. Bízván abban, hogy nem lesz ebből semmi harag a VS-től, megnyitottam egy csoportbeszélgetésemet. Odáig jutottam el, hogy egy mondatra tudtam összesen reagálni, mert utána szinte azonnal lefagyott megint a teljes gép. Azt hiszem, ezen a ponton kezdtem el azt érezni, hogy a VS eddig nem magát javította, hanem csak rám várt, hogy mikor tud a lehető legjobban belegázolni a lelkembe. Ezen a ponton ott hagytam, „Kész, nem érdekel, megoldom majd később!”, és újraindítottam a gépem, majd haladtam inkább teljesen más dolgokkal. És hogyan oldottam meg végül? Órákkal később, egyszer csak fogtam magam, kinyírtam a taszkjait, és most „Repair” helyett egyszerűen az „Uninstall”-ra mentem. „Reggel meg majd felraklak újra, egyelőre látni sem akarlak!”. Megvártam, amíg letörli magát, ez szerencsére nem volt sok idő, ki is írta, hogy sikeresen eltávolította magát.

Megnéztem mit hagyott maga után: például a tálcámon a parancsikonját kapásból ott felejtette. Kíváncsiságból rákattintottam, bízva abban, hogy érvénytelen hivatkozás lesz. De nem. A VS betöltődött, maradéktalanul. Több projektemet is futattam vele, semmi gond nem volt. Egyedül az első betöltéskor és fordításkor volt lassú: akárcsak akkor, amikor először felraktam a gépemre. Azóta is minden rendben működik.

Niki

33

Társasjáték karácsonyra Aztán húsvétig nem eszünk

Karácsonykor mind a barátoknak, mind a családnak tökéletes ajándék lehet egy társasjáték, hisz a végtelen fajta közt mindenki megtalálhatja a neki tetszőt. Mi is minden évben eljátszunk a gondolattal, hogy vegyünk egyet a baráti társaságnak, de miután eljutunk oda, hogy rákeressünk az interneten, elég hamar meggondoljuk magunkat: az átlagos magyar egyetemista kereset nem pont erre lett kitalálva. Miért ilyen drágák ezek a játékok, és megéri-e egyáltalán megvenni őket? Ezt a kérdést próbáljuk körbejárni a szerkesztőséggel és a Játszóház körvezetőjével, Janka Szabolccsal.

Mint minden esetben, most is beszélhetünk végletekről, ahol könnyen tudunk erre a kérdésre válaszolni. Facebookon nagyon hamar megtalálja az embert az aktuális kedvenc sorozatának Monopoly kiadása, általában 15-20 ezer forint közötti összegért, ami lényegében csak az alapjáték képeinek és helységneveinek lecseréléséből született. Akinek persze fontos, hogy egy ilyen újraszínezett változattal játsszon, az nyugodtan megveheti, de még ők se sétálhatnak el az olyan dolgok mellett, mint hogy a Hasbro fenntartja a jogát a játék négy sarkának megválasztására. Ez azt jelenti, hogy még a legjobban megtervezett Trónok Harca Monopoly is csak az eredeti játék „ingyen szabadulhatsz a börtönből” rácsos ábráját használhatja, márpedig a hitelességet itt különösen rombolja az „ingyen parkolhatsz” parkolóórás képe. Persze nem ez az egy franchise akarja a trendeket kihasználva felültetni a vásárlókat: a Trónok Harca Rizikót például csekély 28 ezer forintért, az eredeti Rizikó árának négyszereséért árulják.

Monopolyt valószínűleg 13 éves kora után nem vesz senki, de vannak jó társasjátékok is drágán: egy Ticket to Ride-ért is könnyen ki lehet adni 14 ezer forintot, ami nagyon tud fájni, ha a családnak vesszük meg, ők pedig két karácsony közt csak a polcon pihentetik. Barátoknál

34

már kicsit jobb a helyzet, hisz velük könnyebben egyeztet össze az ember egy közös társasjátékozós estet, de ez az összeg egyszerre még így is nagy lehet.

Egy kis utánaszámolással azonban hamar kiderül, hogy a társasjátékok is lehetnek olcsók. A legegyszerűbb érv az, hogy más szórakozással ellentétben, amit ennyi pénzért vásárolhatunk, ezt egyszerre többen játszhatják. Számítógépes játékokban például az Europa Universalis IV-nél találkozhatunk hasonlóval: ott multiplayerben mindig a játék létrehozójának DLC-ivel indul a szoba, és a barátainak elég csak az alapjátékkal rendelkezni (tekintve a kiadó üzleti stratégiáját, ami a kéthavonta megjelenő túlárazott kiegészítőkre épül, ez több száz euró különbséget jelent). Társasjátékoknál ez automatikusan így van: ha egy nagyobb tábla mellé hatan is odaülhetnek, máris hatod annyi költséggel számolhatunk.

A legegyszerűbb dolog a játékok árát a mozijegyhez hasonlítani: ha egy ember egyedül elmegy egy két órás filmre, akkor jeggyel és minimális üdítő-popcorn kombóval együtt akár kétezer forintot is otthagyhat. Hasonló összegből hatan már könnyen megvehetnek egy drágább társast is, amivel szintén több órát lehet játszani – annyi különbséggel, hogy ezt utána akárhányszor megismételhetik.

Ez persze még nem vigasztal minket, amikor mi veszünk

XLIV/3. meg egy játékot, és a barátaink csak játszani járnak át (akkor pedig azt hangoztatják, hogy miért nem a másik kiadást választottuk). Születésnapokon azonban jó ötlet lehet egy csoporttal összedobni egy közös játékra, hisz úgyis mindenki együtt fogja használni. Ilyenkor megoldódik az is, hogy ki vihesse haza (természetesen az ünnepelt) – ami az egyetlen

nehezebb kérdés lehet például akkor, ha karácsonykor akarunk vásárolni, és mindenki egyenlően ad bele.

Az egészhez csak az szükséges, hogy az ember meg tudja beszélni az ismerőseivel azt, hogy a szokásos felesleges ajándékvásárlás helyett egyszer megpróbáljanak valami közösre és jobbra gyűjteni: ha pedig egyszer sikerül, akkor utána biztos, hogy legközelebb is megvalósul.

Sokat segíthet az is, ha olcsóbb helyről szerezzük be a játékot. Ebben az esetben is igaz, hogy a Google az ember legjobb barátja: néhány hely másfélszeres áron is adhat egy-egy készletet, így mindenképp megéri kutatást végezni, mielőtt elindulunk. Használtan viszont nagyon kockázatos bármit venni, amiről nem tudjuk előre pontosan leszámolni, hogy megvan-e minden darabja.

A mai világban persze már a kalózkodás témakörét se lehet megkerülni, hisz gyakran társasjátékot is tölthetünk le és nyomtathatunk otthon. Ebben az esetben azonban ne feledjük, hogy már nem a szokásos gonosz multi – szegény magyar vásárló népmesei felállása van érvényben, mivel ebben az iparban sokkal nagyobb arányban találunk indie kiadókat, mint a számítógépes játékoknál. Ezeket pedig nagyon könnyen csődbe tudja vinni, ha a kevés vevőjük közül akár csak páran is nem „valódi vásárlók”.

Ha pedig semmiképp se akarunk költeni játékra, még a ránk eső részt se, akkor még mindig van lehetőségünk az egyre népszerűbb társasozó helyeken kipróbálni őket. Ez ugyanolyan jó szórakozás lehet barátokkal, családdal, mint otthon játszani, és sokszor vásárlás előtt is megéri elmenni

kipróbálni párszor a kiszemeltet. Ebben a témában azonban senki nem tapasztaltabb a házban, mint a Játszóház körvezetője, Janka Szabolcs, így őt is megkérdezzük az elhangzottakról.

– Mit gondolsz, jó ajándék lehet egy társasjáték akár a családodnak, akár a barátaidnak?

– Persze, tartalmas időtöltés, de előtte mindenképp át kell gondolni, milyen társas az, ami megfelelő.

– Mennyire tartod reálisnak a mai magyar társasjáték árakat? Mik azok a rejtett tényezők, amik általában benne szoktak lenni ebben, de az embereknek nem jut eszébe? Mennyibe kerül szerinted az előállítása egy kártyajátéknak vagy egy nagyobb táblás-bábús-kártyás játéknak?

– Nem olcsóak, de szerintem teljesen reálisak. Igaz, hogy egy nagyobb játék akár 10-15 ezer forintba is kerülhet, ami így soknak tűnhet, de a jó játékok nagyon sokszor újrajátszhatóak, és akármikor remek szórakozást nyújtanak. Sokkal jobb az ár-érték aránya, mint például egy mozijegynek. Rengeteg lehetőség van a vásárlás előtt a játék kipróbálásra: az erre szakosodott boltokban külön játéksarkot is berendeznek, hogy ezt megtehesd. Az időd rászánva – amit miért ne tennél, ha már kifizetsz 10-15 ezer forintot – könnyen megtalálhatod a megfelelő játékot.

Legnagyobb mértékben a fejlesztést kell megfizetni, mint ahogy a szoftvernél is. Vannak társasjátékok, ahol ugyanúgy a márkanévért fizetünk, mint más termékeknél, és ha valami komolyabb díjat nyert, akkor az is plusz költséggel járhat. Példaként a Star Wars: X-Wing társasjátékot hoznám fel, ahol az alapjáték is 15 ezer forint, de sajnos kevés tartalom van benne, így 5-6 ezer forintért kell venni hozzá kiegészítőket.

35

Javaslom Will Wheaton Tabletop című műsorát, amelyben hírességekkel társasjátékozik - sok új játékot ismertem meg így. A https://boardgamegeek.com honlapon is könnyen megtalálhatjuk a legjobb választást.

– Ti hogyan szoktatok társasjátékot beszerezni? Vannak jól bevált helyek, vagy olyanok, ahol jó kedvezmények vannak a törzsvásárlóknak?

– Szellemlovas. Segítőkészek, és eddig ha bármi problémánk volt, megoldották, törzsvásárlói kártyával kedvezményeket is kapunk. Nagy tételben szoktunk vásárolni, ezért mindig adnak ingyen egy olcsóbb játékot vagy egy játék kiegészítőt.

– Milyen helyeket ismertek társasjátékok kipróbálására?

– A Schönherz Játszóházat ajánlom elsősorban, de ugyanúgy, mint tőlünk, lehetőség van a Szellemlovastól is kölcsönözni társasjátékot kipróbálásra vásárlás előtt.

Pár kávézó is nyílt az utóbbi években, ahol társasjátékozni lehet (pl. Board Game Café), ezek is jó alkalmat biztosítanak új címek megismerésére.

Nekünk hétfőnként vannak a nyitásaink, az ENTben, Körfolyosón vagy az FNT-ben találtok meg minket a KultúrNight-on, a facebook oldalunkon pedig minden nyitás időpontját előre megnézhetitek.

Kölcsönzésre a honlapunkon keresztül van lehetőség (https://jatszohaz.sch.bme.hu/), ahol SchAcc felhasználói fiókkal egyszerűen be lehet lépni. Itt több játék kölcsönözhető egyszerre, akár hosszabb időre is.

– Mennyire látszik meg a játékok árán a karácsony?

Jellemző-e ilyenkor az áremelés vagy januárban a leértékelés?

– Nem igazán vettem eddig észre, hogy ez előfordulna.

Nagyobb áruházakról (Tesco, Auchan) nem tudok nyilatkozni, ott szokott talán gyakoribb lenni ez a fajta szezonalitás, de ott alapból drágábbak is a játékok.

– Mi alapján érdemes játékot választani?

– Legnagyobb hiba az szokott lenni, hogy az ember sietve bemegy a boltba, és ott próbál válogatni. Ahogyan a számítógépes játékot se a borítójáról veszem meg, a társasjátékot sem szabad így. Első játék vásárlásakor a következő szempontokat ajánlom: Érdemes elgondolkodni, hogy milyen játékokat szeretünk, illetve hogy hány fő tud vele játszani.

Első néhány alkalommal olyat érdemes választani, amivel már játszottunk valahol, és tetszett.

A Spiel des Jahres díjat nyert játékokkal nem lehet nagyon melléfogni. Ezt a kitüntetést minden nyáron az év játékának osztják ki, és a társasjáték díjak közül ez a „legrangosabb”.

36

– Mi a véleményed a társasjátékok torrentezéséről, otthoni nyomtatásáról?

– Régebben találkoztam vele beszerezhetetlen játékoknál, de mostanában a játékok könnyebben hozzáférhetőek. Szerintem érdemes megvenni a játékokat, mivel sokkal jobb egy jó minőségű játékkal játszani. Komoly minőségromlás nélkül nem fogjuk olcsóbban kihozni a játékot, még otthoni nyomtatás esetén se. Ha nem akarjuk, hogy hamar tönkremenjen, akkor vastag papírt kell használni és/vagy laminálni kell a kártyákat. A színes nyomtatás is drágít.

Janka Szabolcs válaszai alapján Ádám

XLIV./3.

Karácsonyi sütemény receptek A közelgő karácsonyra való tekintettel szerkesztőségünk összegyűjtött pár egyszerűbb és kevésbé könnyen elkészíthető sütemény receptet egyaránt. Közülük jó néhányat ki is próbáltunk már, és biztosíthatunk mindenkit afelől, hogy ezekkel garantált lesz a sikerélmény! Ha érdekel, mi melyik süteményt készítettük el ezek közül, akkor látogass el a blogunkra, ahol megörökítettünk legutóbbi körvacsoránkat.

Karácsonyi töltött sült alma Hozzávalók: • 4 közepes alma • 2 ek cukor • 1 rúd fahéj • 2 ek mazsola

Elkészítés: 1. A sütőt 200 °C-ra előmelegítjük.

2. Az almák magházát eltávolítjuk úgy, hogy a gyümölcsöt magát egészben hagyjuk: ezt vagy egy csumázóval hajthatjuk végre, vagy egy késsel, négy vágással emeljük ki a magokat.

3. Minden almába szórunk egy csipet cukrot, beleszúrunk egy darabka fahéjat, a mazsolát beletömködjük, végül cukorral fedjük be.

4. 15-20 perc alatt puhára sütjük az előmelegített sütőben, közben az alma leve és a karamellizálódott fűszeres cukor összekeveredik, tálaláskor ezzel locsoljuk meg a gyümölcsöket.

Forrás: www.origo.hu/tafelspicc/recept/20131211-toltott-sult-alma.html

Túrós zsemle Hozzávalók: • 8 db zsemle • 50 dkg túró • 2 tojás • 3 ek cukor • 1 citrom reszelt héja • 2 ek tejföl • ízlés szerint mazsola • 1 cs vaníliás cukor • 3-4 dl tej

Elkészítés: 1. A zsemlék tetejét levágjuk, a belsejüket kiszedjük. A tejet összekeverjük a vaníliás cukorral, megmelegítjük, és kívül belül meglocsoljuk vele a zsemléket, figyelve, hogy ne ázzanak szét.

2. A túrót a tejföllel, a tojások sárgájával, a cukorral és a citrom héjával összekeverjük, és beletöltjük a zsemlékbe, majd rátesszük a tetejüket. A tojásfehérjét felverjük, és rakunk belőle a zsemlék tetejére.

3. 200°C-on 25-30 perc alatt megsütjük.

Forrás: családi recept moflától

37

Karácsonyi muffin Hozzávalók: • 25 dkg liszt • 15 dkg cukor • 2 tojás • 1/2 cs sütőpor • 1 cs vaníliás cukor • 12 dkg vaj • 2 dl joghurt • 1 ek méz • 1/2 kk fahéj • 1/2 kk mézeskalács fűszer • aszalt gyümölcsök • dió • maradék csokimikulás Elkészítés: 1. A vajat habosra keverem a cukorral, a vaníliás cukorral, majd hozzáadjuk a tojásokat és a mézet. Jól kikeverjük.

2. A liszthez hozzáadjuk a sütőport, a fahéjat és a mézeskalács fűszert, majd a joghurttal felváltva a tojásos masszához adjuk.

3. Végül belekeverjük a durvára vágott diót, az aszalt gyümölcsöket és az összetört csokit.

Forrás: http://www.mindmegette.hu/karacsonyi-muffin-ii.recept

Mézeskalács Hozzávalók: Tészta: • 1 kg finomliszt • 30 dkg porcukor • 3 tk szódabikarbóna • 14 g mézeskalács fűszerkeverék (1 tasak) • 30 dkg margarin • 250 ml méz • 3 db tojás Máz: • 2 db tojásfehérje • 30 dkg porcukor Elkészítés: 1. Először a tésztát készítjük el: a száraz hozzávalókat keverjük alaposan össze, majd jöhet a tojás, a méz és a picit megolvasztott margarin. Addig gyúrjuk, míg egynemű, illatos, rugalmas tésztát nem kapunk.

2. 3 részre osztjuk, majd egyenként kinyújtjuk 0,5-1 cm-es vastagságúra. Kiszaggatjuk, sütőlemezre tesszük, ne szorosan, mert sülés közben összenőhetnek. Megsütjük.

3. A díszítő mázhoz a 2 tojásfehérjét félig felverünk robotgéppel, majd 30 dkg porcukrot apránként hozzádolgozunk, és keményedésig keverjük.

38

Forrás: http://www.nosalty.hu/recept/karacsonyi-rogton-puha-mezeskalacs

XLIV./3.

Diós és lekváros hókiflik Hozzávalók: • 50 dkg finomliszt • 25 dkg margarin • 1 dl tejföl (vagy amennyit felvesz, hogy puha, gyúrható legyen a tészta) • 10 dkg dió • 10 dkg cukor • 0.5 citromból nyert citromhéj • 5 dkg eperlekvár • 10 dkg porcukor • 2 csvaníliás cukor • 1 db tojássárgája

Ha megnéznéd, hogy az Impulzusnak mit sikerült kihoznia ezekből a receptekből: http://wp.me/p7M3oT-rV vagy

Elkészítés: 1. A lisztet a margarinnal elmorzsoljuk, majd hozzáadjuk a tojássárgáját, és annyi tejfölt teszünk hozzá, hogy puha tésztát kapjunk. Kb. 2 mm vastagságúra nyújtjuk, és egy 6 cm-es átmérőjű pogácsaszaggatóval köröket szaggatunk belőle.

2. A darált diót a reszelt citromhéjjal, a cukorral és 2-3 evőkanál tejföllel (vagy tejjel) elkeverjük. A körök egyik felére kanalazzuk a tölteléket (diósat és lekvárosat), majd a körök másik felét ráhajtjuk, és a széleket összenyomkodjuk. Erre a célra tökéletesen megfelel egy villa.

3. Sütőpapírral bélelt tepsibe helyezzük a kifliket, és 190 °C-ra előmelegített sütőbe tesszük 20-22 percre. Ha megsült, még forrón a vaníliás cukorral elkevert porcukorba forgatjuk őket.

Forrás: http://www.nosalty.hu/recept/dios-lekvaros-hokiflik

Recepteket gyűjtötte: mofla és Niki

39

Usingtechnology technologythat thatunlocks unlocks Using potentialfor forclients. clients.And Andyour yourcareer. career. potential

Smart.

Flexible. prepared what’s Smart.

Flexible.

AndAnd prepared for for what’s next. what every company needs next.

It’s It’s what every company needs to be.

Including clients work to be.

Including thethe clients we we work with.

That’s why we bring the newest with. That’s why we bring the newest innovations to address their critical innovations to address their critical business challenges.

We work with business challenges. We work with them to harness the power of emerging them to harness the power of emerging technologies, while getting the most technologies, while getting the most out of their legacy IT. By combining out of their legacy IT. By combining ourour industry insights technological industry insights withwith technological expertise, we help unleash expertise, we help unleash thethe truetrue potential for our clients and potential for our clients - and for for youryour career. career. a closer TakeTake a closer looklook at at accenture.com/technologycareers-hu accenture.com/technologycareers-hu