Impulzus XXXVI/6.

2009. március

Satelitképzés

XXXVI./6.

Szakmรกban erล s

http://simonyi.bme.hu/konferencia

XXXVI./6.

Tartalomjegyzék Modulok a HK-ban IV. Budapesti Dixieland Fesztivál Az infokommunikációtól a Kékszalagig Kontárok kontra szkeptikusok Csak egyféle fizika van!

Villanyfények a Bamakón Mobilnet sokszínűen?

Határ a csillagos ég...!

Az elfeledett Nikola Tesla Emberközelben - a DSK KILL VIR Jobbá tesszük a kari tudásbázist Simonyi Konferencia A földgázellátás biztonsága Race Pro (X360) Resident Evil 5 (X360, PS3)

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kara Hallgatói Képviseletének lapja.

XXXVI. évfolyam 5. (411.) szám.

Megjelenik 2200 példányban.

Lapzárta: 2009. március 8.

ISSN 1418-0529 (Nyomtatott) ISSN 1588-0745 (Online) Cím: Impulzus szerkesztőség, Schönherz Zoltán Kollégium, 1117 Budapest, Irinyi J. utca 42.

819-es szoba E-mail: impulzus@impulzus.com WWW: http://www.impulzus.com/

4 4 5 8 8 11 12 13 15 16 17 18 18 19 20 20

X-Blades (PC, X360, PS3) Gyémánt Kiadás Nyereményjáték Eagles of Death Metal Mando Diao Morrissey Hogyan kell... live actet bemutatni Milyen lapot húztál?

Kártyajáték – másképp A tanulás új dimenziói A tanulási módszer Sínen Mozdulj, mintha élnél!

Kerékre fel! „Szerelem-Tudomám” Egy nagy fogaskerék a gépezetben

21 21 21 22 22 23 24 25 26 26 27 28 29 30 30 30

Felelős kiadó: Kalmár A. Márton, a HÖK elnöke Felelős szerkesztő: Hamvas Mihály Főszerkesztő: Kovács Róbert IV. Vill.

Főszerkesztő-helyettes: Szabó Ádám V. Vill.

Olvasószerkesztő: Barkóczy Gergely VI. Vill., Simon Dóra I. Vill.

Tördelőszerkesztők: Lilik Ádám I. Info., Simon Csaba I. Info., Mattyasovszky János V. Info.

Címlap: Lilik Ádám I. Info.

Fotó: Mattyasovszky János V. Info., Szilágyi Attila II. Vill., Takács Ádám Írták és szerkesztették: Bacsárdi László II. Phd., Barkóczy Gergely VI. Vill., Binszki Gergő IV. Vill., Bodó Zsófia VI. Info. , Csatári Bálint IV. Vill., Gazdag András, Géczy Attila V. Vill., Kovács László, László Ákos III. Info., Lilik Ádám I. Info., Márton Sándor VI. Info., Nagy Zsolt II. Vill., Perlaky Zoltán V. Info., Pintér Krisztián I. Info., Rusz Ágnes , Szabó Ádám V. Vill., Szilágyi Attila II. Vill., Simon Dóra I. Vill. , Vékony Kata II. Vill. , Vezsenyi Balázs II. Vill., Will Gábor V. Vill., Zovits Ádám III. Info.

Köszönet illeti továbbá a következőket: aldaris, Gerse Pál, Kocsis Dávid, Marosy Gábor, night[w], ping-win, Szalai Gabriella Valamint köszönjük mindazok áldozatos munkáját, akik segítettek ezen számunk elkészítésében!

Sokszorosítás: Király Nyomda Kft. (2360 Gyál, Bánki Donát köz 4.)

Szerkesztőségi gyűlés minden hétfőn 19.00 órától.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Az írások tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet!

nyereményjáték A februári számunkban meghirdetett CD Projekt nyereményjátékok szerencsés nyertesei (és nyereményeik): Györgyey Tamás: Talma által dedikált MotoGP08 PC DVD játékszoftver és FEAR2-plakát Fehér Zsolt: Talma által dedikált MotoGP08 és FEAR2-plakát A nyerteseknek gratulálunk, nyereményeiket egyeztetés után a szerkesztőségben vagy az SCH előtt vehetik át.

A következő játékunkat keressétek a lap hasábjain belül.

Helyreigazítás: Lapzárta után értesült róla szerkesztőségünk, hogy az előző számunkban írtakkal ellentétben nem Gyenes Zoli az első olyan gyermek, akinek valaha mindkét szülője tagja volt az Impulzus alkotógárdájának. Az első Impulzus-baba 1993. október 3-án született, Horváth Heni, Horváth Anna és Horváth Péter lánya. Tévedésünkért ezúton is elnézést kérünk!

3

Modulok a HK-ban A decemberi HK tisztújító szavazás során a hallgatók nemcsak személyi kérdésben döntöttek, hanem elfogadták az új VIK HK SZMSZ-t is, mely leírja a Hallgatói Képviselet működését. Az új rendszerben a Hallgatói Képviselet modulokból épül fel, és ezek a modulok egy-egy fontos területen dolgoznak. Ennek az az oka, hogy egy adott ügyben kompetens személyek döntsenek, vagyis olyanok, akik kellően tájékozottak az érintett témában. Ily módon alakult meg a PR Munkacsoport, a Juttatási Bizottság, a Tanulmányi Munkacsoport és a Pályázati Munkacsoport is. Most induló sorozatunkban minden egyes számban egy-egy munkacsoportot, illetve fontos posztot mutatunk be az adott felelős tolmácsolásában. Reméljük, érdekes olvasmánynak bizonyul, és mindenki jobban képbe kerül a HK működésével kapcsolatban. Első körben a Pályázati Munkacsoportról olvashattok.

A decemberi tisztújítás során úgy esett, hogy a Hallgatói Képviselet engem választott a Pályázati Munkacsoport (PMCS) élére. Az indulás olyan szempontból nehéz volt, hogy PMCS eddig nem nagyon létezett, többnyire egy ember foglalkozott a pályázatokkal.

A pályázatok száma növekedett ebben a félévben, és célom, hogy folyamatosan növekedjen is, hogy minél több hallgatónak adjuk meg a lehetőséget a pályázásra.

A PMCS feladatai közé tartozik a Kari BME Ösztöndíj, a Sportösztöndíj kiírása, melyek eddig is fellelhető, ismert pályázatok voltak. Már hallhattatok róla, hogy régebben elindítottunk egy Kar Kiváló Oktatója szavazást, ez a kezdeményezés azonban elhalt. Az idén újra fogjuk éleszteni ezt is, illetve egy új pályázatot is kiírtunk, ami eddig nem létezett: a Jegyzetpályázatot. Erről kicsit lejjebb bővebben írok.

A KBME tavaszi félévben történő kiírása elég nagy falat volt indulásnak. A tavalyi tapasztalatokat átgondoltuk, és alkalmasnak találtuk arra, hogy ebben a félévben is megállják a helyüket. A jelentkezők száma a korábbiakhoz képest jelentősen nőtt mind szakmai, mind közéleti téren. Ezt pozitív dolognak érezzük, és a következő félévek döntései során szem előtt tartjuk. A KBME céljait újra átgondoljuk az elejétől a végéig – erről mindenképpen tájékoztatni fogunk benneteket, amint kész lesz a teljes koncepció.

A Sportösztöndíjjal kapcsolatban is változtatásokat vezettünk be. Az egyik legszembetűnőbb dolog, hogy a jövőben nem féléves, hanem éves teljesítményt jutalmazunk. Azért döntöttünk így, hogy minél többen tudjanak hasonló esélyekkel indulni, hiszen a sportesemények túlnyomó többsége nyáron van, amit az őszi félévben jutalmaztunk volna az eddigi rendszer szerint, és a tavasziban kisebb

eséllyel indulhattak volna ezek a hallgatók. A kiosztható összeg keretét is megnöveltük, és így nem 5, hanem 10 hónapra biztosítjuk az ösztöndíjat.

A PMCS „újszülöttje” a már említett Jegyzetpályázat. Ennek lényege, hogy a hallgatók az órán elhangzottakról jegyzetet készítsenek, majd ezt elektronikus formában eljuttassák hozzánk. A pályaművekből a HK kiválasztja a legjobbakat, és továbbítja az oktatókhoz, akik lektorálják azokat, majd a legjobbak felkerülnek a http://wiki.sch.bme.hu oldalra. Természetesen a nyertes pályázatok írói pénzjutalomban is részesülnek, ami a következő aktív félévben kerül kifizetésre. A részletes kiírás megtalálható a http://vik.hk/jegyzetpalyazat oldalon. Úgy érzem, hogy a PMCS jelenleg olajozottan működik, aminek nagyon örülök. Feladatunk, hogy a KBME-t átgondoljuk úgy, hogy több generáción keresztül is megállja a helyét. Ezenkívül szeretném, ha a Jegyzetpályázat elérné a célját, és minél több tárgyból lenne hallgató által írt jegyzet. E két fő nyomvonal mentén haladva, remélem, hasznos lesz a PMCS jövőbeni működése is.

Kérdéseiteket a palyazat@vik.hk címen tehetitek fel, vagy személyesen a HK irodájában ügyeleti időpontokban.

Kocsis Dávid BME VIK HK Pályázati felelős

I V2009.. Budapesti Di x i e land Feszti v ál május 1. 18:00 – Papp László Sportaréna Idén harmadik alkalommal nyílik lehetőségünk a Magyar Műszaki Értelmiség napját együtt ünnepelni. Ezen neves esemény kapcsán az MTA-n és az Országház felső termében is lesznek rendezvények, de ami nekünk, BME-seknek fontosabb lehet, ismét lesz Benkó Dixieland Band koncert.

Május elsején a Papp László Sportarénába látogatóknak igazi nosztalgiával átitatott érzésben lehet részük. A helyszín teljesen át fog alakulni egy átlagos koncerthez képest, hiszen a szervezők célja, hogy felidézzék az 1962-es hangulatot, amikor az együttes világot meghódító útjára indult karunk jazzklubjából. Lesz minden, amire egy jó bulinál szükség lehet: a büfékben hagyományos zsíros kenyér vöröshagymával, és persze jóféle hideg sör. Ezenkívül a tánc kifejezett hangsúlyt kap – az aréna közepén felállítanak egy több száz fős táncparkettet, ahol a budapesti táncklubok fognak bemutatókat tartani, de persze marad hely a közönség számára is. A koncert laza hangulatának érzékeltetéseként a sorok és folyosók nem lesznek lezárva, így szabadon lehet kószálni a koncert alatt, és beszélgetni a többi vendéggel.

4

A koncertet fergeteges sztárparádé fogja felejthetetlenné tenni. A Police Big Band és a Hot Jazz Band hangulatkeltő zenéje után lép színpadra Benkó együttese, amely bejárta a világot, és komoly elismeréseket kapott (Ronald Reagan: “…one of the best bands of the world…”). A fellépő vendégelőadókat felsorolni az egész újság is kevés lenne (pláne az általuk megnyert díjakkal együtt), de az idelátogatók biztosan számíthatnak három kiemelkedő hegedűművészre, dobshowra, a világ legjobb bendzsósaira, és jelen lesz még Európa legjobb harmonikása is. Mindezek tetejébe a nagy sikerű karácsonyi koncert után ismét együtt zenél a Benkó Dixieland Band a Nyíregyházi Cantemus Kórussal.

A már több mint fél évszázadot megért együttes ma sem veszített a lendületéből, amit mi sem mutat jobban, mint hogy a

koncerten megszólaló huszonnégy számból tizenöt teljesen új lesz. A megújulás részeként a célközönség is a fiatalabb korosztály lesz, ezért a diákoknak lehetőségük nyílik kedvezményesen részt venni a négyórás programon. A rendezvény nem titkolt célja tehát, hogy az egyetemisták baráti társaságai is megismerkedjenek ezzel a zenei világgal. Akitől pedig nem idegen a jazz, vagy aki a tavalyi Schönherz Qpa esti koncertjén már sikeresen megfertőződött a Benkó-banda és a stílus szeretetével, annak garantált a príma szórakozás. Rendkívülinek ígérkezik a koncert, amely a Magyar Műszaki Értelmiség Napja rendezvény kiemelt kulturális eseményének számít, így minden mérnöknek, mérnökhallgatónak ott a helye.

További információk: www.benko-dixie.hu

Impulzus

AzInterjúi nNémethfokommuni k áci ó tól a Kékszalagi g Krisztiánnal

XXXVI./6.

A Távközlő hálózatok és szolgáltatások (informatikus tárgy) és a C++ programozás (választható) órákról ismert fiatal előadót, Németh Krisztiánt kerestük meg, hogy meséljen nekünk a szakterületéről, személyes élményekről, történeteiről, bébidebugolásról.

––Kezdjük mindjárt az elején! A Fazekas után miért éppen a Műegyetemet választottad?

––Egyértelműen a számítástechnikával szerettem volna foglalkozni, és az ELTE programozó matematikus szaka mellett a BME informatikus szak volt a másik választási lehetőségem. Nem bántam meg a döntésem, rájöttem, hogy a mérnökképzés nagyon a kedvemre való. Nehéz elmondani pár szóval, mi tetszett meg benne; erre egy idő után ráérez az ember. Talán az, hogy ténylegesen működő dolgokat kell csinálni. Ideális átmenet ez például a bölcsészet és a vegytiszta elméleti tudományok között. A mérnöki munkának megvan a szilárd tudományos alapja, amiket azonban praktikus dolgok létrehozására használunk. A mérnöki tudományokra nem az elefántcsonttoronyépítés a jellemző.

––Hogyan emlékszel vissza a diákévekre?

Mi indított el a PhD képzés irányába?

––Nagyon sokat tanultam, ezzel az idő jó része el is telt.

Pesti voltam, így a koleszos közösségből sajnos javarészt kimaradtam. A mi tankörünkből tizenketten egy osztályból jöttünk, szóval eléggé belterjes volt a csapat, aztán persze később bővítettük a baráti kört.

Természetesen azért a bulik, nagy közös nyaralások sem maradhattak ki. Egy évfolyamtársnőméknek volt egy üres telke Balatonakarattyán, egy szál zuhanyzóval és WC-vel, ahova nyaranta az egész évfolyamot meghívta egy hétre sátrazni.

Mi akkoriban kb. százötvenen voltunk az évfolyamon, ebből általában ötvenen el is jöttek a hét folyamán. Ezek hihetetlenül jó bulik voltak.

Az egyetemi évek után elindultam a PhD irányába – hozzáteszem, azóta is tart ez a küzdelem. Szerettem volna megmutatni, hogy a diplománál tudok többet is. Sokféleképp ki lehet tűnni szakmailag a tömegből, én ezt az utat választottam; ez egy hosszú távra szóló döntés volt, majd meglátjuk, mi lesz belőle.

––Konkrétan milyen témakörben munkálkodsz?

––A kutatási témám az IP hálózatok szolgáltatásának minősége. Ez egy olyan szakterület, ami tíz éve napirenden van. Vannak működő részmegoldások, de a teljes rendszert azóta sem sikerült megvalósítani senkinek.

A feladat szolgáltatásminőséget garantálni IP hálózatokon. Ha egy hagyományos telefonhálózaton beszélgetsz, akkor a szolgáltató garantálja, hogy a kapcsolat végéig lesz elegendő hálózati erőforrás a beszélgetéshez. Internetnél ilyen nincsen sajnos. Egy szerverről lejátszott videó folyamatosságát nem garantálja senki. Igény persze volna erre, gondoljatok csak az esetenként szaggató Skype-ra vagy az akadozó YouTube-ra.

A nagy sávszélesség sem jelenti automatikusan például az adatcsomagok garantált késleltetéssel való célba érését.

Mondok egy példát.

Egy ismerősöm egy téglagyárnak dolgozott, ahol ipari folyamatokat irányítottak IP alapú rendszerrel. Ő panaszkodott, hogy amikor az alapanyagot keverték, egy üzenetet küldtek a beöntő gépnek, hogy egy adott összetevőből nem kell több, elzárhatja az adagolást. Ha csak fél másodperccel később ér oda az üzenet (ami néha megesik), akkor már nem lesz olyan minőségű a tégla anyaga.

Ilyen és ehhez hasonló dolgok miatt fontos a témakör, de eddig még csak egyedi részmegoldások születtek, általánosan működő módszerrel ezidáig nem sikerült még előrukkolni.

––Sokan kedvelik az előadói stílusod. Hogyan tekintesz az oktatásra?

––Emlékszem, gimnazista koromban azt gondoltam, hogy nem tudom, mivel fogok majd foglalkozni, de az biztos, hogy nem a tanítással. Ez az előrejelzés nem jött be, de nem bánom, mert nagyon szívesen csinálom. Oktattam kisebb csoportot is, nagyobbat is. Az egyik véglet az volt, amikor egy szem hallgatónak magyaráztam az idegen nyelvű képzésen, a másik pedig tavaly, amikor Távközlő hálózatokon több mint hatszáz fő volt a létszám.

Mindegyiket egyformán szerettem, de ez két teljesen más műfaj. Nagy teremben igyekszem színpadiasra venni a figurát, ennyi ember előtt máshogy nem is nagyon lehet a figyelmet és az érdeklődést fenntartani. A kisebb teremnek más a varázsa a személyesebb hangvétel miatt. Fontosnak tartom, hogy megnyerjem a hallgatók figyelmét, hiszen ha valakit bezárnak kilencven percekre, és évekig ebből áll az élete, akkor jobb, ha ezek a percei kellemesen telnek, jó hangulatban. Ugyanakkor persze nem ez a fő cél, hanem az, hogy mindenki megértse az anyagot, de már Mary Poppins is megmondta: egy kiskanál cukorral könnyebben megy le az orvosság. Távközlésről, infokommunikációról, telefóniáról annyi sztori van, hogy nincs nehéz dolgom. Egy programozás tárgyon nehezebb érdekes szakmai történeteket mesélni, itt a folyamatos együtt gondolkozással lehet lekötni a hallgatókat.

––Pedig programozás előadáson már öt hét alatt is rengeteg sztorit meséltél. Az nem létezik, hogy ennyi minden megtörténjen valakivel.

––Mondjam azt, hogy az én koromban már nagyon sok minden megtörténik az emberrel? (nevet) Ezek mind megtörténtek. Ha a történeteket kitalálnám, akkor talán durvábbakkal jönnék elő.

––Ha már ennél a tárgynál tartunk: év elején azzal kezdted, hogy nem szeretsz programozni, mégis nagy elánnal adod elő az anyagot. Hogy lehet ezt az ellentmondást feloldani?

––Aki a karunkról kikerül, annak szerintem az a minimum, hogy tudjon programozni, különösen, ha informatikusokról van szó. Nem kell ezt szeretni, nem kell ezzel foglalkozni hosszú éveken keresztül, de tudni kell. Így ha például a későbbiekben lesz egy programozó beosztottad, akkor tisztában kell lenned azzal, hogy attól az embertől mit lehet elvárnod és a rendelkezésre álló időt hogyan oszd be, mit mennyi idő alatt lehet megoldani. Rövid távon egyébként kifejezetten szeretek programozni, csak a hónapokig tartó projekteket nem kedvelem.

––Mint oktató, mennyire tartod fontosnak a diákoktól érkező visszajelzést? Mennyire alapozol az általad sokat emlegetett OHV-re?

––Az OHV nagyon fontos mindenkinek, aki komolyan veszi az oktatást. Ez egy igen fontos mérce. Vannak olyan egyetemek külföldön, ahol az oktatók fizetése függ ettől is, nálunk azért ez nincs így.

5

Egyébként az a tapasztalatom, hogy a hallgatók véleménye meglehetősen objektív: azok a hallgatók sem mondanak feltétlenül rosszat, akik rossz eredményt kaptak, illetve azok sem mondanak feltétlenül jót, akik jó eredménnyel zártak.

Ugyanakkor ha megpróbáljátok megnézni az OHV-eredményeket, rájöttök, hogy nem lehet rendesen hozzájuk férni. Én a sajátomat alig tudom megtekinteni a Neptunon. Reméljük, hogy ez a helyzet valahogy javulni fog. Most az a rendszer, hogy a vizsgaidőszakot követő szorgalmi időszak közepén kell a véleményezést a hallgatóknak leadni az előző félévről, és jó, ha fél év múlva eljutnak hozzám ezek az eredmények. Pedig ez az egész megtörténhetne egy nap alatt is, hiszen “csak” gombokat kell nyomkodni. Jobb lenne, ha gyorsabban zajlana a kiértékelés.

Vannak ilyen irányú elmozdulások, most az új félévközi OHV is ezt bizonyítja.

––A honlapodon olvastunk egy kérdőívet, amit nemrég tettél fel különböző levelezőlistákon.

––Több kérdőívet is csináltam. A tárgyam honlapján levő kérdőív a Távközlő hálózatok és szolgáltatások kapcsán született. Az előadáshoz tartozó gyakorlatok keretében tavaly először laborokat tartottunk. Ez egy elég húzós kezdeményezés volt, lévén, hogy egy hatszáz fős évfolyamot tereltünk be egy olyan laborba, ahova egyszerre tízen férnek be. Ennek a tapasztalatairól kérdeztem a hallgatókat. A vélemények alapján egyértelműen volt értelme megtartani a foglalkozásokat, de volt egy jó pár pont, amin a jövőben változtatni, javítani kell, hogy a következő félévtől még hasznosabb legyen ez a foglalkozás.

A másik kérdőívben csak úgy kíváncsiságból tettem fel a hallgatóknak néhány kérdést a hallgatói munkákkal kapcsolatban. Mikor az indexekbe sorban írtam be az egyeseket vizsgák után, meg-megkérdeztem, hogy miért lett ez ilyen rossz.

Sokszor azt a választ kaptam, hogy “nem értem rá tanulni, dolgoztam az egyetem mellett”. Persze nem mindenki kapott egyest, aki melózott. Ennek akartam kicsit utánajárni. A kérdőívben tehát olyan kérdések voltak, hogy dolgozol-e, ha igen, akkor mennyit és miért, milyen jellegű munkát végzel, mennyi fizetést kapsz, és

6

milyen jegyeket szereztél az egyetemen úgy általában, illetve konkrétan az én tárgyamból. Ezt elküldtem a hallgatók levelezőlistáira, és meglepően sokan, több százan válaszoltak. Az első megállapítás az volt, hogy az órabérük jobb, mint az enyém. (nevet) A másik tanulság pozitívan érintett: ha a hallgatók dolgoznak, szerencsére szakmai munkát vállalnak. Ezt nem minden egyetemista mondhatja el magáról más karokon, más egyetemeken. Nálunk ilyen téren szerencsés a helyzet.

Sokan azt mondták, hogy azért dolgoznak, mert nem érzik úgy, hogy megfelelő szakmai gyakorlatot kapnak, túlzottan elméleti a tudás, nem eléggé eladható számukra. Remélem, a kétlépcsős képzés segít ezen. Az eredmények egyébként megtalálhatóak a honlapomon.

––Te magad hogy ítéled meg a hallgatói felkészültséget, az előzetes tanulmányokat, a hozzáállást?

––Szomorú tapasztalatom, hogy sok hallgató úgy jön el vizsgázni, hogy bár sokat készültek, meg sem próbálták megérteni a tananyagot.

Megértem azt, hogy egy diák azt a rövid távú célt tűzi ki maga elé, hogy átmenjen a vizsgán.

Ez végül is normális, mindenki úgy működik, hogy igyekszik a követelményeket a legegyszerűbben teljesíteni. Azt gondolom azonban, hogy inkább azt a hosszú távú célt kéne maguk elé kitűzni, hogy az egyetemen tényleges tudást szerezzenek meg. Nagyon jó tudásforrások vannak nálunk: tárgyak, oktatók, laborok. De elhatározás nélkül ezeket nem tudjuk kihasználni.

Ezzel először a révkomáromi képzésben szembesültem. Révkomáromban volt a villanykar informatika szakának egy kihelyezett képzése. Kevesen voltak, így szóbeli vizsgákat tartottunk. Megkérdeztem olyasmiket, hogy egy adott műholdpályának milyen magassága van. Ők ezt öt tizedesjegy pontossággal tudták, én csak körülbelül: nem gondoltam volna, hogy ezt bárki meg fogja tanulni. Amikor viszont megkérdeztem, hogy miért kör alakú a keringési pálya a Föld körül, arról már elképzelésük sem volt, hogy a gravitáció hat-e egyáltalán a műholdakra. Megtanulták az anyagot, mint egy telefonkönyvet, de az összefüggések-

ről fogalmuk sem volt. Sajnos ez nem révkomáromi sajátosság, sok esetben nálunk is így van: sok hallgató úgy készül írásbeli vizsgákra, hogy elolvassa háromszor a jegyzetet, és meg sem próbálja értelmezni, csak a kulcsszavakat, a fontosabb mondatokat, ábrákat próbálja megjegyezni. Sajnos ebből valóban sokszor össze lehet hozni egy kettest. Ez először elszomorított engem, de aztán igyekeztem olyan vizsgasorokat összeállítani, hogy ne lehessen ilyen módon megütni a szintet. Természetesen próbálom ezt a hallgatók felé is kommunikálni.

Az utóbbi években megjelent egy másik elszomorító dolog: sokat esett az a felkészültségi szint, amellyel diákok a középiskolát elhagyják. Erre válaszként a kar új vezetése nagy erőkkel vágott bele abba, hogy a hajdan volt tanköri rendszert felélessze. Mit is jelent ez?

Tankörrendszer tulajdonképpen mindig volt, de idővel egyre kisebb lett a jelentősége, a cél most ennek a folyamatnak a megfordítása. Létrehoztak a tantárgyakhoz tankörönként gyakorlatokat, és bevezették a “tanköri foglalkozást”, amit mi csak osztályfőnöki órának szoktunk hívni, vagy még informálisabban őrsgyűlésnek. Én is egyike vagyok annak a nagyságrendileg negyven oktatónak a karon, akik egy-egy tankörhöz vannak rendelve, és a heti kijelölt időben igyekszünk hasznosan eltölteni ezt az időt. Az első félévben kiemelt volt a középiskolai fizikaismeretek felelevenítése, szintre hozása. Olyan alacsony előképzettséggel kerültek a műszaki egyetemre a hallgatók, hogy tavaly 92% volt a bukás informatika szakon a fizika tárgyból. Nem egyetlen vizsgán, hanem ami ennél is rosszabb: a félév végén. Villamos szakon valamivel jobb – 50% körüli – volt ez az érték. Ez hosszú távon már a képzés létét veszélyeztette, ezért valamit lépni kellett. Mi annyit tudtunk tenni, hogy megpróbáltuk átismételni a középiskolában tanultakat még egyszer.

Reméljük, hogy majd jönnek olyan idők, hogy ismét visszanyeri a becsületét a mostani középiskolások között – és egyáltalán a társadalomban – a műszaki értelmiségi szakma.

––A szakestélyen is ott voltál, mint az est védnöke. Mennyire tartod a kapcsolatot a hallgatókkal?

––Legtöbbet az önálló laboros hallgatóimmal találkozom, például az épp aktuális szlengről is innen tájékozódom. A szakestély is nagyon tetszett – szeretem, ha a hallgatók talpraesettek. Szeretem azt, ha a hallgatóknak van önálló elképzelésük a világról, elkészítenek valamit, legyen az egy jó diplomamunka vagy egy ilyen rendezvény megszervezése.

XXXVI./6.

––Kicsit visszakanyarodunk személyesebb vizekre. Tekintesz-e valakit szakmai vagy akár magánéleti példaképednek?

––Szakmailag igen, több emberben látok követendő tulajdonságokat, de hogy kik ők, azt nem árulom el, hiszen szerencsére itt vannak ők is közöttünk. Kicsit furcsa Magyarországon az, hogy az emberek elvégzik az egyetemet, majd akik itt maradnak, csinálnak egy PhD-t, majd egy részük marad utána oktatni, és ez így megy évtizedek óta. Ez teljesen bevett, szokásos dolog itt nálunk, míg például Amerikában ez abszolút nem így van – ez ott megengedhetetlen volna. Kinn, ha valaki elvégez egy egyetemet, akkor nem azon az egyetemen doktorizik, ehelyett elmegy egy másik intézménybe. Ha utána maradna valahol posztdoktori állásban oktatni, kutatni, azt szintén egy másik egyetemen tenné. Ennek az az oka, hogy egy másik egyetemen nem ugyanolyan a légkör, mások a szokások, mások a nagy profok, különböznek az irányzatok. Jó, hogy minél több nézettel találkozol, többféleképpen láthatod ugyanazokat a témákat. Nem biztos, hogy az egyik jobb, mint a másik, sőt valószínűleg mindegyik nézőpont jó, csak valamiféleképpen más. Itthon egy kicsit furcsa, hogy egyszer csak átlépsz a katedra túloldalára, és ott ugyanazokat az embereket látod magad körül, mint korábban diákként. Persze Magyarország kis ország, nincs olyan sok jó egyetem, ezért az említett módszer nálunk nem működőképes. Szerencsére sok jó oktatóm volt, akik közül ma többen kollégáim közvetlenül vagy közvetve. Igyekszem a jót ellesni tőlük. Hallgató koromból emlékeztem arra, hogy kiket szerettem előadóként, és az oktatói munkám elején előfordult, hogy beültem egy-egy előadásukra azért, hogy immár más szemmel is végignézzem azokat.

Nagyon furcsa volt elkezdeni az oktatást.

Az ember doktoranduszként először tipikusan méréseket vezet, de amikor először volt saját tárgyam – pont ez a C++ programozás – öt évvel ezelőtt, 2004-ben, néha nagyon furcsa érzés tört rám. Már bőven a félév közepén jártunk, én ott álltam a vetítőnél, magyaráztam a kódot, és belém hasított az, hogy úristen, ezt én mondom nekik, ők meg néznek engem. A másik ilyen történet pont az egyik ilyen tanköri foglalkozáson történt most ősszel, mikor a középiskolás fizikát néztük át. Vége felé jártunk már a modern fizikának, és volt egy nagyon egyszerű kis kérdés: egy foton tömegét kellett kiszámolni néhány paraméterekből. A V2 hetedik emeletén egy sötét téli délután történt. Volt egy kis katedra is, amire fel lehetett lépni, a falon fekete tábla, a kezemben fehér kréta, és a feladat megoldásához fel kellett írnom: E=m*c2. Miközben ezt karcoltam a táblára, az ugrott be, hogy nem gondoltam volna, hogy idáig eljutok valaha. (nevet)

––A szakterületedről vársz mostanában valamilyen nagy előrelépést?

––Nehéz kérdés. Ha visszanézel húsz-harminc évet, akkor természetesen óriásinak tűnik a változás, de folyamatosan benne élve nem tűnik olyan hirtelennek a fejlődés. Az infokommunikációban megfigyelhető, hogy egyre nagyobb az átviteli közegek sávszélessége, és ez még egy jó darabig így is lesz. Például egy optikai kábelen ma már terabiteket tudunk átvinni másodpercenként, ami elég lesz még egy jó ideig. A mobiltelefonokon is várható néhány tíz megabit másodpercenként a közeli jövőben. Ugyanakkor ezeket a platformokat később meg is kell tölteni tartalommal, ez azonban már nem elsősorban a mérnökök asztala. Gondoljunk csak bele: hiába van ragyogó HD minőségű televíziónk, ha rajta csak Győzikét lehet nézni. Egy másik példával élve: szívesebben megnézném az Aranycsapat egyik meccsét egy korabeli fekete-fehér tévén, mint a mostani válogatottét egy modern plazmatévén.

––A családodról mesélsz nekünk?

––A feleségemet már egyetem előtt megismertem. Matematika tagozatos gimnáziumba jártam, amely legalább olyan rossz ivararánnyal rendelkezett, mint a villanykar.

Amikor a szalagavató táncunkat terveztük, meg kellett oldani, hogy a rengeteg fiúnak honnan szerzünk lánypárt. Felkerestünk fiatalabb lányokat az iskolában és én őt kértem fel. Végül együtt is táncoltunk – rock and rollt és keringőt. A történet öt évvel később folytatódott, amikor újra találkoztunk, majd összejöttünk, és végül tavaly tavasszal összeházasodtunk.

Idén január 29-én született a kislányom, Németh Eszter Anna a becsületes neve.

Amikor még csak vártuk a babát, azt gondoltam, hogy ha megszületik, biztos túlzóan azt fogom majd gondolni róla, hogy ő a világ legszebb babája. Be kell lássam, tévedtem. Ő tényleg a világ legszebb babája! (nevet) Most még csak hathetes, és meglepő módon megközelíthető mérnöki módszerekkel. Ha sír, az nem azért van, mert rossz napja van, vagy mert éppen hisztis a hangulata. Ő fázik, vagy melege van, éhes, vagy bepisilt, netalán bekakilt, esetleg fáj valamije. Ezek a változók, csak végig kell nézni őket, így könnyű debugolni (nevet). Volt egy eset, hogy másfél napig sírt, és nem tudtuk meghatározni az okát.

Minden szokásos dolgot végigpróbálgattunk, de semmi nem segített. Ekkor eljutottunk oda, hogy megnézzük, mi változott a másfél nappal korábbi állapothoz képest.

Kiderült, hogy három dolog változhatott: kapott egy újfajta gyógyszert, az anyuka bizonyára mást evett, és egy másik típusú pelenkát kapott. Ez utóbbit leszedtük róla, visszaadtuk a régi fajtát és a sírás elmúlt…

Egyébként megfigyelhető egyfajta késleltetés is: ha már megszűnik a probléma, csak

egy bizonyos idő után hagyják abba a sírást.

Egyik kollégám és a párja mérték, hogy a baba mennyit evett és mennyit aludt. Felfigyeltek egy lineáris összefüggésre az elfogyasztott étel mennyisége és az azt követő alvás időtartama között, így mindig tudták nagyjából, hogy adott tejadag után mennyi idejük van szusszanni, míg alszik a baba.

––Milyen szakmán kívüli tevékenységekkel töltöd szívesen az időd?

––Most leginkább a babával foglalkozunk, de nagyon szeretek vitorlázni is. Egyetemi éveim alatt egyik évfolyamtársam fertőzött meg ezzel, aki a MAFC vitorlás szakosztályának tagja volt. Mindenkinek tudom ajánlani a sportot, az egyetemnek vannak hajói, és ezen a szervezeten keresztül használni is lehet őket igen kedvezményes áron. Később én is megszereztem a hajós jogsit, és nyaranta eljártunk kettesben feleségemmel vagy nagyobb csoportban barátokkal egyegy hétre a Balatonra. Ez így ment öt évig, majd tavaly már azt gondoltam, hogy ez már kevés. Feladtam egy hirdetést, hogy jelentkeznék legénységnek vitorlásversenyeken induló hajóra, hogy továbbfejlődhessek. El is szegődtem egyre, és szerencsére elég sokat voltunk vízen, ráadásul egész jó eredményeket értünk el. Régi vágyam teljesült, amikor végre végigvitorlázhattam a Kékszalagot, Európa legrégebbi és leghos�szabb tókerülő versenyét. Rettentő fárasztó volt, de ugyanakkor csodálatos élmény is.

A mozgás és a természet szeretete másképp is megjelenik nálam: imádok a hegyekben túrázni. Életem első teljesítménytúrájára pont pár volt hallgatóm rángatott el néhány éve. 30 km-t gyalogoltunk 1000 m szintkülönbséggel, ráadásul hóban, ami nagyon megnehezíti a terepet. Kezdetnek ez igen húzós volt. Egy ilyen után valaki vagy megutálja egy életre, vagy pedig nagyon megszereti a gyalogtúrát. Én megszerettem.

––Van valamilyen hóbortod, szenvedélyed a fent említetteken túl?

––Megpróbálok nem gyűjteni régi telekommunikációs eszközöket, de valahogy mindig nálam ragadnak (nevet). Vannak régi telefonkészülékeim, az egyik büszkeségem egy akusztikus modem, melybe a telefonkagylót bele kell helyezni, és fütyüléssel kommunikál. Ott áll egy régi telexgép a szobámban, piszok nehéz, van vagy 30 kiló. Szeretnék bele életet lehelni, de nem nagyon jut rá időm. Különben általában véve is kütyümániás vagyok, mint a legtöbb műegyetemista. A jelenlegi nagy kedvenc a GPS-vevő. Fut is egy választható tárgyunk ebben a témában, melybe tavasztól én is beszállok. Jó sokat kell majd készülnöm rá, de azt hiszem, kedvelni fogom.

Bodó Zsófia, Géczy Attila, Szabó Ádám

7

CsakBeszámolóegyféle fi z i k a van! a VI. Budapesti Szkeptikus Konferenciáról Immáron hatodik alkalommal gyűltek össze a szkeptikusok Budapesten, hogy körintegrálmentes, közérthető formában vegyék föl a harcot a manapság – többek közt a bulvármédiának köszönhetően – igen hangos áltudományos propagandával. Mint Orosz László, a BME Fizika Intézetének docense – egyben a konferencia egyik szervezője – elmondta, az sarkallta hat évvel ezelőtt az első konferencia megszervezésére, hogy rengeteg hallgató fordult hozzá a fizika-előadások szüneteiben örökmozgókkal, vízhajtású motorokkal és antigravitációs készülékekkel kapcsolatos kérdésekkel. A konferencia dedikált célja, hogy ezekre tudományos igényességgel alátámasztott választ adjon a Budapesti Műszaki Egyetem hallgatóinak, éppen ezért hozzájuk közel, az F29-es előadóban kapott helyet a rendezvény, február végén, még jócskán a ZH-időszak előtt. A magyarországi tudományos körök szimpátiáját mi sem fejezi jobban ki a rendezvény iránt, mint hogy az idei konferencia fővédnökségét is hagyomány szerint a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Pálinkás József vállalta.

A látogatóközönséget nézve vegyesen voltak fiatalok és az idősebb korosztály képviselői. Ezúttal a szokásos tolongás elmaradt, még dél környékén is akadt hely az előadóban, a karzat pedig félig sem volt tele. Igaz, ebben szerepet játszhatott az idén debütált élő internetes közvetítés is, fejezte ki Orosz László a szervezők reményeit.

A programot olvasva rögtön feltűnik, hogy sok a biológiai/orvosi előadás, ami elsőre kicsit furcsa lehet egy olyan konferencián, amit a BME Fizika Intézet szervez. Mégis tökéletesen illeszkedik ez a rendezvény céljai közé, mivel életünk során elkerülhetetlenül találkozunk orvosokkal, a betegségektől mindannyian tartunk, ezért ebben a tudományágban különösen gyakran bukkannak fel csodatevők áltudományos alapokon nyugvó gyógymódszereikkel. Nem utolsósorban pedig rengeteg a fizika az orvoslásban, ott van minden sejtünk minden atomjában, ugyanaz a tudomány, amit féléveken keresztül látunk a nagyelőadók tábláin, ugyanis „Csak egyféle fizika van!”.

Az előadások „fősodra” mellett szó volt még a vízbefecskendezéssel növelt teljesítményű motorokról, a tudományos újságírás visszásságairól és nehézségeiről, a szabadalmakkal kapcsolatos közkézen forgó tévedésekről, az áltudományok gyöngyéről, az asztrológiáról, és végül a konferencia hivatalos részének zárásaként a szervezők egy igen látványos meglepetéssel kedveskedtek az estig kitartóknak.

Fényterápia, diagnosztika, biorezonancia, placebo A konferencia délelőtti részére – amelyet elkeresztelhetnénk „orvosi blokknak” is akár – inkább a fajsúlyosabb, tudományos témák voltak jellemzőek. Az első előadást Szabó Gábor, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat egykori elnöke tartotta, „Fényterápia fizikus szemmel” címmel.

Megtudhattuk, hogy fénnyel valóban lehet gyógyítani, de nem mindegy, hogy mit és milyen fénnyel. A pikkelysömör például tünetmentesíthető 810 nm UVB-sugárzással, de a szénanátha is enyhíthető a XeCl-lézer fényével. „Univerzális” fényterápia azonban nem létezik, meg kell mondani, hogy mit gyógyítunk és milyen fénnyel, egyébként a kezelés egy zseblámpás megvilágítással egyenértékű.

Szabó Gábor után Palkó András, a Szegedi Tudományegyetem radiológusának előadása következett az áldiagnosztikai eljárásokról. Ezek az orvosilag egyáltalán nem, vagy egyelőre csak kevéssé

kontárok kontra szkeptikusok

Van, amikor valaki úgy érzi egy sci-fi-nézéssel töltött este után, hogy ő is lehet űrhajós/zseni/őrült feltaláló. Magára ölti pizsamáját, bebújik az ágyba, és közben azon ábrándozik, hogy mit találhatna ki, amitől híres és nem utolsó sorban nagyon gazdag lehet. Aztán másnap felkel, és kitalál valami egészen őrült dolgot, ami akár működhetne is, ha működne. A dolog lényege persze nem a találmány, ami igazából nincs is, hanem a marketing. A pénz. Halálos betegségek gyógyszerei, hosszú élet, végtelen energia, üres remény. És a reményt mindenkinek el lehet adni, évszaktól, válságtól

8

alátámasztott módszerek alkalmatlanok betegségek megbízható diagnosztizálására, könnyen előfordulhat, hogy egy álvizsgálat megnyugtatja a pácienst, ezért utána megeshet, hogy későn fedeznek föl egy másik, komolyabb rendellenességet. Megtudhattuk, hogy az orvoslásban egy új eljárást az úgynevezett kettős vak kísérlettel kell igazolni a bevezetés előtt. Ennek lényege, hogy egy nagyjából homogén csoport körülbelül felén ki kell próbálni az eljárást, míg a csoport másik fele – a placebo hatást kiküszöbölendő – az addig megszokott kezelést kapja, és sem az orvos, sem a beteg nem tudja, hogy ki melyik csoportba tartozik. Ha a teszt során az új eljárás radikálisan jobb eredményt mutat a réginél, akkor etikai okokból a csoport második felét is az új módszerrel kezelik tovább. Palkó András felhívta rá a figyelmet, hogy az Egészségügyi Tudományos Tanács engedélye pusztán azt jelenti, hogy „nem ráz” a termék.

Azt már nem garantálja, hogy hatásos a berendelés vagy a kezelés.

A következő prezentációt Hraskó Gábor, a Szkeptikus Társaság elnöke tartotta a biorezonancia jelenségéről. Ez a fogalom bár nagyon népszerű, mégsem lehet tudni, hogy mit is jelent pontosan. Számos készülék kapható, ami ezen az elven működik, de sokszor még az sem tisztázott, hogy diagnosztikai, vagy gyógyító eljárásról van-e szó. A fő probléma, hogy bizonyos alternatív elemzések olyan betegségeket jelölnek meg, amelyeket az elismert diagnosztikai eszközökkel nem lehet kimutatni,

függetlenül. A szkeptikusok pedig arra valók, hogy elválasszák a búzát az ocsútól, hogy rámutassanak az üres hülyeségekre, amiket üzletemberek firkálnak a tudomány sorai közé.

A szkeptikusokat nem úgy kell elképzelni, mint megszállottakat, akik bárki torkának nekiugranak, ha azok valami újdonságot szeretnének hozni a tudományok világába. Nem. A szkeptikusokat úgy kell elképzelni, mint megszállottakat, akik bárki torkának nekiugranak, ha azok valami újdonságot akarnak hozni a tudományok világába, és egyáltalán nem tudják bizonyítani, alátámasztani az adott új tézist, felfedezést.

Krisztián

XXXVI./6. és csodák csodájára, ezekből bizonyos alternatív gyógymódokkal azonnal ki is kúrálják a kedves pácienst, még mielőtt a probléma általános eszközökkel igazolható lenne. Végül felhívta a figyelmet arra, hogy bizonyos „kevéssé elismert” gyógymódok magukat népszerűsítő honlapjain is találhatunk apró betűs részeket, ahol elolvashatjuk például, hogy a termék „nem alkalmas orvosi diagnosztizálásra”, illetve „nem helyettesít orvosi kezelést”. Olyat is mutatott Hraskó úr, hogy egy honlapon a bíróság által kötelezően kitetetett szöveg található, amely felhívja a figyelmet a honlap megtévesztésre alkalmas tartalmára.

A nap folyamán már többször szóba került placebo hatást részletesen kiveséző előadásával Bárdos György következett. Elmondta, hogy az embereknek van szín- és formapreferenciája a gyógyszerek terén is, a fehér, hosszúkás gyógyszereket szeretjük általában. A placebo hatás képes az ellenkezőjére átfordulni, ezt nocebónak hívjuk. A nocebo hatása ugyanaz, mint a placebóé, csak ez negatív eredményt okoz (pl. ha a betegtájékoztatón az olvasható, hogy fejfájást okozhat, akkor tuti, hogy annak tudjuk be az aznapi fejfájást, akkor is, ha semmi köze hozzá).

A délelőtti előadások ezzel véget is értek, ezután a fórumnak nevezett rész következett, ahol a nézők kérdezhettek az előadóktól, hozzászólhattak az elhangzottakhoz. A fórumot Bodrogi Andrea pszichológus, felkért hozzászóló nyitotta, aki az emberek álgyógymódok iránti vonzalmának lelki hátterét boncolgatta.

Tiltott Találmányok Tárlata Bizonyos összeesküvés-elméletek szerint a fizikát forradalmasító találmányokat, a természettudományok jelenlegi kereteit feszegető gondolatokat a tudomány hivatalos képviselői (karöltve az olajcégekkel és más haramiákkal) eltitkolják a nagyközönség elől, cinikusan azt állítják, hogy ezek a találmányok a természeti törvények miatt nem működhetnek.

A konferencia szervezői ezeknek az „elnyomott” feltalálóknak szerettek volna lehetőséget adni, hogy a fiókban lapuló találmányaikat elővegyék és a konferencia közönségének bemutassák.

Két ajánlat érkezett a felhívásra. Egyik a szkeptikusok előtt jól ismert Egely György ajánlata volt, amelyet a konferencia szervezői visszautasítottak, az ajánlat átlátszósága és szakmaiatlansága miatt. (Erről bővebben a konferencia weblapján (http://szkeptikus.bme.hu) tájékozódhat az Olvasó.)

A másik ajánló – ennél jóval tisztességesebb módon – egy bemutató kísérletet küldött a konferenciára, melyet a fizika jelenlegi törvényivel nem sikerült megmagyaráznia. A jelenség lényege, amit Borbás Miklós, a szerkezet megalkotója

érdeklődés hiányában A Szkeptikus Konferencia kapcsán Härtlein Károly és Dr. Keszthelyi Tamás segítségével igyekeztünk utánajárni a romló fizikaeredményeknek.

megfigyelt, hogy ha egy hegyes, szigeteletlen és egy tompa szigetelt elektróda közti elektromos térerősség nagyobb, mint 200 kV/m, akkor egy erő lép föl, amely mindkét elektródára hat. A jelenség demonstrálására készített forgón – mely képünkön látható – a hegyes, szigeteletlen vezető a rúd tetején kapott helyet, amelyen a keresztbe fektetett szigetelt vezető forgásnak indult, a rúdra megfelelő feszültséget kapcsolva. Orosz László a kísérlet bemutatása után riporterünk kérdésre elmondta, hogy a jelenséget először négy évvel ezelőtt látta, és azóta már folytatott méréseket munkatársaival az eszközön.

Jelenleg 90%-os biztonsággal állíthatja, hogy a kísérlet működése az elektrodinamika törvényein belül megmagyarázható, azonban egyelőre nem fedte fel a jelenség magyarázatát. Ezt később – esetleg a következő konferencián – kívánja megtenni, egy látványos bemutató keretében, amelynek összeállítása jelenleg is folyik.

A délutáni blokk Az ebédszünetet követően – az emésztéshez megfelelő – könnyedebb témák kerültek terítékre. Elsőként Emőd István, a BME Gépjárművek Tanszékének docense az autók energiahatékonyságának növeléséről, az ebben rejlő tartalékokról beszélt, érintve a vízautók és a mágneses adalékok témakörét. Emőd István után Stöckert Gábor, az index.hu Tudomány rovatának újságírója következett, aki a tudomány médiában történő kommunikációjáról tartott előadást. Megtudhattuk tőle, hogy a látszattal ellentétben ez egy igen nehéz műfaj, alkalmanként komoly fejtörést okoz eldönteni egy-egy találmányról, hogy amögött valódi felfedezés rejtőzik, vagy csupán humbug. Emellett ráadásul eladható terméket is kell készíteni, igazodni kell az olvasók igényeihez.

Stöckert Gábor után a szabadalmakkal kapcsolatos tévhiteket igyekezett eloszlatni

––Rögtön vágjunk a közepébe, miért romlanak a hallgatók fizika eredményei?

––HK: Ez szerintem nagyban összefügg az óraszámok csökkenésével mind a középiskolában, mind a felsőoktatásban.

Amikor az első diplomámat szereztem – egy főiskolán, nem egy magas színvonalú egyetemen –, akkor heti két gyakorlati óra volt. Részben azért ez múlik a szabályozáson is, mert minden kar küzd az órákért, hogy megéljen. Ennek következtében például a gépészkaron 4-5 évig nem volt olyan tantárgy, hogy fizika.

––KT: Nagy baj az is, hogy szinte senki nem akar a kétszintű rendszerben fizikatanárnak menni, egyre romlik a tanárok színvonala is, ami hamar visszaüt.

––Úgy tűnik mintha csökkenne a középiskolások természettudományok iránti érdeklődése. Önök is így érzékelik ezt?

––KT: Ez összefügg azzal, hogy kevesebb a tanár, ami azt is okozza egy idő után, hogy rosszabbak is. Emellett még folyamatosan csökkentik a természettudományos tárgyak óraszámát a középiskolában az egyéb órák javára. Sokszor találkozom azzal, hogy úgy jönnek ide a hallgatók, hogy az alapvető fogalmakat sem értik, sokan keverik például a hő és a hőmérséklet fogalmát.

––Mi a véleményük a villanykaron bevezetett tankörrendszerről?

––HK: Ez nem új dolog alapvetően, fölmelegítették a hideg vizet.

––KT: Ha gyenge a hallgatók teljesítménye, akkor két dolgot tehet az egyetem, vagy megpróbálhat segíteni nekik, vagy csökkentheti a követelményszintet.

Utóbbit nem szabad választani, mert ha ezt tennénk, akkor azzal a diplománk értékét degradálnánk. Milyen villamosmérnökök és informatikusok hagynák így el az egyetemet öt év múlva?

––HK: Amióta itt dolgozom az egyetemen, mindig azzal találkozom, hogy a hallgatói képviselet azon munkálkodik, hogy minél „olcsóbban” megszerezhető legyen a diploma. Ti vagytok az elsők, villanykaros hallgatók, akik fölvetitek, hogy a színvonallal baj van, és ez nekem nagyon tetszik.

Szilágyi Attila

9

Gács János, a Magyar Szabadalmi Hivatal osztályvezetője. Kiderült, hogy világszabadalom nem létezik, és az, hogy bejegyzett a szabadalom, még nem jelent semmit, ehelyett inkább azt lenne helyes mondani, hogy lajstromozták. A konferencia utolsó előadásán Balthazár Zsolt fizikatanár az asztrológiáról beszélt.

Megtudhattuk tőle, hogy a csillagjóslást az ókorban tudományos igénnyel végezték, nem a ma megszokott formájában volt ismert.

bevallása szerint egyik kedvenc területe. A konferencia közönségét is egy ilyen interaktív show-val szórakoztatta.

„Csak egyféle fizika van!”

Szkeptikus mentalista Záróaktusaként Mr. Jupiter (vagy polgári nevén Molnár Gergely) műsorát láthatták a konferencia látogatói. Jupiter a nagyközönség számára a kétes hírű Uri Geller nevével fémjelzett Kiválasztott című műsorból lehet ismerős. Saját bevallása szerint ő nem mentalista, csak bűvész, mert olyan, hogy mentalista, nem is létezik, ő maga is szkeptikus a paranormális vagy természetfölötti képességekkel rendelkezőkkel szemben.

A közönség érdeklődésére elmondta, hogy személyesen jó kapcsolatban áll Uri Gellerel, bár teljesen nyilvánvaló számára, hogy Uri nem rendelkezik természetfölötti képességekkel, csupán ezt állítja magáról.

A művész közel 1200 bűvészkönyvvel rendelkezik, amiből 60-70 csak a mentálbűvészettel foglalkozik, ami saját

Általában a közönség egy tagja által kiválasztott kártyát „talált ki”, vagy „megjósolta”, hogy milyen színt választott az illető. Egyik saját fejlesztésű trükkjét is bemutatta. Ebben a nézőknek adott négy különböző színű rudat, és hozzá egy-egy kémcsőszerű, teljesen átláthatatlan burkot. Ezután hátat fordítva a nézőknek, arra kérte ideiglenes segítőit, hogy keverjék össze a rudakat, dugják be őket a kémcsövekbe, és zárják le, majd ismét keverjék össze őket. Ezután egyesével különböző színű kendőt kötött a rudakra, majd segítőit megkérte, hogy nyissák ki.

A trükk sikerült, egyező színű volt minden rúd a rá kötött kendővel. Jupiter ennyivel magyarázta a mutatványt: „Meg

szkepti k us mentali s ta

„Szkeptikus vagyok! – jelentette ki néhány éve a Kiválasztott egyik résztvevője, Molnár Gergely. A Mr. Jupiter néven ismert előadóművész megkérdőjelezte Uri Geller munkásságát, sőt, csalónak nevezte a világhírű „mentalistát”, most mégis a műsorunk szereplője” – konferálta föl Härtlein Károly az előadóművészt, egy újságcikkből vett idézettel. A műsorszám után a nézők kérdezhettek Jupitertől, aki készségesen válaszolt is a kérdésekre.

––Jó néhány éve volt egy műsor a tv-ben, ahol egy bűvész minden adásban felfedte egy trükknek a titkát. Milyen visszhangokat keltett ez a bűvésztársadalomban?

––Ez egy üzleti fogás volt, egy stáb kitalálta, hogy most nem trükkök kellenek, hanem el kell árulni a titkot. Komoly viták voltak erről a magyar bűvészklubban is, de én azt mondom, hogy használt a bűvészetnek a műsor, mert ráirányította a figyelmet.

Az egyik adásban a karika-összeakasztós trükk lényegét mutatták be. Másnap nekem egy fellépésem volt 300 néző előtt, és pont ez lett volna az egyik főattrakciója a műsoromnak. Kis gondolkodás után végül úgy döntöttem, hogy bemutatom ezt a trükköt is. Azzal kezdtem, hogy „ugye emlékeznek rá, hogy lehet karikát összeakasztani?”. Ugyanúgy bemutattam a karikajátékot, mint eddig máskor – ugyanazzal a trükkel, mint ahogy a műsorban volt előző este –, és olyan sikert aratott, mint azelőtt soha. Azóta is az egyik kedvencem.

––A mentalista jelentése nem az, hogy „természetfeletti képességekkel rendelkezik”, hanem az, hogy „ezt a látszatot kelti”.

Miért ragaszkodott mégis a csatorna ahhoz, hogy a Kiválasztott résztvevőit parafenoménoknak állítsák be?

––A csatorna olyat szeretett volna mutatni, ami nem mindennapi. Egy egyszerű bűvészműsor miatt kevesen ültek volna le a

10

kell mondanom, hogy ezt megint a segítségnek köszönhetem, mert ha nem tettétek volna bele, akkor nem lett volna benne.”

A bűvész teljes műsora letölthető a konferencia honlapjáról, mindenképpen érdemes megnézni.

Ha szeretnénk összefoglalni a konferencia üzenetét, azt mondhatnánk, hogy ugyanazon törvények szerint működnek a fizikaórán bemutatott egyszerű kísérletek is, mint az emberi szervezet vagy más nagyon bonyolult rendszerek. Nem szabad elhinni, hogy ez nem így van, mert ha így teszünk, akaratlanul is a kuruzslók csapdájába eshetünk.

A konferencia összes előadásának felvétele letölthető a http://www.szkeptikus.bme.hu címről. Aki kedvet kapott a témához, bátran látogasson el a 2010-es konferenciára, vagy nézze az élő internetes adást. Addig pedig ajánlom a Szkeptikus Társaság blogját a http://szkeptikus.blog.hu címen.

Szilágyi Attila, Nagy Zsolt Köszönjük Härtlein Károlynak és a BSS-nek a cikk elkészítéséhez nyújtott segítségét.

Fotó: Nagy Szabolcs (KTK fotó kör), Szilágyi Attila (Impulzus)

képernyők elé. A műsor licence Uri Gelleré, ő hozta magával ezt a koncepciót. Én nem azt mondom, hogy ne legyen ilyen show a tévében, de azzal nem tudok egyetérteni, hogy az úgynevezett parafenoménok azt mondják magukról, hogy természetfeletti jelenségeket képesek előidézni.

Ez a szórakoztató műsor, amit a konferencián előadtam, egy „mentalista” műsor volt, nem hagyományos bűvészet, a nézők számára szinte megmagyarázhatatlan dolgokat csináltam, mégis mindenre van racionális válasz. Ehhez nagy gyakorlat szükséges, érteni kell kicsit a pszichológiához és a közönség irányításához.

––Előfordulhat-e azoknál a trükköknél, melyeknél a közönséget is be kell vonni, hogy nem sikerülnek?

––Természetesen, de ettől még megy tovább az előadás. A Kiválasztottban mind a két adásban, amelyben szerepeltem, óriásit hibáztam – ha szakmai zsűri lett volna ott, ők azonnal kiszúrják, de én úgy csináltam tovább, mintha ennek így kellett volna lenni.

Az átlagnéző semmit sem vett észre. A profi előadók ezen túl tudnak lépni.

––Vannak-e névhez tapadó és saját trükkök, mennyire tiltja az erkölcs mások trükkjeinek az előadását, esetleg van-e a szabadalmakhoz hasonló védelem?

––A rudas trükköt nagyjából két éve találtam ki, de már az egész világon csinálják – Amerikában és Japánban is.

A nagyok, mint mondjuk David Copperfield, sem tudják megvédeni a trükkjeiket. Néhány év múlva úgy is lekoppintják a mutatványokat, és az utánzók azt mondják majd, hogy másképp csinálták – így nem is kötelesek elárulni a titkot. Azért persze, ha valaki olyan trükköt ad elő, ami nagyon köthető valakihez, azt a bűvésztársadalom kicsit mellőzi, tehát az összetartás nálunk sem hiányzik.

Szilágyi Attila

Vi llanyfények a Bamakón

XXXVI./6.

A Budapest–Bamako őrület igencsak felpörgött az utóbbi időben – egyre többen jelentkeznek, egyre összetettebb az előzetes szervezés, és az esemény médiavisszhangja is egyre nagyobb. A verseny néhány, a villanykaron tevékenykedő embert is megmozgatott.

Első interjúalanyunkat, Kálmán Viktort, az Irányítástechnika és Informatika Tanszék tanársegédjét, a Desert Donkey csapat tagját a versenyre való felkészüléséről és az ott szerzett élményeiről kérdeztük.

––Honnan jött az ötlet, hogy elinduljanak a Budapest—Bamakón?

––Olvastam róla korábban, megfogott a dolog romantikája. Szahara, Rejtő, Ágyúgolyó futam stb. Csak magunkra utalva eljutni egy nagyon messzi ismeretlen helyre – valami szokatlan járművel – egy másik kultúrába, talán ezek fogtak meg mindannyiunkat.

Azután egy sörözés során jött a felismerés, hogy ez akár meg is valósítható, legalábbis az adott pillanatban jó ötletnek tűnt. A társaság végül a kezdeti lelkesedés után három főben véglegesedett.

––A blogjukon elég sok érdekes információ van mind az előkészületekről, mind magáról a túráról. Mesélne a felkészülésről, ez mennyi időt emésztett fel, egyáltalán hogy esett a választás a járművükre, a Daihatsura?

––Az autónál fő szempont volt, hogy jó terepjáró legyen, lehetőleg dízel, kőbaltával javítható, viszonylag könnyű és megfizethető. A Daihatsu Rocky ezek közül mindnek megfelelt, a motorja elnyűhetetlen, viszont sajnos a laprugói törnek, úgyhogy emiatt sok afrikai szerelővel sikerült megismerkedni. Azért akartunk mindenféleképpen terepjárót, mert ugyan sokan végigmentek már a futamon Trabanttal, Velorexszel, Kispolszkival, de 8000 km betonút nem azt az élményt nyújtja, mint amit az igazi sivatagi vagy szavannás szakaszok. Nekivágtunk tehát egy, a vadon körülményeihez kitalált masinával. Később a tények igazoltak minket, a legszebb részeken alig bírtunk átvergődni, olyan nehéz volt a terep, mégis ezekért érte meg igazán az út.

Az autót

2008 tavaszán vettük, hogy legyen időnk összeszokni és kitapasztaljuk a nyűgjeit.

Egy több mint húszéves gép, a kasztniján tenyérnyi lyukakkal, de mínusz hétben is pöccre indult, és pont a verseny végéig volt rajta műszaki. Felkészülés gyanánt elindultunk a szervezők által meghirdetett előfutam-sorozaton, ahol versenykörülmények között tehettük próbára az autót, a csapatot, a navigációt és „terepezési” képességeinket, ezenkívül magánakciókban is kínoztuk a járgányt. Az őszt és a tél elejét az autó alatt fekve töltöttük, féket és kardántengelyt szerelve; nagyon fáztunk, és afrikai melegre vágytunk. Beszereztünk szerszámokat és pótalkatrészeket, térképeket és petit cadeau-t („kis ajándék”), ami az afrikai hatóságokkal való tárgyaláshoz vagy útbaigazítás kérésekor elengedhetetlen.

––A dolog financiális oldaláról tudna mesélni? Mégis mennyi tőke szükséges ahhoz, hogy valaki ezen a futamon el tudjon indulni?

––Sajnos most közel duplájára emelték a nevezési díjat, és borsos árú kötelező felszereléseket vezettek be. Amire költeni kell, az ilyenkor természetesen a jármű és felkészítése, pótalkatrészek, szerszámok, be kell szerezni navigációs eszközöket – pl. jó GPS nélkül esélytelen végigmenni a versenyen. Az utazáshoz oltások és vízumok beszerzése ajánlatos, kellenek még gyógyszerek, kempingfelszerelés, tartalék ennivaló. Útközben kell üzemanyag, útdíjak, kompjegy, kenőpénz vagy ajándék, szerelődíj (opcionális), szállás, élelem, zsebpénz stb. Valahogy haza kell jönni, autóval, repülővel, stoppal. Mi az autót eladtuk és hazarepültünk – ha

az ember türelmes és/vagy jól alkuszik, egész jó árat kaphat. Nagyobb tőkebefektetés és jó szerencse esetén értékes autóval akár nullára is ki lehet jönni, de erre persze nincs semmilyen garancia. Gondolni kell ilyenkor arra is, hogy amit az autó könnyedén elhozott, a repülő nem fogja visszavinni. A költségeket szponzorok segítségével is lehet mérsékelni, ezt mindenki vérmérséklete és ismeretségi köre szerint tudja megoldani.

Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetemet fejezzem ki csapatunk nevében a BME Villamosmérnöki és Informatikai Karának, illetve az Elektronikus Jármű és Járműirányítási Tudásközpontnak a felkészülésünkben nyújtott hathatós segítségükért!

––Fizikailag hogy bírták a kiképzést, men�nyire viselte meg a szervezetüket a verseny?

––Nehéz volt elviselni a rendszeres alvás, evés és tisztálkodás hiányát, de egy szinten túl vicces hullafáradtan a kiszáradt poros folyómederben elakadt autót tolni a vaksötét afrikai éjszakában, tudva azt, hogy lehet, hogy mindjárt vissza kell jönni ugyanerre, mert nincs tovább út. Napi szinten 8-20 órákat vezettünk, egymást váltva – az európai 48 órázást leszámítva – néha hajnali háromkor érkeztünk a táborba, és ötkor már felkeltünk, mert akkor osztották a feladatlapot az aznapi etapra, és még defektet is kellett javítani. Szerencsére kisebb kivételektől eltekintve az összes, Afrikával azonosított betegség elkerült minket, se ételtől, se mástól nem lett bajunk. Zavaró volt az is, hogy legjobb szándékunk ellenére minden mindennel keveredett a raktérben, így néha elég érdekes dolgokat ettünk – szerencsére a por nem olyan rossz ízű.

11

––Mennyire volt „igazi” a verseny a résztvevők közt, tehát mennyire vették komolyan a szakaszokat, voltak-e esetleg késhegyre menő csaták?

––Változó hozzáállással jöttek az emberek.

Volt, aki az első helyért jött, nagyon komoly felkészüléssel és szponzori háttérrel, volt, aki menet közben érzett rá az ízére, és volt, akinek nem jutott nevezés a túra kategóriában, és nem is törődött a versenyfeladatokkal. Hozzá kell tenni, hogy maga a rendezvény is változó korban van, egyesek a profizmus felé hajlanak, egyesek a laza kis költségvetésű buli versenyt tartanák meg a szervező gárdában. Például idén először vált ketté a túra- és a versenyútvonal – emiatt érezhető, hogy még nem nőtt föl a szervezés egy profi verseny megrendezésének és lebonyolításának a feladatához. Sok sebből vérzett a dolog, aki komolyan vette, az nem mindig volt elégedett... Mi is hamar letettünk a komolykodásról.

Voltak, akik titkolóztak a feladatoknál, voltak, akik segítettek másoknak megtalálni őket, és sajnos voltak olyan aljas csapatok is, akik megrongálták, elmozdították vagy eltávolították a jelzéseket, ezzel teljesen elrontva a többiek játékát, hiszen nem tudhatták, merre érdemes egyáltalán keresgélni. Pontszámok alapján igen

éles volt a verseny. Egy-egy feladat helyes megoldásán helyezések múltak a végső értékelésnél. Nem volt ritka a maximális napi pontszá­mok megszerzése, ami a korábbi években nem volt jellemző.

(A feladatok általában GPS-koordinátával vagy rövid szöveges jellemzéssel voltak megadva, és leggyakrabban valamilyen tereptárgyra felfestett betűt vagy számot kellett keresni, amelyek későbbi feladatok megoldásaiban szerepet kaphattak.)

tunk másokat, mindig akadt segítő kéz, szerszám, miegymás. Közös programok ezzel szemben szinte egyáltalán nem voltak, leszámítva az esti vegyüléseket és az esetleges együtt autózást. Talán az itthon maradottak jobban ismerhetik a résztvevőket a beszámolóik alapján, mint mi, akik velük együtt ott voltunk.

Ismert emberekkel mérsékelten találkoztunk, talán láttuk Fábry Sándort az egyik városban. Az hiszem, most nem jöttek a szépségkirálynők se.

––Újra nekivágna a kalandnak?

––Szívesen nekivágnék megint egy hasonló kalandnak, mert hatalmas élményt jelentett és nagyon tanulságos volt, de nem a Budapest—Bamakón indulnék. Úgy érzem, mindent megtapasztaltunk, amit ez a rendezvény nyújt, és nem teljesen szimpatikus, ahogy az ára jobban nő, mint a szervezés színvonala.

––Maga a közösség hogyan formálódott? Értem ezalatt akár a bajtársiasságot, azt, hogy segítettek-e egymásnak, voltak-e nagyobb közös programok, esetleg ismert emberrel találkoztak?

–– Bajtársiasságban nem volt hiány, minket is húztak ki árokból, mi is vontat-

Ákos A csapatról és afrikai kalandjaikról bővebben a Desert Donkey blogján, a www.desertdonkey.blog.hu oldalon olvashattok.

Mobi l net sokszí n űen

Február 26-án kora délután kisebb tömeg gyűlt össze a Magyar Képzőművészeti Egyetem Andrássy úton található épületének aulájában. Ekkor volt ugyanis a MobilNet II. pályázat eredményhirdetése.

Az egyik legnagyobb mobilszolgáltató a második alkalommal hirdette meg infokommunikációs pályázatát, melynek célja olyan konkrét, megvalósítható ötletek és megoldások inspirálása volt, melyek a mobil szélessáv – legyen szó mobiltelefonról vagy akár mobilinternetről – kreatív alkalmazását célozzák meg, elősegítik a közösségépítést, újszerűek, valamint természetesen egyediek és érdekesek. A beadott ötletek weboldalak, köztéri installációk, számítógépekre, mobilkészülékekre készített alkalmazások formájában testesültek meg. A pályázat egyik kiemelt célja volt, hogy a multidiszciplináris közös munkát szorgalmazza a versenyen részt vevő egyetemek hallgatói között, így a pályázaton az egyéni hallgatók mellett két vagy három fős, vegyes csoportok is indulhattak. A pályázókkal beszélgetve kiderült, hogy sokaknak ez volt inkább az izgalmas új gondolat, amiért elindultak a pályázaton.

A pályázat elbírálói között a fenti célnak megfelelően mindegyik egyetem képviseltette magát, a zsűri BME-s tagja Dr. Arató Péter volt. Külön értékelték az MKE-s és a BME-s pályázatokat, a csoportos kategóriában legtöbbször vegyes csapatok indultak. Az átadáson a Műegyetemet ezúttal Dr. Charaf Hassan, az Automatizálási és

12

Alkalmazott Informatikai Tanszék docense képviselte, aki az eredményhirdetés után elmondta nekünk, hogy a pályázat igazi különlegességét számára is az jelentette, hogy a verseny résztvevői három egyetem hallgatói körül kerültek ki, nevezetesen a Budapesti Corvinus Egyetemről, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemről, illetve a Magyar Képzőművészeti Egyetemről. Ezáltal egy igen heterogén társulat ötletei kerültek felhasználásra.

Számára, mérnöki szemmel nyilván a hatékony, olcsó és szép megoldásokat tartalmazó pályaművek tetszettek, de nyilván teljesen más elképzelésük van azoknak a diákoknak, akik a Corvinusról vagy a Képzőművészeti Egyetemről érkeztek. Az egy csapatot alkotó, különféle helyen tanuló hallgatók legtöbbször baráti társaságokon alapultak, de többek csak a pályázat keretében ismerték meg egymást.

Az ilyen és ehhez hasonló pályázatok egyik legfőbb előnye az új személyes kapcsolatok kialakításán túl, hogy hidat alkotnak az ipar – azon belül is főleg az IT szektor – és az oktatás között. Másrészt motiválják a hallgatóságot arra, hogy minél inkább kövessék az iparágon belüli gyors technikai fejlődést, és körültekintsenek egy kicsit a piacon annak érdekében, hogy megismerjék, pontosan milyen alkalmazás hiányzik jelenleg a mobilvilágban. Ilyen betöltendő lyukból bőven akad, ennek ellenére a pályázatok a lehetőségekhez képest elég kis számban érkeztek. Általánosságban azonban elmondható, hogy nagyon színes és változatos pályamunkákat nyújtottak be a hallgatók. Nekünk azért hazahúzott a szívünk,w és ottlétünkkor a BME-s pályaműveket vizsgáltuk meg alaposabban, ezekre mindenképpen igaznak láttuk az előbbi megállapítást. Volt olyan pályázat, ami a vonatok utazóközönsége számára kívánt szélessávú internetet juttatni, volt

XXXVI./6. különböző location based service technológiákon alapuló megoldási javaslat, illetve volt olyan pályázó is, akinek a pályaművében különféle érzékelők alkalmazásán volt a fő hangsúly.

A pályázat egyik műegyetemista díjazottja Pável Áron V. évfolyamos gépészhallgató volt, aki egy Braille-íráson alapuló SMS-alkalmazást készített. Ennek segítségével megoldhatóvá válik a látássérültek számára is a szöveges üzenetek küldése mobilkészülékeiken. Elmondása szerint régebb óta érdeklődött a latin betűstől eltérő írásmódok iránt. Különféle tv-műsorokban, illetve a láthatatlan kiállításon találkozott a Braille-írógép ötletével, és innét jött az ötlet, hogy mindezt a mobil alkalmazások terén is hasznosítsa.

Tusnádi Péter (BME), Fodor Péter (BME) és Mátyás Miklós (BCE) egy másik BME-s kötődésű díjazott csapatot alkottak. Az ő WalkBlog nevet viselő pályamunkájuk egy olyan multimédiás kereső és blogger alkalmazáscsomag volt, amely mobiltelefonokra és központi szerverekre alapozva egy újfajta kreatív közösségi alkalmazást kívánt megvalósítani. Szerették volna a pályázat keretein belül minél jobban ki-

használni a mobilnet, a beépített GPS és a videó lehetőségeit. A pályaművük elkészítésekor nagyban motiválta őket, hogy valami egyedi, új alkalmazást hozzanak létre, olyat, ami nem létezik még a piacon.

Számomra a pályázat eredményhirdetése is igen tanulságos volt, izgalmas volt azt látni, hogy mennyire sokszínűen meg lehet

közelíteni a mobil szélessáv alkalmazásának kérdését. Reméljük, legközelebb még több hallgató figyel fel az ehhez hasonló pályázatokra, hiszen már pályázatírás közben is rengeteg szakmai tudást és maradandó élményt lehet szerezni. Mindenkit arra biztatnék, hogy figyelje az ilyen lehetőségeket maga körül, és bátran vágjon bele.

Szofi

büszkeségfal A BME egyéni kategória nyertesei:

1. Berke András (IV. évfolyam, VIK): AndroidGuard – mozgásérzékelő és riasztó rendszer mobil platformon 2. Pável Áron (V. évfolyam, GPK): SMS-küldés Braille-írás segítségével

A csoportos kategória első három helyezettje:

1. Blázovics László (BME, műszaki informatika V. évfolyam) – Philipp Helga (MKE, intermédia IV. évfolyam): Mobling – lottójáték 2. Engedy István (BME, villamosmérnök V. évfolyam) – Szarvas Attila (BCE, nemzetközi tanulmányok III. évfolyam): GeoSight – helyalapú élő videoközvetítés 3. Tusnádi Péter (BME, műszaki informatika V. évfolyam) – Fodor Péter (BME, műszaki informatika V. évfolyam) – Mátyás Miklós (BCE): WalkBlog – multimédiás kereső és blogger alkalmazáscsomag mobiltelefonokra és szerverekre

(forrás: www.vik.bme.hu)

Határ a csi l lagos ég...!

A Masat Projekt: Kezdetek Az előző számunkban már olvashattatok egy beharangozót az első magyar műhold építéséről, most megpróbálunk még mélyebbre ásni a témában, bemutatjuk az előzményeket.

A magyar űrkutatás kezdetének vizsgálatához 40 évet kell visszaugranunk, Bay Zoltán és Simonyi Károly korába, amikor is Holdradar-kísérletek folytak: rádiófrekvenciás reflexióméréssel meghatározták a Hold távolságát, egy rádiójel kibocsátása és detektálása között eltelt idő alapján. Ezek után egy kicsit felpörögtek az események az űrkutatás terén. Kezdetben ugyan a tápellátó rendszerek tervezése dominált, emellett rakétafejlesztéssel is foglalkoztak, melynek maradványai ma is megtekinthetőek a J épületben. Később már komolyabb űreszközökhöz is készültek alegységek, az akkoriban kuriózumnak számító (ma már mindenki által ismert) létrahálózatos analóg-digitális átalakító (ADC) is megépült, majd jöttek az egyre bonyolultabb fedélzeti számítógé-

pek. Mindenképpen érdemes megemlíteni, mint mérföldkövet, az első teljesen magyar űrkísérletet, az ún. SAS kísérletet. Kezdetben a BME-n folyt, majd később átkerült az ELTE-re Tarcsai György vezetése alatt, ahol a rádióhullámok ionoszférán való áthatolását vizsgálták. Ennek a földrengések és egyéb természeti katasztrófák előrejelzésében lehet nagy szerepe, ha az előjelek már az űrből észlelhetőek. A korábbi tapasztalatokat tömörítő Űrkutató Csoport (jelenleg az SZHVT-be integrálva működnek) utolsó munkája a Rosetta üstökösmegfigyelő szonda leszállóegységének megtervezése volt, kooperálva a KFKI-val. Ennek már egy nagy megbízhatóságú szondának kellett lennie, hiszen a Churyumov-Gerasimenko aszteroidát közel 10 évnyi repülés után éri csak

el, előreláthatólag 2014-ben. Amikor útjára bocsátották, még csak egy üres hardver volt bootloaderrel, a szoftvert folyamatosan írják és küldik ki neki. A Nap távolsága miatt az energia mennyisége a kritikus pont, ami egy földi eszközben mindössze perceket vesz igénybe, az a Rosettának órákig tart. A Műegyetem fennállásának 225. évfordulójára az Űrkutató csoport megpróbálkozott egy saját kis műhold építésével, de sajnos akkor még a csekély lelkesedés és az anyagi támogatás hiánya a projekt gyors végét jelentette.

Kezdetben az űrkutatásba nem mert semmilyen kisebb csoport (egyetemek sem) belefolyni, mondván ez az ingoványos terület a nagy cégek privilégiuma. Ez a hozzáállás változott meg a Stanford Egyetemen, amikor elhatározták, hogy mégiscsak szeretnének az űrkutatással foglalkozni.

A gigaprojektekkel ellentétben itt nem álltak rendelkezésre évtizedes kifutású tervezési

A Rosetta projekt A BME Űrkutató Csoportjának eddigi munkái között az egyik nagy kihívást jelentő feladatot az ESA Rosetta üstökös programjában való részvétel jelentette. Az Európai Űrügynökség 3,3 tonnás űreszköze 2004-ben indult a Csurjumov-Geraszimenko üstököshöz.

A műegyetemi csapat az üstökös felszínére leszálló szondán (melyet egy nemzetközi ifjúsági pályázat keretében a Philae névre kereszteltek) elhelyezkedő energiakezelő alrendszer (power subsystem – PSS) fejlesztésében, bemérésében és tesztelésében vett részt.

Ez a berendezés volt a szonda egyik jelentős műholdfedélzeti alrendszere, aminek legfőbb elemeit teljes egészében a Műegyetemen dolgozó Űrkutató Csoport készítette. Az elektronika tervezése és elkészítése 2002-ben fejeződött be. Az említett műszeren kívül a Philae leszálló egység központi számítógépe és két további mérőműszer-együttes (ROMAP, SESAME) egyes műszerei vagy azok részegységei is magyar közreműködéssel, a Központi Fizikai Kutatóintézet (KFKI) részvételével készültek.

13

Veszélyek az űrben A legnagyobb előre meg nem jósolható veszélyt az űridőjárás jelenti a műholdakra. Bajt okozhatnak a mikrometeoritbecsapódások (amelyek mechanikus sérüléseket okoznak a napelemekben), de még ezeknél is jóval veszélyesebb lehet egy napszél hatása. Egy napkitörés során kiáramló töltött részecskék a Föld felé haladva a pólusoknál belépnek a légkörbe. Az űreszközt kb. 800 km-es keringési magasságának köszönhetően az ionoszféra megvédi a kozmikus sugárzás nagy részétől.

Azonban egy erőteljesebb, a Napból származó plazmaáram képes az ionoszféra természetes elektronáramlatait megzavarni, ezzel geomágneses vihart létrehozva, amely végzetes túláramot indukálhat. A napszél csak néhány nap alatt éri el a Földet, és a napkitörések alapján előre jelezhető. Az egyik lehetséges általános védekezés a műhold „kikapcsolása” (alvó állapotba helyezése), ám ez sem jelent teljes biztonságot, csak a károk minimalizálását segíti elő. intervallumok, csökkenteni kellett a ráfordított időt (a hallgató általában fix időszakot tölt az egyetemen), így csökkent a méret is. Hosszas tervezések után megállapították, hogy egy 10x10x10 cm-es kockában igazából minden elfér, ami egy működőképes műholdnak kell.

Innen ered a CubeSat. Később más egyetemek is be akarták bizonyítani, hogy ez nekik is megy, így jutott el a picoműhold „építési láz” Európába. A Masat konkrét előzményeként a Würzburgi Egyetem UWE-1 CubeSatját jelölhetjük meg, melynek tartalékpéldányát Klaus Schilling mutatta be egy előadás keretében itt az egyetemen. 2007 szeptemberében egy lengyel-magyar űrkutatási konferencia volt a következő állomás, aminek ugyan nem a CubeSat építése volt a témája (inkább az Európai Űrügynökség (ESA) projektjeiben való oktatási, kutatási részvétel), de a lengyelek a magyar projekt beindulásának utolsó tégláját szolgáltatva bemutatták a saját CubeSatjukat. Ekkor dőlt el véglegesen, hogy lesz magyar műhold.

Mint általában más, nem zöldmezős fejlesztés esetén, itt is utánajárással, kutatással kezdődött a mérnökök munkája. Az eddig elkészült közel 50 példa azért jó alapot szolgáltat, ez a szám egyébként évről évre bővül. Némely projekt (főként német és svájci tervezések) teljes dokumentációja szabadon hozzáférhető, szóval ötleteket, kiindulási pontokat lehet meríteni korábbi tapasztalatokból. Általánosságban elmondható, hogy ugyan az amerikaiak indították a mozgalmat, a japán holdak bírják a legtovább, az övéik a legmegbízhatóbbak, függetlenül attól, hogy az alkatrészek teljesen megegyeznek az akár nálunk, Budapesten beszerezhetőekkel. Ezek a CubeSatok ügyes tervezés eredményeként ilyen strapabíróak, hidegtartalékoltak, alumíniummal borítottak

a sugárzást, mikrometeoridokat kivédendő.

Egyébként az ilyen típusú műholdak a specifikáción túl lényegesen eltérhetnek redundanciában (kétszeres, esetleg háromszoros), teljes belső architektúrában (csillagpontos vagy buszrendszer) és ezek megvalósításában (a nyáktervektől kezdve a borítás kialakításáig mindenben). Ezen realizációk financiálisan lényegesen nem térnek el egymástól, kivéve

A Rosetta leszállóegysége

akkor, ha a tervezés mögött egy-egy nagy cég is áll, akik teszt jelleggel vagy a jó kapcsolat okán olyan eszközöket is biztosítanak, amikért másoknak súlyos összegeket kéne fizetniük. A megvalósítás a műhold célja miatt is jelentősen eltérhet, bár a specifikált méret bizonyos tekintetben korlátoz. Az ilyen típusú műholdakon többnyire sugárzásméréseket, stabilizálási kísérleteket (lendkerekes orientációstabilizá-

lás), helymeghatározási teszteket, új eszközök, például memóriák, chipek, akkumulátorok tesztjét helyezik el, de akadnak extrémebb példák is, mint mp3-lejátszó beépítése vagy ionhajtóműteszt (nincs itt semmi sci-fi, egy teflondarabból nagy feszültség hatására kilépő, majd gyorsított ionokról van szó).

Az egész egyébként onnan indult, hogy amikor katonai vagy egyéb célból fellőnek műholdakat, akkor megeshet, hogy a rakétát nem a kilőni kívánt eszköz tömegére optimalizálják. Ekkor a fennmaradó helyet „krumpliszsákkal” töltötték fel, hogy meglegyen az előre meghatározott önsúly. Ezekre a „krumplihelyekre” pakolgatják be ma a CubeSatokat. Természetesen az nem megengedett, hogy mindenki olyan tömegű és méretű holdat épít, amilyen éppen sikerül, ezért specifikált a méret, hogy az indító interface általánosítható legyen.

Ez az állomás (P-POD: Poly PicoSatellite Orbital Deployer) egy hurkatöltőhöz hasonlít, melyben három ilyen 10x10x10-es kockát helyezhetnek el (egy hold lehet egy kockányi (1U) vagy kettő (2U), esetleg három (3U) – ilyenkor csak egy darab fér be a P-POD-ba). A legtöbb európai és a világ minden jelentősebb rakétája már fel van készítve ilyen interface-szel, szóval a fejlesztésben ez nem lehet akadály. Ha valaki ilyen műhold fejlesztésébe fog, vannak bizonyos kiindulási pontok, szabályok, melyeket be kell tartani. Mindenekelőtt frekvenciaengedélyt kell szerezni, mivel a kommunikáció a rádióamatőr sávban zajlik.

Az is meghatározott, hogy a rakétáról való leválás után mennyi idővel (15 vagy 30 perc) lehet a kommunikációt feléleszteni, az antennát kinyitni. A későbbi problémák elkerülése végett a tervezést is komplex rálátással kell kezelni, nem elég működő nyákokat tervezni,

Lendkerék az űrben?

Bizony, ez nem csak a belső égésű motorok és a játékautók privilégiuma. Hiszen ha egy ismert tehetetlenségi nyomatékú lendkereket egy pontosan szabályozható szögsebességű villanymotorra helyeznek, akkor ezzel a műhold forgása könnyen és pontosan szabályozhatóvá válik – gondoljunk csak a zárt rendszer perdületmegmaradására. A módszer előnye, hogy semmi nem hagyja el a műholdat, így nem fogy ki az üzemanyag, csak áram kell a motorok sebességének megtartásához. Hátrány is van sajnos, hiszen a kerekek maximális sebessége korlátozott, így bizonyos esetekben már nem használható a lendkerék a forgás megváltoztatására. Ilyenkor alacsony pályán keringő műholdak képesek lehetnek átadni a perdületüket a Föld mágneses mezején keresztül a Földnek, a nagyobb, magasabban keringő eszközök pedig napvitorlákat vagy szokványos hajtóműveket használhatnak a lendkerekekben összegyűlt perdület semlegesítésére.

A Masat-1 nem alkalmaz ilyen eszközöket, de a lendkerék ebben is megtalálható, igaz, itt pont fordítva, a giroszkóp szerepét tölti be.

14

XXXVI./6. annak a teljes rendszerben is működnie kell, bele kell illenie egy nagy egészbe. A műhold elkészülte után is át kell esni egy kvalifikációs teszten, nyomás, páratartalom, rázkódás és sok egyéb paraméter extrém szélsőértékét el kell viselnie.

Egy CubeSat élettartamát sok paraméter befolyásolja. Az űridőjárás, mely kurrens kutatási terület, gyakorlatilag előre nem tervezhető kockázati tényező. Egy kis napszél teljesen tönkreteheti az elektronikát, valamint a becsapódó mikrometeoritok is teljesen megsemmisíthetik. Ha egyéb okból hibásodik meg a műhold, akkor a legnagyobb kihívás természetesen az, hogy a földi központ kiderítse a hiba okát. Ennek tükrében a kommunikáció lényeges szempont, egy külön alrendszer folyamatosan monitorozza a működési és külső paramétereket, majd továbbítja ezeket a földi egységnek. Tény, hogy a múltban voltak kudarcok, apró tervezési hibák és még millió egyéb komponens, melyek a hold teljes működésképtelenségét eredményezték, de az nem akkora kudarc, ha a kilövés után meg lehet határozni az

okokat, mint az, ha semmi információ nem áll rendelkezésre. Például a kvalifikációs rázkódásteszten átment a szerkezet, de a második rázást már nem bírta ki. Ezeknél a jelenségeknél nem lehet statisztikai alapon a tesztelést kibővíteni, nyilván senki nem épít azért 100 műholdat, hogy a rázóteszten nem megfelelés relatív gyakoriságát felmérhesse, meg kell húzni egy ésszerű határt kockázat és biztonság között. Előfordulhatnak olyan balesetek, melyeket földi újrakonfigurálással orvosolni lehet (volt olyan német műhold, mely egy szoftverhiba miatt minden energiáját az akkumulátor fűtésére használta el, de egy frissítés felküldésével sikerült a hőmérsékleti tűréstartományokat átállítani).

Az eddig kilőtt CubeSatok körülbelül 200-800 km-es magasságban, egy alacsony Föld körüli, poláris napszinkron pályán keringenek az ionoszféra alatt (napóra szerint mindig ugyanakkor jelenik meg). Ez durván a GPS műholdak pályája alatt található, a Masat is ide kerül majd. Ha a kapcsolat megszűnik, a CubeSat irányíthatatlanná válik, akkor Kepler törvényei alapján

A Masat-1 jelenlegi állása A frekvenciaengedélyeztetés folyamatban van, a végső válasz még nem érkezett meg. Jelenleg a tesztelőkészítések folynak, a rendszerterv készen van, a paneltervezésnél tartanak, deszkamodelleket készítenek előzetes tesztelés céljából, hogy megfelelőre optimalizálják őket. A földi állomás is teljesen elkészült, a V2 épület

lassan bespirálozik a légkörbe. Ezt gyorsítja az is, hogy ezen a magasságon még nem teljesen szűnik meg a légkör súrlódási/lassító hatása. Vannak kísérletek picosat Hold körüli pályára állításával, a projekt jelenleg áll az anyaműhold (ESMO) elkészülésének csúszása miatt, ebben benne van a Műegyetem is tápellátó rendszer tervezéssel, a fedélzeti számítógép megépítésére pedig jelenleg is pályáznak. A kísérő kanadai holdat (Lunette) egyébként szintén diákok készítik. Tervek szintjén lehet majd számolni egy Mars körül keringő CubeSattal is, itt már jóval több a nehézség, mint egy földközeli műhold esetében, de egy 3U-s egység esetén már lehet akkora napenergiát nyerni a plusz felületből, hogy a működés biztosított legyen.

Folytatása következik…

Szabó Ádám, Bodó Zsófia, Zovits Ádám, Gazdag András A segítségért köszönet Marosy Gábornak kép forrása: www.esa.org

hatodik emeletén található meg a Rádió Klubban, az antennát pedig az épület tetején helyezték el. Képes műholdat követni, Doppler-korrekciót végezni, kapcsolatot teremteni. A közeljövőben lesz egy éles teszt is, Charles Simonyi űrrepülését fogják követni és vele kommunikálni, valamint Simonyi megméri az állomás űrből észlelhető paramétereit, mint például az antennakarakterisztikát is.

Az elfeledett Ni kola Tesla Meddő próbálkozás lenne néhány hasábon maradéktalanul összefoglalni Nikola Tesla páratlan munkásságának érdemeit. Számtalan könyv, tanulmány született szabadalmairól, legendás kísérleteiről. Ennek ellenére neve egyre jobban a feledés homályába vész. A következő sorokban bepillanthatunk azokba a hatalmas változásokba, melyeket Nikola Tesla megoldásai idéztek elő az elektrotechnikában és azon keresztül közvetlenül mindennapi életünkben.

Zseni születik Nikola Tesla 1856. július 9-én, egy, a Magyar Királysághoz tartozó horvátországi faluban, szerb szülők gyermekeként jött a világra (a legenda szerint pontban éjfélkor, villámlások közepette). Ifjú korában figyelmét a természeti jelenségek, műszaki problémák megoldása kötötte le, nagy álma volt a Niagara vízesés energiájának hatékony felhasználása. Ötévesen alkotott egy vízkereket, mely hatékonyabb módon használta fel a víz szolgáltatta energiát, mint a környékbeli alulcsapott vízkerekek. Édesapja kívánsága az volt, hogy fia kövesse őt papi hivatásában, azonban Tesla korán elkötelezte magát a mérnöki pálya mellett. Előbb a grazi Politechnikai Intézetben, majd Prágában folytatta tanulmányait, ám súlyosbodó anyagi problémái miatt hamarosan munkába kellett állnia.

Tesla Budapesten Az 1880-as években már hazánkban is hódított Bell telefonja, mely a már működő telegráfhálózat segítségével rohamosan

fejlődött. Nagy jelentőséggel bírt Puskás Tivadar találmánya, a telefonközpont, mely lehetővé tette, hogy akár korlátlan számú telefontulajdonos beszéljen egymással. Tesla ismerte a Puskás-fivéreket, így a budapesti telefonközpont építésénél könnyen állást kaphatott. Nagy lendülettel vetette magát a munkába, egy évvel később már a Puskás Tivadar-féle American Telephone Company főmérnöke volt. Budapesti évei alatt ismerkedett meg első igaz barátjával, Szigeti Antallal, aki műszerészként dolgozott a telefonközpont építése során. Szabadidejükben is sokat beszélgettek, a szóbeszéd szerint egyszer éppen a Városligetben sétáltak, s miután Tesla Goethe Faustját idézte, a liget homokjába rajzolta a háromfázisú motor vázlatát. A fiatal mérnök a későbbiekben rengeteg új megoldással állt elő, számos ötletét a gyakorlatban is meg akarta valósítani.

A hazánk által biztosított meglehetősen szűk kereteket azonban hamarosan kinőtte, szerény fizetése is korlátozta a továbblépésben

(még az aszinkron motor modelljét sem tudta megépíteni). Így kezdődhetett el Tesla igazi munkássága a Monarchián kívül, először Párizsban, majd az Újvilágban.

15

Az „ígéret földjén” A Párizsban eltöltött évek alatt továbbra is csak elutasításokat kapott a váltakozó feszültségen alapuló elképzeléseit illetően.

A kor szakemberei megvalósíthatatlannak vélték, így financiális támogatásra sem számíthatott. Ezekben az években a sajtó számos fóruma Thomas Edison nevét zengte, aki páratlan találmányával és az elektromos áram segítségével sikerrel „száműzte a sötétséget”. Tesla úgy hitte, ha fel tudja venni a kapcsolatot a kor elektrotechnikájának legkiválóbb képviselőjével, megoldásai könnyen valóra válhatnak, hiszen ki lehetne megfelelőbb támogató, mint maga Edison. Hamar rászánta magát a kontinens elhagyására, s huszonnyolc évesen néhány centtel a zsebében, de annál több lehetőséggel érkezett meg New York kikötőjébe. Nagy reményekkel jelentkezett az akkor már rendkívül népszerű és sikeres, harminckét éves Edisonnál.

Az amerikai feltaláló rögtön felismerte Tesla páratlan képességeit, és azonnal alkalmazta őt. Azt remélte, a fiatal mérnök érdemei tovább öregbíthetik hírnevét, ám nem sokkal később, ahogy Tesla ismertette vele forradalmi gondolatait, nevezetesen, hogy az egyenáramú rendszernél szállítás és teljesítmény szempontjából sokkal hatékonyabb a váltakozó feszültségű rendszer, Edison „remek” éleslátással felismerte benne a veszélyes szakmai vetélytársat. Ellentmondó elképzeléseik, illetve Edison féltve őrzött népszerűsége miatt útjaik elváltak, majd később a viszonyuk is elmérgesedett. Nem sokkal ezt követően kiírtak egy pályázatot, mely a közöttük fellépő személyes ellentétből mindenkit érintő kérdést formált, egy olyan helyzetet, mely ellentmondást nem tűrő választást kívánt a két elképzelés között. Ez a pályázat a Niagara vízesés energiájának elektromos árammá történő alakítását célozta.

Az áramok háborúja Tesla mindent megtett annak érdekében, hogy gyermekkori álmát valóra váltsa, illetve hogy az általa képviselt váltakozó feszültségen alapuló hálózatot érvényre juttassa. Elképzelése szerint csak ezzel a rendszerrel lehetett elfogadható szinten tartani a szállításból adódó veszteségeket. A racionális érvek ellenére a sajtó, illetve a tudomány számos képviselője támadta nézeteit. A legnagyobb nyomást természetesen maga

Edison fejtette ki, aki továbbra is az egyenáram híve volt. Elkezdődött hát az „áramok háborúja”, vagyis a kor sajtójának szóhasználatával élve a „war of the currents”. Miután Tesla nyilvánosságra hozta új keletű elképzeléseit, sokakat megragadott annak hatékonysága, újszerűsége, ám még többeket elrettentett. Valami új dologról volt szó, amiről az emberek nem hallottak azelőtt, sokan nem értették. Az újítást elutasítók számát nagyban növelte az Edison által kifejtett propaganda a váltakozó feszültség ellen.

Edison módszere, mely az emberek hiányos ismeretein alapult, a következő volt: pár centet fizetett fiatal kölyköknek, hogy fogjanak be háziállatokat, legtöbbször kutyákat, majd elektródákat téve rájuk váltakozó áramot ve-

zetett testükbe, ami megölte őket. Mindezt persze emberek tömegei előtt, felhívva a figyelmet a váltakozó feszültség veszélyeire, demonstrálva ezzel, hogy sokkal könnyebb áramütést kapni a Tesla által javasolt áramtól. Tesla az ilyesfajta harcokból nem vette ki a részét, és szerencsére nem az Edison által presszionált tömegek voltak döntési pozícióban. Nagyban hozzájárult a sikerhez George Westinghouse, az a fiatal iparmágnás, feltaláló, aki fantáziát látott Tesla elképzeléseiben, és anyagilag is támogatta feltaláló társát. Az újdonsült támogató megvívta Tesla helyett a szükséges bürokratikus és politikai harcokat (persze a váltóáramú rendszer összes joga a Westinghouse cégé lett), így végül a küzdelemből a váltakozó feszültség került ki győztesen. Ennek eredményeképpen Tesla sikerrel valósította meg gyermekkori álmát, és a korábban kifejlesztett váltakozó feszültségű, egyenletes teljesítményt leadó ikerturbinái kerülhettek a Niagara vízesés „alá”. A következő években rohamos fejlődésnek indult az Egyesült Államok villamos hálózata, melynek alapjait Tesla fektette le. Egyre több ipari létesítményhez, háztartáshoz jutott el a villamos energia, mely alapjaiban változtatta meg az emberek életét.

A tiltott feltaláló Érdemes némi időt szentelni Nikola Tesla életének, szabadalmainak további vizsgálatára, hiszen sok találmány a tudományosfantasztikum témakörét súrolja. Életútjának további követésével pedig némi választ kaphatunk azokra a kérdésekre, hogy miért nem tesz említést Simonyi Károly: A fizika kultúrtörténete című könyve Nikola Tesláról, miért pártoltak el tőle támogatói, és miért magányosan, az általa kivilágított New York egy sötét hoteljében érte utol a halál.

Vezsenyi Balázs

Emberközelben - a DSK A DSK-n belül az egyik legtöbb embert megmozKollégiumi Bizottság gató kör a Focischták. Számos rendezvénnyel találkozhattok a félév folyamán, amelyet ez a kör rendez. Az őszi félév legnagyobb rendezvénye az évente egyszer megrendezésre kerülő 24 órás focibajnokság volt november első hétvégéjén. Nagy örömünkre a korábbi évekhez hasonlóan ismét hatalmas volt az érdeklődés a rendezvény iránt. A helyszín a Hauszmann utcai Gabányi László Sportcsarnok volt, a bajnokságra 13 csapat nevezett. Szombat délután kettőkor indult útjára a labda, a csapatok először négy csoportba osztva küzdöttek az egyenes kieséses szakaszba jutásért. Nagyon kiélezett

Schönherz

16

meccsek voltak, a legtöbb csoportban csak az utolsó fordulóban dőlt el a továbbjutás. Vasárnap reggeltől kezdődtek a kieséses szakasz meccsei, ahol már látszottak a csapatokon a csoportkör fáradalmai (főleg azokon, akik éjjel játszottak). Az elődöntőbe végül az SCH DSK (fiatalok), a lapáTTNYél, a Dominó Kijev (a címvédő) és a Kummandó (öreg DSK-sok) jutott. Kiélezett küzdelemben végül az utóbbi két csapat jutott a döntőbe, megismételve az előző évi finálét, végül egy utolsó percben lőtt gólnak köszönhetően a Dominó Kijev csapatának sikerült a címvédés. A harmadik helyet a lapáTTNYél csapata szerezte meg. Kétségtelenül egy jól sikerült rendezvény volt, sportszerű és helyenként magas színvonalú mérkőzések-

kel szórakoztatták a nézőket a csapatok egy teljes napon keresztül.

Hasonló nagy érdeklődés szokta kísérni a félévente akár többször is megrendezésre kerülő műfüves bajnokságot, az SCHLigát (ennek újraindítását most tervezzük) és a terembajnokságokat.

A félévre tervezett rendezvények: Terembajnokságok: Bercsényi kollégium, többször a félév folyamán, egy-egy estés rendezvény.

Műfüves focibajnokság: április elején, várhatóan egy csütörtök délutánon.

24 órás focibajnokság: április végén vagy május elején valamelyik hétvégén.

http://kb.sch.bme.hu/

KIAvagyL L regeVI Ra csodarendszer leállásárúl

XXXVI./6.

Réges-régen egy messzi-messzi galaxisban... Valójában nem is történt olyan régen ez az egész. Tulajdonképpen mindig megtörténik újra és újra. Az Örök Ciklus az, amikor a Kiválasztottak megtörik a Rendszert, és egy újat fejlesztenek a régi KIR/VIR/foobar helyett. Mi most szeretnénk átvenni Neo szerepét, és megtörni ezt a Körforgást.

Az elmúlt években nagy mennyiségű diplomamunkát, önálló labort, TDK dolgozatot és egyéb hasonlót tett lehetővé az aktuális Kollégiumi/Villanykari Információs Rendszer fejlesztése. Ennek során hatalmas mennyiségű kód készült, ami sok nagyon hasznos alkalmazás formájában létezik a mai napig. Ezekkel csupán egy probléma van: sikeresen legyengítette őket az Örök Ellenség, aki a fejlesztők számára nem Smith ügynök, hanem a Gonosz Pusztító, a Kínok Ura, a dokumentálás hiánya. Ennek eredménye lett, hogy néhány generáció alatt ezen rendszerek karbantarthatósága exponenciálisan csökkent. Eljött egy újabb Ciklus. Azonban most úgy döntöttünk, hogy nem a Bal Oldali Ajtón megyünk be.

Tudtuk, hogy ha ismét újraírjuk a meglévő szolgáltatásokat, akkor tulajdonképpen csak eggyel növeljük az iterációk számát, ezzel előre eldöntve a következő lépést az utánunk jövő generáció számára. Ezúttal elkezdtünk kész, open source megoldásokat keresni, amelyek kiválthatják a mostani VIR szolgáltatásait modulonként. Ezzel a dokumentálás/karbantartás/fejlesztés teljes feladatköre megszűnhet a számunkra, így remélhetőleg egy sokkal hosszabb Ciklust megalapozva. Egyes szolgáltatásoknak megtaláltuk a kiváltóit, egyeseknek viszont nem. Amikhez nem találtunk kész alternatívát, azt le kellett kódolni, de még így is jelentősen csökkentettük a saját kód mennyiségét a rendszerben. Tulajdonképpen kipróbálhattunk valami egészen újat és sokkal érdekesebbet, mint a fejlesztés.

Eljött a rendszerintegráció kora a Kir-Devben.

Ha ugrunk egy nagyot a jelenbe, akkor láthatjuk, hogy most már bementünk a Jobb Oldali Ajtón. Tulajdonképpen a fent írt célhoz vezető út során kiderült, hogy rengeteg olyan járulékos haszonra tett szert az új VIR, amelyet már Ti magatok is élvezhettek. Ezek közül az egyszerűbbek olyanok, mint például az új, szebb design.

Viszont vannak sokkal érdekesebbek és bonyolultabbak is. Ilyen például az, hogy a felhasználókat mostantól egy directory server tárolja, amely az OpenSSO nevű Sun alkalmazás segítségével támogat központi hitelesítést, jogkezelést és adatszolgáltatást a felhasználókról. Tudom, hogy most éppen át akartad lapozni a cikket, mert úgy érzed, mintha átváltottunk volna egy BSZ-előadásba, ahol a véges testeket magyarázzák. De ne tedd, mert

mindjárt kifejtem, hogy mit is mondtam az előbb. Szóval csak szépen sorjában!

A directory server vagy címtár egy olyan szolgáltatás, amelyet elsősorban felhasználói adatok tárolására találtak ki, és nem hagyományos, relációs alapú, hanem egy gráfszerkezetben tárolja az adatokat. Ennek több előnye is van, de a leglényegesebb talán az, hogy ez a struktúra tulajdonképpen önmagában meghatároz egy hierarchiát a csúcsok között, ezért ezt már nem kell külön letárolni. Meg persze egy ilyen csúcs sokféle tulajdonságot tárolhat. Tárolhatja például a hozzáférési jogokat, csoporttagságokat, egyéb felhasználói adatokat. Az OpenSSO pedig nem más, mint egy webes alkalmazás, amely egyetlen lényeges dolgot tud, mégpedig azt, hogy egy másik oldal kérésére kidob egy login ablakot. Itt megadod a címtárban tárolt felhasználói nevedet és jelszavadat, majd ha ezek helyesek voltak, akkor a kérő oldalnak átadja az alapvető adataidat. Tehát egyetlen helyen kell bejelentkezned és az adataidat megadnod, az bárki számára elérhető lesz, aki csatlakozni akar, és mi ezt megengedjük neki.

Ezzel pedig meg is fejtettük az alkalmazás nevét, az Open Single Sign-On-t, ami nem más, mint egy nyílt forrású, egyszeres bejelentkeztetést támogató eszköz. Képzeld el a nem is olyan távoli jövőt, amikor belépsz egyszer a központi login oldalon, majd pedig utána semmilyen más adatot nem kell megadnod, hogy olvashasd a Villanykar Neked szóló híreit, nézhesd a felhasználók adatlapjait, láthasd a közösségi pontjaidat, letölthess az InfoSite-ról, szerkeszthesd a közös Wikit, rendelhess pizzát a szobádba és jelentkezhess például egy Simonyi Szakkoli által tartott előadásra. Tulajdonképpen erről szól ez az egész.

Szóval a VIR bejelentkező modulját váltotta fel az OpenSSO, ez a https://idp.sch.bme.hu címen érhető el.

A felhasználók listázására és keresésére szolgáló modult a VIR Profil alkalmazásra cseréltük, amely szintén ugyanitt található bejelentkezés után. A Kollégium menü egységek almenüjét pedig a https://idp.sch.bme.hu/korok linken működő Gabona VIR Körök, amely a csoportok listázására és a közösségi pontok visszakeresésére használható. A régen a VIR főoldalon elérhető hírmodul feladatait pedig a VIR News látja el, amit itt

találhatsz meg: http://news.sch.bme.hu.

Természetesen azt szerettük volna, hogy ezek az új megoldások az egyszeres bejelentkezés révén ugyanúgy egységes rendszert alkossanak, mint a régi VIR, vagy akár annál még szorosabbat is. Ezt az integrációs célt szolgálja az ezen oldalak tetején található Navigációs Menüsor is. Az Info-, illetve VillanySite alatt jelen pillanatban sajnos még a régi design és kód működik, az alattuk lévő motor azonban éppen lecserélés alatt áll.

Ahogy pedig már mindannyian észrevehettétek, a régi VIR tulajdonképpen végleg megszűnt. Úgy gondoltuk, hogy már minden új generációs megoldásunk teljes mértékben ki tudja váltani a régi megfelelőjét. Reméljük, hogy az Operától kölcsönvett új nyitóoldal, amely a http://vir.sch.bme.hu címen fogad benneteket, megnyerte a tetszéseteket. Szívesen várunk tőletek bármilyen kérdést, kérést vagy észrevételt bármivel kapcsolatban a kir-dev@sch.bme.hu címre.

Azonban ez mind még csak a kezdet.

Amit eddig csináltunk, az arra jó, hogy egyszerűsítse, központosítsa és modernizálja a Karon és a Schönherzben működő honlapok számára az adatkezelést és az azonosítást. Viszont ennél sokkal nagyobb volumenű fejlesztések is folyamatban vannak. Jelen pillanatban éppen egy olyan rendszer kidolgozása és bevezetése van utolsó stádiumában, amely a Neptun/ETR rendszerek adatbázisa elé helyez egy OpenSSO alkalmazást. Később pedig ezen rendszerek össze lesznek kapcsolva egymással egy föderáció nevű technológiával, ami lehetővé teszi, hogy elfogadják a másik által az ottani felhasználóról kiadott adatokat. Így országos szinten teljes biztonsággal azonosítható lesz bármelyik, magyar felsőoktatásban részt vevő hallgató. Ha ez lezajlott, akkor pedig következik a nemzetközi oktatási hálózattal történő föderáció.

Végül pedig ezen hatalmas világuralmi tervekhez szeretnék két rendkívüli idézetet fűzni: „Nem azt mondom el, mi lesz a vége.

Hanem azt, hogyan fog elkezdődni. Megmutatom nekik a világot. Igen, határok és korlátok nélkül. Egy világot, amelyben bármi lehetséges.” „It will be LEGEN… wait for it… DARY!!!”

aldaris és night[w]

17

Jobbá tesszük a kari tudásbázi s t Minden ZH vagy vizsga előtt a legtöbben, valószínűleg Te is azzal kezded a felkészülést, hogy tájékozódsz arról, mi volt az órákon, meddig kell az anyag és milyen jellegű a számonkérés. Előveszed a féltve őrzött jegyzeteidet, lapozgatod őket, felhívod egy-két csoporttársad, akik hátha bent voltak és tőlük próbálod megtudni, hogy mire is készül a tanár. Aztán eljutsz ahhoz az évfolyamtársadhoz, aki minden előadáson és gyakorlaton bent volt, és írsz neki egy könyörgő emailt, hadd fénymásold le a jegyzeteit, mire ő sajnálkozva visszaír, hogy legalább 20-an már elkérték előtted.

Következő lépésként a felsőbb éves ismerőseidtől próbálod meg elkérni A Füzetet, amiben benne vannak a tárgy vizsgasorai pár évre visszamenőleg. A közeli fénymásolóban már ismerősként köszöntenek, mert hetente több órát vagy bent, és jó pár ezer forintot otthagytál már. Hát igen nem egyszerű az egyetemisták élete.

Várj, látom, kicsit rázod a fejed, Te nem így szoktad. Meg az ismerőseid sem. Ez a sok–sok agytépő lépés mind kimarad, ez mégsem a bölcsészképző. Te egyszerűen leülsz a gép elé, fölmész az InfoSite-ra (avagy VillanySite-ra), és leszeded a jegyzeteket, a régi évek ZH-it, vizsgáit, kidolgozásokat, szemléletes segédanyagokat, kikérdezőprogramot és még ki tudja mit, amit az évek során az elődeid feltöltöttek.

Aztán van, amivel nem vagy elégedett, van, ami hiányos, van, ami még hemzseg a hibáktól. Ilyenkor eszedbe jut, hogy van egy wiki is, ahol még biztos van valami. Itt meglátod, hogy a ZH-t azóta átrakták, még jó hogy valaki felvitte ide az új időponot.

Találsz jó pár tanácsot a felkészüléssel kapcsolatban, sőt még egy csokorra való beugrófeladatot is kidolgozva, magyarázattal.

Aztán visszaváltasz a *Site-ra, letöltögetsz még ezt-azt, aztán vissza a wikire, aztán megint vissza, próbálod összefésülni az anyagot…

Mint azt olvashattad, a VIR-t, ami az Info- és VillanySite motorja is, hamarosan le fogják állítani. Ez egy olyan technikai kényszert rótt ránk, amivel már nyár óta birkózunk, történetesen azt, hogy az ös�szes anyagot migráljuk valamilyen formában a wiki.sch.bme.hu-ra. A VIR egy régi látásmód szülötte, amiben vannak feltöltők és mindenható moderátorok, ennélfogva meglehetősen rugalmatlan. Valamelyik feltöltött anyagban felbukkanó nyilvánvaló hiba, tárgyi tévedés kijavításába bele sem fogott az ember, mert ahhoz emailt kellett írni, amit valaki elolvasott, majd továbbította az illetékesnek, akinek vagy volt ideje rá, vagy nem. A wiki filozófiája arról szól, hogy bármikor szabadon jobbá teheted az anyagot, ha veszed azt a minimális fáradtságot, hogy rányomsz a szerkesztés gombra. Ezt a két teljesen eltérő gondolatvilágot, a statikus fájlok világát és a web 2.0-s szemléletet kellett integrálnunk.

Az Info- és VillanySite-ot le fogjuk állítani. Az eddig felhalmozott fájlokat áthúzzuk a wikire és minden tárgy wikilapjához egy külön „fájlok” fül fog tartozni. Ezeket ugyanúgy csak bejelentkezve lehet majd letölteni, így az oktatók által sokat emlegetett „jogvédelem” továbbra is biztosított. A wiki motorját is frissítjük, a legfőbb változás az lesz, hogy sokak örömére egy

színes-szagos WYSIWYG szerkesztő kerül bele, szóval már a „nehéz” wiki szintaxis sem lehet kifogás a szerkesztés ellen.

Mindez sokkal használhatóbb tudásbázist ad mindenki kezébe, mert 1. Minden egy helyen van, nem kell több siteon bogarászni és minden megmarad, nem vész a feledés homályába, mint egy saját ftp tárhely címe.

2. Ezentúl a tudásbázis minden eleme azonnal szerkeszthető, javítható. Ha ros�szul van dátumozva egy scannelt vizsgasor, azt ugyanúgy át lehet javítani, mint bármit a wikiben.

3. A színes-szagos szerkesztőoldal és az egyszerű bejelentkezés könnyebbé teszi a munkát, csak az anyagra kell koncentrálnod, semmi másra.

Hisszük, hogy ezekkel a lépésekkel egy mindenki számára könnyebben használható eszközt adunk a hallgatóság kezébe. A hangsúly pedig a használaton van, azon, hogy élsz-e a lehetőséggel. Kifogás már tényleg csak a lustaság lehet. Csak buzdítani tudlak arra, hogy az általad hallgatott tárgyakból oszd meg az információkat, frissítsd a lapokat a wikin, tölts fel fájlokat. Adj vissza valamennyit a közösségnek, ahonnan már elég sokat kaptál. Ez kicsit hasonló ahhoz, hogy a leechereket sehol sem szeretik, seedelni is kell néha. Itt nincs arány, mi ezt Rád bízzuk. Kattints a szerkesztés gombra bátran!

ping-win Hallgatói Tudásbázis Együtt okosabbak vagyunk! http://hat.sch.bme.hu

Nagy durranásra készülnek a Simonyi Konferencián A schönherzes szakmai köröket összefogó Simonyi Károly Szakkollégium idén is megrendezi a Simonyi Konferenciát. A tervezett programban sok nagy név szerepel, akik olyan újdonságokat is bemutatnak majd, amelyek még szakmai körökben sem ismertek. Idén is az Impulzus számol be először a legizgalmasabbnak tűnő előadásokról.

Villanykarosoknak konferenciát rendezni nem egyszerű feladat. Hogyan veszed rá az amúgy is elfoglalt egyetemistákat, hogy a napi bsz/jelek előadás után a kedvenc kocsmájuk helyett inkább egy érdekes előadásra üljenek be? Hiába a minden évben elfogyasztott ingyenpogácsaés -sütihegyek, konferenciára járni a mi karunkon még mindig nem divat. Idén azonban könnyen megfordulhat ez a tendencia, a simonyis srácok ugyanis rengeteg izgalmas témát zsúfoltak bele ebbe az egy napba. És ha ez nem lenne elég, a rendezvényen még egy Wiit is lehet nyerni, Guitar Heróval együtt.

18

Hogyan kommunikálnak egymással a jövő autói?

Az egyik legizgalmasabb előadás a CVIS projektről szól majd. Az uniós fejlesztés célja, hogy megalkossák a jövő járműveinek kommunikációs rendszerét. Képzelj el egy olyan autópályát, ahol az autók képesek egymásnak és a pálya üzemeltetőjének üzeneteket küldeni. Az út mentén elhelyezett intelligens táblák a forgalmi adatokat elküldhetik az autóknak, az autók kommunikációjából pedig egy vezérlőteremben képesek megmondani, hogy hol mekkora dugó van.

Autós témában érdemes megemlíteni egy magyar sikertörténetet, a Nav N Gót,

akik a legújabb navigációs rendszerük, az iGo 8 titkaiba avatnak majd be minket, szigorúan mérnöki szemmel. A konferencián bemutatják majd az első magyar műholdat, a Masat-ot is. Marosy Gábor előadásával a CubeSat műholdak fejlesztésének a világába kapunk majd egy kis betekintést.

A Microsoftot teljesen le lehet írni?

A konferencián a Microsoft bemutatja azt a kütyüt, amellyel beszáll az érintőképernyők piacán dúló háborúba. A Surface eddig már rengeteg külföldi újságírót és bloggert lenyűgözött, és most bárki megtapogathatja, aki eljön a konferenciára.

XXXVI./6.

De nem a Microsoft az egyetlen informatikai óriás, aki előadást tart, megjelenik majd az Oracle és az Evosoft is, és itt lesz a HP, amely cég képviselői a hálózati gyorsításról tartanak egy előadást. A legtöbb nagyvállalati adatközpont ugyanis kinőtte a LAN-t, ezért manapság kezdenek WANon megjelenni a vállalati alkalmazások. Az áttérésről és a WAN-gyorsítás technológiájáról hallhatunk majd az előadásukban.

A Nokia Siemens Networks a manapság egyre jobban elterjedő autentikációs rendszerek egyik zászlóshajójáról, az OpenIDről tart előadást. Egy másik autentikációs

rendszerről, a Sun OpenSSO-járól is lesz egy előadás, ennek az aktualitása, hogy a VIR is erre a rendszerre tért át nemrég, így remélhetőleg sok érdekes információt hallunk majd a bevezetésről.

Két másik forró téma: az RFID-k és az adatbányászat kapcsolatáról Petróczi Attila beszél majd. Őt legtöbben a seniorgárdából ismerhetitek, de most bemutatja a tudományos munkáját is.

Titokzatos arc A konferenciának lesz egy meglepetésvendége is. Az ő kilétét még nekünk

sem árulták el, de biztosítottak róla, hogy egy olyan cégnél dolgozik, ahova a legtöbb magyar mérnök bármikor szívesen átigazolna, és olyan fejlesztéseket lát testközelből, amiket a legtöbbünk sosem fog. A konferencia részletes programjáért érdemes felkeresni annak honlapját (http://simonyi.sch.bme.hu/konferencia), ahol ezt a titokzatos előadót is leleplezik hamarosan.

http://simonyi.bme.hu/

A földgázellátás bi ztonsága A földgáz szerepe meghatározó Magyarország energiaellátásban, így az ukrán és az orosz kormány, valamint gázszolgáltató vállalataik között kitört januári gázvita és a vita következtében leállított magyarországi importszállítások miatt előtérbe került a magyar földgázrendszer ellátásbiztonságának kérdése. Az Energetikai Szakkollégium is ebben a témában tartotta március 5-i előadását, amelyre Tóth Andrást, az E-On Földgáz Trade Zrt. és dr. Szilágyi Zsombort, az EMFESZ Kft. igazgatóját hívta meg vendégelőadónak.

Tóth András bevezetőjében a földgázrendszer felépítéséről beszélt. Kiemelte, hogy az elmúlt évek során a földgázpiac és földgázellátás számos területen átalakult: a közüzemi szolgáltató szerepét a MOL-tól az E-On vette át, megtörtént a piacnyitás, és folyamatban van a teljes körű liberalizáció. Ennek a folyamatnak köszönhetően a rendszer rendkívül összetetté vált, és sok új szereplő jelent meg.

A magyarországi földgázrendszer napi 103 millió m3 fogyasztói földgázigényt képes kielégíteni. Az ehhez szükséges napi források a következők: 42 millió m3 az importált, szállítóvezetékeken érkező földgázmennyiség, a hazai kitermelés 10 millió m3-t tud biztosítani, a maradék mennyiség pedig a gáztárolókba korábban betárolt földgáz kivételével áll rendelkezésre.

A krízis kapcsán a legsúlyosabb problémát az jelentette, hogy az Oroszországból érkező földgázimport Magyarországra szállítását leállították, így a fogyasztói igényeket a rendelkezésre álló hazai forrásokból (hazai kitermelés és a gáztárolókba

korábban betárolt földgáz) kellett biztosítani. Az így rendelkezésre álló források azonban nem voltak elegendőek, ezért szükségessé vált egyes gázfelhasználók, elsősorban alternatív tüzelőanyag felhasználásra átállítható erőművek, illetve pár napra más ipari felhasználók fogyasztásának korlátozása. A lakossági fogyasztást viszont egyáltalán nem kellett korlátozni. A helyzet a szomszédos országokban (elsősorban a gáztárolók hiánya miatt) súlyosabb volt, ami az ipari felhasználás jelentős részének leállítását eredményezte. A földgázpiacon is nehezen lehetett szabad forrásokhoz jutni, a kereskedők tapasztalatai alapján a régióban az árak másodlagos szerepet játszottak az ilyen forrásokról szóló tárgyalások során.

A második előadó, dr. Szilágyi Zsombor más szempontok szerint igyekezett megközelíteni a januári eseményeket, és próbálta a hallgatóság figyelmét több háttérinformációra felhívni. Kiemelte, hogy a lakosság takarékosságát leszámítva (ami Tóth András elmondása szerint a híradásokkal ellentétben igen csekély mértékű volt) a korábbi évek hasonló átlaghőmérsékletű napjaihoz képest a januári fogyasztói igények majdnem a korábbi fogyasztás harmadával, 20 millió m3-el csökkentek. Ezen fogyasztáscsökkenés nélkül pedig, amely betudható a magyarországi gazdasági vál-

ságnak, nem biztos, hogy a hazai források ki tudták volna elégíteni a felhasználói igényeket.

Szóba került, hogyan lehetne a jelenleg meglévő, túlnyomó részben az orosz gázmezőkről érkező földgáz mellé alternatív importforrásokat biztosítani és ezzel az ellátásbiztonságot növelni.

Szilágyi Zsombor részletesen ismertette a három, a sajtóban is rendszeresen említett gázvezetékprojekteket: a Déli Áramlatot és a Nabucco vezetéket, illetve a Horvátországban létesítendő LNG (cseppfolyós gáz) terminált. Álláspontja szerint a Déli Áramlat és a Nabucco vezeték is sokkal nagyobb költséggel jár és később is épülne meg, mint az LNG terminál, ráadásul a Nabucco esetében még az sem ismert, hogy milyen forrásból biztosítanák az általa szállított gázt.

A Déli Áramlat vezeték pedig főként orosz gázt szállítana, amely a szükséges diverzifikációt nem biztosítaná.

Az előadások végén elhangzott néhány megmosolyogtató, de egyben elgondolkodtató információ is, így például a korlátozások feloldása érdekében 690 megkeresés érkezett a Magyar Energia Hivatalhoz, amelyekben a tej- és húsipari gyárak mellett a sörgyárak is kérték, hogy vegyék ki őket a korlátozandó felhasználók köréből.

A szakemberek munkáját dicséri az, hogy minimális kellemetlenségekkel sikerült átvészelni az orosz-ukrán gázvita okozta krízist, azonban felmerült néhány jogszabályi és a korlátozásokkal összefüggő probléma, amelyek mielőbbi megoldása elengedhetetlen.

Gerse Pál

19

Race Pro (X360) Adott egy svéd fejlesztőcsapat, akik PC-n kultstátuszba robbantották magukat pár ritka igényes autóverseny-szimulátorral. A SimBin szép köröket futott a GTR szériával – a PC-s közönség elismerése pedig jogos és igazságos volt. A GTR sorozat a maga idejében roppant gyönyörű és figyelemre méltóan pontos szimulációja volt a túraautó-derbiknek.

A SimBin most konzolon szeretne dobbantani. A Race Pro hasonló jókat kínál, mint annak idején a GTR sorozat, ám most X360 exkluzív címként csak a Microsoft gépén élhetjük át az új versenyeket. A játék friss engine-t kapott (Lizard), a látvány azonban így sem veszi fel a kesztyűt pl. a GRID

effektparádéjával szemben. Mégsincs ok az aggodalomra, mert az összhatás jó, a képi hangulat valahol a Forza2 meseszerű vizualitása és a MotoGP08 profán életszerűsége között mozog.

Alapvető kérdés egy SimBin terméknél az irányítás. A Race Pro mellőzi az előzmények rigorózusságát, és a kezdők számára is kínál könnyedebb irányítási formát. A hangolási lehetőségeknek köszönhetően persze a profik is tudnak majd nekik megfelelő kontroll- és rásegítéssémát választani. Egyvalamit jó tudni: a Race Pro még a könnyű mód belekalkulálásával is a komoly hangvételű autós játékok közé tartozik, tehát egy padlógáz-drift párossal esélytelenek leszünk még a legenyhébb kanyart is bevenni. Sok gamer furcsán is fog nézni az első pár körben, de könnyebb fokozaton az intuitív rásegítőrendszernek köszönhetően hamar megszokjuk az ideális ívet és sebességet. Elvégre egy SimBin játékban vezet-

Gamer

cikk

ni szeretnénk, nem pedig bohóckodni az aszfalton. A fizikai modellezés is igen erős, ritkán lehet ilyen tisztán érezni a kasztni súlyát és az autónk tapadását az aszfalthoz.

Ahogy haladunk előre a karrierben, a többféle autókategória (elég sok van belőlük) új vezetési stílust igényel majd – így mindig lesz tanulnivalónk, ezzel a motiváció sem veszik el. A belső nézet remekül működik – örömteli tény, hogy egyre több autós játékba implementálják a realisztikus nézőpont élményét. A Race Pro – mint szimulátor – tehát jelesre vizsgázik.

Sajnos a játék kicsit száraz, és mint említettem, a prezentáció sem hozza a divatosabb játékok parádéját – a vezetési élmény, a szimuláció és a karrier mód felépítése mégis örömteli órákat szerezhet az éretten gondolkodó, vagy éppen a komoly versenyzéssel még csak most ismerkedő játékosok számára. Nekik ajánlott a Race Pro.

mcmacko

Resident Evil 5 (X360, PS3) A tavasz egyik legjobban várt játékáról szükséges egyáltalán ajánlót írni?

A Resident Evil sorozat (japánban Biohazard) mindig is útmutató volt. A legutóbbi, negyedik rész – bár a PC port nagyon gyengén muzsikált – átformálta a túlélő-horror műfaját, most pedig itt az ötödik epizód, amely a reform kiteljesítésének ígéretével jött el közénk.

A sztori ezúttal visszatér Chris Redfield személyéhez, a helyszín pedig – a Far Cry 2 után szabadon – ismét egy fiktív afrikai állam, Kijuju. Chris életében tíz év telik el Raccoon város katasztrófája után, és mint mindig, most is egy vírus után nyomozunk, immár egy antibioterrorista szervezet tagjaként. Az afrikai küldetés során egy segítőtársat is kapunk Sheva Alomar személyében. Nagyon hangsúlyos lépés volt a designerek részéről a hölgyet bevenni a buliba. Az új szereplő mintegy előkészítése a kooperatív módnak, mely során immár ketten kéz a kézben is végig tudjuk küzdeni magunkat a játékon. Szingli módban sem kell tartanunk Shevától, mert többnyire érti a dolgát, segít nekünk, többször kihúz a csávából – ellenben azért

20

előfordul ritkán, hogy ő hozza ránk a bajt. Az inventory management is változott, valós időben kell a szatyorban turkálnunk, ha pl. gyógynövényeket akarunk kombinálgatni.

A társunkkal cserélgethetjük is a javakat, ennek koop módban lesz igazán jelentősége.

A játék picivel rövidebb, mint az elődje, de még így is erőteljesnek számít a bő tíz óra feletti játékidő a mai öt-hat órás átlagos végigjátszások mellett.

Beszéljük egy kicsit a technikai oldalról. A Capcom által fejlesztgetett engine ismét félelmetes látványt produkál, ráadásul a demóban látottaknál (az majd’ egy éves build volt!) durvább végeredményt sikerült alkotni a japán programozóknak

a bolti végleges változattal. Az átvezető jelenetek egy akciófilmben is megállnák a helyüket, a szereplők különösen jól néznek ki, de a rendezés is kiemelkedő. Az irányítás a már említett valós idejű tárgymenedzsmenten túl maradt a klasszikus formulánál – azaz mozgás közben nem tudunk lőni. Fogjuk fel ezt úgy, mint a RE széria egyik jellegzetességét – nekem nem jelentett gondot ez a séma.

Láttad már Weskert? Láttad már a demót? Esetleg az előzetes videók spoilereit? Nem láttál semmit! A Resident Evil 5 büszke folytatása a játékipar egyik legerősebb sorozatának.

Sok hivatkozásával, elrejtett poénjaival szolgálja a rajongókat, játékmenetével udvarol az egész játékoskultúrának, vad történetével és brutális jeleneteivel pedig a horrorrajongókat csábítja. A Resident Evil 5 a tavasz (ha nem az év) egyik legnagyobb durranása. Vétek kihagyni.

mcmacko

Gamer

XXXVI./6.

cikk

X-Blades (PC, X360, PS3)

A kaszabolósvagdalkozós programok mindig nagy népszerűségnek örvendtek a játékosok köreiben. A jelenlegi generációban azonban csak a hardcore cuccokban tükröződött a régi tűz, amely annak idején a zsáner alkotásait fűtötte. Mostanában volt egy Devil May Cry kaland, Xdobozon Ninja Gaiden-ezhettünk, a God of War még csak most mutatott magából valamit a hármas Játékállomáson… Az X-Blades ebbe a sorba óhajt beállni. A játék főhőse egy Ayumi nevezetű kincsvadász hölgyike, aki nemcsak a két pisztollyal tupírozott pengéjével villant, hanem lenge ruházatával, formás idomaival és jellegzetes manga pofijával is. Szerintem sokak számára egy ilyen főhős már alapból bebillenti a vonzalmakhoz rendelt agyi regisztereket, így a játékkal szembeni pozitív benyomás garantált már az első percekben.

A játék tehát a DMC vonalat próbálja meglovagolni. A főhősünkkel végigrohanunk a pályákon, közben ellenségek garmadáját tesszük el láb alól, mellékesen pedig lelkeket gyűjtögetünk és kincsekre vadászunk. A lelkek segítségével Ayumi új varázslatokat, kombókat tanulhat, így nem kell pusztán a két kardunkra és a golyóvetőkre támaszkodnunk, hanem megfelelő mágiát is bevethetünk az ellen pusztítása érdekében. A pályák kicsit ugyan sablonosak, de a felépítésük és a szörnykeltető fészkek megjelenése egy másik Capcomklasszikust, a Chaos Legiont idézik. A harcok között platformer feladatokkal is szembe kell néznünk, a pályaszakaszok után pedig statisztikát kapunk a teljesítményünkről. A grafika színes, finoman effektezett, és szerencsére a tesztelt X360 változatban teljesen folyamatos is volt. A PC verzió semmiben sem marad le a konzolos tesóktól.

A játék mindegyik gépen (konzolon is!) magyar felirattal érkezik, a PC változathoz pedig a cikk megjelenésének időpontjában

feltehetően elérhető lesz egy frissítés, ami további magyarítási okosságokat és finomításokat fog tartalmazni.

Akad hibája a játéknak (pl. suta animációk és az említett sablonos pályatervezés), és az orosz fejlesztőbrigád sem feltétlenül jó cégér egy japán klasszisokat idéző szoftvernél, mégis alapvetően egy élvezetes, korrekt kihívást és tartalmat nyújtó, szórakoztató játékkal állunk szemben, amely hordoz magában annyi bájt és egyediséget (köszönhetően a főhősnőnek és a grafikai stílusnak), hogy a tavasz egyik különleges címeként érdemes legyen rá felfigyelnünk.

mcmacko

Gyémánt Ki a dás avagy a piac patinás címei egy sorozatban nyereményjáték A Legjobb Választás és a TopSeller sorozat mellett egy új szériával jelentkezett a CD Projekt.

A Gyémánt Kiadásban a kiadó legnevesebb játékcímei jelennek meg, melyek már bizonyos formában átléptek a budget kategóriába, de még mindig a piac krémjéhez tartoznak.

A sorozat legfőbb ismertetőjegye az elegáns külső doboz, mely gerincén a sorozatnak megfelelő sorszámozás is helyet kapott. Ne féljünk attól, hogy valamilyen egyszerűsített változatot kapunk a pénzünkért. Sőt! A Lost Planet Colonies

Gyémánt Kiadása még egy mini gyűjtői könyvecskét is rejt. Mint azt megszokhattuk a kiadó esetében, a játékok magyar felirattal (esetenként szinkronnal) kerülnek a lemezekre. A sorozat csak és kizárólag PC-s címeket tartalmaz.

A híres Epic játékok (Unreal játékok, Gears of War), a fagyos Capcom-lövölde (Lost Planet) és a svéd horror-kaland antológia (Penumbra) mellé várhatunk a közeljövőben dínóvadászatot (Turok), és egy régi-régi klasszikus újjászületését (Goblins 4). A goblinok új kalandjához várhatóan csatlakozik majd az eredeti trilógia is a lemezen – szintén magyar nyelven. A többi megjelenés maradjon titok, azzal azonban nem okozunk nagy meglepetést, ha eláruljuk, hogy a kiadó bővíteni szeretné a kínálatát – a sorozat részei a lengyel anyacégnél már bőven meghaladták az ötvenes sorszámot.

A Gamer rovatot a

támogatta.

A nyereményjátékunk most a Gyémánt Kiadás sorozatra koncentrál. A két szerencsés gazdagabb lesz a sorozat egyegy tagjával. Mit kell a játékokért tenni?

Válaszolni az alábbi kérdésre!

Az e havi kérdésünk a következő: ––Jelenleg hány játék található a sorozatban?

A választ megtalálhatjátok némi kutakodás után a sorozat honlapján. A megfejtéseket április 6-ig várjuk az alábbi címre: impulzus@impulzus.com http://gyk.cdprojekt.hu/ A nyereményekért hatalmas köszönet a CD Projekt Kft-nek!

A Gyémánt Kiadás egy újabb lehetőség a kedvencek összegyűjtésére, kimaradt címek bepótolására. Kíváncsian várjuk, milyen exkluzív tartalmakat kapunk majd az újrakiadásoknál, és milyen új, eddig kiadatlan címek jelennek majd meg a sorozat zászlaja alatt.

mcmacko

21

Eagles of Death Metal — Death by Sexy Downtown Recordings, 2006 Az Eagles of Death Metal nem egyszerű eset – már csak a nevükből kifolyólag is valami turpisságra gondolhat az egyszeri zenehallgató. Pedig a zenéjükben nincs semmi csavar, semmi ciráda. A Queens of the Stone Age/Kyuss agytröszt Josh Homme és Jesse Hughes alkotta páros – plusz a stúdióban sürgő-forgó segédzenészek – garázszenét játszanak, tökös amerikai módjára. (Magyarán szó sincs itt death metálról.)

Próbáljuk meg azért a stílusukat kicsit jobban definiálni! Adott egy nagyon minimalista, ténylegesen garázsbandásan „hupákolós” hangzás.

A gitárok nyekeregnek az Orange erősítőkön, az ének soványka és fátyolos, és első hallásra a dobok is csak csörömpölnek. Az egészre ráadásképp tegyünk rá egy olyan szűrőt, amely hatvanas/hetvenes évekbeli szöszös-zajos hangzást varázsol a hanganyagra. Eddig nagyon ramatyul hangzik a dolog, igaz? Remélem, az ajánlóm végére kiderül, miért érdemes mégis megismerkedni az Eagles halálmetál változatával.

A Death by Sexy nem a legújabb albumuk. Páran talán azzal is vitatkoznának, hogy egyáltalán erről az alkotásról érdemes-e első körben beszélni a háromalbumos életművön végigtekintve, én mégis e lemez mellé teszem le most a voksomat. Mert a lemez mókás, a dalok fogósak, a témák pedig hetek óta nem távoznak a belső lejátszóból. A borítón szereplő kép érdekes egyvelegét alkotja régebbi Mötley Crüe- és Rolling Stonesalbumborítóknak – már ezzel kapjuk a

jelzést: itt bizony nem kell a dolgokat túl komolyan vennünk. És tényleg. A srácok belefognak az első számba („I Want You So Hard”), mi meg táncoló talpakkal és ritmusra mocorogó alféllel mosolygunk az egészen. Primitív alapokat, egyszerű dallamokat hallunk vicces szövegekkel, de mégis húz az egész, mint a gőzmoz-

dony. A szövegekből dől a tesztoszteron, árad a déli (southern) amerikáner feeling és az a fajta lazaság, amit a legnagyobb rocksztárok ráznak ki a kisujjukból.

A lemezt hallgatva megkívánunk egy cseresznyés kólát („Cherry Cola”), végigszáguldunk a nagyváros éjszakai utcáin („Chase the Devil”), hajnalig tartó táncba hívjuk a kislányokat („Shasta Beast”), és kesergünk azon, hogy ebben a kutyavilágban hol hagytuk el a

Musicmania

csontunkat („Poor Doggie”). A hangzás egyébként – bár direkt koszos, csiszolatlan – mindig alkalmazkodik a dalokhoz, így a lemezt érlelve előjön, hogy mégiscsak ki van találva ez az egész. Még akkor is, ha csupán nyolc és fél nap alatt rittyentették fel a nótákat a stúdióban.

Amilyen debilnek mutatja magát ez a két jómadár, épp annyira vesznek minket hülyére a zenéjükkel. De ez így van jól. A Death by Sexy egy kedvelhető, megragadó lemez – hosszú autóutaknak, pörgős házibuliknak és fülledt, csajozós estéknek fontos kelléke. Érdekes, ám totálisan mellékes információ következzék: a lemezen a segédzenészek hadában feltűnik az amerikai humorista Jack Black és a Distillers-frontasszony Brody Dalle is. Ja, és el ne feledjem, hogy mire ezeket a sorokat olvassátok, már túl leszünk a második (nekem első) itthoni EoDM-koncerten. Kíváncsi leszek, hogy a karizmát élőben is hozzák-e a fenegyerekek. (Lapzárta után jelentem, hozták! – a szerk.)

A Death by Sexy tehát mégiscsak hordoz magában egy kis szelencényi fondorlatot. Először nem értjük, hogy miről van szó, a hangulatot elkapva azonban nem szabadulunk a daloktól.

Nem fogja mindenki fantáziáját megragadni a korong, de aki nem idegenkedik az ilyesfajta banzájtól, az azonnal kerítse elő a lemezt, és máris indulhat a hajnalig tartó rakendroll.

mcmacko

Mando Di a o — Gi v e Me Fi r e Universal Music, 2009 Több alkalommal megfogadtam, hogy nem foglalkozom többet a Mando Diaóval, de egy olyan rejtélyes dolog történt, ami miatt mégis muszáj. Szóval az úgy volt, hogy az első két lemezen még szimpatikus csapat benyomását keltették a svéd srácok – igaz, a másodikon már erősen kikandikált az Oasis-féle silányított Beatles az amúgy jópofa garázsos popslágerek mögül/közül. Ráadásként olyan menők lettek, hogy 2005-ben még a Szigeten is felléphettek. Ami ezután jött, az már számomra kevéssé értelmezhető: a 2006-os Ode to Ochrasyn már mindenkinek egyértelművé vált, hogy puhányokról van szó, akik ordibálnak ugyan, de a méz-

22

édes dallamok (és az anyukák számára is elfogadható hangzás) világosan mutatják, hogy a zenekar nem több egyszerű pénzkereseti forrásnál. Szó se róla, kicsit félretéve a szőrözős fület, esetleg nővé változva ezen is lehet találni jó számokat.

De hogy mi a jó égnek kellett rá egy évre hegedűs-népies meg akusztikus gitáros számokkal lemezt kiadni, azt nem tudom, mindenesetre megkapták érte a büntetést: nem is értékelték, nem is figyeltek oda rá különösebben. Itt gondoltam azt, hogy most már tényleg vége a zenekarnak, erre idén év elején valahogy beleszaladtam youtube-on az új lemezt fölvezető Dance With Somebody klipjébe, és néztem, hogy

szedett össze majd egymilliós nézettséget.

Azóta a rejtély csak fokozódott, már azt lehet találgatni, hogy kb. ötmilliót hogyan.

Azzal semmi probléma nincs, hogy messze nem a legjobb kislemezükből (úgy néz ki) a legszélesebb körben ismert számuk lesz, van ilyen, na de hogy és miért? Én egyelőre a németekre gyanakszom, mivel a Mando Diao tipikusan olyan előadó, amit ott el lehet adni nagybetűs rockzenekarként, úgyse veszi észre senki, hogy semmi felforgató nincs a működésükben.

Az új sláááger egyébként nem vészesen rossz, sőt, de azt gondolná az ember, hogy ilyennel legfeljebb két-három évvel ezelőtt lehetett volna befutni, erre tessék, kiderül,

Musicmania

hogy nem minden a trend. Külön vicc, hogy hasonló lüktetésű számot írtak már 2006-ban is (TV & Me), de úgy látszik, még egy fokkal diszkósabbra, polírozottabbra és egy féllel

XXXVI./6. gyorsabbra kellett venni, hogy jöjjenek a milliók.

Tulajdonképp pont az a baj a lemezzel, hogy a többi szám nem ilyen – ez a tipikus becsapás, amikor az albumra amúgy egyáltalán nem jellemző számmal adják el a teljes lemezt (már ha vesz még valaki kézzel fogható zenét). A hírTV-s Célpont szignálját idéző kezdés pont olyan baljós, mint a műsor bármelyik előzetese, és ugyan a fent írtak alapján már rég túlvagyunk azon, hogy bármit hitelesnek lehessen tekinteni, ami a zenekartól jön, magára a nyitószámra mégiscsak lehet tenni egy OK-pipát. Rögtön a Dance With Somebody jön, arra is, de utána szinte csak X-ek sorakoznak, ami egy majdnem egyórás lemeznél elég kínos. Javarészt önismétlések és jellegtelenségek követik egymást fölöslegesen

túlnyújtott számokban; lehet nosztalgiázni táncdalfesztiválokról és eurovíziókról, vagyis olyan, mintha az Abba kommersz oldalát vették volna alapul. A hatperces Crystal Kossuth Rádióba valóan szörnyű, és svédek lehetőleg még zárószámban se latinkodjanak tábortüzes gitározással kísérve, ha kérhetném. Az egyedüli izgalmas a minimalista High Heels című szám, és itt ki kell mondani, hogy ha az új sláger táncoltatása franzferdinandizmus, akkor ez végképp olyan, mintha a FranzB-oldal Shopping for Bloodból merítettek volna. Végül is nem nagy gáz, hogy öt év késéssel fedeztek föl maguknak egy ilyen obskurus zenekart – érdemes kivárni 2013-at, amikor a Mando Diao föltalálja a garázs-afropopot.

A tanulság annyi, hogy soha többé albumot, elég lesz évente három kislemez.

lemming

Morri s sey — Years of Refusal Polydor/Decca, 2009 A dolog ott kezdődik, hogy Morrissey-t illik szeretni, máskülönben a kiművelt zenehallgatók furcsán néznek az emberre.

Ha igaz, hogy Morrissey-t leginkább a hozzá hasonlóan érzékeny, magányos és szomorkodó figurák értékelik, akkor már egy fél lépés hátrányban vagyok, de a (legalábbis a Smiths után) hagyományosnak számító dalokba és általában Moz esztétikájába (sajátos énekstílusába és furcsa dallamaiba) még mindig lehet kapaszkodni. Az, hogy ebből a keverékből és Morrissey aktuális élményeiből milyen erős dalok és lemezek születnek, változó. A szólókorszak elejének oszlopaiként a Viva Hate (1988), a Your Arsenal (1992) és a Vauxhall and I (1994) albumokat szokás emlegetni, a 2000-es évek visszatérése pedig a You Are the Quarry (2004) és több kiváló kislemez sikeréről, valamint a Ringleader of the Tormentors (2006) langyosabb fogadtatásáról szólt. Az idei lemezről már tavaly megjelent két kislemez (That’s How People Grow Up, All You Need Is Me), ezek rögtön föl is kerültek az ugyancsak tavalyi Greatest Hitsre, de közvetlenül a lemezt az I’m Throwing My Arms Around Paris volt hivatott promotálni.

Az ehhez készült klipben ugyan láthatóan nem igyekeztek fiatalítani Morrisey-t, de ha csak az öt évvel ezelőtti és a legújabb albumborítót tes�szük egymás mellé, akkor is látszik, hogy valamikor most volt az a pont, amikor is hősünk egy fess fiatalemberből bácsivá

változott. A táncikálás és a teátrális gesztusok nem is állnak már jól neki, de az vitathatatlan, hogy még mindig van benne és a hangjában is erő.

A Years of Refusalt szerencsére nemcsak illemből lehet szeretni; ugyan a nyitó szám keménykedése elsőre ijesztően béna, de azért megszokható, és legalább jelzi, hogy valami nagyon elkezdődött.

No meg úgyis hamar az énekre terelődik a figyelem, a „something is squeezing my skull” felfelé ívelő refrénkezdet elég hatásos. A még jobb folytatásból (Mama Lay Softly on the Riverbed) a középrésznél kezdődő félperces torzulás emelhető ki, magából a masszív egészet alkotó első nyolc számból pedig (nem meglepő módon) az I’m Throwing My Arms Around

Paris és az All You Need Is Me kislemezek. Meg a When Last I Spoke to Carol, ami teljesen latin, úgyhogy nem is értem, miért tetszik. A tömör háromperces számok után a lemez utolsó négy dala nyugodtabb, öregesebb: az It’s Not Your Birthday Anymore (egy kis klarinéttal) és a You Were Good in Your Time 28 év alatt nem biztos, hogy ajánlatos. Ha valamelyik mégis, akkor inkább utóbbi, ami szinte teljes egészében szép régies, filmzeneszerű, tele szomorúsággal, vonósokkal, ahogy kell. Az utolsó két számra aztán visszaköltözik az élet a lemezbe, és sajnos az utolsó szám veszít az utolsó előttivel szemben: a Sorry Doesn’t Help három témát fűzgél össze és variál szépen, az I’m OK by Myself viszont kevesebb rafináltságot mutat, ráadásul a befejezése is gyenge, amiért kár.

Nagy erénye a lemeznek, hogy egészben hallgatható, ugyanígy lehet örülni a jó kislemezdaloknak is, de az életmű nagy alkotásaihoz hasonlítgatni nem biztos, hogy érdemes. Az, hogy a (Morrissey esetében mindig fontos) dalszövegeket ki mennyire fogadja el/be, természetesen ízlés és szándék kérdése, de akinek számít, hogy mélyebb és komolyan gondolt tartalmat kapjon, esetleg csak nem szeret egyedül szenvedni, az ugyanolyan bátran nyúlhat ehhez az albumhoz, mint bármely korábbi Morrissey/Smithsproduktumhoz.

lemming

23

Hogyan kell... live actet bemutatni Na, már megint ez a szemét – gondolhatják az instrumentális zene rajongói. Jelen cikkünknek nem témája az elektronikus zene kvalitatív vizsgálata, mindössze árnyalni kívánom a képet egy olyan fellépési móddal, amire már teljes magabiztossággal rá merem mondani, művészet.

Kezdetben voltak a zenekarok. Mivel az igazán nagy slágerek készítői nem tudtak mindenhová eljutni, ahol fellépésükre igény mutatkozott, létrejött egy olyan, manapság már teljesen hétköznapi előadótípus, melyet akkoriban lemezlovasnak, disc jockey-nak, manapság röviden DJ-nek csúfolnak. A régi nagy DJ-k és a maiak között természetesen ég és föld a különbség, egy dolog azonban megmaradt (bár szépen lassan kikopik a digitális médiumok előretörésével), a szent bakelit. Kiállta a magnókazetta, a CD, a DVD korát, és bár mára a boltok polcairól is eltűnt, a DJ-k és az igazán nagy műkedvelők örömmel vásárolják.

A DJ-nek is van egyénisége, nem minden zenei kreativitást lehet bedobálni egy lemeztáskába, meg a mai lemezlovasok többnyire producerek is (nem pénzt produkálnak, mint Hollywoodban, hanem zenei számokat, trackeket). Felmerült az ötlet, hogy kicsit hasonlíthatna az előadás egy megismételhetetlen koncertre. Ezt a kínálkozó alkalmat megragadták a hangszergyártók is, megjelentek a samplerek, szintetizátorok, effekterek. Minden adott volt tehát, hogy a Live PA (Live Personal Appearance), a live act előretörjön. Az elektronikus zene nagyjai (Jean Michelle Jarre például) ma is így lépnek fel, rengeteg hardvert egyszerre kezelve a színpadon. A PC-k erősödésével és hétköznapivá válásával szépen lassan kikopott a hardver, minden megoldható volt szoftver segítségével.

Programok jelentek meg, melyekkel zenéket lehetett írni, azokat tetszőlegesen bármikor módosítani, pontosítgatni. Természetesen az élő fellépésekre is készültek ilyen szoftverek, melyekkel már mindent meg lehetett csinálni, csak a képzelet, és nem a lehetőségek szabnak határt.

Itt jön be a képbe a művészet jellege: tulajdonképpen bármit lehet módosítani bármikor, optimalizálva a közönség igényeinek figyelembevételével. Amikor valaki eldönti, hogy élőben szeretne fellépni, valami újat, különlegeset, egyedit mutatni, legelőször számokat, zenei alapokat, loopokat kell írni. Ma a legelterjedtebb segédeszköz a Propellerhead

24

terméke, a Reason programcsomag.

A felhasználói felülete leginkább egy komoly stúdióra hasonlít, a hangokat, zajokat potméterek tekergetésével, függvénygenerátorok finomhangolásával, effektek testreszabásával lehet előcsalogatni a rengeteg előre definiált alap újraértelmezésével. A különböző részegységek közötti kapcsolatot – igen kreatív módon – a hátoldali kábelezéssel lehet megteremteni. A szoftver egyébként 17 részből áll, szintetizátorok, samplerek, sound destruction unit („a” torzító :)), dobgépek, effekterek és még millió-egy dolog, mindezekhez remek tutorialok állnak rendelkezésre. Gyakorlatilag bármi beemelhető, megváltoztatható, felhasználható a metró zajaitól kezdve a Doom3 hangjain át a hajdani slágerekig minden. Így születhetett például Nirvanaremix progressive-ben, Magyar Táncok technóban, Depeche Mode drum&bassben. A bootlegek (az eredeti szerző beleegyezése nélkül publikált remixek) létjogosultságát most nem szeretném megvitatni – kétségtelen, népszerűek.

Ha a trackek már készen állnak, meg kell ismerkednünk az élő fellépés vezérléséhez elengedhetetlen Ableton Live-val.

Ez a program a keverő és effekter szerepét tölti be (tulajdonképp ez a „live-oló program”), segítségével indítható egy-egy loop, változtatható a tempó, összekeverhető két szám. A Reasonnel direkt kommunikációt tud létesíteni, onnan zenéket, pillanatnyilag bekonfigurált hangokat lehet vezérelni. Az Abletont természetesen mindenki billentyűzettel kezdi, majd később rájön, hogy így gyakorlatilag lehetetlen a kreativitás maradéktalan kiaknázása. Ennek megoldására használatba lehet venni MIDI-kontrollereket, melyek az analóg feelinget a digitális világba csempészik. Az egész alapja a MIDI (Musical Instrument Digital Interface), mely egy borzasztóan egyszerű, ám annál gyorsabb, pontosabb kommunikációs protokoll. Segítségével egy hétköznapi USB-csatlakozón keresztül rádughatjuk az eszközt PC-nkre, az Abletonban minden egyes poti, minden csúszka, minden gomb tetszőlegesen hozzárendelhető bármilyen funkcióhoz, legyen az egy egyszerű hangerő (akár a basszus, akár a cin külön csatornaként), de frekvenciavágó is szabályozható (band pass filter).

Ezen az interfészen egyébként olyan extrém dolgokat is használhatunk, mint digitális trombita, teljes dobfelszerelés egyetlen panelban, és még sok más hangszer, melyet ilyen célra gyártottak. Az eszköz és a számí-

XXXVI./6. tógép közti kommunikációban semmilyen hang nem játszik szerepet, a dobgép hangját például leütés után a nyomásérzékeny padok MIDI adatfolyammá konvertálják, majd ezt rekonstruálja a szoftver.

Ezek a programcsomagok egyaránt elérhetőek Microsoft és Apple operációs rendszerre (Linuxra sajnos még nem), szóval ha valakit MacBookkal látunk, az nem jelent semmi extrát, csak a stabilitás kedvéért használják, mely azért, valljuk be, kritikus pont ebben a műfajban (nagyon égő, ha valakinek fellépés közben bekékül a Windowsa). A keverőpult szerepe jelentéktelenné válik, egy csatornán minden megoldható, kivéve ha az igen látványos vs live acttel állunk szemben. Bár ilyenkor is érdemes a két fellépő zenéjének szinkronitása miatt direkt kommunikációt létrehozni a gépek között. Mivel az Ableton leveszi a művész válláról a sebességillesztés terhét, füles sem szükséges, bár ebből sem-

miképpen nem szabad olyan következtetést levonnunk, hogy az élete sokkal könnyebbé válik. Az igazi kihívás az egész fellépés átlátása, az előre elképzelt ív fenntartása,

MIDI-kontroller profiknak

a táncoló tömeg tűzben tartása. Ezt sokféleképpen el lehet érni, gyakorlatilag ki kell puhatolni az aktuális igényüket, kell-e még húzni a tempót, a durva, agysejtszaggató kiállásokat, vagy esetleg lazítva felkészíteni őket egy hatalmas fináléra.

Még a műértők között is tapasztalható némi egyet-nem-értés a tekintetben, hogy mi minősül live actnek. Aki már ilyen eszközök segítségével ad elő számokat, beleesik a definícióba, a másik véglet viszont a teljes zenekarokkal kiálló művész, aki az elektronikus elemeket csak kiegészítésként használja. A döntés nem könnyű, általában a közönség nem annyira sznob (remélhetőleg), hogy pusztán a technikai részletek miatt elítéljen egy egyébként kiváló alkotást. Az idő mindenesetre kezdi bebizonyítani, hogy az elektronikus zenének van létjogosultsága, felfedezhető benne művészi indíttatás, olyan érzelmi töltés, melyet mások hangszerekkel produkálnak.

Az idők változnak, változzanak az emberek is, fogadjuk el egymást, gyerekek.

Byron A cikkben nyújtott segítségért köszönet Hertelendi „TerroR” Gábornak

Az egyik legszimpatikusabb eszköz, a Kaoss Pad: Amikor valaki elkezd egy bulin nem táncolni, és inkább figyeli, hogy mit művel a fellépő, olyan érdekességekre is felfigyelhet, mint ez a csodaszerkezet. Egyszerűen öröm nézni és hallani. Ha valaki elkezd mindenféle gombokat nyomogatni, potmétereket tekergetni, csúszkákat tologatni, az már elég snassz; lehet látványos, de mégiscsak hétköznapi. Viszont egy villogó effekter érintőképernyőjén az ujjat húzogatva fentről le, jobbról balra, összevissza, maga a kreativitás, az ergonómia csúcsa. Az előre definiált effekteket kiválasztva, majd a tapin bogarászva sokkal többet lehet tenni, mint azt gondolnánk. Az ember egyik alapvető vágya az érzékszerveivel élve „átélni” mindent. Ez a kis dobozka (a borsos ára mellett) vis�szaadja a zene tapintását, már önmagában egy hatalmas szinesztézia.

Milyen lapot húztál?

Az egész úgy kezdődött, hogy kaptunk kipróbálásra pár kártyapaklit. No persze itt most nem ilyen francia vagy magyar kártyákra kell gondolni, ez a játék a nyelvtanulásról szólt. Az első tervem az volt, hogy lecsapok a nehezebb csomagokra, de mivel ezek már elkeltek, ezért azt gondolam, hogy sok év középiskolai angoltanulás tapasztalatával újra megnézek egy kezdőknek szóló kártyacsomagot.

Szódolgazatra, nyelvvizsgára készülve anno a középiskolai angoltanáraim gyakran ajánlották azt a módszert, hogy amellett, hogy sokat ülünk az órai jegyzetek és a szótárfüzet felett, a nehezebben megragadó kifejezéseket apró post-it cetlikre írjuk fel és ragasszuk ki őket jól látható helyekre szanaszét a lakásban; a fürdőszobai tükörre, a hűtőszekrényre, a monitor szélére.

Kicsit erre a módszerre emlékeztettek ezek a kártyacsomagok, melyek legfőbb célja, hogy a napközben előforduló kis holtidőkre – amikor az ember nem igazán tud

semmi értelmeset csinálni – alapozva, kvázi fájdalommentes és egyszerű angoltanulást kínál. Észak-budai lévén legalább napi két órán keresztül használom a BKV válogatott szolgáltatásait, úgyhogy azt hiszem, tudom mi az a holtidő, gondoltam magamban a két kártyacsomag kézhezvételekor. Másnap rögtön ki is próbálhattam új szerzeményemet a reggeli szakirányos órámra igyekezve. Bár a reggel hét órás időpont arra csábított, hogy minél kevesebb odafigyeléssel megússzam az utazást, miután sikerült helyet szereznem a szentendrei HÉV-en, elővettem a kártyáimat.

Az egyik csomag fontos igék, kifejezések angol és magyar verzióit tartalmazta, a másik alapvető angol szófordulatokat rendezett mondatokba. Ezekben a mondatokban olyan kifejezések szerepeltek, amelyek a leggyakoribb, mindennapos szituációk közben hangozhatnak el. Így a fontos és legalapvetőbb nyelvtani szabályok mellett

egy átlag hétköznapi használathoz szükséges szókincs meglapozását segítik elő. Nézegettem egy kicsit őket, és közben csak eltelt az az idő, ami alatt beértem az egyetemre. Talán egy kicsit hasznosabban, mint ha csak a tájat néztam volna magam körül.

Tény, hogy ezek a kártyák igen hasznos kiegészítő eszközök lehetnek a nyelvtanulásban, azonban az alapokat biztosító befektetett munka nélkül ez a tudás is csak lógni fog a levegőben mindenféle stabil alap nélkül. Azt pedig tudjuk, hogy a párna alá tett jelek könyv se segített soha vizsga előtt, ha korábban ki se nyitottuk. A kártyáknak viszont nem is ez a célja. Itt az a fő cél, hogy egy már meglevő tudás mellé olyan új gyakorló eszköz legyen a kezünkben, ami egyrészt jó lehetőség új nyelvtani fordulatok megismerésére és begyakorlására, másrészt remek eszköz a szókincs fejlesztésére, ami köztudottan az egyik legnehezebb része az angol nyelvnek.

Szofi

25

Kártyajáték – másképp Egyre több módszerről hallhatunk, melyekkel egyszerűen, gyorsan és nem utolsó sorban hatékonyan tudjuk idegen nyelvi készségeinket fejleszteni. A tanulókártyás módszer az egyik ilyen, mondhatni még gyerekcipőben járó technika – habár már évek óta forgalmazzák őket, én még nem találkoztam olyannal, aki ezt a formát választotta volna egy nyelv (jobb) elsajátítására. Kezembe vettem hát rögtön két csomagot...

Tapasztalt angolos révén, próbáltam a kicsit magasabb szintű tudást igénylő paklikat választani. Először az Instant Szóbeliből húztam elő néhány lapot. Ez a leírás szerint a középfokú szóbeli nyelvvizsgához nyújt túlélő kifejezéseket, s valóban, csupa olyan dologra akadtam, ami jó vitatémául szolgálhat a vizsgán, és a vizsgáztató csak bólogathat, hogy „hű, milyen intelligens ez a gyerek”. A félmondatok legtöbbje számomra ismétlés volt, de mégis nagyon hasznos.

Mondjuk megkérdőjelezném, hogy néhány közülük mennyire középszintű, mert én csak jóval később találkoztam a témarészekkel, de végül is a diák legyen felkészült. Azért ezt bizonyos szinten pozitívumnak fognám fel, hiszen nem minimális tudást nyújt az anyag, hanem egy kicsit előremutat a felsőfokú problémakörök felé.

A másik, amivel próbálkoztam, az Instant Business fantázianévre keresztelt csomag. Ez már keményebb dió volt, telis-tele az üzleti szakzsargon magvával.

A paletta színes – az egészen egyszerű és „illik tudni”-kifejezésektől a már-már

bankári ismereteket igénylő szóösszetételekig juthatunk el. A lapok erénye, hogy nem egy darab szót tartalmaznak, hanem egy komplett, mondatba egy az egyben beépíthető kifejezést (ahogyan az Instant Szóbeli is), így könnyebben memorizálhatóak. Sajnos meg kell jegyezni azt is, hogy manapság (bármilyen kelletlen is) ez a szókészlet annyira beépült a hétköznapokba, hogy hozzátartozik egy biztos és jól használható nyelvtudáshoz.

A kártyákat csak ajánlani tudom – persze bizonyos kritériumokkal. Aki a tanulásnak ezt a formáját választja, számoljon azzal, hogy igencsak kitartónak és elszántnak kell lennie. Beleeshet abba a csapdába, hogy „á, majd holnap, megvár az”. Másrészt a felhasználási javaslat nálam nem vált be (de ezt is embere válogatja). A „használati utasítás” (hm…) szerint minden 1-2 perces holtidőt ki kell használni tanulás céljából. Én ezt megkérdőjelezném, az ember az utasítás által példának felhozott rövid időszakokban másra koncentrál. Valljuk be, elég kevesen vannak, akik a piros lámpánál

előkapnak három kártyát, és gyorsan megtanulják… (Vagy az Irinyi utca és a Petőfi híd budai hídfője közt a villamoson, csak hogy stílszerű legyek.) Viszont nyugodtabb körülmények közt egészen hatékony is lehet a kártyás tanulás, csak (hangsúlyozom ismét) kellően elszánt hozzáállás kell. Mondjuk ha egy diploma birtoklásához vezető utolsó (nyelvvizsgás) lépcsőfok a sürgető tényező, az már mindjárt más.

Dóri

A tanulás új di m enzi ói Csütörtökön pillantottam meg őket.

Színes testükkel védtelenül feküdtek előttem. Vártak. Arra, hogy valaki felbontsa őket, kihúzza belsejüket, feltárja egyszerű, mégis nagyszerű titkukat. Azt hiszem, nem állok félénk ember hírében, most viszont mégis elbizonytalanodtam, de csak egy pillanatra. A következő másodpercben már csupaszon, védtelenül hevertek az asztalomon, vöröses darabjaik rendezett összevisszaságában.

Történetünk baljóslatúan hömpölygő folyamát eltorlaszolva most egy kis kitérőt teszek, hogy eloszlassam az esetleges félreértéseket. Az történt ugyanis, hogy kaptam kipróbálásra két csomag nyelvtanulókártyát. Egy-egy kis papírdoboz, melyek a témához illő mennyiségű (150 db) 80x40 mm-es karton kártyát tartalmaznak. A kártyák egyik oldalán a fontosabb nyelvtani szabályok és gyakori szavak felhasználásával alkotott angol mondatokat, másikon pedig ezek magyar megfelelőjét látjuk. A cél az, hogy a megfelelő szituációban eszünkbe jusson, hogy mondandónkhoz milyen szerkezetet

26

és hogyan lenne célszerű használnunk.

Innentől már csak behelyettesítés kérdése az egész.

A dobozok kibontása után a használati utasítást pillantottam meg. Műszaki ember lévén, el is kezdtem átrágni magam rajta: tippek, trükkök és egyéb fortélyok találhatóak benne arról, mit, hogyan, miért. Sokkal jobban izgatott azonban, hogy valóban használhatóak-e.

A puding próbája az evés, szokták mondani. Én pedig neki is estem, mint vándordiák a ciberelevesnek. Kivonultam a tanulószobába a kicsiny kis ámítógépemmel, amire már jó előre letöltöttem a kártyákhoz tartozó hanganyagot, egy-egy tizenpár perces mp3-at.

A módszer számomra egyértelmű volt: tanulom, mint hajdanán a verseket; egy újabb kártya megtanulása után elölről ismételem az összeset, így juttatva el magam a biztos tudáshoz. Gondoltam.

Gyakorlatban azonban nem bizonyult ily egyszerűnek: igen hamar eljutottam oda, hogy a fejemben felhalmozódó tudásmennyiség oly érzetet keltett, mintha

Révai Nagy Lexikona próbálna kitörni a koponyámból. Persze ez akár jó jel is lehet, hiszen a Tudás megszerzése a szent Cél, mely szemem előtt lebeg, azonban ez a kellemetlen érzés a koncentrálási képesség rovására is ment esetemben.

Akik esetleg hasonló cipőben járnának, azoknak javaslom a rendszeres időközönkénti kikapcsolódást, pár perc a kártyáktól távol valami zúzós zenével csodákra képes.

A kártyák főként az egyébként elpazarolt idő felhasználására javasoltak a kiadó szerint, KTH-ban, menzán sorban állva, BKV-n, MÁV-on utazva, előadások előttiutáni-alatti konstruktív unaloműzésre tökéletesen alkalmasak. Arra azonban figyeljünk, hogy bármilyen hosszúnak és unalmasnak is tűnik a Schönherz és az I épület közötti út, ezalatt mégsem ajánlott a kártyákkal foglalatoskodni, mert az óvatlan tanulót könnyen meglepheti egy szembejövő gyalogos vagy ne adj isten egy személygépjármű.

H P és Z

XXXVI./6.

Aamittanulási módszer a Harvard, a Yale és az M.I.T. hallgatói leggyakrabban használnak Van egy olyan tanulási módszer, amit a külföldi felsőoktatási intézmények egyszerűen istenítenek. Szinte minden külföldi főiskola és egyetem honlapján találsz utalást erre a módszerre. Magyarországon azonban sosem fogsz találkozni olyan egyetemmel vagy tanárral, aki ilyen „általános iskolás” módszert ajánl. Pedig minden okuk megvolna rá, de sajnos ők sem nagyon ismerik. Ez a módszer a tanulókártyák módszere. De mik is a tanulókártyák, és főleg: hogyan készíts ilyeneket?

Í gy készítsd el!

Indexkártyákat kaphatsz készen az irodaszer-kereskedésekben, de olcsóbb, ha te magad vágsz fel műszaki rajzlapokat vagy bármilyen erősebb, magasabb grammszámú papírt akkora kártyákra, amik elférnek a zsebedben. A kártya egyik oldalára írj le egy, az elsajátítandó anyaggal kapcsolatos kérdést vagy fogalmat, és a másik oldalára kerül a válasz vagy a fogalom magyarázata. Ez tulajdonképpen az épp tanulandó, hosszú és terjedelmes anyagnak a kivonata lesz, egy vázlat a legfontosabb megjegyzendő részekkel. Figyelj arra, hogy a kártyára bőven elférjenek a feljegyzendők!

Mitől hatékony ez a módszer? Ízelítőül néhány előny: a tanulókártyák mozgása „ébren tart”, a mozgás energiája (kinetikus energia) segít memorizálni, mert több agyi idegpályát használsz ilyenkor. Csoportokba oszthatók a kártyák a saját haladásod szerint, és a számodra nehezebben megjegyezhető kártyákra koncentrálhatsz, nem úgy, mint az olvasásánál, amikor a könnyű anyagot is ugyanannyiszor látod, mint a nehezet. Az ismétléshez (ami a hosszú távú memória alapja) nem kell száz oldalakat újra és újra átolvasni. A legnagyobb előny: bárhova magaddal viheted a kártyáidat, és a holtidőidben felhasználhatod, ami jelentősen lecsökkentheti a könyv felett görnyedős tanulásra szánt idődet.

Hogyan használd?

Egy kézenfekvő, de nagyon hatékony módszer: csoportosítsd a kártyákat aszerint, hogy melyiket tudod, melyiket nem.

Vedd sorra a kezedben lévő tanulókártya-pakli egyes kártyáit, és amelyiket tudtad, rakd le az asztalra. Amelyiket nem tudtad, tedd vissza a pakli aljára. Minden alkalommal az „ezt már tudom” rakás egy kicsit magasabb lesz. Amikor a kezedben már nem tartasz egy kártyát sem, egyszerűen kezdd újra az egészet.

Ha új tárgyat tanulsz vagy új paklit kezdesz, limitáld a kártyák számát 30-40-re, és csak ennyivel kezdd.

A kevesebb több!

Nézd át a kártyáidat 5-10 perc alatt minden nap – ha egy mód van rá, naponta többször! A napi többszöri 5-10 perces tanulási ciklusoknak bizonyítottan nagyobb hatása van, mint a koncentrált, hosszú és fárasztó magolásnak. Mivel a

magolásnál egyszerre próbálsz az agyadba tömni egy rakás tényt, az ellenáll. (Te is azt tennéd, ha egy rakás ennivalót nyomkodnának le a torkodon rekordidő alatt, nem?) A rövidebb, de gyakoribb tanulási ciklusok nemcsak hatékonyabbak, de megszabadítanak a vizsga előtti stressz nagy részétől is.

Ti ppek és trükkök Most nézzük meg azokat a tippeket és trükköket, amelyek segítenek minél hatékonyabban használni kártyáidat!

Figyelj az „elsők és utolsók” hatásra! Egy-egy kártyacsoportban az első és az utolsó kártyákat fogod először megjegyezni nagy valószínűséggel, és a középsők lesznek a leghomályosabbak a vizsgára. Figyelj ezért arra, hogy amikor a kártyáidat csoportokra osztod, akkor tartsd szem előtt a „Bűvös hetes” szabályt, vagyis 5-9 kártya legyen mindössze egy csoportban!

Kódold az anyagot a magad számára! Amikor tanulókártyákat készítesz, tedd olyan formába a tanulnivalót, amelynek a segítségével gyorsan, egy pillantással át tudod tekinteni az adott anyagrészt! Mellőzd a hosszú mondatokat, és törekedj rövid, velős és pontos ábrázolásra!

Használj képeket és ábrákat, amilyen gyakran csak tudsz! A képekre sokszor könnyebben emlékszünk, mint szavakra vagy számokra. A színek használata is segíti a tanulási folyamatot. A színeket azonban használd valamilyen logika alapján!

Használj annyi érzékszervet a tanulásnál, amennyit csak tudsz! Nézz rá a kártyára, fogd a kezedbe, mutogass a kártyán, vagy kövesd, amit olvasol az ujjaddal, beszélj hangosan, hallgasd magad, miközben beszélsz, sétálj fel és alá, miközben ismételgeted a kártyán lévő anyagot. És végül, de nem utolsósorban, ne felejtsd el kihasználni a kártyás módszer legfőbb előnyét: mindenhova magaddal viheted a kártyákat, és ahogy van 2-3 perced, elő is veheted és ismételgetheted. Az ismétlés az egyetlen biztos módszer arra, hogy az anyag a hosszú távú memóriádba kerüljön.

Hajrá! Kezdd el a módszert holnaptól használni!

Szalai Gabriella www.tanuljtanulni.hu

A „Sikeres tanulás” tréning hazavihető, dobozos változatát 3000 Ft kedvezménnyel vásárolhatod meg, ha rendeléskor az „impulzus” kódot írod a megjegyzés rovatba.

27

Sínen Hogy néz ki egy rakás szerencsétlenség? Nos, nagyon sok apró, kicsi szerencsétlenség alkotja. Ezek egyenként nem sok néznivalót rejtenek magukban, alaktalan valamik állandó változásban. Azonban ha összeállnak egy rakássá, ott új formát öltenek: összefogódzkodnak, kezeket és lábakat növesztenek magukból. A rakás szerencsétlenség (R. Sz.) felvesz egy fekete kabátot, meg a vállára egy hozzá képest számottevő méretű fekete táskát, néz egyet az órájára, és elindul.

Pályaudvar a város szívében, mégis elhagyatottan a termékeny gondolatoktól. A világ gazdagsága megpróbálta befesteni falait kincsének visszfényével, de ma már minden menekül onnan – a kreatív gondolatoktól kezdve a személyes történeteken át a nagy, szívbemarkoló találkozások árnyjátékáig. A hatalmas íveken futnak végig az órák, mállasztják az ódon falakat, a men�nyezetet tartó vasak felett gondtalan lények figyelik a várakozásukban nyüzsgő emberhadakat. Várják, hogy zajok, léglökések beléjük kapjanak, és akkor hangos csapkodással átrebbenek egy másik szálra.

Alattuk a piros arcú kisnyugdíjasok táskáikba kapaszkodva várják a jelet két hatalmas, elektromos fénnyel izzó táblán megjelenni. Ugyanaz a hang szól egyszer csak nekik, amelyik tegnap is könyörgött, hogy szálljanak fel a vonatra, és holnap is ő fog, talán a világ végén is még, ha a finom erezetű lelke szét nem rohad a múlandósággal vívott harcában.

Röhögés ráz egy félrebillent bézbólsapkát és egy szőrmés kabátot.

Arrébb szipog egy középkorú, igényesen felöltözött üzletember. Amíg a táblákat nézi, elgyalogol előtte egy festett hajú anyuka, kezében húzva maga után sírdogáló kislányát. Aki rohadtul nem akarta otthagyni az éttermet, hiába adtak neki egy műanyag játékot, de azért még fontosabb neki, hogy a kis kezét fogják, mint az, hogy az átkait ősére zúdítsa (ez változni fog, ahogyan a pályaudvar és a tágabb környezete egyre-másra rója a köreit a nap körül, és a nap rója a köreit a lány körül). Mindannyian belemerevedtek a szerepeik táncába. Valaki ekkor kiszáll a körből, fekete kabátja kibontva, válláról a táskát a kezébe veszi. Úgy cikáz az emberek között, mintha nem is közéjük tartozna, itt meglök egy munkást, ott megtorpan egy öreg, lassú bácsi mögött és kitér balra, előz és előröl az egész. R. Sz. gyors pillantást vet a táblára. Pixelek sorjáznak végig – Avala. Az lesz az! És hányas? 13. A 13. vágányról indul – gyorsan szedi a lábát, mert két perce van indulásig, és a tizenhármas már átcsúszik az egyik oldalra annyira, hogy sokat kelljen menni. Érdekes is, hiszen, amennyire R. Sz. tudja, az Avalák nem indulnak a szélső vágányról, de hát ki tudja, milyen szeszélyes, hazárdos folyamatok eredménye a vonatok helyzete?

A vonatra felugró R. Sz. leül egy kabinban, és vár. Bent magukra sokat adó tanárnők beszélgetnek egymással

28

a munkahelyükről, és bekéredzkedik R. Sz.-gel szembe még egy fiatal srác, szemüveges, talán ő is egy egyetemről tart éppen hazafelé.

Benyit egy kalauz: középkorú, vörösre festett hajú nő, a munkájához szükséges illemnél egy cseppel sem többet birtokolva, a cég hatalmat vesztett, ócska értékrendet közvetítő egyenruhájában, és kéri a jegyeket. R. Sz. adja először. A kalauznő érdeklődve végigméri R. Sz. nyugodt arcát. De nem lyukaszt, nem is húzza a hőpapír fölé a tollát, hogy belekaristolja olvashatatlan üzenetét a jövő jegykezelőinek. Itt valami baj van – fut át R. Sz. agyán, ezért magyarázkodásba kezd: – Kőbánya-Kispest van ráírva, de kilométerben annyi…

– Nem értem!

– De hát Halasnál átszállva... Kiskunhalas – mutat R. Sz. a jegyre. Ott van feketén ráégve.

– Nincs Kiskunhalas megálló. Ez az ÉrdEger vonal.

– Ó. Ez nem az Avala? Ajaj – a hangja meglepően nyugodt. Jó védekezés lenne a ragadozók ellen, de belül már elindultak a folyamatok, amelyek a hirtelen feléledő félelem hatására jönnek elő: a vérnyomás emelkedik, a pórusok kitágulnak, és a pupilla összeszűkül. Az izmok cukrokat igényelnek, és „bemelegednek”. Ami azt illeti, R. Sz. nyakán kicsi görcsbe is rándul egy lényegtelen izomrost, kicsit menőzik a többinek, hogy ő bizony veszély esetén teljes szélességével és hosszával az elrugaszkodó test pártján áll.

A szemben ülő srác meglepődött arcot vág, és önkéntelenül mosolyra húzza a száját. Elfelejti a törlesztő részlet kigondolva is hosszú ellenértékét, amelyet még nem fizetett ki, és az elmúlt percben mardosta lelki nyugalmát. A tanárnők hallgatva nézik R. Sz.-t, az egyikük száján majdnem kicsúszott a „rábasztál”, de (jó)modoros hölgyek ilyeneket nem szoktak mondani, úgyhogy szerencsére mégis bennmaradt. R. Sz. nem kér a szimpátiájukból, hanem hátravonul. A kalauz elmenőben még odaveti, hogy szálljon le minél előbb, ha megállítják Rákosnál, akkor ott, ha nem, akkor Gödöllőn.

Sínek hosszán moccan a MÁV – járnak a gondolatok a fejben, és a szem beleveszik a perspektívapontba távolodó keresztfák és a töltést szegélyező környezet fordított élményébe. Az új információk, a táj változó mintázata ugyanis az első pillanatban a legélesebb, aztán rögtön elkezd gyorsan távolodni a szemlélő elől,

a dolgok a múltjuk felé kezdenek haladni.

Ennek a furcsa jelenségnek köszönhetően, ahogyan R. Sz. bámul a vonat leghátsó ablakából, úgy suhannak előle el a biztonságérzet gondolatai ahogyan a rákosi átkapcsoló vonalak a messzi múltba.

R. Sz. bejárja a gödöllői pályaudvar kies vidékét. Majdnem vesz egy hotdogot a HÉV megállójában, de rájön, hogy nincs nála elég készpénz. A jegyárusító sem tud kártyára jegyet adni, hogy visszatérjen szeretett fővárosába, és újrakezdje a vakvágányra siklott napját. Megkérdezi hol tud pénzt felvenni.

Az automata a túloldalon van, mondja a bajszos jegypénztárnok, és R. Sz. bízva a szerencséjében elindul a vasútállomáson át. Emberek erre már réges-rég gondoltak, azaz ott várja antihősünket egy gyalogoshíd a sínek fölött. Az egyetem parkjához visz, ahol rövid tanácstalanság után a fiú elindul jobbra. Egy postát talál, ahol fáradt emberek intézik ügyesbajos dolgaikat. A legszélső ablakhoz áll, és néhány ideges perc után kiszolgálják.

A pénzt a zsebébe teszi, nincs kedve a pénztárcájával szöszölni.

A hídon fiatalok jönnek vele szembe: díszes, színes megjelenésük ellenére megült rajtuk a mélabú és a belefáradtság kifejezése. Arcuk legalább olyan fagyos, mint a dér a mozdulatlan váltókon.

A híd tetején fémháló, a hálón üres üvegek és sörös dobozok éktelenkednek, tanújelét adva a hely egy másik arcának, amely a hosszú, részeg éjszakákon tör elő a fiatal elmék ködéből, és késztet őrült dolgokra.

A HÉV elment, és számottevő időnek kell leperegnie a szürke megállóban, hogy megint elkezdjenek akár csak szállingózni is az emberek. Ezért R. Sz. visszaballag a váróba, és megkérdezi a középkorú pénztárost, hogy mikor megy a következő vonat „Bp. Keleti pu.” felé.

Ott állt bent a kérdéses vonat már, és szorgos belső erők járatták láthatatlan motorját. Felszállás, kényelembe helyezkedés. Emberek ülnek le, megannyi sors, kevés elképzeléssel mit keresnek, mi lesz velük holnapután.

R. Sz. elálmosodik. Fáradt bóbiskolásában még egyszer megremegnek alkotóelemei, megannyi kis szerencsétlen előjel és emlék leadott teljesítménye, és a nagy fekete pénztárca lassan kicsúszik a zsebéből a nemlétezésbe.

Binszki Gergő

Mozdulj, mi n tha élnél!

XXXVI./6.

Itt a tavasz, a nap egyre többször pucsítja a nemesebbik felét a városra, és a madarak is szerelmesen csicseregnek a fákon. Itt az idő, hogy a télen felszedett kilókat lassan, de biztosan ledolgozzuk, és hogy kitörjünk a monitor-tanterem-itató szentháromság fogságából. Jó módszer erre, ha elmegyünk sportolni, mozogni. Egy kis tavaszi életmód-tanácsadás következik, impi módra.

Futás Szégyen a futás? Nem feltétlen – de tény, hogy hasznos. Ideális zsírégetés egy fél óra kocogás a Duna partján vagy éppen a Magyar tudósok körútja tájékán. Futás közben ráadásul az ember elmerülhet gondolataiban, helyrerakhatja fejben az aktuális problémákat, gondokat. Figyelem, a futással két nagy gond mégis adódik! Egyrészt a forgalmasabb útszakaszokat kerüljük el a tüdőnk egészségének megőrzése érdekében.

Másrészt mindenféleképp megfelelő lábbelit használjunk a mozgáshoz, mert egy kényelmetlen, leharcolt, nem sportoláshoz kitalált cipellő könnyedén vágja haza a teljes ízületrendszerünket térdtől lefelé. Ha ennek jelei mutatkoznak, inkább pihentessük a kocogást egy darabig. Úszás Talán a legegészségesebb sport, harmonikusan terheli a testet, fejleszti az izomzatot, olyan izmokat is, amit hiába nyúzol a büdös kondiban. Ahol nem mellesleg hülyére izzadhatod magad, míg a vízben mindez legalább nem érezhető, nem látható. Igaz, valaki lehet, hogy épp tüdőre nyel belőled egy kortyot… Katonadolog, hiszen ősidők óta úszunk, remek terápia, mi, magyarok is egész jók vagyunk benne. Valaki vízben szül, ami a földi élet alapja és feltétele (itt most elsősorban a vízre gondolok), a leggyakoribb anyag Földünk felszínén, és a pancsolt pia fontos összetevője is. Mit kell még említenem, hogy elhidd, csakis erre van szükséged?

Pingpong Az asztalitenisz sokak nagy kedvence.

Hogy miért? Mert sportolás közben nagyon jól lehet cseverészni, beszélgetni az élet fontos dolgairól, és közben cukkolhatjuk a másikat, a mentális hadviselés minden eszközét bevetve. Ugyanakkor tévhit, hogy pingpongozás közben nem lehet elfáradni – ha nem csak pötyög az ember, akkor a végén akár egy masszív farizomlázat is össze lehet szedni. A sportág a reflexeinket is javítja és pár koncentrálós labdamenet a figyelmünket is felfrissíti, így a tanulásba újult erővel vethetjük be magunkat.

Kondi Görbe lányok, zsíros, satnya fiúk, különösen figyeljetek! Bár a schönherzes sorokat csodálva annyira nem is kell reklámozni ezt az életformát. Jó hír, hogy létezik a számítógépes asztalra vagy környékére szerelhető fitneszgép is. Így Rambo és

kocka is lehetsz egyszerre, azaz tökéletes férfi! Bár én lányszemmel vitatkoznék ezzel a teóriával. Csak nekünk ne húzzon senki harántcsíkolt pulcsit és nadrágot!

Mítosz, hogy arra buknánk. A hidroszőke, bamba Johnny Bravo tudományos példája is jól igazolja ezt. De mítosz az is, hogy ez a hülyék sportja (csak)! Bizony. Többet ártasz a nőknek és magadnak is, ha erős/ lködsz és nem fokozatosan terheled a szervezeted, vagy ha valami villámgyors, kókuszos, mogyorós vagy fahéjas vegyületet fogyasztasz. Inkább az edzőtermi etikettre figyelj, mint a cuccok körülményes szedésére. (Tiszta anti-baby.)

Foci A fiúközösségnek felesleges a sport érdemeit kiemelni. Mivel nem lehet mindenki kollégista, fontos, hogy találjunk egy jó helyet, ahová az összeszokott társaság eljárhat levezetni a feszültségeket. Vigyázzunk egymásra! A lábszártörések és bokaficamok elsődleges forrása a futball. Egy fontos vizsga, előadás, feladat előtt mindenféleképp figyeljünk arra, hogy ne menjünk bele felesleges kakaskodásokba és ne rúgjuk szét a saját bokánkat! A másikét is csak akkor, ha az elég nyomós okot ad erre.

Jóga vs. aerobik Mindkettő divatos. A nők kedvencei, mégis mindkettő nagy mesterei a férfiak közül kerültek ki(!). Egyedüli vesztesei e két csodás sport hasznos „csatájának” a rockerek.

Akik sem a zenétől, sem a lelki nyugalomtól valószínűleg nem dobnak hátast. Ez téged nem kell, hogy érdekeljen. Mindegy, hogy milyen dumával csábítanak el: az örök, belső nyugalom és harmónia vagy megállíthatatlan pörgés, aktivitás és agilitás szlogennel.

A lényeg, hogy elcsábulj, szeress bele! Meglátod, tényleg fantasztikus ez az érzés – az izgalom, a megízlelés, majd a beteljesülés: a belemerülés, a közösen izzadás és a kielégülés érzése... Nem mondod, hogy nem csábultál el? Ha ez sem elég, érzéketlen vagy (vagy rocker).

előbb-utóbb a pisztolyokat is ki lehet próbálni. Az íjászat kicsit másabb tészta. Kifejezetten szabadtéri sport, és a fizikumot is jobban igénybe veszi a komolyabb íjakkal történő gyakorlás. Nem olcsó mulatság egy komoly sportfegyvert beszerezni, viszont különleges élményt nyújt a nyilak vad eregetése. A két sport segítségével nem feltétlen fogunk kilók tömkelegétől megszabadulni, de az összpontosító-készségünket, figyelmünket és fegyelmünket megfelelően pallérozza e két sportág.

Görkorcsolyázás Drága lenne egy valamirevaló kori? Drága csak „vót valamikor”, hála a legkisebb árakat számító áruházaknak és a netes liciteknek. Elvileg már létezik elektromos és elemes kori is, ami 30 km/h-s ördögi sebességgel húz magával. De ha ennyire lusta vagy és mellé még pénzes sem, a kutyádat is befoghatod a korihintód elé. Ha valami, akkor ez a sport nem gáz, sőt egyenesen menő. Izgalmasabb, mint sétálni, bár nem sokkal több kalóriát éget, mint a gyaloglás, de a lányok combjára és csípőjére ragadt vaskos, szaftos könyvek ellen különösen hatásos. A koris balesetek kívülről rendkívül nevetségesek, belülről kevésbé, ezért nem árt a védekezés. Erről jut eszembe: egész jól lehet ismerkedni közben.

Bringázás Nehéz dolog a biciklizést objektíven ajánlani. Aki aktívan bringázik, az igen elhivatottan és komolyan csinálja a dolgot, így nekik nem kell különösebben ajánlgatni a sportágat. Szinte egy külön vallássá avanzsált a kétkerekűzés, e hit legnagyobb ünnepe pedig a Critical Mass. Sokan járnak egyetemre kétkerekűvel, de kirándulni sem rossz egyet hétvégén a haverokkal a budai hegyekben vagy a Dunakanyarban. Figyelem! Bárhol is hagyjuk ott a gépet, fordítsunk kellő figyelmet a biztonságára. A tolvajok sohasem alszanak.

Ági, mcmacko

Lövészet/íjászat Menő, úrias sportág. Budapesten több klub (sajnos egyre kevesebb) működik, ahová az ember eljárhat lövöldözni. A legolcsóbb gyakorlási forma a légfegyver, utána a .22-es kaliber következik, az ennél nagyobb méretű mordályok pedig a drága mulatság kategóriájába tartoznak. Kezdőknek mindenféleképp puskával érdemes kezdeni, aztán a gyakorlással

29

Utcanevek nyomában

Kerékre fel!

Hamarosan újra itt a budapesti Critical Mass! A hazai szervezet idén is megrendezi a Föld napja alkalmából létrehozott eseményt, mellyel a Föld védelmére, a kerékpározásra, a kevésbé környezetszennyező közlekedés előtérbe helyezésére és a testmozgásra próbálják meg a résztvevők felhívni a figyelmet.

Az idei akció 2009. április 19-én lesz. Fontos kiemelni, hogy nem csak a biciklisek számára van kiírva a rendezvény, a szervezők várnak mindenkit, akik nem motor hajtotta járművel érkeznek.

Természetesen idén sem maradhat el a mozgalom védjegyének számító bringaemelés sem! Aki szeret tekerni, és éppen

Budapesten tartózkodik, annak kötelező program!

A cikk írásának időpontjában a rendezvényről pontosabb információk még nem érhetők el, de hamarosan láthatóak lesznek a www.criticalmass.hu oldalon.

20-25 év körüli, 178 cm magas, normálvékony testalkatú férfi az utcára lépett. Az arca hosszúkás, vékony, az álla enyhén csúcsos. Ruházata farmernadrágból és esőkabátból állt. Az ég erősen felhős, borult volt. Esett… A felhőszakadásszerű csapadékzóna délután két óra körül érkezett Budapest térségébe, heves széllel, amely gyakran megélénkült, erős széllökések kísérték, iránya változó volt, hol nyugatról, hol keletről fújt. A különálló, szabályos formájú, gömbölyű esőcseppek függőleges irányban értek az esőkabát felszínére.

Az utcán interperszonális kommunikáció készülődött két idős hölgy között. A környezeti zaj azonban erősen akadályozta a dekódolási folyamatot. A befogadó nem vette a kommunikátor által kibocsátott

jelzéseket, a transzmisszió és az interakció így ellehetetlenült. Az utca végén egy kislány mentálisan és emocionálisan stimulált egy agár típusú kutyát.

A férfi figyelme azonban a körútra terelődött, ahol két autó ütközött nem sokkal 6 óra előtt a budapesti csúcsforgalomban, a József körút és a Népszínház utca kereszteződésében. A helyszínelés még mindig tartott, a forgalmat rendőrök irányították. Súlyos személyi sérülés nem történt – úgy látszott –, de hatalmas torlódás alakult ki a körút mindkét oldalán.

Páciensünk megállt a villamosmegállóban. Homloka erősen izzadni kezdett, tenyere nyirkos és hideg volt, szája és torka kiszáradt, arca kipirult, heves szívdobogásérzet, szapora pulzus, hőhullámok és

émelygés kínozta. A pupillái kitágultak, szinte állandóan pislogott, tekintetének váltásrendje teljesen felborult.

A fény kb. 300 000 km/s-os sebességgel törte át szaruhártyáját, szemének elülső csarnokát, lencséjét, sötét színű szivárványhártyáját és üvegtestét, elérve és működésbe hozva a szemgolyó burkainak belső rétegét, hátsó falát, a szemgolyót fátyolként bélelő ideghártyát.

Egy alacsony, vékony, sötétszőke, hosszú hajú, enyhén gömbölyű, de igen kellemes és mosolygós arcú, hatalmas kék szemű, zöld kabátos és lila esernyős lány valódi, kicsinyített, fordított állású képe rajzolódott ki a retináján... Szerelmes volt.

Ákos

„Szerelem-Tudomám”

Ági

Egy nagy fogaskerék a gépezetben Örs vezér tere mellett indul és a Kerepesi úttal párhuzamosan húzódik a nevét viselő utca Budapesten. Ő a névadója a Budapesti Műszaki Főiskola Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Karának, illetve több szakközépiskolának az országban. Bánki Donát számos találmánnyal, korszakalkotó mérnöki munkájával és jelentős műegyetemi oktatói tevékenységével vívta ki ezt az elismerést. A porlasztó egyik alkotójának, a hidraulika és a vízerőgépek komoly ismerőjének, az elsőkerék-meghajtásos gépkocsi fejlesztőjének emlékezetét érdemes őriznünk és ápolnunk. Persze ehhez előbb meg is kell ismernünk.

A legenda szerint egy napon Csonka János Bánki Donáttal együtt indult haza a Műegyetemről. Útjuk során megláttak egy kis virágáruslányt, aki vizet permetezett a virágokra egy kölnisüvegből. Csonka felkiáltott: Itt a megoldás! Így született a porlasztó, avagy a karburátor alapötlete. A megvilágosodásszerű nagy ötletekből viszont csupán jópofa anekdoták születnek, ahhoz, hogy valakit tényleg megőrizzünk az emlékezetünkben, hogy használjuk és ápoljuk az örökségét, ennél kicsit többet kell letenni az asztalra. Nem tartanánk nagyra Archimédeszt, ha csak azt az ominózus fürdőt ismernénk a munkásságából, és Newtonra sem tekintenénk úttörőként, ha megmarad a zöldség-gyümölcs vonalon. Éppen ezért a jópofa sztorik mögött látni kell, hogy a Bánki-Csonka-féle motorok megszerkesztése mögött komoly tervezési és számítási munkálatok, alapos ismeretek és megalapozott döntések állnak. Érdemes tehát mélyebben belelapoznunk a műszaki nagyjaink

30

életét, munkásságát rejtő könyvekbe, megláthatjuk, hogy még ma is tudunk mit tanulni tőlük és általuk. Mai kultúrtörténeti sétánkon Bánki Donát életét ismerjük meg kicsit közelebbről.

1859. június 6-án Bánki Ignác körorvos otthonában új élet született. Ez az otthon akkor még a Veszprém vármegyéhez tartozó Bánk községben fogadta az újszülöttet. A községet hatvanegy évvel és négy nappal később, Trianon után Bakonybánknak nevezték el, majd az 1950-es években az anyamegyétől is elválasztották, és Komárom-Esztergom megyéhez csatolták. Mindez azonban még távolinak tűnt 1859 nyarán. Nem is beszélve arról, hogy a család nyolc évvel később átköltözött a Veszprém megyei

Lovászpatonára. Itt, már a szülői házban kezdte Donát a középiskolai tananyagot magába szívni. Az iskolapadba viszont már Budapesten ült be, a Markó utcai Főreálgimnáziumban, melynek utódját ma Berzsenyi Dániel Gimnáziumként találhatjuk meg a Kárpát utca és a Dráva utca sarkán.

A Főreálgimnázium után logikus választásnak tűnt a műszaki pálya, ezen belül is a gépészet ragadta meg igazán Bánki Donát fantáziáját, így beiratkozott a Királyi József Műegyetem gépészmérnöki karára, és ezzel egy olyan kapcsolatba kezdett bele, mely elkísérte élete végéig, sőt, tulajdonképpen még tovább is. Bánki már negyedéves korában tanulmányt készített a gázmotorokról, és ezzel

Utcanevek nyomában meg is nyerte élete első pályázatát. Az 1880/81-es tanévben szerezte meg mérnöki oklevelét, ám később oktatóként vis�szatért a neves intézmény falai közé. Ahhoz azonban még el kellett telnie csaknem tizenkilenc esztendőnek.

Bánki ezalatt a szűk két évtized alatt sem tétlenkedett, és az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a Magyar Királyi Államvasúti Gépgyárban műszaki díjnokként eltöltött egy év után, mint a Ganz és Társa Vasöntöde- és Gépgyár konstruktora, útja máris visszavezetett a Műegyetemre, hiszen itt látta el konstruktori tevékenységét. Ám hamarosan osztályvezető, s végül főmérnök lett – és maradt – nyolc éven keresztül.

Az alapos mérnöki munka és szakmai fejlődése erős ambíciókkal és nagy fantáziával párosult, így nem is csoda, hogy hamar megkezdte saját szabadalmainak kidolgozását, elsősorban a gázmotorok és belsőégésű motorok terén. Valódi nagy névvé viszont tagadhatatlanul a Csonka Jánossal együtt véghezvitt nagy vállalkozása, a magyarországi motorgyártás megteremtése tette. Számos közös szabadalmuk kidolgozásának, virágzó együttműködésüknek helyszíne jellemzően az Egyetem tanműhelye volt. 1888-ban szabadalmaztatták a benzinmotort, majd öt évvel később, a már említett közös séta eredményét, a karburátort is oltalom alá vonták. 1894-ben Bánki szabadalmaztatta nagynyomású robbanómotorját, melyet Bánki-motor néven mutatott be. Ugyanebben az évben készítette el vízhűtéses és függő szelepekkel ellátott, kéthengeres motorkerékpárját, melynek lényege, hogy a nagy kompressziójú robbanómotort vízbefecskendezéses hűtéssel kombinálta az idő előtti öngyulladás megakadályozása érdekében. Négy évvel később ezt is szabadalmaztatta, és eddigre a Bánki-Csonka-féle motorokat már sorozatban gyártotta a Ganz gyár.

Szellemét azonban a folyamatos fejlődés és az új tématerületekre való nyitás jellemezte. 1899-ben kinevezték a Műegyetem II. Gépszerkezettani Tanszékére professzornak, majd egy évvel később megkapta az előbbiből kiváló III. Gép-

XXXVI./6. szerkezettani Tanszék tanszékvezetői tisztét. A gépelemekkel és emelőgépekkel foglalkozó tanszéket kinőtt Hidraulika és Hidrogépek Tanszék vezetőjeként már jelentős tanulmányokat folytatott a folyadékok tulajdonságaival kapcsolatban, mely témakörben akadémiai székfoglalóját is tartotta 1912-ben, illetőleg könyvet jelentetett meg 1916-ban. Kezdeti előadásait azonban még Misányi Vilmos és Hoffmann Miklós rendezte és adta ki 1901-ben, előadásai és jegyzetei alapján.

Mielőtt rátérnénk jelentős hidrotechnikai alkotásaira, meg kell még említenünk az 1902-ben kifejlesztett elsőkerék-meghajtású gépkocsit is, mellyel az akkoriban elterjedt hátsókerék-meghajtás problémáit kívánta kiküszöbölni. A Ganz gyárban elkészült automobilban a sebességváltót és a differenciálművet egy tömbbe építették, és az első keréken helyezték el.

Bánki pedig még mindig talált érintetlen területet, amibe belekóstolhat, így egy 1908-as amerikai tanulmányút után élénken kezdett érdeklődni a repülés iránt, nevezetesen a repülőgépek gépi kormányzásával foglakozott, és 1909-ben hidraulikus szervomotoros stabilizátort szerkesztett és

szabadalmaztatott ennek érdekében, hiszen hitte, hogy a repülés csak akkor lehet igazán biztonságos, ha azt gépi berendezéssel lehet kormányozni.

Mérnöki fejlesztőmunkáinak utolsó nagy állomását pedig egyértelműen a századfordulóval nagy érdeklődést kapott vízenergia hasznosításában végzett kutatásai jelentették. A Michell-turbina elvén működő, de jóval egyszerűbb Bánki-féle turbinák lehetővé tették számtalan törpe vízi erőmű építését hazánkban, és ezek közül több még ma is működik. Nagy jelentőségű volt továbbá a Vaskapu-vízerőmű terve. Említettük hidraulika témájú székfoglalóját, és tanulmányait, melyek közül több rangos díjakat nyert el. Láthattuk, hogy a műszaki tudományterületek bármelyikébe vágott is bele, addig nem nyugodott, míg valami maradandót nem alkotott.

Bánki Donát remek szakember, fantáziadús alkotó és fejlesztő volt, hozzájárult mind a technikai fejlődéshez, mind a magyar ipar felvirágzásához, és élete végéig teljes odaadással és erőbedobással munkálkodott egy általa jobbnak hitt világhoz vezető út kikövezésében. Mindemellett a következő mérnökgenerációk oktatását is szívügyének tartotta. Több évig szabadalmi ülnökként működött, és professzori tevékenysége során bevezette a mérnökképzésben a laborgyakorlatokat, egyszóval mi magunk is sokat köszönhetünk neki.

1922. augusztus 1-jén, alkotóereje teljében hunyt el, azonban szelleme és öröksége a mai napig velünk él. Nem csupán akkor juthat eszünkbe, ha elsétálunk az utcája vagy valamely róla elnevezett szakiskola épülete mellett, de az ő nevét pöfögik az orrunk alá az autók, és valahol az ő keze nyomát érezzük a vállunkon akkor is, mikor a labor előtt a beugrókra készülünk. Érdemes őrizni ezt a kéznyomot. Vigyázzunk rá!

Barkóczi Gergely Felhasznált irodalom: Magyar Szabadalmi Hivatal honlapja Gohér Mihály: Műszaki Nagyjaink sorozat Magyar Életrajzi Lexikon

31

Foglalj állást! www.allasborze.bme.hu MÛEGYETEMI ÁLLÁSBÖRZE tavasz 2009. április 8 – 9.