A Protevangelion 1. FEJEZET 1 Izráel tizenkét törzsének történetében azt olvassuk, hogy volt egy Joachim nevű személy, aki nagyon gazdag lévén, kétszeres áldozatot mutatott be az Úristennek, miután ezt a határozatot hozta: az én vagyonom az egész nép javára lesz. , és hogy kegyelmet találjak az Úristentől bűneim bocsánatára. 2 De az Úr egy bizonyos nagy ünnepén, amikor Izráel fiai felajánlották ajándékaikat, és Joachim is felajánlotta az övéit, Rúben, a főpap ellene fordult, mondván, nem szabad felajánlanod ajándékaidat, mivel nem tetted. bármilyen problémát okozott Izraelben. 3 Erre Joachim nagyon aggódott, és elment, hogy tájékozódjon a tizenkét törzs anyakönyvében, hátha ő az egyetlen, akinek nem esett baja. 4 De miután megvizsgálta, azt találta, hogy minden igaz magot tenyésztett Izraelben: 5 Ekkor eszébe juttatta Ábrahám pátriárkát: Hogyan adta Isten néki élete végén az ő fiát, Izsákot; amely miatt rendkívül szorongott, és nem akarta látni a felesége: 6 De elvonult a pusztába, és ott állította fel sátrát, és negyven nap és negyven éjszaka böjtölt, mondván magában: 7 Nem megyek le sem enni, sem inni, amíg le nem tekint rám az Úr, az én Istenem, de az imádság lesz az én ételem és italom. 2. FEJEZET 1 Ezalatt felesége, Anna kétségbeesett volt, és azt mondta, gyászolni fogom özvegységemet és meddőségemet is. 2 Ekkor közeledett az Úr nagy lakomájához, és Judit, az ő szolgálóleánya ezt mondta: Meddig fogod még így sanyargatni a lelkedet? Eljött az Úr ünnepe, amikor senkinek sem szabad gyászolnia. 3 Vedd hát ezt a kámzsát, amelyet az adott, aki ilyeneket készít, mert nem illik, hogy én, szolga vagyok, hordjam, de jól illik egy jobb jellemű emberhez. 4 Anna pedig így válaszolt: Távozz tőlem, nem vagyok hozzászokva az ilyenekhez; ráadásul az Úr nagyon megalázott engem. 5 Attól tartok, valami rossz szándékú ember adta ezt neked, és azért jöttél, hogy megfertőzz engem az én bűneimmel. 6 Judit, az ő szolgálóleánya így válaszolt: Mi rosszat kívánok neked, ha nem hallgatsz rám? 7 Nem kívánhatok neked nagyobb átkot, mint ami alatt vagy, mivel Isten bezárta méhedet, hogy ne legyél anya Izráelben. 8 Anna ekkor nagyon megzavarodott, és menyasszonyi ruháját viselve délután három óra tájban elment a kertjébe sétálni. 9 És meglátott egy babérfát, leült alatta, és imádkozott az Úrhoz, mondván: 10 Ó, atyáim Istene, áldj meg engem, és tekints imádságomra, mint ahogy megáldottad Sára méhét, és fiat adtál neki, Izsákot.
3. FEJEZET 1 És amint az ég felé nézett, verébfészket látott a babérban, 2 És gyászolván magában, monda: Jaj nekem, ki nemzett engem? és milyen méh hordozott engem, hogy így átkozott legyek Izráel fiai előtt, és gyaláznak és kigúnyolnak engem Istenem templomában: Jaj, mihez hasonlíthatnék? 3 Nem vagyok összehasonlítható a föld vadállataival, mert még a föld vadjai is termékenyek előtted, Uram! Jaj én, mihez hasonlíthatom? 4 Nem vagyok összehasonlítható a vad állatokkal, mert még a vad állatok is termékenyek előtted, Uram! Jaj, mihez hasonlítható? 5 Nem hasonlíthatok ezekhez a vizekhez, mert még a vizek is termékenyek előtted, Uram! Jaj én, mihez hasonlíthatom? 6 Nem vagyok összehasonlítható a tenger hullámaival; mert ezek, akár nyugodtak, akár mozgásban vannak a bennük lévő halakkal együtt, dicsérj téged, Uram! Jaj én, mihez hasonlíthatom? 7 Nem vagyok hasonlítható a földhöz, mert a föld megteremti gyümölcsét, és téged dicsér, Uram! 4. FEJEZET 1 Ekkor az Úr angyala megállt mellette, és így szólt: Anna, Anna, az Úr meghallgatta könyörgésedet; fogansz és szülsz, és utódaidról beszélni fognak az egész világon. 2 Anna így válaszolt: Él az Úr, az én Istenem, bármit kihozok, akár férfit, akár nőt, az Úrnak, az én Istenemnek ajánlom, és szolgálja őt szent dolgokban egész életében. 3 És íme, megjelent két angyal, és ezt mondták neki: Íme, Joachim, a te férjed jön a pásztoraival. 4 Mert az Úr angyala is leszállt hozzá, és ezt mondta: Az Úr Isten meghallgatta könyörgésedet, siess, és menj innen, mert íme, Anna, a te feleséged fogan. 5 És lement Joachim, és hívatta pásztorait, mondván: hozz ide tíz bárányt, sértetlen és hibátlanul, és az Úré, az én Istenemé lesznek. 6 És hozz nekem tizenkét hibátlan borjút, és a tizenkét borjú legyen a papoké és a véneké. 7 Hozz nekem száz kecskét is, és a száz kecske legyen az egész népé. 8 És lement Joachim a pásztorokkal, Anna pedig a kapu előtt állt, és látta, hogy Joachim jön a pásztorokkal. 9 Ő pedig elfutott, és a nyakában lógva ezt mondta: Most már tudom, hogy az Úr nagyon megáldott engem. 10 Mert íme, én, aki özvegy voltam, nem vagyok többé özvegy, és én, aki meddő voltam, teherbe esek. 5. FEJEZET 1Joachim az első napon a házában tartózkodott, de másnap elhozta áldozatait, és így szólt: 2 Ha az Úr kegyelmes hozzám, a pap homlokán lévő tányér 1 tegye nyilvánvalóvá. 3 És megnézte a tányért, amelyet a pap viselt, és meglátta, és íme, nem találtatott benne bűn. 4 És monda Joachim: Most már tudom, hogy az Úr kegyelmes hozzám, és elvette minden vétkemet. 5 És lement megigazulva az Úr templomából, és elment a saját házába. 6 Mikor pedig eltelt a kilenc hónap Annának, szült, és monda a bábának: Mit hoztam ki?
7 És azt mondta neki: egy lány. 8 Anna pedig monda: Az Úr ma felmagasztalta lelkemet; és lefektette az ágyba. 9 Mikor pedig megtisztulásának napjai elteltek, szoptatta a gyermeket, és Máriának nevezte el. 6. FEJEZET 1 És a gyermek minden nap megerősödött, úgyhogy amikor kilenc hónapos volt, anyja letette a földre, hogy megpróbálja megállni; s amikor kilenc lépést tett, ismét anyja ölébe jött. 2 Ekkor elkapta őt az anyja, és így szólt: Él az Úr, az én Istenem, nem jársz többé e földön, míg be nem viszlek az Úr templomába. 3 Ennek megfelelően szent hellyé tette kamráját, és semmi szokatlant vagy tisztátalant nem engedett a közelébe, hanem meghívott Izráel néhány tisztátalan leányát, és azok félrevonták. 4 Amikor pedig a gyermek egy éves volt, Joakim nagy lakomát rendezett, és meghívta a papokat, írástudókat, véneket és Izráel egész fiát; 5 És Joachim felajánlotta a leányt a főpapoknak, és azok megáldották, mondván: Atyáink Istene áldja meg ezt a leányt, és adjon neki híres és örökkévaló nevet nemzedékről nemzedékre. És az egész nép így válaszolt: Úgy legyen, ámen. 6Joachim másodszor is odaajándékozta őt a papoknak, és megáldották, mondván: Magasságos Isten, vigyázz erre a leányra, és áldd meg őt örökkévaló áldással. 7 Erre anyja felvette, és odaadta neki a mellet, és a következő éneket énekelte az Úrnak. 8 Új éneket énekelek az Úrnak, az én Istenemnek, mert meglátogatott, és elvette tőlem ellenségeim gyalázatát, és megadta nekem igazságának gyümölcsét, hogy most elmondják Rúben fiainak. , hogy Anna szívat ad. 9 Azután nyugalomra helyezte a gyermeket abban a szobában, amelyet felszentelt, és kiment, és szolgálta őket. 10 Mikor pedig az ünnep véget ért, örvendezve és Izráel Istenét dicsérve elmentek. 7. FEJEZET 1 De a leány nőtt, és amikor két éves lett, Joachim így szólt Annához: Vigyük őt az Úr templomába, hogy teljesítsük fogadalmunkat, amelyet az Úr Istennek tettünk, hogy ne legyen haragszik ránk, és ajánlatunk elfogadhatatlan. 2 Anna azonban így szólt: Várjuk meg a harmadik évet, nehogy elveszítse apját. És monda Joachim: Akkor várjunk. 3 Amikor pedig a gyermek három éves volt, azt mondta Joachim: Hívjuk meg a héberek leányait, akik tisztátalanok, és vegyenek mindegyik egy-egy lámpást, és világítsák meg, hogy a gyermek vissza ne forduljon, és elméje az Úr temploma ellen forduljon. 4 És ezt tették, míg fel nem mentek az Úr templomába. A főpap pedig befogadta őt, megáldotta, és ezt mondta: Mária, az Úr Isten magasztalta nevedet nemzedékről nemzedékre, és az idők végezetéig általad mutatja meg az Úr megváltását Izráel fiainak. 5 És felhelyezte őt az oltár harmadik fokára, és az Úr kegyelmébe adta, és táncolt a lábával, és Izrael egész háza szerette őt.
8. FEJEZET 1 És elmentek a szülei csodálkozással és Istent dicsérve, mert a leány nem tért vissza hozzájuk. 2 Mária azonban ott nevelt galambként a templomban maradt, és angyal kezéből kapta az ételt. 3 Mikor pedig tizenkét esztendős lett, a papok tanácskozásra gyűltek össze, és ezt mondták: Íme, Mária tizenkét éves; mit tegyünk vele, mert félünk, hogy az Úrnak, a mi Istenünknek szent helye megfertőződjön? 4 És mondának a papok Zakariás főpapnak: Állj az Úr oltárához, és menj be a szent helyre, és könyörögj ellene, és amit az Úr kijelent néked, azt tedd. 5 Ekkor a főpap bement a szentek szentjébe, és magával vitte az ítélet mellvértjét, 1 imádkozott érte; 6 És íme, az Úr angyala odament hozzá, és ezt mondta: Zakariás, Zakariás, menj el, és hívd össze az összes özvegyasszonyt a nép között, és mindenki hozza el a maga botját, és azt, aki által az Úr megmutatja jel lesz Mária férje. 7 És kimentek a kiáltók egész Júdeán, és megszólalt az Úr trombitája, és az egész nép elfutott, és összegyűlt. 8 József is eldobván a csatabárdot, kiment eléjük; és mikor találkoztak, elmentek a főpaphoz, és mindenki elvitte a botját. 9 Miután a főpap megkapta a vesszőket, bement a templomba imádkozni; 10 Mikor pedig befejezte az imádkozást, fogta a rudakat, és kiment, és szétosztotta, és nem történt semmi csoda. 11 Az utolsó vesszőt elvette József, és íme, egy galamb szállt ki a vesszőből, és rárepült József fejére. 12 És monda a főpap: József, te vagy a kiválasztott, hogy elvigyed az Úr Szűzét, hogy megtartsd neki. 13 József azonban megtagadta, mondván: Öreg vagyok, és gyermekeim vannak, de ő fiatal, és félek, hogy nevetségesnek tűnjek Izraelben. 14 Ekkor a főpap így válaszolt: József, féld az Urat, a te Istenedet, és emlékezz meg, hogyan bánt Isten Dátánnal, Kórahával és Abirámmal, hogyan nyitotta meg és nyelte el őket a föld ellentmondásuk miatt. 15 Most azért, József, féld az Istent, nehogy hasonló történjen a te családodban. 16 József pedig félve házába vitte, és József ezt mondta Máriának: Íme, kihoztalak az Úr templomából, és most az én házamban hagylak. Emlékeznem kell az építkezésemre. az Úr legyen veled. 9. FEJEZET 1 És lőn a papok tanácsán, hogy ezt mondták: Csináljunk új fátylat a templomnak. 2 És monda a főpap: Hívj össze hozzám hét tisztátalan szüzet a Dávid törzséből. 3 És elmentek a szolgák, bevitték őket az Úr templomába, és a főpap azt mondta nekik, hogy most előttem sorsot vessetek, ki fonja közületek az aranyszálat, ki a kéket, ki a skarlátot, ki a vászont. , és ki az igazi lila. 4 Akkor megtudta a főpap Máriát, hogy Dávid törzséből való; és felhívta, és az igazi bíbor a telkére esett fonni, és elment a saját házába. 5 De attól kezdve Zakariás főpap megnémult, és Sámuelt a szobájába helyezték, mígnem Zakariás ismét megszólalt. 6 Mária azonban vette az igazi bíbort, és megfonta.
7 És vett egy edényt, és kiment vizet meríteni, és hallotta a hangot, amely ezt mondta neki: Üdvözöllek, ki kegyelemmel teljes vagy! 1 Az Úr van veled! áldott vagy az asszonyok között. 8 És körbenézett jobbra és balra (hogy lássa), honnan jött ez a hang, majd remegve ment be a házába, és letette a vizesedényt, fogta a bíbort, és leült a helyére, hogy megdolgozza. . 9 És íme, az Úr angyala ott állt mellette, és ezt mondta: Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Isten színe előtt; 10 Amikor meghallotta, magában gondolkodott, mit jelent ez a fajta üdvözlet. 11 És monda néki az angyal: Veled van az Úr, és teherbe esel. 12 Erre ő így válaszolt: Micsoda! Foganassam-e az élő Istentől, és szüljek-e, mint a többi nő? 13 De az angyal így válaszolt: Nem úgy, ó Mária, hanem a Szentlélek száll rád, és a Magasságos ereje beárnyékol téged; 14 A ki tehát tőled születik, szent lesz, és az élő Isten Fiának hívják, és nevezd Jézusnak a nevét; mert megszabadítja népét bűneitől. 15 És íme, a te unokatestvéred, Erzsébet, ő is fiút fogant öreg korában. 16 És ez most a hatodik hónap vele, akit meddőnek neveztek; mert Isten előtt semmi sem lehetetlen. 17 Mária pedig monda: Íme, az Úr szolgálóleánya; legyen nékem a te igéd szerint. 18 Amikor megcsinálta a bíbort, elvitte a főpaphoz, és a főpap megáldotta őt, mondván: Mária, az Úr Isten magasztalta nevedet, és áldott leszel a világ minden korszakában. . 19 Ekkor Mária örömmel eltelve elment unokatestvéréhez, Erzsébethez, és bekopogott az ajtón. 20 Mikor Erzsébet meghallotta, elfutott, benyitott hozzá, megáldotta, és ezt mondta: Honnan van ez nekem, hogy az én Uram anyja hozzám jön? 21 Mert hát! mihelyt köszöntésed hangja elérte fülemet, felugrott, ami bennem van, és megáldott téged. 22 Mária azonban nem tudván mindazokat a titokzatos dolgokat, amelyeket Gábriel arkangyal mondott neki, felemelte szemét az égre, és így szólt: Uram! Mi vagyok én, hogy a föld minden nemzedéke áldottnak mondjon? 23 De látván, hogy naponta megnagyobbodik, és félvén, hazament, és elrejtőzött Izráel fiai elől. és tizennégy éves volt, amikor mindezek megtörténtek. 10. FEJEZET 1 Amikor elérkezett a hatodik hónapja, József visszatért házépítéséből, amely az ő kereskedése volt, és bemenvén a házba, nagyra nőtt a Szűzanya. 2 Azután arczára ütve ezt mondta: Milyen arccal tekinthetek az Úrra, az én Istenemre? vagy mit mondjak erre a fiatal nőre? 3 Mert Szűzként fogadtam őt az Úr, az én Istenem templomából, és nem őriztem meg őt. 4 Ki csalt meg így engem? Ki követte el ezt a gonoszságot az én házamban, és elcsábította tőlem a Szűzanyát, és megfertőzte őt? 5 Vajon nem teljesedik-e be pontosan bennem Ádám története?
6 Mert az ő dicsőségének pillanatában eljött a kígyó, egyedül találta Évát, és elcsábította. 7 Ugyanilyen módon történt ez velem is. 8 Ekkor József felkelt a földről, hívatta őt, és így szólt: Óh, akit Isten oly nagyon kedvelt, miért tetted ezt? 9 Miért rontottad meg így a lelkedet, aki a szentek szentjében nevelkedett, és angyalok kezéből kaptad táplálékodat? 10 Ő azonban könnyek áradatával így válaszolt: Én ártatlan vagyok, és nem ismertem senkit. 11 És monda József: Hogyan lehet, hogy terhes vagy? 12 Mária így válaszolt: Él az Úr, az én Istenem, nem tudom, mi módon. 13 Ekkor József nagyon megijedt, és elment tőle, és meggondolta, mit tegyen vele; és így okoskodott magában: 14 Ha eltitkolom bűnét, bűnösnek találtatnak az Úr törvénye szerint; 15 És ha meglátom őt Izráel fiai előtt, attól tartok, hogy egy angyaltól nem fog születni, ártatlan ember életét árulom el. 16 Mit tegyek tehát? Privátban elbocsátom. 17 Aztán eljött az éjszaka, amikor íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: 18 Ne félj magadhoz venni azt a fiatal nőt, mert ami benne van, az a Szentlélektől van; . 19 És fiút fog szülni, és nevezd el a nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből. 20 Ekkor József felkelt álmából, és dicsőítette Izráel Istenét, aki ilyen kegyelmet tanúsított iránta, és megőrizte a Szűzanyát. 11. FEJEZET 1 Akkor odajött Annás, az írástudó, és ezt mondta Józsefnek: Miért nem láttunk téged, mióta visszatértél? 2 József pedig így válaszolt: Mert elfáradtam az utazás után, és megpihentem az első napon. 3 Annás azonban megfordult, és látta, hogy a Szűz nagy gyermek. 4 És elment a paphoz, és ezt mondta neki: József, akiben annyira bíztál, hírhedt bűnben van, mivel beszennyezte a Szűzanyát, akit az Úr templomából fogadott, és magános házasságot kötött. őt, nem tárva fel Izráel fiai előtt. 5 És monda a pap: József tette ezt? 6 Annás így válaszolt: Ha elküldöd valamelyik szolgádat, látni fogod, hogy terhes. 7 A szolgák pedig elmentek, és úgy találták, ahogy mondta. 8 Erre mind őt, mind Józsefet perbe vitték, és a pap ezt mondta neki: Mária, mit tettél? 9 Miért gyaláztad meg lelkedet, és elfeledkeztél Istenedről, mivel a Szentek Szentjében nevelkedtél, és angyalok kezéből kaptad eledeledet, és hallottad az ő éneküket? 10 Miért tetted ezt? 11 Erre ő könnyek özönével válaszolt: Él az Úr, az én Istenem, én ártatlan vagyok az ő szemei előtt, mert nem ismerek senkit. 12 És monda a pap Józsefnek: Miért tetted ezt? 13 József pedig így válaszolt: Él az Úr, az én Istenem, nem foglalkoztam vele. 14 De a pap ezt mondta: Ne hazudj, hanem hirdesd az igazságot; te feleségül vetted őt, és nem fedezted fel Izráel fiai előtt, és megaláztad magad az Isten hatalmas keze alatt, hogy magod áldott legyen.
15 József pedig elhallgatott. 16 Ekkor így szólt a pap Józsefhez: Vissza kell helyezned az Úrnak, a Szűznek templomába, amelyet onnan vittél. 17 Ő azonban keservesen sírt, és a pap hozzátette: Mindkettőtöket megitatlak az Úr vizével, 1 amely próbatételre szolgál, és így feltárul előttetek a ti bűnötök. 18 Ekkor vette a pap a vizet, megitatta Józsefet, és elküldte egy hegyes helyre. 19 És teljesen jól tért vissza, és az egész nép csodálkozott, hogy nem derült ki bűnössége. 20 Monda azért a pap: Mivel az Úr nem tette nyilvánvalóvá a ti bűneiteket, én sem ítéllek el benneteket. 21 Elküldte tehát őket. 22 Akkor József fogta Máriát, és örvendezve és dicsérve Izráel Istenét elment házába. 12. FEJEZET 1 És lőn, hogy Augustus császár rendelete szerint minden zsidót meg kell adni, akik a júdeai Betlehemből származtak. 2 És monda József: Gondoskodom, hogy fiaim megadóztassák; de mit csináljak ezzel a fiatalasszonnyal? 3 Szégyellem, hogy feleségemként adóztassanak; és ha a lányomként adózok neki, akkor egész Izrael tudja, hogy nem az én lányom. 4 Amikor eljön az Úr elrendelésének ideje, tegye úgy, ahogy jónak látja. 5 És felnyergelte a szamarat, és feltette rá, József és Simon pedig követték őt, és három mérföldön belül Betlehembe értek. 6 Ekkor József megfordult, és látta Máriát szomorúnak, és így szólt magában: Talán fáj neki, ami benne van. 7 De amikor újra megfordult, látta, hogy nevet, és így szólt hozzá: 8 Mária, hogyan történik az, hogy néha szomorúságot, néha nevetést és örömöt látok arcodon? 9 Mária így válaszolt neki: Két embert látok szemeimmel, az egyik sír és gyászol, a másik nevet és ujjong. 10 És újra átment az úton, és Mária így szólt Józsefhez: Vegyél le engem a szamárról, mert ami bennem van, az előbújik. 11 József azonban így válaszolt: Hová vigyelek? mert a hely sivatag. 12 Ekkor Mária ismét így szólt Józsefhez: Vigyél le engem, mert ami bennem van, az erősen nyom. 13 József pedig lehozta őt. 14 És talált ott egy barlangot, és beengedte őt abba. 13. FEJEZET 1 József pedig a barlangban hagyta őt és fiait, és kiment héber bábát keresni Betlehem falujába. 2 De ahogy mentem, mondta József, felnéztem a levegőbe, és láttam, hogy a felhők elképednek, és az ég madarai megállnak repülésük közepette. 3 És lenéztem a földre, és láttam, hogy egy asztal megterítve, és munkás emberek ültek körülötte, de kezük az asztalon volt, és nem mozdultak enni. 4 Akiknek hús volt a szájában, nem ettek. 5 Akik a kezüket a fejükhöz emelték, nem vonták vissza őket: 6 És akik szájukig emelték őket, semmit sem tettek bele; 7 De minden arcuk felfelé volt meredve.
8 És láttam, hogy a juhok szétszóródtak, és a bárányok mégis megálltak. 9 És a pásztor felemelte a kezét, hogy megverje őket, és a keze felemelkedett. 10 És egy folyóra néztem, és láttam, hogy a kölykök szájukkal közel vannak a vízhez, és érintik azt, de nem ittak. 14. FEJEZET 1 Ekkor láttam egy asszonyt leszállni a hegyek közül, és azt mondta nekem: Hová mész, ember? 2 És azt mondtam neki: Elmegyek egy héber bába után érdeklődni. 3 Ő így válaszolt nekem: Hol van a szülendő asszony? 4 Én pedig így feleltem: A barlangban, és eljegyezték nekem. 5 És monda a bába: Nem a te feleséged? 6 József így válaszolt: Mária az, aki a szentek szentjében, az Úr házában nevelkedett, és az én sorsomra esett, és nem az én feleségem, hanem fogantatott a Szentlélektől. 7 A bába azt mondta: Igaz ez? 8 Ő így válaszolt: Gyere és nézd meg! 9 A bába pedig vele ment, és megállt a barlangban. 10 Ekkor fényes felhő borította be a barlangot, és a bába így szólt: Ma lelkem megdicsőült, mert szemeim meglepő dolgokat láttak, és üdvösség született Izráelnek. 11 De a felhő hirtelen nagy fény lett a barlangban, úgy hogy szemük nem bírta. 12 De a fény fokozatosan csökkent, mígnem megjelent a csecsemő, és szopta anyja, Mária mellét. 13 Ekkor a bába felkiáltott, és így szólt: Milyen dicsőséges ez a nap, amikor szemeim ezt a rendkívüli látványt látták! 14 És kiment a bába a barlangból, és Salome elébe jött. 15 A bába így szólt hozzá: Salome, Salome, mondok neked egy nagyon meglepő dolgot, amit láttam, 16 Szűz szült, ami természetellenes. 17 Erre Salome így felelt: Él az Úr, az én Istenem, ha nem kapok erre különös bizonyítékot, nem hiszem el, hogy szűz szült. 18 Ekkor bement Salome, és a bábaasszony így szólt: Mária, mutasd meg magad, mert nagy vita támadt benned. 19 És Salome megelégedett. 20 De a keze elszáradt, és keservesen felnyögött. 21 És monda: Jaj nekem az én vétkemért; mert megkísértettem az élő Istent, és az én kezem készen áll a leszállásra. 22 Salome pedig könyörgött az Úrhoz, és ezt mondta: Ó, atyáim Istene, emlékezz meg rólam, mert én Ábrahám, Izsák és Jákob magvából való vagyok. 23 Ne tégy engem gyalázattá Izráel fiai között, hanem adj jót szüleimnek. 24 Mert jól tudod, Uram, hogy sok szeretetszolgálatot végeztem a te nevedben, és tőled kaptam jutalmamat. 25 Erre az Úr angyala állt Salome mellett, és ezt mondta: Az Úristen meghallgatta könyörgésedet, nyújtsd ki a kezedet a gyermek felé, és vidd őt, és így meggyógyulsz. 26 Salome nagy örömmel eltelve a gyermekhez ment, és így szólt: Megérintem őt. 27 És elhatározta, hogy imádja őt, mert ezt mondta: Ez egy nagy király, aki Izraelben született. 28 És Salome azonnal meggyógyult. 29 Ekkor a bába kiment a barlangból, Isten jóváhagyásával.
30 És íme! hang hallatszott Saloméhoz: Ne mondd el azokat a furcsaságokat, amelyeket láttál, amíg a gyermek Jeruzsálembe nem jön. 31 Eltávozott tehát Salome is, Isten jóváhagyásával. 15. FEJEZET 1József pedig arra készült, hogy elmenjen, mert nagy zűrzavar támadt Betlehemben néhány napkeleti bölcs érkezése miatt, 2 Ki mondta: Hol született a zsidók királya? Mert láttuk csillagát keleten, és eljöttünk, hogy imádjuk őt. 3 Amikor ezt Heródes meghallotta, nagyon megrémült, és követeket küldött a bölcsekhez és a papokhoz, és megkérdezte őket a városházán, 4 És monda nékik: Hol írtátok Krisztus királyról, vagy hol kell születnie? 5 Akkor mondának néki: Júdea Betlehemében; mert így van megírva: És te Betlehem, Júda földjén, nem vagy a legkisebb Júda fejedelmei között, mert belőled származik a fejedelem, aki uralkodni fog az én népemen, Izráelen. 6 És elküldte a főpapokat, megkérdezte a férfiakat a városházán, és ezt mondta nekik: Milyen jelet láttatok a születendő királyról? 7 Azok így válaszoltak neki: Láttunk egy rendkívül nagy csillagot ragyogni az ég csillagai között, és úgy ragyogott az összes többi csillag, hogy nem lettek láthatók, és ebből tudtuk meg, hogy nagy király született Izraelben, és ezért azért jöttünk, hogy imádjuk őt. 8 És monda nékik Heródes: Menjetek el, és kérdezzetek; és ha megtaláljátok a gyermeket, hirdessétek nékem, hogy én is elmenjek és imádjam őt. 9 A bölcsek tehát kimentek, és íme, a csillag, amelyet keleten láttak, előttük ment, mígnem eljött, és megállt a barlang fölött, ahol a kisgyermek volt anyjával, Máriával. 10 Azután kincseikből zabot hoztak elő, és aranyat, tömjént és mirhát kínáltak neki. 11 És miután álomban figyelmeztette egy angyal, hogy Júdeán keresztül ne térjenek vissza Heródeshez, más úton mentek el hazájukba. 16. FEJEZET 1 Ekkor Heródes látta, hogy a bölcsek kigúnyolják, és nagyon feldühödött, megparancsolta néhány embernek, hogy menjenek el, és öljék meg az összes gyermeket, akik Betlehemben voltak, kétévestől és fiatalabbtól. 2 Mária azonban meghallotta, hogy a gyermekeket meg kell ölni, nagyon félve fogta a gyermeket, bepólyálta és ökörjászolba fektette, mert nem volt hely nekik a fogadóban. 3 Erzsébet is meghallotta, hogy fiát, Jánost keresik, fogta őt, felment a hegyekre, és körülnézett, hol rejtheti el őt. 4 És nem volt titkos helyet találni. 5 Azután felnyögött magában, és így szólt: Uram hegye, fogadd be az anyát a gyermekkel együtt! 6 Mert Erzsébet nem tudott felmászni. 7 És azonnal kettévált a hegy, és befogadta őket. 8 És megjelent nekik az Úr angyala, hogy megőrizze őket. 9 Heródes azonban megkereste Jánost, és szolgákat küldött Zakariáshoz, amikor az oltárnál szolgált, és ezt mondta neki: Hol rejtetted el fiadat?
10 Ő így válaszolt nekik: Isten szolgája vagyok, és szolga az oltárnál; honnan tudhatnám, hol van a fiam? 11 Visszamentek azért a szolgák, és elmondták Heródesnek az egészet; mire felháborodott, és így szólt: Nem hasonlít-é ez az ő fiához, hogy király legyen Izráelben? 12 Ismét elküldte azért szolgáit Zakariáshoz, mondván: Mondd meg nekünk az igazat, hol van a fiad, mert tudod, hogy az én kezemben van a te életed. 13 A szolgák tehát elmentek, és elmondták neki mindezt: 14 Zakariás azonban így válaszolt nekik: Én Isten vértanúja vagyok, és ha ő ontja a véremet, az Úr befogadja lelkemet. 15 Ezenkívül tudjátok meg, hogy ártatlan vért ontottatok. 16 Zakariást azonban megölték a templom bejáratánál és az oltárnál, valamint a válaszfal körül; 17 De Izráel fiai nem tudták, mikor ölték meg. 18 Azután a köszöntés óráján a papok bementek a templomba, de Zakariás szokás szerint nem jött velük szembe, és nem áldotta meg őket; 19 De még mindig várták, hogy köszöntse őket; 20 És amikor rájöttek, hogy nem jött sokáig, egyikük bemerészkedett a szent helyre, ahol az oltár volt, és látta, hogy a vér megfagyott a földön hever; 21 Amikor íme, egy hang szólt az égből: Zakariást megölik, és vérét nem töröltetik el, míg el nem jön vérének bosszúja. 22 De amikor ezt meghallotta, megijedt, és kiment, és elmondta a papoknak, amit látott és hallott; és mindnyájan bementek, és látták a tényt. 23 Ekkor jajgattak a templom teteje, és fentről lefelé meghasadtak. 24 A holttestet pedig nem találták, hanem csak a vért, amely olyan kemény lett, mint a kő. 25 És eltévedtek, és hírül adták a népnek, hogy Zakariást megölték, és hallotta ezt Izráel minden törzse, és gyászolták őt, és három napig sirának. 26 Ekkor a papok tanácskoztak, hogy ki legyen az utódja. 27 És Simeon és a többi pap sorsot vetettek, és a sors Simeonra esett. 28 Mert megbizonyosodott róla a Szentlélek, hogy nem hal meg, míg meg nem látja Krisztust eljönni testben.