A Protevangelion 1. FEJEZET 1 Izráel tizenkét törzsének történetében azt olvassuk, hogy volt egy Joachim nevű személy, aki nagyon gazdag lévén, kétszeres áldozatot mutatott be az Úristennek, miután ezt a határozatot hozta: az én vagyonom az egész nép javára lesz. , és hogy kegyelmet találjak az Úristentől bűneim bocsánatára. 2 De az Úr egy bizonyos nagy ünnepén, amikor Izráel fiai felajánlották ajándékaikat, és Joachim is felajánlotta az övéit, Rúben, a főpap ellene fordult, mondván, nem szabad felajánlanod ajándékaidat, mivel nem tetted. bármilyen problémát okozott Izraelben. 3 Erre Joachim nagyon aggódott, és elment, hogy tájékozódjon a tizenkét törzs anyakönyvében, hátha ő az egyetlen, akinek nem esett baja. 4 De miután megvizsgálta, azt találta, hogy minden igaz magot tenyésztett Izraelben: 5 Ekkor eszébe juttatta Ábrahám pátriárkát: Hogyan adta Isten néki élete végén az ő fiát, Izsákot; amely miatt rendkívül szorongott, és nem akarta látni a felesége: 6 De elvonult a pusztába, és ott állította fel sátrát, és negyven nap és negyven éjszaka böjtölt, mondván magában: 7 Nem megyek le sem enni, sem inni, amíg le nem tekint rám az Úr, az én Istenem, de az imádság lesz az én ételem és italom. 2. FEJEZET 1 Ezalatt felesége, Anna kétségbeesett volt, és azt mondta, gyászolni fogom özvegységemet és meddőségemet is. 2 Ekkor közeledett az Úr nagy lakomájához, és Judit, az ő szolgálóleánya ezt mondta: Meddig fogod még így sanyargatni a lelkedet? Eljött az Úr ünnepe, amikor senkinek sem szabad gyászolnia. 3 Vedd hát ezt a kámzsát, amelyet az adott, aki ilyeneket készít, mert nem illik, hogy én, szolga vagyok, hordjam, de jól illik egy jobb jellemű emberhez. 4 Anna pedig így válaszolt: Távozz tőlem, nem vagyok hozzászokva az ilyenekhez; ráadásul az Úr nagyon megalázott engem. 5 Attól tartok, valami rossz szándékú ember adta ezt neked, és azért jöttél, hogy megfertőzz engem az én bűneimmel. 6 Judit, az ő szolgálóleánya így válaszolt: Mi rosszat kívánok neked, ha nem hallgatsz rám? 7 Nem kívánhatok neked nagyobb átkot, mint ami alatt vagy, mivel Isten bezárta méhedet, hogy ne legyél anya Izráelben. 8 Anna ekkor nagyon megzavarodott, és menyasszonyi ruháját viselve délután három óra tájban elment a kertjébe sétálni. 9 És meglátott egy babérfát, leült alatta, és imádkozott az Úrhoz, mondván: 10 Ó, atyáim Istene, áldj meg engem, és tekints imádságomra, mint ahogy megáldottad Sára méhét, és fiat adtál neki, Izsákot.
3. FEJEZET 1 És amint az ég felé nézett, verébfészket látott a babérban, 2 És gyászolván magában, monda: Jaj nekem, ki nemzett engem? és milyen méh hordozott engem, hogy így átkozott legyek Izráel fiai előtt, és gyaláznak és kigúnyolnak engem Istenem templomában: Jaj, mihez hasonlíthatnék? 3 Nem vagyok összehasonlítható a föld vadállataival, mert még a föld vadjai is termékenyek előtted, Uram! Jaj én, mihez hasonlíthatom? 4 Nem vagyok összehasonlítható a vad állatokkal, mert még a vad állatok is termékenyek előtted, Uram! Jaj, mihez hasonlítható? 5 Nem hasonlíthatok ezekhez a vizekhez, mert még a vizek is termékenyek előtted, Uram! Jaj én, mihez hasonlíthatom? 6 Nem vagyok összehasonlítható a tenger hullámaival; mert ezek, akár nyugodtak, akár mozgásban vannak a bennük lévő halakkal együtt, dicsérj téged, Uram! Jaj én, mihez hasonlíthatom? 7 Nem vagyok hasonlítható a földhöz, mert a föld megteremti gyümölcsét, és téged dicsér, Uram! 4. FEJEZET 1 Ekkor az Úr angyala megállt mellette, és így szólt: Anna, Anna, az Úr meghallgatta könyörgésedet; fogansz és szülsz, és utódaidról beszélni fognak az egész világon. 2 Anna így válaszolt: Él az Úr, az én Istenem, bármit kihozok, akár férfit, akár nőt, az Úrnak, az én Istenemnek ajánlom, és szolgálja őt szent dolgokban egész életében. 3 És íme, megjelent két angyal, és ezt mondták neki: Íme, Joachim, a te férjed jön a pásztoraival. 4 Mert az Úr angyala is leszállt hozzá, és ezt mondta: Az Úr Isten meghallgatta könyörgésedet, siess, és menj innen, mert íme, Anna, a te feleséged fogan. 5 És lement Joachim, és hívatta pásztorait, mondván: hozz ide tíz bárányt, sértetlen és hibátlanul, és az Úré, az én Istenemé lesznek. 6 És hozz nekem tizenkét hibátlan borjút, és a tizenkét borjú legyen a papoké és a véneké. 7 Hozz nekem száz kecskét is, és a száz kecske legyen az egész népé. 8 És lement Joachim a pásztorokkal, Anna pedig a kapu előtt állt, és látta, hogy Joachim jön a pásztorokkal. 9 Ő pedig elfutott, és a nyakában lógva ezt mondta: Most már tudom, hogy az Úr nagyon megáldott engem. 10 Mert íme, én, aki özvegy voltam, nem vagyok többé özvegy, és én, aki meddő voltam, teherbe esek. 5. FEJEZET 1Joachim az első napon a házában tartózkodott, de másnap elhozta áldozatait, és így szólt: 2 Ha az Úr kegyelmes hozzám, a pap homlokán lévő tányér 1 tegye nyilvánvalóvá. 3 És megnézte a tányért, amelyet a pap viselt, és meglátta, és íme, nem találtatott benne bűn. 4 És monda Joachim: Most már tudom, hogy az Úr kegyelmes hozzám, és elvette minden vétkemet. 5 És lement megigazulva az Úr templomából, és elment a saját házába. 6 Mikor pedig eltelt a kilenc hónap Annának, szült, és monda a bábának: Mit hoztam ki?