Randy Gage szigete

Képzeld el, hogy repülünk az óceán felett, amikor egyszer csak a gép lezuhan...

Egy homokos szigeten érünk földet 20 másik család társaságában, akik szintén a gépen utaztak. Nem ismerjük egymást, és ki vagyunk szolgáltatva a természet erőinek. Így hát azonnal nekilátunk menedéket építeni bambusznádból. Találunk ivóvíz forrást is, amely a sziget közepén lévő hegy derekánál ered. Ez kb. 2 órányi út a táborhelyünktől. Szerencsére van bőven rák, hal és kagyló a szigetet körülölelő sekélyebb vízben. A partot pálmafák és sokféle gyümölcsfa szegélyezi. Ha elég ügyesek vagyunk élelemhez juttathatjuk a családjainkat. Halászatok és gyűjtögetések között a saját magunk által épített bambuszkunyhóknál pihenünk meg, tüzet rakunk és megfőzzük a nyersételeket.

Mivel egész nap semmi más nem csinálunk, mint biztosítjuk a családunknak a mindennapi betevőt, a nap végére bizony hullafáradtan kerülünk a pálmalevélből készített ágyunkba és nagyon gyorsan álomba is merülünk.

Mivel kis csapat vagyunk, rájövünk, hogy ha együttműködnek a családjaink és értékeket cserélünk, mindenki munkáját megkönnyíthetjük. Úgyhogy megkezdődnek az első üzletkötések és cserék egymás között. Most már nem ritkák a hasonló beszélgetések családok között: „Akkor ma megyek, hozok vizet, tűzifát a családomnak és a te családodnak is, ha te addig megjavítod a kunyhóm tetejét, amit múlt este megrongált a szél. Holnap pedig, mikor egész nap kagylókat és kókuszt gyűjtök a családunknak, te fogod hozni a tűzifát és a vizet.”

Nagyszerű, kezdenek működni a dolgok, viszont akárhogy is nézzük, így nem igazán fogunk előrehaladni, hiszen új érték nem keletkezett

A fejlődés és kiteljesedés utáni vágyunk az egyik legnagyobb kincsünk az életben, hiszen ez lelkesít, motivál bennünket. Ennek folyományaként az eredmény a legtöbb esetben az, hogy életünk is egyre könnyebbé és kényelmesebbé válik. Felszabadítjuk magunkat az erőlködés és a napi robotolás alól. Több időnk lesz, nagyobb szabadságunk, és nagyobb örömünket leljük az életben.

Egy szép napon, miközben fáradtan fekszel az ágyadon – mert aznap épp hegyet másztál és vizet hoztál- eszedbe jut egy ragyogó ötlet. Mi lenne, ha építenél egy állványzatot, egy szerkezetet a bambusz száraiból, amelyet így felvinnél a hegyhez, és onnan lejtve a bambusz csővezetékedet ivóvizet juttathatnál a táborba? Így megmenekülhetnél a vízhordás terhétől! Fantasztikus! De hogy az ördögbe lesz időd egy ekkora horderejű projektre, amikor napi szinten kell dolgoznod a családod etetéséért?

A válasz egyszerű: többet kell dolgoznod. Miközben mindenki más lazsál, vagy alszik éjszaka, te minden éjjel további 2 órát dolgozol, hogy megépítsd a bambusz csővezetéked. Végül hosszú hetek kemény munkája meghozza gyümölcsét. A csővezetéked elkészült.

Aznap este a tábortűznél a következő bejelentést teszed:

- Barátaim! Minden reggel azzal kezdjük a napot, hogy vízért megyünk a hegyekbe. Sikerült kényelmesebbé tenni az életünket. Építettem egy csővezetéket, amelyen keresztül az ivóvíz egyenesen a faluba folyhat, nem kell többé vödröket cipelnünk. Hajlandó vagyok a csővezetékből folyó vizet halra, kókuszra, ruhára, vagy egyéb termékre elcserélni, természetesen a fairkereskedelem szabályai alapján. Ti nyertek, mert nem kell naponta 4 órát vízszállítással foglalkoznotok, én is nyerek, mert így kevesebb időt kell töltenem halászattal, vadászattal és gazdálkodással. Mindössze annyit kell tennetek, hogy ha vízre van szükségetek, elmentek a tábor közepén lévő bambusz csaphoz és annyi vizet engedtek magatoknak amennyit akartok.

Azért cserébe, hogy használhatják a csővezetékedet a családok mindegyike beleegyezik abba, hogy naponta egy órát vadásznak, vagy gyűjtögetnek a családod számára. Ez tehát azt jelenti, hogy az innovatív ivóvíz rendszered minden családnak napi három órát spórol meg. Emlékezz, a berendezés nélkül mindenki napi 4 órát foglalkozna vízhordással. Te pedig 19 órát szabadítasz fel magadnak összesen. (19 család x 1 óra) Ez a jutalmad, amiért ilyen találékony voltál és más embereket is szolgálsz.

A motivációd önérdekből indult, mégis mindenki jól járt vele.

Kreatív voltál, és beletetted a munkát. Egyáltalán nem volt könnyű egy ilyen csővezetéket építeni bambuszból. Egymáshoz illeszteni őket, állványt szerelni hozzá, de TE megcsináltad! Legyél büszke magadra, ugyanis ezzel a projekttel, napi 19 óra szabadidőt kaptál. Eddig ugyanis napi 12 órát dolgoztál. Most pedig 19 óra szabadidőt kapsz. Ez azt jelenti, hogy 7 munkaóratöbbletértéked keletkezett, amit szabadon felhasználhatsz.Tehát összefoglalva: 12 órát már nem kell munkával töltened (felszabadítottad magad a robot alól), és ezen felül még kapsz 7 órát, amit szabadon felhasználhatsz.

Úgy döntesz, hogy a napi 7 órát értelmesen felhasználod és megint újításba kezdesz. Nyitsz tehát 7-8 kisebb üzletet, amely esténként 19:00 – 20:00 óráig fogadja a vevőket. A felesleget (ételek) elcseréled egyéb termékekre. Folytatod a kereskedést, és még gyűjtesz egyéb dolgokat is, ami másoknak érték lehet. Hamarosan egy új dologgal örvendezteted meg a nagyérdeműt. Hozzáépítesz a saját kunyhódhoz egy billiárd szobát, és az asztalt a szoba sarkába teszed. Ezen kívül egy 3 férőhelyes bicikli garázst is építesz magadnak, és egy kis medencét is installálsz a kerted végébe. Most aratod le a gyümölcsét mindannak az innovációnak és erőfeszítésnek, amely a csővezeték kiépítéséért jár neked.

Vedd észre, hogy erre a megállapodásra senki nem kényszerített senkit. Ha a többiek nem akarnak veled üzletelni, megtehetik, viszont akkor továbbra is sok idejük menne el azzal, hogy vizet hordjanak a hegyekből. Persze senki sem akar vizet hozni a régi

módszerrel, hogy így plusz 3 órányi munkát akasszanak a saját nyakukba, úgyhogy örömmel elfogadják az ajánlatodat, te pedig folyamatosan gazdagszol...

A szomszédod, Fred nagyon fellelkesül az ötleted láttán. Elhatározza, hogy a felszabadított 3 órából, amit a vízhordó szerkezeted adott neki, egy nagy üreges fából csónakot épít azzal a szándékkal, hogy be tudjon evezni a mélyebb vizekbe is, ahol nagyobb halakat foghat. Készít hozzá egy spéci hálót is és azzal indul bevetésre új csónakjával. Ahelyett tehát, hogy szigonnyal próbálná ledöfni a halakat a part menti sávban, a maga által készített csónakkal és hálóval tucatszámra fogja a nagyobb halakat a mélyebb vízben. Ezzel a lendülettel meg is nyitja ’Fred halkonyhája’ nevű falatozóját, ahol a legkülönbözőbb halakat szolgálja fel roston péntek esténként.

A halak nagyon finomak, az emberek imádják Fred falatozóját; egy trendi hely. A falatozó társasági hely lett, majdnem az egész falu ott eszik esténként. Fred egyre elfoglaltabb lesz, ezért felvesz egy hölgyet a hatos kunyhóból, hogy kisegítse őt a felszolgálásban. Ezen kívül a tizenegyes kunyhó férfitagját is felveszi bármixernek, hogy az ananász és mangó levét ügyesen összekeverje és csináljon némi bármixer show-t. Ez a kis többletmunka mindkét besegítőnek néhány plusz kókuszt jelent, amelyet –ha akarnak- elcserélhetnek bármilyen egyéb termékre, vagy szolgáltatásra.

Fred egyre jobb eredményeket produkál, a karrierje pedig egyenesen felfelé ível. Nyit egy másik falatozót is a sziget túlsó felén. Akárhogy is nézzük, ő a sziget első sikeres étteremláncának tulajdonosa, így motivációs tréningeket kezd tartani. Előadásaival sok embert inspirál. Témái pl.: Te is meg tudod csinálni! Hogyan lettem egyszerű szigetlakóból gazdag?, stb. A története milliókat inspirált (na jó, csak néhányat) szerte a világon (ok, csak a szigeten).

Mivel rengeteg szabadideje maradt, ezért egész nap karkötőket készít gyöngyökből. Te és Fred építetek együtt egy golfpályát, ahol eltölthetitek a délutánjaitokat és társaloghattok az élet nagy dolgairól. Ő elkezd kongán dobolni, amelyet kókuszból készít, te pedig tájképeket kezdesz festeni összepréselt gyümölcsök levéből. Ezzel megalapozzátok a művészetet is a szigeten.

A találmányaitoknak és az üzleteiteknek köszönhetően folyamatosan gazdagodtok és közben fejlesztitek a szigetet. Elképesztő lehetőségek nyílnak meg előttetek. Persze a többi család, akik a szabadidejükben csak pihennek és átlagéletet élnek egy kicsit másképp látják a dolgokat…

Történetesen teljesen megfeledkeztek arról a tényről, hogy ti voltatok azok, akik rengeteg időt spóroltak meg nekik a találmányaitokkal és a mai napig plusz értékekkel, élményekkel gazdagítjátok őket és teszitek könnyebbé az életüket (lásd: csővezeték, étterem, művészet, stb.) Ők azonban minderről elfeledkeztek. Csak azt látják, hogy élvezitek az életet a függőágyaitokban, gazdagodtok, míg ők bogyókat gyűjtögetnekannak ellenére, hogyNektek köszönhetően az életszínvonaluk összességében emelkedett. Ezt mind elfelejtik. Elkezdik tehát érezni az irigységet, a féltékenységet és neheztelnek rátok, mert szerintük ez az egész nem fair...

Összehívnak hát egy városi gyűlést és szavazással eldöntik, hogy kell egy kormány, aki irányítja a folyamatokat. El is indul egy párt, „Az egyenlőség szervezete” néven, amit a nép meg is választ 18:2 arányban. A város első kormánya azonnal elkezdi a munkát „a mindenkinek legyen jó” névre keresztelt programjával. Természetesen ezt csak apparátussal tudja megcsinálni, amelyet fizetnie is kell. Az apparátus intézi az ivóvíz rendszert, a halászhajók bérbeadását, a városháza tisztítását, stb. Hogy ezeket mind fizetni tudja jelentős adót vet ki.

Az emberek zúgolódnak. Egyáltalán nem tetszik nekik az ötlet, hogy adózniuk kell. Mégis miből, amikor nekik is kevés van? –panaszkodnak.

A polgármester ezek után bejelenti, hogy minden embernek joga van a vízhez és a nagy halakhoz, ezért államosítja az ivóvíz rendszert és a halászatot. Az állam elveszi tőled a csővezeték rendszered, Fred-től pedig a halászhajóját. Így most már a városlakók is megkönnyebbülnek. Felismerték, hogy ezentúl nem kell plusz egy munkaórát naponta becserélniük érted és Fredért. Az állam majd gondoskodik róluk. Az embereket így már nem is nagyon érdekli, hogy adót kell fizetniük, mert rájöttek, hogy az állam beavatkozásával olcsóbban használhatják a találmányaitokat, amit Freddel együtt hoztatok létre. Most már minden „fair”, mindenki egyenlővé vált. A kicsi szigeted közössége épp most lépett a szocializmus útjára, ami nem más mint a kemény kommunizmus kicsit sminkelve.

És most kezdődik a vége…

Ebben a forgatókönyvben a nem inspirált szigetlakók, pusztán neheztelésből és irigységből, maguknak akarják a termelési potenciálokat, mert azt mondják: „Ez a nép joga!”. Ha ellenállsz bebörtönöznek, vagy nyilvánosan kivégeznek mint az állam ellenségét. A nép örül, mert most már ’ingyen’ használhatják az ivóvizet és a halászhajót. (Természetesen semmi sincs ingyen, viszont többet kapnak vissza a befizetett adójukért, mint akkor amikor csak veletek üzleteltek, szóval nem igazán izgatja őket a dolog.)

De nézzük mi történik ezután?

Kathy, akinek zseniális ötlete volt arra, hogyan alakítsa át a szél és a napenergiát elektromos energiává ezek után miért izgatná magát, hogy továbbfejlessze a találmányát? Fernando, aki kitalálta a kókusztörő szerkezetet, ő is hasonlóan gondolkodik mint Kathy. Miért vinné végig az ötletét a megvalósításig? Mindketten azt a –helyes- következtetést vonják le, hogy a plusz munka és az erőforrások, amiket felhasználnak az innováció érdekében úgysem térül meg, hiszen a kormány elveszi a találmányaikat, és a keletkezett többleteket elosztják a lazsálók, és ingyenélők között.

Ennek eredménye az lesz, hogy a fejlődési folyamat és az innováció megtorpan, majd teljesen leáll. A gyógymódokat sosem fogják felfedezni, nem lesznek újítások, sem új találmányok, így az élet megreked egy bizonyos szinten – a vegetálás felé billen el a közösség. Az élet így nem lesz más, mint primitív küzdelem a puszta önfenntartásért. Egy szó mint száz, a tömegek csak az ingyen dolgokat keresnék (hiszen hozzászoktak, hogy mindenhez ingyen jutnak hozzá), az újítók pedig szép sorban kihalnának –egy ilyen alapon működő rendszer pedig elkerülhetetlenül az összeomlás felé tart.

A világ szeme előtt bizonyosodott be, hogy a kommunizmus nem működik, sohasem működött. Számos országban dőlt már be ez az eszme. Az utolsó kommunista maradvány Kuba; egy olyan állam, amely a végletekig eladósodott. A szocializmus építésére tett kísérletek szintén csúfos kudarcot vallottak. Tovább megyek: amit mi szabad vállalkozásnak hívunk a nyugati világban az sem egyéb mint a szocializmus lecsepegtetett, kiszárított változata. A valós rendszer nem sokban különbözik attól a modelltől, amit a szigeten lévő kormánynál láttunk – hiába beszélünk elméletileg kapitalizmusról a fejlettebb országokban is.

Miért is mesélem ezt az egészet?

Nem akarok nagyon belemászni a politikába, viszont arra a tényre mindenképp szeretnék rávilágítani, hogy a társadalmi-politikai rendszer erős hiány és korlátolt programozásban részesített egész életedben. Ha átgondolod amiről beszéltünk, meg fogod látni, hogy az a társadalmi-politikai rendszer amelyben élsz olyan tudatalatti programokkal táplálja az elmédet, amelyek hatására bűnösnek érzed magad, ha igazán sikeressé válsz, ezért sokkal kevesebbet hozol ki magadból, mint amire egyébként képes lennél. A rendszer emberek tömegeit teszi függővé, és diszfunkcionálissá. Ha elfogadod a társadalmilag előirányzott gondolkodásmódot, az esélyeid a valódi sikerre majdhogynem a nullához közelítenek.

Kreatív, gondolkodó emberekként, szeretnénk kitörni azon emberek tömegéből, akik ingyen akarnak megszerezni dolgokat, akik értéket akarnak kapni a semmiért cserébe. Sajnos ezt a hiány-gondolkodásmódot, az áldozati mentalitást a kormányok nagy része támogatja is. A szomorú tény az, hogy a kormányod –bármit is hangoztat- egyáltalán nem szeretné, hogy sikeressé válj. A politikai hatalom irtózik az önálló, boldog, sikeres emberektől, mert őket nem tudja irányítani. Ha viszont bábként, félelemben tarthat, akkor az irányítás is az ő kezében van. A mindenkori politikai hatalomnak arra van szüksége, hogy ne gondolkodj önállóan, droidként végezd a munkád a kolóniában, így öntudatlanul támogatod őket és a rendszerüket. A pénzed nagy része hozzájuk folyik be, így mindig lesz elég anyagi forrásuk az újraválasztásukra. Azt lásd, hogy egy ilyen erős áldozati komplexusra épülő társadalmi programozással, az ingyenélő, improduktív emberek kerülnek egyértelmű többségbe, akik mind a kormánytól várják a megváltást, ezért bábként és ami a legfontosabb, öntudatlanul támogatják egyik avagy a másik pártot. És a kör ezzel be is zárult. Ha szuper-produktív vállalkozó vagy, és az ötleteidre tömeges kereslet mutatkozik, nagy eséllyel válhatsz Te is milliárdossá, mint pl. Bill Gates, Ted Turner, vagy Ross Perot. Ezzel azonban valós veszélyt és komoly fenyegetettséget jelentesz a kormányra nézve. Miért? Mert ekkora tőkeerővel -ráadásul, ha szövetkezel másokkal is, akik szintén nagy tőkeerővel rendelkeznekmegdöntheted a kormány uralmát is akár.

Ha szabad gondolkodású vagy, nagy valószínűséggel elutasítod a rendszer által kijelölt irányt és elindulsz a saját utadon. Ezek után mégis hogyan profitálhatna a politikai hatalom az erőfeszítéseidből? A kormány az adófizetők pénze nélkül nem tudna hatalmat gyakorolni. És hogyan érik el, hogy újra és újra megválassza őket a többség? Pontosan azzal a kifacsart Robin Hood-i hozzáállással, hogy vegyünk el még többet az aljas, kapzsi gazdagoktól, és adjuk a pénzt az improduktív, szerencsétlen rászorulóknak, így a többségben lévő, áldozati mentalitású tömegek fogják újra- és újraválasztani a kormányt. Az áldozati mentalitás táplálására, az önálló gondolatok és a társadalmi-politikai rendszer megkérdőjelezésére irányuló kritikus gondolkodás elaltatására pedig nagyszerű szolgálatot tesz a média széles eszköztára, a tömegtájékoztatás és a szórakoztatóipar.

Az igazság az, hogy a valóban produktív, innovatív, újító, intelligens embereknek nagyon eltökéltnek, elszántnak és elkötelezettnek kell lenniük a céljaik felé, hogy ezzel ki tudjanak emelkedni a siránkozó, parazitáktól hemzsegő, negatív tömegből, és kitörhessenek a társadalmi kondicionálás kelepcéjéből. Csak így élhetünk igazán kielégítő, kiteljesítő, bőséggel teli, szabad életet, ahol valódi értékek cserélnek gazdát. Ezáltal tényleg egy jobb világ születhet.

- Randy Gage-

Fordította: Komáromi Miklós

Eredeti szöveg: Randy Gage - Accept your Abundance c. könyve nyomán