Nagymaros kő restaurálás doksi 2018

RESTAURÁLÁSI TERV NAGYMAROS RÓMAI KATOLIKUS TEMPLOM HOMLOKZATI KŐ DISZITŐ ELEMEIHEZ.

BUDAPEST 2018. 03. 20.

HORVÁTH TIBOR KŐ SZOBRÁSZ RESTAURÁTOR DIPLOMA SZ. I–8/1978 MÉK szakértői jegyzék szám: 21-0128 Budapest 1223. Géza u 3/b 06 209 451-597 1

A műtárgy adatai: Nagymaros Szent Imre tér Műemléki törzsszám: 7150 Hrsz: 1 Műemléki azonosító: 7182 Építési idő: A templom első említése 1324. Hozzáépítve 1509. Átalakítva barokk stílusban 1771-ben.

Története és leírása.

A barokk stílusban átépített gótikus plébániatemplom a Dunakanyar egyetlen, ma is álló középkori egyházi műemléke. A templom legkorábbi részei – a déli fal egy szakasza, egy feltárt kisméretű, tölcséres bélletű félköríves ablakkal – feltehetően a XIII. század végén a település létrejöttekor készült. A templomra már a város 1324-es kiváltságlevele is utalt. A település növekedésével és felvirágzásával a korai kis templom szűknek és szerénynek bizonyult. Ezért valószínűleg a XIV. század második felében hajóját kibővítették. Épségben fennmaradt ebből a korból az északi fal ablakrendszere.

A plébániatemplom következő jelentős átépítésére a XV. század végén került sor. Ekkor a templom hajóját kelet felé egy szakasszal meghosszabbították, és egy új támpilléres, minden bizonnyal boltozott szentélyt építettek hozzá. A szentély déli oldalához szintén boltozott, támpilléres sekrestyét emeltek. Az északi ablaksort részben vagy egészben befalazták, és az egykori középső csúcsíves ablak alatt – részben a korábbi ablakot is szétroncsolva egy szemöldökgyámos, gótikus ajtót nyitottak. A templom késő gótikus átépítése legkorábban a Mátyás-kor végén de még inkább a Jagelló-kor elején indulhatott meg. Ennek az építkezésnek az utolsó önálló szakaszát jelentette a monumentális nyugati torony építése. A torony alsó, négyzetes hasáb alakú, háromszintes tömbje a templomhajó tetőgerincének magasságáig emelkedik.

Erre épül a nyolcszögletű felső toronyrész, melynek , oldalát széles kívül-belül rézsűs bélletű csúcsíves ablakok törik át. A nagymarosi torony a XVI. század eleji magyarországi késő gótika egyik legépebben ránk maradt emléke.

Az 1680-as évek felszabadító háborúi során a templom rommá vált. Elpusztult a tetőszerkezet, födémek és a torony felső szintjei. A város lakóssága a lelkésszel 2

együtt menekülni kényszerült, majd a béke beköszönte után is csak lassan költöztek vissza.

Orosz István lelkész 1703-ban tért vissza Marosra, de a templom helyreállítására már nem maradt idő. Az 1709-10-es pestisjárvány miatt a település elnéptelenedett. 1713-ban a Canonica Visitátio a templomot még romosnak írta le.

A teljes újjáépítésre csak 1771-72-ben került sor, Leonard Schade kamarai építész tervei szerint. Apszisát belül félkörívesre alakították, és félgömb kupolával fedték. A szentélynégyzetet csehsüveges boltozattal látták el. A templomhajó terében erőteljes homorú oldalú, faltükrös díszítésű, gazdag profilozású párkánnyal lezárt falpilléreket emeltek, amelyek két csehsüveges kupolát tartanak. A befalazott gótikus nyílások helyett a hajót négy nagyméretű szalagkeretes ablakkal világították meg.

A szentélyzáradékba középre egy – később elfalazott – ovális, kétoldalt pedig egy-egy szegmensíves szalagkeretes ablak került.

A templomhajó nyugati végében két vörös márványoszlop által tartott csehkupolás orgonakarzat épült, amelynek templomtéri középső szakasza erőteljesen kidomborodik. A karzatra a torony déli falában újonnan kialakított, kívülről nyíló lépcsőt vezettek fel. A templom déli kapuja helyére szalagkeretes ajtót helyeztek. A szentély alá kripta épült. Ajtaját a sekrestye és a szentély külső szakaszában alakították ki. Az egész épületre erőteljes barokk főpárkány és új tetőszerkezet került. A tornyot visszabontották, majd új főpárkánnyal zárták le, ami fölé lanternás téglakupola készült. A kupolát bádoggal borították és kereszttel koronázták. A szentély és a sekrestye tetőcsúcsára is áttört kovácsoltvas keresztek kerültek.

A templomot az 1910-es években Sztehlo Ottó tervei szerint állították helyre.

Ekkor tisztították le és javították ki a torony középkori nyíláskereteit, valamint feltárták a hajó északi és déli oldal egy-egy egyenes záradékú gótikus ablakát.

1951-ben a templom a templom déli kapuját nagyobbra cserélték, ekkor találták meg és emelték ki a gótikus déli kapuzat köveit. 1958-ban majd az 1973-as felújítás során Héjj Miklós végzett kutatásokat a templomon. A munka során a külső oldalon feltárták és helyreállították az összes középkori nyílást, visszahelyezték és kiegészítették a déli, középkori kapu köveit.

Az utolsó nagyobb felújítás 2001-ben történt a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának támogatásával. Ez alkalommal készült a toronysisak rézlemez fedése , a tető héjazat és az ereszcsatornák teljes cseréje.

3

Előzmények.

A kőrestaurátori terv elkészítésére Heininger Feren úr az Egyháztanács képviseletében kért fel. A helyszínen szemrevételezéssel, a a járda szintjéről , /fényképes dokumentálással/ végeztem el a kutatást, a mostani állapot dokumentálását. A felmérés során a falszerkezetben semmilyen beavatkozás nem történ, a vizsgálódás során a látható sérülések, elváltozások dokumentálását végeztem csak el. Tekintettel arra hogy a kőfelület szennyezett, a rétegek mögötti takart részek állapota tisztítás nélkül nem vizsgálható, így a kutatás csak a látható megközelíthető részekre vonatkozik.

Helyszíni szemle alapján a következő kutatási eredményeket összegzem.

A templom építése során két egymástól elkülöníthető kő fajtát használtak.

A nyugati torony és a lábazat , valamint a pillér anyaga hárshegyi homokkő, népszerűbb nevén naszályi kvarc homokkő. Az ablakkeretek , a szentély pillérek és a szentély lábazata andezit tufa.

Ismertetése: hárshegyi homokkő Ez a kőtípus a település közeli bányákból származó kvarc kötésű homokkő.

Ehhez hasonló követ használtak a környék összes jelentősebb építkezésén. A mai napig hozzáférhető kis tömbökben bányászható. Szemcseszerkezete elég durva így inkább épületek díszítő elemeit készítették belőle. Szobrászati célra ritkán használták, csak akkor ha a faragvány nem igényelte meg a részlet gazdag dús mintázat megjelenítését. Jól bírja az időjárás károsító hatását. Mérsékelten fagyálló. Lemezes leválásokat, roncsolódásokat, a kőben található agyag rétegek okozzák. Anyaga rideg, külső mechanikai hatásokra könnyen törik.

Szilárdabb, nem karbonátos kötőanyagú változata a Naszály délkeleti részén található. Sok, ma is álló, XVIII-XIX. századi köz- és magánépület, szobor anyaga, még a Lánchíd építéséhez is vittek innen kőanyagot annak idején. 23 működő kőbánya létezett itt a XX. század közepéig Színe szürke, sárgásbarna, lilásvörös és változatos szemcsenagyságú.

A kvarckristályok folyadékzárványai aprók, rendszerint folyadék- és gázfázisból állnak. A homokkőben ritka elegyrész a csillámkvarcit (muszkovitkvarcit), kovapala, illetve a kvarcitanyagú milonit. Járulékos ásványai: muszkovit, sötétbarna-vörösesbarna színű ortit, cirkon, opacitosodott biotit, kék-szürkéskék színű turmalin Kialakulása : A Hárshegyi Homokkő Formációt alapvetően transzgresszív helyzetű, tengerparti (litorális, szublitorális) környezetben lerakódott homok, 4

kavicsos homok, agyagos homoktestek alkotják A homokkő kavicsanyaga metamorf és magmás eredetű. Vastagsága 150 – 200 méter között változik.

Elterjedését nagymértékben meghatározza, Budai-vonal (1. ábra), amely a későeocéntől egyrészt ősföldrajzi határként értelmezhető, de másrészt fontos szerkezeti elem is, amely mentén jelentős hidrotermális tevékenység is . A Hárshegyi Homokkő Formáció elterjedésének keleti határát a Budai-vonal képezi. Cementáló anyag szerint két nagy csoportba oszthatók a formáció képződményei, melyek bizonyos mértékig földrajzilag is elkülönülnek . A típusos kifejlődés a Budai-hegység területén, a Solymár–Pilisvörösvári-árokban, a Pilisben, valamint a Dorogi- és Esztergomi-medence nyugati peremén terjed el, és előfordulásai meghatározzák a Budai-zónát, amely a Budai-vonal mentén és attól nyugatra található ÉK–DNy irányú, 5-20 km szélességű, délnyugat felé keskenyedő öv . A hidrotermális tevékenység erre a zónára korlátozódik, mely abban is megnyilvánul, hogy a vastagpados kifejlődésű, fehéresszürke, sárgásbarna, vörösesbarna durva homokkő, konglomerátum, finomhomokkő alkotta kőzet mátrixa kovás, a kőzetet kalcedon- és bariterek járják át.

Makrofosszíliákban rendkívül szegény, de gyakoriak benne a növényi törmelékek és a uszadékfák.

Forrás: Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Földrajz- és Földtudományi Intézet, Ásványtani Tanszék,

5

Ismertetése: andezit tufa.

Andezittufa (, Börzsönyi Andezit Formáció, sárgásszürke, lilás szürke vagy szürke színű. Szokolya környékén az egész Börzsönyre jellemző andezitek, valamint andezites vulkáni működésből származó piroklasztikumok találhatók.

Ezek a miocén folyamán lezajlott, a Kárpátok kiemelkedéséhez kötődő vulkanizmus során jött létre. A lelőhelyen erősen mállott, kevéssé állékony gránátos biotitandezit található.

Finom szemű, , robbanásos működés révén felszínre került intermedier olvadékból keletkező piroklasztit kőzet.

Szín : világosabb szürke, vöröses árnyalattal.

Előfordulása és képződése: Az orogén övekben -hegységképződési zónákban-, az alábukó és megolvadó kőzetlemez anyagából intermedier, közepes kovasav tartalmú olvadék képződik. Ez a tektonikus hatások következetében keletkező repedésrendszeren át részben a felszínre kerülhet vulkáni működés folyamán. Az andezites vulkánok jellegzetes rétegvulkáni szerkezetek, hiszen a lávafolyásos mellett gyakori a robbanásos, törmelék szórásos működés is. A Föld korábbi és jelenleg aktív hegységképződéses zónáiban mindenütt megtalálható, változó gyakorisággal. Hazánkban a legelterjedtebb vulkanit, Visegrádi-hegység, Börzsöny, Cserhát, Karancsvidék, Mátra, Tokaji-hegység, kisebb mennyiségben a Mecsekben és a Velencei-hegységben is.

A név eredete Az Andokbeli vulkánok jellegzetes kőzetanyaga és a képződés módja után kapta a nevét.

Ha a nagyobb szemcsék, törmelékrészek dominálnak, akkor agglomerátumról beszélünk.

Az itt alkalmazott kőfajták eltérően reagának a környezeti hatásokra, az ipar, illetve a közlekedés által a levegőbe került légszennyező anyagokra.

Porozitásuk, szövetszerkezetük eltérő. A környezeti hatások nagyobb településeken koncentráltabban jelentkeznek.

A templom városi környezetben található egy nagyforgalmi vasút vonal közvetlen szomszédságában.

Ebből eredően a kőanyag környezeti hatások fokozott igénybevételének volt kitéve. Helyzetéből adódóan a korábbi széntüzelésű lakásokból kibocsátott füst és a síneken közlekedő mozdonyok által kibocsátott szennyeződés is károsan hatott a kőanyagra A karbantartások alkalmával különböző beavatkozások történtek. Nem mindig megfelelő anyaghasználattal, szakszerű technológiával végezték a javításokat.

Mind ezeket a tényeket figyelembe véve az alábbi károsodásokat figyelhetjük meg.

6

A kő elemek több szakaszon sérültek, hiányosak.

Az illesztési fugák kikoptak, a korábbi cementes fuga javítások kiestek. A felületet szennyeződés és fekete gipszesedés fedi. Ezt a kőromlást mállást az alább felsorolt megjelenések alapján csoportosítjuk.

Mállási formák A sötét színű kérgek közül a fekete sík kérget és fekete (szürke) gömbös mállási kérget, valamint porkérget lehet megtalálni a felületen.

Fekete vékony sík kéreg részben védett (esőtől és széltől) helyeken alakulhat ki. A kéreg vastagsága néhány milliméter. A felület alakját követi. Leválásakor a kéreg alatti világos, fehéres sárga alapkőzet látszik A fekete gömbös kéreg, amely szőlőfürt jellegű, néhány milliméteres fekete gömböcskékből áll, az esőtől védett falszakaszokon, párkányok, alatt gyakori Vastagságában változó a milliméterestől egészen a centiméteres nagyságú, fürtökkel jellemezhető formákat is mutathat.

A porkéreg, a vakolatlan felületet teljes egészében elfedi. A szürke elszíneződés nagy méretékben ennek köszönhető.

Vizesedés Eső, hó okozta vizesedés, a csapadékvíz beszivárgásának a károsító hatása. Ez főleg a támpillérek felső lefedésein keletkeztek. A beszívódó, felverődő csapadék főleg az andezit tufából épített részeket károsította. Ez a kőtípus szívja a vizet, amely a téli fagyciklusok alkalmával a fagyás okozta tétfogat növekedés miatt morzsolódik, a rétegeinél szétfagy. Ennek az eredményét látjuk a szentély körbevevő támpilléreknél és a lábazatnál, valamint az eredeti gótikus ablak könyöklő köveknél.

Nedvesedést, algaképződést fedezhetünk fel az északi oldalakon ,valamint a talajközei területeken. Ha ez a vizesedés huzamosabb ideig áll fenn akkor visszafordíthatatlan következménye van a kő állagára. A beszivárgó csapadék a repedésekben megfagy és ez a feszítő hatás repeszti a gyenge nedves követ. A kiszáradáskor kicsapódó sók a felületen lerakódnak és rétegesen pusztítják a faragványokat.

Helyreállítási javaslat.

7

Tisztítás Tekintettel a kőanyag állapotára egy egyszerű mikró szemcse szórásos tisztítási eljárást javaslok. Ennek előnye, hogy vegyszereket és vizet nem juttatunk a kőbe A beavatkozás mértéke a szemcse, a szóróanyag keménységének változtatásával, valamint a levegő nyomás ideális beállításával alakítható.

Lényeges hogy soha ne legyen a beavatkozás durvább mint amit a szennyeződés megkövetel.

A mikró szemcse szórást követően el kell távolítani a szemrevételezés alapján is jól látható idegen anyagokat, javításokat. Kézi szerszámok használatával le kell vésni a régi kirepedt kifagyott fugákat. Le kell választani minden olyan kiegészítést pótlást mely a letisztított részeken zavarónak tűnik. Meg kell vizsgálni az esetleges repedéseket, fel kell tárni az egész felületet, annak céljából, hogy ha van rejtett sérülés akkor azok kijavítása is megtörténjen.

Minden mozgó instabil részt le kell vésni vagy leválasztani.

A felület konzerválása.

A külső térben a csapadékkal érintkező morzsalékos szétfagyott kőfelület megerősítése az elsődleges feladat. Ezeken a részeken a kő alkotórészeit a kötőanyag már nem fogja össze ezért a felület itt sokkal sérülékenyebb, vízáteresztőbb. Különösen a felszínen kialakult kérgek alatti terület vált mállékonnyá, és ezek a részek igénylik legjobban a megerősítést . A szilárdítás elvégzése a javítandó felületeknél szinte elkerülhetetlen mivel, a kiegészítést csak ép egészséges felületre célszerű felhordani.

A kezeléshez a Wacker Steinfestiger Oh márkanevű anyagot javaslom. Ez egy kovasav etil észter bázisra épülő anyag, amely a kő kapilláris csövein keresztül felszívódik, és így a kő mélyebb rétegeibe is kiváltja szilárdító hatását. A felhordott anyag és a kőben lévő nedvesség között reakció lép fel, és új kötőanyagként kovasav gél képződik. 20° C körüli hőmérsékleten és 50% relatív páratartalom esetén a végső szilárdság kb. két hét alatt alakul ki.

A kialakult gél a kő alkotórészeit fogja össze és az elpusztult mész, illetve kovás kötőanyagot helyettesíti. A kő pólusait nem tömíti el, a képződött kötőanyag ásványi eredetű, semmilyen káros mellékterméke és hatása nincs az eredeti anyagra nézve. Ezt a beavatkozást leginkább az átázott legyengült koronázó párkány kőelemeinél, valamint a hárshegyi homokkő lábazat egyes részleteinél célszerű, szükséges elvégezni. Ahol jó állapotú a kőanyag nem roncsolódott, nem fagyott szét ott ez a beavatkozás elhagyható nem feltétele a restaurálásnak.

Kiemelten szükséges a konzerválás az eredeti gótikus ablakok esetében. A szentély pillérek andezit tufa kő elemei a tervek szerint vakolattal lesznek besimítva. Ezek konzerválása nem szükséges, a vakolat megvédi a kőfelületet

8

Plasztikai helyreállítás: A kiegészítés leírásakor egy általános technológiát ismertetek, mivel a feladat elvégzésének van egy alapsémája melyet mindig a fő szempontok mérlegelése után a kiegészítés helyének és mértékének megfelelően kell alkalmazni. A hiányok pótlását a javítás méretének és tömegének megfelelő réz vagy rozsdamentes fém csapok kőbe történő ragasztásával kell kezdeni. Ez a vázszerkezet biztosítja a kötést a pótlás és az eredeti kőfelület között. A csapok méretezését a felhordott pótlás tömege határozza meg. Értelemszerűen nagyobb felületű javítás esetén erősebb kötést biztosító csapokat alkalmazok.

A javítás anyaga a pótlandó felülethez színben és szemcseszerkezetben azonos megjelenésű előre megkevert javító habarcs. Ennek összetétele mosott változó szemcse méretű kvarchomok, /gyakorlatilag azonos az eredeti Hárshegyi homok kő fő alkotó szemcséivel / Kötőanyagként trass cement és plextol és viz 1-10 es keverékét javaslom. Ebben az esetben, ennél a típusú kőnél nem javaslom a gyárilag megkevert restauráló habarcsot. A rendelkezésre álló Therczit és a Remmers márkanevű anyagok összetétele, szemcsenagysága, szemcseszerkezete nem megfelelő, nem azonos a javítandó kővel. A Remmers habarcs maximum színezésre a házilag kikevert javítóanyag színének beállításához használható. A javító habarcs színének beállításához pigmentek, oxidfesték bekeverését javaslom.

Az elkészült pótlásokat, a javított felületet az anyag megszilárdulásáig / kötéséig / nedvesen kell tartani. Ezt követően a formai kialakítás következik. Az itt alkalmazott módszer azonos más kőmegmunkálási eljárással. Az átfaragás, a megmunkálás teszi esztétikailag is élvezhetővé a javított részeket. Az átfaragás által létrejött textúra anyagszerűvé teszi a pótlást, jól illeszkedik a kőhöz, de egyben elválasztja jelöli a kiegészítés területét.

Ahol elkülöníthető nagy hiányok és sérülések pótlásáról van szó, ott a sérült elemek eltávolítása után, ha van lehetőség hasonló kőből készült új elemek beépítésével , betétezésével oldható meg a restaurálás. Ez a módszer esetünkben a nagyobb régi javítások eltávolításának helyein lehet alkalmazható módszer. A másik alkalmazási terület a levakolandó andezit tufa pillérfelületek nagy hiányainak a betétezése pótlása. Ott a tufához hasonló kőanyagot kell használni.

Külön kezelendő az andezit tufa lábazat helyreállítása. Ez a szentély részen található. olyan nagymértékű a pusztulás, hogy itt pótlásról restaurálásról nem beszélhetünk. az elázott felvizesedett gyenge kőanyag teljesen szétfagyott, lemezesen elpusztult. helyreállítása restaurátori módszerrel nem lehetséges.

Javaslom a teljes rekonstrukciót, vagy a hasonló , azonos formai kialakítást, más a fagyást, vizesedést jól tűrő anyagból.

9

Ugyan itt a szentély pillérek lefedésénél javaslom az elfagyott fedőlemezek , fagyálló, jól szigetelő kőanyagból történő cseréjét. A formai kialakítást hasonlóan kell elkészíteni mint a meglévő ép részeknél látható.

Hidrofóbizálás javított felületek lazúrozása.

Ismervén a kőben rekedt víz megfagyásakor fellépő feszítő hatást, a javítások és az eredeti felület élettartalmának meghosszabbítása érdekében, a restaurálás befejező fázisaként a külső térben található kőfelület vízfelvevő képességét egy hidrofób réteg felhordásával a minimálisra csökkenthetjük.

Különböző márkanevű anyagok állnak a rendelkezésünkre a kezelés elvégzése céljából. Vannak oldószeres és vízzel hígítható változatok, de mindegyik lényege, hogy a felületet víztaszítóvá teszi kapilláris szellőző csöveinek lezárása nélkül. E kezelést 3-5 évente célszerű megismételni a védelem érdekébe.

Javasolt anyag Wacker BS 1311 vizes bázisú hidrofóbizáló szer.

A javított és eredeti kőfelületek között kialakult színeltérést, Keim márkanevű restaurátor lazúrral kell össze színezni, tompítani. Ezzel elérhető, hogy az aránylag nagy kiterjedésben javított kő felület egységesnek tűnjön.

Dokumentáció készítés: Minden az épület állapotára vonatkozó beavatkozásról fényképes dokumentációt kell készíteni. A felhasznált anyagok leírását és a fényképekkel és szövegesen dokumentált restaurálási jegyzőkönyvet a munka befejeztével a meg kell őrizni.

A kőelemek tisztítása , kiegészítése , kőrestaurálásban jártas szakrestaurátor jelenlétét , a munkában történő részvételét igényli. Esztétikai kiegészítésekről és a tisztítás mértékéről kell dönteni , figyelembe véve minden műtárgyra vonatkozó beavatkozás hatását és eredményét.

Budapest 2018 03.20.

Horváth Tibor restaurátor

10

Torony.

11

12

13

14

15

16

Nyugati kapu ĂŠs torony lĂĄbazat.

17

18

19

20

21

22

23

24

25

26

DĂŠli homlokzat.

27

28

29

30

Északi homlokzat.

31

32

33

Szentély pillérek, és lábazat.

34

35

36

37

38

39

40

Sekrestye ajtó keret és környezete.

41