MOLNÁR KITTI EURÓPA‑BAJNOKI BRONZÉRMES PÁROSBAN

A teniszezők U18-as korosztályának Európa-bajnokságát a svájci Klostersben tartották, ahol érdekelt volt Veresegyház ifjú tehetsége, Molnár Kitti is Udvardy Lucával párosban. Az előző évben a wimbledoni tornán fináléba jutott páros most az elődöntőig menetelt, majd a fináléba kerülésért végül 6:3, 4:6, 10–7-re kikapott a második kiemelt lengyel Pawlikowska, Rowinska egységtől, így a mieink a harmadik helyen végeztek. Molnár Edina

SEIJUNKAN AIKIDO ÓVODÁS KORTÓL A 3. DANIG

Beszélgetés Varga Leventével

Mikor és hány évesen kezdtél aikidozni?

Öt éves korom körül kezdtem el az aikido-t. Hogyan kerültél kapcsolatba a harcművészettel?

Édesapám régebben rengeteg Steven Seagal filmet nézett, ezekben találkozott a japán harcművészettel. Magával ragadta a kifinomult stílus, a látszólagos könnyedség, így ötlött fel benne, hogy ha nálunk is lehet aikidot tanulni, akkor beírat.

Volt más irányzat is, amit kipróbáltál? Karate, judo, kempo stb?

Nem volt az életem során eddig más sportág, amit kipróbáltam volna. Tizenhat évesen a bokszon gondolkodtam, de végül elvetettem az ötletet.

Mi az, ami motivál?

Ez a japán mozgáskultúra nagyon megfogott, egyfajta lelki békét ad számomra. Az edzéseken a remek társaság is lendületet ad, hiszen egymást támogatjuk a technikák gyakorlása során. Természetesen az évek alatt elért sikerek is ösztönzőleg hatnak, előre visznek a harcművészetben.

Hogyan jut el valaki a gyerekedzéstől a 3. danig?

A gyerekedzéseken a játékosságon van a hangsúly amellett, hogy a technikák nevei és a mozgása rögzül, amit felnőtt edzéseken jól tud az ember kamatoztatni. Tizenháromtizenöt éves kor körül van egy erős választóvonal, ennyi idősen szokták elkezdeni a felnőtt edzéseket a gyerekek. Nagy szerepe van a szülői támogatásnak és a kitartásnak, mivel innentől szinte újra tanuljuk a korábbiakat. Elölröl kezdődnek a technikák, csak a játékosságot felváltja a pontosság és hatékonyság. Ahogy az ember közeledik a fekete öv felé (1. dan fokozat), érezhetővé válik a gyerekként megszerzett tudás letisztulása, beépülése a mozgásba, mivel már csak a technikák csiszolásán van a hangsúly és nem úgy kell elkezdeni minden gyakorlatot, mintha új lenne. Az 1. dant követően a fokozatok között egyre nagyobb a különbség és számomra a gyakorlás közben realizálódott, hogy az előző vizsgaanyagot kezdem elsajátítani és készség szinten alkalmazni. Jelenlegi fokozatomig eljutva az is pozitív élmény volt, hogy az összetartó aikidos közösségből egyre több embert ismertem meg, barátságok alakultak ki. Jelenleg 3. danos vagyok, ami mögött hosszú út áll. Tizennyolc-tizenkilenc évembe telt idáig eljutni, de egy nagyon szép, nehézségekkel teli, ám támogató úton haladtam végig.

Sosem akartad feladni?

Kamaszkorom környékén volt egy holtpont, amikor nem szerettem edzésekre járni. Azt az átmenetet kellett átvészelni, hogy a gyerekcsoportból már kilógok, a felnőtt edzésekhez meg még fiatal vagyok. Szerencsémre ez nálam körülbelül egy évig tartott. Addigra szoktam meg az új helyzetet, de a társaság is segített benne. Onnantól egy teljesen más oldalát láttam ennek a harcművészetnek.

Mire vagy a legbüszkébb?

Két dologra vagyok büszke. Az első meghatározó sikerélményem az volt, amikor tizenötéves koromban, barna öves aikido- kaként, az edzőm felkért maga mellé segédoktatónak. A gyerekedzéseken végig mellette voltam és egy idő után már én is tarthattam önállóan edzéseket. Ekkor sikerült bepillantást nyernem az edzői munkába. Ez hatalmas változást hozott az életembe. A másik, amire nagyon büszke vagyok, hogy elég fiatalon sikerült megszereznem a fekete övet, tizenhat évesen tettem le az első dan fokozatot. Mesélj az edzésről és a csapatról, a mesteredről!

Heti két edzés van a Széchenyi tér 2. szám alatt az óvodában. Hétfőn és szerdán 17.45kor gyerekedzéssel kezdődik a foglalkozás 18.30-ig, ezt követően a felnőtteké a tatami 18.45-20.15-ig. Az edzéseket Vári Tamás 5. danos mester tartja (+36203602609), nála lehet érdeklődni, vagy el lehet jönni megnézni az edzéseket. Most nyári szünetünk van, de szeptembertől mindenkit szeretettel várunk. Mivel baráti a csapattársakkal és a mesterrel a viszonyunk, kötetlen beszélgetésekkel telik a bemelegítés, minden edzés remek hangulatban zajlik. A társaság vegyes korosztályból tevődik össze, vannak tinédzserek, illetve olyan felnőttek is, akik a gyerekükkel együtt járnak, de mindenki megtalálja a hangot egymással. A mesterem több mint huszonöt éve oktat, Veresegyház mellett jelenleg Szentendrén is. A gyerekekkel hamar megtalálja a közös hangot, barátságos és közvetlen, így az edzéseket mindenki kikapcsolódásnak éli meg. Jó hangulatot teremt, melyben könnyebb elsajátítani a harcművészetet. Mennyire másként éled meg a gyerektáborokat most, felnőttként, mikor már a „nagy felnőtt mesterek" is befogadtak?

A korábbi táborok után egészen máshogyan élem meg a jelenlegieket, mivel mostanra már oktatóként a másik oldalon állhatok. Hatalmas felelősséggel jár és néha úgy érzem, jobb volt gyerekként, mikor csak a barátokon és a szórakozásokon volt a hangsúly. Az állandó tartalmas program szervezése, illetve az edzések összehangolása nagyobb feladat, mint gyerekként láttam. A nyári táborokon több oktató tanítványai vesznek részt, ilyenkor néhány napba bele telik, mire a gyerekek megszoknak és meg mernek szólítani. Nagy örömet okoz, mikor mindenkit bemutatnak a táborozóknak és én el tudom mesélni nekik a saját történetemet, utamat. Élő példaként tudom őket motiválni abban, hogy kitartással és gyakorlással messzire el lehet jutni és soha ne adják fel!

Remélem sok embernek segíthetek még a gyakorlások során és természetesen én sem adom fel, szeretnék tovább fejlődni.

Berill Shero