Elgurult a gyógyszerük

A két fiatalember befejezte a munkát, öszszepakoltak maguk után, a tetőről lehoztak minden hulladékot és egy karton dobozba rakták a munka közben összetört három tetőcserepet. A tetőre szerelt napelem panelek most már hatékonyabban dolgoznak a mögéjük rakott optimalizálók segítségével.

A sérült cserepek nem kerülhetnek a kommunális szemétbe, gyerünk hát a Gamesz-be, ott van elég konténer, három cserépdarab egy csordultig megrakott konténerbe is belefér majd, a karton doboz meg jó helyen lesz a faházikóban a többi papír hulladék között.

A Gamesz udvara meglepően üres volt. Se egy autó az üveges konténer mellett, se egy utánfutó sittes zsákokkal megpakolva. Az irodából kedvetlenül jött elő a jól ismert ügyeletes és csendben mondta, hogy nem rakhatok le akármit. Mutatom a három cserepet, az mehet az első konténerbe, de a dobozt nem hagyhatom ott. Valami derengett, hogy talán meg kell mérni a hulladékot és nincs még meg a mérleg hozzá? – de nem erről volt szó. – Új gazdája van a hulladékok gyűjtésének, csakhogy a rendszer még nem állt fel, a részletek még nem ismertek, csak a tiltás érvényes, de az azonnaltól. És mi lesz a kidobásra ítélt szekrényekkel, matra- cokkal, üvegekkel, műszaki cikkekkel? – kérdezem meglepődve. Azok kikerülnek majd az erdőbe – válaszolta nyugodt, rezzenéstelen arccal.

Hogy másodszor zúzzák szét a működő rendszert, az nem fontos. A nagy garral beharangozott kukaholding évekig nem volt képes működő számlázási rendszert felépíteni. A befizetett díjakat elnyelte egy láthatatlan rendszer, de a munkát a végeken közmegelégedésre, heti rendszerességgel végző, az érintett települések összefogásával létrehozott vállalkozások forráshiánnyal, fondorlatos módon ki lettek véreztetve. Amikor pedig leállni kényszerültek, a katasztrófavédelem kapta meg a feladatot és nyomban került pár száz millió a működés újbóli beindítására.

De van mások területe is a történetnek. Fémhulladékot, elromlott háztartási cikkeket, bontott autóalkatrészeket lehetett leadni az arra szakosodott vállalkozásoknál. Legalábbis június 30-ig. Most sem papírt, sem műanyag hulladékot, sem fémet nem vihetünk sehová, mert nincs a MOHU-nak szerződött partnere. Miért? A sietve összetákolt törvény tavaly december 31-ig tette kötelezővé a szerződések megkötését, de ez nem történt meg. Előkészítetlenség miatt nem is történhetett meg. Jogszabályi csűrcsavar segítségével nem lett megállj intve a borzalomnak, hanem haladékot kapott. Közben kijöttek a MOHU árai. Csak két példa! Eddig az autóbontásból származó fémhulladék piaci ára 80 Ft/kg volt, a MOHU 12 Ft-ot ígért. Az alufelnikért a piac eddig 400 Ft/kg árat fizetett, a MOHU ára 17 Ft/kg. Ilyen áron szerződni az évek óta működő vállalkozásoknak őrültség volna. A piac leállt, a kidobott hűtők és mosógépek pedig megtalálják a helyüket ott, ahová normális körülmények között nem kerülhetnének. Erdőkben, aluljárókban, hidak alatt.

Már megint egy változás, meggondolatlanul, csípőből, jó lesz az ezeknek, úgyse szólnak, semmin nem akadnak fel. Lesz kis morgolódás, néhány csúnya szó, fenyegetőzés, de elcsendesedik ez hamar, mint történt megannyiszor. Hogy pár család időközben tönkre megy? Óhatatlan veszteség. A fontos, hogy az agytröszt ötleteit végig csináljuk, mert akkor lesz elismerve a munka. Hogy ez kinek jó? Mindennek meg van az oka, bizonyára ennek is. Hogy nem értjük? Nem baj.

Akiket felelősség terhel az egészért, nem tudnak a kérdéssel érdemben foglalkozni, mert az elgurult gyógyszereiket keresik nagy buzgalommal.

Mohai Imre

Fiatal lányok, Sárossy Klára, Agócs Etelka, és Sárossy Olga strandolnak a Malomközi kerteknél felduzzasztott Sződ-Rákos patakban 1953 nyarán.

A zsilipnél – ami korábban más célt szolgált – nagyobb vízmennyiség keletkezett, ahol fürödni is lehetett, melyet a köznyelv csak „Zúgónak” hívott. Főleg a Fővégi gyerekek, fiatalok közkedvelt helye volt még hatvanas-hetvenes években is.

A háttérben lévő földterületen ma a Misszió Egészségügyi Központ van.