Erdőkertesi Napló 2024 Augusztus by Hírnök Média

ERDŐKERTESI

2024. AUGUSZTUS

Napló

AZ ERDŐKERTESIEK KÖZÉLETI LAPJA

Kertesi nyár

Fotó: Hollai Gábor

JÖN… JÖN… JÖN!

augusztus 10. szombat

V. Erdőkertesi Alfa Romeo Találkozó

augusztus 20. kedd Államalapítás ünnepe

augusztus 31. szombat

Tuning & Cabrio – Nyárzáró Autós Promenád szeptember 6-7. péntek-szombat Erdőkertesi Sörfesztivál

Kiadó: ERDŐKERTES KÖZSÉG ÖNKORMÁNYZATA • Kiadásért felelős: DR. PÁSZTOR LÁSZLÓ polgármester Szerkesztőség: 2113 Erdőkertes, Fő tér 4. • www.erdokertes.hu • www.facebook.com/erdokertes Szerkesztésért felelős: KOVÁCS PÉTER főszerkesztő • Telefon: +36 30 930 4831 • E-mail: kovacspe@t-email.hu Kultúra: RIMAI S. ÉVA rovatvezető • Sport: TAJMEL BARNABÁS rovatvezető • Munkatársak: HOLLAI GÁBOR, MÁRKUS JUDIT, SZÉNÁS ZSOLTNÉ • Nyomda: ARADESIGN KFT. Megjelenik minden hónap elején 3800 példányban • Következő lapzárta időpontja: 2024. 08. 10. ISSN 2631-1860

Erdőkertesi Napló • 2024. augusztus

Önkormányzat

„ A VÁLASZTÁS SIKERE NEM MÁS,

MINT AZ ALKOTÁS LEHETŐSÉGE”

Az erdőkertesi önkormányzati választásokat nagy fölénnyel nyerte meg dr. Pásztor László polgármester és csapata. A választás tanulságairól beszélgettünk a polgármesterrel.

Polgármester úr! Gratulálunk, ez meggyőző siker volt!

Köszönöm a csapatom nevében is és itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem mindazoknak az áldozatos munkáját, akik hozzásegítettek minket ehhez az eredményhez. Csak közös munkával sikerülhetett. A siker mindenkié, Erdőkertes egész lakosságáé, mert megmaradt egy olyan csapatba vetett bizalom, amelynek kezébe letehető Erdőkertes jövője. Erre az egységre építve szeretném betemetni a választás alatt képződött árkokat és az együttműködést mindenkivel megtartani.

Úgy érzi, hogy árkok képződtek a választáson?

A választás egy stresszhelyzet, amelyet a demokrácia érdekében időnként át kell élni. Ebben a fokozott lelkiállapotban természetesen vannak feszültségek is. De a választások után mindig eljönnek a dolgos hétköznapok, amelyek meghatározzák a teendőket és a lehetőségeket. A munkában a közös érdekeknek kell előtérbe kerülniük. A választók bizalmából immár harmadik alkalommal kaptam erre a munkára felhatalmazást és adták mellém az általam elképzelt csapatot is a polgárok.

Mennyire érzi mindezt személyes sikernek? Ezt a sikert elsősorban felelősségként, feladatként élem meg. Nem kívánom így magamra állítani a fókuszt, ez csapatfelhatalmazás. A munkás hétköznapok jönnek, folytatjuk az utat. Ilyen szempontból fontos, hogy nincs törés, átadás-átvétel a folyamatokban? Igen, ez kétségtelen előny. Ne feledjük, hogy rengeteg beruházásunk, fejlesztésünk van folyamatban. Elég, ha a tóparti szabadidő parkra, a bölcsőde beruházásra, az energetikai pályázatra, a járdaépítésre, a vállalkozói parkra vagy a közösségi útépítési tervekre gondolunk. De jelenleg szintén munkánk fókuszában van a közlekedésbiztonság javítása gyalogosátkelőkkel, sebességmérőkkel és a település szerkezeti terv is kidolgozásra vár. Természetesen mindezek mellett fontosak a találkozási alkalmak, a közösségi élmények is. Jó volt például közösen megélni a labdarúgó Európa-bajnokság közvetítéseit, de már nagyon várom a találkozásokat a nyári és kora őszi rendezvényeinken, az autós találkozókon, augusztus 20án és a sörfesztiválon.

Az önkormányzati választások mellett vármegyei közgyűlési és európai parlamenti

Fotók: Hollai Gábor

választások is voltak. Ezek települési eredményei mennyire befolyásolhatják a munkáját?

Az európai választásoknak eﬀéle hatása nem érződött a közelmúltban, szerintem ez most is így lesz. A vármegyei eredmények természetesen már jobban hatással vannak ránk. Hiszen a vármegyei közgyűléssel mindenképpen együttműködésre kell törekednünk.

Új emberek is bekerültek a képviselő-testületbe.

Igen, az elmúlt ciklusban volt két személycsere is, egy sajnálatos elhalálozás és lemondás miatt. Majd bekerült a csapatunkba egy új hölgy is. Az utóbbi év bebizonyította, hogy mindannyiukra lehet számítani a munkában. Mindenkiről elmondható, hogy tisztességes, megkérdőjelezhetetlen, elhivatott, tisztességes emberek.

Volt-e negatív élménye, vagy esetleg felszínre kerültek-e új ötletek a választáson?

A győztesek erénye, sőt a magam részéről inkább úgy fogalmaznék, hogy kötelessége a megbocsátás. Én haragot senki iránt nem érzek, mindenki bemutatkozott, de Erdőkertes békéje megmaradt. Ez a legfontosabb. Új ötlet nem merült fel, inkább annyi a tanulság számomra, hogy a település életében lévő kérdések prioritási sorrendjén érdemes lehet ﬁnomítani. Például a közösségi viszonyokra, kapcsolatokra a jövőben több ﬁgyelmet kell fordítanunk. Összességében hogyan látja a 2024. évi önkormányzati választást?

Az ember örül a sikernek, de a legjobb dolog az, hogy közösen együtt tudtunk dolgozni és örülni a munkatársakkal. Nagy eredmény, hogy vannak emberek Erdőkertesen, akikkel a kapott felhatalmazás alapján a változásokat, a fejlődést meg tudjuk valósítani. A választás

sikere az alkotás, a munka lehetőségét, örömét jelenti. Jó dolog ez és értelmet ad az ember életének.

Kovács Péter

Önkormányzat

KÖZÖSEN VÁLTJUK VALÓRA...

(Fotók: Facebook/Erdőkertes Község Önkormányzata és Facebook/Dr. Pásztor László)

MELLÉKÚT FEJLESZTÉSI PROGRAMOT INDÍTUNK

Minden agglomerációs településen a legnagyobb infrastrukturális kihívás a szilárd burkolatú úthálózat kiépítése. Ezt pályázati forrásból vagy önerőből tudják megvalósítani az önkormányzatok. Mivel a pályázati lehetőségek beszűkültek, ezért az erdőkertesi lakosokkal együttműködve Mellékút Fejlesztési Programot indítunk. Ennek keretében az itt élők és az önkormányzat összefogásával tudunk utat építeni. Az együttműködésben az önkormányzat átvállalja az ÁFA költségét, megtervezteti és engedélyezteti az útépítést, valamint gondoskodik a forgalomba helyezésről. Pályázatot fogunk kiírni, melyre olyan utcaközösségek jelentkezését várjuk, ahol a lakosok vállalják az önerős hozzájárulást az útépítéshez. Fontos hangsúlyozni, hogy a kidolgozásra váró program csak mellékutakra vonatkozik, tehát olyan utakra, amelyek nem csatlakoznak be gyűjtőútba. A pályázat részleteit hamarosan közreadjuk. Lakossági útépítés jelenleg is zajlik Erdőkertesen. Az ingatlantulajdonosok összefogásának és az önkormányzati támogatásnak köszönhetően a Kazinczy utca Géza és Kossuth utca közötti szakaszán 120 méter hosszan újul meg az útburkolat.

KÖZIGAZGATÁSI SZÜNET

A Polgármesteri Hivatalban

AUGUSZTUS 5–9. között IGAZGATÁSI SZÜNET lesz. Kérjük, ügyeik intézésénél ezt vegyék ﬁgyelembe. Köszönjük!

SZELEKTÍV ZSÁK ÁTVÉTEL

A második félévi szelektív zsák átvehető illetve „zöldzsák” vásárolható nyitvatartási időben az önkormányzat ügyfélszolgálatán.

(Hétfői napokon 8:00–17:30, keddtől csütörtökig 08:00–16.00 óra között, pénteki napokon pedig 08:00–11:30-ig).

A zsákok lakcímkártya felmutatásával vehetőek át.

ELKÉSZÜLT ÚJABB KÉT BUSZMEGÁLLÓ

A buszmegálló felújítási programunk újabb két eredménye

a Cinke utcánál és a Csíz utcánál található buszmegállók, amelyek mostantól teljes egészében az utasok kényelmét szolgálják.

ÚJABB LÉPÉS A KÖZLEKEDÉSBIZTONSÁG ÉRDEKÉBEN

Bizonyára többen találkoztak az elmúlt időszakban a mellékutcákban is megjelenő sebességmérő kamerával. Az önkormányzat megkezdte a tárgyalásokat, hogy saját sebességmérő kamera beszerzésével még rendszeressebbé tegyük a sebességellenőrzést Erdőkertesen. Hosszú folyamat lesz.

A piaci szereplők felkeresése után következik majd a telepítés engedélyeztetése. A tervek szerint a Fő út két pontján lesz sebességmérő kamera Erdőkertesen.

KISTÉRSÉGI NYUGDÍJAS KLUBOK TALÁLKOZÓJA

AZ ERDŐKERTESI IFJÚSÁGI TÁBORBAN

Kistérségünk nyugdíjas klubjai 2024. július 6-án tartották a hagyományos összevont nyári találkozójukat az Erdőkertesi Ifjúsági Táborban. Az eseményen Erdőkertes, Őrbottyán, Galgamácsa, Vácegres, Vácrátót, Váckisújfalu és Veresegyház 13 csapata vett részt. A háromfős csapatok sport- és főzőversenyen mérték össze ügyességüket szló polgármester, mint a Veresegyházi Kistérség Önk

Elnök úr üdvözölte a rendezvényen megjelenteket. Megköszönte Pallag Katalinnak, a Veresegyházi Kistérség Idősügyi Tanácsa elnökének és szervezőtársainak a munkáját és jó szórakozást és versenyzést kívánt a találkozó résztvevőinek. Papp Miklós, a Vácrátóti Nyugdíjas Klub vezetője volt a sportversenyek felelőse. Tájékoztatást adott a sportágakról, amelyek: légpuska lövészet, labdadobás vödörbe, acélgolyó-gurítás. Érdekes megmérettetés volt a súlybecslés a különböző anyagok mennyiségének megbecsülése. A főzőversenyre nyolc csapat nevezett. A zsűri elnöke a közelmúltban Erdőkertesre költözött dr. Daróczi Csilla volt, aki olyan intézményben tanít, ahol szakácsokat és cukrászokat is képeznek. A főzés saját alapanyagokból bográcsban történt, saját ételválasztás szerint. A nyári napsütésben a sátorokban jókedvű baráti beszélgetések mellett főttek a finomabbnál finomabb ételek: csülkös pacal, székelykáposzta, bakonyi nyúlpaprikás, paprikás krumpli. Hogy ezeket a különböző ételeket hogyan lehet összehasonlítani? Daróczi Csilla elmondta, hogy az értékelés szempontjai voltak, hogy miként készítették az ételt, milyen az ízhatás és a tálalás. A kondérok fedeleinek emelgetése mellett a csoportok főszakácsaival beszélgettem, akik közül többen profi szakácsok is voltak. Veresegyházról két klub nevezett: az ONYPE (Országos Nyugdíjas Polgári Egyesület) és a Veresegyházi Pacsirta klub, a mely kifejezetten a helyi óvoda volt munkatársaiból verbuválódott. A Vácegresi Nyugdíjas Klub vezetője, Szántovszki Magdolna elmesélte, hogy 20 évig dolgozott a helyi óvodában szakácsként. Akkoriban a szakács szakmát egyéves gyorstalpaló tanfolyamon tanulta, de gyakorlati tudásukat csak a vizsgán kellett bemutatni. Ez lehetett a mai online képzés előfutára. A vácegresi hölgyek szép egyenkötényben voltak, sapkájukon a Zsidai lányok felirattal. Hogy ez az elnevezés honnan ered? Ez már település nevének történetére vezet vissza, ugyanis Vácegres település neve 1943-ig Zsidó volt. Nevét Endre Lászlónak, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánjának akaratából változtatták át Vácegresre.

A találkozó örömteli esemény volt, ahol a környékbeli nyugdíjasok baráti beszélgetésen,

Pallag Katalin elnök-szervező a zsűrivel

Fotók:Rimai S. Éva

„Lelked nehéz terhét itt lerakhatod E jó közösségben megértik panaszod. Megosztjuk veled bajod és falatunk Mert mi valamennyien összetartozunk. „ (Dimák Béla: Össztartozunk – részlet)

árnyas fák alatt kellemes környezetben jól érezték magukat. A társas kapcsolatok, közös élmények nagyon fontosak minden korosztály számra a lelki egészség megőrzése érdekében. Köszönet a szervezőknek a programért, Erdőkertesnek a támogatásért, a helyszín biztosításáért. Rimai S. Éva

A VERSENYEK EREDMÉNYEI AZ ALÁBBIAK SZERINT ALAKULTAK:

A főzőversenyen helyezettjei:

I. Vácrátóti Nyugdíjas Klub

II. Kvassay Jenő Klub, Őrbottyán

III. ONYPE, Veresegyház

Az összetett verseny helyezettjei:

I. Barátság Nyugdíjas Klub, Erdőkertes

II. Pacsirta Klub, Veresegyház

III. Vácrátóti Nyugdíjas Klub

FÜLÖP VERONIKA,

AZ ERDŐKERTESI KERECSEN TÁNCEGYÜTTES MŰVÉSZETI VEZETŐJE

Tavaly ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját az Erdőkertesi Kerecsen Táncegyüttes, melynek egyik alapítótagja és művészeti vezetője Fülöp Veronika. A háromgyermekes édesanya pedagógus alapvégzettséggel rendelkezik, ugyanakkor gyógytestnevelő, lovas mozgásfejlesztő, DSZIT (Dinamikus Szenzoros Integrációs Terápia) pedagógus és nem mellesleg népmesefoglalkozásvezető, néptáncpedagógus, illetve hagyományismeret oktató.

Fotó: Veréb József

Fülöp Hajnalka

Hogyan kerültél kapcsolatba a néptánccal?

Legelőször a tanítóképző főiskolán találkoztam a néptánccal, rögtön egy táncházba csöppentem bele. Azt sem tudtam, mit táncolok, de nagyon jó bulinak tűnt a dolog. Komolyabban jó pár évre rá kezdtem el foglalkozni vele, de csak hobbi szinten. A néptánc éppen akkor került bele a pedagógiai programba, amikor a veresi Kálvin Téri Református Általános Iskolában kezdtem tanítani. Senki sem akarta elvállalni az oktatását, rám mutattak, hogy te úgyis táncolsz. Akkor végeztem el az Apor Vilmos Katolikus Főiskola népi gyermekjáték, néptáncpedagógus, hagyományismeret oktató szakirányú továbbképzését. Azután rábeszéltek, hogy csatlakozzak a Veresegyházi Hagyományőrző Népi Együtteshez. Később a Veresi Bokréta Néptáncegyüttesben és a Szadai Czibere Táncegyüttesben is táncoltam. Egy nagyon jó barátom, Tőke Zoltán ötlete volt, hogy Erdőkertesen is lehetne csoportot alapítani. Először csak egy tanfolyamot szerettünk volna, ahol megismerkedünk a táncházas hagyományokkal. Régi ismerősünket, Balázs Pétert kértük fel oktatónak.

Aztán elkezdett kialakulni egy kis csapat és pont kapóra jött a felkérés, hogy lépjünk fel a református iskola alapítványi bálján. Ekkor készült el az első koreográﬁa, bár akkor még nevünk sem volt. Egyik tánc után tanultuk a másikat és tulajdonképpen így indult útjára a Kerecsen. Névadónk, a kerecsensólyom – ami idén az év madara – is kapcsolódik a hagyományokhoz. Mióta vagy a művészeti vezetője?

Ez szép lassan alakult ki. Hármunk közül én voltam az, aki nem akarta ezt az egészet: nem állt szándékomban felnőttekkel foglalkozni, ugyanis nehezen kommunikálok velük. Aztán valahogy ott ragadtam és most már a csoport is ragaszkodik hozzám. A háttérmunka, vagyis a pályázatírás, kapcsolattartás, viseletek beszerzése, mindig is az én feladatom volt, de sohasem szerettem, ha vezetőként tüntetnek fel.

A néptánc vonal mellett főállású pedagógusként dolgozol. Így van. Délelőttönként Dunakeszin tanítok, az EGYMI kihelyezett tagozatán. Autisták, sajátos nevelési igényűek, tanulásban akadályozottak, valamint viselkedészavaros gyerekek vannak ná-

Vera mottója: „Minden, amit teszel, a lelkedet tükrözi.”

lunk. Délutánonként pedig otthon DSZIT-ezek és lovas mozgásfejlesztéssel is foglalkozom. Ez utóbbi mit takar pontosan? Állatasszisztált foglalkozásokat. Mi az Erdőkertes és Vácegres között lévő TSZ-tanyán élünk, tulajdonképpen egyik településhez sem tartozunk. A párom korai fejlesztő, 0-6 éves korú halmozottan sérült gyerekekkel foglalkozik, nagyon súlyos eseteket is elvállal. Főállásban pedig a Biatorbágyi Korai Fejlesztő Központban dolgozik. Főként azok fordulnak hozzánk, akik nem tudnak odáig elmenni, mert itt laknak a környéken. Ezen felül a párom egyik lánya, Sára is segíti a munkánkat, aki most végzett konduktorként és felnőtt rehabilitáció a szakterülete. Amivel én foglalkozom, a szenzoros-integrációs terápia mindennek az alapja, legyen szó viselkedés-és evészavarról, vagy bármiről, amit furcsának látnak az emberek. Próbálom játékba ágyazva fejleszteni ezeket a gyerekeket. Egyikünk sem dolgozik egy bizonyos módszer szerint, hanem mindig személyre szabottan, az adott gyerek képességszintjéhez mérten munkálkodunk, rákapcsolódva a játéktevékenységére. A lovas fejlesztés során többnyire hárman dolgozunk egy gyerkőccel attól függően, milyen állapotban van. De olyan is előfordul, amikor csak ketten kellünk: egyikünk vezeti a lovat, a másik pedig a gyerekkel foglalkozik. Azzal, hogy lovon ül valaki, közvetlenül megkapja a lóból érkező taktilis ingereket, hiszen a gyerek és az állat közt nincs semmi. Ugyanakkor az egyensúly és a figyelemkoncentráció is fejlődik. Minden gyakorlatot, amit el lehet végezni a földön, legyen az koordinációs képesség, sorrendiség, vagy éppen kognitív képességfejlesztés, feltesszük a lóra. Erről szólnak a szombatjaink. Bár most már annyi gyerekünk van, hogy szükség lesz még egy napra. A lovaknak sem jó, ha ebben a hőségben egész nap csak körbe-körbe mennek. Akkor számodra a tánc jelenti a kikapcsolódást? Igazából már az is munka. A táncházakból kiöregedtem, az a fiatalok sportja. Ennek ellenére nagyon élvezem a szerdai próbákat. Öröm látni, amikor úgy jönnek le a többiek a színpadról, hogy ez milyen jó volt! Az elmúlt időszakban összekovácsolódott a csoport, baráti társaság lettünk. Próbákon és fellépéseken kívül is nagyon sokszor találkozunk. Olyankor csak a magunk kedvére táncolunk. A fiatalokat viszont nehéz megfogni a néptánccal, számtalan dolog érdekesebb számukra. Pedig a Kerecsen utánpótlás csoportját is fontos lenne biztosítani. Ezt egyelőre Peti vállalta magára, de ha szükség lesz rá, nem kérdés, hogy én is beállok mellé. Márkus Judit

PETRÁS ANNA

ÉLETFA DÍJAS NÉPI IPARMŰVÉSZ EMLÉKÉRE

Petrás Anna ÉLETFA DÍJAS, többszörös Nívódíjas népi iparművészt még a „régi életemben”, egy csurgói szőlőhegyi hagyománykutató tábor (amely Kemény Bertalan szakmai vezetésével zajlott) záróprogramja kapcsán ismertem meg. Ez a program a Budapesti Művelődési Központban volt, ahol Anna abban az időben szövőtanfolyamokat vezetett. Akkoriban szereztem meg én is szövésből a C kategóriás tanfolyamvezető végzettséget, és járattuk a Guzsalyas újságot, amit Anna írt és szerkesztett. Amikor Erdőkertesre kerültem az első időszakban igyekeztem felderíteni az itt élő művészeket, mestereket és ennek kapcsán megtudtam, hogy Anna itt (is) él. A napokban SMS-ben kaptam az értesítést Petrás Györgytől: „2024. 06. 11-én – 95 éves korában – Petrás Anna csendben elment.”

Petrás Anna Pallag Katalinnal és Rajzo-Kontor Kornéliával

Belesajdult a szívem, bár már két éve is elmúlt, hogy találkoztunk, az egészségi állapota nem tette lehetővé, hogy kijöjjön a Szatmári utcai házába. Számolgatom, mikor is? három éve nyáron még sétáltunk a Várban a Mesterségek ünnepén. Minden évben elmentünk együtt, végigsétáltunk, beszédbe elegyedett az ismerősökkel, eleinte gyapjúfonalat vett, később már csak a látvány, az öröm érzése miatt, hogy a hagyomány él tovább. 2019-ben megkapta az Erdőkertes Kultúrájáért kitüntetést, ennek kapcsán készítettem

vele egy interjút a sorozatomban (Az élet ajándéka számomra: ismeretség erdőkertesi emberekkel), melyből idézek emlékezetére: „Édesapám az 1930-as években olvasta az újságban, hogy gyönyörű környezetben, akácerdők közepén ezer építési telket parcelláznak, négyszögölenként 2 koronáért, 6 évi részletre... Apám a természet szerelmese volt, amit örököltem tőle. Ideutazott, látta a valóban gyönyörű környezetet; a megbízottal kiválasztottak egy szőlővel betelepített telket a hegy déli lejtőjén. .... Első perctől vallom: az

„Csak úgy lehet eleven és működő nemzeti hagyományról beszélni, ha valamilyen módon személyes és élő kapcsolatot létesítünk vele: szóra bírjuk hunyt mestereinket.” (Milbacher Róbert)

a fontos, hogy az ember mit hagy maga után... Mit adott át az utókornak, nagy szavakkal: a magyar népnek... Igaz, itt maradnak alkotásaim, de egyszer az is elporlad. Ellenben akik követnek, továbbviszik az elsajátított tudást, és ők is átadják másoknak. Így történik ez több ezer éve – szép nevet is adtak ennek: ez a HAGYOMÁNY.”

Könyveket írt, folyóiratot szerkesztett évtizedekig, művészeti iskolát hozott létre. Petrás Anna 1982-ben döntötte el, hogy a kézműves tanfolyamok helyett iskolát kellene létrehozni, hogy a munkák piacképesek legyenek. El is ment a miniszterhez. Összehívott 11 oktatót, hogy dolgozzák ki a minisztériumi engedélyezéshez szükséges követelményrendszert. Pár hónap alatt készen is lett a nyerges-és szíjgyártó, bőrműves, faműves, kosár-és bútorkészítő, mézeskalácsos, szövő, hímző, csipkekészítő szitanyomó, fazekas, közművelődési szakember, játszóház vezető követelmény és vizsgarendszer. Még ebben az évben kiadásra került a Népi Mesterségek és Művészetek Iskoláját létrehozó rendelet. Aki szeretne többet megtudni róla, lapozza fel a 90. születésnapjára megírt cikkemet az Erdőkertesi Naplóban (2019).

MUNKÁSSÁGÁT AZ ALÁBBI DÍJAKKAL ISMERTÉK EL:

•Gránátalma Díj – hét ízben,

•Életmű Díj,

•Életfa Díj, (az Életfa Díj azoknak adományozható állami kitüntetés, akik tevékenységükkel hozzájárultak a népművészet közvagyonként való kezeléséhez, megőrzéséhez, nemzedékek közötti átörökítéséhez.)

•Nívódíj, Elismerő Oklevél (14 db),

•Erdőkertes Kultúrájáért Díj (2019).

Pallag Katalin

HÚSZ ESZTENDŐ VÍGSÁGSZERZŐ

Az idén 20 éves a Népi Mesterségek Pest Megyei Egyesülete (NMPME). Ebből az alkalomból 2024. április 29-én, Péter-Pál napján kiállítás nyílt Szadán a Székely Bertalan Műteremház Galériában, a mely a Csoóri Sándor Program keretében valósult meg. A megnyitót Maczkó Mária, Magyarország Érdemes Művésze galgamenti dalaival tette ünnepélyesebbé. Az egyesület tevékenységének aktív tagjai Erdőkertesen Pallag Katalin szövő és Újvári Tünde hímző, gyöngyfűző népi kézművesek, akiknek munkái megtalálhatóak a kiállított tárgyak között. Az alkotók közül többen tartottak már kézműves foglalkozásokat az erdőkertesi Faluházban és az elmúlt évben kiállításon is megtekinthették az érdeklődök szebbnél szebb kézműves tárgyaikat. Jelen tárlat 2024. július 28-ig tekinthető meg. A kiállítást Seres Tünde, a NMPME titkára nyitotta meg, akinek ünnepi beszédéből idézek.

„Legyen szó vásározásról vagy rendhagyó iskolai órákról, kézműves foglalkozásokról, családi napról, táborokról vagy épp a jelenlegihez hasonló kiállításról, mindegyik területen komoly referenciái vannak az Egyesületnek, mely tagja a Népművészeti Egyesületek Szövetségének. Bár e civil szervezet működési területe Pest vármegyét érinti, igazi hatóköre mégis országos, hiszen pályamunkáin szerzett rangos díjai, Magyarország legnagyobb kézműves vásárain – a Mesterségek Ünnepén, a Táncháztalálkozón – való állandó jelenléte, s az a markáns alkotótevékenység, melyet a hímzésben jeleskedő és szakmailag is elismert elnök, Dr. Dulai Sándorné folytat mind-mind erre predesztinálja a Népi Mesterségek Pest Megyei Egyesületét. Hacsak mindjárt a Kisjankó Bori Országos Hímző pályázaton, a békéscsabai Országos Textiles Konferencián, az Élő Népművészet Országos Kiállításon, a Komatál Programon elnyert díjesőre, arany minősítésekre, vagy a Dulainé szerzőségével és Újvári Tünde mintarajzaival jegyzett „Nyomódúcok a Galga mentén” című egyesületi kiadású szakkönyvre gondolunk...

Az Egyesületünk bizonyosságot ad arról és fennen hirdeti, hogy a kézműves remekek, az alkotások nemcsak a kiállítótermekbe, vitrinekbe, hanem az élő, dologra termett kezek-

be valók. Mint ahogy igaz ez a népművészet más területeire, a népdalra, népzenére, néptáncra, melyet nem privilegizálhat a színpad és a magas művészet, hanem az mindannyiunké. Ahogy nevében is, magában a szóban is benne van: a népé. Egyesületünk sem csak láttatni akar, hanem tapintásra, megmunkálásra, saját alkotásra ösztönözni. Itt e teremben láthatóvá válik, hogy van, akinek ﬁnomságra, lágyságra, van, akinek erőre, keménységre, van, akinek apró ﬁnom lépésekre, másoknak gyors és dinamikus mozdulatokra van szüksége, hogy a keze alatt az anyag formálódjon. Van, aki csak a puszta kezét, van, aki eszközöket, van, aki a tüzet, van, aki a vizet vagy épp a napfényt hív-

Az alkotók csoportja

Fotók:Rimai S. Éva

„A hagyomány formái változhatnak, de lényege ugyanaz marad, amíg él a nép, amelynek lelkét kifejezi.” (Kodály Zoltán)

ja segítségül. Van, aki reprodukál, műtárgymásolatokat készít, vagy épp archaizál, de mások újragondolnak, a mai kornak való megfeleltetést ﬁgyelik, vagy épp különböző technikákat ötvöznek. Az itt kiállított tárgyak között számos zsűrizett, díjazott alkotás van. Kik is a kiállító alkotók? Honnan érkeztek? BÉRES ERZSÉBET hímző – Budapest, elhunyt alapító tagunk + BOZÓ GYÖRGYNÉ trukkoló és hímző Népművészet Mestere – Tura, DOBÓ MÁRTON kovács – Szada, DOLÁNYI ANNA szövő és mézeskalács készítő – Tura, DR. DULAI SÁNDORNÉ hímző és viseletkészítő – Szada, GALAMBOS GÁBORNÉ szövő – Szada, GÁRDONYI BÁLINTNÉ gyöngyfűző népi ékszerkészítő – Csömör, KERTI ESZTER tűzzománc népi ékszerkészítő – Palotás, KIRÁLY MÁRTA hímző – Budapest, KOSTYÁL ERIKA nemezelő – Budapest, NAGY ANDREA kosárfonó – Isaszeg, PALLAG KATALIN szövő – Erdőkertes, SIMON SZERÉNA gyöngyfűző népi ékszerkészítő – Isaszeg, elhunyt tagunk + SZÉKELY ÉVA kosárfonó Népművészet Mestere – Hévízgyörk, SZILÁGYINÉ PÁPAI ANNA gyertyakészítő – Tura, SZOMBATI KLÁRA viseletkészítő – Csömör, TARÁSZ ILONA hímző – Budapest, ÚJVÁRI TÜNDE hímző, gyöngyfűző népi ékszerkészítő – Erdőkertes.”

A Népi Mesterségek Pest Megyei Egyesülete fontos szerepet tölt be a térség hagyományainak, népi kultúrájának megőrzésében és annak továbbadásában a ﬁatal generációnak. Olyan értéket képviselnek, amelynek megbecsülése közös kulturális érték. Rimai S. Éva

Kultúra

AZ ANGYALOK ÉS MÚZSÁK TALÁLKOZÁSA

Tavaly nyáron, egy napsütéses délelőtt érkeztünk meg, hazánk ódon fürdővárosa, ékes szállodájának a virágokkal, fenyőkkel és tujafákkal tarkított parkolójába. Kis családommal perceken belül elfoglaltuk a számunkra biztosított első emeleti csodálatos háromágyas szobát, melynek ablaka a medencék felé nézett. A szálloda parkjának látványa mesebeli volt.

A forró napsütésben a pihenőhely egyik fürdőmedencéjében kerestünk menedéket, kihasználva a természet és a gőzölgő gyógyvíz varázslatosan nyugtató és ellazító hatásait.

A szikrázó nap már erejét veszítve nyugaton járt, mikor elérkezett a vacsora ideje. Elindultunk a földszinti étterem felé, melynek kitárt ajtaján halk zeneszó áradt felénk. Abban a pillanatban az ajtó bal oldalán egy középkorú férﬁ jelent meg, aki tolókocsiban egy tíz év körüli mozgássérült kislányt utaztatott. Az ajtó jobb oldalán mosolyogva egy idős házaspár várakozott. Jó estét kívánva mi középen megálltunk. A házaspár lépte át a küszöböt elsőként, majd őket követte a tolókocsiban ülő kisleány és gondoskodó társa. Mi utolsóként léptünk az étterembe.

A vacsora közben kiderült, hogy a mozgássérült kislány az édesapjával nyaral, aki az édesanyját autóbaleset következtében veszítette el. Az üdítők elfogyasztásával voltunk elfoglalva, amikor az ajtóban megismert idős hölgy a tolókocsiban búslakodó kisleány mellé lépett, majd egy verset mondott el magyarul és angolul, mindannyiunk örömére. A válasz megható és őszinte volt, angyali hangokat hallhattunk mikor a kamasz leányka, Angelika is egy a szívekhez szóló verset dalba foglalva, angolul, majd magyarul adott elő, az őt vigasztaló hölgynek. A költemény az édesanyáknak mondott köszönetet. Az egész testem megremegett, majd felálltam és az ott újra felismert, létező égi erő lábaimat a kisleány kocsijához vezették.

Én csak annyit mondtam, – Az édesanyád most is büszke reád. A frappáns válasz, melyet felém súgott, átölelte a lelkem. Az egyedi ékes hangján így szólt, – Anyunak megígértem, hogy vigyázok apura és ezért egyszer majd egy végtelen világban találkozunk és boldogan élünk.

Az eseményeknek tanúja volt egy bájos pincérnő, aki nyomban csatlakozott az asztaltársaság mellé. A vacsorát szervírozó hölgy sok tréfás, mókás történetet mesélt, így hát mindenki hangosan kacagott. A vacsorákat követő csodálatos jelenetek még két estén át megismétlődtek, élénk és fordulatos meséket, novellákat és verseket mesteri-

en előadva és megformázva. A három gyönyörű dáma könnyed varázslatos játéka bebizonyította a gyengéd, törékeny női nem egyedülálló szépségét és töretlenségét.

Mindent elsöprő volt az egymás iránti szeretetük és tiszteletük, mellyel megajándékozták a hallgatóságot, és az éjszakai pihenés előtti perceket. Napközben a medencékben és a napozóágyakon találkoztak a múzsák és az angyalok, valamint a kedves történetek mesélői. A pihenés és szórakozás pillanatai, ott a felejthetetlen örökkévalóságot tükrözték.

Elérkezett a hazautazás napja. A parkolóból az angol rendszámú fekete Jaguár lassan gurult a kijárat felé a benne utazó idős házaspárral. Nyitott ablakaiban a két integető kéz jelezte és megőrizte az együtt töltött percek és órák örömteli pillanatait. Szeretett autónk a barna színű Lada Kalina türelmesen várt reánk a parkolóban, ezért mi hálánk jeléül csomagtartóját a poggyászainkkal töltöttük meg. A mellettünk állt piros Suzuki is elindult hazafelé, benne a felejthetetlen, vidám kamasz Angelikával és édesapjával. Két rövid dudálás volt a búcsú hangja.

Aznap otthon a vacsora után, a családi fészekben az elmúlt hosszú hétvége eseményeit elevenítettük fel. A megtapasztalt kellemes történéseket átélve elfogadjuk és tovább adjuk a következő megállapítást:

Mindegy, hogy ki honnan, mikor és mivel érkezik, mindegy merre megy, hova tart, kivel és miért, mert ha ő igaz ember, akkor szíve és elméje örökké őszinte szeretetet sugall és sugároz, csillogó szemeiben egy boldog lélek mindenkor felhőtlen együttérzést és megértést tükröz. A kegyetlen valóságban, egy mostoha világban, beleképzelni magunkat mások helyzetébe és ott mosolyt varázsolni az elesettek arcára, az egy csodálatos tett és talán nem is olyan nehéz.

Fotó: Rimai S. Éva

Pipacsok, Cserepka István festménye

Cserepka István

KÖNYVAJÁNLÓ

KARIKÓ KATALIN: ÁTTÖRÉSEK

– ÉLETEM ÉS A TUDOMÁNY

Karikó Katalin – első magyar női Nobel-díjasunk – könyve tudósoknak és ﬁatal kutatóknak kötelező olvasmány. Arról szól, hogy hogyan lett egy magyar lányból számos kiváló egyetem díszdoktora, szinte minden természettudományos díj kitüntetettje, a világ 100 legbefolyásosabb emberének egyike a Time felmérése alapján, az Év Nője a Glamour magazin szerint. Egy újabb magyar, akit ma már az egész világ ismer, elismer és tisztel. A Forbes a 2020-as év leginspirálóbb bevándorlójának nevezte. Számomra a könyv fő üzenete: Never Give Up! (Soha ne add fel!)

Dr. Karikó Katalin az USA-ban élő magyar biokémikus, a Pennsylvania Egyetem idegsebészeti tanszékének volt kutatóprofesszora. Szakterülete az mRNS-ek terápiás alkalmazása. Kutatásai alapvetően hozzájárultak a Pfizer-bioNTech és Moderna Covid–19 mRNS-vakcináinak kifejlesztéséhez, mely a világjárvány megfékezését segítette. A 2023-as fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat Karikó Katalin és Drew Weissman kapták megosztva biokémiai felfedezéseikért. Karikó Katalin eredményei egy az emberiség sorsát meghatározó másik kutatást, a rákbetegségek kialakulásának és terjedésének feltárását is új szintre emelhetik. Karikó Katalin életrajza nemcsak tudományos pályafutásáról szól: benne van a kádári évek Magyarországa, ahol a szegény családból származó, tehetséges gyerekek mégiscsak lehetőséget kaptak, hogy egyetemet végezzenek. Katalin követte néhány magyar származású, világhírű tudós útját, pályáját ő is Amerikában teljesítette be. A könyvben benne van a magánélet minden nehézsége és szépsége is. Férje, Francia Béla – aki édesanyja szerint nem illett hozzá – a mai napig támogatja bátorítja őt. Lányuk, Zsuzsi kétszeres olimpiai bajnok lett evezésben, amerikai színekben egy olyan sportágban, amely szintén elsősorban az akaraterőről, a gyakorlásról és a munkáról szól. Karikó Katalin többször feszegeti a nők és a tudományos karrier kapcsolatát, és nem titkolja, hogy Amerikában is többször bántak vele lekezelően, és nőként érezhetően kevésbé vették komolyan. Az út, amelyet végigjárt rögös volt, de kitartása és céltudatos munkája meghozta az eredményt. Mára már egy jelenséget is elneveztek róla, ez a Karikó-probléma. A Harvardon született tanulmány annak próbált utánajárni, hogy az amerikai akadémiai világ milyen hibás működései, összefüggései okozhatták azt, hogy egy ekkora biokémiai áttöréseket elérő tudós évtizedekig ennyire nehezen boldogult. Karikó Katalinban évtizedek során Amerikában két ember hitt igazán: egy kardiológus kollégája, aki évekig támogatta azzal, hogy finanszírozta a fizetését, és egy agysebész, aki meggyőzte a tanszékvezetőt, hogy vegye fel őt és adjon neki egy labort. A biokémikus szerint az lenne a fontos, hogy álljunk ki egymás mellett. Mi-

vel nem kapott állandó munkaszerződést mindig csak egy-két évre látott előre és folyamatosan pályáznia kellett. A többséggel ellentétben viszont ő szeretett pályázatot írni, mert arra késztette, hogy koncentráljon a céljaira, a hozzáolvasás, készülés közben pedig rengeteget tanult a szakterületéről.

Kezdjük a történetét az elején. A kötet első száz oldalán Karikó mesél a boldog gyerekkorról, és ez a rész óda is a tanárokhoz. A biokémikus a családjáról elmesélte, hogy szerény körülmények között éltek, de volt ennivalójuk, kertjük, állataik, a szülei szerették egymást. A tanárai közül kiemelte Tóth Albertet, akihez biológia szakkörre járt, és akit a Nobel-értesítés után fel is hívott. Tóth azért kiemelkedő számára, mert ő hitette el vele, hogy lehet belőle kutató. Tóth tanár úr megértette vele, hogy a biológia nem olyan dolog, amely csak a tankönyvben létezik. A biológia mindenütt ott van, körülöttünk, bennünk. Az egész világ működése biológia, és ez lenyűgöző. Arra gondolt, hogy egyszer ő is kutató lesz. Nagy kár, hogy ma már nagyítóval is nehéz Tóth Alberteket keresni. Tóth tanár úr ismertette meg vele Selye Jánosnak az „Életünk és a stressz” című könyvét. Ezt elolvasva megértette, hogy a stressz nem pusztán negatív ﬁziológiai élmény, vannak pozitív formái is – például az izgatottság, remény és motiváció. Míg a negatív stressz káros lehet, a pozitív szükséges ahhoz, hogy teljes életet éljünk. És megfelelő hozzáállással a negatív stresszt pozitív stresszé alakíthatjuk. Hogyan? Úgy, hogy csak azokra a dolgokra összpontosítunk, amelyeket befolyásolni tudunk, és azokat mellőzük, amelyeket nem. Kie-

melte, hogy a támogató szülők mellett szerinte az számít sokat, hogy mindig legyen egy tanár, egy kolléga, aki látja az értékünket: „Arra kell odaﬁgyelni, aki hisz benned, a többiekre nem.” Persze olyanok is bőven voltak, akik megnehezítették az életét. Mesélt például az osztályfőnökéről, aki az érettségije után közölte vele, hogy ismer valakit a JATE-n (ma a Szegedi Tudományegyetem) és el fogja intézni, hogy Karikót ne vegyék fel. Az osztályfőnöke végül azt érte el, hogy Karikó egész nyáron tanult, hogy ő legyen a legjobb, így közvetve neki is köszönheti, hogy eddig jutott. Noha még nem végzett az egyetemen, eljutott arra a pontra, amikor már nem tudta jól elmagyarázni a szüleinek, mivel kísérletezik. Fogalmuk sem volt a sejtbiológiáról és a biokémiáról. Apukája megveregette a vállát és azt mondta: „Kati, te kutató vagy. Eddig a zsebemben kutattál pénz után. De most már fontos dolgok után kutatsz.” Budapesten néhány művész –amikor a világ már megismerte a nevét - felfestette Karikó Katalin arcképét egy 220 négyzetméteres tűzfalra „A jövőt a magyarok írják” címmel. „A nővéremmel ellátogattunk oda, és azt kívántuk, bárcsak anyukánk és apukánk láthatná. Bárcsak elmondhatnám, hogy apukámnak igaza lett: tényleg kutató vagyok. Egész életemben kutattam, útközben találtam is valamit, és kiderült, hogy ez a valami fontos az emberek számára.”

Karikó Katalin epilógusában azt írta, hogy a könyvet pedagógusoknak szóló üzenettel kezdte, saját tanárainak és oktatóinak üzent és azoknak is, akiket nem ismer. A tanárok magvetők –írta. „Egyvalamit biztosan tudok: minden magból új élet sarjad. Ez az új élet magokat hoz létre, amelyekből még több mag terem… Azt mondom, bíznod kell abban, ami benned van...Te vagy a lehetőség, Te vagy a mag.”

Karikó Katalinról neveztek el egy kisbolygót, amelyet 2002-ben Heiner Zsuzsanna és Sárneczky Krisztián, a Szegedi Tudományegyetemhez kötődő két kutató fedezett fel: (166028) Karikókatalin. Ez az aszteroida Napunk körül kering a Mars és a Jupiter között, 3,7 évenként tesz meg egy fordulatot. Egyetértve Bill Gates ajánlásával: „Karikó Katalin története inspiráló erővel hat. Mindenkinek el kell olvasnia, aki valaha is kételkedett abban, hogy a tudomány, az innováció és az eltökéltség meg tudja változtatni a világot”. A könyv a Helikon kiadó gondozásában jelent meg 2023-ban. Rimai S. Éva

Kultúra

ERDŐKERTESI

FALUHÁZ

ÉS KÖNYVTÁR

FELLEGTERÁPIÁN VOLTUNK

A Fellegajtó zenekart az erdőkertesi közönség már hallhatta a februári Kocsonyafesztiválon. Most a #kertesikoncertEstek első programja a Faluház színpadán 2024. június 21én a zenekar „Fellegterápia” című lemezbemutató előadása volt. A fény- és hangtechnikai háttér biztosításában Szemánszki Attila, a Faluház munkatársa működött közre. A korong vadonatúj világzenei etnoprojekt, amely fúziójában ötvözi a hagyományos népi énekeket és táncdallamokat a modern zene világával, mindezt szabad improvizációkkal tarkítva. A progresszív könnyűzenei koncert után Ambrus Lehellel, a zenekar vezetőjével beszélgettem.

Mikor alakult a zenekar?

Körülbelül három éve jutottam el oda, hogy saját zenekaromat létrehozzam. Először csak projekthez kerestem zenészeket. Végül 2022 augusztusában alakult meg ez a formáció kiegészülve még egy dobossal. Az első évünket a műhelymunkának szenteltük megalkotva a repertoárunkat. Először 2023 nyarán mutatkoztunk be a nagyközönségnek a Művészetek Völgyében, Kapolcson. Kikből áll a formáció?

A zenekar jelenlegi tagjai: Hoppál „BassPoetry” Mihály gitár, basszusgitár, Surányi Eszter ének, Szathmáry Viktor dob, Szunyogh Gábor billentyűs és jómagam Ambrus Lehel – klarinét, szaxofon, kaval (fúvóshangszer, a moldvai dallamvilághoz).

Mikor kezdődött az album felvétele? Tavaly októberben kezdtük felvenni a Fellegterápiához a dalokat, amelyek: Moldvai rege, Szomnológia, Tanulj meg csókolni, Különös em-

lék, Dekádok, Harmadnap. A lemez idén április végén jelent meg. Ez az első nagylemezünk.

A népzenei elemek mely vidékről származnak?

A dalokat Surányi Eszter énekesünk és én válogattuk össze. Mindketten a moldvai régió dalait szeretjük a legjobban.

Van kötődésük Erdőkerteshez?

Igen, Surányi Eszter énekesnőnk édesapja itt él. Köszönetünket fejezzük ki és megtiszteltetés a számunkra, hogy itt is bemutathattuk a lemezünk dalait.

Hol követhetőek a fellépéseik?

Közösségi médiában a Facebookon és Instagramon (Fellegajtó/CloudDoor). Várhatóan ősszel játszunk majd Budapesten szeptemberben és novemberben is. Szeretettel várunk mindenkit.

Rimai S. Éva

„Azt a gyűrűt, amit adtam, add vissza, Nálam is van egy zsebkendő, s kérd vissza. Nálam is vagy egy zsebkendő ijahaj és kérd vissza, Mer úgy látom, a szerelmünk nem tiszta.” (Gyimesi népdal)

Fotók: Rimai S. Éva

Surányi Eszter

KERTES MEGGYES A MEGGYES -KERTBEN

Illusztráció: Király Zsuzsa

Mióta Csiribá hűvösre került, teljesen más dolgok foglalkoztatták a ﬁatalokat, mint a varázslás és a mentőexpedíciók. Azon törték a fejüket, hogyan kereshetnének egy kis zsebpénzt a nyári szünetben anélkül, hogy túlságosan megerőltetnék magukat. Éppen arról beszélgettek, hogy a Te Szedd Feszt és a strandfürdő is jól sikerült ugyan, de még mindig nem lehetett egy jót enni vagy inni Erdőkertesen.

– Pedig most is éhes vagyok! – mutatott korgó pocakjára Zozó.

– Csináljak neked egy mézes májkrémes melegszendvicset jó sok kolbászszal? – kérdezte tőle gondoskodó macitesója, Bobó.

– Fiúk! – kiáltott elképedve Kertesi Eszti. –Ilyenkor nem szendvicseket és füstölt kolbászt kell magatokba tömni, hanem egészséges gyümölcsöket. Úgy tudom, itt Erdőkertesen is sokféléből lehet választani.

– Nálunk van szilvafa, barack és meggy – sorolta lelkesen Jojó. – A legtöbb abból az undok meggyből terem. De mivel túl savanyú, nagymama befőttet meg lekvárt szokott belőle készíteni. Még a tavalyiak is ott sorakoznak a kamrapolcokon. Mi ketten nem tudjuk elfogyasztani az összeset.

ebédre, uzsira pedig valami ﬁncsi meggyes sütit – dobálózott Jojó az ötleteivel. – A nagymamámnak van egy isteni pite receptje, majd megszerzem tőle és csinálhatunk egy próbasütést...

– Szuper! – lelkendezett Eszti. – Ez reklámnak se lenne rossz!

– Már csak egy jó nevet kell kieszelni a falatozónak – mormolta Zozó.

meggy alakúak a lampionok és az égősorok, és még a hirtelen ácsolt játszótér is, ami szintén a kertet ékesítette.

– Mit szólnátok a Meggyes-kert névhez? –vetette fel az ötletet Jojó.

– Meggyes–kert… – ízlelgette a szót Eszti. – Hát ez valami pompás!

– Nem lehetne Málna-kert? – érdeklődött félénken Zozó. – Jól van na, csak vicceltem! –vonta vissza javaslatát, a rávillanó tekintetek láttán.

Jojó kérdőn nézett a macikölykökre.

– Miért? Attól még, hogy utáljátok a meggyet, ti is beszálltok?

– Nálunk is csak meggyfák vannak – húzott meg Zozó egy teraszra belógó faágat. – De sajnos nincs málnaíze – tette hozzá fanyalogva, miközben bekapott egy szemet.

– De egy turmixban vagy sütiben talán te is megennéd, nem? – kacsintott rá Eszti, amitől a mackókölyök azonnal fülig pirult.

– Azt biztos, hogy megkóstolnám…

– Akkor mire várunk? Gyűjtsük össze, hányféleképpen lehet feldolgozni a meggyet – indítványozta Eszti.

– De honnan fogunk olyan sokat beszerezni? És egyáltalán, hol fogjuk elkészíteni, meg árulni azt a sok meggyes izét? – sorolta aggályait Bobó.

– Van ott a posta utcáján egy üresen álló épület. Úgy tudom, ott kifőzde volt régebben. Elég sokan járnak arra. Talán szívesen fogyasztanának meggyturmixot vagy meggyes kávét reggelire, meggyes müzlit tízóraira, hideg meggylevest és roston sült husit meggyszósszal

– Nem maradhatunk ki a buliból! – mondta tétován Bobó. – Na meg aztán a meggysört mi is szeretjük…

– Micsoda? Gyerekek nem is ihatnak sört –kiáltott elképedve Jojó.

– De abban nincsen semmi alkohol. Igazából csak szörpike. Nagypapánk receptje alapján.

Mindeközben Eszti lelkesen jegyzetelt és csak hamar egy szép hosszú lista került ki a keze alól. Következő lépésként szemügyre vették az említett helyet, de sajnos meglehetősen elhanyagolt állapotban volt. A macik festéket hoztak, a lányok takarítóeszközöket, függönyöket, és mindenféle dekorációs kelléket. Napokon át dolgoztak, így a pici helyiség hamarosan ékszeres dobozként csillogott. Ám amilyen kicsinyke volt a beltér, olyannyira termetes kerthelyiség is tartozott hozzá. Természetesen mindenhol megjelent a meggy, sőt, még meggyfákat is ültettek a kertbe. De meggyszínűek voltak az asztalok, a padok,

Nem volt más hátra, mint előkészíteni a ﬁnomságokat és kézbesíteni az étteremavatóra invitáló meghívókat. Míg az előbbit a lányok vállalták magukra, addig a ﬁúk végigjárták az egész települést és postaládákba dobálták a meghívókat. Az ünnepség napján kora reggeltől készültek a mandulatejes ropogós piskótából és frissen szedett gyümölcsből álló sütik, amiket Meggyes Kertes névre kereszteltek. De a friss ételeken és italokon kívül szörpök, dzsemek, befőttek, sőt még dobozos meggyes fagylalt is sorakozott az éttermecske polcain. Arra viszont egyikük sem számított, hogy a rengeteg érdeklődő nem fog beférni. Meg kellett kérni a szomszédos házak lakóit, hogy ők is sebtiben terítsenek meg a kertjeikben, hogy le tudják ültetni a Kertes Meggyest kóstoló tömegeket. A jószívű szomszédok segítségét egy kis fonott kosárban összeállított meggyes termékkóstolóval viszonozták. A megnyitó sikere után sem csökkent az érdeklődés. A nap minden szakában kígyózott a sor a Meggyeskert előtt, ebédidőben pedig várólista volt az asztalokra. Gyorsan híre ment a különleges kis étkezdének, így hamarosan a környező településekről is odaszoktak az emberek. Nyár végén pedig a hely specialitásából készült Kertes Meggyes piskótatorta elnyerte Az év cukormentes tortája díjat, így vált országosan ismertté a Bobó, Zozó, Jojó és Kertesi Eszti által megálmodott erdőkertesi falatozó.

Márkus Judit

„AMI NEKED LOM, MÁSNAK ÁLOM”

RIPORT TYUKODI-TÓTH RENÁTÁVAL, A VILLÁMLICIT CSOPORT ALAPÍTÓJÁVAL

Tyukodi-Tóth Renáta 2019 februárjában hozta létre a Villámlicit Veresegyház és környéke zárt csoportot, amely hamar az erdőkertesiek kedvenc piactere lett. Éjjel-nappal dübörög a licitálás: az újrahasznosítás jegyében értékesebbnél értékesebb holmik cserélnek gazdát, de megesik, hogy valami ócskaság is felsrófolódik. A több, mint nyolcezres követőtáborral rendelkező oldal az egyik legfontosabb közösségformáló és kapcsolatteremtő platform a környéken.

Tyukodi-Tóth Reni és családja Vácról érkezett Erdőkertesre. A háromgyermekes édesanya kereskedelmi technikusként végzett, a kicsik megszületése után azonban főállású családanya maradt. Először a Vác és környéke licitcsoportot hozta létre, a fővárosi oldal mintájára. Amikor abban a térségben már beindult a licitálás, akkor a veresi régió következett. „Szülés után haszontalannak és nagyon egyedül éreztem magam. A váci csoport kialakítása adott egy lendületet, a veresi pedig még nagyobb feladattal látott el.”

A környéken újdonságnak számító vállalkozáshoz kellett egy szabályzat, valamint jó néhány adminisztrátor, aki ﬁgyel a regulák betartására, továbbá kezeli az áruba bocsájtott termékek posztjait. Reni legelőször Nagyné Bihari Andreát, majd Boricza Emőkét választotta ki pályázat útján a napi több órát igénylő, önkéntes alapon végzendő feladatra. Azóta számtalan admin csatlakozott hozzájuk, míg ki nem alakult a jelenlegi gárda: Bori Boróka Panka, Gáspár Zsanett, GyörkiSolymos Tímea, Györki Sándor, Pócsik Szilvia,

Tóthné Szabó Nikoletta. „Sokan cserélődtek, jöttek-mentek. Többször megesett, hogy valakivel a stílusa miatt szakítottuk meg a kapcsolatot. Néha bennünket is érnek bántások, de igyekszünk tartani egymásban a lelket, vagy éppen a hálás tagok húznak vissza minket”.

A platform lényege, hogy az eladni kívánt, maximum napi három tárgyat fotóval, pontos leírással, állapotmegjelöléssel, átvételi hellyel és idővel kell felrakni a csoportba. Ezek után az adminisztrátorok ellenőrzik és lehetőség szerint minél hamarabb beengedik az adott posztot. Amikor megérkezik a pontos idővel ellátott legelső licit, onnantól fogva még egy teljes napig lehet rá alkudni. Amikor eltelik a huszonnégy óra, a győztes licitálónak minél előbb fel kell vennie a kapcsolatot az eladóval, hogy el tudjon menni nyereményéért a hirdetésben megadott helyre. „Napi többször is beengedjük a posztokat, hiszen egy nyugisnak mondható napon is 150-200 eladó tárgy kerül elénk. Ezért is kérjük, hogy amire még nem érkezett licit, ke-

rüljön törlésre és legyen újra felrakva, hogy frissüljön.” Természetesen a vadiúj, címkés, vagy éppen megkímélt állapotú árucikkek mindig sokkal kelendőbbek, mint egy széttaposott, kopott tornacipő. Néha azonban meglepő dolgok is licitálás tárgyát képezik.

„A legelső autón nagyon megdöbbentem, de azóta már többször is lehetőség volt gépjárműre licitálni.” A kerékpárok, futóbiciklik és babakocsik szinte folyamatosan porondon vannak, akárcsak a baba, gyerek és női ruhák, piperék. Férﬁ holmit ritkábban látni, de azért időnként előfordul egy-egy alkatrész, gép, vagy egyéb műszaki kütyü, ugyanakkor telefon, tablet és laptop is gyakori vendég az oldalon. Általában minden évszaknak megvan a sajátos terméke, nyáron fürdőruhák és medencék, ősszel iskolakezdéshez szükséges felszerelések, télen az adventi időszakhoz kapcsolódó tárgyak, legyen az asztali dísz vagy karácsonyi dekoráció. „Sokszor látjuk az utcán, milyen kincseket dobnak ki az emberek. Az igaz, hogy amit régóta kerülgetsz otthon, attól meg kell szabadulni, mert az negatív energia, viszont lehet, hogy valaki boldog lesz, ha pár száz forintért hozzájuthat, mert egyébként nem vehetné meg. Ami neked lom, másnak álom. Mi így támogatjuk a helyi közösséget.” Többen is árulnak saját készítésű, egyedi termékeket, ezek közül Nagyné Bihari Andi gyerekek számára varrott köténykéi és edényfogó kesztyűi a kedvenceim. Olykor különböző szolgáltatások is bekerülnek, a minap éppen egy napraforgós fotózás örvendett rendkívüli népsze-

rűségnek. Megesett, hogy valaki egy fogadás miatt öt darab pici doboz mekis ketchupot tett fel licitre. Sokan értékelték a humort és végül több ezer forintra taksálták az „értékes” árut. Akadnak, akik olyan ötletesen és viccesen fogalmazzák meg termékleírásukat, hogy valódi like királyokként távoznak ügyük végeztével. Egy ilyen népes csoportban azonban nem csoda, ha elég gyakran megszegik a házi szabályzatot. Ha valaki nem veszi át a megnyert terméket, tiltásra kerül, ugyanakkor a három napja lejárt poszt is szankciót von maga után: az illetőt némítják, vagyis egy teljes hétig nem üzletelhet. „Némítás után jobban oda szoktak ﬁgyelni az emberek. Őket egy külön chatcsoportba vezetjük fel. Havonta egyszer, hónap elején pedig nagytakarítunk, így minden három napnál régebbi bejegyzést törlünk attól függetlenül, volt-e rajta licit vagy sem. Ez több száz vagy ezer posztot foglal magába.” A nem megfelelő hangnem is előfordul, de szerencsére általában az udvarias, tiszteletteljes légkör jellemző, ami szintén az adminisztrátoroknak köszönhető. Reni nem állt meg a Villámlicit oldal kialakításánál, hanem egy igényfelmérést követően annak alcsoportjait, a Veresingyent és a Cserecsoportot is létrehozta a Vácegres, Őrbottyán, Mogyoród, Kistarcsa, Gödöllő, Fót tengely lakosai számára. „A csoport előtt is sokan ismertek a helyi boltból, de így sokakkal kialakult egyfajta kapcsolat, online ismeretség. Van, aki az utcán is megismer, odajön, és megköszöni, hogy ilyen kitartóan csináljuk, mert ő nem lenne képes rá.” Márkus Judit

Tyukodi Tóth-Renáta és családja

Fotó: családi archivum

TÓTHI MARGIT SZENIOR MARATONISTA GLECCSERFUTÁSA

Tóthi Margit szenior futó 2024. július 7-én ismét legyőzte önmagát az ausztriai Wenns gleccserfutáson. A versenyre való kiutazásra három sporttársával egyénileg került sor. A gleccsermaraton az egész Pitztal lenyűgöző hegyi táján kanyarog. A gleccser lábától kezdve a futók élvezhetik a hegység természetének legszebb élményeit. A glecscsermaraton ősidők óta megtestesíti a sport alapértékeit: a ﬁzikai erőt, az állóképességet, a küzdőszellemet és ami a legfontosabb: a bajtársiasságot! A családias légkör, az önkéntesek barátságossága és a célterületen uralkodó jó hangulat magával ragadó. Ez már a negyedik alkalom volt, amelyen Margó részt vett. Az 1500 méter feletti versenyre zuhogó esőben 15 fokos hidegben került sor, amely még nagyobb erőfeszítést igényelt a versenyzőktől. Margó mégis utóbbi versenyeinek legjobb eredményét futotta félmaratoni távon és a 2 óra 34’-es nettó idejével ő volt a legidősebb hölgy versenyző.

Milyen mezőny vett részt a gleccser futóversenyen?

Körülbelül 600 futó indult a több országból, így, Magyarországról, Romániából, Szlovákiából és Németországból voltak nevezők. Magyarországról körülbelül 100 versenyző állt a rajthoz.

Milyen távokon hirdették meg?

Maratonra és félmaratonra lehetett nevezni, én a félmaratont választottam. A szintkülönbséggel tarkított távon 1500 méter magasságban volt a rajt és 560 méterig kellett lefutni. Külön elkerített, kijelölt pálya nem volt, egy autóút fél sávja volt a futók részére a forgalomtól elzárva. A másik sávon ment a gépjárműforgalom.

Milyen korú szenior futók vettek részt?

A hölgyek mezőnyében én voltam a legidősebb 73 évesen, a férﬁak versenyében a 88 éves magyar Ritter Ferenc maratoni távot teljesített. Milyen volt a szervezés?

Rutinosan jól szervezett verseny volt. Előző nap lehetett felvenni a rajtszámokat, és a versenyre való felkészülésre tésztapartit is rendeztek a szervezők. Szakaszonként frissítő pontok voltak, ahol itallal és néhány falat étellel lehetett új erőt gyűjteni a hátralévő szakaszhoz. Milyen felkészülés előzte meg a versenyt?

Rendszeresen heti három alkalommal futok egyszer egy hosszabb 20 km-es távot, kétszer rövidebb, 15 km-es szakaszt. Miután Erdőkertesen lakom, így mindig vannak hegyi szakaszok is az edzésemben, ez segített a felkészülésben.

Hogy értékeli Ön, a sporttársak és a család az elért eredményt?

A hazaitól nagyban eltérő időjárási és tengerszint feletti magasságot ﬁgyelembe véve sikerült a 21 km-es távot a magamnak állított mércéhez viszonyítva jól teljesítenem. A futótársaim gratuláltak, a családom is büszke volt a teljesítményemre.

Rimai S. Éva

„A futóversenyen (...) önmagaddal versenyzel, hogy lásd, mit értél el az edzéssel töltött hónapok alatt. Azért futsz, hogy jól érezd magad, és hogy együtt legyél azokkal az emberekkel, akik bár nem ismerik egymást, mind ugyanazt a célt tűzték ki maguk elé, és hogy segítsétek egymást, ha kezd fogyni az erőtök.” (Marijke ten Cate)

Olvastam egy inspiráló példát egy magazinban arról, hogy idősebb korban is el lehet kezdeni a futást. A 80 éves Roger Robinson, aki a pár évvel ezelőtti térdműtéteit követően visszatért ismét a futáshoz. 41 éves korában világrekordot futott maratonon master kategóriában, a rekordidő 2.18.44 volt. Roger a futás világában újságíróként is ismert, munkáját több elismeréssel is díjazták, edzőként is dolgozik, több idős futója van. Talán különösen hangzik, de az edzések alapja ugyanaz ebben az életkorban is, mint bármikor máskor. Ha versenyre készülsz, ugyanúgy a sebességet és az állóképességet kell fejleszteni. A felkészülés során ugyanúgy fontos a fokozatos és óvatos „építkezés”, hogy a szervezet képes legyen alkalmazkodni a növekvő terheléshez. A gyorsuláshoz intervallumos edzések szükségesek a verseny tempójában, lassan növelve a mennyiséget és a minőséget. Ezekhez jöhetnek a tempófutások, hogy izgalmasabbá váljanak az edzések. Az állóképesség javításához rendszeres hosszú futások szükségesek az idő és a táv fokozatos növelésével. Hetek, hónapok alatt a szervezet alkalmazkodik a sebességhez és erősödik az állóképesség, mint bármelyik más életkorban. Valójában 80 felett is meglepően gyorsan javul az állapot az elvégzett munka hatására. Ez nyilván akkor érvényes, ha olyan emberről van szó, aki korábban is futott. Rogernek volt egy idősebb futója, aki a következő mantrát fejlesztette ki kapaszkodónak: „Meg tudod csinálni egy 25 éves futó edzésmunkáját, ha egy 70 éves futó regenerációját tartod.” Roger állítja, hogy az öregedés kevésbé érezhető és látványos, ha van előtted egy reális futócél. Rimai S. Éva

Fotók: Vida Zoltán

ERDŐKERTESI SE • LABDARÚGÁS

A NYÁRI

SZÜNETBEN EGYESÜLETÜNK

JÁTÉKOSAI IS IGYEKEZNEK PIHENNI, FELTÖLTŐDNI

Utánpótlás korosztályban (5-14 éves kor között) június 24–28. között napközis nyári tábort szervezett az ESE, korosztályos edzőink segítségével. A táborban rengeteg gyermek számára sikerült boldogságot, örömöt szerezni, és elmondható, hogy minden gyermek fáradtan ugyan, de boldogan tért haza a hét végén. Napi két foglalkozás keretein belül játékos formában ismerkedhettek meg a gyerekek a labdarúgással. Külsős program keretein belül, a Budapest Honvéd stadionjában, a Bozsik Arénában tettek látogatást. Ezúton is köszönjük a Honvédnak a

kapott ajándékokat! Emellett „útba esett” még a játszótér, illetve egy fagyizó is. Köszönjük szépen a szülőknek a szállításban nyújtott segítséget!

ÚJABB ÉV, ÚJABB TÁBOR, ÚJABB RENGETEG GYERMEK… MERT ÉRTÜK MEGÉRI!

NÁLUNK A GYEREK AZ ELSŐ!

Erdőkertesi Napló • 2024. augusztus