Felebarát Magazin - 25. éves jubileumi kiadás by Hbaid

Jubileumi kiadvány

Kilépni a csónakból! A Baptista Szeretetszolgálat

25 éve

www.baptistasegely.hu facebook.com/Szeretetszolgalat

2021. szeptember

www.baptistasegely.hu

Egyszerűen csak szerettem Sándor betegágya mellett ülünk. Megpróbáljuk rávenni, hogy a Baptista Szeretetszolgálat huszonöt éves jubileuma alkalmából mondjon nekünk valamit, ossza meg a titkot, a módszert, a látást. Üzenjen.

Egy ideig hallgat, majd azt mondja: „De hiszen én nem tettem mást, egyszerűen csak szerettem. Ahogyan Isten engem szeretett, ahogyan Isten szeretete megváltoztatott, én se tehettem mást: szerettem mindenkit, aki éppen szembejött… Isten szeretete tette mindezt. Ez a válasz. Ez a titok. Az elmúlt huszonöt évben én nem csináltam mást, csak szerettem. S csak azt bánom, hogy nem mindenkit sikerült eléggé, nem mindenki értette meg... Ha rátok gondolok, csak azt érzem, hogy nagyon szeretlek titeket. Nem baj, hogy szeretlek? Olyan különleges emberek vagytok! Olyan ügyesek, szépek, áldottak! Tudom, hogy meg tudjátok csinálni. Nélkülem is meg fogjátok csinálni. Mert minden ott van nálatok, ami kell – és ha kell, már tudjátok… Kilépni a csónakból… Letenni Jézus kezébe az öt kenyeret és két halat… és elindulni… Hadd menjen! Nem feledjük az evangéliumot! Mert minden abból indult, hogy Isten úgy szeretett… Úgy szeretett, hogy adott. Önzetlenül. Végtelenül. Szívből. Ahogy Pintér Béla énekli: „Mondd el a jóhírt százszor, ezerszer, hogyha kell! Ne kíméld magad, csak hirdesd, hirdesd!” Ne felejtsétek el a szeretetet! Mert csak a szeretet számít. Mert nem lehet olyan pillanat az életben, bármilyen rövid is, amelyben ne érne meg kimondani: Szeretlek! Szeretlek benneteket! Köszönök mindent!

Szenczy Sándor feleségével, Katalinnal

Szenczy Sándor Elnök Emeritus

www.baptistasegely.hu

Sándor lányával, Annával Észak-Koreában

Címlapon: A Baptista Szeretetszolgálatot idén 25 éve, 1996 áprilisában alapította a Magyarországi Baptista Egyház, megálmodója és ma emeritus elnöke Szenczy Sándor lelkipásztor. Az alapítványt 1996. április 12-én jegyezték be a Fejér Megyei Bíróságon, azóta ezt az időpontot tekintjük a szervezet születésnapjának. A segélyszervezet célja kezdetektől az, hogy Jézus Krisztus szeretetparancsa alapján segítsen a rászorulókon itthon és külföldön. Az első ötezer forintos adomány óta eltelt hosszú évek alatt a Baptista Szeretetszolgálat mára – a Karitatív Tanács tagjaként – az egyik legnagyobb magyarországi segélyszervezetté fejlődött több száz főállású munkatárssal, önkéntes segítővel és különböző szociális és oktatási intézmények sorával. A segélyszervezet a világ számos országában, háborúk és természeti katasztrófák sújtotta térségében nyújtott és nyújt segítséget és hajt végre fejlesztési programokat. A külföldi küldetések mellett a tevékenység túlnyomó többsége Magyarországon zajlik. A szeretetszolgálat célja gyakran a konkrét életmentésen túl – nemzetiségtől, bőrszíntől, származástól és vallástól függetlenül – a hazánkban és más országokban élő rászoruló emberek lelki és anyagi támogatása.

Felebarát A Baptista Szeretetszolgálat időszakos kiadványa

Baptista Szeretetszolgálat Alapítvány

Felelős kiadó: Dr. Szilágyi Béla Felelős szerkesztő: Szilágyi Attila Szerkesztette: BSZA Média

Postacím: 1391. Budapest, Pf. 241. E-mail: kommunikacio@baptistasegely.hu Tel: +36 1 466 5978, Fax: +36 1 365 6406

Szerzők: A Baptista Szeretetszolgálat vezetői, munkatársai és külsős szerzők

www.baptistasegely.hu

Fotók: Antal Saci, Fehér Bertalan, Pesti Tamás, Mónus Márton, Nagy Norbert, Horváth Sándor, Szabó Levente, Szilágyi Attila, Dr. Szilágyi Béla, Dr. Steiner József, Steiner Csilla, Tihanyi Tamás, U.S. Department of State, Pados István és BSZ-archívum

Bankszámlaszám: OTP 11736082 20054403 00000000 Bank címe: 2480. Gárdony, Szabadság u. 18. Adószám: 18485529-1-42

Layout, design: Bicskei István | www.unicial.hu

Felebarát Magazin | 2021. szeptember

Tartalom Egyszerűen csak szerettem . . . . . . . . . . . 3

Befektetés vagy törlesztés? Amikor egy bankár beruház Isten országába Húsz év pénzügyi szektorban eltöltött munka után hat éve kerültem a Baptista Szeretetszolgálathoz, mint ügyvezetē igazgató. Akkor még én sem láttam világosan, hogy pontosan miért is hozott Isten egy segélyszervezethez. Keveset tudtam a szervezetrēl is, amelynek a vezetésébe Szenczy Sándor meghívott. Azt is csak sejtettem, hogy ez valami egészen más lesz, mint az összes korábbi munkám. Aztán ez a feladat hihetetlen nagyon gyorsan az elhívásommá, hivatásommá, szívügyemmé vált. Talán azért is, mert a szervezet épp egy nagyon intenzív és nehéz idēszakban volt, amikor azonnal reagálni kellett, nem volt túl sok idē az „ismerkedésre”,b„keresgélésre”.

éhány hónapja egy újságíró egy interjú közben – a banki hátteremet hallva – hirtelen azt mondta: „Akkor már értem, miért van itt. Gondolom, van mit törlesztenie…”. „Nem. Semmit sem kell törlesztenem, mert hívő emberként ott is tudtam lelkiismeretesen dolgozni. Ez részemről nem törlesztés, sokkal inkább befektetés”, válaszoltam akkor.

Álmok, amik néha elvesznek . . . . . . . . . . 6 Sándortól tanultam . . . . . . . . . . . . . . . 8

Most visszanézve tényleg ez történt. A munkahelyváltásommal 2015-ben Isten országába, Isten munkájába fektettem be az életemet, az időmet, a korábban megszerzett munkatapasztalataimat. Krisztus követőjeként előző munkahelyeimen is fontosnak éreztem, hogy ahol vagyok, ott Istent képviseljem a világban. Ez alap volt. Ezt az örökséget kaptam a hívő szüleimtől, nagyszüleimtől is. Itt a Baptista Szeretetszolgálatnál abba a kiváltságos helyzetbe kerültem,

Befektetés vagy törlesztés . . . . . . . . . . . 12 Előkerül, ami tovatűnt . . . . . . . . . . . . . 14 A kezdet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15

zágába, Isten ors nkájába Isten mu be fektettem idēmet, et, az az életem megszerzett an ább at. a kor asztalataim munkatap

Hári Tibor, Papp János, Tessely Zoltán, Vitályos Eszter, Soltész Miklós és Szilágyi Béla a pákozdi logisztikai központ ünnepélyes avatásán

hogy ebben az ügyvezetői hivatásban most a munkám és a küldetésem egyszerre van jelen, a kettő integrálódik. Az elmúlt években eszköz lehettem egy olyan változásban, melynek a gyümölcsei a hitem szerint majd a következő években fognak még inkább beérni. A következő tíz évben lesznek láthatóak a pénzügyi stabilizáció, a fejlesztések és beruházások hosszútávú eredményei. Örülök annak, hogy mindez úgy valósult meg, hogy közben az intézmények működése nem lett veszélyeztetve, a meglévő intézmények, szolgálatok, munkák többnyire nem is érzékelték ezeket a beruházásokat.

magyar társadalom minél szélesebb rétegei felé, és mindenhol, ahol csak rajtunk keresztül szeretne Isten valakinek enni adni, reményt adni, jövőt adni, megmutatni önmagát. Ebbe szeretném befektetni az életem, mert ahogy az életet látom, ez a legjobb befektetés, Isten munkatársának lenni abban, amit Ő tenni akar. bHári Tibor ügyvezetē fēigazgató

Bízom abban, hogy Isten a következő időszakban egy olyan áldott periódust hoz a Baptista Szeretetszolgálat életébe, amelyben Isten áldásainak csatornái lehetünk az intézményeinken és szolgálatainkon keresztül a

Felebarát Magazin | 2021. szeptember

www.baptistasegely.hu

Befektetés vagy törlesztés? (12. oldal )

Rázzuk le a szürkeséget . . . . . . . . . . . . . 18 A burka mögött . . . . . . . . . . . . . . . . . 22 A gyermekek Korea királyai . . . . . . . . . . . 24 Szívügyek 1.-2 . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28 Sosem a miért, inkább a hogyan. . . . . . . . . 34 Rázzuk le a szürkeséget!

Jelen lenni . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40 A Sátán boldog napjai . . . . . . . . . . . . . .44

Kedves János, hogy vagy most? Jól… Ugyanakkor sűrű az élet, a feladataim is inkább sokasodnak. Sokan azt mondják, hogy most már tényleg a végidőkben élünk, jeleket keresnek és vélnek felfedezni. Mit gondolsz, tényleg hamarosan megtörténhet Krisztus második eljövetele? Szélsőséges gondolat, ha valaki a COVID-járványt önmagában értelmezi, és nem helyezi bele az üdvtörténetbe, az emberiség és benne a kereszténység történetébe. Nem ez

Interjú Papp Jánossal, a Magyarországi Baptista Egyház elnökével

Nem mi védtük Chuck Norrist, hanem . . . . . . 53

értékekržl, társadalomról, családról, jövžržl

az első járvány, nem ez az első szorító körülmény, nem ez az első olyan megrendítő világhelyzet, amely térdre kényszerít bennünket Isten előtt. Természetesen ahogy haladunk előre a történelemben, egyre közelebb vagyunk Krisztus visszajöveteléhez, hiszen ő bármikor visszajöhet. A Szentírás beszél arról, hogy hirtelen és váratlan lesz az ő visszajövetele. De nem helyes ebben a helyzetben a szélsőséges hisztériakeltés és annak a keresztény változatában egyfajta szent mázzal leöntött jövőkutatás vagy igeértelmezés, amely ﬁgyelmen kívül hagyja a teljes Szentírást. Nem kerülhető meg a kérdés: világszinten hallani arról, hogy nagy hatású és tekintélyes keresztény vezetők buknak el, botlanak meg. Mire nem ﬁgyelnek oda, hol csúsznak el ezek az emberek? Tegyünk különbséget: vannak keresztény vezetők és kereszténynek mondott vezetők. Vannak nagy hatású vagy szélesebb körben ismert keresztény vezetők, akik szívükkel-lelkükkel elkötelezetten követik Krisztust, és vannak keresztény ideológiát vagy életstílust képviselő vagy azt hirdető, támogató vezetők. Az utóbbi körbe tartozó embereknél számomra nem meglepetés az, hogy elbuknak, mert az igazán személyes istenkapcsolat nélkül az Isten értékeit, igazságait megvalósítani és megtartani egy életen keresztül nem megy. Ezért jött Jézus, mert a zsidóknál sem ment a törvénynek való megfelelés. Másrészt előfordulhat, hogy valaki újjászületett hívő, istenkövető ember, illetve nagy hatású vezető is, és ennek ellenére elbukik. A Szentírásban is van hasonlóra példa. Ebből is látható, hogy az ördög kifejezetten kísérti és keresi azokat az embereket, akik sokakra negatív, botránkoztató hatást gyakorolhatnak. Mind a kettő szomorú és sajnálatos, másképp kezelendő egyik is, másik is. Annak az embernek, aki csak keresztény értékrendet képvisel valódi ke-

reszténység nélkül, a megtérés, az újjászületés, az Istennel való kapcsolat valóságos felismerése, megismerése az út. Azoknak pedig, akik Istennel járnak és mégis elbuknak, a bűnbánat, a helyreállás útját kell megtalálniuk. Az egyház kísértése, hogy intellektuális és morális felsőbbrendűséggel kezelje az embereket. A baptista egyház gyökereiben megtalálhatók azok a népi mozgalmak, amelyek ma is segítenek két lábbal állni a krisztusi elvek talaján. Igaz ez még ma is? Hogy állunk a bűnhöz, a bűnöshöz? Szerintem egy kicsit megfakult a Biblia értéke és ismerete a közösségünkben. A baptistákat mindig a biblicitás és a gyakorlatiasság jellemezte. Azt gondolom, hogy ebbe az irányba vissza kellene térnünk. Azzal, hogy az értelmiség egyre nagyobb mértékben jellemzi közösségünket, megvan annak a kísértése, hogy a gyakorlatiasság talajáról elmozdulva csupán teoretikus gondolkodású, elméleteket gyártó emberekké, közösségekké legyünk. Óvnunk kell magunkat a moralizálás csapdájától is. Nem lehetünk a világ csendőrei, senki nem tett azzá bennünket. Istent követni akarók, de magunk is sok-sok hiánnyal küszködő, esendő emberek vagyunk. Éppen ezért nagyon óvatosan kell reagálnunk a világban zajló különböző negatív mozgalmakra, tendenciákra. Fontos, hogy külön tudjuk választani a bűnöst és a bűnét. A bűnös emberre az Isten szeretetével kell gondolnunk, és felé nyitottnak kell lennünk, ugyanakkor óvni kell a szívünket, lelkünket a beszennyeződéstől. A bűnnel való harcba pedig bele kell állni, de ez nem moralizálás. Nekünk kötnünk kell magunkat az evangélium alapvető igazságaihoz: Jézus nélkül nem megy sem az új élet, sem a szent élet. Hogy lettél lelkész, volt-e más alternatíva? Általános iskola végén nagyon megszerettem a kémiát, vegyész akartam lenni, így is érettségiztem. A szegedi egyetemen már megvolt a lehetősé-

Utcafront . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 62 A szeretet nem más, mint . . . . . . . . . . . .66

www.baptistasegely.hu

Rázzuk le a szürkeséget! (18. oldal)

A romokból életet . . . . . . . . . . . . . . . .68 Mozaikok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 72 Mert mindenkinek jár . . . . . . . . . . . . . . 75 Emlékképek . . . . . . . . . . . . . . . . . . 78

Sosem a miért,

Délvidék Viszonylag friss házasként, de már gyakorlott szeretetszolgaként jött a felkérés a 2004-ben, miszerint mozgássérült gyerekeknek indul hosszú távú fejlesztőtorna program a Vajdaságban, s Mónikával ketten fogjuk szervezni és végrehajtani a feladatokat. Mivel nem vagyok konduktor, így rám maradtak a szervezési és logisztikai feladatok, aminek nagyon örültem, hiszen szeretek problémákat megoldani. A program szeptemberben indult, de a résztvevő gyerekek felmérése már jóval korábban megtörtént, így a feladathoz már „csak”

inkább a hogyan Válasszak egy történetet a szeretetszolgálat kötelékében eltöltött sok évembēl, ami a magazint olvasók számára is tanulságos és érdekes lehet. Jó ötletnek tĳnt, amikor erre a gondolatra fĳztük

Bevetésre készen . . . . . . . . . . . . . . . . 81

fel a Felebarát magazin 25. születésnapjára szánt, jubileumi példányának tematikáját. Annyi történet volt ilyen

Hittel és szakértelemmel . . . . . . . . . . . .86

konkrét döntés, mint a valami. Ahogy a fiaim szokták mondani: „Ami ami, az

Részese vagyok . . . . . . . . . . . . . . . . .89 Több mint 100 ezer gyermek . . . . . . . . . . 92

a keretet kell elkészíteni. Mivel nincsenek véletlenek, vagy legalábbis én ebben hiszek, így a topolyai Bethesda ház lett a program helyszíne, mivel a helyi baptista lelkipásztor, Nyúl Zoltán az intézmény alapítója és a terv lelkes támogatója is lett egyben. Így már megvolt a bázis, amit azonban még be kellett rendezni, hiszen számtalan eszközre volt szükség, aminek a segítségével lehetett végezni a fejlesztéseket. Ezeket Magyarországról kellett beszerezni, s ami még nehezebb volt, átjuttatni a határon. Bizony a szerb határőrökről nem a kedvesség és előzékenység jut eszembe azóta sem. A berendezkedés részeként lakhelyet kellett találnunk, ami egyfajta bázisként is szolgált, hiszen nem csak a mozgássérült programot igyekez-

az”. Ennél a gyereknyelvnél jobban nem lehet érzékeltetni, hogy a lényegre törés mĳvészete nem könnyĳ kenyér. Így történt meg velem, hogy bár derekasan nekiálltam, és kiválasztottam egy szívemhez álló történetet megírni, mégis úgy döntöttem, hogy nem emelek ki egyetlen sztorit. Hogyan is tudnék? A lényeg ugyanis minden helyszínen, minden megsegítettnél ugyanaz volt: abban az idēben, abban a helyzetben, számukra a mi segítségünk sokat jelentett.

Örökbefogadás, és ami mögötte van . . . . . .96

ettük, g nem sejt etés Akkor mé iai rövid kiküld az ázs hogy ez egy kis ízelítē lesz csak

hosszú idē alatt, hogy bármit választhatok. S talán a bármit a legnehezebb választani. Mert a bármi nem olyan

Mozgássérült programot igyekeztünk végrehajtani

tünk végrehajtani, de lehetőség szerint magyarországi adományokkal is segítettük a helyieket. Már amikor a határőrök is úgy akarták, ugye. A gyerekek fuvarozásában a szülök is részt vettek, hiszen Topolyától távoli településeken is híre ment a kivételes lehetőségnek, hogy a FLAME terápia elérhető. Bajmokról, Zentáról is heti rendszerességgel érkeztek a gyerekek, a környéken élőket, akiknek nem volt autó a családban, pedig én szállítottam a szeretetszolgálat mikrobuszával. Közben a pacséri és bácskossuthfalvai gyülekezetek is szinte örökbe fogadtak minket, végtelen vendégszeretettel pótolták a magyarországi otthonunkat. S így teltek el a hónapok, amikor is a 2004. decemberi ázsiai szökőárat követően egészségügyi csapat indult az életben maradottak megsegítésére. Mi pedig januárban csatlakoztunk a második csoporthoz és töltöttünk két hetet Szumátra északi csücskén. Akkor még nem sejtettük, hogy ez az ázsiai rövid kiküldetés csak egy kis ízelítő lesz, de erről később… Miután hazatértünk (nekünk Pacsér mindig otthont jelentett), ugyanott folytattuk a munkát,

Felebarát Magazin | 2021. szeptember

www.baptistasegely.hu

Sosem a miért, inkább a hogyan (34. oldal)

Nekünk csak ez van, az Isten . . . . . . . . . .98 A Tábitha Ház 10 éves lett!. . . . . . . . . . . 100

Nem mi védtük Chuck Norrist,

hanem Ë védett minket!

Esély egy új életre . . . . . . . . . . . . . . . 104

Én 2012 év végétēl erēsítem a Baptista Szeretetszolgálat csapatát, s az eltelt közel tíz év alatt sok-sok minden történt, aminek részese lehettem. Most egy olyan sztorit szeretnék megosztani az olvasóval, amely egy kis betekintést enged a kulisszák mögé egy olyan esemény kapcsán, amelyre nem csupán a segélyszervezet dolgozói, de szinte az egész ország emlékezhet. Mi másról szólna, mint a pörgē rúgásairól és fojtófogásáról híres legenda, Chuck Norris 2018 novemberi budapesti látogatásáról?bbb

A látásǤ De hogyan is kezdődött mindez? Szenczy Sándor emeritus elnök úrnak volt egy látása, látta Chuck Norrist a budapesti arénában több ezer ember előtt prédikálni a Baptista Szeretetszolgálat Cipősdoboz gálarendezvényén. „Merj kilépni a csónakból és belevágni egy új és merész, Isten által támogatott feladat megvalósításába!” – sokszor hallottuk és hallhattuk ezt a mondatot Sándortól. Ez a látás is így kezdődhetett. Először valamikor 2017 őszén hallottam erről az ötletről a Dallasi Baptista Egyetemen, amikor többek között Sándorral, Dr. Szilágyi Bélával és Gál Dáviddal együtt tartottunk egy rövidített humanitárius segítségnyújtás kurzust. Akkor készült egy ikonikus kép rólunk az egyetem egyik templomtornya előtt... Szóval akkor tudtam meg, hogy hamarosan lesz majd egy komoly és embert próbáló feladatom: a Norris házaspár személyvédelmének a megszervezése.

TervezésǤ A rendőrségnél, a különleges szolgálatnál eltöltött évek során napi szin-

ten végeztünk személyvédelmi feladatokat (például az izraeli és az amerikai nagykövet esetében) és részt vettünk a nagyobb eseményekre érkező VIP vendégek védelmében is, de tudtuk, hogy ez most más lesz. Telt, múlt az idő, és jöttek kevésbé biztató és biztató hírek a Norris házaspárral folyó tárgyalásokról. Majd talán 2018 nyarának végére vált biztosra, hogy novemberben a „tér-idő continuumot elferdítve” Chuck Norris feleségével Magyarországra érkezik. No, de komolyra fordítva a szót! Ebben a munkában nagyon fontos, hogy az együtt dolgozók automatizmusként ismerjék egy adott rendkívüli esemény bekövetkezésekor a teendőket. Mindenkinek más-más szerepe és feladata van, ami fakadhat a rászabott feladatból, de adott esetben az aktuális pozíciójából is. Szóval a csapatnak együtt kell gondolkodnia, éreznie és szinte lélegeznie, élnie. Megkezdődtek a tréningek, megbeszélések, tervezések, azaz az előkészületek! Íme, néhány esemény, amit a nagyközönség nem ismerhet, mert nem lehetett jelen, mert ez egy kis betekintés a testőri világba.

A csapat és annak mƥködéseǤ

Akit nem kell bemutatni…

mivel azok kiváló helyszínek lehettek volna a fotósok számára „paparazzi” fotók készítéséhez, de akár ártó elemek számára is.

Herczegh Robi barátomnak jutott a megtiszteltetés, hogy közvetlen testőre legyen a legendának, az én feladatom Gena biztosítása volt, valamint a személyvédelmi feladatokhoz, programhoz kapcsolódó kapcsolattartás. A „külső gyűrűben” még 2-3 fő foglalt pozíciót. Igen, a csapatban néhány kollégánál fegyver volt szükség esetére. Huszonnégy órában végeztük a szerződésben vállalt kötelezettségünket, így a közvetlen testőrök is beköltöztek a házaspár által elfoglalt lakosztály, azt mindkét oldalról ajtóval elválasztó ikerszobájába. Az érkezést

Herczegh Róbert, Chuck Norris és Horváth Sándor

megelőzően bejártuk a szálloda öszszes zegzugát, ami számításba jöhetett a programokhoz, menekítéshez, valamint a garázsban lévő autók nyílt és fedett megközelítéséhez. Ebben természetesen partner volt a szálloda biztonsági vezetője és szolgálata. A fentieken túl feltérképezésre kerültek a szomszédos épületek és azok tetejére történő feljutási lehetőségek is,

Három járműből álló konvojjal közlekedtünk a látogatások során. A VIP autó, amely alkalmas volt a védett személyeken túl a vendéglátók utaztatására is – valamint előtte egy és mögötte egy autó – biztosította annak a lehetőségét, hogy ha kell, bármilyen helyzettel megküzdjünk. A sofőrök kipróbált szakemberek voltak. Terv készült kisebb-nagyobb, a nor-

málistól eltérő helyzetekre is, így például arra, miként történik az elindulás vagy megérkezés nagyobb rajongói tömeg esetén, de egy tűzre, vagy egyéb rendkívüli eseményre is. Ilyen esetben például a szomszédos szállodába vittük volna a védett személyeket. A lényeg az volt, hogy a vendégeknek a lehető legkisebb kellemetlenséget okozva hajtsuk végre a személybiztosítást, úgy, hogy a biztonságérzetük a legmagasabb fokon legyen, és szép emlékekkel távozzanak majd Magyarországról.

Megérkezés – reptérǤ A Liszt Ferenc repülőtér VIP várójában vártuk a vendégeket, és ott köszöntötték őket a házigazdák, bemutattak minket, majd indultunk a szállodába. A Norris házaspár az első pillanattól kezdve rendkívül közvetlen volt és teljesen hétköznapi módon, „sztár allűröktől” mentesen kommunikáltak velünk. A szállodába történő megérkezést és a lakosztály elfoglalását követően került sor egy kicsit bővebb bemutatko-

Felebarát Magazin | 2021. szeptember

Nem mi védtük Chuck Norrist, hanem ő védett minket! (53. oldal) www.baptistasegely.hu

Elveszett és megtalált álmok

George W. Bush, az Egyesült Államok elnöke és Dr. Szilágyi Béla

Álmok, amik néha elvesznek, hogy aztán újra rájuk találjunk 6

Felebarát Magazin | 2021. szeptember

haiti földrengés után orvoscsoportunk Portau-Prince egyik összeomlott kórházában dolgozott. Mindenütt betegek voltak. A kórház udvarán, a parkolóban, de még az utcán is százak és százak várták a segítséget. Volt, aki két-három napot is gyalogolt az ellátásért. Egy édesanya a tizenöt éves ﬁával és a tizenegy éves kislányával érkezett. Horzsolásokkal és zúzódásokkal borított öleléséből adta át nekünk a kislányt, akinek az arcán és mellkasán súlyos sebek voltak, bal karja több helyen is eltört. A ﬁú szinte sértetlen volt, mert a rengés az utcán érte. Ahogy hazaért, ő ásta ki a ház romjai alól először az édesany-

ját, majd a húgát, Bjutellt. Édesapjuk holttestét már csak a speciális mentők tudták kiemelni egy oszlop alól. A kórházi segítségnek köszönhetően a család néhány nap alatt, gyorsan gyógyult. Amikor orvosaink elengedték őket, felajánlottam, hogy hazaviszem őket a lakóhelyükre. „Hova? Hova mehetnénk? Az otthonunk helyén ma csak egy szomorú kőhalmaz áll, a földrengés teljesen lerombolta”, mondta az édesanya. Így végül egy ideiglenes szállásra vittük őket, és később segítettünk az otthonuk újjáépítésében is. Az egyik találkozás során próbáltam jobb kedvre deríteni a szomorú szemű Bjutellt, arról faggattam, mi az, amit örömmel csinál. Az arca mosolyra fakadt, homlokáról eltűntek a felhők és csillogó szemmel mesélte, hogy nagyon szeret zenélni: „Édesapám tanított a zene szeretetére. Tanított arra, hogyan lehet a zongora billentyűiből és a hegedű húrjaiból előcsalogatni a dallamokat, a melódiával örömet okozni másoknak, énekelni, zenélni. Kislány koromban egyszer hozott egy ütöttkopott hegedűt, az volt a leggyönyörűségesebb ajándék!” „Eljátszanád nekem egyszer a kedvenc darabodat?”, kérdeztem óvatlanul. „Tudod, összetört a hegedűm, ugyanúgy, ahogy az álmaim is”, válaszolta Bjutell egy felnőtt bölcsességével, és szeméből újra kihunyt a ragyogás. Szívszorító volt egy kisgyermektől hallani, hogy nem csak a hangszere veszett el a földrengésben, de édesapja halálával az álmai, a jövőről alkotott tervei is odalettek. Hogyan tud egy segélymunkás egy ilyen helyzetben segíteni? Mit tehet ilyenkor egy esendő ember, aki a szükség végtelenségében öt kenyérrel és két hallal a tarsolyában talán sokszor maga is megkérdőjelezi az álmait? Hogyan adhatjuk vissza a reményt, a

fakadt, k a r y l o s arca mo ltűntek a felhő lte áról e el mesé homlok m m e z s gó és csillo szemek csillogását egy gyermeknek? Hogyan tudunk egy ereje teljében lévőnek méltósággal segíteni, aki elveszítette otthonát vagy éppen egy szerettét, esetleg az orvos most mondta el a szörnyű diagnózist, vagy akinek mindenki hátat fordított? Hogyan segíthetünk egy olyan idős embernek, aki végig küzdötte az életét, megharcolta már a harcait, megtett minden tőle telhetőt, most mégis másokra szorul? Egy mozgásában, látásában, beszédében, hallásában korlátozott embertársunknak, aki az elfogadásunkat és szeretetünket vágyja? S nemcsak széles-e világon, hanem a Kárpátok között is, ahol szolgálatunk oroszlánrészét végezhetjük? Hogyan segíthetünk egy álmot valóra váltani? Ki képes visszaadni az összetört álmokat? Ki az, aki erőt ad, hogy a mélységek, krízisek, bukások, összetöretés után új álmokat álmodjunk? Mi az, ami továbbvisz, ami reménységet ad akkor is, ha a körülmények nem kedveznek a reménynek? Számunkra Jézus Krisztus az, aki reménységet ad. Ő ad erőt újrakezdeni és továbblépni. Ő adja vissza az elveszett álmokat. Ő, aki azt mondta: „Én vagyok a feltámadás és az élet.” (János 11:25.). “Aki a holtakat megeleveníti, és azokat, amelyek nincsenek, előszólítja mint meglevőket.” (Róma 4:17/b.). Jézus feltámadásának ereje képes reményt adni a reménytelenségben. A Mindenható teremtő szava képes a ma még nem létezőt, nem láthatót is előszólítani a láthatatlanból. Ő hozza vissza az életet, a látszólag már elhalt dolgokba. Ő adja vissza a

lendületet a legnehezebb helyzetbe is. Ahogy Bjutell álmait is visszaadta, amikor egy hegedűt ajándékoztunk neki és újra zenélni kezdett, hogy mostanra már a ﬁatalabb generációkat tanítson hegedülni. Ahogy nekünk is reményt ad azokban a kilátástalannak tűnő, kritikus helyzetekben, amikor azt gondoljuk, hogy feladjuk az álmainkat. Amikor úgy érezzük, nincs már erőnk továbblépni, nincs már semmi, amit mi tehetnénk, adni tudnánk. Amikor a körülmények vagy egy másik ember épp összetörte az álmainkat, reményeinket. Bennünket biztat: „Hát nem tudod, hát nem hallottad? Örökkévaló Isten az Úr, ő a földkerekség teremtője! Nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” (Ézsaiás 40:28-31.) A halandóból örökkévaló, a romlandóból romolhatatlan lesz. A gyalázatból dicsőség. Az erőtlenből erős. A kilátástalanból reményteljes. A szárnyaszegettből szárnyaló. Jézus Krisztus újra megáll mellettünk és csak annyit mond: „Én vagyok. Én vagyok az élet. Én vagyok a feltámadás és az élet.” Ne mondjunk le az álmainkról! Engedjük, hogy Jézus új álmokat hívjon életre, vagy újra megelevenítse azt, ami már elveszett. S aztán szárnyra kelve, mint a sasok kezdjük el megélni őket. Mert ez az, ami minket is éltet, és ez hoz mások számára is áldást, életet. Dr. Szilágyi Béla szeretetszolga

www.baptistasegely.hu

Sándortól tanultam

Jubileumi szubjektív

Időnként érdemes elemeire szedni a nagyon fontos dolgokat és a részeket közelről megnézve egy kicsit elidőzni a jelentésükön, jelentőségükön. 25 éves. Baptista. Szeretet. Szolgálat. Ezek a részei az idei nagy mondatunknak, és amikor erre az évfordulóra gondolok, legtöbbször az jut eszembe, hogy én tulajdonképpen szinte mindent, de legalábbis nagyon sok mindent Szenczy Sándortól tanultam.

25 éves. A Szeretetszolgálat első negyed századát vitathatatlanul az alapító, az elnök, a látó, a Tiszteletes - nekem a pásztor, a barát, az atya - határozta meg. Frissen érettségizett, 19 éves kölyök voltam, amikor polgári szolgálatosként maga mellé vett a harmatos számítástechnikai és talán valamivel acélosabb angoltudásom miatt. Nem tudom mit látott bennem, de bizalmat szavazott. Ma 44 éves vagyok, a „katonaévet” is számolva 22 éve a szeretetszolgálatnál. Nemsokára átlépem a vonalat: lassan többet éltem a segélyszervezet kötelékében, mint azon kívül. A mai napig tanulom Sándortól (igazából Sanyitól, mert én így hívom) az örömteli nagylelkűséget: hogy jobb bőven segíteni, meglepni a segélykérőt, vagy a nehéz helyzetbe került barátot, kollégát.

Sándorral a 20. jubileum ünnepségén a Budapest Arénában

Felebarát Magazin | 2021. szeptember

A mai napig tanulom az emberséget. Régebben végtelen zavarban voltam, amikor a piros lámpánál kéregetők bekopogtak az autóm ablakán. Aztán ellestem Sanyitól: mindig legyen egy csomó apró a szivargyújtónál (dohányozni úgysem kéne), és a koldus

kolléga szemébe nézve, harsányan ráköszönve a legnagyobb természetességgel, hogy „Jó napot főnök, mi a helyzet?” adjunk neki egy marékkal. A bácsi vagy néni a mennybe megy, hogy egyenrangúként kezelte valaki, én pedig magamban mosolyogva mehetek tovább. Zavarnak semmi nyoma. A mai napig tanulom, hogyan kell túllépni magamon, és az ügyre összpontosítani. Minden félelem, alkalmatlanság érzés, és sokszor a józan ész ellenére megpróbálni a lehetetlent. Sanyi Koszovóban beküldött az ENSZ klaszter meetingre – az akkor hároméves, teljesen ismeretlen kis szervezet színeiben. Aztán közölte, hogy a New York-i központba megyünk tárgyalni, így lettek saját fotóim az akkor még álló ikertornyokról. Vagy éppen rám, ránk bízta 2003-ban az 50 milliós kormányzati élelmiszersegély kiosztását a háborús Afganisztánban, amit végül egy velem egyidős moldáv teherszállító repülővel vittünk el Kabulba, a hideg raktérbe bedobott háromszemélyes kanapén rettegve nyolc órán keresztül. Jópár évvel később elküldött, hogy az isztanbuli Humanitárius Világcsúcson beszéljünk az ENSZ segélyügyekért felelős főtitkárhelyettesével, és ha már ott vagyok, jelezzem Sean Penn-nek (aki a segélyszervezetével óriási munkát végzett a földrengés sújtotta Haitin), hogy mi is építettünk Port-au-Prince-ben egy komplex gyermekotthont. Vagy Takács Szabolcs külügyi államtitkár küldöttségét kísérve mondjam el egy sor szudáni, és dél-szudáni miniszternek, hogy szívesen indítunk náluk mozgássérült gyerekeket fejlesztő FLAME programot. Majd pont én. Dávid, Magyarországról. De Sanyi elhitte, hogy meg tudom csinálni, mert Máté evangéliumának 14. fejezete a refrén: Jézusra nézve lehetségessé válik a lehetetlen. Ma már én is ugyanezt hiszem: Sándortól tanultam.

vártam, mi lesz ebből. Sanyi minden feszengés vagy harag nélkül befejezte a mondatot, nagynagy apai szeretettel lehajolt a gyerekhez, majd rámutatott Katira, hogy „Nézd, ott van anya, segít neked!”, aztán visszament a pulpitusra, és ott folytatta a szentbeszédet, ahol abbahagyta. Nem emlékszem miről beszélt, de ott, akkor tudtam azt, hogy mostantól én ebbe a baptista gyülekezetbe szeretnék járni. Újratanultam. Tini voltam a rendszerváltás idején, a kommunizmus alatt négy fal közé szorított, gyakran szektának bélyegzett, üldözött kis protestáns egyház tagjaként szocializálódtam. Sanyi az ateizmusból tért meg, felnőttként. Ő úgy látta, hogy a világon élő 110 millió baptista erős és Gál Dávid

ágon élő l i v a y g tta, ho büszke Ő úgy lá aptista erős és be ott ió b 110 mill gébe csatlakoz közössé

Baptista. A Baptista Szeretetszolgálatot a Magyarországi Baptista Egyház alapította azzal a céllal, hogy Jézus Krisztus szeretetparancsa alapján segítsen a rászorulókon hazánkban és külföldön. Én baptistának születtem. Édesapám szülei még reformátusok voltak, de a hozzánk sokkal közelebb élő anyai nagyszülők baptisták voltak, a szüleim szintén, így én már 3. generációs vagyok. Sanyi mellett sok elemét újratanultam annak, hogy mit jelent baptistának lenni. 19 éves koromban elmentem a velencei gyülekezetbe. Az akkor páréves Áron az éppen prédikáló Sándorral közölte, hogy „Apa, pisilni kell!” Én egy tradicionális gyülekezetben nőttem fel, döbbenten

büszke közösségébe csatlakozott be, és felismerte azt, hogy a Magyarországi Baptista Egyház az Európai Baptista Szövetség és a Baptista Világszövetség tagjaként, kiváló kapcsolatot ápolva a Déli Baptista Szövetséggel vagy éppen a Billy Graham Társasággal egy világméretű testvériség része. Ebből a látásból nőtt ki az, hogy ma bármilyen katasztrófa kapcsán indulunk útnak Haitira, Sri Lankára vagy akár Japánba, már a reptéren várnak a helyi baptisták, és szinte minden országban kerül tolmács, autó, helyismeret és partner a segítő munkában. Már több mint 60 országban vannak így személyes jóbarátaink. Az én félig üres baptista poharam félig tele lett: Sándortól tanultam.

www.baptistasegely.hu

án lehet Egyform hallgatni a , meg átölelni romatelepen si munkác énit, vagy az n élő idős titkárt. állam

Dr. Szilágyi Béla és Gál Dávid Afganisztánban

Szeretet. János apostolról mondják a teológusok, hogy egy idő után már szinte csak a szeretetről beszélt. Sándor 25 éven át tanított róla, és a Szeretetszolgálaton keresztül is azt mutatta meg, hogyan lehet ezerféleképpen hétköznapi tettekre fordítani a szeretetet. Az alapító okiratban is ezt a célt rögzítette: Jézus Krisztus szeretetparancsa alapján segíteni. Sokszor, büszkén mesélte: a Sándor név segítőt jelent, és nomen est omen: Sanyi valóban a legönzetlenebb ember, akit ismerek, sokszor olyan mértékben, hogy az már saját kárára volt. Ezeket az eseteket barátjaként olyan rossz volt végignézni, de közben nem lehetett nem látni krisztusi minőséget: Jézus, a mester, önfeláldozó volt a halálig, mégpedig a kínzásos kivégzésig, a kereszthalálig. Én Sándortól láttam azt, hogy mindenkit lehet szeretni, elfogadni, mindenkihez oda lehet fordulni. Egyformán lehet átölelni, meghallgatni a munkácsi romatelepen élő idős nénit, vagy az államtitkárt. A szíriai mene-

Felebarát Magazin | 2021. szeptember

kültet vagy a válságban lévő médiasztárt. A külföldi rabszolgaságba eladott emberkereskedelem áldozatát és az ünnepelt művészt. A szeretet leolvasztja azt, ami ráégett az emberre: a rangot, a stigmát, a státuszt és a jelzőket. Ha manapság Sanyival beszélgetünk, sokszor megkérdezi: „Szeretlek. Nem baj?” És mosolyog. Én meg rávágom, hogy „persze, hogy nem baj!”, és közben arra gondolok, hogy ma már egy kicsit jobban értem azt, hogy a szeretet milyen formákban ölt testet a világban. Leginkább Sándortól tanultam. Szolgálat. A negyedszázados jubileum kapcsán arról is számot vetettünk, hogy milyen módokon segítettünk. Álljon itt egy száraznak tűnő felsorolás, amelynek azonban minden szóösszetétele sokszáz-sokezer emberi sors jobbulását jelenti. Nincs a listán olyan szolgálat, amelyről ne Sándor mondta volna ki: „Rendben, csináljuk!”

Sean Penn-el

szerű: a y g e e r e lat gyök tani, az A szolgá ert többnek tar yezni mb hel másik e , boldogulását ét ő érdek előre.

A világban 

Katasztrófák utáni életmentés és egészségügyi sürgősségi ellátás, gyors-reagálású humanitárius segélyezés



Tíz fegyveres konﬂiktus és számtalan természeti katasztrófa során humanitárius segélyezés, fejlesztés, helyreállítás, humanitárius szakemberek képzése



Külföldön bajba került magyar állampolgárok hazamenekítése



Üldözött keresztyének között végzett segítségnyújtás, támogatás, oktatás



Mozgásukban akadályozott és fogyatékkal élők fejlesztése egy, a világon egyedülálló magyar módszerrel



Magyarországon 

Köznevelési és szakképzési tevékenység 14 megyében, 40 intézményben 14,022 tanuló számára. Hátránykompenzáció, felzárkóztatás, sajátos nevelési igényű gyermekek nevelése, a kiemelkedő képességű gyermekek tehetséggondozása, a két tanítási nyelvű oktatás erősítése



A szakképzés területén az egyik legnagyobb egyházi fenntartó lettünk, számos ágazatban biztosítva hazánk szakember utánpótlását, emellett jelentős szerepet vállal a művészeti és sportiskolai oktatásban



Szociális ellátás 24 intézményben 57 telephelyen, 23 ellátási formát biztosítva 24,664 ellátott részére. Idősellátás, fogyatékos személyek ellátása, családok átmeneti otthonba fogadása, pszichiátriai és szenvedélybetegek ellátása, hajléktalan emberek ellátása, nevelőszülői hálózat, bölcsőde, családi napközi, szociális étkeztetés

Nemzetközi oktatási missziók: iskolák, gyermekotthonok, árvaházak, felnőttképző intézmények létrehozatala és fejlesztése



Emberkereskedelem elleni küzdelem, áldozatvédelem, áldozatsegítés, közben az első, kifejezetten az emberkereskedelem áldozatai számára létrehozott védett ház elindítása Magyarországon



Árvizek, belvizek, viharkárok, vörösiszap és más katasztrófák során élet- és értékmentés, védekezés, segélyezés, helyreállítás

Szinte minden, ami a velencei lelkészlakás sarkában kialakított irodából indult (ahol az volt a feladat, hogy „Dávid, kösd már be valahogy a modemes internetet!”) mára rendszerszintű szolgálat, szolgál-tatás. Amit akkor még az idős velencei hívek is megmosolyogtak, ma olyan országos méretű munka, amit kiváltságos helyzetben a kormányzat partnereként végezhetünk. A szolgálat gyökere egyszerű: a másik embert többnek tartani, az ő érdekét, boldogulását helyezni előre. A bibliai időkben ezt a szót még a „rabszolga” kifejezésből származtatták, én 25 éve ﬁgyelem, hogy a szolgálat lehet egy belső tűz, egy szent kényszer eredménye. Igyekszem ezt gyakorolni, remélem a jövőben meg is tudom ezt őrizni. Nagyon fontos lenne, hiszen Sándortól tanultam. Gál Dávid 1997-ben polgári szoltálatos katona, ma a Baptista Szeretetszolgálat ügyvezető igazgatója, az alapítvány kuratóriumi titkára

www.baptistasegely.hu

Hári Tibor, Papp János, Tessely Zoltán, Vitályos Eszter, Soltész Miklós és Dr. Szilágyi Béla a pákozdi logisztikai központ ünnepélyes avatásán

Felebarát Magazin | 2021. szeptember

Befektetés vagy törlesztés? Amikor egy bankár beruház Isten országába Húsz év pénzügyi szektorban eltöltött munka után hat éve kerültem a Baptista Szeretetszolgálathoz, mint ügyvezető igazgató. Akkor még én sem láttam világosan, hogy pontosan miért is hozott Isten egy segélyszervezethez. Keveset tudtam a szervezetről is, amelynek a vezetésébe Szenczy Sándor meghívott. Azt is csak sejtettem, hogy ez valami egészen más lesz, mint az összes korábbi munkám. Aztán ez a feladat hihetetlen nagyon gyorsan az elhívásommá, hivatásommá, szívügyemmé vált. Talán azért is, mert a szervezet épp egy nagyon intenzív és nehéz időszakban volt, amikor azonnal reagálni kellett, nem volt túl sok idő az „ismerkedésre”, „keresgélésre”.

, szágába Isten or kájába n Isten mu m be fektette időmet, met, az az élete n megszerzett ba a koráb asztalataimat. ap munkat

www.baptistasegely.hu

Előkerül,

ami tovatűnt Kambodzsában akadt minden gyereknek támogató, de azóta hány ezer gyerek kapott segítséget csupán ezeken a háromezer forintokon keresztül is a világ legeldugottabb pontjain. Ahogy később itthon is, amikor már a Cipősdoboz Akcióban dolgozva lehettem egy láncszem Isten munkájában. Jó ezeket látni, viszszaolvasni. Jó volt most feleleveníteni a Lillával készült riportot is, és hálát adni, hogy a mongol elhívás is valóság lett. Mongóliát megjárva másként olvastam már Lilla válaszait is, hisz amit a szellemi nyomásról vagy a szeretet erejéről mondott, azok később nekünk is személyes megtapasztalásaink lettek a külmiszszióban. Jó visszanézni, és látni Isten hatalmát és hűségét. Hogy nem ábrándokat kergettünk annak idején, hanem olyan dolgokba vetettük az erőnket, időnket, amelyek azóta is megmaradtak, kiteljesedtek, amikért érdemes élni.

Révész Szilvia Mongóliában

ehéz lenne megfogalmazni, hogy mit jelent nekem a szeretetszolgálat. Mi mindent adott, mit tett hozzá ahhoz, aki ma vagyok. Nyolctíz munkatárs lehetett, amikor 2000-ben bekapcsolódtam a munkába a Felebarát szerkesztőjeként. A napokban lomtalanítás közben véletlenül a kezembe került az egyik akkor készült szám, benne Szilágyi Béla afganisztáni írása. Milyen különös aktualitása van most újra azoknak a soroknak! De épp abban a számban volt az első felhívásom is a Fogadj örökbe programra. S olyan jó volt visszaolvasni, hogy nemcsak

Felebarát Magazin | 2021. szeptember

Most, hogy a napokban öt év után újra teljes időben visszatérek a szeretetszolgálati munkába, szinte naponta eszembe jutnak Salamon szavai: „Isten előkeríti, ami tovatűnt”. Persze tudom, hogy már Herakleitosz is megírta: „kétszer nem léphetsz ugyanabba a folyóba”, mert a víz más lesz, ahogy a körülmények is, és igazából azt is, hogy a karrierépítés szempontjából se ajánlott az embernek visszamennie egy korábbi munkahelyre. De én nem karrierépítésben, hanem Isten országának az építésében gondolkodom, és hiszem, hogy ez a szolgálat a mi nemzedékünkben valami olyan különleges munkája az Örökkévalónak, amihez kapcsolódni kiváltság, ajándék, áldás. Bármi is legyen aktuálisan a konkrét feladat. “Rájöttem, hogy mindaz, amit Isten tesz, örökké megmarad; nincs ahhoz hozzátenni való, és nincs belőle elvenni való. Ami volt, régóta megvan, és ami lesz, már régen megvolt; és az Isten előkeríti azt, ami tovatűnt.” - Préd.3:14-15. Révész Szilvia

A kezdet Az alapítványt 1996. április 12-én jegyezték be a Fejér Megyei Bíróságon, azóta ezt az időpontot tekintik a szervezet „születésnapjának”

öbb hónapos előkészítő munka után 1995. november 28-án, velencei székhellyel alakult meg a Baptista Szeretetszolgálat. Az alapítvány kuratóriumának elnöke, Szenczy Sándor lelkipásztor az első ülésen elmondta, hogy a szeretetszolgálat elsődleges céljának tekinti a Magyarországon és külföldön rászoruló szegények, idősek, betegek, árvák támogatását, az ezt szolgáló segélyszállítmányok összegyűjtését és rendeltetési helyére való eljuttatását. Az alapítványt 1996. április 12-én jegyezték be a Fejér Megyei Bíróságon, azóta ezt az időpontot tekintik a szervezet „születésnapjának”. Az első segélymunka már 1995 karácsonyán megkezdődött, az ünnepek előtt több segélyezési akcióban vett részt a szervezet, aztán a hazai segítőszolgálat mellett a külföldi segélyakciókhoz is csatlakozott, mikrobusszal szállított ki 120 ruhaneművel töltött csomagot Kárpátaljára. Az alapítvány rövidesen megnyitotta számláját, ahová fogadta az adományokat. Akkoriban már rendelkezésre állt az első kamion, amely augusztusban még egy vándorkiállításnak is helyet adott a magyarországi baptisták 150. jubileuma alkalmából. A tárlatot Jimmy Carter korábbi amerikai elnök nyitotta meg Szigetszentmiklóson.

A Baptista Szeretetszolgálat kamionja több tonna rakománnyal 1996 júliusának elején indult Szarajevóba. A szállítmány, amely mintegy 3,5 millió forint értékben élelmiszereket, gyógyszereket, ruhaneműt és bútorokat tartalmazott, legalább húszféle engedély megszerzése és 45 órányi út után érkezett meg Szarajevóba. „Megrázó volt a romokban heverő város látványa, a fekete füstös házak, a többszintes épületekben a kibombázott emeletek sora, a kidőlt falak, ablak nélküli lakások, és bennük a túlélők, akik víz és áram nélkül maradtak”, emlékezett Szenczy Sándor.

Épül az imaház Velencén

www.baptistasegely.hu

Jimmy és Rosalynn Carter korábbi amerikai elnök és felesége 1996-ban Szigetszentmiklóson a szeretetszolgálat jelképes alapításakor Dr. Almási Mihállyal, a Magyarországi Baptista Egyház akkori elnökével és Szenczy Sándorral

A Baptista Szeretetszolgálat által ebben az időszakban az egyik leginkább támogatott ország Albánia volt. A Flame-program beindításával a magyar segélyszervezet élete újabb fontos állomásához érkezett. Elsődlegesen mozgássérült gyermekeket és szüleiket célozta meg a támogatás, hiszen a sérülten született vagy később megsérült gyermekek embertelen körülmények között tengődtek. A szeretetszolgálat ezen a helyzeten változtatni akarva alapított mozgássérült centrumot Tiranában. Az alapítvány 1998-ban négy nagyobb segélyszállítmányt juttatott el ÉszakKoreába. Nem volt könnyű feladat: fagy, természeti katasztrófák, éhség és nélkülözés. Ilyen körülmények között kellett és kell dolgozniuk a Baptista Szeretetszolgálat munka-

Felebarát Magazin | 2021. szeptember

társainak a kommunizmus utolsó védőbástyájának számító országban. A Grozniji Baptista Gyülekezet segélykérése 1999-ben jutott el a Baptista Szeretetszolgálathoz. A csecsenföldi túlélők nagyon nehéz körülmények között tengődtek, hiányoztak az alapvető élelmek, nem volt gyógyszer. A humanitárius segélyszervezetek nagy része elhagyta az országot a sorozatos túszejtő akciók miatt, ezért még kevesebb adományra számíthattak az ottaniak. A háború szörnyű pusztítást végzett otthonaikban, földjeiken, s csak a segítségben reménykedhettek. A Baptista Szeretetszolgálat vállalta a segélynyújtás magyarországi megszervezését, valamint azt, hogy a gyűjtött adományokat, illetve a vásárolt élelmiszereket eljuttatja a háború rászorultjaihoz. A második cse-

nitárius A huma ezetek erv segélysz elhagyta ze nagy rés ágot a az orsz szejtő s tú sorozato miatt akciók

A velencei baptista imaház

csenföldi háború kezdete óta egymás után több szállítmányt is célba juttatott a segélyszervezet, a legnagyobb értékűt az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában gyűjtött pénzből ﬁnanszírozták. Volt, hogy 300 ezer dollár értékű szállítmányt, élelmiszert, ruhaneműt sikerült kiosztani az ingusföldi menekülttáborok lakói között. De szállítottak kórházi felszerelést is. Már nem a kezdeti nagy lépések közé tartozott, de mindenképpen még a segélyszervezet kamaszkorában történt, hogy 1999-ben mintegy háromszáz amerikai baptista gyülekezet részvételével vetőmagokat gyűjtöttek a vajdasági magyar gyülekezetek tagjainak és másoknak. A vetőmagot a Baptista Szeretetszolgálat juttatta el a helyszínre, ahol a helyiek öröm-

mel látták az apró vetőmagos zacskók között a küldő gyülekezetek üzenetét. Soha nem látott zöldségfajták és ismert termények is voltak a „választékban”.

iek ...a hely k az l láttá örömme magos ő apró vet özött a k zacskók kezetek üle küldő gy etét. üzen

www.baptistasegely.hu

Rázzuk le a szürkeséget! Interjú Papp Jánossal, a Magyarországi Baptista Egyház elnökével értékekről, társadalomról, családról, jövőről

www.baptistasegely.hu

gem a továbbtanulásra, amikor Isten közbeszólt és az elhíváson keresztül a lelkipásztori szolgálatra terelte az utamat. Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy ez megtörtént, ugyanakkor hálás vagyok a korábbi érdeklődésemért, mert a vegyi elemzések különböző ága-boga segít a mai elemzésekben, amikor arra van szükség. Milyen a jó vezető? Hát, ezt tanulom… Mindenféleképpen Istentől vezetett vezető a jó vezető, ha keresztény egyházról és szolgálatról beszélünk. Másrészt a jó vezető nem leszakad a vezetettektől, hanem együtt tud velük gondolkodni, érezni, haladni, és ebből kifolyólag szeretetet és bizalmat tud ébreszteni. Olyan a jó vezető, akit nem a fegyelem vagy az érdekeik miatt követnek, hanem a közös látás, a közös hit és a szeretet miatt. Mindig igyekeztem kifejezni a nagyrabecsülésemet és a szeretetemet a munkatársaim felé, és igyekeztem lehetőség szerint csapatban dolgozni, úgy gondolom, hogy nálam sokkal jobb emberekkel… Mint a Baptista Világszövetség vezetőképző bizottságának (Comission on transformational leadership) tagja és egyházelnök mit tapasztalsz világviszonylatban és itthon: a COVID–19 felrázta-e az emberiséget, közeledtek-e Istenhez, vagy inkább távolabb kerültek a spiritualitástól? Másként élik-e meg a keresztények, mint a nem hívők? Széttartó tendenciákat látok mind a kereszténységben, mind a világban. Nem egységesek a folyamatok. Nem látjuk, hogy a kereszténység egésze térdre kényszerült volna és sokkal többet töltene imádsággal, bibliaolvasással, az Istennel való közösséggel. Vannak, akiknél lelki mélyülés tapasztalható, és vannak közösségek, akik jól ki tudták használni ezeket a változó körülményeket akár a belső építkezésre, akár a külső szolgálatra, misszióra. De azt is látjuk, hogy a keresztény közösségeken belül negatív tendenciák

Felebarát Magazin | 2021. szeptember

zakad a ük s e l m e zető n ud vel ...a jó ve anem együtt t ebből ektől, h ni, haladni, és t t e t e z e v at tud m i, érez l n a d z i o b k l s o é gond eretetet i. z s g a l ó y n kifol ébreszte

is vannak, amelyek az elköteleződésben, a hitben, a gyülekezeti közösségektől való lemorzsolódásban is megmutatkoznak. Vannak emberek, akik eddig mindig tudták, mit csináljanak, merre haladjanak, de most a körülmények felborították az életüket, és beérkeztek egy útkereszteződésbe. Nos, ezek az emberek adott esetben nagyon fogékonnyá váltak, válnak akár az evangéliumra és hozzáteszem, más spirituális tartalmakra is. Ugyanakkor az is látszik, hogy az emberek igen jelentős része belefáradt, unja, utálja ezt az egészet, és megpróbálja kizárni, félretenni a híreket, egyáltalán nem akar ezzel foglalkozni. Aztán vannak olyanok, akik egyszerűen csak túl akarnak lenni az egészen, és azt gondolják, hogy majd minden visszatér a régi kerékvágásba, és nosztalgiával gondolnak arra, ami egyébként fárasztó volt, amikor benne voltak. Azt gondolom, hogy a COVID–19 inkább a széttartást erősítette fel. Szerinted a társadalmat foglalkoztató kérdések közül melyek most a legfontosabbak? Különbséget szeretnék tenni aközött, hogy mik azok, amik harsognak, hangosak, és mik azok, amik igazán fontosak. Hangsúlyozottan előjönnek az egészséggel, a biztonsággal, a világunk jövőjével kapcsolatos kérdések. Erőteljesek azok is, amelyek az emberek igényeinek és szükségeinek kielégítésével kapcsolatosak. Ezek jelentős része azonban az emberek önzéséből fakad. Úgy gondolom, hogy a legfon-

tosabbak az ember személyes, örök életével, jövőjével kapcsolatos kérdések. Talán a COVID–járvány segített abban, hogy az ember kénytelen újból és újból szembesülni azzal, amit eddig talán elhessegetett, hogy „mi lesz velem a halálom után”. Másrészt a nagyon fontos kérdések a társadalom alapvető építőkockáiról szólnak: a házasságról, a családról, a barátságról, az egyéni felelősségünkről az életünkre, a jövőnkre, a generációkra vonatkozóan. Sajnos, olyan világban élünk, hogy a harsogó kérdések és a rövid távra tekintő dolgok kerülnek előtérbe, de dolgoznunk kell azon, hogy az igazán fontosak is ott legyenek. Milyen új utak adódnak ma a gyülekezetek számára, hogy a településük életében eredményesen vegyenek részt? Azzal, hogy a baptista egyház az elmúlt egy, másfél évtizedben úgynevezett intézményfenntartó egyház lett, olyan társadalmi szerepekbe kapcsolódhattunk be az oktatás, a szociális élet, néhány vonásban az egészségügy területén, amelyek fontosak az emberek számára. Ezeken keresztül mélyen be tudunk lépni rengeteg család, rengeteg ember életébe. A gyülekezetek számára fontos, hogy kapcsolatban legyenek a helyi társadalommal, a helyi önkormányzattal, a helyi szervezetekkel, és tegyék fel a kérdést, hogy miben segíthetünk. Nemrégiben beszélgettem néhány kelet-közép-európai missziós vezetővel, és ez egyik így fogalmazott: azok a

gyülekezetek, amelyek egyfajta program mentén voltak elkötelezettek, a járvány következtében most elveszettek. Akik az Isten szolgálatában, a misszióban voltak elkötelezettek, azok tudnak jól működni. Rugalmasnak kell lenni, és az egyes gyülekezeteknek kell megkeresniük azokat a pontokat, ahol az adott település, az adott környezet szükségei alapján kapcsolódni tudnak. Mire kell ma leginkább ﬁgyelni, vigyázni a gyülekezeteknek, az egyháznak? Azt gondolom, a leginkább arra kell vigyázni, hogy ne veszítsük el az evangéliumi fókuszunkat, azaz ne váljunk szociális-kulturális klubbá, másrészt ne veszítsük el a hitelességünket. Sajnos a kereszténység általában véve hitelességmínuszban van a társadalomban, ha nem így lenne, akkor a COVID-járvány alatt tömegek jönnének a lelkészekhez lelkigondozást kérni. Nem ez történik. A harmadik, amire oda kell ﬁgyelni, hogy érthetőek legyünk, hogy az emberek megértsék, amit mondani akarunk. 2023-ban emlékezünk meg a Kárpát-medencében indult anabaptista misszió 500 éves kezdeteiről. Milyen tervek készülnek arra, hogy ez a fontos esemény méltóképpen bekerüljök a köztudatba? Természetesen készülünk az eseményre kiadványokkal, eseményekkel, szakmai projektekkel, amelyek fontosak, de mindenképpen gondolunk arra, hogy hogyan lehetne kézzelfoghatóan is közel hozni azokhoz az emberekhez, akiknek nem olyan érdekes egy történészkonferencia. Ezért indítottuk el az 500 év – 500 fa projektet már ebben az esztendőben, hogy a következő évek alatt összesen 500 fát ültessünk el Kárpát-medence-szerte az 500 éves anabaptista misszióra emlékezve. Másrészt van egy álmunk, hogy 2023-ban szintén erre az 500 évre emlékezve szeretnénk egy baptista miniolimpiát szervezni itt Magyarországon. A ma

emberének az egyik nyelve a sport, a zene… Tesszük ezt azért, hogy a sportot szerető generációk is maguknak érezzék az egészet. Sikerült megnyerni a környező országok baptista vezetőit, akik készek csapatokat küldeni. A Baptista Világszövetséggel is egyeztettünk, abban segítenek, hogy néhány világszerte ismert baptista sportoló is eljuthasson erre az eseményre. Szeretnénk ezáltal is megerősíteni és építeni – kelet-közép-európai vagy akár európai szinten – a következő generáció baptistái közötti kapcsolatrendszert. Természetesen az egészet az evangéliumhirdetés érdekében is szeretnénk használni, hogy a sport iránt érdeklődő embereket is meg tudjunk szólítani. A jövő generációjának mi a legnagyobb hiánya ma, és mit tud nyújtani az egyház, a gyülekezetek és természetesen mindezek lényegeként Jézus Krisztus? Nehéz úgy jövő generációról beszélni, hogy a generációkon belül is gyorsuló változási folyamatokat látunk. Egyre gyorsabban követik egymást különböző belső kultúrájú generációs csoportok. Ma a jelen és a jövő ﬁatal generációja hatalmas, szinte beláthatatlan lehetőségeket lát, ugyanakkor elveszettnek érzi magát, mert a lehetőségekkel nincs összhangban az érzelmi, értelmi, lelki feltöltődése és megalapozottsága. Ezért látjuk, hogy az újabb és újabb generációkban egyre több a szélsőségesség, a bizonytalanság. Most már nemcsak abban bizonytalanok, hogy mit gondoljanak az előttük élőkről, hanem abban is, hogy ﬁúk-e vagy lányok. Természetesen minden generációban vannak kiemelkedő személyiségek, nem lehet egységesen kezelni mindenkit, de óriási a felelősségünk, hogy tovább tudjuk-e adni az értékeinket, van-e, amit továbbadjunk. Megtaláljuk-e a szót, a hangot az újabb és újabb generációkkal, vagy párhuzamos kulturális világok jönnek létre?

Milyen értékeket hozol a családból, és miket tartottál fontosnak, hogy te magad is átadj a gyermekeidnek, a következő generációnak? Egyszerű és nagyszerű emberek a szüleim, kétkezi munkások voltak, és mind a nagycsaládban, mind a szűk családban értéke volt a munkának, a hétköznapi, kézzelfogható, valóságos dolgoknak. Én ezt hozom magammal. A másik, amit hozok a nagycsaládból – a Révész családból származom, amelyben sok baptista lelkipásztor is van –, hogy mennyire fontos a család értéke, összetartó ereje, az egymásra való ﬁgyelés, az egymásnak való segítés. Igyekszem továbbadni ezt, és az is fontos, hogy lássák a gyermekeink,

al jövő fiat a s é n ...a jele atalmas h a j ó i c á gener ket lát, e g é s ő t ek lehe veszettn l e r o k k ugyana magát... érzi

unokáink, hogy szeretjük a szüleinket, az előttünk levőket, és törődünk velük. Azt is fontosnak tartom továbbadni, hogy legyen szelektálási, mérlegelési képességük a világról, mert mi hívők vagyunk, nem hiszékenyek. Kell, hogy legyen egy belső tartásuk, ami megadja azt az erőt, hogy a mindennapokban el tudjanak igazodni. Ahogyan a Szentírásban, az Efezusi levélben is olvassuk: ne legyünk olyanok, akiket a különböző tanítások szele ide-oda hajt, hanem legyünk érett hívőkké. Ezt szeretném megélni és szeretném továbbörökíteni, hogy ilyen értelemben legyenek érett emberek, akiknek gerince van és eligazodnak a világban. Kovács Viktória

www.baptistasegely.hu

A burka mögött

2001 – 2021

fganisztán 2021-ben újra lángokban, újra a félelem uralkodik a sokat szenvedett, társadalmilag fragmentált országban. Két évtizede még harcok folytak, mikor megérkeztünk Magyarország segélyszállítmányával, majd azt követően az egészségügyben, az oktatásban, a munkahelyteremtésben számos fejlesztési területen igyekeztünk segítséget nyújtani a mindennapok emberének. S bár bízom abban, hogy a nemzetközi humanitárius közösség

Felebarát Magazin | 2021. szeptember

erőfeszítései jelentős előrelépést hoztak, de szomorú, hogy az alábbi, húsz esztendővel ezelőtt született írásom nem is lehetne aktuálisabb napjainkban.

Földönfutó afgán keresztyén asszony vallomása Harmadszor járok itt. Harmadszor a Shamsatoo táborban. Harmadszor hagytuk hátra otthonunkat. Van-e még otthonunk? Harmadszor vették el.

Az elhagyott szurdok fái ismerősként köszöntenek. Megvirradt. Végre a határra értünk. Legelőször 15 éves voltam, amikor erre menekültünk. Akkor a szovjetek elől. A pakisztáni határőrök kedvesen üdvözöltek, a velük való találkozás akkor a biztonságba érést jelentette. Most 18 esztendő múltán félek…, ha találkozunk, gumibottal, fegyverrel jönnek, visszaküldenek. Kisebbik ﬁam egyre nehezebb a hátamon. Édesapám egyre nehézkesebben lép.

Egy ismeretlen külföldi, azt mondja magyar, vízzel kínál, mohón iszom, érzem, ahogy frissíti porszáraz torkomat, szétárad aszott testemben. Kislányom sír, fél már a víztől, oly sokszor kínozta hasmenés, hastífusz, nem akar meghalni – szipogja –, mint a hegyekben a barátnője. Az élet legegyszerűbb dolgaiban nem bízunk, az élettől magától félünk. Pedig mi túléltük a szovjet megszállást, a polgárháborúkat, a szárazságot, a járványokat. Túléltük a keresztyének elleni gyűlöletet. Túléltük a százkilométeres gyaloglást, elkerültük az ezernyi gyilkos aknát, bujkáltunk a tálib fegyveresek elől, nem zuhantunk le a szakadékba a keskeny szurdokban, nem találtak meg a vadállatok – azok haltak éhen, nem mi. Menekültünk a szovjet háború elől, aztán a szárazság elől, s most harmadszorra a halálosztó bombák elől. A Shamsatoo táborban nyolcvannégyezren várjuk, mikor köszönt a béke Afganisztánra. Rég nem látott vendég ő, és mindig rövid ideig maradt. Csalfán elhagyott bennünket. Kétszer is hazatértünk, bízva abban, hogy lesz otthonunk, munkánk, életünk. Sarat gyúrtunk, fát vágtunk, pénzt gyűjtöttünk, verítékeztünk, felépítettük a sokszor lerombolt, leégett házunkat – felépítettük kisemmizett életünket. Szerettük egymást, gyarapodott a lelkünk, mégis féltünk, mikor kell újra menekülni az ismert veszélyek elől az ismert utakon az ismeretlen jövőbe. A történelemnek, amit évekig tanítottam, nincs egy eseménye, amelyről valaki ne mondta volna, hogy hazugság. Népcsoportok, politikai pártok, vallási mozgalmak támadtak egymás ellen, átírták jelenünket és múltunkat. Amikor Afganisztánban a tálibok kerültek hatalomra, először megtiltották, hogy dolgozzam, majd földig

Dr. Szilágyi Béla Afganisztánban

érő, rácsos burka mögé kényszerítettek. Szürke, nyomasztó, élő szellemmé váltam. Létezem, de nem élek, többé már nem vagyok tényező. Nem is tényező akarok lenni, hanem emberként élni… Lányomat nem engedték tanulni, mert lány, fiaimat akaratunk ellenére katonai kisiskolába vitték. Gyermekeimet titokban is alig merem angolul és franciául tanítani a jobb idők reményében. Egy hónapja a piacon megvertek, bordámat törték, mert meghallották a magas sarkú cipőm kopogását, a megmentésemre siető férjemet megszégyenítették. A burka rácsa mögött romló szemem egyre inkább cserben hagy, ujjaimon több a varrótű ütötte lyuk, mint a javítani próbált ruhákon. Asszonyi méltóságomat, önbecsülésemet ölik ki lassan lelkemből. Harmadik órája várakozom beteg fiammal a tábor orvosi központja előtt, a forróság mégsem olyan égető, mint a sátorban. Nehezen lélegzik, fáj minden levegővétel, arcán kirajzolódik a szenvedés. Férjem közben frissen sült ovális kenyeret hoz: „Én szeretnék gondoskodni rólatok, dolgozni, új életet építeni akarok. Hazamenni. Megemészt a kiszolgáltatottság és tehetetlenség” – tör fel belőle a szomorú menekültsors. Az étel finom illata mosolyt varázsol a gyermek szája sar-

kába. Ha Istennek vagyunk kiszolgáltatva, akkor vagyunk a legbiztosabb kézben – válaszolom halkan. Az orvos biztat, kisﬁunk azon kevesek egyike, akik túlélik majd a szörnyű járványt. Fekszem a gyékényen, a csillagokban még mindig a fejünk fölött elhúzó vadászgépeket látom, a bombák sivítását hallom és érzem az égett épületek füstjének fojtogató szagát. A tálib fegyverek ropogása, a rémület sikolyai elevenednek fel. Ezektől nem tudok elmenekülni. Nem tudok elmenekülni az elmúlt húsz év borzalmától. Háborúktól, fenyegetéstől, éhezéstől, fájdalomtól. Velem marad. S velem marad haldokló édesanyám halkuló, szeretetteljes imája, a bizonyosság, amivel Mennyei Atyánkhoz indult. Fülembe cseng a bátorítása: „Isten nem könnytelen, fájdalom és szomorúság nélküli életet ígér, hanem erőt és vigasztalást a nehézségek között. Az újrakezdése esélyét. Az egyetlen életet, amit érdemes élni. Ő a reményünk.” Harmadszor járok itt. Harmadszor hagytuk hátra otthonunkat. Van-e még otthonunk? Hova tartozunk? Dr. Szilágyi Béla, a Baptista Szeretetszolgálat elnöke

www.baptistasegely.hu

Száraz szivacslelkük issza-vágyja, hogy szeressék őket „a gyermekek Korea királyai” Tudsz-e segíteni? Keleties, fénytelen szemében ártatlanság, testében betegség és fájdalom. Szívében tompa félelmet nyom el a halvány reménykedés. Hangtalanul és mozdulatlanul, takaróba tekerve fekszik az alulfűtött gyermekkórház kietlen termében. Hosszú ideje már, hogy nem menetelt reggelente úton az iskolába osztálytársaival az indulókat énekelve országa zászlaja mögött. Ágyán ülő édesanyja féltőn és kétségbeesetten ﬁgyeli gyermeke szenvedését. Kiszáradás és alultápláltság követeli őt magának, míg orvosai a gyógyszerínség miatt cukros vízzel próbálják megmenteni. A főorvos elmondja, ha lenne is valamilyen vakcina vagy oltás, csak kövön újraélesített injekciós tűvel tudnák beadni. Lesütött szemmel mutatja a tűket. A hétéves kislány tekintete halkan suttogja: „Tudsz-e segíteni?” Miatta küldött Isten bennünket Észak-Koreába. „Uram, bárcsak becsuktad volna a szememet!” Bárcsak ne láttam volna az elmondhatatlan kínt az arcán. Ruháján még csorgott a vére, az ágyán a másé már megfagyott. A fájdalomtól már moccanni sem bírt, mégis négyen szorították kezét-lábát-vállát. A fények halványan pislákoltak, a körülötte zsongó emberek csöndesen tették a dolgukat. Tompaélű, öreg fémeszközök éles csörgése hallatszott csak és a sörösüvegből adott infúzió monoton csöpögése. Az érzéstelenítő már két hónapja kifogyott, altatószer fél éve nincs. Van viszont egy beteg, negyvenkét éves, többgyermekes anya az ütött-kopott műtőasztalon. Halkan könyörögtem érte: „Ugye, sikerül a műtét?”

Felebarát Magazin | 2021. szeptember

Száraz szivacslelkük issza-vágyja, hogy szeressék őket Mezítelen kis talpukat nagymama-ráncossá teszi az ekcéma, kedves gyermekarcuk is kisebesedett a betegségtől, a napi háromszori étkezés pedig csak csöndes, lassú mozgáshoz biztosít energiát a két-hároméves árváknak. A termek, folyosók nem telnek meg zsivajjal, nevetéssel, futkározó rosszcsontokkal. Az árvaház igazgatónője panaszkodik, hogy igencsak szűkös ellátást tudnak nyújtani, jókor érkezik a keksz, főzőolaj, cukor, tejpor és a soha nem ízlelt édesség. Szívszorító, ahogy félelemmel a szemükben visszahúzódnak, majd mégis elfogadják a falat kalácsot, szinte meg kell tanítanunk őket beleharapni. Ahogy a falat végére érnek, feloldódik a félelem, és mohón ragadják meg a még kezünkben lévő darabokat. Feleségem óvatosan veszi ölbe egyiküket és törli meg náthás orrát. Egyre közelebb merészkednek, átölelnek, száraz szivacslelkük issza-vágyja, hogy szeressék őket. Lilla szíve felsajdul: „Vigyük őket mind haza!” A legkisebbek pelenkái szinte szétmállanak ujjaink között, a gyógyszeres szekrény és a széntároló kiürült, a mosógép tönkre ment, a tejet adó kecskék is lesoványodtak. Az öröm már régen megszökött a sariwoni árvaházból, talán egy apró mosolyt elő tudtunk csalni.

Egyre erősödik az éhezés A földek jó részét elöntötte és kimosta az 1995. óta többször visszatérő árvíz és szökőár. A lábon álló termés maradék részét pusztítják az ismerős vendégek: a beköszöntő szárazság és a kártevők. A rizs elfogyott, a napi fejadag 200 gramm kukoricára csökkent, egyre erősödik az éhezés, az elmúlt hét évben tízezreket vitt el. Tíz kisgyermekből kilenc alultáplált, hat éhezik, kettő éhen hal. Az évente kétszeriháromszori vetésre és betakarításra kényszerített termőföld nem tudja pótolni kizsákmányolt tartalékait. A traktorok motorjai kiégtek, gumijaik elnyűttek, ekéik és más mezőgazdasági eszközeik évtizedes felújításra szorulnak. A talán még üzemképes teherautók jelentős része üzemanyaghiány miatt hónapok óta nem futott ki a telephelyekről. Az egyik gazdaság vezetője hosszan sorolja, mire lenne szükség az eredményes termeléshez. Hálás szívvel nézem az általunk hozott adományt: a raktárt megtöltő zsákok ezreit, pergetem ujjaim között az életet rejtő, Isten küldötte kukoricaszemeket. A hőmérséklet –25°C körül van, a legutóbbi tíz napban nem is emelkedett –20°C fölé, ötven év óta a leghidegebb tél teszi próbára a legyengült lakosságot. A szobánkban a fűtés elfagyott, a kis elektromos fűtőtest ad valamennyi meleget, de az ablakunk minden reggel jégvirágos, úgy kell lekaparnunk a jeget az ablaküvegről és a keretről. Mégis jobban élünk, mint a koreaiak. A gyermekintézményekben alig van fűtés, az országban hiánycikk az élelmiszer és a téli ruha, nagyon gyakoriak az áramszünetek.

A műtét legtöbbször érzéstelenítés nélkül történik

Van egy gazdag Istenem, aki ide küldött és azt ígérte, hogy ez a segély el fog jutni Észak-Koreába Szenczy Sándor így mutatja be az Észak-Korea felé irányuló szolgálat indulását: „Öt évvel ezelőtt láttam egy híradó beszámolóját az országban pusztító árvizekről és más természeti katasztrófákról, láttam az éhező gyermekek arcát, megmutatta magát a szükség. Vadidegenként, az utcáról becsöngetve felkerestem az akkor még működő budapesti nagykövetséget, és elmondtam, hogy egymillió dollár értékben szeretnénk segélyt vinni a szükséget látók számára. A nagykövet úr megkérdezte: ’Van Önnek ennyi pénze?’ ’Nincs’ – feleltem. ’Van ilyen értékben rendelkezésre álló árukészlete?’ ’Nincs; de van egy gazdag Istenem, aki ide küldött és azt ígérte, hogy ez a segély el fog jutni Észak-Koreába.’ Megkérdeztem, imádkozhatom-e ezért, majd a nagykövetség vörös színre festett dísztermében, a Nagy Vezér Kim Ir Szen és a Kedves Vezér Kim Jong Il fényképe alatt felemelt kézzel, jó hosszan, hangosan imádkozva kértem Istent, tegye lehetővé, hogy az Ő ígérete szerinti segélyt összegyűjthessük és eljuttathassuk az országba. Három hónappal később egy egymillió dollár értékű segélyszállítmány indult útnak Észak-Koreába.”

www.baptistasegely.hu

Egy segéllyel teli konténer hossza többnapi járóföld

A rendőr „zöldet” mutat nekünk

Peregnek előttem az elmúlt évek során kiküldött segélyek, a sok-sok konténernyi kórházi műszer, gyógyszer, gyógyászati felszerelés, kukorica, vetőmag, ruhanemű, pelenka, mosógép, higiéniai és iskolaszerek képei, amely Magyarországról és a világ számos országából összegyűjtve, magánszemélyek és partnerszervezetek összefogásával jutott el Észak-Koreába. Újra és újra visszatér annak a kacsafarmnak az élménye, amelynek áttelepítésében közreműködhettünk, és amelyet meglátogatva láttuk, hogy mára már több tízezer kacsát nevelnek.

A foszforeszkáló egyenruhában álló rendőr „zöldet” mutat nekünk a sötétbe burkolózott főút kikapcsolt közlekedési lámpája alatt. Az autót alig látott utak engedelmesen viszik tovább a zsúfolásig telt villamos emberfüzérét. A napi munkából sietnek haza az édesanyák a novemberi estén, táskájukban a hosszú sorállás szerény eredményével, talán most lesz egy időre víz és világítás, talán ma megjön a hír, hány téli nap adnak meleget a fűtőtestek a lakásban. Az országot a vezetők szerint fojtogató energiaprobléma csak nem akar szűnni. Az áramkimaradások a gyermekkórház évente 300 operációt látó műtőjében emberéletet is veszélyeztetnek… bárcsak megérkezne végre az ígért két áramfejlesztő!

Tizenhárom méter rövid távolság. Azonban, ha ez egy segéllyel teli konténer hossza, többnapi járóföld. Tíz tonna jelentős mennyiség. Viszont, ha ez egy konténernyi segély súlya, rendelkezésre álló villásemelő nélkül, mindössze néhány árvaház- és kórházigazgatóra van szükség, akik szeretnék az adományokat a raktáraikban látni, gyermekek kezébe adni, betegeket gyógyítani vele. Hálát adtunk Istennek az Ő ajándékáért, felemelve szívünket és kezeinket a nyitott konténer ajtajában, kérve az Ő áldását a segély minden egyes darabjára, valamint azokra, akik adtak, és akik kapni fognak. A kórházak és az árvaházak igazgatói, a helyi állami hivatalnokok, a vámtiszt, kísérőnk, tolmácsunk, sofőrünk, számtalan kórházi dolgozó, mindannyian cipeltük a raklapokat, a dobozokat. Mi válogattuk és adtuk át azokat a célintézményeknek – az Észak-Koreában támogatást nyújtó nemzetközi szervezetek meglepetésére. „Igazán kiváltságosak vagytok, hogy erre engedélyt kaptatok” – nyilatkozta az ENSZ képviselet vezetője. A tartományi főkórház és a gyermekkórház igazgatói a munka hőseiként dolgoztak. Öröm tükröződött az arcukon, amint látták előtűnni az adományokat, és lélegzetvisszafojtva ﬁgyelték, melyik intézmény mit kap. Különösen akkor ragyogott az arcuk, amikor látták az értékes műszerek és gyógyszerek végeláthatatlan sorát. A tartományi oktatási felügyelő, akinek az iskolaszerek (füzetek, nyomdai poszterlapok és levélpapírok, kapcsos könyvek és színes ceruzák) egy részét adtuk át további elosztásra, miután felismerte, milyen nagy mennyiségű segély felelőse, széles mosollyal az arcán futott raklaptól raklapig listát készítve az árukról, és időről-időre visszatért hozzánk kezet szorítva köszönetet mondani.

Felebarát Magazin | 2021. szeptember

Az Úr magyar ösvényeket tapos Örömmel hallgatjuk a koreaiak beszámolóját és nézzük át újra meg újra a megsárgult fényképeket az ötvenes években Sariwonban kórházat építő magyarokról, a számos magyar orvoscsoportról, akik szűk fél évszázada egymást váltva egy-egy évet dolgoztak a betegek gyógyításában, sok értékes műszert és felszerelést hagyva a kórházakban. Ezek egy részét mi is láttuk, a koreai szakemberek ma is rendszeresen használják a sokévtizedes magyar kórházi eszközöket, mezőgazdasági és kutató felszereléseket. Munkánkban előnyt jelent magyarságunk, a Székesfehérvár és Sariwon (segélyszállítmányaink fő célterülete) között valaha fennállt testvérvárosi kapcsolat, a Magyarországon tanult diákok segítsége és nyelvtudása, a diákcsere programban Észak-Korea által is nyert tapasztalat és ismeret keltette jóindulat. Jólesően pózolunk a két nép barátságát és az orvoscsoportok munkáját megörökítő magyar nyelvű emlékmű előtt. Sorra érkeznek a budapesti irodában a telefonok: Koreában dolgozott orvosok-nővérek mesélnek élményeikről, egyetemi tanárok régi távol-keleti diákjaikról, tapasztalt diplomaták és mezőgazdasági szakemberek kiküldetéseikről, missziómunkások próféciákról…, a Magyarországi Baptista Egyház államosított, majd ismét visszakapott budapesti székházából, amely „időközben” évtizedekig a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság nagykövetségeként szolgált. Látjuk, hogy nem a véletlenek, hanem az Úr az, aki ösvényeket tapos előttük az idegen földön.

k, alálkozi t n a b k tito énekel, n á m é n éz etből id z e k é l m és e rseket bibliave

Észak-Korea a távol-keleti keresztyénség középpontja volt Számos forrás szerint az 1930-as évek környékén Észak-Korea a távol-keleti keresztyénség középpontja volt, Phenjant Kelet Jeruzsálemének tartották. Kim Ir Szen egyik emlékirata szerint édesanyja hívő, imádkozó emberként élt. Billy Graham baptista evangélista felesége, Ruth Graham is egy phenjani keresztyén iskolában tanult. Billy Graham volt az egyetlen keresztyén vezető, aki előadást, cenzúrázatlan előadást tarthatott egyik útja során a magát ateistának valló ország központi egyetemén és prédikált két gyülekezetben, saját tolmácsa fordításában. Több alkalommal négyszemközt beszélgettek Kim Ir Szennel, az elnöknek adott ajándékáról készített fényképet Észak-Koreában bélyegen kiadták, egy templom építését is lehetősége volt támogatni. Fia, Franklin Graham jelentős segélyeket vitt az országba. A több mint húszmilliós nemzetben ma hivatalosan mégis mindössze két „patyomkin” gyülekezet él, az egyikben legnagyobb meglepetésünkre egyszer mi is prédikálhattunk. Az országot irányító kommunista párt szerint a nemzetnek nincs szüksége Istenre. A földalatti gyülekezet titokban találkozik, némán énekel, és emlékezetből idéz bibliaverseket. Bibliához csak a legszerencsésebbek jutnak és csak a legbátrabbak merik maguknál tartani.

Ulánbátor felett Észak-Koreáért imádkozom Lecsukom a szemem, Észak-Koreáért és az előttünk álló küldetésért imádkozom, így tör rám a repülőgépen korábbi látogatásaim minden élménye és emléke, öröme és fájdalma, szorul el a szívem, amint a szükségben élők arcai előttem felsejlenek, de Jézus mégis mosolyra fakaszt. Ulánbátor felett repülünk, és arra gondolok, hogy vajon az érkező, konténernyi gyógyszer, gyógyászati eszköz és kórházi felszerelés hány gyermek és felnőtt esélyeit adja viszsza, javítja szívszorító életkörülményeit, az élelmiszer hány éhező gyomrot tölthet meg, a magyar tudásból származó, a mozgássérült gyermekeket fejlesztő oktatás hány gyermeket segít önállóbb, méltóbb életre, a szívünkben vitt és az emberekkel megosztott isteni szeretet hány sorsot fordíthat talán a menny felé. Istenem, ha csak eggyel a szükségben lévők közül segíthettünk, érdemes volt! Ha csak néhány gyermeket és felnőttet megmenthet a Tőled kapott segély, már megérte! Köszönöm Neked! Már csak néhány óra választ el bennünket, hogy megérkezzünk a szeretetszolgálat phenjani irodájába. Isten szeretete szorongat bennünket, hogy eljuttassuk a segélyt ÉszakKoreába, s megvalljuk: az Élő Jézus Krisztus az oka, célja és értelme az életünknek és munkánknak. Dr. Szilágyi Béla és Lilla

www.baptistasegely.hu

Szívügyek

– 2002

ütörtök délelőtt a ferihegyi gyorsforgalmi úton a repülőtér felé haladunk. Attila az első ülésről hátranyújt egy gyógyszerekkel teli reklámtáskát. Valaki küldi. A legszükségesebbek. Egy évvel ezelőtt nekünk is így hozták a testvérek. Jól esett a gondoskodó szeretet. Amikor az ember egyedül indul a távolba, egy olyan világba, ahol már szó szerint csak Istenre számíthat, minden ilyen gesztus felértékelődik. Az autó hátsó ülésén ülve a diktafon fölé hajolva az Észak-Korea felé tartó utazás utolsó magyar földön megtett kilométerei alatt Szilágyi Lillát faggatom az országról, ahová most is tart:

megrázó élményem, kézzel foghatóvá vált, hogy ez egy másik világ.

Hogyan kezdődött ez az egész? Észak-Korea és te. Béla 1998-ban járt először Észak-Koreában, akkor még csak jegyesek voltunk. Itthon mutatta a fényképeket és sokat mesélt. Érdekes volt. Különösen az árvaházi rész ragadott meg, a gyerekek ínséges helyzete. Béla később többször is járt kint, s miután öszszeházasodtunk, 2000. októberében már együtt mentünk. Az volt az első utam.

Hogyan érzékelhető ez? Fizikálisan, vagy lelkileg? Fizikálisan és szellemileg is. Minden szinten. Először is semmihez sincs kedved. Olyan, mintha ködben lenne az agyad. Csak úgy vagy. Legszívesebben csak ülnél vagy aludnál. Már az is egy harc, hogy nap mint nap felkelj, telefonálj, elmenj a megbeszélésekre, intézd a szállítást, újra és újra nekirugaszkodj a dolgoknak. Szellemileg pedig, amint megérkezel, már két nap után énekeled az indulókat velük együtt, mert mindenhol folyamatosan ezt hallod. Az utcán lévő hatalmas hangszórókból, a hotelek folyosóján elhelyezett diszkrét kis dobozokból, az éttermekben folyamatosan éneklik az ezer tagú férﬁkarok a Nagy Vezért dicsérő dalokat. Ezek után vedd elő a Bibliát, beszélgess az Úrral, vedd el a vezetést, bölcsességet, próbálj bizonyságot tenni… Nem igazán fogalmazható meg ez, olyan, mintha újra és újra visszapattannál egy falról, amin nincsenek rések… azután az Úr mégis segít áttörni.

Emlékszel még az első benyomásaidra? Az egyik útitársunk a pekingi repülőtéren közölte, hogy iszonyatosan leuralja a kommunizmus szelleme. S ez tényleg érezhető volt. Ez volt az első

Miből áll a konkrét munkátok? A szükségek megismerése, felmérése, egyeztetés a vezetőkkel, elosztási tervek készítése, a konténerek szállíttatása, s végül a szétosztás és az után-

Felebarát Magazin | 2021. szeptember

követés. Jelenleg Sariwonban, egy a fővárostól 70 km-re lévő városban támogatunk 5-6 intézményt, kórházakat és gyermekotthonokat. Vannak már személyes ismerőseitek is a gyerekek között? Az egyik árvaházban, ahol nem cserélődnek a gyerekek, már megismernek bennünket. Van egy hármas-ikerpár. Lányok. Ők a kedvenceink. Persze az ottani árvaház egészen más, mint itthon. Itthon, ahogy belépsz már hallod a gyerekzsivajt, az életet. Koreában tökéletes csendben várnak, vigyázva tisztelegnek a gyerekek. Megdöbbentő látni a kétéves gyereket tisztelegni. Iszonyatos hangerővel éneklik a Nagy Vezért dicsérő himnuszokat. Teljesen be vannak korlátozva. A kisbabák mozdulatlanul, leszorított karral fekszenek a földön. A fejük hátul lapos, mert soha senki nem veszi fel őket. Rengeteg a beteg köztük. A bőrbetegség pl. ekcéma általános. Tiszta sebes az összes kisgyerek feje, sokakon gennyes, kelésszerű sebek is tátonganak. Probléma az alultápláltság, a vitaminhiány. Náthásak, gyengék, megy a hasuk a rossz minőségű víz miatt. Rengeteg olyan betegség van, amit itt Európában 4-5 nap alatt meg lehetne gyógyítani. Hogyan tudod lelkileg, érzelmileg feldolgozni, amikor ilyen helyzetben látod őket?

újra és a h t n i olyan, m attannál egy zap újra viss in nincsenek m falról, a zután az Úr a rések… ttörni. á t í g e s mégis

Szenczy Katalin és Szilágyi Lilla Haitin, a magyar gyermekotthonban

A szívem szakad meg. Legutóbb épp Bélával etettük a gyerekeket az árvaházban: először még féltek tőlünk, aztán látták, hogy enni adunk, s már nyitották a kis szájukat, s végül alig lehetett otthagyni őket. Az fogalmazódott meg bennem, hogy igazán talán akkor tudnánk segíteni rajtuk, ha egy nagy-nagy kosárba összeszednénk őket, s hazahoznánk Magyarországra. Mindig nehéz egy-egy ilyen látogatás után. Örülök, hogy segíteni tudunk, de látom, hogy nekik csak az lenne a megoldás, ha kiragadhatnánk őket onnan. Hogy a szemükbe viszszatérjen a fény, hogy érezzék, hogy élnek, hogy ők is emberi lények, hogy valaki velük is foglalkozik, hogy megcsillanhat az ő szemükben is az értelem szikrája. Mert borzasztó az üres tekinteteket látni…

Hogyan tudtok kommunikálni velük? Nem beszéljük a koreai nyelvet, de úgy érzem, hogy a szeretetünket megértik. Lehet érezni, hogy egy idő után elmúlik a „külföldi imperialista idegennel” szembeni bizalmatlanságuk, s megnyílnak. A szeretet, amiből azon a tájon még kevesebb van, megérinti őket, ez a leghatékonyabb eszköz. Ezért is imádkozunk, hogy a szereteten keresztül érezzék meg, mások vagyunk. Tudtok-e beszélni az „utca emberével”, milyen a hétköznapi élet Észak-Koreában? Csak a kísérőinkkel van lehetőségünk beszélgetni és személyesebb kapcsolatot kialakítani. A mindennapi emberek élete csendben, rendben, kiszámítható tervszerűség szerint zajlik. A helyi viszonyokat mutatja például

egy legutóbbi „élményünk”. A második Koreában töltött hét után nagyon megkívántunk valamilyen édességet, s mivel akkor időnk megengedte, kitaláltuk, hogy meghívjuk kísérőinket egy cukrászdába. Már a sütemény fogalmát se ismerték, s hosszas körülírásba telt, mire deﬁniáltuk, miről is van szó. Aztán tágra nyílt szemekkel néztek ránk, hogy mi az a cukrászda. Az egész kétmilliós fővárosban egyetlen helyet tudtak ajánlani, ahol végül „jégkrémet” lehetett enni koreai változatban. Megdöbbentő, hogy emberek azt sem tudják, mi az a sütemény vagy cukrászda. Tudom, hogy ez nem egy kardinális kérdés, de árulkodik a körülményekről. A helyi szokások szerint, ha mondjuk férjhez szeretnél menni, kimész a térre, leülsz egy padra és vársz. Ha melléd ül egy ﬁú,

www.baptistasegely.hu

összeismerkedtek, lehet, hogy elvesz feleségül egy ilyen parki találkozás után. A kísérőink egyike-másika is így ismerte meg kedvesét. Más lehetőség nem nagyon akad. Hogyan töltik akkor az emberek a szabadidejüket? A televízió napi 2-3 órás adása előtt. Szappanopera sorozataikban a gyár mozgalmi és hazafias életét elevenítik meg. De a híradó is „izgalmas”, ahol egy hölgy rózsaszín kosztümben üvölti a híreket fél órán keresztül mindenféle képi aláfestés nélkül. Fél óráig csak ő látható. Érdekesek a rajzfilmek, amelyekben több vér folyik, mint egy amerikai horrorfilmben. Témájukat tekintve többnyire a gaz kapitalisták elleni harcról szólnak. A róka és a medve összecsap, de jönnek a nyestek, akik mindenkit legyilkolnak, s ez oly részletességgel elevenedik meg, hogy látható, ahogy elvágják az állat torkát és folyik a vére. Meglepőek a tankönyveik is. A matematikai feladatgyűjteményben például így hangzik a feladat: számold ki, mi történik, ha 100 gaz kapitalista megtámadja az országot, s meg akarja ölni a Nagy Vezért, de közülük a mi drága hazafiaink megölnek 53-at, 14-et börtönbe zárnak, kettőt lefejeznek, akkor hány gaz kapitalistát kell elpusztítani még ahhoz, hogy mind a 100 ártalmatlan legyen? A mi almáinkkal és körtéinkkel szemben igen komoly kontraszt.

, ak veled n r í b m ...de ne eled leszek. v mert én tetlennek érzi magát. Hogyan tudnánk mi segíteni? Talán imádságainkkal? Kérlek, mondj néhány konkrét imatémát! Megtérésért, hogy a XX. század elején történt koreai ébredés megismétlődhessen, megtérjenek a nép vezetői, s megismerje Istent Észak-Korea. Azután a gyerekekért, hogy addig is kibírják, az Úr tartsa meg őket valahogy. S talán a kísérőinkért, hogy tudjunk nekik hatékonyan beszélni Istenről. Most újra eszembe jutott a Jeremiás 15:20, „Bevehetetlen ércfallá teszlek ezzel a néppel szemben. Harcolni fognak ellened, de nem bírnak veled, mert én veled leszek: megsegítelek és megmentelek” – amit legelső utam során a repülőn kaptam. Biztonságot adott, s sokszor ad biztonságot azóta is. Főleg ott kinn, amikor nem ilyen egyszerűek a dolgok.

Akkor mi késztet, hogy újra és újra visszamenj? Miért vállalod mégis? Már része az életemnek. Tegnap, amikor valaki arról győzködött, hogy maradjak, csak annyit mondtam neki: „Ez az életem. Kész. Ezt kell csinálnom.” Szívüggyé vált. A parkolóban kinyitjuk a csomagtartót, előkerülnek a bőröndök, az ismerős hálózsák, s a két barna speciális téli kabát. A Szeretetszolgálat kabátjai, amelyekben egy évvel ezelőtt mi álltunk a férjemmel ugyanitt. Mongóliába utaztunk. Életünkben először, de tudtuk, hogy nem utoljára, mert „szívüggyé vált”. Hiába tiltakozik elmém, s testem oly sokszor, itt a reptéren ebben a percben tudom, hogy az, ami ezt a ﬁatal főiskolás lányt hajtja, az engem is elvisz majd Mongóliába… mert: Szívüggyé vált. Révész Szilvia

Az almákról jut eszembe, hogyan táplálkoznak? A napi fejadag 200-250 gramm rizs. De ha elfogy a rizs, akkor rizshéjból, összetört falevelekből, ledarált fakéregből, fűből adódik össze a 200 gramm. Iszonyatos. Megdöbbentő dolgokról beszéltél. Az ember ezekről hallva olyan kevésnek, tehe-

Felebarát Magazin | 2021. szeptember

Lilla egy észak-koreai árvaházban

Szívügyek

– 2021

ﬁatal lányból érett nő, kétgyerekes családanya lett – Szilágyi Lilla tavaly óta a szeretetszolgálat elnökének a felesége is.

Annyi mindenről mesélhetnél nekünk az elmúlt húsz évből. Milyen érzés volt most újraolvasni ezt az interjút? Érdekes. Meglepően letisztult, tényszerű. Amit Észak-Koreáról akkor elmondtam, az ma is megállja a helyét. Az ország egyetlen esélye ma is a változás, a megtérés lenne. Egy olyan vezető, aki teret enged az életnek. Hogy Isten időszámítása hogyan működik, mi mit fogunk meglátni az ottani változásokból, azt nem tudom. Olyan az én életemben is ez az észak-koreai projekt, mint egy búvópatak. Időnként felbukkan, új kihívásokat hoz, mint a mozgássérült gyermekek segítése, aztán egy időre eltűnik, de egy állandó szál. Szenczy Katival a Flame-programban

A helyszín Észak-Korea, katonák gyűrűjében

S milyen volt a húsz évvel ezelőtti önmagaddal szembesülni? Elég hihetetlen, hogy eltelt húsz év. Olyan, mintha ma lett volna ez a készülődés, utazás, ugyanakkor az is hihetetlen, hogy mennyi mindent éltünk át azóta. A cikket olvasva az volt bennem, hogy akkor egy konkrét feladat előtt álltam, amit szerettem csinálni, amiben teljes szívemmel benne voltam. Ha visszatekintek az elmúlt húsz évre, akkor így folyt az élet. Isten mindig hozott egy olyan konkrét feladatot elénk, amit nekünk kellett megcsinálnunk, és mi beleálltunk. Én nem tudok arról beszámolni, hogy micsoda terveink voltak, és milyen tervszerűség szerint éltünk, mert ez soha nem volt. Lehet, negyvenkét évesen, az életem közepén kicsit meredek ezt mondani, hisz mindenhol azt hallja az ember, hogy legyenek célkitűzéseink, hogy mit szeretnénk elérni az életben. De az a döbbenet, hogy mi tényleg úgy éltünk Bélával, hogy az elsődleges elhívásunk az volt, hogy Sanyiék mellett legyünk, őket segítsük. Kicsit úgy, mint Mózes mellett Áron és Húr, akik a kezét tartották, vagy Józsué. Nem voltak konkrét célkitűzéseink, hogy ezt vagy azt szeretnénk elérni, csak tettük a dolgunkat, amire Isten vezetett. Az biztos viszont, hogy amit meg-

www.baptistasegely.hu

Igen, ez egy folyamatos engedelmesség volt Isten követésében, Sanyi vezetése alapján. A szeretetszolgálat az ő látása volt, amibe hitből belelépett, s mivel nála ott volt a hit ajándéka – ami gigászi méretűnek bizonyult –, ő abból működött. Sokan mondták már, hogy gazdaságilag vagy tudományos alapokon a szeretetszolgálat elviekben nem működhetne, már régen össze kellett volna borulnia. De mivel ez Isten munkája, a Szentlélek mozgása lett lekövetve, így a lehetetlen vált lehetségessé. Vujity Tvrtko-val forgatáson

láttunk, hogy Isten mond, abba engedelmesen beleléptünk, és akkor is mentünk, ha semmit nem láttunk előre. Igazából Isten pedig mindig bizonyított. Nagyon sok izgalmas kihívás volt. Csak a Flame mozgássérült gyermekeket fejlesztő programmal a világ legalább tíz országában dolgoztunk. Foglalkoztunk az utcán dolgozó lányokkal, létrehoztuk Magyarország első shelterházát, amiből aztán kinőtte magát ez az egész áldozatvédelmi történet, amire De Coll Ágnes kolléganőnk az Egyesült Államoktól kitüntetést kapott. Vagy belevágtunk az örökbefogadás történetbe… Ezeket végigasszisztáltuk. Nagyon izgalmas évek voltak, de emberileg ez nem lett előre megtervezve. Nagyon érdekes, amit mondasz, mert ez az egész szervezetről elmondható. Ha viszszagondolok a huszonöt évre, akkor ez egy fantasztikus történet. Magam is rengeteg csodát láttam, éltem át a szervezet életében. De ha egy szervezetépítő megnézné ezt a történetet, akkor minden várakozását alulmúlná, mert ez nem egy tudatosan felépített rendszerként állt elő, csak egy szoros Isten-követésben való engedelmességből.

Felebarát Magazin | 2021. szeptember

, ak veled n r í b m ...de ne eled leszek. v mert én

Eszembe jutott, hogy amikor Sanyi életéről megjelent A tiszteletes című könyv, akkor a szerző, Ferenczi Andrea egy irodalomprofeszornak is megmutatta, aki azt mondta, hogy ez a könyv tele van haszid narratívákkal. És valóban. A szeretetszolgálat történetét sokkal inkább lehetne olyan haszid narratívák sorozataként leírni, amelyek arról szólnak, hogyan cselekszik, mit tesz az Isten. Az első interjúra reﬂektálva személyesen neked most pillanatnyilag mi a szívügyed? Az igazi szívügyem most a misszió. Most az örökbefogadási területet viszem, és szívesen teszem, mert ezzel betöltök egy szükséget. De a szívemen az van, hogy összehozni embereket, közösséget építeni, emberek felé szolgálni, megosztani az evangéliumot, Isten szeretetét. Ezzel a lelke-

szolgáltak együtt huszonöt évet, hogy nagyon más lelkialkatok is. Talán épp ezért adta őket egymás mellé Isten, hogy Sanyit így tudja Béla segíteni, meg fordítva is. Nyilván Béla teljesen más vezető, mert mások az ajándékai. Azt nem tudom pontosan még, hogy távlatilag hogyan fogja csinálni, mert az most van kibontakozóban. De látom, hogy Isten ehhez ad neki bölcsességet. Látom, ahogy csapatot épít. A szeretetszolgálati munka egy kemény csapatmunka. Csapatot épít olyan emberekből, akik különböző, az adott feladathoz szükséges ajándékokkal rendelkeznek, akik őt kiegészítik, és nem utolsó sorban, akik elkötelezettek a látás iránt. Ami egyértelmű, hogy mivel Béla huszonöt évet töltött el Sanyi mellett, az ő szellemi örök-

i. l reagáln l e k e r g A szüksé i nem változik Ez az, am

sedéssel jöttem haza tavaly, aztán a pandémia mindent keresztülhúzott, és olyan furcsa volt, hogy van egy vágyam, ami elvileg szükség is lenne, és mégsem történhet meg. Visszanézve persze azt is látom, hogy az akklimatizálódásnak is megvolt a helye, és most izgatottan várom, hogy miként vezet tovább Isten, hogyan tud ez kiteljesedni. Kis híján egy negyedszázadon át dolgoztál Szenczy Sándor vezetése alatt és közvetlen közelében. Most Sanyi betegsége miatt a férjed vette át a szeretetszolgálat vezetését. Te hogyan látod, milyen változást hoz Béla? Miben más az ő vezetése? Béla teljesen más, mint Sanyi. Úgy

ségét vette át, viszi tovább. Mivel az elmúlt másfél évtizedben szorosan együtt mozogtunk, mi nagyon értjük ezt a látást, gondolkodást. Miközben a szeretetszolgálat mára egy hatalmas szervezetté nőtt, nem szabad elengedni azt a szellemi gyökeret, amiből létrejött, felnőtt. A szolgálat csak akkor tud tovább menni, hogy ha mindig oda csatolunk vissza, a gyökerekhez. Ha tudunk úgy haladni, hogy igen, megpróbáljuk maximálisan jól felépíteni és működtetni a szervezetet, de amikor a Lélek szól, akkor arra továbbra is azonnal tudunk reagálni. Mert meg kell tartanunk azt is, ahonnan indultunk, mert akkor nem fog ez az egész becsontosodni,

egy lélektelen szervezetté válni. Béla szívében ott van az az induló látás, amit a Sanyi átadott, s ezt mindennél nagyobb felelősségének érzi, hogy nem szabad engedni azt a fajta elgépiesedést, ellélektelenedést, hogy csak fenntartjuk a rendszert, működtetjük a meglévő intézményeket, szolgálatokat. Ezt az eredeti látást fejezték ki az oly sokat idézett alapigék is: az öt kenyér és két hal története és Péter vízen járása. A szeretetszolgálati munkának ez az alapvetése. A szükség betöltésére a legjobb példa a Bibliából az öt kenyér és két hal története. Mert sose lesz elég, sose lesznek hatalmas felhalmozódott készletek, hogy azon kellene gondolkodjunk, kinek is kell segítenünk abból. Ha arra vársz, hogy legyen elég, hogy adj, az soha nem fog eljönni. Adni akkor kell, amikor szükség van, s talán te is épp szükségben vagy, és még nem látod, hogy miként lesz. A szükségre kell reagálni. Ez az, ami nem változik. Van-e olyan igétek, amit viszont a jövőre nézve kaptatok, ami egy újabb útmutatás nektek a szolgálatban? Béla számára hangsúlyossá vált a Mikeás 6:8. “Megmondta neked, ó, ember, hogy mi a jó, és mit kíván tőled az ÚR: csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeresd az irgalmasságot, és alázatosan járj Isteneddel.“ (revideált Károli) Három dolog, mint három oszlop az, amit Isten Béla szívére helyezett – a szeretetszolgálatot és annak misszióját tekintve is. Az igazság, az irgalom és az alázatos követés. Ez utóbbi nem csak az alázat, hanem egy folyamatos, aktív Istennel járás. Az a vágyunk, hogy ezekben legyünk engedelmesek és hűségesek, amit az Úr tőlünk kér, s az a hitünk, hogy a többit Ő majd végzi, ahogy eddig is. Révész Szilvia

www.baptistasegely.hu

Sosem a miért,

inkább a hogyan Válasszak egy történetet a szeretetszolgálat kötelékében eltöltött sok évemből, ami a magazint olvasók számára is tanulságos és érdekes lehet. Jó ötletnek tűnt, amikor erre a gondolatra fűztük fel a Felebarát magazin 25. születésnapjára szánt, jubileumi példányának tematikáját. Annyi történet volt ilyen hosszú idő alatt, hogy bármit választhatok. S talán a bármit a legnehezebb választani. Mert a bármi nem olyan konkrét döntés, mint a valami. Ahogy a fiaim szokták mondani: „Ami ami, az az”. Ennél a gyereknyelvnél jobban nem lehet érzékeltetni, hogy a lényegre törés művészete nem könnyű kenyér. Így történt meg velem, hogy bár derekasan nekiálltam, és kiválasztottam egy szívemhez álló történetet megírni, mégis úgy döntöttem, hogy nem emelek ki egyetlen sztorit. Hogyan is tudnék? A lényeg ugyanis minden helyszínen, minden megsegítettnél ugyanaz volt: abban az időben, abban a helyzetben, számukra a mi segítségünk sokat jelentett.

Felebarát Magazin | 2021. szeptember

, ejtettük és s m e n ég et Akkor m siai rövid kiküld az áz esz hogy ez egy kis ízelítő l csak a keretet kell elkészíteni. Mivel nincsenek véletlenek, vagy legalábbis én ebben hiszek, így a topolyai Bethesda ház lett a program helyszíne, mivel a helyi baptista lelkipásztor, Nyúl Zoltán az intézmény alapítója és a terv lelkes támogatója is lett egyben. Így már megvolt a bázis, amit azonban még be kellett rendezni, hiszen számtalan eszközre volt szükség, aminek a segítségével lehetett végezni a fejlesztéseket. Ezeket Magyarországról kellett beszerezni, s ami még nehezebb volt, átjuttatni a határon. Bizony a szerb határőrökről nem a kedvesség és előzékenység jut eszembe azóta sem. A berendezkedés részeként lakhelyet kellett találnunk, ami egyfajta bázisként is szolgált, hiszen nem csak a mozgássérült programot igyekez-

Mozgássérült program a vajdasági Topolyán

www.baptistasegely.hu

A cunami iszonyú pusztítást okozott Dél-Kelet-Ázsiában

A helyreállítás hosszú távú program volt

mint korábban. Talán a gondviselés keze is közrejátszhatott benne, hogy a búcsúzás előbbre csúszott, mint terveztük, hiszen eredetileg tanév végéig folyt volna a program. Ám egy áprilisi napon érkezett egy telefon, amelyből megtudtuk, hogy egy héten belül fel kell számolnunk a programot, és hazatérni Magyarországra. Tudtuk, hogy nem elégedetlenség vagy külső okai vannak a hirtelen váltásnak, hiszen a FLAME ellenőrzése időközben mindent rendben talált, sőt a Baptista Világsegély elnöke is nagy megelégedettséggel távozott a Vajdaságból látogatása végeztével. Amit ekkor még nem tudtunk, hogy időközben a cunami utáni helyreállítási munkák koordinációjára azonnali hatállyal találni kellett valakit hosszú távra, Sri Lankára. Sándorral való telefonbeszélgetésünk végén úgy tettem le a kagylót, hogy teljes békességem volt felőle, ez a mi feladatunk és el tudjuk végezni. A búcsú mindenki számára fájdalmasan gyors volt, s bár megértették az okát, mégis űr maradt utánunk az érintett falvakban és városban, mert a fejlesztés ideiglenesen befejeződött. Mi pedig azóta is egy kicsit pacsériaknak érezzük magunkat.

Armageddon után

A magyar támogatással felépült colombói gyermekotthon

Felebarát Magazin | 2021. szeptember

2004. december 26-án a keresztény világ túl volt a karácsonyi ünnep javán és próbálta túlélni a túlevés fáradalmait. Mi is éppen így tettünk, a pacséri kiküldetés szünetében hazalátogattunk együtt karácsonyozni a családunkkal. Ebben a nyugalmi állapotban sokkolta az emberiséget a híradó, miszerint soha nem látott szökőár pusztított Dél-Kelet-Ázsiában, feltehetően többtízezer áldozatot hagyva maga után. Azt is tudtuk, hogy a baptista speciális mentőcsapat órákon belül el fog indulni, hogy részt vegyen a mentő- és segélyező munkálatokban a helyszínen. Első út-

juk Sri Lankára vezetett, de a későbbiekben egyre több helyről kapott a segélyszervezet jelzést, hogy szükség lenne még segítő kezekre. Így január elején kéthetes váltásban indult el két 10-10 fős egészségügyi csoport, akik az indonéziai Szumátrán található Banda Aceh városában igyekeztek ellátni a sebesülteket és a betegeket, hiszen a helyi orvosok és ápolók közül is rengetegen életüket vesztették. Mi a második csoportba kerültünk, különböző feladatokkal. Mónika az orvosok munkáját segítette ápolóként, én pedig a csoportot kiszolgáló háttérfeladatokat láttam el, szervezőként, tolmácsként és beszerzőként. Az első csapat által már kitaposott ösvény sokat segített, hiszen nekünk már megvoltak a kijelölt egészségügyi intézmények, ahol pótolni kellett a magyar szakembereknek a helyi erőket. Voltak már angolt beszélő helyi vezetőink is, akik tudták, mit hol lehet és érdemes beszerezni, illetve kivel és mit lehet elintézni. A szállásunkként szolgáló nagyobb ház egy szökőár által már nem érintett területen helyezkedett el, s bár az épület nem sérült a földrengésben és az azt követő árhullámban, a környező utakon hatalmas árkok jelezték, hogy sok helyen megsérült az utak burkolata. A hullám által letarolt területen olyan szintű volt a pusztítás, amit katasztrófa sci-ﬁ ﬁlmekben sem láttunk korábban, s mivel ott semmilyen feltétele nem volt meg a segítségnyújtásnak, így a távolabb berendezett menekülttáborok mellett lehetett ellátni a sérülteket. A csapat tagjaival az egészségügyi ellátáson kívül az egyik ilyen tábor lakóinak élelmezésében is részt vettünk, amikor nagyobb mennyiségű palackozott vizet és több tonnányi rizsszállítmányt osztottunk ki a tábor vezetőjének segítségével, aki az adminisztrációban és lebonyolításban is nagy segítségünkre volt.

A rendre mindenhol a katonaság ügyelt, akiktől azt kértük, bocsássanak rendelkezésünkre fegyveres kíséretet a szállítmány kiosztása alatt. Bár ez utólag túlzott óvatosságnak bizonyult, hiszen a helyiek a végletekig türelmesek, barátságosak és hálásak voltak. Egy alkalommal az egyik kereskedő, akinél a tábor élelmezésére szánt rizs szállítmányt rendeltük meg, mosolyogva engedte, hogy majd csak miután elszállítottuk a rakományt, utólag visszatérve ﬁzessük meg az árát. Európai szemmel nézve egészen megdöbbentő volt ez a hozzáállás. Még csak megkönnyebbülést sem láttam az arcán, amikor délután beállítottunk az üzletébe, hogy rendezzük az adósságot… Az is igaz, hogy Aceh tartomány szinte her-

vét tudtuk meg, ahol majd fontos feladatot látunk el, de nem tudjuk meddig tart a kiküldetés. Sri Lanka. Egy idegen országból való hazaköltözésre is kevés egy hét, nemhogy felkészülni arra, hogy egy másik, kultúrájában, éghajlatában és nyelvében erőben különböző országba költözzünk. Annyira volt elég az egy hét, hogy hazaköltöztünk sebtében, az addig is mindenben partner helyi lelkipásztor barátunk megígérte, hogy a maradék tennivalót elintézi helyettünk. Így Magyarországra érve csak annyi időnk maradt, hogy újra elbúcsúzzunk a családunktól, felvegyük a dél-kelet-ázsiai térségnek megfelelő oltásokat, bepakoljunk két bőröndbe, és egy rövid repülőtérre vezető úton

an eten oly a l ü r e t t l ro róf által leta s, amit kataszt n m á l l u a tá Ah a pusztí láttunk korább t l o v ű t m szin kben se e m l i f i f sci metikusan el volt zárva addig a külföldi turistáktól egy, az olajmezőket érintő vita miatt a kormány és a helyi önkormányzat között, így a nyugati kultúra sem volt nagy és kevésbé előnyös hatással a helyiek értékvilágára. Elutazásunk előtti napon egy nap pihenőt engedélyeztünk magunknak, így tolmácsaink elvittek minket a katasztrófa által leginkább sújtott partszakaszra. Mindenhol csak a házak alapjait láttuk kilométereken át, s minden mozdíthatót elsodort az ár. A nem tengerbe sodort áldozatokat addigra már mindenhol összegyűjtötték és elszállították, de még így is kísérteties volt a környezet. Egyetlen épület maradt csak viszonylag épen, a muszlim templom. Falait kinyomta a víz ir-

datlan ereje, de a vasbeton szerkezet tartotta magát. A letarolt területen a templomot leszámítva csak a pálmafák élték túl a szökőárt. Két hét elteltével fáradtan, de azzal a jó eső érzéssel tértünk haza, hogy a helyi kórházakban és rendelőkben, más nemzetek egészségügyi csapataival együtt hatékonyan tudtuk segíteni az indonéz hatóságokat, amíg rendezni tudták a soraikat annyira, hogy megroppant ellátást újra szervezzék.

Ayubowan! Azon a bizonyos áprilisi napon Pacséron, a Vajdaságban, amikor csörgött a telefonom, még csak egy ország ne-

www.baptistasegely.hu

átbeszéljük a szeretetszolgálat sri lankai tevékenységének főbb tudnivalóit. Ennyi. Megérkezésünk alkalmával arcba csapott a meleg és a pára egyszerre. A munkatársak, akiket mi váltottunk, már csak nyomokban tudták átadni az információkat, hiszen ők is csak a váltás váltása voltak, miután az első körben érkező kollégánk véglegesen kimerült a ﬁzikai és lelki megterheléstől, ami teljesen érthető volt, hiszen ő az első napoktól kezdve hónapokig a helyszínen végezte a segélyezéseket, önkéntes csoportok vezetését, illetve a leendő magyar árvaház építésének előkészítését. Így adódott, hogy mi már csak az információ töredékét tudtuk sokadik kézből beszerezni, holott ez távol állt az ideális esettől. Ekkor érkeztünk meg mi, akik egy héttel korábban még a Vajdaságban voltunk kiküldetésben. Utólag visszanézve már megmosolyogtató az eset, amikor egy reggel felébredve percekig gondolkodtam a plafont kérdezve, hogy most tulajdonképpen hol is vagyunk. Miután Magyarországot, Szerbiát gondolatban elvetettem, végül beugrott Colombo, Srí Lanka… Szerencsére itt is komoly segítséget jelentett, hogy sri lankai partnerszervezetünk és tolmácsunk már tisztában volt a főbb helyszínekkel és teendőkkel. Több projekt futott egyszerre, több régióban, ami nehézzé tette a mindennapokat, mert akkor és főleg ott a digitális világ nem volt olyan magától értetődő, mint napjainkban. A helyi közlekedési viszonyok és az autópályák hiánya miatt órákat és komoly szervezést vett igénybe, hogy vidéki helyszíneinkre eljussunk. Az újjáépítési és fejlesztési programok szokták követni az egészségügyi és segélyezési feladatokat, most sem volt ez másként. Árvaház épült a fővárosban, gyermekotthon Kahawaban délen,

Felebarát Magazin | 2021. szeptember

Magyar zászló szingaléz kézben

z yok és a n o z s i v i s és özleked miatt órákat é k i y l e h A iánya , hogy h e b k y á n y l é á g i t autóp zést vet eljussunk. e v r e z s y kre komol yszínein l e h i k é vid

Életünk talán legintenzívebb időszaka volt a Srí Lanka-i. Szilágyi Mónika segélymunkában

ogyan h a l a v t t t elle vásai m em megszokot í h i k a k n . A mun kellett a nbségekhez is i n d o k z ö alkalma s kulináris kül ié éghajlat

valamint a Fogadj örökbe program által támogatott gyermekek rendszeres segítése a sziget keleti és déli oldalán. A munka kihívásai mellett valahogyan alkalmazkodni kellett a nem megszokott éghajlati és kulináris különbségekhez is. Az állandó 31-32 fokos meleg elsőre csábítóan hangzik, de ez olyan páratartalommal járt együtt, ami gyorsan verejtékessé tette a ruházatot. Az európai gyomor számára oly kedves kenyér és pékáru hiánya a hagyományos szingaléz ételek felé te-

relt minket, ami nem volt szokványos, de szerencsére nagyon jól sikerült az átállás. Kevésbé jól ment a helyi közlekedési szokások megértése és elfogadása, így az ázsiai országban töltött 8 hónap alatt egyszer sem voltam elég bátor, hogy megpróbálkozzak az autóvezetéssel. Az egymással versengő tömött buszok előzték az út mellett bandukoló elefántot kikerülő tuk-tukot és kerékpárt, s mindez egy „sávon” belül történt többnyire, szembeforgalom mellett. Életünk talán legintenzívebb időszaka volt a sri lankai, ahol gyönyörű tájakat, barátságos embereket ismertünk meg, és életre szóló élményeket szereztünk. De a legfontosabb, hogy végül felépült a colomboi magyar árvaház és a kahawai gyermekközpont. Persze ez nem sikerülhetett volna a magyarországi támogatók, valamint

a magyar és helyi munkatársak nélkül. Az árvaház átadó ünnepségén a magyar zászló felvonásánál, a himnuszt hallgatva, 7 ezer kilométerre az otthonunktól egy kicsi elégedettség töltött el, mert elvégeztük a feladatunkat. Öt percnél nem tartott tovább ez az érzés, de minden megpróbáltatást megért. S hogy mi a közös ebben a három történetben? Nem az utazás vagy a külföldi helyszínek, hanem ugyanaz, amit akkor is megtapasztalunk, amikor a krízisautóval vonultunk ki a diszpécser hívására, hogy budapesti hajléktalan embereknek vigyünk ételt, meleg ruhát és egy jó szót. Azoknak az embereknek, abban az időben és helyzetben sokat jelentett a segítségünk. Szilágyi Attila, a Baptista Szeretetszolgálat kommunikációs igazgatója www.baptistasegely.hu

Jelen lenni Misszióban – Indiában és itthon Évek múltán sem halványodik bennem a Baptista Szeretetszolgálat Dardzsilingbe vezető útjának emléke. India Nyugat-Bengál államának csodás városa a Himalája 2.000 - 2.500 méter magasságú vonulatain fekszik.

Felebarát Magazin | 2021. szeptember

lcfős egy nyo thettem tot veze as a p a s c s ki a hatalm Dél-Ázsi , Indiába ba országá

Balról a második Herczegh Róbert, a negyedik Dr. Steiner József

mikor visszagondolok kis csapatunk indiai útjára és összegzem azt, akkor az egyik legtalálóbb kifejezés, ami az eszembe ötlik, ez: színes nyomorúság.

A szeretetszolgálat hitéleti igazgatójaként egy nyolcfős kis csapatot vezethettem Dél-Ázsia hatalmas országába, Indiába: a fenntartásunkban lévő óbudai Kőrösi Csoma Sándor Két Tanítási Nyelvű Baptista Gimnázium diákjait és tanárát. Robi barátom – akkoriban munkatársam – is elkísért bennünket, hogy ﬁzikai biztonságunkról gondoskodjon. Az első célpontunk a Himalája kisebb hegycsúcsain elhelyezkedő Dardzsiling városa

volt. Kőrösi Csoma Sándor sírját látogattuk meg, hogy egy kis ünnepséget tartsunk ott, és elhelyezzünk egy magyar és egy székely zászlót. Szállásunk egy teaföld közepén volt, egy régi, angol gyarmati kúriában, kedves indiai ismerősöm, az ízig-vérig indiai – és Oxfordban tanult – ifjú Chirimar úr magánbirtokán. Különleges fogadtatásban részesítettek bennünket a kúria alkalmazottai, a tulajdonos pedig közel kétezer kilométeres távolságból utazott hozzánk, hogy megismerhessen bennünket. Hindu vallású emberként nagyon nagy érdeklődést mutatott a Szentírás és a keresztyén hit iránt. Diákjaink mély álomba merültek a kimerítő utazás után, ven-

déglátóm és magam pedig késő éjszakáig beszélgettünk életünk és hitünk dolgairól. Hajnal felé közeledve ő így összegezte társalgásunkat: „Nagyon hálás vagyok a nyitottságért, a kötetlen és őszinte beszélgetésért. A mi (kaszt)rendszerünkben ismeretlen dolog számunkra az, hogy eltérő kultúrkörökbe és társadalmi rétegekbe tartozó személyek ilyen meghitt közösségre lépjenek egymással. Köszönöm, hogy eljöttek, és jelenlétükkel megtiszteltek bennünket.” Mi magunk is belemerültünk a kultúrák közötti élményekbe. Chirimar úr dolgozói – mind őshonos, hitmájai emberek – bevezettek bennünket a

www.baptistasegely.hu

Két keresztyén tanárnővel megbeszéltük az iskolamisszió kihívásait

teaültetvények és a teagyártás világába. (Ez számomra, mint a különleges teák rajongója számára különösen is élvezetes volt.) A második naptól kezdve diákjaink egyre többször jegyezték meg, hogy a nagyon nehéz körülmények között élő helyi lakosok milyen sokat mosolyognak, nevetnek. Minden találkozásunk alkalmával barátságosaknak, életszeretőknek mutatkoztak. Ezt vibráló színekkel is igyekeznek kifejezni – a házaikon, a ruházatukon, ékszereiken. Többek életébe egészen személyes módon is bepillanthattunk. Munkahelyeikre egy- másfél órát gyalogolnak reggelente (majd nyolc-tíz óra munka után vissza, haza); dolgoznak a tűző napon a harmincöt-negyven fokos hőségben és igen magas páratartalomban (és a ritkább levegő miatt felfokozott UV-sugárzásban); majd hazatérnek otthonaikba, ahol nincsen még folyóvíz sem az esetek többségében, nem is beszélve a komfort egyéb tényezőiről. Amikor beszélgetésbe elegyedtünk ezekkel, a nagyon nehéz életet élő emberekkel, Krisztus szeretetére mutathattunk

Felebarát Magazin | 2021. szeptember

rá. Arra, hogy bennünket – Krisztusnak hála – nem határolnak be azok a társadalmat megosztó, szétválasztó szabályok, amelyek nagyon fájdalmas, és reménytelen életet kényszerítenek emberek millióira. Így tanuljuk Pál apostoltól: „Nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férﬁ, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban.” (Gal 3,28.). Nyilván nem tudtunk egycsapásra változtatni ezen, alacsony kasztba tartozó emberek élethelyzetén, de a megadatott rövid időben embertársaikká váltunk, és elfogadtuk őket velünk egyenrangú félként. Jelen lehettünk az életükben, és ez – ha csak ideiglenesen is – örömöt és reményt adott számukra, és rámutatott a szerető Isten létezésére.

India népességének több mint 80 százaléka hindu vallású. Ez egy 1.355.000.000 lakosú országnál elképesztően hatalmas tömeget jelent. Mellettük találunk mintegy 14 százaléknyi – néha nagyon militáns – muzulmánt (közülük főleg a délen lakók támadnak rendszeresen a hindukra és a keresztyénekre). A keresztyének abszolút kisebbségben vannak, a lakosságnak mindössze 2,3 százalékát adják. Fontos megérteni, hogy az ő esetükben ez az esetek túlnyomó részében nem egy névleges, formális, lelki tartalmától kiüresedett keresztyénséget jelent. Nem is „vasárnapi keresztyénséget”, hanem leginkább olyan hívőket, akik hitvalló módon és a mindennapok során is, áldozatokat felvállalva gyakorolják hitüket.

Másnap keresztyén hittestvérekbe botlottunk Dardzsiling belvárosában, majd a fővárosban, Delhiben is. Megtudtuk, hogy a legtöbb hitre-jutó, Krisztus követésébe beálló ember az iskolák által folytatott misszió hatására indul el Krisztus követésében. (Az iskolák nagy része keresztyén egyházak és helyi gyülekezeteik működtetésében van.)

Két nagyon kedves keresztyén tanárnővel megbeszéltük az iskolamisszió kihívásait és gyümölcseit. Kölcsönösen buzdítottuk egymást. Szívbe markolóan megható átélés volt ez számomra, hazámtól ilyen távol. Ezután még mélyebbre merültünk az indiai kultúrába és a hindu vallás megismerésébe. A hinduk kiemelkedő fontosságú istene Siva, „a pusztító”.

k lenni. n é n t e r sze Mi jelen az ember van. l Ott, aho en lévő ember. gb A szüksé

Dr. Steiner József: Szeretni ott tudunk, ahol jelen vagyunk

Úton-útfélen láttuk a levágott fejekkel táncoló Siva-szobrokat, a neki szentelt oltárokat, amelyeket levágott állatok vérével borítottak híveik. Szentélyeikben ezek a motívumok olyan mennyiségben és intenzitással ömlöttek ránk, hogy a végére zúgott a fejünk, és sajgott a szívünk… A vacsora előtt most is arra kértem diákjainkat, hogy imádkozzunk. Hangos imádságomban így adtam hálát: „Köszönöm Istenem, hogy Jézus Krisztusban szelíden és kegyelemmel jöttél hozzánk. Köszönöm, hogy nem véráldozatot akarsz. Hálás vagyok azért, hogy szereted az embert, elfogadsz és befogadsz bennünket, és valóban jelen vagy az életünkben.”

megosszam saját tapasztalataimat – bár sokkal inkább magamat, mintsem véleményemet, meggyőződésemet, elveimet, hitvallásomat. Ilyen módon végül is az utóbbiakra is lehetőségem nyílott, de ekkor már az ő kérésükre. Ez pedig azért lehetett így, mert előtte jelen voltam az életükben. Személyes misszióm nem csak az indiai emberek felé irányult, hanem saját csapatom tagjai felé is. Csapatunk küldetése nem csak egy-egy tevékenység elvégzéséről szólt, hanem egy sokkal fontosabb dologról: megjelenni és valósan jelen lenni abban a távoli kultúrában élő emberek számára. Azaz jelenlétünk és krisztusi kisugárzásunk által szeretetet, reményt adni.

A csapatunkat alkotó diákjaink közül nem mindenki járt aktívan a hitben. Sőt, talán csak egyiküket mondanám hitvalló keresztyénnek. Utazásunk során mindannyiukkal folytattam személyes, mély, az élet legfontosabb kérdéseiről szóló beszélgetést. Azonban nem győzködtem őket semmiről sem. Egy célom volt: jelen lenni az életükben. Elérhetőnek lenni. Késznek lenni arra, hogy az őket érintő fontos kérdésekben meghallgassam őket, és

Szeretni ott tudunk, ahol jelen vagyunk. Hatni ott tudunk, ahol jelen vagyunk. Küldetést betölteni ott tudunk, ahol jelen vagyunk. Hiszen ezt tette irányunkba, velünk Krisztus is. Ő, „aki előbb volt mindennél” (Kol 1,17.), az örökkévaló Fiúisten elhagyta a mennyei szférát azért, hogy inkarnálódva az emberrel élhessen ebben az anyagi világban. Azért, hogy jelen legyen. Küldetése betöltéséhez (értünk helyettesítő bűnhődést vál-

lalva, kereszthalált halva) erre volt szükség. A szeretetszolgálatban ezt igyekszünk megélni mi is. Célunk, hogy ne elszakadjunk a jelen társadalmától – elvonulva otthonos, biztonságot nyújtó templomainkba, imaházainkba, szemináriumainkba. Mi jelen szeretnénk lenni. Ott, ahol az ember van. A szükségben lévő ember. A nehézségben lévő ember. A hiányt szenvedő ember. És leginkább, és legfontosabbként: a lelki hiányban szenvedő, azaz a teremtő Isten nélkül élő ember. Így mi az Örökkévaló jelenlétét kívánjuk közvetíteni saját jelenlétünk által. Ez a legfontosabb misszió, amiben járhatunk. És a legnagyobb kegyelem az, ha ezt tehetjük. Steiner József, Ph. D. országos hitéleti igazgató

www.baptistasegely.hu

Grozníj belvárosa a háború idején

A Sátán boldog napjai Bajban vagyok, mert nem dolgozhatok a korábbi útjaimhoz hasonlatos formában. Írásommal ugyanis – a későbbi küldetésekben résztvevők biztonsága miatt – minden olyan mozzanatot el kell kerülnöm, amely északkaukázusi segítőinkre, vagy a missziót védelmező katonákra utalna, gyakran ezért megváltoztatom, vagy inkább egyszerűen le sem írom a részleteket, esetleg riadt fantáziámmal helyettesítem azokat. Riportom ezért néhol talán befejezetlennek, hiányosnak tűnhet: az érzéseim azok, amelyek a történteknél jobban tanúsítják mindazt, ami a XX. század végén, napokkal a szeretet keresztény ünnepe előtt Csecsen- és Ingusföldön, Oszétiában történt. Lelkemről előbb, mint halról a pikkelyeket, úgy kell lefejtenem a hosszú rettegés emlékét, a keserű, döbbent szomorúság poklát, amit a Sátán műve okozott bennem. Azt mondták a szerkesztőségben, sokkal több ősz hajszálam van, mióta hazajöttem. Valóban nem lehetek már többé ugyanaz, de ez a változás szemmel nem látható. Ezért próbálom most leírni.

Felebarát Magazin | 2021. szeptember

1999

levágott y g e k a fej os láb Bakancs znak, egy másik i fejjel foc a nemi szervet szájáb zöltek, s ö m ö y g a sárban r e v e h l gy fü arrább e Heves harcok dúltak nem csak a város körül, de a hegyekben is

A grozniji utca egy szakaszán nyolckerekű orosz BTR páncélos fekszik kissé oldalára billenve, acéltestét homokszínűre festették. Talán Afganisztánt is megjárhatta korábban? Mint egy döglött bogár, úgy hever az utcán, a jobb oldali kerekek felszaladtak egy feljáróra a kilövés utáni pillanatokban. Körülötte orosz katonák hullái hevernek. Néhányuk egyben van, de a cipőt valamennyiükről levették, sokuk felsőtestéről hiányzik az ing és a zubbony, nyakáról a fej. A két váll közötti csonkon már régen megszáradt a vér, barnásvörös folt látszik csak, amely a gerinc csontját is elborította. Egyikükön ott az ing, kék-fehér vízszintes csíkokkal: tengerészgyalogosok lehettek? Bakancsos lábak egy levágott fejjel fociznak, egy másik fej szájába nemi szervet gyömöszöltek, arrább egy fül hever a sárban. A Sátán örül. A foglyok kínzása és a holttestek megcsonkítása ebben a háborúban mindkét részről előfordult – az orosz különleges osztagok tagjai gyakran hasonlóképpen állati kegyetlenséggel ölnek, mint a csecsen harcosok –, a műveletek végrehajtói pedig esetenként videofelvételeket készítettek erről, mint ahogyan alapos részletes-

séggel mutatták be az egyik csecsen kivégzését is, aki az oroszoknak kémkedett. Nyakába táblát akasztanak – a feliratot nem értem –, szemét bekötik. Nagyjából velem egykorú férfi lehet. Kezét és lábát is összekötözik valami dróttal, majd lefektetik a földre, s mindezt megadóan tűri. A kivégzést szép lassan csinálják. A körülötte fortyogó tömegből néha a fekvő test felé lép valaki, s Kalasnyikovával néhány lövedéket lő bele, de figyel arra, hogy az ne legyen halálos. Nagyjából a negyedik lövöldöző az, aki a fejre is céloz, a golyó az áldozat jobb arcába csapódik, vérrel, bőrcafadékkal és csontszilánkkal torzítva el azt, de a férfi még mindig él. Fekete ruhás asszonyok zokognak mellette – az édesanya és a feleség lehet, esetleg kettő feleség –, s nézi végig a szeretett ember lassú, kínokkal teli pusztulását. Senki nem zavarja el őket, de a lövöldözés folytatódik a vonagló testre. A Sátán boldog. A csecsenföldi háború halált ordító arca nagyjából így fest: az orosz erők bekerítették Groznijt, s ottjártunkkor éppen heves harcok dúltak nem csak a város körül, de a hegyekben is, huszonöt kilométerre a fővárostól. A

szövetségi erők folyamatosan bombázzák mindazt, ami Groznijból még megmaradt. A többezres védősereg védelmi állásokat épített ki a házak között, a belügyi alakulatok előtt pedig oroszpárti csecsenek haladnak a véres és rendkívüli áldozatokat jelentő tisztogató akciókban. Amikor e sorokat írom, Groznij még tartja magát, a betörést ugyanúgy meghiúsítják, mint a kitörési kísérleteket. Azt is hallani, hogy az oroszok a hegyekben lévő csecsen falvakat is porig készülnek rombolni, miközben Oroszország elutasítja az EBESZ bármiféle politikai közvetítési kísérletét, s a missziók munkáját is csak a későbbiekben tartja elképzelhetőnek. A helyzet megértése persze hasonlóképpen nehéz, mint az a balkáni háborúk esetében volt. Groznij eleste és bejelentett porig rombolása nem jelenti majd Csecsenföld bevételét, hiszen a hegyekbe húzódott gerillákat lehetetlen lesz kifüstölni: olyan harcosok ezek, akik a gyilkolást gyerekkoruktól tanulják – például az állatokat is kölykökkel vágatják le, hogy szokják a vért –, s kultúrájuknak éppen olyan szerves része az ölés, mint Európában a visszaköszönés. Politikai elemzésnek nem keresek helyet ebben az írás-

www.baptistasegely.hu

Szenczy Sándor (jobb szélen) egy BTR páncélkocsin

A csecsen határon: jobb szélen Leco Sándor, mellette Szenczy Sándor

dékosan n á z s a th nek min z medve elleni e s c e s c A k z oros a e l k á n y túszna g o h járat , l a z t az ező harcuka k a közéjük érk t e á fogdoss rius önkéntesek tá humani

ban, de mégis kétségtelennek látszik: az oroszoknak szükségük van erre a háborúra, hogy saját államuk egységét megerősítsék, nem engedhetik el Csecsenföldet, az pedig nem akar az orosz birodalomhoz tartozni. A Népszabadság moszkvai tudósítójával keverem együtt a káposztalevest az orosz fővárosban, aki ismert elemzője a témának. Megegyezünk abban: a csecsen háború kezdeti szimpátiáját – egy kis nép harcát a függetlenségért – mára elnyomták az iszonyú és megmagyarázhatatlan kegyetlenség példái. A csecsenek mintha szándékosan járatnák le az orosz medve elleni harcukat azzal, hogy túsznak fogdossák a közéjük érkező humanitárius önkénteseket. De a csecsenek egymás között is „szigorúak”: például egy férﬁt azért öltek

Felebarát Magazin | 2021. szeptember

meg, mert az lerántotta egy leány szoknyáját. Az ilyesmi olyan természetességgel hozza maga után az illető halálát, hogy az ilyen gyilkost soha, sem a cári, sem a sztálini, sem pedig a jelcini rendőrség nem tudta letartóztatni. Csecsen- és Ingusföld egyébként – nézzenek utána – hiányzik a Kaukázusról szóló útikönyvekből, s ennek jó oka van. A csecseneket Sztálin a kazah sivatagba telepítette, de visszajöttek hazájukba. Nem tudhattunk róla, de itt mindig is folyt a gyilkolás, a túszejtés és az emberkereskedelem, a hetvenes években még bombázták is a hegyeket. Hiába. Ha egy külföldi Csecsen- vagy Ingusföldön betéved mondjuk egy kocsmába, aligha kerül elő élve, vagy minden testrészét birtokolva. Oszétiában csak kirabolják és megverik. Ezért aztán a körzet legbiztonságosabb

Minden nap túlélés ajándék

pontja szerintem ma nem más, mint a Groznijt övező orosz állások valamelyike. Az észak-oszét Vladikavkazba repül a polgári légiforgalom gépe. A városból Ingusföld felé menet tíz-tizenöt kilométerenként katonai áteresztőpontok vannak, vegyesen helyi és orosz különleges erőkkel, beásott páncélosokkal. Elméletben mindenkit visszafordítanak, s hogy a misszió mégis miként jutott el az ordzonikidzevskajai menekülttáborba, a félrehúzott vasúti kocsik és a kilátástalan sorsok múzeumába, megint olyan részlet, amelyet elhallgatok. Mert a Sátán vidám. Amíg a Balkánon több száz segélyszervezet van jelen, addig Csecsenföldön talán elsőként és egyedüliként a Baptista Szeretetszolgálat lelkész-

igazgatója, Szenczy Sándor dolgozik, akit a napokban elkísért Nyári Jenő, a Hajnalcsillag Missziós Alapítvány igazgatója is. Munkájukat tolmácsolással a kárpátaljai születésű Leco Sándor segítette, én magam voltam a küldetés hallgatag és rémült „nehezéke”. Utunk sikerült, hiszen egyben visszaértünk, barátaim pedig megszervezték a rövidesen Sztavropolba érkező, húszmillió forint értékű adomány célba jutását és fogadását. Amennyire kevés a missziós, annyira nem láttam újságírót sem, ezért alig hiszem a „helyszínről jelentjük” című túlzásokat. Úgy vélem, a hírfoszlányok helyi csecsen, ingus vagy oszét emberektől származnak, amit aztán trükkösen „hivatalosítanak”. A Balkánon és Albániában egymás sarkára hágtak a tudósítók, Csecsenföldön azonban jobbára csak az orosz katonasággal mozoghat újságíró. (Egy orosz tiszt, akit éppen egy hónapos frontharcra vezényeltek, felajánlotta, hogy bevisz a gronzniji vonalba.) Vladikavkaz a körzet talán legbiztonságosabb városa, de az orosz és oszét tisztek többsége már Moszkvába menekítette családját. Okkal, hiszen a piacon és a tiszti lakótelepen történt robbantások csaknem kétszáz halottat követeltek. A csecsenek bejelentették: újévre tűzijátékot rendeznek Oszétiában és Moszkvában egyaránt, ami kemény terrortámadásokat jelenthet. Alig hiszem, hogy bármit tehetnek ellene az oroszok, hiszen a hegyekből beszivárgó csecsen gerillákat az éjszakai járőrök aligha akadályozhatják meg bármiben is. Ezért amikor hazafelé felszállt velünk a repülőgép, számoltam a métereket, mert a vállról indítható rakéta nagyjából ezerig hatásos. De – és most jön egy újabb vallomás – nem a haláltól, hanem a fogságtól féltem a legjobban. Nem csak most, de évszázadokkal korábban is folyt túszejtés és ember-

onárius i z s s i m t m bol ideig ne ból elra ú n z s á t s z o s h e zárva. A Dag , hogy e a b t d k n a t o l o r elm be v házaspá apot, egy pincé kolták meg, za N látták a zonyt nem erős omokzsáknak Az ass férfit h a ez , k é t r e gv dzésekh e e e m t k a r a a s c ták a k használ

Szenczy Sándor Zsenyával, grozníji keresztény segítőnkkel

kereskedelem a Kaukázusban, s mint a gyilkolás, ez is a mindennapok része maradt. A Groznijban dolgozó missziók önkénteseit is sokszor elrabolták, néhányukat aztán kiváltották sok hónapos fogságukból. (Szenczy Sándor bevallotta nekem a repülőgépen: szervezete igyekezett őt eltántorítani szándékától, s nem is ﬁzetne váltságdíjat, hogy az ne teremtsen ürügyet a többiek elrablásához. Aztán, amikor dörzsölgettem a kisujjamat, megmagyarázta azt is, hogy a csecsenek a jobb kéz mutatóujját vágják le, s küldik el bizonyítékul.) És ez sajnos egy újabb fejezet a jókedvű Sátán könyvében. A Dagesztánból elrabolt misszionárius házaspár elmondta, hogy hosszú ideig nem látták a Napot, egy pincé-

be voltak bezárva. Az asszonyt nem erőszakolták meg, csak megverték, a férﬁt homokzsáknak használták a karate edzésekhez. Nekik szerencséjük volt, de sokakat megöltek, vagy eladtak a piacon rabszolgának, mint a grozniji keresztény leányok közül oly sokat. A még fogságban lévő túszok számát néhány százra becsülik, de nekem Oszétiában grozniji túlélők ezrekről beszéltek, s félek, ez a szám van közelebb a valósághoz. A két magyar misszióst annak idején egy barlangban tartották fogva, egyikük ujját levágták. Helyi források szerint a magyar titkosszolgálat a hazai fejlesztésű Gepárd mesterlövész puskákért váltotta ki őket. A grozniji baptista gyülekezet épülete ma tele van túszokkal, többségük

www.baptistasegely.hu

ba iszom meg, csupán néhány percre enyhül az idegeimet nyúzó feszültség. Ötpercenként megnézem az órámat, várom a reggelt. Úgy hajnali négy lehet, amikor eldöntöm, hogy meghátrálok. Halkan öltözöm, s ébresztem Sándort, aki úgy alszik a másik szobában, mint egy csecsemő. Félelmem kettős: most már nem csak attól tartok, hogy a másnapi küldetés az életükbe kerül, hanem attól is, hogy feldolgozva saját érzéseimet, esetleg azzal a tudattal kell élnem, hogy gyáva lettem.

Segélyt oszt a Baptista Szeretetszolgálat Csecsenföldön

t ülekeze y g y n é t A keresz tőjéből hármat , ák ze négy ve , fejüket levágt ndta, koltak meggyil len túlélő elmo radt az egyet t csak a megma sai fel hogy tár zekről ismerte testrés orosz. Túlélésükre írásom napján már kevés a remény. A keresztény gyülekezet négy vezetőjéből hármat meggyilkoltak, fejüket levágták, az egyetlen túlélő elmondta, hogy társait csak a megmaradt testrészekről ismerte fel. A fényképekről kínok között elpusztult férﬁak néznek velem szemközt. Mégsem roppant össze, mert Isten tartja benne a lelket hite szerint azért, hogy legyőzessék a Sátán. Amely még mindig örül. Éjjel van, hanyatt fekszem az ágyon,

Felebarát Magazin | 2021. szeptember

s minden zajra megriadok. Érzem, ahogy lassan átáztatja az izzadtság a ruhámat, hallgatom saját lélegzésemet, szívem dobogását, az orosz föld-föld rakéták indítását, az ágyúk ablaküveget remegtető dörrenését, a gépkarabélyok durrogását, a Kaukázus isteni hegyei fölül támadó bombázók dübörgését. Rettegek. Ezt bizony be kell vallani. Egyetlen laposüveget hoztam magammal, benne némi gyomorkeserű, de hiá-

– Úgy döntöttem, holnap nem megyek veletek – mondom, bár Sanyi még egészen fel sem ébredt. Tudom, mindjárt megkérdezi: miért? – Miért? Mert egy szar, nagypofájú alak vagyok, akinek rosszak az idegei, néha beiszik, ráadásul hajlamos a depreszszióra, s nemcsak a haláltól fél, de mindenfajta fájdalomtól is, mondanám, de nem ez lenne a teljes igazság. – Gyenge vagyok, mert kicsi a hitem – nyögöm végül, s érzem, a Sátán elleni háború leggyengébb katonája vagyok ezen a fronton. Sándor persze jól érti a helyzetet. – Legalább lesz, aki riasztja majd a külügyet, ha eltűnünk – szól végül. Közelebb kerültünk egymáshoz, mintha hazudtam, s velük mentem volna, s ez kissé megnyugtatott. A tíz év háborús tapasztalata, a romániai katonai puccs, a balkáni, szarajevói időszak fegyverropogása, az albán felkelés, majd Koszovó úgy látszik, nem készített fel semmire. Összeborultunk és imádkoztunk, kérve Isten segítségét. Aztán megtették az utat, s boldog mosollyal nyugtázták az életet. A Sátán hiába örül. Tihanyi Tamás

Regisztráljon a koronavírus elleni oltásra:

Az oltás önkéntes és ingyenes. Amennyiben szeretné beoltatni magát, regisztráljon most, és értesüljön elsőként a vakcinával kapcsolatos információkról és teendőkről!

MINDEN ÉLET SZÁMÍT Kés é zzül ült Mag agy agyaro g aro ro orsz rs ág Kor ormán mánya y meg ya megbíz bíz í ásá sá ából ból. bó

Évek, életek, küldetések

- a Baptista Szeretetszolgálat legfontosabb missziói 1996 

Április 12-én: Velencén megalakul a Baptista Szeretetszolgálat Alapítvány  Megkezdődik a magyar menekülttáborokban folyó munka, menekültek segítése  Segélyszállítmány indul Szarajevóba

1998 

1997



Albánia: Flame-program, mozgássérült gyerekek fejlesztése

1996

Folytatódik a Flame-program Albániában Segélyszállítmányok indulnak Észak-Koreába  Élelmiszersegély Bulgáriába

1997

1998

2011 



2012

Létrejön a Baptista Szeretetszolgálat Egyházi Jogi Személy (EJSZ) Mobil sürgősségi orvosi ellátás és humanitárius segítségnyújtás Líbia és Tunézia határán

2010  

Haiti:segítségnyújtás a földrengés után Magyarország: segítség a vörösiszapkatasztrófa helyszínén



Haiti: megnyílik az árvaház  Az EJSZ országszerte 40 oktatási intézmény fenntartójává válik  Egyesült Államok: segítség a Sandy-hurrikán áldozatainak

2011 2012

2010

2015 



2013     

Mentőcsapat dolgozik Nepálban, a földrengés sújtotta térségben  A Karitatív Tanács tagjai, köztük a Baptista Szeretetszolgálat nyolc kamionból álló szállítmányt juttat Ukrajnába  Munka kezdődik a migrációs krízis miatt  Tisztelet a Hősöknek elnevezéssel program indul  Kőbányán megnyílik a Baptista Szolgáltató Centrum  Elkészül A Szegénység 100 arca című kiadvány  Grúzia, Örményország: civil szervezetek vezetőinek felkészítése 2014  Dél-Szudán: egészségügyi misszió  Az első jótékonysági Kids Race  Museo Mundial program nemzetközi partnerségben Sierra Leone: segély az ebola-áldozatainak  Elindul a B49  Irodanyitás az USA-ban, Baptist Respont24

2013

Nyílt örökbefogadás közvetítése Árvíz a Dunán A szabadság kihívása: emberkereskedelem-ellenes kapmány az A21-el Fülök-szigetek: misszió a Hayan-tájfun áldozataiért

2014

2015

2001  

1999    



Csecsenföldi misszió az ingusföldi menekülttáborban Észak-Korea: sariwoni kacsafarm Koszovó: családok reintegrációs programja (Magyarországról Koszovóba) Speciális mentőcsapat indul a törökországi földrengés helyszínére

  



Vajdasági magyar menekültek segítése Az Alapítvány kiemelten köszhasznú státuszt kap Vajdasági vetőmag-program Koszovó: Flame-program, tüzifaés élelmiszersegély

1999

    

2000

2001

2008

2009 



2000

Árvízek Tisza, Ukrajna Kambodzsa: elindul a Fogadj örökbe! gyermektám Rasszizmus ellenes kampány Megalakul az Utcafront Tizenkét túlélőt talál és ment meg a speciális mentő Gyógyszersegély indul Mongóliába Csecsenföldi háborús árvák támogatása Pakisztáni menekülttábor vízellátása Gyógyszersegély Afganisztánba



Fülöp-szigetek: a tájfun utáni egészségügyi misszió  Afganisztán: a sürgősségi orvosi ellátás és a nőügyi igazgatóság kapacitásának fejlesztése  Vietnam: folytatódik a Flame-program  Mianmar: farmrehabilitációs program

Megnyílik a bántalmazott anyák otthona  Mentőcsapat indul Mianmarba a Nargis-ciklon után Segítségnyújtás a kínai földrengés helyszínén  Afganisztán: mentőautók eljuttatása Baglán-tartományba



2009

2007 

 

Segélyprogram Szudánba Afganisztán: folytatódik a bábaképzé Bővül az Utcafront hajléktalanszálló

2008

2016 



Mentőcsapat az ecuadori földrengés helyszínén  Nemzetközi program az önkéntes munka hatékonyságáért  A szervezet átveszi a Tábitha Gyermekhospice Házat Vácott fogyatékkal élők nappali intézménye nyílik  Közfoglalkoztatási mintaprogram Kiskőrösön  A BSZ vezetői a humanitárius világcsúcson Jubileumi hálaadó ünnep a Budapest Arénában

2016

2018 

2017 



Aktív jelenlét a déli határon lévő Tranzit Zónákban.  A Rescue24 mentőegység Texas hurrikán sújtotta térségében. Segélyszállítmányok a székelyföldi Kommandó leégett iskolájának.  Segítség indul Csángóföldre.  Folytatódik az EU Aid Volunteers program  Amerikai egészségügyi szakemberekkel Kárpátalján.

2017

     

Chuck Norris a Cipősdoboz G „Nincs B-Terv!” program a Eu Nemzetközi projekt az ukrajn Bekapcsolódunk a Magyar H Drogprevenciós program a B OSZSK végrehajtásában. Világbajnoki bronzérmesek a A Rescue24 mentőcsapat az hurrikán helyszínén.

2003 



őcsapat az indiai földrengés helyszínén

Hajléktalanszálló Árvíz Magyarországon Megkezdődik az emberkereskedelem elleni munka  Elindul az erdélyi gyerekek ösztöndíjprogramja  Vajdaság: Flame-program  Kambodzsa: árvaházfejlesztés  Vietnam: elindul a Fogadj örökbe!-program Mongóliában bejegyzik a Baptista Szeretetszolgálatot  Bevetés Bámban, az iráni földrengés helyszínén 

ogatási program



 

2002

2003

      

Elindul a Cipősdoboz Akció Észak-Korea: segítségnyújtás a vonatszerencsétlenség áldozatainak Srí Lanka, Indonézia: misszió a szökőár pusztította területeken

2004

2002 Az Utcafront téli krízisellátása Debrecenben megnyílik a Boldogkerti Lakóotthon Árvíz a Dunán Elindul a mobil tűcsere-program Nyugat-Szahara: Flame-program Malawi: elindul a Fogadj örökbe!-program 2006  Segélyszállítmány Észak-Koreába Vietnam: Flame-program 

an és ója

 

2007

Gála vendége. urope Aid társ-ﬁnanszírozásában. ai NGO-k megerősítéséért. Honvédség Kadét Programjába. Baptista Szeretetszolgálat

baptista robotikások. z észak-karolinai

2018

2004 

Libanon: segítségnyújtás a háborús térségben Afganisztán: bábaképző-program Kongó, India: elindul a Fogadj örökbe!-program

2005 2005

2006



2019     

Amerikai elnöki tanácsadó látogatása. Emberkereskedelem elleni programunk vezetőjét kitüntetik Washingtonban. Megnyílik Debrecenben a „Kamilla” családok átmeneti otthona. Felavatjuk a mátészalkai regionális logisztikai központot. Bükkszentmártonban a nevelőszülői hálózat részére adunk át üdülőt a felújítás után.

2019



Működik a Shelter-ház Emberkereskedelem elleni konferencia  Srí Lanka: árvaház és Help-falu építése, egészségügyi misszió  Kambodzsa: Flame-program  Irak (Jordánia): Flame-program  Segítség az indonéziai, majd a pakisztáni földrengés helyszínén Egyesült Államok: mentőegység indul a hurrikán pusztította területekre 

2020     

Felavatjuk logisztikai központunkat Pákozdon. Átadjuk a BIK új családok átmeneti otthonát a fővárosban. Mentőcsapatunk a bejrúti robbanás helyszínén. Minden részleg és intézmény megfeszített erővel küzd a vírus következményei ellen a rászorultakért. Földrengés Horvátországban, segélyezés a helyi baptistákkal.

2020

Nem mi védtük Chuck Norrist,

hanem Ő védett minket! Én 2012 év végétől erősítem a Baptista Szeretetszolgálat csapatát, s az eltelt közel tíz év alatt sok-sok minden történt, aminek részese lehettem. Most egy olyan sztorit szeretnék megosztani az olvasóval, amely egy kis betekintést enged a kulisszák mögé egy olyan esemény kapcsán, amelyre nem csupán a segélyszervezet dolgozói, de szinte az egész ország emlékezhet. Mi másról szólna, mint a pörgő rúgásairól és fojtófogásáról híres legenda, Chuck Norris 2018 novemberi budapesti látogatásáról?

A csapat és annak működése

A látás De hogyan is kezdődött mindez? Szenczy Sándor emeritus elnök úrnak volt egy látása, látta Chuck Norrist a budapesti arénában több ezer ember előtt prédikálni a Baptista Szeretetszolgálat Cipősdoboz gálarendezvényén. „Merj kilépni a csónakból és belevágni egy új és merész, Isten által támogatott feladat megvalósításába!” – sokszor hallottuk és hallhattuk ezt a mondatot Sándortól. Ez a látás is így kezdődhetett. Először valamikor 2017 őszén hallottam erről az ötletről a Dallasi Baptista Egyetemen, amikor többek között Sándorral, Dr. Szilágyi Bélával és Gál Dáviddal együtt tartottunk egy rövidített humanitárius segítségnyújtás kurzust. Akkor készült egy ikonikus kép rólunk az egyetem egyik templomtornya előtt... Szóval akkor tudtam meg, hogy hamarosan lesz majd egy komoly és embert próbáló feladatom: a Norris házaspár személyvédelmének a megszervezése.

Tervezés A rendőrségnél, a különleges szolgálatnál eltöltött évek során napi

Felebarát Magazin | 2021. szeptember

szinten végeztünk személyvédelmi feladatokat (például az izraeli és az amerikai nagykövet esetében) és részt vettünk a nagyobb eseményekre érkező VIP vendégek védelmében is, de tudtuk, hogy ez most más lesz. Telt, múlt az idő, és jöttek kevésbé biztató és biztató hírek a Norris házaspárral folyó tárgyalásokról. Majd talán 2018 nyarának végére vált biztosra, hogy novemberben a „tér-idő continuumot elferdítve” Chuck Norris feleségével Magyarországra érkezik. No, de komolyra fordítva a szót! Ebben a munkában nagyon fontos, hogy az együtt dolgozók automatizmusként ismerjék egy adott rendkívüli esemény bekövetkezésekor a teendőket. Mindenkinek más-más szerepe és feladata van, ami fakadhat a rászabott feladatból, de adott esetben az aktuális pozíciójából is. Szóval a csapatnak együtt kell gondolkodnia, éreznie és szinte lélegeznie, élnie. Megkezdődtek a tréningek, megbeszélések, tervezések, azaz az előkészületek! Íme, néhány esemény, amit a nagyközönség nem ismerhet, mert nem lehetett jelen, mert ez egy kis betekintés a testőri világba.

Volt egy úgynevezett „cirkáló-előfutó” egységünk, amely a programok előtt járta a várost és folyamatos helyzetjelentést küldött a szóba jöhető elsődleges és másodlagos utak aktuális forgalmáról (lássuk be, Budapesten ez igen hasznos tud lenni), valamint az adott helyszínre érkezve „lecsekkolták”, azaz megnézték, hogy minden készen áll-e és alkalmas a VIP vendégek fogadására. Herczegh Robi barátomnak jutott a megtiszteltetés, hogy közvetlen testőre legyen a legendának, az én feladatom Gena biztosítása volt, valamint a személyvédelmi feladatokhoz, programhoz kapcsolódó kapcsolattartás. A „külső gyűrűben” még 2-3 fő foglalt pozíciót. Igen, a csapatban néhány kollégánál fegyver volt szükség esetére. Huszonnégy órában végeztük a szerződésben vállalt kötelezettségünket, így a közvetlen testőrök is beköltöztek a házaspár által elfoglalt lakosztály, azt mindkét oldalról ajtóval elválasztó ikerszobájába. Az érkezést megelőzően bejártuk a szálloda összes zegzugát, ami

Akit nem kell bemutatni…

„paparazzi” fotók készítéséhez, de akár ártó elemek számára is.

Herczegh Róbert, Chuck Norris és Horváth Sándor

számításba jöhetett a programokhoz, menekítéshez, valamint a garázsban lévő autók nyílt és fedett megközelítéséhez. Ebben természetesen partner volt a szálloda biztonsági vezetője és szolgálata. A fentieken túl feltérképezésre kerültek a szomszédos épületek és azok tetejére történő feljutási lehetőségek is, mivel azok kiváló helyszínek lehettek volna a fotósok számára

A lakosztály ajtajára, illetve 4. emeleti ablakaira is kiépítettünk egy mobil nyitásérzékelőt, s ezek hozzánk, a szomszédos szobába jeleztek. A szálloda folyosójára kamerákat telepítettünk, ezek képei ugyancsak hozzánk voltak bekötve. Minderről a szálloda személyzete nem sokat sejtett. Nappal és éjszaka egy-egy őr állt (váltásban) a lakosztályi rész előtt. A takarító és egyéb személyzet csak az őrök felügyelete mellett léphetett be és végezhette el a dolgát. Három járműből álló konvojjal közlekedtünk a látogatások során. A VIP autó, amely alkalmas volt a védett személyeken túl a vendéglátók utaztatására is – valamint előtte egy és mögötte egy autó – biztosította annak a lehetőségét, hogy ha kell, bármilyen helyzettel megküzdjünk. A sofőrök kipróbált szakemberek voltak. Terv készült kisebb-nagyobb, a normálistól eltérő helyzetekre is, így

például arra, miként történik az elindulás vagy megérkezés nagyobb rajongói tömeg esetén, de egy tűzre, vagy egyéb rendkívüli eseményre is. Ilyen esetben például a szomszédos szállodába vittük volna a védett személyeket. A lényeg az volt, hogy a vendégeknek a lehető legkisebb kellemetlenséget okozva hajtsuk végre a személybiztosítást, úgy, hogy a biztonságérzetük a legmagasabb fokon legyen, és szép emlékekkel távozzanak majd Magyarországról.

Megérkezés – reptér A Liszt Ferenc repülőtér VIP várójában vártuk a vendégeket, és ott köszöntötték őket a házigazdák, bemutattak minket, majd indultunk a szállodába. A Norris házaspár az első pillanattól kezdve rendkívül közvetlen volt és teljesen hétköznapi módon, „sztár allűröktől” mentesen kommunikáltak velünk. A szállodába történő megérkezést és a lakosztály elfoglalását követően került sor egy kicsit bővebb

etném, r e z s t z „A enkivel d n i m a h i, nék rázn d u t t e z ke es ez?” g é s t e h e l

Ezen a csoportképen a híres színész mellett ott van felesége, Gena is

bemutatkozásra és a programok egyeztetésére. Miután vázoltam az általunk előkészített protokollokat és elmondtam, hogy mi a szomszédos ikerszobában leszünk éjjel-nappal, Gena odament az ikerszobát elválasztó dupla ajtóhoz és az oldalukon lévő ajtót kizárta, majd résnyire nyitotta és azt mondta: „Fiúk, a mi oldalunkon az ajtót így hagyjuk, ha a biztonságunk szempontjából szükségesnek látjátok, ez ne legyen akadály…” A szobánk felől lévő ajtó zárva volt, így szükség esetén bármikor be tudtunk volna jutni. Egyébként rendelkeztünk belépő kártyával a lakosztály ajtajához is.

Ez az a pont, amikor a személybiztosító hátán feláll a szőr, vagy elkezd libabőrösödni. A legrosszabb szcenárió, ugyanis a rendelkezésre álló személyzettel az Aréna kialakítását ﬁgyelembe véve a legkevésbé jól kivitelezhető egy ilyen kirándulás. Szóval a részemről szinte csípőből érkezett a válasz: „Sajnos, ez nem megoldható a jelen helyzetben…”. Chuck elfogadta ezt – szerencsére –, de a kérdése megmutatta azt, hogy mennyire nagy szeretettel jöttek és közel érezték magukhoz a magyar közönséget! Bizonyára érezték Isten jelenlétét és az áldást a rendezvényen!

Cipősdoboz rendezvény – Aréna

A rendezvény rendkívüli eseményektől mentesen lezajlott, szerintem mindenki jól érezte magát, aki ott volt és látta a műsort. Mindenki hallhatta a történetet arról, hogy Isten és Jézus Krisztus hogyan fordította jóra a híres színész kiüresedett és züllött életét. Igen, a lehetetlen lehetségessé válik, ha beengedjük Istent a szívünkbe!

A szállodában eltöltött rövid pihenőt követően került sor az Arénában történő fellépésre, ahol több ezer ember várta őket. A vendégeket először a VIP öltözőbe kísértük, ahol találkozókra, fotózásokra és programegyeztetésekre került sor. Egy ponton Chuck megkérdezte, hogy hányan vannak az Arénában? Ha jól emlékszem, 8-9 ezer ember lehetett ott, és ez volt a válasz, majd Chuck így folytatta: „Azt szeretném, ha mindenkivel kezet tudnék rázni, lehetséges ez?”

A program végeztével, körülbelül este 11 óra után még gondoltuk, megmutatjuk a vendégeknek Budapestet „by night”, és tettünk egy kört a rakpartokon, ahonnan kiválóan látható volt

a kivilágított Parlament, a budai vár, a Citadella, és a Lánchíd is. A vendégeink bár jól állták a sarat, de a hosszú utazás és fellépés kifárasztotta őket és félúton már a szemük le-lecsukódott, ezért rövidítettünk a tervezett programon és visszavittük őket a szállásra. Az éjszaka során felváltva álltunk őrt a folyosón. Az idő csendesen telt, leszámítva azt az egy-két vendéget, akik azon a folyosó szakaszon laktak és hazatérve meglepetten tapasztalták a posztos őrt, és csak sejtették, hogy abban a lakosztályban bizonyára egy fontos ember lakhat.

Sajtótájékoztató A másnap délelőtti sajtótájékoztató helyszínének bejárását és a program előkészítését már korán reggel elkezdtük szervezni. Mindenki tette a dolgát. A reggeli közben megérkezett, a hotel személyzete tolta kiskocsin, letakarva úgy, mint a ﬁlmeken. Az ételek megtekintése után szóltam a személyzetnek, hogy várjanak. Bekopogtam az ajtón, majd bentről jött a válasz: „Come in..”. Volt kártyám az ajtóhoz, így azzal beléptem és jeleztem, hogy megérkezett a reggeli. Minden egyes étkezés ellenőrzése ha-

sonló módon történt. No, de vissza a sajtótájékoztatóhoz, amelyre rekord számú médium regisztrált. Minden híradó és újság szerette volna élőben látni a legendát és tudósítani a nézőknek, hogy a színész valóban megérkezett Budapestre! Amikor a vendégekkel beléptünk a terembe, kamerák és vakuk tucatjai kattogtak és villogtak. A rövid beszédeket követően szinte vég nélkül záporoztak az újságírói kérdések, majd külön interjúk és ajándékozások következtek. A házaspárral előre egyeztettünk egy megbeszélt jelet – ami Gena esetében a fülcimpa dörzsölése volt –, amivel tudtak jelezni felénk, ha diszkréten közbe kellett volna avatkoznunk. A sajtótájékoztató is a tervnek megfelelően és rendkívüli esemény nélkül zárult. Aznap délután még egy parlamenti látogatás várt a vendégekre.

Rádió 1 – Balázs Show, reggeli interjú A Balázs Show-nak jutott az a megtiszteltetés, hogy reggeli műsorukban interjút készíthettek a vendégekkel. Az interjú helyszíne azonban sokáig kérdéses volt, mivel Balázsék azt szerették volna, hogy a stúdióban legyen az élő interjú, de mivel reggel nyolc körül kerültek adásba, így nagyon korán kellett volna felkelniük, hogy a reggeli csúcsforgalmon átverekedjük magunkat. Így az utolsó pillanatban született az a döntés, hogy a szállodában lesz az interjú. Igen ám, de hol? Gyors egyeztetést követően a lakosztály folyosóján egy másik lakosztályt biztosított a szálloda az interjú idejére. Eljött a reggel a szokásos rutinnal: reggelizős kocsi, átvizsgálás, kopogtatás, ajtónyitás, stb. A reggelit követően a vendégekkel egyeztetés az interjú és a nap további részleteiről. Gena szólt nekem, hogy Chuck véletlenül a vacsora étkezőkocsiján fe-

Felebarát Magazin | 2021. szeptember

, t meg az t e s e y g Í uck hogy Ch rán jú so az inter dent n nem mi tán isz hallott t lejtette a saját fülére tervezett és a hallásához beállított kisméretű hangerősítő eszközt. E nélkül Chuck nem hall teljesen jól az egyik fülére. A szálloda személyzete megpróbálta előkeríteni az eszközt, de sikertelenül. A szálloda menedzsere időközben fel-

A Dallasi Baptista Egyetemen Horváth Sándor, Gál Dávid, Szenczy Sándor és Dr. Szilágyi Béla

ajánlotta, hogy vásárolnak egy másikat, de sajnos az sem segített volna, mert azt pontosan be kell szabályozni a páciens füléhez. Így esett meg az, hogy Chuck az interjú során – és ez a későbbi televíziós interjúkon is látható volt – nem mindent hallott tisztán, ezért sokszor visszakérdezett, és szinte Gena szájáról olvasta le a szavakat.

Parlamenti látogatás A Parlament egy kiemelten védett objektum, de ennek ellenére a szerződésből fakadó kötelezettségünknek

kezik és természetesen a Baptista Szeretetszolgálat vezetői is jelen voltak, mint vendéglátók. A két asztal elégségesnek bizonyult. A jó félórás megbeszélést követően a vendégek beszálltak a miniszterelnök autójába, amit személyesen ő vezetett, Chuck Norrist maga mellé ültette, Gena pedig a hátsó sorban foglalt helyet. Az autó rendőrségi felvezetéssel indult el a TEK-be.

Szenczy Annával, a szervezet korábbi nemzetközi igazgatójával Irakban

eleget kellett tennünk, azaz legalább egy főnek a biztonsági csoportból jelen kellett lennie a parlamenti látogatás során is. Mint közvetlen kapcsolattartó rám hárult e nemes feladat, így az alábbi érdekességről is csak én tudok hitelesen beszámolni. Történt ugyanis, hogy a beléptetést követően az államtitkárok és a házelnök fogadása során, valamint a parlamenti séta közben Chuck közvetlen módon odament a díszőrséget álló parlamenti őrség tagjaihoz és kezet rázott velük, sőt, a távolból kukucskáló takarító személyzethez is odament egy kézrázás erejéig. Természetesen volt nagy öröm és boldogság az őrök és takarítók szemében, míg némi meglepődés a miniszterek tekintetében. A vendégeknek rendkívüli módon tetszett a Parlament, a parlamenti erkélyről a kilátás, a szívélyes fogadtatás és vendéglátás.

A svédcsavar, avagy a miniszterelnöki találkozó Talán az első programok hírverésének volt köszönhető, hogy a vendégeink

felkeltették a miniszterelnök ﬁgyelmét és szeretett volna velük találkozni, mi több, elvinni őket valamilyen titkos helyre, amit nem árulhattak el még nekünk sem. Erre a találkozóra a hazautazás napján került sor. A program egyeztetésével igencsak sietni kellett, mert a vendégek repülőgépe aznap kora délután indult. Sokáig folytak köztünk és a vendégekkel az egyeztetések arról, hogy csak velünk együtt, vagy lemondva a biztosítást, nélkülünk vesznek részt a találkozón. Akkor még nem tudtuk, hová is szeretné vinni őket a miniszterelnök úr? Később a többkörös egyeztetések során kiderült, hogy a TEK-be viszi őket, ezzel szeretné meglepni a ﬁúkat és a vendégeknek röviden meg kívánja mutatni az intézményt. Ez a programváltozás természetesen gyors átszervezést igényelt. Tájékoztattam a szálloda biztonsági szolgálatát és menedzserét arról, hogy másnap reggel körülbelül nyolc órakor a miniszterelnök egy kávét fogyaszt el a vendégekkel a földszinti kávézóban. A helyszínbejárás során két asztalt foglaltunk le, a legjobban védettek és védhetők közül. Nem tudtuk azt, hogy a miniszterelnök mekkora stábbal ér-

A vendégeinket körülbelül 11 óra magasságában kaptuk vissza, amikor kiindultunk velük a repülőtéri VIP váróba. Ott mi is elköszöntünk a vendégektől, akik kifejezték hálájukat és köszönetüket az elvégzett munkánkért, ami valljuk be, nagyon jól esett mindenkinek. Gyártottunk mi is egy Chuck Norris tényt, ami így szól: „Nem mi védtük Chuck Norrist, hanem Ő védett minket!” Nekem adatott meg a lehetőség, hogy a Liszt Ferenc repülőtér terminálján átkísérjem őket egészen a repülőgép ajtajáig. A terminál élte a szokásos életét, emberek jöttek-mentek, vagy éppen vásároltak, kávéztak, vagy újságot olvastak. Meglepetésemre, ahogy ott sétáltunk, egyik utasnak sem tűnt fel Chuck Norris, a legenda. A feladat végeztével megtörtént a „lebontás” és a csapat tagjai elbúcsúztak egymástól. Innen is szeretnék köszönetet mondani nekik, hiszen magas szintű proﬁzmusról tettek tanúbizonyságot! Robi és én is levetettük az öltönyt, nyakkendőt és átöltöztünk egy kicsit melegebb ruhába, ugyanis a Kempinskiből átsétáltunk a Deák térre, ahol már vártak a kollégák, hogy besegítsünk a Cipősdoboz Vár építésébe. De ez már egy másik történet lenne… Horváth Sándor biztonsági tanácsadó, projekt menedzser

www.baptistasegely.hu

Állandó jelenlétünk

az országban 2021-ben a szociális ellátás és az oktatás területén

Felebarát Magazin | 2021. szeptember

Szociális intézmények Oktatási intézmények

www.baptistasegely.hu

Állandó jelenlétünk

Budapesten 2021-ben a szociális ellátás és az oktatás területén

Szociális intézmények Oktatási intézmények

Felebarát Magazin | 2021. szeptember

www.baptistasegely.hu

„Hogy a segítség itthon is közel legyen…”

Utcafront 2001-2021

Idén 20 éves az Utcafront. A Baptista Szeretetszolgálat elsőként létrejött hazai szociális ellátással foglalkozó intézményének 20 éves története hűen tükrözi a szeretetszolgálat kezdeti megalakulásának mottóját, alapvető célját, Jézus Krisztus szeretetparancsát: „Ti adjatok nekik enni...” (Máté 14,16)

Felebarát Magazin | 2021. szeptember

Baptista Szeretetszolgálat az ezredfordulón már négy éve működött, és az 1996-ban elindult segélyprogramjai – amely egy idős hölgy 5000 forintos adományával kezdődtek –, akkor már nemzetközivé váló segélyprogramokká nőttek. Külföldön ott járt a háborús Koszovóban, a földrengés sújtotta Indiában, és világviszonylatban is elsőként adományaival eljutott ÉszakKoreába is. Elnökünk, Szenczy Sándor karizmatikus személye szó szerint nem ismert határokat, így az általa vezetett szeretetszolgálat is eljuthatott étel, gyógyszer és ruha adományaival, szakmai segítségnyújtásával a világ szinte bármely pontjára, ahol bajbajutott embereken tudott segíteni. Ekkor merült fel az igény arra, hogy ﬁgyelmét mindezen nagyívű segélyakciók mellett határainkon belülre is fordítsa, hogy a segítség itthon is közel legyen.

Magyarországon ekkorra vált a hajléktalanság komoly társadalmi problémává, hiszen a rendszerváltás, és az

azt követő gazdasági és munkaerőpiaci változások egy évtized alatt kitermelt kárvallottjai, az akkorra már társadalmi rétegként leírható hajléktalanok kikerülhetetlenül jelen voltak főként a főváros utcáin, közterületein. Ezen rétegen belül is kialakult egy olyan halmozottan hátrányos réteg, amely külső szociális problémáival együtt komoly belső problémával is küzdött, és amely belső probléma csak hatványozta bajaikat: a szenvedélybetegség. Legyen szó akár a hajléktalan intravénás kábítószer-használókról, vagy csak a túlélés okán, az embertelen körülmények elviselése miatt ivó hajléktalan idős betegekről, ezzel a célcsoporttal nem sokat tudott kezdeni az ellátórendszer. Főként azért sem, mert ez a réteg alapvetően rejtőzködő életformát élő, a társadalomból kiábrándult, bizalmatlan emberekből állt. Ezért jött tehát létre a szeretetszolgálaton belül az Utcafront részleg 2001-ben azzal a céllal, hogy Budapest területén, a hajléktalanságon

belül is hátrányosabb helyzetű idős, beteg és ﬁatal kábítószerfüggő embereknek nyújtson szakmailag indokolt segítséget. Munkánk kezdetén kimentünk az utcára és kerestük a rászoruló embereket, és meg is találtuk őket romos házakban, pincékben, barlangokban, nagyobb köztereken, parkokban, aluljárókban és az erdőszéleken. Szinte kivétel nélkül éhesek voltak, ezért vittünk élelmiszert, aztán ruhát, takarót, meleg paplant és bizalmat. Emberi kapcsolatokat kezdtünk kialakítani olyan halmozott hátrányokkal élő emberekkel, akik talán sosem kerestek volna fel minket, vagy bármilyen más segélyszervezetet. Az utcai megkereső szolgálat 2001ben indult el, amelynek feladata volt megkeresni ezeket az embereket, utcákon, parkokban, barlangokban, erdőkben, és rendszeres kapcsolattartással kialakítani egy olyan bizalmi viszonyt, segítő-kliens kapcsolatot, amely lehetővé teszi a további segítést, közös munkát, motiválást, ily módon pedig ezeknek az embereknek

ekkorra n o g á z s ror oly ...Magya ktalanság kom . jlé vált a ha lmi problémává társada

Dr. Miletics Marcell, az Utcafront igazgatója, egyetemi tanár www.baptistasegely.hu

khelyet é d e n e Am ttuk ki o t í k a l a úgy va, hogy g o f l ő t t tt kezde gkerese e m n á c et az ut betegek y l é d e v szen e tudjuk b y g ú p ép , mint fogadni teg, e az idős b aradt am magukr nokat... la hajlékta

Felebarát Magazin | 2021. szeptember

a bevonását az ellátórendszerbe. Az utcai megkereső szolgálat időközben kiegészült egy „Utca 2” csapattal is, továbbá egy szenvedélybetegek részére nyújtott alacsonyküszöbű programmal. Ennek az alapszolgáltatásokon túl a legfontosabb célja a bizalom kiépítése volt a szolgáltatást igénybe vevők körében, ezáltal biztosítva a lehetőségek felkínálásának az esélyét, hogy amennyiben készek a változásra, változtatásra, legyen hová fordulniuk. A következő fontos esemény az Utcafront életében 2004-ben az volt, amikor egy, a fővárostól határozatlan időre rendelkezésünkre bocsájtott egykori tanműhely falai között megnyitottuk szálláshelyeinket a kőbányai Bánya utca 1-es szám alatt. Az Utcafront Menedék kezdetben 25, később 50, majd 100 fő befogadását tette lehetővé éjjeli menedék és nappali

melegedő formájában. A menedékhelyet úgy alakítottuk ki kezdettől fogva, hogy az utcán megkeresett szenvedélybetegeket éppúgy be tudjuk fogadni, mint az idős beteg, magukra maradt hajléktalanokat, azokat az embereket, akiknek lakhatásuk megoldatlan maradt az ellátórendszer kiépülésével is, hiszen ezek az emberek a szenvedélybetegségüknél fogva olyan speciális igényűek, amit csak egy speciális szakmai gárda és szemlélet képes hatékonyan ellátni. Munkatársaink egy olyan multidiszciplináris csapatot alkotnak, amelyek tagjai között megtalálható szakképzett ápoló, szociális munkás, teológus, közösségi szociális munkás és felépülőben lévő, sok éve szermentes, józan szenvedélybeteg is. A szállásunkon fogadott emberek tehát döntően az utcai megkereső programok és a szenvedélybeteg részére

Az Utcafront hajléktalanszállója Kőbányán működik

nyújtott alacsonyküszöbű ellátás által behozott emberekből állnak. Ezek évi rendszerességgel kiegészülnek a téli krízisidőszakban működő krízisautós programunkkal, amit a Menhely Alapítvánnyal együttműködésben végzünk rendszeresen. Ellátási rendszerünk másik fontos pillérévé váló programja, a szenvedélybetegek közösségi ellátása 2008ban indult. A szakmai szempontból igencsak kiemelkedő munkát végző kollégáink feladata a rendszerbe bekapcsolódó kliensekkel való szociális munka, egyéni esetkezelés, közösen meghatározott célok, feladatok megvalósítása, a továbblépés elősegítése. Ezen a ponton gyakran vesszük igénybe társszervezetek, elsősorban kórházak és rehabilitációs intézmények szolgáltatásait is, hogy onnan visszatérve fogadni tudjuk őket újra a támogatott lakhatási programunk-

ban, valamint a szeretetszolgálat reintegrációs félutasházaiban. Mára már fontos eleme lett az Utcafront ellátásnak a közfoglalkoztatási program is: 2014 óta az állam által támogatott közfoglalkoztatási programnak köszönhetően 30-50 fő részére munkát is tudunk adni. A programot a 10. kerületi önkormányzattal és a Kőkert Kft.-vel együttműködésben valósítjuk meg. Az eltelt időszakban több ezer hajléktalan embernek nyújtottunk szállást, élelmet és szociális gondoskodást, több ezer rászoruló családot segítettünk adományokkal, több mint ezer szenvedélybeteg embernek segítettünk valamilyen formában. És noha e hosszú időszak alatt sokan elmentek közülük, akiket már csak gyászolni tudunk, de hosszú a listánk a sikerekről is, amikor emberek teljes élete változott meg, felhagytak az önpusztí-

listánk a ú z s s o de h kről is, a sikere berek em amikor lete teljes é eg tm változot

tással, megtalálva a józan életforma áldásait, sikereit, megtalálva a megbocsátást, a békét és Istent. Az elmúlt 20 évért hálásak vagyunk Istennek, alapítónknak, Szenczy Sándornak és Dr. Miletics Marcellnek, a szeretetszolgálatnak, mint fenntartónknak és nem utolsó sorban a hittel és szakértelemmel a rászorulók rendelkezésére álló kollégáknak. Borbély Péter

www.baptistasegely.hu

A szeretet nem más, mint rendelkezésre állás Interjú a korábban tornatanárnak készülő szociális munkással, dr. Miletics Marcellel

Czibere Károlytól miniszteri kitüntetést vett át a szenvedélybetegek érdekében végzett tevékenységéért

Hogyan és mikor kerültél kapcsolatba a szeretetszolgálattal? Ennek már van 20 éve. Akkoriban még egy 25 férőhelyes, Budapesten, a 12. kerületben lévő átmeneti szállót vezettem, ami egy gyönyörű telken működött. Az önkormányzat sajnos úgy döntött, bezárja, mert nem kötelező feladata egy ilyen intézmény működtetése. Szenczy Istvánt ismertem már akkor, Sándor ﬁvérét, hiszen Pisti rendszeresen járt fel hozzánk a szállóra nagy kosár étellel, tartós élelmisze-

Felebarát Magazin | 2021. szeptember

rekkel, s ő beszélt nekem a szeretetszolgálatról. Hallott a nehézségekről, s említette, hogy találkoznom kellene a testvérével. Aztán Sándor meglátogatott a mi kis „team” szobánkban, ahol elmeséltem neki, mi is az én álmom. Mi volt az? A hajléktalanságon belül két célcsoportot érzékeltem, ők „fehér foltként” voltak jelen a fővárosban, s voltaképpen senki sem foglalkozott velük: a ﬁatal kábítószerfüggőkkel, valamint az idős,

beteg hajléktalanokkal. Elmondtam, hogyan lehetne velük jól és hatékonyan foglalkozni, mert egy intézményen belül remekül integrálható ez a két csoport. Egymással jól kijönnek, nincsen állandó „háború”, hiszen ilyesmi egy alkoholista, munkaképes és egy szerfüggő ﬁatalember között rendszeresen tapasztalható. Komplex rendszert állítottam fel ﬁgyelmemmel az utcáról haladva egészen a kivezetésig. Ezt tanultam, ezt láttam a külföldi tanulmányok során is: az eredményes rendszert

és integrációt, s szerettem volna ezt alkalmazni, tovább vinni. Sándor pedig azt mondta, hogy gyere hozzánk és csináld meg! Akkor néhány hónapig önkéntes voltam a Baptista Szeretetszolgálatnál, majd beálltam a csapatba, s elkezdtük szervezni az Utcafrontot. Három kollégával – Szenczy Istvánnal, Komáromi Krisztiánnal és Révész Balázzsal – jártuk az utcákat, vittük az ételt, a ruhát, a jó szót. Ebből lett az

mat, hogy nem dolgozni járok, hanem teszem a dolgomat. Van miért felkelni. Sokan vannak, akik mellém állnak, úgy tűnik, elfogadják, hogy közösen mondjunk, akarjunk fontos dolgokat. Igyekszem összefogni a szakma képviselőit. Sok falba ütközöm, de az akadályokat áthidalhatónak látom, s Isten segítségével megyünk előre. Egy lakó a Bánya utcában éppen ezt kérdezte tőlem a minap, elégedett vagyok-e?

s ottabb é Határoz m azokban lette erősebb kben, amiket e az érték dozok. hor

Szüleivel immár „friss” doktorként

Utcafront. Nem volt korábban baptista kötődésem, azt se tudtam mi az, de Sándor lenyűgözött a belőle sugárzó erővel. Alapvetően katolikus családban nőttem fel, bencés iskolába jártam, s a vasárnapi istentiszteletek kötelező rítusként éltek bennem. A baptista közösségek rokonszenvesebbek voltak, így felnőtt fejjel bemerítkeztem. Régen kitűzött célt sikerült megvalósítanod, amikor megszerezted doktori címedet. Megváltoztatta ez az életedet? Más lett, igen. Határozottabb és erősebb lettem azokban az értékekben, amiket hordozok. Megerősített mind a bemerítkezés, mind pedig a doktori cím megszerzése. Nem lettem más ember, de tudatosabban igyekszem minél jobban rendelkezésre állni. Tele vagyok energiával, ötletekkel, tervekkel, s keresem a lehetőségeket, hogyan tudjuk azokat megvalósítani. Úgy tudom megélni a mindennapjai-

Mit válaszoltál? Azt mondtam igen, abszolút igen, de ez nem jelenti persze azt, hogy ne lennének új terveim és elképzeléseim. A szakmai összefogás mozgat most a leginkább. Az érdekérvényesítés és a lehetőségek kibontakoztatása a leglényegesebb. Amennyiben egy csoda folytán minden eszközöd meglenne ahhoz, hogy megszüntessél minden hajléktalan élethelyzetet, mit tennél? Üresen álló ingatlanokat, és az emberek szükségleteinek megfelelő ellátási formákat kérnék. Hatalmas probléma, hogy az emberek nem tudnak bérelni ingatlant, mert ehhez 20-30 ezer forint hiányzik a bérükből. Vannak, akiknek valóban csak az intézményi háttér jelent biztonságot és megoldást élethelyzetükben, így azok fejlesztése mellett van szükség a megfelelő kiléptető rendszer kialakítására.

Mire vagy a legbüszkébb? Arra, hogy bátor voltam. Bátor voltam bemerítkezni, bátor voltam végigcsinálni a hét év őrületet, ami a dolgozatom megírása körül zajlott. Volt lendületem, erőm és kitartásom annak ellenére, hogy sok családi trauma övezte azt az időszakot. De ott voltak és vannak a gyönyörűségeim, a gyerekeim. Mit üzensz a kollégáknak, akik most olvassák ezeket a sorokat? Álljanak rendelkezésre. Létezik Sándornak az a már-már mindenki által jól ismert kifejezése, az „egy ügyűség”. Amikor még kisebb volt a szolgálat, s szociális igazgatóként dolgoztam, mellette ültem és tanultam. Ezt szeretném továbbvinni, ezt a szemléletet. Ha munkahelyként tekintünk a szolgálatra, bajban vagyunk. A szeretet nem más, mint rendelkezésre állás. Nekünk ez a dolgunk. Ha tényleg arra tettük fel az életünket, hogy más embereket szolgáljunk, akkor azt kell keresni, hogy miként tudunk a leginkább a rendelkezésükre állni. Szükség van az értékeinkre, hogy tudatosítsuk, megőrizzük, s jobban táplálkozzunk belőlük. Azt tapasztaltam, hogy könnyen megítélünk másokat, holott az emberi viselkedés mindig valamiből táplálkozik. Ha ítéletet mondunk valakiről, akkor a viselkedéséről mondunk ítéletet: „ő rossz”, „ő jó”, „ő miért csinálja?”, „miért fekszik ott?”, „miért köpköd?”, „miért vizel maga alá?”. De nem látjuk, mi van e mögött, miként áll össze a mentális státusza. Ha képet alkotunk, lényeges lenne azt látni, mi van a viselkedésén túl. Milyen gyerekkor van mögötte, milyen csalódásokon esett át. Ez az önhibás szemlélet kezd eluralkodni, s ez éppen nem arról szól, hogy olyannak lássuk az embert, amilyen, és úgy álljunk az ő rendelkezésére, ahogy neki erre szüksége van. Tihanyi Tamás

www.baptistasegely.hu

„A romokból

ÉLETET”

2015. április 25. Nem csak azért volt rendhagyó ez a nap, mert egy nagyon kedves barátom házasságkötését ünnepeltük. Nem azért volt különleges, mert ez a névnapom is egyben. A gyönyörű napsütéses szombat barátaink és családunk körében telt, vidám hangulatban, miközben tőlünk 6.000 km-re sokezer ember élete teljesen felfordult.

epál fővárosától, Katmandutól 50 km-re egy Richter-skála szerinti 8,1-es földrengés rázta meg a térséget 8 ezer halottat, 17 ezer sérültet és 200 ezer öszszedőlt házat hagyva maga után. Az utórengésektől félve a helyi lakosok nem mertek az épnek látszó épületekben tartózkodni, hiszen a sűrű utórengések 5,1 és 6,8 közötti értéket mutattak.

Másnap, vasárnap reggel 7 óra körül ültem az ágyam szélén, mit sem sejtve a történtekről, mikor jött a telefonhívás. Ha a hétvége reggeli óráiban a telefonod kijelzője Szenczy Sándor nevét mutatja, akkor tudhatod, hogy valami történt. És azt is, hogy a napod várhatóan nem a tervek szerint alakul majd. Sándor felvilágosított az eseményekről és tájékoztatott, hogy 4 óra múlva indul egy repülőgép Budapestről a Baptista Szeretetszolgálat csapatával, aminek én is tagja leszek, amennyiben részemről is működik. Ennyi idő elegendő arra, hogy az ember gyorsan átszervezze a napját/hetét, összepakoljon a helyi időjárást ﬁgyelembe véve, elköszönjön a családjától és megérkezzen a repülőtérre, ahol a sajtó kameráinak gyűrűje várja. Pavelcze László, a szeretetszolgálat vészhelyzet-kezelési igazgatója és a HUBA Rescue24 kutató-mentő csoport vezetője irányította a küldetést, aminek célja a betegek, sérültek ellátása, valamint gyógyszerek, élelmiszer, víz és menedék eljuttatása a katasztrófa által sújtott területen a helyi baptista közösségekkel és nemzetközi mentőcsapatokkal való szoros együttműködéssel.

Felebarát Magazin | 2021. szeptember

Pár óra utazást követően megérkeztünk Katmanduba, ahol a helyi baptista közösség vezetői vártak és kísértek el minket a szállásunkra, ami egy romos közösségi épület udvarára felhúzott sátortábor volt. Az aprócska autó ablakából bóklászó embertömegek, tűzrakások, sátorvásznak sokasága, és persze a romos épületek tömkelege látszott. Az éjszakát egy hullámpalára terített vékony polifoam-on töltöttük, amit nem kakaskukorékolás, hanem vitatkozó majomsereg hangos ordítása szakított meg. A kora reggeli, ropogó tűzön lefőzött kávét követően csatlakoztunk az ENSZ által szervezett eligazításhoz, ahol a nemzetközi mentőcsapatok különböző egységeinek koordinációja zajlott. Csapatunk a helyi baptista vezetők útbaigazításával a hegyek felé vette az irányt, ahol a nehezen megközelíthető falvak lakói számára vittünk segítséget. Egy elképesztően erős földrengés után azzal mindenképp számolni lehet, hogy az utak nehezen járhatók, a magasan fekvő települések autóval egyáltalán nem megközelíthetők. Ahogy egyre magasabb hágókon haladtunk át, sorra vettük az utunkba eső közösségeket és felmértük az állapotuk súlyosságát és szükségeiket. Katmandu a tengerszint felett körülbelül 1.300 méteren fekszik, a környezetében magasló hegyek 2.000-2.700 méteres csúcsokkal bírnak. Az egyhetes küldetésünk során több száz közepes és komolyabb sérüléstől szenvedőt látott el egészségügyi csapatunk. A jellemzően hatalmas kődarabokra épített házak

n li óráiba dor e g g e r e Sán tvég Ha a hé jelzője Szenczy od, udhat nod ki a telefo utatja, akkor t t is, hogy nevét m i történt. És az nem lam hogy va pod várhatóan l majd. u a na k a l a t szerin a tervek

www.baptistasegely.hu

Pavelcze László és Szabó Márk a nepáli földrengés helyszínén

s ztő érzé Elképes asztalni tap volt meg r szónak a pá ennek a őségét jelent

Felebarát Magazin | 2021. szeptember

úgy dőltek össze a földrengés következtében, mint a kártyavárak. A sérülések és az életvesztések okai legtöbb esetben a lezúduló kődarabok voltak. A megfelelő felszerelésnek és gyógyszer ellátmányunknak köszönhetően kezelni tudtunk számos zúzódást, törést és bőrsérülést. Mivel a magas hegyekbe húzódott népesség igen kevés segítséghez jutott a hadsereg és a kormány csapataitól, fontosnak tartottuk, hogy élelmiszert, rizst, lencsét, tisztálkodási csomagokat, takarókat, sátorponyvákat juttassunk el a csak gyalogosan megközelíthető családokhoz. A mai napig élesen él bennem az emlék, amikor szállítmányunkkal megrakodva, nepáli önkéntesek segítségével másztunk felfelé a soha véget nem érő hegyi ösvényeken és egy halk, távolból hallatszó, egyenletes ritmusra ütött dob hangjára lettünk ﬁgyelmesek. Ahogy haladtunk felfelé, egyre közelebbről, egyre hangosabban lüktetett mellkasunkban a dob hangja. Az utolsó pár száz métert már szinte teljesen a dob ritmusára lépkedve tettük meg, mikor a dombok mögött felbukkant egy teljesen romjaiba dőlt házcsoport. Néhány tucat ember füstölőkkel, dobokkal és színes papírszalagokkal díszített szertartáson vett részt, amiről később megtudtuk, hogy egy 6 éves kislány temetése volt, akinek nem sikerült kijutnia a házból. Nem igazán lehet szavakba önteni az érzéseket, amelyek egy ilyen pillanatban átfutnak az emberen, de az biztos, hogy a szomorúság mellett a következő kilométerekhez emberfeletti erőt és lendületet adott, hiszen tudtuk, hogy sokan várnak ránk, akik hosszú napok elteltével még mindig nem jutottak segítséghez.

Egy másik hatalmas emelkedőt megmászva egy szintén elszigetelt közösséggel találkoztunk. Elképesztően hálás és örömteli gyerekek, felnőttek és idősek bújtak elő menedékeikből. A legkisebbek egy elhasznált focilabdát rugdostak a porban, ami véletlenül hozzám gurult. Nem is gondoltam volna, hogy egy ilyen nap után az embernek igenis van energiája kicsit focizni és szaladgálni a gyerekekkel, de bebizonyosodott, hogy ez is lehetséges. Pár perccel később egy ﬁatal anyuka jött elő a sátorból egy pár napos babával a kezében, akiről elmondták, hogy a földrengés alatt született meg. Ahogy álltunk és néztük a csöppséget, eszembe jutott egy dal, amit az otthoni baptista gyülekezetben szoktunk énekelni. A refrénjének első két sorának szövege az, hogy „A romokból életet, fakaszt dicsőséged...” Elképesztő érzés volt megtapasztalni ennek a pár szónak a jelentőségét. Itt is felállítottuk rögtönzött egészségügyi állomásunkat, ahol rendezett sorban, egyesével érkeztek meg a helyiek. Feledhetetlen pillanat volt, mikor Pavelcze Laci kollégám és barátom a tőle megszokott tekintetével rám nézett és közölte, hogy „Márk, egy nagyon fontos gyógyszerből fogytunk ki, amiből találsz még 20 dobozzal az autó csomagtartójában”. Tudtam, mi a dolgom és a helyzetkomikumon mosolyogva indultam privát túrámra, amire szerencsére elkísért a rögtönzött focicsapatom is, nehogy eltévedjek. Azt nem kell ecsetelnem, hogy a magaslati véroxigén szinttel ellátott barátocskáim milyen iramot diktáltak le és felfelé, amit sikertelenül, de büszkén igyekeztem tartani. Szabó Márk

anyuka l a t a i f y ...eg átorból s a ő l e val jött os babá ták, p a n r á egy p l elmond ő r i k a , n t e a kezéb földrengés alat hogy a tett meg. szüle

www.baptistasegely.hu

MOZAIKOK Nagyon meleg nyári nap volt az első munkanapom a Baptista Szeretetszolgálatnál. Ráadásul öltönyben villamosoztam át a városon, hogy találkozzam Nyitrai Imrével, akivel együtt autóztunk Hajdúszoboszlóra, a szokásos vezetői konferenciára: 2013 volt, a nagy dunai árvíz ideje.

Ghyczy Gellért igazgató gondok között…

ár akkor már 13 éve a központi államigazgatásban dolgoztam, a végén már főosztályvezetőhelyettesként, mégis úgy éreztem magam, mint aki egy idegen világba csöppent. Korábban ennek az egésznek, amit szociális ellátásnak hívunk, egy teljesen másik oldalát láttam, ismertem. Ráadásul a Baptista Szeretetszolgálattal teljesen más dimenzióban már találkoztam párszor – például, mikor egy szimpatikus utcai szociális munkás kolléga kérte a minisztérium segítségét, mert Kőbányán szerettek volna egy éjjeli menedékhelyet nyitni, amihez úgy tűnik, az önkormányzat

Felebarát Magazin | 2021. szeptember

adna is ingatlant –, de a konferencián az ellátás egy teljesen más dimenziója foglalkoztatott mindenkit. Van-e elég homokzsák, mennyire fáradtak ki a gáton dolgozók, utazó orvoscsoport, külföldi mentés, indulás, érkezés, szervezés, szállás, élelmezés... Csupa új téma, megannyi izgalmas kihívás, cselekvés, terepmunka. Régen ismeretlen érzés kerített hatalmába: vajon képes leszek-e ilyen kihívásoknak megfelelni? Vajon egyáltalán van-e tudásom mindehhez? Alig fél évvel később decemberben, a Batthyány téren ácsorogva az étel-

osztásra várakozókat néztem. Késett az étel, páni félelem fogott el. Vajon jó napra rendeltem-e? Megannyi szociális törvénytervezetet készítettem már, s képviseltem az illetékes parlamenti bizottságokban (talán annyi elég ide: az bizony a tetemrehívás egy minősített esete), megjártam szinte az összes televíziós műsort, beszéltem több száz külföldi előtt nagy konferencián angolul, voltam minisztériumi delegáció tag nemzetközi konferencián, de azt hiszem, így még soha nem féltem. Ha véletlenül itt valamit elszúrok, ezek az emberek hiába várnak meleg ételre, mehetnek haza üres gyomorral. Milyen más felelősség ez… Ahogy oldalra néztem, mind a Baptista Szeretetszolgálat, mind a Máltai Szeretetszolgálat munkatársai (akivel közös osztást szerveztünk) nagy rutinnal, magabiztosan készülődtek az osztásra. „Nyugi, nem lesz gond” bökött oldalba rémületemet látva Morva Emília, a máltások vezére, bármi lesz is, megoldjuk, innen éhesen senki nem megy el. Nehezen találok szavakat arra, milyen erőt és nyugalmat adott nekem ez a rakodókészülő-zsongó méhkas. Egy vagyok velük, körbe vesznek és ha kell, megvédenek. Mi kellhet még?

lenül itt Ha vélet rok, ezek elszú valamit rek hiába az embe eg ételre, el várnak m haza üres ek mehetn orral. gyom Sándor irodájában mindig kellemes hűvös volt. Kifejezetten jó volt letelepedni az egész napos városban caplatás, biciklizés (merthogy azzal közlekedem) után. „Rázós lehet” vetettem fel. „Ez az első, kifejezetten menekült családok számára készülő átmeneti otthon.” Sándor értetlenül nézett. Rám, majd Nyitrai Imrére. „És? Szükség van rá, vagy nem?” „De, igen, nagyon is.” válaszoltuk. „Hát, akkor csináljuk!”. Már sok mindenen túl voltunk addigra az intézmény szervezésében, de azt hiszem, ott és akkor született meg a később híressé vált Lőportár utcai Családok Átmeneti Otthona. Mert nem volt több kérdés. Ha kell, csináljuk. Minden más majd megoldódik. Isten segedelmével. „Figyelj, azt inkább ne nyomd meg!”, szólt lakonikus nyugalommal Laorencz Károly, amikor a több éves uniós pályázat záró beszámolójának elkészítését követően véletlenül a „mindent ment” helyett valahogy a „törli a beszámolót” kérdésre készül-

tem rendszerszintű, és végérvényesen visszavonhatatlan igent nyomni. „Kezdhetjük újra, ha gondolod, de igazából hajnali fél kettő van és itt szórakozunk már reggel 10 óta az irodában. Lehet, kicsit elfáradtam”, tette hozzá vigyorogva. Sós Bogi, a gazdasági vezető bőszen helyeselt, majd anynyit azért hozzátett: „Ha mégis, akkor szólj, hozok egy üveg rozét”. Mert ha dolog van, hát dolog van. Ha csinálni kell, akkor csinálni kell. Ha éjszaka, hát éjszaka. Bogi 2017. december 21-én aggódva nézte a gomolygó füstöt. „Szerinted elérte a tetőt is?” Két nap volt Karácsonyig, és 80 ember hajléka éppen abban a pillanatban vált a tűz martalékává. „Mi lesz most?” kérdeztem. Hova tegyünk ennyi embert két nap alatt? „Micsoda? Tűz volt a Lőporiban? Mindjárt megyünk. Szerencse, most kezdtünk neki a munkahelyi karácsonyi vacsorának, éppen együtt vagyunk mindannyian.” Kurja Timiék majdnem a tűzoltókkal egyszerre értek oda. Ott is maradtak, míg minden irodát öszsze nem pakoltunk, minden ágyat le nem hoztunk, hogy elhelyezzük azt, aki nem fért be a felajánlott ideiglenes szállásra. Majd másnap és azután is.

www.baptistasegely.hu

Ott voltak. Valamennyien, mert nem lehetett nem ott lenni. Bármennyire Karácsony előtt voltunk két nappal. A következő két nap őrületes szervezésben zajlott, telefonok ezreit bonyolítottuk, folyamatosan szállítottuk a lakókat, kit ide, kit oda. A munkatársak között tapintható volt a fáradtság és stressz miatti feszültség. Kern Marcsi és Fekete Szandra a két CSÁO vezető úgy oldották meg a helyzetet,

amit az ember akkor érez, ha már nincs veszély, ha minden penzum letudva, minden feladat elrendezve, ha a holnap gondja olyan távoli még, s a máé mind egy szálig elrendezve. „Igen, megvan. Képzeld, megtaláltam az ország egyetlen bambara tolmácsát! Holnap megyek is Debrecenbe, végre beszélhetünk azzal a ﬁúval, aki hónapok óta ki nem teszi a lábát a

épzeld, K . n a v g Igen, me am az ország lt megtalá bambara egyetlen sát... tolmác

A Családok Átmeneti Otthonának avató ünnepségén

hogy amíg egyikük a szomszéd szobában zokogott, addig a másik tartotta a lelket a kollégákban. Majd cseréltek. Mert ha csinálni kell, akkor csinálni kell. Így, vagy úgy, de menni kell előre. Az utolsó családot én vittem el a Máltai Szeretetszolgálat Kelta utcai intézményébe december 23-án, éjjel 11-kor. Elköszöntem tőlük, az ázott, ködös decemberi éjszakában leengedtem az autó ablakát, s kihajolva arcomon éreztem a tél hidegét. Különös béke telepedett a szívemre, olyan, ami éppen ehhez az ünnephez való, olyan,

Felebarát Magazin | 2021. szeptember

szállásról, már nem is eszik.” Majd egy hónapnyi utánajárás után végre izgatottan ott álltam Debrecenben a befogadó állomáson a tolmáccsal, akiből egy van csak az országban. Odament a ﬁúhoz, köszönt neki, néhány formális mondat, majd hátrafordult. „Egy szavamat sem érti.” Mert kiderült, bár a szállón dolgozók azt gondolták a bambara az anyanyelve, nem az volt. „Hát milyen nyelven beszél még, mondja?” kérdeztem a tolmácstól. „Hátha valamelyikkel közelebb kerülünk hozzá.” Mert csinálni kell, mert ha dolog van, hát dolog van. Olyan

nincs, hogy nem értünk szót vele. Szüksége van ránk, nem intézhetjük el egy vállrándítással. Mint kiderült egy meglehetősen ritka nyelvet beszélt. A franciát. Vajon miért nem derült ki eddig? Nehéz az emlékeknek megálljt parancsolni, ha elkezdenek feltolulni, azt hiszem, most mégis szükség lesz rá. Ha egyszer nagyapóként valaki kéri, mesélni fogok még Katóról, aki nem állt még szalmabála tetején, pedig milyen régen szeretett volna. Mert mikor ezt megtudtuk, Baktalórántházáról hazafelé, a következő letérőnél lekanyarodtunk, mert olyan nincs, hogy valaki nem volt még bálán. Mert a csapat azért csapat, hogy ezt orvosolja. Hát már volt, fényképekkel tudom bizonyítani. Elmondom majd, hogy a családok átmeneti otthonának dolgozói szombaton tartják a nagy teamjüket, mert akkor kényelmesebb, ráérősebb (jó, hát az hétvége, de hát ez van). Néha főznek is hozzá. Vagy elmesélem a telephelyvezetők, Reni, Bence, János, Ági és István történeteit, mikor a legváratlanabb időben hívva őket helyeznek el kutyás, macskás nénit, vagy bácsit (mert az állat ugye amúgy nem megengedett a szállón, de hát hova menjenek, ha nem hozzánk?), albérletből kilakoltatott családokat, tűzeset miatt lakásukat vesztetteket. Vagy az éjszakába nyúló beszélgetéseket Józsival, Gergővel, Gyurival, néha Tiborral, amiből valahogy mindig serken valami új, valami jobb, előbbre vivő. Vagy Móni, Károly és a többiek történetét arról, hogy ha szükség van rá, akkor mennek, ott vannak. Mert ez a dolgunk. A küldetésünk, a hivatásunk. Mi szociális munkások vagyunk. Nektek mi a szupererőtök? Ghyczy Gellért, a Baptista Integrációs Központ vezetője

„Mert mindenkinek

jár egy új esély…”

Történetek az Országos Szociális Segítő Központban

Sámuellel, azaz Samuval. Ő az a gyermek, aki csak örömet és boldogságot hozott erre a világra

A segítő története Egy hétfői napon, 1995 novemberében az esztergomi kórház szülészetén álltam, kint a folyosón abban a szettben, amelyet édesanyám vásárolt nekem, hogy valami átlagos, normális kismama külsőm legyen. Álltam és hallgattam, ahogy közölték velem: „Születési rendellenesség gyanúja merült fel… Sok vizsgálat és nehéz időszak követ-

kezik az ön életében.” Néhány órával később már az ablak melletti ágyam széléről bámultam kifelé az ablakon a háztetőket és a szállingózó hópelyheket, és nem értettem, hogy ez miként történhetett meg velem. Csak egy dolog volt biztos, hogy valami nagy baj van és ez a nagy baj nem fog elmúlni, mert ez a nagy baj ott volt minden arc-

kifejezésben, minden mondatban, minden gesztusban, ami felém irányult. Az ismeretlen, bizonytalan jövő kétségbe ejtett. „Miért történik ez velem?” Néhány éve a hajnali órákban arra ébredtünk, hogy óriási robbanás történt a fürdőben és tejfehér, sűrű, átláthatatlan gőz borította be a lakást,

www.baptistasegely.hu

felrobbant a bojler. Az az öreg bojler, amit előző nap édesapám, és Bélabá segítségével (reményeink szerint) rendbe tettünk, adtunk még egy utolsó esélyt neki, mert mindenkinek jár egy új esély. A szerelés közben egy vödörnyi vízkő és több vödörnyi koszos lé zúdult apámra és rám, közben a steklámpa megégette a karomat, cudar egy nap volt. Estére eltakarítottam a romokat és közben Samuval határtalanul boldogok voltunk: működik a bojler. Egyszerű hétköznapi evidencia, rend, tisztaság, boldogság és holnap születésnapot ünnepelünk, mert 21 éves lesz Samu, a Gyermek. Igen. Ő az a Gyermek, aki a Sámuel nevet kapta, igen, Ő az a Gyermek, akiről a kórházi pillanatkép után megállapították, hogy Down-szindrómás, és igen, Ő az a Gyermek, aki csak örömet és boldogságot hozott magával erre a világra, és ezt nap mint nap rajzolja közénk, mint a koncentrikus köröket. Tehát hajnali öt óra, felrobbant a bojler. Néhány órával később már megnyugtattam az aggodalomba belerokkanó szüleimet, a lelkiismeret furdalással küszködő Bélabát és az együtt érző barátokat. Minden rendben van és minden rendben lesz, mert két napja érkeztem haza Izraelből. Heteken keresztül nem hittem el, úgy éreztem, hogy ez valami tévedés, adminisztrációs hiba, képtelenség, hogy elvisznek arra az útra. A Baptista Szeretetszolgálatnál 2012 óta dolgozom, egy apró, jelentéktelen pont vagyok a grandiózus szervezetben: „Ugyan miért éppen én lennék az egyik kiválasztott? Miért pont velem történne ez?”. Lehetetlennek és felfoghatatlannak tűnt, de nem volt az, mert 2016. október 27-én hajnalban felszállt a gép velünk. A negyvenfős csapat tagjai a szociális szakmában dolgozó szeretetszolgálatos munkatársak, akiknek fejébe nem láthattam, de gondoltam

Felebarát Magazin | 2021. szeptember

Folyamatosan dolgozom csoportokkal, ez a munkámnak az a része, ami mindig lelkesedéssel tölt el

Ali története Három gyermek született az iraki férﬁ és a magyar nő házasságából, itt Magyarországon. Ali 12 éves volt, amikor egy napon a családfő késsel támadt a legkisebb leánygyermekre. A nővér menteni akarta a kisebbeket, és megtörtént a felfoghatatlan tragédia. Ali véres ruhában fogta a kishúgát és rohant, csak rohant sírva-zokogva az utcán a menedéket jelentő emberek közé. Azon a napon mindegyikük élete végérvényesen megváltozott. Az apa életfogytiglani börtönbüntetését tölti. Ali azóta nem találja a helyét a világban. Gyakorta feltette magának a kérdést: „Miért történik ez velem?”

intézményben, majd másfél hónapra eltűnt. Ekkor már jó ideje hajléktalan volt, még a hajléktalan melegedőből is kitiltották a legnagyobb hidegben a kijárási korlátozás kellős közepén. Kisváros a mi városunk, így azután még eltűnni sem lehet benne igazán. Hol itt, hol ott bukkant fel előttem, hétről hétre szemmel követhető volt a leépülése, egyre ziláltabb lett a külseje, zavaros, rémült a tekintete és szomorú, kilátástalan az arckifejezése. Februárban váratlanul megjelent, jelezte, hogy „rehabra” megy, az elhatározását támogattam, de nem tartott sokáig, nem tudott beilleszkedni, két nap múlva távozott. A városba érkezvén ismét az iroda felé vette az irányt, mert mindenkinek jár egy új esély.

Az iskolai problémák, a kisebb bűncselekmények és a különböző deviáns viselkedések miatt eltévedt a ﬁú az úton. Januárban „totál szétcsapva” lépett be a szeretetszolgálat esztergomi irodájának a kapuján… Mondhatni rövid látogatást tett az

A sikertelen rehabilitációs próbálkozás után egy munkásszállón tudott kibérelni egy szobát, megkereste a régi munkahelyét ahová visszavették, napi bejelentéssel. A munkásszállókon pont azok az emberek keresnek hajlékot, akik dolgoznak, de annyi

sokféleképpen élték meg ezt az utazást: ajándék, kaland, megtiszteltetés, lehetőség, életre szóló élmény. Számomra életre szóló élmény lett. Az az igazság, hogy szeretek a szeretetszolgálatnál dolgozni. A „titulusom” szerint a BSZ OSZSK drogprevenciós koordinátora vagyok. Több mint húsz éve foglalkozom drogfogyasztókkal Esztergomban. Drogmegelőzési, iskolai és szabadidős, családműködési prevenciós programok megálmodója és megvalósítója vagyok. Szociális munkásként a szakmai tudás mellett a saját személyiségem a legfontosabb eszköz, amivel a kliensek felé fordulok, akár csak az egy alkalmas, vagy hosszabb távú segítő kapcsolat során. A hátrányaimra építettem a hivatásomat. Huszonhat

éves voltam, amikor Samu megszületett Down-szindrómával és huszonhét, amikor az apja intravénás drogfogyasztó lett. Tudtam, hogy vagy droggal, vagy fogyatékossággal fogok foglalkozni, ezekben eléggé „otthon” lettem. Folyamatosan dolgozom csoportokkal, ez a munkámnak az a része, ami mindig lelkesedéssel tölt el.

pénzük soha sincs, hogy egy havi albérletet egyben kiﬁzessenek. Ali a lakhatásra havonta több mint százezret költött, miközben a munkájáért alig kapott többet... Egyik napról a másikra élte, nagyon szerény körülmények között az életét. Akkor már hetente háromszor jött hozzánk, az élelmiszerbankos adományokból pakoltam neki a csomagokat, hogy az étkezése megoldott legyen. Elkezdtük felmérni a különböző státuszban lévő rendőrségi, ügyészségi ügyeit, kérelmeket írtunk halasztásra, részletﬁzetésre. Minden pénze az elmúlt egy év designer drogfogyasztós, kaotikus időszak alatt keletkezett, több mint fél tucat rendőrségi ügy miatti büntetések, bűnügyi költségek rendezésére ment el. Nem jelentős bűnök voltak: kisebb lopások, kijárási korlátozás megszegése, garázdaság, mind-mind kezeletlen, elhanyagolt ügy, melyek idővel elérték a több százezres tételt. De szépen haladtunk, úgy számítottuk, hogy év végére minden adósságtól megszabadul és elkezdhet a jogosít-

vány megszerzésében gondolkodni. Közben folyamatosan pakoltam neki az élelmiszercsomagokat, ha vásárolni mentem, bedobtam egy konzervet, szalámit… Jó lesz Alinak. Amikor főztem, egy kicsit mindig nagyobb adagot készítettem… Jó lesz Alinak. Nem csak én, már a kolléganőm is hordta kis dobozokban a ﬁnomságokat Alinak. Alkalmi kertrendezéses munkákat is szereztem, hogy legyen egy kis plusz pénze. Szinte minden nap rám csörgött, hétvégén és a szabadságom alatt is beszéltünk néhány mondatot. Már készültünk arra, hogy lassan elérkezik a bűvös hat hónap, amióta tiszta.

Úgy szoktam kezdeni az iskolai prevenciós foglalkozásokat, hogy bemutatkozom, a nevem (Hentes Ildikó) mindig okoz egy kis zavarodottságot. Azután elmesélem, hogy édesapám a második világháborúban született, az orosz határ mellett, és 1944-ben már nagy volt a zűrzavar, így elírták a nevét. A családunkból csak mi voltunk

Nem így lett. Váratlanul beállított az irodába „hulla részegen”. Hogy miket mondtam és hogyan kezeltem? Szakmaian, de emberileg rám tört az erős aggodalom. Másnap felhívott és bocsánatot kért, majd a következő napon is beszéltünk még. Két hét telt el, és azóta nem hívott, üzenetekre nem

hentesek. Apám 70 év után döntött úgy, hogy visszakéri az eredeti nevét, ami Henczes. Majd elmondom, hogy nekem is van egy fogyatékos gyerekem, van saját élményem a különböző drogokkal kapcsolatban és a gyermekem apja intravénás drogfogyasztó volt sok éven keresztül. Az első pillanattól kezdve megadom az alaphangot, mert 52 évesen el kell érnem a vadidegen kamasz közösségekben, hogy ﬁgyeljenek és komolyan vegyenek, nincs mellébeszélés. És ha nincs mellébeszélés, akkor tudom elhitetni velük, hogy mindenkinek jár egy új esély, és én ezért vagyok itt Velük és a szeretetszolgálatban. Hentes Ildikó

reagál, nem elérhető. Várom, mert nálunk mindenkinek jár egy új esély, egy utolsó esély… Az, hogy ezt ki, mikor nevezi utolsónak, azt az adott helyzet dönti el. A kliensekkel kapcsolatban még sohasem fordult elő, hogy valakit elküldjek azért, mert, ahogy mondani szokták, eljátszotta az utolsó esélyét. Anyaként és szociális munkásként nap, mint nap az esélyegyenlőség megteremtését tartom a legfontosabbnak. Számomra a fogyatékkal élő gyermek születése esélyt adott arra, hogy lezárjam a zavaros ﬁatalságomat, a gyermekem apjának drogfüggősége esélyt adott arra, hogy megtaláljam a hivatásomat. A klienseimnek, köztük Alinak is az irodánk, a szolgáltatásaink és a személyem nyújtanak esélyt, hogy jobbra forduljon az életük. Nem azért, mert ez a dolgunk, hanem azért, mert ebben hiszünk.

Zárszó: Az írás leadása előtt rácsörögtem Alira. Továbbra sem elérhető.

www.baptistasegely.hu

Emlékképek

majdnem 20 év távlatából „…Most érkeztünk Indiából, egyenesen a reptérről. A minden idők legtöbb áldozatot követelő földrengése után emberi életek után kutattunk. A kutyánk, Mancs segítségével és Isten kegyelméből sikerült még időben megtalálnunk és megmentenünk néhány ottélőt a romok között”, hangzott el egy ifjúsági konferencián, ahol először találkoztam a szeretetszolgálat munkatársaival. Mély nyomot hagyott bennem, mert láttam, miként segíti meg az Úr a hitben bátorsággal járókat, akik előtt nincs akadály. Azóta majdnem 20 év telt el. Több helyen dolgozhattam, mindig ott, ahol szükség volt, és sokat tanultam abból, hogyan tudja az Úr a kicsit, a keveset megáldani és megsokasítani, ha hűségesek vagyunk. Megtapasztaltam, „oda küld áldást az Úr, ahol egység van” és összefogás.

Drogfogyasztók életének megmentése volt a célunk

Felebarát Magazin | 2021. szeptember

kkor még egyedülállóként arra gondoltam, hogy hetente egy estét odaszánni nem megterhelő, de mégis segítség lehet. Így kerültem Dr. Szilágyi Béla segítségével 2003-ban a „Cserebogár” nevű autóra. A drogfogyasztók életének megmentése volt a célunk a tűcsere programban. Megértettem, hogy amíg nem kér segítséget egy kábítószerfüggő a változáshoz, legalább a használt tű életveszélyétől óvjuk meg őt. Minden este ugyanott és ugyanakkor, összesen öt budapesti kerületben vártuk az embereket. „Ha megszokják, hogy megbízhatóan itt vagyunk, akkor épp kéznél lehetünk, amikor bajban van és változtatni akar”, hangzott Szenczy Pistitől a biztatás. Isten is ilyen… Vár ránk, megbízhatóan, kitartóan, mindig. Hogy amikor rájövünk, szükségünk van Rá, akkor egy karnyújtásnyira legyen és megmenthessen.

Akkor még kevesen voltunk a szeretetszolgálatnál, egy kis csapattal mi hajléktalanokat látogattuk meg. Komáromi Krisztiánnal, Révész Balázzsal ételt, takarót, tisztasági eszközöket vittünk az utcán élőknek. Kérdezhetik, mit számít egy tű felvétele, egy pohár meleg tea vagy egy szelet kenyér adása. Bizony, nem tudjuk az összes bajban levőt megmenteni, de az összes az egyénekből áll, és minden egyes ember élete értékes és fontos Isten szemében is! Azt gondoltam, télen majd biztosan bemennek a szállásra, de sokszor nem tették. „Akkor elválasztanak a feleségemtől, így viszont együtt maradhatunk. Kitartunk és segítjük, melegítjük egymást!”, hangzott a válasz egy romos fal tövében lakó pártól. Az Ige is így írja: „jobban boldogul kettő, mint egy… Ha ketten fekszenek egymás mellett, megmelegszenek, de aki egyedül van, hogyan melegedhetne meg?”

, ízhatóan b g e m , Vár ránk gy amikor … n e y l i s dig. Ho Rá, akkor Isten i n i m , n a kitartó ükségünk van gyen és k, sz rájövün rnyújtásnyira le egy ka hessen. t n e m g me

Aztán 2004-ben megnyílt a 10. kerületi hajléktalanszálló 50 fővel, ahol titkári feladatkörben, már főállásban dolgoztam Miletics Marcell mellett. Nagy volt az öröm, hogy megvalósult egy újabb álom, vidám légkör volt a bentlakók között is. Emlékszem, amikor az egyik éjszakás szociális munkás úgy ébresztette a férﬁakat, nagy mély hangjával a Halleluja dalt énekelte a hosszú szoba elején megállva. Húsvétkor a Jézus élete című ﬁlmet vetítettük le a szállón levőknek az ünnepi vacsora után, ahol kalács, sonka, tojás került az asztalra. Hiszen az ünneplés nekik is jár! Teltek az évek és egyre több ember került a szeretetszolgálathoz, egyre több területen és településen, egyre több módon segítette a szervezet a mind több korosztályt. Mindeközben a munkatársak személye is mindig fontos volt a vezetőknek. Amikor Szenczy Sándor a nagy álmok, tervek, látások érdekében hivatalos szervekkel, állami és külföldi vezetőkkel tárgyalt, nem ment el mellettünk egy jó szó vagy ölelés nélkül. Amikor például megtudta, hogy gond van az egészségemmel, nem engedte, hogy a szállón dolgozzak tovább, ahol veszélynek voltam kitéve. A Srí Lanka-i cunami után 2005-ben a „Fogadj örökbe!” program kapcsán kerültem a Gál Dávid által vezetett missziós programhoz. Egy kis csavar voltam a nagy gépezetben ott a Vö-

rösmarty utcai irodában, és a gépezet működött: iskolák, otthonok, munkalehetőségek épültek ki távoli afrikai vagy ázsiai városokban. Szenczy Katiék konduktorként asszonyokat tanítottak be ezeken a vidékeken, hogy az ottélő gyerekeket tudják majd fejleszteni. Megtanultam, ahogy Sándor mondta: „Nem csak halat kell adni az embereknek, hanem hálót, hogy ők is tudjanak halat fogni.” Mindeközben velem is sok minden történt. Az esküvőm után három hónappal, 2006-ban egy vizsgálatra kellett mennem, ami után intenzív osztályra kerültem: két műtét, három gyülekezet imája mentett meg. Emlékszem, egyik nap, a látogatási időn kívül egyszer csak megállt az ágyam mellett Sándor. „Éppen a repülőtérre megyek, de bejöttem, hogy imádkozzam érted.” Az Úr csodát tett, és négy hét után hazamehettem! Sőt, egy évre rá megszületett első gyermekünk. Hét év múlva, már a harmadik ﬁunk kezdte az óvódát, én pedig viszszatértem a munkába. A hét év mozgalmasan telt számomra is otthon, nem érzékeltem, hogy a szeretetszolgálat ez idő alatt, 2013ra mekkorára nőtt. Iskolák, óvodák, szociális intézmények születtek, a szeretetszolgálatból hatalmas szervezet lett, sok-sok új munkatárssal, új területekkel és feladatokkal. Valóra vált, amit a Biblia mond, ha a kevésen hűek vagyunk, sokra bíz minket Isten.

www.baptistasegely.hu

Lehet, hogy kicsiből indult a szolgálat, de az Úr megálja és megsokasítja azt. „Akik gúnyolódtak a kicsiny kezdet napján, azok is örülni fognak, amikor látják a zárókövet”. A teendők úgy kívánták, hogy a szociális intézmények éppen megszülető módszertanára kerültem a titkári feladatok elvégzésére. Sok új munkatárs, új tervek, fejlődés, sok hivatalos papír és sok-sok tárgyalás jellemezte az újrakezdésem időszakát. Majd létrejött a Baptista Szeretetszolgálat Országos Szociális Segítő Központja, amely szinte a teljes országos lefedő ellátási területtel és számos ellátással a fenntartó egyik legnagyobb intézménye lett: 2015-ben ennek a rendszernek a vezetője, dr. Heidl Bea kért meg, hogy segítsem abban, hogy megerősödjön ez a nagy intézmény. Az első évben egy átvett, hatalmas intézmény ügyeit kellett feltérképezni, megismerni és megtenni a szükséges átalakításokat. Az Úr a segítségünkre volt, minden nehézség ellenére megmaradt bennünk a remény. Létrehívtuk a Tábita Alapszolgáltatási Központot. Egy évre rá már láttuk, hogy megvalósult Isten ígérete: „Aki igazságra és hűségre törekszik, életet, igazságot és megbecsülést talál.” Egy telephelyvezetői értekezletet szerveztem éppen, amikor 2016 márciusában az egyik éjjel telefonált a klinika: van egy májdonor számomra. Másnap reggel megműtöttek. Az Úr csodálatosan megsegített. Minden szövődmény és újabb műtét nélkül két hét múlva hazamehettem a családomhoz. A szeretetszolgálat és a közvetlen vezetőim mindenben igyekeztek segíteni. Két év múlva mentem vissza dolgozni, azóta is mindent megtesznek, hogy teljes értékű munkatársnak érezhessem magam. Mindig ott, ahol szükség van, teszem a dolgom. Ami erőt és hitet adott bízni

Felebarát Magazin | 2021. szeptember

Istenben: „Az istenfélőkben gyönyörködik az Úr, azokban, akik az Ő szeretetében bíznak.” Ma is folyamatosan fejlődik a szeretetszolgálat, új ellátások jönnek létre

a Tábitában is. Új feladatok és területekbe állnak be az emberek, én is, mindig ott, ahol épp szükség van, és mindeddig megsegített az Úr. Hála Neki!

Gyors segítség oda, ahol azt a legjobban várják

A járványban sem hagyták magukra a rászorultakat

P. A.

Bevetésre készen A Baptista Szeretetszolgálat speciális mentőcsapata, a HUBA Rescue24 Tűzoltó és Kutató-Mentő Nemzetközi Csoport állandó készültségben van. Vezetőjük a Baptista Szeretetszolgálat vészhelyzet-kezelési igazgatója, Pavelcze László.

Pavelcze László az egészségügyi csoport vezetőjeként Haitin

övetkezzék egy kis múltidéző, korántsem a teljesség igényével… Speciális mentőcsapat indult 1999-ben a törökországi földrengés helyszínére, miután a Baptista Szeretetszolgálat képviselője a szervezet segélyprogramjaként egy életmentő készülékkel felszerelt sürgősségi orvosi táskát adott át Törökország nagykövetének. Az indiai földrengés helyszínén 2001ben tizenkét túlélőt talált és mentett a csapat. Bevetés Bámban, az iráni

földrengés helyszínén. A 2003-as esztendő karácsony másnapján bekövetkező katasztrófa több száz sérültjének biztosított egészségügyi ellátást a speciális egészségügyi csoport. Aztán megint egy karácsony… A 2004-es év karácsonyán iszonyú erejű cunami pusztított 350 ezer halálos áldozatot követelve a dél-kelet ázsiai térségben: a Rescue24 indult és mentett. Egy évvel később a segélyszervezet speciális mentőcsapata az indonéziai és a pakisztáni földrengés helyszínén tevé-

www.baptistasegely.hu

tistákkal közösen vett részt a katasztrófa következményeinek elhárításában, enyhítésében. De pokoli vihar csapott le 2008-ban Mianmarra is. A 200-240 kilométer, per órás sebességű Nargis-ciklon legalább 130 ezer halálos áldozatot követelt és félmillió embert tett földönfutóvá. A régebbi nevén Burmának nevezett ország vezetői hetekig nem engedték be a mentésre és a károsultak megsegíté-

A bejrúti robbanás helyszínén volt az egyik legutóbbi külföldi segélyakció

kenykedett. A dél-kelet-ázsiai ország Aceh tartományában két orvoscsoport váltásban egy hónapon keresztül orvosi ellátást biztosított a korábban cunami által leginkább sújtott területen. A pakisztáni Bagh tartományban októberben bekövetkező földrengést követően élelmiszert, takarókat, sátrakat biztosítottak a túlélők számára. A 2005-ös Katrina-hurrikán volt az egyik legtöbb áldozatot követelő vihar az Egyesült Államokban, sok helyen fertőzésveszély alakult ki és kolerajárvány is megjelent a térségben. A hurrikán óriási hatására több olajfúró torony elsüllyedt a Mexikói-öbölben. A magyar segélyszervezet speciális mentőcsapata az észak-karolinai bap-

Felebarát Magazin | 2021. szeptember

sére érkezett nemzetközi segélyszervezeteket. A Baptista Szeretetszolgálat orvoscsapata turistavízummal és a fejenként megengedett maximális valutakeretet, a kétezer dollárt alaposan túllépve érkezett az országba úgy, hogy a bőröndjeikben ruhák helyett gyógyszerek voltak. A későbbiekben sikerült programot indítani: a segélyszervezet munkatársai több kurzuson is módszertani előadásokat tartottak a katasztrófák túléléséért, megelőzési technikákat oktattak a károk csökkentéséért, valamint útmutatót adtak extrém helyzetekből adódó akadályok leküzdésére. Segítséget nyújtott a segélyszervezet 2007-ben a Szecsuán tartománybeli földrengés helyszínén is. Megközelítőleg 69 ezer ember

vesztette életét, 368 ezer megsérült, 18 ezer pedig eltűnt. A 2008-as Ketsana-tájfunt követő áradások után félmillió ember került átmeneti szállásokra. A Baptista Szeretetszolgálat Rescue 24 nemzetközi – magyar, amerikai, szingapúri – egészségügyi csapata részt vett a mentésben, feladatuk a táborokban, tömegszállásokon elhelyezett, fedél nélkül maradt emberek egészségügyi ellátása volt. Haitit hatalmas földrengés rázta meg 2010-ben. Amikor a Baptista Szeretetszolgálat orvoscsoportja megérkezett, azonnal megkezdődött a munka a romokon és egy kicsi, alig nyolcvan ágyas közösségi kórházban. De tragédia történt itthon is: hosszú évtizedek legsúlyosabb katasztrófájának számított Magyarországon a vörösiszap-áradás, amely tíz halálos áldozatot követelt és az anyagi kár is jelentősnek számított. A Baptista Szeretetszolgálat 49 család ingóságának pótlásában vett részt, melynek értéke közel 100 millió forint volt. A szeretetszolgálat munkatársai a katasztrófa bekövetkezte óta dolgoztak a helyszínen. Először kutató-mentő feladatokkal járultak hozzá a helyzet megoldásához, később élelmiszerrel, tisztasági csomagokkal, ruházattal, cipőkkel, különböző vásárlásra jogosító utalványokkal látták el a rászorultakat. Aztán ismét útnak kellett indulni. Líbia és Tunézia határán végzett a segélyszervezet úgynevezett mobil sürgősségi orvosi ellátást és nyújtott humanitárius segítséget, miután Líbia budapesti képviselete felkérte a szervezetet, hogy gyógyszerekkel és élelmiszerrel segítse a líbiai rászorulókat. A szeretetszolgálat azonnal készenlétbe helyezte, majd amint a feltételek ehhez adottak lettek, útnak indította egészségügyi mentőcsapatát. Nagy mennyiségű gyógyszert és

olgálat z s t e t e r fa A sze atasztró k a i a s r á munkat etkezte óta n. beköv elyszíne h a k a t dolgoz egyéb egészségügyi segédeszközt is vittek a bajba jutottaknak. Az Egyesült Államokra 2012-ben csapott le a Sandy-hurrikán. A Baptista Szeretetszolgálat mentőcsapata ismét kamatoztathatta tudását: a vészhelyzet-kezelési szakemberek Észak-Karolina állambeli partnereik meghívására a katasztrófa helyszínén vettek részt a kitelepített rászorulók megsegítésében. A négy szakember New Jersey-ben nyújtott segítséget élelmezési feladatok ellátásában. A Baptista Szeretetszolgálat Rescue 24 globális mentőcsoportját addigra már közel félszáz magyar és nemzetközi katasztrófahelyszínen vetették be. A Haiyan-tájfun 2013-ban csapott le a Fülöp-szigetek középső részére olyan pusztítást végezve, amilyet korábban a 350 ezer halálos áldozatot szedő 2004-es indiai-óceáni szökőár okozott. A szupervihar óránként 300 kilométeres sebességet is elérő széllökései kidöntött villanyoszlopokat, kicsavart fákat, szilánkokra zúzott házakat és holttestek ezreit hagyták maguk után. A tájfun sújtotta Fülöp-szigeteken többször járt a Baptista Szeretetszolgálat csapata: amikor az első csoport tagjai harminchárom órányi utazás után beszálltak a Philippine Airlines Manilából Cebuba tartó gépébe a segélyszervezet egyenruhájában, a légitársaság légikisasszonyai és pilótái sorfalat álltak, és kórusban mondták angolul: „Jó reggelt, köszönjük, hogy eljöttek segí-

teni!” A humanitárius szervezet emberei egy magyar férﬁt is kimenekítettek Biliran-szigetéről, aki napokon át nem tudott életjelt adni magáról. A szeretetszolgálat a katasztrófát követően a Fülöp-szigeteken is meghirdette gyermektámogatási programját, amelynek segítségével magyar adományokból azóta mintegy ezer kisgyermeken tudtak folyamatosan segíteni. Hazánkat a természeti katasztrófák közül az árvíz sújtja leggyakrabban. Ilyenkor sokféle feladat hárul munkatársakra és önkéntesekre egyaránt: védekezés, életmentés, kimenekítés (evakuálás), átmeneti szálláshelyek kialakítása és működtetése, orvosi ellátás, logisztikai feladatok, segélyezés, helyreállítás, újjáépítés. A 2013-as dunai árvíznél 60 munkatárssal, 3500 önkéntessel, 15 gépjárművel, 2 mentőhajóval, mentőhelikopterrel, mobil üzemanyagkúttal, 4045 segélycsomag és 5850 utalvány kiosztásával, 76 otthon helyreállításával és 3 teljesen újjáépített ház átadásával segített a károsultaknak a szervezet. Dél-Szudán, a csupán néhány éve létrejött új állam még nem rendelkezik olyan háttérrel, amely egy humanitárius katasztrófa kezeléséhez szükséges volna, ezért ott komoly külföldi segítségre van szükség. Az afrikai országban korábban súlyos belső konﬂiktus alakult ki, több ezren meghaltak és sok tízezer ember kényszerült elhagyni a lakóhelyét. Példátlan eredmény volt, hogy a Baptista Szeretetszolgálatnak sikerült nemzetközi

szinten is elsőként, az ENSZ-missziót megelőzve segítséget nyújtania: 2014. január 13-án, még a tűzszünet előtt érkeztek a fővárosba, Jubába. A szeretetszolgálat egészségügyi csoportja később is többször útnak indult a térségbe, és a korábbi tapasztalatok alapján összeállított szállítmányt, leginkább törött végtagok rögzítésére szolgáló eszközöket, gyógyszereket vittek magukkal a munkatársak. Többnyire a helyiek kérésére a fegyveres konﬂiktusok sebesültjeinek és a súlyos humanitárius helyzetben levő civil lakosoknak nyújtottak segítséget. A Rescue 24 mentőcsapat hat napig dolgozott Nepálban, a földrengés sújtotta térségben. Az öttagú egység amerikai és helyi önkéntesekkel kiegészülve összesen 98 gyermeket és 166 felnőttet részesített orvosi ellátásban Katmanduban és a környező falvakban. A magyar segélyszervezet képviselői 18 ezer eurót vittek segélyként az országba, ebből részben több száz sátrat vásároltak, amelyből háromszázat a Katmandutól délre fekvő magashegység falvaiban osztottak szét, illetve további háromszázat a helyi szervezetek önkéntesei szállítottak el a katasztrófa miatt leginkább nélkülöző területekre. A Baptista Szeretetszolgálat munkatársai további segítséget (egy-egy tonna lencsét, rizst és ivóvizet) is eljuttattak a túlélőknek. Idén pedig Ecuadorban mintegy 300 túlélő, beteg és sérült egészségügyi ellátásában vettek részt, 4500 liter ivóvizet, valamint 3 tonna élelmiszercsomagot osztottak ki a humanitárius segítségnyújtás során. A Rescue 24 csapata szorosan együttműködött helyi és amerikai baptista partnereivel… Legutóbb a libanoni robbanás helyszínén jártak, majd a horvátországi földrengés után segédkeztek. A történetük folytatódik…

www.baptistasegely.hu

A magyar segítségből felépült többcélú központ reményt adott a gyermekeknek egy teljes élet megélésére

korábbi Államok lt ü s e y g etét és ton, az E i köszön k ég, te z Bill Clin je gszövets en fe á lb il é V v le ta s ti elnöke ét a Bap Baptisecsülés , a Haiti b ió a r z y s g is a n M tista Baptista zági Bap i s r ia o in r g a y ir aV s Haimag a 2010-e ég és a t ts r e é v já ö á z k hon ta S álat mun rmekott lg e o y z g ts lt ü te Szere n megép lmából. ngés utá ása alka ti földre it y n g e es m ünnepély

aitit hatalmas földrengés rázta meg 2010-ben. Amikor a Baptista Szeretetszolgálat orvoscsoportja megérkezett, azonnal megkezdődött a munka a romokon és egy kicsi, alig nyolcvan ágyas közösségi kórházban. Az épület felét teljesen tönkretette a földrengés, a három műtőből mindössze egy volt használható, és több száz sérült várta az ellátást az udvaron, a folyosókon, a kórtermekben, a parkolókban, az utcán. A segélyszervezet orvosai napi 24 órában dolgoztak folyamatosan. Olyan sérüléseket láttak el, amelyek életmentő műtétnek számítottak, sokszor a szabad ég, vagy a sátorponyva alatt harcoltak a túlélésért. A sok halál és sérülés mellett három gyermek születésénél is bábáskodhattak, azaz három új élet született a romokon. Később élelmiszerrel, ruhával, iskolaszerekkel láttak el egy körülbelül 180-200 személyes árvaházat.

Felebarát Magazin | 2021. szeptember

A Fogadj Örökbe program által sikerült támogatást nyújtani a gyermekotthon tanulóinak, akiknek ma is szükségük van a segítségünkre

aitin elég hamar egyértelművé vált, hogy az otthonteremtés mellett a legfontosabb a gyermekek jövőjéről való gondoskodás. Ezért a Baptista Szeretetszolgálat helyi partnerei azt kérték, segítsenek a ﬁatalokon. A szervezet vezetői úgy döntöttek, helyi és nemzetközi partnerségben építenek egy iskolát, amely az óvodától az általános iskola befejezéséig várja a gyerekeket. Azt akarták, legyen ez olyan gyermekközpont, ahol van óvoda, iskola, árvaház és még szakképzés is. Úgy sikerült ezt kialakítaniuk, hogy három óvodai csoport és hat általános iskolai osztály működik az intézményben, az ottani árvaházban pedig harmincnál több árvát és félárvát nevelnek munkatársaik. A központban angol nyelvet, számítástechnikát, szabás-varrást tanítanak, egy időben autó- és motorszerelés is szerepelt a tantervben. Aztán ahogyan a világ sok más országában, úgy Haitin is elindították a Flame-programot, amelynek során több hónapig oktattak helyi szakembereket és létrehoztak a gyermekközpontban egy helyi egységet, amely mozgássérült gyerekekkel foglalkozik.

Az adományozás tízparancsolata 1. Tiszteld is azt, akinek segíteni kívánsz! Azt add, küld, amit magad is szívesen fogadnál! 2. Válaszd ki, kinek akarsz segíteni (gyermek, idős, beteg, szegény sorsú) és keress olyan szervezetet, programot, amely célirányosan értük dolgozik! Ha jónak látod, keresd fel és kérd meg őket, hogy segítsenek neked segíteni! 3. Ha pénzt küldesz, megjegyzésben írd le, milyen célra küldöd! (Jó tudni: egy rászoruló embernek minden forint számít, nem kell nagy összeg ahhoz, hogy nagy változásokat hozz valaki életében!) 4. Ha ruhaneműt küldesz, az legyen még használható, sérülésmentes (tehát nem lyukas, gomb nélküli), évszakhoz illő és mindenképpen tiszta! 5. Ha játékot adsz le, az legyen tiszta, ép, működőképes. Nem kérjük, hogy új, csak azt, hogy méltó legyen. 6. Megunt, már nem használt könyveid vannak? Előbb nézz körül, a helyi iskolában van-e olyan gyermek, aki már következő tanévben nagy hasznát venné, ha nincs ilyen, akkor add le a hozzád legközelebb működő adományboltban! 7. Ha felesleges bútorod van, készülj fel rá, hogy a tárolási (raktár bérlése, fenntartása) vagy szállítási nehézségek (benzin, amortizáció) miatt nem biztos, hogy a szeretetszolgálatok elmennek érte. 8. A rászorulóknak az év bármely szakában szükségük van támogatásra, nem csak ünnepek táján. Tanszerekkel, tartós élelmiszerrel, ruhaneművel, csecsemőápolási szerekkel mindig sokat lehet segíteni. 9. Egy ember nem oldhatja meg mindenki problémáját, de egyegy személy vagy család felé elköteleződve, egy év alatt sok fájdalmat tud enyhíteni. Kötelezd el magad egy célcsoport/ személy/család felé, és keresd a támogatásuk lehetőségeit! 10. Nem magánszemély adományáról kérhet adóigazolást is. Érdeklődj a támogatott szervezet menedzsmentjénél ennek lehetőségéről!

www.baptistasegely.hu

Hittel és szakértelemmel

A tehetségek itt vannak közöttünk,

és ez ajándék

Egy Aréna-est tele vidámsággal

Dr. Szabó Csaba, a Baptista Szeretetszolgálat oktatási főigazgatója 1990-ben kezdte a pedagógusi pályát egy olyan iskolában, amely Budapest III. kerületében akkor nyitotta meg kapuit.

Felebarát Magazin | 2021. szeptember

ktatási o t a l á g l zo , zeretets yobb erőssége S a t s i t p g A Ba ek legna usaik ismerik n i e y n é intézm edagóg ödnek. p , k i ő t e k z hogy ve st és együttmű á egym segélyakciók mellett a megsokasodott hazai szociális intézmények fenntartására 2011-ben jött létre a Baptista Szeretetszolgálat Egyházi Jogi Személy, amely 2012 óta oktatási-nevelési intézmények fenntartójaként is működik. A szervezet munkatársai arra törekednek, hogy a rájuk bízott feladatokat „hittel és szakértelemmel” végezzék. Ennek érdekében a Baptista Szeretetszolgálat versenyképes és jól képzett szakembergárdát állított fel, amely folyamatosan biztosítja a szervezet dinamikus fejlődését, iskoláiban a lehető legkorszerűbb és leghatékonyabb oktatási módszerek bevezetését és alkalmazását, például a nyelvtanulásban is.

A 2014-es esztendőben alakult meg a Baptista Tehetségsegítő Tanács, amely azonosulva a Nemzeti Tehetség Programmal, a tehetségek támogatását tűzte ki céljául. A Baptista Szeretetszolgálat oktatási intézményeinek legnagyobb erőssége, hogy vezetőik, pedagógusaik ismerik egymást és együttműködnek. Ez az együttműködés az egészen konkrét szakmai kérdésektől a versenyekig, a látogatásokig, a közös pályázatokig valósul meg. Szabó Csaba, a Baptista Szeretetszolgálat oktatási igazgatója 1990-ben kezdte a pedagógusi pályát egy olyan iskolában, amely Budapest III. kerületében akkor nyitotta meg a kapuit, tehát 26 esztendeje, hogy főállású tanárként először a tábla elé lépett és a kréta felé nyúlt. Később a szakképzés területére került, több más mellett

Dr. Szabó Csaba oktatási főigazgató

egy vendéglátóipari iskolát igazgatott, miközben mindig kihívás maradt számára a sajátos nevelési igényű gyerekekkel való foglalkozás. Felesége is pedagógus. – A Baptista Szeretetszolgálat 2011ben vált intézményfenntartóvá, amikor átvett egy hátrányos helyzetű gyerekek szakképzésével foglalkozó iskolát – idézte fel a kezdeteket Szabó Csaba. – Rövidesen további lehetőségek nyíltak: a 2012-es év elején elkezdődött az az átvételi folyamat, tárgyalássorozat és engedélyezési eljárás, amely végül azt eredményezte, hogy áprilisban megrendezhettük a Baptista Oktatási Konferenciát. Harminc intézmény vezetője és helyettese jött el, száznál is többen voltunk. Az volt a nyitás. Ám tegyük azért hozzá, hogy különböző baptista gyülekezetekben korábban is folyt már okta-

tás. A kezdeteket tehát elsősorban a 2011-es, 2012-es esztendőhöz kötném, amikor olyan törvényi változások történtek a keresztény-konzervatív politikai térben, amely elősegítette ezt a folyamatot. Egyébként ha gondolatban egy kicsit visszafelé haladunk az időben, akkor azt látjuk, hogy azok az egyházak váltak fenntartóvá vagy erősödtek meg további intézményekkel, akikkel korábban, az 1990-es években a kormány külön megállapodást kötött az oktatási és szociális feladatok ellátásáról. Tehát a jogi alap az volt, hogy a Magyarországi Baptista Egyházzal 1998-ban kormányhatározat formájában létrejött a megállapodás. A katolikus, református és evangélikus egyház mellé zárkóztunk fel. – Melyek azok a legfőbb tapasztalatok, amelyeket gyűjtöttek az eltelt időszakban? – Megpróbáltunk csapatot építeni. Azt gondolom, hogy a Baptista Szeretetszolgálatnál lévő intézmények legnagyobb erőssége, hogy ismerik egymást és együttműködnek. Ez az együttműködés az egészen konkrét szakmai kérdésektől a versenyekig, a látogatásokig, a közös pályázatokig már megvalósult. Bárhol legyen baptista intézmény az országban, azonnali kapcsolatot talál, és ezt az erényünket szeretnénk tovább erősíteni. Mi úgy gondoljuk, szellemi síkon kell megváltoztatni az iskolákat. Mindig azt mondjuk, hogy a baptista iskola legyen több mint egy iskola, de akkor legyen szellemiségében is több. Valóban abban hiszünk, hogy az iskola a gyerekekért van és nem fordítva. Azt az üzenetet szeretnénk közvetíteni a gyerekek és a szülők felé, hogy

www.baptistasegely.hu

retettista Sze p a B a ök bben erikai eln 8-ban. E 1 m 0 a 2 i r t o le k y ve llalásáarter eg zerepvá dvözlő le s ü i s tt ö tá ld ta Jimmy C ptis-ok e kü nevelés agyar ba t részér t la m e á z a e lg t v o e r z ly s sze térhetett ről, ame kezett a a vissza segítség n o a r l megemlé o ó r K r t a n mint írt or a Sze ról, vala or, amik k k a k a ott ták nyújt . rszágra o r Magya ők nagyon fontosak. Ők az ajándék. Ebben van a mi felelősségünk, a munkánk, a szolgálatunk. A jelmondat, hogy több mint iskola, nem csak azt kell jelentse, hogy megpróbálunk több tananyagot adni, hanem azt a szándékot is, hogy az iskola váljon közösségi térré. Legyen olyan közösségformáló eszköz és erő az iskola, amit egyébként a magyar közoktatási rendszer nagyon kevéssé használ ki. Nálunk iskolalelkészek dolgoznak az intézményekben, szolgálatuk a segítségnyújtástól a tudás átadásáig terjed. Az iskolák pedig azzal is megismerkedhetnek, hogy valamit nem csak pénzért, hanem önkéntesen is el lehet végezni. Az Egyesült Államokból, az angolszász országokból érkező önkéntesek nagyon sokat jelentenek egy helyi közösségnek. Szeretnénk, ha az iskolákban létrejött közösségi tér nem csak egy amolyan délelőtti, kötelező keretet adna, hanem olyan programokkal szólítja meg a gyerekeket, amelyek számukra tényleg vonzóak és hasznosak.

Sándor sok alkalommal szolgált együtt Mező Misivel, a Magna Cum Laude frontemberével, aki a segélyszervezet jótékonysági nagykövete

Az iskolamisszió 2013-as elindulása óta diákok ezrei kaptak lelki iránymutatást

Felebarát Magazin | 2021. szeptember

– Mi a titok olyankor, amikor országszerte a legtöbb iskolában csak panaszt hallani? Miként érték el, hogy az iskolaigazgatók legtöbbjének már ne kelljen aggódniuk a jövőért, pedig ez korábban állandó társuk volt a mindennapokban? – A lényeg a folyamatos együttműködésben van. A Baptista Szeretetszolgálatnál nem a klasszikus értelemben vett fenntartó és fenntartott viszonyt alakítottuk ki, hanem sokkal inkább hiszünk a közös munkában. Hiszen minden csak akkor jó és akkor működik, ha közösek a céljaink. Legyen minden iskolánk olyan, ahol a gyermekek érdekében önállóan találják ki, mi a jó, mi az, ami támogatható, ahol valóban megvalósul alapgondolatunk, hogy a baptista iskola legyen több mint iskola. Egy másik Szenczy Sándortól származó jelmondatunk, hogy Hittel és szakértelemmel! Ha az iskola ennek is megfelel, akkor biztos, hogy támogatnunk kell a törekvéseket.

www.baptistasegely.hu

Részese vagyok

Sándor álmának

A projektek vezetése sok hivatalos elfoglaltsággal jár együtt

„Zsuzsika! Hallottál már a Baptista Szeretetszolgálatról?”, kérdezte tőlem mentorom, akinek sok mindenért, az ittlétemért is nagyon hálás vagyok. „Lenne ott munka bőven, angolul beszélő szociális munkást keresnek…”

z volt az első alkalom, amikor a szeretetszolgálatról hallottam 2003-ban. Az államvizsga előtt álltam, az ORZSE Közösségi Szociális Munkás szakán tanultam a szakma mestereitől.

A Vörösmarty utcai irodába mentem be interjúra egy nagyon meleg augusztusi napon. Egy megnyerő, velem egykorú, kockásinges munkatárs fogadott, udvariasan elbeszélgetett velem a terveimről és a lehetséges munkáról a

www.baptistasegely.hu

sok mindenben merev határok – ezek a világi munkahelyről érkezett munkatársak számára, így nekem is nehezen voltak érthetők. Ugyanakkor nagyon jól esett a támogatás az ott dolgozó munkatársaktól, akik amiben tudtak, mindenben segítettek. Kati bátorító mosolya az első találkozásunkról is megmaradt kedves emléknek.

Baczkó Zsuzsanna és Szenczy Katalin

ztem ...igyeke i „beálln s tba” é a felada i azt, ln megtalá van l hogy ho m... lye az én he

Felebarát Magazin | 2021. szeptember

szeretetszolgálatnál. Az a diplomatikus és most is megértő munkatárs a szeretetszolgálat jelenlegi elnöke, Dr. Szilágyi Béla volt. Így kezdődött a 18 évem, amit eddig itt töltöttem. Az első pár évben kevesen voltunk, egy maroknyi csapat, ketten Szilágyi Attilával (aki ma a szeretetszolgálat kommunikációs igazgatója) egy számítógépen osztoztunk, Szenczy Sándor alapító elnök közvetlen vezetése alatt. „Jó, hogy tudsz angolul, mert én nem tudok”, mondta Sándor „Tényleg szociális munkás vagy? Az jó, mert abból kevés van nálunk”, így folytatta Sándor, akitől akkoriban még tartottam, persze tiszteltem, és őszintén szólva kissé értetlenül, mint egy szent megszállottra néztem fel. Az új helyemen igyekeztem „beállni a feladatba” és megtalálni azt, hogy hol van az én helyem és mi a szerepem Sanyi álmában. „Találd, ki mondd meg te!”, hallottuk sokszor tőle. Lehetőség, nyitottság, ugyanakkor

Mit jelent nekem a Baptista Szeretetszolgálat? Egy olyan közösséget, amely biztonsági hálóként szolgált és szolgál ma is. Hétfőnként a nagyszoba – ahol akkor Gál Dávid irányította az irodát és a nemzetközi munkákban is vezető szerepet játszott, de amelynek használatában Sándor és Béla is osztozott – szárnyas ajtaja kinyílt és az összes munkatársunk, mindenki eljött. A vidékiek Győrből, Miskolcról és Velencéről is „feljöttek” Pestre, ott voltak az akkor már működő Utcafront munkatársai is Miletics Marcellel az élen. Sándor nem sokat beszélt, tőlünk várta, hogy mondjuk, hol tartunk, mit végeztünk el és mi áll még előttünk. Imádkozott a Szolgálatért, értünk és magáért. Nem voltam ehhez hozzászokva, korábbi munkahelyemen nem kérték tőlem, hogy hittel és szakértelemmel álljak hozzá a munkához. Sokat tanultam mindannyiuktól. Tizennyolc éve dolgozom a szeretetszolgálat kötelékében. Nagyon sok kedves emlékem van, amit a nemzetközi projektek megvalósításának alkalmával szereztem. A legkedvesebb talán a 2004 decemberében Srí Lankán pusztító cumamit követő helyreállítási munkák során az ott töltött közel fél év volt. Szimbolikus örökbefogadási programunkban a nemzetközi segély és fejlesztés területén a magyar árvaház építésének koordinálásában vettem részt. Munkánk na-

gyon megható és fontos része volt az amerikai North-Carolina Baptists on Mission (Észak-Karolinai Baptisták a Misszióban) önkéntesek munkájának segítése. Teljesen lenyűgözött és nagyon inspirált a legkülönböző háttérrel rendelkező, sokszor igen idős emberekből álló tíz-húsz fős csoportok munkáját segíteni. Szállást és fuvart szerveztünk nekik az állandó kihelyezett munkatássukkal, Larry Osborne-nal. A NCBM tagok komoly ﬁzikai munkát végeztek, saját költségükön utaztak és azon dolgoztak, hogy Srí Lankán mielőbb helyre álljon az élet. Ezek a helyreállítási munkák kúttisztításból, ásásból, épületek kifestéséről, tisztásából álltak.

t, nni azér e t g e m et legtöbb dománya ő t e h e l erek a ünk a t b z m e yabban e k n e r o y a k y Ig é g t a a h hogy a m rsabban és leg hoz. leggyo orulók a lehető jusson el a rász

Voltak olyan napok is, amikor osztásokat szerveztünk szoros együttműködésben helyi vezetőkkel, baptista lelkipásztorokkal, akik az igények felmérésében és a veszteségeket elszenvedő családok felmérésével segítették a munkánkat. Etawo Anna számomra nagyon kedves nigériai-magyar egykori munkatársammal karöltve igyekeztünk a lehető legtöbbet megtenni azért, hogy a magyar emberek adománya a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban, helyi szükségletek felmérésével jusson el a rászorulókhoz. Érdekes pillanatok voltak a kinti munkánk kapcsán, amikor magyarországi újságírók, televíziós riporterek utaztak ki és fókuszba került humanitárius munkánk, és az azt követő helyreállítási tevékenység. Akkor találkoztam Tihanyi Tamás újságíró munkatársunkkal is, aki a kezdetek óta részt vett a szeretetszolgálat életében. Szintén Srí Lankához kötődik az a feladat, amit Sándor személyesen tőlem kért, bár orvosi jóváhagyás kellett hozzá: kísérjem Budapestről a szigetországba a Vajira Sri árvaház magyar

Fiatal lány a magyar támogatással működő gyermekotthon avatásán

épületének átadására az újságírókból álló küldöttséget. Akkor hat hónapos terhes voltam, és egy jutalomutazásnak gondoltam a kísérő szerepét, de ebben csalódnom kellett: a repülőút Colombo-ba különösen hosszúra sikerült, 20 órát repültünk, egy útlevelet majdnem elhagytunk a bangkoki tranzitban, és amikor végre megérkeztünk, nagyon sok, elsősorban protokolláris eseményen kellett részt vennünk, ami igencsak kimerített. Srí Lanka-i barátaink nagy szeretettel fogadtak, az elfogyasztott kókusztej és az árvaházi gyerekek mosolya, valamint a felénk kiabált „sziszasztok” mindenért kárpótolt!

A bizalom, amit kaptam, akkor és ma is talán a legfontosabb a kollégáim és vezetőim szeretete mellett. Ez az, ami még ma is a szeretetszolgálathoz köt. A sokszor monoton, kevésbé érdekes szakmai és pénzügyi beszámolók megírásakor, akkor, amikor munkánk kevésbé változatos vagy kreatív részét végezzük. Hálás vagyok, hogy a részese voltam és vagyok Sándor álmának, amely egy maroknyi lelkes követőkből álló csapatból az ország egyik legnagyobb segélyszervezetévé nőtte ki magát. Baczkó Zsuzsanna

www.baptistasegely.hu

Több mint 100 ezer gyermek

örök élménye

Huszonkét éve töretlenül, lelkesen tevékenykedik a Baptista Szeretetszolgálatnál Baricz Dezső, aki szívvel-lélekkel segít hátrányos helyzetű embertársainkon, főként gyerekeken. Gyermekotthonban nőtt fel, ahol megtanulta, mi az igazi élet, és ott jött rá, hogy támogatni szeretné a hasonló élethelyzetben lévő gyermekeket, embereket. Dezsőnek szívügye a beteg és hátrányos helyzetű gyermek.

2019. december Különleges élményben részesülhettek hátrányos helyzetű gyerekek a Baptista Szeretetszolgálat szervezésében 2019 decemberében. A Jótékonysági Mikulásnapon a gyerekek cirkuszi előadást láthattak „Hófödte Álom - Ősi cirkuszi mese története” címmel a Fővárosi Nagycirkuszban. Sztárvendég volt Király Viktor, Cooky és Mittag Olivér, a The Voice 2019 Ausztria győztese. A cirkuszi mutatványok után a budapesti Óriáskerékre is felülhettek a csemeték. Budapest mellett vidékről is érkeztek, és sokan voltak, akik még sosem vettek részt ilyen programokon, így életre szóló élményt szereztek nekik a szervezők. – Fantasztikus élmény volt mindannyiunk számára, a gyermekek jól érezték magukat, öröm sugárzott az arcukról. Király Viktor, Cooky és Mittag Oliver nagy sikernek örvendett a kicsik és nagyok körében. Ilyenkor az ország egész területéről jönnek a tanáraikkal, kísérőikkel együtt. Ezt a különleges élményt viszik magukkal, és utána hónapokon keresztül ezekről a kalandokról beszélgetnek. Természetesen további nagy élmény számukra, hogy az előadás végén kapnak egy szelet pizzát és játékot is, a Pizza King Prémium és a REGIO Játék támogatásával. Mivel gyermekotthonban nevelkedtem, így csodálatos érzés jót tenni.

vettek m e s o s ég , akik m n, így életre k a t l o v ...sokan n programoko nekik... e zereztek részt ily s t y n é szóló élm

Felebarát Magazin | 2021. szeptember

Engem az tesz boldoggá, ha örömöt okozhatok hátrányos helyzetű gyermekeknek –mondta az esemény főszervezője, Baricz Dezső.

2020. február Harminc gyermeket lepett meg szórakoztató programokkal Baricz Dezső, a Baptista Szeretetszolgálat programszervezője. A tanulók Petőﬁbányáról érkeztek, hogy megcsodálhassák több napon keresztül Budapestet. Hotel, étterem, továbbá kulturális és szórakoztató intézmények csatlakoztak a felhíváshoz, hogy a rászoruló csemetéknek örök élményt szerezzenek. A Baptista Szeretetszolgálat immár hatodik éve, 2020-ban is folytatta a „Kulturális Kirándulás a Fővárosban” címmel indított programsorozatot hátrányos helyzetű gyermekeknek. A tanulók olyan

eseményeken vehettek részt idén is, amelyről eddig csak álmodni mertek. Színesebbnél színesebb programokra voltak hivatalosak: meglátogathatták többek között a Parlamentet, a Rendőrpalotát, a KockaParkot, az Elevenparkot és a Fővárosi Nagycirkuszt. – Minden évben az a célom, hogy minél különlegesebb programot állítsak össze a gyermekeknek, és olyan élményt nyújtsak, amit eddig még nem tapasztaltak. Finomabbnál ﬁnomabb ebédet, vacsorát ettek szállodákban és éttermekben. Minden évben szinte biztos vagyok benne, hogy azok a gyermekek, akik még nem jártak a fővárosban, csakis jól érezhetik magukat. Próbálok mindig hátrányos helyzetű gyermekeket meghívni erre a csodás lehetőségre, akik tudják értékelni is a programot. A Novotel Budapest Danube szálloda biztosította a két éjszaka szállást és a félpanziót. A gyermekek különböző programokon vehettek részt: Kövér László, az Országgyűlés elnöke jóvoltából a csoport megtekinthette a Parlamentet. Az elnök úr már évek óta támogatja a programot, és fontosnak tartja, hogy hátrányos helyzetű gyermekek és kísérőik megismerjék a Parlament történetét, és megcsodálják a gyönyörű épületet – mondta Baricz Dezső, aki mellé számos intézmény, ismert személy áll a jótékony célok megvalósítása végett. A csoporthoz Baricz Dezső meghívására Budapestre érkezett még Varga János és három ﬁúgyermeke, hogy kicsit elfelejtesse velük a szörnyű tragédiát. Az 5 éves Noel, a 3 éves Milán és 11 éves János ugyanis félárván maradt, miután az édesanyjukat elütötte egy autó.

2020. tavasz, nyár és ősz 2020 tavaszán rendkívül érződött, hogy az ország összefogott, és mindenki a maga módján támogatta az

www.baptistasegely.hu

Fontos volt az egészségügyisek segítése

Az ünnep legyen igazi ünnep mindenkinek!

egészségügyben dolgozókat. Az egyik ételcég Baricz Dezsővel, a Baptista Szeretetszolgálat programvezetőjével és önkéntesekkel együttműködve hónapokon keresztül jótékonykodott. Ételeket és egészséges italokat szállítottak a kórházakba, ezzel is megkönnyítve az ott tevékenykedők izzasztó munkáját. A kezdeményezéshez híresség is csatlakozott: Tóth Andi örömmel állt az akció mellé. A hősies tettekért oklevéllel és ajándékcsomaggal tüntették ki a résztvevőket. Több budapesti intézmény dolgozói között osztották szét az ételeket, ezzel is támogatva a rendkívül fontos munkájukat. A Pizza King Expressz tulajdonosa, Melhem Saad ismét megmutatta, hogy a jótékonyság mennyire fontos a mai világban. Közel tizenöt millió forintnyi adománnyal támogatta az egészségügyi hősöket. Baricz Dezső, a Baptista Szeretetszolgálat programigazgatója ötlete alapján könnyítették meg mindennapjaikat az ételekkel és italokkal. – Harminc napon keresztül folyamatosan szállítottuk az önkéntesekkel az ételeket, összesen 7000 darab gyros tálat, 2000 darab pizzát és 8000 darab egészséges üdítőitalt osztottunk a kórházak dolgozóinak. Várnagy Andrea, Liszt Ferenc-díjas magyar zongoraművész pedig 115 darab ZeneVarázslat – Lélekhíd című lemezt ajánlott fel. Most pedig örömmel ismertük el a Pizza King tulajdonosával együtt az önkéntesek munkáját, ezért egy emléklappal és vacsora-

Felebarát Magazin | 2021. szeptember

meghívással kedveskedtünk nekik. A szervezet munkatársai és önkéntesei az alábbi kórházakat látogatták meg tavasszal: Szent László Kórház, Heim Pál Gyermekkórház, Bethesda Gyermekkórház, Uzsoki Kórház, Országos Központi Baleseti Ambulancia, Merényi Gusztáv Kórház és az Országos Mentőszolgálat.

2020. október 2020 októberében különleges ajándékosztásra került sor, amelyet a szűkölködő családoknak szerveztek a Szegénység Világnapja alkalmából. Több mint kétszáz gyermeket és szüleiket leptek meg színes játékokkal és ﬁnomságokkal, édességekkel. A csemeték és felnőttek nagy örömmel vették át a csomagokat, és ették az ízletes pizzát.

A Mentőszolgálat szóvivőjével…

És kollégákkal

k olyan A tanuló vehettek yeken esemén , amelyről eddig n is részt idé lmodni mertek csak á

2021. február A farsang vidám hangulatát varázsolta a gyermekeknek Baricz Dezső. Egyedi jelmezversenyt szerveztek, amellyel a kicsiket és nagyokat zökkentették ki a mindennapokból, és nagy örömükre minden résztvevő értékes meglepetéssel térhetett haza. Várhegyi Lucas Palmira, Tóth Andi, Fónagy István és Szabó Ádám zsűritagként vett részt a két napos, jótékony megmérettetésen. A hírességek boldogan zsűrizték az ötletes álarcokat, a szabályok betartásával. Dezső minden évben több alkalommal erőteljesen azon dolgozik, hogy szórakoztassa a gyermekeket, ezzel nyújtva meghitt pillanatokat számukra. – Mindig felemelő érzés programokat szervezni a gyerekeknek, és a napjaikat ezzel egy kicsit boldogabbá tenni. Idén szerettem volna a farsangi örömöt átadni a csemetéknek, ezért találtam ki ezt a programot, természetesen biztonságosan, a szabályok betartásával. A zsűri által megszavazott három legjobb jelmez ér-

tékes ajándékot kapott mindkét nap, de minden résztvevőt megleptünk játékokkal és pizzaszelettel, üdítővel. Közönség díjjal is készültünk, utólag a fotók alapján szavazhattak a legkreatívabb jelmezre, az ebben a kategóriában lévő győztes a fogyatékkal élő Dominik lett, aki 3 nap 2 éjszaka pihenést nyert az egész család számára, a Fónagy&Walter Vendégházba. Nagyon örülök, hogy az emberek öszszefognak, és az online térben is jótékonykodnak. Köszönjük a Pizza King Express, a REGIO Játék, a XIXO és a Márka támogatását.

2021. július Százhetven hátrányos helyzetű és koronavírusban elhunyt szülő gyermekeinek szerzett újra különleges élményt a Baptista Szeretetszolgálat programszervezője, Baricz Dezső. Népszerű sztárok is az esemény mellé álltak: Tóth Andi, énekesnő, Andrei Mangra, a Dancing with the Stars döntőse és a Polgár Házaspár, Polgár Tünde és Polgár Árpád, akik boldogan segítettek, hiszen fontos számukra, hogy örömet szerezzenek a kicsiknek. Budapesten az utakat lezárva több limuzinnal és luxusautóval, rendőri kísérettel vitték körbe a kicsiket és nagyokat. Öt darab limuzin, hatvankét luxusautó, három mentőautó és egy városnéző busz várta a gyermekeket a Hősök terén, ahonnan elindult a konvoj. Baricz Dezső már tizenegy éve minden nyáron megszervezi ezt a programot.

www.baptistasegely.hu

Örökbefogadás,

és ami mögötte van A Baptista Szeretetszolgálat nyílt örökbefogadási programjának célja, hogy azok a hátrányos helyzetben lévő anyák, akik nem tudják megtartani és felnevelni születendő gyermekeiket, befogadó családokhoz adják örökbe őket. Rendszeresen segédkezünk nyílt örökbefogadás megvalósításában és veszünk részt esetkezelésben.

– Húszhetes terhes vagyok és alkoholista, a babát nem szeretném megtartani. Tizenhét éves korom óta drogozok, azóta arról leszoktam, váltottam az alkoholra. Az utcán élek, néha barátok befogadnak pár éjszakára. Van két szép gyermekem, őket az édesanyám neveli, de én nem mehetek haza, mert folyton meglopom őket. Mindent eladtam, amit otthonról el tudtam lopni, rengeteg a tartozásom, behajtók zaklatják a családomat. Nyár volt, amikor Biankával először találkoztam. Idegesnek látszott. A szenvedélybetegségben eltöltött évek sem tudták kiölni belőle a nőiességet, megjelenése kellemes volt. Nem egyedül érkezett, az anyukája elkísérte, mert bár haza nem mehetett, de nagyon aggódott érte és a születendő babáért. A kapcsolatukat megviselte a

Felebarát Magazin | 2021. szeptember

függőségben élt évek tapasztalata, de Bianka maximálisan tisztelte és elfogadta az anyja véleményét, döntését. – Már idős vagyok, egyedül nevelem a két gyermeket, egyik hónapról a másikra élünk. A szívem szakad meg Biankáért és a piciért is, de nem tudok még egy gyermeket bevállalni. Az a kérésünk, hogy olyan családhoz kerül-

jön, akik megengedik, hogy időnként képet, információt kapjunk róla. Szeretnénk tudni, hol van. Segítünk, de van egy feltétel. Biankának el kell mennie elvonóra. – Persze, elmegyek, sőt szülés után szeretnék rehabra menni, van egy nagyon jó hely vidéken, ott már voltam pár napot, akkor körülbelül egy hetet bírtam ott ki. Eljöttem, de most nagyon elszánt vagyok, elegem van ebből az életből. Változtatni szeretnék. Amikor elmentek, azt gondoltam,

(Fotóink illusztrációk)

nem találkozunk többé. Egyébként is két héttel korábbra beszéltünk meg találkozót, ahova Bianka nem jött el, a telefont sem vette fel. Kételkedtem abban, hogy a rehabra elmegy. Aztán tévedtem, másnap hívott az anyukája, hogy felvették a kapcsolatot a területileg illetékes kórházzal és hétfőtől bevonul az addiktológiára.

Nehéz lesz, mert szigorú szabályok vannak, de nagyon szeretne leszokni. Ez volt az első meglepetés. Bianka keményen állta a sarat, kitartott. Eltelt egy hónap, kettő, három… Közben megismerte az örökbefogadó szülőket. Gyakran találkoztak, mindig őszintén és nyíltan beszélt. Kölcsönös

szülés végéig, de csak a babára való tekintettel. A szülés és az örökbeadás megviselte, de nagyon keményen tartotta magát, és csak annyit mondott: – Nagyon rossz érzés, de ha talpra akarok állni, nincs más út. Tudom, hogy nagyon fogják őt szeretni, ebben biztos vagyok.

szabad k i y g e z a szült. De zamehetett a é k n o y Nag ikor ha alami. m a , n é v hétvég , történt z o h d á l csa

volt a szimpátia. Céljai voltak. Szülés után egyből rehab, minél előbb, nem akart visszaesni. Nagyon készült. De az egyik szabad hétvégén, amikor hazamehetett a családhoz, történt valami. Pénzt kapott valakitől… Már nem ment haza, éjszaka sem. Az anyukája sírva hívott. Elindultam megkeresni. Összetörten, csalódottan találtam rá. – Az elmúlt hónapok munkája oda. Elgyengültem. Hogy lehettem ilyen hülye!? Látod, ha kapok 200 forintot, egyből piát veszek belőle. A kórházba nem mehetek vissza, mi lesz most?

Izgatottan és tele várakozással indultunk el vidékre, a rehabra, de zárt ajtókat találtunk. Összeférhetetlenség, gyertek vissza pár hónap múlva. Hogy mi? Akkor ennyi volt? De Bianka nem fog kibírni még két hetet sem Budapesten, pia nélkül… Valóban nem bírta ki, masszívan belevetette magát újra. De három hónap múlva újra útra keltünk. Már Bianka nélkül tértünk haza. Mindez két éve volt. Azóta sikeresen maga mögött hagyta az alkoholt. Dolgozik, gondoskodik magáról, besegít a gyerekek nevelésébe. Illés Zita

Visszafogadták az addiktológiára a

www.baptistasegely.hu

Fellegi Kató

Nekünk csak ez van, az Isten

Süti-bünti. Harmadszorra hangzott el ez a kifejezés, amikor elkezdtem gondolkozni rajta, ez vajon mit jelent? Egy IT cég szokásos heti meetingjén ültem, ahol épp azt találták ki a kollégáim, ha valakinek a meeting alatt megszólal a mobilja, süti-büntit kap. A következő alkalomra sütni kell vagy vásárolnia némi édességet. Mikor egy óra múlva még mindig ennek a részleteit tárgyaltuk, elhatároztam, hogy valami olyan munkahelyet szeretnék, ahol minden napnak értelme van. Úgy nézhessek tükörbe a nap végén, hogy ez a mai nap is megérte. Felmondtam, és a következő héten már Szenczy Sanyi irodájában ültem, állásinterjún. – És mihez értesz? – Semmihez. Van két felsőfokúm. – Az jó, mehetsz Ukrajnába tolmácsolni egy hónapra. Mentem. Kicsit sarkítva 8 év múlva jöttem vissza. Azóta is itt vagyok, a Baptistáknál. És hogy megérte-e váltani? Értelemmel telnek-e meg a napok? Nos, ez sem a nemzet-

Felebarát Magazin | 2021. szeptember

közi csapatban, sem az emberkereskedelem területén, sem a 300-as felzárkózó településeken dolgozva nem kérdés. Sok történet van, sok helyszín. Emberek, arcok, sorsok. Köztük az enyém is. Hiszen amíg romatelepen, fejlődő országban, áldozatok vagy árvák között teltek az évek, addig ne-

kem is ezekkel a történetekkel együtt változtak a vonások az arcomon, a lelkemen. Betört az Isten. De vajon kivé lettem? Mert nem lehet ugyanúgy élni az életet, ha a romatelepen elkezdenek dicsőíteni egy icipici házban, de az a hang a szívedbe hatol. Körülötted mindenki mosolyogva énekel mezítláb, porosan és talán éhesen is. Majd átölel és azt mondja: „Nekünk csak ez van, az Isten”. Majd megmutatja, hogy itt van a gyülekezetben a testvére, a szülei, a nagybátyja... Én meg azon gondolkozom, vajon mikor lesz olyan, hogy az én családomból ennyien ott lesznek a hétvégi istentiszteleten. Bár van cipőm, fürödtem és ettem is. Mégis, valami akkor ott nagyon hiányzik nekem. És hogy térhetnék vissza ugyanúgy a városba, mikor egy nagyon hosszú orvosi missziós nap után az amerikai doki azt mondja, „életem legszebb napja volt ez. Kétszáz embert vizsgáltam, valós segítséget tudtam adni, csak a gyógyításra ﬁgyeltem és nulla volt az adminisztráció. Így kellene teljen minden nap”. Közben a roma nénike azt mondja, hogy „tudja kedves, nem is a gyógyszer a legfontosabb, csak az, hogy maguk emberszámba vettek. Úgy ülhettem itt az orvosnál, ahogy a helyi rendelőben sosem. Maguk kérdeztek, és érdekelte magukat a válasz is. Már ez gyógyít. Hogy ﬁgyelnek ránk”. Hát nem így kellene minden nap? Vajon hol csúszunk el a rengeteg papírmunka és alul-, felülkezelt emberi kapcsolatainkban, hogy másról szólnak a napjaink?

Sok történet van, sok helyszín. Emberek, arcok, sorsok

„Nagyanyám nevelt, vert. A saját családomból erőszakoltak meg többen. Szöktem, jöttek az utcai éjszakák. Loptam, betörtem, rám találtak. Persze nem a jó ﬁúk. Tegye fel a kezét, akinek ismerősek ezek a sztorik”. Csak az én kezem marad lent. Nem merek felnézni. Elteltek az évek. Vajon én ki lettem? Hiszen voltam tolmács, sofőr, program-, pályázat- és táborvezető. Mentor, szakember, áldozat, igehirdető. Cipősdoboz tündér, homokzsákot pakoló munkás. A szerepeken és a megélt tapasztalatokon keresztül azt hiszem, leginkább ember lettem, akinek az életében elhalkult kicsit a magassarkú és a műköröm kopogása, mert helyettük kopog az Isten. Ha esténként tükörbe nézek, egy dolgot biztosan tudok: az élet, amelyet élek, tele van értékekkel. Fellegi Kató

Aztán kolerás lettem Haitin. Ezrek haltak meg a járványban körülöttem, mert nem kaptak időben segítséget. Nem volt számukra elérhető tiszta ivóvíz. Nekem volt, én vettem a boltban. Ittam, megúsztam. Élek. De sokszor látom magam előtt az erdőben felállított mobil kórházakat, ahol a középen lyukas ágyakon szinte naponta cserélték az újabb és újabb betegeket. Ülünk egy étteremben az egyik amerikai lelkésszel. Az étteremben a bibliaiskola tanulói dicsőítő dalokat énekelnek. Besétál egy férfi. Leül. Hallgatja a dalokat. Sír. Én nem mennék oda, de a lelkész beszélni szeretne vele. Tolmácsolok. A férfi nagyon magányos, a dalok gyerekkorára emlékeztetik. Mikor még templomba járt a nagymamával. Azóta félrement sok minden az életben. Ez fáj. Együtt imádkozunk. Ott az étteremben. Magyarul, angolul, ismeretlenül. Hát persze, hogy nyomot hagy. És nem hagy érintetlenül, amikor egy nagy kerek asztal mellett tizenketten ülünk a zárt intézetben. Egy lány beszél halkan.

Amerikai orvosokkal Kárpátalján

www.baptistasegely.hu

A Tábitha Gyermekhospice Ház

10 éves lett!

A Baptista Szeretetszolgálat fenntartásában működő Tábitha Ház küldetése, hogy az életet veszélyeztető, vagy rövidítő betegségben szenvedő gyermekeknek és családjuknak nyújtson térítésmentes egészségügyi és érzelmi támogatást méltó és szeretetteljes környezetben. idén 10 éve működő házunkban 0 – 21 éves korig fogadjuk a gyógyíthatatlan gyermekeket és családjukat, hogy segíthessük őket azon a szavakkal leírhatatlanul nehéz úton, amit nem ők választottak.

100

Felebarát Magazin | 2021. szeptember

Életvégi ellátás Az életvégi támogatásunk alkalmával olyan gyermekeknek és családjaiknak nyújtunk segítséget, akik számára már az orvosi kezelések ellenére sincs esély a gyógyulásra és kevesebb, mint

12 hónapig maradhatnak együtt. A palliatív támogatásunkkal a kis betegek fájdalmának és egyéb tüneteinek az enyhítése mellett hozzásegítjük a családot, hogy a közösen eltölthető idő, a búcsúzás biztonságban és meghittségben teljen. A teljes családot

Norbika egy külön bejáratú intim apartmanban helyezzük el, gondozásukat, ellátásukat térítésmentesen biztosítjuk. A Tábitha Házban töltött időben és a gyászfeldolgozás időszakában pszichológiai támogatást biztosítunk az egész család részére.

Szülőmentesítés Olyan családok, szülők számára biztosítjuk a szülőmentesítő támogatásunkat, akik gyógyíthatatlan betegségben szenvedő, 24 órás ápolást igénylő gyermeket gondoznak otthonukban. Ezen szülők rendkívül nehéz helyzetben vannak jelenleg Magyarországon, hiszen gyermekük ápolásában a mindennapokban nagyon kevés segítségük van. A Tábitha Házban éves szinten 28 napnyi pihenésre adunk lehetőséget ezen családoknak, úgy, hogy az említett időszakban átvállaljuk gyermekük szakszerű gondozását. Ebben az esetben így csak a gyermek költözik be hozzánk az adott időszakra, amely alatt a szülők „szabadságra” mehetnek.

Otthonápolási felkészítés Azon családok számára biztosítjuk a felkészítő napokat, akik a korházi ápolást követően otthonápolási feladatokkal kerülnek szembe krónikus, gyógyíthatatlan beteg gyermekük kapcsán. A kórház és az otthon közötti tranzitállomás vagyunk, ahol a nálunk töltött napokban térítésmentesen megtanítjuk őket gyermekük gondozására és a kapcsolódó feladatok elvégzésére. Támogasd a Tábitha Házat, hogy segíthessük azokat a gyermekeket, akik a legnehezebb harcot vívják! www.tabitha.hu

„A háziorvosunk kérésére kedden asztmatikus hörghuruttal mentünk be a kórházba, pénteken pedig már a kemót kapta Norbi. Az orvosunk a lépét érezte nagyobbnak, de az valójában a vesedaganat volt, ami a kórházi ultrahangvizsgálaton derült ki. Az egész olyan gyorsan jött, hogy levegőt sem kaptunk. Éppen akkor volt a húga egyéves. Az ember azt gondolja, hogy ez csak mással történhet meg. Van két szép gyerekünk, egy ﬁú, egy lány, harmonikus kapcsolat a párommal – minden tökéletes, gondoltam.”

Folyamatos feladatok és kemény döntések Miközben Norbi mellett a kórházban kellett helytállni, az egyéves Noémivel az apukája volt és a nagymamák. Erika azt mesélte, mindenben támogatták egymást, összefogott a család.

„Utólag tudatosult bennünk, hogy mennyi helyzetet kellett megoldani Norbi betegsége mellett, folyamatosan jöttek a feladatok, mindig csak a következő lépésre tudtunk ﬁgyelni. A legnehezebb az volt, hogy közben nevelni is kellett Norbit, hogy nem engedhettünk meg neki mindent, miközben a szívünk szakadt ki. De azt gondoltuk, hogy ha tényleg mindent megengedünk neki azért, mert beteg, akkor csak még jobban megijed. A másik nagy nehézség az a sok, betegséggel kapcsolatos döntés volt, amiben a férjemmel sem értettünk mindig egyet. És az ember ilyenkor nem mindig tud józanul gondolkodni.” Már akkor nagyon jól jött volna a Tábitha Ház segítsége, mert ott az orvosi segítség mellett pszichológusi támogatás is elérhető, ráadásul az ott dolgozók szakmai tapasztalata és emberi hozzáállása egészen más légkört jelent, mint egy kórházban.

amiért , k o y g a v ...hálás kája lehettem, yu Norbi an lyen rövid ideig i hogy ha nk volt, ő tett lü is, de ve yává. an

A legrosszabb hír – egy lépcsőfordulóban „Norbi rettenetesen érezte magát, szeparációs félelme volt, ha nem látott, akkor ordított. Nem akart sem enni, sem inni. Az nagyon rossz időszak volt. Aztán elmondták, annyi az áttét, hogy nem tudnak segíteni – ezt egy lépcsőfordulóban közölte velünk a kezelőorvos. Sokkolt minket hír. Aztán a műtétet végző orvos leültetett, és elmondta, hogy mi lesz, de sok mindent nem tudnak pontosan, mert minden szervezet más. Egy héttel azután helyet biztosítottak nekünk a Bátor Tábor családi turnusában.” A táborban egy önkéntes mesélt a családnak a Tábitha Házról, a hazaérkezésük után el is mentek megnézni. „Nem szerettük volna, ha Norbi otthon hal meg, az valahogyan túl sok lett volna, az emlékek nem hagytak volna nyugodni. De már akkor nagyon megdöbbentett, hogy a kórházban nem adtak felvilágosítást arról, hogy ilyen lehetőség is van. Láttuk azt is, mi a protokollja annak, amikor kórházban hal meg egy kisgyerek, és azt szerettük volna elkerülni. És nagyon

102

Felebarát Magazin | 2021. szeptember

hálásak vagyunk a Tábitha Háznak, hogy ez sikerült.”

Búcsú – valódi támogatással „Novemberben tudtuk meg, hogy nincs remény, de Norbi még január végéig velünk volt. Az utolsó két hetet töltöttük a Tábitha Házban, előtte együtt voltunk otthon, például azon az utolsó karácsonyon is, amikor a fotó készült. Próbáltunk minél több élményt adni. Szerettünk volna boldogok lenni, amennyire lehet egy ilyen helyzetben. Egy nagyon erős köhögés után mentünk be a Tábitha Házba, amikor már szüksége volt oxigénre. Azt mondták, bármikor jöhet egy utolsó köhögőroham. Amikor először megnéztük, mondtam a gyerekeknek, hogy ez játszóházas kórház. És tényleg az volt: a családias környezet, és az, hogy minden segítséget, ételt, italt, pszichológust megkaptunk az utolsó két hétben, nagyon jó volt. Így csak Norbival tudtunk foglalkozni. A pszichológus tanácsolta, hogy idézzük fel a régi emlékeket Norbival – ezekre a beszélgetésekre azóta is szívesen emlékszem. Meséltem valamit, és kijavított, hogy az nem pont

úgy volt, még nevetni is tudtunk. Norbi halála után a Tábitha Ház a gyászfeldolgozásban is segített nekem és a férjemnek. Toleráltuk, sőt támogattuk egymást annak ellenére, hogy egészen másképpen gyászoltunk. A Tábitha Házat azóta is próbálom segíteni a munkámmal, a különböző eseményekre vidám luﬁkkal szerzek örömteli perceket a beteg gyerekeknek, és az emlékezés napján a szülők az ő lebomló luﬁjait eregetik az elhunyt gyerekekre emlékezve. Már tudok úgy gondolkodni, hogy hálás vagyok, amiért Norbi anyukája lehettem, hogy ha ilyen rövid ideig is, de velünk volt, ő tett anyává. Úgy gondolom, hogy előrement, és mi majd követjük.”

Lilla armadik gyermekünk, Lilla nagyon ritka és nagyon súlyos agyfejlődési rendellenességgel, Miller-Dieker szindrómával született. Már születése után tudtuk, hogy valószínűleg nem lehet majd sokáig velünk. A Tábitha Házról már korábban hallottunk, de kapcsolatba csak akkor kerültünk, amikor egy nagyon hosszú, több hónapos intenzív osztályon töltött idő után Lillát haza tudtuk vinni. A kórházból nem azonnal haza mentünk, hanem igénybe vettük a tranzit ellátást: egy hetet töltöttünk ott, mialatt az ápolónők mindenre megtanítottak, így nyugodtan, magabiztosan, félelmek nélkül vittük haza a speciális, intenzív ellátást igénylő kislányunkat.

Óriási segítséget jelentett, hogy Lillát számos alkalommal nappali és mentesítő ellátás keretében is fogadták a Tábitha Házban. Így az egészséges testvérekkel el tudtunk menni akár egy néhány órás fontos eseményre, nyaralni, pihenni akár egy egész hétre is, mialatt a kislányunkat teljes biztonságban tudhattuk. Lillácska két és fél évet töltött velünk, és bár mi itthon kísértük Őt és búcsúztunk el Tőle, az utolsó hetekben és napokban is nagyon sok segítséget, támogatást kaptunk a Tábitha Háztól. Kislányunk halála után sem engedték el a kezünket, a Tábitha Ház programjaira korábban és most is nagy szeretettel várnak. Lilla testvérei mindig nagy örömmel mennek a Tábitha Házba, mindannyian érezzük a szeretetet, gondoskodást, törődést.

Hálásak vagyunk, hogy egy ilyen fantasztikus közösséghez tartozhatunk. A Tábitha Ház csapata hiánypótló szerepet tölt be a súlyosan beteg gyerekeket nevelő családok életében. Nélkülük nagyon nehéz lett volna az életünk, felbecsülhetetlen segítséget és támogatást kaptunk szakmailag és emberileg is nagyszerű segítőktől.

www.baptistasegely.hu

103

A 2013-as esztendő tavaszának egyik napsütéses napján épp a játszótéren voltam a kisfiammal, amikor csörgött a telefonom és De Coll Ágnes, a Baptista Szeretetszolgálat Emberkereskedelem Elleni Programjának vezetője hívott Budapestről. Prostitúcióra kényszerített nők számára fenntartott védett házba keresett női szociális munkást.

Esély egy új életre, ami felbecsülhetetlen

Toszeczky Renáta

104

Felebarát Magazin | 2021. szeptember

osem fogom elfelejteni azt a beszélgetést. Emlékszem az engem körülvevő gyerek zsivaj elhalkulására, a fényekre, az illatokra és arra a mindenemet átható érzésre, ami azóta is velem van: Isten rendelte így, nekem küldte ezt a feladatot. Az elmúlt közel kilenc évben ez az érzés nem változott. Tudom, hogy itt van dolgom, hogy a bántalmazott, kizsákmányolt nők és gyermekeik, férfiak és családok mellett, velük együtt végzett munka az én utam. Nehéz a számtalan emberi sors, a megélt közös nehézségek, felemelő pillanatok közül egyet kiválasztanom, hisz mindegyik hozzám tett, gazdagabb lettem általa. Az áldozatok védett házba érkezése, sokszor az éj leple alatt, a kisbabák születése, melyeknél az anyák kérésére voltam jelen, a gyermekotthonokban tartott közös figyelemfelhívó előadások a már felépült, korábbi áldozatokkal, az emberkereskedelem női áldozatainak küzdelmét és a munkámat bemutató „Védelem alatt” című film forgatási munkálatai és sikere a Verzió Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon. Bevillanó emlékek, érzések. Ezek közül kell kiválasztanom egyet. Nehéz feladat, de talán sikerül. 2015 szeptemberétől néhány hónapig olyasmit éltem át, amit soha nem felejtek el, és ami talán a szociális munkás identitásom legmeghatározóbb élménye volt. Egy levéllel kezdődött minden és egy megható, a munkám elismeréséért járó díjjal ért véget. Ez a díj az Aranyanyu díj volt, amit 2015 novemberében vehettem át. Számomra azért a legfontosabb, mert egy olyan nő írta le egy levélben, hogy mit jelentett a munkám az ő életében, aki Magyarországon vált emberkereskedelem áldozatává, és akinek közel három évig segítettem a felépülését és akivel azóta

is kapcsolatban vagyok, igaz, ma már szakmai kapcsolatban. Ő volt az első kliensem. Orsós Zsuzsi. A védett házba, ahol dolgozom négy gyermekével érkezett. Tisztán emlékszem az első találkozásunkra. A védett ház teraszán ült karján egy néhány hónapos kisbabával, körülötte két gyönyörű kisﬁú és egy meseszép kislány állt. Bizalmatlanul méregetett és ez a bizalmatlanság néhány napig még körül lengte a kapcsolatunkat. A bizalmatlanság nem volt meglepő, hiszen két évig tartották fogva egy családnál, ahol a gyermekeit felhasználva zsarolással, fenyegetéssel, bántalmazásokkal prostitúcióra kényszerítették. Nehéz, fájdalmakkal, félelemmel, kétségekkel teli két év következett. Voltak benne magaslatok és mélypontok, megéltem vele, mellette a feltörő emlékeit, a haragját, a dühét, a reményt, a néha feltűnő hitét önmagában, abban, hogy képes az életét ő alakítani és képes áldozatból túlélővé válni. Rengeteg munka, segítő beszélgetés, önismereti, terápiás folyamat eredményeként Zsuzsi beiratkozott esti gimnáziumba, később, már a védett házon kívüli életében leérettségizett, szociális területen végzettséget szerzett és ez év szeptemberében kezdi meg tanulmányait a Pécsi Tudományegyetem általános szociális munkás szakán. Soha nem adta fel és tudom, hogy számára az a szó, hogy lehetetlen, nem létezik. Évek óta dolgozik családjukból kiemelt gyermekek számára fenntartott speciális lakásotthonban, ahol sokszor találkozik emberkereskedelem gyermekáldozataival, akikkel úgy tud dolgozni, ahogy talán csak azok tudnak, akik maguk is áldozatok voltak, de felépültek, megharcolták a belső harcaikat és professzionális segítővé is váltak a tanulmányai által. Tudom, hogy Zsu-

zsi által néhány év múlva egy olyan szociális munkás kerül erre a pályára, aki szívvel, lélekkel, hittel és szakértelemmel végzi a munkáját. Úgy, ahogy mi itt, a Baptista Szeretetszolgálatnál. Szeretném hinni, hogy villanásnyi szerepem van ebben, mert abban, hogy én milyen ember és milyen szociális munkás vagyok, azoknak az emberkereskedelem áldozatoknak, akikkel dolgoztam és dolgozom ma is, óriási szerepük volt. Sokat kaptam ezektől a nőktől, gyerekektől, férﬁaktól. Tanultam tőlük a túlélésről, a soha fel nem adásról, az Életről, fejlődtem és erősödtem általuk. És a levél, aminek még az emléke is erőt ad ezen a nehéz, de gyönyörű szociális munkás pályán: „Az én jelöltem Toszeczky Renáta. A

felére kerültünk, ismeretlen helyre, ismeretlen emberek közé. Szabadok voltunk, de nem boldogultam, mert a lelki terror hatása alatt voltam. Mivel semmink sem volt, rendezte az okmányainkat, gyermekeimet iskolába íratta, segített az üldözőink feljelentésében. Elindított egy rehabilitációs folyamaton. Pszichológus járt hozzám, hogy fel tudjam dolgozni a traumákat. Ellene voltam, de meggyőzött. Ahogy kezdtem gyógyulni, meggyőzött arról is, hogy kezdjem el a gimnáziumot esti tagozaton. Depressziós voltam és önbecsülésem sem volt, de elérte, hogy belevágjak. Jelenleg az utolsó évnél tartok és 2016-ban érettségizem. Iskolaidő alatt gyakran vitte gyermekeimet különböző helyekre. Azóta megpróbáltam új életet kezdeni. Renáta akkor sem hagy min-

velem történtek röviden a következők: én és négy gyermekem emberkereskedelem áldozatává váltunk. Kétévi fogság után tíz percünk volt a szökésre. Prostitúció áldozata voltam. A Baptista Szeretetszolgálat az ország több pontján működtet védett házakat. Egy ilyen védett házban ismertem meg Renátát, aki az egyetlen támaszunk volt. Az ország másik

ket magunkra, napi kapcsolatban vagyunk és segít, amiben tud. Ha látja, hogy alábbhagy az önbizalmam, ösztönöz. Munkakörén és munkaidején kívül tette azokat a dolgokat, melyek a cél felé visznek. Ő igazán a háttérben van, mert a védett ház titkos, és a segítő is. Renáta esélyt adott nekünk egy új életre, ami felbecsülhetetlen.” Toszeczky Renáta

www.baptistasegely.hu

105

Középen De Coll Ágnes Washingtonban, a kitüntetés átvételekor, Michael R. Pompeo és Ivanka Trump társaságában

A Baptista Szeretetszolgálat programjának elismerése Baptista Szeretetszolgálat programvezetője, De Coll Ágnes egyike lett annak a világ minden tájáról származó nyolc kitüntetettnek, akit elismertek az emberkereskedelem elleni küzdelem érdekében tett erőfeszítéseiért 2019. június 20-án, Washingtonban. A 2019-es év Trafficking in Persons Report Hero (az emberkereskedelemről szóló jelentés hőse) elismerést Michael R. Pompeo külügyminisztertől vette át. Ágnes a téma egyik kiemelkedő szakértője Magyarországon, jelenleg a Baptista Szeretetszolgálat emberkereskedelem ellen küzdő irodájának vezetője.

106

Felebarát Magazin | 2021. szeptember

A Baptista Szeretetszolgálat számára a történtek a 2003 óta folyó emberkereskedelem elleni küzdelem nagyon komoly elismerését jelentik. Az emberkereskedelem áldozatait számos módon zsákmányolják ki, a felnőtt férﬁakat kényszermunkával, a gyerekeket koldulással, a nőket prostitúcióra való kényszerítéssel. A szervezet tizenöt éve titkos védett házakat üzemeltet és azóta mintegy 1500 áldozatnak nyújtott segítséget. A Baptista Szeretetszolgálat e tevékenységében szorosan együttműködik a kormányzati szervekkel és a külföldi partnerszervezetekkel, va-

lamint közös akciókban vesz részt a rendőrséggel az áldozatok kimenekítésének érdekében. A szervezet nagy hangsúlyt fektet a megelőzésre és külön programja van az emberkereskedők által veszélyeztetett, vagy már áldozattá vált gyermekek számára. De Coll Ágnes az évek során hatékony nemzetközi hálózatot épített ki, akik a szervezet állandó partnerei. „Az emberkereskedelem elleni küzdelem társadalmi felelősség, legyünk éberek és tudjunk arról, hogy van megoldás, a szeretetszolgálat senkit sem hagy segítség nélkül”, nyilatkozta a programvezető az elismerés átvétele után.

És még néhány történet a múltból és a jelenből… #1 Ahol nem a víz az úr Háborog a Duna. Betört a faluba és mindent magával rántott. Elárasztotta a pincéket, lakhatatlanná tett házakat és bizonytalanná tette az emberek életét. De a Duna nem győzhetett. Szomszédok, ismeretlenek, önkéntesek, különböző vallási felekezetek fogtak össze. Gyűltek a homokzsákok, épültek a gátak, éjjel és nappal is talpon voltak az emberek. A közösség erejével megmenekült Tahitót-

falu, az összefogás pedig újraépítette a települést. A 2013-as árvíz Tahitótfalu minden egyes lakóját érintette valamilyen formában. Az emberpróbáló körülmények között sikerült összefogással megállítani a Dunát. A Baptista Szeretetszolgálat 60 munkatársával és 3500 önkéntessel tett meg mindent a mentési- és a helyreállítási munkálatok közben.

#2 Amszterdam – Nyíregyháza utca Amszterdam számos nevezetességét ismerik világszerte: kanálisok, fapapucs, tulipán, legalizált marihuána vagy éppen a vöröslámpás negyed. Utóbbi sajnos nemcsak holland különlegesség, mert minket magyarokat is világhírűvé tett. Kelet-Magyarországról rengeteg lány indul útnak, hogy néhány hónapig a testéből éljen, a prostituáltként megszerzett pénzt pedig

visszavigyék Magyarországra. Sokan férjet, gyermekeket hagynak otthon a jobb élet reményében, miközben teljesen kiszolgáltatottan, nyelvtudás nélkül, iskolázatlanul keresnek kiutat a szegénységből és mennek bele az ismeretlenbe. A különösen elszánt magyar lányok az óváros összes utcájában megtalálhatók, de két utca teljes egészében az övék. A Molensteeg utca mára Nyíregy-

háza utcaként él a bordélyháztulajdonosok és a szociális munkások fejében – ide minden lány a magyar városból érkezett. A Baptista Szeretetszolgálat emberkereskedelem elleni programjának munkatársai azért dolgoznak, hogy ez ne így legyen, hogy az iskolákban végzett prevenció segítségével minél kevesebb bizonytalan sorsú magyar lány kerüljön külföldre.

# 3 HUBA-Rescue24 A csoport 2020-ban is készültségben volt, hogy ha kell, bajba jutott személyeket mentsen itthon és külföldön. A HUBA Rescue24 Tűzoltó és Kutató-Mentő Nemzetközi Csoport a nemzetközi segítségnyújtás során alkalmazott és elfogadott ENSZ irányelveknek megfelelően működő, a nemzetközi katasztrófa-segítségnyújtásra felkészült és kiképzett mentőerővel rendelkezik. A felszerelés és a

járművek szinten tartása folyamatos. A csoport ott volt a libanoni robbanás helyszínén is. De nem csak nemzetközi bevetésre indultak, a Rescue24 a COVID-járvány kezdete óta részt vett a lakosság szűrésében, együttműködésben a hazai társszolgálatokkal. Csak 2021. március elejéig több mint 3 ezer szűrést végeztek el.

www.baptistasegely.hu

107

#4 Cipősdoboz Akció 34.170 cipősdoboz ajándékot, mintegy 100 millió forint értéket gyűjtött össze a 2020-as évben a jótékonysági programot 17. alkalommal lebonyolító Baptista Szeretetszolgálat. A legnépszerűbb karácsonyi adakozási formát, a Cipősdoboz Akciót az évben számos, előre nem tervezhető nehézség ellenére is sikerült megvalósítani. A

kampány a koronavírus járvány miatt feleannyi gyűjtőponton tudta fogadni az adományokat, és a szigorú egészségügyi előírásoknak is meg kellett felelnie. Egy évvel korábban az összegyűjtött dobozok száma több mint 60 ezer volt, akkor már 350 helyen várták az adományokat.

#5 A gyermekkoldus, akit nálunk felejtettek Rozália Nagyváradon született, ott is élt szüleivel és öt testvérével. A gyerekek az utcán koldultak szüleik parancsára. Ötvenezer lejt kellett hazavinniük minden nap, ha Rozália nem keresett ennyit, akkor az apja megverte őt. Emiatt nem szeretett otthon lenni, ezért az éjszakákat is inkább a disznóólban töltötte. Aztán 1989ben átszöktek a zöldhatáron Magyarországra a szüleivel, akik nem sokkal később magára hagyták a lányt. Mezítláb, szakadt ruhában vitték be a

katonák Békéscsabára, az intézetbe. Magyarul a televízióból tanult meg, hat osztályt járt ki, ahol megtanult írni és olvasni is. 17 évesen férjhez ment egy alkoholista kosárfonóhoz, akitől hat évük alatt két gyermeke született. Miután elváltak útjaik, az asszony az intézeti segélyből vásárolt egy házat és itt élnek szűkösségben gyermekeivel. A Baptista Szeretetszolgálat adományozási igazgatósága sok ezer Rozáliához hasonló sorsú embertársunkon segít.

#7 Szociális intézményi kereteken kívül A BSZ önállóan, valamint gyülekezetek koordinálásával is működtet adománypontokat. Az adományozási igazgatóság munkatársai pedig mindezen felül rendszeresen útnak indulnak azért, hogy helyi önkéntesek segítségével tartós élelmi-

108

szerrel és ruhaneművel lássák el a nélkülözőket elsősorban az ország legszegényebb vidékein. Ez a tevékenység a járvány hónapjaiban még inkább fokozódott, hiszen a tapasztalatok alapján megsokszorozódott a segítségre szorulók száma.

Felebarát Magazin | 2021. szeptember

#6 Nyílt örökbefogadási program családokhoz adják örökbe őket. Tavaly 10 esetben segédkeztünk nyílt örökbefogadás megvalósításában és 15 esetben vettünk részt esetkezelésben.

A program célja, hogy azok a hátrányos helyzetben lévő anyák, akik nem tudják megtartani és felnevelni születendő gyermekeiket, befogadó

# 8 Szociális szolgáltatás A Baptista Szeretetszolgálat EJSZ, az Országos Szociális Intézményfenntartó Központ és a Regionális Szociális Intézményfenntartó Központ fenntartásában működő 24 intézmény 57 telephelyen 24 ellátási formában végezte munkáját a 2020-as évben. A napi átlag ellátotti szám a különböző szolgáltatási formákba 16 ezer 324 fő volt naponta. A BSZ EJSZ mellett az ORSZIK családsegítést, időskorúak gondozását, hátrányos helyzetű csoportok társadalmi esélyegyenlőségének elősegítését, gyermekjóléti alapellátási és gyermekvédelmi tevékenységet, intézmények fenntartását végzi. A RESZIK budapesti székhely mellett vidéki városokban tart fenn telephelyeket, amelyek feladata

a környező járásokban elsősorban a házi segítségnyújtás biztosítása. A BSZ és az ORSZIK az utcai szolgálat mellett azért, hogy minél nagyobb számban tudjon segíteni a fedél nélkül élőkön, mára a főváros egyik legnagyobb hajléktalan-ellátó rendszerét működteti, utóbbi a Baptista Integrációs Központon keresztül. Kőbányán a helyi önkormányzattal együttműködésben tevékenykedik a Baptista Szolgáltató Centrum, ahol közel száz nehéz sorsú ember jut meleg ételhez, ruházathoz, tüzelőhöz, ahol rászorult segít rászorultat. Fontos a komplex tevékenység, valamint a közfoglalkoztatási programok végrehajtása.

www.baptistasegely.hu

108

#9 Meleg étel vagy meleg ház Sarolta nyolc általánost végzett, mert bár tovább tanult egy kereskedelmi iskolában, nem volt lehetősége befejezni azt. Férjével és ﬁú gyermekével élnek együtt egy házban, szeretne még másik gyereket is, de tudja, hogy nincsenek meg hozzá a megfelelő körülményeik. Havonta 40 ezer forintot keres szőlőkapálással, a pénzt hetente ﬁzetik, de ehhez hétvégén is dolgoznia kell. Ennyi pénzből vajas és zsíros kenyér, paprikás

krumpli és nokedli kerül az asztalra. Nem szeretne ő tovább itt élni, mert a ház szigetelése nem jó és lavórból fürdenek. Sokféle kályhával próbálkozott már, de rossz ajtók és ablakok miatt a téli hónapok hidege elviselhetetlen. Másik probléma, hogy ilyenkor dönteniük kell: tüzelőt vesznek vagy esznek, mert a kettő együtt nem megy. A Baptista Szeretetszolgálat naponta több ezer adag meleg ételt juttat el a rászorultakhoz.

#10 A sors egyszer jobbra fordul A Varga család önerőből, két kezükkel építették fel lakásukat, otthonukat, mely egy pillanat alatt lakhatatlanná vált. 2012 karácsonyán nemcsak a házuk, de a bespájzolt élelmiszerek és a bútoraik is odavesztek a tűzvészben. Addig a napig mindenük megvolt, ami egy család életéhez szükséges. A szomszédok, az önkormányzat, a

helyi lakosok és a Családsegítő Szolgálat támogatásából hét gyermekükkel egy ideiglenes lakásba tudtak költözni. De a megpróbáltatások itt nem értek véget. 25 éves lányuknál agydaganatot állapítottak meg, míg legkisebb gyermeküknek speciális hallókészüléket kellett beszerezni. Lányuk 2014-ben elhunyt, két gyermeket hagyott

maga után. Jutkának azóta nincs ideje dolgozni sem a gyermeknevelés mellett, beletörődött nyugalommal várja, hogy életük jobb sorsra forduljon. A Baptista Szeretetszolgálat ha szükséges, gyűjtőakciókkal is támogatja az ilyen családokat.

# 11 Nemzetközi osztály Az emberkereskedelem elleni küzdelem kapcsán folytatódott a magyar áldozatok ellátása, miközben nemzetközi projektek végrehajtásában vettünk részt. Ezek egyike a #ClimateOfChange elnevezésű, 13 ország részvételével induló, összesen 40 hónapot átölelő, számos aktivitást és szervezetet egy cél mellé állító nemzetközi kampány.

#12 Logisztika Pákozdon az új logisztikai raktárbázis 2020 tavaszán minden szempontból kedvező körülmények között nyitotta meg kapuit és szolgálja, azóta is a legjobban rászorultak segélyezését. Ez a munka különösen fontossá

vált a járványhelyzet alakulása során, hiszen egy ilyen nagyszerűen működő logisztikai központtal a korábbinál sokkal hatékonyabban tudjuk ellátni szaporodó feladatainkat.

www.baptistasegely.hu

109

Könyvek a Baptista Szeretetszolgálat tevékenységéről Horváth Sándor

Kézikönyv békefenntartóknak, segélyszervezeteknek, utazóknak

Túlélés

Pokoli történetek A tiszteletes

Horváth Sándor exkommandós, biztonsági szakértő, a Túlélés című könyv szerzője szerint ha egy-egy konkrét veszélyhelyzetre nem is készülhetünk fel előre, bizonyos sémákat legalább gondolatban begyakorolva kisebb eséllyel válhatunk áldozattá. Horváth Sándor saját ismeretei felhasználásával, a rendelkezésére álló szakirodalom feldolgozásával, valamint további szakértők bevonásával írta meg a részletes, jól érthető, a gyakorlati életben is hasznosítható kézikönyvet. A művet, amely 2012-ben jelent meg, a Baptista Szeretetszolgálat munkatársai is forgatják veszélyes külföldi útjaik előtt. Horváth Sándor ma a Baptista Szeretetszolgálat biztonsági csoportjának irányítója, programvezető. (Humanitárius Kft.)

Vujity Tvrtko, a közismert televíziós riporter és író hosszú évek óta szolgál a Baptista Szeretetszolgálat jószolgálati követeként, történetei sokszor szólnak a segélyszervezet munkájáról. A Pokoli történetek című sorozatban több utazás is felidéződik, például amikor Észak-Koreába, vagy Haitire indult a humanitárius önkéntesekkel. A Királynő beszéde című 2012-ben megjelent kötetben például arról a Weisz Fanniról írt, aki a segélyszervezet egyik „arcaként” a Baptista Szeretetszolgálat számos programját, közöttük a Cipősdoboz Akciót is segíti, népszerűsíti mosolyával, bájos egyéniségével. Tvrtko a Királynő beszédében örökítette meg azt a közös utazást is, amit a földrengés sújtotta Haitira tettek. (Pokoli-Angyali Kiadó)

110

Felebarát Magazin | 2021. szeptember

Szenczy Sándorral, a szeretetszolgálat elnökével Ferenczi Andrea író, kommunikációs tanácsadó, egyetemi oktató beszélgetett egy héten keresztül. „Valami vad rohanás megint. Harcok, szükség, szeretet, indulat, igazság, szempontok, munka, barátok, gyülekezetek, értelmezés, emberek, imádságok, prédikációk, megtérések, csalódások, örömök, Kati, Anna, Áron, az ikrek, életem, politika, egyház, főtitkár, elnök, egy százalék, pokoli, mennyei, haza, tömeg, várakozás, étel, vendég, önkéntesek, iroda, konténer, masni, doboz, hírek, történések, lojalitás, Biblia, Jézus, Isten” – és még ennél is több, ami ennyi idő alatt felszínre került a tiszteletes életéből. Az interjúkötet 2011-ben jelent meg. (Harmat)

Together We Stand Dögcédula és kereszt

Diktátorok könyve

A veszélyes helyszíneken a katonák és a különleges egységek mellett sorra feltűnnek olyan fegyvertelen nők és férﬁak, akik valamelyik humanitárius szolgálat önkénteseként szó nélkül kockáztatják életüket. Akárcsak egyért – a legkisebbért is –, hogy biztosítsák az életben maradáshoz szükséges pohár vizet, falat kenyeret. A Baptista Szeretetszolgálat munkatársainak egy-egy küldetéséhez csatlakozott Tihanyi Tamás újságíró, aki Fejér megyében dolgozó riporterként szinte a velencei alapítás óta ﬁgyelemmel kísérte a szervezet munkáját. A 2003-ban megjelent könyvben idézett helyszínek: Csecsenföld, Pakisztán, Afganisztán, Albánia, Észak-Korea, Mongólia, Nyugat-Szahara, Kambodzsa, India, Irak, Malawi. Tihanyi Tamás ma már a segélyszervezet kommunikációs munkatársa. (Harmat)

Negyed évszázaddal a kelet-európai rendszerváltozások után egyre kevesebben emlékeznek arra, milyen is volt diktatúrában élni. Az azóta felnőtt új nemzedéknek pedig már nem is lehet erről személyes tapasztalata. Lukács Csaba újságíróként és önkéntesként több mint egy évtizede kíséri a Baptista Szeretetszolgálat munkatársait a világ különböző válságövezeteibe, nagyrészt neki köszönhető például a Bolíviában áratlanul raboskodó Tóásó Előd hazamenekítése is. 2011-ben megjelent könyvében beszámol a közös utakról Észak-Koreába és Burmába, miközben biztos kézzel kalauzol azokban a zárt viágokban, ahová csak kevesen juthatnak el. (Méry Ratio)

Az ENSZ humanitárius világcsúcsa 2016 nyarán volt, amely esemény meghatározta a világ humanitárius munkájának főbb irányait a következő évtizedre. A szeretetszolgálat a konferencia fő témái közül a helyi közösségek megerősítésére, a hit alapú humanitárius segítségnyújtás értékeire és a fogyatékkal élők bevonására hívta fel a ﬁgyelmet. A magyar baptisták aláírták az „Okirat a Fogyatékkal Élők Bevonásáról a Humanitárius Segítségnyújtásba” elnevezésű dokumentumot. A konferenciát kétéves előkészítő munka előzte meg, melynek egyik eredményeként elkészült a segélyezésről szóló „Together We Stand” című könyv, amelynek egyik fejezetét a Baptista Szeretetszolgálat írta mianmari munkájának tapasztalatai alapján az inklúzióról, a hátrányos helyzetben lévők, mozgássérültek, etnikai kisebbségben lévők bevonásáról a segélyprogramok lebonyolításába. Szilágyi Béla, a Baptista Szeretetszolgálat főigazgatója és Gál Dávid nemzetközi igazgató a csúcson találkozott Stephen O’Brien ENSZ főtitkár-helyettessel. (World Humanitarian Summit) www.baptistasegely.hu

111

Nélkült, l Fedél tó n la ta ék a címegy hajl zerepelt s m e e p tt é e k „V villany talan a ándor fé k S é jl y a z h c n y en, eg Sze ered? Ig a nálam m tt is á L t . ő n lapo rám és zte: Te s kérde mondott t s á ld á moson, re zociális köm. Er riszta s ö K n n fő to a r ő (Ma ámra.” a munk , 2015) e c ebre n D , s á k n mu

„Ti vagytok az elsők, akik gondoltak ránk és hoztak valamit! Hála érte…” (Egy dunai árvíz károsult, 2002) ak! Min olgálatn z s t e t (A e r !” z ze ptista S t! Igazán a le B é a z a m t t ö „Köszön rűsebb le zata, 2010) hogy de , t z áldo a , t den m egyik le e d e k s re emberke

„Egész éjjel lövöldöztek, lőttek gépfegyverrel, aknavetővel, mindennel, amit el lehet képzelni. Mi pedig csak ültünk ott és vártunk. Hálás vagyok érte, hogy ezt elmondhatom!” (Kovács Gábor, Groznij, 1999)

t, gyaroka rik a ma e i, m s a li p e ó és eur , mind l ismerik t o e h k n ü e a g d é ys am „Min tevéken z főként E k . li n ü a s c b t e yla kájámegb ak mun ágviszon il n t v la ig á d lg e vaszo mind p hálásak Szeretet n a t o y is t g p a n gyar Ba övetség amiér t a Világsz nhető, t ö is z t s p ö a k B nak ton , a ( John Up gyunk.” 2013) elnöke,

„Ilyenek nem csak a me sékben tör ténnek, de egy kis közép-európai szeretetszolgálat életében is, mert csak ők a kic sik, Istenük hatalmas!” (Révész Szilvia, Ulánbáto r, 2001)

112

Felebarát Magazin | 2021. szeptember

ódi ut„Ez egy jel, hogy én magához eljöttem a Magl áltató cába. Biztos, hogy jel.” (Mária a Baptista Szolg Centrumban, 2015)

” te hálát! dunk ér a m e n vés, ha 1) lehet ke ara, 200 is k o s at-Szah A „ g u y N , i Attila (Szilágy

ik könyörültek indazok életét, ak „Áldja meg az Úr m jutalmatok az gyen bőséges a ti a szegényen, és le eletes, Kárpátre református tiszt Im zló ás (L l!” tó Úr alja, 2015)

„A nulláról, a semmiből kezdtük és jártuk végig az utat. Nagyon hálás és büszke vagyok azért, amit elértünk” (Tóthfalussy Ákos, 2016)

gy egyszer em kell abban, ho „Bízom benne, hinn nczy Kataatja a Fényt” (Sze th lá eg m i nk de in m lin, 2014)

„Isten áldjon meg benneteket ebbe n a szolgálatban!” (Jimmy Carte r, az Egyesült Álla mok volt elnöke, Szigetszen tmiklós, 1996)

„Sok olyat tett, amiből másnak egy is elég lenne az életen át tartó büszkeségre. Tapaszt altam: legfeljebb némi öniróniát vált ki belőle a körülötte időnként felcsapó hálás vircsaft.” (M. Lengyel László, Moszkva, 2003)

ã IGEIDOK MAGAZIN A : ' A # Z N Ș > ȯ T : t Z t w ¢ : A q } A w } ' : > ¢ L Z U O A U ' T : ¢ A U L ȝ

Feltölt tartalommal!

Keresztény értékalapú lelki, társadalmi, kulturális és családi témákkal åďæăăāďšĐ ĉæšðĊș ĉÐăř ĢĮšðĊĴÑĊș ŒăĐĮ®æďĮĊ ÅÐĮšÑă ĉð āďī āðìòŒ®ĮðīĐăș š ÐæřÐĮ ÐĉÅÐī ŒòŒĐÌ®ĮðīĐă ÑĮ ăÐìÐĴĮÑæÐĮ ĉÐæďăÌ®ĮďāīĐăȘ }īĴăĉðĊāāă āðĉďĊÌďĴĴĊ Œæř āðĉďĊÌĴăĊķăș ĮšÐīÐĴĊÑĊā ĉðĊÌðæ AĮĴÐĊīÐș LÑšķĮ NīðĮšĴķĮī ĉķĴĴĊðȘ

}bO}l#L 9'O (t}(N'w } t} OZTT O U q TAU} U qȝ

A dm Kft. elköteleződött a környezetvédelem, a gyermekek egészséges életmódra nevelése és a szociálisan hátrányos helyzetű családok megsegítése mellett. „Együtt egymásért” név alatt dolgoztuk ki társadalmi felelősségvállalás stratégiánkat, célunk, hogy megtaláljuk és felkaroljuk azokat a társadalmunkat érintő ügyeket, amelyek mentén hatékony együttműködések jöhetnek létre.

A Baptista Szeretetszolgálattal az évek során több programban is együttműködtünk, köszönjük, hogy szakmai munkájukkal lehetővé tették a nehéz helyzetben élők segítését!

Köszönjük a

25 év

segítő munkáját!