Felebarát 2014 június by Hbaid

fele arát A Baptista Szeretetszolgálat magazinja 2014. június

www.baptistasegely.hu

j a m A

r e b m e m e dn

Jim Carrey egyik ﬁlmjében egy válása után teljesen magába zuhanó embert alakít, aki válogatás nélkül mindent és mindenkit elutasít. Egy nap aztán egy ismerőse unszolására elmegy egy szemináriumra, ahol azt tanítják, hogy mindenre mondjon igent, ha boldog akar lenni. Úgy dönt, ad egy esélyt ennek az elvetemült tannak, és elkezd igent mondani. Mindenre. „Igenemberré” lett hősünk rövidesen utcai verekedésbe keveredik, előléptetik, megismerkedik egy nővel, random helyekre utazik, új nyelvet tanul, egyszóval: az élete fenekestől felfordul. A ﬁlm happy enddel, és azzal a gyermeteg konklúzióval zárul, hogy ne legyünk szélsőségesek, inkább használjuk a józan ítélőképességünket.

Ismerek jónéhány igenembert. Sok nem-ember is járkál körülöttem. Berendezték az életüket az igenekre vagy a nemekre, és jól elvannak. Az igenemberek kicsit harsányabbak, szétszórtabbak, a nem-emberek keményebbek, magányosabbak. De vannak majdnememberek is. Velük kicsit bonyolult az élet. Ők azok, akik magukkal se jutnak „közös nevezőre”. Fantasztikus ötleteik vannak. Elhívásuk. Terveik. Csillogó szemeik. Hosszasan tudnak beszélni róla, de nem tesznek semmit a megvalósításért. Sokáig azt hittem, talán csak lehetőség, támogatás, bátorítás

Felebarát Magazin 2014.

hiányzik nekik. Próbáltam segíteni, de valamiért mindig elvetéltek a dolgok – aztán végül még én voltam a nehézségek oka, mert... Mert ilyenek a majdnem emberek. Látszólag csinálnak valamit, elméletben nagy dolgok várományosai, de gyakorlatilag nem terem gyümölcsöt az életük. A majdnem ugyanis nem igen. Hanem tulajdonképpen nem. Mert ha majdnem leszokom a dohányzásról, akkor igazából még mindig szívom a füstöt. Ha majdnem megtanultam egy idegen nyelven, akkor gyakorlatilag nem tudok egy kávét meg egy süteményt rendelni a nyaralás alatt. Ha majdnem elmentem szolgálni a gyermektáborba, akkor végül is nem tettem ki a lábam, és nem adtam át a hitemből, a tudásomból, a szeretetemből senkinek. Ha csupán szimpatikus volt, amit a lelkész Jé-

Tarttalom zusról mondott, és majdnem megtértem, az azt jelenti, hogy nem kerülök a mennybe. Akkor olyan vagyok, mint Agrippa király, aki Pál apostol meggyőződését hallva így reagált: „Majdnem ráveszel engem, hogy kereszténnyé legyek” (ApCsel 26:28).

A majdnemember. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3

A majdnem nem elég. Nem szeretnék majdnemember lenni. Nem szeretném abba a tévhitbe ringatni magam, hogy majd máskor, majd később. Akarom megragadni a ma lehetőségét. Szeretnék igent mondani Isten hívására, bárhová is vezessen.

Egy dal, ami a miénk . . . . . . . . . . . . . . . . . 14

A majdnem nem elég. Ne legyél majdnemember, akinek majdnem sikerült, majdnem megcsinálta! Törekedj a teljességre! Legyél 100 %-os a saját helyeden! Isten ki tud egészíteni ott, ahol önmagadban nem lennél teljes! Szenczy Sándor

Rescue legó robot - az meg mi? . . . . . . . . . . . . 6 Rossz tanulóból eminens . . . . . . . . . . . . . . . 8 Ha nyár, akkor angol bibliatábor! . . . . . . . . . . 10 Végvárak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 Baptista oktatás 8. oldal

Iskolalelkészek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .16 Gasztronómia, jótékonyság, szórakozás felsőfokon Gombócpiknik 2013 . . . . . . . . . . . . . . . . 21 Lendület, komplexitás, együttműködés . . . . . . . .24 Ahol nem a víz az úr . . . . . . . . . . . . . . . . . 30 A pokollá változott földi paradicsom . . . . . . . . 36 „Ne aggódj, minden rendben lesz…!” . . . . . . . . . 40 Egészségügyi misszió a világ legﬁatalabb országában 42 Gyöngyökkel a Haitin élő árvákért . . . . . . . . . . 45 Museo Mundial - nyitott ablakkal a világ felé. . . . . . 51

Felebarát

Áldozattá válhat bárki... . . . . . . . . . . . . . . .52

A Baptista Szeretetszolgálat időszakos kiadványa

Mikrohitel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54

Felelős kiadó: Szenczy Sándor Szerkesztette: BSZA Média Felelős szerkesztő: Révész Szilvia Munkatársak: Baczkó Zsuzsanna, Debreceni István, Fellegi Kató, Gál Dávid, Hegedűs Ádám, Illés Zita, Kalla Tímea, Kim Bora, Lukács Csaba, Révész Balázs, Révész Szilvia, Strausz Zsóka, Szabó Márk, Szenczy Katalin, Szenczy Sándor, Szilágyi Attila, Szőczi János Fotók: Fehér Berci - Baptista Szeretetszolgálat, BSZ Archívum, Barbarics Péter, Gál Dávid, dr. Szilágyi Béla Layout, design: Bicskei István | www.unicial.hu

Megnyílt az ég . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55

Fülöp-szigetek 40. oldal

„A gyermek egy kölcsönkapott ajándék” . . . . . . . 58 Család születik . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 62 Áldásunk: Áron . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 64 Kovács Zsanettből Révész Sári - Egy örökbefogadás története gyermekszemmel . 66

Baptista Szeretetszolgálat Alapítvány Postacím: 1391 Budapest, Pf. 241. E-mail: bsza@baptistasegely.hu; Tel.: +36 1 466 5978; Fax: +36 1 365 6406; www.baptistasegely.hu Bankszámla-információ: OTP 11736082-20054403-00000000 Bank címe: 2480 Gárdony, Szabadság u. 18. Adószám: 18485529-1-07

Felebarát Magazin 2014.

Tíz év: Kétszázezer ajándék . . . . . . . . . . . . . 68 (L)átható Szeretet Projekt - mosoly, ajándékba . . . .75 Karácsonyi Ünnep a Baptistákkal az Arénában . . . . .76 Kultúr . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 80

Örökbefogadás 66. oldal

Felebarát Magazin 2014.

Rescue legó robot ? i m g e m - az „Most követi a vonalat, látja? Most felmegy az emelkedőn, ez sok robotnak nem megy, de a miénk ügyes. Azt ott egy kereszteződés, ahol jobbra kell menni. De nem megy. Elakadt, át kell írjam a programot” - mondja a 12 éves Nóra, és már szalad is a robottal vissza a számítógéphez. Ott maradok a vonallal és a pályával, ahogy ők hívják. A pálya nem más, mint egy üvegfalú nagy doboz, amiben fekete szigszalag mutatja a robot útját. Az úton kereszteződések, akadályok, amiket be kell venni, ki kell kerülni. És a magyar kis robot nagyon is jól veszi az akadályokat, a többi 40 ország robotjaihoz képest.

Felebarát Magazin 2014.

Ez itt a robotika, azaz robottudomány. 2013-ban a legjobbak Eindhovenben gyűltek össze nemzetközi megmérettetésre. Három kategóriában (tánc, életmentés, foci) több, mint 2500 tanuló indul, köztük a mieink. A mieink, hiszen a nyírbogdányi Kazinczy Ferenc Általános Iskola fenntartója a Baptista Szeretetszolgálat. Az iskola motivált tanárának, Abán Csabának köszönhetően összeállt egy lelkes lánycsapat, akik, ha nem kapnak elég feladatot a tanár úrtól, akkor maguk hívják fel, hogy küldjön nekik extra feladatokat. Papcsák Nóra, Jakab Ágnes és Poór Fanni már túl vannak vagy 20 hazai és pár nemzetközi versenyen, jól veszik az akadályokat, akár csak a robotjaik. Szétnézek. Egy hatalmas jégcsarnok tribünjén vagyok. Mindenhol a teremben épített pályák, terepasztalok a focihoz. 2500 diák, 40 országból. A falak mentén végig asztalok megpakolva laptopokkal, robotokkal. Akik épp nem a pályán gyakorolnak, azok programoznak. Táskáikból a mai világ legfejlettebb robotjai bújnak elő. Nézem a focizó robotokat, amelyekkel 2050ben az emberi világválogatottat akarják majd legyőzni. Megborzongok, hogy ez itt már az a jövő, amit el sem tudok, és talán nem is akarok elképzelni. Nóri hangja hoz vissza a jelenbe. “Átírtam kicsit a programot. Na, nézzük most!” És láss csodát, a kis robot most már jobbra kanyarodik, felmegy a felső szintre és megkeresi az áldozatot, ami egy üdítős doboz. Megkeresi és kitolja a pályának arra a részére, ami fekete kartonnal van kibélelve. Ott már megmenekült.

A RoboCup, magyarul Robot Kupa, egy kutatási-oktatási projekt, amelyet 1997-ben USA, Japán és Németország indított útjára azzal a céllal, hogy öszszemérjék és serkentsék a robotikai kutatásokat és fejlesztéseket a világban. Céljuk, hogy 2050-ben a humanoid robotfutball csapat szabadtéri mérkőzésen megverje a futball akkori legjobbjait. A mi lányaink hatodik osztályba járnak, három éve foglalkoznak robotikával. Az informatika órák keretein belül ismerkedtek meg ezzel a tudománnyal, ami aztán hobbijukká vált. Nem csak megírják a robot programját, de ők maguk is építik meg a robotokat. Pontosan három robot van itt a versenyen, amiből csak egy versenyez. Eggyel a pályát mérik fel, és kell egy arra az esetre is, ha lemerülne az akkumulátor. A hollandiai világbajnokságon az indulás jogát a 2013-as Magyar Ifjúsági Robotkupa megnyerésével harcolták ki. A nemzetközi sikerek után jött a többi megmérettetés idehaza. Szegeden hatodik alakalommal rendezték meg a Magyar Lego Robotszumó versenyt, melyre a robotika csapata négy robottal nevezett. Az ország különböző területeiről érkező mezőnyben programozóink kiemelkedő teljesítménnyel három kategóriában is győzni tudtak. A „legjobb szumórobot” kategóriában a robotok három csoportra osztva, szenzorjaikra és programozásukra ha-

gyatkozva, emberi beavatkozás nélkül mérkőztek a középdöntőbe jutásért. Robotosaink részt vettek a “legjobb robotterv” kategória versenyében is, ami valójában a konstrukciók értékelését jelenti. Ebben a kategóriában szintén csapatunk végzett az I. helyen, valamint a III. helyezést is az általunk tervezett robot kapta. Az eredményes szereplés alapfeltétele a jó konstrukció mellett annak hatékony programozása. Ezt a szempontot veszi ﬁgyelembe, és értékeli a zsűri a „legjobb program” kategóriában, melyben ismét I. helyezést értünk el. Az idén márciusban rendezett Robot Challenge 2014 versenyen Bécsben, a lányok a 2. és 3. helyet szerezték meg, Magyarországot egyedüliként képviselve a lego vonalkövető kategóriában. A Nyíregyházán, 2014. április 26-án rendezett Magyar Ifjúsági Robot Kupa Rescue „A Primary” ligájában pedig a csapat kimagasló teljesítménnyel (az elérhető 1105 pontból 1080-at megszerezve) I. helyezést ért el. Ezzel a győzelemmel elmondhatjuk, hogy robotprogramozóink egymás utáni három évben is bajnoki címet szereztek a menekítő ligában, és mi képviselhetjük Magyarországot a RoboCup Junior 2014 világversenyen, Brazíliában. További szép sikereket kívánunk nekik! Fellegi Kató

Felebarát Magazin 2014.

l ó b ó l u n a Rossz t eminens

Jó tíz éve annak, hogy a velencei Zöldliget Általános Iskola tornatermében tartott konferenciákat a helyi gyülekezet, melyeken magam is részt vettem. Nem tűnt túl jelentős intézménynek, inkább mondanám egyszerűnek, amelyben azonban már akkor megvolt a lehetőség a nagy változásra, fejlődésre. Mint egy suta, pattanásos arcú tizenéves kislány, akiből egy évtized múlva akár világszépe is lehet... De, hogy eljut-e odáig, és rögös lesz-e az út, az már szerencse kérdése és döntések sorozata.

Néhány hete jártam újra az ismerős falak között találtam magam, amikor egy leendő amerikai tanárral jártuk be az intézményt. Victoria el volt ragadtatva az iskolától, gyerekektől, tanároktól, még Czuppon István igazgató úrtól is… hagytam, hadd szívja magába a gyerekek zsivaját és az információkat, addig én faggatózni kezdtem. István, igaz, hogy lassan kicsi lesz az iskola? Az is baj, ha az ember sikeres? – nevetett vissza. Megnyugtatlak, nem volt ez mindig így. Hosszú volt az út, és nem mondta meg senki előre, hogy jól választottunk. Annyi volt a vetélytárs a „piacon”, hogy valamivel ki kellett tűnnünk közülük. Síppal, dobbal, nádi hegedűvel? Azt is próbáltuk, nem vált be… Én 2003-ban vettem át az iskola vezetését. Akkoriban 305 tanulóval kezdtük meg a tanévet. Az alacsony létszámú

Felebarát Magazin 2014.

osztályok miatt kiutat kerestünk, hogy jobban ﬁnanszírozható legyen a történet. A zeneiskolai képzés mellett a sajátos nevelési igényű (SNI) tanulók ellátásában láttuk a megoldást. Velem szemben az is elvárásként fogalmazódott meg már kinevezésemkor, hogy pályázati források bevonásával a Liget iskolarészt fel kell újítani. Volt dolog bőven. Annak ellenére, hogy a polgármester asszonnyal együtt jártuk az óvodákat, hogy minél többen válaszszák iskolánkat, igazából tudtuk, hogy valami az épület megújításán kívül is hiányzik! Végül az igazi áttörést egy nevelőtestületi értekezlet hozta meg 2007-ben, ahol a szülői igényeket felmérve, saját erőforrásainkat ﬁgyelembe véve a két tanítási nyelvű oktatás mellett döntöttünk. Attól tettük függővé a bevezetést, hogy az iskola fejlesztésében is sikerüljön előre jutnunk. Még abban az évben egy pályázatnak

köszönhetően nyertünk közel fél milliárd forintot, amit a helyi önkormányzat ugyanennyivel kiegészített. A megvalósítás is ilyen egyszerű volt? Az építkezés alatt meg kellett oldanunk a tanítást, ezért ideiglenes megoldásként az Ifjúsági Házba költöztünk. Amikor már látszott, hogy hamarosan felépül az új iskolarész, akkor elkezdtük a két tanítási nyelvű oktatást az első osztályban. Mi magunk pakoltuk a bútorokat az új „otthonunkba”. A szinte állandó jellegű társadalmi munkához egyébként is hozzá vagyunk szokva, hiszen a nyári táborozás is így működik, tanáraink nem kapnak ezekért túlórát. De a kibővített kapacitást gyorsan követte a tanulólétszám növekedése is. Már kezdettől fogva akkora lett az érdeklődés, hogy a következő évben már három első osztályt kellett indítanunk. Hogyan kerültek hozzátok az anyanyelvi tanárok? Saját kapcsolati tőke, vagy hirdetést adtatok fel interneten, hogy kevés pénzért sok munkát tudtok biztosítani az egzotikus keleti blokkban? Az első időszakban amerikai önkéntesek érkeztek a hozzánk a Szeretetszolgálat szervezésében. Egy pályázatnak köszönhetően ma már alkalmazásban vannak, csak úgy, mint a tantestület bármely tagja. Ők voltak az első fecskék, akikkel nagyon jól együtt tudtunk dolgozni, és bár hamarosan hazatérnek Észak-Karolinába, új tanárok érkeznek a helyükre. Nagy segítség az önkormányzat részéről, hogy ingyenesen biztosít számukra két szolgálati lakást, valamint étkezést. A szülőknél, gondolom, fő érv iskolaválasztáskor, hogy anyanyelvi angolt tanulnak a diákok. Abszolút így van. Sőt ez a gondolkodás nem kizárólag a helyiekre vonatkozik, de a tó környéki településekről is egyre inkább a Zöldliget suliba hozzák a gyerekeket a szülők, mert úgy érzik, ez valós előnyt jelent majd az életben. Ezt a számunkra is hihetetlen növekedést a

számok is bizonyítják, hiszen az eredetileg háromszázhatvan főre tervezett két épületünkbe a 2014-15-ös tanévben már ötszáznegyven körüli létszámot várunk. Négy év alatt kinőttétek az iskola falait… De a lehetőségeiteknek is a végére értetek? Mik a további tervek? Szeretnénk elébe menni a változásoknak, épületbővítésre lesz szükség, sőt a proﬁlunkat is újra kell gondolnunk. A Baptista Szeretetszolgálat erős nemzetközi és hazai kapcsolatrendszerrel és érdek-érvényesítési képességgel rendelkezik. Ezt és persze a pályázatokban rejlő lehetőségeket tovább is maximálisan ki kell használnunk, hiszen nem csak az épületbővítésre, de a nyári táboroktól kezdve a tanárok továbbképzésén át, eszközbeszerzésre is komoly összegeket lehet nyerni. Az intézmény, az önkormányzat nagyon elkötelezettnek, céltudatosnak tűnik. Sikerült a diákokat, a szülőket és a környék lakosságát is ilyen tűzbe hozni? A mi intézményünk, a mi várunk. A mai diákjaink a jövőnket jelentik. Sokat tettünk és teszünk azért, hogy ilyen összetartó közösség legyünk. Igyekszünk olyan rendezvényeket szervezni, amit a szülők is magukénak éreznek. Ilyenek pl.: „Anyuka – Apuka Kupa”, amely 10 éve úgy indult, hogy az anyu-

Felebarát Magazin 2014.

kák kosaraztak, az apukák fociztak, a gyerekek sorversenyeztek az iskolában. Annyira kinőttük már a tornatermet, hogy túrát szervezünk a Velencei hegységbe, ahol állomásokon várjuk a szülőkből, tanulókból verbuválódott csapatokat. A tavalyi évben már 400 fő részére főztük a gulyáslevest! De ilyen a „Teker a suli” rendezvény is, amikor a Velencei tavat kerüljük meg kerékpárral, szülőkkel, gyermekekkel együtt. Emellett részt veszünk a város szinte minden rendezvényén: március 15., október 23., augusztus 20., Babák Rózsakertje, Majális, virágosítás, idősek napja, és persze ott van az év legnagyobb feladata számunkra: a városi karácsony megszervezése. A tornatermet ötszáz fő befogadásra alkalmas színházteremmé varázsoljuk és proﬁ hang és fénytechnikai elemekkel műsort adunk. Ebben a lokálpatriotizmusban és közös gondolkodásmódban is talán kicsit követhető példaként szoktam mondani minden intézményvezetőnek, hogy merjen hinni a változásokban, saját tanáraiban és mérje fel, miben is emelkedhetnek ki környezetükből. Ha megmutatjuk az embereknek, hogy van miben hinniük, ők hinni is fognak. Szilágyi Attila

„A baptista iskola több, mint iskola” - fogalmaztuk meg hitvallásunkat 2012 őszén, amikor a Baptista Szeretetszolgálat fenntartásába került 30 (tagintézményekkel együtt 43) iskola az ország 40 településén. De mit is jelent ez a gyakorlatban? Mitől lehet más, mitől lehet több egy baptista fenntartású intézmény? Reményeink szerint egyre több területen megjelenik majd az a hozzáadott érték, melyet a baptisták világszerte több milliós „családjának” támogatása jelent például egy magyar zsákfaluban élő diák számára. Az egyik ilyen terület a baptisták nemzetközi kapcsolatai révén érkező segítség. Anyanyelvi tanárok által szervezett nyári táborok, programsorozatok. Ez a projekt 2013 nyarán vette kezdetét a baptista általános és középiskolákban. n.

Ha nyár, akkor angol bibliatábor! Az International Commission nevű szervezet lelkes szolgáló csapata Texasból és a németországi Cottbus-ból, a Baptista Szeretetszolgálat és több baptista gyülekezet meghívására érkezett Magyarországra, először 2013ban. Azon a nyáron 585 magyar diák részvételével tizennégy angol és német napközis tábort tartottak különböző helyszíneken: Kölkeden, Versenden, Sárosdon, Seregélyesen, Debrecenben, Miskolcon, Vásárosnaményban, Tiszaszalkán, Pécsett, Tégláson, Kabán, Püspökladányban és Velencén. A tanítók között voltak 52 éve házasok, akadt dédnagymama, de nyolcgyermekes, nyolc unokás házaspár is. Az együttműködés áldásosnak bizonyult mind az amerikai, mind a német tanítókkal. Olyannyira, hogy 2014-ben majdnem minden csapattag visszatér kis hazánkba. „Azt az egy hetet, amelyet Kölkeden töltöttem, soha nem fogom elfelejteni.” – emlékszik vissza Janice Byrd, az International Commission Magyarországon tartott projektjének felelőse a tavalyi kölkedi táborra, ahol angolt tanított. „Azok a nyolc és tizenhárom év közötti roma gyerekek gyakorlatilag semmit sem tudtak a Bibliáról, Jézusról

vagy a karácsonyról – az ajándékokról vagy az ünneplésről. Lélekemelő volt, hogy én lehettem az első, aki először beszélt nekik Isten szeretetéről és Jézus személyéről. Az ábécével, a színekkel, a formákkal kezdtük, amelyet egy Bibliai történet alapján magyaráztunk el. A hét végére ezek a gyerekek öt igeverset tudtak elmondani angolul, és elmagyarázni, hogy mit jelent magyarul. A tábor utolsó estéjén korábban érkeztünk az iskolába, és tizennégy diákot találtunk a padjaikban ülve, készen arra, hogy tanuljanak, és tovább maradjanak. Péntek este tartottunk a szülőknek is egy programot – a terem színültig megtelt. A diákok előadtak egy történetet a Bibliából, és angol dalokat énekeltek. A csapattagok el-

Felebarát Magazin 2014.

mesélték, hogy mi motiválta őket arra, hogy eljöjjenek tanítani a táborba, és beszéljenek a hitükről a szülők előtt, akik először hallottak Jézusról. Az iskolában tanító magyar tanárok minden nap velünk voltak. Adtunk nekik magyar nyelvű Bibliát, ahol követni tudták a történeteket, vagy jegyzetelhettek, hiszen minden felolvasott történetet el is magyaráztunk nekik. Az egyikük elsírta magát, amikor megtudta, hogy az övé lehet a Biblia. Imádkozom, hogy Isten szava jó talajba hulljon és gyümölcsöt teremjen a szívében.” Négyen a texasi First Baptist Church of Amarillo gyülekezetből két táborban is szolgáltak tavaly nyáron: Versenden és Sárosdon. Idén tizenkét társukkal térnek vissza Magyarországra, és egy

másik csapatot állítanak össze egy közeli texasi városból. Larry Heard, egy nyugalmazott amarillo-i pásztor így emlékezik vissza a tavaly nyáron tapasztaltakra: „A diákok egyáltalán nem tudtak angolul, így az alapokkal kellett kezdenünk. A Bibliáról sem hallottak még egyáltalán, ezért minden történet ismeretlen és új volt számukra. Az iskola tanárai nagyon segítőkészek voltak. Ann, a feleségem bizonyságot tett, és erős a gyanúm, hogy ez volt a diákok és a tanárok számára is az első bizonyságtétel, amit valaha hallottak. El voltunk képedve, hogy mennyit fejlődtek öt nap alatt angolból.” „Amikor a tékozló fiú történetét meséltem nekik, megálltam annál a résznél, amikor a fiú azt mondja: „Visszamegyek az apámhoz!”. Megkérdeztem a diákokat: „Mit gondoltok, mit tett az apa?” Az egyik kisfiú csapott egyet a kezével, mintha megütne valakit. Korábban még sosem hallották a történetet, és nagyon megérintette őket az atya szeretete. Micsoda fantasztikus kiváltság, hogy én mondhattam ezt el nekik!” – meséli egy másik angol tanár. A kabai csapat így számolt be a munkáról, amelyet végeztek: „A fordítók nagyon segítőkészek voltak, és az egészben aktívan részt akartak venni. Annyira hálásak vagyunk a segítségükért! A hét témája „Isten Megmentő Terve” volt. Egész héten bibliai történeteket meséltünk a gyerekeknek, főleg az Ószövetségből, de kifejezetten Jé-

zusról beszéltünk nekik, és arról, hogy Isten rajta keresztül hogyan ment meg minket.” Az egyik szolgáló, aki Miskolcon tanított, így emlékszik vissza magyarországi élményeire: „A csapatunk és a gyülekezet közötti kapcsolat nagy áldás és bátorítás volt mindenki számára. Az iskola tanárai sokszor elmondták, hogy mennyire hálásak azért, hogy eljöttünk. Előttünk még soha senki nem jött el ebbe az iskolába, és nem foglalkozott a roma közösséggel. Több idősebb gyerek beszélt velünk fordítóinkon keresztül, és meséltek arról, mit is jelent nekik személyesen ismerni Jézust. A velencei csapattól hallottuk: „A gyerekek annyira nyitottak voltak Istenre, és tudom, hogy Isten pedig, hűen önmagához, meghallgatja őket. Jó volt, hogy a tanárok és a fordítók is részt vettek a táborban!” Múlt nyáron három középiskolában/szakiskolában is jelen voltunk. Egy Glen Rose-ból (Texas) érkezett háromfős csapat a Vásárosnaményi Szakképző Iskolában járt. „A diákok csendben ültek, láthatóan idegesek voltak és féltek az első napon. A hét végére Isten családot for-mált belőlünk. Még azt is megkockáz-tatták, hogy mindenki elé kiálljanak, és bemutatkozzanak angolul.” Beckyy Curtis, aki ugyanebben a csapatban szolgált, ezt mondta: „Volt a csopor-tomban egy ﬁatal lány, aki nagyon sú-lyos családi gondokkal küzdött. Ő és azz

Felebarát Magazin 2014.

édesanyja is drogokat fogyasztott. A nagymamájával élt. Egész héten át ﬁgyelt, és meglágyult a szíve. Pénteken elfogadta Jézust személyes megváltójának. Még az arcán is meglátszott a változás! Soha nem fogom elfelejteni!” – meséli lelkesen Jeanne Ferren. Egy csapat érkezett a németországi Cottbus-ból is, ők a püspökladányi iskolában dolgoztak. Négyen angolt tanítottak, ketten pedig németet. Éppen a vasárnapi istentisztelet idejére érkeztek meg a parányi gyülekezetbe. Az összes széket össze kellett szedni, amit csak meg lehetett találni a házban, hogy mindenki le tudjon ülni. Még soha nem volt a gyülekezetben tiezenegynél több ember egyszerre! Idén újabb csapat érkezik Németországból, hogy angolt és németet tanítsanak. Janice Byrd így foglalja össze a szolgálatot: „Csodaként éltük meg, hogy eljöhettünk Magyarországra, egy olyan országba, ahol a baptista gyülekezetek korábban kevés teret kaptak arra, hogy az evangéliumot hirdessék az iskolákban. Tudom, hogy a világ ﬁgyelve vár, és hiszem, hogy Isten mosolyog ránk!” Fordította: Kalla Tímea

Végvárak Vannak helyek, ahová már akkor hazaérkezem, amikor először találkozom a helyiekkel. Ilyen nekem többek közt Szabolcs megye, azon belül is a Bereghát. Talán a nagyszülői ház, s egy rég régmúlt gyermekkor szép emlékei kötnek ide, s ezek a gyökerek értetik meg velem az átlagnál kö kön könnyebben az itt élők gondját-baját. Merthogy a gondokból itt két kézzel osztott az élet. Kicsiny települések egy elfelejtett országrészben, sok nehézséggel, csökkenő és elöregedő népességgel. A szabolcsi mezőgazdaság, ami évtizedeken át biztosította a megélhetést, már csak emlék. Az almafák, mint egy letűnt kor jelképei még az út mellett láthatóak, ha ugyan ki nem vágták őket. Munkalehetőség híján marad az elvándorlás a nagyobb városokba, és külföldre annak, aki megteheti. Emlékszem, kisiskolásként kikkel játszottam nyári szünetben “az én kedves kis falum” utcájában. Közülük már senki nem lakik ott. Elköltöztek egy jobb élet reményében. Milyen segítségre számíthat egy térség, ha ilyen összetett problémával kell szembenéznie? Milyen jövőképet tudnak adni az iskolák a gyermekeknek?

Felebarát Magazin 2014.

Még tavaly télen jártam Tiszaszalkán, mikor az E.on felajánlásából ezer cipősdoboz talált gazdára a környező települések baptista fenntartású oktatási intézményeinek diákjai között. Kerecsenyből, Lónyáról, Barabásból, Szalkáról, Adonyból, Újkenézről hozta az iskolabusz a gyerekeket az ünnepségre. Mert bizony ünnepnek számít, ha valaki gondol rájuk, és nem is üres kézzel érkezik látogatóba. „A jó Isten ránk tekintett.” – mondja Csató Kornélia tiszaszalkai igazgatónő, mikor az egyházi fenntartóhoz való kerülésről beszél. Nem voltunk “kapós menyecske”, amikor kerestük az iskola jövőjét leginkább szolgáló fenntartót. Azóta sikerült egy olyan kapcsolatot kialakítani, melyben a folyamatos szakmai konzultáció mellett a szociális segítség is rendszeres. Többször kaptunk ruhaadományt, iskolaszereket,

bútorokat. Örülünk minden segítségnek, de mi is próbálunk visszaadni valamit abból a jóból, amit másoktól kapunk. Két éve folyamatosan gyűjtjük a cipősdoboz ajándékokat. 2014. szeptemberétől jelentős változások lesznek az intézmény struktúrájában. Lehet tudni, milyen lesz az élet a KISZI intézmények szétválása után? Mindenféleképpen változás lesz, bár nem olyan ismeretlen a terep, hiszen voltunk már gesztor intézmény önkormányzati időkben. A környék baptista fenntartásában működő általános iskolái és óvodái tartoznak majd hozzánk. Egyúttal önállóbb működést, gazdálkodást jelent a szétválás, amit üdvözlünk. Kicsit végvárak vagyunk itt a határszélen, átvitt és a szó szoros értelmében is. Jobban egymásra vagyunk szorulva, mint gondolnánk. De azt is mondják, egységben az erő… Ezt egyébként szélesebb körben is így érezzük, a nagy baptista intézményi családhoz tartozva. Hogyan realizálódik majd ez a változás a mindennapokban? Reményeink szerint a jövőben egy kisebb szerkezeti felállásban, de hatékonyabban tudjuk végezni a munkánkat. A térségben három baptista fenntartású általános iskola működik több telephellyel, gyakorlatilag azonos gondokkal és hasonló paraméterekkel. A három iskola egy egységbe szervezése újabb feladatokat állít elénk, de a hasonló gondok miatt egy közös gondolkodás átsegíthet bennünket a felmerülő nehézségeken. Milyen háttérből érkeznek a gyerekek? Lehet komoly szakmai elvárás feléjük, amikor komoly szociális hiányosságokkal bírnak? Leginkább a közmunka program ad lehetőséget a túlélésre. Igen nagy a szegénység a családok körében, és ami még elkeserítőbb, a munkájukat vesztett emberek jó része az alkoholban keres vigaszt. A gyerekek motiváltsága ennek köszönhetően nagyon alacsony

és nehezen felkelhető. Nem könnyíti meg a szakmai munka eredményességét, hogy a tanulók 30-35 %-a több hónapos lemaradással érkezik az első osztályba értelmi képességek, általános tájékozottság, kézügyesség tekintetében. Ezt a hátrányt le kell dolgozni és teljesíteni kell az első évfolyamra előírt követelményeket. Ez gyereknek, tanárnak egyaránt nagy munka! A jövőben szeretnénk kidolgozni egy olyan alternatív tantervet, aminek segítségével a tehetséget erősíthetjük, a hátrányokat pedig lefaraghatjuk. Komoly erőfeszítést igényel, hogy a diákok még az iskolában, a délutáni foglalkozásokon készüljenek fel a másnapi órákra, mert otthon kevés segítséget kapnak, bizonyos esetekben pedig a feltételek sem biztosítottak a nyugodt felkészüléshez. Miben látják a felzárkózás lehetőségét intézményi és egyéni szinten? Programok, pályázatok, amerikai anyanyelvi tanárok, iskolalelkészi szolgálat, röviden aktív cselekvés. Dolgozunk a saját arculatunkon is, hogy megtaláljuk, miben lehetünk mi igazán jók. Igyekszünk bevonni szülőket, diákokat a közös gondolkodásba, tevékenységekbe, legyen szó társadalmi munkáról vagy kirándulásról. Mióta a Baptista Szeretetszolgálat fenntartásában vagyunk, több pályázaton is részt tudtunk venni. A Cetelem zöldsuli pályázaton nyertünk 500 ezer forintot az udvar parkosítására, a Határtalanul pályázaton pedig egy Kárpátaljára szóló utazást. Idén is nyertünk az Erzsébet táborba száztíz gyereknek üdülési lehetőséget. Amerikai önkéntesek tartottak angoltábort nagy sikerrel, holland önkéntesek szépítették a óvodát Lónyán és adományokat osztottak. Mindkét csapatot az idén is visszavárjuk. Persze ezek a tevékenységek az iskolai életre vannak jó hatással, a helyi társadalmi felzárkóztatáshoz ennél jóval többre lesz szükség. Munkahelyekre, infrastruktúra-fejlesztésre, új vállal-

Felebarát Magazin 2014.

kozásokra, hogy azok a gyerekek, akik tőlünk mennek majd továbbtanulni, valós lehetőséghez jussanak majd a munkaerőpiacon, s hogy az ő gyermekeik is itt kezdjék majd a tanulmányaikat, ne például Londonban… Akkor sok tennivaló vár még rátok… Még nem jött el a Kánaán. Errefelé mindenért meg kell küzdeni. Ez valószínűleg ezután is így lesz, de ami rajtunk múlik, megtesszük. Az, hogy a Szeretetszolgálat adja a biztos hátteret a szakmai munkához, és még ezen felül is segít szociálisan és fejlesztésekkel, több mint amit egy intézmény egy fenntartótól remélhet. Érezni, hogy valami megmozdult a térségben. Amikor Szenczy Sándor volt a vendégünk a Mennyei történetekkel, óriási volt az érdeklődés, s azóta rendszeresen tartunk bibliaórákat. Iskolalelkészünk is van, aki helyi szinten jelent kapcsot gyülekezet és intézmény között, valamint felügyeli a bibliaismeret tanítását. Végszónak is jó gondolat. Az Alfa és Omega úgyis csak az Isten maga. Kívánom, hogy valósuljon meg minden jó, amit terveztek, és közben jussatok el Ahhoz, aki a legfőbb jó. Szilágyi Attila

A mi családunk. A mi városunk. A mi hitünk, barátaink, szerelmünk... életünk. Csak három szó, melyre büszkén feszül a mellünk, mit tényként közlünk talán, megvalljuk ha kell, vagy révedve hagyja el a szánk. A lényeg, hogy a miénk. Életünk része, darabja. Nem magántulajdon, hanem KÖZÖS. Közös élmény, közös tapasztalat, közös munka… és igen. Akár egy közös dal. A MI DALUNK. Valami, amit együtt értünk el, együtt tanultuk, és végül együtt énekeltük el. Aki részt vett benne, őrzi az élményt.

Egyre jobban zakatoló világunkban kinek van kedve énekelni? Amikor egyre több a mű, az utánzat és a hamis, a tömegcikk, a hatásvadász, a „trendy”. Kinek kell egy dal, ami az összetartozásról szól, amit jó elmondani, tüdőnkből levegőt kipréselve, hangszálat rezgetve kizengeni? Facebook-ba zárt, okos telefonoktól határolt életünkbe elfér vajon egy kis szív? Néhány önfeledt taktus? Sodró dallamok? Közel négy és fél perc öröm, négy és fél percig tartó csoda, érezve, hogy szükségünk van egymásra, és van bennünk valami közös? Korunk egyre inkább elmagányosodó, önzéssel teli világában kell az oázis. Kell egy „hely”, kell egy kis tűz, ami köré odagyűlhetünk. Elfelejtve, hogy mit gondolunk másként, milyen irányokba megyünk, átlépve kilométerek falán és ideológiák völgyein. Megtalálva egymást, s megragadva a kezet, amit felénk nyújt valaki.

Persze jó olvasni a tényeket: A Baptista Szeretetszolgálat felhívására az ország 50 településén közel 90 kórus és több mint 2000 ember egy időben énekelte együtt tavaly „A Mi Dalunkat”, melyet Bolyki András és Havas Lajos írt. Megszólalt már iskoláinkban, ünnepélyeken és ballagáson, jótékonysági rendezvényen és a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, üzletközpontban vagy az interneten, gospel koncerteken, és végül az év végén sok ezer ember előtt a Papp László Arénában is. A MI Dalunk már saját életet él. Aztán, valami láthatatlan erőtérben megszületik, majd újra és újra megtörténik a csoda! Miközben ezrek éneklik országszerte: „csak a távolság választ el minket semmi más”, közelebb kerül egymáshoz megannyi ember. Fölé emelkedve társadalmi elvárásoknak, napi gondoknak, nézetkülönbségeknek és politikának, hiteknek és kulturális vagy

generációs szakadékoknak, arcukra lopódzik észrevétlenül egy önfeledt mosoly, s átélik újra, hogy mégis jó ÉLNI. A kezdeményezés tovább él, s szervezőként arról álmodunk, hogy a Cipősdoboz akcióhoz hasonlóan idővel mozgalommá érhet, mit elvetettünk egykor. Legyen hát egy pont minden évben, ahol téren és időn túl találkozhatunk, ahol megértünk, megérezhetünk valamit egymás szívének dobbanásából, a közös jó, a megbékélés utáni vágyból, melyre oly nagy szüksége van e hazának, s mindenkinek ki itt él, a Duna és Tisza ölében Európa közepén… Debreceni István

Egy dal, ami a miénk 14

Felebarát Magazin 2014.

jó légkört Megpróbáltam ákon oldott liaismeret ór ésnek élik diákok felüdül rvi óra. kötelező, tante

Iskolalelkészek Szeptemberben kezdte meg munkáját 8 fiatal iskolalelkész a baptista oktatási intézményekben. Egyedülálló lehetőség nyílt ezzel az új kezdeményezéssel, hisz az állandó iskolai jelenléttel több ezer gyermek, szülő és pedagógus életére lehet hatással Isten Igéje.

Nem csupán a bibliaismeret tantárgy oktatásán keresztül, de a személyes beszélgetések, lelki- és ifjúsággondozás, valamint szabadidős programok szervezése által is nyitottabbá válhatnak a gyerekek a hit felé, segítséget,

Felebarát Magazin 2014.

támogatást kaphatnak. Az iskolalelkészi hálózat egy teljesen új terület. Más egyházak iskoláiban is dolgoznak lelkészek, de iskolalelkészi hálózatot egyedül a baptisták működtetnek.

bibiskolákban. A z a i n a ít k la kia y a törekszem, íg a tr a ul g n a klub-h ez egy lenére, hogy meg annak el

Lassan véget ér a tanév. Az elmúlt hónapok tapasztalatairól kérdeztük két kollégánkat. Molnár József feleségével és pár hónapos kisﬁával 2013. szeptember 6-án költözött Nyírbogdányba, hogy 5 baptista iskola és óvoda iskolalelkésze legyen. Nyírbogdányban, Kótajon, Nagyhalászon és Ibrányban így egy csapásra több mint 1200 gyermek lelkipásztora lett – nem beszélve a pedagógusokról, szülőkről és hozzátartozókról. Hogy fogadtak benneteket, hogy sikerült beilleszkednetek a település, az intézmények életébe? Érdekes ott élni, hisz egyik helyen sincs baptista gyülekezet, baptista jelenlét az iskolákon kívül. Így érthető, hogy Nyírbogdányban én vagyok A Baptista - egyfajta kapocs a helyiek és a fenntartó között. Baptistának lenni ebben a sajátos helyzetben megbecsülést és törődést jelent. A helyiek a fenntartóváltást úgy élték meg, hogy felkarolták őket. Az érkezésem azt jelentette a számukra, hogy gondolnak rájuk, fontosak. Nyolc hónap távlatából elmondhatom, hogy befogadtak. Már megismernek az utcán, köszöntjük

egymást, beszélgetünk. Ősszel egy alkalommal séta közben találkoztam az egyik gyerekkel, aki azt mondta az édesanyjának: „Nézd anya, ott a baptista bácsi.” Azóta már a szülők is felismernek, köszöntenek. Milyen feladataid vannak, hogy épül fel a munkád? Nyírbogdányban az 5. évfolyamon bibliaismeretet tanítok. Délutánonként heti két alkalommal a napközisekkel rajzﬁlmek segítségével ismerkedünk a bibliai történetekkel. A hét egy-egy napján ellátogatok a különböző intézményekbe. Azt hiszem a legfontosabb a jelenlét, a szülőkkel, gyerekekkel, pedagógusokkal való kapcsolattartás. Egyfajta lelkigondozói szerep, ami sok esetben a meghallgatásban merül ki. A különféle feladattól leterhelt munkatársak számára segítség, ha kibeszélhetik a feszültségeiket, valaki meghallgatja őket. Pollák Dávid három budapesti intézmény iskolalelkésze. Az óbudai Kőrösi Csoma Sándor Kéttanítási nyelvű Gimnáziumban, a szintén óbudai Andor Ilona Ének-zenei Általános Iskolában és a „Szivárvány” Magántanoda Baptista Iskolában dolgozik. Az egyik közös-

Felebarát Magazin 2014.

ségi portálon írta: „Eddigi megszólításaim: Sulipap, Gimipap, Suli Atya, Gimi Atya, Atyám, Lelkész Úr, Biblia bácsi, Tiszteletes Úr, Tanár Úr, Dávid Atya, „Paptista”. Nem értem, hogy mi a baj a „Dávid” –dal?” Hogyan kezdődött szeptemberben a munkád? Iskolalelkészként mi vagyunk az úttörők. Sokminden bizonytalan volt: mit és hogyan is lenne célszerű csinálni. De az elmúlt 7 év tapasztalatai a Timóteus Társaságnál végzett szolgálatból sokat segítettek. Megpróbáltam jó légkört kialakítani az iskolákban. A bibliaismeret órákon oldott klub-hangulatra törekszem, így a diákok felüdülésnek élik meg annak ellenére, hogy ez egy kötelező, tantervi óra. Még a szkeptikus, ateista diákok is örömmel jönnek, vagy a zsidó tanulók. A Kőrösiben néhány muszlim ﬁatal is van az órán. Nyitottak és érdeklődők, mert olyan témákról beszélgetünk, amik sokszor sem az iskolában, sem a családban, de még a baráti körben se merülnek fel. Hihetetlen nagy lehetőség megismertetni Istent a diákokkal. A „Szivárvány”-ban is tanítasz, ahová speciális nevelési igényű diákok járnak, köztük autisták is. Mennyiben más velük a munka? Ez nekem a legnagyobb kihívás, mert szakmai felkészültségre is szükségem lenne. Náluk a bibliaismeret anyaggal sokkal lassabb tempóban haladunk.

baptista

Nagyhalász

nevelés-oktatás

Ibrány 36 37

33 Miskolc

34-35 Kótaj

14-24 25 47 1

Velence Szombathely

44-46 28,29

Hatvan

Budapest

9 Seregélyes

30-32

39 41

Tiszaszalka

3,4

Vásárosnamény

Nyírbogdány

Szeged

KISZI Közös Igazgatású Baptista Óvoda és 9 lá Ált I k l Hét í i á Ó dáj

Vendéglátó, Idegenforgalmi és Kereskedelmi Középiskola és Szakiskola Grassalkovich Antal Baptista Szakközépiskola, Szakiskola és Felnőttek Általános Iskolája

KISZI Közös Igazgatású Baptista Óvoda és

Baptista Szeretetszolgálat EJSZ Kölcsey Ferenc Általános Iskolája

Baptista 'Esély' Szakképző Iskola

Baptista Szeretetszolgálat EJSZ Móra Ferenc Felnőttoktatási Gimnáziuma

Kazinczy Ferenc Baptista Óvoda, Általános és Alapfokú Művészeti Iskola 43

II. Rákóczi Ferenc Baptista Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola 44

Euro Szakiskola és Szakközépiskola, Két Tanítási Nyelvű Baptista Gimnázium

Aranybika Vendéglátóipari Baptista Szakképző Iskola 46

Diószegi Sámuel Baptista Szakközép-és Szakiskola

Kossuth Lajos Baptista Általános Iskola, Pedagógiai Szakszolgálat és Kollégium

KISZI Közös Igazgatású Baptista Óvoda, Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola, Pedagógiai Szakszolgálat

Kövessi Erzsébet Baptista Szakközépiskola, Szakiskola és Gimnázium

Lónyay Menyhért Baptista Szakközépiskola és Szakiskola

Illéssy Sándor Baptista Szakközép- és Szakiskola

Majd Megnövök Baptista Óvoda 15

KISZI Közös Igazgatású Baptista Óvoda és

KISZI Közös Igazgatású Baptista Óvoda és Általános Iskola Kölkedi Általános Iskolája és Óvodája

KISZI Közös Igazgatású Baptista Óvoda és Általános Iskola Tiszaszalkai Általános Iskola és Óvodája

KISZI Közös Igazgatású Baptista Óvoda és Általános Iskola Napraforgó Művészeti Modell Óvodája

KISZI Közös Igazgatású Baptista Óvoda és Általános Iskola Versendi Általános Iskolája

KISZI Közös Igazgatású Baptista Óvoda és Általános Iskola Tiszakerecsenyi Általános Iskolája

KISZI Közös Igazgatású Baptista Óvoda és

KISZI Közös Igatgatású Baptista Óvoda és Általános Iskola Farkas Gyula Általános Iskolája 13

KISZI Közös Igazgatású Baptista Óvoda és Általános Iskola Újkenézi Általános Iskolája és Óvodája

KISZI Közös Igazgatású Baptista Óvoda és Általános Iskola Seregélyesi Általános Iskolája, Alapfokú Művészeti Iskolája, Pedagógiai Szakszolgálata

Európai Üzleti Szakközép- és Szakiskola

Zöldliget Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Baptista Általános Iskola

V K

Csuha Antal Baptista Általános Iskola

ADDETUR Baptista Gimnázium és Szakközépiskola

KISZI Közös Igazgatású Baptista Óvoda és Általános Iskola Hétszínvirág Óvodája

Baptista Szeretetszolgálat EJSZ Széchenyi István Szakképző Iskolája Baptista Szeretetszolgálat EJSZ Széchenyi István Gimnáziuma, Szakközépiskolája, Általános Iskolája és Sportiskolája

A Sz

G Sz

Baptista Szeretetszolgálat Csicsergő Óvodája

Kőrösi Csoma Sándor Két Tanítási Nyelvű Baptista Gimnázium

Vasi Bau Baptista Fa- és Építőipari Szakképző Iskola

K B

KISZI Közös Igazgatású Baptista Óvoda és Általános Iskola Szivárványtanoda Általános Iskolája

István Király Baptista Általános Iskola

"Budapest" Baptista Külkereskedelmi Szakközépiskola, Gimnázium és Sportiskola

Téglás Debrecen

Pécs Versend Kölked

Andor Ilona Ének-Zenei Általános és Alapfokú Művészeti Baptista Iskola

szaszalka namény

Törökszentmiklós Kisújszállás

5 6

Versend Kölked

Sárosd

Szekszárd

ecseny

Tiszakerecseny

Tapolca

BKF Szakközépiskola

Újkenéz

Szivárvány Baptista Gimnázium, Szakképző Iskola és Speciális Szakiskola KIVI Baptista Kereskedelmi, Idegenforgalmi és Vendéglátóipari Szakközép- és Szakiskola

Baptista Szeretetszolgálat Városi Óvodai Intézménye

Baptista Alapfokú Művészeti Iskola

Európa Szakképző Iskola 34

Baptista Szeretetszolgálat Gyöngyszem Óvodája

Az intézményekben iskolalelkészek szolgálnak.

A gimiben m ost imacsop ortot szervezek, ahová azoka t a keresztény d iákokat hívju k, akik nem járnak gyülekezetb e, mert az általuk ismert közös ségek nem vonzóak a s zámukra.

Több türelem, több ismétlés, sokkal nagyobb határozottság szükséges. A fogyatékkal élő ﬁatalok keményebben kérdőjelezik meg Isten létezését. Azt hittem, hogy természetesebben hisznek majd, de épp saját történeteik, sérüléseik miatt nehezebben nyílnak meg. Ezek szerint 6-18 éves diákokkal, egészségesekkel és fogyatékosokkal egyaránt dolgozol. Nem nehéz, hogy gyakran váltanod, alkalmazkodnod kell? Az első hónapok nagyon nehezek voltak. Ma már tudom, hogy Istennek terve volt a küzdelmeimmel. Ahogy egy katonát ébren tart, ha új és új csatamezőre telepítik, ahol mindig más kihívásokkal kell szembenéznie, nekem is javamra váltak az új kihívások. Ösztönösen a gimnazistákkal bánok jobban. A kicsikkel, az SNI-sekkel való munkát tanulnom kellett. Utánaolvasni, képezni magamat. De így a gimiseket is jobban tudom kezelni, mert egy teljesebb képem van a gyerekekről, a fejlődésükről. Milyen aktuális feladataid, kihívásaid vannak? A gimiben most imacsoportot szervezek, ahová azokat a keresztény diákokat hívjuk, akik nem járnak gyülekezetbe, mert az általuk ismert közösségek nem vonzóak a számukra. Heti egy reggel szeretnénk találkozni, áhítatot

Felebarát Magazin 2014.

tartani, imádkozni. Néhányan már megtértek. Következő kihívás a gyülekezetekkel való kapcsolatépítés. A gyülekezetek talán még nem látják, de a baptista iskolákban való jelenlét iszonyatos nagy lehetőség a misszióra. Sok olyan program van közösségeinkben, amely a gyerekek vagy a szülők számára is érdekes, értékes lehet. Ki kell aknáznunk minden lehetőséget, hogy erősítsük, támogassuk egymást. A Kőrösi Csoma Sándor Gimnáziumba a közelmúltban érkezett meg az az amerikai önkéntes, aki anyanyelvi lektorként segíti majd a diákok idegennyelv tanulását. A következő tanévtől több baptista iskolában is dolgozik majd anyanyelvi lektor. Az ő munkájukat az iskolalelkészek segítik majd, mivel csak olyan helyre érkeznek külföldiek, ahol van már iskolalelkész. Így épül, bővül tovább iskolalelkészi hálózatunk, hogy megvalósuljon a szlogen: “A baptista iskola – több, mint iskola.”

Gasztronómia, jótékonyság, szórakozás

s l e f

n o k o f ő

Gombócpiknik 2013

Révész Szilvia

Több mint ötezren látogattak el a Tatár Pékség és a Baptista Szeretetszolgálat első közös jótékonysági rendezvényére, a Gombóc Piknikre a budapesti Vasúttörténeti Parkba. A rendezvényre induló nosztalgiavonatok, a változatos programok és a simogatóan meleg, napos idő ellenállhatatlan vonzerővel bírt – reggeltől estig családok százai élvezték a park és a piknik adta lehetőségeket: játszottak, ettek-ittak, fúrtak-faragtak, nemezeltek, agyagoztak, körtáncot táncoltak, koncerteket hallgattak. A piknikezők a Tatár Pékség szilvásgombócait gombócjegye-

Felebarát Magazin 2014.

kért kóstolhatták meg – az ebből befolyt teljes bevételt a Baptista Szeretetszolgálat kapta meg, amit az hátrányos helyzetű gyermekek étkeztetésére fordított. Szikrázó napsütéssel és az indián nyár teljes színpompájával feldíszített Vasúttörténeti Park adott helyszínt a Tatár Pékség és a Baptista Szeretetszolgálat közös családi napjának, az első jótékonysági Gombóc Pikniknek 2013. szeptember 28-án, szombaton. A reggeli órákban két ingyenes Gombócjárat is indult a Nyugati pályaudvarról a Parkba – mindkét nosztalgiaszerelvény zsúfolásig megtelt a piknikezni induló családokkal. A Baptista Szeretetszolgálat és a Tatár Pékség Mennyei csemegék rendezvényén egész nap kézműves foglalkozásokkal vártuk a gyermekeket, akik szíjakat, medálokat készíthettek bőrdíszműves irányításával; fagyöngyöket esztergáltak egy középkori szerszám és egy rátermett mesterember segítségével; kipróbálhatták magukat nemezelés és az agyagozás művészetében, gombócevő- és ügyességi versenyeken, gólyalábakon sétálva, táncházban és népi körjátékokban. Mindeközben a Gombóc Piknik színpadán először a Kerek Perec Egylet A bolond falu című mesejátékát, majd az Ámulat Társulat Clown, a Bohóc, avagy Piroska és farkas története című, különleges interaktív színházi előadását láthattuk. Volt miből válogatnia a tánc és zene szerelmeseinek, mert széles volt a stílus-kínálat, így ki-ki megtalálhatta a leginkább neki tetszőt a produkciók között: volt néptánc, hip-hop és show-tánc, hallhattuk Farkas Zsoltit, a 2013-as Ének iskolája győztesét közös produkcióban Solt Klaudiával, majd Mohamed Fatima és táncosai fellépése zárta a zenei blokkot. Délután a stand-up comedy műfaj két kitűnő képviselője, Dombóvári István és Mogács Dániel következett, a Dumaszínház művészei történeteit és poénjait főként a felnőtt közönség fogadta szívesen. A Gombóc piknik színpadának közvetlen közelében egész nap lázas munka folyt. A Tatár Pékség munkatársai egy speciálisan erre a napra tervezett és megépített óriási üstben főzték a Mennyei csemegék gyöngyszemét, az igazi szilvával készített gombócokat – összesen több mint 16.000 darabot a nap folyamán! A pirított morzsában megforgatott, porcukorral megszórt és kettesével kiporciózott csemegét a vendégek Gombócjeggyel, a Piknik hivatalos ﬁzetőeszközével vásárolhatták meg. Buday Péter mesterszakács, a piknik fő gombócmestere irányításával egy országos rekordkísérletnek is tanúi lehettek a vendégek: “Egy üstben, egyszerre, egyetlen munkafolyamatban kifőzött legtöbb gombóc rekordját 2310 darabbal állították fel a Tatár Pékség munkatársai!” – olvasható a Magyar Rekord Egyesület által kibocsátott Diplomában.

Felebarát Magazin 2014.

még aznap felkérte a munkatársakat a következő Gombóc piknik megszervezésére is. Idén szeptember 6-án, szombaton várjuk újra Gombóc piknikre a Vasúttörténeti Parkba mindazokat, akik szeretik a színes forgatagot, szívesen utaznának lóvasúttal, megkóstolnák a ﬁnom gombócokat és talán még a vízen járó labdába is bemerészkednének. Strausz Zsóka

A jegyzőkönyvvezető reggel 7 órától, az üstöt fűtő gázkészülékek bekapcsolásától kezdve, a főzővíz melegítésének kezdetétől figyelemmel kísérte és dokumentálta a folyamatot. A precíz nyilvántartásból tudni lehet, hogy 9.45-kor megkezdődött az első adag szilvásgombóc kifőzése. Mindössze kettő (!) perc alatt került be 2450 darab gombóc a medencényi főzőedénybe, ahonnan negyedóra múlva pedig már meg is kezdhették a megfőtt gombócok kiszedését. Az elkészült finomságok közül 2310 darabot fogadott el a szigorú ítész teljesen épnek és fogyasztásra alkalmasnak, ezért csak ennyi kerülhetett a jegyzőkönyvbe és így a rekordok közé. Azokat a gombócokat, amelyek főzés közben eltörtek, megdőltek, tehát nem tartották meg a szabályos gömb-formájukat, sajnos nem lehetett a rekordszámításnál figyelembe venni. Ezeket a sérült, kissé lapos, de természetesen így is nagyon finom gombócokat a Tatár Pékség és a Baptista Szeretetszolgálat kora reggeltől késő estig keményen dolgozó munkatársai, valamint a fellépésükre várakozó művészek közösen elkóstolgatták a színpad takarásában. Ezen a napon szilvásgombócokból – épekből és összenyomódottakból egyaránt – merített erőt Nagy Ákos is, aki Magyarország egyik legerősebb embere, és akiről most már azt is tudni lehet, hogy számára nincs lehetetlen feladat. Hisz nemcsak megmozdított, de még néhány méteren el is húzott egy - előzőleg gombócokkal jóllakatott gyereksereggel teli - 26 tonnás szalon kocsit, miközben a peronon többszáz felnőtt és gyerek visszatartott lélegzettel figyelte a produkciót. A Tatár Pékség és a Baptista Szeretetszolgálat első közös Gombóc piknikjének sikere nemcsak abban a megszámlálhatatlan pozitív visszajelzésben, a gyermekek boldog mosolyában, a szülők elégedett köszönetében és piknikező kollégák gratulációjában mérhető le, amit szervezőként a rendezvény alatt és után kaptunk, hanem abban a kézzelfogható eredményben is, amivel a Tatár Pékség elismerte munkánkat. Az első Gombóc pikniken 1 215 700 forintnyi összegben vásároltak a családok gombócjegyekkel – ezt az összeget a Tatár Pékség felajánlotta a Baptista Szeretetszolgálat gyermekétkezetési programja javára, majd szinte

Játszóház a Halfesztiválon Február 13. és 16. között idén második alkalommal került sor a fővárosiak kedvelt farsangváró gasztronómiai örömünnepére, a Budapesti Halfesztiválra. A pikáns halászlé-költemények, az ízletes sült kárászok és a még mindig egzotikusnak számító sushi-variációk mellett számtalan ízletes halétellel várták a fesztivál szervezői az éhes érdeklődőket. A házigazdák azt is fontos küldetésüknek érezték, hogy a gasztronómiai élmény mellett valami mást, többet is nyújtsanak vendégeiknek. Ennek jegyében ajánlottak fel a Baptista Szeretetszolgálat részére egy saját standot, ahol munkatársaink különböző programokkal várták a látogatókat; a gyerekeket játszóházzal, ahol a kicsik belekóstolhattak a közös farsangi álarc-készítés rejtelmeibe, a felnőtteket pedig sok-sok izgalmas információval a szolgálat hazai és nemzetközi programjairól. Ezúttal külön hangsúlyt fektettünk a Szeretetszolgálat nemzetközi Fogadj örökbe! programjára és az 1%-os kampányra. Várakozáson felüli érdeklődés fogadta még az emberkereskedelem elleni tevékenységeinkről szóló írásos és szóbeli tájékoztatást.

Nagy sikerrel állítottuk ki és értékesítettük a Haitin működő árvaházunk gyermekei és az ott dolgozó ﬁatal felnőttek által készített ékszerkülönlegességeket. Az ékszerekért kapott 54.100.-Ft összegű adományt kinti állandó munkatársunk közreműködésével juttatjuk vissza Haitire. A Szeretetszolgálat sátrát megosztottuk az egyik baptista fenntartású oktatási intézményünkkel, a budapesti Kövessi Erzsébet Szakiskolával, ahonnan több tucatnyi lelkes diák és számos elkötelezett tanár, szakoktató vett részt a négynapos rendezvényen. A Baptista-sátrat a Kövessi-diákok által készített szőnyegek, faragott bútorok, fonott kosarak, bábok és virágkötészeti installációk díszítették. Az iskola szakács és felszolgáló tanulói nagy sikerrel mutatkoztak be a szombati halászléfőző versenyen, ahol neves, halételekre specializálódott éttermek proﬁ szakácsaival mérhették össze tudásukat. Strausz Zsóka

Felebarát Magazin 2014.

lmazszeres alka d en r ja á k n meg tek napi mu éget követel s z és A szakterüle k i s lá úju lelő yakori meg yhez megfe el m l, kodást és g tő ek ber olgozó szakem pont. az abban d nyújt a Köz et er tt á h tó támoga

Lendület, komplexitás, együttműködés Interjú Nyitrai Imrével, a Baptista Szeretetszolgálat szociális intézményfenntartó központ vezetőjével Ha a nem szakmabeli embereket az utcán megkérdezzük, mit is tudnak a Baptista Szeretetszolgálatról, akkor általában a természeti katasztrófák során nyújtott segítséget, a felépített árvaházakat és esetleg a jelképes örökbefogadást említik első körben. Ugyanakkor ezen kiemelkedő tevékenységek mellett a szervezet jelentős szerepet vállal mind az oktatás, mind pedig a gyermekjóléti-, gyermekvédelmi és szociális ellátások területén, sok esetben önkormányzati kötelező feladatokat is átvállalva.

Felebarát Magazin 2014.

Milyen szociális ellátást nyújtanak a rászorulóknak? A Baptista Szeretetszolgálat hazánk egyik legnagyobb egyházi fenntartójaként a jószolgálati tevékenységével összhangban a szegények és rászorulók megsegítése érdekében döntött a szociális közfeladatok ellátásáról. Szolgálatunk során az úgynevezett szakmai jogszabályokban, a Szociális és a Gyermekvédelmi törvényekben felsorolt majdnem valamennyi ellátási típust biztosítjuk intézményeinken keresztül már hosszú évek óta. A saját alapítású intézmények mellett jelentős számú, az önkormányzatoktól és más fenntartóktól (civil és egyházi szervezetektől) átvett ellátásokkal bővült a szolgáltatási palettánk. Tevékenységünk lefedi az ország területét, felvállalva mind az idős, a hajléktalan, a pszichiátriai- és szenvedélybeteg és a fogyatékkal élő személyek gondozását, a gyermekek és gyermekes családok ellátását.

Egy ilyen több mint tízezer ember folyamatos ellátásáért felelős, sokrétű intézményrendszert hogyan lehet hatékonyan irányítani? A gyermekjóléti-, gyermekvédelmi és szociális intézményrendszer hálózatban történő működtetésére tett törekvéseink alapján a 2013-as év kiemelt feladata volt, hogy az intézmények munkatársai magas színvonalon megszervezett szakmai tudásbázissal rendelkezzenek. Ennek érdekében létrehoztuk a Szociális Intézményfenntartó Központot, amely az intézmények felelős munkáját tudja központilag támogatni. Különösen fontos ez a szakmai környezet jelenleg is folyamatos változása mellett. A szakterületek napi munkája rendszeres alkalmazkodást és gyakori megújulási készséget követel meg az abban dolgozó szakemberektől, melyhez megfelelő támogató hátteret nyújt a Központ. A módszertani feladatokon túlmenően a folyamatos modernizálás, minőségbiztosítás és hatékony működtetés ösztönzése is kulcsfeladatunk. A keresztyén értékrend megtartásával a baptista szociális gondoskodás hagyományainak ápolását sikerült megvalósítani a jogszerű működtetés betartásával, melyet a belső monitoring és az intézmények éves beszámolója is visszatükrözött.

Felebarát Magazin 2014.

Szerte az országban működnek baptista fenntartású iskolák és szociális intézmények. Milyen lehetőségek vannak a különböző intézmények közötti együttműködésben? 2013-ban valósult meg először az intézmények egymás közötti, illetve a központi irányítás és az intézmények viszonylatában működő, magas szintű és gyakorlati értékekre alapozó együttműködés, amellyel már régóta fennálló igény került kielégítésre. A Baptista Szeretetszolgálat fenntartásában lévő összes oktatási, gyermekjóléti-, gyermekvédelmi és szociális intézmény részvételével megrendezett országos vezetői konferencia az előadások és a műhelymunkák révén elősegítette a szakterületek összefonódó elemeinek felszínre kerülését, a lehetőségeket maximálisan kiaknázó közös feladatellátás megszervezésének elindítását, amely biztosítani képes a komplexitást a Szeretetszolgálat rendszerében. A júniusi országos konferencia további lendületet adott a résztvevők számára, mind a társterületekkel közös pontok mentén történő együttműködésre, mind pedig arra, hogy személyre szóló igényeket fogalmazzanak meg a jövőbeni szakmai szempontú kihívásokra. Ennek eredményeként került sor többek között célcsoport speciﬁkus szakmai műhelyek elindítására, aktuális kérdéskörre fókuszáló szakmai megbeszélésekre, egységes fenntartói dokumentumok elkészítésére, szakmai híradások erősítésére, továbbá egyedi kérdések megválaszolására.

Felebarát Magazin 2014.

A Baptista Szeretetszolgálat már most is sokszínű szociális intézményrendszere tovább bővülhet még? Intézményi szinteken jelentős előrelépéseket könyvelhettünk el, egyrészt pályázati úton befogadást nyert új ellátások indulásával – családi napközik, házi segítségnyújtás, étkeztetés, családok átmeneti otthona –, másrészt pedig a már meglévő intézmények átalakulásával és szolgáltatásaik kiterjesztésével (lakóotthonból támogatott lakhatás, étkeztetés ellátási területének jelentős bővülése). A minőségi szakmai munka előtérbe helyezése mellett a ﬁnanszírozás fenntarthatósága és a költségvetés egyensúlyának megtartása intézményi átszervezéseket is indokolttá tett, amelyek az ellátottak és az ellátásban dolgozó munkatársak számára is pozitív eredménnyel zárultak, megalapozva a további biztonságos feladatellátást.

Fontosnak érezzük, hogy 2013-ban első ízben, de hagyományteremtő jelleggel szociális szakmai kitüntetések és elismerések átadására kerülhetett sor a „Baptista Karácsony” keretei között. Jövőbeni terveink között szerepel a most elindult szakmai együttműködések további erősítése a Szeretetszolgálaton kívüli nagy egyházi szervezetekkel, és a Baptista Egyházon belüli fenntartók intézményeinek munkatársaival. Célunk, hogy megvalósítsuk a

szakterület folyamatosan fennálló igényeinek kielégítését, a rendelkezésre álló eredmények megosztásával és új elgondolások, innovációs törekvések megismerésével. Úgy gondolom, hogy a 2013 évben elindult szakmai munka az intézményekben dolgozó szakemberek több éves tapasztalata és elhivatottsággal jellemezhető munkája nélkül nem valósulhatott volna meg. Munkatársainak egész éves munkája és elkötelezett hozzáállása biztosítja a további lendületet a Baptista Szeretetszolgálat jövőbeni gyermekjóléti-, gyermekvédelmi és szociális tevékenységéhez. Hegedűs Ádám

Felebarát Magazin 2014.

Felebarรกt Magazin 2014.

Ahol nem a víz az úr … A 2013-as dunai árvíz jött, látott, és majdnem győzött is… A ki- és összetartó embertömeg azonban, mint egy erős gát, kiállta a próbát. Emberfeletti munkájukban részt vett, azt nyomon követte és koordinálta dr. Szilágyi Béla, a Baptista Szeretetszolgálat alelnöke, a Tahitótfalui Baptista Gyülekezet gyülekezetvezetője. Tahiban átélt élményeiről mesél.

Felebarát Magazin 2014.

Más-más véleményeket hallottam az árvízről. Valaki azt mondta, egy a sok közül. Mások az eddigi legsúlyosabbról beszélnek. Te hogy látod? Szerintem nem volt ehhez fogható még soha: mintegy 30-50 centiméterrel volt magasabb a víz, mint eddig bármikor. A víz olyan házakba is betört, és olyan területeket is elöntött, ahol nem is számítottak erre. Veszélyben volt például a kulcsfontosságú 11-es út is, amelyet, ha eláraszt a Duna, elzárja a külvilágtól Dunabogdányt, Visegrádot, Tahit, Kisoroszit, Surányt, Szigetmonostort A Szeretetszolgálat alelnökeként, gyülekezeti tagként, vagy helyi lakosként vonódtál be az árvízvédelmi munkába? A polgármesternél mint szeretetszolgálatos jelentkeztem, de ismerjük egymást, tudták, hogy a tahi gyülekezet tagja vagyok. A közösségünk amúgy (mint ahogy a helyi lakosok legnagyobb része!) kivette a részét a munkából: 80%kunk jelen volt a védekezésnél, gyakorlatilag éjjel-nappal lehetett számítani a segítségünkre, istentisztelet helyett is a gátakon dolgoztunk. Hányszor szólalt meg egy nap alatt a mobilod? Pár óra alatt betelt a híváslistám, így nehéz lenne visszanézni, hogy hányszor hívtak, de több ezerszer, az biztos. Az árvízzel kapcsolatos minden munkafázisban jelen voltunk: a homokzsákok pakolásában, a gátak erősítésében, az menekítésben, az evakuáltak elhelyezésében, az élelmiszer- vagy ruhaosztásban, a szivattyúzásban, akkor, ha éppen áramfejlesztő kellett, illetve, ha magas nyomású mosóra, vagy fertőtlenítőre volt szükség. Később részt vettünk a megsérült házak, az árvízzel elöntött otthonok helyreállításában is.

Felebarát Magazin 2014.

A Baptista Szeretetszolgálat a 2013-as dunai árvíznél Összefogás vagy szervezetlenség jellemezte a munkát? Egyértelműen az összefogás. A lakosság reggel 7 órától éjjel 2 óráig dolgozott. Megtörtént, hogy egy nyerges vontatóval érkezett homokot negyed óra alatt bezsákoltak. Döbbenetes volt látni, ahogy különböző felekezetű emberek, vagy éppen boltosok, versenytársak dolgoztak együtt, egymásért. Számomra pedig az a vízimentési akció volt a leginkább megindító, amikor egy hétfős családot kellett kimenekítenünk. Három felnőtt, négy gyermek. A kicsik remegtek a félelemtől. „Mentő bácsi, ugye vigyázol rám?” – ezt ismételgette a legkisebb ﬁúcska. Amikor kitettük őket a szárazon, átölelte a nyakam. Ezért megéri! Ezért dolgozunk! Meg lehet becsülni a kárt? Minden bizonnyal egyszer valaki felméri és összegzi ezt… De nem tudom, hogy fel lehet-e mérni az anyagi és az érzelmi károkat, amelyeket el kellett szenvednünk. Hogyan lehet kifejezni egy olyan aszszony kárát, fájdalmát, aki az árvíz által elöntött háza lépcsőjén ülve, összeroppanva sírt? Mindenkit érintett valamilyen szinten ez a természeti katasztrófa. A település 20%-át károsította meg az ár- és a belvíz. A belvíz ugyanolyan károkat tud okozni, mint az árvíz, és lassabban is apad, mint az ár. Rá- vagy lebeszélnéd azt, aki ezt követően kíván Tahiba költözni? Tahi egy fantasztikus hely. Hihetetlen romantikája van. Annak, aki ide szeretne jönni, azt mondanám, jól döntött, de ne a Duna mellé költözzön. Vagy készüljön fel az árvízre.

munkatárs

3500

önkéntes

gépjármű

mentőhajó

mentőhelikopter

mobil üzemanyagkút

4045

segélycsomag

5850

utalvány

teljesen újjáépített ház

helyreállított otthon

Kalla Tímea

Közel a segítség! 32

Felebarát Magazin 2014.

Felebarรกt Magazin 2014.

t t o z o t l á v á l l o A pok földi paradicsom November 8-án csapott le a Haiyan tájfun a Fülöp-szigetek középső részére, olyan pusztítást végezve, amilyet legutóbb a 220 ezer halálos áldozatot szedő 2004-es indiai-óceáni szökőár okozott. A Haiyan valószínűleg a legerősebb trópusi vihar volt, amely a délkelet-ázsiai szigetországot valaha sújtotta. A szupertájfun óránként 300 kilométeres sebességet is elérő széllökései kidöntött villanyoszlopokat, kicsavart fákat, szilánkokra zúzott házakat hagytak maguk után. A tájfun sújtotta Fülöp-szigeteken járt a Baptista Szeretetszolgálat háromfős felderítőcsapata, köztük a szerző is. A magyar humanitárius szervezet emberei egy magyar férﬁt is kimenekítettek Biliran-szigetéről, aki a tájfun után napokon át nem tudott életjelt adni magáról. Riport a földi pokolból.

Harminchárom órányi utazás után szállunk be a Philippine Airlines Manilából Cebuba tartó gépébe. Ahogy a reptér folyosóján haladunk a Baptista Szeretetszolgálat egyenruhájában, a légitársaság légikisasszonyai és pilótái sorfalat állnak, és kórusban mondják angolul: jó reggelt, köszönjük, hogy eljöttek segíteni. A zsúfolásig telt gépen ötvenfős japán orvos- és mentőegység, és a fülöp-szigeteki egészségügyi minisztérium különleges csapata – zömében pszichológusok, akik a katasztrófa traumáját hivatottak enyhíteni a túlélőkben. Cebuban zuhog az eső. A betonon egy EU-csillagos gép várakozik – belga és francia orvosokat és logisztikai személyzetet hozott. Taclobánba készülnek ők is, de az ottani reptér kifutója

Felebarát Magazin 2014.

túl rövid a repülőjüknek. Tizenegykor elindul az első csapat, harmincöt orvos és ápoló a belgáktól, de a gépen csak annyi hely van, hogy a csomagjaikat nem vihetik magukkal. Sebaj, gondolja a parancsnok, a betonon várakozik egy másik katonai teherszállító is, az majd viszi a felszerelést. Eljön a két óra, nekünk is indulni kellene, amikor kiderül, teherszállító nem ment, így ha segélymunkásokat-orvosokat visz a második gép is, akkor lesz ugyan bent hatvan ember a nagy baj közepén, de felszerelés semmi. A francia csapat úgy dönt, az emberek – így mi is – maradunk, megpróbál utánpótlást küldeni a bentlévőknek. Később kiderül, a vihar miatt az a gép sem indul el, ráadásul a kompjáratot is leállították a két sziget között. Kétségbeesetten próbálunk másik gépet találni, amikor megtudjuk, egy civil repülő is indulna. Azonnal jegyet váltunk, már a csomagok is fent vannak, beszállókártya a kézben, amikor bejelentik: a vihar miatt korán sötétedik, a pilóta nem vállalja az utat a kivilágítás nélküli leszállópályára. Nehezen emészthető helyzet: tőlünk félórányi repülőútra több tízezer ember van bajban, itt számos nemzetközi segélyszervezet és orvoscsoport toporog, gyógyszer, élelem, egyéb segítség

van a csomagjaikban, és nem tudnak bemenni segíteni. Hasznosan töltjük a késő délutánt: a mobilgenerátorból hosszas keresés után megvesszük a legutolsót, vízszűrőket, élelmiszereket vásárolunk, mert a légitársaság megígérte, prioritásunk van a másnap reggel hatkor Taclobanba induló gépre. Este találkozom egy emberrel, aki kijutott a városból azzal az egy géppel, amely ma onnan Cebura indult. A városból a reptérre vezető tizenegy kilométernyi utat hat óra alatt tette meg. Azt mondja, sok holttestet látott, az emberek kétségbeesetten kutatnak élelem után, a benzinkutak tartályaiból pedig megpróbálják kimerni az utolsó csepp benzint is. Nincs villany, mobilhálózat, napok óta elfogyott az ivóvíz és az élelem. A városban csak a betonból-téglából épített házak maradtak épen úgy-ahogy, márpedig errefelé kevesen építenek betonból-téglából. A boltok üresek. Ha holnap bejutunk az összeomlott városba, azt hiszem, életem egyik legdurvább élményének nézek elébe. Jókora darabokat, tíz-húsz méteres betontömböket harapott ki a tájfun a taclobani repülőtér kifutópályájának védőgátjából. Gépünk nagyot huppan a döcögőssé vált betoncsíkon, de az utasok nem bánják – hosszú, meddő várakozás után végre itt vagyunk. A reptéri épületet szerkezetkész torzóvá alakította a vihar. Oldalfalak bedőlve, kábelek és vasak lógnak ki, ablak nélküli irányítótorony, átfütyül rajta a szél. Az épület középső része összeroskadt – valamit rádobott a víz. Óriási a káosz, az érkezőket éhező, ivóvízért könyörgő tömeg várja, az „indulási oldal” rögtönzött beszállókapujánál ezrek tolakodnak, mindenki próbál feljutni valamelyik gépre. El innen mindenáron, mondja valaki, amikor a rácson átkiabálva megkérdezem, hová menne. A leendő utaslistát gépkarabélyos katonák állítják össze: előbb a

Felebarát Magazin 2014.

sérültek, utána a kisgyermekes nők, majd az idősek. Remény sincs arra, hogy autót találjunk a tizenegy kilométerre lévő városig, gyalog indulunk hát el a rekkenő hőségben. A nálunk lévő vizet hamar odaadjuk az első, vízért könyörgő gyerekeknek. Ötszáz méter megtétele után meglátjuk az első holttestet – letakaratlanul, felpuffadva, furcsa pózba merevedve fekszik a tűző napon. Elmondhatatlanul büdös van – minden szembejövő valamit tart az orra előtt, a mi zsebeinkből is azonnal előkerülnek az egészségügyi maszkok. Ötméterenként hevernek a halottak az út mentén, s mi kicsit beljebb, a házak romjaiból, autókból és döglött állatokból álló massza közepén, nem is akarjuk elképzelni. A városközpont felé haladva a holttestek legalább zsákban vannak – láttunk olyat, hogy hármat tettek egy lepelbe. Hiánycikk a halottas zsák is, ennek következményeként elviselhetetlen a szag, óráról órára nő a járványveszély. Öt nappal vagyunk a tájfun után, előző nap végig esett, most harmincöt fokos meleg van, ilyenkor a test sokkal gyorsabban indul bomlásnak. Malacot sütnek az út szélén, és bár még hosszú ideig tart, míg elkészül, már hosszú sorban állnak a leendő vevők. Hirtelen megértem: itt nem szokványos fosztogatással van dolgunk, káosz helyett fegyelmezett, következetes harc zajlik a túlélést jelentő élelemért. Úgyis mindegy – a boltok készleteit a közeljövőben nem fogják normális körülmények között kiárusítani a 90 százalékban elpusztult városban. Ezért is menekülnek innen az emberek. Amellett, hogy víz, villany és élelem nélkül, valamint ilyen szagok közepette lehetetlen élni, egyelőre elképzelni sem lehet, hogyan és mikorra lehet újra élhetővé varázsolni a várost. Sietnünk kell, mert este kijárási tilalom van, egyébként is lehetetlen szállást kapni, ezért még bőven sötétedés

Felebarát Magazin 2014.

előtt vissza kell jutnunk a repülőtérre. Gyalog is nehéz a mozgás, itt-ott erőgépek tolják le az útról a romokat, az egyik hosszú percekig igyekszik lefektetni egy, az úttest fölé félig belógó elroppant betonoszlopot. Sok helyen csak egy sáv járható – így már érthető, miért mondta azt valaki, hogy igazából az autó sem segítene sokat, mert ilyen körülmények között tíz kilométer megtételéhez akár két-három órára is szükség lehet. Egy teherautóval kijutunk időben. Rajta egy férfi, aki elmondja: azért van baj, mert a vihar a városi börtön falát is bedöntötte, hatszáz rab menekült el. Most bandába verődve fosztogatnak, mert nekik már minden mindegy. Annak örül, hogy legalább a feleségét és gyerekét fel tudta tenni egy repülőre, így ők biztonságba vannak. Másnap hajnali fél négykor már a cebui kompnál vagyunk: elképesztő tömeg akar feljutni egy Ormokba tartó hajóra. Napok óta reménytelen vállalkozás, és ha át is jutunk, az még csak az út eleje: további 150 kilométernyit kell autózni Navalig, ahol eltűnt a 28 éves magyar. És ki tudja, milyenek ott az utak – ha olyanok a körülmények, mint Taclobanban, napokba is beletelhet. És ott sincs üzemanyag. A parti őrség irodájában jóvágású, angolul jól beszélő, segítőkész fiatalember a szolgálatos tiszt. Elmondja, hogy tegnap az ő hajójuk is kihozott száz embert Taclobanból, akiknek most nincs hova menniük, így meg kellett oldani az ideiglenes elszállásolásukat is. Egyszerűen meghalad minket ez a feladat, mondja, de segítséget ígér az elveszett magyar felderítésében. Egy óra múlva jön a hír: a férfi él, mehetünk utána. Boldog vagyok, indulunk.

kció Sikeres mentőa n… ke a Fülöp-szigete történt és ami azóta Pavelcze László, a Baptista szolgálat Szeretetvészhelyz et-kezelé tója 2013 si igazga . novemb er 15-én k helikopte ora regge rrel mene l kítette ki get Nava Biliran sz l települé is éről Dec és felesé si Gábor gét. A ko t rá bban me koordiná gbeszélt ták alapjá n némi ke talált rá resés utá a magya n r ﬁatalem már nagy b erre, aki on vár ta a segítsé retetszolg get. A Sz álat diplo emáciai se tudott G gítséggel ábor fele s égének szerezni, papíroka így néhá t ny hónap hettek. ra hazajö Azóta vis szatér tek ahol a Fo Navalba, gadj örök b e! progra gatottjain m támoak segíte nek: élelm és tisztálk iszerből odószere kből álló kat viszn csomago ek a körn yékbeli t ken élő c elepülése saládokn ak.

A cikk Lukács Csaba 2013. november 22-én az Erdélyi naplóban megjelent írása.

Felebarát Magazin 2014.

rtből és n hazajött a közé no tá lu dé s go la át egy cskóba , amikor anyukám , fehér műanyagza y eg a, ln Nyolcéves lehettem vo tt ko tőbe ra myes dolgokat a hű szólított, és a keze eg m t, di Ru ahelyett, hogy eg ró Tú , hozott-e szakállas iközben azt lestem z majd egy idős, ts lá kezdett pakolni. M lé, fe lt bo a agot. „Ha elindulsz be nyomta a csom a neki.” bácsit. Add ezt od

„Ne aggódj, minden rendben lesz…!”

Felebarát Magazin 2014.

Sétálás közben izgatottan nézegettem, mit is viszek az ismeretlennek, akit már messziről ki is szúrtam. Volt nálam fél kiló kenyér, hat gerezd mackósajt, pár szál póréhagyma és egy darab szalonna. Amikor odaléptem a koszos, kellemetlen szagú férﬁhoz, annyit mondtam csak: Ezt anyukám küldi Majd sarkon fordultam és elindultam haza. Visszatekintve láttam, ahogy a bácsi nézegeti a szállítmányomat. Visszanézve láttam, ahogy annyit mond: köszönöm. Érdekes és új érzés volt ez nekem. Ehhez tudnám hasonlítani azt, amikor 2013. november 23-án a Baptista Szeretetszolgálat háromtagú csapatának egyikeként ültem a Fülöp-szigetek felé tartó repülőgépen. December 8-án egy Haian névre keresztelt tájfun 300 km/h-ás sebességgel söpörte el Tacloban városát és vidékét. 10.000 földig rombolt épület, 6.000 halott és 2.000 eltűntnek nyilvánított személy maradt utána. A gépen még nem láttam a „hajléktalant” és csak reménykedni tudtam abban, hogy megfelelő „futár” leszek. Taclobanhoz közeledve felülről láttam, hogy a pálmafák teljes levélzete egy irányba tekint, a vihar útvonalát jelezve. Három héttel a katasztrófa után sokkoló látvány tárult elém. Romok, füst, tébolygó emberek és szerteszét heverő személyes tárgyak mindenfelé. Ez társulva az iszap, égetett szemét, a 38 fokos hőségben érlelődő dög szagával és a levegő rendkívül magas páratartalmával kizökkentett. A víz mocskos és fertőző, szemét és törme-

lékhegyek tornyosulnak, amíg a szem ellát. A Szeretetszolgálat a tájfunt követően meghirdette a „Fogadj örökbe” gyermektámogatási programot, melynek segítségével magyar adományokból közel 1.000 kisgyermeknek tudunk majd segíteni az újrakezdésben. A helyszínre érkezve a gyerekekkel való kapcsolatfelvétel, a legfontosabb szükségek feltérképezése volt a feladatunk. Munkánkat végezve sok emberrel beszélgettünk és rengeteg gyermek vett minket körül. Miközben egy iskolából átalakított átmeneti szállás lépcsőjén ülve regisztráltam a gyermekeket adatbázisunkba, egyszer csak egy 3 év körüli kisﬁú a hátamhoz nyomta pocakját és onnan szemlélődött. Egy tapodtad sem mozdult mellőlem. Nem akart tőlem semmit, de láttam, hogy így jó neki. Talán biztonságban érezte magát. Tekintetéből azt olvastam ki: „bácsi, most mi lesz?” Nem biztos, hogy tudtam volna válaszolni erre a kérdésre. Bár a körülmények pusztulást és halált tükröznek, az emberek reménykednek, mosolyognak és törődnek egymással. Ma 2014. április 11-et írunk. Izgalmas nap van mögöttem. Egy szűkös, poros kis utcában újra találkoztam egy gyermekkel azok közül, akiket öt hónappal ezelőtt regisztráltam. Nem álmodtam: ismét Taclobanban vagyok a Szeretetszolgálat csapatának tagjaként. Ha előre láttam volna, hogy fog kinézni a város fél éven belül, azt válaszoltam volna a kisﬁú tekintetéből

Felebarát Magazin 2014.

olvasott kérdésre, hogy: „Ne aggódj, öcsi, minden rendben lesz. Megint beindul az élet, lesz víz, áram és felépül a város.” Egy órásplakáton az áll: „Építsük újjá együtt Tacloban-t!” Az emberek nyüzsögnek, dolgoznak és újrakezdenek. A pusztítás nyomai mai is látszanak, a 2.000 eltűnt személy nagy százalékát még ma sem találják. Azért vagyunk itt, hogy munkánkkal részesei lehessünk az újjáépítésnek. Nem csak falakat, hanem kapcsolatokat és életeket is rendbe kell rakni. Ahogy ezen a kényelmetlen padon pötyögöm le gondolataimat, sok érzés kavarog bennem. Hálás vagyok Istennek a munkámért, a kollégáimért, ezért a városért, az itt élő emberekért és legfőképpen az újrakezdés kegyeleméért. Várom a holnapot és annak lehetőségeit. Az is bennem van, hogy nagyon hiányzik a feleségem. Még három napot töltünk itt, ki kell hoznunk belőle a legtöbbet. Szabó Márk

Egészségügyi misszió a világ legﬁatalabb országában Magyar orvosok dolgoznak második alkalommal a polgárháború sújtotta Dél-Szudánban, ahol nem meglepő, ha műtét közben elveszik a villanyt, és ahol a gyógyszerhiány miatt bele lehet halni egy könnyű betegségbe is. A házelnökkel viszont el lehet nótázni magyarul, mert nálunk végzett a hetvenes években. Eső utáni tócsákat kerülgetek a világ legﬁatalabb államának fővárosában. Az aszfalt nagy kincs errefelé, még az amerikai nagykövetségnek helyet adó utcában is csak az erődítményszerű épület előtt van szilárd burkolat, utána sárban kell gyalogolni, mióta beköszöntött az esős évszak. Júliusban lesz három éve, hogy a 98 százalékban az elszakadás mellett döntő népszavazás eredményeként kikiáltották az ország függetlenségét, de még bőven van tennivaló: amikor egy boltban szerettem volna vásárolni valamilyen itt készült terméket, az eladó hosszas gondolkodás után egy feltöltőkártyát ajánlott a helyi mobilszolgáltatóhoz. Az országnak gyakorlatilag nincs ipara az olajkutakon kívül

Felebarát Magazin 2014.

- a költségvetés csaknem teljes bevétele az itt kitermelt energiahordozóból származik, amelyet viszont Szudánban ﬁnomítanak és tesznek hajóra. Egy gyárat viszont nagy nehézségek árán felavattak: a White Bull (fehér bika) márkanevű helyi sört készítő vállalkozást. Ez többféle okból is nagy szó: korábban a szigorú iszlám törvénykezés nem engedte az alkoholfogyasztást, de a leszakadt országrész keresztény többségű, így nincs vallási akadálya a sörivásnak. Nem volt egyszerű a munkatársak toborzása sem, hiszen a kétszázötven dolgozó döntő többségének soha nem volt munkahelye. A világ egyik legszegényebb országában járunk, ahol a közel tizenegy

milliós lakosság nyolcvan százaléka napi kevesebb, mint egy dollárból él, csak minden második ember végzett el legalább öt osztályt, és tízből ketten krónikusan alultápláltak. A születéskor várható életkor tizenhat évvel kevesebb, mint Szudánban: alig negyvenkét év. Két orvossal és Magyarország kairói nagykövetével érkeztem ide (több szubszaharai országgal együtt Dél-Szudánnal is az egyiptomi képviseletünkön keresztül tarjuk a diplomáciai kapcsolatokat), hogy elhozzuk a Külügyminisztérium és a Baptista Szeretetszolgálat hétmillió forintos összértékű humanitárius segítségét. Már az érkezéskor érezhettük, hogy nem Svájcba jöttünk: a mi gépünkkel érkezett haza a hadügyminiszer is Kairóból, és ahogy leért a lépcsőn, bokáig elmerült a reptéri betonon kialakult tócsában. A fogadóbizottság vezetője nyelt egyet, és elszalajtott egy katonát, aki meglehetősen hiányos rácsozatú palettákat tett a földre, így a gép többi utasa már száraz lábbal tudott átevickélni a vízen. A meglepő események folytatódtak: Kveck Péter nagykövettel és a Baptista Szeretetszolgálat önkéntes orvosaival hivatalosak voltunk a parlamenti elnök házába vacsorára, amelynek végén teli torokból énekeltük, hogy “megyek az úton lefelé / senki sem mondja gyere bé / csak az én kis feleségem / gyere bé

te szerencsétlen”. Joseph Bol Chan házelnök ugyanis az ELTÉ-n végzett a hetvenes években, nálunk vált felnőtté, és annyira szereti a magyarokat, hogy az egyik lányát Lindáról (igen, a ﬁlmsorozat Lindájáról) nevezte el. A március végi út egyébként a Baptisták második missziója Dél-Szudánba: januárban, a polgárháború legvéresebb időszakában már járt egy orvoscsoport Dzsubában. Éppen akkor érkeztek, amikor az amerikai tengerészgyalogosok evakuálták az országból az állampolgáraikat, és egy héttel azelőtt, hogy az első ENSZ szállítmány landolt volna Dzsuba repülőterén. Azóta itt vannak a nagy segélyszervezetek, de munkájuk nem könnyű, hiszen például az Orvosok Határok Nélkül szervezet munkatársai februárban arról számoltak be, hogy az északon lévő Malakal városban a kórházukban kivégezték az ágyban fekvő betegeket az intézménybe betörő fegyveresek. Az uniós országok közül még mindig hazánk az egyetlen, amely orvosokat küldött a térségbe, és rajtunk kívül csak Kínának van jelen egy nagyobb létszámú orvosi csapata a fővárosban. Hogy kik és miért harcolnak? A tavaly december tizenötödikén kirobbant konﬂiktust sokan próbálják a

Felebarát Magazin 2014.

többségi dinkák és a kisebbségben lévő, jóval harcosabb nuer törzsek közötti harcnak láttatni, de a helyzet ennél jóval bonyolultabb. A dinka elnöknek és a nuer (most már csak volt) alelnöknek homlokegyenest ellenkező elképzelése volt az ország jövőjéről, egész pontosan az olajmezők sorsáról. Utóbbi meg akart építeni egy vezetéket Kenya fele, hogy a Szudántól való függőséget csökkentse, de ehhez multinacionális olajcégektől vett volna fel kölcsönt az olajmezők csaknem hetven százalékát lefedő kitermelési jogokért cserébe. Ezt sokan nem akarták, polgárháború lett belőle – sokan azt mondják, a multik nem csak erkölcsileg támogatják a lázadók hadseregét. Külföldiek is vannak mindkét oldalon, a kormány például Ugandától kért és kapott katonai segítséget. A konﬂiktus eredménye tízezernél is több halott, 865 ezer ember volt kénytelen elmenekülni otthonából, közülük 125 ezren a szomszédos országokban várnak jobb időkre. Mindkét oldalon voltak különösen kegyetlen megnyilvánulások: civilek százait lőtték le, megerőszakoltak ﬁatal gyerekeket, felégettek falvakat. A magyar orvosok, a sebész Walid Abou Samra és az aneszteziológus-gyerekgyógyász Varga Éva a dzsubai Oktató Kórházban kezdenek dolgozni, európai viszonyokhoz szokott szemmel elképzelhetetlen körülmények között:

az egyiptomi apától és magyar anyától született sebésznek (aki tökéletesen beszél arabul) például okostelefonok fényénél kell befejezni egy belgyógyászati műtétet, mert operáció közben elvették a villanyt, és a kórház áramfejlesztőjében nem volt üzemanyag. Jó hír, hogy a 79 éves bácsi túlélte a beavatkozást, a másnapi vizit alatt már széles mosollyal köszönte meg a magyar orvosoknak a segítséget. Pár nappal később Pavelcze László, a Szeretetszolgálat mentésvezetője is megérkezik hogy erősítse az egészségügyi csapatot. A betegek azért is örülnek a magyarok érkezésének, mert ők ingyen végzik a műtéteket, és természetesen térítésmentesen adnak a magukkal hozott gyógyszerekből is. A ﬁatal orvosok is kihasználják a lehetőséget, hogy tapasztalt kollégáiktól tanuljanak, ezért minden beavatkozás egyben tanóra is: Éva és Walid angolul magyaráznak, hogy mit, miért és hogyan csinálnak. Mindenféle beteget el kell látniuk: aknarobbanás miatt megsérült gyerekek, haslövéses ﬁatal felnőttek, maláriás páciensek és évek óta elhanyagolt sérvvel élők egyaránt érkeznek. A két orvos már rutinos segélymunkásnak számít: Varga Éva eddig tizenkét nemzetközi bevetésen volt (Szudánba ez a negyedik útja, ő kint járt januárban is), Walid misszióinak száma is meghaladta a tízet. Mindketten zömében a baptistákkal járnak, és amikor megkérdezem, hogy miért, Varga Éva meglepő magyarázattal áll elő: itt klasszikus orvosként tudnak dolgozni. Otthon a beteget azonnal elküldjük laborvizsgálatra, CT-re, kis túlzással hozzá sem ér az orvos, a papírokból megvan a diagnózis – fejti ki. - Itt a hagyományos medicinára vagyunk utalva: bejön a beteg, meghallgatjuk, megtapogatjuk, kikérdezzük és diagnózist kell állítani. Jó látni azt is, hogy mennyire jól reagálnak a gyógy-

szerekre, már egy penicillinnel csodát lehet tenni, hiszen nincsenek hozzászokva az antibiotikumokhoz. Elképesztően erős az immunrendszerük is, mert itt sokkal közelebb vannak a természethez az emberek, mint nálunk. A műtétek közötti szünetekben Waliddal többször bejártam a kórház területét. Az egyik falon tábla jelzi, hogy az egész intézményt a Török Köztársaság rendezte be még 2008-ban. Elég sok az elfogadhatónak mondható, de már nem működő orvosi berendezés: adományba kapták, de elfogyott belőlük a hozzávaló anyag vagy elromlott, és nem tudják megjavítani. Látunk olyan, újnak tetsző gyógyszeradagoló gépet is, amit azért nem tudnak használni, mert minden felirat kínai rajta. A két látogatással és a közel kilencmillió forintnyi orvosi segédeszközöket tartalmazó magyar segéllyel a Baptista Szeretetszolgálat is bekerült az intézményt támogató szervezetek közé. Többek között a Dispomedicor és a SanatMetal cégeg jóvoltából olyan eszközök is kerültek a csomagokba, amelyek bár életet menthetnek, mégis teljes hiánycikknek bizonyulnak az afrikai országban. A magyar Külügyminisztérium koordinációs és anyagi segítségével a baptisták nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a két ország között tovább erősödjön az a több évtizedes jó viszony, ami már jóval Dél-Szudán függetlensége előtt elkezdődött. Lukács Csaba (Dzsuba)

Felebarát Magazin 2014.

Gyöngyökkel a Haitin élő árvákért

Haitin két árvaház gyermekeit támogatjuk: a Fényforrás Gyermekotthont és a Reménység Házát. Az előbbi komplexum a Baptista Szeretetszolgálat koordinálása által épült fel, s a 2010es földrengés során árván maradt gyermekeknek nyújt otthont és biztosítja több mint száz gyermek iskoláztatását. Az utóbbi árvaháznál a katasztrófa miatt összedőlt iskola helyébe építettünk fel egy könnyűszerkezetes iskolaépületet, hogy a gyermekek folytatni tudják tanulmányaikat. A földrengés már több mint négy éve történt, de a magyar segítség nem szűnt meg Haitin. Támogatóinknak köszönhetően az általunk segített árvaházakban élő és tanuló gyermekek nemcsak rendszeres étkezést, egészségügyi ellátást és

oktatást kapnak, de szabadidős programok, kézműves és egyéb szakkörök is segítik fejlődésüket, gazdagítják mindennapjaikat. Ilyen tevékenység az ékszerkészítés is. A kiegészítők magyar önkéntesünk irányításával készülnek az árvaházakban. Nemere Dórát kérdeztem a haiti árvák és gondozók által készített Lumière ékszerekkel kapcsolatban, melyek ma már a Szeretetszolgálat BaptistaPontjain is kaphatók adományokért cserébe. Hogyan és miből készülnek a Lumière ékszerek? A nyakláncokat, karkötőket és fülbevalókat a haiti árvaházak lakói és gondozói készítik, elsősorban újrafelhasznált anyagokból. A papírgyöngyöket magazinokból, müzlis- és más kartonFelebarát Magazin 2014.

dobozokból vágják ki, megragasztják, feltekerik és lelakkozzák, az üveggyöngyöket pedig az adományozók által a Szeretetszolgálat BaptistaPontjainál leadott gyöngyökből és ékszerekből használják fel. Honnan jött az ötlet? 2012 végén jutott először eszembe, hogy a haiti gyerekek is tudnának környezetbarát papírgyöngyöket készíteni csakúgy, mint Afrikában teszik. Először az internetről néztem tippeket, majd elkezdtem betanítani a helyieket. Nagyon fontos része a projektnek az újrahasznosítás, főleg egy olyan országban, ahol a központi hulladékkezelés még gyerekcipőben jár. Az árvákkal készített papírgyöngyök az óceánban is végezhették volna szemétként. Mire költik az árvaházak az ékszerekből beérkező bevételeket, és milyen közvetlen előnyei vannak a gyerekek szempontjából ennek a fair trade projektnek? Az intézmények a bevételeket igényeiknek megfelelően az árvák oktatására, valamint mindennapi ellátására költik. A pénzbeli segítségnyújtás

mellett a gyerekek kreativitásának és kézügyességének fejlesztése is cél. A projekt abban is segít, hogy a helyiek megtanuljanak tenni valamit az életük előremozdításáért. A gyerekeknek elmagyarázzuk a projekt folyamatát és tudatosítjuk bennük, hogy ezzel a saját iskoláztatásukat támogatják. Azt is reméljük, hogy az amúgy igen ízléses ékszereken keresztül több magyar emberhez eljut az üzenetünk. Mivel segíthetik még a támogatók az ékszerkészítést? A gyöngyök mellett a damil, fülbevalóhoz horog és a fémhuzal a legfontosabbak, de örülünk a viaszolt huzalnak is. Ha van valakinek olyan ékszere, amit nem hord, ajánlja fel a haiti gyerekeknek, hogy így új életet kapjanak a gyöngyök egy jó cél érdekében. Kim Bora

Az ékszerek a következő helyeken elérhetőek: Good News könyvesbolt Budapest, VII., Dob utca 74. Tel.: 06-1/322-3253 Nyitva tartás: H-P 10-18, Szo: 10-13 BaptistaPontok Esztergom, Mikszáth Kálmán út 36. Tel.: 06-20/775-9794 Nyitva tartás: H-P 9-17, Szo: 9-12 Fót, Fehérkő út 1. (Auchan áruház) Tel.: 06-27/535-060 Nyitvatartás: minden nap 10-20

Felebarát Magazin 2014.

Pécs, Katalin utca 1. Tel.: 06-72/791–871 Nyitva tartás: H-P 9-18, Szo: 10-12 Kaposvár, 48-as ifjúság útja 14. Nyitva tartás: H, Sz, Cs: 8-16 További információk: ciposdoboz@baptistasegely.hu

Felebarát Magazin 2014.

„Fogadj Örökbe” program Gyerekek életét tesszük jobbá a világ legszegényebb pontjain – már 2002 óta.

www.fogadjorokbe.hu; 06 1 466 5978

Museo Mundial - nyitott ablakkal a világ felé

&ƌĂŶĐŝŶĞ ZŝǀĞƌƐ͗ ǌ ƵƚŽůƐſ ďƾŶĞǀƅ 368 oldal, 135 x 205 mm, 3200 Ft ĂĚŝ &ŽƌďĞƐ͕ Ăǌ ĠůĠŶŬ ŬĠƉǌĞůĞƚƾ ơǌĠǀĞƐ kislány súlyos lelki traumát él át kishúga ŚĂůĄůĂ ŵŝĂƩ͘ ^ĂũĄƚ ŵĂŐĄƚ ŽŬŽůũĂ Ă ƚƌĂŐĠĚŝĄĠƌƚ͕ ĠƐ ĨĞũĠďĞ ǀĞƐǌŝ͕ ŚŽŐǇ ĐƐĂŬŝƐ ƷŐǇ ƐǌĂďĂĚƵůŚĂƚ ŵĞŐ ďƾŶĠƚƅů͕ ŚĂ Ă ƟůƚĄƐŽŬ ĞůůĞŶĠƌĞ ĨĞůŬĞƌĞƐŝ Ă ŚĞŐǇĞŬ ŬƂǌĠ ƐǌĄŵƾǌƂƩ ƌĞŵĞƚĠƚ͕ Ă ďƾŶĞǀƅƚ͕ és megkéri rá, hogy szabadítsa meg a ǀĠƚŬĠƚƅů͘ ĂĚŝ &ŽƌďĞƐ ŵĞŐƌĄǌſ ĠƐ ĨĞůĞŵĞůƅĞŶ ƐǌĠƉ ƚƂƌƚĠŶĞƚĞ Ăƌƌſů ƚĂŶƷƐŬŽĚŝŬ͕ ŚŽŐǇĂŶ ƚĂůĄů ŬŝƵƚĂƚ ĞŐǇ ŬŝƐůĄŶǇ ʹ ĠƐ ǀĞůĞ ĞŐǇƺƩ ĞŐǇ egész közösség – a babonás hiedelmek ƷƚǀĞƐǌƚƅũĠďƅů͘

2010-ben németországi partnerszervezetünk keresett bennünket azzal, hogy van-e kedvünk részt venni egy olyan globális tanulási témákkal foglalkozó nemzetközi programban, amelyre még nem volt példa. Izgatottan vártam, hogy megérkezzen a program összefoglalója, amelyben Kai, a finep nevű németországi partnerszervezetünk programvezetője leírta, hogy olyan figyelemfelkeltő programot szeretne megvalósítani, melyben nem kormányzati szervezetek és múzeumok dolgoznak ki ismeretterjesztő anyagokat globális témákban, kifejezetten a múzeumot látogató közönség számára. Az ötletet az adta, hogy az európai partnerországokban (Németországban, Portugáliában, és Csehországban) nagyon széles a múzeumok skálája, a kiállítási témák anyagai 0-99 éves korú közönséget céloznak. A mi feladatunk az NGO-k részéről (nem kormányzati szervek angol elnevezésének rövidítése): a globális témák megismertetése, valamint a figyelemfelkeltés és a cselekvésre buzdítás minél szélesebb társadalmi rétegek körében. Magyarország múzeumi nagyhatalomnak számít a múzeumi a ranglétrán. A múzeumaink közül nem egy büszkélkedhet több százezres látogatottsággal, köszönhetően az izgalmas tárlatoknak és nemzetközi összefogásnak, ami ígéretes kiindulópont volt a közös munka megkezdésekor. 2000-ben 189 ENSZ-tagállam kötelezte el magát amellett, hogy 2015-ig olyan a világ minden országát érintő

problémákat old meg, mint például a súlyos szegénység enyhítése, a környezeti fenntarthatóság biztosítása, a gyermekhalandóság csökkentése, a nemek közötti egyenlőség előmozdítása, a nők felemelkedésének segítése. Sikeres közös pályázás után a program keretében már meglévő kiállítási anyagok tárlatát egészítjük ki a globális célkitűzéseket és a Millenniumi Fejlesztési célok megismertetésével bemutató interaktív kiállítási anyagokkal. A Baptista Szeretetszolgálat nemzetközi területen végzett munkájának fontos része a társadalmi érzékenyítés, a globális összefüggések bemutatása, az egész világot érintő problémák megismertetése. A Museo Mundial programban nincs megkötve a kezünk, ezért olyan egyedi módon mutathatjuk be a közönség számára a célkitűzéseket, amelyek a múzeumok

Felebarát Magazin 2014.

anyagaihoz illeszkednek, ugyanakkor a látogatók számára is érdekesek. A programban összesen 10 kiegészítő kiállítást fogunk létrehozni partnereinkkel, a Vasúttörténeti Parkkal és a Budapest Történeti Múzeummal. A Museo Mundial magyarországi első globális installációját partnerünk a Vasúttörténeti Park márciusban, egy interaktív kiállítás részeként mutatta be: ez volt a környezetkímélő Vectron mozdony. A Vectron mozdonyra azért esett a választás, mert a csúcstechnológiával kifejlesztett környezetbarát mozdonyok működésével hozzájárulnak a környezeti fenntarthatósághoz. A Siemens mozdonya kis energiafogyasztású, alacsony zajkibocsátású és élettartama végén 98%-ban újrahasznosítható. Baczkó Zsuzsanna

csapathoz köztük Révész Máriusz országgyűlési képviselő, Vujity Tvrtko riporter és Zsolnay Gyöngyi válogatott kosárlabdázó. Az eseményen beszédet mondott Simonné Dr. Berta Krisztina, a Belügyminisztérium helyettes államtitkára, nemzeti koordinátor, Németh Ágnes az Országos Rendőrfőkapitányság képviselője és énekelt Lindz West angol rapper, aki dalszövegeivel elkötelezetten küzd az emberkereskedelem ellen. A demonstráció után az A21 szervezet 10 versenyzője továbbindult Bécs felé a csatlakozó magyar kerékpárosokkal.

Fiatalok képzése és tapasztalatcseréje az emberkereskedelem témakörében a Visegrádi Négyek országaiban

Áldozattá válhat Két keréken az emberkereskedelem ellen A Baptista Szeretetszolgálat többféle eszközzel küzd az emberkereskedelem ellen, és segít azoknak, akik áldozattá váltak. Október 9-én az Országos Rendőrfőkapitánysággal és A21

nemzetközi szervezettel közösen egy emberkereskedelem ellenes, békés kerékpáros demonstrációval indítottuk útjára a „Szabadság kihívása” versenyzőit. Az A21 nemzetközi szervezet tíz

Felebarát Magazin 2014.

fős csoportja Szóﬁa és London között kerékpározott végig a kelet-európai emberkereskedelem fő útvonalán. A fővárosi szakaszon száz magyar kerékpáros csatlakozott a nemzetközi

Tudta, hogy ma is mintegy 27 millióan szenvednek az emberkereskedelem áldozataként világszerte? Hogy több mint ezer magyar lányt kényszerítenek prostitúcióra az amszterdami vörös lámpás negyedben? Tudta, hogy közel nyolcszázan vannak, akiket az olasz és német utak mellett futtatnak akaratuk ellenére? És azzal tisztában volt, hogy a svájci utak mentén állók 80%-a olyan magyar lány, akit hamis papírokkal csempésztek ki oda? Közülük sokan csak 14-17 évesek, valós életkorukat senki sem tudja. Rabszolgaság, prostitúció, szervkereskedelem, kényszermunka, csicskáztatás. Ezek az emberkereskedelem különböző formái, melyek során az áldozatokat akaratuk ellenére dolgoztatják, vagy testükkel, akár szerveikkel kereskednek. De hogyan érint ez minket? Minden embernek vannak alapvető emberi jogai, melyek korlátozása nem megengedett. Fontos, hogy lássuk az erőszak, az emberkereskedelem, a kizsákmányolás és a szegénység közötti összefüggéseket. Fontos, hogy tudjunk arról, hogy a jelenség nem csak a távoli Ázsiában létezik, hanem itt is,

most is, közöttünk is. Emberkereskedelem az, ha valakit bármilyen munkára kényszerítenek, de az is, ha a ledolgozott órákat nem fizetik ki a hónap végén. Lány az illető? A teste kell. Fiúról van szó? A fizikai ereje kell. Áldozattá válhat bárki. Ezt tudva, prevenciós programunkkal először középiskolai diákokhoz mentünk el, akik még a munkavállalás előtt állnak, és talán azon gondolkoznak, hogy milyen jó lenne külföldön elhelyezkedni. Az iskolalátogatásokkal a három résztvevő ország (Csehország, Szlovákia és Magyarország) összesen 76 iskolájába jutottunk el. Előadásainkat több mint 2700 gyermek hallgatta végig - csak itthon mintegy 1600-an vettek részt valamelyik prezentáción. „Mi a különbség az embercsempészet és az emberkereskedelem között? Mit gondoltok, honnan jön hozzánk a legtöbb menekült? Ide jönnek, vagy tovább mennek egy másik országba? Hova lépnek még be, amikor Magyarországra belépnek? Mi az a schengeni övezet? Ha gyorsan meg akarok gazdagodni, mivel kezdjek holnap üzletelni? Fegyverrel, droggal, emberrel? Drog. Igen, hányszor adsz el egy füves cigit? És hányszor adsz el egy lányt? Hányszor adod el egyetlen egy éjszaka alatt…?” – a súlyos kérdéseket még súlyosabbak követték, ahogy a diákok aktívan bekapcsolódtak az előadásokba. Sokszor megdöbbentette őket a mondanivalónk, sokszor pedig mi döbbentünk meg azon, milyen kérdéseik, információik, tapasztalataik vannak… Az előadáson bemutatott kisfilmünk egy thaiföldi jelenettel kezdődik, ahol egy tengerparti szórakozóhelyen lányok táncolnak. A narrátor azt mondja: „Szerintetek jó buli elmenni ezekkel a lányokkal? Fiatalok, szépek és nem kerülnek sokba.” Ilyenkor általában az osztályban felhördülnek a fiúk: „Igen, jó buli velük elmenni!” Aztán a narrátor így folytatja: „Szerintetek ezek a lányok önként állnak ott?”

Felebarát Magazin 2014.

A film folytatódik, és gyermekáldozatokról beszél. Bordélyházról, ahonnan a kimenekített 4 – 7 év közötti gyermekek egy árvaházban találnak menedéket. Beszélnek szakemberek, megszólalnak áldozatok. Közben átváltunk Magyarországra és a képek sokak által jól ismert állapotokat mutatnak valahol Borsod megye egy távoli pontján. A legtöbb lány innen kerül ki. „Pedig, ők is csak jobb életre vágytak” hangzik el. Mire ehhez a részhez érünk, lecsendesül az osztály. Nem hőbörögnek, nem vagánykodnak. Megértenek valamit abból, hogy egy rossz döntésen mennyire elcsúszhat egy emberi élet. Az iskolalátogatások során esszépályázatot is hirdettünk. Erre számos mű érkezett, végül hét nyertes diák vehetett részt a budapesti tanulmányúton. Minden résztvevő ország képviseltette magát, két-három diákkal és egy kísérővel. A három nap alatt részt vettünk egy ötórás mozimaratonon, ahol a kibérelt budapesti művészmoziban két sokkoló nagyjátékfilmet néztünk meg az emberkereskedelemről. Ellátogattunk szociális intézményekbe, megismertük az áldozatok utógondozásának lépéseit és szakmai előadásokat hallgattunk meg, többek között arról, hogy milyen biztonsági intézkedések között menekítik haza Magyarországra az áldozatokat. A diákok elmondták a gondolataikat, tapasztalatot cseréltek és közben talán észre sem vették, hogy az emberkereskedelem elleni harc nagyköveteivé váltak. Biztos, hogy az osztályaikba visszatérve minden diáktársukat figyelmeztetik azokra a veszélyeire, amik az áldozatoknak sokszor akár az életébe is kerülhetnek. Fellegi Kató

Mikrohitel

A mikrohitelezés lényege, hogy olyan kisvállalkozókat támogasson, akik enélkül a támogatás nélkül nem tudnák elindítani vállalkozásukat. Azért mikro, mert kis dolgokra kell gondolni, mint pl. egy tehén vagy pár tyúk, egy kecske vagy egy szövőszék megvásárlása.

A fejlődő országokban a helyiek számára a hitelezésnek ez a formája rmája sokszor az egyetlen esély a túlélésre. Mert mit is kapnak pontosan a vállalkozók? Segítséget a hitelezőktől, hogy elindíthassák a vállalkozásukat. Segítséget az adózásban, építési engedélyek, tűzrendészeti papírok, építkezési anyagok beszerzésében és nem utolsó sorban, a hitelező kapcsolati tőkéjét. Egy vállalkozó Takelsa városában vásárolt néhány tehenet. Ennek köszönhetően tejhez jutott, amit el tud adni, és ahogy a tehenek szaporodnak, a borjúkat is értékesítheti majd. Ez már elégséges neki ahhoz, hogy elegendő bevétele legyen a mindennapi élethez. A Baptista Szeretetszolgálat ebben a programban a spanyol loyolai, az olasz bolognai és a magyarországi Corvinus egyetemmel dolgozik együtt. A 30 hónapos program lényege, hogy a fejlődő országokból (Tunézia, Ecuador, Banglades, Mozambik) vett pozitív ön-

fenntartási példákat mutassunk be. A tanulmányutak során születnek kisﬁlmek a helyi hitelezési rendszerekről és az ottani emberek által hitelből elindított sikeres vállalkozásokról. A ﬁlmekből létrejön egy tananyag a három résztvevő ország középiskolai

Felebarát Magazin 2014.

tanulói és közgazdaságtant hallgató egyetemistái számára, amit egyetemi előadásokon és a középiskolák gazdaságtannal összeköttetésbe hozható tanóráin fogunk oktatni. Jelenleg a tananyag kidolgozásán munkálkodnak a programban részt vevő professzorok. A későbbiekben a Baptista Szeretetszolgálat feladata lesz a Corvinus Egyetemmel közösen a mikrohitel tananyag fordítása, terjesztése, középiskolai tanárok képzése, tanórák, egyetemi előadások megtartása.

g é z a t l í y n g Me

Én önmagamat adom, jön belőlem, zenélek, énekelek, „ egyáltalán nem esik nehezemre, nem tartom magam annyira művésznek. Erre van tehetségem és kész.” Mező MIsi

Fellegi Kató

Felebarát Magazin 2014.

Picit izgultam, hogy ez a beszélgetés nem fog létrejönni, sokat egyeztettünk, de igazából mi is volt ennek az oka? A Somnakaj című darabot próbáltuk gőzerővel, de most már túl vagyunk az első előadáson, ezért kicsit szabadabban mozgok. Téged zenészként, énekesként ismerünk, viszont ebben a darabban színészként lépsz a nagyérdemű elé, amit tőled eddig nem igazán megszokott. Így van, életemben először szerepeltem így színpadon. Én vagyok Misi, a rock sztár. Azért számodra ez nem lehet olyan nehéz… Nem, valóban nem. Csak egy néhány soros prózai szerepem van, és elénekelek két dalt, viszont most, hogy belekóstoltam, és beleláttam ebbe a világba, csodálom a színészeket. Nem véletlenül mondják rájuk, hogy színművész. Komolyan művészet, amit művelnek. Miért, te is művész vagy, nem? Igen, de én önmagamat adom, jön belőlem, zenélek, énekelek, egyáltalán nem esik nehezemre, nem tartom magam annyira művésznek. Erre van tehetségem és kész. Viszont egy színész egyik darabban, mondjuk, gyilkos, a másikban meg szerető családapa. Még az is lehet, hogy ugyanazon a napon játssza mind a két szerepet. Na, ehhez kell művésznek lenni, hogy mindkettőt hitelesen alakítsa! Mi újság közben a zenekarral? Marad rá időd a színház mellet? Köszönöm, megvagyunk. A Magna Cum Laude most lesz tizenöt éves. Készül az új albumunk. És természetesen marad rájuk is időm, sőt számomra mindig is a zenekar lesz az első, a legfontosabb.

yerekét, űtötték a g m or k k a mégis éppen zedszerre, ti r á m , em sz ha jól emlék rca árzott az a g u s és , k n jött velü

Mondtad, hogy most, a beszélgetés után stúdióba mész. Ezek szerint az új album miatt? Nem, ez más. A Budapest Bár nevű zenekar nagylemezén dolgozunk, azon énekelek egy dalt. Úgy tűnik, nem unatkozol mostanában… Sok minden megtalált az utóbbi időben. Most van az adók 1%-os felajánlásának időszaka. A Zenével a Rákos Gyerekekért Alapítványnál én is szerepet vállaltam egy ilyen jellegű kampányﬁlmben. Az alapítvány munkájában amúgy aktívan részt veszek. Konkrétan miről szól ez a munka? Seres Antal barátom a szegedi klinikán zenét tanít a rákos gyerekeknek. A zene segít nekik kizökkeni a kórházi mindennapokból. Sőt, a gyógyulás után is szeretnénk tartani velük a kapcsolatot, tovább zenélni, egy kisebb közösséget kialakítani. Úgy adódott, hogy nem volt elég gitár, itt jöttem a képbe én. Azt mondtam, nem igaz, hogy nem tudok összetrombitálni néhány ismerőst, vagy barátot, akik ebben segítenének. Egy pillanat, mindenkinek saját hangszere van?

Felebarát Magazin 2014.

amat adom, ... én önmag elek, zenélek, ének , em ől el b n jö nehezemre... ik es em n egyáltalán Igen. Haza is vihetik a kórházból. Bízunk benne, hogy a zenélés egy életre szóló élmény. Végül sikerült „összetrombitálni” a gitárokat? Naná! Ha én hiszek valamiben, nagyon eltökélt tudok lenni. Addig taposok, amíg nem sikerül elérni a célt. Tizennégy hangszert sikerült megvásárolni, ebből tízet a Baptista Szeretetszolgálat segítségével. Már akartam is kérdezni, hogy kerültél kapcsolatba velük? Az egy másik történet. A Cipősdoboz akció jótékonysági koncertjére meghívták a Voice című műsor résztvevőit. Akkor találkoztam Szenczy Sándorral, akiről egy másodperc alatt kiderült, egy húron pendülünk, sok mindenben egy rugóra jár az agyunk. Aztán meghívott Velencére, egy kéttannyelvű iskolába. Felléptünk a zenekarral, és beszélgettünk a diákokkal. Akkor határoztuk el, valamilyen közös missziót

fogunk végezni Sanyival. Hátrányos helyzetű gyerekek felé szeretnénk szolgálni, akiknek kilátástalan a jövője. Persze ilyen nincs, hogy valakinek teljesen kilátástalan a jövője, de ők ezt gondolják magukról. Missziónak nevezted… Igen. Hívő ember vagyok, annak tartom magam. Végül is, amit elértem, ahhoz rengeteg hit kellett. Sajnos ennek a szakmának vannak árnyoldalai is, vannak nehézségek. Számomra viszont fontos, hogy egy földöntúli erőnek megfeleljek, pontosabban Istennek tetsző életet tudjak élni. Nyilván ez nem mindig sikerül, de a jó szándék mindig ott van bennem. Tavaly november 12-én, Márton napi bál volt egy határ menti iskolában, ahová Sanyival együtt utaztunk, egész úton, végig beszélgettünk. Ez annyit jelentett, hogy ő beszélt, én meg hallgattam. Nagy hatással volt rám, de az is, hogy velünk együtt utazott egyik kollegája, akinek éppen akkor műtötték a gyerekét, ha jól emlékszem, már tizedszerre, mégis jött velünk, és sugárzott az arca. Akkor kiakadtam, hogy én sokszor meg csak az apró-cseprő ügyeimmel vagyok elfoglalva, pedig az életben sokkal nagyobb dolgokról van szó. Azon az úton történt velem valami. Megnyíltak az ég csatornái. Hogy érted ezt? Nem tudom pontosan megfogalmazni. Nyilván, nem az eső esett, hanem valami szellemi dolog történt, miközben Sanyi csak mondta, és mondta. Másnap reggel nagyon megijedtem. Teljesen más emberként keltem fel.

Az előző napon, vagy éjjel, álmomban sok minden megváltozott bennem. Azóta naponta imádkozom, amit azelőtt soha nem tettem. És nem rábeszélésre, hanem magamtól! Hogy zajlik egy ilyen iskolai látogatás? Sokat énekelsz? Nem, egyáltalán nem a zenén van a hangsúly. Inkább beszélgetünk. Ahogy mondtam, főleg hátrányos helyzetű gyerekek közé megyünk, akiknek a jövője kilátástalannak tűnik. Az ilyen fiatalokkal beszélgetni kell, arra van szükségük, szinte ki vannak rá éhezve. Mit tudsz nekik mondani? A körülményeiket nem tudod megváltoztatni! Nem, de példát tudok neki adni. Én is szegény családból jöttem, és mindenért bitang keményen megdolgoztam. A sikerért is, az sem volt ingyen. Az emberek többsége nagy dolgokról álmodik, nagyban gondolkodik, de nem hajlandók elfogadni azt, hogy minden kicsiben kezdődik. A mai világban ez senkinek nem szimpatikus, mindenkinek azonnal kellene minden. Sajnos, ez a világ másképp működik. Ezeknek a gyerekeknek a semmiből egy birodalmat kell felépíteni. Egy löketet kell nekik adni. Egyfajta magvetés ez, és hiszem, hogy ha kétezer magból csak egy is kikel, és egy nagy fa lesz belőle, akkor már megérte! Azt mondtad, példát adsz a gyerekeknek. Milyen példát? Feleségemmel most olvasunk egy könyvet a fiúgyerekek neveléséről. Arról van benne szó, hogy 0-3 éves koráig egy fiúnak az anyja a mindene, aztán 3-6 éves koráig az apja a minta, és úgy

Felebarát Magazin 2014.

14 éves korára pedig egy példaképre van szüksége, akit nem feltétlenül a szülei közül választ. Az én életemben nem volt ilyen példakép. Viszont ebben a misszióban Sándor, vagy én példaképek lehetünk a srácoknak. Azért ez elég nagy felelősség, nem? Dehogynem! Főleg, hogy az életem nem mindig volt példaértékű. Bennem egy új fejezet kezdődött, de a múltbeli önmagamról azt gondolom, hogy egy idióta voltam, és ha rágondolok, ideges vagyok tőle, hogy hogyan lehettem ilyen. Persze ezt elmondom a gyerekeknek is, hogy így ne csináljátok! Most tényleg, egyáltalán nem is énekelsz nekik? Jó, a végén azért elhangzik három dal. Egy egyházi… Hadd találjam ki a mási kettőt! A pálinka dal, meg a Vidéki sanzon? Nyertél! Nem idegen egy kicsit, egy példaadó beszélgetés után? Nem hiszem, engem így ismernek, ez vagyok én, a Mező Misi. Ezt viszont tudom vállalni. James

A gyermek

„egy

kölcsönkapott ajándék”

„ Aki családot akar – és ez manapság hősies vállalkozás -, annak a világ ellen kell élnie.” Müller Péter megállapítása különösen igaz a nevelőszülőkre. A világ ellen élnek. Felvállalnak különböző vallást vagy nemzetet, nehéz családi hátteret, egészségügyi és lelki problémákat… és hazaviszik azokat. Befogadják a családba. A nevelőszülővé válásról, nehézségeiről és szépségeiről Báló Ottíliával, a Baptista Szeretetszolgálat fenntartásában működő Fészek Gyermekvédő Egyesület ügyvezetőjével beszélgettünk. Felhívásokat adnak ki, melyben nevelőszülőket keresnek. Ezek szerint nincs elég belőlük… Mi ennek az oka? Valóban. Egyre több nevelőszülőre lenne szükség, hogy biztosítva legyen a gyermekek családban nevelkedése, ennek ellenére azt tapasztaljuk, hogy lecsökkent a jelentkezők száma. Ez nem is annyira érthetetlen, hiszen egy átmeneti időszakban vagyunk. Nem tudjuk megmondani a nevelőszülőnek jelentkezőknek, hogy mi lesz egy pár év múlva, vagy, hogy milyen kritériumoknak kell majd megfelelniük. Így viszont ők nem tudják felelősen eldönteni, hogy merjék-e vállalni a nevelőszülőséget. Januártól a nevelőszülőség munkaviszonnyá vált, és még sok egyéb változás is életbe lépett. Ez egyrészről jó, hiszen a nevelőszülőség egy elfogadott, elismert dolog lett, hiszen eddig minden nevelőszülő önkéntesen végezte ezt a munkát, nem volt státuszban, csak tiszteletdíjat kapott a munkájáért. Azonban a munkaviszonnyá válás nem csak jogot, hanem kötelezettséget is hozott magával, ami meg esetleg megrettentheti a nevelőszülőnek jelentkezőket. Például? Például, mint nevelőszülő, a mi elbírálásunk és döntésünk alapján végezhetne a nevelőszülő kereső tevékenységet. Mint „hatóság” (vagyis, első

Felebarát Magazin 2014.

számú munkáltató), mi mondhatnánk azt, hogy egy kötött munkaidőben végzett munka akadályozza a gyermek körüli munka elvégzését, és ezért akár megtilthatnánk a nevelőszülőnek, hogy egy irodában vagy egy bankban dolgozzon. A másik változás, amely esetleg negatív irányban befolyásolhat egy nevelőszülőnek jelentkezőt, az az, hogy ezt követően a gyermekeknek hivatásos gyámjaik lesznek. Ez azt jelenti, hogy a nevelőszülőket megfosztják fontos döntésektől és a gyermek képviseletének jogától. Vagyis, ők tulajdonképpen egy gondozási feladatot látnak el az otthonaikban, de mások határozzák meg, hogy azt jól csinálják-e. Az otthonaikba, családi életükbe be kell engedniük olyan hatósági szerveket, akik velük semmiféle jogviszonyban nincsenek, csak a gyermek jogán vannak jelen és döntenek a gyermek sorsának alakulásáról, és a nevelőszülő munkavégzésének minőségéről. Milyen változás történt még ebben a rendszerben? Bevezették azt a kritériumot, hogy a leendő nevelőszülőknek el kell végezniük egy 500 órás OKJ-s tanfolyamot. Eddig ez 60 órás képzés volt. Most még, az átmeneti időszakban, ezt nem kell elvégezni a nevelőszülőség megkezdése előtt, de vállalni kell, hogy bizonyos időn belül teljesíti az ember. Jövőre viszont már csak akkor kezdheti meg valaki a nevelőszülőséget, ha előtte elvégzi az 500 órás tanfolyamot. Könnyű belegondolni, hogy ha ezt valaki munka mellett végzi, heti egy napot rászánva, akkor az egy teljes év!

Felebarát Magazin 2014.

Egy házaspár mindkét tagjának el kell végeznie a tanfolyamot? Nem, már csak annak kell iskolapadba ülnie, aki nevelőszülő lesz. Ez így egy kicsit furcsa. Mi azt képviseljük, hogy a képzés egy időszakában mindkettejüknek jelen kell lennie, hiszen a nevelőszülőség mindkettejük, sőt az egész család életét, döntéseit, jövőjét érinti! Mit tanulnak az 500 órás képzés alatt? Nehéz kérdés. Én jelenleg még kialakulatlannak látom a képzési rendszert. TÁMOP-os támogatásnak köszönhetően már elindultak tanfolyamok, de szinte átláthatatlan, hogy ki és milyen tematika alapján mit tanít. Ezek a változások mennyiben vetették vissza az érdeklődők számát? Nagyságrendekkel. Január óta, amióta életbe lépett ez a rendelet, van olyan hét, hogy nem jelentkezik egy érdeklődő sem. Eddig hasonló még nem fordult elő. Mi a közös az érdeklődőkben? Stabil egzisztencia? Összetartó házaspár? Hit? Alapvetően a segíteni akarás. És sokszor a hit is. De sajnos mostanában tendencia lett, hogy a munkanélküliség egyik alternatívájaként tartják számon ezt a lehetőséget, és azért jelentkeznek, hogy a gyermekek gondozásával keresetre tegyenek szert. A másik csoport, akikkel mi nagyon szeretünk foglalkozni, azok azok, akik mellé tudnak adni valamit annak az értéknek, amit az állam elvár, ilyen a szellemi tőke, az anyagiak, a szeretet, a minőségi képzés, tehát, amitől a gyermek nem csak nevelődik, hanem amitől több lesz, gazdagabb lesz az élete.

dencia tanában ten os m os jn a ...s ség munkanélküli a y og h , lett rtják vájaként ta tí a n er lt a egyik ... a lehetőséget számon ezt

De nyilván van rengeteg olyan pozitív példa, ahol nem az anyagi megfontolás az elsődleges. Természetesen. Egy kedves történetem, amikor az egyik nevelőszülőnk egy testvérpárt fogadott be. Az egyikükkel volt gond rendesen, megküzdöttek egymással. A gyereknek viselkedési és pszichiátriai problémái voltak, lázadt minden ellen (ne felejtsük el, hogy egy gyereknek nem öröm nevelőszülőhöz kerülni, hiszen ő mindig a sajátjaihoz fog ragaszkodni, akkor is, ha az a szülő beteg, szegény vagy zűrös életet él). A nagyobb fiú nagykorúvá válásakor jelezte, hogy ő a saját lábára akar állni. Kilépett a rendszerből. Külföldön vállalt munkát, így fiatalon, a nagyvilágban kellett helyt állnia. Egy idő után felhívta a nevelőjét, aki kérdezgette, hogy hogy boldogul, van-e mit ennie, tud-e mibe öltözködni. A fiú így válaszolt: „Nyugodj meg, Magdi mama, mindent úgy csinálok, ahogy te tanítottál!” Ez az egy mondat volt az elmúlt tizennégy év jutalma! Úgy gon-

Felebarát Magazin 2014.

dolom, hogy ilyet csak az tud elérni, aki nem anyagi megfontolásból lesz nevelőszülő. Jelentkeznek gyermektelen házaspárok is nevelőszülőnek? Hogyne! Olyan ﬁatal házasok, akik még nem terveznek gyermeket, de szeretnének segíteni, olyanok is, akiket nevelőszülő nevelt, majd ő maga is az lett. Vannak olyanok, akik már felnevelték a gyermekeiket, és utána fogadnak be gyerekeket. Vagy olyanok, akiknek nem lehet gyermeke, és olyan is van szép számmal, akik abban a tudatban éltek, hogy nem lehet saját gyermekük, és amint nevelőszülők lettek, megérkezett a rég óhajtott várandósság is. Hogyan derül ki, hogy egy nevelőszülőnek jelentkező hány gyermeket „kaphat”? Az ismerkedés és a felmérés során rengeteg dologra rákérdezünk. A lakhatási körülmények meghatározzák, hogy hány gyermeket fogadhat be egy pár. Az anyagi lehetőségek is fontosak annak megítélésében, hogy hány gyermeket tudnak ellátni, hiszen egy eladósodott, saját családjának eltartására is képtelen párt nem tudunk nevelőszülőnek elfogadni. Ezen felül pszichológiai és egyéb tesztekkel mérjük, hogy személyiségük hány és milyen gyermek befogadására alkalmas. Például, hogy sérült, más nemzetiségű, vagy más vallású gyermeket tudnak-e vállalni a jelentkezők. Van olyan, aki elindul a nevelőszülőség útján, de belátja, hogy ez nem neki való? Igen, van. A képzés során vannak olyan szituációs játékok, amelyben mindenki szembesülhet azzal, hogy egy hasonló szituációban hogyan viselkedne. Azoknak, akikről kiderül, vagy aki rájön arra, hogy nem lesz képes elengedni a gyere-

ket, ha a vér szerinti szülők alkalmasak lesznek a visszafogadására, azt tanácsoljuk, hogy inkább fogadjanak örökbe. Az a gyermek nem fog elmenni, az teljesen az övék lesz. De aki nevelőszülőségre szánja el magát, az azt írja alá, hogy el fogja engedni a gyermeket. Azt szoktuk mondani, hogy a gyermek egy kölcsönkapott ajándék. A nevelő nem léphet a vér szerinti szülő helyébe és nem válhat azzá. Figyelnie kell arra, hogy a gyermek mindig is tudja, ki kicsoda ebben a történetben. Sok olyan eset van, amikor a nevelőszülő ezt elfogadva még maga segít a vér szerinti szülőnek (munkát találni, képzésre menni), hogy az talpra állhasson, és viszsza tudja venni a gyermekét az eredeti otthonába, a családjába. Hogyan tudják a nevelőszülőt segíteni az elengedésben? Esetmegbeszéléseket tartunk az ország több pontján, ahol a nevelőszülőkkel találkozunk, és ahol egymással is beszélhetnek. Ezen a találkozón mindenki megoszthatja a tapasztalatát. Olyanok, akik már engedtek el gyermeket, mondjuk egy örökbe fogadó szülőhöz, elmondhatják, hogy milyen ezt megélni, hogyan lehet ezen a krízisen túljutni. Ezzel segítenek a legtöbbet egy olyannak, aki még egy ilyen élethelyzet előtt áll. Ha egy gyermek nevelőszülői családba kerül, melyik az erősebb jog, a gyermeké vagy a befogadó családé? Például abban az esetben, ha a hitéletről van szó? A nevelőszülők hitéletére rákérdezünk ugyan, de nem befolyásolja a nevelőszülővé válást. Kivéve, ha valami szélsőséges irányzatról van szó, amely már előfordult nálunk. A lényeg, hogy a gyermek vallását kell tiszteletben tartani. Illetve, nem szabad ráerőltetni azt, amit ő nem akar. Ez nem azt jelenti, hogy ha a család asztali áldást mond vagy istentiszteletre megy, akkor meg kell változtatnia ebbéli szokását, de nem lehet kényszeríteni a nevelt gyermeket arra, amit nem akar. Érdekes, hogy olyan eset is volt, ahol a család nem ünnepelt karácsonyt, és nem ajándékozták meg egymást ilyenkor, tisztán vallási okokból, a nevelt gyermekeket viszont nem akarták ettől megfosztani, és vettek nekik ajándékot, és a sa-

a sajátjaihoz ig d in m ő ...hiszen is, ha kodni, akkor z s a g a r g fo y vagy eteg, szegén b lő ü z s a az él... zűrös életet

ját gyermekek bántódtak meg emiatt, mert ők nem kaptak semmit. Milyen végzettségűek jelentkeznek főleg egy ilyen feladatra? Ez nagyon változó. Nincs jellemző csoport. Az általános iskolai vagy szakmunkás végzettségűtől a mérnökig, belgyógyász szakorvosig, a neves cég gazdasági igazgatóján át nagyon széles a skála. Hogyan szólítják a gyerekek a nevelőszülőket? Keresztneveiken? Nem, anya vagy anyus, anyu, attól is függ, hogy a vér szerinti szülőt hogyan szólította. Van olyan, hogy a vér szerinti az anya, a nevelő meg az anyu, vagy a vér szerinti az anya, a nevelő pedig Magdi anyu…

Felebarát Magazin 2014.

szephet a vér lé em n ő el A nev álhat e és nem v éb y el h lő ü z rinti s ogy ell arra, h k ie n el y ig azzá. F dja, ki mindig is tu ek m er y g a en. a történetb en b eb a od kics

Ha egy gyermek nevelőszülőhöz kerül, mennyi időbe kerül, míg ki tudja mondani, hogy „anya”? Néha percek csupán! Hiszen szüksége van a gyereknek arra, hogy valakit anyának szólítson, biztonságban érezze magát. Mi a tapasztalat, a felnevelkedett gyermekek tartják a kapcsolatot, esetleg visszatérnek a nevelőszülőhöz? Igen, nagyon sok gyermek tartja telefonon, e-mailben, facebookon a kapcsolatot a nevelőjével, de olyan is van, aki már 6-8 éve kikerült a rendszerből, mégis visszajár a nevelőszülőhöz, aki segít neki munkát keresni, vagy saját lábra állni. Olyan jó ezt látni, hogy a kapcsolat megmarad, és a gyerek a nevelőjéhez tér vissza, ahol valamilyen szinten gyökeret, kötődést, szeretetet kapott. Kalla Tímea

A Baptista Szeretetszolgálat által fenntartott Fészek Nevelőszülői Hálózatban 2013-ban 172 nevelőszülő gondozott 371 gyermeket. Bővebb információ a nevelőszülői hivatásról: info@feszekegyesulet.hu Telefon: 06 23 375 843

Család születik

Számomra az örökbefogadásban a legnagyobb csoda: látni egy család születését, kiteljesedését - amikor a férjből és feleségből szülő lesz. Egy külföldi utazáson találkoztam először örökbefogadás útján gyarapodott családdal. Egy ikerpárra vigyáztam, akiket újszülöttként fogadtak be egy két gyerekes családba. A kicsik még nem voltak egy évesek sem, de már akkor jól bírták a gyűrődést. Hosszú utat tettünk meg autóval a nagy melegben, volt időnk összebarátkozni. Emlékszem, sírva váltam el

tőlük. A szívemhez nőttek, és ez azóta sem változott. Néztem őket, és csodáltam Isten kegyelmét, hogy megtartotta őket, hogy életben vannak, szeretet veszi

Felebarát Magazin 2014.

őket körül. Boldogok voltak. Akkor, ott még nem teljesen értettem azt a különös titkot, ami minden örökbefogadásban ott van. Honnan az az erő és szeretet, mi az a kötelék, ami egy

életre összeköti az örökbefogadót és örökbefogadottat? Hisz semmi közük nem volt egymáshoz, hiányzik a test és vér köteléke, de mégis, ott, már az első találkozás legelső pillanatába történik valami, és attól kezdve a szülők már tűzön-vízen képesek átmenni a gyermekükért. A hivatali ügyintézés az örökbefogadás legszárazabb része. Irathegyek mögül jogszabályok röpködnek, a dokumentumra ügyiratszám kerül, aztán jó esetben a nap végére megszületik a határozat és hazamegyünk. Pillanatképek. „Önök nem hozzánk tartoznak” – derül ki fél óra várakozás után a Gyámhivatalban – „menjenek át a szomszéd megyébe”. „Elmegyünk mi bárhová, ha megmondják, hol írják meg azt a határozatot, amivel hazavihetjük a kislányunkat!” – válaszolt az örökbefogadó apa. Némi küzdelem és rábeszélés kellett, de a szomszéd megyében csak megszületett a határozat. Aznap a család kb. 700 km-t autózott, de végül már hármasben térhettek haza. Egy másik család, egy újabb történet. A hivatalos ügyintézésekhez elengedhetetlenek az azonosításra alkalmas okmányok. Persze mindig mindkét oldallal egyeztetünk ügyintézés előtt, hogy mire lesz szükség az örökbefogadás elindításához. Hangulatos vidéki kisváros, a hivatalos találkozó előtt pár nappal egyeztettünk időpontot a vérszerinti anyával és az örökbefogadókkal. Eljött a találkozó. Az autó hátsó ülését választották a beszélgetéshez, hisz senki sem szeretne egy ilyen helyzetben kívülállók kérdő tekintetével találkozni. Az örökbeadás eldöntött. Az örökbefogadó házaspár versenyt fut az idővel. Két nap áll rendelkezésükre az iratok beszerzéséhez, de fönnakadnak a hivatali szűrőn. „Nem hozzánk tartoznak, mi ebben az ügyben nem tudunk eljárni, ezt a papírt a megyei illetékességtől kell megkérni!” Aztán az illetékes megye is azt

mondja : „Mi csak akkor megyünk ki és készítjük el a környezettanulmányt, ha a gyámhivatal írásban felkéri a mi hivatalunkat. Ezt követően egyeztetünk időpontot, kimegyünk, és írásban megküldjük a gyámhivatalnak a határozatot.” Lehetetlen helyzet, de végül sikerül kialkudni egy korábbi időpontot, hétvége előtt meglesz a kihelyező határozat. Reggel már ott toporgunk az ügyintéző ajtajában, mindenki szeretné lezárni az örökbefogadást. A vérszerinti anya napok óta nem alszik, kimerült, fáradt, nagyon fáradt. „Írjuk alá a papírt, és menjünk végre haza!” – olvassuk a tekintetéből. De kiderül, hogy hiányoznak az okmányai. „A kórházban elkérték a papírjaimat, és még nem adták vissza őket. Tessék elhinni, hogy én vagyok én! Ma zárjuk le már..!” „Azonosságot igazoló okmány nélkül nem lehet jegyzőkönyvet felvenni.” Katalinnal beülnek az autóba, rohanás a kórházba, újra versenyfutás az idővel. A kórházban nem találják az anya okmányait. Fél óra telefonálgatás. Ügyintéző hívja a hivatalokat, soron kívül kérjük elkészíteni az iratokat. Közben minden hívás alatt imádkozunk „Uram adj megoldást, adj jóindulatot!” Első helyen elutasítanak. „Uram, kérlek, segíts ebben a kilátástalan helyzetben!” Második helyen megnyílik az ajtó. „Hozzon az anya egy születési anyakönyvi kivonatot, és soron kívül elkészül a személyi és a lakcímkártya!” Az anyakönyvi hivatalban csak délután fogadnak. A gyámhivatali ügyintéző nagyon megértően fogadja a hírt, de ő úgy látja, hogy délután két óráig nem tudjuk beszerezni a szükséges okmányokat, halasszuk következő napra a jegyzőkönyvfelvételt. Az anya nem tágít, megyünk az okmányirodába. Postai beﬁzetés, rohanás, és közben ima, ima, ima. Az okmányhivatalban várni kell, jelezzük, hogy várnak minket, de senki nem szólít még. „Uram itt csak a te Is-

Felebarát Magazin 2014.

teni beavatkozásod segít. Az anyánál nincs semmilyen irat, amivel igazolhatná magát, az anyakönyvi kivonata csak délután lesz meg, Ő nem bírna ki még egy ilyen tortúrát. „Istenem, segíts!” Váratlanul arrajön egy hölgy, aki felismeri az anyát. Behívják, kikeresik a rendszerből, beazonosítják, felveszik a jegyzőkönyvet az okmányok eltűnéséről. Megkapjuk a szükséges papírokat. „Hogy tudták ezt elintézni, ilyen hamar, minden irat nélkül?” – csodálkozik a gyámhivatal ügyintézője is. Csoda volt. Az anya kitartott, nem tágított: „Azt szerettem volna, hogy a kislányom minél előbb hazatérhessen az új családjába.” Elfordulunk és titokban megkönnyezzük az asszonyt, aki most

búcsúzik a gyermektől, akit kilenc hónapig a szíve alatt hordott. Honnan ez az önfeláldozó szeretet? Szülők, családok, sorsok, életek. Sokféle küzdelem a csodáért, hogy otthonra találjon egy parányi élet, megszülessen, gyarapodjon egy újabb család. Illés Zita

nél is. Persze sokféle gondolat, kérdés száguldozott a fejemben. „Uram, most mi van? Pár napon belül itt lesz egy gyermek, akiről semmit sem tudok, fel sem készültem a fogadására. Különben is: itt van a két éves kislányunk, neki mit mondok, ki ez a gyermek?” Úgy éreztem, nem tudom megugrani ezt a feladatot. Emlékszem, ott voltam egyedül a gondolataimmal... Tudtam, hogy nem igazán van más választásom, hiszen Isten is ezt kívánja tőlem. Kétségbeesé-

semben azt kértem Tőle, hogy adjon egy jelet, egy egészen aprót, hogy tudjam, hogy ezt kell tennem. A kérés egyszerű volt. „Uram, csak egy mosolyt kérek a kisfiútól, amikor először találkozunk és rám néz majd.” A kérésem teljesült. Soha nem felejtem el, azt a hatalmas mosolyt, amivel az akkor hathetes kisfiú fogadott. Abban a pillanatban tudtam, hogy ő a mienk, az én fiam. Azóta tizenkilenc év telt el. A kisbabából felnőtt lett. Soha,

egy percig sem bántam meg a döntést, hogy befogadtuk. Esélyt kapott az életre, egy olyan életre, amelyben megismerhette Istent, elfogadhatta Jézus Krisztust személyes Megváltójának. Mi pedig gazdagabbak lettünk, ezer féle módon.

Drága Áron! Isten azt mondta rólad, hogy „ Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek.” (Jeremiás próféta könyve 1:5.) Nagyon hálásak vagyunk Istennek, hogy megformált, és épp olyannak formált, amilyen vagy: érzékeny szívűnek, okosnak, magasnak, helyesnek, erősnek. Hálásak vagyunk Istennek, hogy Ő ismert és akart téged, hogy jót tervezett az életed felől, és megígérte neked a reményteljes jövőt. Kiváltság számunkra, hogy a mi gyermekünk vagy! 1994 decemberében te voltál a legszebb karácsonyi ajándék nekünk. És azóta is ajándék minden nap, minden perc.

Áldásunk: Áron Hideg, de verőfényes november végi idő volt azon a hétfő délutánon, amikor velencei otthonunkban megcsörrent a telefon. Elsőszülött gyermekünkkel valami hétköznapi tennivaló kellős közepén voltunk, amikor férjem a vonal túlsó végén megszólalt és váratlanul feltett egy sorsdöntő kérdést.

„Szigetszentmiklóson vagyok, a Napsugár Gyermekmentő Alapítványnál. Van itt egy kisﬁú, akinek még nincsenek szülei - hazavisszük magunkhoz?” Még szóhoz se jutottam, ő tovább folytatta: „Persze hogy elhozzuk, hiszen te is ismered az Igét: „Ha befogadtok egy ilyen kisgyermeket…” ” Ezzel a rövid telefonbeszélgetéssel kezdődött. Eleinte nem is értettem a kérdést, a helyzetet, végül rájöttem, hogy nem kell, hogy mindent értsek. Hiszen ez már egy eldöntött dolog volt… Istennél is, és a férjem-

64 64

Felebarát Magazin 2014.

Ezt a cikket írva visszagondoltam a mögöttem álló néhány évtizedre. Mikor és hol is találkoztam először az örökbeadás és örökbefogadás fogalmával? Kilenc éves voltam, amikor egy családi tragédia következtében két testvéremet örökbe fogadták. Hamar megismertem az örökbefogadást, az örökbeadást, az elválás fájdalmát. Akkor még nem gondoltam volna, hogy felnőttként majd én is örökbefogadok, és nem is egy gyermeket. Mert az Áron érkezését követően 2007 áprilisában Isten egy ikerpárral is megajándékozott bennünket, akiket szintén örökbe fogadhattunk. Isten már akkor tudta, hogy át kell mennem az örökbefogadás valóságos megtapasztalásán ahhoz, hogy rám bízzon egy olyan fel-

adatot, szolgálatot, amit ma végzek a Szeretetszolgálatnál. Örökbefogadó családoknak és örökbeadó anyukáknak, családoknak segítünk egymásra találni. Mellettük állunk abban az érzelmileg igen csak megterhelő folyamatban, melynek során egy újszülött gyermek nyílt örökbefogadás révén új családra talál. Júniusban lesz egy éve, hogy a Baptista Szeretetszolgálat megkapta az engedélyt a nyílt örökbeadás közvetítésére. Az elmúlt néhány hónap alatt 11 gyermeket helyeztünk el családoknál, és jelen pillanatban is 5 örökbeadás van folyamatban. Célunk a gyermekmentés. Az, hogy ezek a gyermekek kapjanak egy esélyt az életre. Egy olyan életre, ahol szere-

Felebarát Magazin 2014.

tő szülőkre, biztonságos családra találnak, és azzá a felnőtté válhatnak, akinek Isten szánta őket. Komoly feladatot kaptunk, sok-sok kihívással, de sokmindenért kárpótol amikor láthatjuk az új családok örömét, nehéz sorsú szülőanyák megnyugvását és egy-egy törékeny életet, amint elindul a maga reményteljes jövője felé. Szenczy Katalin

Bővebb információ: orokbefogadas@baptistasegely.hu

ől b t t e n a s Z Kovács Révész

Sári

Egy örökbefogadás története gyermekszemmel Szőke, sportos, mosolygós lány közeledik felém. Nagy lendülettel huppan le a kis asztalkához. Azt gondolnád, szeleburdi és nagyhangú. Aztán rájössz, hogy tényleg… de ugyanakkor céltudatos, mély és magabiztos. Mint aki tudja, hogy jó helyen van. Sári Pécsett tanul, de hétvégente Székesfehérváron várja a családja: szülei és három testvére. Örökbe fogadásának történetéről, életéről faggatom.

Felebarát Magazin 2014.

Mesélj a családodról! Apa lelkipásztor, anya kommunikációs igazgató. A nővérem, Bori egyetemista Pesten, és van két öcsém, akik Székesfehérváron tanulnak. Engem meg Bálint öcsémet fogadták örökbe anyáék. Mindenkinek elmondod, hogy örökbe fogadott vagy? Nagyon meg kell válogatni, hogy kinek lehet elmondani. Attól függ, hogy az adott emberrel milyen mély a barátságunk vagy, hogy egyáltalán érdekli-e a dolog, nehéz megítélni. Szívem szerint természetesen mindenkinek elmondanám. Hogyan reagálnak az emberek, a környezeted, amikor megtudják? Sokféleképpen. Van, aki azt mondja: „Miii? Nem hiszem el! Pedig nagyon hasonlítasz apukádra.” Van, aki meglepődik és nehezebben hiszi el, de vannak olyanok is, akiknek ez mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, és velem együtt örülnek. Emlékszel arra, hogy hogyan tudtad meg, van-e valami korai emléked erről? Hat éves lehettem, amikor az egyik legjobb barátom Áron, akivel együtt nevelkedtem, átjött hozzánk játszani, és hintázás közben mesélte el, hogy őt örökbe fogadták. Ő örült, de én nem értettem az egészből semmit. Amikor elment, elmondtam anyáéknak, hogy mit mondott Áron. Ekkor anya és apa leültetett az asztalhoz, és elmondták, hogy engem is örökbe fogadtak. Bennem nem volt öröm. Csak csalódottság, értetlenség, bizonytalanság. Meg persze fájdalom, hogy valaki eldobott magától, hogy nem kellettem a saját szülőanyámnak, akinek kilenc hónapig voltam a hasában. Gondnak éreztem magam, mintha egy olyan probléma lennék, amit csak így lehetett megoldani. Szerencsére lecsengett majdnem minden ezzel kapcsolatos negatív érzés bennem. Egy évbe telt feldolgozni és helyrerakni magamban a dolgokat. Nem volt egyszerű, de ennek eredményeképpen ma már magabiztosnak és

ról, m. Főleg ar te öd k ős ez d at kér ersze tudtam, sok k rá. És p to lí on s a h Amikor meg miben rt. gem, és mié n nézett ki, en a y k a og h tt to y z s og h rt yan vála rt nem aka e, hogy hog ié r m et n y té og r h tö a tudják-e, tem, hogy ez d ér k is Azt ülőanyám. engem a sz

értékesnek tartom magam. Isten nélkül nem ment volna. Emlékem semmi nincs. Születésem után hat héttel kerültem anyáékhoz. Mit mesél a családod, mikor, miket kérdeztél az örökbe fogadásodról, az életadódról? Amikor megtudtam, sokat kérdezősködtem. Főleg arról, hogy hogyan nézett ki, miben hasonlítok rá. És persze a történetre, hogy hogyan választottak engem, és miért. Azt is kérdeztem, hogy tudják-e, hogy miért nem akart engem a szülőanyám. Megkérdeztem, hogy beszéltek-e nekem erről valaha. A válasz az volt, hogy anya mindig mondta nekem, hogy: „Sára, te nem a pocakomból vagy, hanem a szívemből.” de korábban sosem fogtam fel, hogy ez mit jelent. Miért vagy hálás az életadódnak? Elsősorban azért, hogy egyáltalán kihordott és nem öletett meg. Másodsorban azért, hogy nem intézetbe adott, hanem egy szerető családot akart nekem. Miért vagy hálás az örökbe fogadóidnak? Hálás vagyok, amiért befogadtak. De tudom, hogy nem csak befogadtak, hanem akartak engem. Azért is hálás vagyok, mert soha nem tettek különbséget köztem és a vérszerinti gyermekeik, tehát a tesóim és én köztem. Olyan szeretetben és biztonságban nőhettem fel, hogy azt kívánom, bár mindenkinek ilyen családja lenne. Amikor kérdeztem tőlük az örökbe fogadásról, nem kerteltek. Segítettek ezen

Felebarát Magazin 2014.

túljutni, vártak türelmesen és mindig a legjobbat akarták nekem. Mindenem megvan, amire szükségem van. Te tervezel-e örökbe fogadni, ha férjhez mész? Sokat gondolkoztam ezen. Eleinte nem akartam, de ez már átformálódott bennem. Igen, szeretnék örökbe fogadni. Szeretnék én is valaki olyannak szeretetet, otthont, családot adni, akinek erre kevesebb esélye van. Szoktál azon gondolkodni, hogy milyen életed lett volna, ha nem fogadnak örökbe? Igen, néha elgondolkozom ezen. De fogalmam sincs, hogy milyen lenne. Lehet, hogy az utcán lennék, vagy már rég nem is élnék. Nem tudom. Minél többet gondolkozom ezen, annál inkább rájövök, hogy mennyi áldás van az életemben. Van családom, testvéreim, barátaim, egyetemen tanulhatok stb. Ennyi jó dolog mellett nincs értelme azon gondolkozni, mi lett volna, ha… Ismered az életadódat személyesen? Nem ismerem, de majd ha készen állok, egyszer fel szeretném keresni. Azt tudom, hogy csinos volt és sportos. Az alakomat tőle örököltem. Hosszú, barna haja volt és nem túl beszédes. Enynyit tudok róla. Ki adta a nevedet, az életadód, vagy az örökbe fogadóid? A szülőanyám elnevezett, de az örökbe fogadóim átneveztek. Jobban tetszik a mostani.  Kalla Tímea

Tíz év: Kétszázezer ajándék 68

Felebarát Magazin 2014.

0 mintegy 20 a ig ed p e oz Országszet .100 cipősdob 0 4 en z s ös ... gyűjtőponton dományozók a z a le k dta ajándékot a

A Cipősdoboz Akció, Magyarország legnagyobb és legismertebb korcsoportos karácsonyi adománygyűjtő akciója 2013-ban lett tízéves. A Baptista Szeretetszolgálat az akció révén az elmúlt évtizedben 200.000 cipősdobozba csomagolt karácsonyi ajándékot juttatott el a rászoruló gyerekekhez. A tízéves jubileum alkalmából több különlegességgel is készült a Szeretetszolgálat. Új központi gyűjtőpontunkat, a Cipősdoboz Várat Budapesten, a Deák Ferenc téren állítottuk fel, ahol a Doboztündér várta az ajándékokat mesebeli birodalmában. A kampány ideje alatt csak itt több, mint 5000 ajándék gyűlt össze. Országszete pedig a mintegy 200 gyűjtőponton összen 40.100 cipősdoboz ajándékot adtak le az adományozók. Mindez nem valósulhatott volna meg a magyar adományozók nagylelkűsége, és annak a több ezer önkéntes segítőnek a munkája nélkül, akik a gyűjtőpontokon várták, a raktárakban csomagolták, készítették, az ország különböző pontjaira szállították vagy épp a gyermekek kezébe adták a cipősdobozokat. December közepén a jubileum kapcsán tízfős nagycsaládokat is vendégül láttunk egy különleges karácsonyi ebédre a Kempinski Hotel Corvinus Bu-

Felebarát Magazin 2014.

...mindez nem valósulhatott volna meg a magyar adományozók nagylelkűség és a több ez e er önkéntes segítő munk nélkül. ája

dapest felajánlásának köszönhetően. A gyermekek névre szóló csomagot, a szülők pedig nagy értékű ajándékcsomagot kaptak az akció kiemelt támogatójától, az E.ontól. Az E.on - a nagycsaládokon túl - ebben az évben ezer beregháti kisgyermek számára is feledhetetlen perceket szerzett. December 6-án a környékbeli iskolákból és óvodákból Tiszaszalkán ünnepelt együtt az az ezer nehéz sorsú kisgyerek, aki kitörő örömmel, valamint vadonatúj játékokkal és ajándékokkal teli cipősdobozokkal térhetett haza. A kampány egyik fő eseménye a december 20-án kétszázötven, főként állami gondozásban élő gyermeknek megrendezett Cipősdoboz Gála volt. A Nemzeti Múzeum dísztermébe érkező gyerekek Lente Péter „Égbőlpottyant mesék” című előadását is megtekinthették. Ezen a Gálán személyesen adta át cipősdoboz ajándékát Smittné Makray Katalin asszony, a Cipősdoboz Akció fővédnöke. Természetesen idén sem feledkeztünk meg a határainkon túl élő magyar gyermekekről. Kétezer ajándékot juttattunk el Parajdra, a Böjte Csaba gondozásában élő erdélyi gyerekek karácsonyára. A segélyakció sikerében döntő szerepe volt partnereinek is, akik elkötelezett támogatóink voltak: a Shopli-

Felebarát Magazin 2014.

gyűjtik , osztályok ek ég c , ek özösség i díszbe Családok, k golják ünnep a om s c s , cseket egy az apró kin zerezzenek s et öm ör t, hogy ajándékaika yermeknek. ismeretlen g

ne, az Aegon, az E.on, a Hell Energy Magyarország Kft., Kempinski Hotel Corvinus Budapest, a Gozsdu Udvar, a Tatár Pékség, a Magyar Nemzeti Múzeum, a Wolf Polgárőrség, az OXYGEN Wellness, valamint számos médiapertner tette lehetővé az akció minden eddiginél nagyobb sikerét. Újdonság volt a „Látható Szeretet Projekt” is a 10 éves Cipősdoboz Akció keretein belül, aminek köszönhetően 163 budapesti és debreceni látássérült rászoruló gyermek kapott karácsonyi cipősdoboz ajádékot. A program különlegessége az volt, hogy az adományozók külön jelentkezhettek arra, hogy kifejezetten látássérült gyermekek számára állítsanak össze névre szóló cipősdoboz ajándékokat. A jubileumi jótékonysági akció fő rendezvénye a december 22-én a Budapest Papp László sportarénában megrendezett a „Karácsonyi Ünnep a Baptistákkal” elnevezésű ünnepi koncert volt. Ezen a meghitt eseményen több ezer gyermek és felnőtt vett részt az ország számos pontjáról. Utazásukat, ellátásukat a Baptista Szeretetszolgálat szervezte és ﬁnanszírozta, így olyan ﬁatalok is eljuthattak a fővárosba, és

72 72

Felebarát Magazin 2014.

az Arénába, akik korábban soha nem hagyták el lakhelyüket. A Cipősdoboz Akció hatalmas utat tett meg az elmúlt évtizedben. 2004ben még kevesen hitték, hogy Magyarországon majd ezrek, sőt tízezrek készítenek ajándékcsomagot egy rászoruló kisgyereknek. Mára sokak számára az ünnepi előkészületek, az advent elmaradhatatlan része lett a cipősdoboz ajándékozás. Családok, közösségek, cégek, osztályok gyűjtik az apró kincseket, s csomagolják ünnepi díszbe ajándékaikat, hogy örömet szerezzenek egy ismeretlen gyermeknek. A cipősdobozba zárt szeretet negyedmillió gyermekhez jutott el ajándékaik, ajándékaink révén. Mindenkinek köszönjük, aki része volt a csodának, és pár percre örömöt varázsolt egy gyermek életébe. Révész Szilvia

yedszeretet neg t r á z a b oz dékaik, A cipősdob tott el aján ju ez h ek m millió gyer révén. ajándékaink

Felebarát Magazin 2014.

(L)átható Szeretet Projekt

mosoly, ajándékba

Geomag? Még csak nem is hallottam róla! – néztem csodálkozva Gabikára, a Vakoda gyermekvédelmis munkatársára. „A geomag egy olyan játék, amellyel nem csak egy látássérült kisgyerek, de még mi is szívesen játszanánk. Egy komoly összerakós logikai jjáték.” – válaszolta. „De, persze, ha három különböző anyagú és nagyságú babzsákot tesz valaki a csomagba, annak is nagyon fog örülni a gyerek, ebben biztos vagyok!” Valahogy így zajlott az első megbeszélés a Vakok Óvodája, Általános Iskolája, Speciális Szakiskolája, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézménye, Kollégiuma és Gyermekotthona igazgatói irodájában, vagy, ahogy maguk nevezik: a Vakodában. Ismerkedés, óvatos és kevésbé tapintatos kérdések, tervezgetések. A cél az volt, hogy a Baptista Szeretetszolgálat közreműködésével karácsonyra mind a száz látássérült gyermeknek személyre szóló cipősdoboz ajándékot adhassunk, és ennek elkészítésére vállalkozó támogatókat találjunk. Ehhez azonban némi tudással kellett felvérteznünk magunkat: minek is örül egy látássérült kisgyermek? Lego, csörgőlabda, tapintható könyv, zenélő mütyürök, illatszerek, táskák, kulcstartók… a lista szép hosszúra sikerült. A határidőt is megszabtuk. Jöhetett a (L) átható Szeretet Projekt hirdetése, és az

Felebarát Magazin 2014.

első támogatók regisztrálása, akik név, életkor és érdeklődési kör megadása alapján készítenek el egy látássérült gyermeknek egy cipősdoboz ajándékot. Egy hét alatt jelentkezett száz ember. És a jelentkezők száma csak nőtt, nőtt, és még mindig csak nőtt. Végül a debreceni dr. Kettesy Aladár Általános Iskola 1-8. osztályos diákjait is bevonva, összesen 163 gyermek neve, kora és szíve-vágya került egy-egy adományozóhoz. A lelkes ajándék-készítők telefonáltak, kérdeztek, vásároltak, alkottak. „Mi a kedvenc meséje Lilinek?” „Mekkora pólót hord Oszkár?” „Mit lehet adni még egy siket-vak kislánynak?” A szememben ők, 163-an végül egy empatikus, elszánt, lelkes kis csapattá kovácsolódtak. Pedig volt közöttük pécsi, kisújszállási, szarvasi, külföldi, akadt férﬁ és nő, családos és egyedülálló, és két cég is. A december eleji határidő napján nem is reméltem, hogy érkezik csomag. Kellemesen csalódtam: egy nappal előtte már bekopogtatott valaki az irodánk ajtaján. Egy roppant viszszafogott, csendes nő. Letette a pultra a dobozt. Bemutatkoztunk. Pár szót váltottunk csak. Nem kellettek szavak. Ő hittel és bizalommal adta át a csomagot. A szemében láttam, hogy tudta: ajándékát ígéretemhez híven el fogom juttatni a gyermeknek.

Volt olyan nap, hogy egy leves elkanalazása alatt négy doboz átvételére hívtak ki a kollégáim. És a csomagok szépen sorakoztak: volt Malacka-, vagy gitár-alakú, szintetizátor-formájú, akadt nagyobb és kisebb, szerény papírban megbújó és óriási masnis is. Debrecenbe egy kollégával érkeztem, az iskolai karácsonyi ünnepség előtt egy órával. Sokan segítettek behordani a 63 csomagot. Hitték is, meg nem is, hogy ez tényleg a gyerekeké. „Csak nem viszik vissza…” – hallottam meg, amikor ketten összesúgtak az asztalon tornyosuló csomagok mellett. Nem, nem vittük vissza. Elsőstől a nyolcadikosig, mindenkit összezsúfoltak egy teremben. Mi olvastuk a neveket, a gyerekek meg egyesével jöttek ki a dobozokért. A nagyok gitárt, logikai játékot, táskát, illatszert vagy mp3 lejátszót kaptak, a kicsik dobozai játékokat, hangoskönyveket és kedves apróságokat rejtettek. Egyikük bizonyára azon az őszön kezdhetett el gitáron játszani, mert amikor kimondtam a nevét, ő pedig átvette az aszimmetrikus dobozba zárt hangszert, a szülők és tanárok egyszerre hördültek fel meglepetésükben és örömükben. Megindító volt látni azt a kislányt is, akinek egy nagy Süsü-ﬁgurát adhattam – azt, amelyet egy kisújszállási tanárnő varratott az ő kis támogatottjának. Most ott ült a kislány, a debre-

ceni iskola egyik termében, és ölelte a jószágot. A Vakodás ünnepség két nappal később legalább ennyi, és legalább ilyen mélyen beivódó fantasztikus élményt jelentett. A száz gyermek a káprázatos színes üvegekkel díszített Nádor teremben gyűlt össze. A fényárban úszó, díszes mennyezetű, parkettás teremben tapintani lehetett a feszültséget. A szívem erősen vert. Két önkéntes segítőm olvasta a csomagokon szereplő nevet. A Vakoda tanára kiegészítette családnevekkel, így azonosítottuk a megajándékozottat. Sokukat kerekesszékben toltak ki a színpadhoz, volt, akit tolmácsa kísért, és a tenyerébe jelelte: ajándék… a tiéd! Noha a gyerekekről proﬁ fotósok készítettek képeket, a legszebbeket mégis a szívemben őrzöm: azokhoz hangok, pici mosolyok, illatok is társulnak, és soha ki nem fakuló színekkel égtek bele az elmémbe. Az utolsó csomag egy fővárostól távoli kis faluba került. Karácsony másnapján vittük el a férjemmel. „Nem csak ez az egy gyerek volt beteg aznap, miért csak neki hozzuk el a csomagot?” –kérdezte jogosan, miközben névtelen utakon navigáltam őt. „Nem tudom. Csak úgy éreztem, hogy neki át kell adnunk személyesen, mert az ünnepség előtt nem egyszerűen meg volt fázva, hanem egy komoly műtéten esett át.” –

Felebarát Magazin 2014.

válaszoltam. Egy szerény hajlékban találtuk meg Timikét. A vak, üvegcsontú, tízéves kislány a tisztaszobában, egy kanapén feküdt. „Meglepetést hoztunk neked, Timike! Csak a tiéd!” – suttogtam a kicsinek, aki a legszebb, félszeg fékmosollyal ajándékozott meg érte. „Addig nem visszük vissza Pestre, amíg meg nem tanul járni.” – mondta az anyuka. „Ami azt jelenti, hogy ebben a félévben már nem fog iskolába járni.” Hát, ezért kellett elmennünk hozzá. És a kedves kis mosolyért kellett végigcsinálnunk ezt az egészet. Kalla Tímea

a Baptistákkal

Felebarát Magazin 2014.

Tíz éves jubileumát ünnepelte 2013 karácsonyán a Baptista Szeretetszolgálat Cipősdoboz Akciója. Negyedmillió ajándékdoboz, több ezer önkéntes segítő, és egy nagyszerű cél; tegyük közösen szebbé „ egy rászoruló kisgyermek karácsonyát”. Gondolni sem mertük volna egy évtizede, hogy ilyen nagy tömegeket megmozdító kampányba fogtunk.

Felebarát Magazin 2014.

Az eddig elképzelhetetlennek vélt számok most már tényszerűen igazolják: a magyar emberek szeretnek és tudnak adni. Óriásvállalatok, gyülekezetek, iskolák, óvodák, intézmények vállalták, hogy elkészítik, összegyűjtik és szállítják a kincsekkel teli ajándék-dobozokat, valamint promotálják a Cipősdoboz Akciót. Idén minden eddiginél többen, mintegy 41.000-en döntöttek úgy, hogy örömet okoznak ugyanennyi kisgyermeknek, akiknek ezzel boldogabbá tették az ünnepet.

A Baptista Szeretetszolgálat és a Magyarországi Baptista Egyház egy nagyszabású, közös programmal ünnepelte a Cipősdoboz Akció lezárását és a karácsony legfőbb üzenetét, Jézus Krisztus, a Megváltó születésének örömünnepét. A korábbi években hagyománnyá vált, hogy a kampány végét nagyszabású koncerttel zárjuk a Papp László Sportarénában. Zenélt ezeken többek között Ákos, az MR2 Szimfonik, a Harlem Gospel és a TV2 Voice csapata, idén pedig egy színes és sokrétű „saját” zenei program szó-

lalt meg. A baptista közösségek sokszínűsége a dalok hangvételében és stílusában is visszatükröződött, ezt a sokszínűséget mutatta az Aréna teltházas nézőtere is. Sokan családosan érkeztek, de volt hogy egész gyülekezetek, iskolai csoportok jöttek együtt ünnepelni. A baptista fenntartású iskolák diákjai, az intézmények lakói találkozhattak a gyülekezetek tagjaival. Az ország minden részéből tucatnyi busz hozta a résztvevők százait, és sokan érkeztek a határon túli magyarajkú közösségekből is.

Felebarát Magazin 2014.

Az Újpesti Baptista Harangzenekar gyönyörű harangjátéka hangolt bennünket az ünnepre, majd az est házigazdái, Borbás Mária és Varga György következtek. A hivatalos program első fellépőjeként a Baptista Központi Ének- és Zenekar karácsonyi témájú művei szólaltak meg Oláh Gábor karmester vezényletével, amit pár dalban egy baptista gyermekkórus is szinesített. Egy rövid videóbejátszást követően - melyben a „Jézus élete” című ﬁlmből láthattunk a születéstörténetet - Szabó Balázs és gospel csapata lépett

a színpadra, akiktől saját dalaik mellett karácsonyi énekeket hallhattunk. “Az én történetem” című kisﬁlmben a Schönek család életébe kaptunk bepillantást, ezután egy bibliai üzenetet hallgattunk meg Papp Jánostól, a Magyarországi Baptista Egyház elnökétől. Az Andor Ilona Művészeti Általános Iskola vezetésével a baptista fenntartású iskolák diákkórusa következett, ahol több intézmény gyermekei énekelték együtt a „Mi dalunk”-at. Idén először kerültek átadásra a Szeretetszolgálat által alapított díjak, ame-

lyekkel kiemelkedő teljesítményű munkatársait ismerte el. Az oktatási területen végzett kiemelkedő munkáért az Ócsai Nagy Pál díjat Karkóné Lukácsy Marianna, seregélyesi pedagógus, a kiemelkedő szociális munkáért adományozott Csopják Attila díjat Miletics Marcell, az Utcafront vezetője, a humanitárius munkáért járó Cserepka János díjat Révész Szilvia, kommunikációs igazgató és végül a Paul Montacute díjat Szopka Ilona, az ÉFESZI intézményvezető helyettese vehette át.

Felebarát Magazin 2014.

A legtöbb cipősdobozt összegyűjtő iskolák is jutalomban részesültek. A rendezvényt közéleti személyiségek is megtisztelték jelenlétükkel és jelképesen átadtak egy-egy cipősdoboz ajándékot. Schmittné Makray Katalin, a volt köztársasági elnök felesége a dévai gyermekotthonból érkezett gyermekeknek adta át az ajándékait, és beszédet mondott Soltész Miklós szociális és családügyért felelős államtitkár is. Az este utolsó szakasza a karácsony lényegéről, Jézus örömhíréről szólt. Az üzenetre Gál Dávid és a Tűzveszély! zenekar majd Pintér Béla és csapata hangoltak fel, megénekeltetve a közönséget is. Hozzájuk csatlakozott a kisújszállási baptista iskolákból összeállt nagy gyermekkórus is. Szenczy Sándor, a Baptista Szeretetszolgálat vezetője röviden beszélt az életéről és megtéréséről, és az Isten melletti döntésre hívta fel a jelenlevőket. Többen nyilvánosan is vállalták, hogy Jézus Krisztust, az igazi ünnepeltet választották. Az est ﬁnáléja két karácsonyi ének volt, melyben minden korábban színpadra lépő énekelt, miközben meglepetésként léggömbök százai hulltak a magasból. Ekkor már a teljes közönség felszabaduva énekelt, a gyerekek pedig nevetve kergették a küzdőtérre érkező luﬁkat. Az ünnep igazi értelmét talán akkor értettük meg igazán, amikor láthattuk, hogy az ország különböző részeiből érkező diákok, pedagógusok, önkéntes segítők, vagy éppen magasrangú vezetők is együtt, egy cél érdekében mozdultak meg, hogy megmutassák a karácsony igazi jelentőségét. Révész Balázs

Azok az emberek, történetek és események, amelyek egy segélyszervezetnek munkát adnak, gyakran megihletik a kultúra különböző frontjain alkotó művészeket is. Míg a segélymunkás a megoldást keresi, a művész létrehoz valamit: mondatokat, képeket, hangokat, az együttműködésből pedig valami nagyszerű születik. Szerencsére az elmúlt időszakban is sokszor találkozott a két halmaz, én pedig szeretettel ajánlom a következő könyveket, filmeket, zenéket a segélymunka és a kultúra „metszetéből”!

Zene

Gál Dávid, ügyeletes kultúrafogyasztó, nemzetközi igazgató

Könyv Életrevaló: Bibliaismereti munkatankönyv és tanári kézikönyv első és ötödik osztályosoknak A baptista iskolahálózat növekedése lehetővé és szükségessé tette, hogy megszülessen egy olyan bibliaismereti tananyag, amely az általános iskolások számára érthetően, változatos és korszerű pedagógiai módszerekkel teszi közelivé a Biblia igazságait. A Baptista Szeretetszolgálat, a Baptista Oktatási Központ és a Harmat Kiadó közös munkájának eredménye a bibliai történeteket kreatív módon, a korosztály nyelvén mutatja be, ráadásul gyönyörűen illusztrált foglalkoztató feladatokkal. Az “Életrevaló” bibliaismereti tankönyvek nem csak hittanórára valók, ezt erősítik Halász Tímea, a Fiatalok Krisztusért Alapítvány igazgatójának sorai is: „A gyerekek egyszerűen odáig vannak érte. Tele van képekkel és olyan illusztrációkkal, amik nekik szólnak, és segítik őket, hogy könnyebben megértsék a bibliai történeteket is… Szülőktől érkezett olyan visszajelzés, hogy bárcsak újra gyerekek lehetnének és ebből a könyvből tanulhatnának. A tankönyvcsalád használatával gyerekjáték a felkészülés egy-egy órára. Ifjúsági referensként évek óta tinédzserekkel foglalkozom és látom, hogy szükség van új módszerekre a ﬁatalok elérésében. Ehhez nyújt nagyszerű segítséget az Életrevalók!”

Felebarát Magazin 2014.

Barbara Coloroso - Zaklatók, áldozatok, szemlélők: az iskolai erőszak Akár óvodás, akár középiskolás a gyermekünk, felmerülhet a kérdés: hogyan szakíthatjuk meg az iskolai erőszak körforgását? A társait terrorizáló gyerek, a kiszemelt áldozat, aki nem mer segítséget kérni, a tétlen szemlélők, valamint a felnőttek, akik a gyermekkor velejárójának tekintik az erőszakot – sajnos egyik sem ismeretlen jelenség a számunkra. Barbara Coloroso kiváló könyve az internetes zaklatásról szóló fejezettel kiegészülve kerül a magyar olvasók kezébe a Harmat kiadó jóvoltából. A gyermeknevelés világszerte elismert szaktekintélye remekül használható eszközt ad a szülők, pedagógusok - és mindenekelőtt a gyerekek - kezébe. Ha tanácsait megfogadjuk, megszakíthatjuk az erőszak körforgását. - www.harmat.hu

Magna Cum Laude Nem csak Mező Misit szeretjük (vele interjú készült itt a lapban) hanem az általa vezetett zenekart, a Magna Cum Laudét is! Az idén 15 éves formációt országszerte ismerik: a Vidéki Sanzon, a Sirató, a Pálinka dal előadói legtöbbször az emberi lélek mélységét világítják meg dalaikkal. A jubileum kapcsán nem csak új lemez készül – a Köszönet és a Nem, nem, nem című dalokat már meg lehet hallgatni – hanem egy könyvvel, és egy decemberi Arénakoncerttel is készülnek a Magnás ﬁúk. www.soundcloud.com/magnacumlaudezenekar/ Michael W. Smith: SOVEREIGN

A három Grammy és negyven Dove díjas Michael W. Smith-t már régi barátként üdvözölhetjük. Három alkalommal zenélt Magyarországon, többek között a Szeretetszolgálat meghívására is. Az elkötelezett karitatív munkájáról is ismert zongorista-dalszerző most hat év után lepte meg hallgatóságát egy Istent dícsérő dalokat tartalmazó albummal. A május 13-án megjelent „Sovereign” generációkon átívelő zenei kollaborációkat és a mennyet ostromló dallamokat tartalmaz, többek között Kari Jobe és Leeland Mooring közreműködésével. www.youtube.com/user/MichaelWSmithVEVO/

Felebarát Magazin 2014.

A hat Oscar jelölést kapott fekete-fehér film kötelezően könnyre (és nevetésre) fakaszt mindenkit, aki valaha is közel került az idősgondozáshoz. A szenilis főhős Woody Grant kap egy kamu reklámlevelet, miszerint nyert egymillió dollárt. Mivel családja nem tudja lebeszélni erről, fiával együtt útnak indul Nebraskába, hogy átvegye a nyereményét. A vérbeli apja-fia útidráma közben felszínre kerül a hallgatag öregúr múltjának számos epizódja és a szeretetszolgálati munkatárs óhatatlanul elgondolkozik: vajon hány ilyen történet rejtőzik annál a soktízezer idősnél, akiknek nap mint nap segítünk idősotthonainkban vagy a házi segítségnyújtás során? www.port.hu/nebraska/pls/w/films.film_page?i_film_id=142392

Film Az elfogyó jég nyomában (Chasing Ice) James Balog, a National Geographic természetfotósa az „Extrém jégkutatás” elnevezésű tudományos megfigyelésével létrehozta a klímaváltozás eddig legszemléletesebb bizonyítékát. Az eredményeket egy lélegzetelállítóan gyönyörű film dolgozta fel, amelyben Balog a time-lapse technika segítségével szemlélteti a gleccserek riasztó zsugorodását. „Az elfogyó jég nyomában” a legzordabb sarkvidékeken követi végig a fotóst, aki egészségét és karrierjét kockáztatta hogy kihelyezze azt a 25 speciális fényképezőgépet, amely három éven keresztül rendszeresen fotózta a jéghegyeket. Az éveket aztán másodpercekbe sűrítve készültek azok a döbbenetes felvételek, amelyek nem csak filmfesztiválok, hanem a tudományos világ érdeklődését is felkeltették. James Balog TED előadása magyar felirattal: http://www.ted.com/ talks/james_balog_time_lapse_ proof_of_extreme_ice_loss Nebraska

Rendezvény Balaton-Net 2014. augusztus 20-24., Balatonszemes Öt nyárbúcsúztató nap a Balaton partján erőteljes és kiegyensúlyozott bibliatanítással, családi programokkal minden korosztálynak, felekezet- és nemzetközi környezetben. A Baptista Szeretetszolgálat is visszatérő vendége ennek az egyedülálló rendezvénynek. Szenczy Sándor elnök nevét gyakran megtaláljuk az előadók között, a Szeretetszolgálat standja minden évben ott van a keresztyén civil szervezetek expóján, a Net-Beach elnevezésű tóparti programon pedig rendszeresen találkoznak támogatók, barátok, kollégák. Ahogy az elmúlt években, idén is érdemes feltölteni az elemeket és ellátogatni a „Netre”, akár egész hétre, akár csak egy napra is! http://www.balaton-net.eu

Felebarát Magazin 2014.

A jövő biztonságáért ma kell lépéseket tennünk. Ebben igyekszünk segíteni ügyfeleinket minden élethelyzetben.

Több mint 1 millió termék, 3300 átvevőhely, kreatív ötletek, törzsvásárlói program, folyamatos akciók, különleges ajánlatok. És még több idő élni.

www.shopline.hu

További részletekért látogasson el a shopline.hu/szolgaltatasok oldalra, tudjon meg többet, és éljen a Shopline nyújtotta exkluzív lehetőségekkel!