hogy Isten az ő mindenfajta javait hol ide, hol oda teszi, s a mi egyetlen feladatunk, hogy meg ne rekedjen nálunk sem anyagi, sem szellemi javaiból semmi.”
Zsindelyné Tüdős Klára
A könyv a Harmat Kiadó gondozásában jelent meg, és a www.harmat.hu oldalon kedvezményes áron megrendelhető.
DÖNTÉSEK
Azt mondják, életünk nagyjából 80%-ban apró döntések sorozatából áll. Ezeket többségében a másodperc töredéke alatt hozzuk meg, és jellemzően nem tulajdonítunk nekik nagy jelentőséget, sőt van, hogy észre sem vesszük magukat a döntéshelyzeteket. Ilyen például az, hogy rögtön válaszolunk-e az üzenetre, amit kaptunk, vagy majd később; kell-e odakintre kardigán, vagy elég lesz a rövidujjú blúz, ami rajtunk van; vagy hogy hogyan reagálunk, amikor a férjünk/testvérünk/gyermekünk hazatérve belép az ajtón. Mindegyik hasonló helyzetben gyorsan döntenünk kell valahogy, mert ha nem teszünk semmit, az is egy döntés. Hihetetlen, de a kutatók szerint egy átlagos felnőtt körülbelül 35.000 hasonló döntést hoz meg egyetlen nap alatt – ez alapján pedig gondolhatnánk azt, hogy egy-egy kis döntésnek semmi jelentősége nincs.
Vannak persze nagy döntések is az életünkben – hogy hova költözzünk, gyermekünk melyik iskolába jelentkezzen, hogy idősödő szüleinkről hogyan tudunk jól gondoskodni, vagy hogy felnőtt gyerekeinkkel milyen kapcsolatot alakítsunk ki –, ezekre időt szánunk, alaposan átgondoljuk, bölcsességért imádkozunk, mielőtt meghozzuk őket, esetleg tanácsot is kérünk másoktól. És ez így van rendjén, hiszen ezek életünk menetét befolyásoló döntések.
Mégis hiba lenne figyelmen kívül hagyni az apró dolgokat. Hiszen azt, hogy kik vagyunk, miért élünk igazán, sokszor a hétköznapi pillanatok mutatják meg. Ha Istent szolgáljuk, és az ő országát építjük ezen a földön, akkor minden döntésünket (a kisebbeket és a nagyobbakat is) lehetőségnek látjuk arra, hogy őt dicsőíthessük általuk a szavainkkal, a gondolatainkkal, a cselekedeteinkkel, az időnkkel, pénzünkkel… Mindennel. De vajon hogyan di-
csőíthetem az Urat a sportban, az étkezésemmel, a közösségi média használata közben? Mit jelent vele megélnem a gyászt, a veszteségeimet, gyengeségeimet? Miként fejezhetem ki neki a hálámat azáltal, ahogyan az okoseszközeimet használom, ahogy a lelki örökségeimre tekintek, vagy ahogy továbbadom azt, amit tőle kaptam? Mindezekkel a témákkal foglalkozunk ebben a lapszámban.
Olyan jó úgy élni, hogy az Teremtőnket dicséri! Büszkén élhetünk, és hozhatunk meg minden döntést az ő képmásaiként. Persze ez a saját erőnkből nem sikerül tökéletesen, de Istenre nézve valósággá lehet. Minden egyes lépésünk egy lehetőség arra, hogy szeressük általa őt és embertársainkat. Tekintsünk így ajándékként napi sok ezer döntéshelyzetünk mindegyikére!
Gér-Bódiss Tímea főszerkesztő
16 30 18
Az evés alkalmat ad arra, hogy lelassítsunk, elgondolkodjunk Isten jóságán és megköszönjük gondviselését.
6
Mindenki jobban jár, ha aktív segítőként elismerjük a problémát, segítséget kérünk, és szeretettel, de határozottan irányítjuk a függő szeretteinket a felépülés felé vezető úton. Ha lehet, akkor Jézusban.
Egy családban, egy vérvonalon egyetlen ember lelki gyógyulása generációkra kihatóan hoz változást. 32
IMPRESSZUM TARTALOM
Lydia – keresztény női magazin
Alapító: Elizabeth Mittelstaedt
Kiadó: Harmat Kiadói Alapítvány
Felelős kiadó: Herjeczki Kornél
Szerkesztőség: 1113 Budapest, Karolina út 62. Telefon/fax: +36 1 466 9896, +36 20 295 6595, E-mail: lydia@lydia.hu
Mindenre van erőm a Krisztusban… (Mészáros Johanna)
CSODÁK NYOMÁBAN
Imáink sugarának hatása (Dr. Kovács Gézáné Ildikó) 12 HÁLÁS ÉLET
Hit, hála és digitális jelenlét (Tóthné Tóth Dóra)
Összetört szerelem (Muzslai-Bízik Hanna)
„Mit tehetek, hogy abbahagyja az ivást?”
(Gér-Bódiss Tímea)
Mit mond Isten a születés csodájáról? (Kovács Dorottya)
A képernyőn keresztüli kapcsolódás illúziója (Balogh-Pásztói Réka)
Szeretek enni – ezzel hogyan dicsőíthetem Istent? (Madarász Mara)
Térképezzük fel örökölt mintáinkat! (Ujlaki Márti)
„Búcsúzni jöttünk, Mama, de nem örökre!” (Pintér-Mohácsy Noémi)
Gyönyörű gyengeség (Nyikos Anna)
Istennel együtt mindent (Salyámosy Éva)
Hogyan készítsünk szép és különleges családi képeket? (Vásárhelyi Réka)
Üvegbe zárt nyár (Ágostonné Szőcs Anna)
Elutasításról és elfogadásról (Rozgonyiné Krajcsir Sarolta)
MINDENRE VAN ERŐM A KRISZTUSBAN...
Ági egészen fiatal nagymama, ránctalan arccal, kifogástalan
alakkal, energikus mozgással — irigyelhetnénk is a tökéletes genetikáért, ám ő egészen mást mesél erről. És arról, hogyan ismerte meg Istent, miként került gyülekezetbe, és mit tekint most fő feladatának...
Mészáros Johanna írása
– Hogyan kezdődött a sportolás az életedben?
– Gyerekkoroman a BEAC-MAFC atlétika szakosztályában sportoltam, egy ottani csapattársam volt az, aki először elhívott gyülekezetbe – kezdi Ági.
Egy házicsoport is volt ebben a közösségben, amelybe kifejezetten sportolók jártak a környékről, így kapcsolódott be ő is a gyülekezet és a csoport életébe, itt ismerte meg Istent, és tért meg fiatalon. Ahogy meséli, a sport hozta el az életébe a hitet és a férjét is:
– Krisztiánnal egy evangélizáción ismerkedtünk meg, ahová ugyan nem ezzel a céllal indultam, de egy közös ismerősünk bemutatott minket egymásnak, „szerelem volt első látásra”. Így nagyon fiatalon, 15 évesen lettünk egy pár. Ezt a döntést azóta sem bántuk meg!
Érettségi után össze is házasodtak, versenysportolói karrierje pedig nagyjából eddig tartott: akkorra már tudta, hogy nem ez lesz a hivatása. Közgazdászként végzett, de ahogy mondja, sokáig tartott, mire diplomához jutott, ugyanis közben megszületett két nagyfiuk egymás után.
– Hogyan élted meg az anyaságot, hogyan tudtatok időt szakítani a futásra a kisgyerekes időszakban?
– Az első gyermekemmel 30 kilót híztam, ekkor Gödön éltünk a Duna-parthoz közel. Nem éreztem jól magam a bőrömben, zavart a súlyom, a megváltozott élethelyzet is leterhelt, ekkor egyszer a férjem egy futócipővel állított haza. Azt mondta viccesen: te valamikor szerettél futni, állítólag tudsz is, hát menj, érezd jól magad, addig én felváltalak.
Attól kezdve sokszor váltották egymást az előszobában: ahogy Krisztián hazaért, átvette a kisgyerekes teendőket, Ági pedig ment futni a Duna-partra – ekkor már hobbifutóként, a sport öröméért és hasznáért. Hamarosan ugyanis viszszanyerte korábbi alakját, méghozzá diéta és koplalás nélkül, elkezdte újra jól érezni magát a bőrében, energikusabb lett, ráadásul rengeteg örömet is adott neki a természetben való sport.
– Szerettem futás közben hallgatni a természet hangjait, mindig is kikapcsolódást jelentettek ezek az idők. Ahogy bővült a család, úgy tapasztaltuk meg, hogy növekvő feladataink mellett is jut arra időnk, ami valóban fontos – és nagyon hálás vagyok a férjemnek, hogy látta, mennyire kincset érnek számomra ezek az egyegy órák, amit futással töltök. Így ki tudtam szakadni az anyaság mókuskerekéből, és ki tudtam kapcsolódni, ráadásul még a hasznát is éreztem.
Az első maratonomat a harmadik gyermekünk, kislányunk érkezése után futottam, persze, nem rögtön.
„SZERETTEM FUTÁS KÖZBEN HALLGATNI A TERMÉSZET HANGJAIT, MINDIG IS KIKAPCSOLÓDÁST
JELENTETTEK EZEK AZ IDŐK.”
– Mit jelent számodra a hited és a sportod?
– Fizikai és mentális előnyei mellett megtapasztaltam, hogy milyen sokat jelent szellemileg is a futás: tökéletesen alkalmas arra, hogy a gondolatainkat kiürítse, vagy éppen megfelelő mederbe terelje. Sokszor tapasztaltam, hogy egy-egy igevers egészen képszerűen átélhetővé válik ezáltal: többször megéltem például, mennyire valóságos a Bibliából, hogy „Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem” (Filippi 4,13), ahogy Pál apostol mondja. Különös volt átélni azt az igeverset is, hogy „Sokan lesznek elsőkből utolsók és utolsókból elsők” (Márk 10,31), ahogy egy-egy versenyen láttam mások hibáit, amelyek miatt végül mögöttem futottak be a célba. Elég például egy rosszul bekötött cipőfűző, vagy egy túl erős rajt, ami később nagy hátrányt jelent.
Hit, hála és digitális jelenlét
Ma, amikor a közösségi média meghatározó szerepet tölt be a mindennapjainkban, egyre nehezebb megőrizni nemcsak a testi, hanem a lelki egészségünket is. Vajon hogyan használhatjuk ezt az eszközt tudatosan, hogy az ne uralkodjon rajtunk? Hogyan maradhatunk ebben is hűek önmagunkhoz és ahhoz a küldetéshez, amelyre Isten elhívott minket? Mit érdemes tennünk annak érdekében, hogy a közösségi média a javunkra legyen, hogy személyes, szakmai, vagy épp lelki fejlődésünket szolgálja? És a nagy kérdés: vajon képes a social média még Istenhez is közelebb vinni bennünket?
Tóthné Tóth Dóra írása
MENEKÜLÉS HELYETT TUDATOS JELENLÉT
Sokan érzik úgy, hogy a közösségi média negatív hatásai elől a legjobb menekülési útvonal a teljes digitális detox vagy az online jelenlét megszüntetése. Bár időszakosan ez is hasznos lehet, hosszú távon inkább arra van szükség, hogy megtanuljunk helyesen bánni ezekkel az eszközökkel. A Biblia szerint Isten uralkodásra hívott el bennünket (1Mózes 1,28), ami azt is jelenti, hogy tudatos döntésekkel nekünk kell kezünkben tartanunk a digitális világ felett gyakorolt kontrollt, nem pedig hagyni, hogy az határozza meg életünket. És bár ez a tudatosság néha igenis fárasztó, sőt nehezen kivitelezhetőnek tűnik, megéri a harcot, a tanulást. Végtére is, miről is szól az élet, ha nem a folyamatos fejlődésről, tanulásról? És ha ebbe a tanulási folyamatba bevonjuk Istent, rá támaszkodunk, tőle kérünk erőt, józanságot, önmegtartóztatást és bölcsességet, bizonyosan sikerre jutunk.
DOPAMIN-LIBIKÓKA
Ismerősen cseng a „dopamindetox” kifejezés? A dopamin egy vegyület, amely a szervezetünkben akkor szabadul fel, amikor boldogságot érzünk. Minden olyan tevékenység, ami örömet okoz nekünk, dopaminnal halmozza el a testünket, és bizony nagyon könnyen tudjuk magunkat becsapni azzal, ha sokat lógunk az interneten, mert ez a tevékenység is dopamin-felszabaduláshoz vezet. Ennek ugyanis veszélye is van, hiszen miután a social media az egekbe emelte a dopaminszintünket, rögtön ezután nagyon alacsonyra csökkenti, újra vágyni kezdünk rá, éppen ezért maradunk benne ebben a körben, amiből csak a valódi tudatosság vezet ki. Ilyenkor van szükségünk némi józanságra, na és persze a dopamindetoxra, azaz elvonásra.
Viszont mennyivel harmonikusabb mindennapokat élhetnénk, ha nem mennénk el folyton a végletekig! Ha nem lenne szükségünk detoxikálásra, hiszen nem is görgetnénk napestig a telefonunkat. Alakítsunk ki önmagunk számára egy jól működő rutint, legyenek határok, amelyeket betartunk, és a dopamin-termelődésünket nyerjük minél inkább egészséges tálpálékok fogyasztásából és sportolásból, és máris kordában tudtuk azt tartani!
TIPP: Nekem ebben sokat segítenek olyan hasznos alkalmazások használata, melyek támogatnak abban, hogy a képernyőidőmet kordában tudjam tartani, illetve a szabadidőmet, tevékenységeimet tudatosan, fegyel-
mezetten eltölteni. Számomra ez utóbbi elérésében a Flora nevű alkalmazás segített a legtöbbet, ahol a feladataimhoz emlékeztetőket, sőt időablakokat tudtam beállítani, és ha teljesítettem fókuszáltan egy adott időintervallumot, különböző növényeket tudtam ültetni a saját kis erdőmbe. Játékosan motiválja ez az embert a tudatos cselekvésre.
„Ha bevonjuk Istent, rá támaszkodunk, tőle kérünk erőt, józanságot, önmegtartóztatást és bölcsességet, bizonyosan sikerre jutunk.”
Az alábbiakban összegyűjtöttem 3+1 tippet, ami segíthet a social média káros hatásaitól mentes életet élni, sőt, ami segít rálelni arra, hogyan tudjuk ezeket a platformokat úgy használni, hogy előnyünk származzon belőle fizikális, lelki és szellemi szinten is.
Tudatos lépések lelki egészségünkért:
1. Összehasonlítás helyett inspirációként tekintsünk másokra!
A közösségi média egyik legnagyobb veszélye, hogy könnyen összehasonlítjuk magunkat másokkal, és úgy érezzük, nem vagyunk elég jók. Ezzel azonban érdemes vigyázni, ugyanis egy ilyen összehasonlítási versenyben – amikor mások beállított, legszebb pillanatait a saját mindennapjainkkal vetjük össze – mi mindig alul fogunk maradni. Ehelyett tekintsük mások sikereit tanulási lehetőségnek, ne pedig önértékelésünk mércéjének! Amikor saját életünket, teljesítményünket, eredményeinket másokéhoz hasonlítjuk, sose felejtsük el, hogy érdemes a nagy képet nézni: mindenki más jellem, más kvalitásokkal rendelkezik, tehát ami valakinek könnyen elsajátítható, az másnak csak nagy küzdés árán sikerül, de fordítva is így van. Én is megtanultam komolyan tudatosítani magamban, hogy például ne egy egyedülálló, karriert építő nő mindennapjaival hasonlítsam össze az életem, amikor két kisgyerekkel vagyok itthon, hanem lessek el tőle inspiráló dolgokat, amiket be tudok építeni némi igazítással a saját rutinunkba is.
TÉRKÉPEZZÜK FEL ÖRÖKÖLT MINTÁINKAT!
Amikor kismamaként először jártam védőnőnél, ő kikérdezett az összes idősebb családtagom egészségügyi állapotáról. Rácsodálkoztam arra a komplex szemléletre, ahogy a szakember evidensnek tekinti, hogy felmenőink direkt módon hatással lehetnek az életünkre – és nem csak fizikálisan. A Bibliában is ugyanezzel találkozunk: folyamatokkal, és azzal, ahogy generációk generációkra hatnak, és adnak tovább áldásokat, bűnöket, szokásokat és értékeket.
Ujlaki Márti lelkigondozó írása
Olyan ez, mint egy folyó, ami az Éden kertjéből, az első emberpártól ered. Sokan voltak már előttünk és lesznek még utánunk is, mi a történelem egy pontján lépünk bele. Bár szeretnénk hinni, hogy az emberi élet a kezdetekor olyan, mint egy üres lap, amire majd a bennünket ért hatások rajzolnak mintázatot, valójában már az a két sejt, amiből kiindul egy új élet, magában hordozza két család addigi teljes történetét.
FÉLRESIKLOTT AZ EREDETI TERV
Isten a teremtéskor úgy tervezte, hogy minden gyermek egy apa és egy anya biztonságot adó szeretetszövetségébe érkezzen meg. Egy olyan óvó közegbe, ahol a szülőpár nap mint nap a saját példájával mutatja be, mit is jelent a szeretet, tisztelet, bátorítás, vigasztalás. Együtt tükrözik vissza számára, hogy milyen az Örökkévaló, egészen addig, amíg ő maga is elkezd személyes szeretetkapcsolatot kialakítani Teremtőjével.
Mindig rácsodálkozom, hogy felnőttkorban mennyire meglátszik például az, ha valaki jó, stabil apaképpel rendelkezik. Egyfajta gondtalanság, erős kötődési képesség, valódi, a világ iránti bizalom jellemző az ilyen emberekre. Ám sajnos ennek az ellenkezője is igaz – mivel az értékességtudatunk nagymértékben az apukánktól kapott viszszajelzésektől függ –, mély nyomokat hordozhatnak magukban azok a nők és férfiak, akiket nem értékelt, nem bátorított megfelelően az édesapjuk. Ők sokszor nehezen hiszik el magukról, hogy csak úgy, önmagukért értékesek lehetnek, hogy nem kell állandóan elismerésért, pozitív visszajelzésekért dolgozniuk. Van, aki számára az is élethosszig tartó küzdelem, hogy elhiggye, Isten szereti, és értékesnek tartja őt.
Ezeknek a mély érzéseknek a háttérben sokszor nincsenek is nagy tragédiák, „csak” egy anya vagy egy apa, aki nem tudta gyermekét elfogadni olyannak, amilyen, aki folyton kritizálta, oda-odaszúrt neki a szavaival, dicséret helyett csak formálni akart rajta.
Egy tökéletes világban Isten csodálatos terve a családi egymásrahatásokról kiválóan működne, de sajnos a bűn megmérgezte az embert, így mára már mindannyiunknak megvannak azok a bizonyos apasebei és anyasebei, amik a szüleink viselkedésének, vagy épp mulasztásainak emlékét őrzik. Ezekkel a szívünkben pedig már mi magunk sem tudunk tökéletes szülőkként működni.
„Van, aki számára az is élethosszig tartó küzdelem, hogy elhiggye, Isten szereti, és értékesnek tartja őt.”
Mielőtt azonban neheztelni kezdenénk felmenőinkre, ne feledjük, hogy a legtöbb szülő a tőle telhető legjobbat akarja a gyermekeinek. És itt a kulcs: a tőle telhető legjobbat. Nagyon sok esetben nem tudja azt adni, ami neki sincs, amit ő sem kapott. Nagyon nehéz, hogy ne okozzon sebeket ott, ahol ő is megsebződött.
Gondoljunk csak Jákóbra, Izsák és Rebeka kisebbik ikerfiára! Az édesapjának a bátyja, Ézsau volt a kedvence. Az anyja nagyon szerette Jákóbot, de ez nem töltötte be azt a hiányt, amit az apja elismerése, szeretete tudott volna. Valószínűleg magában hordozta ennek a sebeit, és amikor megszülettek a fiai, hiába tudta, mekkora fájdalommal jár ez egy gyermek számára, ugyanúgy, sőt talán még jobban kivételezett Józseffel. Ismerve a történetet, könnyű elítélni József bátyjait, amiért bántalmazták öccsüket, de gondoljunk bele, hogy miben nőttek fel azok a fiúk! Így talán jobban megértjük azt a haragot, ami bennük dúlt. Józsefet akarták megölni, de a szívükben igazából Jákóbra, az édesapjukra haragudtak. Képesek voltak hosszú éveken át nézni apjuk elvesztett fia feletti gyászát, még akkor sem árulták el neki, hogy a fiú valójában nem halt meg. Ezzel büntették.
AMIT KAPTUNK, AZT TUDJUK ADNI IS CSALÁDON KÍVÜLI HATÁSOK
Az életünk első éveiben tehát a szüleink, nevelőszüleink, gondozóink azok, akik a legerősebb hatással vannak ránk. Ahogy bekerülünk aztán az óvodába, iskolába, más tekintélyszemélyek szava és viselkedése is erőteljes befolyásoló tényező lesz számunkra: óvónők, dadusok, tanítók, tanárok, edzők, zenetanárok, majd még később a főnökeink. Lelki fejlődésünk szempontjából nem mindegy az sem, hogy ők biztatva, bátorítva terelgetnek, vagy kritizálva oltják ki bátorságunkat.
Eszembe jut most egy bizonyos középiskolai informatikaóra. Nem sokat értettünk akkoriban a számítógépekhez,
keresztény női magazin
Fizessen elő most!
Hogyan lehet megrendelni a Lydiát?
• honlapunkon: www.lydia.hu
• telefonon: +36 20 295 6595, +36 1 466 9896/612-es mellék hétköznap 9 és 15 óra között
• emailben: elofizetes@lydia.hu
Előfizetés kedvezményes áron 2550 Ft/év ingyenes postázással. (A félévente megjelenő magazin két lapszáma postaköltséggel együtt.*)
*Az ingyenes postaköltség magyarországi szállításra vonatkozik. A határon túli terjesztőket keresse weboldalunkon.
