Akkoriban az egyetemek delegáltak oktatókat a Művelődésügyi Minisztériumba, akik fő vagy mellékállásban az egyetemet képviselték a minisztériumban és a minisztériumot az egyetemen. Kitértem a felkérés elől azzal, hogy minden figyelmemet a disszertáció megírására kell fordítanom. Ezt a rektor (Pach Zsigmond Pál) nem felejtette el, és amikor kandidátus lettem, ismét szóba hozta a dolgot. Így kerültem (fizetés szempontjából) negyedállásban a minisztériumba. Szerencsére kb. másfél év múlva azt akarták, menjek oda teljes állásba, de én ragaszkodtam az egyetemhez és inkább kiléptem. Helyettem Mihalik ment, csakúgy, mint amikor a Marxizmus-Leninizmus Főosztály főosztályvezetőhelyettesi állását nem fogadtam el. A hetvenes évek végén vagy a nyolcvanas évek elején kari szakszervezeti elnökként valamely ügyben szigorúan és tántoríthatatlanul képviseltem a rektorral (és a miniszterrel, Pozsgayval szemben) a vezetőség álláspontját. Ennek egyenes folyományaként, amikor az addigi egyetemi titkár helye megüresedett, engem kértek fel és választottak meg egyetemi szakszervezeti vezetőnek. Majd egy évtizedig töltöttem be (újra vá-
30