2014. március 26.
helytörténet
Noha több közvetlen és közvetett tanú és két újságcikk egybehangzóan állítja, hogy a német megszállók ellen vonultak az utcára az akkori gimnázium diákjai, helytörténészi körökben bizonyos kétkedéssel fogadták a demonstráció hírét. Mint múlt héten jelentettük: egy 1994-ből előkerült újságcikk nyomán a Bernáth Lajos Kollégium vezetése és több lakója kis ünnepség keretében emlékezett meg egy 1944. március 20-án lezajlott diáktüntetésről. A cikk felidézte, hogy az akkori német katonai megszállásról a Szilády-gimnáziumba érkező vidéki tanulók is meggyőződhettek. A visszaemlékezés szerint a változást nem fogadták örömmel, mert azokban a hetekben, a front közeledtével a német katonák mind gyakoribb jelenléte bosszúságot okozott a fiataloknak. Lapunk több tanút is megkeresett, akik közvetve vagy közvetlenül értesültek az akkori megmozdulásról. A Kunfehértón élő Orbán Károly például emlékszik rá, hogy a kollégium névadójának unokája (az 1994-es cikket a Felső-Bácska című újságban jegyző), Bernáth Zoltán és diáktársai, különösen a nemrégiben elhunyt Halász Béla és még néhány társuk voltak a tüntetés fő szervezői. Eleve kikötötték, hogy a megmozdulásban csak felsősök vehetnek részt. Bernáth a nemzeti színű szalagok megvételét vállalta magára, Halász Béla pedig a tanáriba ment be bejelenteni, hogy mire készülnek a társaival. Halász nem sokkal később elmesélte Orbánnak, hogy az igazgató háborgott, amikor értesült a készülődésről. Erre Halász illedelmesen, de szilárdan úgy reagált: tanáraikkal vagy nélkülük, de ők mindenképpen mennek. Az igazgató, érzékelve az elhatározás erejét, úgy tett, mint a tanárok többsége: nem is tiltották, de nem is támogatták a demonstrációt – igyekeztek úgy tenni, mintha nem tudnának róla. Így volt ezzel a főszerepet játszó fiúk osztályfőnöke, a később igazgatónak kinevezett Szilágyi Ferenc is: főként a tanulók bántatlanságáért aggódott, de sem mellé, sem ellene nem állt a fiatalok lelkesedésének. Ezt a tüntető fiúk évfolyamtársa, az osztályfőnök későbbi felesége, Szilágyiné Farkas Hédi mesélte el, aki
szintén a múlt héten beszélt tudósítónknak. Bár lányként nem lehetett tagja a fiúosztálynak, férjével évtizedekig emlegették a tüntetés tényét (a korosztályi ellentmondást az magyarázza, hogy az osztályfőnök, aki éveken át tiszteletben tartotta a szabályokat, az érettségi bankett után megkérte a kezét, és feleségül vette). Szilágyiné felidézte: férje rá is kérdezett az eleinte titkolózó diákjaira: „Miért vagytok ma úgy besózva?!” – Kettősség volt benne. Sohasem volt híve a politizálásnak, de F A hátsó kaputól indultak a felvonuló diákok a hazafiságnak igen, úgyhogy a szívében támogatta, de ugyanakkor féltette is a gyerekeket. Hallgatólagosan tudomásul vette, ami készülőben volt, nem szólt ellene, de intette, nem is bíztatta őket – mesélte az özvegy. A nemzetiszín szalagokat végül sapkájukra rögzítették: de csak akkor, amikor – hogy elkerüljék a feltűnést óvó tanáraik szeme elől – a Kérdőjelek az 1944-es sziládys diák demonstráció körül hátsó kapunál gyülekeztek. A tervük az volt, hogy tetés hírét olyan gyorsan, de a vis- vármegye valódi vezetője. Kétséges továbbá szaemlékezők egybehangzóan azt Az akkor még nem hivatalosan a Felső-Bácska mindaddig töretlenül egymásba fogózkodva, állítják: a főtéren már több szülő kinevezett főispán raportra rennémetbarát írásai után, hogy valóban szó nélkül, is riadt szemekkel szaladt oda fia- delte be a Bács-Bodrog megyei a megszállás elleni írásnak szánták-e a békésen végigvonulnak a város talokhoz. Keresetlen szavakkal és lapok szerkesztőit, és ott elmesélnemzeti egységre buzdító március 28-i összes, a németek által megszállt néhány nyaklevessel együtt több- te a fiával való vitáját, majd kérsorokat. Pár nappal korábban példápontja előtt. jüket szinte kitépték a sorból, így dőre vonta a Felső-Bácska-cikk ul a lap arról írt, hogy „Németország Az 5. óra után aztán a nemzeti- a demonstrációnak vége szakadt. szerzőjét, idősebb Bernáth Zolés Magyarország között mély barátszín-szalagos sapkákkal több, mint A diákok megmozdulását a ható- tánt. Erre a szerző csak ennyit váság áll”, és hogy „abból a célból, hogy száz diák ment ki az utcára. A gim- ságok nem vizsgálták, de az akko- laszolt: „Főispán úr, Magyarország a tengelyhatalmak olnázium északi oldalán lévő hátsó ri (az idősebb Bernáth Zoltán által dalán a közös ellenség és különösen a kapun léptek ki, ahonnan a posta- vezetett) Felső-Bácska című újság gratulálok a fiához.” bolsevik veszély leküzdésére minden palota – vagyis az első német el- szerkesztősége jegyzetben üdvö- A halasi Szilády-gimnázium diákerőt bevethessen német csapatok érjai tüntetését óvatos fogadtatással keztek Magyarországra” – érvel Végső István. Vajon tisztázható-e, mi és mi nem történt, il- vették (hely)történészi körökben. Gszelmann Ádám nyugalmazott Megkérdeztük Ungváry Krisztiánt, a letve ami megtörtént, az valójában minek is iskolaigazgató, a gimnázium kuta- korszak egyik fő kutatójának számíminősül? Függetlenségpárti, hazafias, német- tója sosem hallott a demonstráció- tó történészt is, aki múlt héten röviellenes diáktüntetés volt, vagy valami más? ról, és meggyőződése, hogy Gulyás den úgy nyilatkozott: nem tudunk arról, hogy ’44 márciusában bárhol az Sándor akkori igazgató nem enországban nyíltan tüntettek volna ilyen lenőrzőpont – felé indultak el. Úgy zölte: a „büszke és öntudatos ma- gedélyezett volna semmi ilyesmit. okból, és nem is volt jellemző a németcselekedtek, ahogyan kiagyalták: gyarság megvallásának” nevezte Igaz, Gszelmann e meggyőződését ellenes hangulat. A német katonákat, sem táblákkal, sem jelszavakkal, de azt. A cikk révén a kiskunhalasi ese- Gulyás igazgató szigorú pártpolitihadsereget általában rokonszenv és még lázító tartalmú-emlékű kuruc mény híre eljutott a közeli Bácsal- ka-mentességére alapozza, miköztisztelet övezte, gyakran meg is hívnótákkal sem élezték a helyzetet – másra is, ahol a mezőgazdasági is- ben az akkori igazgató hazafias érták annak tagjait házakhoz, és ugyannéma csendben, egymásba karolva kola diákjai is mozgolódni kezdtek. zülete köztudomású volt. így, a német katonák is sokkal szívetettek meg mintegy háromszáz mé- Az iskola egyik diákja otthon lelken- Végső István kiskunhalasi helysebben tartózkodtak itt, mint például a tert. Ekkor a város főterére érkez- dezve elmesélte az apjának a halasi történész, aki a település 20. százaszintén megszállt Dániában. Ugyanaktek, s ott már a postaépület melletti és vidéki diákok akcióját, de az ap- di történetének szakértője és ismeri kor hozzátette: akárcsak a sajtóban, a állomás német katonái is reagáltak: ja hazafiatlannak minősítette a cse- a ’44-es Felső-Bácska-cikket, több történelemkutatásban is elfogadott, ha lábra irányított géppuskákkal fu- lekményt, és nagyrészt az ő beavat- kételyt is megfogalmaz. több forrás állításai megegyeznek, így tólépésben, két oldalról közrefog- kozásának a következményeként a – Akár az országosan elmaradt a halasi diáktüntetést kutatásra érdeták a diákcsoportot. Tisztázatlan, bácsalmási diákok terve kitudódott, Kossuth évfordulót is ünnepelhetmesnek ítélte. Kép, szöveg: KZ hogy kik és hogyan vitték el a tün- és meghiúsult – ő volt ugyanis a ték a tanulók március 20-án.
Miért tüntettek a gimnazisták?
„