JÁNOS 3 , 21
2026
és nem megy a világosságra, u hogy le ne lepleződjenek cselekedetei. 21 Aki pedig v az igazságot1 cselekszi, az w a világosságra megy, hogy tetteiről kiderüljön, hogy azok Isten szerint való cselekedetek.
Jézus és Keresztelő János 22 Ezután Jézus elment a tanítványaival Júdea földjére, ott tartózkodott velük, és x keresztelt. 23 János is keresztelt Ainonban, Szálim közelében, mert ott sok volt a víz, és odajöttek az emberek, és megkeresztelkedtek. 24 yJánost akkor még nem vetették börtönbe. 25 Vita támadt János tanítványai és egy zsidó2 között a ztisztulási szertartás3 felől, 26 és Jánoshoz mentek, és azt mondták neki: a Mester, aki veled volt a Jordánon túl, b akiről te bizonyságot tettél, íme, az keresztel, és c mindenki hozzá megy. 27 János így válaszolt: d Az ember csak azt kaphatja, ami a f mennyből e adatott neki. 28 Ti magatok vagytok a tanúim, hogy megmondtam: gNem én vagyok a Krisztus, hanem h előtte küldettem el. 29 i Akinek menyasszonya van, az a vőlegény, a j vőlegény barátja pedig, aki ott áll, és hallja őt, k fölöttébb örül a vőlegény szavának. Ez az örömöm beteljesedett. 30 lNeki növekednie kell, nekem pedig egyre kisebbé kell lennem.4 31 m Aki felülről jön, nmindenkinél feljebb való. Aki a földről való, földi az, és oföldiekről szól, p aki a mennyből jön, nmindenkinél feljebb való, 32 és q arról tesz bizonyságot, amit látott és hallott, r de bizonyságtételét senki sem fogadja el. 33 Aki azonban elfogadta bizonyságtételét, ezzel s megpecsételte, t hogy az Isten igaz. 34 Mert akit u az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja, és annak Isten vmérték nélkül adja a Lelket ∆ . 35 w Az Atya szereti a Fiút, és x kezébe adott mindent. 36 y Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, z aki pedig nem enged a Fiúnak, nem alát életet, hanem Isten haragja marad rajta.
20t [Jób 24,13; Róm 13,12; Ef 5,13] u Ef 5,11.13 21v 1Jn 1,6 w Zsolt 139,23–24 22x v. 26; r. 4,1–2 24y [r. 5,35]; ld. Mt 4,12 25z r. 2,6 26a v. 2 b ld. r. 1,7 c r. 12,19 27d 1Kor 4,7; Zsid 5,4 e r. 6,65; [Jak 1,17] f ld. Mt 21,25 28g ld. r. 1,20 h Mal 3,1; Mk 1,2; Lk 1,17; ApCsel 19,4 29i ld. Mt 25,1 j Bír 14,20; Énekek 5,1 k Mt 9,15 30l Mt 3,11 31m r. 8,23 n Róm 9,5; Ef 1,21 o [1Jn 4,5] p ld. v. 13 32q v. 11 r [v. 19; r. 1,11; 5,43; 12,37] 33s [r. 6,27; 2Kor 1,22; Ef 1,13; Jel 7,3–8] t [1Jn 5,10] 34u ld. v. 17 v [Ez 4,11.16] 35w ld. r. 5,20 x ld. Mt 28,18 36y v. 15–16; r. 5,24; 6,40.47.54; 1Jn 5,12–13; [r. 11,25–26; 20,31]; ld. Mt 19,16 z [Róm 2,8; Ef 5,6; Kol 3,6] a v. 3
1 A görög eredetiben „aletheia”, lásd a segédleteket a/az XXX. oldalon 2 Egyes kéziratok szerint „a zsidók között” 3 A zsidó népnek számos előírása volt arra, hogy miként mossák tisztára magukat és ételeiket azért, hogy alkalmasak legyenek Isten imádására 4 Egyes értelmezők szerint az idézet a 3,36 versig tart
0
20 mi. Kapernaum A GalileaiLE tenger LI
30 km
3,28 Keresztelő János azon kijelentése, hogy ő a Messiás előtt küldetett el, a Mal 3,1 versére céloz, melyet közvetlenül a Keresztelőre vonatkoztat a Mt 11,10, a Mk 1,2 és a Lk 7,27 verse. 3,29 Keresztelő Jánosnak a Jézusra mint vőlegényre tett utalása (vö. Mt 9,15 és a párhuzamos igehelyekkel) Izráel régóta várt Királyával és Messiásával azonosítja Jézust. Az Ószövetségben Izráel gyakran szerepel Isten „menyasszonyaként” (például Ézs 62,4−5; Jer 2,2; Hós 2,15−19). A Keresztelőé szerepe, hogy ő a vőlegény barátja, aki önzetlenül örvendezik együtt a vőlegénnyel (vö. Jn 1,6−9.15.19−36). Krisztusról mint vőlegényről lásd Ef 5,25−27; Jel 19,7−8.
A
Názáret
Jordán folyó
3,24 Jánost akkor még nem vetették börtönbe. Felhívja az olvasók figyelmét arra, hogy minden, ami eddig történt János evangéliumában, a Mk 1,14 versében rögzített esemény („Miután Jánost tömlöcbe vetették…”) előtt zajlott.
0
G
3,22 Jézus… keresztelt, azaz felügyelt tanítványaira (lásd 4,2), amint János keresztségét gyakorolták, mely a megtérésen alapult, és a bűntől való megtisztulást jelképezte (lásd az 1,28 vershez fűzött jegyzetet).
Ginae Sebaste (Samária) Garizim-hegy
Sikár?
SAMÁRIA
Jézus átutazik Samárián Jeruzsálemből vis�szatérve Galileába Jézus és a tanítványai a kézenfekvő útvonalat követték, és áthaladtak Samárián, miközben pihenőt tartottak Sikár falujában, Sikem ókori városának közelében (amely az újszövetségi időkben már nem létezett). Jézus itt beszélt a kútnál a samáriai asszonnyal.
3,30 Neki növekednie kell, nekem pedig egyre kisebbé kell lennem. Ezen a ponton az üdvtörténetben, most, hogy eljött a világosság (1,6−9), a „lámpa” elvégezte munkáját (5,35). 3,32 Amit látott és hallott. Jézusnak a mennyben öröktől való létezésére, illetve az Isten természetéről és szándékairól való végtelen tudására utal. Bizonyságtételét senki sem fogadja el. Valószínűleg azt jelenti, hogy – legalábbis addig – nagyon kevesen fogadták el (néhányan azonban mégis; lásd 3,33). Hasonló általánosításokért lásd az 1,10.11 verset. 3,33 Megpecsételte. Lásd a 6,27 vershez fűzött jegyzetet. 3,34 Vö. 1,32−33. Lásd még Jel 3,1; 5,6. Ebben a szövegösszefüggésben János azt közli, hogy az Atya mérték nélkül adja Jézusnak a Szentlelket. Mások is megkapták és meg fogják kapni a Szentlelket bizonyos mértékig, de Jézust mérték nélkül kente föl a Lélek. 3,35 Az Atya… kezébe adott mindent. Az Atya legfőbb tekintélyét jelzi a Szentháromság irányításában, valamint a Fiú számára átruházott, az egész teremtett világ feletti tekintélyt, ahogyan arra sok más újszövetségi igehely is mutat (1,3; 3,16.17; 5,22; 6,38; 14,16.28; ApCsel 2,33; 5,31; Róm 8,29.34; 1Kor 8,6; 15,28;
Jerikó Jeruzsálem HoltJÚDEA tenger
Ef 1,4−5; Zsid 1,2.3.13; 1Pt 3,22). Ugyanakkor az Atya, a Fiú és a Lélek is teljes mértékben Isten, egyetlen isteni lény egysége. 3,36 Örök élete van. Azt jelzi, hogy az örök élet nem csupán egy jövőbeli várakozás, hanem jelenbeli megtapasztalás is. (Ezt János „realizált eszkatológiájának” is nevezik; az „eszkatológia” ez esetben a végidők eseményeit és az eljövendő korbeli életet jelenti. János evangéliumában ez a fajta élet részben „realizálódik”, vagy részben a hívő birtokába kerül még ebben a korszakban.) Isten haragja marad rajta. Egyértelműsíti, hogy amennyiben valaki nem hisz Jézusban, a Messiásban, akkor Isten ítélete alatt marad (vö. 3,19–21; Róm 1,18−25).