Fiatalok Bibliája – betekintő

kiegészítő jegyzetekkel és mellékletekkel

Fordította Károli Gáspár Újonnan revideált Károli-Biblia

Bukarest, 2021

Fiatalok Bibliája © 2021 Asociația Biblică Română „Casa Bibliei” www.viatasisanatate.ro

A Fiatalok Bibliája a „Casa Bibliei” Romániai Bibliatársulat által készített kiadvány. A Fiatalok Bibliája az újonnan revideált Károli-Biblia (ÚRK) szövegét tartalmazza, melynek jogtulajdonosa a Veritas Kiadó.

Copyright © 2021 Veritas Kiadó. All rights reserved. Minden jog fenntartva. ÚRK szövegkiadás: 2020. Az újonnan revideált Károli-Biblia idézésére vonatkozó jogok és szabályok megtalálhatók a www.karolibiblia.hu honlapon. A kiegészítő jegyzetek és mellékletek szerzői joga a „Casa Bibliei” Romániai Bibliatársulat, a könyvben használt térképek szerzői joga az Andrews University Press tulajdona. A térképeket a Biblia de studiu c. kiadványból („Casa Bibliei” Romániai Bibliatársulat, 2. kiadás, Bukarest, 2018) vettük át és igazítottuk a Fiatalok Bibliája jellegéhez.

A Fiatalok Bibliája bevezetőjét, kiegészítő jegyzeteit és a mellékleteket Florin Bică írta. Az illusztrációkat Sebastian Baculea készítette.

Felelős kiadó: Balla Loránd A kiadás koordinátora: Szász Ernő A kiegészítő jegyzeteket fordította: Mezei Áron A mellékleteket fordította: László-Varga Zoltán Korrektúra: Czinkota Andrásné Tördelőszerkesztő: Szász Károly-Zsolt Grafikai szerkesztő: Dragoș Gârea

Descrierea CIP a Bibliotecii Naţionale a României Fiatalok Bibliája : kiegészítő jegyzetekkel és mellékletekkel / Fordította: Károli Gáspár. - Bucureşti : Casa Bibliei, 2021 ISBN 978-606-8914-11-4 I. Károli, Gáspár (trad.) 2

A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes, minden jó cselekedetre felkészített legyen Isten embere. 2Timóteus 3:16–17

Emlékezzél meg Teremtődről ifjúságod idején. Prédikátor 12:3 e.r.

Tartalom Miért érdemes elolvasnod a (teljes) Bibliát? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 A Fiatalok Bibliájához fűzött megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 Tudnivalók a használt bibliafordításról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15

Az Ószövetség Rövidítés

Oldal

Rövidítés

Oldal

1Mózes

1Móz

21

Prédikátor

Préd

717

2Mózes

2Móz

81

Énekek éneke

ÉnÉn

728

3Mózes

3Móz

128

Ézsaiás

Ézs

738

4Mózes

4Móz

160

Jeremiás

Jer

804

5Mózes

5Móz

205

Jeremiás siralmai

JSir

869

Józsué Józs 246

Ezékiel Bírák Bír 273 Dániel Ruth Ruth 303 Hóseás 1Sámuel 1Sám 309 Jóel 2Sámuel 2Sám 348 Ámósz 1Királyok 1Kir 380 Abdiás 2Királyok 2Kir 416 Jónás 1Krónikák 1Krón 451 Mikeás 2Krónikák 2Krón 484 Náhum Ezsdrás Ezsd 521

Ez

878

Dán

929

Hós

950

Jóel

962

Ám

968

Abd

979

Jón

982

Mik

987

Náh

994

Nehémiás

Neh

534

Habakuk

Hab

998

Eszter

Eszt

551

Zofóniás

Zof

1003 1008

Jób

564

Haggeus

Hag

Zsoltárok

Zsolt

601

Zakariás

Zak

1011

Példabeszédek

Péld

687

Malakiás

Mal

1022

Jób

Az Újszövetség Rövidítés Oldal Máté Mt Márk Mk Lukács Lk János Jn Apostolok cselekedetei ApCsel Róma Róm 1Korinthus 1Kor 2Korinthus 2Kor Galata Gal Efezus Ef Filippi Fil Kolossé Kol 1Thesszalonika 1Thessz 2Thesszalonika 2Thessz

1030 1069 1096 1138 1174 1216 1234 1251 1262 1269 1275 1281 1286 1291

Rövidítés Oldal 1Timóteus

1Tim

1294

2Timóteus

2Tim

1301

Titusz Filemon

Tit 1305 Filem 1309

Zsidók

Zsid

1311

Jakab

Jak

1328

1Péter

1Pt

1333

2Péter

2Pt

1339

1János

1Jn

1343

2János

2Jn

1348

3János

3Jn 1350

Júdás

Júd

1352

Jel

1358

Jelenések

A Biblia ihletettsége. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1381 A Biblia üzenete. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1384 Mit mond a Biblia… . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1389 Kétéves bibliaolvasási terv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1394 Térképek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1423

Miért érdemes elolvasnod a (teljes) Bibliát?

evangéliumok, esetleg néhány levéllel – ‒ ismerkedtek meg. Ám számtalan okunk van rá, és érdemes legalább egyszer az elejétől a végéig elolvasnunk. Legfőként azért, mert saját ismereteink alapján beszélhetünk a tartalmáról és Isten akaratáról másoknak. Ezenkívül a Biblia világos válaszokat ad azokra a legfontosabb kérdésekre, amelyek valaha is felmerültek az emberekben: Kik vagyunk? Honnan jövünk? Mi az élet értelme? Miért szenvedünk? Mi történik velünk, ha meghalunk? Létezik valami a halál után? Ezekre a kérdésekre szintén választ ad a földi élet Teremtője. Manapság nagyon népszerűek a személyiségfejlesztésről szóló könyvek. Bátran kijelenthetjük, hogy a Biblia a legjobb ilyen jellegű könyv. Az írások Szerzője az ember Alkotója is egyben, ezért Ő ismeri a legtökéletesebben a rendeltetésünket és a működésünket. Segíthet nekünk leginkább a fejlődésben és a boldogság

9

• FIATALOK BIBLIÁJA •

A

Biblia a nagy eszmék könyve, a tinédzserkor pedig a nagy álmok kora. Éppen ezért megfelelő olvasmány a fiatalok számára. A digitális generáció olvasói közül egyesek túl nagy kihívásnak gondolhatják az elolvasását elejétől a végéig, hi­ szen sokkal közelebb áll hozzájuk a képek, mint az írott szövegek üzenetének a befogadása (a Bib­ lia pedig egy elég terjedelmes könyv). Akik mégis vállalják, hogy szembenéznek ezzel a kihívással, azok elvárásaikon felüli jutalommal gazdagodhatnak. A Biblia több mint egy ókori könyv, amely régen történt eseményekről számol be. A Biblia Isten szerelmeslevele minden ember részére, melynek üzenete képes alapjaiban megváltoztatni olvasóinak az életét. Frissességén és időszerűségén az idő múlása mit sem változtatott. Egyesek sohasem vették kézbe a Bibliát, és nem is állt szándékukban elolvasni, míg mások csak bizonyos részeivel – ‒ a zsoltárok, az

• FIATALOK BIIBLIÁJA •

elérésében. A Bibliában található szenvedéstől mentes örökkévaló­ elvek és erkölcsi értékek kiállták ságban folytatódik. több ezer év próbáját, és a mai Számtalan okunk van elolvasni civilizáció alapját képezik. Isten a Bibliát. Még az Istenben nem hívő Szavában civilizációt teremtő erő művelt emberek is elismerik, hogy van. Társadalmak és egyének a Biblia a világtörténelem egyik fel­emelkedését eredményezheti, legjelentősebb műve. Minden idők mert felébreszti a lelkiismeretet, legtöbbször nyomtatott és legke­ és világos útmutatást ad a jó és resettebb könyvei közé tartozik. rossz megkülönböztetéséhez. Amikor a reklámszakmában dolgoÁm nem olyan egyszerű végig- zó emberek fel akarják hívni egy olvasni a Bibliát. Nem verseskötet kötetre a figyelmet, és ki akarják vagy ifjúsági regény. A szárazabb emelni a jelentőségét, gyakran a részekből hiányzik a mozifilmek Bibliához hasonlítják, például ilyen különleges effektusai keltette lát- szókapcsolatok által: „az üzleti siványosság. Azonban minden ilyen ker Bibliája” vagy „az on-line komrész egy kis puzzle darab Isten jel- munikáció Bibliája” stb. A teljes leméről, a világunk­ról és az emberi elolvasását – ‒ fontosságát tekintve mivoltunkról szó­ló összkép meg­ –‒ akár életrajzi adatként is megjeértéséhez. A tinédzserkorúakat a lölhetnénk. saját identitásuk megtalálása fogTalán mindenekelőtt azt érlalkoztatja, így a Biblia megbízható demes elmondanunk a Bibliáról, útmutatót jelent, amennyiben az hogy Istent magát nyilatkoztatja ifjú olvasó elég türelmes végigol- ki, az Ő hármasságában: az Atya vasni, és nem ugrik át bizonyos Istent, a Fiú Istent (Jézus Krisztust, részeken. aki meghalt az ember megmenA Szentírás lapjairól széles téséért) és a Szentlélek Istent (aki perspektíva nyílik a létezésre, ami segít az embereknek Istent meg­túllép az emberi érzékek határain, ismerni és akarata szerint élni). és rávilágít arra, hogy az emberi A Biblia legfontosabb szereplője lét nem jelentéktelen földi élet­ tehát Isten maga, a könyv renút, hanem az örökkévalóságnak deltetése pedig az olvasó tudoegy pillanata a nagy Órásmester mására hozni: Isten a legjobb bakezében, akinek hatalma van az rátja szeretne lenni. élet és a halál felett. Az olvasó a Egy dolog biztos. A Szentírás Biblia szövegeiből azt is megért­ olvasásának tapasztalata az olvaheti, hogy a siker többet jelent az sót rávezeti, hogy újra elolvassa ebben az életben elért megvaló­ azt. A Biblia olyan helyhez hasonlít, sításoknál. A szerzők nézőpontjá­ ahová eljutva mindig visszavágysz. ból a siker olyan életvitelt jelent, Tulajdonképpen a mennyország amely e mulandó életen túl egy fényképe – szavakban.

10

A Fiatalok Bibliájához fűzött megjegyzések

ciókat tartalmazzák. A kiadók célja a jegyzetekkel, hogy az olvasót rávezessék a felismerésre: a Biblia nagyszerű és szép, sokak által kedvelt könyv. A fiatal olvasó az egyes könyvekhez fűzött jegyzetből kiindulva kiegészítheti ismereteit további nyomtatott és on-line forrásanyagok segítségével. A megjegyzések és magyarázatok nem részei a szent szövegnek, csak szerény eszközökként a tanulmányozást hivatottak meg­ könnyíteni. A valódi szépséget nem az „ujj” jelenti, amely a Bib­liára mutat, hanem maga a Biblia.

A 66 bibliai könyv mindegyikéhez tartozó bevezető részből az olvasó megtudhatja, hogy ki írta a könyvet, és mikor keletkezett. Ezenkívül rövid összefoglalót is tartalmaz a könyv fő mondanivalójáról, valamint a további részletek tájékozottabbá teszik az olvasót a szöveggel kapcsolatban.

11

• FIATALOK BIIBLIÁJA •

A

Fiatalok Bibliája olvasási tervének fő célkitűzése az, hogy segítséget nyújtson a fiataloknak a Biblia teljes elolvasásához. Jelen kiadás ugyanakkor kiegészítésképpen jegyzeteket és magyarázatokat is tartalmaz, amelyek szélesítik az olvasó látókörét a Biblia tartalmával, hatásával és történelmi elterjedésével kapcsolatosan. Egyéb, felnőtteknek szóló bib­liakiadásoktól eltérően ebben a változatban a jegyzetek és a magyarázatok rövidek, tömörek, mivel csak a legszükségesebb informá-

A fiatal olvasó híres írók és személyek rövid gondolataival ismerkedhet meg a Biblia egészével vagy egyes részleteivel kapcsolatban. Az idézetek is bizonyítják, hogy a Biblia a híres emberek körében is népszerű, hiszen mély gondolatokra ihlette őket.

• FIATALOK BIIBLIÁJA •

A Biblia legszebb igeverseit tartalmazza, melyeket megtanulásra is ajánlunk az olvasók számára. Igaz, hogy manap­ ság a Google keresőjében bármelyik bibliaverset könnyen meg tudjuk találni, de egyes igék kívülről megtanulása átalakító, meg­ újító erővel hathat az elménkre.

Ez a rovat segíthet tudatosítani az olvasóban, hogy a Biblia nem csupán információkat tartalmazó könyv, hanem új viselkedésformát, magatartást is képes kialakítani. Ilyen értelemben fogalmaztunk meg néhány ötletet vagy javaslatot, amelyek segítséget nyújthatnak a fiatalnak konkrétan, gyakorlati módon is megélni a hitét.

A Biblia legismertebb hőseinek rövid jellemzését tartalmazza jó és a rossz tulajdonságaikkal együtt, amelyeknek a tanulságait a fiatal olvasó a mindennapi tapasztalatai során hasznosíthatja.

12

A Biblia megértését, helyes értelmezését megköny­ nyítheti bizonyos módszerek vagy eszközök használata, melyeket az Ifjúsági Bibliának ez a rovata tartalmaz. Az olvasó rá fog jönni, hogy nem kell felsőfokú teológiai ismeretekkel rendelkeznie ahhoz, hogy megértse Isten üzenetét. Aki tudja, hogyan tanulmányoz­za a Bibliát, megtapasztalja, hogy általa közelebb kerül Istenhez.

A Biblia az idők során nemcsak egyének és népek életére volt befolyással lelki és vallásos értelemben, hanem a művészet különböző területeire is hatott, mint amilyen a festészet, az irodalom, a zene vagy a filmgyártás. Ez a rovat megmutatja ennek a hatásnak a lenyomatait a világ híres művészi alkotásaiban.

13

• FIATALOK BIIBLIÁJA •

Mivel a Szentírást évszázadokon keresztül írták, a régészek és a történészek megpróbáltak a Bibliában említett népek és személyek nyomára bukkanni. A rovat megemlít néhányat azon felfedezések közül, amelyek igazolják, hogy a Biblia nem legendák és kitalált elbeszélések gyűjteménye, hanem hitelesen számol be megtörtént eseményekről.

A fiatal olvasó valamely gondolat, információ, ígéret vagy érdekesség öt bibliai megfogalmazását találja meg. A tematikus csoportosítás segít rögzíteni az emlékezetünkben fontos bibliai igazságokat.

Ebben a rovatban olyan emberek példájával találkoz­ hat az olvasó, akik a Biblia tanulmányozása által közel kerültek Istenhez, s ezáltal megváltozott az életük. Történetük rövid össze­ foglalója újból igazolja, hogy a Bibliával való találkozás sorsfordító lehet. • FIATALOK BIIBLIÁJA •

Ebben a rovatban arról olvasunk, hogy a Biblia miként maradt fenn az idők során a különböző országokban. Nem téglaként esett le az égből hozzánk, hanem több tíz, Isten által ihletett szerző írta, majd idővel lefordították különböző nyelvekre, hogy minél több ember számára elérhetővé váljon. Nemcsak a tartalma lenyűgöző, hanem az is, ahogyan ez az üzenet eljutott a mai olvasó kezébe.

14

Tudnivalók a használt bibliafordításról

15

Bibliát, valamint M. Tótfalusi Kis Miklós 1685-ben kiadott, úgynevezett Aranyas Bibliáját, de eze­­ken kívül összességében mintegy húsz magyar nyelvű és további húsz idegen nyelvű Újszövetséget és teljes bibliafordítást is. A szöveghűség megtartása mellett alapvető célunk a modernizálás volt, de igyekeztünk megőrizni és helyreállítani azt a jelleg­ zetes ízt, amely veretessé tette Károli Gáspár több mint négyszáz éves fordítását. A napjainkban már nem használt régies kifejezéseket – ahol lehet – elhagytuk, illetve megváltoztattuk, és ezzel együtt megpróbáltuk a mai nyelvhasználatnak megfelelővé alakítani a szöveget. Ahol ez nem érezhető, annak főleg két oka lehet: egyrészt igyekeztünk közel maradni az eredeti

• FIATALOK BIIBLIÁJA •

A

Fiatalok Bibliája az Újonnan Revideált Károli-Biblia szövegét használja. A következőkben megtudhatunk néhány érdekességet, amit a revideáló szakbizottság oszt meg az olvasóval. Ez a magyar bibliafordítás a Károli-Biblia újonnan revideált kiadása, amennyiben a legnagyobb példányszámban elterjedt és olvasott, 1908-ban megjelent kiadást tekintjük az úgynevezett revideált Károli-Bibliának. A reví­ ziós szakbizottság közel egy évtizedes munkája során ennek szövegét tekintette kiindulási alapul, de figyelembe vette a korábbi kiadásokat is: a Vizsolyi Biblia kiadását követő években a Szenci Molnár Albert átdolgozásában megjelent Oppenheimi és Hanaui Bibliát, az 1661-ben kiadott Váradi

• FIATALOK BIIBLIÁJA •

héber vagy görög szöveg jelentéséhez, másrészt nem akartunk elszakadni az évszázadok óta rög­zült Károli-szövegtől. Munkánk során leggyakrabban elavult ige­ alakokat igazítottunk ki, régiessé vált szavakat cseréltünk le, és ahol lehetett, egyszerűsítettünk a szövegen, olvashatóbbá tettük. A mondatok szerkezetén csak rit­ kán változtattunk, az újrafogalmazást – amennyire lehetett – kerültük. A nehezen értelmezhető helyeken óvakodtunk az értelmezéstől, inkább vállaltuk a megoldatlanság tükröződését. A Biblia úgy szól ma hozzánk, ahogyan megíratott. Annál jobban megértjük, minél jobban ráhangolódunk, nem pedig áthangoljuk a fülünknek kívánatos hangzásra. A fordítónak, a revíziót végzőnek az a feladata, hogy az eredeti szöveget annyira közel hozza napjaink olvasójához, amennyire lehet – anélkül, hogy veszítene eredeti tartalmából, ízéből, zamatából. Az olvasó pedig érdeklődésétől hajtva igyekszik a szöveg ódonságát feldolgozni és üzenetét megérteni. Ha nem hinnénk, hogy ebben a folyamatban felülről való segítségben volt részünk, nem mertük volna e könyvet kiadni. Az Újszövetség revideálásánál a Nestle-féle görög szöveg leg­ újabb kiadását vettük figyelembe. A héber nevek átírásánál a ma

16

használatos modern átírási szabályoktól csak kivételes esetekben tértünk el, ha a több évszázada meghonosodott kifejezés megtartása indokoltnak mutatkozott, mint például Matuzsálem vagy Ézsaiás esetében. Ha egy héber név két vagy akár három változatban is előfordult a maszoréta pontozás eltérései miatt, ott a magyarra történő átírásnál a gyakrabban előforduló változatot részesítettük előnyben, és a magyar szövegben következetesen csak azt alkalmaztuk, jóllehet az eltérések mindösz­ sze abban mutatkoztak meg, hogy egy-egy magánhangzó rövidebb vagy hosszabb változatát használtuk. A hagyományos fejezet- és versbeosztást megtartottuk, de a szöveg folyamatosságát zavaró versenkénti tördeléstől eltekintet­ tünk. Ahol lehetett, igyekeztünk érvényre juttatni az eredeti szöveg költői formáját, gondolati ritmusát. Az Isten-nevek megjelölésénél a JHVH formát nagy betűvel szedtük (Úr). A fejezet- és szakaszcímeket félkövér betűvel írtuk; az evangéliumoknál utánuk zárójelben található a párhuzamos evangéliumi helyek megjelölése. A szövegben előforduló dőlt betűs szedés – mint például a zsoltárokban és Habakuk könyvében a Szela – a karmesternek adott utasításnak tekintendő.

Az Ószövetség

Pentateuchos Az Ószövetség első öt könyvét ugyanaz a szerző –‒ Mózes –‒ írta, és a világ teremtését, a pátriárkák életét, az Egyiptomból való kivonulást mutatja be, illetve törvények leírását tartalmazza.

Mózes első könyve Ki írta a könyvet? Mózes Mikor keletkezett? Kr. e. 1500 körül Az ókori népek különféle legendákat találtak ki a világ keletkezéséről, de Isten Mózes által kinyilatkoztatta számunkra a világ és az emberi faj eredetét. Minderről Mózes első könyvében (vagy más néven: a Teremtés könyve) olvashatunk, amely olyan nagy léptékű eseményekről tesz említést, mint a világ és az ember megteremtése, egész nemzedék kihalása egy világméretű özönvízben vagy a nyelvek keletkezése. De betekintést nyerhetünk a pátriárkák

21

történetébe is, akiket Isten arra hívott el, hogy Őt képviseljék a világban. Isten a könyvben Mindenhatóként mutatkozik be, mint végtelenül kreatív Alkotó, életadó, aki csodálatos ígéretekkel bátorítja a teremtményeit. A könyv lényegében magyarázatot ad arra, hogy miért nem élünk tökéletes világban, miért van szenvedés és halál, és rávilágít, hogyan kezdte el meg­javítani Isten azt, amit az ember a bűn által elrontott.

1MÓZES

MÓZES ELSŐ KÖNYVE

•1

(GENEZIS) AZ ŐSTÖRTÉNET A VILÁG TEREMTÉSÉTŐL ÁBRAHÁMIG 1MÓZES 1–11:9 A világ teremtése

1

1  Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. 2 A föld pedig kietlen és puszta volt, sötétség volt a mélység színén, és Isten Lelke lebegett a vizek felett. 3  Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság. 4 Látta Isten, hogy jó a világosság, és elválasztotta Isten a világosságot a sötétségtől. 5 Isten a világosságot nappalnak nevezte, a sötétséget pedig éjszakának. És lett este, és lett reggel: első nap. 6  Azután ezt mondta Isten: Legyen boltozat, amely elválasztja a vizeket a vizektől. 7 Teremtette tehát Isten a boltozatot, és elválasztotta a boltozat alatt való vizeket a boltozat felett való vizektől. És úgy lett. 8  A boltozatot Isten égnek nevezte. És lett este, és lett reggel: második nap. 9  Majd ezt mondta Isten: Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy előtűnjék a száraz. És úgy lett. 10 A szárazat Isten földnek nevezte, az egybegyűlt vizeket pedig tengernek. És látta Isten, hogy ez jó. 11 Azután ezt mondta Isten: Hajtson a föld gyenge füvet, maghozó füvet; gyümölcsfát, hogy neme szerint való gyümölcsöt teremjen, és magva legyen a földön. És úgy lett. 12 Hajtott tehát a föld gyenge füvet, maghozó füvet a maga neme szerint és gyümölcstermő fákat, amelyeknek gyümölcsei fajtájuknak megfelelő magvakat hoznak. És látta Isten, hogy ez jó. 13 És lett este, és lett reggel: harmadik nap. 14  Majd ezt mondta Isten: Legyenek világítótestek az ég boltozatán, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek és meghatározói az ünnepeknek,

22

napoknak és esztendőknek, 15 és legyenek világosságul az ég boltozatán, hogy világítsanak a földre. És úgy történt. 16 Megteremtette tehát Isten a két nagy világítótestet: a nagyobbik világítótestet, hogy uralkodjék nappal, és a kisebbik világítótestet, hogy uralkodjék éjjel, és a csillagokat. 17 Az ég boltozatára helyezte azokat Isten, hogy világítsanak a földre, 18 és uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválasszák a világosságot a sötétségtől. És látta Isten, hogy ez jó. 19 És lett este, és lett reggel: negyedik nap. 20  Majd ezt mondta Isten: Pezsdüljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől, és madarak repdessenek a föld felett, az ég boltozata alatt. 21 Ekkor megteremtette Isten a nagy víziállatokat és a vizekben nyüzsgő különféle úszó élőlényeket a maguk neme szerint és mindenféle szárnyast a maga neme szerint. És látta Isten, hogy ez jó. 22 Azután megáldotta őket Isten e szavakkal: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizét; a madár is sokasodjék a földön. 23 És lett este, és lett reggel: ötödik nap. 24  Azután ezt mondta Isten: Hozzon a föld élő állatokat a maguk neme szerint: állatokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat a maguk neme szerint. És úgy lett. 25 Megteremtette tehát Isten a szárazföldi vadakat a maguk neme szerint, az állatokat a maguk neme szerint és a földön csúszó-mászó mindenféle állatot a maguk neme szerint. És látta Isten, hogy ez jó.

26

Akkor ezt mondta Isten: Teremtsünk embert a magunk képére és hasonlóságára. Uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, mind

28  Megáldotta őket Isten, és ezt mondta nekik:   — Szaporodjatok és sokasodjatok, töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön csúszó-mászó mindenféle állaton. 29  Azután ezt mondta Isten: — Íme, nektek adok minden maghozó füvet az egész föld színén és minden fát, amelyen maghozó gyümölcs van. Az legyen az eledeletek. 30 A föld minden vadjának, az ég minden madarának és a földön csúszó-mászó mindenféle állatnak pedig, amelyekben élő lélek van, a zöld füveket adom eledelül. És úgy lett. 31 És látta Isten, hogy minden, amit teremtett, íme, igen jó. És lett este, és lett reggel: hatodik nap.

Isten a hetedik napot megszenteli. Az Édenkert. A házasság szereztetése

2

1  Így készült el az ég és a föld és minden seregük. 2 Mikor pedig a hetedik napra befejezte Isten a munkáját, amelyet alkotott, megnyugodott a hetedik napon

23

„Amit Isten tesz, összhangban van a tökéletességgel.” Gottfried Wilhelm Leibniz német filozófus

főágra szakadt. 11 Az első neve Písón, ez az, amely megkerüli Havílá egész földjét, ahol az arany terem. 12 Ennek a földnek az aranya igen jó. Van ott illatos gyanta és ónixkő. 13  A második folyó neve pedig Gíhón. Ez az, amelyik megkerüli Kús egész földjét. 14 A harmadik folyó neve Hiddekel. Ez az, amelyik Asszíria hosszában folyik. A negyedik folyó pedig az Eufrátesz. 15  Fogta az Úr Isten az embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és

•2

minden munkája után. 3 Azután megáldotta Isten a hetedik napot és megszentelte, mivelhogy azon nyugodott meg minden munkája után. 4  Ez az ég és a föld eredete, teremtésének története. Mikor az Úr Isten a földet és az eget teremtette, 5 még semmiféle mezei növény nem volt a földön, és még semmiféle mezei fű nem hajtott ki, mert az Úr Isten még nem bocsátott esőt a földre. Ember sem volt, aki a földet művelje. 6 Akkor pára szállt fel a földről, és megnedvesítette a föld egész színét. 7 Ekkor megformálta az Úr Isten az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte az orrába. Így lett az ember élő lélekké. 8 Egy kertet ültetett az Úr Isten Édenben, kelet felől, és abba helyezte az embert, akit formált. 9  És nevelt az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót; az élet fáját is a kert közepén és a jó és a gonosz tudásának fáját. 10  Édenből pedig egy folyó jött ki a kert megöntözésére, és onnan elágazott, és négy

1MÓZES

az egész földön és a földön csúszó-mászó mindenféle állaton. 27  Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; Isten a maga képére és hasonlóságára teremtette: férfiúvá és asszonnyá teremtette őket.

1MÓZES

•3

őrizze azt. 16 És azt parancsolta az Úr Isten az embernek: — A kert minden fájáról bátran egyél. 17 De a jó és a gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, bizony meghalsz. 18  Azután azt mondta az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni. Szerzek neki hozzá illő segítőtársat. 19 Ekkor az Úr Isten mindenféle mezei vadat és mindenféle égi madarat formált a földből, és elvitte az emberhez, hogy lássa, minek nevezi azokat. Mert amilyen nevet adott az ember az élő állatnak, az lett annak a neve. 20 Nevet adott az ember minden állatnak, az ég madarainak és minden mezei vadnak. De nem talált hozzá illő segítőtársat az embernek. 21  Az Úr Isten tehát mély álmot bocsátott az emberre, és az elaludt. Akkor kivett egyet az oldalbordái közül, és hússal töltötte be a helyét. 22 Az Úr Isten azt az oldalbordát, amelyet kivett az emberből, asszonnyá formálta, és odavitte az emberhez. 23 Akkor ezt mondta az ember: Ez már csontomból való csont és testemből való test. Asszonyember legyen a neve, mert férfiemberből vétetett. Ezért elhagyja a férfi az apját és anyját, ragaszkodik a feleségéhez, és egy testté lesznek. 25 És az ember és a felesége mindketten mezítelenek voltak, de nem szégyellték. 24

Az első bűn és büntetése

3

1  A kígyó pedig ravaszabb volt minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett, és ezt kérdezte az asszonytól: — Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek? 2  Az asszony így válaszolt a kígyónak: — A kert fáinak gyümölcséből ehetünk. 3  De annak a fának a gyümölcséből, amely a kert közepén van, azt mondta Isten: abból ne egyetek, azt meg se érintsétek, hogy meg ne haljatok. 4  A kígyó pedig azt mondta az asszonynak: — Bizony nem haltok meg. 5 Hanem tudja Isten, hogy amelyik napon esztek abból, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.

24

6  Mivel úgy látta az asszony, hogy jó volna enni arról a fáról, mert kedves a szemnek, és kívánatos, mert bölccsé tesz, szakított annak gyümölcséből, és evett. Adott a vele levő férjének is, és ő is evett. 7  Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy mezítelenek. Fügefalevelet fűztek hát össze, és ágyékkötőket csináltak maguknak.

Öt hazugság Mózes első könyvében: 1. A kígyó azt mondta Évának, hogy nem fog meghalni, ha eszik a kert közepén található fáról (3:4–5). 2. Sára letagadta, hogy nevetett, amikor meghallotta az ígéretet, miszerint idős kora ellenére szülni fog (18:15). 3. Gerárba érkezésekor Ábrahám a húgaként mutatta be a feleségét (20:2). 4. Jákób azt hazudta az apjának, Izsáknak, hogy ő Ézsau (27:19). 5. József testvérei elhitették az apjukkal, hogy Józsefet vadállatok tépték szét (37:31‒–33).

8  Majd meghallották az Úr Isten szavát, aki hűvös alkonyatkor a kertben járt. És elrejtőzött az ember és a felesége az Úr Isten elől a kert fái közé. 9 Az Úr Isten pedig hívta az embert, és azt mondta neki: — Hol vagy? 10  Ő így felelt: — Szavadat hallottam a kertben, és megijedtem, mivel mezítelen vagyok, és elrejtőztem. 11  Isten azt kérdezte:

Kain és Ábel születése. Kain testvérgyil­ kossága. Kain nemzetsége. Sét születése

4

1  Azután Ádám ismerte feleségét, Évát, aki fogant méhében, és megszülte Kaint, és azt mondta: férfit kaptam az Úrtól. 2  Majd ismét szült: annak testvérét, Ábelt. Ábel juhpásztor lett, Kain pedig földműves. 3  Egy idő múlva pedig Kain ajándékot vitt az Úrnak a föld gyümölcséből. 4 Ábel is vitt juhainak első elléséből, éspedig azok kövérjéből. És az Úr rátekintett Ábelre és az ő ajándékára. 5 Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekintett, ezért Kain nagy haragra gerjedt, és lehorgasztotta a fejét. 6 Erre az Úr így szólt Kainhoz: — Miért gerjedtél haragra, és miért horgasztod le a fejedet? 7 Hiszen ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz. Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyakozik. De te uralkodjál rajta! 8  Azután beszélt Kain Ábellel, a testvérével. És amikor a mezőn voltak, Kain Ábelre, a testvérére támadt, és megölte. 9  Akkor az Úr megkérdezte Kaint: — Hol van Ábel, a testvéred? Ő pedig ezt felelte: — Nem tudom. Avagy őrizője vagyok én a testvéremnek? 10  De az Úr így szólt: — Mit cselekedtél? Testvéred vére kiált hozzám a földről. 11 Most azért átkozott légy, kitaszítva a földről, mely megnyitotta száját, hogy befogadja testvéred vérét a kezedből. 12  Mikor a földet műveled, ne adja az többé neked termőerejét; bujdosó és vándorló légy a földön. 13  Akkor ezt mondta Kain az Úrnak: — Nagyobb az én büntetésem, mint amit el tudnék hordozni. 14 Íme, elűzöl ma engem e föld színéről, és színed elől el kell rejtőznöm. Bujdosó és vándorló leszek a földön, és akkor bárki, aki rám talál, megölhet engem. 15  De az Úr azt felelte neki: — Sőt inkább, aki megöli Kaint, hétszeresen megbűnhődik. És megbélyegezte az Úr Kaint, hogy senki se ölje meg, aki rátalál.

•4

25

vétetett. 24 Kiűzte az embert, és odahelyezte az Éden kertjének keleti oldala felől a kerúbokat és a villogó lángpallost, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.

1MÓZES

— Ki mondta neked, hogy mezítelen vagy? Vagy talán ettél a fáról, amelyről megtiltottam, hogy egyél? 12  Az ember ezt mondta: — Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem arról a fáról, azért ettem. 13  Ekkor az Úr Isten azt kérdezte az as�szonytól:   — Mit cselekedtél? Az asszony ezt felelte: — A kígyó ámított el engem, azért ettem. 14  Akkor azt mondta az Úr Isten a kígyónak: — Mivel ezt tetted, átkozott légy minden jószág és minden mezei vad között. Hasadon járj, és port egyél életed minden napján. 15  Ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között és az ő magva között: ő a fejedre tapos, te pedig a sarkát mardosod. 16  Az asszonynak azt mondta: — Nagyon megsokasítom várandósságod fájdalmait. Fájdalommal szülsz gyermekeket, mégis vágyakozni fogsz a férjed után, ő pedig uralkodik rajtad. 17  Az embernek pedig azt mondta: — Mivel hallgattál a feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél, átkozott legyen a föld temiattad, fáradságos munkával élj belőle életed minden napján. 18  Tövist és bogáncskórót teremjen neked, s a mező füvét egyed. 19  Arcod verítékével egyed kenyeredet, mígnem visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te, és ismét porrá leszel. 20  Ádám pedig Évának nevezte feleségét, mivelhogy ő lett az anyja minden élőnek. 21  Az Úr Isten pedig bőrruhát csinált Ádámnak és feleségének, és felöltöztette őket. 22  Majd azt mondta az Úr Isten: — Íme, az ember olyan lett, mint közülünk egy, mivel tudja, hogy mi a jó, és mi a rossz. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakítson az élet fájáról is, hogy egyen, és örökké éljen: 23 kiküldte az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből

1MÓZES

•5

16  És elment Kain az Úr színe elől, és letelepedett Nód földjén, Édentől keletre. 17  Azután Kain ismerte a feleségét, aki fogant méhében, és megszülte Énókot. És amikor egy várost épített, a fiáról Énóknak nevezte el. 18 Énók fia Irád lett, ő nemzette Mehújáélt, Mehújáél pedig nemzette Metusáélt, és Metusáél nemzette Lámeket. 19 Lámek pedig két feleséget vett magának: az egyik neve Ádá volt, a másiké Cillá. 20 Ádá

„Amikor Kain megölte Ábelt, kiirtotta az emberi faj egynegyedét.” Jean d’Ormesson francia akadémikus

szülte Jábált. Ő volt a sátorban lakók és a pásztorok atyja. 21 Testvérének pedig Jubál volt a neve. Ő volt az atyja minden lantosnak és síposnak. 22 Cillá pedig Tubálkaint szülte, mindenféle réz- és vasszerszám kovácsolóját; és Tubálkain húgát, Naamát. 23  Akkor ezt mondta Lámek a feleségeinek: — Ádá és Cillá, hallgassatok a szavamra, Lámek feleségei, halljátok beszédemet: embert öltem, mert megsebzett, ifjat öltem, mert megütött. 24  Ha hétszeres a bosszú Kainért, hetvenhétszeres az Lámekért. 25  Ádám pedig megint ismerte a feleségét, és az fiút szült neki, akit Sétnek nevezett, mert azt mondta: Másik magzatot adott nekem Isten Ábel helyett, akit Kain megölt. 26 Sétnek is született egy fia, akit Énósnak nevezett el. Akkor kezdték segítségül hívni az Úr nevét. Ádám fiának, Sétnek nemzetsége Nóéig 1  Ez Ádám nemzetségének a könyve. Amelyik napon Isten az embert teremtette, Istenhez hasonlóvá teremtette. 2 Férfi-

5

26

vá és asszonnyá teremtette, megáldotta, és embernek nevezte őket teremtésük napján. 3  Százharminc esztendőt élt Ádám, és fiút nemzett a saját képére és hasonlóságára, és Sétnek nevezte. 4 Ádám napjai, miután Sétet nemzette, nyolcszáz esztendőt tettek ki, és még nemzett fiakat és leányokat. 5  Ádám egész életének ideje kilencszázharminc esztendő volt, azután meghalt. 6  Sét pedig százöt esztendőt élt, és Énóst nemzette. 7 Sét, miután Énóst nemzette, nyolcszázhét esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett. 8 Sét egész életének ideje kilencszáztizenkét esztendő volt, azután meghalt. 9  Énós pedig kilencven esztendőt élt, és nemzette Kénánt. 10 Énós, miután Kénánt nemzette, nyolcszáztizenöt esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett. 11 Énós egész életének ideje kilencszázöt esztendő volt, azután meghalt. 12  Kénán pedig hetven esztendőt élt, és nemzette Mahalalélt. 13 Kénán, miután Mahalalélt nemzette, nyolcszáznegyven esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett. 14  Kénán egész életének ideje kilencszáztíz esztendő volt, azután meghalt. 15  Mahalalél pedig hatvanöt esztendőt élt, és Járedet nemzette. 16 Mahalalél, miután Járedet nemzette, nyolcszázharminc esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett. 17  Mahalalél egész életének ideje nyolcszázkilencvenöt esztendő volt, azután meghalt. 18  Járed pedig százhatvankét esztendőt élt, és Énókot nemzette. 19 Járed, miután Énókot nemzette, nyolcszáz esztendőt élt, és fiakat és leányokat nemzett. 20 Járed egész életének ideje kilencszázhatvankét esztendő volt, azután meghalt. 21  Énók pedig hatvanöt esztendőt élt, és Matuzsálemet nemzette. 22 Énók háromszáz esztendeig az Istennel járt, miután Matuzsálemet nemzette, és fiakat és leányokat nemzett. 23 Énók egész életének ideje háromszázhatvanöt esztendő volt. 24 És mivel Énók Istennel járt, eltűnt, mert Isten magához vette. 25  Matuzsálem pedig száznyolcvanhét esztendőt élt, és Lámeket nemzette. 26 Matuzsálem, miután Lámeket nemzette, hétszáznyolcvankét esztendőt élt, és fiakat és leányokat nemzett. 27 Matuzsálem egész

6

1  Történt pedig, hogy az emberek sokasodni kezdtek a föld színén, és leányaik születtek. 2 Látták az Isten fiai az emberek leányait, hogy szépek, és feleségül vették közülük mindazokat, akiket megkedveltek. 3 És azt mondta az Úr: — Ne maradjon lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test. Legyen életének ideje százhúsz esztendő. 4  Abban az időben, sőt még azután is, amikor Isten fiai bementek az emberek leányai­ hoz, és azok gyermekeket szültek nekik, óri­ások éltek a földön. Ezek azok a hatalmasok, akik eleitől fogva hírneves emberek voltak. 5  Amikor látta az Úr, hogy megsokasodott az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz, 6 megbánta az Úr, hogy embert teremtett a földön, és bánkódott szívében. 7 Ezt mondta az Úr: — Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem; az embert, az állatot, a csúszó-mászó állatokat és az ég madarait. Mert bánom, hogy megteremtettem. 8  De Nóé kegyelmet talált az Úr előtt. 9  Nóénak pedig ez a története: Nóé igaz, tökéletes férfiú volt kortársai között. Nóé Istennel járt. 10 Nóé három fiút nemzett: Sémet, Hámot és Jáfetet. 11 A föld pedig romlott volt Isten előtt, és megtelt erőszakossággal. 12 Isten azért a földre tekintett, és íme, az meg volt romolva, mert minden test rossz útra tért a földön. 13 Azért azt mondta Isten Nóénak: — Minden test vége elérkezett, mivel a föld erőszakossággal telt meg általuk. Íme,

27

A bárkába költözés és az özönvíz

7

Ezt mondta az Úr Nóénak: — Menj be egész házad népével a bárkába, mert csak téged találtalak igaznak színem előtt ebben a nemzedékben. 2  Minden tiszta állatból hetet-hetet vigyél be, hímet és nőstényt. Azokból az állatokból pedig, amelyek nem tiszták, kettőt-kettőt: hímet és nőstényt. 3 Az égi madarakból is hetet-hetet, hímet és nőstényt, hogy magvuk maradjon az egész föld színén. 4  Mert hét nap múlva esőt bocsátok a földre, negyven nap és negyven éjjel, és eltörlök a föld színéről minden élőlényt, amelyet teremtettem. 5  Nóé azért mindent úgy cselekedett, ahogy az Úr megparancsolta neki. 6  Nóé pedig hatszáz esztendős volt, amikor az özönvíz volt a földön. 7 Bement tehát Nóé és fiai, a felesége és fiainak feleségei ővele a bárkába az özönvíz elől. 8 A tiszta állatok közül és a tisztátalan állatok közül, 1

•6

Az emberek Istentől való elszakadása. Nóé és a bárka

elvesztem őket a földdel együtt. 14 Csinálj magadnak bárkát góferfából, rekeszeket is csinálj a bárkában, és kend be szurokkal belül és kívül. 15 Így csináld meg: a bárka hossza háromszáz könyök legyen, szélessége ötven könyök és magassága harminc könyök. 16 Csinálj ablakot a bárkán, és egykönyöknyire hagyd azt felülről. És oldalt készíts ajtót a bárkára. Alsó, középső és felső szintet készíts. 17 Én pedig, íme, özönvizet hozok a földre, hogy elveszítsek minden testet, amelyben élő lélek van az ég alatt. Minden elvész, ami a földön van. 18 De veled szövetséget kötök, és bemész a bárkába fiaiddal, feleségeddel és fiaidnak feleségeivel együtt. 19 És minden élőből, minden testből, mindenből kettőt-kettőt vigyél be a bárkába, hogy veled együtt életben maradjanak: hímek és nőstények legyenek. 20  A madarak közül az ő nemük szerint, az állatok közül az ő nemük szerint és a föld mindenféle csúszó-mászó állatai közül az ő nemük szerint. Mindenből kettő-kettő menjen be hozzád, hogy életben maradjanak. 21 Magadnak pedig szerezz be mindenféle eledelt, ami csak ehető, és gyűjtsd be magadhoz, hogy legyen ennivalótok nektek is, meg azoknak is. 22  És Nóé úgy cselekedett, amint Isten parancsolta neki, mindent aszerint tett.

1MÓZES

életének ideje kilencszázhatvankilenc esztendő volt, azután meghalt. 28  Lámek pedig száznyolcvankét esztendőt élt, és fiat nemzett. 29 Nóénak nevezte el, mert ezt mondta: Ő vigasztal meg minket kezünk fáradságos munkájában e földön, melyet megátkozott az Úr. 30 És Lámek, miután Nóét nemzette, ötszázkilencvenöt esztendőt élt, és fiakat és leányokat nemzett. 31 Lámek egész életének ideje hétszázhetvenhét esztendő volt, azután meghalt. 32  Nóé ötszáz esztendős volt, amikor Sémet, Hámot és Jáfetet nemzette.

1MÓZES

•8

a madarak közül és minden földön csúszó-mászó állat közül 9 kettő-kettő ment be Nóéhoz a bárkába, hím és nőstény, amint Isten parancsolta Nóénak. 10 Hetednapra pedig megjött az özönvíz a földre. 11  Nóé életének hatszázadik esztendejében, a második hónapban, e hónap tizenhetedik napján fölfakadt a nagy mélység minden forrása, és az ég csatornái megnyíltak. 12 Negyven nap és negyven éjjel esett az eső a földre. 13 Ugyanezen a napon ment be Nóé, Sém, Hám és Jáfet, Nóé

zek, hogy fölvették a bárkát, és az fölemelkedett a földről. 18 A víz pedig egyre áradt és növekedett a földön, és a bárka a víz színén járt. 19 Azután a víz fölöttébb nagy erővel áradt a földön, és a legmagasabb hegyeket is mind elborította az ég alatt. 20 Tizenöt könyökkel növekedett feljebb a víz, miután a hegyeket elborította. 21 És minden földön járó test, madár, állat, vad és a földön nyüzsgő minden csúszó-mászó állat és minden ember odaveszett. 22 A szárazföldön élők közül mindaz elpusztult, aminek

A Nóé korabeli özönvíz számos mai tudós szerint valós történelmi esemény volt. Viszont Biblián kívüli források is beszámolnak egy világméretű áradásról, például a Gilgames eposz, mely a babiloni, újasszír és hettita birodalmak területén táblákba vésve terjedt el. Egy másik forrás az akkád nyelven írt Atrahasis elbeszélő költemény, amely a bibliai beszámolóhoz hasonló történetet mutat be. Bár ezek a szövegek nem minden részletben egyeznek a Mózes első könyvében leírtakkal, mindegyik változatban közös elem a vízözön és annak az embernek a története, aki a keleti térségben egy hajón túlélte a katasztrófát.

fiai és Nóé felesége, valamint fiainak három felesége velük együtt a bárkába. 14 Ők és minden vad az ő neme szerint és minden állat az ő neme szerint és minden csúszó-mászó állat, amely csúszik-mászik a földön, az ő neme szerint és minden repdeső állat az ő neme szerint, minden madár, minden szárnyas állat. 15 Kettő-kettő ment be Nóéhoz a bárkába minden testből, amelyben élő lélek volt. 16 Hím és nőstény ment be minden testből, bementek, amint Isten parancsolta. Az Úr pedig bezárta Nóé mögött az ajtót. 17  Mikor az özönvíz negyven napig volt már a földön, annyira megnövekedtek a vi28

az orrában élő lélek lehelete volt. 23 Eltörölt Isten minden élőlényt, amely a föld színén volt, az embertől az állatig, a csúszó-mászó állatig és az égi madárig. Mindent eltörölt a földről, csak Nóé maradt meg és azok, akik vele voltak a bárkában. 24 A víz nőttön-nőtt százötven napig a földön. Az özönvíz elmúlik. Nóé kijön a bárkából, és Istennek áldozik. Isten ígérete

8

1  Isten pedig megemlékezett Nóéról és minden vadról és állatról, amely vele volt a bárkában. Szelet bocsátott a földre, és a víz megapadt. 2 Bezárultak a mélység forrásai és az ég csatornái, és meg-

Ezután, amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka. 22

Isten áldása, törvénye és szövetsége. Sző­lőművelés. Hámot megátkozza, Sémet és Jáfetet megáldja Isten. Nóé meghal

9

1  Azután Isten megáldotta Nóét és fiait, és azt mondta nekik:   — Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet. 2 Féljen és rettegjen tőletek minden földi állat és minden égi madár. Mindazt, ami nyüzsög a földön, és a tenger minden halát is a kezetekbe adom. 3 Minden mozgó állat, amelyik él, legyen nektek táplálékul, amint a zöld füvet is nektek adom. 4 De a húst az éltető vérrel együtt ne egyétek meg! 5 A ti véreteket is, amelyben az életetek van, számonkérem. Minden élőlénytől számonkérem azt, az ember testvérétől is az ember életét. 6  Aki embervért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremtette az embert. 7  Ti pedig szaporodjatok, sokasodjatok, és megsokasodva népesítsétek be a földet. 8  Azután ezt mondta Isten Nóénak és fiainak: — 9 Én pedig, íme, szövetséget szerzek veletek és utódaitokkal 10 és minden vele-

Ha szeretsz fotózni, hozz létre egy mappát a számítógépeden, és ments el néhány saját fotót, amelyet szivárványról készítettél! Jegyezd le mindegyik fotó esetében a helyet és a dátumot, amikor készült. Idővel érdekes gyűjteményed lesz.

•9

29

vesztem el többé az összes élőlényt, amint most cselekedtem.

1MÓZES

szűnt az eső az égből. 3 És visszahúzódott az ár a földről, folyton apadva, és százötven nap múlva megfogyatkozott a víz. 4 A bárka a hetedik hónapban, a hónak tizenhetedik napján megfeneklett az Ararát hegyén. 5  A víz pedig a tizedik hónapig folyton apadt. A tizedik hónap első napján meglátszottak a hegyek csúcsai. 6  Negyven nap múlva Nóé kinyitotta a bárka ablakát, amelyet csinált, 7 és kibocsátotta a hollót, és az el-elrepült meg vis�sza-visszaszállt, míg a víz a földről föl nem száradt. 8 Kibocsátotta a galambot is, hogy meglássa, vajon elfogyott-e a víz a föld színéről. 9 De a galamb nem talált nyugvóhelyet a lábának, és visszatért hozzá a bárkába, mert víz volt az egész föld színén. Ő pedig kinyújtotta a kezét, megfogta, és bevette magához a bárkába. 10 Még másik hét napig várakozott, és ismét kibocsátotta a galambot a bárkából. 11 Este megjött hozzá a galamb, és íme: leszakított olajfalevél volt a csőrében. Ebből tudta meg Nóé, hogy elapadt a víz a földön. 12 Még hét napig várakozott, kibocsátotta a galambot, és az többé nem tért vissza hozzá. 13  A hatszázegyedik esztendőben, az első hónap első napján felszáradt a víz a földről. Ekkor Nóé felnyitotta a bárka fedelét, és látta, hogy íme, megszikkadt a föld színe. 14 A második hónapban pedig, a hónap huszonhetedik napjára megszáradt a föld. 15  Ekkor így szólt Isten Nóéhoz: — 16 Menj ki a bárkából a feleségeddel, fiaiddal és fiaid feleségeivel együtt, 17 és minden élőlényt, amely veled van, minden madarat és állatot meg minden földön csúszó-mászó állatot vigyél ki magaddal, hogy nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak. 18  Kiment azért Nóé a fiaival, a feleségével és fiainak feleségeivel együtt. 19 Minden állat, minden csúszó-mászó, minden madár, minden, ami mozog a földön, kijött a bárkából az ő neme szerint. 20  Nóé oltárt épített az Úrnak, és vett minden tiszta állatból és minden tiszta madárból, és égőáldozattal áldozott az oltáron. 21 Amikor az Úr megérezte a kedves illatot, ezt mondta szívében: — Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt, jóllehet az ember szívének gondolata ifjúságától fogva gonosz. Nem

1MÓZES

• 10

tek élő állattal: madárral, állattal, minden mezei vaddal; mindennel, ami a bárkából kijött, minden földön élő állattal. 11 Szövetséget kötök veletek, hogy ezután soha nem vész el özönvíz miatt egy test sem; sosem lesz többé özönvíz a föld elvesztésére. 12  Majd ezt mondta Isten: — Ez a jele a szövetségnek, amelyet örök időkre szerzek köztem és köztetek és minden élő állat között, amely veletek van: 13  Ívemet a felhőkbe helyezem, és ez lesz a jele a szövetségnek közöttem és a föld között. 14 Amikor felhővel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhőben, 15 és megemlékezem szövetségemről, amely köztem és köztetek és minden testből való élő lény között van, és nem lesz többé a víz özönvízzé minden test elvesztésére. 16 Azért tehát legyen az ív a felhőben, hogy lássam azt, és megemlékezzem az örökkévaló szövetségről Isten és minden testben élő lény között, amely a földön van. 17  Akkor ezt mondta Isten Nóénak: — Ez annak a szövetségnek a jele, amelyet szereztem közöttem és minden test között, mely a földön van. 18  Nóé fiai pedig, akik a bárkából kijöttek, ezek voltak: Sém, Hám és Jáfet. Hám pedig Kánaán atyja. 19 Ezek hárman Nóé fiai, és tőlük népesedett be az egész föld. 20  Nóé pedig földművelő lett, és szőlőt ültetett. 21 És amikor ivott a borból, megrészegedett, és mezítelenül volt a sátra közepén. 22 Hám pedig, Kánaán ősatyja meglátta atyja mezítelenségét, és hírül adta kint levő két testvérének. 23 Akkor Sém és Jáfet ruhát ragadtak, vállukra vetették, és háttal közelítvén takarták be atyjuk mezítelenségét. Így arccal hátra meg sem látták atyjuk mezítelenségét. 24 Amikor Nóé felserkent mámorából, és megtudta, amit a kisebbik fia cselekedett vele, 25 azt mondta: — Átkozott Kánaán! Szolgák szolgája legyen testvérei között! 26  Azután ezt mondta: — Áldott az Úr, Sém Istene, legyen Kánaán az ő szolgája! 27  Terjessze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sém sátraiban, és legyen szolgája Kánaán!

28  Nóé pedig az özönvíz után még háromszázötven esztendeig élt. 29 Egész életének ideje kilencszázötven esztendő volt; és azután meghalt.

Sém, Hám és Jáfet nemzetsége 1  Ez pedig Nóé fiainak, Sémnek, Hámnak és Jáfetnek nemzetsége, mert fiaik születtek az özönvíz után. 2  Jáfet fiai: Gómer, Mágóg, Mádaj, Jáván, Túbal, Mesek és Tírász. 3 Gómer fiai pedig: Askenáz, Rífat és Tógarmá. 4 Jáván fiai pedig: Elísá, Tarsís, Kittím és Dódáním. 5 Ezekből váltak ki a szigetlakó népek az ő országaikban, mindegyik a maga nyelve, családja és nemzetsége szerint. 6  Hám fiai pedig: Kús, Micraim, Pút és Kánaán. 7 Kús fiai pedig: Szebá, Havílá, Szabtá, Ramá, Szabteká. Ramá fiai pedig: Sebá és Dedán. 8 Kús nemzette Nimródot is, aki hatalmassá kezdett lenni a földön. 9 Hatalmas vadász volt az Úr előtt, azért mondják: Hatalmas vadász az Úr előtt, mint Nimród. 10  Birodalma kezdetben Bábel, Erek, Akkád, Kalné volt Sineár földjén. 11 E földről ment Assúrba, és építette Ninivét, Rehóbót városát és Kelahot. 12 És Reszent, ezt a nagy várost Ninive és Kelah között. 13 Micraim nemzette a lúdiakat, anámiakat, lehábiakat és naftúhiakat, 14 a patrósziakat és kaszlúhiakat, ahonnan a filiszteusok származnak; és a kaftóriakat. 15  Kánaán pedig Szidónt nemzette, az ő elsőszülöttét, azután Hétet 16 meg a jebú­ sziakat, emóriakat és girgásiakat, 17 a hivvieket, arkiakat és a színieket, 18 az arvádiakat, cemáriakat és hamátiakat. Azután elszéledtek a kánaániak nemzetségei. 19 A kánaániak határa pedig Szidóntól Gerár felé menve Gázáig, Sodoma, Gomora, Admá és Cebóím felé menve Lesáig terjedt. 20 Ezek Hám fiai családjuk, nyelvük, földjük és nemzetségük szerint. 21  Sémnek is lettek gyermekei; ő Héber összes fiának az atyja, Jáfetnek pedig testvérbátyja volt. 22 Sém fiai: Élám, Assúr, Arpaksad, Lúd és Arám. 23 Arám fiai pedig: Úc, Húl, Geter és Mas. 24 Arpaksad pedig Sela­ hot nemzette, Selah pedig Hébert. 25 Hébernek is lett két fia. Az egyikük neve Peleg, mivelhogy az ő idejében osztották szét a földet. Testvérének a neve pedig Joktán. 26  Joktán nemzette Almódádot, Selefet, Ha-

30

10

11

1  Az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde volt. 2 Mikor azután kelet felől elindultak, Sineár földjén egy síkságot találtak, és ott letelepedtek. 3  Azt mondták egymásnak: — Gyertek, vessünk téglát, és égessük jól ki!

IZRAEL ŐSATYÁINAK TÖRTÉNETE ÁBRAHÁMTÓL JÓZSEFIG

A Biblia könyvei több mint 1500 évig íródtak. Ez a „könyvtár” egy bonyolult és mély irodalmi alkotás, melynek megértése időt igényel. Egyes gyülekezetek bátorítanak olyan programokban való részvételre, amelyek segítségével egy év alatt végig olvasható a Szentírás. Ez a fajta olvasási mód is hasznos lehet, viszont a bibliai történetek, kijelentések vagy igeversek mélyebb jelentésének a megértéséhez szükséges elidőzni az általad érdekesnek talált szövegrészeknél; többször is el kell olvasnod azokat, megtalálnod a hasonló témáról szóló részeket, elmélkedned az olvasottakon, és külső forrásokból (enciklopédiák, kommentárok) is tájékozódnod kell.

1MÓZES 11:10–50:26 (Ézsaiás 51:1–2. Zsidók 11:13–16; 11:39–40) 10  Ez Sém nemzetsége: Sém százesztendős korában nemzette Arpaksadot, két évvel az özönvíz után. 11 Sém, miután Arpaksadot nemzette, ötszáz esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett. 12  Arpaksad pedig harmincöt esztendős volt, amikor Selahot nemzette. 13 Arpaksad, miután Selahot nemzette, négyszázhárom esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett. 14  Selah pedig harmincesztendős volt, amikor Hébert nemzette. 15 Selah, miután Hé­bert nemzette, négyszázhárom esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett. 16  Héber pedig harmincnégy esztendős volt, amikor Peleget nemzette. 17 Héber, miután Peleget nemzette, négyszázharminc esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett. 18  Peleg pedig harmincesztendős volt, amikor Reút nemzette. 19 Peleg, miután

31

• 11

Bábel tornya. A nyelvek összezavarodása, az emberek elszéledése. Sém nemzetsége Abrámig

A tégla lett nekik kő gyanánt, a szurok pedig habarcs gyanánt. 4 Ezt mondták: — Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén! 5  Az Úr pedig leszállt, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet az emberek fiai építettek. 6 Ezt mondta az Úr: — Íme, e nép egy, és az egésznek egy a nyelve, de munkájának ez csak a kezdete. Bizony semmi sem gátolja, hogy véghez vigyenek mindent, amit elgondolnak magukban. 7 Nosza, szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvüket, hogy ne értsék meg egymás beszédét! 8  Így szélesztette szét őket onnan az Úr az egész föld színére, és abbahagyták a város építését. 9 Azért nevezték azt Bábelnak, mert ott zavarta össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan szélesztette szét őket az egész föld színére.

1MÓZES

carmávetet és Jerahot, 27 Hadórámot, Úzált és Diklát, 28 Óbált, Abimáélt és Sebát, 29 Ófírt, Havílát és Jóbábot. Ezek mind Joktán fiai. 30  Lakóhelyük Mésától fogva Szefárba menve a keleti hegyekig terjedt. 31 Ezek Sém fiai családjuk, nyelvük, földjük és nemzetségük szerint. 32  Ezek Nóé fiainak a családjai nemzetségeik szerint, népeik között; ezekből alakultak ki a népek a földön az özönvíz után.

1MÓZES

• 12

Re­ út nemzette, kétszázkilenc esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett. 20  Reú pedig harminckét esztendős volt, amikor Szerúgot nemzette. 21 Reú, miután Szerúgot nemzette, kétszázhét esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett. 22  Szerúg pedig harmincesztendős volt, amikor Náhórt nemzette. 23 Szerúg, miután Náhórt nemzette, kétszáz esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett. 24  Náhór pedig huszonkilenc esztendős volt, amikor Tárét nemzette. 25 Náhór, miután Tárét nemzette, száztizenkilenc esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett. 26  Táré pedig hetvenesztendős volt, és nemzette Abrámot, Náhórt és Háránt. 27  Ez Táré nemzetsége: Táré Abrámot, Náhórt és Háránt nemzette. Hárán pedig Lótot nemzette. 28 Hárán pedig meghalt apja, Táré szeme előtt, szülőföldjén, Úr-Kaszdimban. 29 Abrám és Náhór pedig feleséget vettek maguknak. Abrám feleségének a neve Száraj volt, Náhór feleségének pedig Milká; ő Háránnak, Milká apjának és Jiszká apjának leánya. 30 Száraj pedig meddő volt, nem volt gyermeke. 31  És fogta Táré Abrámot, a fiát és Lótot, Hárán fiát, az unokáját és Szárajt, a menyét, Abrámnak, az ő fiának feleségét, és elindultak együtt Úr-Kaszdimból, hogy Kánaán földjére menjenek. Eljutottak Háránig, és ott letelepedtek. 32 Táré pedig kétszázöt esztendős volt, amikor meghalt Háránban. Isten Abrámot Kánaán földére hívja, Abrám az éhség miatt Egyiptomba költözik

12

Ezt mondta az Úr Abrámnak: — Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet én mutatok neked. 2  Nagy nemzetté teszlek és megáldalak, felmagasztalom nevedet, és áldás leszel. 3  Megáldom azokat, akik téged áldanak, és megátkozom azt, aki téged átkoz. Megáldatik benned a föld minden nemzetsége. 1

32

4  Elment Abrám, ahogy az Úr mondta neki, és Lót is elment vele. Abrám pedig hetvenöt esztendős volt, mikor kiment Háránból. 5 Fogta Abrám a feleségét, Szárajt, Lótot, a testvére fiát és minden szerzeményüket, amelyet szereztek, és a cselédeket, akikre Háránban tettek szert, és elindultak, hogy Kánaán földjére menjenek. El is jutottak Kánaán földjére. 6  Átment Abrám a földön egészen Sikem vidékéig, Móré tölgyeséig. Akkor kánaániak voltak azon a földön. 7 Az Úr megjelent Abrámnak, és ezt mondta neki: — A te utódaidnak adom ezt a földet. És Abrám oltárt épített ott az Úrnak, aki megjelent neki. 8 Onnan azután a hegyvidék felé ment, Bételtől keletre, és felütötte sátrát. Bétel volt nyugatra, Aj pedig keletre; és ott oltárt épített az Úrnak, és segítségül hívta az Úr nevét. 9 Majd továbbköltözött Abrám, folyton dél felé húzódva. 10  Azonban éhség lett az országban, és Abrám lement Egyiptomba, hogy ott tartózkodjék, mert nagy volt az éhség azon a földön. 11 Amikor közel járt Egyiptomhoz, ezt mondta feleségének, Szárajnak: — Íme, tudom, hogy szép ábrázatú as�szony vagy. 12 Azért, mikor meglátnak téged az egyiptomiak, majd azt mondják: felesége ez ennek, és engem megölnek, téged pedig életben hagynak. 13 Mondd azért, kérlek, hogy a húgom vagy, hogy jó dolgom legyen miattad, és életben maradjak általad. 14  Amikor Abrám Egyiptomba érkezett, látták az egyiptomiak, hogy nagyon szép az asszony. 15 Mikor meglátták őt a fáraó főemberei, magasztalták a fáraó előtt, és elvitték az asszonyt a fáraó udvarába. 16  A fáraó jól bánt miatta Abrámmal, és lettek juhai, ökrei, szamarai, szolgái, szolgálói, nőstény szamarai és tevéi. 17 De megverte az Úr a fáraót és az ő házát nagy csapásokkal Szárajért, Abrám feleségéért. 18  Hívatta azért a fáraó Abrámot, és ezt mondta: — Miért művelted ezt velem? Miért nem mondtad meg nekem, hogy ő a feleséged? 19  Miért mondtad: a húgom ő? Azért vettem feleségül. Most már, íme, itt a feleséged, vedd magadhoz, és menj el.

13

Abrám feljött Egyiptomból a déli tartományba, feleségével és mindenével együtt, és Lót is vele jött. 2 Abrámnak pedig sok jószága, ezüstje és aranya volt. 3 Egyik helyről a másikra ment dél felől egészen Bételig, oda, ahol először volt a sátra, Bétel és Aj között; 4 annak az oltárnak a helyéig, melyet ott korábban készített. És ott segítségül hívta Abrám az Úr nevét. 5  Lótnak is, aki Abrámmal járt, voltak juhai, ökrei és sátrai, 6 és nem bírta eltartani őket az a föld, hogy együtt lakjanak. Mivel sok jószáguk volt, nem lakhattak együtt. 7 Viszálykodás is támadt Abrám jószágainak és Lót jószágainak a pásztorai között. Akkor még a kánaániak és a perizziek is ott laktak azon a földön. 8  Abrám ezt mondta Lótnak: — Ne legyen viszály köztem és közted, se az én pásztoraim és a te pásztoraid között, hiszen testvérek vagyunk. 9 Hát nincs előtted az egész föld? Kérlek, válj el tőlem. Ha te balra tartasz, én jobbra megyek, ha te jobbra mész, én balra térek. 10  Fölemelte azért Lót a szemét, és látta, hogy a Jordán egész melléke bővizű föld. Mert mielőtt elpusztította volna az Úr Sodomát és Gomorát, egészen Cóarig olyan volt az, mint az Úr kertje, mint Egyiptom földje. 11 Lót tehát a Jordán egész mellékét választotta magának, és elköltözött kelet felé. Így hát elváltak egymástól. 12 Abrám Kánaán földjén telepedett le, Lót pedig a Jordán melléki városokban és Sodomáig sátorozott. 13 Sodoma lakosai pedig nagyon gonoszok és bűnösök voltak az Úr előtt. 14  Az Úr pedig azt mondta Abrámnak, miután Lót elvált tőle: — Emeld fel szemedet, és tekints arról a helyről, ahol vagy, északra, délre, keletre és nyugatra. 15 Mert az egész földet, amelyet látsz, neked és utódaidnak adom örökre. 16 Olyanná teszem magodat, mint a föld pora; hogy ha valaki megszámlálhatja a föld porát, a te utódaid is megszámlálhatók 1

33

Lót rabságra jut, ám Abrám megszaba­ dít­ja. Melkisédek áldása

14

1  Történt pedig Amráfelnak, Sineár királyának és Arjóknak, Ellászár királyának, Kedorláómernak, Élám királyának és Tidálnak, Góim királyának napjaiban, 2  hogy hadat indítottak ezek Bera, Sodoma királya, Birsa, Gomora királya, Sináb, Admá királya, Seméber, Cebóím királya és Bela, azaz Cóar királya ellen. 3 Mindezek a Sziddím völgyében egyesültek, ahol a Sós-tenger van. 4 Tizenkét esztendeig szolgálták Kedorláómert, és a tizenharmadik esztendőben ellene támadtak. 5 A tizennegyedik esztendőben pedig eljött Kedorláómer és a királyok, akik ővele voltak, és megverték a refáiakat Asterót Karnaimban, a zúziakat Hámban, az émieket Sávé-Kirjátaimban 6 és a hóriakat az ő hegyükön, a Széíren, egészen Él-Páránig, amely a puszta mellett van. 7 Azután visszafordultak, és Én-Mispátba, azaz Kádésba mentek, és elpusztították az amálékiak egész mezőségét és az emóriakat is, akik Hacecón-Támárban laktak. 8  Tehát kiment Sodoma királya, Gomora királya, Admá királya, Cebóím királya és Bela, azaz Cóar királya, és megütköztek azokkal a Sziddím völgyében: 9 Kedorláómerral, Élám királyával, Tidállal, Góim királyával, Amráfellal, Sineár királyával és Arjókkal, Ellászár királyával. Négy király öt ellen. 10  A Sziddím völgye pedig tele volt szurokforrásokkal. Amikor Sodoma és Gomora királya megfutamodott, beleestek azokba. Akik pedig megmaradtak, a hegyek közé futottak. 11 Elvitték Sodoma és Gomora minden jószágát és eleségét, és elmentek. 12  Lótot, Abrám testvérének a fiát is elvitték jószágostul együtt, és elmentek. Ekkor Lót Sodomában lakott. 13  Eljött pedig egy menekült, és hírül vitte a héber Abrámnak, aki az emóri Mamrénak, Eskól és Ánér testvérének tölgyesében lakott, akik meg Abrám szövetségesei voltak. 14  Amint Abrám meghallotta, hogy rokona fogságba esett, fölfegyverezte a házában felnövekedett háromszáztizennyolc

• 13

Abrám és Lót elválnak egymástól. Isten másodszor áldja meg Abrámot, s Kánaán földjét neki és utódainak ígéri

lesznek. 17 Kelj fel, járd be ezt az országot hosszában és széltében, mert neked adom. 18  Fölszedte azért Abrám a sátrát, elment, és letelepedett Mamré tölgyesében Hebrón vidékén, és oltárt épített ott az Úrnak.

1MÓZES

20  És parancsot adott a fáraó néhány embernek, hogy kísérjék ki őt, feleségével és mindenével együtt.

1MÓZES

• 15

kipróbált legényét, és üldözte őket Dánig. 15  Szolgáit csapatokra osztva ellenük támadt éjszaka, megverte és egészen a Damaszkusztól balra fekvő Hóbáig űzte őket. 16  Visszahozott minden jószágot. Visszahozta az ő rokonát, Lótot jószágával együtt meg az asszonyokat és a népet is. 17  Miután pedig visszatért Kedorláómer és a vele levő királyok megveréséből, kiment elébe Sodoma királya a Sávé völgyébe, azaz a Király-völgybe. 18 Melkisédek, Sálem királya pedig kenyeret és bort hozott. Ő a magasságos Isten papja volt. 19 Megáldotta őt, és azt mondta: — Áldott legyen Abrám a magasságos Istentől, az ég és föld teremtőjétől. 20  Áldott a magasságos Isten, aki kezedbe adta ellenségeidet. És Abrám tizedet adott neki mindenből. 21  Sodoma királya pedig azt mondta Abrámnak:   — Add nekem a népet, a jószágot pedig tartsd meg magadnak. 22  De Abrám ezt felelte Sodoma királyának:   — Fölemeltem kezemet az Úrhoz, a magasságos Istenhez, az ég és föld teremtőjéhez, 23 hogy én egy fonalszálat vagy egy sarukötőt sem veszek el mindabból, ami a tied, hogy ne mondjad: én gazdagítottam meg Abrámot. 24 Semmi egyebet sem veszek el, csak a legények élelmét és azoknak a férfiaknak a részét, akik eljöttek velem: Anér, Eskól és Mamré kapják meg a részüket. Isten ígéretet tesz Abrámnak 1  Ezek után így szólt az Úr Abrámhoz látomásban:   — Ne félj, Abrám! Én pajzsod vagyok neked, jutalmad felette igen bőséges. 2  Abrám ezt mondta: — Uram Isten, mit adnál nekem, hiszen magzatok nélkül járok, és az, akire az én házam száll, a damaszkuszi Eliézer? 3  Majd így folytatta Abrám: — Íme, nem adtál nekem magzatot, és íme, házam szolga szülöttje lesz az örökösöm. 4  Ekkor így szólt hozzá az Úr: — Nem ő lesz az örökösöd, hanem aki ágyékodból származik, az lesz az örökösöd.

15

34

5  Azután kivitte őt, és ezt mondta: — Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha meg tudod számolni őket. Azt mondta neki: — Így lesz a te utódod is. 6  Abrám hitt az Úrnak, aki ezért igaznak fogadta el őt. 7  Azután így szólt hozzá: — Én vagyok az Úr, aki kihoztalak téged Úr-Kaszdimból, hogy neked adjam e földet örökségül. 8  Abrám pedig ezt mondta: — Uram Isten, miről tudhatom meg, hogy öröklöm azt? 9  Az Úr erre azt felelte neki: — Hozz nekem egy háromesztendős üszőt, egy háromesztendős kecskét és egy háromesztendős kost, egy gerlicét és egy galambot. 10  Elhozta azért mindezeket, és két­felé hasította őket, és mindegyiknek a felét a másik felével szemben helyezte el, de a madarakat nem hasította kétfelé. 11 És ragadozó madarak szálltak a húsdarabokra, de Abrám elűzte őket. 12 Naplementekor mély álom lepte meg Abrámot, és íme, rémület és nagy sötétség szállt őreá. 13 Ekkor az Úr azt mondta neki: — Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz olyan földön, amely nem az övé, és szolgálatra szorítják és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig. 14 De azt a népet, amelyet szolgálnak, szintén megítélem, és majd kijönnek onnan nagy gazdagsággal. 15  Te pedig békességgel mész el atyáidhoz, és jó vénségben temetnek el. 16 Csak a negyedik nemzedék tér vissza ide; mert az emóriak gonoszsága még nem telt be. 17  És mikor a nap lement, és sötétség lett, íme, egy füstölgő kemence és tüzes fáklya ment át a húsdarabok között. 18 E napon kötött az Úr szövetséget Abrámmal, és ezt mondta: — A te magodnak adom ezt a földet, Egyip­­ tom folyójától fogva a nagy folyóig, az Eufráteszig: 19 a kénieket, ke­niz­zi­e­ket és kad­­ mó­niakat, 20 a hettitákat, perizzieket és a refáiakat, 21 az emóriakat, kánaániakat, girgásiakat és jebúsziakat.

1  Száraj, Abrám felesége nem szült neki. De volt egy egyiptomi szolgálója, akinek Hágár volt a neve. 2 Száraj ezt mondta Abrámnak: — Íme, az Úr bezárta méhemet, hogy ne szüljek: menj be azért a szolgálómhoz, talán általa felépülök. Abrám engedett Száraj szavának. 3 Vette tehát Száraj, Abrám felesége az egyiptomi Hágárt, az ő szolgálóját tíz esztendővel azután, hogy Abrám Kánaán földjén letelepedett, és Abrámnak, az ő férjének feleségül adta. 4 Ő bement Hágárhoz, és az fogant méhében, s amint látta, hogy várandós, nem volt becsülete előtte az ő as�szonyának. 5  Száraj ezt mondta Abrámnak: — Sérelem ért miattad. Én adtam öledbe szolgálómat, és mivel látja, hogy várandós lett, nincs előtte becsületem. Tegyen ítéletet az Úr köztem és közted! 6  Ezt mondta Abrám Szárajnak: — Íme, szolgálód a kezedben van, azt tedd vele, amit jónak látsz. És sanyargatta Száraj, úgyhogy az elfutott előle. 7  Az Úr angyala egy forrásnál talált rá a pusztában, annál a forrásnál, amely a Súrba menő úton van. 8 Ezt mondta: — Hágár, Száraj szolgálója! Honnan jössz, és hová mész? Ő így válaszolt: — Asszonyomnak, Szárajnak a színe elől futok. 9  Akkor azt mondta neki az Úr angyala: — Térj vissza asszonyodhoz, és alázd meg magad az ő keze alatt. 10  Ezt is mondta neki az Úr angyala: — Fölöttébb megsokasítom a te magodat, hogy sokasága miatt megszámlálható se lesz. 11  Azután ezt mondta neki az Úr angyala: — Íme, várandós vagy, és fiút szülsz.

Nevezd Izmaelnek, mivel meghallotta Isten a te nyomorúságodat. 12  Ő pedig vad természetű ember lesz: az ő keze mindenki ellen, mindenki keze pedig őellene lesz;

Isten megváltoztatja Abrám és Száraj nevét, a körülmetélkedést szerzi, és ígéretet tesz Izsák születése felől

17

1  Mikor Abrám kilencvenkilenc esztendős volt, megjelent neki az Úr, és azt mondta: — Én a mindenható Isten vagyok, járj énelőttem, és légy tökéletes. 2 Szövetséget

A Biblia könyveinek a megírása Kr. e. 1500 körül kezdődött el. A hagyomány szerint Mózes volt az első bibliai szerző, ő írta az Ószövetség első öt könyvét, Jób könyvét és a 90. zsoltárt. A bibliai iratok gyűjteménye a Krisztus utáni I. század végére vált teljessé. Becslések szerint a Biblia megírásában körülbelül 40 más-más nyelven beszélő, különböző képzettségű és társadalmi réteghez tartozó ‒ szerző vett részt.

szerzek köztem és közted, és fölöttébb megsokasítalak téged. 3  Ekkor arcra borult Abrám, Isten pedig így szólt hozzá: 35

• 16

16

és minden testvére ellenében üti fel sátrát. 13  S így nevezte Hágár az Urat, aki ővele beszélt: Te vagy a látás Istene. Mert ezt mondta: Én is láthattam azt, aki engem lát. 14  Azért nevezik azt a forrást Lahajrói-forrásnak. Ott van ez Kádés és Bered között. 15  Ezután fiút szült Hágár Abrámnak, és Abrám a fiát, aki Hágártól született, Izmaelnek nevezte. 16 Abrám pedig nyolcvanhat esztendős volt, amikor Hágár Izmaelt szülte neki.

1MÓZES

Hágár és Száraj versengése. Izmael születése

1MÓZES

• 18

— 4 Ami engem illet, íme, ez az én szövetségem teveled, hogy népek sokaságának atyjává leszel: 5 ne hívjanak ezután Abrámnak, hanem Ábrahám legyen a neved, mert népek sokaságának atyjává teszlek. 6  Fölöttébb megsokasítalak, és népek támadnak, és királyok is származnak majd tőled. 7 Szövetséget kötök veled és a te utódaiddal, örök szövetséget minden nemzedékükkel, hogy Istened legyek neked és utódaidnak. 8 Neked és utódaidnak adom bujdosásod földjét, Kánaán egész földjét örök birtokul; és Istenük leszek. 9  Azután ezt mondta Isten Ábrahámnak: — Te pedig őrizd meg a szövetségemet, te és utódaid, nemzedékről nemzedékre. 10  Ez az én szövetségem, amelyet veletek és utódaitokkal kötök, melyet meg kell tartanotok: metéljetek körül minden férfit közületek. 11 Metéljétek körül férfitestetek bőrének elejét, és az lesz a jele a köztem és köztetek való szövetségnek. 12 Nyolcnapos korában metéljetek körül minden fiúgyermeket közületek nemzedékről nemzedékre. Akár a házadnál született, akár pénzen vásárolták valamely idegentől, aki nem a te ivadékod. 13 Metéljék körül a házadban születettet és a pénzeden vásároltat is. Örökkévaló szövetségül lesz az én szövetségem a testeteken. 14 A körülmetéletlen férfi pedig, akinek nem metélték körül férfitestének bőrét, az ilyen lélek kivágatik népe közül, mert felbontotta a szövetségemet. 15  Azután ezt mondta Isten Ábrahámnak: — Szárajt, a feleségedet ne nevezd Szárajnak, mert Sára a neve. 16 Megáldom őt, és fiút is adok tőle neked, és megáldom, hogy népek támadjanak belőle, és népek királyai származzanak tőle. 17  Ekkor arcra borult Ábrahám, és neve­ tett, mert azt gondolta szívében: vajon százesztendős embernek lehet-e gyermeke? Avagy Sára kilencvenesztendős ­lévén szülhet-e? 18 Ábrahám ezt mondta Istennek: — Bárcsak Izmael élne teelőtted! 19  Isten pedig azt mondta: — Feleséged, Sára kétség nélkül fiút szül neked, akit Izsáknak nevezel, és megerősítem szövetségemet ővele és az ő ivadékaival, örökkévaló szövetségül. 20 Izmael felől is meghallgatlak: Íme, megáldom, megszaporítom és fölöttébb megsokasítom őt. 36

Tizenkét fejedelmet nemz, és nagy néppé teszem. 21 Szövetségemet pedig megerősítem Izsákkal, akit Sára szül neked ez idő tájt, a következő esztendőben. 22  Amikor Isten befejezte a vele való beszédet, fölment Ábrahámtól. 23  Vette azért Ábrahám a fiát, Izmaelt és háza minden szülöttjét és azt is mind, akit pénzen vett, minden férfit Ábrahám háza népe közül, és körülmetélte férfitestüknek bőrét még azon a napon, ahogyan meghagy­ ta neki Isten. 24 Ábrahám pedig kilencvenkilenc esztendős volt, mikor körülmetélte férfitestének bőrét. 25 Fia, Izmael tizenhárom esztendős volt, mikor körülmetélték. 26 Ugyanazon a napon metéltetett körül Ábrahám és Izmael, az ő fia. 27 És vele együtt körülmetélték házának minden férfitagját, háza szülötteit és akiket idegen embertől pénzen vásároltak. Isten angyaloktól kísérve jön Ábrahám­ hoz. Újból fiút ígér neki Sárától. Sárát meg­dorgálja hitetlenségéért, és megje­ lenti Ábrahámnak Sodoma veszedelmét

18

1  Azután megjelent neki az Úr Mamré tölgyesében, ahogy ő a sátor ajtajában ült, a hőség idejében. 2 Fölemelte szemét, és látta, hogy íme, három férfi áll előtte. Meglátva őket, eléjük sietett a sátor ajtajából, és földig hajolt. 3 Ezt mondta: — Jó Uram, ha kedves vagyok előtted, kérlek, ne kerüld el szolgádat. 4 Hadd hozzanak, kérlek, egy kevés vizet, mossátok meg a lábatokat, és dőljetek le a fa alatt. 5 Én pedig hozok egy falat kenyeret, hogy fölfrissüljetek, mert azért tértetek be szolgátokhoz, azután továbbmehettek. Ők ezt mondták: — Tégy úgy, ahogy mondtad. 6  Besietett Ábrahám a sátorba Sárához, és így szólt: — Siess, gyúrj meg három mérték finomlisztet, és csinálj pogácsát. 7  A csordához is elfutott Ábrahám, és hozott egy gyenge kövér borjút, és a szolgának adta, az pedig sietett, hogy elkészítse. 8  Azután fogta a vajat, tejet és az elkészített borjút, és eléjük tette. Ő pedig mellettük állt a fa alatt, amíg ők ettek. 9  S megkérdezték tőle: — Hol van Sára, a feleséged? Ő pedig ezt felelte:

Sodoma és Gomora pusztulása. Lót me­ ne­külése. Móáb és Ammón származása

19

1  Mikor a két angyal estére Sodomába jutott, Lót Sodoma kapujában ült. Amint meglátta őket, fölkelt, eléjük ment, és arccal a földre borult, 2 s így szólt: — Íme, Uraim, kérlek, jöjjetek be szolgátok házába, mossátok meg lábatokat, és térjetek nyugovóra. Reggel korán fölkelhettek, és utatokra indulhattok. Azok pedig ezt felelték: — Nem, hanem az utcán alszunk.

• 19

37

gonosz; távol legyen tőled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-e igazságot? 26  Az Úr ezt felelte: — Ha találok Sodomában a városon belül ötven igazat, mind az egész helynek megkegyelmezek érettük. 27  Ábrahám erre azt mondta: — Immár merészkedtem szólni az én Uramnak, noha por és hamu vagyok. 28 Ha az ötven igaznak talán öt híja lesz, elveszted-e az öt miatt az egész várost? Ő ezt mondta: — Nem vesztem el, ha találok ott negyvenötöt. 29  Ismét szólt hozzá Ábrahám, ezt kérdezvén: — Hát ha negyven található ott? Ő azt mondta: — Nem teszem meg a negyvenért. 30  Megint szólt Ábrahám: — Kérlek, ne haragudjék meg az én Uram, ha szólok: hát ha harmincat lehet találni? Ő így felelt: — Nem teszem meg, ha találok ott harmincat. 31  És azt mondta Ábrahám: — Ismét merészkedtem szólni az én Uramnak: hát ha húszat lehet ott találni? Így felelt erre az Úr: — Nem vesztem el a húszért. 32  És mondta végül: — Ne haragudjék, kérlek, az én Uram, ha szólok még ez egyszer: hát ha tízet lehet találni? S ő ezt felelte: — Nem vesztem el a tízért. 33  És elment az Úr, miután befejezte Ábrahámmal a beszélgetését, Ábrahám pedig visszatért a lakóhelyére.

1MÓZES

— Itt van a sátorban. 10  Erre így szólt egyikük: — Egy év múlva ilyenkor bizonnyal visszatérek hozzád, és íme, akkor feleségednek, Sárának fia lesz. Sára pedig a háta mögött hallgatózott, a sátor ajtajában. 11 Ábrahám és Sára élemedett korú öregek voltak, és Sáránál már megszűnt az asszonyi természet. 12 Ezért Sára nevetett magában, és azt gondolta: Vénségemre lehet-e gyönyörűségem? Meg az uram is öreg! 13  Az Úr azt mondta Ábrahámnak: — Miért nevetett Sára, ezt mondva: vajon csakugyan szülhetek-e, holott megvénhedtem? 14 Avagy az Úrnak lehetetlen-e valami? Annak idején, esztendőre ilyenkor visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának. 15  Sára pedig tagadott, és ezt mondta: — Nem nevettem; mivelhogy félt. De az Úr azt mondta: — Nem úgy van, mert bizony nevettél. 16  Azután fölkeltek azok a férfiak, és Sodoma felé tartottak. Ábrahám is velük ment, hogy elkísérje őket. 17 Ezt mondta az Úr: — Eltitkoljam-e Ábrahámtól, amit tenni akarok? 18 Hiszen Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz, és megáldatik benne a föld minden nemzetsége. 19 Mert tudom róla, hogy megparancsolja fiainak és háza né­pének, hogy őrizzék meg az Úr útját, cselekedjenek az igazság és törvény szerint, hogy beteljesítse az Úr, amit szólt Ábrahám felől. 20  Azután azt mondta az Úr: — Mivel Sodoma és Gomora kiáltása megsokasodott, és mivel bűnük fölöttébb súlyossá vált, 21 lemegyek, és megnézem, hogy vajon teljesen a hozzám felhatott kiáltás szerint cselekedtek-e, vagy sem, mert tudni akarom. 22  Akkor a férfiak megfordultak, és elindultak Sodomába. Ábrahám pedig még az Úr előtt állt. 23 Közelebb lépett Ábrahám, és ezt mondta: — Vajon elveszted-e az igazat is a gonos�szal együtt? 24 Talán van ötven igaz abban a városban. Vajon elveszted-e, és nem kedvezel a helynek az ötven ott lakó igazért? 25  Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonosszal együtt, és úgy járjon az igaz, mint a

1MÓZES

• 19

3  De mivel nagyon unszolta őket, betértek hozzá, és bementek a házába. Ő pedig megvendégelte őket, kovásztalan kenyeret is sütött, és ettek. 4 Lefekvésük előtt a város férfiai, a sodomai férfiak körülvették a házat, ifjútól vénig, az egész közösség egytől egyig. 5 És szólították Lótot: — Hol vannak a férfiak, akik hozzád jöttek az éjjel? Hozd ki őket hozzánk, hadd ismerjük őket. 6  Kiment hozzájuk Lót az ajtó elé, és bezárta maga után az ajtót, 7 és ezt mondta: — Kérlek, testvéreim, ne cselekedjetek gonoszságot! 8 Íme, van nekem két leányom, akik még nem ismertek férfit, kihozom azokat tihozzátok, és cselekedjetek velük, ahogy nektek tetszik, csak ezekkel az emberekkel ne csináljatok semmit, mert az én hajlékom árnyéka alá jöttek. 9  De azok azt mondták: — Menj innen! Majd így szóltak: — Csak egy jövevény nálunk, és ő szab törvényt nekünk? Majd gonoszabbul cselekszünk veled, mint azokkal. És rárohantak, és már azon voltak, hogy betörik az ajtót. 10 De kinyújtották azok a férfiak a kezüket, és bevonták Lótot magukhoz a házba, és bezárták az ajtót. 11 Az embereket pedig, akik a ház ajtaja előtt voltak, vaksággal verték meg a kicsinytől a nagyig, annyira, hogy belefáradtak az ajtó keresésébe. 12  Akkor azt mondták a férfiak Lótnak: — Ki van még itt hozzád tartozó? Vőidet, fiaidat és leányaidat és mindenedet, ami a tied a városban, vidd ki e helyről, 13 mert elveszítjük e helyet, mivelhogy eljutott az Úrhoz az a nagy jajkiáltás, amelyet okoztak. Az Úr küldött minket, hogy elpusztítsuk e várost. 14  Kiment azért Lót, és így szólt a vőinek, akik a leányait el akarták venni:   — Keljetek föl, menjetek ki e helyről, mert elveszti az Úr ezt a várost! De a vőinek úgy tűnt, mintha tréfálna. 15  Mikor hajnalodott, sürgették az angyalok Lótot:   — Kelj föl, vedd a feleségedet és a jelen levő két leányodat, hogy el ne vessz a város bűne miatt. 16  Mikor pedig tétovázott, megragadták a férfiak a kezét és feleségének s két leányá-

38

nak kezét az Úrnak iránta való irgalmából, és kivitték, és otthagyták a városon kívül. 17  Amikor kivitték őket, azt mondta az egyik: — Mentsd meg az életedet, ne tekints hátra, és meg ne állj a környéken! A hegyre menekülj, hogy el ne vessz! 18  Lót azt felelte: — Ne, ó, Uram! 19 Íme, szolgád kegyelmet talált előtted, és nagy irgalmasságot mutattál irántam, hogy életemet megtartottad. De én nem menekülhetek a hegyre, nehogy utolérjen a veszedelem, és meghaljak. 20 Ímhol a közelben van egy városka, hadd meneküljek oda; lám, kicsiny az, ott én életben maradok. 21  Mondta azért neki Isten: — Ím, rád tekintek e dologban is, és nem pusztítom el azt a várost, amelyről szóltál. 22 De siess, menekülj oda, mert semmit sem tehetek addig, amíg oda nem érsz. Azért nevezték el azt a várost Cóarnak. 23  A nap már feljött a földre, mikor Lót Cóarba ért. 24  Az Úr pedig kénköves és tüzes esőt bocsátott az égből Sodomára és Gomorára az Úrtól az égből. 25 Elsüllyesztette azokat a városokat és azt az egész vidéket; és a városok minden lakosát és a föld növé­ nyeit is. 26 Lót felesége azonban hátratekintett, és sóbálvánnyá lett. 27  Ábrahám pedig reggel arra a helyre indult, ahol annak előtte az Úr színe előtt állt. 28  Sodoma és Gomora felé tekintett, és az egész környék földje felé. Látta, hogy íme, fölszáll a föld füstje, mint a kemence füstje. 29  De amikor elvesztette Isten annak a környéknek a városait, megemlékezett Ábrahámról, és kiküldte Lótot a veszedelemből, amikor elsüllyesztette a városokat, amelyekben Lót lakott. 30  Lót pedig fölment Cóarból, és letelepedett a hegyen, és vele együtt két leánya is, mert félt Cóarban lakni. Egy barlangban lakott tehát két leányával. 31 Azt mondta egyszer a nagyobbik a kisebbiknek: — Apánk megöregedett, és nincs a földön férfi, aki bejöhetne hozzánk az egész föld szokása szerint. 32 Jer, adjunk bort inni apánknak, háljunk vele, és támasszunk magot a mi apánktól. 33  Bort adtak tehát inni apjuknak azon az éjszakán, és bement a nagyobbik, és az apjával hált. Ő pedig semmit sem tudott, sem lánya lefekvéséről, sem fölkelé-

Steven Collins archeológus azt állítja, hogy megtalálta az ókori Sodoma városának a romjait Jordániában, a Tall el-Hammam archeológiai ásatásnál. A régész a Biblia földrajzi leírása alapján kétségbe vonta azt az elméletet, mely szerint Sodoma Bab edh-Dhra-nál helyezkedett el. Collins egy sor érvet fogalmaz meg következtetésének alátámasztására, többek között említést tesz az eltorzult emberi maradványokról és a vélhetően szokatlanul magas hőfoknak kitett kerámiatárgyakról.

e mai napig. 38 A kisebbik is fiút szült, és Ben-Ammínak nevezte. Ez az ammóniak atyja mind e mai napig. Ábrahám és Sára Gerárban Abímeleknél

20

1  Azután elköltözött onnan Ábrahám a déli tartományba, és letelepedett Kádés és Súr között, és Gerárban tartózkodott. 2 Ábrahám azt mondta Sáráról, a feleségéről: A húgom ő. Ezért érte küldött Abímelek, Gerár királya, és elvitette Sárát. 3 De Isten Abímelekhez jött éjjeli álomban, és azt mondta neki: — Íme, meghalsz az asszonyért, akit elvettél, holott férjnél van. 4  Abímelek pedig nem illette még az as�szonyt, és ezt mondta: — Uram, az ártatlan népet is megölöd-e? 5  Avagy nem Ábrahám mondta-e nekem:

39

8  Reggel tehát fölkelt Abímelek, és előhívta minden szolgáját, s fülük hallatára mindezeket elbeszélte, és az emberek igen megijedtek. 9 Azután hívatta Abímelek Ábrahámot, és ezt mondta neki: — Mit cselekedtél velünk? És mit vétettem ellened, hogy énreám és országomra ilyen nagy bűnt hoztál? Olyan dolgokat cselekedtél ellenem, amiket cselekedni nem szabad! 10  Majd azt mondta Abímelek Ábrahámnak: — Mi jutott eszedbe, hogy ezt a dolgot cselekedted? 11  Ábrahám így felelt: — Bizony, azt gondoltam: nincs istenfélelem e helyen, és megölnek engem a feleségemért. 12 De valósággal húgom is, apám leánya ő, csakhogy nem az én anyámnak leánya, és így lett feleségemmé. 13 Amikor

• 20

a húgom ő? S ez is azt mondta: a bátyám ő. Szívem ártatlanságában és kezem tisztaságában cselekedtem ezt. 6  Akkor azt mondta Isten neki álomban: — Én is tudom, hogy szíved ártatlanságában művelted ezt, azért én is visszatartottalak attól, hogy vétkezz ellenem; ezért nem engedtem, hogy illessed őt. 7 Most azért add vissza annak az embernek a feleségét, mert próféta ő, és imádkozni fog érted, hogy élj. Ha pedig nem adod vissza, tudd meg, hogy meghalsz minden hozzátartozóddal együtt.

1MÓZES

séről. 34 Másnap a nagyobbik a kisebbiknek azt mondta: — Íme, a múlt éjjel én háltam apámmal, adjunk neki bort inni ez éjjel is, és menj be te, hálj vele, és támasszunk magot a mi apánktól. 35  Azon az éjszakán is adtak bort az apjuknak, és fölkelt a kisebbik is, és vele hált. Ő pedig semmit sem tudott, sem annak lefekvéséről, sem fölkeléséről. 36  Lót leányai mindketten várandósak lettek apjuktól. 37 Fiút szült a nagyobbik, és Móábnak nevezte. Ő a móábiak atyja mind

1MÓZES

• 21

Isten kibujdostatott engem atyám házából, azt mondtam a feleségemnek: Tedd meg nekem azt a kedvességet, hogy ahová megyünk, mindenütt azt mondod rólam: A bátyám ő. 14  Akkor Abímelek vett juhokat, ökröket, szolgákat és szolgálókat, és Ábrahámnak adta, és visszaadta neki Sárát is, a feleségét. 15 Azt mondta Abímelek: — Íme, előtted van országom, ahol jónak tetszik neked, ott lakjál. 16  Sárának pedig ezt mondta: — Íme, ezer ezüstpénzt adtam bátyádnak, íme, az neked a szemek befedezője mindazok előtt, akik veled vannak. Így mindenképpen igazolva vagy. 17  Könyörgött azért Ábrahám Istennek, és meggyógyította Isten Abímeleket, feleségét és szolgálóit; úgyhogy ismét szülhettek. 18 Mert az Úr erősen bezárta Abímelek háza népének méhét Sáráért, Ábrahám feleségéért. Izsák születése. Hágár és Izmael elűze­té­se. Abímelek szövetséget köt Ábrahámmal

21

1  Az Úr pedig meglátogatta Sárát, amint mondta, és úgy cselekedett vele, amint megígérte. 2 Mert Sára fogant méhében, és fiút szült Ábrahámnak az ő vénségében, abban az időben, amelyet mondott neki Isten. 3 Ábrahám az újszülött fiát, akit Sára szült neki, Izsáknak nevezte. 4 Majd körülmetélte nyolcnapos korában, ahogy Isten parancsolta neki. 5 Ábrahám pedig százesztendős volt, amikor a fia, Izsák született. 6 Ekkor azt mondta Sára: Nevetést szerzett nekem Isten! Aki csak hallja, nevet velem. 7  Ezt is mondta még: Ki mondta volna Ábrahámnak, hogy Sára még fiakat fog szoptatni? S íme, fiút szültem vénségére. 8  Amikor a gyermek felnövekedett, elválasztották. Ábrahám pedig nagy vendégséget szerzett azon a napon, amelyen Izsákot elválasztották. 9  Mikor pedig Sára nevetgélni látta az egyiptombeli Hágár fiát, akit Hágár Ábrahámnak szült, 10 ezt mondta Ábrahámnak: — Kergesd el ezt a szolgálót fiával együtt, mert nem lesz örökös e szolgáló fia az én fiammal, Izsákkal.

40

A bibliai elbeszélések a filmiparra is hatottak. John Huston rendezésében jelent meg a mozikban 1966-ban A Biblia: Kezdetben című film, amely majdnem három órán keresztül mutatja be Mózes első könyvének fontosabb epizódjait: a teremtést, Ádám és Éva, Kain és Ábel, Noé és az özönvíz, Ábrahám és Izsák történetét.

11  Ábrahámnak pedig igen nehezére esett ez a dolog a fia miatt. 12 De azt mondta Isten Ábrahámnak: — Ne tűnjék előtted nehéznek a gyermek és a szolgáló dolga. Amit mond neked Sára, engedj abban szavának, mert Izsákról nevezik majd utódaidat. 13 De a szolgálóleány fiát is néppé teszem, mivelhogy a te magod ő. 14  Fölkelt azért Ábrahám jó reggel, és kenyeret vett elő meg egy tömlő vizet, Hágárnak adta, és föltette annak vállára, és a gyermekkel együtt elbocsátotta. Ő pedig elment, és Beérseba pusztájában bujdosott. 15 Mikor elfogyott a víz a tömlőből, letette a gyermeket egy bokor alá. 16 Elment, és leült vele szemben, mintegy nyíllövésnyi távolságra, mert azt mondta magában: Ne lássam, mikor a gyermek meghal. Leült tehát vele szemben, és hangosan sírt. 17  Isten pedig meghallotta a gyermek szavát, és Isten angyala kiáltott az égből Hágárnak, és azt mondta neki: — Mi lelt téged, Hágár? Ne félj, mert Isten meghallotta a gyermek szavát ott, ahol van. 18  Kelj fel, vedd föl a gyermeket, és viseld gondját, mert nagy néppé teszem. 19  Ekkor megnyitotta Isten az asszony szemét, úgyhogy meglátott egy forrást. Odament, megtöltötte a tömlőt vízzel, és inni adott a gyermeknek. 20 És Isten a gyermekkel volt, és az felnövekedett, a pusztában

22

1  Ezek után történt, hogy Isten próbára tette Ábrahámot, és ezt mondta neki: — Ábrahám! S ő így felelt: — Ímhol vagyok. 2  Isten ezt mondta neki:

41

• 22

Ábrahám megpróbáltatása, hite, engedel­messége. Új ígéretek. Náhór nemzetsége

— Vedd a fiadat, a te egyetlenegyedet, akit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijjá földjére, és áldozd fel ott égőáldozatul az egyik hegyen, amelyet majd megmondok neked. 3  Fölkelt tehát Ábrahám jókor reggel, és megnyergelte szamarát. Maga mellé vette két szolgáját és fiát, Izsákot, és fát hasogatott az égőáldozathoz. Akkor fölkerekedett, és elindult a helyre, amelyet Isten mondott neki. 4  Harmadnapon fölemelte szemét Ábrahám, és meglátta a helyet messziről. 5 Ekkor azt mondta szolgáinak: — Maradjatok itt a szamárral, én pedig a fiammal elmegyek amoda, és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok. 6  Vette tehát Ábrahám az égőáldozathoz való fákat, és föltette a fiára, Izsákra, ő maga pedig kezébe vette a tüzet és a kést, és így mentek ketten együtt. 7 Majd megszólította Izsák az atyját, Ábrahámot: — Atyám! Az pedig mondta: — Íme, itt vagyok, fiam. Izsák pedig megkérdezte: — Itt van a tűz és a fa, de hol van az égő­ áldozatra való bárány? 8  Ábrahám azt felelte: — Isten majd gondoskodik az égőáldozatra való bárányról, fiam. És mentek ketten együtt. 9  Amikor eljutottak arra a helyre, amelyet Isten mondott neki, Ábrahám megépítette ott az oltárt, rárakta a fát, megkötözte Izsákot, a fiát, és föltette az oltárra, a farakás tetejére. 10 Majd kinyújtotta a kezét, és vette a kést, hogy levágja a fiát. 11 Akkor kiáltott neki az Úr angyala az égből: — Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felelt: — Íme, itt vagyok. 12  Az angyal pedig így szólt: — Ne nyújtsd ki kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt! Mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedveztél fiadnak, a te egyetlenegyednek énérettem. 13  Akkor fölemelte Ábrahám a szemét, és látta, hogy íme, a háta mögött egy kos akadt meg szarvánál fogva a bozótban. Odament tehát, elhozta a kost, és azt áldozta föl égőáldozatul a fia helyett. 14 És Ábrahám azt a helyet Jahve-jirének nevez-

1MÓZES

lakott, és íjásszá lett. 21 Párán pusztájában lakott, és anyja Egyiptom földjéről vett neki feleséget. 22  Történt abban az időben, hogy Abímelek és hadvezére, Píkól megszólította Ábrahámot: — Az Isten van veled mindenben, amit cselekszel. 23 Most azért esküdj meg nekem az Istenre itt, hogy sem énellenem, sem fiam, sem unokám ellen álnokságot nem cselekszel, hanem azzal a szeretettel viseltetsz te is irántam és az ország iránt, amelyben jövevény voltál, amellyel én teirántad viseltettem. 24  Ábrahám így felelt: — Megesküszöm. 25  De Ábrahám megdorgálta Abímeleket a kútért, melyet erővel elvettek Abímelek szolgái. 26 Abímelek ezt mondta: — Nem tudom, kicsoda művelte e dolgot. Te sem jelentetted nekem, és én sem hallottam, hanem csak ma. 27  Vett azért Ábrahám juhokat, állatokat, és Abímeleknek adta; és egymással szövetséget kötöttek. 28 De Ábrahám külön állított a nyájból hét juhot. 29 Abímelek megkérdezte Ábrahámot: — Mire való e hét juh, melyet külön állítottál? 30  Ábrahám így felelt: — Ezt a hét juhot vedd tőlem, hogy bizonyságul legyenek nekem arra, hogy én ástam ezt a kutat. 31  Azért nevezték azt a helyet Beérsebának, mivelhogy ott esküdtek meg mind a ketten. 32  Megkötötték tehát a szövetséget Beérsebában, és fölkelt Abímelek és hadvezére, Píkól, és visszatértek a filiszteusok földjére. 33  Ábrahám pedig tamariszkuszfákat ültetett Beérsebában, és segítségül hívta ott az örökkévaló Úr Istennek a nevét. 34 És hos�szú ideig élt Ábrahám a filiszteusok földjén.

1MÓZES

volt, Tebahot, Gahamot, Tahast és Maakát szülte neki.

• 23

te el. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés. 15  Az Úr angyala másodszor is szólította Ábrahámot az égből, 16 és azt mondta:

Sára temetése

23

— Magamra esküszöm, azt mondja az Úr, mivelhogy e dolgot cselekedted, és nem kedveztél a fiadnak, a te egyetlenegyednek, 17  bizony megáldalak téged, és bőségesen megsokasítom magodat, mint az ég csillagait és mint a fövenyt, mely a tenger partján van, és a te magod örökségként fogja birtokolni ellenségeinek kapuját. 18  És utódaidban áldást nyer a föld minden nemzetsége, mivelhogy engedtél a beszédemnek. 19  Visszatért azért Ábrahám a szolgáihoz, fölkeltek, és együtt elmentek Beérsebába, mert Ábrahám Beérsebában lakott. 20  Ezek után hírt hoztak Ábrahámnak: — Ímé, Milká is fiúkat szült Náhórnak, a testvérednek: 21 Úcot, az elsőszülöttjét és Búzt, annak testvérét és Kemúélt, Arám apját. 22 És Keszedet, Hazót, Pildást, Jidláfot és Betúélt. 23  Betúél pedig Rebekát nemzette. Ezt a nyolcat szülte Milká Náhórnak, Ábrahám testvérének. 24 Ágyasa, akinek neve Reúmá

Rembrandtot, a holland festészet nagymesterét gyakran megihlették a Biblia történetei. Az egyik legjelentősebb műve az Izsák feláldozása (1635). A képen Ábrahámot látjuk, amint elejti a kést, míg a másik kezével eltakarja fia, Izsák arcát. A festmény Szentpéterváron, az Ermitázs múzeumban látható.

42

1  Sára élete százhuszonhét esztendő volt. Ezek Sára életének esztendei. 2 És meghalt Sára Kirjat-Arbában, azaz Hebrónban, a Kánaán földjén, és bement Ábrahám Sárához, hogy gyászolja és elsirassa őt. 3  Azután fölkelt Ábrahám az ő halottja mellől, és így szólt Hét fiaihoz: — 4 Idegen és jövevény vagyok közöttetek, adjatok nekem sírhelynek való birtokot tinálatok, hadd temessem oda a halottamat. 5  Így feleltek Hét fiai Ábrahámnak: — 6 Hallgass meg minket, uram. Istentől való fejedelem vagy te közöttünk. Amelyik a legtisztességesebb a mi temetőhelyeink közül, abba temesd el halottadat. Egyikőnk sem tagadja meg tőled az ő temetőhelyét, hogy eltemethesd halottadat. 7  Ekkor fölkelt Ábrahám, és meghajtotta magát a föld népe előtt, Hét fiai előtt, 8 és így szólt hozzájuk: — Ha azt akarjátok, hogy eltemessem az én halottamat, hallgassatok meg engem, és esedezzetek érettem Efrón előtt, Cóhar fia előtt, 9 hogy adja nekem Makpéla barlangját, mely az övé, és mezejének szélén van. Igaz árán adja el nekem, sírhelynek való birtokul köztetek. 10  Efrón pedig Hét fiai között ült. Így felelt a hettita Efrón Ábrahámnak, Hét fiainak és mindazoknak hallatára, akik bementek városa kapuján: — 11 Nem úgy, uram, hallgass meg engem: azt a mezőt neked adom, és a barlangot, amely abban van, szintén neked adom népem fiainak szeme láttára, hogy ott temesd el a halottadat. 12  Erre Ábrahám meghajtotta magát a föld népe előtt, 13 és így szólt Efrónhoz a föld népének hallatára: — Ha mégis meghallgatnál engem! Megadom a mező árát, fogadd el tőlem! Azután eltemetem ott az én halottamat. 14  Efrón így felelt Ábrahámnak: — 15 Uram! Hallgass meg engem. Négyszáz ezüstsékelt ér az a föld, mi az köztem és közted? Csak temesd el a te halottadat.

43

• 24

24

1MÓZES

16  Engedett azért Ábrahám Efrónnak, és tefelé, amikor a leányok vizet meríteni járkimérte az ezüstöt, amelyet mondott Hét nak, megpihentette a tevéket a városon kífiainak hallatára, a kereskedőknél hasz- vül egy kútnál. 12  nált négyszáz ezüstsékelt. 17 Így lett Efrón Ekkor ezt mondta: Makpélában levő mezeje, amely Mam— Uram, uramnak, Ábrahámnak Istene, réval szemben van, a mező a benne levő hozd elém még ma, akit keresek, és légy barlanggal és a mezőn levő minden fa az kegyelmes az én uram, Ábrahám iránt. egész határban körös-körül 18 Ábrahám bir- 13 Íme, én a víz forrása mellé állok, amikor a toka, Hét fiainak és mindazoknak szeme város lakosainak leányai kijönnek vizet meelőtt, akik városa kapuján bementek. 19 Az- ríteni. 14 Legyen azért, hogy amelyik leányután eltemette Ábrahám a feleségét, Sárát, nak ezt mondom: „Döntsd meg a korsódat, Makpéla mezejének barlangjába, Mamré- hogy igyam!”, ő pedig azt fogja mondani: val szemben. Ez ma Hebrón, a Kánaán föld- „Igyál, sőt a tevéidet is megitatom”, ő az, akit jén. 20 Így jutott a mező és a benne lévő bar- a te szolgádnak, Izsáknak rendeltél; és erlang Ábrahám birtokába temetésre való ről ismerjem meg, hogy irgalmasságot cselekedtél urammal. helyül a Hét fiaitól. 15  Mielőtt befejezte volna a beszédet, Ábrahám feleséget hozat fiának, íme, korsójával a vállán jött Rebeka, BetúélIzsáknak Mezopotámiából nak, Milká fiának leánya. Milká pedig Ábra1  Ábrahám pedig öreg, élemedett ko­ hám testvérének, Náhórnak volt a felesége. 16  rú ember volt, és az Úr mindenben A leány pedig fölötte szép ábrázatú volt, megáldotta. 2 Mondta azért Ábrahám háza hajadon, akit férfi még nem ismert. Alálegöregebb szolgájának, aki mindenét in- ment a forrásra, megtöltötte a korsóját, és feljött. 17 Akkor a szolga elébe futott, és ezt tézte: — Tedd a kezed a csípőm alá, 3 hogy meg- mondta: — Kérlek, adj inni nekem egy kis vizet eskesselek az Úrra, a mennynek és a földnek Istenére, hogy nem a kánaániak leányai a korsódból. 18  közül veszel feleséget fiamnak, akik között Az pedig mondta: lakom, 4 hanem elmész az én hazámba, a — Igyál, uram! rokonaim közé, és onnan veszel feleséget És sietve leeresztette a korsót a kezébe, fiamnak, Izsáknak. és inni adott a szolgának. 19 Miután pedig 5  eleget adott neki inni, ezt mondta: Mondta pedig neki a szolga: — A tevéidnek is merítek, míg eleget nem — Ha az a leányzó nem akarna eljönni velem e földre, akkor visszavigyem-e fiadat isznak. 20  arra a földre, ahonnan jöttél? Sietve kiürítette korsóját a vályúba, is6  mét elfutott a forrásra, és merített az ös�Felelt neki Ábrahám: — Vigyázz, a fiamat vissza ne vidd oda! szes tevéjének. 21 Az ember pedig álmél7  Az Úr, a mennynek Istene, aki kihozott en- kodva nézte, és figyelt, mert tudni szerette gem atyám házából és rokonságom földjé- volna, vajon szerencséssé teszi-e az Úr az ről, aki szólt hozzám, és megesküdött ne- útját vagy nem. 22  kem: „A te magodnak adom ezt a földet”, Amikor a tevék már eleget ittak, elővett elbocsátja előtted angyalát, hogy onnan az ember egy aranyfüggőt, amelynek a sú8  végy fiamnak feleséget. Hogyha pedig lya fél sékel, és két karperecet, amelynek a nem akar a leányzó eljönni veled, mentes súlya tíz aranysékel volt. 23 És azt kérdezte: leszel a nekem tett eskü alól. Csak vissza — Kinek a leánya vagy? Kérlek, mondd ne vidd oda a fiamat! meg nekem: van-e atyád házában hely ne9  Erre a szolga urának, Ábrahámnak csí- künk, ahol megalhatunk? 24  pője alá tette kezét, és megesküdött neki Ő pedig ezt felelte: e dologról. — Betúél leánya vagyok, Milká fiáé, akit ő 10  És vett a szolga tíz tevét az ura te- Náhórnak szült. 25  véi közül, és elindult. És urának minden Azt is mondta még: java őrá volt bízva. Fölkelt tehát, és elment — Van nálunk szalma is, abrak is bőven, Mezopotámiába, Náhór városába. 11 És es- és alvóhely is van.

1MÓZES

• 24

26  Akkor meghajolt az az ember, és imádta az Urat. 27 Ezt mondta: — Áldott az Úr, az én uramnak, Ábrahámnak Istene, aki nem vonta meg irgalmasságát és hűségét az én uramtól. Mert az Úr vezérelt engem ezen az utamon az én uram testvéreinek házához. 28  Közben elfutott a leányzó, és elbeszélte anyja házában, ami történt. 29 Rebekának pedig volt egy bátyja, akinek Lábán volt a neve. Ez a Lábán kisietett ahhoz az emberhez a forráshoz. 30 Amikor látta a függőt és a pereceket a húga karján, és hallotta húgának, Rebekának beszédét, aki elmond-

J

osiah Henson rabszolgának született 1789 körül. Már gyermekkorában sok visszaélésnek volt tanúja, amiket a színesbőrűeknek át kellett élniük a rabszolgatartók miatt. Serdülőként egyszer elment a templomba az anyja kedvéért. Életében ott hallott először prédikációt,

ta: „Így és így szólt hozzám az a férfi”, akkor kiment a férfiúhoz, aki ott állt még a tevék mellett a forrásnál, 31 és megszólította: — Jöjj be, Isten áldott embere, mit állsz idekinn?! Hiszen én már elkészítettem a házat, és a tevéknek is van hely. 32  Bement azért a férfi a házba, ő pedig leszerszámozta a tevéket, és szalmát és abrakot adott nekik. Az ő és a vele levő emberek lábának megmosására pedig vizet adott. 33 És ennivalót tettek elé, de ő azt mondta: — Nem eszem, míg elő nem adom mondandómat. Lábán így szólt: 44

— Beszélj! 34  Ő pedig mondani kezdte: — Én Ábrahám szolgája vagyok. 35 Az Úr pedig igen megáldotta uramat, úgyhogy naggyá lett: juhokat, állatokat, ezüstöt, aranyat, szolgákat, szolgálóleányokat, tevéket, szamarakat adott neki. 36 És Sára, az én uram felesége fiút szült az én uramnak vénségében, és neki adta mindenét, amije van. 37 Engem pedig megesketett az én uram: Ne végy feleséget a fiamnak a kánaániak leányai közül, akiknek földjén lakom, 38  hanem menj el atyám házához és rokonságom közé, hogy onnan végy feleséget a

a beszélő pedig a Zsidók 2:9 alapján kifejtette, hogy Krisztus minden emberért meghalt. Az a pillanat megváltoztatta az életét. Henson később a rabszolgák prédikátora lett, és az ő története volt az, amely Harriet Beecher Stowe-t a Tamás bátya kunyhója című regényének megírására ihlette.

fiamnak. 39 Mikor pedig azt mondtam uramnak: „És ha nem akar eljönni velem az a leány?”, 40 azt mondta nekem: „Az Úr, akinek színe előtt járok, elbocsátja angyalát teveled, és szerencséssé teszi utadat, hogy feleséget vehess fiamnak az én nemzetségem közül és atyám házából. 41 Csak akkor leszel fölmentve esketésem alól, ha elmész az én nemzetségem közé. Ha nem adják oda, mentes leszel esketésem alól.” 42  Mikor ma a forráshoz érkeztem, azt mondtam: Uram, az én uramnak, Ábrahámnak Istene, vajha szerencséssé tennéd utamat, melyen járok! 43 Íme, én e forrás mellé állok. Legyen úgy, hogy az a leányzó, aki

Ábrahámnak Ketúrától született fiai; ha­ lá­la és eltemetése. Izmael nemzetsé­ge: Jákób és Ézsau születése. Ézsau eladja Jákóbnak az elsőszülöttségi jogát

25

1  Ábrahám pedig ismét feleséget vett magának, akinek Ketúrá volt a neve. 2  Ő szülte neki Zimránt, Joksánt, Medánt, Midjánt, Jisbákot és Súahot. 3 Joksán pedig Sebát és Dedánt nemzette. Dedán fiai lettek az assúriak, letúsiak és a leummiak. 4 Midján fiai pedig: Éfá, Éfer, Hanók, Abidá és Eldáá. Mindezek Ketúrá fiai. 5  Ábrahám mindazt, amije volt, Izsáknak adta. 6 Azoknak a fiainak pedig, akik az ágyasaitól származtak, ajándékokat adott, és még életében elküldte őket fia, Izsák mellől kelet felé, egy keleti tartományba. 7  Ez Ábrahám életének ideje, amelyet megért: százhetvenöt esztendő. 8 És elhunyt Ábrahám, meghalt jó vénségben, öregen és

• 25

45

— Akarsz-e elmenni e férfiúval? Ő azt felelte: — Elmegyek! 59  Elbocsátották azért Rebekát, az ő húgukat és a dajkáját és Ábrahám szolgáját embereivel együtt. 60 Megáldották Rebekát, és ezt mondták neki: — Húgunk! Szaporodjál ezerszer ezerszeresen, és magod legyen úr az ő ellenségeinek kapuján. 61  Akkor Rebeka és szolgálóleányai fölkeltek, felültek a tevékre, és követték azt a férfit. Így tehát magával vitte a szolga Rebekát, és elment. 62  Izsák pedig visszatért a Lahajrói-forrástól, és a déli tartományban lakott. 63 És estefelé kiment Izsák imádkozni a mezőre, fölemelte szemét, és látta, hogy íme, tevék jönnek. 64 Rebeka is fölemelte szemét, s meglátta Izsákot, és leszállt a tevéről. 65  Ezt kérdezte a szolgától: — Kicsoda az a férfi, aki a mezőn felénk jön? A szolga pedig így felelt: — Ő az én uram. Akkor fogta Rebeka a fátylát, és elfedte magát. 66 Elbeszélte azután a szolga Izsáknak mindazokat a dolgokat, amelyeket cselekedett. 67 Izsák pedig bevitte Rebekát anyjának, Sárának sátrába, és elvette feleségül. Szerette őt Izsák, és megvigasztalódott anyja halála után.

1MÓZES

kijön vizet meríteni, s akinek azt mondom: „Adj innom egy kevés vizet a korsódból”, 44  azt mondja nekem: „Te is igyál, és tevéidnek is merítek.” Ez a leány legyen a feleség, akit az Úr az én uram fiának rendelt. 45  Még el sem végeztem szívemben e beszédet, és íme, kijött Rebeka korsójával a vállán, lement a forráshoz, és merített, én pedig megszólítottam: Adj innom, kérlek! 46 Ő pedig sietett, és leeresztette korsóját, és azt mondta: Igyál, sőt a tevéidnek is adok inni. És ittam, és a tevéknek is adott inni. 47 Ezt kérdeztem tőle: Kinek a leánya vagy? Ő így felelt: Betúélnak, Náhór fiának a leánya vagyok, akit Milká szült neki. Ekkor a függőt az orrába és a pereceket a karjára tettem. 48 Aztán meghajoltam, imádtam és áldottam az Urat, az én uramnak, Ábrahámnak Istenét, aki igaz úton vezérelt engem, hogy az én uram testvérének leányát vegyem az ő fiának feleségül. 49 Most azért, ha szeretettel és hűséggel akartok lenni uramhoz, mondjátok meg. Ha pedig nem, adjátok tudtomra, hogy én vagy jobbra, vagy balra forduljak. 50  Így felelt Lábán és Betúél: — Az Úrtól van ez a dolog. Nem mondhatunk neked sem jót, sem rosszat. 51 Íme, előtted van Rebeka, vegyed, menj el. Legyen a te urad fiának a felesége, amint az Úr elvégezte. 52  Amint Ábrahám szolgája hallotta azoknak beszédét, földig hajolt az Úr előtt. 53 És a szolga ezüstedényeket, aranyedényeket és ruhákat hozott elő, és Rebekának adta azokat: drága ajándékokat adott az ő bátyjának és az ő anyjának is. 54 Azután ettek és ittak, ő és a férfiak, akik vele voltak, és ott szálltak meg. Mikor pedig reggel fölkeltek, azt mondta: — Bocsássatok el engem az én uramhoz. 55  A leány bátyja és anyja ezt mondta: — Maradjon velünk a leány még vagy tíz napig, azután menjen el. 56  A szolga pedig azt mondta nekik: — Ne késleltessetek engem, hiszen az Úr szerencséssé tette utamat. Bocsássatok el azért engem, hogy uramhoz menjek. 57  Akkor ezt mondták: — Hívjuk elő a leányt, és kérdezzük meg őt! 58  Szólították azért Rebekát, és azt kérdezték tőle:

1MÓZES

• 26

betelve az élettel, és elődei mellé temették. Fiai, Izsák és Izmael temették el Makpéla barlangjában, Efrónnak, a hettita Cóhar fiának mezején, Mamréval szemben. 10 Azon a mezőn, melyet Ábrahám Hét fiaitól vett: ott temették el Ábrahámot és feleségét, Sárát. 11  Ábrahám halála után Isten megáldotta fiát, Izsákot. Izsák pedig a Lahajrói-kútnál lakott. 12  Ezek pedig Ábrahám fiának, Izmaelnek a nemzetségei, akit az egyiptomi Hágár, Sára szolgálója szült neki. 13 Ezek Izmael fiai nevük és nemzetségük szerint: Izmael elsőszülöttje Nebájót, azután Kédár, Adbeél és Mibszám. 14 És Mismá, Dúmá, Mas�szá. 15 Hadad, Témá, Jetúr, Náfis és Kédmá. 16  Ezek Izmael fiai, és ez azoknak a neve táborhelyeik és falvaik szerint: tizenkét fejedelem, nemzetségük szerint. 17 Ez Izmael életének ideje: százharminchét esztendő. Elhunyt Izmael, meghalt, és népéhez tért. 18  Utódai Havílától Súrig laktak, amely Egyiptommal szemben van, amerre Asszíriába mennek. Összes testvérével szemben volt a lakóhelye. 19  Ezek pedig Izsáknak, Ábrahám fiának a nemzetségei: Ábrahám nemzette Izsákot. 20  Izsák pedig negyvenesztendős volt, amikor feleségül vette Rebekát, az arámi Betúél leányát, Paddan-Arámból az arámi Lábán húgát. 21 És könyörgött Izsák az Úrhoz a feleségéért, mivelhogy az meddő volt. Az Úr meghallgatta, és várandós lett Rebeka, a felesége. 22 És két fiúgyermek tusakodott a méhében. Akkor ezt mondta: Ha már így van, miért vagyok így? Elment azért, hogy megkérdezze az Urat. 23  És ezt mondta neki az Úr: 9

— Két nemzetség van méhedben. Két nép válik ki bensődből; az egyik erősebb lesz a másiknál, és a nagyobbik szolgál a kisebbiknek. 24  És elérkezett szülésének ideje, és íme, ikrek voltak a méhében. 25 Kijött az első: vöröses volt, mindenestül szőrös, mint a daróc. Ezért nevezték Ézsaunak. 26 Azután kijött a testvére, kezével Ézsau sarkába fogódzva. Ezért nevezték Jákóbnak. Izsák pedig hatvanesztendős volt, amikor ők születtek. 27  Amikor felnövekedtek a gyermekek, Ézsau vadászathoz értő mezei ember lett, Jákób pedig szelíd sátorlakó. 28 Izsák Ézsaut

46

szerette, mert ízlett neki a vad, Rebeka pedig Jákóbot szerette. 29  Jákób egyszer valami főzeléket főzött, és Ézsau fáradtan jött meg a mezőről. 30 Így szólt Jákóbhoz: — Hadd egyem abból a vörös ételből, mert fáradt vagyok. Ezért nevezték őt Edómnak. 31 De Jákób ezt felelte: — Add el érte nekem most azonnal az elsőszülöttségedet. 32  És mondta Ézsau: — Íme, én közel járok a halálhoz, mire jó hát nekem az én elsőszülöttségem? 33  Jákób ezt felelte: — Esküdj meg hát nekem azonnal! Ő megesküdött neki, és eladta az elsőszülöttségi jogát Jákóbnak. 34 S ekkor Jákób adott Ézsaunak kenyeret és főtt lencsét, és ő evett és ivott, majd fölkelt és elment. Így vetette meg Ézsau az elsőszülöttséget. Izsák bujdosása és viszontagságai a filiszteusok földén

26

1  Majd éhínség támadt az országban, az első éhség után, amely Ábrahám idejében volt. Elment azért Izsák Gerárba Abímelekhez, a filiszteusok királyához. 2  Mert megjelent neki az Úr, és ezt mondta: — Ne menj le Egyiptomba! Lakjál azon a földön, amelyet én mondok neked. 3 Maradj ezen a földön, és én veled leszek, és megáldalak. Mert neked és utódaidnak adom mindezt a földet, hogy megtartsam az esküt, amellyel megesküdtem atyádnak, Ábrahámnak. 4 Megsokasítom magzatodat, mint az ég csillagait, és magzatodnak adom mindezt a földet, és utódaidban áldást nyer a föld minden nemzetsége, 5 mivel hallgatott Ábrahám a szavamra: megtartotta a megtartandókat, parancsolataimat, rendeléseimet és törvényeimet. 6  Izsák pedig Gerárban lakott. 7 Mikor annak a helynek lakosai a felesége felől kérdezősködtek, azt mondta: a húgom ő. Mert félt azt mondani: a feleségem; azt gondolván: nehogy megöljenek engem e hely lakói Rebekáért, mivel ő szép arcú. 8 Egy idő múlva Abímelek, a filiszteusok királya kitekintett az ablakon, és látta Izsákot, amint Rebekával, a feleségével enyeleg. 9 Odakiáltott Abímelek Izsáknak:

Jákób Ézsau képében elnyeri az atyai áldást, majd Ézsau haragja elől Mezopotámiába menekül 1  Amikor Izsák megöregedett, és szeme annyira meghomályosodott, hogy nem látott, szólította nagyobbik fiát, Ézsaut, és mondta neki: — Fiam! Ő így felelt neki: — Itt vagyok. 2  Izsák pedig ezt mondta: — Íme, megöregedtem, nem tudom halálom napját. 3 Most tehát, kérlek, vedd fegyvereidet, tegzedet és íjadat, menj ki a mezőre, és ejts nekem vadat. 4 Csinálj kedvem

27

• 27

47

— Én vagyok Ábrahámnak, atyádnak Istene. Ne félj, mert veled vagyok, és megáldalak, és megsokasítom utódaidat Ábrahámért, az én szolgámért. 25  Oltárt épített azért ott, segítségül hívta az Úr nevét, és fölvonta ott a sátrát. Izsák szolgái pedig kutat ástak ott. 26  Abímelek pedig elment hozzá Gerár­ ból barátjával, Ahuzzattal és Pikóllal, a hadvezérével. 27 Izsák ezt mondta nekik: — Miért jöttetek hozzám, hiszen gyűlöltök engem, és elűztetek magatok közül? 28  Ők pedig azt felelték: — Látván láttuk, hogy az Úr van veled, és mondtuk: legyen esküvés közöttünk, köztünk és teközötted, kössünk veled szövetséget, 29 hogy nem illetsz minket semmi gonosszal, amint mi sem bántottunk téged, és amint csak jót cselekedtünk veled, és békességgel bocsátottunk el magunktól. Te már az Úr áldott embere vagy. 30  Akkor megvendégelte őket, és ettek és ittak. 31 Reggel, mikor fölkeltek, megesküdtek egymásnak, majd elbocsátotta őket Izsák, és elmentek tőle békességgel. 32  Ugyanaznap eljöttek Izsák szolgái, és hírt hoztak neki a kút felől, melyet ástak, ezt mondván: — Vizet találtunk! 33  És elnevezte azt Sibának, ezért Beérseba annak a városnak a neve mind e mai napig. 34  Mikor Ézsau negyvenesztendős volt, feleségül vette Juditot, a hettita Beéri leányát és Boszmatot, a hettita Élón leányát. 35  És ezek megkeserítették Izsák és Rebeka lelkét.

1MÓZES

— Íme, bizony, a feleséged ő! Hogyan mondhattad hát: a húgom? Izsák ezt felelte: — Mert azt gondoltam, még meg kell halnom miatta. 10  Abímelek erre ezt mondta: — Miért művelted ezt velünk? Kevésen múlt, hogy valaki a nép közül nem tette magáévá a feleségedet, és ezzel bűnt hoztál volna ránk. 11  Ezt parancsolta azért Abímelek mind az egész népnek: — Aki ezt az embert vagy feleségét illeti, bizonnyal meg kell halnia! 12  És vetett Izsák azon a földön, és termett neki százannyija abban az esztendőben, mert megáldotta őt az Úr. 13 És gyarapodott ez az ember, és egyre gazdagodott, míg végül igen tehetőssé lett. 14 Volt neki számos apró és nagyobb jószága és sok cselédje, és ezért irigykedtek rá a filiszteusok. 15 És mindazokat a kutakat, melyeket atyja szolgái Ábrahámnak, az ő atyjának idejében ástak, a filiszteusok teleszórták földdel, és eltömték. 16 Majd ezt mondta Abímelek Izsáknak: — Menj el közülünk, mert sokkal hatalmasabbá lettél nálunk. 17 Elment azért onnan Izsák, Gerár völgyében vonta fel sátrait, és ott lakott. 18 Majd ismét kiásta Izsák a kutakat, amelyeket atyjának, Ábrahámnak idejében ástak, és amelyeket Ábrahám holta után betömtek a filiszteusok. Azokkal a nevekkel nevezte azokat, amelyeket atyja adott nekik. 19  Izsák szolgái pedig ástak egyszer a völgyben, és ott élő víz forrására akadtak. 20  A gerári pásztorok pedig vitatkoztak Izsák pásztoraival: — Mienk a víz! Ezért nevezte azt a kutat Észeknek, mivelhogy civakodtak érte. 21 Más kutat is ástak, és azon is vitatkoztak, azért azt Szitnának nevezte el. 22 Majd továbbvonult onnan, és egy újabb kutat ásott, amely miatt nem vesztek össze. Ezért azt Rehóbótnak nevezte, és azt mondta: Immár tágas helyet szerzett nekünk az Úr, és szaporodhatunk e földön. 23  Onnan pedig fölment Beérsebába. 24  Azon az éjszakán megjelent neki az Úr, és ezt mondta:

1MÓZES

• 27

szerint való ételt, és hozd el nekem, hogy egyem: hogy megáldjon téged az én lelkem, mielőtt meghalok. 5  Rebeka pedig meghallotta, amit Izsák a fiának, Ézsaunak mondott. Amint elment Ézsau a mezőre, hogy vadat ejtsen és hozzon haza, 6 így szólt Rebeka Jákóbnak, az ő fiának: — Íme, hallottam, hogy atyád így szólt bátyádnak, Ézsaunak: 7 Hozz nekem vadat, és csinálj nekem kedvem szerint való ételt, hogy egyem, és megáldjalak téged az Úr előtt, mielőtt meghalok. 8 Most azért, fiam, hallgass a szavamra, amit parancsolok neked. 9 Menj el, kérlek, a nyájhoz, és hozz nekem onnan két kecskegödölyét a javából, hogy azokból atyádnak kedve szerint való ételt csináljak, amint ő szereti. 10 Te pedig beviszed atyádnak, hogy egyék, azért, hogy téged áldjon meg, mielőtt meghal. 11  Jákób pedig ezt felelte anyjának, Rebekának: — Csakhogy az én bátyám, Ézsau szőrös ember, én pedig sima bőrű vagyok. 12 Netalán megtapogat engem atyám, s olyan leszek előtte, mint valami csaló, és akkor átkot és nem áldást hozok magamra. 13  Erre ezt mondta neki az anyja: — Reám szálljon az az átok, fiam, csak hallgass a szavamra, menj, és hozd el nekem a gödölyéket! 14  Elment tehát, elhozta, és bevitte az anyjának. Anyja pedig elkészítette az ételt, ahogy az atyja szerette. 15 Majd fogta Rebeka nagyobbik fiának, Ézsaunak a drága ruháit, melyek őnála otthon voltak, és felöltöztette abba Jákóbot, a kisebbik fiát. 16  A kecskegödölyék bőrével pedig beborította kezeit és nyakának simaságát. 17 Az elkészített ételt pedig kenyérrel együtt a kezébe adta fiának, Jákóbnak. 18  Ő pedig bement atyjához, és megszólította:   — Atyám! Ő azt mondta: — Ímhol vagyok. — Ki vagy te, fiam? 19  Jákób azt felelte atyjának: — Én vagyok Ézsau, a te elsőszülötted. Akképpen cselekedtem, amint parancsoltad; kelj fel, kérlek, ülj le, és egyél a vadász­ zsákmányomból, hogy megáldjon engem a te lelked. 20 Erre azt mondta Izsák a fiának: 48

— Hogy lehet az, hogy ily hamar találtál vadat, fiam? Ő ezt felelte: — Mert az Úr, a te Istened hozta elém. 21  Ezt mondta ekkor Izsák Jákóbnak: — Jöjj közelebb, kérlek, hadd tapogassalak meg, fiam, hogy vajon te vagy-e az én Ézsau fiam, vagy nem. 22  Odament tehát Jákób Izsákhoz, az atyjához, aki megtapogatta, és ezt mondta:   — A szó Jákób szava, de a kezek Ézsau kezei. 23  És nem ismerte föl, mivel kezei szőrösek voltak, mint Ézsaunak, az ő bátyjának kezei, ezért megáldotta őt. 24 De megkérdezte: — Te vagy az, Ézsau fiam? Ő pedig így felelt: — Én vagyok. 25  Izsák akkor ezt mondta: — Hozd ide, hadd egyem a fiam vadászatából, hogy megáldjon téged a lelkem.

A Biblia öt kijelentése önmagáról: 1. A Szentírás tanít, fedd, segít jóvá tenni a rosszat az életünkben, és bölccsé tesz (2Tim 3:16). 2. A Szentírás bizonyságot tesz Jézus Krisztusról (Jn 5:37). 3. Pál megdicséri a béreabeli zsidókat, mert ellenőrizték az Írásokban annak helyes­ ségét, amit nekik prédikált (ApCsel 17:11). 4. A Szentírást nem lehet hatályon kívül helyezni, azaz megszüntetni (Jn 10:35). 5. Péter apostol összehasonlítja Pál leveleit „egyéb írásokkal” (2Pt 3:16).

— Íme, a kövér földtől távol lesz lakásod, és nem lesz részed az ég harmatjából onnan felül. 40  Fegyveredből élsz, és öcsédet szolgálod. De eljön az az idő, hogy ellene támadsz, és letöröd igáját nyakadról. 41  Meggyűlölte azért Ézsau Jákóbot az áldásért, amellyel atyja megáldotta őt, és ezt mondta szívében: Közelednek az én atyámért való gyász napjai, és akkor megölöm öcsémet, Jákóbot. 42  Mikor pedig hírül vitték Rebekának nagyobbik fiának, Ézsaunak beszédeit, magához hívatta kisebbik fiát, Jákóbot, és ezt mondta neki: — Íme, bátyád, Ézsau azzal fenyeget, hogy megöl téged. 43 Most azért, fiam, hallgass a szavamra, kelj fel, és fuss Lábánhoz, a bátyámhoz Háránba. 44 Maradj nála egy kevés ideig, míg bátyád haragja elmúlik. 45  Míg elfordul a haragja rólad, és elfelejtkezik arról, amit elkövettél rajta. Akkor elküldök érted, és hazahozatlak. Miért fosztatnám meg mindkettőtöktől egy napon? 46  Izsáknak pedig ezt mondta Rebeka: — Belefáradtam az életbe a hettita leányok miatt. Ha Jákób is a hettita leányok közül vesz feleséget, ennek az országnak a lakói közül valót, minek nekem az élet?

Jákób a mezopotámiai úton. Álmában égig érő létrát lát. Fölébredve fogadást tesz 1  Ekkor Izsák hívatta Jákóbot, megáldotta, és ezt parancsolta neki:   — Ne végy feleséget a kánaáni leányok közül! 2 Kelj fel, menj el Paddan-Arámba, Betúélnak, a te anyád atyjának házához, és onnan végy magadnak feleséget, Lábánnak, anyád bátyjának a leányai közül.

28

• 28

49

— Íme, uraddá tettem őt, és minden testvérét szolgául adtam neki, gabonával és borral is elláttam. Mit tegyek azért immár veled, fiam? 38  Ézsau erre ezt mondta az atyjának: — Hát csak egy áldásod van, atyám? Áldj meg engem is, atyám! És fennhangon sírt. 39 Így felelt neki atyja, Izsák:

1MÓZES

Odavitte neki, és ő evett, majd bort is vitt neki, és ivott. 26 Akkor azt mondta neki Izsák, az atyja: — Jöjj közelebb, fiam, és csókolj meg. 27  Odament azért, és megcsókolta. És megérezve ruháinak illatát, megáldotta őt, mondván: — Lám, az én fiam illata olyan, mint a mező illata, amelyet megáldott az Úr. 28  Adjon azért Isten neked az ég harma­ tából, a föld kövérségéből gabonát és bort bőven. 29  Népek szolgáljanak neked, és nemzetségek hajoljanak meg előtted. Légy úr testvéreiden, és hajoljanak meg előtted a te anyádnak fiai. Átkozott, aki téged átkoz, és áldott legyen, aki téged áld. 30  Amint elvégezte Izsák Jákób megáldását, és éppen csak hogy kiment atyja, Izsák színe elől, bátyja, Ézsau is megjött a vadászatból. 31 Ő is készített ételt, atyja elé vitte, és ezt mondta neki: — Keljen fel az én atyám, és egyék fia vadászzsákmányából, hogy megáldjon engem a lelked. 32  De atyja, Izsák ezt mondta neki: — Ki vagy te? Ő pedig így felelt: — Én vagyok a te elsőszülött fiad, Ézsau. 33  Akkor Izsák megrémült, nagyon megrendült, és ezt mondta: — Ki volt hát az, aki vadat fogott, és behozta nekem, és én mindenből ettem, mielőtt te megjöttél, és megáldottam őt, és áldott is lesz? 34  Amint hallotta Ézsau atyja beszédét, nagy és igen keserves kiáltással felkiáltott, és kérte atyját: — Áldj meg engem is, atyám! 35  Ő pedig ezt mondta: — Öcséd jött be álnokul, és ő vette el a te áldásodat. 36  Ézsau pedig így szólt: — Nem méltán hívják-e Jákóbnak? Immár két ízben csalt meg engem: elvette elsőszülöttségemet, most pedig áldásomat vette el. Majd ezt mondta: — Nem tartottál-e nekem is valami áldást? 37  Izsák így felelt Ézsaunak:

A mindenható Isten pedig áldjon meg, szaporítson és sokasítson meg téged, hogy népek sokaságává légy. 4  És adja neked az Ábrahám áldását, neked és utódaidnak veled együtt, hogy örökség szerint bírjad a földet, melyen jövevény voltál, melyet Isten adott Ábrahámnak. 3

1MÓZES

• 29

5  Elbocsátotta azért Izsák Jákóbot, hogy Paddan-Arámba menjen Lábánhoz, az arám Betúél fiához, Rebekának, Jákób és Ézsau anyjának bátyjához. 6  És látta Ézsau, hogy Izsák megáldotta Jákóbot, és elbocsátotta Paddan-Arámba, hogy onnan vegyen magának feleséget, és amikor áldotta, ezt parancsolta neki: Ne végy feleséget a kánaáni leányok közül. 7  Jákób hallgatott atyja és anyja szavára, és el is ment Paddan-Arámba. 8 Amikor Ézsau látta, hogy a kánaáni leányok nem tetszenek atyjának, Izsáknak, 9 elment Izmaelhez, és a feleségei mellé még Izmaelnek, Ábrahám fiának a lányát, Mahalatot, Nebájót húgát is elvette. 10  Jákób pedig elindult Beérsebából, és Hárán felé tartott. 11 Egy olyan helyre ért, ahol lepihent, mivel a nap már lement. Fogott egyet az ott levő kövek közül, a feje alá tette, és lefeküdt azon a helyen. 12 És álmot látott: íme, egy létra volt a földön felállítva, melynek teteje az eget érte, és íme, Isten angyalai fel s alá jártak azon. 13 És íme, az Úr állt rajta, és szólt: — Én vagyok az Úr, Ábrahámnak, a te atyádnak Istene és Izsáknak Istene. Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom és a te utódaidnak. 14 És annyi utódod lesz, mint a föld pora, nyugatra és keletre, északra és délre terjeszkedsz, és benned és magzatodban áldatik meg a föld minden nemzetsége. 15  Íme, én veled vagyok, hogy megőrizzelek téged, akárhova mész, és visszahozzalak e földre. Mert nem hagylak el, míg be nem teljesítem, amit mondtam neked. 16  Jákób pedig fölébredve álmából ezt mondta: — Bizonyára az Úr van e helyen, és én nem tudtam. 17  Megrémült azért, és így szólt: — Mily félelmes ez a hely! Nem más ez, mint Isten háza és az ég kapuja.

50

18  És fölkelt Jákób reggel, vette azt a követ, melyet a feje alá tett, oszlopul állította, olajat öntött a tetejére, 19 és Bételnek nevezte azt a helyet. Azelőtt pedig Lúz volt annak a városnak a neve. 20  Ekkor fogadást tett Jákób, és ezt mondta: — Ha Isten velem lesz, és megőriz engem ezen az úton, amelyen most járok, és ha ad nekem kenyeret, hogy ehessek, és ruhát, hogy legyen mibe öltöznöm, 21 és ha békességgel térek vissza atyám házához: akkor az Úr lesz az én Istenem. 22 És ez a kő, ame-

„Jákób a létra alatt egyalvó költő, aki nyitva tartja a lelki szemeit. Fent az égben ott az ideál.” Victor Hugo francia regényíró és költő

lyet oszlopul állítottam, Isten háza lesz, és bármit adsz nekem, a tizedét neked adom. Jákób Háránba érkezik, s ott tizennégy esztendeig szolgálja Lábánt két leányáért. Lea fiakat szül, Ráhel magtalan

29

1  Jákób azután útra kelt, és elment a keleten lakók földjére. 2 Látta, hogy íme, egy kút van a mezőn, és körülötte három juhnyáj hever. Abból a kútból szokták itatni a nyájakat, de a kút száján egy nagy kő volt. 3 Mikor pedig ott minden nyáj ös�szeverődik, elgördítik a követ a kút szájáról a pásztorok, és megitatják a juhokat, majd ismét a helyére teszik a követ, a kút szájára. 4  Jákób megkérdezte őket: — Honnan valók vagytok, testvéreim? Ők azt felelték: — Háránból.

Ahhoz, hogy a Biblia széles körben elterjedjen, le kellett fordítani különböző nyelvekre. Héberről való lefordítása más nyelvekre még azelőtt elkezdődött, hogy az összes bibliai könyvet megírták volna. A Krisztus előtti III. század első felében az egyiptomi Alexandria városában egy nyelvészekből, tudósokból és fordítókból álló csoport lefordította görögre a Biblia első öt könyvét (gyűjtőnéven: Pentateuchos). Kr. u. a II. században az Ószövetség többi könyvét is lefordították.

• 29

51

20  Jákób tehát hét esztendeig szolgált Ráhelért, és az csak néhány napnak tűnt neki, annyira szerette őt. 21  És így szólt Jákób Lábánnak: — Add hozzám a feleségemet, mert az időm letelt, hadd menjek be hozzá. 22  Erre összegyűjtötte Lábán annak a helynek minden népét, és lakodalmat szerzett. 23  Este pedig vette a leányát, Leát, bevitte Jákóbhoz, és ő bement hozzá. 24 Lábán a szolgálóleányát, Zilpát szolgálóul adta leányának, Leának. 25 És reggelre kelve látja Jákób: Íme, Lea volt az! Ezt mondta azért Lábánnak: — Mit tettél velem? Hát nem Ráhelért szolgáltalak téged? Miért csaptál be? 26  Lábán pedig azt felelte: — Nem szokás nálunk, hogy a kisebbik leá­nyt adják oda a nagyobbik előtt. 27 Töltsd el ennek a hetét, azután őt is neked adjuk, ha szolgálsz nálam még hét esztendeig. 28  Jákób tehát akképpen cselekedett, eltöltötte azt a hetet, Lábán pedig neki adta leányát, Ráhelt feleségül. 29 És Lábán leányának, Ráhelnek adta a maga szolgálólányát, Bilhát, hogy szolgálja őt. 30 És be-

1MÓZES

5  Erre azt kérdezte tőlük: — Ismeritek-e Lábánt, Náhór fiát? Ők így feleltek: — Ismerjük. 6  Azután megkérdezte: — Egészségben van-e? Azok ráfeleltek: — Egészségben, és leánya, Ráhel, íme, éppen itt jön a juhokkal. 7  Erre így szólt Jákób: — Íme, még nagyon fenn van a nap, nincs ideje, hogy betereljék a jószágot, itassátok meg a juhokat, és menjetek, legeltessetek! 8  Azok pedig így feleltek: — Nem tehetjük, míg minden nyáj össze nem verődik, és el nem gördítik a követ a kút szájáról, hogy megitathassunk. 9  Még beszélgetett velük, amikor megérkezett Ráhel az atyja juhaival, melyeket ő legeltetett. 10 Amint meglátta Jákób Ráhelt, anyja bátyjának, Lábánnak leányát és Lábánnak, anyja bátyjának juhait, odalépett, és elgördítette a követ a kút szájáról, és megitatta anyja bátyjának, Lábánnak juhait. 11 Majd megcsókolta Ráhelt, és nagy fennszóval sírt. 12 Majd elbeszélte Jákób Ráhelnek, hogy ő a leány atyjának rokona, és Rebekának fia. A leány pedig elfutott, és elmondta az atyjának. 13  Mikor Lábán Jákóbnak, a húga fiának hírét vette, eléfutott, megölelte és megcsókolta, bevitte a házába, és Jákób mindent elbeszélt Lábánnak. 14 Azt mondta neki Lábán: — Bizony, én csontom és húsom vagy te! És nála lakott egy hónapig. 15  Azután azt mondta Lábán Jákóbnak: — Hát ingyen szolgálj-e engem, mert rokonom vagy? Mondd meg nekem, mi legyen a béred! 16  Lábánnak pedig volt két leánya: a nagyobbik neve Lea, a kisebbik neve Ráhel. 17  Leának pedig gyenge szeme volt, de Ráhel szép termetű és szép tekintetű volt. 18  Megszerette azért Jákób Ráhelt, és ezt mondta: — Szolgállak téged hét esztendeig kisebbik leányodért, Ráhelért. 19  Erre azt mondta Lábán: — Jobb neked adnom őt, mintha másnak adnám, maradj hát nálam!

1MÓZES

• 30

ment Jákób Ráhelhez is, és jobban szerette Ráhelt, mint Leát, és még hét esztendeig szolgált Lábánnál. 31  Az Úr pedig látta Lea megvetett voltát, és megnyitotta méhét. Ráhel ellenben meddő volt. 32 Fogant tehát Lea méhében, és fiút szült, és Rúbennek nevezte, mert azt mondta: — Meglátta az Úr a nyomorúságomat. Most már szeretni fog engem a férjem. 33  Azután ismét várandós lett, és fiút szült, és ezt mondta:   — Mivelhogy meghallotta az Úr megvetett voltomat, azért adta nekem ezt a fiút is. És Simeonnak nevezte el. 34 És megint várandós lett, fiút szült, és így szólt: — Most már ragaszkodni fog hozzám a férjem, mert három fiút szültem neki. Azért Lévinek nevezte el. 35 És ismét várandós lett, fiút szült, és ezt mondta: — Most már hálát adok az Úrnak. S a fiút Júdának nevezte, és többet nem szült. Jákób többi gyermeke. Ráhel és Lea versengése. Jákób szerződése Lábánnal

30

1  Amikor látta Ráhel, hogy nem szül Jákóbnak, irigykedni kezdett nővérére, és azt mondta Jákóbnak: — Adj nekem gyermekeket, mert ha nem, belehalok! 2  Fölgerjedt azért Jákób haragja Ráhel ellen, és így szólt: — Vajon Isten vagyok-e, aki megtagadta tőled, hogy méhednek gyümölcse legyen? 3  Mire ő azt felelte: — Íme, itt van a szolgálóm, Bilha, menj be hozzá, hogy szüljön az én térdeimen, és én is felépüljek őáltala. 4  Nekiadta tehát szolgálóját, Bilhát feleségül, és bement hozzá Jákób, 5 és várandós lett Bilha, és fiút szült Jákóbnak. 6 Akkor ezt mondta Ráhel: — Ítélt felőlem az Isten, és meg is hallgatta szavamat, fiút adott nekem. Ezért nevezte Dánnak. 7 Ismét fogant méhében, és szült Bilha, Ráhel szolgálója egy másik fiút is Jákóbnak. 8 És ekkor ezt mondta Ráhel: — Nagy tusakodással tusakodtam nővéremmel, és győztem. Azért nevezte fiát Naftálinak. 9  Látva pedig Lea, hogy megszűnt szülni, vette a szolgálóját, Zilpát, és Jákóbnak adta

52

feleségül. 10 És Zilpa, Lea szolgálója fiút szült Jákóbnak. 11 És így szólt Lea: — Szerencsés vagyok! És Gádnak nevezte. 12 Lea szolgálója, Zilpa másik fiút is szült Jákóbnak. 13 Ekkor ezt mondta Lea: — Ő az én boldogságom! Bizony boldognak mondanak engem az asszonyok. Ezért Ásérnak nevezte el őt. 14  És kiment Rúben búzaaratáskor, mandragórát talált a mezőn, és elvitte az anyjának, Leának. Ráhel pedig azt mondta Leának: — Adj nekem, kérlek, a fiad mandragórájából! 15  Lea pedig ezt mondta neki: — Talán keveselled, hogy elvetted tőlem a férjemet, s a fiam mandragóráját is elvennéd tőlem? Erre azt felelte Ráhel: — Háljon hát veled Jákób az éjjel fiad mandragórájáért. 16  Mikor Jákób este megjött a mezőről, elé ment Lea, és ezt mondta:   — Hozzám jöjj be, mert megvettelek a fiam mandragórájáért! És nála hált azon az éjszakán. 17 És meghallgatta Isten Leát, mert fogant méhében, és ötödször is fiút szült Jákóbnak. 18 Akkor ezt mondta Lea: — Megadta Isten a jutalmamat, amiért szolgálómat férjemnek adtam. Azért Issakárnak nevezte őt. 19 Majd ismét fogant a méhében Lea, és hatodszor is fiút szült Jákóbnak. 20 És ezt mondta Lea: — Megajándékozott az Isten engem jó ajándékkal. Most már velem lakik a férjem, mert hat fiút szültem neki. Ezért Zebulonnak nevezte őt. 21 Azután leányt szült, és Dinának nevezte el. 22 Megemlékezett pedig Isten Ráhelről: meghallgatta őt, és megnyitotta méhét. 23 Fogant a méhében, fiút szült, és azt mondta: — Elvette Isten a gyalázatomat. 24  Józsefnek nevezte, és azt mondta: — Adjon ehhez az Úr nekem másik fiút is! 25  Miután Ráhel megszülte Józsefet, így szólt Jákób Lábánnak:   — Bocsáss el engem, hadd menjek el az én helyemre, a hazámba! 26 Add ki nekem feleségeimet és magzataimat, akikért szolgáltalak téged, hadd menjek el, mert tudod, hogyan szolgáltalak téged.

Jákób Lábán híre nélkül visszaindul Kánaánba. Lábán utánamegy: megbékélnek, és szövetséget kötnek

31

1  És Jákób meghallotta Lábán fiainak beszédét, akik ezt mondták:   — Amije volt atyánknak, mind elvette Jákób. Atyánkéból szerezte mind e gazdagságot. 2  És látta Jákób Lábán arcán, hogy íme, nem olyan őhozzá, mint azelőtt. 3 Az Úr pedig azt mondta Jákóbnak:

53

• 31

A Biblia nem pusztán könyvek gyűjteménye. Változatos műfajú szövegeket tartalmaz, mint amilyen a történelmi beszámoló, jövendölés, vers, közmondások gyűjteménye, bölcseleti és filozófiai irodalom, apokaliptika, életrajz, példázatok. Egy bibliai könyv olvasása közben gondolkodj el azon, hogy milyen irodalmi műfajhoz tartozik, és ez miként befolyásolja az adott szöveg megértését. Minden bizonnyal másképp olvasod Shakespeare szonettjeit, mint a gyülekezeted presbiterétől kapott elektronikus levelet. Ugyanígy a Biblia esetében is figyelembe kell vennünk az olvasott szöveg műfaját.

kecskék közül, az legyen az én bérem. 33 És amikor majd bérem ügyében eljössz, becsületességemről az felel, ami előtted lesz: ami nem pettyes vagy tarka a kecskék s nem fekete a juhok közt, az mind lopott jószág nálam. 34  Azt mondta Lábán: — Ám legyen! Bárcsak beszéded szerint lenne. 35  Különválasztotta azért azon a napon a pettyes és a tarka kosokat és minden csíkos lábú és tarka kecskét, mindet, amelyikben valami fehérség volt, és minden feketét a juhok közül, és fiai keze alá adta. 36 Majd háromnapi járóföldet vetett maga és Jákób közé. Jákób pedig Lábán többi juhát legeltette. 37  És Jákób zöld nyárfa-, mogyoró- és gesztenyevesszőket vett, és fehér csíkosra hántotta azokat, hogy látható legyen a vesszők fehére. 38 A vesszőket, amelyeket meghántott, felállította a csatornákba, az itatóvályúkba, amelyekhez a juhok inni jártak, szembe a juhokkal, hogy foganjanak, mikor inni jönnek. 39 És a juhok a ves�szők előtt fogantak, és csíkos lábúakat, pettyeseket és tarkákat ellettek. 40 Azután különválasztotta Jákób ezeket a bárányokat, és Lábán nyáját arccal szembefordította a csíkos lábú és fekete bárányokkal. Így szerzett magának külön nyájakat, melyeket nem eresztett Lábán juhai közé. 41 És amikor a nyáj java részének a párzási ideje volt, akkor Jákób a vesszőket odarakta a vályúkba a juhok elé, hogy a vesszőket látva foganjanak. 42 De mikor satnya volt a nyáj, nem rakta oda, s ily módon Lábánéi lettek a satnyák, a java pedig Jákóbé. 43  És ily módon fölötte igen meggazdagodott Jákób. Sok juha, szolgálója, szolgája, tevéje és szamara volt neki.

1MÓZES

27  Lábán ezt felelte neki: — Bárcsak kedvet találtam volna a szemedben! Úgy sejtem, hogy érted áldott meg engem az Úr. 28  És azt mondta: — Szabj bért magadnak, és én megadom! 29  Ő pedig így felelt: — Tudod, hogyan szolgáltalak, és hogy mivé vált nálam a jószágod. 30 Mert ami kevesed volt előttem, sokra szaporodott, és megáldott az Úr téged lábam nyomán. De mikor tehetek már valamit a magam házáért is? 31  Ekkor ezt kérdezte Lábán: — Mit adjak neked? Jákób így felelt: — Ne adj nekem semmit. Juhaidat ismét legeltetem és őrzöm, ha nekem ezt a dolgot megteszed: 32 nyájaidat ma mind végigjárom, minden pettyes és tarka bárányt kiválogatok közülük, és minden fekete bárányt a juhok közül s a tarkát és pettyest a

1MÓZES

• 31

— Térj vissza atyáid földjére, rokonságod közé, és veled leszek. 4  Üzent tehát Jákób, és kihívatta magához Ráhelt és Leát a mezőre, a nyájához, 5  és ezt mondta nekik: — Látom atyátok arcán, hogy nem olyan hozzám, mint azelőtt. De az én atyám Istene velem volt. 6 Ti pedig tudjátok, hogy teljes erőm szerint szolgáltam atyátokat. 7  De atyátok megcsalt engem, és tízszer is megváltoztatta béremet. Mindazáltal Isten nem engedte, hogy nekem kárt okozhasson. 8 Mikor azt mondta: a pettyesek legyenek a te béred, a juhok mind pettyeseket ellettek. Ha azt mondta: a csíkos lábúak legyenek a te béred, a juhok mind csíkos lábúakat ellettek. 9 Így vette el Isten atyátok jószágát, és adta nekem. 10 Mert a juhok foganásának idejében a szememet fölemeltem, és láttam álmomban, hogy íme, a juhokat hágó kosok csíkos lábúak, pettyesek és tarkák. 11 Akkor mondta nekem Isten angyala álomban: Jákób! És én feleltem: Ím-

Portrék 3.0

hol vagyok! 12 És ő ezt mondta: Emeld föl szemedet, és lásd meg, hogy amely kosok a juhokat hágják, azok mind csíkos lábúak, pettyesek és tarkák. Mert láttam mindazt, amit Lábán tett veled. 13 Én vagyok ama Bételnek Istene, ahol emlékoszlopot kentél fel, és ahol fogadást tettél nekem. Most kelj fel, menj ki e földről, és térj vissza szülőföldedre. 14  Erre így felelt neki Ráhel és Lea: — Vajon van-e még nekünk valami részünk és örökségünk atyánk házában? 5 Hát nem úgy tartott minket, mint idegeneket, midőn eladott, és értékünket is teljesen fölemésztette? 16 Mert mindez a gazdagság, melyet Isten vett el atyánktól, a miénk és a mi fiainké. Most azért tedd, amit neked Isten mondott. 17  Fölkelt tehát Jákób, és föltette gyermekeit és feleségeit a tevékre, 18 és elvitte minden nyáját és minden keresményét, melyet keresett, minden jószágát, melyet Paddan-Arámban szerzett, hogy elmenjen

Jákób szemléletmódját élete nagy részében a cél szentesíti az eszközt elv határozta meg. Olyan családban nőtt fel, ahol a szülők között nem mindig volt töretlen összhang, és egy olyan ikertestvérrel, akinek a hajlamai és a természete merőben eltértek az övétől. Állandó kísértést jelent számára, hogy a legrövidebb utat válassza célja elérésére. A hazugság és a csalás kézenfekvő eszközök számára. Jól ki tudja használni mások gyengeségeit:‒ például apja gyenge látását és a testvére hirtelen természetét ,‒ és még Isten jóságával

Jákób 54

is megpróbál visszaélni, amikor így alkudozik Vele: „Ha megadod, ami kell nekem, elfogadlak Istenemnek.” Az élete jól szemlélteti a ki mint vet, úgy arat közmondást, életrajzának pedig a Megcsalt csaló címet adhatnánk. Jákób a maga során szintén csalás áldozatává válik, amikor az általa rajongásig szeretett lány helyett egy másikat adnak hozzá feleségül, akiért ráadásul éveken át keményen dolgozott. A történetét végigolvasva felfedezzük, hogy Isten minden lépésében megáldja, miközben ő kitart a tévedéseiben, és figyelmen kívül hagyja az Urat. Csak később, sok keserű év és tapasztalat után engedi be Istent az életébe. Viszont ifjúságának vétkei az egész életére kihatnak. Népes családját felemészti a féltékenység és a vitatkozások, amelyeknek az egyik fia áldozatul is esik, amikor a testvérei alantas tervet eszelnek ki a megölésére. Jákób életéből megérthetjük, mennyire kockázatosak az erkölcsi kompromisszumok.

55

• 31

miért csaptál be engem? Miért nem szóltál, elbocsátottalak volna örömmel, énekszóval, dob- és hegedűszóval? 28 És nem engedted meg, hogy megcsókoljam fiaimat és leányaimat. Ez egyszer bolondul cselekedtél. 29 Volna erőm hozzá, hogy rosszat tegyek veletek, de atyátok Istene tegnap éjszaka megszólított engem: Vigyázz magadra, Jákóbnak se jót, se rosszat ne szólj! 30  Hogyha pedig immár el akartál menni, mivelhogy nagy kívánsággal kívánkoztál atyád házához: miért loptad el az isteneimet? 31  Jákób pedig így felelt Lábánnak: — Mert féltem, mert azt gondoltam, hogy talán erővel elveszed tőlem leányaidat. 32  Akinél pedig megtalálod isteneidet, ne éljen az. Atyánkfiai előtt vizsgáld meg, mid van nálam, és vidd el. Mert nem tudta Jákób, hogy Ráhel lopta el azokat. 33  Bement tehát Lábán Jákób sátrába, Lea sátrába és a két szolgáló sátrába, és nem találta meg. Akkor kiment Lea sátrából, és Ráhel sátrába ment. 34 Ráhel pedig

1MÓZES

atyjához, Izsákhoz Kánaán földjére. 19 Lábán pedig elment a juhait megnyírni. Közben Ráhel ellopta a házibálványokat, amelyek atyjánál voltak. 20 Jákób pedig az arám Lábán szívét lopta meg, mivel nem adta tudtára, hogy menni készül. 21 Elmenekült tehát mindenestül, fölkelt, és átment a folyóvízen, és Gileád hegye felé tartott. 22  Mikor harmadnapra megmondták Lábánnak, hogy Jákób elszökött, 23 maga mellé vette rokonait, hétnapi járóföldig üldözte, és utolérte a Gileád hegyén. 24 Isten pedig megjelent az arám Lábánnak éjjel álmában, és ezt mondta neki: — Vigyázz magadra, Jákóbnak se jót, se rosszat ne szólj! 25  Mikor Lábán utolérte Jákóbot, s Jákób a hegyen állította föl sátrát, Lábán is rokonaival együtt a Gileád hegyén állította föl az övét. 26 És mondta Lábán Jákóbnak: — Mit cselekedtél, hogy megloptad szívemet, és leányaimat fegyverrel nyert fogolyként vitted el? 27 Miért futottál el titkon, és