JÁNOS 2 , 18
2023 6n r. 3,25; [Mk 7,3–4] o 2Krón 4,5 (gör.) 9p r. 4,46 11q ld. r. 1,14 r v. 2 12s ld. Mt 12,46 13t r. 11,55; ld. r. 6,4 u v. 23; 5Móz 16,1–6; Lk 2,41 14v 14–17. vershez ld. [Mt 21,12–13; Mk 11,15–17; Lk 19,45–46. és Mal 3,1–3] 16w [r. 14,2; Lk 2,49] 17x idézve innen Zsolt 69,10 18y r. 4,48; 6,30; [2Móz 4,1.8; 7,9]; ld. Mt 12,38
pedig azt mondta a szolgáknak: Tegyétek meg, amit mond! 6 Hat kőveder volt ott elhelyezve n a zsidók tisztálkodási szokása szerint, amelyekbe egyenként két vagy három o métréta1 fért. 7 Azt mondta nekik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. Megtöltötték azokat színültig. 8 Akkor azt mondta nekik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak! És vittek. 9 Ahogy megízlelte a násznagy p a borrá lett vizet, és nem tudta, honnan van, csak a szolgák tudták, akik a vizet merítették, szólította a vőlegényt, 10 és azt mondta neki: Minden ember a jó bort adja fel először, és amikor megittasodtak, akkor a silányabbat, te pedig a jó bort mostanáig tartogattad. 11 Ezt az első jelt a galileai Kánában tette Jézus, így mutatta meg q dicsőségét, és r tanítványai hittek benne. 12 Azután anyjával, s testvéreivel2 és tanítványaival lement Kapernaumba, és ott maradtak néhány napig. A templom megtisztítása (Mt 21,12–17; Mk 11,15–18; Lk 19,45–48) 13 t Közel volt a zsidók húsvétja, és Jézus u felment Jeruzsálembe. 14 v A templomban ott találta letelepedve az ökrök, juhok és galambok árusait és a pénzváltókat. 15 Ekkor kötélből korbácsot csinált, és kiűzte valamennyit a templomból az ökrökkel és juhokkal együtt, a pénzváltók pénzét pedig kiszórta, és asztalaikat feldöntötte. 16 A galambárusoknak azt mondta: Vigyétek el ezeket innen, ne tegyétek w az én Atyám házát vásárcsarnokká! 17 Akkor eszébe jutott tanítványainak, hogy meg van írva: x A te házad iránti féltő szeretet emészt engem. 18 A zsidók pedig kérdőre vonták: yMilyen
1 Egy métréta kb. 35 liter 2 Vagy fivéreivel és nővéreivel. A többes számban álló görög adelphoi szó („testvéreidet”) az egy családban lévő testvérekre vonatkozik. Az Újszövetség nyelvhasználatában – szövegkörnyezettől függően – az adelphoi egyaránt utalhat fivérekre vagy fivérekre és nővérekre
kapcsolatos téves nézetei miatt – szolgálatának e pontján úgy dönt, hogy nem fedi fel magát nyíltan Izráel előtt (bár számos messiási „jelet” bemutat; lásd a 2,11 vershez fűzött jegyzetet). Ezt a csodát is feltűnés nélkül viszi véghez. A többi evangéliumhoz hasonlítva János kisebb hangsúlyt helyez Jézus nyilvános szolgálatára, és jobban kiemeli a bizonyos egyénekre irányuló, személyes szolgálatát. 2,6 Hat kőveder. A régészek Jeruzsálemben és másutt nagy, serleg alakú kő tárolóedényeket találtak ebből a korszakból, melyek méretes egyedi kőtömbökből lettek kivésve. 2,11 Jel. E jelek olyan csodák, amelyek azt tanúsítják, hogy Jézus maga a Messiás és Isten Fia, és hitre juttatják a hitetleneket. János megállapítja, hogy e jel után Jézus tanítványai hittek benne (vö. 2,23). A kijelentés, hogy ez az első jel volt, rámutat, hogy Jézus nem tett semmilyen csodát gyermekkorában vagy fiatal felnőtt korában (ellentétben az Újszövetségen kívüli, apokrif „evangéliumi történetek” tucatjaival), hanem hétköznapi emberként élt, isteni természete rejtve volt (vö. 7,5). Minden egyes jelnél, amelyet János közöl, a hangsúly azon van, ahogyan az adott jel felfedi Jézus messiási személyiségének a vonásait (vö. 12,37−40; 20,30−31), valamint a Jézus által véghez vitt tett kivételes és megdöbbentő jellegén, mint például a bor nagy mennyisége és jó minősége (2,6.10), vagy az a tény, hogy a tisztviselő tőlük nagy távolságban lévő fia meggyógyult Jézus szavának a puszta erejére (4,47.49−50). További példák: a béna harmincnyolc évnyi szenvedésből való meggyógyulása (5,5); a Jézus által teremtett hatalmas mennyiségű étel (6,13); a születése óta vak férfi gyógyulása (9,1−2); Lázár feltámasztása négy nappal azután, hogy sírba helyezték (11,17.39). Mutatta meg dicsőségét. Ez a csoda bemutatta Jézus dicsőségét az anyagi világ mindenható Teremtőjeként és uralkodójaként, valamint a kegyelmes Istenként is, aki bőségesen gondoskodik népe szükségleteiről (vö. 1,14). 2,12−4,54 Jézus szolgálata Jeruzsálemben, Júdeában, Samáriában és a pogányok között. Jézus jeruzsálemi szolgálata a templom megtisztításával kezdődik. A 3. és a 4. fejezet zöme két fő találkozásról számol be: a zsidó vallási testület egyik képviselőjével, Nikodémussal (3,1−21), illetve a samáriai asszony révén a samáriai vallással valóról (4,1−26). A szakasz Jézusnak egy pogány tisztviselő érdekében végzett szolgálatával zárul (4,43−54). 2,12 Jézus lement Kánából Kapernaumba, mivel Kána hegyes vidéken volt, míg Kapernaum a Galileai-tengernél. Kapernaum Kánától körülbelül huszonhat kilométerre északkeletre fekszik, és egynapi utazással könnyen elérhető volt (lásd a Mk 1,21 verséhez fűzött jegyzetet). Kapernaum szolgált Jézus szálláshelyeként Keresztelő János bebörtönzése után (Mt 4,12−13; Lk 4,28−31; vö. Mt 9,1). 2,13−22 János evangéliumában a zsidó vezetőkkel való első jelentős összetűzés akkor történik, amikor Jézus megtisztítja a jeruzsálemi templomot a zsidó húsvét idején. (A szinoptikus evangéliumok feljegyeznek egy második, későbbi templom-
A Jézusra mint a Messiásra mutató hét jel János evangéliumának első felét alapvetően meghatározza az, ahogyan Jézus hét kiválasztott jel révén kinyilvánítja messiási mivoltát (vö. 20,30−31). A víz borrá változtatása
2,1−11
A tisztségviselő fiának meggyógyítása
4,46−54
A béna meggyógyítása
5,1−15
A sokaság megvendégelése
6,5−13
Vízen járás*
6,16−21
A vakon született meggyógyítása
9,1−7
Lázár feltámasztása
11,1−44
* János nem egyértelműen tekinti jelnek ezt az eseményt. tisztítást is a keresztre feszítést megelőzően; lásd Mk 11,15−19 és a párhuzamos igehelyeket.) A templom megtisztításával Jézus az Isten házáért való profetikus buzgóságról tesz bizonyságot (2,17; vö. Zsolt 69,10), és előrevetíti a zsidó vezetők feletti ítéletet, akik megengedték, hogy az istentisztelet kereskedéssé fajuljon, ami megnehezítette a templomban való imádkozást (lásd a 2,14 vershez fűzött jegyzetet). 2,13 János evangéliumában e helyütt és a 2,23 versben találjuk az első olyan utalásokat, amelyek egy zsidó ünnepre vonatkoznak, illetve a zsidó húsvétra tett első utalásokat is (lásd 2Móz 12,1−28). Később János további két húsvétra utal, egyrészt a 6,4 versben (Jézus Galileában), másrészt a 11,55 és a 12,1 versben (Jézus utolsó húsvétja Jeruzsálemben). Ezeken a húsvétra való utalásokon kívül János említést tesz Jézus tevékenységéről egy meg nem nevezett zsidó ünnepen (talán a sátrak ünnepén) az 5,1 versben, a sátrak ünnepén (vagy lombsátorünnepen) a 7,2 versben és a templomszentelési ünnepen (vagy hanukán) a 10,22 versben. A nép felment Jeruzsálembe, mert magasabban helyezkedett el, mint Galilea, és mert ez volt a főváros. 2,14 A templom szót a görög szövegben jelölő kifejezés (hieron) a templomot övező területre utal (beleértve a pogányok udvarát is), és megkülönböztetendő a tulajdonképpeni templomépülettől (görögül naos), ahonnan a nem zsidókat kizárták. Az ökrök, juhok és galambok árusításával a kereskedők – csakúgy, mint a pénzváltók – azoknak nyújtottak szolgáltatásokat, akik távolról érkeztek Jeruzsálembe, lehetővé téve, hogy a helyszínen vásárolják meg az állatokat, és ne kelljen messziről magukkal hozniuk őket. Azonban a templom körül bonyo-
