GYÖNGYÖSI ÚJSÁG
2013. június
7
Élet a régi Gyöngyösön
Új életre kelt a főtér
Ez a cikk a tűzvész utáni újjáéledő Fő térről szól, s ehhez egy egészen különleges képet mutatok a kedves Olvasónak. A kép Somogyi Miklós örököseitől került Borbándi Erikhez, akinek jóvoltából, most Önök is láthatják. Somogyi Miklós fiatalon elhunyt (1892-1918) festőművész nevét azóta kezdi megismerni Gyöngyös közönsége, hogy a Deák Ferenc utcai házra, hol gyermekéveit töltötte, 2009ben emléktábla került. A család legismertebb egyénisége a század elején Somogyi Dezső volt, aki 1909-ben a gyöngyösi királyi járásbíróságnál, mint járásbíró állt alkalmazásban. A családi albumban szereplő felvételeket, melyekből ez a kép is származik a két fiú, Miklós és az ifjabbik Dezső készítették. A kép közvetlenül az 1917-es tűz után készült. Jól látszanak a tető nélküli, megégett házak, a Szent Bertalan-templom ideiglenesen lefedett tetőzete, csonka tornya. De bármennyire is megviselte Gyöngyöst a pusztító tűz, a semmit nem kímélő lángtenger, az élet lassan visszatért a „régi” kerékvágásba. Újra tud mindenki nevetni, ismét megtalálta a helyét a „corsó” a főtéren, s egy-egy kávéház is megnyitotta teraszát a kellemes napsütésben. Hogyan is változott meg a Hanisz tér 1917 után? „ Gyöngyös elhamvadt egy világháború zord viharai között, az elkövetkező béke min-
dent újéletre keltő, áldásos melege alatt pedig legyen Isten segítségével a haza egyik legszebb virága.” Ezeket a szavakat IV. Károly király mondta, amikor meglátogatta a tűzpusztította várost. 1918 valóban egy új „korszak” kezdetét jelentette. A Warga László építész által készített újjáépítési tervezet levegős, „zöld” települést képzelt az üszkös romok helyébe, zárt belsőudvaros épülettömbökkel, parkokkal, az utakat szegélyező fasorokkal. Bár az újjáépítés azonban nehezen haladt, a ’20-as évek elején egyre-másra nőnek ki a földből a szebbnél szebb magán- és középületek. Tervezői olyan neves építészek, mint Wälder Gyula műegyetemi tanár, Medgyaszay István építőművész vagy Mohácsy László építész voltak. Mohácsy László tervezte Kernács János, a városszerte ismert és tisztelt „cipészmester”, Hanisz téri (ma Fő tér 4.) házát. Kernács János 1922 májusában szálloda és étterem építésére kért engedélyt. Az épület alatt pezsgő, sör- és borpince, valamint jégverem kialakítását tervezték. A tervek szerint a térről nyílt az étterem, négy hatalmas félköríves záródású „üvegfallal”, s az emeletre került a lakás, amelyben, hall, emeltterű ebédlő, a szülői háló, leány- illetve fiúszoba, fürdőszoba, konyha és cselédszoba kapott volna helyet. A földszint - mint ma is látható - a tervek szerint készült el, de
nem étterem, hanem a Nemzeti Hitelintézet foglalta el. Az emeleti részen nem épült meg az emelt középrizalit, ellenben a tetőtérben padlásszobákat alakítottak ki. Kernács János 1924. szeptember 27-én kibővített cipőüzletét saját házában a Hitelintézet feletti emeleten ajánlja tisztelt vásárlói figyelmébe. A Kernács-ház északi szomszédja a Gyöngyösi Kereskedelmi és Hitelbank Rt. székháza volt (ma Fő tér 2.). Az „eredeti”, szecessziós homlokzatú székházat – az egykori Rákóczi-ház helyén - 1910-11-ben Frend Dezső tervezte. Az épület a tűzvészben megsemmisült, s a bank az 1920-as évek elején ismét őt kérte fel az új székház megrajzolására. A tervek 1923 májusában készültek el oly módon, hogy az előző épület „Rákóczi-kapuja” megmaradt. Október elején Gajdóczki Dezső és László munkájának eredményeként már állt az épület. A Hanisz Imre téren vannak a cukrászdák, a szállodák, az éttermek, a bankok és a polgári ízlést kiszolgáló elsősorban zsidó tulajdonban lévő boltok. Fehér és Steiner női és férfi ruha áruháza és cipőraktára, Rusz Lipót divatkelme és fehérnemű áruháza, Jelinek Ignác órás műhelye, Goldner Dávid ruházati boltja, Pátzay és Pallagi 1881-ben alapított méteráru és rövidáru üzlete. A ’20-as évek elején Grüssner Jenő a Gyöngyösi Bank Rt. vezérigazgatója kezdeményezésére, a bank vállalkozásában épült fel a tér sarkán, az egykori Bruckner szálloda helyén a Gyöngyösi Hungária Szálloda impozáns kétemeletes épülete. Ascher Sándor igazgató 1924. szeptember 15-én újonnan átalakított étteremmel, 62 teljes komforttal központi fűtéssel, „minden szobában vízvezetékkel”- berendezett szobával várta a vendégeket. Az egykori Grassalkovich palota aljában a Corzó kávéház üzemelt, mely nyáron, mint a kép jobb oldalán betűnik, utcai teraszával várta a vendégeket. A város lassan kezdte begyógyítani a sebeket, de mint a képen is látszik a foghíjak, és kiégett épületek ellenére a tér ismét ellátta funkcióját és a polgárok birtokukba vették a városi korzót. B. Gál Edit