Sepsiszentgyörgy a nyolcvanas években. A Medium ’81 Úgy tűnik, hogy a tökéletes kontroll még a totálisan defenzív kommunista államapparátusnak is gondot okozott, amely egy-egy problematikussá váló város miatt időről-időre erői átcsoportosítására kényszerült. Erdély fontosabb magyar centrumai a diktatúra éveiben a román és magyar nemzetépítési versengések ütközőzónájává váltak86, ezért úgy alakult, hogy Kolozsvár, majd Marosvásárhely „trónfosztása” után bizonyos helyzeti előnyhöz jutottak a Bukaresttől távolabb eső perifériák (Nagyvárad, Temesvár), illetve az ország belső, tömbmagyar részei. (A jelenséget akaratlanul is „kiszolgálta” az 1968-as megyésítés87, amelynek során megszüntették ugyan a Magyar Autonóm Tartományt, de létrehozták Kovászna megyét, Sepsiszentgyörgy pedig megyeszékhelyi státuszt kapott. A közigazgatási reformmal új székelyföldi gazdasági és kulturális centrum született, amely vonzó karrierlehetőségeket kínált a fiatal magyar értelmiség számára. A városba nemcsak a humán értelmiség áramlott be a színház, sajtóorgánum, könyvtár, képtár, középiskolák teremtette állások miatt, de a fellendülő ipar révén a műszaki értelmiség számára is kitűnő lehetőségeket jelentett. Mivel több kulcspozíciót is magyar nemzetiségű szakemberek töltöttek be, a vezetést a helyi érdekek iránti egyfajta tolerancia jellemezte, eltérően a nagyobb városoktól, ahol kiemelt szigorral jártak el a kulturális ügyekben illetékes Szocialista Kultúra és Nevelés Bizottsága tagjai. (Ez a magyarázata annak is, hogy az eredetileg Marosvásárhelyre tervezett, ott betiltott 1981-es Medium kiállítás végül Sepsiszentgyörgyön valósulhatott meg.) Mint azt már több esetben megfigyelhettük az erdélyi akcióművészet története kapcsán, ebben a korszakban egy-egy karizmatikus egyéniség, valamint néhány fogékony és elszánt képzőművész szerencsés találkozása hallatlan módon tudott aktiválni egy-egy közeget (lásd Bertalan István működése Temesváron vagy a Nagy Pálé Marosvásárhelyen). Sepsiszentgyörgyön hasonló események zajlottak: itt elsősorban Baász Imre köré tömörültek a városban élő fiatal képzőművészek (lásd: Albert Levente, Bocz Borbála, Domokos Péter, Fazakas Gyula, Hervai Katalin, Hideg Margit, Kelemen Toroczkai Judit, Călin Stegerean, Szigeti Pálma, Varga József, Ütő Gusztáv), mindazonáltal formálisan nem alakult meg soha egy olyan értelemben vett „kitapintható”, autonóm csoport, mint amilyen a
86
A gondolatot Novák Csaba Zoltán történész, a Román Akadémia marosvásárhelyi Gheorghe Şincai kutatóintézetének tudományos munkatársa fejti ki részletesen Marosvásárhely fekete márciusa: a szabadság elviselhetetlen könnyűsége című tanulmányában. 87 A reform során megszüntették az addigi 17 tartományt, és helyettük 40 megyét hoztak létre.
52