– Kedves Karol, mit csinál maga itt?
– Állásinterjún vagyok?
– Csonthalmán? Az ember a maga korában menekül az ilyen kisvárosokból.
– Nekem tetszik itt.
– A fizetés is tetszik magának?
– Egy fiam van. Arra elég, amire nekünk kell.
– Van gyereke…?
– Tudom, nem vagyok egy Adonisz, de valahogy összejött. Talán gond?
– Természetesen nem. Gratulálok.
–Van rá esély, hogy felvesznek?
– Őszintén megmondom, nincs most felvétel.
– Értem.
– De… egyszer nálunk is leégett a könyvtár. A környékbeli intézményeknek köszönhetjük, hogy újjáépült. Azt hiszem, ideje törleszteni az adósságot.
– Sok könyvet vesztettek?
– Az összeset.
Zavarja a maszkom?
A tűzeset emléke. Nem szeretne maszk nélkül látni.
Részvétem.
Egy kicsit.
Kedves Karol, üdv a fedélzeten!
Holnap reggel nyolckor kezd is.
Köszönöm.
Kicsi ez a könyvtár. Hamar feltalálja majd magát. Van már hol lakniuk?
Találok szállást.
Az a zászló nem volt más színű az előbb?
Drága Csendes.
Ne foglalkozz vele, tiszta lökött a csaj.
Rafał vagyok.
Átutazóban?
Remélem, hogy nem!
Apu pont állásinterjún van. Ha összejön, maradunk egy darabig.
itt? A könyvtárban? Hihetetlen.
Nagyon tetszik ez a hely. Olyan… zöld.
Azért nem kis meló, hogy ne halj bele az unalomba.
Ha összejön apádnak, gyere le holnap reggel a parkba!
Haver. Ajánlom is, hogy legyenek. Maradunk.
Jó napot! napot!
Tudod: reggel, park. Oks.
Na, hogy ment?
És ez ki volt?
Szuper!
Gyerünk reggelizni. Csak van itt valami vendéglő…
Doktor
Raptor, találtam valami érdekeset.
Nézze csak!
Hmm… Hihetetlen felfedezés. A hasznunkra lehet.
Elnézést, ha esetleg megijesztettük. Békével jöttünk. És éhesen.
Semmi gond. Mit adhatok?
Minden rendben?
El is mehetünk…
Csodaszép nap. Csodaszép napsütés. Élni támad kedvem. A reggelin járt az eszem, de egyedül enni ilyen reggelen…
Ööö… Megyek és megnézem, nem vagyok-e máshol.